A nacionál-kommunista román vezetés jó munkát végzett, mondhatni a teljes siker küszöbén bukott meg: 1989-ig felszámolta a magyar sajtóközpontokat (Arad, Kolozsvár, Nagyvárad), ideológiai kontroll alá vonta a színházakat, megnehezítette az alap- és középfokú oktatást, elsorvasztotta a magyar nyelvű egyetemi képzést, 1989-ben Csíkszeredában több román tannyelvű középiskolai osztály indult, mint magyar. 1990-ben azután megadatott a lehetőség az építkezésre. A klasszikus kultúrközpontok, mint Kolozsvár, Nagyvárad és Marosvásárhely, ahol számbelileg nagyszámú magyar értelmiségi élt, viszonylag könnyen találtak magukra, a többiek viszont a periférián maradtak. Utólag létrejött egy második vonal, ahova egyrészt a később magukra találtak csatlakoztak (például Szatmárnémeti), másrészt felemelkedettek olyan városok, ahol a magyarság számbeli arányánál fogva lehetőség nyílt komolyabb kulturális élet megteremtésére (például Székelyudvarhely, Sepsziszentgyörgy, Csíkszereda és valamilyen szinten Gyergyószentmiklós). A többiek (többek között oly nagy múltú városok, mint Temesvár és Arad) lemaradtak, bár Temesvárnak a Csiky Gergely Színház kapcsán mindig sikerült valami újat felmutatnia. A három vezető kultúrközpont számára mindenki más perifériának számított Romániában, viszont ők saját magukat tekintették perifériának Budapesthez képest. Onnan próbáltak ellesni dolgokat, rajtuk keresztül igyekeztek a modernség felé. Ez kvázi-idegen színdarabokat, művészfilmeket, rendezéseket vagy irodalmi műveket eredményezett, amelyeket a konzervatív romániai magyar kritika nem illetett mindig dicsérő szavakkal. A kolozsvári színház a 2000-es évek elején már olyan darabokat játszott, amelyeket a régi értelmiségi nem értett és nem szeretett, a közönség egy része elfordult a színháztól. Marosvásárhelyen ezt finomabban oldották meg. Az irodalmi életbe új arcok robbantak be, akik tagadták az irodalmi kánont. 2000 után a többi magyar városok igyekeztek utánozni a vezető kultúrközpontokat. Lassan „vidéken” is pont „botrányos” rendezésű, gyakran „nemzetietlennek” vélt darabok születtek, melyeket a helyi közönség nehezen fogadott be. Lassan pezsgő kultúrélet alakult ki, amely nyitottá vált az új mondanivalóra, de azt a konzervatív réteg továbbra sem akar megérteni. /Lehoczky Attila: Gondolatok a határról innen. Szórványkultúra – Centrum és periféria Romániában. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 6./

Október 31-én ünnepélyes szentmisén hirdették ki Meszlényi Zoltán egykori segédpüspök boldoggá avatását az esztergomi bazilikában. Meszlényi Zoltán egykori esztergomi segédpüspök az első, akit a sztálinista egyházüldözés magyarországi áldozatai közül az egyház a boldogok sorába emel – mondta a szertartást vezető Erdő Péter bíboros. A bíboros emlékeztetett arra, hogy Meszlényi Zoltán, Mindszenty bíboros segédpüspöke 1950-ben olyan időpontban vállalta el a főegyházmegye vezetését, amikor a bíboros börtönben volt, meghalt a korábbi érseki helynök és az állami hatóságok más jelöltet szerettek volna vezetőként látni. Meszlényi püspök miséin arra szólította fel a híveket, hogy legyenek hűségesek bebörtönzött főpásztorukhoz. Az államvédelem kereste a lehetőségeket, hogyan lehetne rábírni a püspököt az állami hatalomnak tett engedményekre, azonban az ügynök azt jelentette róla: Meszlényi Zoltán olyan ember, akinek „nem kenyere a megalkuvás” – idézte fel a püspök alakját Erdő Péter. Meszlényit lakásáról elhurcolták és a kistarcsai internálótáborban halálra kínozták. Halálát három év múlva jelentették be, majd újabb 12 év múlva engedték meg, hogy hamvait a nyilvánosság kizárásával az esztergomi bazilikában helyezzék örök nyugalomra. Meszlényi Zoltán boldoggá avatási eljárását Erdő Péter bíboros kezdeményezte. XVI. Benedek pápa július 3-án hagyta jóvá azt a dekrétumot, amely elismerte Meszlényi Zoltán vértanúságát. Meszlényi Zoltán a 28. magyar boldog. Az 1989/90-es fordulat után II. János Pál pápa négy magyar, illetve magyar vonatkozású személyt avatott boldoggá: Apor Vilmos vértanú győri megyés püspököt (1997), Romzsa Teodor vértanú ungvári görög katolikus püspököt (2001), Batthyány-Strattmann László orvost (2003) és Habsburg IV. Károly osztrák császárt és magyar királyt (2004). 2006. szeptember 17-én XVI. Benedek pápa képviseletében Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom–budapesti érsek a budapesti Szent István-bazilika előtt boldoggá avatta Salkaházi Sára vértanúhalált halt szociális nővért. A boldoggá avatásra váró magyarok között van Mindszenty József (1892–1975) bíboros, Márton Áron (1896–1980) erdélyi püspök, Kaszap István (1916–1935) jezsuita novícius, Scheffler János (1887–1952) és Bogdánffy Szilárd (1911–1953) partiumi vértanú püspökök, Bogner Mária Margit (1905–1933) vizitációs nővér, Kelemen Didák (1683–1744) minorita szerzetes, P. Marcell Marton Boldizsár (1887–1966) karmelita atya, továbbá Bódi Mária Magdolna (1921–1945), Brenner János (1931–1957), Csepellényi György (1626–1674), Dr. Kucsera Ferenc (1892–1919) és Torma János (1914–1937). /Kihirdették Meszlényi Zoltán egykori segédpüspök boldoggá avatását. = Krónika (Kolozsvár), nov. 6./

Nemzetközi és magyar szemleprogrammal, felolvasószínházi sorozattal, közönségtalálkozókkal, tudományos konferenciával, valamint színházi nevelő programmal várja közönségét az idei Kortárs Drámafesztivál Budapesten november 20-28-a között. A fesztivál 1997-ben azzal a céllal jött létre, hogy párbeszédet alakítson ki a magyar és a nemzetközi színházi szakma képviselői között. Bogyay Katalin, a Magyar Köztársaság UNESCO-nagykövete egyben a fesztivál fővédnöke szerint a fesztivál jelentősége abban rejlik, hogy összekötő kapocsként működik a magyar színházi élet és a világ között. Fellép a marosvásárhelyi Yorick Stúdió és a bukaresti dramAcum 20/20 című közös produkciójával. /Kánya Gyöngyvér, Budapest: Színpadon a kortárs dráma. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 6./

Kovács Bálint magyarországi fiatalember az erdélyi örmények elhivatott kutatója, minden erdélyi örmény katolikus templom/plébánia könyv- és levéltárát jól ismeri, Rómától Örményországig sokfelé kutatott már e közösség története után. A budapesti Pázmány Péter Katolikus Egyetem történelem−hittanár szakán diplomázott 2005 nyarán, majd doktoranduszként folytatta tanulmányait az egyetem Történettudományi Doktori Iskolájában. Egyetemi oktatója, Őze Sándor 2002-ben arra kérte, hogy a Budapesten megrendezendő Örményország Kincsei – Titkok az Ararátról című kiállításhoz gyűjtsön anyagot Erdélyben az erzsébetvárosi örményekről. Erzsébetvárosban megpillantotta az örmények könyvtárát: elzárt helyen, por és pókhálók között közel kétezer 16–19. századi kötetet talált és több folyóméternyi magyar, örmény és latin nyelvű kéziratot, rendezetlenül. Elhatározta, hogy feldolgozza ezt az anyagot, ezzel hozzájárul az örmény kultúra értékeinek megmentéséhez is. Erdélyben négy örmény szertartású katolikus plébánia, ezáltal négy jelentősebb örmény kolónia alakult ki (Szamosújvár, Erzsébetváros, Gyergyószentmiklós, Csíkszépvíz). Az erdélyi örmények a magyarsághoz asszimilálódtak, örökségüket próbálták megmenteni az örmény városokról írott monográfiákkal, folyóiratokkal. Az erdélyi örmények megtartották örmény öntudatukat, ugyanakkor magyarnak vallják magukat. Kovács Bálint a nyár folyamán Szamosújváron találta meg a világ első nyomtatott örmény nyelvű Bibliáját. 1666–1668-ban nyomtatták Amszterdamban. Szeretné az erzsébetvárosi, majd a szamosújvári és gyergyószentmiklósi örmény könyvtárak katalógusait megjelentetni, ezáltal válnak nemzetközileg ismertté, ugyanakkor védetté is. /Ozsváth Judit: Kincset őrző tiszta forrásból merítve. Beszélgetés Kovács Bálint armenológussal. = Vasárnap (Kolozsvár), nov. 8./

Kolozsváron tartotta országos ülését a hat éve megalakult Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács. Megújítást, szervezeti átalakítást tűzött ki célul az EMNT. Mozgalmi hátteret akarnak szervezni a testület mögé, továbbá bevonni azokat az aktív polgárokat – pártállástól függetlenül – akiknek fontos az erdélyi magyarok ügye. Gergely Balázs Kolozs megyei EMNT-elnök nyitotta meg a plenáris ülés. A testület döntött az EMNT jogi bejegyzéséről, az alapvető célokról. A tisztújítás során egy ellenszavazat, egy tartózkodás és 149 igen szavazat mellett megválasztották Tőkés Lászlót az elnöki tisztségébe. Ügyvezető elnök Toró T. Tibor lett. Régióelnökök: Orbán Mihály (Partium), Gergely Balázs (Belső Erdély), László János (Székelyföld). Az EMNT alapvető célja a belső önrendelkezés elvén alapuló közösségi autonómia-program képviselete. Orbán Viktor, a kormányzásra készülő Fidesz elnöke üdvözlő beszédének bejátszásával kezdődött az EMNT országos ülése. Az erdélyi magyar politika zsákutcába került, megújításra szorul. Bár Budapest – az Antall József kormányzása óta érvényben lévő szabály szerint – nem mondhatja meg, hogy a határon túli magyar közösségek melyik ösvényt válasszák, a Fidesz reméli, hogy Erdélyben olyan feddhetetlen, megkérdőjelezhetetlen, széles támogatottságnak örvendő szerveződés, szerveződések jönnek létre, amelyek képesek lesznek becsülettel képviselni az Erdélyben élő magyar nemzeti közösség legfontosabb életigényeit, hangoztatta Orbán Viktor. „Ígérem, a következő magyar kormány azért fog harcolni, hogy Európában ne érvényesülhessen a kettős mérce, vagyis váljék természetessé, hogy amit lehet a Spanyolországban élő katalánoknak, vagy a Finnországban élő svédeknek, vagy éppen a Belgiumban élő német közösségnek, az legyen természetes a Kárpát-medencében élő magyar nemzeti közösség számára is”, hangzott az üzenet. A tanácskozáson jelen volt Németh Zsolt fideszes képviselő, az Országgyűlés külügyi és határon túli magyarokkal foglalkozó bizottságának elnöke. Elmondta: ha a Fidesz kormányra kerül, az EMNT-re, és az általa kezdeményezett és megalakított Kárpát-medencei Magyar Autonómia Tanácsra kiemelkedő szerep vár a határon túli magyar nemzetrészekkel való együttműködésben. Úgy vélekedett: jó esély kínálkozik arra is, hogy a küszöbön álló magyar kormányváltást követően teljesen új minőségű viszony alakuljon ki Magyarország és Románia között, ami az egymás jogos érdekei iránti szolidaritáson alapulna. Az újjáalakuló ülésen jelen volt Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács elnöke is. Felszólalásában kifejtette: a viták ellenére az EMNT az egyik legfontosabb szövetségese az SZNT-nek. Az ülésen az RMDSZ is képviseltette magát Kovács Péter ügyvezető alelnök személyében, aki felszólalásában az összefogás, együttgondolkodás fontosságát, sikerességét hangsúlyozta. Szász Jenő, az MPP elnöke nem kapott meghívást, a polgári pártot alelnöke, Farkas Csaba képviselte. Beszédében úgy vélekedett: lehet még tíz-húsz évig a memorandumok útján való tiltakozást választani, Európától várni a megoldást, de a felvidéki példa bizonyítja, mennyire nem célravezető ez. Más utat kell választani, le kell ülni egymással őszintén beszélni, intézményes együttműködést létesíteni. A Magyar Ifjúsági Tanács (MIT) nevében Sándor Krisztina elnök biztosította a szervezet támogatásáról az EMNT-t. A meghívottak közt jelen volt Solomon Adrian, a Csángószövetség elnöke is, aki a moldvai magyar közösség nevében remél támogatást az EMNT-től. Tőkés László, az EMNT elnöke az újjáalakulás okairól beszélt. A helyzetet az SZNT lehetetlenítette el, amelyik tavasszal kivonta magát a testületből. „Ekkor tevődött fel a kérdés, hogyan tovább? Vagy hagyjuk szétzülleni a szervezetet, vagy pedig meg kell vizsgálnunk, hogyan lehet az együttműködést folytatni”, magyarázta Tőkés László. A tanács az újjászervezéstől reméli a megoldást. Tőkés László figyelmeztetett: Romániában nem szűnt meg a vértelen etnikai tisztogatás, demokratikus külszín alatt folytatódik a Trianon óta tartó homogenizáció, asszimiláció, Bukarest gyarmatosító politikája, a magyarság felőrlése. „Mi nem akarunk kétféle magyar állampolgárságot, nem támogatjuk a szocialisták külhoni állampolgárságra vonatkozó elképzelését, mi magyar állampolgárságot indítványoztunk a nem Magyarországon élő magyaroknak”, nyilatkozta a Szabadságnak Németh Zsolt, aki egyike volt a magyar állampolgárság megadásának könnyítését célzó törvénymódosítás kezdeményezőinek. A módosításnak az volt a lényege, hogy ne legyen feltétel az állampolgárság megszerzéséhez magyarországi lakóhely. „A szocialisták azonban azt mondták, ebben a formában nem tudják támogatni a kezdeményezést, mert különféle javaslataik lennének választójogi és szociális jogok területén. Úgy gondoltuk, nem lenne jó, hogy ha választások előtt a 2004. december 5-ét megelőző kampánynak tennénk ki ezt a magyar ügyet. A magunk részéről a jövőben ezt az indítványt próbáljuk elfogadtatni, ehhez szükséges lesz a kétharmados parlamenti támogatottság”, nyilatkozta Németh Zsolt. /Sz. K. : Szélesíteni az összefogást Erdélyben és a Kárpát-medencében. Kolozsváron tartotta országos ülését az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 9./ Az EMNT legfontosabb döntéshozó szerve a 300 tagú országos gyűlés lesz, mely évente egyszer ülésezik, az operatív vezetést a 15 tagú elnökség látja el. Ebben az elnök és az ügyvezető elnök mellett a három régióelnök (László János – Székelyföld, Gergely Balázs – Közép-Erdély és Orbán Mihály – Partium), öt alelnök (Szilágyi Zsolt, Nagy Pál, Pap Előd, Boros Zoltán és Sándor Krisztina) és öt jegyző (Mátis Jenő, Borbély Zsolt Attila, Fekete Réka, Püsök Csaba és Szabó László) vesz részt. Az új struktúrában félévente ülésező választmány is szerepel. /Gazda Árpád: „Kisebbségpolitikai rendszerváltást” sürget az újraalakított EMNT. = Krónika (Kolozsvár), nov. 9./ EMNT: csak nézték Orbánt, mint a moziban címen számolt be az EMNT tanácskozásáról a bukaresti napilap. /Sipos M. Zoltán EMNT: csak nézték Orbánt, mint a moziban. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 9./

A köztudatban élő négy magyar néprajzi tájegység mellett egy ötödiket is bemutatnak, mint új tudományos felfedezést a Regionális néprajzi kutatások a Kárpát- medencében című tudományos ülésen, amelyet az MTA Nyelv- és Irodalomtudo- mányok Osztálya közösen rendez az MTA Debreceni Egyetemen működő Néprajzi Kutatócsoportjával november 10-én Budapesten, a Magyar Tudományos Akadémián. Borsos Balázs, az MTA Néprajzi Kutatóintézetének igazgatóhelyettese a Magyar kulturális régiók a Kárpát-medencében című előadásában 16 év kutatási eredményét összegzi. A Magyar Néprajzi Atlasz térképlapjainak új szempontú, statisztikai feldolgozását végezte el számítógép segítségével. Az elemzésből kiderült, hogy a négy tájegységen (Dunántúl, Észak /Felföld/, Alföld és Erdély-Moldva) kívül kimutatható egy ötödik is, mégpedig a Lippa-Nagyvárad-Debrecen-Miskolc vonal, a nyelvhatár és Erdély nyugati határa által bezárt területen. A kulturális régiók meghatározása segíthet abban, hogy az Európai Unió régiókat előtérbe helyező irányelveire figyelve, a döntéshozók a régiós határokat a kulturális tagolódás figyelembevételével húzzák meg. Borsos Balázs csak a magyar etnikumot vizsgálta, megjegyezte, hogy a szomszédos országok közül csak a magyarok készítettek néprajzi atlasz alapján statisztikai és csoportelemzést a kulturális régiókról. Néprajzi atlaszok ugyanakkor készülnek a szomszédos országokban is, az ötkötetesre tervezett román kiadványból eddig három kötet jelent meg, és Szlovákiában is elkészült egy sokoldalú és gazdag anyagú atlasz. Az ülésen többek között Bartha Elek a vallási régiók néprajzi értelmezéséről, míg Fejős Zoltán a Hagyományos tájak és régiók néprajzi átértékelődéről értekezik. /Öt magyar néprajzi tájegység. Tudományos ülés a Kárpát-medence néprajzi kutatásairól. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 9./

„Ne minősítsen engem magyarnak” – jelentette ki Kertész Imre a Die Welt lapnak nyilatkozva. „Magyarországon az elmúlt tíz évben folyamatosan rosszabbodott a helyzet. Szélsőjobboldaliak és antiszemiták váltak hangadóvá” – jelentette ki a Die Welt című lapnak adott, az újság hétvégi számában megjelent interjújában Kertész Imre. A német konzervatív napilap abból az alkalomból kérdezte az irodalmi Nobel-díjas magyar írót, hogy Kertész Imre november 9-én tölti be 80. életévét. Az újság arról faggatta a német fővárosban élő írót, hogy berlininek vagy budapestinek érzi magát. Kertész kijelentette: „nagyvárosi ember vagyok, és mindig az is voltam. Egy nagyvárosi ember nem budapestinek vallja magát. A város ugyanis teljes mértékben balkanizálódott. Egy nagyvárosi ember Berlinhez kötődik. ” Az újságíró arra emlékeztetett, hogy amikor tíz évvel ezelőtt Kertész megmutatta neki a várost, az színesnek és boldognak is tűnt. Az író szerint ezt a benyomást Krause csak turistaként szerezte. „Ez azonban csak a látszat volt” – tette hozzá Kertész. „Az elmúlt tíz évben folyamatosan rosszabbodott a helyzet. Szélsőjobboldaliak és az antiszemiták váltak hangadóvá. A magyarok régi káros szenvedélyei – a hazugság, a dolgok elfojtására való hajlam – jobban jellemzők, mint valaha. Magyarország a háborúban, Magyarország és a fasizmus, Magyarország és a szocializmus: semmi nem kerül feldolgozásra, mindent csak megszépítenek” – jelentette ki. „Nincs az Ön, az irodalom terén rendkívül gazdag országában semmi olyan, amihez kötődne?” – kérdezte az újságíró. „Az európai kultúra terméke vagyok, egy dekadens, ha akarja, egy gyökértelen. Ne minősítsen engem magyarnak” – jelentette ki Kertész. „Elég, hogy az Ön honfitársai zsidóvá tettek engem. A faji, nemzeti hovatartozás rám nem vonatkozik. Ami pedig az Ön által említett gazdag magyar irodalmi tájat illeti, elárulok valamit: a szocialista évek alatt egyetlenegy államilag engedélyezett könyvet sem olvastam. Ízlésemnek ugyanis mindaz egyáltalán nem felelt meg. Mindig felfordult a gyomrom, amikor megpróbáltam” – hangoztatta Kertész, hozzátéve, hogy természetesen van néhány olyan magyar író, akiket nagyon tisztel, és közülük Krúdyt, Szomoryt és Márait említette. Saját irodalmi munkásságáról szólva kijelentette, hogy a holokausztról írt, mert – mint fogalmazott – át kellett élnie és át tudta élni a 20. századnak ezt az egyedülálló tapasztalatát, volt Auschwitzban és volt Buchenwaldban. „De nem holokausztirodalmat írtam, hanem regényeket” – tette hozzá. A totalitarizmus a náci uralom megszűnésével nem ért véget. „És egy olyan országon, mint Magyarország, ezenkívül még az is észrevehető, hogy a nácik bukásával az antiszemitizmus sem szűnt meg” – fogalmazott Kertész Imre. /A gyökerek nélküli Kertész Imre. = Krónika (Kolozsvár), nov. 9./

Húsz esztendővel ezelőtt a németek mindkét oldalon vésőkkel és csákányokkal tódultak az Európa megosztottságának gyalázatos szimbólumává lett berlini falhoz, hogy annak lerombolásával a hidegháborúnak is véget vessenek. A berliniek sírnak, tombolnak, sokan a puszta kezükkel döngölik a falat, igazi forradalmi hangulatban. Mennyivel igazabbak e képsorok, mint Alois Mock és Horn Gyula vasfüggöny-szabdalása, amelyhez a rossz nyelvek szerint az osztrák–magyar határon már hetekkel korábban elbontott műszaki határzár egy részét kellett újraépíteni, hogy a sajtó nyilvánossága előtt is megejthessék a szögesdrót szimbolikus átvágását, némi reformkommunista mosolydiplomáciával fűszerezve. A berlini fal történetéhez súlyos tragédiák sorozata tartozik. Családok szakadnak szét, a közeli viszontlátás reménye nélkül. Egy francia történész, Georges Desbons állapította meg az 1930-as évek elején, hogy az első világháborút követő trianoni „határrendezéssel” több, mint kétszáz magyar települést szakítottak ketté, másik százat pedig megfosztottak alapvető közlekedési és vízgazdálkodási lehetőségeitől. Desbons úgy fogalmazott, hogy a nagyhatalmak „esztelen önkénye szétnyirbált mezőket, elválasztott házakat, útvonalakat, városokat. ” A legszomorúbb példa Kárpátalján van. A történelmi Szelmencen a hajdani Szovjetuniót a hajdani Csehszlovákiától, napjainkban pedig Ukrajnát Szlovákiától elválasztó határ a falu közepén, két házhelyen húzódik. Nagyszelmenc és Kisszelmec lakóinak 61 évet kellett várniuk arra, hogy legalább egy átkelőhely nyíljon a ketté csonkolt község alvége és felvége között. A berlini falat igazából akkor kezdték el bontani, mikor az még föl sem épült. Az antikommunista, szovjetellenes megmozdulások tekintetében ugyanis a berlinieké az elsőség. 1953 júniusában százak tüntettek, százezrek sztrájkoltak a berendezkedő szovjet mintájú rendszer ellen. Akkor azonban a rendszer még elfojtott minden elégedetlen hangot, akárcsak 1956-ban Budapesten, 1968-ban Prágában és 1981-ben Lengyelországban. A berlini fal történetének egyik utolsó, groteszk mozzanata, hogy 1988-ban a nyugat-berlini rendőrség elől a nyugati törvényekkel szembekerülő szélsőbalos aktivisták elvtársaikhoz, az NDK-ba másztak át. Onnan azonban pár órán belül visszatoloncolták őket. Az elvtársi hű(tlen)ség jegyében... ! /Laczkó Vass Róbert: Történetük, történetünk. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 10./

Második alkalommal rendeztek Magyar Napokat november 6-8-a között Nagyenyeden. A szervező Dr. Szász Pál Egyesület az első napon a Magyar Közösségi Ház névadójára emlékezett. Arra a két világháború közötti erdélyi magyar politikusra, közéleti emberre, aki hatalmas áldozatot vállalt azért, hogy közösségként is megmaradhassunk, méltatta tevékenységét a cikkíró. Dr. Szász Pál (1881–1954) 55 éve halt éhhalált a börtönben. Rácz Levente, a dr. Szász Pál Egyesület elnöke a hagyományteremtés nemes szándékáról beszélt, majd dr. Szász Pálról, aki többek között 1948-ban utolsó főgondnoka volt a kollégiumnak, és létrehozta a Csombordi Téli Mezőgazdasági Iskolát. Szilágyi Mátyás kolozsvári főkonzul a mérföldkövekről szólt. A húsz év leltárába több megvalósítás is szerepel, többek között a Mindszenty József-szobor Budapesten, vagy a Márton Áron szobor Kolozsváron és az 56-os emlékmű a Sétatéren. Dr. Benkő Samu akadémikus dr. Szász Pál egyéniségéről értekezett. Márton Áron püspök köré csoportosult felekezeti hozzátartozástól függetlenül a magyar ellenállás, a hasonlóan gondolkodók csoportja. Innen kerültek aztán a vádlottak padjára azok a magyar vezetők, akiknek volt bátorságuk tenni is valamit. Dr. Vekov Károly a Márton Áron per és Szász Pál életének összefüggéseiről tartott előadást. 1946-ban volt egy terv, miszerint mindenképpen meg kell törni a magyar közösség erejét. 198 névből álló listát szerkesztettek, amelyen ott volt Márton Áron, dr. Szász Pál és Balogh Edgár neve is. Kónya-Hamar Sándor Demeter Béla, a kiváló újságíró életéről ismertetett részleteket, aki szintén börtönben halt meg 1951-ben. Másnap a hallgatóság egy része Vetési László kolozsvári református lelkész vezetésével egy egész napos Hunyad megyei kirándulásra indult, megemlékeztek Sipos Pál matematikus, lelkész és filozófus munkásságáról. Este Kelemen Hunor elnökjelölt tartott sajtóértekezletet, majd szüreti bál következett. Rácz Levente eddigi munkásságáért megkapta a Szórványmagyarságért díjat, amit Kelemen Hunor elnökjelölt nyújtott át neki. A harmadik nap a római katolikus egyházé volt. A szentmise után dr. Marton József egyetemi tanár Az Erdélyi Római Katolikus Püspökség ezer éve címen tartott előadást. Dr. Csávossy György könyvét (Hív a harang, Mentor Kiadó, Marosvásárhely 2009.) Jakab Gábor mutatta be. Többek között kifejtette, hogy ebben a munkájában a szerző-költőtárs „harangozásra”, illetve az „igehirdetés” nem könnyű feladatára vállalkozott. Rácz Emese kolozsvári könyvtáros könyvét /Az egykori Nagyenyedi Minorita Rendház könyvtárának régi állománya, Országos Széchényi Könyvtár, Biblioteca Centrala Universitara Lucian Blaga, Budapest–Cluj-Napoca (Kolozsvár, 2009)/ dr. Gábor Csilla egyetemi tanár ismertette. /Bakó Botond: Nagyenyed. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 10./

Kolozsváron az örmények vagy örmény gyökerekkel rendelkezők több civil szervezetet is működtetnek, rendezvényeket tartanak és rengeteg kiadvánnyal jelentkeznek. A Budapesten megjelenő Erdélyi Örmény Múzeum könyvsorozat legújabb, sorrendben immár a 13. kötetét szerkesztőként dr. Issekutz Sarolta jegyzi, akinek neve szintén nem ismeretlen a kolozsváriak körében, hiszen több örmény szervezetnek is vezetője vagy vezetőségi tagja. Jelen kötetének /Dr. Issekutz Sarolta: Örmény halottkultusz és temetkezés. Erzsébetváros és örmény katolikus temetője. Erdélyi Örmény Múzeum, Budapest, 2009./ témája a halottkultuszhoz, egykori temetkezési szokásokhoz kapcsolódik. / S. B. Á. : Könyv az örmény temetkezési szokásokról. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 10./

Budapesten is bemutatkozott november 10-én Kelemen Hunor, az RMDSZ államfőjelöltje. Markó Béla szövetségi elnökkel közösen tartott sajtótájékoztatóján közölte: egy felmérés szerint a romániai magyarság 82 százaléka mondta azt, hogy kell magyar jelöltet állítani a romániai elnökválasztáson. A romániai magyarság céljait és értékeit a román pártok nem vállalják fel, ezért – mint fogalmazott – „nem lehetett volna olyan helyzetet teremteni, hogy ne induljak a választáson”. Egyik fő céljának nevezte, hogy közép- és hosszú távon az erdélyi magyarság meg tudja őrizni nemzeti identitását, ne érezze azt veszélyeztetve. Markó Béla emlékeztetett arra, hogy az RMDSZ először 1996-ban indított jelöltet a romániai elnökválasztáson. /Budapesten a jelölt. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 11./

Orbán Viktor szerint a magyar jobboldal „nyugatos” részének nemcsak a kormányzati „szélsőségek” jelenségére kell határozottan nemet mondania, hanem az erőszakra is: nem fogadhatja el ugyanis azt a politikát, amely a törvényeken kívül akarja megtalálni a megoldásokat a problémákra. A Fidesz elnöke erről Martonyi János, Jeszenszky Géza volt külügyminiszterek és Csaba László közgazdász Helyünk a világban című könyvének bemutatóján beszélt Budapesten. Orbán Viktor úgy vélekedett, a teljes önfeladás politikája ma is jelen van a magyar közéletben és külpolitikában, ami szerinte elfogadhatatlan. Példaként említette, amikor a magyar miniszterelnök román kollégájával koccint Erdély elcsatolásának évfordulóján, illetve azt, hogy szerinte a magyar kormány megpróbálja szembefordítani a magyart a magyarral. Hangsúlyozta azonban, bármilyen küldetést is fogad el a magyarság, ha annak meg akar felelni, akkor az első feladat az, hogy saját magát erőssé tegye. Kiemelte: a magyarok küldetése a külpolitikában az új, nagy közép-európai térség megteremtésében való szerepvállalás. Orbán kifejtette: a kötet Trianonról szóló részében a szerzők rámutatnak a magyar közgondolkodás, nemzetgondolkodás kétfajta szélsőségére és veszélyére, amit ő maga is érvényesnek érez a mai napig. Az egyik – fejtette ki – torzító hatású „szélsőség” csak a bajokat, kudarcokat veszi észre a magyar történelemben, mintha valamilyen elkerülhetetlen végzete volna ez a magyaroknak. A másik veszély úgy hangzik: „merjünk kicsik lenni”, ahonnan a Fidesz-elnök szerint már csak egy lépés, hogy „merjünk egyáltalán nem lenni, (...) ne merjünk magyarok lenni”. Mindkét „szélsőség” és a belőle levezetett külpolitika zsákutcába vezet. /Orbán: el kell ítélni az erőszakot. = Krónika (Kolozsvár), nov. 11./

November 9-én mutatták be Miklós Ágnes Kata első kötetét /Bűnös szövegek – Bevezetés a detektívtörténetekbe, Komp-Press Kiadó, Kolozsvár, 2009/, a szerzőt Balázs Imre József irodalomtörténész, a Korunk folyóirat főszerkesztője faggatta. Miklós Ágnes Kata a budapesti Általános Vállalkozási Főiskola Társadalomismereti Tanszékének docense. A detektívtörténetek újraolvasásával foglalkozó huszonhárom részes esszésorozata 2005-ben és 2006-ban jelent meg A Hét című hetilapban, a mostani kötet az ott publikált esszék kibővített és kiegészített változata. /Ferencz Zsolt: Hányadik oldalon következik be a haláleset? Miklós Ágnes Kata könyvbemutatója a Bretter-körön. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 11./

A Nobel-díjas Kertész Imre arra a kérdésre, hogy berlininek vagy budapestinek érzi-e magát, a Die Welt lapnak azt válaszolta, hogy Budapesten ,,A helyzet az elmúlt tíz évben folyamatosan romlott. Szava a jobboldali szélsőségeseknek, illetve az antiszemitáknak van. A magyarság régi terhei, »a hazugság és az elfojtásra való hajlam« jobban érvényesül, mint eddig bármikor. Magyarország háborús szerepe, Magyarország és a fasizmus, Magyarország és a szocializmus: mindez nincs feldolgozva, mindezt csak kozmetikázzák és szépítgetik. ” Továbbá: ,,én az európai kultúra terméke vagyok. Egy dekadens, ha így akarja. Egy gyökértelen. Ne kössön engem Magyarországhoz. Elég az, hogy engem az ön honfitársai zsidóvá tettek. A faji és a nemzeti hovatartozás számomra nem érvényes, és hogy rátérjek az Ön által említett gazdag magyar irodalmi örökségre, elárulnék önnek valamit: a szocializmus évei alatt egyetlen, államilag engedélyezett könyvet sem olvastam el. Az én ízlésemnek ez nem felelt meg. Ha ezzel időnként meg is próbálkoztam, mindig kifordult a gyomrom. Természetesen van néhány magyar szerző, akiket én igen tisztelek. Ők a nyelv csodálatos művészei, dekadens játékos alakok, akiknek a neve önöknek itt, Németországban nem sokat fog mondani: például Krúdy Gyula, aki 1878 és 1933 között élt, vagy Szomory Dezső, a Krúdy kortársa volt. Mindketten ugyanakkor nagyszerű esszéírók is voltak”. A Népszabadságban Takács Ferenc írta ,,Nincs, aminek örülni és nincs, mit ünnepelni”, felköszöntő örvén pedig bocsánatot kellene kérnünk tőle, mármint Kertész Imrétől ostobaságunkért, gyávaságunkért és rosszhiszeműségünkért. Esterházy Péter még nem olvashatta a Die Welt-interjút, amikor az Élet és Irodalomban közölt jegyzetét lezárta: ,,Elvégzett egy munkát a magyar nyelvben, a magyar gondolkodásban, a nagy magyar irodalomban, a világirodalomban, amit senki más nem végzett el, igaz, nem is végezhetett. Munkánk személyes; hogy ez így legyen, azért kevesen tettek többet, mint Kertész Imre. ” Herta Müller bánáti születésű idei német és német nyelven író Nobel-díjas írónő és Kertész Imre között annyi hasonlóság van, hogy mindketten egykori életterük – szándékosan kerülöm a ,,hazájuk” szót – saját bűneivel és egyéb mulasztásaival való szembenézését hiányolják, és a mérhetetlen különbség köztük az, ami velük személyesen és felmenőik révén megesett: egyikük megjárta Auschwitzot, másikuk édesanyja németként a szovjet gulágot. Egyikük a Szekuritáté és a Ceausescu-diktatúra elől menekült Németországba, másikuk önként választotta a megtagadott Budapest helyett Berlint. /Sylvester Lajos: A magyarokhoz nem kötődő, magyarul író Nobel-díjas író. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 11./

Kalotaszegi önépítkezés, kolozsvári ódon házak, a tudomány szolgálatába állított élet, második világháborús fogolytábor, a magyar és a lengyel nemzet sorsközössége – egyebek mellett ilyen témákban kínál olvasnivalót a kolozsvári Művelődés folyóirat októberi száma. A lap az 1989-es rendszerváltozás utáni erdélyi újraépítés egyik példájaként a magyarvistai református gyülekezet kulturális központját, a Kalotavárat építő igyekezetét mutatja be, Gáspár Attila a szeptemberben Budapesten lezajlott XIV. Kárpát-medencei napokról számol be. Bakó Botond a 70. életévét betöltött Tóthfalussyné dr. Veress Éva biológus, kutató, feltaláló, egyetemi tanár, Takács Gábor pedig Barcsay Jenő tanár és festőművész életpályáját mutatja be. /Lapszemle. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 12./

Többen kérdezték Kincses Elődtől, mit szól Kuszálik Péternek a Sütő Andrásról írott legújabb irományához (Purgatórium, Pro-Print Könyvkiadó, Csíkszereda, 2009). Sütő András tevékenységét Kuszálik is két fő szakaszra bontja, a második szakasz 1970-től, Az anyám könnyű álmot ígér megjelenésétől számítható. Azoknak, akik a nyílt elnyomás időszakában olvasták a művet, nem kell bizonygatni, hogy milyen katartikus élményt jelentett. Sütő András 1970 előtti korszakáról kortársai sokat írtak, ezzel az időszakkal nem foglalkozik, írta Kincses Előd, de nem hagyhatja szó nélkül Kuszáliknak az 1970 utáni időszakkal kapcsolatos tévedéseit, inszinuációit. Kuszálik hosszú oldalakon keresztül bizonygatja azt a koncepciós álláspontját, hogy Sütő Andrást a román kommunista hatalom részéről tulajdonképpen semmilyen retorzió sem érte. Ezzel szemben a nyolcvanas években már az is bűnnek számított, ha valaki baráti viszonyt ápolt a neves íróval. Kincses állítását saját szekuritátés megfigyelési dossziéjából származó, a Maros megyei pártvezetésnek szánt jelentéssel támasztja alá, amelyet az akkori megyei parancsnok, Constantin Ioana vezérőrnagy jegyzett. A következőket állította: „a fentnevezett (Kincses Előd) a nacionalista megnyilvánulásairól ismert Sütő András íróhoz közeli személy, családilag látogatják egymást és gyakran találkoznak más, külföldön és belföldön hasonlóan megnyilvánuló alakokkal, elsősorban a Magyar N. K. -ból. ” A parancsnok a jellemzést a következőképpen zárja: „véleményünk szerint (Kincses Előd) ellenséges viselkedése és az a magatartás, amely jellemzi, nem egyeztethető össze a Maros Megyei Ügyvédi Kamara alelnöki tisztségével. ” Ebből a tisztségéből le is váltották, és helyette egy olyan magyar kollégát választottak, aki nem volt Sütő András barátja. Kincses édesanyja ruhásszekrényébe rejtette el – az író kérésére – azokat az írásokat, amelyeket Sütő András meg akart óvni egy esetleges házkutatás esetén. A fordulat évének őszén pedig édesanyja hetente látogatta a Sütő családot és csak tőle tudhatta meg – telefonon – a Budapesten élő Ágnes lányuk azt, hogy apja egyelőre szabadlábon van, mivel Sütő Andrást telefonon külföldről nem lehetett hívni! Elfogadhatatlan kuszáliki okfejtés az 1990-es marosvásárhelyi fekete március történelemhamisító bemutatása. A szerző két olyan „tekintélyre” hivatkozik, akik történetesen Kolozsváron élték át a pogromkísérletet. Gáll Ernőtől idézte: „a pogrom, amelynek kockázatát – mint néhány nappal ezelőtt írtam – Sütő kész volt vállalni, kitört és egyik áldozata éppen ő lett, akit félig agyonvertek és fél szemét is elvesztette” és „emlékezzünk csak Szabó Gyula mondására (1992-ből): „aki bottal köszön, annak doronggal felelnek”. Kuszálik azzal is dicsekedett, hogy március 20-án nem volt ott a főtéren, mivel voksait „a parlamentáris demokrácia elsőbbségét vallókra” adja. Abban az időben Romániának nem is volt parlamentje, a későbbiekben az általa létrehozott parlamenti rendszert maga Ion Iliescu volt államelnök is eredeti, „originális” demokráciaként határozta meg. A marosvásárhelyiek jól emlékeznek arra, hogy 1990 januárjától milyen magyarellenes uszításba kezdett az akkor egyetlen helyi román napilap, a Cuvantul Liber és a bukaresti televízió, noha akkor még szó sem volt a Kuszálik által elítélt február 10-i gyertyás-könyves tüntetésről. És azt is illene tudnia, hogy néhány román értelmiségi, egy nappal azután, hogy 1989. december 26-án aláírta a „Barátság platformját”, a Papiu líceum tanári szobájában létrehozta a Vatra Romaneascat! Sütő András 1990. március 19-én nem „bottal köszönt”, hanem az RMDSZ-székház előtt a Kincses Előd lemondatása ellen utcai tüntetésre készülő, elég jelentős számú magyart arról győzte meg, hogy menjenek haza, mert nem akarnak erőszakos összecsapásokat. Ezt a közismert, nagy nyilvánosság előtt történt Sütő-beszédet meg nem történtté tenni valóban csak egy „ördög”(i) ügyvéd teheti, egy igazi ügyvéd teljesen elveszítené a hitelét. Még egy tipikus, felelőtlen kuszáliki szurka-piszka: a Sütő András Baráti Egyesületről lábjegyzetben közli: „Marosvásárhelyen 2008 júniusában létrehozott szűk körű társaság alakuló ülésén mérges vita alakult ki arról, hogy ki a legérdemesebb az egyesület vezetésére”. Az egyesület alapító okiratát Kincses szerkesztette, ott volt az alakuló ülésen, egyáltalán nem volt vita arról, hogy ki legyen az elnök, mindnyájan az egyesület megalapításának ötletgazdáját, Sütő régi barátját és harcostársát, Nagy Pált kérték, hogy vállalja el e tisztséget, amit rövid szabódás után meg is tett. Kuszálik még azt is hozzáfűzte, hogy e kis epizódhoz illő a közismert mondás: „a nagy emberek sírján dudva terem és barátok”. Kincses megkérdezi: ki itt a dudva és ki a barát? /Kincses Előd: Az ördög ügyvédje és a tények. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 12., újraközölte: Krónika (Kolozsvár), nov. 13./

Az energiabiztonság kérdése, az Ukrajnában élő magyar és román kisebbség helyzete, valamint a közelgő romániai elnökválasztás is szóba került az Országgyűlés és a román képviselőház külügyi bizottsági elnökeinek találkozóján – mondta el a november 12-én tartott budapesti megbeszélést követően Németh Zsolt. A Borbély Lászlóval folytatott beszélgetést követő közös sajtótájékoztatón a fideszes politikus hangot adott annak a meglátásának, hogy számos pozitív tendencia mutatkozik a magyar–román kapcsolatokban, amelyeket magyar részről többpárti konszenzus vesz körül. Németh Zsolt, az Országgyűlés külügyi és határon túli magyarok bizottságának elnöke úgy látja, hogy az energiabiztonság kiemelkedő együttműködési terület lehet a két ország között. Elmondta, aggasztó a kárpátaljai magyarokat és a bukovinai románokat érintő folyamat, hogy a két népcsoport „egy agresszív homogenizációs politikának van kitéve”. Kijelentette, hogy Magyarországnak és Romániának ezt nem szabad tűrnie és a leghatározottabban fel kell lépnie az ellen, hogy az ukrajnai magyarok és románok a jövőben nem tanulhatnak anyanyelvükön. /Németh: Pozitív tendencia mutatkozik. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 13./

Kapjanak megfelelő hangsúlyt az Európai Bizottságon belüli tárcák kialakításakor az Európai Unión belüli szabadságjogi kérdések, valamint az őshonos kisebbségi közösségek problémái – szorgalmazta Gál Kinga fideszes európai parlamenti képviselő november 11-én Brüsszelben, az EP plenáris ülésén. Gál Kinga hangsúlyozta: az új tagállamokban a rendszerváltozás a jogi és államszervezeti kérdések tekintetében megtörtént ugyan, de a politikai gondolkodásban, a hatalom reflexeiben kiélezett helyzetekben „még mindig kísért a múlt”. Kiemelte a 2006 őszi budapesti eseményeket, amelyek kapcsán „a mai napig nem találták meg igazukat azok, akiknek szabadságjogait és legalapvetőbb emberi jogait lábbal tiporták”. Emlékeztetett ugyanakkor azokra az új tagállamokban élő nemzeti kisebbségekhez tartozó polgárokra, akik „a bőrükön érzik a diszkriminációt mind jogaikban, mind lehetőségeikben”. /Nagyobb hangsúlyt a szabadságjogi és kisebbségi kérdésekre! = Népújság (Marosvásárhely), nov. 13./

Csíkszeredában mondták, hogy csángó vagyok, ott tudtam meg, hogy sem román, sem magyar nem vagyok. – A templomban úgy tanultam meg a Miatyánkat románul, hogy nem értettem. Ezeket a gondolatokat moldvai csángó származású fiataloktól jegyezték le, akik felsőfokú iskolákat végeztek, életükkel, hivatástudatukkal példát mutatnak otthon maradt falustársaiknak. Nem felejtették el, hogy honnan jönnek, mit hoztak otthonról. A tíz csángó fiatal jelen volt azon a bákói konferencián, melyet a budapesti Teleki László Alapítvány októberben szervezett Veszélyeztetett örökség, veszélyeztetett kultúrák/A moldvai csángók címmel. Bogdán Tibor Magyarfaluban született, ott nevelkedett, jelenleg a csángó ügyek elkötelezettjeként keresi kenyerét Budapesten, a Máltai Szeretetszolgálat mellett működő Csángó Koordinációs Irodában, és a Csángó Tükör főszerkesztőjeként ad hírt a világnak szülőföldjéről. A csíkszeredai József Attila Gimnázium igazgatónője, Bartha Erzsébet és Györgydeák Lajos csíkmenasági plébános úgy él a fiatalok emlékezetében, hogy nélkülük nem bírták volna ki Csíkszeredában, a családtól távol, és egy olyan környezetben, ahol csúfolták, lenézték őket. A magyarfalusi Pogár Róbertet Gergely István plébános irányította a papi pályára. Veszprémben végezte el a teológiát, Olaszországban egyházjogot tanult, két éve Murakeresztúron plébános. Pogár szerint a magyar mise ügyében stratégiát kellene változtatni, aminek alapja a párbeszéd lenne, vegyes bizottságot kellene létrehozni. Petrás Máriát énekesként, képzőművészként sokfelé ismerik, legutóbbi nagy sikerű, Mária erejével című kerámiakiállítását a háromszéki közönség is láthatta a zabolai Csángó Múzeumban. Nem Petrás Mária az egyetlen csángó fiatal, aki a népi kultúrából meríti az életéhez szükséges eligazítást, a magyarfalusi Iancu Laura ezt ekképpen fogalmazta meg: ,,A néprajzban, a népi kultúrában látom azt a hidat, ami összeköt azzal a világgal, ahová tartozom. ” Iancu Laura Budapesten tanítóképző főiskolát és párhuzamosan teológiát végzett, majd beiratkozott politológiára, jelenleg doktori dolgozatát írja. Laczkó Flórián Lábnyikból indult, jelenleg a horvát határ melletti Zákányban plébános. A külsőrekecsini Ignácz Mónika kicsi korától festő akart lenni, és el is érte. Vizuális és kommunikáció szakon végezte a főiskolát Nyíregyházán, utána a pécsi képzőművészeti egyetemen tanult, már csak a szakdolgozatot kell megírnia. A lujzikalagori Solomon Adrián Budapesten diplomázott a külkereskedelmi főiskolán, jelenleg a Moldvai Csángómagyarok Szövetségének elnöke. A somoskai Benke Grátzy jelenleg Gyöngyösön zenész, művelődésszervező főiskolát végzett. /Fekete Réka: Nem felejtették el, honnan indultak (Csángó fiatalok itthon és Magyarországon). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 14./

A budapesti Országos Színháztörténeti Múzeumban november 18-án nyílik az Ignácz Rózsa centenáriumi kiállítás. A sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum, a kézdivásárhelyi Vigadó, a kovásznai Ignácz Rózsa Emlékház, a kolozsvári Reményik Sándor Galéria után itt is bemutatják az intézet munkatársa, Szebeni Zsuzsa kurátor által szervezett centenáriumi kiállítást. A kovásznai születésű Ignácz Rózsa író, színész, újságíró, meseíró, műfordító, ugyanakkor színpadi szerző is. /Ignácz Rózsa Centenáriumi vándorkiállítás az OSZMI-ban. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 14./

Négynapos fesztivállal és tudományos ülésszakkal emlékezik Ruha István hegedűművészre a kolozsvári Gheorghe Dima Zeneakadémia közössége, volt tanítványai és tisztelői. November 14-én tudományos konferencia nyitja a rendezvényt. Előadást tart többek között Angi István zeneakadémiai professzor, Visnyai Csaba nagykárolyi zenetanár és Bányainé Line Ildikó, a Budapesti Rádió zenekarának hangversenymestere. A következő napokon koncertekkel áldoznak Ruha István hegedűművész emlékének. /Nagy-Hintós Diana: Ruha István hegedűművészre emlékezünk. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 14./

Húsz év távlatából néznek vissza önmagukra a Túlélő képek. Harmincnégy erdélyi íróember arca, két évtizeddel 1989 után, Kolozsvár, Csíkszereda és Sepsiszentgyörgy internetes összekapcsolódásának szüleménye. Kántor László: Túlélő képek. Erdélyi írók, 1989–2009. Kiadója a székelyföldi Alutus és a budapesti Noran Libri Kiadó. Kántor László most már örül, hogy belevágott ebbe, hogy apja, Kántor Lajos biztatására hallgatott. Arra kérte fotóalanyait, hogy szabadon fogalmazzák meg emlékeiket esszében, novellában, nyílt levélben, versben. /Nagy Székely Ildikó: Arcok, szavak, szelek. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 14./

Volt idő, amikor a jobb megélhetésért tömegesen vándoroltak el Székelyföldről, manapság inkább bevándorlási hullámról beszélhetünk. A külföldi szerencsepróba után sokan hazaköltöztek, egyre többen vannak olyanok is, akik szülőföldjük helyett választották Székelyföldet. „Elemezgettük, hogy gyereknevelés szempontjából hol lenne jobb. Hát Csíkszereda győzött Budapesttel ellentétben. A kisvárosi hangulat sokkal nyugodtabb, itt jobb, biztonságosabb a környezet, egészségesebb, úgy a levegő, mint az ételek. ” – vallja Veres Nándor fényképész, aki budapesti lakhelyét cserélte székelyföldire. Itt talált új otthonra Sipos Betti, a Csíki Televízió jelenlegi főszerkesztője: „Ami miatt én Székelyföldet nagyon szeretem az, hogy más az emberi kapcsolatoknak a működtetési formája, mint Magyarországon, én úgy érzem, sokkal melegebbek az emberi kapcsolatok. ” /Egyre többen települnek át Magyarországról Székelyföldre. = Erdély. Ma, nov. 15./

„Elegünk volt abból, amit magunk körül látunk mostanában, abból, hogy a vezető román politikusok nem tudnak semmit felkínálni a népnek, hogy tönkretették a Székelyföldet, Erdélyt, elegünk van abból, hogy mások mondják meg mi legyen a Székelyföldön, mi legyen Erdélyben” – mondta Markó Béla szövetségi elnök Kelemen Hunor államfőjelölt november 15-én tartott marosvásárhelyi országos kampányrendezvényén. Kelemen Hunor Székelyföldön folytatta kampánykörútját. „Itt most nem magyar küzd magyarral, RMDSZ-es az SZNT-sel, itt most egyetlen magyar üzenet, egyetlen magyar érdek létezik, az, hogy ott legyünk, ahol a rólunk szóló döntéseket meghozzák” – jelentette ki a Székelykeresztúron megszervezett lakossági fórumon. Budapesten a jelenlegi román államelnök határozottan kijelentette, soha nem lesz területi autonómia Székelyföldön, emlékeztetett Kelemen. Székelyföldön szórólapok terjednek Orbán Viktorról és Traian Basescuról az idei tusványosi tábor alkalmával készült fotóval, rajta az Orbántól származó kijelentés: „A második fordulóban én Basescura szavaznék!”. Az RMDSZ munkatársai felvették a kapcsolatot a Fidesszel, és kiderült, Orbán Viktor nem tud erről az akcióról. /Egyetlen magyar érdek létezik” Országos kampányrendezvényt tartott Marosvásárhelyen az RMDSZ. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 16./ Demjén Ferenc sztárvendéggel országos kampányrendezvényt tartott november 15-én Marosvásárhelyen a sportcsarnokban az RMDSZ. Az eseményen jelen voltak a szövetség vezető tisztségviselői, képviselők, szenátorok, önkormányzati képviselők. A romániai társadalomnak új közös célra van szüksége, ez lehetne az alkotmány és az állam korszerűsítése, mondta Kelemen Hunor, az RMDSZ államelnökjelöltje besztercei látogatása során. Kelemen Hunor a Nyárádmenti Kistérség Turisztikai Vásárán vett részt, a nyárádszentlászlói szabadidőközpontban, majd a Kerelőszentpál községhez tartozó Buzásbesenyőre is ellátogatott, ahol parkavatón vett részt. /Kelemen: Adót emel a költségvetés. Kampányolás Marosvásárhelyen, Besztercén. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 16./

Balázs Péter magyar külügyminiszter a Közép-európai Kezdeményezés (KEK) hétvégi bukaresti találkozóján képviselte Budapestet, és a külügyminiszteri szintű találkozón is részt vett. Elmondta, hogy nem kerültek szóba az olyan kétoldalú kérdések, mint például a szlovák–magyar viszony. Két konfliktusos terület volt a nyáron a magyar és a szlovák fél között: az egyik a Sólyom Lászlóval köztársasági elnököt érintő, augusztus 4-én, Révkomáromban történt incidens, amikor nem engedték be Sólyom Lászlót. Emiatt Magyarország az EU-nál panaszt tett, aminek révén jogi és erkölcsi elégtételt nyerhettek. A másik kérdés a nyelvtörvényé – ez egy hosszabb folyamat, hiszen törvény van, de végrehajtási utasítás nincs. Balázs Péter szerint nincs jele annak, hogy a román-magyar közös kormányülés elmaradásának politikai okai lennének. /Salamon Márton László: Ki kapja a tornaórát? Bukaresti beszélgetés Balázs Péterrel, Magyarország külügyminiszterével. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 16./

Uzonban november 15-én a község szülöttére, Beke Györgyre emlékeztek a központi parkban felavatott kopjafánál. Beke György hatalmas életműve – több mint húsz könyvet írt, több mint húszat fordított, több ezer publicisztikai írást közölt –a nagy elődök, elsősorban Orbán Balázs hatalmas művének, a Székelyföld leírásának továbbépítése, kiterjesztetve Erdély egészére, át-átruccant Moldvába is az ottani magyarok közé, emellett Bukarest egykori magyar világát rekonstruálta. Boltív-ember volt, és holtában is az marad: a Kárpát-medence egészében érzett és gondolkodott, híd-ember volt, aki szétszóródott magyar nemzetrészek között kapcsolatot épített, írta róla Sylvester Lajos. Az uzoni kopjaavatás a kétnapos rendezvénysorozat záró mozzanata volt. A kopjafa avatásán jelen volt és koszorút helyezett el Beke Mihály András, Beke György Budapesten élő fia. Uzon község vezetőségét dr. Ráduly István polgármester, a 15. évfordulóját ünneplő Jókai Mór Közművelődési Egyesületet Kőmíves István elnök, az ugyancsak 15 éves Szivárvány Női Kart Keresztes Enikő karnagy képviselte. /Sylvester Lajos: Beke György hazabarangolása. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 17./

Kőrösi Csoma Sándorra emlékeztek Nagyenyeden a Bethlen Gábor Kollégium diákjai, tanárai, a vendégek és más érdeklődők. Az Áprily-estek és a Fenichel Sámuel Önképzőkör közös rendezvényét Nagyenyedtől a Himalájáig címmel rendezték. Az nemzetközileg is elismert Fenichel Sámuel Önképzőkör tagjai a budapesti Természet Világa folyóirat 140. születési évfordulóján gyertyát gyújtottak a Kőrösi Csoma Sándor szobor talapzatán. Staar Gula főszerkesztő üdvözlő levelet küldött ez alkalommal „Csoma mai utódainak”, a kis „tudós jelölteknek” és Dvorácsek Ágoston körvezető tanárnak. A kör tagjai magyarországi rendezvényeken 83 díjat nyertek, a Természet Világa diákpályázatain 29-et, és ugyanannyi cikkük jelent meg a lapban. Az esten megjelent Bartha Zoltán, a Tinivár Könyvkiadó igazgatója, aki magával hozta Solymár László 81 éves budapesti író legújabb könyvét, amit Gyalog a halhatatlanságba (Tinivár, Kolozsvár, 2009) címen Kőrösi Csoma életéről írt. Krizbai Jenő történelem tanár tartott előadást az esten Kőrösi Csoma Sándor életéről. Szó esett Jakabos Ödönről is, aki végigjárta a nagy előd útját. /Bakó Botond: Nagyenyed – „Ólmot keresett és aranyat talált” 225 éve született Kőrösi Csoma Sándor. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 17./

A 80-as évek legnagyobb romániai rezsimellenes munkáslázadásáról nyílik dokumentumkiállítás a Securitate, a volt román titkosszolgálat irattárának anyagából november 17-én Budapesten, a Román Kulturális Intézetben „Az 1511-es bevetés – Brassó, 1987. november 15. ” címmel. A Szekuritáté Irattárát Vizsgáló Bizottság munkájának eredményeként tablókon mutatják be a brassói munkáslázadás történetét. Emellett egy plazmatévén rövid dokumentumfilm is pereg az akkori eseményekről. A tablókon az érdeklődő időrendi sorrendben követheti végig az eseményeket fotókon, dokumentumokon keresztül, így a felkelés résztvevőinek meghurcolását, a kihallgatásokat – amelyek több mint 300 embert érintettek – rögzítő jegyzőkönyveket. /A brassói lázadás Budapesten. = Hargita Népe (Csíkszereda), nov. 17./

A Magyar Onkológusok Társasága (MOT) tiszteletbeli tagjává választotta dr. Jung János professzort, a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) Patológiai Tanszékének vezetőjét, az egyetem doktori iskolájának igazgatóját, akinek nagy érdeme van abban, hogy az ORFI Klinika és a MOGYE között 2005-ben elindulhatott a doktori továbbképző program. Dr. Jung János elmondta, hogy az Országos Onkológiai Intézet és az egyetem között már négy éve szoros együttműködés van a doktori képzésben. A MOGYE posztgraduális oktatási és tudományos kutatási osztálya 2005-ben kibővült a Budapesten működő tanszékekkel. Az elsőrendű cél a közös doktori képzés, de egyéb posztgraduális képzés is folyik. Jelenleg 19 budapesti doktorandus van összesen a három évfolyamon, akik a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem doktori iskolájának anyakönyvében szerepelnek. /Antalfi Imola: Közös doktori képzés. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 18./

Közös nyilatkozatban tiltakozik a nemzetiségi tankönyvkiadás tervezett leépítése ellen a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) és a Pedagógusszövetség. Ha az ukrán oktatási tárca legújabb rendelkezései megvalósulnak, rövid idő alatt összeomlik a magyar kisebbség oktatási rendszere. A kárpátaljaiak Budapesten is tiltakoznak Kijev ukránosítási törekvései miatt. A tizedik osztályban ellehetetlenítik a következő évben az oktatást, hiszen a gyerekek tankönyv nélkül, legfeljebb ukrán nyelvű tankönyvvel lesznek – vélekedett Brenzovics László, a Kárpátaljai Megyei Tanács alelnöke. Sem a magyar, sem más nemzeti kisebbségek tankönyveinek fordítását nem tervezte be a minisztérium. A Pedagógusszövetség az évek óta tartó ukránosítási törekvések folytatását látja az intézkedésben. Brenzovics László és Orosz Ildikó, a Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség elnöke Budapesten az Országgyűlés külügyi és határon túli bizottsága előtt számolt be a tankönyvmizériáról, azt remélve, egy európai ország parlamentje nagyobb hatást tud gyakorolni az ukrajnai törvényhozókra. Németh Zsolt szerint tűrhetetlen, amit Ukrajna a kisebbségekkel művel, ellene a magyar kormánynak is fel kell emelnie szavát. A külügyi bizottság fideszes elnöke javaslatot tett: kezdeményezi, hogy a magyar parlament politikai nyilatkozatban fejezze ki álláspontját a kárpátaljai magyar oktatás védelmében. /Politikai nyilatkozatban tiltakozik a parlament (A kárpátaljai magyar oktatás védelmében). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 18./