Az egyik budapesti napilap arról kérdezte pártok képviselőit, hogy mit szólnának egy államilag elismert, Trianonra emlékező emléknap kitűzéséhez. Lokodi Imre, az ÚMSZ munkatársa megjegyezte: „a bánatfát Trianon szomorúságából fakadó könnyekkel öntözik, ápolni legalábbis úgy illenék”. Biztosan lennének, akik elmennének „valamilyen emlékműhöz nagyon gondterhesen turulszárny suhogást hallatni és hallgatni az ország bánatrahajló részével” – tette hozzá az újságíró. Horn Gábor SZDSZ-es politikus szerint az emléknap újabb feszültségforrást jelenthetne Magyarország szomszédjaival. /Lokodi Imre: Bánatfa. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 23./

A Hit Gyülekezete televíziójának, az ATV-nek a riportere, Kálmán Olga egy 20 perces interjúban porig alázta Eörsi Mátyást, az SZDSZ külpolitikai szakértőjét. A téma a guantánamói fogolytábor volt, és az, hogy a Bajnai-kormány úgy döntött: befogad egy fogva tartottat, amit az SZDSZ nyilatkozatban üdvözölt. Eörsi a tévéadásban felsorolta az emberjogi érveket, amelyek e gesztus mellett szólnak, Kálmán Olga viszont többek között olyan részleteket kérdezett Eörsitől, melyekre nem tudott válaszolni. Sorozatban. Az SZDSZ-es politikus az adás végén feltette a kezét, elnézést kért, hogy felkészületlenül jött be a műsorba. Így is lehet kérdezni. Vajon, ha az SZDSZ politikusait ebben a szellemben kérdezték volna 1990-től errefelé az elszabotált budapesti világkiállításról, az alapszerződésekről, a státustörvényről, 2004. december 5-ről, a többször is hátba támadott autonómiatörekvésekről, az egészségügy szétveréséről, a jogtalanul felvett költségtérítésekről, a különböző korrupciós ügyekről, akkor meddig húzta volta ez a politikai alakzat? /Borbély Zsolt Attila: Így is lehet kérdezni… = Székely Hírmondó (Kézdivásárhely), szept. 25.

A nemzetiségi tannyelvű oktatásra nézve hátrányos ukrajnai érettségi vizsgarendszer következtében a kárpátaljai magyar iskolákban idén érettségizettek kevesebb mint egyharmada felelt meg a továbbtanuláshoz szükséges követelményeknek – írta szeptember 24-én megjelent számának online kiadásában a Kárpátalja című beregszászi hetilap. A kiadvány a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola tanévnyitójáról beszámoló riportjában idézte Soós Kálmánt, a tanintézet rektorát, aki elmondta, hogy a kárpátaljai magyar iskolákban idén végzett 1074 tanuló közül 535-en jelentkeztek emelt szintű érettségire, de csak 300-an feleltek meg a követelményeknek, ami az érettségiző diákok mindössze 28 százalékát jelenti. Soós emlékeztetett rá, hogy a kárpátaljai magyar érettségizők többsége az idén kiszorult az ukrajnai felsőoktatásból. Ugyanakkor jelzésértékűnek nevezte az érettségizők továbbtanulása szempontjából, hogy 94 diákot magyarországi levelező képzésre vettek fel, további 38 tanuló állami ösztöndíjat kapott Magyarországon, 30-an pedig a budapesti Balassi Bálint Előkészítő Intézetben folytatják tanulmányaikat. Így összességében egy teljes évfolyam hiányzik a kárpátaljai képzésből – tette hozzá. A beregszászi főiskolára idén jelentkező 475 felvételiző közül 186 nappali, 24 pedig levelező tagozaton kezdte meg felsőfokú tanulmányait. Ezenkívül egyetemi nappali képzésre további 122 diák, levelezőre pedig 61 fő iratkozott be – mondta Soós Kálmán. /Hátrányos helyzetben a kárpátaljai magyar érettségizők. = Népújság (Marosvásárhely), szept. 26./

Demény Attila zeneszerző, operát rendez, fesztivált szervez, karmester, intézi a Romániai Magyar Zenetársaság ügyeit. Jelenleg oroszországi vendégszereplésre készül. A moszkvai vendégszereplés Kádár Tibor, Sipos László és Ughy István festőművészek kiállításával kezdődik. Utána lesz Demény Attila szerzői estje, elhangzik több zeneműve, zongoradarabja, az egyiket Szőcs Géza versei nyomán írta. Egyik kamaraoperája is elhangzik Oroszországban. A Romániai Magyar Zenetársaság szervezésében Vermesy Péter Emléknapok lesznek decemberben, Vermesy halálának 20. évfordulója alkalmából. Vermesy Péter (1939–1989) tragikus hirtelenséggel elhunyt, legendás hírű, kiváló erdélyi magyar zeneszerző, a Kolozsvári Zeneakadémia tanára és zenei tárgyú írások szerzője. Köszönet illeti Buzás Pál zongoraművészt, akinek gondozásában a kolozsvári Arpeggione Kiadónál megjelenhetett Vermesy eddig kiadatlan három zongoraversenye, zongora-darabjai és kamara-művei. Örvendetes az is, hogy Németh G. István zenekutató Vermesy Péter monográfiája megjelent. Demény Attila zeneszerző fia Demény Balázs elsőéves egyetemista Budapesten a Zeneakadémián, a zongoraosztályban. Demény Balázsnak az idei májusi Bukaresti Magyar Zenei Fesztiválon nyert I. díja nyomán novemberében Brüsszelben és Párizsban is hangversenye lesz. /(Köllő Katalin): Mivel foglalkozik mostanában... Demény Attila zeneszerző, Nádasdy-díjas operarendező. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 26./

Kántor Lajos nagy elismeréssel fogadta Markó Béla RMDSZ-elnöknek a budapesti Élet és Irodalomban (majd az Új Magyar Szóban) Kié itt a tér? címmel megjelent írását: nagyon időszerű, meggyőzően fölvezetett gondolatok. /Kántor Lajos: Kolozsvári néző – 2009. szeptember (4). = Szabadság (Kolozsvár), szept. 28./ Előzmény: Markó Béla: Kié itt a tér? Gondolatok egy Kárpát-medencei „vagyonközösségről” = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 25. – először az Élet és Irodalom szeptember 18-i számában jelent meg.

Harmadik alkalommal rendezett Reneszánsz Kastélyfesztivált a dévai székhelyű Dél-Erdélyért Kulturális Társaság. A hagyományosan több helyszínen – kúriákon, kastélyokban, várakban – zajló rendezvénysor idén a vajdahunyadi várkastélyban kezdődött. A Hunyadiak, illetve még Zsigmond király korának felelevenítésével kezdték műsorukat az est meghívottai: a budapesti Musica Profana együttes. A neves budapesti előadók muzsikáltak nemcsak Vajdahunyadon, hanem a rendezvény másnapján Marosillyén is, majd a szászvárosi református vártemplomban. Marosillyén a szentmisét Leander ferences atya, dévai plébános celebrálta, felelevenítve a reneszánsz kor és eszme jótékony hatását az egyházra. Ebből az időszakból való a déli harangszó bevezetése is, amit Hunyadi János nándorfehérvári diadalának emlékhez kötünk. Marosillyén a rendezvényen a település nagy szülöttjére, Bethlen Gábor fejedelemre emlékeztek. Meghívták a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium képviselőit. A kollégium 1992-ben alakult reneszánsz táncegyüttese, a Collegium Gabrielense, olasz, francia, angol táncokkal örvendeztette meg a közönséget. Szeptember 27-én Szászvároson Fülöp Júlia, szászvárosi EMKE elnök, ismertetőt tartott a XIII. században épült, és az 1600-as években újraépített református templomról, illetve magáról a 700 éves városról, melynek számbelileg nagyon megcsappant szász illetve magyar közössége. Fellépett a baróti Kájoni Consort Régizene Együttes. /Gáspár-Barra Réka: III. Reneszánsz Kastélyfesztivál. = Nyugati Jelen (Arad), szept. 28./

Két intézmény, a budapesti Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet (OSZMI), valamint az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE) között létrejött megállapodás eredményeként újabb életmű került a kolozsvári közönség elé: a zágoni eredetű Kiss Manyi után a kovásznai születésű Ignácz Rózsa író, színész, újságíró, meseíró, műfordító sokoldalú egyéniségével ismerkedhettek meg az érdeklődők Kolozsváron a Reményik Sándor Galériában. Beszédet mondott Dáné Tibor Kálmán, az EMKE elnöke és Vetési László református lelkész, szórványügyi előadó. Ha beszélhetünk az erdélyi magyar irodalom nemzeti veszélyeztetettségi részéről vagy irodalmáról, akkor abban Ignácz Rózsának minden bizonnyal előkelő helye van, mutatott rá Vetési László. /Köllő Katalin: Ignácz Rózsa „hazaérkezett” Kolozsvárra. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 28./

Az Interkulturali-THÉ Egyesület meghívására érkezett Kolozsvárra Karátson Endre, Párizsban élő magyar író, irodalomtörténész, műfordító. Szeptember 25-én tartott író-olvasó találkozó keretében Egyed Emese költő, irodalomtörténész, a Babes–Bolyai Tudományegyetem Bölcsészkarának tanára Otthonok /Jelenkor Kiadó, Pécs, 2007/ című önéletrajzi könyvéről és a műfordításról kérdezte Karátson Endrét. Karátson Endre Budapesten született, az Idegen Nyelvek Főiskoláján tanult, majd az 1956-os forradalom leverése után Párizsba távozott, tanulmányait a Sorbonne-on fejezte be. A lille-i egyetemen tanított, irodalomtörténészként pedig a huszadik század francia irodalmával és a francia irodalom magyarországi hatásaival foglalkozott. Karátson Endre felesége, Nicole Bagarry-Karátson, a kiváló fordító emlékére díjat alapított, melyet szakmai zsűri ítél oda évente az általuk legjobbnak tartott, magyar irodalmi műveket franciára fordító személyeknek. /Ferencz Zsolt: A kincses városban járt Karátson Endre író, műfordító. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 28./

A magyar reneszánsz két nagy Bálintja címmel tartott előadást szeptember 27-én, vasárnap a nagykárolyi Károlyi-kastély lovagtermében Kobzos Kiss Tamás Magyar Örökség díjas és Deák Endre Tinódi-díjas. Az előadáson Balassi Bálint-versek hangzottak el koboz- és lantkísérettel, valamint Bakfark Bálint művei csendültek fel. A városi önkormányzat és művelődési ház csaknem telt házas rendezvényén Deák Endre házigazda, a nagykárolyi Collegium régizene-együttes vezetője elmondta, ezzel a műsorukkal tavaly októberben debütáltak Budapesten, és azóta már többek között a csíkszeredai régizene-fesztiválon is felléptek. „A múlt héten a szatmárnémeti filharmóniában és a szilágysomlyói Báthory-napokon is előadtuk a két Bálinttól származó darabokat” – mesélte a nagykárolyi művész. /Végh Balázs: Reneszánsz dallamok Nagykárolyban. = Krónika (Kolozsvár), szept. 29./

Sas Péter budapesti művelődéstörténész szeptember 28-án tartott előadásával zárult a Gyulafehérvári Főegyházmegye által tavaly meghirdetett Millenniumi Év Kolozsváron. Kovács Sándor főesperes elmondta, helyi szinten a millenniumi év legjelentősebb megvalósítása Márton Áron szobrának a felállítása volt a 660 esztendős templom kertjében. Felújították többek között a Katolikus Egyetemi Lelkészség székhelyét, a Szent Mihály-templom órája pedig újból mutatja az időt. Elkezdődtek a Donát utcai templom befejezési munkálatai. Sas Péter előadásában kitért a Szent Mihály-templom és a Szent Jakab kápolna felújítására is. /Nagy-Hintós Diana: Lezárult Kolozsváron a Millenniumi Év. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 29./

Minden év június-júliusában megrendezik a Rákóczi Magyarságismereti Mozgótábort. A szervező a kanadai (főleg ottani magyarokból álló) Rákóczi Alapítvány, a helyszín Magyarország, a résztvevők pedig határon túli magyar fiatalok. Aki részt vesz a táborban, az a Rákóczi Családi Kör tagja lesz, ez pedig egy élő kapcsolatrendszert jelent. A létrejött barátságokat találkozók és közös kirándulások ápolják tovább. Egy ilyen kirándulásra került sor szeptember 13–16-a között Strasbourgba. A tábor egyik fő támogatója Surján László európai parlamenti képviselő. Ő hívott meg körülbelül 50 főt. Autóbusszal indultak Budapestről, erdélyi, kárpátaljai, vajdasági, felvidéki és magyarországi fiatalok. Strasbourgban megnézhették a város főbb épületeit. Meghallgatták Gál Kinga képviselő asszony előadását, látogatóként részt vettek egy plenáris ülésen. /Bolyaisok Strasbourgban. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 1./

A napokban Ráduly Róbert Kálmán, Csíkszereda polgármestere Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnökének felkérésére tartott rövid beszédet a Hungarikumok a Parlamentben című konferencián Budapesten. Ráduly székely viseletben lépett mikrofonhoz. Bevezetőjében elmondta: “Egy székely, egy felvidéki, egy délvidéki, egy kárpátaljai Pesten – ha meggondoljuk, ez is unikum, hungarikum. Hogy úgy kell eljönnöm önökhöz, otthonról haza, hogy határ van közöttünk. Európában még nem találunk egy ilyen sorsú, helyzetű népet. De emiatt hiába nyúlunk a zsebkendőnkhöz, ezzel csak az éleslátásunkat és a kezünket foglaljuk le”. Hozzátette, az anyaországi polgárt ugyanolyan mértékben fenyegeti a beolvadás veszélye, mint a kisebbségben élőket. “Ezért kell újraértelmeznünk az összefogás eszméjét, hogy a gyerekeinknek ne csak azt tanítsuk, ami az angolhoz, a franciához tesz hasonlóvá, hanem azt is, ami megkülönböztet tőlük”– mondta a polgármester, akinek mintegy hétperces beszédét vastaps követte. /Ráduly az Országházban. = Hargita Népe (Csíkszereda), okt. 2./

A Kolozs megyei Magyarlóna, Indal és Pusztaszentkirály települések könyvtárait támogatták október 2-án könyvadományaikkal a kolozsváriak. A könyvgyűjtési akció a Pro Vobis Országos Önkéntes Központ és a Globális Önkéntes Hálózat romániai szervezete által megrendezett, az ország 14 városát felkereső Kövesd az önkénteseket elnevezésű programjának keretében zajlott. A budapesti Önkéntes Központ Alapítvány önkéntesei mintegy kétezer magyar nyelvű könyvet juttattak el hozzájuk az elmúlt két hétben, ezeket a magyar iskolák diákjai körében osztják ki a következő időszakban. /Kövesd az önkénteseket! = Szabadság (Kolozsvár), okt. 3./

Derzsi Sándor 1919. szeptember 27-én született az akkor Kis-Küküllő megyéhez tartozó Somogyomban. 1945-től Budapesten élt, és 1956. november 4-e után Obersovszky Gyulával és másokkal együtt szerkesztették és szórták az Élünk című lapot, az első magyar szamizdatot. A politikai rendőrség elől szanatóriumba menekült, de egészségesnek nyilvánították, elítélték, a vallatás, kínzás után bebörtönözték. Szabadulása után már nem volt képes jelentőset alkotni, életműve nem tudott kiteljesedni. Lefoglalt és elkobzott kéziratainak jelentős része sosem került elő. Nem lehetett „alkotói nyugalma” annak, aki így írt: „A párt alkuszik / És megalkuszik / A költő soha // A költő okosít / A párt okoskodik / Mert ostoba” Derzsi Sándor 1978. január 23-án halt meg. Ha élne, most lenn kilencvenéves. /Lelemény. A kontár világ üldözöttje. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 3./ Halála után húsz évvel jelent meg a Derzsi Sándor Emlékkönyv – napló, memoár, önéletrajz, emlékezések /Hét Krajcár Kiadó, Budapest, 1998/ öccse Derzsi Ottó és Varga Domokos szerkesztésében.

Szeptember közepén a budapesti Litea könyvesboltban bemutatták Szőcs Géza és Farkas Wellmann Endre Amikor fordul az ezred című könyvét. A könyvből részleteket Várady Mária színművész olvasott fel. Szőcs Géza úgy érzi, könyve elsősorban azokat érdekelheti, akik érdeklődnek Erdély iránt. Csak azt mondja el, ami valóban megtörtént, a 20. század utolsó két évtizedének határon túli történelmét eleveníti fel, írott dokumentumokkal, fotókkal. /Antalfi Imola: Amikor fordul az ezred – irodalmi jelenséggé váló történelem. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 3./

Évente egyre több huszárcsapat vesz részt a Szentegyházi Hagyományőrző Huszáregyesület által elgondolt rendezvényen, az Őszi Hadjáraton. Az elmúlt hét végi, immáron negyedik hadjárat látogatottsági rekordot döntött. Az 1848–49-es szabadságharc és a tizenhárom aradi vértanú tiszteletére rendezett Őszi Hadjárat október 2-án hagyományosan a Szentegyházi Gyermekfilharmónia és a helyi huszárok közös hangversenyével kezdődött. Másnap a nyolcvanhét lovas huszár és a mintegy harminc szekeret számláló konvoj az elmúlt évekhez képest rövidebb távot tett meg. „Meg kell említenünk azt a Vargyas-lázán felavatott emlékművet, amely a néhai Nagy-Magyarország határát jelképezi” – mondta Mihály József kapitány, a huszonnégy tagúra bővült szentegyházi bandérium vezetője, aki úgy tudja, további kilencvenkilenc ilyen kisméretű domborművet fognak felállítani a Kárpát-medence különböző pontjain. A szelterszi gyakorlótéren október 4-én tizenöt csapat nevezett be a főzésre. Az idei hadjáraton a szentegyházi huszárok mellett jelen voltak Gyergyószentmiklós, Csíkszereda, Tusnád, Sepsiszentgyörgy, Székelyudvarhely, Kápolnásfalu, Szentjobb, Sárpatak, Szováta, Budapest, Pécs, Tápióbicske és Budakeszi huszárai. /Kozán István: Őszi Hadjárat Szentegyházán. „Felébreszteni a magyarságtudatot, ez a cél”. = Hargita Népe (Csíkszereda), okt. 6./

Szent István államalapítása mellett a magyar történelem legfontosabb eseményének nevezte az 1848–49-es szabadságharcot dr. Csikány Tamás alezredes, a budapesti Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem Hadtörténeti Tanszékének vezetője. Csikány elmondta, hogy Magyarországon az elsőéves egyetemisták nem tudják felsorolni az aradi tizenhármat. Hadilábon állnak az egész magyar történelemmel. /Kozán István: „A polgári fejlődést nem lehetett feltartóztatni” = Hargita Népe (Csíkszereda), okt. 6./

Színház, zene, film, tánc, képzőművészet és irodalom: címszavakban ez lenne a Biennále felhozatala. A külhoni magyarok kulturális fesztiválját Budapesten a Miniszterelnöki Hivatal 2009 októberében második alkalommal rendezi meg. Október 14. és 31. között Erdélyből, Délvidékről, Felvidékről és Vajdaságból érkeznek vendégek a magyar fővárosba. A fesztivál nyitókoncertje érdekes lesz, az 1956-os emigránsokból alakult világhírű zenekar, a Philharmonia Hungarica tíz év szünet után újra összeáll, hogy a nemzetközi hírű hegedűművész, Ágoston András vezetésével és Vásáry Tamás karmester vezényletével Kodály és Haydn egy-egy művét, valamint Beethoven V. szimfóniáját szólaltatja meg. A Kolozsvári Magyar Opera vendégjátéka Verdi Álarcosbál című műve lesz. Budapesten először mutatkozik be a magyarkanizsai Nagy József Regionális Kreatív Műhely, továbbá fellép a Komáromi Jókai Színház, a Kolozsvári Állami Magyar Színház és a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház. /Kánya Gyöngyvér, Budapest: Hon és külhon fesztiválja. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 8./

Molière A mizantróp című darabjával kezdi az idei évadot a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház október 9-én. Az előadás a teátrum és a budapesti Égtájak Iroda közös produkciója, ezért a hivatalos bemutató október 19-én Budapesten, a Thália Színház nagytermében lesz. Első alkalom, hogy a határon túli színházak utaztatásával is foglalkozó művelődési iroda anyagilag is támogatja a színházat, mondta el a darab rendezője, Bocsárdi László igazgató. Az október 9-i előadáson Szabó Béla csíkszeredai főkonzul átadja Bocsárdi Lászlónak a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztjét, amelyet kiemelkedő színházi tevékenységéért érdemelt ki. A színház rendező-igazgatója augusztus 20-a alkalmából kapta meg a kitüntetést, Sólyom László államfőtől. /Bíró Blanka: Kitüntetéssel kezdődik az évad a Tamási Áron Színházban. = Krónika (Kolozsvár), okt. 8./

A Zsil völgyi születésű, nagy vadászati szakíró, katonatiszt Maderspach Viktor /1875 – 1941/ erdélyi vonatkozású könyveit mutatják be a napokban Hunyad megyében. A szerző Budapesten élő leszármazottai, Erdélyi Katalin, a Masszi könyvkiadó igazgatónője és Domonkos László, Duna TV-s szerkesztő társaságában érkeznek a megyébe. Maderspach Viktor könyvei mellett Domonkos László is bemutatja két, szintén erdélyi ihletésű kötetét. A könyvbemutatók október 8-án kezdődnek Déván, a Téglás Gábor Iskolában. /Gáspár-Barra Réka: Maderspach Viktor könyvei Hunyad megyében. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 8./

Modern technológiák a gépgyártásban címmel kétnapos nemzetközi konferencia kezdődött október 8-án a Diákművelődési Házban. A Kolozsvári Műszaki Egyetem Gépgyártó Kara által kilencedik alkalommal megrendezett eseményre nyolc országból kilencven szakdolgozat érkezett. Az anyaországot tizenkét professzor és két rektor képviseli Budapestről, Miskolcról és Kecskemétről. Az 1991-ben indított tanácskozássorozatot kétévenként rendezik meg, 1995 óta Kolozsváron. A megnyitón Gyenge Csaba professzor üdvözölte a megjelenteket. /Gépgyártók nemzetközi tanácskozása. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 9./

Az idei Csíkszeredai Városnapok kiemelkedő eseménye volt a Márton Ferenc képzőművész születésének 125. évfordulója alkalmából július 31-én megnyílt, emlékkiállítás. Az 1884. december 15-én Csíkszentgyörgyön született és 1940. június 8-án Budapesten elhunyt Márton Ferenc képviselte Magyarországon a szecessziós-szimbolista és népies jellegű – székely – plasztikai kifejezésmódot. A tárlat több mint 120 alkotása: főiskolai tanulmányrajzok, vászonra készült olajképek, portrék (politikusok, országgyűlési képviselők, katonai és tiszti portrék), faliképek, bélyegek, plakáttervek, rajzok, pasztellek. A kiállítást Szabó András művészettörténész és Turcza László festőművész rendezték és válogatták, a Csíki Székely Múzeum és magánszemélyek tulajdonában lévő alkotásokból. A látogatók a képzőművészt bemutató dokumentumfilmet is megtekinthették (rendező: Becze Zoltán). Az emléknapon vittek közönség elé két olyan munkát is, amelyek szerzői a Márton Ferenc- életmű feltárásán fáradoznak: Murádin Jenő–Sümegi György–Zombori István: Márton Ferenc című könyvét, és Szabó Andrásnak A maszk. Márton Ferenc grafikus, festő és szobrászművész /Tipographia Könyvkiadó, Csíkszereda, 2009/ című kismonográfiáját. Utóbbi dolgozat lektora, Banner Zoltán művészettörténész számára külön öröm, hogy az első jelentős lépést a Hargita megyei, pontosabban a csíki művészeti múlt emlékeinek, gyűjteményének a kurátora, Szabó András teszi meg. Szabó András Zsögödi Nagy Imre életművének az őrzésében, leltározásában és kutatásában máris nagy érdemeket szerzett. /Damján B. Sándor: Csíki könyv egy csíki művészről. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 10./

A Romániai Magyar Közgazdász Társaság (RMKT) a hét végén tartotta XVIII. vándorgyűlését Szatmárnémetiben „Kiút a válságból a közép-kelet-európai országok számára” címmel. A megnyitón Coltea Tibor, az RMKT elnöke, valamint Ilyés Gyula, Szatmárnémeti polgármestere köszöntötte a résztvevőket. Az előadók között szerepelt dr. Nagy Ágnes, a Román Nemzeti Bank Igazgatótanácsának tagja, a kolozsvári BBTE docense; Angyal G. Ádám, a budapesti Corvinus Egyetem tanára; dr. Duray Miklós, a felvidéki Magyar Koalíció Pártjának parlamenti képviselője; dr. Geréb László a székelyudvarhelyi MÜTF ügyvezető igazgatója; Coltea Tibor; Piricsi Alpár, a kolozsvár Tipo Offset Kft. Igazgatója; dr. Pete István számvevőszéki tanácsos, a kolozsvári BBTE docense; Csata Zsombor, a kolozsvári BBTE szociológia tanszékének docense; László Péter szociológus; valamint Pogány Erzsébet, a felvidéki Szövetség a Közös Célokért társulás igazgatója. /Közgazdász vándorgyűlés. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), okt. 12./

Október 9-én ünnepelte huszadik évfordulóját a Korondon szerkesztett Hazanéző művelődési, kulturális és hungarológiai folyóirat. A Sóvidék-központú lap évente kétszer jelenik meg, ingyenes közéleti melléklete, a Tűzhely viszont havi rendszerességgel. A Hazanéző és a Tűzhely a Firtos Művelődési Egylet köré csoportosuló értelmiségieknek, helytörténészeknek, fazekasmestereknek, vállalkozóknak köszönhetően érhette meg a kerek születésnapot, a székelyudvarhelyi Infopress Group támogatásával. A korondi művelődési házban csipketányérjait állította ki Józsa László helybeli keramikus. Munkásságáról Majla Sándor beszélt. Március 21-én Budapesten, az Írószövetség Bajza utcai székházában mutatták be a jubiláló lapot. Az október eleji ünneplésen a közönség kézbe vehette a Hazanéző könyvsorozat huszadik darabját, egy daloskönyvet (Álomjáró – Megzenésített gyermekversek). A korondi születésnapi ünnepségen ott volt a lap csaknem teljes munkatársi közössége. Ambrus Lajos köszöntőjét követően Bölöni Domokos méltatta a folyóiratot. /–dbs–: Két évtized a magyarság szolgálatában. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 12./

Kiss Kornél Iván nagykárolyi származású tanár, közíró október 11-én A gyűrű legendája című, Szent Kinga életét bemutató regényét dedikálta Nagykárolyban, a Szent László Közösségi Házban. A 77 éves szerző, aki Sík János néven korábban erdélyi magyar lapokban publikált, Nagybányán, majd Budapesten tevékenykedett matematikatanárként. Szent Kingáról szóló regényének bemutatóját a nagykárolyi katolikus nőszövetség meghívására tartotta. /Regény Szent Kingáról. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), okt. 12./

Áttörésként értékelte a határon túli magyarság számára a szerbiai nemzeti tanácsokról szóló törvényt Markó Béla, az RMDSZ és Pásztor István, a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) elnöke Budapesten, október 12-én tartott műhelybeszélgetésén. A Kárpát-medencei magyar kisebbség: helyzetkép és kilátások címmel zajló műhelybeszélgetésen Glatz Ferenc akadémikus kijelentette: a szlovákiai Magyar Koalíció Pártja (MKP), az RMDSZ és a VMSZ sikerét „Trianon óta a legnagyobb magyar sikernek tartom a magam részéről, rájöttünk, hogy magunknak kell segíteni magunkon” – tette hozzá. Hangsúlyozta, hogy a romakérdésre végre felfigyelt az Európai Unió, de elképzelhető, hogy a romaügy háttérbe szoríthatja a „klasszikus” kisebbségek problémáit. Pásztor István, pártja, a VMSZ utóbbi években folytatott politizálását értékelve elmondta, hogy a kisebbségi politikának „a kisebbségek közösségi ambícióit kell megfogalmaznia és sikerre vinnie, különben a közösségi támogatás elolvad”. Szerinte ebben jelentős eredményeket sikerült elérni, például a szerbiai kisebbségi önkormányzatiságról, a lényegében kulturális autonómiát biztosító nemzeti tanácsokról szóló törvénnyel, amelyet augusztus 31-én fogadott el a belgrádi parlament. Értékelése szerint ez új alapokra helyezi a szerb többség és a kisebbségek viszonyát. A törvény biztosítja a nemzeti tanácsok finanszírozását és az általuk működtetett intézményeknek fenntartását is. A nemzeti tanácsokról szóló törvény követendő példaként is felmutatható, például Szlovákia számára – mondta. Jelentős fejleményként említette meg azt a törvényjavaslatot is, amelyet a belgrádi parlament valószínűleg hamarosan elfogad, és amely a tartománynak az eddigieknél nagyobb hatáskört biztosít majd. Pásztor István szerint az is nagyon fontos, hogy talán sikerül létre hozni a második világháborúban a két közösség által egymással szemben elkövetett atrocitásokat kivizsgáló bizottságot, ez végre foglalkozna az 1944–45-ös délvidéki magyarellenes tömegmészárlásokkal is. Markó Béla, az RMDSZ elnöke hangsúlyozta, hogy a szerbiai nemzeti tanácsokról szóló törvény komoly „áttörés”, és különösen most jelentős, amikor Szlovákia éppen „vissza akar lépni” a kisebbségeknek adott jogok területén. Csáky Pál, az MKP elnöke szerint a szlovák politikai elit már megbánta a nyelvtörvény módosított változatának elfogadását, de nemzeti céljaik érdekében „belehajszolták magukat” ebbe. /Műhelybeszélgetés a Kárpát-medencei magyar kisebbségről. Markó szerint Szerbia előrelépett a kisebbségi jogok terén. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 13./

A szlovák külügyminiszter szerint a magyar politikai képviselet egy része olyan jogkört igényel magának a szomszédos országokban élő magyar kisebbségek ügyében, amilyenekkel csak az európai intézmények rendelkeznek. „Arra a feje tetejére állított következtetésre jutottak, hogy joguk van irányítani őket (a magyar kisebbségeket), s véleményezni, mit tesznek azon országok kormányai, amelyekben élnek” – jelentette ki Miroslav Lajcák a TA3 szlovák hírtelevízió október 11-i vitaműsorában. Szerinte erre jó példa Sólyom László magyar köztársasági elnök augusztus 20-i ünnepi beszéde, amelyben egy mondatban négy országot támadott meg. „Szlovákiát a nyelvtörvényért, Ukrajnát az oktatási törvényért, Romániát a magyar hivatalnokok állítólagos elbocsátásáért és Szerbiát azért, mert a Vajdaságnak nincs autonómiája” – mondta a szlovák diplomácia vezetője. A miniszter kijelentette, hogy a nyelvtörvény kapcsán Budapest „szégyenketrecbe” akarta zárni Szlovákiát, de ez nem sikerült. /Lajcák: Budapest konfliktust keres. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 13./

A Reményik Sándor Művészstúdió Alapítvány tizedik alkalommal rendezett ünnepséget Reményik Sándor emlékére, ezúttal Budapesten, a Deák téri Evangélikus Gimnáziumban. Az eseménysorozat versmondó versennyel kezdődött, a résztvevők – kolozsvári és magyarországi középiskolai diákok – Reményik Sándor verseiből válogathattak. Az irodalmi konferencián az előadók – Pomogáts Béla, Kántor Lajos, Dávid Gyula irodalomtörténészek – Reményik Sándorról szóló tanulmányaikat, esszéiket olvasták fel. Ezután a közönség átvonult a gimnázium egy másik termébe, ahol Kántor Lajos megnyitotta a Zsoboki Alkotótábor résztvevőinek képzőművészeti kiállítását, amelynek témája Reményik Sándor élete és költészete, illetve az 1956-os események voltak. Végül Szabó Réka szervező felidézte az előző kilenc év emlékkonferenciáit, az azokon megtárgyalt kérdéseket, majd Pomogáts Béla mondta el ünnepi beszédét. /Jancsó Noémi: X. Reményik Sándor Emlékünnepség Budapesten. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 13./

Székelyföldi művészek is szép számban csatlakoznak idén a magyar festészet napjához. Az október 10-étől a hónap végéig tartó programsorozatban mintegy félszáz tárlatnyitó szerepel, köztük három erdélyi vonatkozású. Kiemelt rendezvényként hirdették a szervezők Kovács Lehel festőművész sepsiszentgyörgyi kiállítását a Gyárfás Jenő Képtárban. A tárlaton a Budapesten élő alkotó szülővárosa közönségének mutatkozik be. A művész tárlatát diákkori mestere, Ütő Gusztáv festőművész méltatta. A Munkácsy-díjas Ütő Gusztáv képeit ezen a héten Budapesten láthatja a közönség, a sepsiszentgyörgyi és csíkszeredai alkotók közös kiállításán. Szintén festészetnapi esemény az október 23-án Csíkszeredában megnyíló kiállítás: a Kriterion Galériában budapesti művészek mutatják be műveiket a négy helyi alkotón kívül. /Rostás-Péter Emese: Székelyföldi művészek és intézmények mutatkoznak be a Magyar Festészet Napján. = Krónika (Kolozsvár), okt. 13./

Emlékezetes múltidézést jelentettek Lacsny Péter és Domonkos László Hunyad megyei könyvbemutatói. Lacsny Péter Maderspach Károly ükunokájaként a családban élő emlékek sokaságát osztotta meg közönségével. Maderspach Viktor három könyvét mutatta be unokája, Lacsny Péter. A budapesti Masszi Kiadó gondozásában megjelenő kötetekről beszélve emlékezett Maderspach Viktor rendkívül olvasmányos, betiltásuk ellenére is sok kiadást megért könyveire. A bemutatott Menekülésem Erdélyből, Az oláhok vérnyomában a Fekete-tengerig, illetve a Páreng-Retyezát című kötetei érdekfeszítő olvasmánynak ígérkeztek. Domonkos László író, esszéista az első világháború magyar borzalmainak és hőstetteinek kevésbé ismert részleteire emlékezett Az elárult hadosztály című művében. A kötet az erdélyi, balassagyarmati és muravidéki önkéntesek hősies ellenállásáról szól, akik igyekeztek megakasztani a trianoni gőzhengert. Az 1918. december 1-i „egyesülés” nyomán benyomuló román csapatokkal szembeni ellenállásra szerveződő Székely Hadosztály a magyar kormány részéről nem igazán kapott támogatást. Ezért beszélhetünk elárult hadosztályról. Hiteles történelmi adatokra támaszkodva bemutatta a három elkeseredett „végvári” küzdelmet. Ugyancsak dokumentált kötetben /Nagyenyedi ördögszekér/ tárta az olvasó elé Domonkos László az 1849. január 8-i nagyenyedi vérengzést. Ezen a napon Nagyenyeden ezernél több védtelen magyar embert mészároltak le a mócvidéki román felkelők. Legalább ennyien pusztultak még el azok, akik a fogcsikorgató fagyban menekülni próbáltak. És porrá égett a város. A pusztítás mértéke a második világháborús Drezdáéhoz volt hasonló, csakhogy itt nem a bombák, hanem az eszeveszett düh lángja pusztított. A gyilkosokat mai napig hősként tisztelik Romániában. Állati kegyetlenséggel pusztított el egy védtelen várost tízezer román hegylakó, – ismertette a szerző Nagyenyedi ördögszekér című kötetét. A nagyenyedi vérengzés, illetve a korábbi Horea féle felkelés volt az, ami borzalmával felborította e vidéken az etnikai viszonyrendszert. Félelmet hagyott maga után, szórvány vidékké téve Dél-Erdélyt – fogalmazott Domonkos László. /Gáspár-Barra Réka: Maderspach Viktor és Domonkos László könyvei. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 13./