Dsida Jenő-emlékplakett készül Budapesten a Reménység Szigetének elnevezett emlékparkban. Az emlékparkot a budapesti Erdélyi Gyülekezet Reménység Szigete Kreatív és Kulturális Központ alapította, amelynek célja emléket állítani a magyar személyiségeknek. Szatmárnémeti tanácsa nevében és Ilyés Gyula polgármester személyes támogatásával fogják felállítani a Dsida-emlékplakettet. /M. M. : Dsida-emlékplakett. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), szept. 23./

Demszky Gábort tojással megdobálták, a budapesti Történeti Múzeum ezt a tojáspecsétes öltönyt kéri. A „gúnyévek múltán visszafojtott lélegzettel fogják hallgatni” a történteket, írta nagy tisztelettel a lap munkatársa, Lokodi Imre. A Demokratikus Charta újjáélesztését Gyurcsány Ferenc találta ki, akit már zsigerből elutasít a magyarországi jobboldal. A kormányfőnek be kell látnia, alternatíva van: ha félreáll. /Lokodi Imre: A politikus öltönye. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 24./

Rövid időn belül megszülethet az a román–magyar megállapodás, amely alapján felgyorsulhat a kolozsvári Mátyás-szobor két éve húzódó restaurálásának folyamata. A Gyurcsány- és a Tariceanu-kormány 2006. november 16-i budapesti együttes ülésén kötött megállapodást Fadrusz János alkotásának fele-fele arányban történő finanszírozásáról, a konkrét megvalósítást az azóta eltelt két év során számos bürokratikus akadály gátolta. A megvalósíthatósági tanulmányban meghatározott, 1,2 millió euróról szóló összeget a magyar Oktatási és Kulturális Minisztérium (OKM) sokallotta, kisebb összeget, mintegy 800 ezer eurót tartott reálisnak. A budapesti szaktárca felajánlotta: teljes egészében átvállalja a kincses város szimbóluma restaurálásának költségeit, ennek fejében pedig a román fél hasonló összegben finanszírozná magyarországi román műemlékek restaurálását. Ezzel szemben a magyar és a román kulturális minisztérium állítja: a Mátyás-szoborcsoport korszerűsítését a két fél fele-fele arányban finanszírozza. /Rostás Szabolcs: Restaurálási kilátások. = Krónika (Kolozsvár), szept. 24./

Augusztusban a Babes–Bolyai Tudományegyetem Újságírói és Kommunikációs tanszéke és a Budapesti Kommunikációs és Üzleti Főiskola (BKF) média- és kommunikációs tábort szervezett Torockón. /Románszki Zsuzsa: Aki csak a szívével lát… = Szabadság (Kolozsvár), szept. 24./

Ján Slota, a Robert Fico kormányához tartozó Szlovák Nemzeti Párt (SNS) elnöke ismét a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumát (KMKF) és annak házigazdáját, Szili Katalint támadta a szlovák Joj Televízióban. Azt mondta, hogy az „intézményesített KMKF szó szerint a magyar parlament kamarája”, és azt állította, hogy a szlovák parlament MKP-frakciójának képviselői az Országgyűlés házelnöke, „Katalina Sziliová Szlovákia területi egységének megbontását célzó utasításainak rendelik alá magukat”. Miközben Magyarország mostohán bánik a területén élő kisebbségekkel, „a független Szlovák Köztársaság területén az állam hivatalos nyelvén nem tud szót érteni” – mondta Slota, kifogásolva, hogy a magyarok magyarul beszélnek. Slota ezúttal koalíciós partnereit, Robert Fico kormányfőt, a Smer-SD elnökét és a Néppárt-HZDS élén álló Vladimír Meciart is bírálta, amiért szerinte nincs bennük elég kurázsi ahhoz, hogy a Magyar Koalíció Pártjának (MKP) képviselőit a pozsonyi parlament előtt számoltassák el arról, „szlovák képviselői esküjüket megszegve” mit követtek el Budapesten Szlovákia ellen. Közben Budapestre készül vizsgálódni Dusan Caplovic szlovák miniszterelnök-helyettes, hogy beszámoljon a szlovák parlamentnek arról, mit követtek el az MKP képviselői, amikor részt vettek a KMKF szeptember 12-i ülésén. A Fico-kormány emberi és kisebbségi jogokat felügyelő alelnöke a három szlovák kormánypárt felkérésére októberben tesz jelentést a pozsonyi parlamentnek, amely felelősségre akarja vonni az MKP-t. /Slota újabb kirohanása. = Krónika (Kolozsvár), szept. 25./

Szeptember 15-től készíti próbaadásait a Marosvásárhelyen működő Erdély TV. Naponta fél héttől 23-25 perces, élő híradóval jelentkezik a csatorna, egyelőre földi sugárzásban. Erről csak úgy szerzett tudomást a közvélemény, hogy a tévé forgatócsoportjai meg-megjelennek az erdélyi rendezvényeken. Féltik Marosvásárhelyen a vadonatúj épületben induló az Erdély Tévét a sajtótól, ezt tapasztalta az Új Magyar Szó riportere, amikor az Erdély TV szerkesztőségébe próbált bejutni, itt székel az Erdély FM rádió is. A szerkesztőség a legkorszerűbb körülmények között működik. Nagy Zsoltnak, a tévét működtető Janovics Jenő Alapítvány elnökének az engedélyére volt szükség ahhoz, hogy a lap munkatársa Szepessy Előd igazgatóval beszélgethessen. Hat szerkesztő-riporter és nyolc operatőr az Erdély TV jelenlegi csapata, a stúdió felszerelése is teljes, valamennyi műszaki feltétel adott ahhoz, hogy indulhasson az adás. Nagy Zsolt elmondta, hátra van még a kábeltársaságokkal és a helyi stúdiókkal való egyeztetés. Tibori Szabó Zoltán, a kuratórium tagja szerint félreértésről van szó, nincs titkolnivalójuk. A televíziót működtető alapítvány kuratóriumi tagja, Kovács András Ferenc költő, a Látó folyóirat főszerkesztője nem tud arról, hogyan halad a televízió „beüzemelése”. Az erdélyi magyar televízió létrehozásáról 2003. november 14-én, Budapesten született megállapodás Markó Béla RMDSZ-elnök és Medgyessy Péter akkori miniszterelnök között. /Antal Erika: Szupertitkos Erdély TV? = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 26./

Szeptember 20-án a Szent István Királyról Elnevezett Erdélyi Ferences Rendtartomány provinciálisa, a Budapest-Pasarétről, a kárpátaljai Nagyszőlősről, valamint Désről, Déváról, Csíksomlyóról, Kolozsvárról, Szászsebesről, Székelyudvarhelyről érkezett ferences testvérek, Nagyváradról, a Szent Családról nevezett Mallersdorfi Szegény Ferences Nővérek és a szép számban megjelent hívek jelenlétében tartották a kaplonyi ferences plébániatemplomban az újrainduló ferences élet Veni Sancte szentmiséjére. A szentmisét Schönberger Jenő szatmári megyés püspök celebrálta, elmondta, örül, hogy közel 25 éves megszakítás után a ferencesek visszatértek az egyházmegyébe. /Fr. Szilveszter OFM: Veni Sancte a kaplonyi barátoknál. = Vasárnap (Kolozsvár), szept. 28./

Hatodik elnöki ciklusát kezdi meg Dávid Ibolya, miután szeptember 27-én ismét az MDF elnökévé választották a párt országos tisztújító gyűlésén, Budapesten. A régi-új elnök mintegy tíz százalékos eredményű parlamentbe jutást ígért. Az MDF viharos előzmények után tartotta tisztújítását: előző nap az MDF vezetősége bejelentette, hogy kizárta soraiból Almássy Kornél alelnököt, aki korábban azzal az indokkal lépett vissza az elnökjelöltségtől, hogy a vele szemben állók közvetítők útján megzsarolták. /Zártkörű MDF-tisztújítás. = Krónika (Kolozsvár), szept. 29./ Az MDF országos gyűlésén Markó Béla, az RMDSZ elnöke meghívott vendégként arról beszélt, hogy: "Az erdélyi magyarságnak ma is nagy szüksége van arra a nemzetpolitikára, amelynek alapelveit a rendszerváltás után a Magyar Demokrata Fórum kidolgozta és életbe ültette. A szomszédságpolitikában és a magyar-magyar viszonyban ma sem lehet jobbat, többet mondani, mint ami akkor kialakult, legfennebb elrontani lehet azt, mint ahogy egyesek meg is próbálkoznak ezzel. " Az autonómia kérdéséről kijelentette: "Ma Európának, sajnos, nincsenek általános érvényű etnikai-kisebbségpolitikai normái, csak érdekei vannak. Koszovóról, Dél- Oszétiáról, Abbháziáról más-mást gondol Európa, és így bizony nehéz eldönteni, hogy mi a jó, és mi a rossz. Legalább nekünk, magyaroknak meg kellene kísérelnünk együtt ugyanazt az álláspontot képviselni, mert így talán a magyar glóbuszon is megvalósulna az egység a sokszínűségben, a különböző autonómia-formáktól a határok nélküli nemzeti együttlétig. " /Ismét Dávid Ibolya az MDF elnöke. = Népújság (Marosvásárhely), szept. 29./ Markó Béla, az RMDSZ elnöke arról beszélt a Magyar Demokrata Fórum (MDF) tisztújító országos gyűlésén, hogy egy megosztott, önmarcangoló Magyarország nem tud érdemben tenni a határon túli magyarokért, ezért az erdélyi magyarok számára fontos, hogy oldódjon a magyar belpolitikában érzékelhető feszültég. A magyar belpolitika a határon túlról úgy látszik, hogy ezek az események túlságosan lefoglalják a magyarországi pártok figyelmét. Markó szerint ez alól az MDF a kivétel. /Markó önmarcangoló Magyarországról beszél. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 29./

Az idén először kiosztásra váró Slavici-díjről és a kolozsvári Mátyás-szoborcsoport sorsáról egyeztetett Budapesten a magyar szaktárca illetékeseivel Demeter András művelődési államtitkár. Hamarosan megkezdődhet a kolozsvári Mátyás-szoborcsoport restaurálása, miután a felek aláírják a kolozsvári városháza, a magyar és a román művelődési tárca közötti háromoldalú megállapodást az alkotás felújításáról – számolt be Demeter András művelődési államtitkár. /Szávuj Attila: Új ruhát kap Mátyás király. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 29./

Ha az EU vezetői valóban tisztelnék az Unió papíron lefektetett alapértékeit, akkor Brüsszelben egy ideje már a Pozsony ellen az emberi és kisebbségi jogok súlyos megsértése miatt kirovandó szankciókról zajlanának a tárgyalások. Nehéz lenne kideríteni, honnan származik az a mérhetetlen mennyiségű frusztráció, amely a szlovák politikai élet mértékadó erőit arra sarkallja, hogy az ország minden nyomorúságáért a magyarokat tegyék felelőssé. Egyre rosszabb a két nemzet viszonya – és ezt az állapotot a magyar helységnevek kitiltása az iskolai tankönyvekből bizonyosan nem javítja majd. Az sem, hogy Robert Fico kormányfő ráront Csáky Pál MKP-elnökre, ha a magyarok önrendelkezésének kérdése fölmerül. A helyzet súlyos, Budapest nem áll ki kellő határozottsággal a szlovákiai magyarok mellett. Most erre lenne szükség: a magyar külügynek minden követ meg kell mozgatnia, hogy ne fokozódjon tovább a feszültség – ha Pozsonyban továbbra is süket fülekre talál, akkor Brüsszelben. /Balogh Levente: Frusztráció. = Krónika (Kolozsvár), szept. 30./

Két Wass Albert-szoborral gazdagodott Budapest. A XVII. kerület, Rákosmente önkormányzata szeptember 27-én Rákoskerten, az Erzsébet körút–Pesti út kereszteződésében található téren szobrot állított az írónak. Ünnepi köszöntőt mondott dr. Fenke Ferenc önkormányzati képviselő és Turcsány Péter író, a Kráter Műhely Egyesület elnöke. Másnap, szeptember 28-án az Újpest-Kertvárosi Szent István plébániatemplom előtti téren Koncz Viktória szobrászművész alkotásának felavatására került sor. Avatóbeszédet mondott dr. Derce Tamás, Újpest polgármestere és Raffay Ernő történész. /Két Wass Albert-szoborral gazdagodott Budapest. = Népújság (Marosvásárhely), szept. 30./

Szeptember 26-án Vajdahunyadon a kolozsvári Passamezzo Historikus Együttes fellépésével folytatódott a Dél-Erdélyért Kulturális Társaság által szervezett idei Reneszánsz Kastélyfesztivál. A helybeli magyarság nem képviseltette magát túl nagy számban, annál többen jöttek el Déváról és szép számban ültek a közönség soraiban fiatalok. Sokukat szoros barátság fűz a Passamezzo együttes többnyire egyetemista táncosaihoz. Másnap a marosillyei Veres bástyában latin nyelvű szentmisével kezdődött beharangozott reneszánsz nap, melyen fellépett a budapesti Musica Profana együttes. A szentmisét követően a Veres bástya történetének filmes bemutatása következett. Estefelé a társaság átvonult a közeli marosnémeti Tholdy kastélyba, ahol, szintén a visszaszolgáltatott kúria ura, Tholdy Horváth Péter fogadta az érkezőket. A közel 400 éves, klasszicista stílusban épült kastély történetét ismertetve, a házigazda elmondta, hogy e kúria, már a Gyulay család idejében a dél-erdélyi magyar kultúra egyik központja volt. Gyakran fordult meg itt Kazinczy Ferenc, Döbrentei Gábor és a kastélytulajdonosok közt megemlített Kuunok idejében is pezsgő kultúrélet folyt e kastélyban. Szeretnénk ezt a hagyományt tovább ápolni és örömmel biztosítanak teret a magyar kulturális rendezvényeknek, mondta Tholdy Horváth Péter. A nagykárolyi Collegium Régizene együttes előadása sikeres volt. /Gáspár-Barra Réka: Zenei ínyencségek a reneszánsz kastélyfesztiválon. = Nyugati Jelen (Arad), szept. 30./

Csekély érdeklődés övezte a budapesti Parnasszus folyóirat kolozsvári bemutatkozását. Szeptember 27-én csak néhányan gyűltek össze a Bulgakov kávéházban meghallgatni a meghívottak felolvasóestjét. Orbán János Dénes E-MIL elnök, Bulgakov-tulajdonos után Turczi István, a Parnasszus alapító szerkesztője tisztázta: „Nem irodalmi, hanem költészeti folyóirat vagyunk”, majd hozzáfűzte: azt kérdezték tőlük, miért csinálnak költészeti folyóiratot egy olyan világban, ahol senkit nem érdekel a költészet? 1995-ben történt az alapítás, akkor 500 példánnyal indultak, azóta 1500-ra ugrott a példányszám. Negyedévenként jelennek meg, 2000 óta pedig Parnasszus-könyvek címmel könyvkiadással is foglalkoznak. /(köllő): Érdektelen Parnasszus-est. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 30./

Románia utolsó uralkodója, Mihály király Romániában él. László-Herbert Márk 2005-ben részt vett egy nyári egyetemen, amelynek témája a levéltári kutatás módszertana volt. Szerencsés véletlen, hogy a helyszín, a George Washington Egyetem alig órányira van az Amerikai Egyesült Államok legnagyobb levéltárától, a marylandi National Archives and Records Administration-tól. László-Herbert Márk doktori értekezésével kapcsolatban semmilyen hasznos anyagot nem talált, ezért témát váltott, új kérdéssel rukkolt elő: Mit tudott az amerikai kormány Mihály király lemond(at)ásának körülményeiről? Így került elő az a doboz, amelyben László-Herbert Márk most megjelent könyvében /És mit mondanak a dokumentumok a király lemond(at)ásáról? Végjáték I. Mihály román király körül amerikai, brit és francia dokumentumok tükrében, Pallas–Akadémia Könyvkiadó, Csíkszereda/ idézett iratokat is tárolták. Fél évvel később a szerző Londonban és Párizsban böngészett, az ottani külügyminisztériumok levéltáraiban. László-Herbert Márk jelenleg doktori értekezése befejezésén dolgozik. A téma: három egykori Sztálinváros társadalomtörténetének összehasonlítása. A három „eszményinek” mondott szocialista (élet)teret – Sztálinvárost (Dunaújváros), Stalinstadt-ot (Eisenhüttenstadt) és Orasul Stalint (Brassó) – vizsgálta. László-Herbert Márk 1975-ben Kolozsváron született, 1998-ban a budapesti Külkereskedelmi Főiskola szakdiplomácia szakán szerzett közgazdász oklevelet, majd az ankarai Bilkent Egyetemen és a budapesti Közép-Európai Egyetemen ért el magiszteri fokozatot nemzetközi kapcsolatokból (2001), illetve történelemből (2002), jelenleg a Torontói Egyetemen doktori tanulmányokat folytat. Szakterülete a kelet- és közép-európai országok társadalomtörténete az 1950-es és 1960-as években. /Cseke Gábor: „Nincs nagybetűs történelem” Interjú László-Herbert Márk történésszel a román király lemond(at)ásáról szóló könyvének keletkezés-történetéről. = Hargita Népe (Csíkszereda), szept. 30./

Egységes álláspont várható az október 21-én Budapesten sorra kerülő román–magyar kormányülésen. „Nem lesznek kritikus kérdések a közös kormányülésen” – ígérte Korodi Attila román környezetvédelmi miniszter annak a román-magyar vegyes bizottsági ülésnek a végén, amelyet három napig tartottak a két ország környezetvédelmi tárcájának munkatársai Romániában. /Mihály László: Közös zöld bólogatás. Egységes álláspont várható a román–magyar kormányülésen. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 1./

Két hete avattak emlékoszlopot a bonchidai református temetőben a tordai csatában súlyosan megsebesült, és a Bánffy-kastélyba berendezett 25. hadikórházban elhunyt 109 magyar honvéd emlékére. Most pedig az aranyosegerbegyi református templomkertben avattak kopjafás emlékoszlopot az itt elesett 64 magyar katona tiszteletére. Mindez Solt Péter budapesti lakosnak köszönhető, akinek édesapja, dr. Solt Kornél zászlós részt vett a tordai csatában az aranyosegerbegyi vonalon. Élve hazakerült, s fiának, Péternek ő beszélt az iszonyú véres harcokról, aki ezért fontosnak tartotta emléket állítani az itt életüket vesztett katonáknak, saját költségén kopjafát és emléktáblát készíttetett. Szeptember 28-án volt az avatás a református templomkertben. Mihály Lajos esperes prédikációjában a hősökre emlékezett, hangsúlyozva, hogy felejtenünk nem szabad. Fábián Zsigmond történelemtanár az akkori háborús eseményekről tartott előadást, majd Pataky József, a Tordai Honvéd Hagyományőrző Bizottság (THHB) elnöke ismertette a civil szervezet szerepét a hadisírok létrehozásában és rendezésében. Aranyosegerbegy határában a harcok után a helyi magyar lakosság közös sírba temette az elhunyt honvédeket. Időközben az ortodox egyház saját területévé nyilvánította ezt a részt. 2001. november 1-re a helyi RMDSZ támogatásával sírkövet emeltek az elhunytak emlékére. Hamarosan a román veteránok a sírkő lebontását és a holtak magyar temetőbe való átszállítását követelték, mondván, román temetőben nincs helye magyar katonáknak és magyar feliratoknak. A polgármesteri hivatal egyeztetni próbált, sikertelenül. Az ortodoxok drasztikus lépést tettek: a sírkövet betonnal bevonták, eltüntetve a magyar feliratot, a betonkeretet pedig cementréteggel öntötték le. A THHB emiatt a templom falán helyezett el emléktáblát a hősök névsorával. /Pataky József, a THHB elnöke: Múltidéző. Honvédek emlékére avattak kopjafát Aranyosegerbegyen. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 1./

A nyelvtudomány születőben lévő új ága a nyelvrégészet. Lényege – szabatos fogalmazással – „a nyelvben megőrzött fogalmak, képek, elképzelések, eszmék stb. alapján következtetni régmúlt dolgok meg-, illetve hogyanlétére”. Nem a szavak eredetét kutatja, hanem a jelentéseket, a bennük megőrzött szemléletet, összefüggéseket. Czakó Gábor a nyelvrégészet magyarországi meghonosítója a budapesti Hitel szeptemberi számában kifejtette, hogy a módszer alkalmas a hagyományos régészettel feltárt tudás gazdagítására. A nyelvrégészet újabb bizonyítékkal szolgál ezeréves ittlétünkre. A székelyföldi falvak, városok többségének román elnevezése tükörfordítás a magyarból, vagy pedig hatósági úton megállapított. Így lett Nyárádszentlászlóból Sanvasi, Nyárádtőből Ungheni (Szöglakó?), Csíkszentlélekből Leliceni. Gazdagíthatnák vizsgálódási módszereiket a nyelvrégészettel a Székelyföldet kizárólagosan ősi román földnek vélő történészek, írta Borbély László. /Borbély László: Nyelvrégészet. = Hargita Népe (Csíkszereda), okt. 1./

A pákozdi csata 160. évfordulója alkalmából az 1848–49-es szabadságharc eseményeit, történéseit feldolgozó négy könyv jelent meg. A Molnár András által szerkesztett Pártvezér, miniszterelnök, vértanú – Tudományos emlékülés a 200 éve született Batthyány Lajos miniszterelnök tiszteletére című tanulmánykötetet a Zala Megyei Levéltár adta ki. Herman Róbert A Drávától a Lajtáig /Balassi Kiadó, Budapest/ című könyvében tanulmányokat gyűjtött össze a Batthyány-kormány által megszervezett fegyveres erőről. Szintén Batthyány Lajos miniszterelnök tevékenységeit öleli fel Csikány Tamás–Demeter Lajos–Egyed Ákos–Kedves Gyula–Urbán Aladár Székely határőrök /Timp Kiadó, Budapest/ című munkája; a könyve kiemeli az első független, felelős magyar miniszterelnök törekvéseit a honvédelem és az ehhez szükséges hadsereg megszervezésében, megvalósításában. Német György Gál Sándor honvédezredes 1848–1849-es tevékenysége /Pallas-Akadémia Kiadó, Csíkszereda/ című kötetből az olvasó megismerheti a honvédezredes élettörténetét. /Könyvek az 1848–49-es szabadságharcról. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 1./

A román és a magyar parlamenti bizottságok szorosabb együttműködését szorgalmazta Szili Katalin, az Országgyűlés elnöke október 1-jén Budapesten a bukaresti törvényhozás alsóházának elnökével, Bogdan Olteanuval folytatott tárgyalásán. Szili a környezetvédelmi, az európai és a külügyi kérdésekkel foglalkozó bizottságok együttműködését nevezte elsődlegesnek, de támogatást kért a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem együttes finanszírozásához és a temesvári tiszteletbeli magyar konzuli poszt létrehozásához is. Egyúttal köszönetét fejezte ki, amiért a román képviselőház elfogadta a nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetem akkreditációjáról szóló törvényt. Bogdan Olteanu arról tájékoztatott, hogy a román képviselőház még októberben betilthatja a ciántechnológia alkalmazását a bányászatban. Magyarország ellenzi a tervezett bányaberuházást Verespatakon. /Szorosabb együttműködés szükséges. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 2./

2008. október 6-án éppen tízesztendős a Vendégségben Budapesten – Határon túli magyar színházi estek, mely folytatja eddigi hagyományait. Az őszi idényt a másfél évtizede létező kárpátaljai magyar hivatásos társulat nyitja. Sárkány Sándor vendégrendezésében a nemrég színre került Doktor Zsivágó látható a Thália Színházban. A Beregszászi Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színház 1999. március 30-án játszotta először a Határon túli magyar színházi estek keretében a Sólyompecsenye című slágerdarabot. Ennek felújított változata most Dekameron címmel megy ugyancsak a Tháliában. A hatvanéves sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház igazgatója, Bocsárdi László a jubileum alkalmából felújította a társulat névadójának Énekes madár című színművéből készült A csoda rendezését, amelyet a budapestiek november 19-én, a Bárka Színházban nézhetnek meg. A Tháliában másnap vendégszereplő legfrissebb szentgyörgyi premiert, a Sirályt pedig az ismert budapesti „Csehov-szakértő” író-dramaturg-rendező, az erdélyi származású Kiss Csaba állította színpadra. Szlovákiát a Komáromi Jókai Színház képviseli. A csupa nő által alkotott Anyám azt mondta, hogy ne! című angol ősbemutatót az új rév-komáromi művészeti vezető, a Budapesten élő, romániai származású, de Londonban diplomázott Lévay Adina rendezte. A Bezerédi Zoltán által színre vitt A bort december 2-án látható a Thália Színházban. A Szabadkai Népszínház december 3. és 6. között teljes évad-keresztmetszetet nyújt az elmúlt időszak legfigyelemreméltóbb produkcióiból. Korábbi vezetője, a Jászai-díjas színész, Kovács Frigyes rendezésében került színre a Szomorú vasárnap. A Szabadkai Népszínház legfrissebb produkciója jól példázza a hungarikum interkulturalitását. Peter Schaffer Equusát a szabadkai Hernyák György rendezte, koreográfusa Döbrei Dénes Franciaországból, a színpadkép tervezője Gadus Erika Szlovákiából, míg a zeneszerző Verebes Ernő Szerbiából. /Darvay Nagy Adrienne Teatrológus, színházi író, művészeti szaktanácsadó: Interkulturális” magyar színjátszás. Vendégségben Budapesten – Határon túli színházi estek. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 2./

A Külügyminisztériumba kérették október 2-án Szlovákia budapesti nagykövetét. Göncz Kinga külügyminiszter magyarázatot kért azokra az elmúlt hetekben elhangzott szlovák megnyilvánulásokra, amelyek a magyar álláspont szerint elfogadhatatlanok és érthetetlenek két, demokratikus értékrendet valló szomszédos EU- és NATO-tagállam viszonyában. Göncz Kinga kiemelte, Szlovákia korábbi vállalásaival szemben nem teljesítette azt, hogy a szlovák tankönyvekben a helységnevek magyar átírással is szerepeljenek. A külügyminiszter nehezményezte, hogy a szlovákiai magyar iskolák alig jutottak EU-s pályázatokból finanszírozott támogatásokhoz. Göncz Kinga kifogásolta a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma és Csáky Pál, az MKP elnöke elleni összehangolt támadást is. Ugyanezen napon Ján Kubis szlovák külügyminiszter elfogadhatatlannak minősített bármilyen autonómia-felvetést Szlovákiában. /Bekéretett nagykövet. = Krónika (Kolozsvár), okt. 3./

A moldvai Pusztinai Magyar Ház Egyesület megsegítésére rendeznek jótékonysági hangversenyt október 3-án Budapesten, az esten csángómagyar művészek mellett fellép a 7Határ együttes és a Misztrál együttes. A Magyar Kultúra Alapítvány és Magyar Csodaszarvas Egyesület által rendezendő jótékonysági hangverseny szünetében jótékonysági árverésen lehet licitálni Melocco Miklós szobrászművész, Petrás Mária népdalénekes, iparművész, Juhos Kiss Sándor festőművész, valamint a Sisi Galéria által felajánlott műtárgyakra. /Röviden. = Krónika (Kolozsvár), okt. 3./

A romániai törvénykezés kimondta: a Felső-Maros mentén az erdők visszakerülnek a Bánffyak tulajdonába. Báró Bánffy Miklós /sz. Budapest, 1948/ elmondta, az erdészeti hatóságok, ahol csak tehetik, gátolják a restitúciót. Hiába van a kezében a jogerős táblabírósági ítélet, még nagyon sok a kérdőjel. Az, hogy ő nem Erdélyben született, a történelem „műve”. Ugyanis 1940-ben Teleki Pál miniszterelnök felkérte az apját, báró Bánffy Dánielt, hogy vegyen részt az általa alakított kormányban, ami a Budapestre való költözését feltételezte. A háború után már nem lett volna szerencsés hazaköltözni, Budapesten maradtak. 1951-ben kitelepítették őket rózsadombi házukból, és egy kis húsraktárt jelöltek ki számukra, ahol két és fél esztendeig kilencen laktak szűkösen. Bánffy Dániel közben balesetet szenvedett és megbénult. Felesége kétkezi munkájából meg az idegenek jóakaratából nevelte fel hét gyermekét. Minket öntudatos, gerinces, ország- és nemzetszerető magyarnak neveltek, emlékszik vissza Bánffy Miklós. Tízéves korától kezdve a szünidőkben rendszeresen elment dolgozni. Elvégezte az élelmiszer-ipari főiskolát. Leányváron – a faluban, ahol él – lemondatták az addigi elöljárót, majd 1990-ben a Magyar Demokrata Fórum, melynek egyik alapító tagja, felkérte, hogy vállalja el a polgármesterséget. Akkoriban nem gondolta volna, hogy négy cikluson keresztül fog Leányvár élén állni. 2006-ban viszont látta, hogy az ország gazdasági és politikai helyzete nem kedvez a jobboldali érzelmű önkormányzati vezetőknek, ezért többé nem jelöltette magát. Másrészt régóta érlelődött benne, hogy most már éppen ideje lenne feladatot vállalni ősei Erdélyében is. Tudja, hogy már jó ideje a Bánffyak ellen lázítják a Felső-Maros mentieket. Azzal riogatják őket, hogy „visszajön a báró, és kisemmiz benneteket!” Valójában munkahelyeket akar teremteni. Bethlen Farkas fia már hazaköltözött. Sok szervezőmunkával, sokszor a saját két kezével végzi ezt a „második honfoglalást”. Bánffy Miklós is tervezi a kétlakiságot. /Szucher Ervin: Az ősökre legyünk büszkék, ne önmagunkra. Beszélgetés báró Bánffy Miklóssal. = Krónika (Kolozsvár), okt. 3./

A sepsiszentgyörgyi Gocz József több mint évtizedes fáradságos munkával összegezte a háborús veszteségeket és szenvedéseket, illetve adatgyűjtéssel kiderítette, hogy a másfél ezres létszámot meghaladó, életben maradt háromszéki frontharcos összesen több mint 3600 esztendőn át végzett rabszolgamunkát embertelen körülmények között a Szovjetunióban. Gocz József a legutóbb összeállított és Szabó József János budapesti hadtörténész által kiadáshoz segített frontharcos katasztert falvak szerint csoportosította. A személyi adatokat magába foglaló lista nem tartalmazza a hősi halottakat, hanem a háborút túlélő frontharcosokra összpontosít, 750 személyre, akik megúszták a hadifogságot. A hősi halottak adatainak összegyűjtésére a rendszerváltozás után több eredményes kísérlet történt, azonban a több tízezres nevet tartalmazó kiadványok sem teljesek. A könyvbemutató egyik résztvevője elmondta, hogy nagybátyja, a futásfalvi Pap Andor 1945. január 15-én halt meg a mai Szlovákia területén, de a hősi halott a Béke poraikra... című dokumentum-évkönyvben nem szerepel. /Sylvester Lajos: Bajtársak kerestetnek. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 3./

A Partiumi Keresztény Egyetem végleges akkreditációját követően Szili Katalin, az Országgyűlés elnöke köszönetét fejezte ki a Budapestre látogató Bogdan Olteanunak, ugyanakkor az akkreditált és a Sapientia Egyetem együttes finanszírozását kérte a képviselőház liberális házelnökétől. A magyarországi Ifjúsági Kereszténydemokrata Szövetség, amely szintén üdvözölte a döntést, reményét fejezte ki, hogy az akkreditáció elnyerése után „a magyar állam által finanszírozott intézmény román támogatásra is jogosult”. „A törvény szerint az állam által akkreditált egyetemeket az állam is finanszírozhatja” – nyilatkozta Asztalos Ferenc RMDSZ-es képviselő. „A törvény azonban nem szabja meg se a finanszírozás mértékét, és kötelezővé se teszi. ” „Abban reménykedem, hogy egy román–magyar kormányülésen sikerül ezt a kérdést megvitatni, és megtalálni a megoldást. A PKE-nek adandó állami támogatás szerintem politikafüggő. Amennyiben a novemberi választások után az RMDSZ ott lesz a román törvényhozásban, s tagja lesz az új kormánykoalíciónak, akkor e kérdés megoldását szorgalmazni tudja. Ha ez nem így történik, akkor borítékolom, hogy ennek a törvénynek itt Romániában senki sem szerez majd érvényt” – magyarázta a képviselő. „Megdöbbenéssel olvastam Tőkés László nyilatkozatát (miszerint az RMDSZ valamelyest segítette a PKE akkreditációját, de az nem nagyon látszott), s fájlalom, hogy abban a pillanatban, amelyet az együtt gondolkodás és együtt cselekvés példájaként lehet felhozni az erdélyi magyarság előtt, még most is az eredmény kisajátítását lehet tetten érni” – mondta Asztalos Ferenc, hiszen megmutathatja azt a négy, 2000 és 2001 között Tőkés László által neki írt levelet, amelyben arra kérte őt: járjon közbe a különböző szakok működési engedélyének a megszerzésében. A képviselőház oktatási bizottságában az RMDSZ legalább négyszer akadályozta meg az akkreditáció leszavazását. /N. -H. D. : Politikafüggő a magánegyetemek támogatása. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 4./

Bocskay Vince szobrászművészről írta pályatársa, Márton Árpád: „Évtizedeken át szellemi nagyjainkat egy rendszer megtagadta, tiltotta, elhallgatta. Most az idő, a korigény újra kiszólította a feledésből, és Bocskay Vince által kiléptek a terekre méltóságukban és a forma hiteles tisztaságában. ” Alkotóművészetét mérlegelve felezővonalat húzható a pálya közepén. Művészi ténykedése első felét a kisplasztikák uralják, a másodikat az emlékszobrászat, a térszobrok dominálják – írta az 1949. december 16-án Szovátán született, jelenleg is ott élő művészről monográfusa, Nagy Miklós Kund. /Nagy Miklós Kund: Bocskay Vince. Műterem sorozat. Pallas Akadémia Kiadó, Csíkszereda, 2008/ Bocskay Vince Kolozsváron az akadémián szerzett oklevelet 1974-ben, majd hazatért szülővárosába. Rajztanárkodott, pedagógiai tevékenysége hasznosan egészíti ki szobrászatát. Szülővárosában ma már művésztelep működik; Kusztos Endre, Bocskay Vince, Kuti Dénes, Sánta Csaba, Siklódi Zsolt, Kuti Botond és t más alkotó együttműködése révén példásan valósult meg a különböző nemzedékek kézfogása. 1990 után közel húsz monumentális munkát fejezett be, volt év, amikor kettőt is avattak. Szovátán Nicolae Balcescu (1991) és Petőfi Sándor (1992) mellszobrát és a két világháború hősei emlékművét készítette el, a Petőfi-mellszobor párját a testvérvárosban, Százhalombattán is felállították. Első egész alakos munkája dr. Bernády György bronzszobra Marosvásárhelyen (1994). További köztéri alkotásai (2006-ig): a háborús hősök emlékműve Szovátán (1996), a politikai foglyok emlékműve Székelyudvarhelyen (1996), Mikes Kelemen mellszobra Zágonban (1997), Apor Vilmos püspök egész alakos szobra Gyulán (1998), gróf Mikó Imre egész alakos szobra Sepsiszentgyörgyön (1998), millenniumi emlékoszlop Nagyváradon (2000, közösen Gergely Istvánnal és Dóczy Andrással), Patachich Ádám érsek egész alakos szobra Kalocsán (2000), Bod Péter mellszobra Felsőcsernátonban (2001), az 1848-as forradalom és szabadságharc és a két világháború hőseinek emlékműve Kézdivásárhelyen (2002), a Don-kanyarban elpusztult hősök emlékműve Marosvásárhelyen (2005), Márton Áron püspök egész alakos szobra (Budapesten várja, hogy elhozzák és felavatása után a kolozsvári Szent Mihály-templom főbejáratánál fogadja a betérőket), az 1956-os elítéltek emlékműve a kolozsvári Református Teológián (2006). /B. D. : Bocskay Vince emberarcú szobrászata. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 4./

Ács Ferencet (1876. jún. 16. – 1949. máj. 26.) az erdélyi impresszionizmus úttörőjeként tartja számon a szakirodalom, de a szélesebb közönség ma már alig tud valamit munkásságáról. Életének állomásai: a szülőváros Kolozsvár, Budapest, München, Nagybánya, majd élete végéig ismét Kolozsvár. Kedvenc festőhelye a Sétatér, a Hója, Kalotaszeg és Galócás környéke. Lételeme volt a szabadban festés, a nagybányai tartózkodás erősítette meg végérvényesen ezt a meggyőződését. Életművének a kolozsvári művészettörténész, Murádin Jenő állított emléket: Ács Ferenc, az impresszionizmus erdélyi úttörője. /Litera-Veres Könyvkiadó, Székelyudvarhely, 2008. Erdélyi Művészet könyvek/. Életműve gazdag és egyenetlen. Közgyűjteményben igen kevés műve található. /b. d. : Az impresszionizmus erdélyi úttörője. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 4./

Aradon az A. D. Xenopol Megyei Könyvtár kiállítást rendezett az Orczyak könyvtáráról. Dr. Szörényi László professzor, a Magyar Tudományos Akadémia Irodalomtudományi Intézetének igazgatója, a régi könyvek kiváló ismerője bevallotta: régen szerette volna látni az Orczyak könyvtárát, de mindeddig nem nyílt rá lehetősége. Nem is nyílhatott, mert az Aradon Orczy–Vásárhelyi alap néven ismert gyűjtemény a raktárakban áll, feldolgozása még tart, noha a mostani kiállítás szervezője, Kakucska Hartmann Magda budapesti kutató hosszú évek óta rendszeresen jár Aradra, tanulmányozza, osztályozza az Orczyak egykori könyvtárát. Az Orczy család a XVIII–XIX. században jelentős szerepet játszott a magyar közéletben, 1736-ban bárói rangot kapott a család, s több tagja korában kiemelkedőn értékesnek számító könyvtárat gyűjtött. Ez a könyvtár (vagy annak része) került Orczy II Lőrinc révén Aradra: az ő főispánsága (1830–1837) idején lett Arad szabad királyi város (1834), s ekkor ajándékozta a városnak könyveit, amely 1913-ban része lett az első városi könyvtárnak, mely végül a megyei könyvtárba került. Kakucska Hartmann Magdának eddig mintegy félezer kötetet sikerült azonosítania a 8000 körülire becsült állományból, de a munkának közel sincs vége: az egykori gyűjtemény ugyanis nem maradt meg egy tömbben, elkülönítve, s ma már nem tudni, hogy megvannak-e maradéktalanul az egykori listákon szereplő alkotások, hol kell keresni őket a könyvtár raktárában. /Jámbor Gyula: Az Orczyak Arad történelmében. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 4./

Életének 64. évében elhunyt Csiki László /Sepsiszentgyörgy, 1944. okt. 5. – Budapest, 2008. okt. 2./ erdélyi születésű író, költő, műfordító. A múlt héten nem érezte jól magát, ezért Ajakír című regényének bemutatójára sem tudott elmenni az Írók Boltjába. /Elhunyt Csiki László. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 4./ Csiki László, többek között a Kellékek, az Elhallgatások és A keresztelő című verseskötet szerzőjeként vált ismertté. 1968 és 1971 között a sepsiszentgyörgyi Megyei Tükör riportere, 1971-től 1980-ig a Kriterion Könyvkiadó szerkesztője, 1980 és 1982 között az Utunk irodalmi hetilap rovatvezetője volt. 1984-ben kitelepedett Magyarországra, ahol 1989-ig a Magvető Könyvkiadó szerkesztője volt. 1989 és 1991 között a Magyar Napló folyóirat versrovatvezetője, 1991-től szabadfoglalkozású író, majd a Budapest Filmstúdió dramaturgja. Több színművét, rádiójátékát mutatták be, rendszeresen közölt műkritikákat. 1977-ben megkapta a Román Írószövetség prózadíját, 1987-ben Füst Milán-jutalmat kapott, 1990-ban József Attila-díjat, 1997-ben Déry Tibor-jutalommal, 1999-ben Bezerédj-díjjal, 2002-ben Tiszatáj-díjjal, 2004-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztjével, két évvel ezelőtt pedig Salvatore Quasimodo-emlékdíjjal ismerték el munkásságát. /Elhunyt Csiki László. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 4./

A szervezők százezres tömeget vártak Budapesten a Tarka Magyar békemenetre, melyet a kirekesztés és rasszizmus elleni fellépésnek szántak. A rendezvényre alig néhányezer ember jött el. A rendezvény neve a szürkemarhára, meg a szimentáli fajta keresztezéséből származó magyar tarkára emlékeztetett. A menet címe sokaknak alattomos és provokatív, mások derültek rajta: hajrá, magyar tarkák. Nagy útlezárások voltak, kordonokat állítottak. A megjelentek a délvidéki magyarveréseket, a felvidéki magyarokat megbélyegző Benes-dekrétumokat, vagy Európa legveszélyeztetettebb kisebbsége, a csángók miatti aggodalomat említhették volna. De nem tették. Megjelent magánemberként Gyurcsány Ferenc miniszterelnök, bár a szervezők nem hívtak politikusokat. „Magánember körül ennyi biztonságit még nem láttam!” – fakadt ki a helyszíni tudósító. A tüntetésnek volt olyan médiatámogatója is, amelynek egyik munkatársa karácsonyesti műsorban vallotta meg: ha tehetné, kiirtaná az összes keresztényt… A radikalizmus jellemzően mindig akkor kap erőre, amikor az éppen regnáló hatalom nem tud megfelelő választ adni a társadalom problémáira. A kommunizmustól kétszeresen sújtott erdélyi magyarságnak is volt már alkalma posztkommunistát segíteni hatalomba csak azért, hogy szabaduljon a Vadim-jelenségtől! Érdekes módon Magyarországon a csuklyás-bakancsos masírozásnak nyoma sem volt az ún. polgári kormányzás idején (1998–2002), ellenben avattak világszínvonalú Terror Háza Múzeumot, és törvénybe iktatták a Holokauszt Emléknapját. Az őszödi beszéd (2006) azonban kitermelte a saját szolgálati fasisztáit, akik idestova két esztendeje büntetlenül garázdálkodhatnak végig a magyar ünnepi kalendáriumon, a vészkorszak túlélőinek érzékenységén. A kukagyújtogató kontra rendőrkommandó persze látványosabb és hálásabb téma mind a média, mind pedig a kormányzat szempontjából, mint mondjuk az adócsomag és parlamenti vitája. /Laczkó Vass Róbert: Tarka türelem-játék. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 6./