Október 24-25-én műhelymunkán vehettek részt az Arad megyei magyar oktatók: Csendes Éva budapesti magyar tanárnő tartott 30 órás előadást, amely a kritikai gondolkodásra és az önálló véleményalkotásra nevelésre ösztönzött. Az előadássorozat a közösségépítést, a didaktikai játékok bemutatását, a különböző tanulási stílusok, az előítéletek leküzdését érintette. A résztvevők szakkönyveket és a tanfolyam elvégzéséről tanúsítványt kaptak. /Pataky Lehel Zsolt: A pedagógusok is tanulnak. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 28./

Életének 34. évében, október 26-án, tragikus hirtelenséggel meghalt Kovács Ágnes Anna színművész. Aradon született 1975. augusztus 14-én. 1997-ben végzett a Marosvásárhelyi Színművészeti Egyetem Szentgyörgyi István tagozatán. 2002-ig a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós társulatának tagja volt. Ezután több korábbi osztálytársával együtt a budapesti Honvéd Együttes Kamaraszínházához szerződött, amelynek 2007 decemberéig volt tagja, több előadásukban jelentős szerepeket játszott ebben az évadban is. Az elmúlt években játszott Csíksomlyón, az István, a királyban is. Tehetségét filmek is őrzik. /Elhunyt Kovács Ágnes Anna aradi színésznő. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 28./

Nem került be romániai egyetem idén sem a világ legjobb 500 alma matere közé, a sanghaji Jiao Tong University által évente elkészített nemzetközi rangsorba. Közben idén is 24 ezer diák ment külföldre tanulni, és évente 1000-1500-zal nő azon hazai diákok száma, akik inkább nyugati egyetemen tanulnak. Az egyetem befejezése után pedig maradásra is bírhatják a diákokat a vonzóbb lehetőségek. Magyari Tivadar, a Babes–Bolyai Tudományegyetem rektor-helyettese nem tartja nagy szégyennek, hogy sem a BBTE, sem más romániai egyetem nem került be az első ötszáz közé. A romániai magyar diákok közül sokan választják a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetemet. Magyari szerint nincs szó „agyelszívásról“, mivel ahány itteni diák külföldi egyetemre megy tanulni, éppen annyi külföldi érkezik is Romániába. /Kánya Gyöngyvér, Mihály László: Szint alatt a romániai egyetemek. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 29./

Kádár Magor, a BBTE Kommunikáció és Közkapcsolatok Karának tagozatvezetője százfélét csinál egyszerre. Öt éve tanít, közel 400 diákja van három karon. Szakterülete a kampánykommunikáció. Ehhez kötődik még a politikai marketing, arculat építés, médiatervezés, rendezvényszervezés, tárgyalástechnika és adományszervezés. Szereti a munkáját. Nagyon sok tanszéki teendő van, adminisztratív dolog, papírmunka is. Egyetemi munkája mellett egy tréning-céggel is foglalkozik. Elkezdte a kertészmérnökit, a Budapesti Szent István Egyetem kihelyezett tagozatán, Nyárádszeredában. Közben Budapesten is tanult marketinget, vidékfejlesztésre szakosodott, majd elvégezte a Babes–Bolyain a politológiát. Kapcsolatba került a romániai, vagy romániai magyar közéletben aktív civil szervezetekkel. Elvégezte a politológiát, rengeteget volt külföldön. Eddig 36 országban járt, legtöbb helyen tréninget tartott, Azerbajdzsántól Indiáig és Ausztráliától Koszovóig. A politológián egyetlenként elvégezte a pedagógia-modult. Elvégzett egy turisztikai kurzust, bár nem tudta, hogy később a földrajz–turizmuson is fog tanítani. /Románszki Zsuzsa: Katedra, kampány, külföld. Beszélgetés Kádár Magorral, a BBTE Kommunikáció és Közkapcsolatok Karának tagozatvezetőjével. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 29./

Sokféle vagy egyetlen ’56-os forradalom? – tette fel a kérdést Sólyom László köztársasági elnök az október 23-ai megemlékezésen, az utóbbi mellett érvelve. A Budapesti Műszaki Egyetem aulájában, ahol egykor a forradalmat elindító ifjak a gyűlést tartották, neves közéleti személyiségek rótták le tiszteletüket. Az eseményen tizenhét kolozsvári egyetemista is részt vehetett, több száz más erdélyi diákkal együtt. Az ünnepi felszólalásokat fáklyás felvonulás követte. A csendes megemlékezés az események fő helyszínétől (Műszaki Egyetemtől) a Bem térig tartott. A Bem szobornál Jókai Anna beszélt, a Magyar Írószövetség nevében szólt az egybegyűltekhez. Kiemelte a pozitív szerepvállalás alapgondolatát, ugyanakkor az árulásnak, mint történelmi fogalomnak a mai értelmezési lehetőségeit járta körül. A Rákóczi Szövetség, az esemény főszervezője az ünnepséget megelőző két napra is tartalmas programot szervezett a fiataloknak. Történelmi vetélkedőt rendeztek a Műegyetemen az ’56-os forradalom témájában. /Tötszegi Orsolya: Sokféle vagy egyetlen ’56? = Szabadság (Kolozsvár), okt. 29./

Az Illyés Gyula IV. nemzeti vers- és prózamondó verseny budapesti válogatóján vett részt október 5-én Rüsz Károly. Illyés Gyula Menedék című versének elmondásáért kiemelt dicséretben részesítették. A verseny döntője november 8–9-én lesz Ozorán. Pár napja Debrecenben járt a 71 éves Rüsz Károly, a negykendi versmondó: a X. dr. Kardos Albert-szavalóversenyen nyolcadik alkalommal lépett fel. Az első négy alkalommal különdíjat kapott, az ötödiken harmadik lett, utána háromszor első díjasként térhetett haza, mindannyiszor a szépkorúak kategóriájában – akárcsak most is. /(b. d.): Élete a versmondás. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 29./

Október 29-én zárult a magyar festészet napja alkalmából, székelyföldi és magyarországi művészek munkáiból nyílt képzőművészeti tárlat, a Székely Szalon a Csíki Székely Múzeumban. „Csíkszereda olyan hely, olyan tér, olyan szentély, ahol a festők, grafikusok, az alkotóemberek otthon érzik magukat és ahol munkájukat, alkotóerejüket megbecsülik”, fogalmazott Ráduly Róbert Kálmán csíkszeredai polgármester. A Székely Szalon ünnepélyes megnyitója Budapesten volt október 16-án, a záróünnepséget Csíkszeredában tartották. /Horváth István: Berekesztett Szalon. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 30./

A Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Társaság szeptember 5–7 között Érsemjénben, a Kazinczy Művelődési Házban tartotta honismereti konferenciáját. A Társaság 15 éves évfordulója alkalmából Dukrét Géza elnök beszámolt az egyesület sokoldalú tevékenységéről, eredményeiről. A tizenöt év alatt 14 konferenciát, ugyanannyi honismereti találkozót, 13 honismereti tábort, számos megemlékezést szerveztek, kiadtak 55 kötetet a Partiumi füzetek könyvsorozatában és hetet a sorozaton kívül, felavattak 19 emléktáblát. Ezt követően átadták az idei kitüntetéseket. Fényes Elek-díjban részesült Pásztai Ottó (Nagyvárad), Antal Béla (Biharpüspöki), Jancsó Árpád (Temesvár), a különdíjat Kovács Zoltán, Érmihályfalva polgármestere kapta. Révász Gizella, a Határon Túli Magyar Emlékhelyekért Alapítvány elnöke Szent István-emlékplakettet, Balázsi József polgármester és Ciorba Teréz érsemjéni tanárnő emléklapot kapott. A XIV. Konferencia fő témái a következők voltak: A reneszánsz éve, Az 1848–1849-es forradalom és szabadságharc emlékei, Pusztuló műemlékeink, A 20. század öröksége. Az előadások sora hagyományosan, a konferenciának helyt adó Érsemjén megismerésével kezdődött. Több előadás hangzott el. Kiss Endre József (Sárospatak) az Érmellékről beszélt, ahogyan Kazinczy Ferenc emlékezetében élt, Vekov Károly (Kolozsvár) az értelmiség sorsát mutatta be, Oláh Miklós életpályáján keresztül, Csorba Csaba (Budapest) az Értelmiségiek nemesítése a Partiumban a 16–19. században című értekezést tartotta. Wanek Ferenc (Kolozsvár) egy elfelejtett középkori erődről, Mezősomlyóról beszélt, Starmüller Géza (Kolozsvár) a zilahi Wesselényi-szoborkompozíciót mutatta be és annak alkotóját, Fadrusz Jánost. A könyvbemutatón Jancsó Árpád (Temesvár) ismertette legújabb kötetét A Béga, a Bánság elkényeztetett folyója. Erdei János (Szilágysomlyó) vetített képeken keresztül mutatta be az 1848–49-es forradalom és szabadságharc emlékeit a Beretytyó- és a Kraszna-menti településeken. Másnap Pekár István (Budapest) az Érmellék, a Berettyó-mente és a Hegyköz örökségét mutatta be, televíziós szemmel. Ujj János (Arad) az egykori törökkori várról tartott előadást, Vajda János (Borosjenő) két 1848–49-es vértanú életútját követte, akik Borosjenőhöz kötődtek. Jancsó Árpád (Temesvár) a Béga-csatorna történetéről, Tácsi Erika (Temesvár) Újszentes telepes falu történetéről, Kordics Imre (Nagyvárad) Nagyvárad 1940– 1944 közötti magyar utcaneveiről tartott előadást. Dánielisz Endre (Nagyszalonta) Nagyszalonta történelméről értekezett az 1944– 1948 közötti időszak bizonytalan éveiről. Nagy Aranka (Nagyvárad) az 1848–1849-es szabadságharc híres orvosairól beszélt, Fazekas Lóránd (Szatmárnémeti) egy háborús katonasors emlékezetére épült kis emlékművet mutatta be. Krestyán Ilona (Temesvár) Kulcsár Sándor író életpályáját ismertette. Ezután Szabó Zsolt (Kolozsvár) a 60 éves Művelődés című folyóirat történetéről és szerepéről beszélt. Megtartották a közgyűlést. /Dukrét Géza: A XIV. Partiumi Honismereti Konferencia: Művelődés (Kolozsvár), október/

A budapesti Magyar Hírlap nyomon követi Zuschlag János letartóztatott MSZP-s politikus büntetőperét, s kiderült, hogy Gyurcsány Ferenc sportminiszter korában sem vigyázott a nyelvére: „B…d meg Zuschlag, már megint mi van a k…va pályázataiddal?”– kérdezte az egyik gyűlésen egy tanúvallomás szerint a jelenlegi miniszterelnök. A bukaresti Evenimentul Zilei napilap szerint sok román ingatlanspekuláns és más vállalkozó árgus szemmel követi Gyurcsányék botladozását, hátha olcsó prédára akad. A bukaresti Cotidianul azt állította, hogy Nicolae Ceausescu nem működött együtt a Szekuritátéval! A román szenátus olyan mélyre süllyedt, hogy döntést hozott: akik a Szekuritátéval kapcsolatos döntéseket hozták (azaz a legfelső pártvezetés), azokat nem lehet kollaboránsnak tartani! Verestóy Attila szenátor írt egy bensőséges hangvételű levelet Szondy Zoltán újságírónak, megköszönte, amit eddig érte tett. Szeretjük mi ezt az Attilát, írta ironikusan Szondy. /Szondy Zoltán: Gyurcsány sose beszélt szépen. = Hargita Népe (Csíkszereda), nov. 1./

Kovács Ildikó bábrendező címmel jelent meg a januárban elhunyt bábművész pályáját bemutató kötet; a kiadványt az alkotó emlékére rendezett délutánon mutatták be október 30-án Budapesten, a Bajor Gizi Színészmúzeumban. A bemutatón kiállítás is nyílt Kovács Ildikó festményeiből és Sipos László grafikus illusztrációiból. Kovács Ildikó (1927–2008) bábszínészként kezdte pályáját, 1950-től rendezéssel is foglalkozott. 1952-től a kolozsvári bábszínház rendezője lett, 1955–1958 között Nagyváradon dolgozott, majd ismét Kolozsvárra szerződött, s nyugdíjazásáig a társulat tagja volt. Létrehozta a MIM 7 nevű csoportot, amellyel számos sikeres pantomim-előadást mutattak be, több produkcióban ötvözte a bábok, mímesek és színészek játékát. Tizennégy bábdarabot írt, illetve dramatizált. /Könyv Kovács Ildikó bábrendezőről. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 1./

Gyászoló családja, tudóstársai, elárvult munkatársai, tanítványai és tisztelői kísérték el utolsó útjára október 31-én a Házsongárdi temetőben Jakó Zsigmond történész professzort. Koporsója mellett búcsúztak el Erdély egyik legnagyobb tudós személyiségétől az Erdélyi Múzeum-Egyesület, a Magyar Tudományos Akadémia, a Babes–Bolyai Tudományegyetem, a Román Akadémia és más szakintézmények képviselői. Valamennyien hangsúlyozták, hogy a bihari származású, Budapesten történésszé és levéltárossá lett, felbecsülhetetlen értékű életművét Kolozsváron megalkotó Jakó Zsigmond hatalmas munkát végzett. A neves akadémikus által közreadott tanulmányok Erdély magyar történetének és művelődéstörténetének alapvető kérdéseit tisztázták, dokumentumkötetei pedig sok ezután következő generáció számára vetették meg az alapjait az erdélyi középkori történettudományi kutatásnak. /(T. Sz. Z.): /Eltemették Jakó Zsigmond akadémikust. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 1./

Megjelent egy könyv a kazárok történetéről, magyar szerző ezt még nem dolgozta fel, ezért jelentős Petrik István: Rejtélyek országa. A kazár királyság és a kazár-magyar kapcsolatok rövid története /Budapest, 2008/ című könyve. A szerző tagja volt a szovjet-magyar régészeti expedíciónak. A Majackoje nevű kazár kori kővár titkait (is) búvárolták, ahol "a leghosszabb rovásfeliratok" kerültek elő. A könyv szerzője Erdélyi István, írói nevén Petrik István. /Ráduly János: Könyv Kazáriáról. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 1./

A Népújság két részletet közölt Gáll András: Innen az Óperencián nem voltunk boldogok /Novum Verlag, Sopron, 2008/ című kötetéből. A szerző Kolozsváron született, itt nőtt fel. 1944-ben a téglagyárból Auschwitz helyett a németek Budapestre vitték, így életben maradt. A Bolyai Egyetemen 1952-ben végzett, ezután Bukarestbe került, az akkori Romániai Magyar Szó szerkesztőségébe. Újságírói nevén Gáll András, eredeti nevén Glancz András, van aki így szólítja, a héberül beszélők számára Andréj – Andrei Glancz. Ez a név szerepel útlevelében. Gáll András lelkes meggyőződéssel lett tagja a Kommunisták Romániai Pártjának. Meggyőződéses kommunista maradt 1956-ig. 1975-ben kivándorlási útlevelet kért Izraelbe. Kijutva belátta: magyar nyelvhez kötött értelmiséginek lenni Izraelben annyit jelent, hogy a társadalom peremén él. Adminisztratív munkát vállalt, majd amikor megjelentek a számítógépek, programozó lett. „Ma, már a hetvenhaton is túl, még mindig ugyanaz vagyok, aki mindig is voltam. Kolozsvári magyar zsidó” – írta. Romániában újságíró barátja volt Tabák László, aki Izraelbe települése után megjelentetett egy kötetnyi szellemes karcolatot a következő címmel: "Lemondtam a világfelelősségről". A bukaresti Előre című lap történetéhez hozzátartozik, hogy ellentétben Robotos Imrével, aki 1952-ben, a "jobboldali elhajlás" ürügyén elküldte a laptól főszerkesztő-helyettesét – és konkurensét -, Kenyeres Pált, s aki tíz éven át Gaál Gábortól Daday Lórándig és másokig bárki fejét élvezettel a víz alá nyomta, majd Szilágyi Dezsőt azért neveztek ki az Előre élére, hogy Gállékat nyomja a víz alá, végül is jobb embernek bizonyult elődjénél. Nem firtatta munkatársainak belső meggyőződését, csak az érdekelte, hogy elvégezzék a penzumot. Szilágyi Dezső szakembereket vett maga köré, nem pártszolgálatos idiótákat. Domokos Gézát hozta maga mellé főszerkesztő-helyettesnek. Robotos Imre a sztálinista korszak tipikus képviselője volt. /Egy outsider emlékei. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 1./

Október 30-án Budapest egyik patinás kávéháza, a Centrál galériáján lévő terem megtelt érdeklődőkkel Böszörményi Zoltán /Ulpius-Ház, Budapest/ Az éj puha teste c. regényének bemutatójára. Mészáros Sándor irodalomkritikus méltatta a terjedelmes művet, amely véleménye szerint négy regény mesteri egymásba ötvözése. A továbbiakban Mészáros Sándor és Szőcs Géza író, költő beszélgetett a szerzővel, az Irodalmi Jelen főszerkesztőjével, faggatta a második regényét megjelentető írót. /Jámbor Gyula: Az éj puha teste Budapesten. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 1./

Ezeroldalas vaskos könyvvel lepte meg az olvasókat a csíkszeredai Pro Print Könyvkiadó: megjelentette a segesvári szász történetíró, Georg Kraus Erdélyi krónika 1608–1665 című munkáját. Az érdeklődők Csíkszeredán, a Csíki Székely Múzeumban tartott könyvbemutatón Gyarmati Zsolt múzeumigazgató és Vogel Sándor, a könyv fordítója előadásából megismerhették a krónika írójának életét és munkásságát, ugyanakkor betekintést nyerhettek a XVII. századi Erdélyről történelmi tablót nyújtó kiadványba. Georg Kraus /1607-1679/ Bethlen Gábor kancelláriáján sajátította el a legfontosabb hivatali teendőket. Jogi ismereteit 1645-től Segesvár jegyzőjeként kamatoztatta. Georg Kraus feljegyzéseit Báthori Gábor fejedelemmé választásával kezdte, és az 1665. május 1-jei gyulafehérvári országgyűlés leírásával zárta. Erdély történetét írta, de a szomszédos Havaselvére, Moldvára és Magyarországra is figyelt. Németül írt krónikájában gyakran használ magyar szavakat, idézett magyarul írt okmányokból. Korában az országgyűléseken, a jogéletben, a fejedelmi kancellárián, az állami levelezésben hivatalos nyelvként a magyart használták, amely a térségben részben a diplomáciai nyelv szerepét is betöltötte, a törökök, a havasalföldi és moldvai vajdák is gyakran magyarul bonyolították le államközi levelezésüket. Az Erdélyi krónika élvezetes olvasmány. Vogel Sándor, a fordító bevezető tanulmányával, a krónikához fűzött jegyzetekkel, szómagyarázatokkal segíti az olvasót a XVII. századi Erdély történelmének megértéséhez. Az Erdélyi krónika nyomtatásban először Bécsben jelent meg 1864-ben, Jókai Mór forrásként használta a Damokosok című műve megírásához. Magyarul 1994-ben adták ki Budapesten Vogel Sándor fordításában, a Pro Print most a második, bővített jegyzetanyaggal ellátott kiadást tette az olvasó asztalára. /Borbély László: Georg Kraus krónikája. Történelmi tabló a XVII. századi Erdélyről. = Hargita Népe (Csíkszereda), nov. 1./

Magyar szurkolókat bántalmaztak a szlovák rendőrök a felvidéki Dunaszerdahelyen egy labdarúgó-mérkőzésen november 1-jén. A magyar többségű Dunaszerdahelyen a helyi első osztályos labdarúgóklub, a DAC és a pozsonyi Slovan Bratislava mérkőzésén a szlovák rohamrendőrök behatoltak a magyar szurkolók szektorába, és több drukkert is bántalmaztak. Az Új Szó című pozsonyi lap szerint több mint húszan megsérültek, s közülük többet kórházba is kellett szállítani. Megsebesült egy rendőr is. A mérkőzés után a szlovák rendőrség 16 magyar és 15 szlovák állampolgárt állított elő, majd a magyar állampolgárokat pár órán belül elengedték. A dunaszerdahelyi kórházban egy magyar állampolgárt ápolnak. Pázmány Péter, Dunaszerdahely polgármestere indokolatlannak tartja a szlovák rendőrség fellépését a magyar szurkolók ellen. Az elöljáró szerint a Magyar Koalíció Pártjának (MKP) képviselői ki fogják kérni a rendőrségtől az eseményekről készült videofelvételt. Pázmány Péter jelen volt a mérkőzésen, megítélése szerint a rendőrök beavatkozása indokolatlan volt. „A rendőrség benyomult a szektorba, ütötte-verte az embereket” – mondta Pázmány. A magyar kormány magyarázatot kért a szlovák hatóságoktól. A dunaszerdahelyi atrocitás után este mintegy ötvenen demonstráltak a budapesti szlovák nagykövetség előtt, és egy szlovák zászlót is elégettek. /Rendőrroham Dunaszerdahelyen. = Krónika (Kolozsvár), nov. 3./

Ami a dunaszerdahelyi meccsen történt, nagyjából megegyezik a kilencvenes években lezajló Csíkszereda–Steaua hokimeccsel, amikor a román csendőrség, gumibottal támadt a magyar szurkolókra. A szlovákoknál az életszínvonal emelkedésével párhuzamosan nő a magyarellenes nacionalizmus. Nincs rá magyarázat. Az elvárható lett volna, hogy a budapesti kormány és személyesen Gyurcsány Ferenc kinyitja a száját, legalább annyira, mint saját népe ellen, amikor a nadrágszíj meghúzásáról beszél. A magyar kormány lapul és hallgat. Azt szeretné, hogy most már minden magyar lapuljon és hallgasson. A szlovákok ezt kihasználják. /Irházi János: Átköpők. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 3./

A budapesti Erdélyi Gyülekezet a X. kerületben, nem messze az Örs vezér tértől több éve megkezdte a Reménység szigetének kialakítását, amelynek működő intézményei vannak. Összetartó erejével jelképes értelmű erdélyi panteont állítanak fel. Egy mesterséges dombra templomot terveztek, köréje pedig 16 félköríves emlékhelyet képeztek ki, ahova 16 régió nagy szülötteinek állítanak emléktáblát és bronzplakettet. Az Erdélyi Emlékkertet ökumenikus istentisztelet keretében szentelték fel Ötvös József református generális direktor (Marosvásárhely), Tempfli József római katolikus püspök (Nagyvárad) és dr. Zalatnay István az Erdélyi Gyülekezet vezető lelkésze részvételével. Százhatvan hírességnek emeltek emlékplakettet, illetve bronz domborművet. Áll többek között Károli Gáspár, Pázmány Péter, Kölcsey Ferenc, Bethlen Gábor, Bocskai István, Dávid Ferenc, Kájoni János, Bolyai Farkas, Tamási Áron, Márton Áron, Mikes Kelemen, Körösi Csoma Sándor, Áprily Lajos, Dsida Jenő, Reményik Sándor és sok más példakép domborműve. A panteon-avatás figyelmeztetett arra is, hogy mennyi nagy emberünk van, erkölcsi kötelességünk felmutatni őket. Az egyes régiók 10-10 nagy szülöttüknek állíthatnak szöveges emléktáblát és plakettet. Az aradi kis panteonban Csíki Gergely a Bánát régióban Árkay Aladár építész, Bartók Béla zeneszerző, Kós Károly, író, építész, Hunyad-Fehér térségből Bethlen Gábor, Juhász István, Karácsony Benő és Makkai Sándor emléktáblája áll. Az emlékhely tovább épül a jövőben, még nincs kész. /Szekernyés Irén: Felszentelték az Erdélyi Emlékkertet Budapesten. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 3./ Szatmárnémeti önkormányzata a város szülöttének, Dsida Jenő költőnek állíttatott s domborművet, Kaffka Margitnak pedig Nagykároly önkormányzata. /Erdélyi Emlékkert Pesten. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), nov. 3./ Százhatvan hírességnek emelnek bronz domborművet, közülük több már elkészült. A falakon szerepel mások mellett Bethlen Gábor és Bocskai István erdélyi fejedelem, Dávid Ferenc reformátor, Jósika Miklós író, Kőrösi Csoma Sándor nyelvész, tibetológus és Pázmány Péter esztergomi érsek domborművű arcképe. /Felszentelték az Erdélyi Emlékkertet. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 3./

Budapesten az Új Színházban adták át nemrég a Gyulai Várszínház 45. évadának művészeti díjait. A Gyulai Várszínház által alapított Őze Lajos-díjat Bogdán Zsolt kolozsvári színművész vehette át a III. Richárd címszerepének magas színvonalú megformálásáért. A Tompa Gábor rendezte III. Richárd – a Kolozsvári Állami Magyar Színház és a Gyulai Várszínház közös produkciójának bemutatója július 5-én volt a gyulai Shakespeare Fesztivál keretében. Kolozsvári bemutatója november 19-én az Európai Színházi Unió Fesztiválja keretében lesz. /Őze Lajos-díj Bogdán Zsoltnak. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 3./

Restaurálják az ötszáz éves Apor-kódexet, a negyedik legrégebbi magyar nyelvemléket, a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum legbecsesebb darabját Székely az Országos Széchényi Könyvtár szakemberei fogják helyreállítani. Az Apor-kódex zsoltárokat, imákat tartalmaz. Az Apor-kódexet 1877-ben adományozta a Székely Nemzeti Múzeumnak báró Apor Zsuzsánna. Szövegét 1881-ben közölték, majd 1942-ben adták ki hasonmását Budapesten. Ott vészelte át a második világháború végét, majd 1953-ban visszakerült Sepsiszentgyörgyre. /Restaurálják az ötszáz éves Apor-kódexet. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 3./

Dragomán György A fehér király című, 2005-ben megjelent, második regényének román fordítását mutatta be a Polirom Kiadó Bukarestben, az általa szervezett irodalmi fesztiválon. Az 1973-ban, Marosvásárhelyen született, Budapesten élő író elmondta, Bukarest számára idegen város. Még elég jól beszél románul, holott nem gyakorolja a nyelvet. Első regényét /A pusztítás/ tíz évig írta. A fehér királyban egy kisfiú, akinek az édesapját elvitték a csatornához, meséli el a kommunizmus terrorját saját szemszögéből. Számos elismerésben részesült a regényért, többek között Márai Sándor- és József Attila-díjat kapott, több mint húsz nyelvre fogják lefordítani. /Székely Zita Bukarestben A fehér király. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 3./

Az Amerikai Egyesült Államokból elindult ingatlanpiaci válság Romániát sem kerülhette el. Az országban 2008 első félévében az ingatlan beruházás 43%-kal kevesebb az előző esztendő hasonló időszakához viszonyítva. Kolozsvár ingatlanárai az elmúlt években a budapestiek fölé tornázták magukat, most csökkennek az árak. Kolozs megye különösen vonzó a külföldi tőke számára, ami maga után vonta a luxus-lakóháznegyedek elszaporodását is. Kolozsváron a lakáskereslet 15%-os visszaesést mutat a tavalyihoz képest. /Ördög Imre Béla: Közel húsz százalékkal csökkentek az ingatlanárak. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 4./

Az emlékezés napja van, 1956. november 4-én szovjet tankok gyalázták meg a szabadságot. Június 4-ét –a trianoni békeszerződés napját–, valamint október 6-át – az aradi vértanúk napját – ugyancsak a kegyeletteljes emlékezés napjaként jegyeztük be öröknaptárunkba. Ötvenkét évvel ezelőtt Románia felől újabb szovjet hadosztályok törtek rá Magyarországra, Budapestet öt hadosztály vette ostrom alá. Hajnali 5 óra 20 perckor hangzott el Nagy Imre miniszterelnök rövid segélykérő rádióbeszéde. Segítsetek, segítsetek! – kiáltották az éterbe a magyar írók; Bibó István, aki a kormány tagjai közül egyedül maradt a körülzárt parlamentben, kiáltványt intézett a világ népeihez, levelet küldött Dwight Eisenhowernek, az Amerikai Egyesült Államok elnökének. Mindhiába. A magyar ’56-tal elkezdődött a kommunista világrendszer bomlása. Ezzel történelmi tettet vittek véghez a Corvin köz, a Széna tér hősei. „Lelkük dacos és tiszta volt / akár a novemberi fehér krizantémok" – írta Nagy Gáspár, aki Október végi tiszta lángok címmel oratorikus emlékezést írt 1956 vértanú hőseiről. Művére Szokolai Sándor oratóriumot komponált, tisztelgő emlékezés gyanánt október 10-én hangzott fel Budapesten, a Művészetek Palotájában. Nagy Gáspárral szólva „március idusa lángolt / egy letiport nemzet szívében / „szent suhancok" bátor tettei sokkolták a világot". Meghaltak, elestek a harcokban, bitófára küldte őket a kádári bosszú, de „lelkük már a csillagokban / az Ég oltárán örökké ott van / az október végi tiszta lángok / szívükbe égették a szabadságot". /Borbély László: Emlékezés napja. = Hargita Népe (Csíkszereda), nov. 4./

Az EU 6,5 milliárd euró sürgősségi hitelt hagyott jóvá Magyarország megmentésére. Hamarosan a Nemzetközi Valutaalap és a Világbank további 13,5 milliárd eurós mentőövet nyújt Budapestnek. Az EU 27 tagországa közül Magyarország lett a nemzetközi pénzügyi válság első áldozata: az ország a pénzügyi csőd szélén áll. Senki sem gondolta volna, hogy éppenséggel Közép-Kelet Európa minta-országa kerül ilyen helyzetbe. Több mint egy évtizednyi elsőség után, 2002 óta „szakszerű” kormányzásával a szocialista /MSZP-SZDSZ/ hatalomnak „sikerült” sereghajtóvá degradálni Magyarországot. A magyarországi választópolgárok szavazataik emelték hatalomba a két pártot 2002-ben és 2006-ban egyaránt, továbbá dőltek be Gyurcsány Ferenc olcsó propagandájának a kettős állampolgárságról szóló 2004-es népszavazásnál, mély sebet ejtve ezáltal a határon belüli és határon túli magyarság testvéri viszonyában. /Chirmiciu András: Példakép. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 5./

Október 27–31. között szakmai tanfolyamot és tréninget szervezett a Pro Libris Könyvtári Egyesület, amely a csíkszeredai Kájoni János Megyei Könyvtárral, valamint a Romániai Magyar Könyvtárosok Egyesületével karöltve évek óta szervez pályázatok révén szakmai képzéseket munkatársai számára, a budapesti Országos Széchényi Könyvtár keretében működő Könyvtári Intézet szakemberei közreműködésével. A Kommunikációs ismeretek könyvtárosoknak című képzést és tréninget a Communitas Alapítvány támogatásával sikerült megvalósítani. /Kelemen Katalin könyvtáros, Csíkszereda: Szakmai tréning könyvtárosoknak. = Hargita Népe (Csíkszereda), nov. 5./

A székelyudvarhelyi Nézőpont Színház is bemutatkozik Budapesten, a november 13aa és 17-e között első ízben megrendezésre kerülő dunaPart Kortárs Magyar Előadóművészeti Platformon. Magyarországon a Trafó – Kortárs Művészetek Háza és a Krétakör szervezésében a dunaPart célja a mai magyar független színház- és táncélet alkotóinak nemzetközi megismertetése, a lehetséges jövőbeli kapcsolatok kiépítése. Széles körű szakmai konzultáció után végül 25 alkotó/társulat mutatkozhat be a négynapos mustrán, melyre körülbelül hatvan külföldi menedzsert és intézményvezetőt várnak. Kroó Ádám, a székelyudvarhelyi Nézőpont Színház vezetője és művészei november 13-án a Merlin Színházban mutatják be Love and money című darabjukat. A Göttinger Pál rendezte előadás sikeresnek mondható, folyamatosan játsszák. /Kánya Gyöngyvér: Világpiacra törő platform. Székelyudvarhelyi előadóművészek Nézőpontja érvényesült a dunaParton. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 5./

Felolvasással, filmvetítéssel, anekdoták felidézésével, emlékeztek az október 2-án elhunyt Csiki László íróra Budapesten, a Bem moziban. Barátok, ismerősök és ismeretlenek, pályatársak és kollégák érkeztek Nagyváradról, Kolozsvárról, Sepsiszentgyörgyről és Budapestről azért, hogy egy este erejéig – ahogy Kántor Lajos irodalomtörténész fogalmazott – az élő Csiki Lacival találkozhassanak. Az eladott nagyapó című novellából készített játékfilm, az Álombánya levetítése után ismét versek következtek. /K. Gy. : Budapesti találkozó Csiki Lászlóval. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 5./

Október 31-én a Házsongárdi temetőben Takó István egyetemi lelkész felszentelte Dr. Hirschler József prelátus-plébános (1874–1936) felújított síremlékét. Budapesten született, papnak ment, tanulmányait a római Collegium Germanico-Hungaricumban végezte, kettős doktorátust szerzett, bölcseletből és teológiából. Az örök városban eltöltött hét esztendő meghatározta egész további életét. Első művészettörténeti jellegű írásai Rómához kötődtek. Hirschlert Kolozsvárra, a Szent Mihály-plébániára helyezték, hitoktatónak, majd az egyetemi hallgatók szemináriumának igazgatója lett. Megalakította az egyetemisták Mária Kongregációját. Kinevezték a Szent Mihály templom plébánosának. Elkészíttette a neogótikus főoltárt. Megteremtette a szegények modern iskolaépületét, a kolozsmonostori Auguszteumot. A katolikus nőnevelés céljára felépíttette a korszerű leánynevelő-intézetet, a Marianumot, a tanítást a Temesvárról érkezett Miasszonyunk iskolanővérekre bízta. Hirschler Erdélyi Magyar Lányok címen havonta megjelenő folyóiratot is alapított a Marianumnak. Az impériumváltás után segítette a tanulókat és tanárokat azzal, hogy kiadta Bitay Árpád Rövid román nyelvtan című munkáját és az ugyancsak általa szerkesztett – Istoria literaturii romane – című román irodalomtörténetet. A Marianumban Providentia néven modern nyomdát rendeztetett be. 1925-ben újabb intézményt, zeneiskolát létesített. /Sas Péter: Hitélet. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 5./

Vonzó lett a székely sorsa. Az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) elnöke, Soós Sándor elmondta, testvéregyesületük, az Egyesült Magyar Ifjak tagjai közül többen fordultak már hozzá, hogy Székelyföldre költöznének. Bicsak Péter, az EMI gyergyói elnöke tavalyi ismerkedett meg a budapesti Gerlics Dániellel, aki fél évre jött el. Bicsakéknál lakik, segít a ház körüli teendőkben. Munkát fog vállalni a fahasznosítás terén. Hajtogatja: „ejsze, itt ember leszek". /Balázs Katalin: Ejsze, itt ember leszek. = Hargita Népe (Csíkszereda), nov. 6./

A bukaresti Művészet Otthona Galériában (Galeria Caminul Artei) nyílt meg november 4-én Hunya Gábor műgyűjtő és Adrian Guta műkritikus párbeszédével a Bukarest-Budapest híd kortárs művészeti kiállítás. Ezzel egyidőben a Bukaresti Magyar Kulturális Intézet egyik kiállítóterme otthont adott Hunya Gábor gyűjteménye egy részének. A kiállítás létrejöttében közreműködő Magyar Kulturális Intézet vezetője, Bretter E. Zoltán elmondta: „Napjainkban Romániában fontos vita zajlik a kultúrpolitikusok, művészettörténészek között arról, hogy meg lehet-e határozni a nemzeti hagyományt és ha igen, annak mi a tartalma. Nemrégiben néhány román művész kiállítása nyílt meg New Yorkban, illetve Bochumban, s ezek a kiállítások nagy felháborodást váltottak ki, parázs vitákat eredményeztek. Ugyanezek az alkotók ezen a tárlaton is kiállítanak és így a kiállítás igen komoly hozzájárulás ezekhez a vitákhoz. ” /Szávuj Attila Hídépítés Bukarestben. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 6./