A néprajzosok találkozója ezelőtt három évvel kezdődött, tanszéki konferenciára pedig először kerül sor, ennek célja a romániai magyar néprajzkutatás jeles alakjainak bemutatása – mondta a kolozsvári néprajzkutatás 110. évfordulója alkalmából a Babes–Bolyai Tudományegyetem Magyar Néprajz és Antropológia Tanszéke és a Kriza János Néprajzi Társaság által szervezett konferencia köszöntőjében Keszeg Vilmos tanszékvezető. A rendezvényen Kósa László budapesti néprajzkutató a felsőoktatásnak a magyar néprajztudomány történetében betöltött szerepéről beszélt, kiemelve többek között Hermann Antal, Kodály Zoltán és Ortutay Gyula munkásságát. Almási István a kolozsvári népzenekutató műhely történetét mutatta be, Olosz Katalin pedig az Erdélyi Múzeum-Egyesület és az Erdélyi Múzeum népköltészettel kapcsolatos tevékenységét ismertette. Tánczos Vilmos az erdélyi magyar vallási néprajzi kutatásban megjelenő irányzatokról és módszerekről tartott előadást, Pozsony Ferenc pedig Nagy Jenő néprajzi és nyelvészeti munkásságának tudománytörténeti jelentőségét méltatta. Keszeg Vilmos a szövegmondás és a mindennapi élet kapcsolatát taglalta Nagy Olga életművében, Tötszegi Tekla pedig a „múzeumőr és múzeumteremtő” Kós Károlyról beszélt. Bemutatták a Magyar Néprajz és Antropológia Tanszék és a Kriza János Néprajzi Társaság (KJNT) könyveit, majd köszöntötték Gazda Klárát. A találkozón az elmúlt évben doktori címet szerzett Könczei Csongor A „nevenincs” muzsikusok. A kalotaszegi cigányzenészek 20. századi működésének történeti áttekintése címmel tartott előadást. A Demény István Pál-díjat idén Dénes Ida érdemelte ki, aki most végzett a néprajz szakon, ősztől pedig ugyanitt mesterképzésen vesz részt. /F. ZS. : Néprajzos konferencia és szakmabeliek találkozója. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 20./

A marosvásárhelyi Bolyai Alkotótábor válogatott munkáiból nyílt kiállítás Budapesten a Tető Galériában. A megnyitón Szili Katalin, az Országgyűlés elnöke, Marosvásárhely díszpolgára is megjelent. Most először mutatták be Budapesten a Bolyai Alkotótábor elmúlt nyolc évének válogatott darabjait. A megnyitón az alkotók közül is megjelentek néhányan, így Molnár Dénes grafikus, Nagy Zsuzsa textilművész és Hunyadi László szobrászművész. /Kánya Gyöngyvér: Nagy becsben Bolyai. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 20./

Marosvásárhelyen a Látó-színpad vendége volt október 18-án a budapesti Élet és Irodalom hetilap négy szerkesztője. Kovács Zoltán, Rádai Eszter, Megyesi Gusztáv és Csuhai István a hetilap szerkesztéséről, a munkájuk során felmerülő kérdésekről beszéltek. Az ÉS-ben rendszeresen publikáló Kovács András Ferenc, a Látó főszerkesztője faggatta az Élet és Irodalom szerkesztőit arról, hogy mi történt azóta, hogy 2001-ben, ugyancsak a Látó Irodalmi Színpadán, bemutatkoztak a marosvásárhelyi olvasók előtt. Az ötven éve működő lapról Kovács Zoltán elmondta, jelenleg húszezer példányban jelenik meg. /A. E. : Élet és Irodalom Marosvásárhelyen. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 20./ „Néha fontosabb az, hogy ki ír le valamit, mint az, hogy miről szól az írása” – vélekedett Kovács Zoltán, a liberális beállítottságú ÉS főszerkesztője. Elmondta, a lap ma már önfenntartó. /Máthé Éva: Szerzők politikai skatulyákban. = Krónika (Kolozsvár), okt. 20./

Vulgárisan példálódzott Robert Fico szlovák kormányfő október 20-án Pozsonyban a Szlovákia és Magyarország közötti különbségekről, amikor bejelentette: a magyar iskolák számára készült, vitatott tankönyveket nem fogják visszavonni, az MKP parlamenti képviselőit pedig a szlovák parlament elszámoltatja, hogy milyen alapon vettek részt a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumán /KMKF/ budapesti ülésén. „Tessék megnézni, hol tart ma Magyarország és hol tart Szlovákia. Mi ma nyugodt felülnézetből tekintünk magyarországi barátainkra, mert mindaz, amit gazdasági, szociális és pénzügyi téren elkúrható volt, azt el is kúrták úgy, ahogy az csak keveseknek sikerült” – fogalmazott a szlovák kormányfő. A tankönyveket a szlovákiai magyarok elfogadhatatlannak tartják, mert a magyar szövegen belül csak szlovák nyelven adják meg a földrajzi neveket. A magyar pedagógusok, szülők, szakmai-és érdekvédelmi szervezetek, nemkülönben a Magyar Koalíció Pártja (MKP) szerint a szlovák kormány hatalmi eszközökkel avatkozik be a magyar nyelv rendszerébe, jóllehet, erre nincs illetékessége. Bárdos Gyula, az MKP frakcióvezetője megerősítette: az MKP sem esküt, sem alkotmányt nem szegett meg, ezért „semmilyen elszámoltatáson nem vesz részt, s még kiszemelt áldozatként sem lesz részese semmiféle boszorkányüldözésnek, amelyben az MKP-t nyilvánvalóan azért akarják máglyára vetni, mert egyesek úgy ítélik meg, hogy aki a magyarral cimborál, az az ördöggel cimborál, pedig se többről, se kevesebbről nincs szó, mint a parlamentek közti együttműködés egyik szabványszerű és legális módjáról”. /”Ami elkúrható volt, azt a magyarok el is kúrták” = Nyugati Jelen (Arad), okt. 21./

Az előző magyar–román közös kormányülések: 2005. október 20. – Az első, Bukarestben tartott magyar–román együttes kormányülésen magyar részről Gyurcsány Ferenc miniszterelnök mellett – a honvédelmi miniszter kivételével – a teljes kormány, román részről Calin Popescu Tariceanu kormányfő és 23 miniszter vett részt. Az ülésen tizenöt dokumentumot írtak alá és számtalan együttműködési projektről állapodtak meg. 2006. november 16. – A Budapesten tartott második magyar–román együttes kormányülésen Gyurcsány Ferenc kormányfő és Calin Popescu Tariceanu román miniszterelnök jelenlétében a két kormány tagjai tíz kétoldalú együttműködési megállapodást írtak alá. 2007. november 14. – Nagyszebenben tartották a harmadik román–magyar közös kormányülést, amelynek napirendjén a romániai magyar kisebbségek helyzete, a kisebbségvédelmi kutatások összehangolása, a Sapientia Tudományegyetem ügye, a román–magyar együttműködés számos gazdasági, kulturális és infrastrukturális vonatkozása, a két ország energiaellátási függetlensége, a környezetvédelem szerepelt. /Magyar–román közös kormányülések kronológiája. = Hargita Népe (Csíkszereda), okt. 21./

A budapesti Élet és Irodalom szerkesztői október 18-án vendégeskedtek Marosvásárhelyen. – A politika kettéosztotta a magyar társadalmat, leegyszerűsítette, lesüllyesztette a közgondolkodást – körvonalazta a magyarországi sajtó helyzetét Kovács Zoltán, az ÉS főszerkesztője. Az ÉS ideológiai szempontból liberális. /Nagy Székely Ildikó: Sejtik a nagyvilágot. ÉS a Látó Színpadán. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 21./

Az 1956-os forradalom felidézése a célja a Gloria Victis Kárpát-medencei ifjúsági találkozónak és történelmi vetélkedőnek, amelyet október 21-23-a között rendez a Rákóczi Szövetség Budapesten. A forradalmat elindító magyar ifjúságnak emléket állító programokon a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen várhatóan közel ezer határon túli és számos magyarországi főiskolás és középiskolás vesz részt. Október 22-én a Műegyetem 1956 Alapítvánnyal és a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemmel közösen tartanak ünnepi megemlékezés, amelyen részt vesz Sólyom László államfő. /Kárpát-medencei ifjúsági találkozó 1956 tiszteletére. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 21./

Együttes ülést tartott október 21-én a magyar és a román kormány Szegeden. A felek abban a házban kötötték meg kétoldalú megállapodásaikat, amelyben Kossuth Lajos és Nicolae Balcescu annak idején aláírta a két nemzet megbékéléséről szóló tervezetet. Calin Popescu-Tariceanu román miniszterelnök tizenöt miniszterrel (köztük Borbély László fejlesztési és Borbély Károly távközlési tárcavezető), államtitkárokkal érkezett. A késés miatt kétórás helyett mintegy kilencven percesre rövidült ülésen a két ország villamosenergiai és gázvezeték-hálózatának összekötéséről, az autópálya-összeköttetésekről és a Bécs–Budapest–Bukarest szupervonatról volt szó. A két kormány nyilatkozatot írt alá arról, hogy 2013-ig 250 millió eurót költenek közös határ menti fejlesztésekre, napirenden volt a határ menti egészségügyi együttműködés is. Áttekintettek környezetvédelmi kérdéseket, szó volt a verespataki aranybányáról. Egyezséget kötöttek a kolozsvári Mátyás-szoborcsoport felújításának folytatásáról. Nem tértek ki a Magyarországra települtek nyugdíjának problémájára, a Partiumi Keresztény Egyetem román állami finanszírozására vagy a 112-es egységes európai hívószámmal kapcsolatos problémákra. A román kormányfő a 2005-ben, Bukarestben tartott első közös kormányülés egyik kiemelt napirendi pontjával, a romániai kisebbségi törvénnyel kapcsolatos újságírói kérdésre nem tudott optimista hangvételben válaszolni. Újságírói kérdésre Gyurcsány Ferenc az autonómiára a tőle már megszokott módon érvelt: ő „csakis az európai normákkal összhangban” képzeli el bármiféle autonómiaformák megvalósulását. – „Magyarország továbbra is ellenzi a verespataki aranybánya megnyitását” – szögezte le Gyurcsány Ferenc. A magyar kormányfőt kisebb csoport kifütyülte. „Hazaáruló!, Mocskos Gyurcsány!” – hangzottak a szidalmak. Tariceanu találkozott a magyarországi román közösséggel, biztatta őket: beszéljenek otthon is anyanyelvükön, és ragaszkodjanak nevük romános írásmódjához. Tariceanu elítélte a Magyarországon elterjedt „etnobizniszt” és a romániai magyar közösséggel példálózva hangsúlyozta: a magyarországi románok követeljék jogaik elismerését, érvényesítését. /Salamon Márton László: Közös ülések után házasságkötés Szegeden. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 22./ Az év végéig aláírhatják az előzetes kormányközi megállapodást a Nabucco-projektről – mondta a román miniszterelnök a magyar–román kormányülés után. A román miniszterelnök támogatja a kulturális autonómiát, de szerinte ennek nem szabad a kisebbség elszigetelődéséhez vezetnie. /Hamarosan megszülethet a kormányközi szerződés a Nabuccóról. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 22./

Nemrég alakult meg Budapesten a Szórvány Tanács, és máris támadások kereszttüzébe került. Gémesi Ferenc, a Magyar Miniszterelnöki Hivatal kisebbség- és nemzetpolitikáért felelős szakállamtitkára szeptemberben jelentette be Kolozsváron, hogy a magyar kormány szórványévnek nyilvánította a 2009-es esztendőt, és szakmai testületet hoz létre a kérdésben. Vetési László lelkész, az Erdélyi Református Egyházkerület szórvány-ügyi előadója elmondta, hogy májusban a felvidéki Alsóbodokon volt egy tanácskozás, amit Duray Miklós és a Magyar Koalíció Pártja szervezett. Ott elhangzott, hogy valamit tenni kell a Kárpát-medencei szórványkérdés ügyében. A tanácskozás zárónyilatkozatában, amit a résztvevők elküldtek a Miniszterelnöki Hivatalhoz, benne volt ez a kérés, hogy szórvány tanácsra, szakértői munkacsoportra lenne szükség. Ezután szeptemberben volt még egy tanácskozás Ausztriában, Felsőpulyán, ahol ismét felvetődött ennek szükségessége. Vetési emlékeztetett: 1998-ig működött az úgynevezett Romániai Magyar Szórványtanács, amely nem szűnt meg, csak elerőtlenedett. Az erdélyi szórványtanács alulról felfelé szerveződött: erdélyi magyar országos intézmények a testületbe szakembereket jelöltek. Így alakult ki egy húsz személyből álló kis csapat, amely folyamatosan megbeszélte a szórvánnyal kapcsolatos erdélyi szakkérdéseket, tennivalókat. Mindez a Miniszterelnöki Hivatalnál most másképpen zajlott. Ők teljesen felülről szervezték meg Szórvány Tanácsot, nem voltak megfelelő előzetes egyeztetések, és nem kérdeztek meg legitim szervezeteket az illető ország területéről. Ez sok nézeteltérést és elégedetlenséget váltott ki a különböző régiókban. Vita volt például arról, hogy miért maradtak ki az ausztriai, őrvidéki őshonos, tehát nem emigrációs magyarok. A húsztagú Szórvány Tanácsban az erdélyi lobbi a legnagyobb, öten vesznek részt benne: Lakatos András, az RMDSZ ügyvezető alelnöke, Pásztor Gabriella oktatási államtitkár, Hegyeli Attila csángó oktatási programfelelős, Balázs-Bécsi Attila, a szamosújvári Téka Alapítvány elnöke és Vetési László. Alakuló ülés volt, bővebb beszélgetésre nem volt alkalom. A tanács vezetőjének megválasztásánál Vetési előzetes felkérésre javasolta, hogy az elnök a legnehezebb helyzetben lévő európai őshonos szórványból, a szlovéniaiból legyen. Megállapodtak abban, hogy évente egyszer-kétszer fognak találkozni, és elektronikusan tartanak kapcsolatot. Vetési elmondta, hogy ő csak politikamentesen tud részt venni ebben a munkában. Össze kell gyűjteni megbeszélésre a Kárpát-medencei szórványkollégiumok vezetőit, létre kell hozni egy nagy Kárpát-medencei magyar adatbázist, folytatva, bővítve a regions. hu információit. A Kárpát-medencei magyar szórványok támogatási háttere messze elmarad az elvárásoktól. Vetési hangsúlyozta, ha csak azoknál a pénzösszegeknél maradnak, amelyeket a magyar kormány a Szülőföld Alapon keresztül a határon túlra a szórványnak juttat, akkor nem lesznek eredményesek. Vetési magával vitt egy hatalmas – 350 képből álló – bemutató anyagot, amely a romániai magyar szórványoktatás intézményeinek, szórványkollégiumainak bemutatását tartalmazta. Ilyen képanyag mostanáig nem volt. A kormány tervez egy nagy magyar szórványkonferenciát, amit Vetési nem támogat. Szerinte kis feladatterületekre kell összpontosítani. Erdélyben a legfőbb gond az alapintézmények fenntartására juttatott normatív támogatás biztosítása. A legégetőbb feladat a romániai magyar szórványoktatás finanszírozása. Folytatni kell az önálló iskolateremtést belső Erdélyben is. Meg kell oldani például a szamosújvári önálló magyar oktatás kérdését. El kell dőlnie továbbá, hogy a Beszterce–Dés–Szamosújvár–Kolozsvár tengelyben melyik iskola marad meg. Szilágyságon Diósad nyolc osztályos iskoláját az idéntől már nem tudta fenntartani. El kell dőlnie, hogy Felvinc, Marosújvár és Székelykocsárd közül melyik lehet oktatási központ. /Papp Annamária: ”Csak világos tervek mellett látszik a cselekvés útja” = Szabadság (Kolozsvár), okt. 22./

Telt ház előtt játszották a kolozsváriak Ványa bácsit Budapesten, az előadásokra már hónapokkal azelőtt elkeltek a jegyek. A kolozsvári Állami Magyar Színház Ványa bácsi című Csehov darabjának útját siker és díjak kísérik. Diadalmenete természetesen Budapesten, a Nemzeti Színházban sem állt meg. /Kánya Gyöngyvér: Ványa bácsi, a hódító. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 22./

Az idei marosvásárhelyi Bernády Napok díszvendége a budapesti Szentpéteri Csilla zongoraművész volt. /Antal Erika: Város a századfordulón. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 22./

Pálinka – így nevezte el magát az elmúlt hónapokban összeállt népi zenekar, amely azonnal fellépésekhez jutott Londonban. Koncertjükön teltház fogadta őket. Az együttes négy hölgyből áll: Cseresnyés Krisztina (ének, Székelyföld), Zempléni Mária (hegedű, Budapest), Tamás Katalin (brácsa, Miskolc) és McCarthy Melinda (bőgő, Ausztrália), Londonban élő és dolgozó fiatalok. /Stanik Bence: Táncház Londonban. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 22./

Megjelent Bálint Mózes Testvérmentő. Krónikás napló a csángó sorsról 1990-2007 /Udvarhelyszék Kulturális Egyesület, Székelyudvarhely, 2007/ című könyve. A könyv szerepelt a Honismeret folyóirat végén található Honismereti bibliográfia címei között. A székelyudvarhelyi Bálint Mózes fáradhatatlanul dolgozott, ő a Testvérmentő, a csángók testvérmentője. Munkásságának és a csángók sorsának krónikája ez a könyv. Sokszor említi munkájában az önzetlen budapesti Atzél Endrét, aki váratlanul bekövetkezett haláláig, 2005. december 7-ig állandóan járta a csángó falvakat. Vitt, amit csak tudott, segített a csángókon, ahogyan csak tudott. Ingajáratnak nevezte Bálint Mózes könyvében Atzél Endrét. /Honismeret (Budapest), 2008/5. sz. /

Október 22-én Snagovon, a Nagy Imre volt magyar miniszterelnök emlékére állított obeliszknél rótta le kegyeletét Markó Béla RMDSZ-elnök, Füzes Oszkár, bukaresti magyar nagykövet, illetve több RMDSZ-es tisztségviselő. Markó beszédében rámutatott: Snagov ugyan látszólag messze van Magyarországtól, Budapesttől, ahol az 1956-os forradalom és szabadságharc eseményei zajlottak, de a tanulságot újból és újból meg kell fogalmazni. „Sem a forradalomnak, sem a diktatúrának nincs nemzeti hovatartozása, és nem oszlik meg határok szerint. Ezt jól bizonyítja 1956 példája, hiszen Romániában is fellobbant akkor a lelkekben és a szívekben a forradalom lángja, utána pedig a megtorlás itt is sokakra lesújtott: értelmiségiekre, egyetemi hallgatókra, papokra, munkásokra, románokra és magyarokra egyaránt. ” Ezért közös kötelesség emlékezni az 1956-os forradalomra. Füzes Oszkár magyar nagykövet: „Fontos megemlékezni mind a magyarokról, mind a románokról, akik vállalták az 1956-os eseményekkel járó megpróbáltatásokat. ” /”Közös kötelességünk emlékezni az 1956-os forradalomra. ” Koszorúzás Snagovon. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 23./

A történetírás megtette kötelességét 1956-tal szemben. A kiadott kutatómunkák és primer források letisztult képet adnak a forradalomról. Az újságíró szerint az, hogy alapos ismeretekkel rendelkezünk, az a budapesti 56-os Intézet tevékenységének köszönhető. Litván György és Rainer M. János intézetigazgatók és munkatársaik nagyon sok tanulmányt és kutatást publikáltak. Ezekből a munkákból kitűnik, hogy a forradalom ideiglenes diadala egyértelműen a felkelők érdeme, de az ellenzéki magatartást tanúsító, párton belüli értelmiség, és Nagy Imre nélkül nem lett volna forradalom. /Csoma Botond: A forradalom él! = Szabadság (Kolozsvár), okt. 23./ Valójában a forradalom a felkelő hősöknek köszönhető és nem a kommunista pártellenzéknek!

Két székelyföldi művész, a kézdivásárhelyi Nagy Lajos és a sepsiszentgyörgyi Kovács László Attila munkáiból nyílik tárlat a nagyváradi FotoArt Galériában. A portrékat, tájképeket, akt- és szociofotókat bemutató tárlatot a megnyitón Tóth István, a váradi Tavirózsa Fotóklub elnöke méltatja. Kolozsváron október 23-án nyílik kiállítás Szentes Zágon fiatal fotóművész képeiből a Bulgakov kávéházban. Marosvásárhelyen, az unitárius egyházközség Bolyai téri tanácstermében még látogatható Virág György budapesti fotográfus több száz felvételből válogatott tárlata, amely néhai Balla Antal jobbágytelki népművelőt mutatja be. /Értékes fotók láthatók országszerte. = Krónika (Kolozsvár), okt. 23./

Hármas ünnepség színhelye volt október 22-én a Kolozsvár Társaság zsúfolásig megtelt székhelye. Előbb Kiss András levéltáros mondott laudációt annak kapcsán, hogy a Kincses Kolozsvár Polgára Emlékplakettet adományozták Jakó Zsigmond történészprofesszornak. Számba vette a kitüntetett történelmi eseményekben is bővelkedő pályafutását, annak szülőföldjétől, a Partiumtól Budapesten keresztül Kolozsvárig, ahol három nemzedéknyi történészt nevelt ki, négy országban élt és három egyetemen tanított, anélkül, hogy életterét felcserélte volna. A Kolozsvár Társaság emlékplakettje, melyet – az ünnepelt távollétében – lánya, Jakó Klára vett át, Kolozsi Tibor alkotása és a Szent György-szobrot ábrázolja. A fennállásának 15. évfordulóját ünneplő kolozsvári Komp-Press Kiadó eddigi mérlegét a Korunk főszerkesztője, Balázs Imre József vonta meg. Az eddig megjelent 110 könyvcím dokumentum jellegű, történelmi és képzőművészeti kiadványok. A legfrissebb termék Kovács Kiss Gyöngy Megidézett múlt című tanulmány- és forráskötete, a kiadványt Kovács András művészettörténész mutatta be. A könyv tartalma négy tömbbe tagolódik: Kolozsvár – a polgárok „respublikája” (16–17. sz.); A város és építői; Habsburg-installáció és erdélyi emlékirodalom; Test és szellem. /Ö. I. B. : Jakó Zsigmond díjazása és könyvbemutató. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 23./

Gyökerek és lombok címmel Budapesten, az Országos Erdészeti Egyesület kiadásában megjelent az Erdészportrék hatodik kötete, amely tíz, videofelvételen rögzített életútinterjút tartalmaz. Szerkesztő-riporter Pápai Gábor, a nagy múltú Erdészeti Lapok főszerkesztője. A mostani kötet első két mérnökportréja Erdélyhez is kötődnek. Simonfy Ákos (1867–1962) vallomása a következő mondatokkal indul: ,,Baróton születtem, Háromszék megyében 1867. október 18-án. Barótról jó apám a székelykeresztúri unitárius iskolába vitt az 1878. évben, ott végeztem el a III. és IV. osztályt, és amikor odamentünk, apám mindig elvitt Lengyel doktorhoz, akivel már a segesvári és fehéregyházi harcok óta ismeretségben volt. ”A sorozat sikerét jelzi, hogy Hábel György erdőmérnök az Erdészportrék hatására küldte be a szerkesztőségbe Simonfy Ákos és édesapja életrajzát. Simonfy Sámuel katonaorvos és apja, Simonfy Ákos életútja többek között az erdővidéki falvakés más erdélyi települések világába viszA Gyökerek és lombok másik darabja Tompa Károly erdőmérnök professzor (1923, Kisbacon – 2002, Sopron) életútja. Tompa Károlynak mintegy hatszáz tudományos közleménye jelent meg, továbbá húsz könyvet, illetve könyvrészletet írt. /Sylvester Lajos: Tompa Károly emlékezik. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 23./

Ötnapos magánlátogatásra érkezett október 23-án Erdélybe Sólyom László köztársasági elnök. A marosvásárhelyi repülőtérre érkező Sólyom László Markó Bélával, az RMDSZ elnökével folytatott rövid megbeszélést, majd este Csíkszeredában Traian Basescu államelnökkel tárgyalt. A két államfő részt vett és beszédet mondott az 1956-os forradalom mártírjainak emléke előtt tisztelgő rendezvényen. Mindkét politikus a nemzet egységének fontosságára hívta fel a figyelmet. Beszédében Traian Basescu elmondta: a kelet-európai államokban a kommunistaellenes forradalmak Magyarországon kezdődtek el 1956. október 23-án, és Romániában értek véget 1989 decemberében. Az elnök köszönetet mondott a magyar népnek „az első olyan eseményért, amely bebizonyította, hogy a kommunizmust le lehet győzni”, ezért a kelet-közép-európai népeknek tisztelniük kell a magyarok 1956-ban tanúsított bátorságát. Basescu leszögezte: autonómiára ugyanolyan szükség van Caracalon vagy Aradon, mint a Székelyföldön. A beszédek elhangzása után a román államfő elhagyta az ünnepség helyszínét, Sólyom László pedig a csíkszeredaiak társaságában megkoszorúzta az 1956-os forradalom hős áldozatainak adózó Gloria Victis emlékművet, és részt vett a mártírok emlékére tartott ökumenikus imán. Az est a nemzeti ünnep alkalmából ünnepi fogadással és magyar állami kitüntetések átadásával zárult. Október 24-én Sólyom László a Székelyföldi Városok Szövetségének tagjaival reggelizik, felkeresi a római katolikus Segítő Mária Teológiai Líceumot és a Márton Áronról elnevezett középiskolát, találkozik az Erdélyi Családszervezetek Szövetsége és a Csíkszeredai Egyesület a Nagycsaládokért szervezet vezetőivel, valamint nagycsaládos szülőkkel, látogatást tesz a Sapientia Egyetem csíkszeredai részlegén, megbeszélést folytat a megye és a város vezetőivel, Csíksomlyón pedig Tőkés László püspökkel, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnökével tárgyal. A magyar államfő sűrű programot bonyolít le, megfordul majd Kézdivásárhelyen, Ojtozon, Csíkszentmártonban, Gyergyószentmiklóson, Székelyudvarhelyen, és felkeresi a gyimesi csángók vidékét is. Sólyom László programjában a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) vezetőivel történő tárgyalás is szerepel. Románok és magyarok úgy gyógyíthatják be a múlt sebeit, ha a közös jövőjükre tekintenek, amely ugyanúgy összeköti a két népet, mint múltjuk – jelentette ki Traian Basescu államfő Csíkszeredában. /Tibori Szabó Zoltán: Székelyföldön tárgyalt Magyarország és Románia elnöke. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 24./ Csíkszeredán a magyar és román elnököt köszöntve Ráduly Róbert Kálmán polgármester beszédében párhuzamot vont az 1956-os mártír áldozatok nyughelyéül szolgált budapesti 301-es parcella, valamint az Erdélyben és Romániában is fellelhető számos mártírhely között. Erdélyben van egy virtuális 301-es parcella, mondta. „A kommunizmus áldozatai voltak az egyházi iskolák, a közösségi és egyházi vagyonok, a Bolyai Egyetem is annak áldozatává vált, és ezek mind ott vannak a 301-es parcellában” – hangsúlyozta Ráduly. A tömegből többen amiatt zúgolódtak, hogy nem hallatszik a felszólalók beszéde, Sólyom László 1956 fontosságára és külföldi fogadtatására hívta fel a figyelmet, majd kifejtette, igazságosnak és támogatandónak tartja Székelyföld egységes fejlesztési régióvá minősítését. Markó Béla elmondta, ünnepi alkalom az erdélyi magyarság számára, hogy az október 23-i megemlékezéseket a magyar államfő is megtiszteli jelenlétével. „Sólyom László nem először van Erdélyben és Marosvásárhelyen, de Kárpátalján és a Felvidéken is járt már, így ápolva, a pártok felett, a politikán túl, a határon túli magyarsággal a kapcsolatot” – jelentette ki az RMDSZ elnöke. „Fontosnak tartom azt, hogy Sólyom László a Székelyföldre látogat, hiszen szüksége van a Székelyföldnek az odafigyelésre” – mondta Markó. /Mihály László: Sólyom és Basescu is „odafigyel” Székelyföldre. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 24./ „A magyar nemzet mint kulturális nemzet egységet alkot, ez pedig nem áll ellentétben azzal, hogy a magyar nemzet különböző politikai nemzetekbe integrálódva él, tagjai különböző államok lojális állampolgárai” – hangsúlyozta Sólyom László. „Szeretném, ha látogatásom a Székelyföldön azt az üzenetet hordozná, hogy a hazaszeretet az egész magyar nemzetet felöleli” – fűzte hozzá. Traian Basescu államfő szerint kettős jelentőséggel bír az ő jelenléte a csíkszeredai megemlékezésen: egyrészt tiszteletét akarja kifejezni a „magyar gyökerű román állampolgárok” előtt, másrészt tiszteletét kívánja kifejezni a magyar forradalom eseményei iránt. /Sarány István: Román–magyar csúcs az ötvenhatos megemlékezésen. Kölcsönösség és szolidaritás. = Hargita Népe (Csíkszereda), okt. 24./

Az 1956-os forradalomban a magyarság a legnemesebb eszme, a szabadság mellett áll ki. Október 23-án kezdődött, két nap múlva, október 25-én a budapesti Kossuth téren, a Földművelési Minisztérium tetejéről a parlament előtt gyülekező és a forradalom továbbvitelét követelő tömegbe lőttek. 1956-ban a harcokban több mint 2500 magyar és 720 szovjet állampolgár halt meg. Kinek az ünnepe 1956? A kérdésre Sólyom László köztársasági elnök adta meg a választ azzal a gesztusával, hogy a magyar nemzet ünnepén nem Magyarországon, hanem Székelyföldön tartott beszédet. 1956 az összmagyarságé. /Kozán István: Kinek az ünnepe? = Hargita Népe (Csíkszereda), okt. 24./

„A lelkek mélyén élő szabadságvágy hihetetlen mértékben és mélységben lobbantotta fel a forradalom lángját, s csodálatos dolgot valósított meg: a magyar nemzet egységét” – értékelte ‘56 jelentőségét dr. Bura László október 23-án Szatmárnémetiben a Szent István Kör által szervezett megemlékezésen. Az előadó az 56-ot megelőző kelet-európai eseményekről beszélt, illetve a magyar forradalom szerepéről a szovjet-szocialista tábor megbontásában. Emlékeztetett a romániai elnyomó intézkedésekre: 1945 januárjában az országból százezernyi német (sváb) származású férfit és nőt tehervagonokban kényszermunkára vittek a Szovjetunióba, ugyanebben a hónapban sok ezer, a frontról hazatért magyar katonát összefogdostak, akiket a földvári internálótáborba (s onnét a Szovjetunióba) vittek. Politikai perekben számoltak le az ellenfelekkel, államosították az egyházi iskolákat, megszűntették a görög katolikus egyházat, a nyugati határ menti övezetekből több mint tízezer családot az ország más vidékére telepítettek, a Jugoszláviával szomszédos területről a német lakosságú falvakat áttelepítették a Baraganba. Átnevelő munkatáborokat létesítettek, ezeket egészítette ki a hírhedt Duna–Fekete-tengeri csatorna hatalmas munkatelepe. Magyarországon 1956. október 16-án a szegedi egyetem jogi karán megalakult a Magyar Egyetemisták és Főiskolások Szövetsége, amelyen megfogalmazták: demokráciát, függetlenséget, szabad választást kívánnak. Huszadikán csatlakozásra szólították fel Budapest, Pécs, Debrecen egyetemeit. És eljött 23-a, amikor Budapesten a Műszaki Egyetemről megindultak a hallgatók. Nemcsak a kormány menesztését kívánták, hanem megfogalmazták a független Magyarország igényét, a szovjet csapatok kivonásának óhaját is. Azután a szabadság eltiprásának kegyetlen és véres tragikuma következett. /Az 1956-os forradalomra emlékeztek. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), okt. 24./

Október 23-án Sepsiszentgyörgyön a Bod Péter Megyei Könyvtárban rendezték meg a Magyar Művészetért díj XXII. díjátadó gáláját. A Magyar Művészetért díjat 1987-ben alapították, ,,akkor sem volt könnyű, most sokkal nehezebb” – mondotta bevezetőjében Gubcsi Lajos író, költő, a díj kuratóriumának elnöke. Magyar Művészetért Díjban részesültek az évek során művészek és mecénások egyaránt, mindazok, kiknek szívügye a magyar művészet éltetése. A mostani díjátadó gála egészét 1956 töltötte ki, a díjazottak méltatását és az előadóművészek műsorát egyaránt ’56 szellemisége szőtte át, legyen szó a Háromszék szerkesztőségéről, arról a ,,szellemi műhelyről, mely nemzeti megmaradást és jövőépítő szellemiséget sugall” (Árpád fejedelem-díj), a csángókat megörökítő Ádám Gyula csíkszeredai fotós művészetéről vagy Benedikty Horváth Tamás budapesi írónak a Szuvenír című ’56-os nagyregényéről (Magyar Művészetért Díj), a ,,megcselekedni haza nélkül is azt, amit megkövetelt a haza” eszméért alapított alsócsernátoni Haszmann Pál Múzeumról (Bartók Béla-emlékdíj), illetve Kobzos Kiss Tamás alkalomhoz illesztett, sajátos előadásáról és Erdélyi Györgynek a Szuvenírből vett döbbenetes részletének előadásáról. Végezetül Gubcsi Lajos bejelentette, tárgyalni fog a Tamási Áron Színház vezetőségével, hogy a posztumusz Magyar Művészetért Díjat kapott, tragikus sorsú színművésznek, Visky Árpádnak szobrot, emlékművet állíthassanak a színházban, valamint, hogy Kós Károly posztumusz Árpád fejedelem-díját a Székely Nemzeti Múzeumban helyezhessék el. /Váry O. Péter: Magyar művészetért ’56 szellemében. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 24./

Novák Ferenc, a budapesti Honvéd Együttes koreográfus-rendezője, népszerű nevén „Novák tata” több alkalommal is dolgozott erdélyi néptánc együttesekkel. A sepsiszentgyörgyi Háromszék Táncegyüttes nagy sikert aratott több darabjával is, a marosvásárhelyi Maros Művészegyüttes is szeretné műsorára tűzni egyik alkotását, a János vitézt. Gyönyörű napokat töltött itt, még az Állami Székely Népi Együttesnél, amely a Magyar Autonóm Tartomány fővárosában, Marosvásárhelyen működött. A ’60-as években ismerte meg egy budapesti ünnepségen Szalman Lórántot, az együttes első igazgatóját, aki 1962-ben hívta meg először Novákot. Nagyszerű embereket ismert meg, nemcsak táncosokat. Novák Ferenc élete első dramatikus művét is itt Marosvásárhelyen csinálta, Kozma Mátyás marosvásárhelyi zeneszerző zenéjére. A Maros Együttes szeretné műsorra tűzni a János vitézt, amelyet otthon a Honvéd Együttes már kétszáznegyvenedik alkalommal adott elő nagy sikerrel. A sepsiszentgyörgyiek is átvették Novák több darabját. Magyarországon a helyzet elkeserítő. Az elmúlt hat év nem kedvezett semmiféle népművészeti ágazatnak. Ha pénzt vettek el, akkor csak a népművészeti ágazatoktól vették el. Soha ilyen durva a népi–urbánus vita nem volt, mint most. Ha valaki olyasmivel foglalkozik, mint Novák Ferenc, arra pillanatok alatt a magyar értelmiség egyik rétege azt mondja, hogy nacionalista. Ez borzasztó dolog. Nemhogy közelednének egymáshoz, de állandó a szakadás. Ha valaki kézbe vesz egy olyan nagy napilapot, mint, mondjuk, a Népszabadság vagy a Népszava az elmúlt hat évben, az utókor számára az derül ki, hogy nincs is Magyarországon néptánc. Egy cikk sem jelenik meg erről. De ha egy kisebb alternatív színház lép fel, arról írnak. Közben állandóan veszik el a pénzt a Honvéd Együttestől is. Olyan művészeti vezetőt tettek oda, aki azt mondja Zsuráfszky Zoltánnak, aki világhírre vitte a most a Honvéd keretében működő Budapest Együttest, hogy nem tesz be a műsorba népzenét, mert a második percnél elalszik tőle. Mire Zsuránszky: neki küldetéstudata van, azért csinálja. „Tojok a küldetéstudatodra” – válaszolta a vezető. Novák Ferenc (1931, Nagyenyed) koreográfus, Kossuth-díjas, érdemes művész. Tanulmányait az Eötvös Loránd Tudományegyetem néprajz szakán végezte. 1954 és 1987 között a Bihari János Táncegyüttes vezetője volt, amely irányításával az amatőr néptáncmozgalom vezető formációja lett. Elvégezte a koreográfus szakot is. 1964 és 1975 között a Honvéd Művészegyüttes tánckarának vezetője volt, 1977 és 1983 között pedig az amszterdami Nemzetközi Folklór Táncszínház koreográfus-rendezője. 1983-tól a Honvéd Művészegyüttes művészeti vezetőjeként átformálta az együttes arculatát. Novákot a nemzeti múlt és sorsproblémák iránti fogékonysága vezetette rendezői munkásságának kibontakozásához. Fontosabb koreográfiái: Várj reám!, Tisza-háti csárdás, Aska és a farkas, Kőműves Kelemen, Ninive, Passió, Magyar Elektra, A helység kalapácsa, Csíksomlyói passió, István, a király, Széki Rómeó és Júlia, Egri csillagok, János vitéz. Hat éve több fiatal színész szerződött el Marosvásárhelyről Budapestre a Honvéd Együtteshez. Akkor azt mondták, Novák csábította el őket. Valójában Marosvásárhely úgy döntött, hogy nem kell neki művész színház, mondta Novák Ferenc. /Antal Erika: Idők néptáncszínpadán. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 24./

Az Élet és Irodalom 38. számában olvasható egy Nádas Péter-esszé Kalandozás a bizalom forrásvidékein címmel, illetve magyarázó alcímmel: Vadkapitalizmus versus premodern restauráció. Írása elhangzott a Magyar Nemzeti Bank Monetáris Tanácsa előtt, Budapesten, szeptember 15-én. Ezt nem érti, írta Krebsz János. Tényleg odafigyelnek a döntéshozók erre? Tiszteletteljesebb megközelítéssel: a bankszakember és az író is „építi, építi ezt a hazát!”. Azonban éppen Nádas írógenerációja szakított az illyési és verespéteri vízügyi szemlélettel. Az író nem dumál bele abba, amihez nem ért, mondták. Esterházy Péter emlékezetes mondása: alanyban és állítmányban gondolkodik, nem országban. Talán még Esterházyt lehetne meghívni a Magyar Nemzeti Bank Monetáris Tanácsának körébe, ő jól elbohóckodná a feladatot. Szórakoztató lenne. /Krebsz János: A szellem hatalma. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 24./ Esterházy Péter pontosabban ezt mondta: Én nem népben és nemzetben, hanem alanyban és állítmányban gondolkodom. Továbbá: „Mi a magyar? Nem érdekel, fütyülök rá. Ha valami nem érdekel, az az, hogy mi a magyar. ” – „Előbb van az én, azután a mi, s nem nárcizmusból, hanem mert én nélkül nincsen mi. ” /Esterházy Péter: A semmiről, a mindenről, Magyar Nemzet, 1992. júl. 27./

A csíkszeredai Székelyföld kulturális folyóirat szerkesztői október 24-én adták át ünnepélyesen, laudációk kíséretében az idei Székelyföld-díjakat, ugyanakkor újabb magyarországi íróval bővült a Székely Bicskarend, az irodalom „bicskás csapata”. Idén négyen vehették át a Székelyföld-díjat, illetve a Székely Bicskarendet szimbolizáló pergament: a hetvenéves Szilágyi István írónak, a Székely Hadosztállyal kapcsolatos tudnivalók összegyűjtéséért Gottfried Barna nyíregyházi levéltáros hadtörténésznek, a sepsiszentgyörgyi Pieldner Judit kritikusnak, a Székely Bicskarendet a budapesti Zalán Tibor író, költő vehette át. /Antal Ildikó: Székelyföld-díjak átadása. = Hargita Népe (Csíkszereda), okt. 25./

Diktatúrák, falbontások – áll az októberi Korunk címlapján. Az 1956. október 23-i budapesti tüntetésre emlékezett a folyóirat, majd az 1968-as diákmegmozdulásokra, továbbá az 1989-es történésekre. /”Ledolgozni az idő igazságtalanságait” Korunk. = Hargita Népe (Csíkszereda), okt. 25./

Október 25-én, székelyföldi látogatásának harmadik napján Sólyom László köztársasági elnök kijelentette: maga is és a magyar állam is támogatja az erdélyi, a székelyföldi autonómiatörekvéseket. Kifejtette: magától értetődik, hogy Európában a kisebbségeknek joguk van az autonómiához, annak különböző – személyi, kulturális vagy területi – formáihoz. Sólyom cáfolta, hogy székelyföldi látogatása romániai magyar választási célokat szolgálna. Leszögezte: az erdélyi magyar politikusokkal – Markó Béla RMDSZ-elnökkel, Tőkés László püspökkel, illetve a SZNT tagjaival – folytatott megbeszélései kizárólag tájékozódási célokat szolgáltak. Hangsúlyozta: örülne, ha az erdélyi magyarság átlagon felüli számarányban járulna az urnákhoz. A magyar államfő október 25-én Sepsiszentgyörgyön tanácskozott az SZNT vezetőivel és Szász Jenővel, a Magyar Polgári Párt (MPP) elnökével. Ezt követően Eresztevényben megkoszorúzta Gábor Áron síremlékét, Felsőcsernátonban Rákossy Árpád volt bíró szobrát, s felkereste a felsőcsernátoni Néprajzi és Ipartörténeti Múzeumot, sétát tett Kézdivásárhely főterén, ahol számos helyi lakossal is elbeszélgetett, megkoszorúzta a székely hősök és áldozatok emlékművét, majd Gelencére hajttatott, ahol megtekintette az 1245-ben épült, nemrég restaurált római katolikus templomot. Koszorút helyezett el az ezeréves határ közelében, a Bákó megyei Ojtoztól néhány kilométerre, a Sósmezőn álló, első világháborúban elesett magyar, román és német katonák emlékművénél. Ezt követően Kovászna megye önkormányzati vezetőivel tárgyalt. Délután a Nyerges-tetőn, a szoros védelmében 1849-ben elesett székely hősök emlékművénél és tömegsírjánál helyezett el koszorút, meglátogatta a Csíkszentmártonban levő gyermekközpontot és leányanya otthont. Este Csíkszeredában Sólyom László részt vett a művelődési házban az erdélyi magyar hivatásos néptánc-együttesek gálaelőadásán, amelyen a Háromszék, a Nagyvárad, a székelykeresztúri Pipacsok, a Maros néptánc-együttesek és a Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes produkcióiban gyönyörködhetett. Az előadás után az elnök beszédet mondott. Rámutatott: nagy öröm számára, hogy Székelyföldre látogathatott, és megismerhette a térség nevezetességeit és embereit. Kijelentette: útja során Hargita és Kovászna megye mellett, Brassó, Bákó és Maros megyébe is ellátogatott, hogy ezzel is jelezze: a történelmi Székelyföldet kívánta felkeresni. Az államfő és kísérete este Gyergyószentmiklósra utazott, ahol Sólyom László tárgyalást folytatott a térség településeinek polgármestereivel. Október 26-án, vasárnap az államfő megtekintette a gyergyószentmiklósi örmény katolikus templomot, a gyergyószárhegyi Lázár-kastélyt, az abban működő alkotóközpontot, és megkoszorúzta a madéfalvi veszedelem emlékművét. A koszorúzást követően Sólyom László beszédet intézett az ünneplő székelyekhez. Kijelentette, három napja járja a Székelyföldet, mindenütt találkozott azoknak az áldozatoknak az emlékével, amelyeket a székelyek hoztak a szabadságért. „Azért is jöttem Erdélybe, hogy tanúságot tegyek a magyar nép egységéről” – mondta. Kifejtette, nagy öröm volt számára, hogy Csíkszeredában a román televízió és a világ nyilvánossága előtt elmondhatta: a magyar nemzet egységet alkot, azonos a nyelve, a történelme, az öntudata, és azonos a jövője is. Rámutatott: látogatását nemcsak Erdélyben, de Magyarországon is figyelemmel kísérik, és ott is belátják, hogy aki Erdélybe jön, nem múzeumba jön, hanem egy élő, hatalmas nemzetrészt látogathat meg. Kevés nép van így szétszóródva, és mégis ennyire egy legyen a nyelve, állapította meg. „Nagyon remélem, hogy Székelyföld ezt a megbonthatatlan egységet, amit ezer éven keresztül meg tudott őrizni, továbbra is megtartja” – fejtette ki. Hozzátette: a román állam számára az volt az üzenete, hogy tekintsék értéknek az itt létező magyar világot, és ne akarják fellazítani. A magyar államfő délután Gyimesközéplokra utazott, ahol a helyi polgármesterrel és a Moldvai Csángó Magyarok Szövetségének vezetőivel folytatott megbeszélést. Délután felkereste a gyimesfelsőloki Árpád-házi Szent Erzsébet Líceumot, a gyimesközéploki csángó értékmegőrző tábort, és a Rákóczi-vár romjainak közelében, az ezeréves határon álló, nemrég felújított vasúti őrházat. Sólyom László csángó gyermekekkel és szülőkkel találkozott, s a helyi elöljárókkal is elbeszélgetett. Kovászna megyei látogatása során az államelnököt a hivatalos kísérete mellett Tamás Sándor megyei tanácselnök kísérte végig, a Hargita megyei látogatás helyszínein pedig Borboly Csaba megyei tanácselnök kalauzolta. /Tibori Szabó Zoltán: ”Azért jöttem, hogy tanúságot tegyek a magyar nép egységéről” Sólyom Lászlónak természetes az erdélyi, a székelyföldi autonómia. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 27./ Székelyföldi látogatása az ’56-os évforduló jegyében zajlik, mondta a magyar köztársasági elnök. Sólyom kifejtette: szívmelegítő érzés volt olyan székelyföldi falvakon átutazni, amelyek nevét, és amelyek szülötteit egész Magyarország ismeri. A köztársasági elnök ideutazását nagy érdeklődés fogadták Gyergyószentmiklóson, őt megelőzően utoljára 1940-ben járt Gyergyóban magyar közjogi méltóság, amikor Horthy Miklós a honvédség élén végigvonult Székelyföldön. /Székelyföld Sólyom-szemmel. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 27./ „Látogatásomnak legfontosabb célja az 1956-os forradalomnak a megünneplése. Tegnap is mondtam, a forradalom nemzeti egységet teremtett a magyarok között, és egységet az akkori, szabadságra vágyó más népekkel is. Ezért hangsúlyozom mindig, mennyi román résztvevője volt az akkori eseményeknek, sőt nagyon sok román áldozata is volt” – mondta. „Látogatásom másik célja az itteni magyarságnak szól. A magyar alkotmánynak és az én személyes meggyőződésemnek is az az alapja, hogy a magyar nemzet kulturális egységet képez. A kulturális nemzet fogalmát igyekszem mindenhol elfogadtatni Európában” – nyilatkozta Sólyom. Romániában „külön magyar világ” létezik, érték Románia számára, mint ahogy Magyarországnak is az ottani román, szlovák és más nemzetiségű világ– fejtette ki. Csíkszerdában az Erdélyi Családszervezetek Szövetsége és a Csíkszeredai Egyesület a Nagycsaládokért szervezet vezetői várták az államfőt. „Szívmelengető élmény találkozni székelyföldi nagycsaládosokkal, hiszen ők igazán tudják: ahhoz, hogy a magyarság fennmaradjon, az kell, hogy szülessenek magyar gyerekek” – mondta a vendég. Meglátogatta a Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetem csíkszeredai fiókintézményét is, ahol dicsérően nyilatkozott az intézményről, annak kiadványairól, az akkreditációs folyamat előrehaladásáról. Később Tőkés László EP-képviselővel tanácskozott zárt ajtók mögött. Sólyom László jelenlétében Baróton október 25-én két emlékművet is avattak az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc hőseinek, egyszersmind a Nagy Imre-perben, a Szoboszlai-perben, valamint az érmihályfalvi perben halálra ítéltek kivégzésének 50. évfordulójára emlékeztek. A baróti iskola udvarán a világon egyedülálló emlékművet lepleztek le, mely az 1968. évi prágai tavasz vérbe fojtását követő szovjet megszállás elleni tiltakozásaként önmagát felgyújtó cseh egyetemista, Jan Palachnak (1948–1969), a Magyarország szovjet megszállása elleni kiállásaként önmagát lángba borító budapesti Bauer Sándor (1952–1969), valamint a diktatúra miatt a brassói pártszékház előtt magát felgyújtó Moyses Márton volt egyetemi hallgató (1941–1970) arcképét és emlékét őrzi. „Nagyon nagy szó, hogy a mai fiatalok ezt megismerhetik, és az is nagyon nagy szó, hogy ők már szabadon élhetnek és gondolkodhatnak” – mondta Barót főtere szomszédságában felállított 1956-feliratú emlékmű avatóján Sólyom László, majd megkoszorúzta az Élthes Barna szobrász alkotta emlékmű talapzatát. A gyergyószárhegyi Lázár-kastélyban Kassay Péter, a kulturális és művészeti központ igazgatója házigazdaként köszöntötte Sólyom Lászlót, és az alkotóközpont tevékenységét ismertette. /Sólyom: külön magyar világ Romániában. = Krónika (Kolozsvár), okt. 27./

Szacsvay Imrére, az Országgyűlés egykori jegyzőjére emlékeztek Nagyváradon, mártírhalálának 159. évfordulóján. Szacsvay Imre az Országgyűlés jegyzőjeként szerkesztette és írta alá a Függetlenségi Nyilatkozatot, tettéért 1849. október 23-án halálra ítélték, és október 24-én kivégezték. A jegyző emlékére immár hagyományosan hol Budapesten, hol Nagyváradon tartanak ünnepséget. Az idei, tizedik megemlékezést a Bihar megyei RMDSZ és a Partium Alapítvány szervezte a nagyváradi városházán helyi és anyaországi méltóságok részvételével. Szacsvay Imre korát és szellemiségét az Ady Endre Gimnázium diákjai verses összeállítással idézték meg, valamint Fleisz János történész ismertette Az elfeledett vértanú című könyv bemutatásával. A tehetséges nagyváradi fiatalok ösztönzésére létesített Szacsvay Imre-díjat vehette át az eseményen Emődi Tamás építész, Pálfi József református lelkész, valamint Szabó József politikus tevékenysége értékeléseként. A díjat Németh Zsolt országgyűlési képviselő létesítette, és Szacsvay Imre szellemiségének továbbvivőinek ítélik oda. /Totka László: Szacsvayra emlékeztek. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 27./

Október 26-án, vasárnap a gyimesi csángókat kereste fel Sólyom László köztársasági elnök, másnap Székelyudvarhelyre és Nyárádszeredára látogatott. A székely Athénban, a magyar államfő a városházán találkozott helyi elöljárókkal, értelmiségiekkel és üzletemberekkel, valamint a szomszédos települések polgármestereivel. A találkozón Bunta Levente udvarhelyi polgármester elmondta: a székelyek visszakapták erdeiket, földjeiket, iskoláikat, és a szólás szabadságával is élni tudnak, de a területi autonómiát egyelőre nem sikerült megvalósítaniuk. Székelyföld szegény vidék, az egy főre eső GDP alacsonyabb, a fizetések 30 százalékkal kisebbek, mint az ország más területein. Több európai térség esetében a gazdasági gondok enyhítésére a megoldást az autonómia teljes körű biztosítása jelentette. A székelység autonómiatörekvéseiről nem hajlandó lemondani. A polgármester az államelnök segítségét kérte a Székelyföldről szóló monográfia széles, hazai és magyarországi tudósok összefogásával, akadémiai támogatással történő megírására. Bunta megköszönte az anyaország által a kilencvenes években nyújtott önzetlen segítséget, de úgy vélte, ma már a magyar–magyar viszonyt új alapra kell helyezni. Válaszbeszédében Sólyom László elmondta: bejárta a Székelyföldet, sok tisztségviselővel, értelmiségivel és közemberrel találkozott, tapasztalatokat szerzett. Megígérte, hogy amint a múltban, úgy a jövőben is valamennyi nemzeti ünnepet igyekszik a határon kívül is megünnepelni, ezzel is bizonyítva a magyar nemzet egységét és azt, hogy ünnepeink is közösek. Örül annak, hogy székelyföldi útja során néhány alapvető kérdésben a nagy nyilvánosság és a román államfő előtt is kifejthette a magyar állam és saját álláspontját. Az elnök kitért az emlékezetes december 5-i anyaországi népszavazási kudarc következményeire is, s kifejezte reményét, hogy annak hatását gyakori erdélyi látogatásai is enyhíthetik. Az államfő szerint az anyaországnak a nemzetközi jog olyan pozíciót biztosít, amelyből kiindulva törődhet, segítséget nyújthat a szomszédos országban élő nemzetrészeknek. Emellett szükség van egy közös nemzetstratégiára is. Sólyom László hangsúlyozta: fontos az anyanyelvi oktatás, az egyetemi oktatást beleértve. Reményét fejezte ki, hogy a Sapientia Egyetemet is sikerül mielőbb akkreditálni, s a román állam is részt vesz majd az intézmény társfinanszírozásában. – Minden erővel arra kell törekedni, hogy Erdélyben a magyarság teljes társadalmat képezzen – mutatott rá. A közösség autonómiájához azonban politikai és gazdasági erőre, de szervezeti keretekre is szükség van. – Nem mondhatom, hogy vidámabb vagyok, mint amikor a látogatást elkezdtem – mondta Sólyom. Az elnök meglátogatta a Benedek Elek Tanítóképzőt, a református kollégiumot, majd a Küküllő Szálló éttermében rendezett állófogadáson találkozott a város elöljáróival, intézményvezetőkkel, tanárokkal, vállalkozókkal. Ötnapos székelyföldi látogatásának mérlegét megvonva, Sólyom László elmondta: rendkívül gazdag és tanulságos út volt, édes és keserű tapasztalatokban egyaránt volt része. Örül annak, hogy a székelyekkel együtt tölthette az ’56-os forradalom emlékünnepét, hiszen meglátása szerint ’56 hagyománya élőbb Erdélyben, mint Magyarországon. Látogatása során hangsúlyozta, mennyire fontos egy nemzetrész megmaradása szempontjából egyrészt az anyanyelvi oktatás, másrészt pedig az egyetemi képzés. –Az újságíró szerint az államfő kifejtette: elégedetlen a Sapientia egyetemen zajló oktatás minőségével, s azt szorgalmazza, hogy ezen az egyetem vezetése mielőbb változtasson. Sólyom László hangsúlyozta: látogatásának valamennyi helyszínén szóba került Székelyföld gazdasági elmaradottsága, illetve a helyiek elvárása, hogy a magyarországi tőke a térségben is beruházásokat eszközöljön. Az államfő Szejkefürdőn megkoszorúzta, Orbán Balázsnak, „a legnagyobb székelynek” a sírját, majd Nyárádszeredán tett rövid látogatást. Itt Bocskai István fejedelem szobránál helyezett el koszorút, megtekintette a református templomot, és a főtéren helyi lakosokkal beszélgetett. Sólyom László Marosvásárhelyről repült vissza Budapestre. /Tibori Szabó Zoltán: Székelyföld várja az anyaországi befektetőket. Véget ért Sólyom László erdélyi látogatása. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 28./ Székelyudvarhelyen Sólyom László a Baczkamadarasi Kis Gergely Református Kollégiumba látogatott, ahol Ravasz László püspök, a tanintézet egykori diákja emléktáblájának leleplezésén vett részt. /Bágyi Bencze Jakab: Tanulságos út volt. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 28./

Életének 93. évében elhunyt Jakó Zsigmond /Biharfélegyháza, 1916. szept. 2. –Kolozsvár, 2008. okt. 26./, az MTA tiszteleti tagja, a magyar történettudomány kiemelkedő egyénisége, az erdélyi tudományosság doyenje. A budapesti egyetemen tanult, 1939-től a Magyar Országos Levéltárban dolgozott, 1941-től a kolozsvári Erdélyi Nemzeti Múzeum levéltárának munkatársa, majd 1950-ig vezetője, közben 1942-től a kolozsvári Ferenc József, majd Bolyai (utóbb Babes–Bolyai) Egyetemen tanít, 1947–1981 között professzori minőségben. 1949–1981 között, nyugdíjazásáig, a Román Akadémia kolozsvári Történeti Intézetének is munkatársa. Jakó Zsigmond professzor szervezte újjá 1990-ben az Erdélyi Múzeum-Egyesületet, melynek négy évig (1990–1994) elnöke volt, ő irányította az EME kutatócsoportjait megalakulásuktól az utóbbi időkig. A Magyar Tudományos Akadémiának 1988-tól volt tiszteleti tagja, 1990-től a Magyar Történészek Világszövetségének társelnöke, az ELTE tiszteletbeli doktora. Számos magyar tudományos kitüntetés (Pro Cultura Hungariae, Széchenyi-díj, Kemény Zsigmond-díj stb.) birtokosa. /Elhunyt Jakó Zsigmond. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 28./