Tankönyveket adományozott a Duna Televízió a magyar nyelvet tanuló moldvai csángó gyermekeknek. Az adományt március 30-án, vasárnap adták át a pusztinai Magyar Házban szervezett ünnepségen. Ekkor lépett fel Pusztinán Berecz András budapesti mesemondó. Szükség volt a magyar könyvekre, ugyanis, mint Hegyeli Attila, a Moldvai Csángó-magyarok Szövetsége oktatási programjának vezetője mondta: akárhányan is lennének a Moldvának tevékenykedő magyar pedagógusok, munka jutna nekik bőven. Hegyeli közölte, hogy a nyolc éve indult magyar oktatási programba eddig tizenkilenc falut sikerült bekapcsolni, ebből tizenötben az állami iskolákban fakultatív magyarórákon részt vesznek a gyermekek, szám szerint 992-en. További ötszáz gyermek pedig az iskolán kívüli foglalkozásokon mélyíti magyarnyelv-tudását. Moldvában jelenleg harminchat magyar pedagógus vállalt szolgálatot, de a programfelelős szerint további tanárokra lenne szükség, ugyanis még mindig van húsz olyan falu, ahol még szép számban vannak magyar nyelvet beszélő gyermekek. /Sarány István: Könyvadomány Moldvába. = Hargita Népe (Csíkszereda), ápr. 1./

Április 2-án lesz hetvenöt éves Konrád György Kossuth- és Herder-díjas író, esszéista, szociológus. Szüleit deportálták, ő és nővére egy nappal korábban menekültek Budapestre, a zsidóüldözést végül mindnyájan túlélték. Konrád György 1959–1965 között a VII. kerületi tanács ifjúságvédelmi felügyelőjeként naponta volt tanúja a kilátástalan helyzetben vergődő emberek nyomorúságának. 1988-ig csaknem folyamatosan publikációs tilalom alatt állt, újabb regényei – A cinkos, az Agenda, 1. Kerti mulatság – csak külföldön jelenhettek meg, s ő maga is sokat tartózkodott külföldön. 2001-ben látott napvilágot önéletrajzi regénye, az Elutazás és hazatérés, amelyben a család háború alatti sorsát írta meg. Az önéletrajz második része 2003-ban jelent meg Fenn a hegyen napfogyatkozáskor címmel. Az író 1990–1993 között a Nemzetközi Pen Club elnöke, 1997-től 2003-ig pedig a Berlin-Brandenburgi Művészeti Akadémia elnöke volt. /Konrád György 75 éves. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 1./

Rafi Lajos gyergyószárhegyi cigány költő mutatkozott be a kolozsvári érdeklődőknek a Bretter György Irodalmi Körön. A költőt barátja, régi ismerőse, Ferenczi Attila tanár, költő bemutatta őt be. Rafi Lajos Földhöz vert csoda /L’Harmattan Kiadó, Budapest, 2007/ című kötete utószavában Kemény István magyar költőnek nevezte a bádogmunkás költőt. „Rafi Lajos verseit Budapesten olvasni mégiscsak időutazás – írja. – Mintha a romantika korába mennénk vissza. A Rafi-versekre úgy is kell nézni, mintha Berzsenyi, Petőfi, Vörösmarty kortársát olvasnánk. Mintha egy régi magyar költőt fedeznénk fel. ” A költő elmondta, hogy versei magyarul születnek, utóbb ülteti át őket cigány nyelvre, azonban az első magyar változat meg a cigányból visszafordított tükörfordítás között ég és föld a különbség. /Darvas Beáta: Időutazás bádogmunkás költővel. = Új Magyar Szó (Bukarest), ápr. 2./

Marosvásárhelynek kellene lennie az erdélyi magyarság számára a második egyetemi központnak, Kolozsvár után – hangzott el az Oktatási és nevelési stratégia a nemzetpolitika szolgálatában elnevezésű műhely keretében Kolozsváron. A Reményik Sándor Galériában megtartott kerekasztal-beszélgetésen Arató Gergely, az Oktatási és Kulturális Minisztérium államtitkára elmondta, a nemzeti és Kárpát-medencei oktatáspolitika nem egyközpontúnak kellene lennie, hanem többközpontúnak, és az együttműködés közös döntések megszületésében kell érvényesüljön. Szilágyi Pál professzor hangsúlyozta az angol nyelv ismeretének fontosságát. Hozzátette, az elvándorlás a legnagyobb probléma az orvosi egyetemek végzősei körében, akik még el sem végezték a harmadévet, de már Magyarországon biztos, lekötött állásuk van. /Darvas Beáta: Elavult oktatáspolitika? = Új Magyar Szó (Bukarest), ápr. 3./ A Sapientia-EMTE biztosan számíthat a magyar kormány támogatására, hangsúlyozta Arató Gergely, kiemelve, hogy a magyar állami támogatással létrehozott és működtetett intézmény kultúra-, tudomány- és anyanyelvformáló erővel rendelkezik. Adorjáni Dezső Zoltán evangélikus püspök kifogásolta, hogy hivatalosan nem létezik „intézményesített”, a Kárpát-medencében élő összmagyarságra kiterjesztett oktatási és nevelési stratégia. „Úgy vélem, hogy a budapesti kormány felelőssége lenne, hogy a magyar tannyelvű oktatási intézmények vezetőivel egyeztetve kidolgozzon egy közös magyar oktatásügyi koncepciót, melynek érdekképviseletét is fel kellene vállalnia” – mondta a püspök. Dr. Szilágyi Pál professzor, a Sapientia-EMTE korábbi rektora felszólalásában hangsúlyozta: a Sapientia terjeszkedése, akárcsak a Babes–Bolyai Tudományegyetem székelyföldi városokban létrehozott fiókintézményei segítenek abban, hogy az ott élő fiatalság a tanulmányok befejezése után otthon, szülőföldjén próbáljon érvényesülni. „Bebizonyosodott, hogy ahol egyetem indul be, megváltozik a város légköre, ez tapasztalható Csíkszeredában, Sepsiszentgyörgyön, Kézdivásárhelyen és Székelyudvarhelyen is” – mutatott rá a professzor. /Gyergyai Csaba: Összmagyar koncepciót sürgetnek. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 3./

Április 2-án kezdődik a Marosvásárhelyi Magyar Diákszövetség legrangosabb rendezvényének számító Tudományos Diákköri Konferencia, az egyetlen olyan erdélyi ülésszak, amelyen a hallgatók anyanyelvükön mutathatják be tudományos tevékenységeik eredményét. A 15. alkalommal megrendezésre kerülő TDK az utóbbi években nemzetközi eseménnyé nőtte ki magát. Az erdélyi egyetemek diákjai mellett a budapesti Semmelweis Egyetem, a Debreceni, a Szegedi és a Pécsi Orvostudományi Egyetem hallgatói is rendszeresen részt vesznek a konferencián, jelezte Farkas Hunor, az MMDSZ elnöke. Idén 14 szekcióban zajló ülésszakon 100 hazai és 48 külföldi diák mutat be tudományos dolgozatot. Az első díjasok az Oktatási Minisztérium által felajánlott egy hónapos magyarországi kutatói ösztöndíjban részesülnek, a második és harmadik helyezetteknek könyvjutalom jár. A háromnapos ülésszakot közérdekű szakmai fórumok, illetve neves orvosprofesszorok előadásai színesítik. A hatodik, hetedik TDK-ra körülbelül 300 hazai tudományos munka érkezett, az utóbbi években a dolgozatukat bemutatni kívánó erdélyi hallgatók száma egyharmadára csökkent. /Nagy Székely Ildikó: Tizenötödször is TDK. = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 3./

Délvidéki magyar szervezetek tiltakoztak Demszky Gábor budapesti főpolgármester április 4-ére tervezett nagybecskereki látogatása ellen. Tizenhárom, többségében ifjúsági szervezet juttatta el az MTI-hez azt a Demszky Gábornak írt nyílt levelet, amelyben kifogásolta, hogy Budapest városvezetője fel akar keresni egy Muzslán lévő egyházi kollégiumot. A szervezetek azzal indokolták a tiltakozást, hogy Demszky Gábor pártja, az SZDSZ a kedvezménytörvény ellen szavazott, s mindent megtett azért, hogy a kettős állampolgárságról szóló magyarországi népszavazás ne járjon sikerrel. /Délvidéki tiltakozás Demszky látogatása ellen. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 3./

1942 augusztusában az erdélyi írók marosvécsi találkozóján néhány író nyilatkozatot fogalmazott, amelyet a helikoni közösség elfogadott. Szövege az Erdélyi Helikonban megjelent 1942 őszén, az erdélyi magyar írók nyilatkozataként. A szöveg az erdélyi népek közti békesség, a kultúra és a humanizmus értékeinek védelmében írott valóságos himnusz. Elítéli a Budapestről Erdélybe ejtőernyőzött hivatalnokokat, intézményeket és kormányzati szerveket, szembefordul a náci ideológiával és hatalmi gyakorlatával. Az aláírók között volt Wass Albert. Szőcs Géza kiállt Wass Albert mellett, aki irodalmunk jelesei között van, akkor is, ha felfogásában és eszközeiben egy anakronisztikusabb, 19. századi eszményt látszik folytatni. A funtineli boszorkány című regénye a román nép iránti szimpátiának, a vele való mélységes együttérzésnek olyan dokumentuma, amelyet a jobb érzésű románok is elismernek. Szőcs Géza sérelmesnek tartja az egész magyar kultúra nevében, hogy valaki azért számítson mind a mai napig stigmatizáltnak, mert 60 évvel ezelőtt Bukarestben valaki kiagyalt egy azóta sem bizonyított vádat. Mások azt mondják, nem Wass Alberttel van baj, hanem azokkal, akik nevét a zászlójukra tűzték. Akkor azokkal tessék vitatkozni, hangsúlyozta Szőcs Géza. (Szőcs Géza: A százéves Wass Albert. Erdélyi Napló, 2008. március 5.) /(bölöni): Mit üzen a sírból? = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 5./

Új kiadvánnyal gazdagodott a magyar kulturális sajtó. A budapesti Alexandra Kiadó gondozásában negyedévenként megjelenő Hungaricum célja a határon túli magyar irodalmi, művészeti, tudományos értékek és alkotóik bemutatása. A 196 oldalas, nagyformátumú, színes kulturális magazin első száma a múlt évben látott napvilágot és melléklete az olasz–magyar kulturális kapcsolatok történetét, az Olaszországban élő magyar alkotókat mutatja be. A 2008/1-es szám Erdély-központú, melléklete az Erdélyi szőttes címet viseli. „Az erdélyi magyarság szellemi – kulturális, irodalmi, művészeti, tudományos – értékeit hiánytalanul bemutatni egyetlen mellékletben nem lehet. Csak hozzákezdtünk, remélve, hogy lesz erőnk és lehetőségünk e fantasztikusan gazdag forráshoz még sokszor visszatérni” – olvasható a bevezetőben. Képet ad a folyóirat az erdélyi magyar irodalomról, az irodalmi műhelyekről, a kolozsvári Helikonról és Szilágyi Istvánról, a marosvásárhelyi Látóról és Kovács András Ferencről, az aradi Irodalmi Jelenről és Böszörményi Zoltánról, a kolozsvári Korunkról és Kántor Lajosról, a csíkszeredai Székelyföldről és Ferenczes Istvánról. A Hungaricum bemutatja a kolozsvári színházat is, a képzőművészet képviselőjeként Kós András szobrászművészt, de szó esik a marosvásárhelyi Teleki Téka kincseiről is. /Németh Júlia: Hungaricumként Erdélyi szőttes. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 5./

Biztonság és reform mottóval, és továbbra is Gyurcsány Ferenc vezetésével új kormányzati szakasz kezdődik – jelentette be Lendvai Ildikó frakcióvezető, az MSZP képviselőcsoportjának csaknem ötórás budapesti tanácskozása után, éjjel. Bizalmi szavazás nem volt Gyurcsány személyével kapcsolatban a frakcióülésen, de a képviselőcsoport állásfoglalást fogadott el, amely azt is tartalmazza, hogy a kormányzást és a reformokat Gyurcsány Ferenccel kívánják folytatni. Sólyom László köztársasági elnök találkozni fog a parlamenti pártok vezetőivel, hogy személyesen tájékozódjon a koalíciós válságról. /Gyurcsány erősítést kapott. = Új Magyar Szó (Bukarest), ápr. 8./

Április 8-án Székelyudvarhelyen mutatták be Simó Márton – Bozgor – avagy kísérlet egy szó értelmezésére. Harmadik próbálkozás című könyvét. A szerzőt elmondta, a négy szálon futó eseménysor mellett a narrátori szerepet kihasználva saját véleményét is megfogalmazta. Az atyhai születésű szerző az első világháborútól csaknem napjainkig, az EU-s csatlakozásig követi nyomon a kiszemelt családok életét. A Székelyudvarhely–Budapest autóbuszjáratok utasainak történeteit is hasznosító írásmű dokumentumnak lehet nevezni. Simó Márton olvasói megtudhatták, hogy az ugyanazon élményforrásból származó történetek más szempontú feldolgozása a Tranzit című regényben öltött testet. /P. Buzogány Árpád: Könyvbemutató Székelyudvarhelyen. = Hargita Népe (Csíkszereda), ápr. 9./

A Kárpát-medence területén élő magyarság ügyeivel foglalkozó döntéshozók, valamint a tudományos kutatók tájékoztatása érdekében a Miniszterelnöki Hivatal Kisebbség- és Nemzetpolitikáért Felelős Szakállamtitkársága április 9-én bemutatta Budapesten a Régiók interaktív térinformatikai rendszerét. Gémesi Ferenc államtitkár elmondta, interneten hozzáférhetővé vált egy olyan strukturált adatbázis, amely országonként, illetve megyei és települési szinten tartalmazza Románia, Szerbia, Szlovákia, Szlovénia, Ukrajna, Horvátország, Ausztria és Magyarország legfontosabb adatait: az ott élő magyarság lélekszámát, az etnikai illetve korcsoportos megoszlást, az iskolázottság szintjét, a munkanélküliségi rátát, az infrastrukturális és gazdasági adatokat, a területen működő fontosabb magyar intézményeket, illetve a térségbe érkező külhoni és adott országbeli támogatások összegét és főbb forrásait. A jelenleg elérhető verzió 7300 települést sorakoztat fel, a tervek szerint folyamatosan bővülni fog, többek között a MeH Kisebbségi és Nemzetpolitikai Államtitkárság által működtetett információs irodáinak, illetve a Vállalkozásfejlesztési Központoknak a segítségével. /Kánya Gyöngyvér, Budapest: Interaktív nemzetpolitika. = Új Magyar Szó (Bukarest), ápr. 10./ Az információs bázis adataival hatékonyabban hozhatók meg a támogatás- és kisebbségpolitikai döntések. Törzsök Erika, a szakállamtitkárság nemzetpolitikai ügyek főosztályának főigazgatója elmondta: a régiós rendszerrel könnyen ellenőrizhető, hogy a magyar kormány az elmúlt hét évben 13 milliárd forinttal támogatta az egyetemet, pedig annak költségvetését – az alapító okirata szerint – a tandíjakból, a történelmi egyházak, a területi önkormányzatok és a magyar kormány támogatásából együtt kellett volna finanszírozni. Utóbbi kivételével azonban a többiek befizetései a „nullához közelítenek” – mutatott rá Törzsök Erika. Az adatbázis a www.regions. hu honlapról érhető el. /Régiós interaktív térinformatikai rendszert hozott létre a MEH. = MTI, ápr. 9./

Deák János Nagybányán élő nyolcvan éves festőművész kiállítása április elején nyílt meg Budapesten az Unió Galériateremben. Elsősorban tájképfestőnek tartja magát, képeinek kedvelt színhelye szülővárosa. Az ötvenes években munkásokat kellett ábrázolni. Ez a kor nem az ő művészetének kedvez, állapította meg, nem jelentkezett kiállításokra. Egy román újság fotóriportere lett, a marosvásárhelyi országos fotókiállításon Előtörténet című fotója 1965-ben aranyérmet nyert. Deák János festményeit őrzik a hazai gyűjtők és a külföldiek is, Izraeltől az Egyesült Államokig. /Ecsettel és kamerával. Egy kolorista Nagybányáról. = Hargita Népe (Csíkszereda), ápr. 10./

A Bukaresti Magyar Kulturális Intézetben bemutatták Szávai Géza Székely Jeruzsálem című könyvét, amely magyarul már második kiadását is megérte, és immár román fordításban is hozzáférhető. A szerző, Szávai Géza, húsz éve Magyarországon élő erdélyi magyarként románul beszélt a hallgatósághoz. Erdélyben számos identitás létezik egymás mellett – mind vallási, mind nemzetiségi téren. „A nagy provokáció az: olyan világot építeni, ahol ezek az identitások egymás mellett létezhetnek. Szávai könyve e tekintetben tankönyv, és én köszönöm neki ezt a tankönyvet” – fogalmazott a bemutatón Markó Béla. Szávai Géza saját kiadójánál, a Budapest–Sepsiszentgyörgy „illetőségű” Pont Kiadónál megjelent könyv hátlapszövege jelezte: az esszéregény a zsidók hitére a XVI. század végén áttért székely közösség, a „lelki zsidók” történelmét kísérte. /Gergely Edit: Rögeszmék identitásválsága. = Új Magyar Szó (Bukarest), ápr. 10./

Az Albert házaspár április 10-én Budapesten átadta az Országos Választási Irodának (OVI) az összegyűjtött, s a szükségesnél mintegy két és félszer több, közel félmillió /492 ezer/ aláírást az egészségbiztosítás privatizációjának megakadályozását célzó népszavazási kezdeményezés céljából. A népszavazást várhatóan ősszel tartják. Az aláírásokat három hónap alatt gyűjtötték össze. Az aláírásgyűjtésben részt vevő szakszervezetek és civil szervezetek a kormányt tették felelőssé amiatt, hogy mintegy négymilliárd forintért újabb népszavazást kell tartani. /Sínen az új népszavazás. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 11./

Április 6-ára a XXXII. Bárdos Lajos Zenei Hetek rendezvénysorozat nyitóhangversenyére, Budapestre hívták meg a szervezők a Nagy István Ifjúsági Vegyes Kart. Kovács András karnagyot megtiszteltetésnek tartja a meghívást. Az együttes most énekelt negyedszer Budapesten. A Mátyás-templomban a szentmisén énekeltek a vendégkórusok társaságában, majd a Farkasréti temetőben megkoszorúzták Bárdos Lajos sírját és ellátogattak Kodály Zoltán, Bartók Béla síremlékeihez is. Este a Magyar Tudományos Akadémia kongresszusi termében a nyitóhangversenyen is nagy sikert arattak. /b. d. : Budapesten énekelt a Nagy István Ifjúsági Vegyes Kar. = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 11./

Még idén fel szeretné újítani 150 éves templomát a Bihar megyei Gyanta 248 lelket számláló református gyülekezete. A munkálatok kivitelezéséhez a szükségesnek csekély hányada gyűlt össze, jelezte Soós József-Tamás lelkész. A Művelődés- és Vallásügyi Minisztérium mindössze 10 ezer lejjel járult hozzá a nagyszabású munkálatokhoz, míg a helyi önkormányzat csupán 5 ezer lejjel. A környező román falvak ortodox gyülekezeteit nagyobb összegekkel támogatják. A templom felújítása érdekében jótékonysági koncertet tartott Budapesten a Zeneakadémia Szimfonikus Zenekara. A koncert mellett Boros Zoltán Fekete vasárnap című dokumentumfilmjét is vetítették. Boros Zoltán rendező filmje az 1944. szeptember 24-i gyantai tragédiának állít emléket. Ekkor ugyanis a behatoló román csapatok 41 magyar civil férfit, nőt és gyermeket végeztek ki, illetve kirabolták és felgyújtották a református parókiát. Az áldozatok emlékét 2004 óta a református templom mellé állított emlékmű is őrzi. Nem ez az első alkalom, amikor jótékonysági esemény bevételéből építkeznek a gyantaiak. Az 1944-ben lerombolt parókia helyett 2001-ben nyílt először lehetőségük, hogy új papi lak építésébe kezdjenek. 2006 nyarán képzőművészeti alkotótábort szerveztek, a művészek által Gyantán hagyott alkotásokat aukció keretében értékesítették. /F. N. L. : Építkezés jótékonyságból. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 11./

Negyedszázada, hunyt el Illyés Gyula Kossuth-díjas költő, író /Felsőrácegrespuszta, 1902. nov. 2. – Budapest, 1983. ápr. 15./, a kisebbségbe jutott magyarság iránti érdeklődése élete hatvanas-hetvenes éveiben vált intenzívebbé. 1945 szeptemberében a magyar kormányküldöttség tagjaként utazott Romániába. Látnia kell, írta, hogy „a nyert ügy, a győzelem mámorában fellángoló román nemzetiesség át–átcsap a nemzeti türelmetlenségbe. Naponta érkeznek a hírek erőszakoskodásról, van köztük véres is, van halálos is. (…) A magyarság lelkiállapota kettős. Ha azt mondod: új társadalom – csupa buzgás, remény. De ha külön magyar sorsára tapintasz: tétovázás, megriadás, sőt szűkölés. És teljes magára hagyottság. ” Kolozsváron, baráti társaságban a költő a magyarországi politikai helyzetről, a forradalmi, a nemzet fogalmával azonosuló új magyarságról beszélt. Bányai László idegesen, indulatosan közbeszólt: „a magyar nép, ellentétben például a románnal, gyökeréig magába vette a hitlerizmust (…) nyilas volt az utolsó kisbíró, az utolsó baka is. (…) Megdöbbenve nézek rá. A magyarság ilyen legyalázását még sohasem hallottam. ” – idézte fel a beszélgetést Illyés Gyula Erdélyi út címen. Illyés a nemzetközi közvélemény elé tárta az erdélyi magyarság helyzetét a párizsi l’Expres hasábjain, a lap 1964. január 9-i számában: „A legmélyebb társadalmi változások is messze vannak attól, hogy megoldjanak minden problémát. Romániában van egy provincia, Erdély, amely évszázadokon át a magyar civilizáció és irodalom valódi szülőföldje volt. Ebben a provinciában nemrég zárták be az egyetlen magyar egyetemet, ami egy több mint kétmillió lélekből álló kisebbségnek volt szánva. A magyar írók és az egész magyar értelmiség helyzete nagyon kényelmetlen. ” Naplójegyzetei tanúskodtak arról, hogy szinte hetente érkezett vendég Erdélyből, a Felvidékről, a Vajdaságból, így első kézből kapott hírt minden, a kisebbségeket ért atrocitásról – iskolabezárásról, hatósági visszaélésekről, hátrányos törvényi rendelkezésekről. Ezért írta: „…a nacionalizmus maga az agresszivitás, viszont akinek meg van kötve a keze, az már helyzeténél fogva sem lehet agresszív, feddő leckét tehát nem ő érdemel, hanem a megkötője. ” (Szakvizsgán – nacionalizmusból) A nemzeti kisebbség elleni „többségi” fellépésre, agresszivitásra Illyés Gyula Tiszták című drámája nyújtott példázatot. „A darab egy elpusztult népről szól, de még élő, küszködő népeknek, közösségeknek. S így személy szerint nekünk is. (…) Fölösleges tán hozzátennem, hányszor átsuhant írás közben gondolataim közt a magyar anyanyelvűek közösségének sok ügye-gondja is. ” /Írta a vígszínházi előadás műsorfüzetébe/ Illyés Gyulát a kérdések felvetése miatt a hatalom elmarasztalta, írásait betiltották, cenzúrázták. Megjelent nagyhatású esszéje: Válasz Herdernek és Adynak /Magyar Nemzet 1977 karácsonyi és 1978. január 1-jei számában/, ebben írta: „A nemzeti kisebbségek jogait semmiféle nemzetközi megállapodás nem védi. A békeszerződések ezeket, mint maguktól értetődőket, az egyéni jogok közé iktatták. Az országok, melyeknek bármily tömegű diaszpóráik vannak, csak egyéni magatartásukkal fejezik ki azt, miként vélekednek a legelemibb – legemberibb – jogok helyes vagy helytelen alkalmazásáról. ” Erre bukaresti Luceafarul című lapban megjelent egy gyalázkodó írás. Budapesten a pártvezetés, az MSZMP KB 1978. május 25-én foglalkozott a kirobbant „konfliktussal”. Megfosztották a költőt a válaszadás lehetőségétől. A Fegyelmezetten című írása csak tíz évvel később jelenhetett meg a Magyar Nemzet hasábjain. Illyés Szellem és erőszak /1978/ című kinyomtatott kötetének terjesztését Magyarországon betiltották. Romániában minden művét „zár alá helyezték”, könyvtárakból, könyvüzletekből kivonták, nevét kiejteni sem volt szabad. Az Illyés Gyula életművét testes monográfiában elemző Izsák József méltán nevezte őt virrasztónak és őrizőnek. Kós Károly egy 1975-ben írott levelében – mondhatnánk – minden elszakított magyar nevében fejezte ki elismerését: „Illyés Gyulát nem csak mint a mai legnagyobb generális magyar íróművészt, de mint az egykori hazából kiszakadt magyarságot számon tartó és sorsát szívén viselő bátor védelmezőjét is mindenek felett tisztelem, becsülöm és szeretem. ” /Máriás József: Huszonöt éve hunyt el Illyés Gyula. „Virrasztónak és őrizőnek szemeltetett ki”. = Hargita Népe (Csíkszereda), ápr. 12./

A Hungaricum a budapesti Alexandra Könyvkiadó újabb vállalkozása. Negyedévente magyarul illetve angolul megjelenő folyóirat igényes kiállításban, hasonló a kiadó Könyvjelző című, havonta közzétett ingyenes kulturális magazinjához. A mostani lapszám erdélyi súlypontú, melléklete az Erdélyi szőttes címet viseli, megszólaltatja Tompa Gábort, Visky Andrást, Senkálszky Endrét, Kézdi Imolát, Kányádi Sándort, Sütő Andrást, Szilágyi Júliát, Bogdán Lászlót, Farkas Árpádot, Anavi Ádámot, Szilágyi Istvánt, Kovács András Ferencet, Böszörményi Zoltánt, Kántor Lajost, Ferenczes Istvánt, Kós Andrást, Páll Lajost, Léstyán Csabát és Ferencz S. Aport. A kiadvány rendszeresen hírt ad a határokon túli magyar írók, festők, szobrászok, zenészek, valamint a tudomány külföldön élő magyar művelőinek tevékenységéről. /N. M. K. : Erdélyi szőttes a Hungaricumban. = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 12./

Az egy éve eltávozott Beke György erdélyi és magyarországi folyóiratokban és újságokban megbúvó írásainak összegyűjtése és közzététele a jövő fontos feladatai közé tartozik. Megjelent Beke György emlékezete. Halálának első évfordulójára szerkesztette: Pomogáts Béla /Közdok, Budapest, 2008/. Akik ebben a kötetben szerepelnek, úgy látják, Beke György érdemes arra, hogy alakját, műveit megőrizze az irodalom, a történelem, a nemzet emlékezete, hangsúlyozta a könyvben Pomogáts Béla. Beke György enciklopedikus hungarológiája közös kincse az egyetemes magyarságnak, írta Cseke Péter. /B. D. : Állócsillag Erdély egén. = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 12./

A magyar költészet napját ünnepelték április 11-én Kolozsváron az Állami Magyar Színház és a Koinónia Könyvkiadó közös rendezvényével, megnyitották Kaiser Ottó budapesti fotóművész Határtalan irodalom című fotókiállítását, majd bemutatkozott a Hungaricum című folyóirat. Április 12-én az Erdélyi Magyar Írók Ligája szervezésében egész napos – irodalmi konferenciát és felolvasást magába foglaló – programra került sor. A Kánon(ok). Pantheon(ok) irodalmi konferencián beszélgetést folytattak „Magyarországi szerzők az erdélyi irodalmi folyóiratokban” címmel, délután pedig „Erdélyi írók jelenléte és recepciója a magyarországi irodalmi folyóiratokban” címmel tartott előadást Tarján Tamás és Margócsy István. Az E-MIL költészetnapi felolvasást rendezett a Bulgakov kávéházban. /Köllő Katalin: Költészet Napja Kolozsváron. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 14./ A Kánon.(ok.). Pantheon.(ok.). irodalmi konferencián választ arra keresték a választ kérdésre, milyen kánon szabályai szerint jelennek meg romániai magyar alkotók irodalmi szövegei magyarországi lapokban, és fordítva. A közösnek látszó konklúzió: a magyarországi lapok által a rendszerváltás előtt felvállalt „nemzet- és értékmentő” funkció az irodalmi folyóiratok szintjén megszűnt, a lapok erőteljes ízléspreferenciával válogatnak, nem föltétlenül szerzők, hanem szövegek között. A hozzászólásokból körvonalazódott: egyetemes kánon nincs, a szerzői preferenciák, a folyóiratok által választott irányvonalak, a szerkesztőségek megszabta értékskálák mentén kialakulnak a különböző lapok szerzőgárdái. /Kánon helyett értékközpontúság. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 14./

„Több mint tucat”, avagy hová-hová, szépírók? címmel ünnepelte szerzőit a tizenöt éves marosvásárhelyi Mentor Kiadó a hét végén. A Művelődési Palotában rendezett irodalmi estre eljött Bogdán László író Sepsiszentgyörgyről, Simonfy József költő Szatmárnémetiből, Vári Attila költő-prózaíró Budapestről, és ott voltak a kiadó vásárhelyi szerzői: Kovács András Ferenc, Sebestyén Mihály, Kincses Elemér, Király Kinga Júlia, Nagy Attila, Szabó Róbert Csaba és Vermesser Levente. A szerzőket Láng Zsolt író, a Látó szépirodalmi folyóirat esszérovatának szerkesztője faggatta műhelytitkaikról, az írás értelméről. /Lokodi Imre: Ünnepelt a Mentor Kiadó. = Új Magyar Szó (Bukarest), ápr. 14./

Három napos Mátyás fesztivállal nyitotta meg az idei reneszánsz évet Hunyad megyében a Dél-Erdélyért Kulturális Társaság. Fellépett a dévai Renaissance tánc- és zeneegyüttes, mely korabeli krónikák szövegeinek felolvasásával, XV-XVI. századi muzsikával vezette be a közönséget Mátyás király udvarába. Április 12-én egész napos reneszánsz játszóházban látták vendégül a szervezők az aprónépet és szüleiket. A vendégként jelen lévő kolozsvári Passamezzo Historikus Együttes tagjai számtalan korabeli foglalkozást kínáltak a Mátyás király udvarába érkezőknek. A helybeli, vajdahunyadi, csernakeresztúri apróságok és Corvin Kiadó által szervezett Kispajtás vetélkedő résztvevői diótörésben, tallérdobásban, tojástörésben próbálgatták ügyességüket. A Passamezzo Historikus Együttes bemutatta Mátyás király az igazságos című táncos vígjátékát. Április 13-án a budapesti Gladius Consort zárta a fesztivált. /Gáspár-Barra Réka: Hunyadiak reneszánsza. = Nyugati Jelen (Arad), ápr. 14./

Hatalmas tempóban emelkednek a bérek Romániában, így csökken a romániai munkavállalók magyarországi álláslehetőségek iránti érdeklődése, másrészt pedig a romániai cégek Magyarországról toboroznak segéd- és szakmunkásokat – írta a budapesti Világgazdaság. Romániában januárban 30,7 százalékkal volt magasabb a havi nettó átlagjövedelem, mint egy évvel korábban. Ez 21,8 százalékos nettó reáljövedelem-emelkedésnek felel meg. Az átlagjövedelem még mindig elmarad a magyarországitól: januárban nettó 82 400 forintnak megfelelő volt Romániában, s 125 100 Magyarországon. /Csökken a román– magyar bérkülönbség. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 15./

A tibeti helyzet és a koszovói rendezés is segítheti a magyar autonómiatörekvéseket, a két eset azt bizonyítja, hogy nemzetközi síkra kell terelni az önrendelkezés kérdését – mondta Tőkés László erdélyi református püspök, EP-képviselő. „Mind a két eset azt bizonyítja számomra, hogy a kisebbségi kérdést nemzetköziesíteni kell. Az erdélyi magyar ügy nem Románia belügye, hanem egy nemzetközileg fontos ügy” – folytatta Tőkés a Gál Kinga néppárti EP-képviselővel közösen tartott sajtótájékoztatóján, Budapesten. Gál Kinga szerint azok az országok, amelyek nem akarják elfogadni Koszovó függetlenségét, kifejezetten félnek minden, kisebbségekre vonatkozó utalástól. Gál Kinga kiemelte: a koszovói szerbeknek adott önrendelkezési jog precedens lehet a Kárpát-medencei magyar közösségek számára. /Tőkés: Tibet példa lehet. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 15./

Átadták az Artisjus Magyar Szerzői Jogvédő Egyesület zenei és irodalmi díjait április 11-én Budapesten. Az Artisjus Irodalmi Alapítvány nagydíját a költészet napján Oravecz Imre költő vehette át. Irodalmi díjban részesült Bertók László Kossuth- és József Attila-díjas író, költő; Majoros Sándor, az egykori Jugoszlávia területén született író; Marno János költő; Mesterházi Mónika költő- műfordító és Vida Gábor marosvásárhelyi író. /Átadták az Artisjus elismeréseket. = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 15./

Leleplezték Wass Albert erdélyi magyar író és költő közadakozásból készült mellszobrát, Sárossy Tibor faszobrász munkáját április 11-én Budapesten, a csepeli, királyerdei Szeplőtelen Szív katolikus templom kertjében. Németh Zsolt, az Országgyűlés külügyi bizottságának elnöke felidézte, hogy Wass Albert – akit 1946-ban háborús bűnösként halálra ítélt a román népbíróság – azonosult az erdélyi magyarság helyzetével, és éppen az erdélyi magyarság kérdése az oka annak a meghurcoltatásnak. Toró T. Tibor képviselő úgy vélekedett, Wass Albert méltó arra, hogy szobra legyen, és reményét fejezte ki, hogy hamarosan köztéren is helyet kaphat az emlékműve. /Wass Albert-szobrot avattak Csepelen. = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 15./

Jövő év végére összekötik a magyar és a román magas nyomású gázvezetékrendszert. Az óránként 500 ezer köbméter kapacitású tranzitvezetéket úgy tervezik meg, hogy kétirányú szállításra is alkalmas legyen, ezáltal mindkét ország gázfelhasználói számára nagyobb ellátásbiztonságot lehet garantálni – közölte a budapesti Földgázszállító Zrt. (FGSZ). A társaság igazgatósága döntött a közbeszerzési eljárás megindításáról, s ezzel megkezdődik az Arad–Szeged földgázszállító vezeték magyar szakaszának építése. /Építik az Arad–Szeged földgázvezetéket. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 16./

A Mikó Imre Jog- és Közgazdaságtudományi Szakkollégium kétnapos konferenciája bizonyította, hogy kolozsvári magyar egyetemi háttérintézmények működése felívelőben van. Dr. Szabó Árpád, a csíkszeredai Sapientia Egyetem adjunktusa is előadást tartott, akit az erdélyi fiatal magyar közgazdászok kiemelkedő alakjaként konferálták be. Számítógép-programozó villamos mérnökként kezdte pályáját Nagyváradon, majd Budapesten átképezték közgazdásszá. Előadásának központi témája az EU versenyképessége a világgazdaságban és Románia versenyképessége az EU-ban. /Tötszegi Orsolya: Ne papírt, hanem tudást gyűjtsetek! = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 16./

A magyarellenes Ján Slota vezette pozsonyi kormányerő, a szlovák Nemzeti Párt (SNS) törölte Európa térképéről a jelenlegi Magyarországot. Az SNS honlapján napokig egy olyan Európa térkép volt látható, amelyen a Dunántúl Ausztriához, a többi magyar terület pedig Szlovákiához tartozik, Magyarország pedig nem is létezik. A szlovák kormánypárt így kívánta megjeleníteni legfőbb ábrándját, miszerint Magyarországot le kellene törölni a föld felszínéről. Slota már néhány évvel ezelőtt is arra buzdította a hallgatóságát, hogy „üljetek harckocsira és tegyük földdel egyenlővé Budapestet. ” Idevág Slotának az a megállapítása is, miszerint Szlovákiában nincsenek magyarok, csupán magyarul beszélő szlovákok. /Slota térképe. = Új Magyar Szó (Bukarest), ápr. 17./

Hubay Miklós dráma- és esszéírót, a Magyar Írószövetség és a PEN Club volt elnökét látta vendégül április 15-én a Korunk Akadémia soros rendezvénye. A 90. életévét nemrég betöltött drámaíró irigylésre méltó memóriával idézett fel eseményeket, történeteket a Kolozsvár Társaság székhelyén. Kántor Lajos irodalomtörténész köszöntötte jeles vendégét, majd Kötő József színháztörténész beszélt a meghívott munkásságáról. A Nagyváradon született Hubay Miklós életének legfontosabb helyszínei: Nagyvárad, Budapest, Genf, Firenze. Negyven darabot írt, tanított a budapesti Színház- és Filmművészeti Főiskolán, 1955–1957-ben a Nemzeti Színház dramaturgjaként dolgozott, majd 1957-ben mindkét állásából elbocsátották. A gyerekeit is kitették az óvodából. Tizenöt éven át nem kapott állást Magyarországon, évekig fordított és a filmgyárnak írt forgatókönyveket. Azután 15 évet töltött Firenzében, ahol katedrát ajánlottak fel neki az egyetemen. /Köllő Katalin: Találkozás Hubay Miklóssal. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 17./