Dr. Kristály Sándor matematikus /sz. Balánbánya, 1975/ a csíkszeredai Márton Áron Gimnáziumban végezte középiskolai tanulmányait, majd a kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetemen tanult matematikát. Jelenleg szerzi meg a harmadik doktori fokozatot Budapesten a Közép-európai Egyetemen (Central European University). Első doktori tézisét Kolozsváron védte meg 2003-ban, másodikat 2005-ben egy geometriai témakörben Debrecenben. A romániai származású tudományos kutatók, tudósok tevékenységét nyomon követő Ad Astra nevű Tudományos Társaság Kristály Sándort egy ranglistán sorban a legeredményesebb romániai magyar matematikusként tartja nyilván. Kristály Sándor egyrészt a kritikus pontok elméletével foglalkozik. A másik a Finsler geometria kutatása. Kristály Sándor dolgozott Szicíliában, számos nemzetközi konferencián vett részt, Sepsiszentgyörgyön lakik. /Sylvester Lajos: Kristály Sándor tudományos nekifutamodása. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), febr. 2./

Rendkívül veszedelmes kísérletnek, öngyilkos rövidlátásnak nevezte Markó Béla RMDSZ-elnök, hogy a Fidesz-MPP „magyarországi mintára próbálja megosztani az erdélyi magyarságot”. Markó az erdélyi magyar írott és elektronikus média főszerkesztőivel folytatott marosvásárhelyi megbeszélésen kijelentette: a frissen bejegyzett Magyar Polgári Pártot Orbán Viktor Fidesz-elnök és Traian Basescu román államfő egyaránt eszköznek használja fel. „Basescu kapcsán látni kell, hogy ő semmivel sem szereti jobban az MPP-t, mint az RMDSZ-t, pusztán a közösség megosztásának és meggyengítésének lehetőségét keresi. Az MPP bizonytalan társaság, amely Bukarestben és Budapesten próbál támogatást szerezni, mások vállán próbál magasabbnak tűnni: rángatja Orbán Viktor köpenyét, és akkor is dicséri Traian Basescut, amikor erre senki nem kéri” – fogalmazott az RMDSZ elnöke. /Markó Orbán „rövidlátásáról”. = Krónika (Kolozsvár), febr. 4./ Üdvözölte a Székelyföld helyzete, jövője kapcsán kibontakozott vitát Markó Béla, az RMDSZ elnöke. Makkai János, a marosvásárhelyi Népújság főszerkesztője úgy vélte, megfeneklett a Székelyföld-vita, ,,intellektuálisan siralmasnak" nevezte az RMDSZ-es politikusok eddigi megnyilvánulásait. Markó kifejtette, a Magyar Polgári Párt bejegyzését sokan úgy értelmezik, mint a reform beindulását a romániai magyar politikai életben, pedig ez éppen az elkezdődött reform leállításának kockázatát hordozza. Szerinte az a jó út, amelyen az RMDSZ jár. /Farkas Réka: Szükség van a Székelyföld-vitára. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), febr. 4./

Sólyom László köztársasági elnök a csángókkal és a határon túli nemzetrészekkel való együttlétről beszélt a hagyományos budapesti Csángó Bálon, melynek védnöke is volt. A hét végén rendezték Budapesten XII. Csángó Bált. Már délután kígyóztak a sorok a Petőfi Csarnok bejárata előtt. Aprócska fiúk és lányok igyekeztek szüleikkel a Kökény Gyermektáncházba. Este egyre többen próbáltak meg bejutni, az ülőjegyeket elkapkodták, így a kétórás színpadi műsor alatt a falak mellett több száz fő állva tapsolt. „Ez az együttlét azt is jelenti, hogy nemcsak ezen a bálon, hanem mindig együtt vagyunk a csángókkal és a határon túli nemzetrészekkel” – fogalmazott Sólyom László. Elmondása szerint a csángó kultúra a magyar kultúrának egy szépséges darabja, de a legveszélyeztetettebb is, „hiszen a moldvai csángóknak a magyar mivoltát vonták és vonják kétségbe, a magyar katolikus egyház sem áll mellettük”. Sólyom szerint köszönetet kell mondani mindenkinek, aki segíti a csángókat magyar identitásuk megtartásában, de mindenekelőtt magukat a csángókat illeti köszönet, mert nehéz körülmények között is kitartanak. A csángó bálozók a párhuzamosan zajló Magyar Filmszemle keretében megtekinthették Fekete Ibolya Csángók című dokumentumfilmjét is. A moldvai csángók különös önképét és élethelyzetét körüljáró film a versenyen kívüli programban, az információs vetítések között kapott helyet. Egy másik csángó témájú alkotást, Orbán Ágnes Merre tekereggyünk immá’ című tudományos ismeretterjesztő filmjét is megtekinthették: itt egy rendhagyó „érettségi találkozó” révén kirajzolódnak a néző előtt egy hagyományos társadalmi szerkezetet őrző falu utolsó negyven évében történt változások. /Kánya Gyöngyvér, Budapest: Csángók, csavaros mesével. = Új Magyar Szó (Bukarest), febr. 4./ Sólyom László rámutatott: nem csak a csángók, hanem a Magyarországon kívüli összes nemzetrész is egy gyökeres és nagyon gyors változás folyamatában van. A tömb- és szórványmagyarság s itthon a magyar társadalom is változik. Ha közös jövőt tervezünk magunknak, ezekből a változásokból kell kiindulni, feltéve, ha megvan a közös akarat arra, hogy együtt folytassuk, amit a magyar nemzettől örökségbe kaptunk – fogalmazott az államfő. Sólyom László megtekintette a Petrás Mária csángó keramikus alkotásaiból összeállított kiállítást, majd szót váltott a színpadi műsorban fellépő csángó hagyományőrzőkkel is. A Csángóföldről meghívott mintegy félszáz táncos, zenész és énekes kínált bepillantást a rendkívül gazdag csángó zene- és tánckultúrába. A Kisebbségekért ― Pro Minoritate Alapítvány és a Moldvahon Csángó Kulturális Egyesület által szervezett rendezvényen a csángómagyarok bemutathatták viseleteiket, szokásaikat, zenéjüket és táncaikat – mondta a szervezők nevében Nagy Bercel. Felidézte, hogy 2001. május 23-án az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének Állandó Bizottsága egyhangúlag elfogadta Tytti Isohookana Asunmaa finn raportőr jelentését, amely kimondta, hogy a moldvai csángók ,,a magyar nyelv egy korai változatát beszélik, ősi hagyományokat, változatos népművészetet és népi kultúrát őriznek, amely különleges értéket jelent Európa számára". 2001. június 6-án a testület ismételten aggodalmainak adott hangot a Romániában élő csángó kisebbség helyzete miatt. Felemelte szavát a csángómagyarokért vatikáni látogatásakor Mádl Ferenc korábbi köztársasági elnök, aki 2002-ben a Csángó Bálon adta át az első magyar igazolványokat a csángómagyaroknak. 2002 szeptemberében ― közel fél évszázados várakozás után ― két moldvai csángó községben, Klézsében és Pusztinában, majd 2003-ban újabb négy faluban ismét lehetőség nyílt a magyar nyelv (mint anyanyelv) általános iskolai oktatására. 2006 szeptemberétől tizennégy faluban tanulhatnak a csángó gyermekek az állami iskolákban is magyar nyelvet. Csángóföldön jelenleg tizenöt településen hivatalosan, három faluban pedig iskolán kívül folyik a magyaroktatás közel 1400 diák számára, 32 tanár felügyeletével. A Moldvai Csángómagyarok Szövetsége (MCSMSZ) és a Dévai Szent Ferenc Alapítvány összefogásával 2005. május 15-én helyezték el az első moldvai magyar iskolaközpont alapkövét Rekecsin községben. Ehhez az oktatási programhoz kapcsolódóan indította el a MCSMSZ a Legyen Ön is keresztapa, keresztanya! programot, amelyhez csatlakozva bárki támogathatja egy csángó gyermeknek a magyar nyelv tanulását. Sólyom László köztársasági elnök 2006 novemberében vatikáni látogatása során a szentszéki államtitkárral folytatott megbeszélésén jogi megoldást javasolt arra, hogy a moldvai csángómagyarok magyar nyelven misézhessenek. /(MTI―L.): Együtt a határon túli nemzetrészekkel (Sólyom László a csángókról). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), febr. 4./

Földes György, a Magyar Politikai Intézet igazgatója, Magyarország, Románia és a nemzeti kérdés 1956–1989 /Napvilág Kiadó, Budapest, 2007/ című kötetét mutatták be Székelyudvarhelyen. A román–magyar viszony 33 évét feltáró, tavaly év végén megjelent kötetben a szerző a két ország kapcsolatait kutatja, középpontban a nemzeti kérdéssel, illetve az erdélyi magyarság sorsának alakulásával. – A könyvben nagyon kevés a bukaresti levéltári anyag. /Nemzetértelmező monográfia. = Új Magyar Szó (Bukarest), febr. 4./

Temesváron a Csiky Gergely Színház stúdiótermében február 3-án tartották meg Vas Zoltán Iván Aparh@nt.hu című egész estét betöltő dokumentumfilmjének bemutatóját. Balázs Attila színházigazgató elmondta, ez az első filmbemutató a temesvári magyar színházban, az Aparh@nt.hu című filmet pedig először a temesvári nézők láthatják, Vas Zoltán Iván alkotásának ugyanis 4-én lest a hivatalos bemutatója a budapesti filmszemlén. /Pataki Zoltán: A budapesti Filmszemlét megelőzve. = Nyugati Jelen (Arad), febr. 4./

A székelyudvarhelyi Nézőpont Színház lép fel november 6-án Budapesten a Merlin Színházban. A Love&Money (Szerelem és pénz) című előadás magyarországi ősbemutatója az angol Dennis Kelly darabjának, a székelyudvarhelyi magántársulat tavaly novemberben lépett először közönség elé a drámával a Digitál 3 Stúdióban. A produkció a Kroó Ádám vezetésével működő Nézőpont Színház harmadik bemutatója, a látvány megtervezéséhez Bukarestből hívták a friss végzős díszlettervezőt, Bagoly Zsuzsát. /A Nézőpont Színház Budapesten. = Krónika (Kolozsvár), febr. 5./

Február 2-án Kolozsváron az Erdélyi Múzeum-Egyesület szervezésében Csucsuja István egyetemi tanár és Kántor Lajos irodalomtörténész mutatták be Földes György: Magyarország, Románia és a nemzetiségi kérdés 1956–1989 /Napvilág Kiadó, Budapest, 2007/ című könyvét. Kántor Lajos „kiegyensúlyozott szerző”-ként jellemezte Földes Györgyöt és a könyv hiányosságaikra hívta fel a figyelmet. Meglátása szerint nagyobb teret kellett volna szentelni például Szabédi Lászó vagy Csoóri Sándor szerepének a román–magyar viszony elemzésében. /Musca Szabolcs: Nemzeti és nemzetiségi kérdések. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 5./

Visky András Hosszú péntek című előadása után sor került február 6-án a Bánffy Miklós Vándordíj és a Vlad Mugur Vándordíj ünnepélyes átadására a Kolozsvári Állami Magyar Színházban. Keresztes Attila, a színház aligazgatója által „levezényelt” ünnepségen az 1992-ben alapított, a színház Művészeti Tanácsának titkos szavazatai alapján odaítélt Bánffy Miklós Vándordíjat Visky András dramaturg, a Művészeti Tanács által 2006-ban alapított Vlad Mugur Vándordíjat pedig Vava Stefanescu koreográfus vehette át. A színház Művészeti Tanácsának titkos szavazatai alapján ítélik oda az előző színiévad legjobb művészi teljesítményéért. Idén a díjat Visky András kapta a Hosszú péntekben végzett írói és dramaturgi munkájáért. Visky András közel húsz éve a kolozsvári magyar színház dramaturgja és Tompa Gábor rendező állandó alkotótársa. Darabjait bemutatták Budapesten, Debrecenben, Marosvásárhelyen és az Amerikai Egyesült Államokban. /Díjátadások a kolozsvári magyar színházban. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 8./

Csucsuja István történész szerint jelentős tudományos esemény Földes György, Magyarország, Románia és a nemzeti kérdés, 1956 – 1989 /Napvilág Kiadó, Budapest, 2007/ című könyvének megjelenése. Csucsuja István lelkesen írta, hogy ilyen hatalmas információs- és dokumentumanyagot, szakirodalmat feldolgozni „másnak talán nem is állhatott módjában”. Földes György az erdélyi magyarság minden életmegnyilvánulását ismeri. Földes György a Politikatörténeti Intézet vezetőjeként birtokában volt olyan lehetőségeknek is, amelyek egy ilyen kutatást elősegítenek. A két ország kapcsolatát a nemzeti kérdés határozta meg. Földes a prekoncepció kényszerétől mentesen írta meg könyvét. Csucsuja „csalárd magatartásnak” mondta a román politikát a vagyoni kérdésekben. A mai időkben való tovább éléséről Földes nem ír. /Csucsuja István: Magyarország, Románia és a nemzeti kérdés 1956–1989 között. Gondolatok Földes György nagyszabású kötete kapcsán. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 9./

Dékánváltás történt a kolozsvári BBTE Római Katolikus Teológia Karán: dr. Marton Józsefet, aki nyolc évig, két egymást követő mandátum során volt a kar vezetője, most dr. Nóda Mózes követi. A teológiai kar kettős alárendeltségű, az egyházmegye érsekének is jóvá kell hagynia a személyi változásokat a karon. Jakubinyi György érsek a kar tanáraira bízta a választást. Megtörtént a tanszékvezetők megválasztása. Gyulafehérváron Marton József, Kolozsváron Holló László lett a tanszékvezető. Megalakult az új kari tanács is, és a december 15-én tartott választáson dr. Nóda Mózest választották meg dékánnak. 2007 őszétől az eddigi gyulafehérvári Hittudományi Főiskola a kolozsvári egyetemhez tartozik: a kolozsvári teológiai karon ettől kezdve két tanszék létezik, egyik a pasztorális, másik a didaktikai. A híresztelésekkel szemben a gyulafehérvári szeminárium továbbra is megmaradt függetlennek. A szemináriumi nevelés továbbra is az érsek és az egyházmegyék püspökei, valamint a gyulafehérvári tanári kar kizárólagos felügyelete alatt folyik. A didaktikai programmal államilag elismert diplomát kapnak az ottani végzettek is. Azt remélik, hogy a tanári állások elkövetkezendő meghirdetésekor már a gyulafehérvári kollegák is versenyvizsgázhatnak, és annak nyomán ők is állami fizetést kapnak majd az egyetem kötelékében. A kolozsvári tanszéken marad a teológia és a szociális teológia szak. Gyulafehérváron a papképzés menete 4+2, négy év alapképzés és két év magiszteri. A teológiai diploma nem biztosít állást. Eddig a második szakkal (irodalom, nyelvek, történelem) a hallgatók el tudtak helyezkedni tanárként, azonban teológiai diplomával ez sokkal nehezebb. A bolognai rendszer lehetővé teszi egy második szaknak az elsővel párhuzamos végzését. A diákok számára lehetséges a külföldi részképzés: Budapesten, Regensburgban, Leuvenben és Nijmegenben. Az oktatási rész megoldottnak látszik, a kutatás területén kell még előbbre lépniük. Külföldi egyetemekkel közös kutatási programokat fognak indítani. /Bodó Márta: Interjú. Őszintén a kihívásokról. = Vasárnap (Kolozsvár), febr. 10./

Draskovics Tibor, a kormányzati igazgatás összehangolásáért felelős tárca nélküli miniszter váltja Takács Albertet a magyar igazságügyi és rendészeti tárca (IRM) élén, jelentette be Budapest indoklás nélkül. Takács Albert tavaly június elejétől vezette az Igazságügyi és Rendészeti Minisztériumot. Idén ketten már távoztak. Gál J. Zoltán, Gyurcsány egyik legfőbb bizalmasa és kabinetfőnöke – hivatalosan családi okokra hivatkozva – január 31-ével távozott posztjáról. Szetey Gábor, a Miniszterelnöki Hivatal személyügyi államtitkára szintén január 31-ei hatállyal mondott le posztjáról. /Draskovics jön, Takács megy. = Új Magyar Szó (Bukarest), febr. 13./

Tavaly novemberben jött létre testvériskolai kapcsolat a budapesti Madách Imre Gimnázium és a kolozsvári Apáczai Csere János Elméleti Líceum diákjai között. Tavaly a kolozsváriak látogattak el nyolcvan tagú énekkarral Budapestre, most pedig a budapestiek jöttek el. A két iskola hasonló érdeklődési köre miatt (művészetek, diákszínjátszás) a kapcsolat kiszélesedett. A kolozsvári iskola több mint tíz éve tart fenn ugyancsak testvériskolai kapcsolatot a budapesti Apáczai Csere János Gimnáziummal. /N. -H. D. : Budapesti diákok Kolozsváron. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 15./

A Nyíregyházára áttelepült, tasnádi születésű Petkes József festőművész egyéni tárlattal ünnepelte a budapesti Vármegye Galériában 80. születésnapját. Akárcsak Erdélyben, Magyarországon, sőt Európa számos városában is ismerik. Mostani kiállításán székelyföldi pályatársa, Gaál András festőművész köszöntötte a művészt, akinek akvarell kiállítása március 14-ig tekinthető meg. Jó tanár, jó kolléga, jó barát mindenütt, mondta róla Gaál András. Néprajzi gyűjtéseit erdélyi napi- és hetilapok közölték, majd két önálló kötete jelent meg a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem Néprajzi Tanszéke kiadásában. Festői kifejezési módja az akvarell. 1986-ban elhagyta szülőföldjét, de nem szűnt meg a vele való lelki-szellemi kapocs: szoborállításokat kezdeményezett és szervezett, kopjafát faragtatott az 1944-es Úz-völgyi hősi halottak emlékére. Jótékonysági kiállításokat szervezett erdélyi és kárpátaljai magyar iskolák megsegítésére. /Gaál András: Petkes József 80 éves. = Népújság (Marosvásárhely), febr. 16./

Földes György könyvét olvasva (Magyarország, Románia és a nemzeti kérdés 1956–1989) sok ismerős névvel találkozott Kántor Lajos, másokat hiányolt. Földes ezeknek az évtizedeknek a diplomáciatörténetét tárta fel elsősorban, de sűrűn kitért belpolitikai vonatkozásokra, a korabeli kultúra, az irodalom szereplőire is. Balogh Edgár bizonyára másképp olvasná ezt a Földes-tanulmányt, hiszen ő bizalommal fordult Kádár Jánoshoz. Kántor Lajos egyetlen személyes élménye a Kádár vezette hivatalos küldöttség 1958. februári kolozsvári gyorslátogatásához fűződik, amikor Kádár az állomástéren így kezdre beszédét: Itt, Kolozsvár főterén… E sajátos tájékozottságról tanúskodó szavakat számosan hallhatták, ünneplésre kirendeltek. A kádári időkből egyik emléke Kántor Lajosnak a Bibó-emlékkönyv1981-ből, amely szamizdatban maradt. Molnár Gusztávval és Szász Jánossal hárman szerepeltek benne Romániából. Ilia Mihály szegedi irodalomtörténész hatalmas dossziéja az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárából nyilvánosságra került. A Tiszatáj, illetve a „Subások” név alá gyűjtött megfigyeltek (Csoóri Sándor, Kiss Ferenc, Für Lajos, Ilia Mihály) ügyéről van szó. Ilia ellen a vád az volt, hogy a külföldi magyarság sorsával, irodalmával foglalkozik, egyetemen erről előadásokat tart. Külön bűne volt, hogy a Tiszatáj című folyóiratot ennek a törekvésnek a szolgálatába állította. Ezért 1975-ben, eltávolították a folyóirattól. Ilia Mihály kolozsvári barátainak leveleit fölbontották, elolvasták. Ilia Mihály neve nem szerepel Földes György könyvében. /!/ Száraz Györgyről, a Kortárs volt főszerkesztőjéről viszont szó van, a hírhedett Lancranjan-könyvről a budapesti Valóságban írt kritikai elemzése kapcsán. Száraz György írást kért Kántor Lajostól az egyre szaporodó magyarellenes, gyűlöletet szító román regényekről. Kántor teljesítettem a kérését, Fodor István álnéven írása megjelent a Kortárs 1988. júliusi számában. Emlékezetes volt az 1980. június eleji gyergyószárhegyi tanácskozás: a jelen lévő romániai magyar írók, szerkesztők az egyre elviselhetetlenebb romániai valóságról, a magyarok „elcsángósodásáról” cseréltek tapasztalatokat. A tanácskozás jegyzőkönyve megjelent nyomtatásban, a Korunk 1980. szeptemberi lapszámában. Ezekre nem tért ki Földes György. A legtekintélyesebb, a legnagyobb hatású megszólaló Illyés Gyula volt, megnyilatkozásai a nemzeti kérdésben jelen vannak Földes könyvében, a korabeli magyar pártvezetés reagálását sem hallgatja el a szerző. Valószínűleg többet érdemelt volna Szabédi László a magyar–román viszony tárgyalásakor, mint az 1959-es öngyilkosságára utaló egy mondat. Csoóri Sándor – Illyés Gyula örökségét magára vállalva – számos alkalommal foglalt állást a határon túli magyarok érdekében, a szomszédos országok nemzeti kisebbségeket elnyomó politikája ellen, kárhoztatva a magyar hivatalosság közönyét. /Kántor Lajos: Rólunk (is) szól a történet. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 16./

Ádám Valérián hatodéves hallgatót– szerinte „sokak számára kényelmetlen politikai megnyilvánulásai miatt” – a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) szenátusa arra készül, hogy kicsapja a felsőoktatási intézményből. Az egyetem vezetősége február 18-án megvitatta a diák ügyét, de egyelőre nem foganatosított megtorló intézkedést, dr. Nagy Örs rektor-helyettes leszögezte: szó sem lehet Ádám Valérián menesztéséről. A végzős hallgató meggyőződése szerint „magyarkodása” miatt vált nemkívánatos személlyé, és az intézmény szenátusa csak ürügyként emlegeti gyakori hiányzásait. Az órákról való elmaradás egyelőre oda vezetett, hogy Ádám Valérián nem tehette le első félévi vizsgáit. A Csángóföldről származó hallgató az elmúlt időszakban a magyar nyelvhasználat és a területi autonómia kivívásáért folytatott kiállásával vonta magára a figyelmet Marosvásárhelyen. Tavaly közel nyolcszáz aláírást gyűjtött az egyetem diákságától a magyar karok különválása érdekében, az aláírt tízpontos petíciót pedig a Bolyai Kezdeményező Bizottság eljuttatta a MOGYE és az Oktatásügyi Minisztérium vezetőségéhez, valamint az Európai Bizottsághoz és az Európai Parlamenthez. Ádám Valérián emellett tüntetést is kilátásba helyezett, ha az illetékesek nem találnak megoldást a magyar tanárok és diákok kérésére, a megmozdulások azonban a követelések részleges teljesítése nyomán elmaradtak. Az orvosis hallgató tavaly százhúsz diáktársát szervezte be a Székely Nemzeti Tanács által kezdeményezett autonómiareferendum lebonyolításába. Ezenkívül hazai és magyarországi részképzéseket szervez, melyen eddig mintegy háromszáz egyetemista hallgathatta neves budapesti, debreceni és pécsi tanárok előadásait. „Ez az, ami egyeseket zavar, nem a hiányzásaim száma – állítja a 37 esztendős hallgató. „A diáknak az a feladata, hogy látogassa az órákat, és tanuljon, a vendégelőadások és a részképzések szervezését pedig bízza az egyetem vezetésére” – nyilatkozta Ádám kapcsán Nagy Örs rektor-helyettes, nem rejtve véka alá, hogy rendkívül neheztel tanítványára. Constantin Copotoiu rektor nemrég úgy vélekedett: Ádám sem a magyar, sem a román diákokat nem képviseli. Nagy Örs szerint azonban a tervezett párbeszéd elmaradt, mert a hallgató nem jelent meg. Ádám Valérián ezzel szemben azt állítja, hogy közel negyven támogatójával együtt a megbeszélt időpontban megjelent a szenátus gyűlésterme előtt, félórás várakozás után azonban úgy döntött, hogy továbbáll. Nagy Örs elmondta: Ádám Valériánnak „le kell csendesednie”, és abba kell hagynia a tanárok és diákok „zaklatását és fenyegetését”. Az érintett tagadja, hogy bárkit fenyegetett volna. „Hacsak a magyarságot hátrányosan érintő súlyos gondok feltárása nem számít annak. Higgyék el, csángóként már csak tudom, mit jelent a beolvadás veszélye. Szülőfalumban gyerekkoromban mindenki magyarul beszélt, de ma már sokkal kevesebben használják anyanyelvüket. Nem akarom, hogy az erdélyi magyarság a moldvai csángók sorsára jusson” – jelentette ki a csángóföldi lujzikalagori diák. /Szucher Ervin: Kirúgják a „magyarkodót”? = Krónika (Kolozsvár), febr. 19./

A reneszánsz Hunyadi Mátyás korában címmel háromnapos nemzetközi konferenciát rendeznek, több mint harminc előadó részvételével február 19-től Budapesten, az Olasz Kultúrintézetben. /Konferencia Mátyás koráról. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 19./

Zajlanak a munkálatok a készülő Erdélyi Magyar Televízió marosvásárhelyi, Predeal utcai háza táján. Közben a szomszéd helyiségekben az egyelőre produkciós irodaként működő Erdély FM különböző rádióadókon elhangzó műsorai készülnek. A tervek szerint az év közepéig megkezdenék a sugárzást. A tévé létrehozásával megbízott Janovics Jenő Alapítvány (JJA) munkatársai óvatosan bánnak az információszolgáltatással, mint kifejtették, ez ügyben érdemben csak a szervezet elnöke, Nagy Zsolt nyilatkozhat. Az Erdélyi Magyar Televízió megvalósításáról 2003. november 14-én, Budapesten folytatott tárgyalás során született megállapodás Markó Béla RMDSZ-elnök és Medgyessy Péter akkori miniszterelnök között. A tévé a Hodgyai Géza gyergyószentmiklósi médiavállalkozó 70 százalékos és Hodgyai Edit 30 százalékos tulajdonában levő Entel Kft. nevére bejegyzett, kihasználatlan frekvencián sugározna. „Még nem tisztázódott teljesen a feladatköröm, de az bizonyos, hogy nem én fogom vezetni a televíziót” – szögezte le Szepessy Előd, az alapítvány igazgatója. Az általa vezetett kolozsvári székhelyű Janovics Jenő Alapítvány háttérintézmény, mely hazai és magyarországi pályázatok útján tartaná fenn a televíziót. Ugyanez a szervezet működteti az Erdély FM rádióprodukciós stúdiót is, melynek vezetője, Kelemen Attila Ármin sem tud sokkal többet. Bizonytalanság övezi Szudár László békéscsabai tévés menedzser státusát is. Nagy Zsolt kifejtette, bár szerződést még nem kötöttek, mindenképpen számítanak a magyarországi szakemberre. /Szucher Ervin: Rajt előtt az erdélyi tévé. = Krónika (Kolozsvár), febr. 20./

A Tordai Honvéd Hagyományőrző Bizottságnak (THHB) hét év alatt, lelkiismeretes, felelősségteljes kutatómunka után, sikerült azonosítani több mint 1500 hősi halott eltemetési helyét – sokakat név szerint – a tordai csatában életüket vesztett több mint 2500 hősi halált halt honvéd közül. Számos helységben több mint harminc emlékoszlopot, kopjafát, emléktáblát és sírkertet hoztak létre. Az áldozatok nevét fehér márványlapokra bevésve örökítették meg, összegezte tevékenységüket Pataky József, a THHB elnöke. Köszönik az Illyés, Communitas és Pro-Professione Alapítvány, a Határon Túli Magyarok Hivatala, a budapesti Hadtörténeti Intézet és Múzeum anyagi támogatását. 2008-ban Bonchida következik, itt kell maradandó emlékoszlopot állítani, a bonchidai református temetőben ugyanis 109 honvéd nyugszik, akik a tordai csatában szerzett sebeikben haltak bele a Bánffy-kastélyban berendezett tábori kórházban. Az első katonát 1944. szeptember 19-én temették el, az utolsót október 9-én. Négy nap múlva, október 13-án a Bánffy-kastélyt felgyújtották. Az alapítványokhoz már nem pályázhatnak, ezek Magyarországon megszűntek! Így csak a múltat tisztelő, nemes lelkű adakozókra, támogatókra számíthatnak. Nem lehet szó nélkül hagyni, hogy a magyar és román állam között hatvannégy év elmúltával sem hozták létre a hadisírok gondozására vonatkozó, államok közötti egyezményt! /Pataky József, a THHB elnöke: Bonchidán tervez emlékművet állítani a THHB. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 20./

Még 2000-ben jelent meg nagyváradi napilapban dr. Dominik Gyula budapesti filozófiaoktatóval készített interjú a társadalmi, erkölcsi értékek hanyatlásáról, az amerikanizmus divatjáról.,,Ma Magyarországon értékzavar van. Az emberek elvesztették az értékorientációjukat” – mondta Dominik Gyula. Szerinte Romániában is ugyanez a helyzet, csak itt még nagyobb a veszély, hiszen a romániai magyarok már amúgy is nyelvi elnyomás alatt vannak, s ehhez hozzáadódik az amerikai kultúra befolyása is. A filozófus szerint Románia is ugyanazt az utat járja majd be, mint Magyarország, csak kicsit megkésve. A cikkíró szerint Románia most elérkezett ide. Ősi társadalmi értékek kérdőjeleződnek meg: a család, vallás, nő–férfi párkapcsolat. Amerikából elindult a szinglimozgalom, a homoszexuálisok házasságkötése, gyermekvállalása, egyre több az abortusz, a fiatalkori gyilkosság, és öngyilkosság. A vallás helyett kétes eszmék hirdetői vették kézbe a hinni akarókat. /Románszki Zsuzsa: Értékek, éltek-e? = Szabadság (Kolozsvár), febr. 20./

Az önálló, állandó állami támogatásban nem részesülő színházi és zeneművészeti társulatok jogi helyzetéről és támogatási lehetőségeiről hozott rendelkezést a Kulturális és Vallásügyi Minisztérium. Lehetőség nyílik a művészeti szolgáltatások koncesszióba adására, a központi és helyi közigazgatási szervek az előadói vagy zeneművészeti szolgáltatásokat koncesszióba adhatják független, vagy magántársulatoknak is. Demeter András kulturális minisztériumi államtitkár koordinálásával több találkozó lesz országszerte, amelynek során az intézmények és magántársulatok vezetői megismerkedhetnek a jogszabály tartalmával, illetve javaslatokat tehetnek a módosításra. /F. I. : Fenntarthatóvá válhatnak a magántársulatok. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 21./ „Liberalizálódik” hamarosan a romániai színházi piac, a színházak mellett „színházi kft. -k” is lesznek, s az új törvény adta lehetőségek szerint önkormányzatok is alkalmazhatják. A törekvés Demeter András kulturális államtitkár szerint normalizálódás, azonban a reform karcsúsításokat és bérrobbanást is eredményez. Bocsárdi László, a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház igazgatója nem optimista az új színházi törvényrendeletet illetően. Szerinte ez kimozdítja valamilyen irányba a színházakat, de ez nem biztató a jövőjüket illetően. Keresztes Attila, a Kolozsvári Állami Magyar Színház aligazgatója kszerint a módosítás nem változtat sokat: eddig is legalább hároméves tervet kellett összeállítaniuk a pénzforrások megpályázása előtt. Parászka Miklós, a Csíki Játékszín igazgatója szerint akkor lesz csíki vonatkozása is a jogszabály gyakorlati alkalmazásának, ha majd Székelyföldön is lesz valakinek színházba, kulturális tevékenységbe fektetendő pénze. Béres László, a gyergyószentmiklósi Figura Stúdió Színház igazgató-rendezője szerint a kilenc erdélyi magyar színházból a törvény nyomán 2-3 fog megmaradni, erre már korábban is figyelmeztették Demeter Andrást. Erre reagálva az államtitkár elmondta: az összetett bérezési változások nem igazolják a Béres félelmeit, noha beismerte, számos feszültséget és konfliktust szülhet a változás. Magyarországon jelenleg a színházaknál pánik van, de Nyugaton már régen ez van: tudomásul veszik a művészek, hogy két lábon kell állniuk, illetve folyamatosan dolgozniuk kell – fogalmazott Sebestyén Rita Júlia aradi származású, Budapesten élő szabadúszó dramaturg, drámaíró, színházi szakíró. /Színháztörvény: a normalitás drámája. = Új Magyar Szó (Bukarest), febr. 21./

A párizsi Földrajzi Társaság nagydíja Bernard Le Calloc’h professzor orientalista, keletkutató kapta, nemcsak életművéért, hanem kiváltképpen két – még cím szerint is megemlített – magyar vonatkozású könyvéért. Mind a két francia nyelvű mű 2005-ben jelent meg Brest városában, Bretagne-ban, az Éditions Armeline kiadó Veszélyben forgó népek című sorozatában. Olyan fenyegetett nyelvű és sorsú kisebbségi népekről szól ez a már mintegy húszkötetes könyvsorozat, mint a németországi szorbok, a lettországi lívek, a hollandiai frízek, a krími tatárok, a svájci ladinok, a moldovai gagauzok stb. A sorozatindító Les Sicules de Transylvanie (Az erdélyi székelyek) a szerző egyik nagydíjas kötete. Nincs a viszontagságos történelmű székelymagyar népcsoportnak olyan etnikai, nyelvi, társadalmi, kulturális vonása – a rejtelmes eredettől az ősi rovásírásig -, amelyről ne tájékoztatna a tudós Le Calloc’h tudományossággal, a régebbi és legújabb nemzetközi és magyar kutatások eredményeinek alapos ismeretében. A Les Csángós de Moldavie (A moldvai csángók) Le Calloc’h másik kitüntetett műve. Kimerítő bibliográfia és bőséges hivatkozások tanúsítják a szerzőnek a vonatkozó magyar szakirodalomban való lenyűgöző jártasságát, és magyarázzák meg, hogyan tud olyan tartalmas fejezetekkel választ adni mindarra a sok történelmi és társadalmi, néprajzi és kulturális kérdésre, amelyeket ennek a kevéssé ismert népcsoportnak a múltja, jelene és bizonytalan jövője vet föl. Kik azok a csángók? Mit jelent a nevük? Hol élnek? Honnan és mikor kerültek oda? Ilyen és hasonló fejezetcímek sorakoznak a kötetben. Térképek, remek fényképek teszik teljessé mindkét mű hitelét. A tudós szerző határozottan vitába száll mindenféle (román) történelemhamisító igyekezettel. A székelyek ügyében a hírneves Iorgával is (aki habozás nélkül a vlah – valah, oláh -néppel azonosítja a székelyek kapcsán Kézainál említett blak népet, noha ismeretes a korai arab kútfőkből, hogy a belső-ázsiai, törökös bulak népről van szó). A csángók ügyében pedig Dumitru Martinasnak mond ellent, aki egyszerűen csak "elmagyarosított"(?) románoknak tartja őket. A 82. évében járó Le Calloc’h 1947-től egy ideig a gödöllői premontrei gimnázium franciatanára, majd 1949-től a budapesti francia nagykövetség titkára volt. Későbbi gaulle-ista politikai pályája, szenátusi és egyéb munkája sosem akadályozta szüntelen tudományos tevékenységét, amelynek a finnugor népek és nyelvek, a tibeti kultúra és Kőrösi Csoma Sándor életműve voltak a fő tárgyai. Kőrösi Csomával foglalkozó művei közül három is megjelent magyarul (az Akadémiai, a Püski, illetve a Bethlen Gábor Kiadónál). Ami pedig a gazdag és eleven magyar nyelvtudását illeti, nemrégiben magyar hallgatósága is meggyőződhetett róla a budapesti Semmelweis Orvostörténeti Könyvtárban tartott remek, magyar nyelvű előadása alkalmával. /Benyhe János: Egy magyar érdekű francia nagydíjról - Elmagyarosított románok? – egy francia a román történelemhamisítók ellen. = Heti Válasz (Budapest), febr. 21./

A Szövetségi Képviselők Tanácsának (SZKT) január 26-i ülésén mutatta be az Ügyvezető Elnökség az RMDSZ önkormányzati stratégiáját a következő évekre. A dokumentum tervezetének elfogadásáról a következő ülésén dönt a testület. Az RMDSZ a kezdeményező és szolgáltató önkormányzatokhoz akar eljutni, erről szól ez a stratégia: élhető jövőkép állítása, írta Cseke Attila, az RMDSZ önkormányzatokért felelős ügyvezető alelnöke. Az RMDSZ versenyképes, erős érdekképviselettel bíró, legitim önkormányzatokat akar az Európai Unióban. Erős kapcsolati háló kiépítése és működtetése szükséges Brüsszel, Bukarest, Budapest és a helyi közösségek között. Szükséges, hogy legyenek fejlesztési központok. Az önkormányzatoktól kell elindulnia a kezdeményezésnek. Kezdeményező, élelmes, rátermett jelölteket kell állítani a helyhatósági választásokon. Az RMDSZ teljes mértékben támogatja a széleskörű decentralizációt. A mikrorégiók önkormányzatai ne egymásnak vetélytársai, hanem egymással együttműködő partnerei legyenek. A területfejlesztési koncepcióknak alulról építkezve kell hogy kialakulniuk. Fontos a régióban, mint közigazgatási egységben való gondolkodás kialakítása. Hosszabb távon a kulturális intézmények decentralizációja biztosította önálló művelődéspolitika szavatolhatja a tömb- és a szórványmagyarság kulturális identitásának erősítését. Az RMDSZ továbbra is szorgalmazza az elkobzott egyházi vagyonok visszaadásáról szóló törvény maradéktalan alkalmazását. /Cseke Attila, az RMDSZ önkormányzatokért felelős ügyvezető alelnöke: Az RMDSZ önkormányzati stratégiájáról. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 22./

Mégis közös szervezésű március 15-i ünnepség lesz Sepsiszentgyörgyön. Tóth Birtan Csaba, a sepsiszentgyörgyi RMDSZ elnöke telefonon egyeztetett Gazda Zoltánnal, az MPSZ sepsiszéki elnökével, aki két hete javasolta, tegyék politikamentessé a megyeközpont ünnepét. Tóth Birtan Csaba egyetértett, hogy ki kell zárni a politikumot és a kampányt. A március 15-i megemlékezés programja részben körvonalazódott, javaslatokat várnak az MPSZ-től és más szervezetektől. Ünnepi szónoknak Chaldek Tibort, a budapesti Pongrácz Gergely Polgári Kör elnökét hívták meg – tájékoztatott az RMDSZ-elnök. /Farkas Réka: Mégis közös ünnep lesz (Március 15. Sepsiszentgyörgyön). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), febr. 22./

„Minden ember költő. Mi magunk vagyunk a csoda, a megélés. A költészet sokkal több, mint leírt vers, ami azáltal válik konkréttá, hogy nem tudjuk megállítani az időt” – vélekedett Halmosi Sándor budapesti költő, műfordító február 20-án Sepsiszentgyörgyön, ahol Demény Péter kolozsvári költővel tartották meg felolvasókörútjuk első találkozóját. Az alkotók immár öt éve olvasnak fel együtt, s ilyenkor elhozzák a legújabb köteteiket is. Demény Péter költőként közel tíz évig hallgatott. Ezúttal azonban magával hozta a tavaly év végén megjelentetett A fél flakon /Koinónia Kiadó, Kolozsvár, 2007/ című verseskötetét is. Halmosi Annapurna déli lejtőin (szeretők könyve) című alkotásának passzusaival ismertette meg a szentgyörgyi olvasókat. /Illyés Judit: A költészet „érintése”. = Új Magyar Szó (Bukarest), febr. 22./

Vas-Zoltán Iván rendező, színész és dramaturg Toronto és Temesvár földrajzi koordinátái között rendezett már New Yorkban, Budapesten, Zalaegerszegen, Pécsett, Nyíregyházán, Debrecenben, Szegeden, Békéscsabán és más helyeken is, de temesváriak, s a Csiky Gergely Színház művészei azt hiszik, hogy Bega-parti városban érzi igazán otthon magát. Az 1990-es évek közepén, amikor lehetőség nyílt a diktatúra alatt számban és művészi erőben megfogyatkozott együttes újjászervezésére, Vas-Zoltán Iván jelentős szerepet vállalt a társulatépítő munkában, évente két rendezéssel segítve a krónikus rendezőhiánnyal küszködő intézményt. 1995 szeptemberében egy zenés mesekomédiát, a Szélkötő Kalamónát és Wassermann-Leigh-Darion népszerű musical-jét, La Mancha lovagját állította színpadra. A következő évben ismét két premierrel ajándékozta meg a temesváriakat: a Szépség és szörnyeteg (szerzők: Marton Gábor és Vas-Zoltán Iván) mesejátékkal valamint a Vértestvérek (Willy Russell) musical előadásával. 1997-ben előbb John Fowles regényének, A lepkegyűjtőnek maga készítette adaptációját rendezte a Csiky Gergely Színházban, majd Dés-Geszti-Békés musical-je, A dzsungel könyvének színpadi változata következett. Néhány év szünet után, 2001-ben jött el újra Temesvárra. A következő években a magyar rockopera, István, a király hozott sikert. Jelenleg Vas-Zoltán Iván sorrendben immár tizedik temesvári rendezése a Rémségek kicsiny boltja című vígjáték. /Szekerenyés Irén: Vas-Zoltán Iván temesvári jubileuma. = Nyugati Jelen (Arad), febr. 23./

Első helyezést ért el a Magyar Sajtófotó pályázaton Sánta István Csaba sepsiszentgyörgyi származású, Budapesten élő szabadúszó fotóriporter. Sánta István Csaba képei többször szerepeltek Szent György-napi kiállításokon, sajtófotói egyedi színfoltot jelentettek Sepsiszentgyörgy kulturális forgatagában. /Szentgyörgyi fotós díja. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), febr. 23./

Február 23-án Kolozsváron a Bánffy-palotában a XVI. Mátyás Napok keretében megnyitották a Bibliotheca Corviniana című vándorkiállítást, amely Mátyás király világhírű könyvtárának napjainkig fennmaradt darabjainak egy részét mutatja be. A kolozsvári Amaryllis Társaság (AT) és a budapesti Országos Széchenyi Könyvtár (OSZK) szervezésében tizenkilenc kódexből falra akasztott, illetve több asztalon elhelyezett, műszakilag kiválóan elkészített fakszimile látható. A tárlat anyagát az OSZK adományozta az Amaryllis Társaságnak. A látványos kiállítást még ebben az évben több romániai városban – Bukarestben, Marosvásárhelyen, Szilágysomlyón, Nagybányán, Székelyudvarhelyen, Csíkszeredában, Sepsiszentgyörgyön, Nagyváradon és Nagyszebenben – is megcsodálhatja a közönség. A tárlat anyagát véglegesen Mátyás király szülőházában helyeznék el. Maczalik Arnold, az AT elnöke beszélt, majd László Bakk Anikó (AT), a Mátyás Napok fáradhatatlan szervezője segítséget kért abban, hogy amikor a vándorkiállítás decemberben visszatér Kolozsvárra, az anyag bekerülhessen végleges otthonába, a Mátyás király szülőházában berendezendő emlékhelyre. Cseh Áron kolozsvári magyar főkonzul arra emlékeztetett, hogy a legutóbbi román–magyar kormányülésen határozat született, miszerint a két ország támogatja a Mátyás szoborcsoport restaurálását, következésképpen a polgármesteri hivatal tegye meg a szükséges lépéseket a munkálatok megkezdésére, még ebben az évben. A tárlatnyitót tudományos ülésszak követte, Mátyás király Corvinái címmel. Ezen több előadások hangzott el, köztük volt: Újabb adatok a Corvina kutatástörténethez (Emődi András, nagyváradi Római Katolikus Egyházmegyei Könyvtár). Este Lupescu Radu Vajdahunyad vára a Hunyadiak korában című előadását hallhatta a közönség. /Musca Szabolcs, Ördög I. Béla: Corvinák tárlata a kolozsvári Bánffy-palotában. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 25./

Január 22-én, a magyar kultúra napján adták át a budapesti Uránia Nemzeti Filmszínházban a Magyar Kultúra Lovagja kitüntetéseket. A díjazottak között olyan neves személyiségek voltak, mint Makovecz Imre építész, Mága Zoltán hegedűművész, a kolozsvári gyökerekkel rendelkező, Budapesten élő dr. Aniszi Kálmán esszéíró, publicista. Nagy Ferenc karnagy, zenetanár, a Seprődi János Nemzetközi Kórusszövetség alapítója és elnöke is részesült a kitüntetésben. Nagy Ferenc "lehetetlen" feladatra vállalkozott: hogy összefogja a Kárpát-medence magyar dalosait. Életműve a Kórusszövetség. Nem leányálom kéthetenként vagy havonta útra kelni, kórusokat látogatni, összetartani, biztatni, nevelni – s mindezt hét országban: Románia és Magyarország mellett Szlovákiában, Szlovéniában, Ukrajnában, a Vajdaságban, Horvátországban. /Bölöni Domokos: Nagy Ferenc is a magyar kultúra lovagja. = Népújság (Marosvásárhely), febr. 26./

Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes nagy sikert aratott Budapesten, a Művészetek Palotájában léptek fel a Góbé virtus című előadással. Farsangi mulatozást, mókázást ígértek a szórólapon. Megalakulásuk óta, több mint ezer előadással a hátuk mögött érkeztek a vendégek a fővárosba. Székelyföldön kivételes rangot vívott ki magának az együttes. Amellett, hogy a legeldugottabb falvakba is elviszik műsoraikat, olyan, a népi hagyomány továbbélését szolgáló nemes kezdeményezéseknek is élére állnak, mint a Mezőségi Szórványmagyarok Vicei Találkozója, vagy az Erdélyi Prímások Találkozója. A mostani budapesti előadás ősbemutatónak is tekinthető, mivel a Góbé virtus korábbi változatát a Művészetek Palotájának kérésére az együttes kibővítette. A koreográfia két művész, Orza Calin és Gábos Endre nevét dicséri. „Nyissátok meg szíveteknek minden ablakát, és eresszétek be oda a napfényt" – idézi az együttes honlapjának első oldala Wass Albertet. /Csermák Zoltán: Góbé virtus a Művészetek Palotájában. = Hargita Népe (Csíkszereda), febr. 26./

Az idei mozgalmas évadról a Nagyvárad Táncegyüttes vezetője, Miklós János számolt be. A Nagyvárad Táncegyüttes legutóbbi előadása a Hajdú-Bihar megyei Bihar Táncegyüttessel közösen bemutatott Eltáncolt cipők című táncos mesejáték. Színpadra állításához – akárcsak A só útja, a Boszorkánytánc, a Városi komédia és a Rendes feltámadás esetében – pályázat útján szereztek pénzt. Az Eltáncolt cipők létrehozásához szükséges összeget eurorégiós pályázaton nyerték el, és ugyanennek a pályázatnak köszönhetően létrehoznak egy weboldalt, amely a határ két oldalán elterülő Biharország népművészeti adatbázisa lesz. Hat évvel ezelőtt, 2002 februárjában a Nagyváradi Állami Filharmónia keretében működő Crisana Népi Együttesnél négy állást hirdettek meg magyar táncosoknak. Ezzel kezdődött a Nagyvárad Táncegyüttes története. „A megyei tanács kezdeményezte, hogy magyar táncosoknak is hozzanak létre állásokat a román táncegyüttesnél. Jelenleg nyolc táncospáruk, hat zenészük és négy szólistájuk van. A Nagyvárad Táncegyüttes nevet 2005 eleje óta viselik, akkor lettek önállóak. Repertoárjukon kalotaszegi, szatmári, mezőségi, felcsíki, gyimesi, marosmenti és küküllőmenti táncok szerepelnek, a magyar néptáncok mellett román és cigány táncokat is megtanultak. Állandó koreográfusuk, László Csaba mellett Dimény Levente színművész segíti a munkájukat. Előadásaikkal szinte az egész Erdélyt bejárták már Nagykárolytól Segesvárig, Kolozsvártól Barótig, továbbá két budapesti föllépést is maguk mögött tudhatnak. /Fried Noémi Lujza: Biharország táncosai. = Krónika (Kolozsvár), febr. 26./