Első alkalommal osztották ki a Budapesti Román Kulturális Intézet kulturális nívódíját és média-díját. A Duna Palotában december 11-én tartott rendezvényen a média-díjat Cselényi László, a Duna Televízió elnöke vehette át, az indoklás szerint a közszolgálati csatorna kulturális sokszínűsége érdekében kifejtett munkájáért. Az elismerés szól a Duna Televízió azon tevékenységének is, amely elősegíti a toleranciát. Szintén média-díjban részesült Simon Eva, a gyulai Foaia Noastra című folyóirat főszerkesztője. /Kitüntették Cselényit. = Hargita Népe (Csíkszereda), dec. 12./

A Vendégségben Budapesten programsorozat második félévére, januártól az évad végéig betervezett előadásokra nem áll rendelkezésükre a szükséges pénzösszeg. Az Égtájak iroda által szervezett színházi sorozat, amely külhoni társulatok számára biztosít bemutatkozási lehetőséget a magyar fővárosban tízéves jubileumát ünnepelné, amennyiben meg tudná valósítani a tervezett programot. A rossz hírt a programigazgató, Goldschmied József adta hírül a sorozat művészeti tanácsadójának, Darvay Nagy Adrienne-nek, aki éppen Kolozsváron „vendégeskedett”. A színháztörténész elmondta, a Kulturális Minisztériumtól várná a segítséget. Eddig 173 előadást hoztak el Budapestre. /Pénz nélkül marad a Vendégségben Budapesten? = Szabadság (Kolozsvár), dec. 12./

Telt házzal játszották a kolozsvári Interferenciák fesztivál valamennyi előadását. Tizenkét előadás tizenegy nap alatt, hatezerötszáz nézővel – a Kolozsváron hétfőn este véget ért Interferenciák Nemzetközi Színházi Fesztivál elsősorban a közönség tekintetében hozott meglepetést. Kolozsváron több évvel ezelőtt a színház vezetősége és a hagyományokkal szakító színházszemlélet ellen fellázadt a közönség egy része, most viszont minden este telt házzal játszották az előadásokat. A legnagyobb ováció a budapesti Katona József Színház és a spanyol Teatro de la Abadía produkcióját jutalmazta – az Ascher Tamás rendezte Ivanovot és az Ana Vallés rendezte Emlékezni fogok mindnyájatokra című előadás színészeit állva tapsolták vissza több ízben is. A kolozsvári magyar színház megalapításának 215. évfordulójára szervezett fesztivált hétfőn este Csehov A sirály című drámája zárta, a nagyszebeni Radu Stanca Színház előadásában. Az újabb kutatások szerint 1792. december 17-én tartotta első előadását Kolozsváron az Erdélyi Magyar Nemes Színjátszó Társaság – írta Darvay Nagy Adrienne A mesebeli szentmadár című monográfiájában. Kótsi Patkó János színész és rendező 1793-tól 1808-ig igazgatta a társaságot. Az erdélyi színjátszók Kolozsváron kívül Nagyváradon, Debrecenben, Marosvásárhelyen és más városokban is valóságos kultuszát teremtették meg a világirodalmi klasszikusok – Shakespeare, Schiller vagy Molière – műveinek. /Rostás-Péter Emese: Jelzések a közönségből. = Krónika (Kolozsvár), dec. 12./

Kányádi Sándor Kossuth-díjas kolozsvári költő életmű-sorozatának első darabját mutatták be december 10-én Budapesten, a Custos-Zöld Könyvesbolt és Antikváriumban. „Én ezzel a kötettel, akárcsak az előzőekkel, a magyar olvasókhoz kívánok szólni, ahol magyar közösségek élnek és olvasnak, azoknak írok én” – mondta 78 éves Kányádi. A Tűnődés csillagok alatt – Egyberostált versek és műfordítások I. /Helikon Kiadó, Budapest/ címet viselő kötet a költő 1952 és 1978 között írt művét tartalmazza. A gyűjtemény költeményeket és versátültetéseket tartalmaz. /Kánya Gyöngyvér, Budapest: A magyarság könyve. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 12./

December 12-én Budapesten magyar-magyar konzultációt tartottak. A konzultáción Gyurcsány Ferenc miniszterelnök vezetésével magyarországi miniszterek találkoztak a határon túli és nyugati magyar közösségek vezetőivel. Budapest a magyar–magyar kormányzati konzultáció intézményét a külhoni magyar közösségeket érintő alapvető stratégiai kérdések megvitatása érdekében hozta létre. Az első ilyen jellegű tanácskozást tavaly decemberben volt. A mostani konzultáción áttekintették, hogyan alakul a nyugati magyarság helyzete. Számukra új oktatási-kulturális programokat indítanak. Arról is szó volt, mennyire fontos szerepet tölt be az összmagyar kultúra szempontjából a kétévente megrendezett Biennálé, ezért a köztes években is lesz a kulturális összetartozást bemutató, augusztus 20-hoz kapcsolódó rendezvény. „Radikalizmusra nem szabad radikális választ adni, ahogy a nacionalizmusra sem nacionalistát, mert ez nem vezet sehová, és nem szolgálja az adott országban élő magyar kisebbség érdekeit” – fogalmazott Gémesi Ferenc szakállamtitkár. Közölte: jövő évre feladattervet készítenek a határon túli magyarokkal kapcsolatos programok végrehajtásáról és a támogatásokról. /Konfliktusok helyett együttműködést. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 13./

Azok a magyarországi politikai erők, amelyek megosztották a romániai magyarságot, nem mérték fel, hogy ezzel a román politika megosztási szándékát segítették elő – nyilatkozta Budapesten Markó Béla, az RMDSZ elnöke. Kérdésre válaszolva hangsúlyozta: nem Tőkés Lászlóval kell megállapodniuk – hiszen ő már európai parlamenti képviselő – hanem az őt támogató erőkkel. Hozzátette: úgy látják, hogy a Fidesszel is le kell ülniük tárgyalni. Markó Béla véleménye szerint az európai parlamenti választás rendkívül eredményes volt az RMDSZ szempontjából. Markó rossz döntésnek nevezte, hogy a Fidesz a romániai magyarság egységes érdekképviseleténél fontosabbnak tartotta, hogy támogassa saját jelöltjét. Az RMDSZ elnöke kiemelte: a romániai magyarság politikai erejére nagy szükség van, mert a törvényhozásban kisebbségellenes próbálkozásokat tapasztalnak. Kelemen Hunor szerint Tőkés Lászlót terheli a felelősség azért, hogy csak három romániai magyar EP-képviselő van, mert a közös listán négy politikus is bejutott volna a brüsszeli testületbe. /Markó: rosszul döntött a Fidesz. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 13./

Díjmentes nemzeti vízummal léphetnek be Magyarország területére az Ukrajnában és Szerbiában élő magyarok a december 21-ei schengeni övezeti csatlakozás után is – közölte Budapesten Gémesi Ferenc, a Miniszterelnöki Hivatal szakállamtitkára. A harmadik, európai országba is belépést biztosító, úgynevezett schengeni vízumért azonban 35 eurót kell fizetni. A legkedvezőbb helyzetben az ugyancsak a schengeni övezethez tartozó Szlovákiában, Szlovéniában valamint Ausztriában élő magyarok lesznek, miután az említett tagországok határai és Magyarország között megszűnik az ellenőrzés. Az európai uniós Románia állampolgárainak sem lesz vízumkötelezettsége, így az itt élő magyarok is akár útlevéllel, akár személyivel átléphetik a magyar határszakaszt. Ugyanakkor a határnak csak az egyik oldalán lesz közös ellenőrzés. /Díjmentes nemzeti vízum az ukrajnai és a szerbiai magyaroknak. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 13./

Gyurcsány Ferenc miniszterelnök vezetésével magyar–magyar konzultációt tartottak december 12-én Budapesten. „A legfontosabb üzenet a külhoni képviselőktől számunkra az volt, hogy a magyar politika ne avatkozzon be a külhoni közösségek életébe” – tájékoztatott Gémesi Ferenc, kisebbség és nemzetpolitikáért felelős szakállamtitkár a megbeszélésén. A magyar kormány miniszterei a külhoni magyar szervezetek képviselőivel – többek között Markó Bélával, az RMDSZ elnökével és Kelemen Hunorral, az RMDSZ ügyvezető elnökével – áttekintették az elmúlt évben tapasztaltakat. Hosszú idő után foglalkoztak nyugati magyarok ügyével is. A tanácskozáson szó esett a támogatáspolitika intézményrendszeréről, illetve bemutatták a nemzeti jelentőségű intézményekről és programokról szóló kiadványt is. Az oktatás-nevelési támogatás 2007-ben, akárcsak 2006-ban, jócskán meghaladta az 5 milliárd forintot. Ebből Románia több mint 3 milliárd forintot kapott. /Kánya Gyöngyvér, Budapest: Magyar–magyar konzultáció: Budapest ne avatkozzon be! = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 14./

Idén a kultusz, a kultúra és az erőszak hármas kapcsolata alkotta a kétnapos találkozó tárgyát Budapesten, a Magyar Tudományos Akadémia Irodalomtudományi Intézetében működő Kultuszkutató Csoport konferenciáján. „Az erdélyi városokban az idősek és a fiatalok között még felfedezhetünk etnikai különbségeket, az idősek esetében még például öltözködésükből, a házukban található dísztárgyakból, képekből hovatartozásuk megállapítható, ám a fiatalokra ez már nem jellemző, hiszen ott már elmosódtak ezek a kulturális határok” – mondta az erdélyi élet több tanulmányában vizsgáló Feischmidt Margit kulturális antropológus, egyetemi adjunktus. Szerinte a kultúra nem az, aminek hosszú időn keresztül gondolták, mert a világ megváltozott, illetve a világról alkotott képünk is változáson ment át. Négyéves kutatási munka lezárásaként kerül sor a konferenciára, amely már nemcsak az irodalom területére koncentrál. /Kánya Gyöngyvér, Budapest: „Kulterőszak” Pesten. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 14./

A Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem napjainak csütörtök esti ünnepélyes megnyitóján dr. Szentirmay Zoltán budapesti egyetemi tanár, a marosvásárhelyi egyetem társult professzora részesült Doctor Honoris Causa kitüntetésben. Budapestről népes küldöttség érkezett dr. Kásler Miklós professzorral az élen, akit tavaly avattak a marosvásárhelyi egyetem díszdoktorává. Kásler professzor az egy évvel ezelőtt indult együttműködés fontosságát hangsúlyozta, amelyből több közös európai pályázat született és tíz doktorandusz hallgató képzése folyik. Eredményesen működik a budapesti vendégprofesszorok támogatásával beindított doktori iskola, amelyet dr. Jung János professzor vezet. Az egyetem tervei között szerepel az angol nyelvű általános orvosi képzés beindítása. /(bodolai): Díszdoktort avattak. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 15./

December 17-én Budapesten átadták a Kós Károly építészeti díjakat. Többek között a kolozsvári könyvbarátok körében is ismert szerző, Sas Péter művelődéstörténész részesült az elismerésben, rajta kívül Szablyár Péter geológus, az Isaszegi Múzeumbarátok Köre, a Káli Medence Környezetvédelmi Társaság, valamint a Kisújszállási Városvédő és Szépítő Egyesület kapta az idén a Kós Károly építészeti díjat. Sas Péter irodalom- és művelődéstörténész a Magyar Tudományos Akadémia Irodalomtudományi Intézetének tudományos főmunkatársa, Kós Károly életművének kutatója, aki munkájával az építészettörténet számára is értékes forrásanyagokat tesz megismerhetővé. /Átadták a Kós Károly építészeti díjakat. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 15./

Hagyománnyá vált már a kolozsvári magyar főkonzulátuson az évente megszervezett Korunk-délután. A jelenlévők elsőként lapozhatták fel a Korunk 50 éves fennállásának megünneplésére kiadott két kötetes antológiát. – Szívügyünk Erdély legrangosabb művelődési- és tudományos folyóiratának támogatása és népszerűsítése, ebből a szándékból születtek meg a főkonzulátuson rendezett, mára már hagyománnyá vált lapbemutatók is – mondta Cseh Áron főkonzul. Kántor Lajos, a Korunk főszerkesztője beszámolt arról, hogy Korunk képviselet nyílt Budapesten, Budai Porta néven. Folytatódik jövőre a Korunk Akadémia, egyfajta továbbképzéssé, felnőttképzéssé fejlesztve, a második egyetemi félévtől komoly műhelymunkával, rangos hazai és külföldi előadók meghívásával nyit új fejezetet. Az antológia Közép-Európa vándora Korunk-dosszié 1957–2007 Válogatás a Korunk öt évtizedének írásaiból címmel adja közre a Korunk fél évszázadának legjelentősebb írásait. A Korunk októberi lapszámának címe Fiatal kutatónak lenni... /F. I. : Ötven év legjelentősebb írásai a Korunk antológiában. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 15./

Alig tíz év alatt – 1944-től 1955-ig – három országban is raboskodott Bartha István. A Szovjetunióban hadifogolyként 33 hónapot, Magyarországon öt hónapot töltött, megtapasztalhatta, hogyan értelmezi a kommunista rendszer a vallásszabadságot. A harmadik helyszín Románia volt, ahol a magyar és a román titkosszolgálat összjátékaként ugyancsak a magyarországi ál-vallásszabadság miatt szenvedett hat keserves hetet Bukarestben. Fél évszázadnak kellett eltelnie, hogy Bartha István, a jelenleg Svédországban, Svedalában élő gépészmérnök, nyugalmazott egyetemi tanár papírra vesse fogságának emlékeit (Dr. Erdős Bartha István: Három ország foglya, Neptun Kiadó, Csíkszereda, 2007). 1944-ben Nagybányánál került szovjet fogságba, ahol éhezés, tífusz, vérhas, malária tizedelte a foglyokat. Jehovista árulók miatt került a határ átlépése után Nagyváradról a bukaresti belügy karmai közé, miután pedig visszatoloncolták, megismerte Budapest börtöneit is. A sok szenvedés után Bartha István visszatalált református hitéhez, majd Svédországban valóra válthatta álmait, hiszen a korrózió kiemelkedő rangú, elismert szakemberévé vált, országhatárokon átívelő hírnevet szerzett magának. Könyvét elhunyt felesége, Erdős Irma színművésznő emlékének ajánlotta. /b. d. : Három országban raboskodott. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 15./

A sorkatonai szolgálat megszüntetésével Magyarországon is, Romániában is megszakad a bakaélethez, a férfivá avatáshoz kapcsolódó évszázados hagyományok és rítusok sorozata. De ez nem jelenti azt, hogy szellemi, illetve tárgyi vonatkozásban nincs feltárni és megőrizni való – hangzott el a Kriza János Néprajzi Társaság (KJNT), valamint a Babes–Bolyai Tudományegyetem Magyar Néprajz és Antropológia Tanszéke szervezésében a hét végén Kolozsváron lezajlott ülésszakon. Az eltűnt katona című kétnapos konferencián magyarországi és erdélyi néprajzkutatók tudományos közlései, könyv- és folyóirat-bemutatói, filmvetítései azt támasztották alá: a katonai szolgálat, a velejáró mindenkori harci események és a hadifogság a kutató számára rengeteg titkot rejt még. A budapesti Honismeret folyóirat katonai hagyományokkal foglalkozó különszámát bemutató Halász Péter főszerkesztő és folklórkutató megjegyezte, hogy a magyarországi önkéntes néprajzi gyűjtők legutóbbi tanácskozásán meglepően nagy érdeklődés mutatkozott a közel százötven éves magyar sorkatonaság tárgyi és szellemi öröksége iránt. Két könyvet mutattak be a tanácskozáson. A második világháborús hadifogolytáborok és a sztálini lágerek folklórjából ízelítőt nyújtó – Vasvári Zoltán társszerzővel írt, és 2006-ban kiadott – Áldozatok című könyvét Küllős Imola budapesti egyetemi tanár, kutató ismertette. Benkő Levente és Papp Annamária bemutatták a csíkszeredai Pallas–Akadémia gondozásában néhány hete megjelent Magyar fogolysors a második világháborúban című kétkötetes munkájukat, az első olyan erdélyi kísérletet, amely élő visszaemlékezések, naplófeljegyzések és levéltári források összevetésével próbált képet nyújtani a fogolytáborokról. /Szolgálat nincs, emlék van. = Krónika (Kolozsvár), dec. 17./

Kaput nyitott Budapesten a Korunk folyóirat: ez a Korunk – Budai Porta, ez is része a magyar–magyar kapcsolatoknak, a kölcsönös tájékoztatásnak, hogy közvetlenebbé váljon az átjárás tudományban, irodalomban, művészetekben. A legmagasabb, a bukaresti minisztérium által nemrég megítélt B+ tudományos minősítés birtokában a Korunk vállalta ezt a lépést, állandó képviselet megteremtését Budapesten (a Margit körút 5/a szám alatti Bem moziban). A kezdemény komolyságát egy héttagú grémium jelzi: két akadémikus, az irodalomtörténész Poszler György és a történész Romsics Ignác; az ugyancsak neves irodalomtörténész, számos erdélyi tárgyú könyv szerzője, Pomogáts Béla; a Szegeden élő, messze földön méltán népszerű egyetemi tanár Ilia Mihály, az író Csiki László és Zalán Tibor, a kiváló grafikus Tettamanti Béla – valamennyien a folyóirat régi, megbecsült szerzői. A Korunk – Budai Porta keretében mutatták be a Közép-Európa vándora (Korunk-dosszié, 1957–2007) című, közel 900 oldalon, két kötetben esszét, tanulmányt, verset, prózát, grafikát újra összegyűjtő rangos kiadvány. Ugyanitt találkozhattak az olvasók Szabédi László kiadatlan írásainak (naplójának, levelezésének) gyűjteményével és egyéb Korunk-kiadványokkal. /S. L. : Könyvek a Portán. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 17./

Tizenöt éves a Duna Televízió. Az évforduló alkalmából gálaműsort tartottak Budapesten, a Nemzeti Színházban. Közjogi méltóságok, neves közéleti személyiségek, diplomaták, művészek is megtisztelték jelenlétükkel a rendezvényt. Sólyom László köztársasági elnök szerint a magyar nemzetet több országban élő, több központú, regionális, kulturális nemzetként kell felfognunk. Ezért még fontosabb a Duna Televízió hivatása, közvetítő szerepe, hiszen a nemzettudatnak legalább annyira szüksége van a határon túlról az anyaországba irányuló információra, mint az innen kifelé közvetítettre. A Duna TV ebben az értelemben világadó. Küldetése egyértelmű: az összmagyarság szolgálata, az összetartozás erősítése. Cselényi László, a műholdas közszolgálati csatorna elnöke úgy vélte, hogy a Duna Televízió túl van a gyermekbetegségeken. Az elnök szerint a Duna Tévé példát mutat közszolgálatiságból. Az elmúlt másfél évtizedben nem távolodott el alapvető céljától. „A körülmények változtak csupán. Az induláskor a határon túli magyarság ünnepelte a csatornát, hiszen szinte csak így jutott el hozzájuk az anyaország kultúrája. Ma már, a kábelrendszernek köszönhetően, egy egyszerű erdélyi család is számos magyarországi csatornát nézhet, ezek között az élen lenni nagy dicsőség. Statisztikai adatok igazolják, hogy a legnépszerűbb hazai kereskedelmi tévék is mögöttünk vannak a határon túli rangsorban. Ezenkívül a hazai nézettség is megnőtt, sokan a Duna Televíziót tartják a közép-európai kultúra egyik legfontosabb közvetítőjének. ” /B. D. : A világ magyar tévéje. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 18./

Ezen a hét végén ünnepli tízéves fennállását a Both Aranka vezette székelyudvarhelyi Kékiringó Néptánccsoport. December 20-án lesz az Aprók Táncháza, a következő napokon koncert, felnőttek táncháza majd gála lesz. A születésnapi ünnepséget a Digitál 3 Televíziónál tartják. Az ünnepi műsorban az eltelt tíz évet viszik színpadra. A Kékiringó 2007 nyarán Budapesten és környékén turnézott. Az utóbbi években sok középiskolásuk volt, akik azután elmentek továbbtanulni. /Barabás Blanka: Egy évtized a Kékiringóval. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), dec. 18./

Évértékelőt tartott december 18-án Lászlófy Pál, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének elnöke és Burus Siklódi Botond főtitkár, az Apáczai Csere János Pedagógusok Háza igazgatója. A fiatal pedagógusokra való hangsúlyosabb odafigyelés, arányuk növelése a szövetség vezetésében – ez is célja az RMPSZ-nek. A Bolyai Nyári Akadémia szakmai programjának megújítása mellett voksol az RMPSZ vezetősége. Az Apáczai Csere János Pedagógusok Háza is kínál olyan informatikai továbbképzést, amely kreditpontokat biztosít. A tehetséggondozás egyik pillére a szövetség által évente odaítélt Mákvirág-díj, a szovátai Teleki kert pedig erdei iskolák szervezésére ad lehetőséget. Szintén a szövetség biztosít évente 100–200 diáknak nyaralást Zánkán és a Velencei-tónál. A következő év elején európai uniós pályázatok írására hirdettek tanfolyamot kétszer 25 órás képzés keretében, a tankönyvszerzőknek pedig kolozsvári és budapesti képzést kínál a szövetség. Burus Siklódi Botond az Apáczai Csere János Pedagógusok Háza igazgatójaként ismertette azt a beruházást, amelynek során egy 60 és egy 160 személyes konferenciateremmel, hat vendégszobával és két apartmannal bővül a pedagógusok háza, az épület régi részét pedig felújítják. Az épület átadását szeptemberre várják. /Takács Éva: A fiatal pályatársakra figyelnek. = Hargita Népe (Csíkszereda), dec. 19./

„Ez a mai hangverseny Böjte Csabáért, valamint az általa gondozott gyermekekért szól”– mondta Hamar Dániel, a Muzsikás együttes tagja azon a telházas koncerten a budapesti Zeneakadémián, melynek teljes bevételét a helyszíni adományokkal együtt a hagyományos magyar népzenét játszó Muzsikás együttes karácsonyi ajándékként a Dévai Szent Ferenc Alapítvány javára ajánlott fel. Az alapítvány Erdély negyven településén közel 1500 gyermek gondozását vállalta fel. „Aki nem hisz abban, hogy mennyi jó ember van, az kezdjen el jót tenni, és meglátja, milyen sokan odaállnak mellé” – vélekedik Böjte atya, az alapító ferences szerzetes. Az est egyik csúcspontja Petrás Mária színpadra lépése volt, a moldvai Diószénben született énekes az együttes rendszeres vendégének számít. /Kánya Gyöngyvér, Budapest: Árvákért zenélő Muzsikás. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 19./

Lényegét tekintve sikeresnek ítélte a végéhez közelítő évet Gyurcsány Ferenc december 20-án Budapesten. Évzáró értékelésében a magyar miniszterelnök kifejezte reményét, hogy a 2008-as év a nyugodt építkezésé lesz, „egy hosszú út nehéz szakasza. ” Úgy fogalmazott, hogy az elmúlt másfél esztendő Magyarországon egy illúzióval való végleges leszámolás periódusa volt: azé az illúzióé, miszerint egy ország sikere elválasztható a lakosság teljesítményétől. „Ma már egyértelmű statisztika támasztja alá, hogy 2001-ben a szociális nemzethalál állapotában voltunk, s amit azóta véghezvittünk, azt akár hatalmas politikai sikernek is nevezhetném” – jelentette ki Gyurcsány, aki beszámolójában csak sikereket sorakoztatott, csalódásokról nem volt hajlandó szót ejteni. A sikersorozat élére azt helyezte, hogy Magyarország helyreállította költségvetési hitelességét, s az idei 4 százalékos költségvetési hiány ismeretében biztosra veszi, hogy jövőre az ország képes lesz teljesíteni a maastrichti követelményként ismert 3 százalékos költségvetési hiányt. „Ez kulcsdöntő fontosságú” – fogalmazott. Az év sikertörténetének nevezte, hogy a magyar felsőoktatásban ma az intézmények harcolnak a jó képességű hallgatókért, a diákok a legjobb egyetemek kínálta lehetőségekért, s jó úton halad az állami és magánegyetemek rendszerbe való „összefésülése” is. Az egészségügyi rendszer átalakításának megkezdését nevezte az egyik legnagyobb fegyverténynek. „Olyan rendszert alakítunk ki, amelyben végre minden a helyére kerül, s nem a beteg igazodik a rendszerhez, hanem a szolgáltató keresi a biztosított kegyeit” – fogalmazott a magyar miniszterelnök. Évértékelő beszélgetésre invitálta a sajtót Gémesi Ferenc, a magyar kormány kisebbségi és nemzetpolitikai szakállamtitkára is. A politikus szerint a 2007-es esztendőben elkezdődött a „kilépés a régi támogatási modellekből, amelyek már korábban is meghaladottak voltak”, s a törekvés sikerét a határon túli magyar vezetők pozitív visszajelzései igazolják. Az év megvalósításai között az államtitkár az első helyen a biennálét említette, amelynek keretében „demonstratív módon láthatóvá vált a magyar kultúra egysége. ” A fejlesztéspolitika terén az etnikai alapú fejlesztések helyét átvették a projekt alapúak. A korábbinál nagyobb összegű támogatásokon túl a támogatáspolitika nagy „dobásának” Gémesi azt tartja, hogy sikerült pénzt „kiszorítani” egy intézményrendszer létrehozására is. Új szerepet szánnak a státusirodáknak is, az elkövetkezőkben egy kialakítandó információs-szolgáltatási hálózat részeivé válnak, amelynek feladatai közé tartozik például a határon túli magyarság anyaországi egészségügyi ellátásának elősegítése. A Krónika megkérdezte, milyen szerepet kaphat a támogatáspolitikában a Szili Katalin, az Országgyűlés elnöke által előterjesztett nemzetpolitikai törvénytervezet. Gémesi Ferenc szerint a tervezet a határon túli kisebbségek ügyeinek parlamenti szintű intézését segítheti, mivel a Máért típusú, ülések ideje lejárt, a sűrűbb, „munkás” összejövetelek sokkal több hatékonyságot ígérnek. /Csinta Samu: Nyugodt évet ígérnek. = Krónika (Kolozsvár), dec. 21./

Budapesten az Országgyűlés megszavazta az egészségbiztosítási rendszer reformját. Megfigyelők szerint a Gyurcsány-kormány nem ünnepelhet: tavasszal népszavazást tartanak a kérdésről. A szavazást országszerte tiltakozó megmozdulások kísérték. /Szőcs Levente: Referendum: egymás kérdésébe „vágnak” = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 21./

Életünket meghatározóan befolyásolta a Duna Televízió. Tizenöt évvel ezelőtt éppen a nemzet televíziójának indulása adta az ötletet, hogy Csíkszeredának is lehetne helyi televíziója. Ez a gondolat vezetett a Csíki Tv születéséhez és mi ennek hatására kezdtük el 1993-ban újságírói pályafutásunkat – emlékszik vissza Csúcs Mária, aki operatőr férjével, Csúcs Péterrel 1995-től rendszeresen tudósít Csíkszeredából és nemcsak onnan a Duna Televíziónak. – Azóta napi kapcsolatban vagyunk a budapesti kollégákkal, híradós és határon túli témákkal foglalkozó szerkesztőségekkel, mondták. Gyergyószentmiklóson Csata Orsolya 2004-től dolgozik a Duna Televízió tudósítójaként, főképp híranyagokat küld, de készít kisportrékat, riportokat is. /A tudósítók munkája. = Hargita Népe (Csíkszereda), dec. 21./

Immár tizenegyedik alkalommal rendeztek teológiai napokat december 14–15. között a kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetem Római Katolikus Teológia Karán. Dr. Jakubinyi György érsek prédikációjában felvázolta az egyetemes és szolgálati papság bibliai gyökereit. Dr. Puskely Mária Spirituális erővonalak az Árpád-korban címmel az Árpád-házi szentek életpéldáján keresztül körvonalazta a sajátos történelmi és földrajzi koordinátáktól meghatározott nemzeti spiritualitás jellemzőit. Dr. Tóth Anna bizantológus (ELTE, Budapest) egy kevéssé ismert bizánci laikus történész, Joannes Malalas világtörténetét ismertette. Dr. Cs. Gyimesi Éva a kortárs irodalom egy alkotásán, Kamarás István Jézus-projektum című művén keresztül közelítette meg a mai keresztény értelmiségi helyére vonatkozó témát. December 15-én dr. Angi István zeneakadémiai tanár, esztéta A gregorián ének pirkadó reneszánsza laikusok körében című előadásával folytatódott a konferencia. Dr. Tánczos Vilmos néprajzkutató Laikusok hagyományőrző szerepe a moldvai katolikusok körében című előadásából a hallgatóság képet alkothatott a csángó falvak múltbeli hitéletéről, amelyet magyar pap hiányában többnyire deákok irányítottak, de fény derülhetett az asszimilációs folyamatra és következményeire is. Dr. Holló László a Római Katolikus Státusról mint kifejezetten laikus intézményről tartott előadást. /Farmati Anna: Laikusok az egyházban. = Vasárnap (Kolozsvár), dec. 23./

Úgy tűnik, hogy végleg meghiúsult a román–magyar Gozsdu Közalapítvány létrehozása, miután a szenátus jogi bizottsága is kedvezőtlenül véleményezte a román–magyar alapítvány létrehozásáról szóló kormányrendeletet. Az immár három alkalommal együttes ülést rendező budapesti és bukaresti kormánynak ez az első olyan megállapodása, amely úgy tűnik, hogy kudarcra van ítélve. A szakbizottságban csak az RMDSZ és a liberális honatyák egy részétől kapott kedvező voksot. Eckstein-Kovács Péter, a szenátus jogi bizottságának elnöke úgy véli: nem létezik politikai akarat a kétoldalú egyezmény parlament általi elfogadására. Magyarországon zökkenőmentesen zajlott a rendelet ratifikálása, ezzel szemben Romániában csak az első lépéseket sikerült megtenni akadálymentesen. A bukaresti kormány 2005. december 1-jén fogadta el az alapítvány létrehozásáról szóló magyar–román egyezmény ratifikálásának törvénytervezetét. 2006. március 30-án egyetlen szavazatkülönbséggel bukott el a képviselőházban a közalapítványról szóló törvénytervezet. Az elutasító álláspont kialakulásában jelentős szerepet játszott az alapítvány létrehozása elleni román sajtóhadjárat, amelynek zászlóshajója a Ziua napilap volt. Ehhez csatlakozott később a román ortodox egyház, valamint a Román Tudományos Akadémia is. /borbély: Kudarcos román–magyar Gozsdu-egyezmény. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 24./

“Csudálatos a’ gyermek”… – olvasható Kájoni Cantionale Catholicum 57-ik számú, Régi ének című dallamának Magyar fordítása az 1600-as évek közepéről, a csíksomlyói kolostorból. Egy rendkívüli ember itt a 20. század vége felé újraélte Kájoni gyűjteményét, dallamokkal virágoztatta fel régi kódexek elsárgult lapjairól vagy a csángólakta világból hozta el számunkra ezt a nagyszerű zenét, írta Terényi Ede zeneszerző, méltatva Domokos Pál Péter teljesítményét. Kájoni csak nótajelzéssel látta el szövegeit, akkoriban még mindenki tudta a dallamokat. Azonban évszázadok során ez a tudás elveszett. Domokos Pál Péter sokéves felfedező munkája révén válik számunkra ismét élővé, közelivé ez „a zenéjében is oly sokszínű lelki birodalom. ” Domokos Pál Péter óriási munkájának egyik legcsodálatosabb eredménye éppen a népi dallamváltozatok megtalálása és beillesztése a gyűjteménybe. /Terényi Ede: Műhelyjegyzeteim – Puer Admirabilis. = Helikon (Kolozsvár), dec. 25./ Emlékeztető:Domokos Pál Péter említett könyve„... édes Hazámnak akartam szolgálni... ” /Szent István Társulat, Budapest, 1979/ Domokos Pál Péter ebben a könyvében Kájoni Jánosnak /1629-1687/ Csíksomlyón, 1676-ban kiadott Cantionale Catholicum című, katolikus népénekeket tartalmazó énekeinek mindegyikéhez hozzátette a kutatásai alapján megtalált dallamok kottázott anyagát. /Több mint nyolcszáz énekről van szó/. Domokos Pál Péter könyvében emléket állított Petrás Incze Jánosnak /1813-1886/ is, aki a moldvai csángók egyik falujában, Klézsén volt pap. Megismerkedett Döbrentei Jánossal, akinek kérésére beszámolt a moldvai csángókról. Petrás Incze János ismertetését közölte a Tudománytár 1842-es évfolyama. Petrás Incze János összes tudósítását, levelét közölte Domokos Pál Péter.

„Nagyon szeretném, ha a határon túli előadások – amelyeket mi megfelelőnek ítélünk – rendszeresen, normális reklámmal, kommunikációval és információval tudnának megjelenni a Nemzeti Színházban – mondta a budapesti Nemzeti Színház frissen kinevezett főigazgatója, Alföldi Róbert. – Illetve azt is, hogy azok a magyar nyelvű alkotók, akik határon kívül dolgoznak, ne csak egy-egy kaland erejéig, eldugva legyenek láthatóak, úgy, hogy nincs előkészítve a fogadtatás, az ő színházi nyelvük megismertetése – hanem hosszabban dolgozzanak az intézményben”. A színész-rendező 2008. január 1-jétől június 30-ig a Nemzeti Színház leköszönő főigazgatójával, Jordán Tamással közösen tölti be posztját, majd július elsejétől egyedül igyekszik helytállni. Alföldi törekvése az, hogy valamiféle olyan kortárs színházi nyelvet alakítson ki, amely az embereket nem eltávolítja, hanem közelíti ehhez a műfajhoz. A Nemzeti Színháznak Alföldi szerint van anyagi lehetősége rá, hogy nagy nevű íróktól drámákat rendeljen, ezért nagyon örül annak, hogy Nádas Péter, Esterházy Péter, Spiró György és Parti Nagy Lajos szándéknyilatkozatukat adták pályázatához. /Kánya Gyöngyvér, Budapest: Alföldis, határtalan Nemzeti. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 27./

Tibori Szabó Zoltán most megjelent értekezése /Árnyékos oldal, Koinónia, Kolozsvár, 2007/ mindenekelőtt sajtótörténeti jellegű, és a holokauszt után visszatért maroknyi erdélyi zsidóság identitásválságának bemutatását szolgálja. A szerző nem élte át a történteket, évtizedek óta munkálkodik a kollektív emlékezet ébren tartásán. Munkájának előzménye a szerző korábbi munkái: Teleki Béla erdélyisége. NIS Kiadó. Kolozsvár, 1993; Élet és halál mezsgyéjén. Zsidók mentése és menekülése a magyar–román határon 1940-1944 között. Minerva, Kolozsvár, 2004; Csík vármegye zsidósága a betelepüléstől a megsemmisítésig. In: Tanulmányok a holokausztról. III. kötet, Randolph L. Braham (szerk.). Balassi Kiadó, Budapest, 2004; Az erdélyi zsidóság sorsa a II. világháború után. 1945-1948. In: Molnár Judit (szerk.), A holokauszt Magyarországon európai perspektívában. Balassi Kiadó, Budapest, 2005.; A magyarországi holokauszt földrajzi enciklopédiája 1–3. Park Kiadó, Budapest, 2007. (Szerk. : Randolph Braham és Tibori Szabó Zoltán). Az Egység (Új Út) című kolozsvári lap évfolyamai, mint leggazdagabb forrás mellett a szatmári Deportált Híradó, az „Ichud” és az Új Ifjúság lapszámait dolgozta fel, igénybe vette a levéltárak, valamint a kortanúkkal készített interjúk információanyagát is. A kolozsvári Erdély, Igazság (Erdélyi Szikra), Világosság, a brassói/sepsiszentgyörgyi Népi Egység, a nagyváradi Új Élet, a marosvásárhelyi Szabad Szó és más (nagybányai, szatmárnémeti, temesvári, máramarosi) magyar sajtóorgánumok, majd a korabeli román lapok képezik a további fejezetek kutatási forrásanyagát. A szerző felvázolta a magyar, ezen belül az erdélyi zsidóság történetének alakulását. Kitért a deportálásokban közreműködött zsidó vezetők felelősségére, a népbíróságok keretében véghez vitt jogi eljárásokra, ítéletekre. Tibori kitért a magyar református egyház szociális jellegű segítségére, személyesen Vásárhelyi János püspök pozitív szerepének kiemelésére is. Tibori Szabó Zoltán valósághűen dokumentálta az Antonescu-kormány felelősségét a romániai zsidóság jelentős részének elpusztításában. /Cs. Gyimesi Éva: Törlesztés. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 27./

Magyar sors Csehszlovákiában 1945-1949 címmel időszaki kiállítás látható Budapesten a Terror Házában, a felvidéki magyarság apokalipsziséről. A véget ért II. világháború szenvedésein túltett a szláv nemzetállamiság kiteljesítését, a magyarság felszámolását célzó benesi dekrétumok sora. Kitelepítések, kényszerű lakosságcsere, reszlovakizáció lett a németekkel együtt kollektív bűnösként kezelt őshonos magyarok sorsa. A hosszú ideig elhallgatott igazság ellenére Erdélyben is tudtak nemzettársaik balsorsáról. Nem a történelemkönyvekből, a felvidéki magyar írók műveiből. Hirtelenében három könyvet idézett fel a cikkíró, kettőt közülük a Kriterion adott ki. Egyik a Kossuth-díjas Dobos László Egy szál ingben című regénye, a másik Duba Gyula Vajúdó parasztvilág című szociológiai érzékenységgel megírt önéletrajza, az első 1979-ben, a második 1984-ben jelent meg Bukarestben. A harmadikat, Duba Gyula Aszály című regényét a pozsonyi Madách Kiadó jelentette meg, de az előző kettőhöz hasonlóan azt is csíkszeredai könyvesboltban lehetett beszerezni. Kordokumentum mindhárom könyv. Pár részlet belőlük. Véget ért a háború, de szeptemberben a többségében magyar lakosságú faluban nem nyílt meg a magyar iskola. Még izmainkat is megtapogatták, mint hajdan a rabszolgavásáron – panaszolta a csehországi kényszerlakhelyre hurcolt asszony. Fasiszta népség, a Dunában lenne a helyük – átkozódott a szlovák sofőr a kitelepítésre ítéltek vonakodása láttán. Belebetegedett, idejekorán meghalt az életéről beszélő főszereplő édesapja, mert övéi mentése érdekében aláírt egy papírt: nem az, mint aminek született. Reszlovakizált akkori szóhasználattal élve. Fábry Zoltán felvidéki magyar író tömören fogalmazta meg a korszak lényegét: „Létünk, szavunk, nyelvünk tagadásba vétetett... ” A Terror Házában látható kiállítás alátámasztja mindezeket, kimondja, amit az írók annak idején nem vethettek papírra. Eduard Benes köztársasági elnök 1945. április 2. és október 27. között 98 dekrétumot bocsátott ki. Ezek közül 13 vonatkozott közvetlenül a németekre és magyarokra, de jó néhány tartalmazott közvetve olyan rendelkezéseket, melyek a két kisebbség kollektív bűnösként való elmarasztalásával függtek össze. Benes már 1945. februári rádióbeszédében nyíltan szólt szándékáról: „Elő kell készítenünk németjeink és magyarjaink ügyének végleges megoldását, mert az új köztársaság csehszlovák nemzeti állam lesz. ” A dekrétumok nyomán következtek a gyakorlati intézkedések. Hogyan kell a magyarokkal bánni? – kérdi szalagcímében az egyik ‘45-ös újság. Megadja a választ is: csak délután 3 és 6 között vásárolhatnak, este 8 és reggel 6 óra között nem hagyhatják el lakóházaikat, ha egy cseh jelentkezik, a magyart ki kell tenni munkahelyéről. Emellett tilos a magyar nyelvű körmenet, a magyar nyelvű istentisztelet, az üzletekben nem szolgálhatnak ki magyarul senkit. Tetézik mindezt a kitelepítések. Hallani a kiállításon a visszaemlékezők hangját. Panaszkodtunk a kísérő katonának – mondja egyikük –, olyan hideg van a vonaton, hogy megfagyunk. Nyomban jött a kegyetlen válasz: Ha megfagynak, hát el lesznek temetve. Csehországba hurcolt idős asszony sírva emlékezik szenvedéseire, terhes volt, nem bírta a nehéz fizikai munkát, durva káromkodás járt neki fizetségül az elégedetlenkedő gazdától: szakramenszki kurvi magyarszki... Korabeli újságok, fényképek, felhívások, hirdetések, használati tárgyak, munkaeszközök, ruhaviseletek láthatók a kiállításon. Magyar szenvedéstörténet a kiállítás. A szlovákok hallani sem akarnak a Benes-dekrétumok visszavonásáról, a magyar iskolákban növelik a szlovák nyelvű órák számát, a révkomáromi múzeum nevéből törölték a magyar kultúra kifejezést, a schengeni határok megnyitása után a zajártalomra való hivatkozással betonakadályokkal állják útját a magyar gépjárműveknek az egyik településen. A magyarellenesség nemcsak a Vadim- és Funar-féle ultranacionalisták jellemzője, a mindenkori román politikusok nemzetiségi kérdésekben szívesen működnek együtt a szlovákokkal. /Borbély László: Felvidéki magyar sorstragédia. = Hargita Népe (Csíkszereda), dec. 28./

Kikapcsolódást ígérnek szilveszterre az erdélyi társulatok, a kolozsvári Magyar Opera kínálatában kabaréműsorok, operett-összeállítások, vígjátékok szerepelnek. Spiró György Prah című vígjátékát mutatja be december 29-én a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház kistermében a Tompa Miklós Társulat. A színmű ősbemutatóját 2007 áprilisában tartották Budapesten. Az előadást László Csaba rendezte. Hagyományt folytat szilveszteri előadásával a Nagyváradi Állami Színház Szigligeti Társulata: az újabb operett-műsorban Kálmán Imre Csárdáskirálynő című művének néhány jelenete kap helyet. A szilveszter este kezdődő előadást a Nagyváradi Állami Filharmónia színpadán, a filharmónia zenekarával közreműködve mutatják be. A váradiak Nemlaha György átdolgozásában láthatják az operettet. Operett-összeállítással készül a Kolozsvári Magyar Opera társulata is. A december 31-én kezdődő, Emlékszel még című műsorban a 125 éve született Kálmán Imre legnépszerűbb műveinek részletei csendülnek fel. A Szatmárnémeti Északi Színház Harag György Társulata szilveszter napján Michel André–Fényes Szabolcs–Szenes Iván Lulu című művét adja elő. A Czintos József által rendezett zenés vígjátékkal januárban és februárban turnéra indulnak a környező településekre. Zenés játékot állítanak színpadra a temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színházban is. A Bolondos ünnep szinte minden műsorszáma más-más stílust, más-más műfajt kínál. A rendezést a társulat egésze jegyzi. Két marosvásárhelyi humortársulat is műsorral készül szilveszterre. A Hahota Színtársulat Nyárádszeredában mutatta be a Kabaré Expressz című zenés szilveszteri előadását, amelyet december 28-29-én Marosvásárhelyen, a Maros Művészegyüttes termében megismételnek. A Maros Művészegyüttes előadótermében december utolsó napján az Arrivederci Róma, vagy Búcsú a gengszterektől című előadást láthatja a közönség. /Zenés játékkal az újévbe. = Krónika (Kolozsvár), dec. 28./

Lászlóffy Aladárnak ítélték a Napút-díjat, az elismerést december 27-én vette át a költő Budapesten. A díjat az idén alapította a Cédrus Művészeti Alapítvány, a Kossuth-díjas kolozsvári költő, író műfordító elsőként részesült az elismerésben. Szondi György, a Napút című folyóirat főszerkesztője, a díjat odaítélő háromtagú kuratórium elnöke elmondta: egyértelmű döntés volt részükről, hogy Lászlóffy Aladár kapja az elismerést, amelyet a folyóirat szellemiségének megfelelő és a laphoz kötődő alkotóknak adnak. Lászlóffy Aladár az indulás, 1999 óta a lap konzulense, tavaly óta pedig Innen nézek szerteszét címmel saját rovata van a folyóiratban. A Napút című lap a 2007-es év kilencedik számát az idén hetvenéves alkotónak szentelte. A folyóirat összeállításában verssel, tanulmánnyal, karcolattal harminckét alkotó köszönti az ünnepeltet. /A Napút díja Lászlóffy Aladárnak. = Krónika (Kolozsvár), dec. 28./