Bartók György püspök emlékét egy darabig még családja éltette: teológiai tanár, majd filozófiaprofesszor fia, ifj. Bartók György, valamint püspökké választott veje, Ravasz László. Összegyűjtötték a temetésén mondott beszédeket, róla szóló megemlékezéseket (1909), kiadták prédikációit (1910, 1912). Aztán emléke feledésbe merült. Az 1845-ben Málnáson született Bartók György a nagyenyedi Bethlen Kollégiumban tanult, majd a teológiát is elvégezte. A tübingeni egyetemen filozófiát és klasszikus nyelveket tanult, a doktorátust is megszerezte. Hazatérte után püspöki titkárként és a Református Kollégium vallástanáraként tapasztalatokat szerzett. Kolozsváron a tudományegyetem megszerezte magántanári habilitációját filozófiából, majd Kant filozófiájából hirdetett előadást és szemináriumot. 1876-ban Nagyenyeden lett lelkész, emellett 1876 júniusában megindította az Egyházi és Iskolai Szemle című hetilapot. A kolozsvári tudományegyetem 1872-es megnyitása után felvetették a kolozsvári református teológia létesítését. A református egyházon belül két párt alakult ki, az egyik az enyedi teológiát, s ezzel a kollégium főiskolai jellegét védelmezte, a másik a teológiai akadémiát Kolozsváron állította volna fel, összekapcsolva az egyetemmel. Az enyediek vezére Kovács Ödön és Bartók György lett, a kolozsvári párté Szász Domokos és öccse, Béla, az egyetem filozófia professzora. Így a Bartók szerkesztette Szemle az enyedi párt szócsövének számított. Állandó vitában állt a Szász Domokos szerkesztésében Kolozsvárt megjelenő Erdélyi Protestáns Közlönnyel. Bartók lapjában tudományos közleményeket közölt. 1883 decemberében, a nyolcadik évfolyam lezárásával szüntette meg Bartók a végig egyedül szerkesztett lapot. 1885-ben Szász Domokos lett a püspök, így egyre kilátástalanabbá vált az enyedi teológiát védelmezők helyzete. 1895-ben megnyitotta kapuit a kolozsvári „teológiai fakultás”. 1898-ban Bartók György lett az egyház főjegyzője, majd Szász Domokos halála után őt választották az egyházkerület püspökének. Ekkor nyilvánult meg bölcsessége. Nem próbálja visszafele forgatni a történelem kerekét – mint párthíveinek többsége elvárta volna. Bartók György folytatta tudományos munkáját. Tájékozás az újabb teológia körében címmel Keresztes József és Kovács Ödön enyedi professzorokkal együtt összefoglalta a liberális teológia újdonságait. Két vallásoktatási tankönyvet szerkesztett, ezek az 1920-as évekig használatban maradtak. 1907. december 19-én hunyt el Kolozsváron. Ifj. Bartók György /Nagyenyed, 1882. aug. 3. – Budapest, 1970. nov. 26./ apja halála után teológiai tanár, majd kolozsvári, azután szegedi filozófia-professzor lett, majd ő volt az 1940-ben visszatérő kolozsvári egyetem első rektora /1940-1941/. /Gaal György: Bartók György, a tudós püspök. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 29./

Az erdélyi magyarok több autonómiát kérnek, de nem Erdély függetlenségét akarják, még akkor sem, ha Koszovó precedenst jelentene e kérdésben – hangsúlyozta Tőkés László európai parlamenti képviselő, az olasz La Voce napilap on-line kiadása szerint. Az EP-képviselő Francesco Cossiga olasz szenátor, volt olasz elnök kijelentéseire válaszolt. Tőkés László elmondta: annak ellenére, hogy a decemberi események után javult a helyzet, Bukarest elfeledkezik Erdélyről. Mindezek ellenére az erdélyi magyarság nem akar függetlenséget – mondta Tőkés László –, csak azt szeretné, ha Bukarest elismerné, hogy innen származik a nemzeti össztermék negyven százaléka, és hogy a régió jóléti színvonala tíz százalékkal meghaladja az ország többi részében tapasztaltat.,,Autópályákra, gyorsvasutakra van szükségünk, amelyek kapcsolatot létesítenek Budapesttel és Béccsel, ellenkező esetben ismét elkezdődik az erdélyi magyarok kivándorlása az anyaország felé, ahogyan az már megtörtént. Hargita és Kovászna megye lakossága kilencven százalékban magyar, ezért az erdélyi magyarság több autonómiát kér, tökéletes kétnyelvűséget, mivel a magyar féllel együtt eurorégiót szeretne létrehozni a Balatontól Brassóig, amely gazdasági-intézményi modell lehetne az Európai Unió számára” – hangsúlyozta a püspök. /Autonómiát és eurorégiót. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 3./

A Sepsiszentgyörgyön őrzött ötszáz éves Apor-kódex restaurálása vállalkozik a budapesti Országos Széchényi Könyvtár (OSZK). Boka László, az OSZK nagyváradi származású kutatója több mint kilenc éve dolgozik a könyvtárban, de a mai napig van nagyváradi kötődése. 2007-től vendégelőadóként az angol szakos hallgatóknak összehasonlító irodalmat tanít Nagyváradon, a Partiumi Keresztény Egyetemen. Örömmel fogadta el a felkérést, mert mindig jó hazajönni. A Várad folyóiratnak is alapító tagja. Az OSZK-nak a régi, jó kolozsvári kapcsolata mellett az utóbbi hónapokban sikerült a stratégiai egyezményt aláírnia a Román Nemzeti Könyvtár újonnan kinevezett vezetőjével, Elena Tarzimannal. Az OSZK-nak hagyományosan jó kapcsolatai vannak az erdélyi múzeumokkal. A sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeummal egy kiállítás kapcsán kezdtek együttműködni. Ennek célja az Apor-kódex megmentése. Ezért az OSZK két restaurátorát elküldi Szentgyörgyre, hogy felmérje a kódex állapotát. A kódexet a 2009 eleji nyelvemlék-kiállításhoz szeretnék kölcsönkérni. Eddig a román minisztérium nem mutatott rá hajlandóságot Most úgy néz ki, hogy Románia uniós csatlakozásával új lehetőségek nyíltak. /Both Abigél: Újjászülető Apor-kódex. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 4./

A kolozsvári Unitárius Kollégium fennállásának 450 éves évfordulójára tavaly szeptemberben került sor. Az évforduló alkalmából jelent meg Gaal György szerkesztésében Fejezetek a Kolozsvári Unitárius Kollégium történetéből című könyv, amely Gál Kelemen A kolozsvári Unitárius Kollégium története /1935/ című munkájának folytatása. A Gaal György által szerkesztett kiadvány szerint a kollégium igazgatója, Gálffy Zsigmond a front elől elmenekült Kolozsvárról, 1945 májusában érkezett vissza. Gálffy Attila helyesített, apját, Gálffy Zsigmondot mentővel vitték Budapestre kórházba, amikor hazajöhetett a kórházból, már lehetetlen volt Kolozsvárra visszatérnie, ezért jött haza később. /Gálffy Attila (szenior): Cáfolat. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 4./

Nagy Pál sok esztendős szerkesztői múlttal a háta mögött, nyolcvanadik életévén túl is folyamatosan dolgozik. Jelenlegi munkái közül a leglátványosabb a Mentor Kiadónál megjelenő Wass Albert-életműsorozat szerkesztése. Nincs időm unatkozni, mondta Nagy Pál. Ajándéknak tekinti, hogy öreg fejjel is dolgozhat. A Mentornál megjelenő Wass-sorozat immár harminchárom címet tudhat magáénak. Nemrégiben látott napvilágot Nagy Pál szerkesztésében Wass Albert Éltem: voltam címen a szerző önéletrajzi vonatkozású vallomása. Wass Albertet sokáig a kitagadottak és megbélyegezettek sorába tartozott, akár Nyirő József vagy Márai Sándor, meg más magyar írók, akik a háború után emigrációba kényszerültek. Nagy Pál 1992-ben A mindig hazanéző Wass Albert címmel írt egy hosszabb ismertető cikket az egykori Romániai Magyar Szóban. Talán ez volt errefelé az első „megszólalás” az Amerikában élő erdélyi magyar íróról. Sok könyvét kiadták, ennek ellenére még hatalmas terjedelmű kéziratmennyiség vár megjelentetésre. Az emigrációban keletkezett írásokról van szó, jórészt publicisztikai cikkekről, riportokról, különböző alkalmi szövegekről, vallomásokról, de még színdarabokról is. A Mentor a közelmúltban adta ki az Amerikai emberek című kötetet, ami Wass Albertnek a Szabad Európa Rádió számára készített egykori riportjait tartalmazza. Sokat javíthatna Wass Albert megítélésén az író műveinek román közegben való népszerűsítése. Az Elvész a nyom román fordítása készült el, kiadóra vár. 2000-ben megjelent A funtineli boszorkány Corneliu Caltea fordításában Langa Scaunul Domnului címmel. Akkor Ion Coja, a magyarok iránti barátsággal nemigen vádolható Vatra-alapító, bukaresti egyetemi tanár egyebek között azt mondotta, hogy ilyen szépen, ilyen mély együttérzéssel kevesen írtak a román népről. A közelmúltban megjelent Kolozsvárt Mircea Tomusnak az Aripile domnului című dokumentumregénye, pontosabban annak első kötete, melyben a mezőségi, mócsi származású szebeni román író részletesen szól Wass Albertről, a Wass-családról, 1940 őszének mezőségi viszonyairól, drámai napjairól. Nagy Pál gondozásában a budapesti Palatinus Kiadónál – Gondolat és árvaság, Szellemi őrség, illetve Emberi szavak címmel – megjelentek a Tamási Áron esszéinek, cikkeinek, interjúinak kötetei. Ugyanitt kiadás előtt áll egy Tamási-leveleskönyv. A Mentor jelentette meg nemrég Nagy Pál Napló nélkül című könyvét, s remélhetőleg idén napvilágot lát – Gond és remény címmel – közelmúltbeli publicisztikai cikkeiből egy válogatás. A Kriterionnál Mosolygó Erdély címmel többkötetes anekdotasorozatot terveznek kiadni. Nagy Pál /sz. Mezőkölpény, 1924/ a marosvásárhelyi Református Kollégium után Kolozsvárra, a Református Teológiára, majd később a Babes–Bolyai Tudományegyetemre került, az Ifjú Erdély című diáklapban kezdte közölni első írásait. Az egyetem elvégzése után tanársegédként dolgozott Kolozsváron, majd 1955-ben Marosvásárhelyre költözött, ahova az Igaz Szó című irodalmi folyóirathoz hívták. Tizenöt év után A Hét, majd ‘73-tól nyugdíjazásáig az Új Élet munkatársa lett. Publicisztikai, irodalom- és színikritikai cikkei mellett számos kötetet jelentetett meg, illetve szerkesztett. /Szucher Ervin: „Nincs időm unatkozni” Beszélgetés Nagy Pál irodalomtörténésszel. = Krónika (Kolozsvár), jan. 4./

Biró Gábor Székelyudvarhelyen élő festőművésznek decemberben nyílt kiállítása a helyi Haáz Rezső Múzeumban. A művész a kolozsvári egyetem és néhány évi sepsiszentgyörgyi kitérő után 1985-ben tért vissza szülővárosába, amikor sokan Budapestre, Bécsbe vagy még távolabb mentek, menekültek. Képeit absztrakt alkotásokként definiálják. /Kovács Csaba: Tárlat ösvényjáróknak. = Krónika (Kolozsvár), jan. 4./

Megjelent Lászlóffy Csaba újabb kötete /Hiányzol-e magadnak? Napkút, Budapest, 2007/, melyet a legnagyobb elismeréssel méltatott Dániel Károly. Lászlóffy Csaba a közelmúlt idők krónikásaként írta: „A fantomok beköltöztek a belváros legszebb házaiba. Eddig, mondtam, csak a hivatali íróasztalok mögött ültek; miattuk távozott a kéz, mielőtt egy-egy ajtón bekopogott volna. ” „Úgy csevegünk és heherészünk, mintha észre se vennénk, hogy minden ocsmányság velünk esik meg, és minden törvényt ellenünk hoznak... ” „A mindent megtisztító és megváltó forradalomból a mindenható bunkófejek, papírlelkek birodalma lett. ” /Dániel Károly: Gondolatok Lászlóffy Csaba olvasása közben. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 4./

Tőkés László református püspök felkérte Traian Basescu államfőt, hogy vállaljon közvetítő szerepet a közte és a demokrata képviselők közti konfliktusban. Sajtóközleményében az EP-képviselő kifejtette, decemberi meghallgatásán az államfő megígérte neki, hogy támogatja felvételét az Európai Néppártba (EPP). Akkori találkozásukkor Tőkés beleegyezett, hogy a kezdetekben nem teríti asztalra az autonómia-követelést annak érdekében, hogy ne vigye Európába a régi magyar–román konfliktusokat. A püspök elmondta, meglepődött Petru Filip, Nagyvárad volt polgármesterének, jelenleg demokrata párti EP-képviselőnek azon bejelentésén, miszerint az EPP romániai küldöttsége titkos szavazással eldöntötte volna, hogy nem támogatja felvételét az alakulatba. Brüsszeltől a Székelyföldig tartó európai parlamenti képviselői irodahálózatot nyit Tőkés László református püspök, amely Budapesten is áthalad – nyilatkozta kampányfőnöke, Szilágyi Zsolt. Az intézkedés célja minél szorosabb kapcsolat fenntartása a magyar közösségekkel. A püspök az első képviselői irodát Brüsszelben nyitja meg, amelyet Szilágyi fog vezetni. A kampányfőnök úgy véli, RMDSZ- képviselőként szerzett tapasztalata, valamint angol és francia nyelvtudása jogosítja fel az iroda vezetésére. A második irodát Nagyváradon nyitják meg. Választási kampányában tett ígéretének eleget téve Tőkés Sepsiszentgyörgyön is nyit egy EP- képviselői irodát, amely vezetését Kulcsár József jogászra bízza. A negyedik iroda Budapesten nyílik, Nemes Csaba református lelkész irányításával. Szilágyi Zsolt szerint az EP-képviselő célja minél szorosabb kapcsolatot fenntartani az erdélyi magyar közösséggel, ugyanakkor a teljes Kárpát-medencei magyarságot képviselni szeretné, főleg a kárpátaljai és újvidéki közösségeket. /Közvetítésre kérte fel az államfőt Tőkés László a PD-vel való konfliktusában. = Népújság (Marosvásárhely), jan. 5./

A Magyar Távirati Iroda Zrt. (MTI) fotóarchívumának fél évszázados „terméséből” láthatnak válogatást hamarosan az érdeklődők Kolozsváron. Az MTI Fotó – 50 év képei – Híres képek, képes hírek című kiállításnak a kolozsvári Magyar Opera ad otthont. A tárlatot Szili Katalin, az Országgyűlés elnöke és Vince Mátyás, az MTI elnöke nyitja meg január 9-én. A vándorkiállítás az elmúlt hónapokban megjárta Magyarország több nagyvárosát, láthatták Budapesten, Szegeden, Debrecenben, Miskolcon, Esztergomban, Győrött és Pécsett, hamarosan pedig Sepsiszentgyörgyön és Kolozsváron várja majd a látogatókat. Az MTI fotóarchívuma a legnagyobbak közé tartozik Európában. A kulturális kormányzat 1993-ban védett, muzeális gyűjteménnyé nyilvánította a csaknem 13 millió eredeti fotónegatívot és közel 5 millió mintaképet őrző páratlan fotómúzeumot. Az interneten is elérhető Fotóbank (http://fotobank.mti.hu) jelenleg már közel 1 millió digitális sajtófotót tartalmaz és kínál felhasználásra. /MTI-fotókiállítás nyílik Kolozsváron. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 7./

„Rafi Lajos verseit olvasni időutazás”, állapította meg Kemény István budapesti író Gyergyószárhegyen, a csatornakészítő roma költő Földhöz vert csoda című első verseskötetének bemutatóján. Rafi Lajost /sz. Marosvásárhely, 1970/ egyéves korában költözött Gyergyószárhegyre. Több magyarországi irodalmi folyóiratban közölt verseket. Hat gyermek édesapja, és ősei mesterségéből, a bádogosságból tartja el családját. Rafi Lajos legtöbb esetben papírfecniken őrzött verseit Kemény István szerkesztette kötetbe, és a budapesti L’Hartmann Kiadó gondozásában, a magyarországi Szociális és Munkaügyi Minisztérium támogatásával jelentek meg. A költő az esten elsősorban Kemény István, Bartis Attila és András László magyarországi íróknak, valamint Márkos András képzőművésznek, Ferencz Ervin ferencrendi szerzetesnek és Danguly Ervin művelődésszervezőnek köszönte meg az őszinte hangú biztatást. /Jánossy Alíz: Vátesz és megváltó. = Krónika (Kolozsvár), jan. 7./

Magyarország több pontján tartottak megemlékezéseket Wass Albertről január 8-án, az erdélyi író születésének 100. évfordulóján. A Magyarok Világszövetsége az alkotó budapesti szobránál tartott megemlékezést, a Kráter Műhely Egyesület kulturális gálaestet rendezett a fővárosban, Sárospatakon kihirdették a Wass Albert-pályázat eredményét, Szolnokon emléktáblát avattak, Bonyhádon pedig megkoszorúzták az író szobrát. Üzenet haza – 100 éve született Wass Albert címmel tartott megemlékezést a Magyarok Világszövetsége (MVSZ) a Magyarok Házában, Wass Albert szobránál. Az író életútját Medvigy Endre irodalomkutató méltatta. Az íróval való személyes találkozásáról Rácz Sándor, az MVSZ tiszteletbeli elnöke beszélt. A Kráter Műhely Egyesület, amely Wass Albert-emlékévet hirdetett 2008-ra, az évforduló alkalmából kulturális gálaestet rendezett a Magyar Kultúra Alapítvány székházában. Szolnokon, a Damjanich Múzeum falán emléktáblát helyeztek el, Lelkemben tiszta ég ragyog címmel pedig Wass Albert-emlékestet rendeztek az Aba-Novák Kulturális Központban. Koszorúzás volt a Tolna megyei Bonyhádon az író szobránál, majd Koltay Gábor Adjátok vissza a hegyeimet! című dokumentumfilmjét vetítették a Vörösmarty Művelődési Központban. Ugyanitt rendezik meg a Wass Albert vers- és prózamondó verseny Kárpát-medencei döntőjét. /Wass Albert-megemlékezések országszerte. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 9./

Valószínű, hogy Magyarország autóutat tervez majd a román-magyar határig, amit majd bővítenék, ha az szükségessé válik – nyilatkozta Tánczos Barna, a román szállítási minisztérium államtitkára azt követően, hogy román és magyar autópálya-építő szakemberek Nagyváradon folytattak megbeszélést. A megbeszélés célja az volt, hogy a felek megállapodjanak a két ország autópálya és gyorsforgalmi úthálózatának csatlakozási metszéspontjairól. Ezeket sikerült véglegesíteni – mondta Tánczos – s január végén vagy február elején várhatóan a magyar Gazdasági és Közlekedési Minisztérium, illetve a román Szállításügyi Minisztérium tárcaközi megállapodásban rögzíti a technikai paramétereket. Románia hónapok óta szorgalmazza, hogy Magyarország is autópályát építsen a határig azért, hogy az észak- és a dél-erdélyi autópályán áthaladó járművek, hasonló minőségű úton folytathassák útjukat. Magyarország ennek a feltételnek nem akart eleget tenni, s ezért a román szállítási minisztérium intenzív lobbit kezdett. /Borbély Tamás: Magyarország várhatóan nem épít autópályát a határig. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 10./ Nagyváradot, és így a leendő észak-erdélyi autópályát közvetlenül Budapesttel összekötő sztrádát szeretne a román közlekedési tárca – jelentette be Tánczos Barna minisztérium államtitkár, aki a magyarországi delegációval tárgyalt Nagyváradon. Magyarországon viszont a Nyíregyháza és Budapest között kapcsolatot teremtő M3-as autópálya Debrecen felé leágazó szakaszát, az M35-öst fejlesztenék tovább úgy, hogy azt kiépítenék Nagyváradig. /Nagyvárad–Budapest-sztrádát terveznek. = Krónika (Kolozsvár), jan. 10./

Budapesten egyelőre nem lesz kormánynegyed, döntött január 9-én Gyurcsány Ferenc kabinetje. A döntés nem jelenti azt, hogy a kormány végképp eltekint az eredeti tervektől. A kormányszóvivő azzal indokolta az építkezések megkezdésének elnapolását, hogy a beruházás megtervezése óta felvetődött városrendezési tervek nagyban megdrágítják a kivitelezést. Tény, hogy a kormányzati negyed projektirodája 2008. december 31-ig működik, az év végéig lezárják a tervezést, a következő kormány dönthet majd arról, hogy megvalósítja-e a beruházást. Az előkészítésre eddig a telken kívül 632 millió forintot költöttek. A Fidesz ellenezte a kormánynegyed megépítését, most, hogy a kormány elállt tőle, a legnagyobbik ellenzéki párt elszámoltatná Gyurcsányékat, mire költöttek kormányzati negyed címen tetemes pénzeket. /Lokodi Imre: Kormánynegyed – álomnegyed? = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 10./

Sok igazság van abban, amit Csutak István miniszteri tanácsos a székely székek széthúzásáról írt (Székely székek – Székelyföld?, Szabadság, jan. 8.). Az első negatív példája azonban nem áll helyt. Csutak szerint „A csíkszeredai Régizene fesztivál lehetett volna »erdélyi«, akár »romániai«. De mégsem az lett. Közös erőfeszítéssel sikerült a teljes jelentéktelenségbe süllyeszteni. ”László V. Ferenc, aki egy évig művészeti igazgatója volt ennek a fesztiválnak, hangsúlyozta, nem igaz, amit a rendezvény jelentéktelenségéről és „igen csíki”-ségéről írt. Jellege valójában már 2006-ban európai volt. 2007-ben a fesztivál inkább volt „erdélyi”, mint csíki, amennyiben résztvevői között számos kolozsvári együttes és művész, valamint brassói és sepsiszentgyörgyi meghívott működött közre, ugyanakkor csapatnyi bukaresti művész közreműködése révén „romániai” is volt. Legfőképpen pedig európai. A bécsi Clemencic Consort régizenei csoport külön műsort állított össze erre a hangversenyére, amelyben az erdélyi zenei múlt becses emlékei is helyet kaptak. Jelentős volt a cseh Kvinterna együttes, a brit Mary Collins táncművész, a Les Basses réunis francia együttes stb. Solymosi Tari Emőke zenei szakíró benyomásait Európai színvonalú régizene hangversenyek – ajándékba címmel foglalta össze a budapesti szaksajtóban. Kobzos Kiss Tamás mondta, hogy Magyarországon nincs ilyen nagyigényű régizenei fesztivál. Emiatt nem lehet beszélni „teljes jelentéktelenség”- ről. /László V. Ferenc: Székelyes betartás? = Szabadság (Kolozsvár), jan. 10./

Nagy Imre csíkzsögödi festőművész hagyatékából 60 alkotás járja egy éven keresztül Magyarország városait. A vándorkiállítást a Csíki Székely Múzeum és a Csíkszereda megyeszékhely önkormányzata szervezi. A tárlat célja, hogy külföldön is megismertessék és népszerűsítsék a székely táj, a székely nép festőjének legszebb munkáit, mondta el Gyarmati Zsolt, a Csíki Székely Múzeum igazgatója. A vándorkiállítás január 22-én kezdődik, elsőként Kaposváron tekinthetik meg Nagy Imre képeit. A kiállításon Szabó András A bőfény forrása című, 2006-ban megjelent Nagy Imre-monográfiát is bemutatják. Nagy Imre (1893–1976) a budapesti Képzőművészeti Akadémián tanult. A székely nép, a székely táj képeinek állandó témája. Majdnem teljes életművét három székelyföldi városra hagyta, a sepsiszentgyörgyi, marosvásárhelyi és csíkszeredai múzeumok több ezer képét őrzik. Hamvait a nevét viselő csíkzsögödi műterem és galéria külső falában helyezték el. /Székely Zita: Nagy Imre-vándortárlat. = Krónika (Kolozsvár), jan. 10./

Bochidán tudta meg Szili Katalin, az Országgyűlés elnöke, hogy az ott képzett kőfaragók is részt vesznek a budapesti parlament épületének felújítási munkájában. Az egynapos erdélyi látogatáson tartózkodó Szili Katalin január 10-én Bonchidán és Válaszúton tett látogatása, a kolozsvári főtéri sétája után kolozsvári magyar értelmiségiekkel folytatott megbeszélést, majd interjút adott a lapnak. Mostani látogatásának alapvető célja a Magyar Távirati Iroda /MTI/ fél évszázados fotótevékenységét bemutató kiállítás megnyitója volt. Ez a vándorkiállítás a kolozsvári Magyar Operába tulajdonképpen a kilencedik helyszínre érkezett: hét magyarországi város után, Erdélyben korábban Sepsiszentgyörgyön és most itt, Kolozsváron került a közönség elé. Szili az RMDSZ vezető politikusaival találkozott, aktuálpolitikai témák kerültek terítékre. Tájékoztatták őt a 2008–as romániai helyhatósági és parlamenti választások előkészületeiről, illetve a most alakuló román választójogi törvényről. Áttekintették a magyar kulturális és nyelvi hagyományok megőrzésének kérdéseit is. Bonchidán a munkát irányító alapítvány vezetői elmondták, hogy a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal és a Nemzeti Kulturális Alap folyamatosan biztosítja egyfelől a szakmai támogatást, másfelől azokat az összegeket, amelyekre az önerő biztosításához van szükségük, amikor különböző európai uniós forrásokra pályáznak. Ismertették a torockói idegenforgalom gondjait és eredményeit. Közösséget összefogó, kulturális–természeti értékeket megőrző, de gazdasági szempontokat is figyelembe vevő fejlesztésekről, felújításokról van szó. – Válaszúton Kallós Zoltán és munkatársai fogadták őt. Szili elismeréssel szólt arról a munkáról, amelyet az alapítvány végez, szórványban élő magyar gyermekek oktatását vállalta magára. Magyar gyermekekről van szó, akik enélkül a lehetőség nélkül bizonyára elvesznének. Szili Katalin a kolozsvári magyar értelmiségiekkel való megbeszélésén az erdélyi, a kolozsvári egyetemi oktatás és az itteni magyar kulturális intézmények helyzetéről tájékozódhatott. Szili azt szeretné, ha a magyar–magyar kapcsolattartás intézményrendszere is törvényben kerülne rögzítésre. Például a KMKF, de más jellegű együttműködések is, amelyek működését pontosan azért kell szabályozni, hogy azok ne váljanak az aktuális kormányzat szájaízétől függő kérdésekké. Az újságíró megkérdezte Szilit, mi a véleménye az erdélyi magyar–magyar szembenállásról. Szili Katalin két hívó szót mondott: „párbeszéd” és „együttműködés”. Szükséges, hogy az anyaország saját feszültségeit ne exportálja. Azokkal az autonómiamintákkal kell foglalkozni, amelyek Európában már léteznek. /Tibori Szabó Zoltán: Két hívó szót mondhatnék: párbeszéd és együttműködés. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 11./

A magyarországi egyetemek képviselői január 11-én találkoztak a BBTE magyar tagozatának vezetőivel, tanáraival és diákjaival Kolozsváron. Szóba került az együttműködés lehetősége a budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemmel, amely azért érdeklődik a BBTE iránt, mivel a kolozsvári tanintézmény román és magyar tagozata egyaránt nagy hangsúlyt fektet mostanában a műszaki vonal fejlesztésére, több karon a mérnöki képzést is beindítják. Ennek érdekében a két felsőoktatási intézmény együttműködési keretszerződést írt alá. A tanácskozáson a magyar tagozat képviseletében a kari és tanszéki képviselők vettek részt, mintegy harminc oktató – mondta el Magyari Tivadar rektor-helyettes, aki ismertette a vendégekkel az egyetem magyar tagozatának helyzetét és az utóbbi évek megvalósításait, de nem hallgatta el a még létező problémákat sem. A kolozsvári diákok és tanáraik nevében megköszönte annak a többszáz magyarországi vendégtanárnak a munkáját, aki Kolozsvárra is eljár tanítani, szakdolgozatot vagy szakmai gyakorlatot irányítani. Magyari Tivadar elmondta: jelentős eltérések észlelhetők a két ország doktori képzésének szabályzatában és előírásaiban, ezeket szeretnék közelíteni egymáshoz. A doktoranduszok körében ugyanis már hosszú ideje bevett szokás, hogy egyszerre két helyen folytatják doktori tanulmányaikat, ezt szeretnék intézményessé tenni. A BBTE szerződést kötött a budapesti Műszaki Egyetemmel, és megújította keretszerződését az Eötvös Loránd Tudományegyetemmel. /S. B. Á. : Újabb együttműködési szerződést írt alá a BBTE. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 12./

Lászlóffy Aladár, az ismert Kossuth-díjas költő „Tamás” fedőnév alatt jelentett a Szekuritáténak – tájékoztatott január 11-én a Transindex internetes hírportál. A költőt inkrimináló mondat Könczei Ádám megfigyelési dossziéjában szerepel, amit a néprajzkutató lánya, Könczei Csilla tett közzé blogján. „LASZLOFI ALADAR szerveink volt ügynöke „Tamas” fedőnévvel (LASZLOFI ALADAR fost agent al organelor noastre cu numele conspirativ „Tamas”)” – ez a mondat szerepel Könczei Ádám személyi megfigyelési dossziéjában. Az átirat 1965. szeptember 25-én kelt. A sorok írója, Cretu Ioan, a Szekuritáté kapitánya arra figyelmeztette kollégáit, hogy néhány személyt – köztük a Tóth Rudi néven jelentő Márkos Albertet és más, ismeretlen személyeket – ilyen-olyan okok miatt már nem lehet kihallgatni az akkoriban éppen korrektorként dolgozó Könczei Ádámmal kapcsolatban. A Transindex szerint mivel a név ritka, és nem valószínű, hogy a hatvanas évekbeli Kolozsváron, Könczei Ádám környezetében több ilyen nevű személy élt volna, nem fér kétség hozzá, hogy Laszlofi Aladar nem más, mint Lászlóffy Aladár költő. A dokumentumot nyilvánosságra hozók nem tudtak részletekkel szolgálni azzal kapcsolatban, hogy pontosan miben is állt „Tamas” ügynöki tevékenysége 1965. szeptember 25-e előtt, az sem világos, hogy milyen indokkal lépett ki Lászlóffy Aladár az ügynöki hálózatból. A jelenleg Budapesten élő költőt a Transindex telefonon kereste meg, Lászlóffy csupán annyit mondott: „Sejthettem volna, hogy Szilágyi Domokos után engem is meggyanúsítanak. Kérem, küldjenek nekem is egy példányt azokból a jelentésekből, kíváncsi vagyok rájuk. És ha találnak Gutenberg-leveleket, akkor azokat is küldjék el. „ A beszélgetést ezzel lezártnak tekinti. /Lászlóffy Aladár a Szekuritáténak jelentett. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 12./

A Nyugati Magyarság 2007. november-decemberi összevont számának címlapján áll a megjegyzés: Búcsúszám. A XXIV. Évfolyamában a lap, ,,A demokratikus és nemzeti szellemű nyugati magyarság havilapja” küldetéssel aposztrofáló újság megszűnik. Főszerkesztője, Miklóssi István 1990-ben telepedett haza Kanadából küldetéstudattal Budapestre, hogy itt szerkessze a folyóiratot. Rendszeresen kért írást az erdélyi sorsról. Vezércikkben Domonkos László megírta, a megszűnés: csatavesztés ugyan – mégis, „Adyt követve, üdvözlet a győzőnek jár. ” Ne feledjétek el a Nyugati Magyarságot, ne feledjétek el, hogy ehhez a magyar világhoz tartoztok, miként hűséggel e lap is mindhalálig…”. /Sylvester Lajos: Ismét megszűnt egy lap (Búcsúzik a Nyugati Magyarság). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 12./

Wass Albert annak dacára tért haza, hogy az ellene szellemi bojkottot hirdetők ma is minden galádságot elkövetnek, hogy a magyar szellemi életből, a nemzeti közérzetből kicenzúrázzák. Wass Albert páratlan olvasottságával, népszerűségével ma senki és semmi nem veheti föl a versenyt. Sorsa, műveinek utóélete azt is példázza, hogy a közösségi igazságkeresés felülírhat mindenféle ártó szándékú praktikát. Műveit betilthatták Magyarországon, index alá helyezhették Romániában, szobrát kitilthatták Budapestről, portréit lefejezhették Erdélyben – népszerűsége, hatása, műveinek reneszánsza annál erősebben érvényesült. A magyar kormányzat nem honosította vissza – megtette ezt és megteszi helyette a nép. És szobrai is állni fognak Budakeszin és Debrecenben, majd Erdélyben is előkerülnek dugott helyeikről, s lesz szobra minden bizonnyal Budapesten is. A körülötte zajló politikai csatározások is elülnek egyszer, s marad Wass Albert erdélyi sorsábrázolásának sokféle értéke. /Sylvester Lajos: Wass Albert visszahonosítása. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 12./

Magyarországon és Romániában aggasztó méreteket ölt a gyerekbűncselekmények száma. Az anyaországi sajtó az elmúlt napokban vezető hírként kezeli annak a 12 éves, román állampolgárságú fiúnak a történetét, aki a budapesti Blaha Lujza téren azért szúrt combon egy nála három évvel idősebb diákot, hogy megszerezze mp3-as lejátszóját. Az áldozatot – aki majdnem elvérzett – jelenleg súlyos sérüléssel kórházban ápolják. Az elkövetőt a Budapesti Rendőr-főkapitányság jelenleg körözi, azonban közölték: akár egy újabb késelés esetén sem tehetnek mást, minthogy újra elengedik, mivel a jogszabályok szerint korára való tekintettel nem vehető őrizetbe. A romániai gyerek mintegy fél éve egy hasonló korú fiatalokból álló banda tagjaként tevékenykedik, amely a Blaha Lujza téren és annak környékén követ el bűncselekményeket, jórészt lopásokat, rablásokat. Mindannyian állami gyermekotthonban élnek – kivéve amikor szökésben vannak –, a rendőrség nem zárhatja be őket az intézmény falai közé, és büntetni sem lehet őket 14 éves korukig. Romániában, Galacon életveszélyes állapotban szállítottak kórházba egy 13 éves fiút, akit egy évvel fiatalabb barátja késsel hátba szúrt. Az elkövetőt nem vették őrizetbe, mivel a román jogszabályok szerint a kiskorúak 14 éves korukig nem tartóztathatóak le, 14 és 16 éves korban is csak különleges esetekben. A Brassó megyei Keresztényfalván három, 17, 18 és 19 éves fiatalembert vettek őrizetbe, miután három napig egy tömbház-lakásban fogva tartottak és megerőszakoltak egy 12 éves lányt, akinek úgy sikerült kiszabadulnia, hogy kiugrott a harmadik emeleti lakás ablakán. /Rostás Szabolcs: Bűnözés zsenge korban. = Krónika (Kolozsvár), jan. 14./

„Laszlofi Aladar Tamas fedőnevű volt ügynökünk” – ennek a mondattöredéknek az alapján keveredett a Kossuth-díjas kolozsvári költő, Lászlóffy Aladár abba a gyanúba, hogy együttműködött a Szekuritátéval. Az információt Könczei Csilla kolozsvári néprajzkutató világhálós naplója alapján hozta nyilvánosságra a Transindex című internetes portál, majd ennek alapján a kolozsvári Szabadság című napilap. Lászlóffy Aladár öccse, a Kolozsváron élő Lászlóffy Csaba költő a Krónika érdeklődésére annyit mondott: meglepte őket a Könczei Csilla világhálós naplójában közzétett információ. „Amiért testvérek vagyunk, ki-ki a saját életét élte és éli. Ez az ügy nem a Lászlóffy-család ügye, hanem a testvérbátyámé, és nem a családból, hanem nagy valószínűséggel a bátyám által betöltött korábbi tisztségekből ered. Különben sem tudunk semmilyen konkrétumot, várjuk az ügy tisztázását” – jelentette ki. Egyelőre nem derült ki, hogy a Tamas fedőnevű ügynök – aki a Transindex szerint nem lehet más, mint a költő Lászlóffy Aladár – miért nem volt alkalmas a további megbízatásra. Könczei Ádám tanárt és folkloristát 1957-ben gyergyószentmiklósi tanári állásából, 1959-ben pedig a kolozsvári folklórintézetből távolították el a magyar kultúra elkötelezett ápolása miatt. Az erdélyi magyar táncházat 1977-ben elindító Könczei Ádámot és családját a szeku folyamatos megfigyelés alatt tartotta. Az édesapja szekusdossziéját saját világhálós naplójában közzétevő Könczei Csilla adatai szerint 1963–64-ben édesapjáról hét személyt kérdeztek ki, vagyis a „Gyurca”, „Toth Rudi”, „M. Popescu”, „Pogaceanu”, „Tamas”, „Pall Ernest”, „Kovacs Peter” és „Peter Janos” fedőnevű ügynököket. Könczei Csilla világhálós naplóján többen hozzászólnak az ügyhöz. A kolozsvári származású, Budapesten élő Tamás Gáspár Miklós filozófus rettenetesnek nevezte, hogy a Lászlóffy Aladár neve gyanúba keveredett, de hozzátette, „Lászlóffy Aladár (a számomra fontos időszakban a kolozsvári írószövetség párttitkára) igyekezett segíteni a »bajba kerülteken«. Kapcsolata az állambiztonsági szervekkel »nyílt« volt, ő fordította pl. az egyik szekus főtiszt detektívregényét – saját nevén. Amikor elpanaszoltam Lászlóffynak a zaklatásokat (kihallgatásokat, önkényes – egyébként max. 10 órát tartó – őrizetbe vételeket stb.), azt mondta, erre szó szerint emlékszem: »majd beszélek velük, füttyentsék vissza a vérebeiket«. Ez ugyan nem sikerült neki, de a kihallgatóm gúnyosan megjegyezte, hogy »közbenjártak értem«, s erre ő fütyül. De ezek szerint megtette. ” Tamás Gáspár Miklós leszögezte: „Pontosan tudom, hogy ez ma nem hangzik jól, de vegyétek tekintetbe, hogy sokan nem tettek semmit, sőt. Azt se kell elfelejteni, hogy Lászlóffy Aladár az akkori kulturális politikai küzdelmekben nem állt a rossz oldalon, soha nem volt »vonalas« vagy efféle. Mindez nem fölmentés, de szerintem árnyalnia kell a képet. ”Marius Tabacu kolozsvári televíziós szakember és zenész, a Kolozsvári Filharmónia igazgatója szerint a Laszlofi-ügyre is érvényes, amit a Bíró Ferenc-üggyel kapcsolatban korábban kijelentett: „az elmúlt 18 év elegendő idő volt, hogy mindenki beismerje tévelyedéseit”, de szerinte „ez esetben nincs egyetlen jelentés sem, amely Lászlóffy Aladárt megbélyegezné”. Tabacu hozzátette, hogy amikor 1980-ban Szőcs Gézával aláírásokat gyűjtöttek Ion Lancranjan Cuvint despre Transilvania című, nyíltan sovén, gyűlölködő könyve ellen „Lászlóffy Aladár volt az egyike azoknak, akik előbb aláírták a tiltakozó szöveget, és csak azután tettek egy pár helyénvaló megjegyzést. Bűn lenne részemről elhallgatni ezt a több mint korrekt magatartást. A többi mindenkinek lelkiismereti ügye”. /Benkő Levente: Meggyanúsított költő. = Krónika (Kolozsvár), jan. 14./

Gernyeszegen eltűnt Bethlen István bronz mellszobra. A református templom kertjében üresen áll a talapzat, rajta a felirat: – Bethlen István – 1874 Gernyeszeg – 1946 Moszkva – Miniszterelnök 1921–1931 – Hazatért. A mellszobrot a magyarországi Blaskó János szobrász készítette. Az ugyancsak anyaországi Piliscsabáért Alapítvány adományozta a gernyeszegi református egyháznak, és a templom kertjében 2006 októberében avatták fel. Bethlen István a falu szülötte. Erdélyben ugyanennek a szobornak mása Székelyudvarhelyen a Szoborparkban van kiállítva. Értesítették a rendőrséget. Többen úgy vélik, hogy a szobrot a bronz miatt vitték el, egyesek azonban más jellegű hátteret gyanítanak a lopás mögött. /Kilyén Attila: Szoborlopás Gernyeszegen. = Népújság (Marosvásárhely), jan. 14./ Gróf Bethlen István, Magyarország 1921–1931 közötti miniszterelnöke 1874. október 8-án Gernyeszegen született. Politikusi pályafutását Erdélyben kezdte, majd Budapestre költözött. 1919 februárjában létrehozta a Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártját, amellyel egy évvel később választásokat nyert. 1921-ben miniszterelnökké nevezték ki. Kormányzata támogatta és stabilizálta a Horthy-rendszert. 1931 augusztusában lemondott miniszterelnöki tisztségéről, de a politikában a kormánypárt vezetőjeként, később Horthy tanácsadójaként jelentős szerepe volt. 1943–44-ben a háborúból való kilépést támogatta, és angolszász irányú különbéke-kísérleteket szervezett. 1944 decemberében az oroszok elfogták, majd fél évre rá a Szovjetunióba vitték, nehogy megkísérelje a kommunistaellenes erők összefogását. Moszkvában, a Butirszkaja-börtön kórházában halt meg szívbénulásban 1946. október 5-én. /Szucher Ervin: Rövidre sikeredett hazatérés. = Krónika (Kolozsvár), jan. 14./

Gyimesi és moldvai dallamok, népi hangszerek sokasága, rengeteg tánc, valamint Hodorog András klézsei furulyás meglepetés-produkciói tették változatossá a hét végén Budapesten, a Fonó Budai Zeneházban megrendezett Csángó Farsangot. „Annyi felfedezetlen területe van még a csángó kultúrának, amit mi szeretnénk a magyar közönségnek bemutatni, s szerencsére mindig nagy az érdeklődés” – nyilatkozta Demeter László, a Zurgó együttes tagja. Az estét a Kerényi Róbert által alapított Szigony együttes kezdte. Hodorog András moldvai furulyás a magyarság legősibb dallamkincséhez tartozó tánc- és énekes hagyományt is jól ismeri. A hatvanas éveiben járó muzsikus hagyományőrzésében édesanyja, Hodorog Luca példáját követi, aki Klézsének híres nótafája, mesemondója és régi szokások tudója volt. A Fonó Budai Zeneház évente megrendezi a Csángó Farsangot, a magyar, illetve a Magyarország határain túl élő magyar zenészek és előadók megszólaltatásával. /Kánya Gyöngyvér, Budapest: „Fonós” Csángó Farsang. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 14./

Három szekusügynök fedőnevét hozta nyilvánosságra nemrég Tőkés László: a Bibliotecarul fedőnév alatt jelentő Gálfy Zoltán nyugalmazott teológiai professzort, a Farkas, majd Petrescu fedőnevű Bányai Ferenc temesvári lelkészt, illetve saját húga férjét, a Stelian fedőnéven jelentő dr. Barta Tibor volt kolozsvári, jelenleg Budapesten élő orvost, orgonaművészt vélte felismerni. A jelentések tanúsága szerint dr. Barta Tibor nem csak őt, édesapját, dr. Tőkés István teológiai professzort és püspök-helyettest, hanem saját feleségét, Tőkés Eszter fogorvost is rendszeresen besúgta. Tőkés László dossziéjának iratanyagából – amelynek egyes részeit a Királyhágó-melléki Református Egyházkerület honlapján is közzétettek – kiderül, hogy Stelian többek között a következő témakörökben jelentett Oprea Florian szekusezredesnek:1. Adatgyűjtés és memorandum készítése az 1985 novemberében Budapesten megrendezett Európai Együttműködési és Biztonsági Értekezletre, valamint az értekezletre készített írásbeli anyag határon túlra csempészése. A dokumentumból kiderül, hogy Tőkés László az adatgyűjtés tekintetében a forrás („sursa”), azaz Stelian segítségét is kikérte. Az Oprea Florian által jegyzett kiegészítésből pedig megtudható: Tőkés Eszter fivérének, Lászlónak bizonyos anyagait őrizte, hogy azokat kicsempéssze külföldre; 2. Tájékoztatás arról, hogy a Tőkés-család a Szabad Európa Rádiót hallgatja, és hogy Tőkés István Kanadába szeretne utazni. (1985. IX. 25.); 3. Jelentés Haraszti Miklós magyarországi író, Király Károly, Tőkés István és Tőkés András találkozásairól; 4. Tőkés László „rendszerellenes” írásai, amelyeket külföldre próbált csempészni, illetve azok átadása Stelian által a Szekuritáténak, tanulmányozás végett (1985. X. 26.) 5. Tőkés István, Tőkés Eszter és Cseke Éva (Cs. Gyimesi Éva), illetve Doina Cornea és Cseke Éva kapcsolatai; 6. Dátum nélküli dokumentum arról, hogy „stimulálás” végett az illetékes államvédelmi hatóság 5000 lejt irányoz elő Steliannak; 7. Tőkés László kézzel írott, a Szekuritáté kezébe került, 1986. április 28-án keltezett levele, amelyet – Tőkés Eszter állítása szerint – Barta Tibor sógorához intéz, és a püspök szekusdossziéjából került elő. Tőkés Eszter: soha nem hittem volna, hogy egy olyan nagy magyar, mint ő, képes ilyesmit tenni – jelentette ki dr. Barta Tibor volt felesége. Alapos a gyanú, hogy férje azonos a Stelian fedőnevű ügynökkel. Tőkés István nyugalmazott teológiai professzor mély megdöbbenésének adott hangot. Gyimesi Éva szerint a Stelian név fedheti a lehallgatást magát. A Stelian, mint „sursa” egyszerűen lehet a lehallgatás fedőneve, aminek alapján a magyar szöveget valaki a kazettáról lefordította románra, és vagy szó szerint, vagy kivonattal csatolta. Cs. Gyimesi nem gyanúsítja Barta Tibort, sőt, kizárja, hogy ő lenne ez a személy. Barta Tibor a Szabadságnak telefonon határozottan kijelentette: Az a személy, akit a püspök úr említ, nem én vagyok. „Engem soha az életben sem civil, sem katonai, sem más hírszerzői szervezet nem keresett meg, titkosszolgálati emberrel semmilyen kapcsolatban nem voltam, és nem is óhajtok lenni. ” Csendes László, a Szekuritáté Irattárát Vizsgáló Bizottság (CNSAS) elnöke a Szabadságnak megerősítette: Tőkés László hivatalosan is kérte a dossziéjában előforduló besúgok fedőnévének a leleplezését. – Az ügy folyamatban van. /Papp Annamária: Ember vagy lehallgatókészülék volt-e Stelian? = Szabadság (Kolozsvár), jan. 15./

Öt óra leforgása alatt öt, különböző nehézségi fokozattal rendelkező számítógépes programot kellett megírniuk azoknak a tanulóknak, akik a hét végén részt vettek a magyarországi Neumann János Számítógép-tudományi Társaság és az Erdélyi Magyar Műszaki Tudományos Társaság (EMT) által szervezett Nemes Tihamér számítástechnika verseny erdélyi döntőjén. A megmérettetésre évente kerül sor. Az erdélyi döntőre idén a kolozsvári Báthory István Líceumban került sor. Erdély legjobb diákjai mérték össze tudásukat. A verseny első fordulóján, amely a bejelentkezett iskolákban zajlott 2007. november 8-án, több mint ezer, Erdély különböző régiójából származó diák vett részt. Közülük került ki az a legjobb 51 tanuló, aki az erdélyi döntőre érkezett a múlt hét végén 14 magyar tannyelvű iskolából. A legjobb eredményt elért diákok a verseny Budapesten megszervezett döntőjén 2008. március 8-án vesznek majd részt. A verseny különdíját Hevele István kapta, aki 14 ponttal megelőzte az összes többi résztvevőt. /Matekovics Hajnalka: Több mint ezer diák az EMT számítástechnikai versenyén. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 15./

A marosvásárhelyi Kultúrpalota kiállítótermeiben 12 koreai és 12 magyar képzőművész munkái láthatók. A Szegmens című tárlat Budapestről érkezett Marosvásárhelyre. /Antal Erika: Keleti képek a nyugati falon. = Krónika (Kolozsvár), jan. 16./

„Sírjaik hol domborulnak?” címmel a Magyar Televízió két éve indított sorozatot. A világ valamennyi, magára adó hadserege kegyeleti okokból mindent megtesz elesett katonáinak felkutatására. Az orosz levéltárak nemrég kezdtek feltárulni, ezért még ma is nagyon sok magyar család nem tudja, hol veszett el hozzátartozója. A Hadtörténeti Intézet és Múzeum, a HM Központi Irattára, a Hadisírgondozó Iroda valamint a Magyar Vöröskereszt hosszú évek óta próbál nyomára bukkanni az eltűnt katonáknak. Emberek százezrei – katonák, polgári személyek – tűntek el a második világháború csataterein, hadifogságban vagy munkatáborokban. A legnagyobb vérveszteség a Donnál érte a magyar hadsereget: az eltűntek számát csaknem ötvenezerre teszik a hadtörténészek, és legalább ugyanennyien pusztultak el a hómezőkön. Egyre több hadifogolytábor adatai jutnak el Budapestre. A Magyar Televízió műsorkészítői továbbra is várják azok jelentkezését, akiknek családjában máig eltűntként számon tartott katona vagy polgári személy van, és azok jelentkezését is, akik lakóhelyükön ismeretlen hősi halottat rejtő sírról tudnak. /B. D. : „Sírjaik hol domborulnak?” = Népújság (Marosvásárhely), jan. 17./

Kolozsvár lesz a vendége a március 14-e és 30-a között immár 28. alkalommal megszervezett Budapesti Tavaszi Fesztiválnak. Magyarország legnagyobb kulturális fesztiváljának stábja Kolozsváron tartott sajtótájékoztatót a várható eseményekről, jelen volt Zimányi Zsófia fesztiváligazgató, és Szalay Zsolt, a MOL Románia ügyvezető igazgatója. A tizennyolc nap alatt körülbelül hatvan helyszínen 150–200 eseményre kerül sor. Idén a reneszánsz jegyében zajlanak az események, Hunyadi Mátyás trónra lépésének 550. évfordulóját ünnepelve. Kolozsvárról fellép Budapesten az Arcadia vonósnégyes, Könczey Elemér karikaturista, a kolozsvári Állami Magyar Színház társulata és Erich Türk orgonaművész. /Köllő Katalin: Kolozsvári művészek a BTF-en. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 17./

Teller Ede (Budapest, 1908. január 15. – Stanford, Kalifornia, 2003. szeptember 9.) világhírű magyar atomfizikus születésének 100. évfordulóján, január 15-én emlékezett meg Temesváron a Magyar Tudományos Akadémia Kolozsvári Területi Bizottságának Bánsági Munkacsoportja és a Techné Egyesület. A tudós életéről és történelmi jelentőségű munkásságáról a térség legavatottabb szakértője, Toró Tibor temesvári atomfizikus, az MTA külső tagja tartott előadást a Magyar Házban. Teller Ede gyerekkorában huzamosabb időt töltött Temesváron. Teller Ede 1925-ben, a budapesti “Mintagimnáziumban” (a mai ELTE Trefort Ágoston Gyakorlóiskola és Gimnázium) érettségizett, ugyanott, ahol (Lord) Balogh Tamás, (Lord) Káldor Miklós, Kármán Tódor, Kürti Miklós, Lax Péter, Polányi Mihály is diák volt. Egész életében nagyra értékelte a magyarországi oktatást. Még Budapesten ismerkedett össze későbbi barátaival, Neumann Jánossal, Szilárd Leóval, Wigner Jenővel. Teller azt vallotta később: tudományos sikereit annak köszönhette, hogy a magyar nyelv volt az anyanyelve, különben “csak egy középszintű középiskolai tanár” lett volna belőle. 1926-ban hagyta el az országot, többek között Németországban, Dániában és Angliában dolgozott, majd 1935-ben az Egyesült Államokba költözött, ahol tudományos munkássága eredményeként 1945-ben tagja, 1947-től elnöke lett a Reaktorbiztonsági Bizottságnak. /(pataky): Teller Edére emlékezett a bánsági tudományosság. = Nyugati Jelen (Arad), jan. 17./