Az autonómia a megoldás
Az autonómia kérdése nem kisebbségi probléma, hanem a többség problémája, amely nem akarja, nem hajlandó megérteni annak lényegét, előnyeit – fogalmazott a Sepsiszentgyörgyön megrendezett autonómiatanácskozás Finnországból érkezett svéd résztvevője.
S hozzáfűzte azt is, a többségi állam csak akkor várhat lojalitást nemzeti kisebbségeitől, ha azok igazán biztonságban, jól érzik magukat, s bizony ma a legjobban, legmegnyugtatóbban az autonómiákban sikerült rendezni a kisebbségek helyzetét. Az ötnapos műhelymunka résztvevői hasznosnak nevezték a tapasztalatcserét, hisz voltak, akik jól működő autonómiákból érkeztek (Dél-Tirolból, az Aland-szigetekről), a felvidéki vagy a székelyföldi magyarok azonban a többségi társadalom határozott tiltakozása dacára szeretnék elérni a kulturális, illetve területi önrendelkezést. Tartalmas előadásokkal szolgáltak a szervezők, a fiatal szakemberek megismerkedhettek az európai autonómiákkal, elméleti megfontolások és gyakorlati példák egyaránt szerepeltek Székely István Gergő politológus előadásában, a Finnországból érkezett svéd Ann-Sofi Backgren a többnemzetiségű régiók turisztikai előnyeiről beszélt, a felvidéki Horányi Ákos a szlovákiai magyarság helyzetét ismertette. A dél-tiroli Davide Zaffi az autonómia pénzügyi eszközeiről szólt, a helyben maradt adó jelentőségéről, arról, milyen felhajtóerőt jelent, ha az emberek érzik, hozzájárulásukkal saját szülőföldjük fejlődését segítik. Bakk Miklós politológus a nyugat- és kelet-európai kisebbségek helyzetét hasonlította össze. Tegnap délben, a műhelymunka záróülésén előbb a részt vevő hallgatók osztották meg tapasztalataikat, s mutatták be hazájukat, majd Tamás Sándor megyeitanács-elnök ismertette Székelyföld jellegzetességeit, érvelt az itt élő magyarság autonómiaigénye mellett. Színes, szellemes előadást tartott Valentin Stan bukaresti egyetemi tanár, aki a román politika ellentmondásaira világított rá. „Nagyon sajnálom, önök nem léteznek” – ez volt felszólalása visszatérő motívuma, melyet minden felvetés után megismételt Tamás Sándor felé fordulva. Rámutatott, Victor Ponta jelenlegi miniszterelnök 2010-ben kijelentette: Székelyföld nem létezik, pedig nagynevű elődje, Alexandru Vaida Voievod 1919 decemberében Párizsban arról beszélt, hogy autonómiát kell biztosítaniuk a székelyeknek és szászoknak. Traian Băsescu államfő 2008-ban Brüsszelben azt fejtegette, hogy a kollektív jogok megadása ellentétes az európai gyakorlattal, és ha erre sor kerülne, az veszélyes precedenst jelentene. A nagyra becsült Iuliu Maniu azonban 1924-ben állította, hogy kollektív jogokat kell biztosítani a kisebbségeknek. Ugyanez a kettősség észlelhető az alkotmányban a nemzetállami meghatározás körül, egyfajta értelmezés szerepel az alkotók megfogalmazásában, de a politikusok mai diskurzusában egyértelműen etnikai jelleget nyer a nemzetállam. Valentin Stan szellemes, frappáns előadását azzal zárta: „Sok sikert kívánok. Nem irigylem önöket”.
Farkas Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Brüsszelbe tart a székely autonómia ügye
A kezdeményező bizottság megalakulásával a Székely Nemzeti Tanács készen áll az európai polgári kezdeményezés benyújtására az Európai Bizottsághoz. A makfalvi Székely Majálison az is kiderült, a Néppárt egyesülne a Magyar Polgári Párttal.
Célegyenesbe fordult a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) által kezdeményezett, a nemzeti sajátosságokkal rendelkező régiók védelméről szóló európai polgári kezdeményezés ügye, miután megalakult a polgári kezdeményezés bizottsága. Az SZNT kezdeményezése a nemzeti sajátosságokkal rendelkező történelmi régiók önrendelkezését, autonómiáját célozza, egy Brüsszelben elfogadott törvény Romániát arra kötelezné, hogy biztosítson autonómiát a történelmi Székelyföld területén élők számára. Mint ismeretes, az Európai Unió 2012. április elseje óta teszi lehetővé, hogy polgárai az európai polgári kezdeményezés jogával éljenek. Ennek lényege, hogy olyan javaslat esetén, amelyet az unió egymillió polgára támogat aláírásával, az Európai Bizottság jogszabályt alkothat adott kérdéskörben, amely összhangban áll az európai uniós alapszerződéssel és irányelvekkel.
A kezdeményező bizottság eddig hét országból nyolc tagot számlál, a szervezők tervei szerint ez kilenc országra és tizenegy személyre egészül ki. A bizottság tagja a felvidéki Boldoghy Olivér, a magyarországi Dabis Attila, az erdélyi Izsák Balázs, a spanyolországi baszk Miren Martiarena, a spanyolországi katalán Jordi Xuclá, a svédországi magyar Publik Antal, az ausztriai Roland Dudda és a hollandiai Frans Jeursen. Az uniós jogszabály szerint legalább hét EU-tagállamban élő tagból kell összeállnia a polgári kezdeményezés bizottságának. Izsák Balázs SZNT-elnök szerint kezdeményezésüket akár holnap beterjeszthetnék az Európai Bizottsághoz, ezt a lépést azonban egy hónap múlva fogják megtenni. Az SZNT elnökének reményei szerint az RMDSZ által kijelölt személy is részt vesz majd a testületben. A kezdeményező bizottság tagjai közül egyesek mögött szervezet áll, de fontosnak tartották, hogy a kezdeményezést ne a viselt tisztségek fémjelezzék. Izsák szerint ezzel olyan európai szintű mozgalmat indítanak útjára a nemzeti régiók védelmében, amely túlmutat az európai polgári kezdeményezésen. A nyelvi, kulturális, nemzeti sajátosságokkal jellemezhető régióknak egymás törekvéseit kölcsönösen támogatniuk kell, hogy érvényre juthasson a területeiken élő népek, közösségek akarata. Ehhez együttműködésre van szükség, egymás kölcsönös megismerésére, és létre kell hozni európai szintén az együttműködés intézményi keretét.
Az Európai Bizottsághoz (EB) normakontrollra, majd elfogadásra benyújtott polgári kezdeményezést – kedvező elbírálás esetén – legalább hét tagország egymillió állampolgárának kell támogatnia ahhoz, hogy az EB foglalkozzon a törvényalkotás lehetőségével. Az SZNT 18 tagállamban épített ki partnerkapcsolatokat a majdani aláírásgyűjtésre, ezen országok között hét olyannak kell lennie, amelyben teljesül a támogatók számára vonatkozó követelmény. Noha az Erdélyi Magyar Néppárt saját kezdeményezést is benyújtott az Európai Bizottsághoz a tagállamokban élő történelmi kisebbségek széleskörű anyanyelvhasználati és egyébb jogaik védelméről, Papp Előd, a néppárt alelnöke szerint pártja mindenben támogatja az SZNT kezdeményezését. Néhány héttel ezelőtt az RMDSZ elnöke, Kelemen Hunor és Izsák Balázs SZNT-elnök is tárgyalt az együttműködés lehetőségeiről, ami előrevetíti az erdélyi magyar politikai szereplők közötti szorosabb együttműködést. A három polgári kezdeményezés előnye: ha az Európai Bizottság valamelyiket nem fogadja el, még mindig marad alternatíva a többi lehetőség számára.
Egyesülne a nemzeti oldal
A Makfalván megtartott hétvégi Székely Majálison többen felkapták a fejüket Papp Előd néppárti alelnök bejelentésén: pártja komolyan gondolja az Erdélyi Magyar Néppárt és a Magyar Polgári Párt egyesülését. Papp Előd lapunknak elmondta, részéről nem alelnöki rögtönzés volt, hanem a fúziót kilátásba helyező néppárti elnökségi döntés. Úgy véli, az MPP és az EMNP életében egyaránt új korszak kezdődött a tisztújító kongresszusok után. Mindenki számára világos, hogy a két párt közös tőről fakad, következésképpen a két szervezetnek egyesülnie kell. Papp Előd szerint az erdélyi magyar politikai erőviszonyok kiegyensúlyozásához elengedhetetlen a két párt egyesülése. „A makfalvi nyilvános bejelentésem előtt volt egy megbeszélésem az MPP elnökével, Bíró Zsolttal, akinek ismertettem a néppárt ajánlatát. Az ügyben június elején lesz hivatalos egyeztetés, addigra az MPP vezetősége is kialakítja az álláspontját” – fogalmazott Papp. A székelyföldi politikus elismerte, a fúziót komoly tárgyalásoknak kell megelőzniük: a két párt kapcsolata nem volt felhőtlen az elmúlt időszakban, tárgyalópartnereknek emiatt is át kell beszélniük minden apró részletet.
Erdélyi Napló (Kolozsvár)

Sógor Csaba: Az EKE-t építve Erdélyt építjük
Az Erdélyi Kárpát-Egyesület (EKE) május 10–12. között ötödik alkalommal ünnepelte az EKE napját, arra emlékezve, hogy 1891-ben, az Ígéret havának 12. napján kezdte el tevékenységét az egyesület. A központi ünnepség ezúttal a Kolozs megyei Várfalván, az aranyosrákosi EKE-várban zajlott, melynek hivatalos átadására is sor került. A többnapos rendezvény szombati meghívottja Sógor Csaba RMDSZ-es európai parlamenti képviselő volt, aki beszédében az EKE tevékenységét méltatta.
Az Erdélyi Kárpát-Egyesület 1891. május 12- én alakult meg Kolozsváron. Ennek megünneplésére gyűltek össze pár napra az erdélyi természetjárók a Kolozs megyei Aranyosrákosra, az EKE-várba, ahol a szervezet központját, a szimbolikusan EKE-várnak nevezett turistaházat is felavatták. – "Az idei ünnep különleges számunkra, hiszen hosszú derengés után, az EKE meglévő bástyái mellé egy épülő vár kulcsát is átadhatjuk" – mondta Dezső László, az Erdélyi Kárpát-Egyesület országos elnöke, aki hozzátette: "ennek a kulcsnak nem szabad megrozsdáznia, tovább kell adni kézről kézre, generációról generációra".
Sógor Csaba európai parlamenti képviselő az egyik legrégebbi civil szervezet több mint 120 éves kiemelkedő tevékenységét méltatta: "Ma mindenki tudja, hogy szükség van a civil szervezetekre, hiszen a polgári társadalmak összeverődése nélkül elképzelhetetlen lett volna az európai integráció" – fejtette ki a képviselő. Rámutatott, hogy a jelenleg 15 tagszervezettel működő EKE tevékenysége példaként szolgál, hiszen a természeti környezet és az épített örökség értékeinek tudatosítása és megőrzése, a menedékházak létesítése, az ifjúság természet- és környezettudatos nevelése, az ökoturizmus támogatása, továbbá a fizikai erőnlét, a lelki egyensúly, az életképesség, az önuralom és a csapatszellem fejlesztése, valamint a hagyományőrzés mind olyan értékek, melyek erősítésében az EKE oroszlánrészt vállal Erdélyben. – Az EKE-vár átadásával újabb mérföldkőhöz érkezett az egyesület, hiszen az ingatlan felújításával, a kert rendbetételével, a berendezések felszerelésével az erdélyi jővőbe fektetnek az "ekések" – tette hozzá Sógor Csaba, aki a szombat esti árverezés két résztvevőjét brüsszeli tanulmányúttal jutalmazta.
Az ország legnagyobb turistaszervezete egyébként az EKE- napokon sem tétlenkedett, ugyanis az ünnepséget ismét önkéntes munkával egészítették ki az egyesületi tagok: a szombati nap folyamán Várfalván és Aranyosrákoson faültetésre került sor, emellett az önkéntesek az Aranyosrákos-patak medrét is kitisztították. Vasárnap a berkesi-szorosi túrával illetve a EKE-vár kitisztításával érnek véget az EKE-napok.
Népújság (Marosvásárhely)

Számadás és tervezés
Csíkszeredában tartotta 11. kongresszusát az RMDSZ
"A tervek szerint alakult a kongresszus: minden egyes dokumentumot elfogadtunk, lefolytattuk a politikai vitát, elfogadtuk az RMDSZ módosított programját és alapszabályzatát. Kiszélesítettük az állandó tanácsot az önkormányzati képviselettel, hisz azt tapasztaljuk, hogy ebben az időszakban az önkormányzatokra sokkal nagyobb szerep hárul, mint akkor, amikor kormányon voltunk. Az önkormányzatok ereje növekvőben van, és én bízom abban, hogy egyre nagyobb erejük, pénzügyi értelemben is nagyobb mozgásterük lesz, és így a feladatokból is többet tudnak vállalni" – nyilatkozta a szombaton Csíkszeredában közel 800 küldött és meghívott jelenlétében zajlott kongresszus végén tartott sajtótájékoztatón Kelemen Hunor, az RMDSZ szövetségi elnöke.
Elmondta, hogy az elnökséget leszűkítették, az elnökség fogja meghozni a gyors, operatív döntéseket, de a tartalmi, lényeges kérdéseket az Állandó Tanács és a Szövetségi Képviselők Tanácsa fogja elfogadni. – Nagyon fontosnak tartom, hogy a meghívottak – Victor Ponta miniszterelnök, Crin Antonescu, a szenátus elnöke, Vasile Blaga, a PL és Mihai Razvan Ungureanu, a Polgári Erő elnöke – eljöttek a kongresszusra, és mindegyik azt hangsúlyozta, hogy a Romániai Magyar Demokrata Szövetség, mint az erdélyi magyar közösség legitim képviselője, megbízható, komoly partner, akivel az ország általános kérdéseiről, és az erdélyi magyarság sajátságos kérdéseiről akár kormánykoalícióban, akár ellenzékben egyeztetni kell. Ugyanennyire fontosnak tartom, hogy elfogadta a meghívást Semjén Zsolt magyar miniszterelnök- helyettes, a KDNP elnöke, Rogán Antal, a Fidesz alelnöke, Újhelyi István, az MSZP alelnöke, akik üzeneteikben megfogalmazták, hogy a magyar kormányzat, a magyar politikai pártok támogatnak minden egyes törekvésünkben, és hogy az RMDSZ-re úgy tekintenek, mint a romániai magyarság legitim képviseletére.
Miután megköszönte a médiának, hogy velük tartott, pontosított egy hírfolyamot arról, hogy Hargita megyei politikusok sokasága kérte, hogy a szervezet elhatárolódjon Borboly Csabától amelyet álhírnek, manipulációnak nevezett. – Ez nem igaz, egyetlenegy RMDSZ-es politikus, egyetlen RMDSZ-tag sem kérte, és arra kérjük a sajtó képviselőit, hogy ha lehetséges, akkor ezt a pontosítást tegye meg.
"A területi autonómia biztosítása becsületbeli kérdés"
A kongresszus házigazdája, Ráduly Róbert, Csíkszereda polgármestere a székely zászló felmutatásával kezdte beszédét megemlékezve Csíkszereda szülöttéről, Erőss Zsoltról és társáról, majd megköszönte a magyar kormánynak, hogy többek között Csíkszeredában is létrejött a Sapientia egyetem. Reményét fejezte ki ugyanakkor, hogy Victor Ponta és Crin Antonescu rendezi azt, amit már 95 éve rendezni kellett volna.
A polgármester beszélt a beruházásokról, megvalósításokról, de beszélt a kudarcokról, a leépítésekről, bérlevágásokról, az uniós pályázatok késleltetett elszámolásáról, illetve arról, hogy "fé-lelemkeltés, állami terror" nehezedik az állami intézményekre: – Egészpályás támadást intéznek ellenünk, bűnnek tartják a saját történelmünk megismertetését, bűnnek tartják a magyar nyelv ismeretét, hivatásos feljelentők támadják a székely tankönyvet, ízekre szedik a székely vásárt, a csíkszeredai főépítész magyar nyelvtudásának elvárása diszkriminációt jelent Bukarestben, jelentette ki hozzátéve, hogy a parlamenti kétharmad felelőssége, hogy Románia végérvényesen rendezze Székelyföld helyzetét. – Vissza kell menni az 1918-ban megfogalmazott jogokhoz. A területi autonómia biztosítása be-csületbeli kérdés, mi nem akarunk sem többet, sem kevesebbet, mint kulturális autonómiát az egész magyarságnak, és területi autonómiát a Székelyföldnek.
Felállva tapsolta meg a kongresszus Borboly Csabát, Hargita Megye Tanácsának elnökét, aki rövid köszöntőjében csak annyit mondott: "nagyon jólesik, hogy itt lehetek önökkel, jólesik, hogy itt vannak önök is."
Ha megállunk, porladunk, mint a szikla!
Dolgozni jöttünk Csíkszeredába, nem ünnepelni. Számadásra és tervezésre. Sok a tennivalónk. És nem azért, mert lazsáltunk az elmúlt két évben – éppen ellenkezőleg. Új fejezetet ígértünk, és bőven vannak eredményeink, amelyekre büszkék lehetünk. Dolgozni kell, mert a kisebbségi lét ilyen: ha megállunk, porladunk, mint a szikla – lassan, de folyamatosan – hangsúlyozta Kelemen Hunor szövetségi elnök
A minden magyar számít jelszó értelmében a szolidaritást alapértékként fogalmazta meg, kijelentve, nincs fontosabb és kevésbé fontos tagja ennek a közösségnek. – A szolidaritás azt is jelenti, hogy megvédjük egymást, kiállunk egymásért. Azt is jelenti, nem hagyjuk, hogy a múlt erői levadásszanak bennünket. Megvédünk kicsit és nagyot. Politikust és civil aktivistát. Megvédünk mindenkit, aki magyar, és akit azért támadnak, mert a közösségért dolgozik.
Az RMDSZ működése másik elvének a sokszínűség elismerését nevezte. – A sokszínűség, a mások iránti nyitottság és tisztelet ennek az erdélyi magyar közösségnek az egyik legrégebbi és legtiszteletreméltóbb hagyománya. Ezt látniuk és tudniuk kell azoknak, akik azt gondolják, hogy másságunk egy kellemetlen állapot, amit meg kell szüntetni, jelentette ki az elnök.
A továbbiakban arról szólt, hogy az önkormányzatok az RMDSZ politikájának zászlóvivői: – Mióta közel egy éve az RMDSZ kikerült a kormányból, az önkormányzatok nem csak a helyi közösség dolgaiban illetékesek, hanem a napi politikánk zászlóvivői lettek. A három regionális önkormányzati tanács megalakulása segítette a régiók érdekeinek hatékony megjelenítését, az előttünk álló feladatok pontosabb meghatározását. A helyi és megyei szervezetek, a parlamenti frakciók mellett a magyar önkormányzatok, polgármesterek, tanácsosok a magyar érdekek őrzői és védelmezői Ákosfalvától Zsibóig, Nagyiratostól Kézdialmásig.
Kelemen Hunor szerint 2012 választásai ismét megerősítették, csak magukra számíthatnak, és minden magyar ember szavazata kell ahhoz, hogy az RMDSZ megőrizze az erős, egységes magyar képviseletet. A kormányzásban 2009 végétől eltöltött két évet eredményesnek nevezte. Véleménye szerint az RMDSZ kihasználta a lehetőségeket, áttörést ért el a magyarság jogaiért folytatott harcban, és hozzájárult az ország gazdasági stabilizálásához.
"Olyan alkotmányt akarok, amely végre egyenrangúságot ad az erdélyi magyar közösségnek"
A kongresszusi dokumentumokról szólva kiemelten beszélt az alkotmánymódosításról: – Olyan alkotmányt akarunk, amely a nemzetállam fogalmának törlése mellett végre államalkotó tényezőként ismeri el a nemzeti kisebbségeket, amely szabad használatot biztosít nemzeti szimbólumainknak, és amely megteremti a közösségi autonómia lehetőségét! Szorgalmazzuk továbbá, hogy a hivatalos román nyelv mellett regionálisan a kisebbségek nyelve is legyen hivatalos. (…) Ennél kevesebbért nem érdemes küzdenünk. Nekem személy szerint is elegem van abból, hogy még mi magyarázkodunk a székely zászló kapcsán. Nem magyarázkodni akarok, hanem olyan alkotmányt, amelyik végre egyenrangúságot ad az erdélyi magyar közösségnek.
Az európai parlamenti választásokra való felkészülés, véleménye szerint, részben becsületbeli ügy, részben stratégiai kérdés, amennyiben az európai képviselet a hatékony kisebbségvédelem egyik fontos eszköze.
Az európai polgári kezdeményezésről szólva kijelentette: – Nem kevesebbre vállalkoztunk, mint hogy Európa egymillió polgárának aláírása által támogatva az Unió napirendjére tűzzük a kisebbségek ügyét. Ha össze tudjuk gyűjteni az egymillió aláírást, az Unió nem térhet ki a kérdés tárgyalása – és előbb vagy utóbb – a kisebbségek számára megnyugtató rendezése elől.
Székelyföld számára a továbblépés az autonómia
– Székelyföld számára a továbblépést a kisebbségben élő európai nemzeti közösségek jogállásához hasonló autonómiák kivívásában látjuk, közösségünk megmaradásának és gyarapodásának ez a záloga. Mind a területi, mind a kulturális autonómia jogi kereteit nekünk kell megteremtenünk. Látnunk és tudnunk kell, hogy bármilyen megoldás is körvonalazódik, azt a románokkal együtt lehet elképzelni és elfogadtatni. Ne áltassuk magunkat: ajándékba senki sem fogja elhozni az autonómiát. Sem Brüsszel, sem Washington, sem Budapest. Segíteni tudnak, szükség is van minden segítségre, de elsősorban nekünk a románokat kell meggyőznünk céljaink helyességéről, igazságosságáról.
Akkor járunk el helyesen, ha a mi belső csatározásainkban az autonómia ügyét nem használjuk fegyverként egymás ellen. Határozottan állítom, hogy ez kellene az első olyan hallgatólagos vagy írásos megállapodás legyen, amit mindenki elfogad, mert a legtöbb kárt akkor tudjuk okozni egymásnak és különösen a mi közös ügyünknek, ha azt a látszatot keltjük, hogy vannak igazi autonómiaharcosok és vannak olyanok, akik ezzel szemben állnak. Bátran mondom, hogy az autonómia egymás elleni használata, szavazatszerzési célból csodafegyverként való előrántása nem csak hogy nem visz közelebb a célhoz, hanem minden egyes esetben eltávolít attól. Egymásról feltételeznünk kell, hogy a közös cél érdekében cselekszünk, hogy jóhiszeműek vagyunk és nem egymás politikai életére törünk az autonómia fegyverével, mondta a szövetségi elnök.
A Kongresszus több dokumentumot fogadott el alkotmánymódosításról, régióátszervezésről, gazdaságpolitikáról, a Székelyföld és a szórvány stratégiájáról, az európai parlamenti választásokról, és az európai polgári kezdeményezésről. Ezek a dokumentumok határozzák meg a következő esztendőkben az RMDSZ cselekvési stratégiáját.
Mózes Edith
Népújság (Marosvásárhely)

Az MSZT Izsák Balázst jelölte az SZNT elnökének
Hétfő délután tartotta soros ülését Marosszék Székely Tanácsa. A Kultúrpalota kistermében tartott tanácskozáson, a nemzeti összetartozás napjára készülve – a magyar országgyűlés 2010-ben június 4-ét, a trianoni békediktátum napját nyilvánította a magyar összetartozás napjává – , megemlékeztek a székelység történetének legutóbbi közel száz évéről. Utána szavaztak Marosszék SZNT- elnökjelöltjéről, meghallgatták a megyei elnök beszámolóját, és elfogadták a következő időszak tevékenységi tervét.
Marosszék Székely Tanácsa Izsák Balázsnak szavazott bizalmat a Székely Nemzeti Tanács június 22- én tartandó tisztújító gyűlésére.
A székelység történetének arról az időszakáról, amikor kisebbségi sorsba került, a rendezvény díszvendége, Egyed Ákos akadémikus, a Székely Nemzeti Tanács által Gábor Áron-díjjal kitüntetett történész tartott előadást.
A székelyek helyzetének alakulása 1918 után
Az előadásból megtudhattuk, hogy a kisebbségi sors másféle magatartást, másféle politikát és életmódot követelt, mint amelyben azelőtt voltak a székelyek a magyar állam keretében vagy az erdélyi fejedelemségekben, majd az Osztrák-Magyar Monarchia területén. A székelység történetének létesszenciája az, hogy hogyan tarthatta meg ősi szállásterületét. Ha ezt a kérdést az ember a megélt történelemben meg tudja ragadni, akkor tulajdonképpen érti a székelység történelmét, mutatott rá Egyed Ákos.
– 1918, illetve Trianon után az a kérdés, hogy az eltelt 93-95 évben hogyan sikerült a székelységnek megtartani továbbra is a szállásterületét, identitását úgy, hogy ne szakadjon el közben a magyarságtól, a magyar kultúrának ápolója, fészke, továbbfejlesztője legyen.
A székelységnek – mondta – sajátos a történelme. Ez a sajátosság az autonómia keretében alakult ki, a századok folyamán, és 1920 után, megfosztva az autonómiától, újfajta alkalmazkodást kellett keresnie. Ezt a megtartó életmódját találta meg véleményem szerint, mert a székelység 90 százaléka falun élt, s az egy külön életmódot jelentett: az önellátó székely családi gazdaság általános volt, és azt egy pillanatig sem lehetett abbahagyni 1918 után sem, és 1920 után sem. Meg kellett a földet szántani, be kellett takarítani a termést. Érdekesnek találta, hogy a demográfiai számadatok ebben az életmódban tovább nőttek, vagyis nem született kevesebb gyermek, mint azelőtt, nagyon sokáig – csak az utóbbi évtizedekben kezdődött el a csökkenő tendencia –, mert ez az életmód nagymértékben függetlenítette az embereket az államtól és a politikától is.
Emellett – mondta a továbbiakban –, a politika tette a magáét. Kós Károlyt és a Kiáltó szót említette, amely szerint: az lesz a miénk, amit ki tudunk harcolni! Mint mondta, ez volt a nagy stratégiai jelszó, emellett pedig az, hogy akkor lesznek lojálisak az új állam keretében, ha az megadja nekik azt, amit 1918-ban megígértek: az autonómiát, az egyházi, iskolai autonómiát és azokat a szabadságjogokat, amelyeket megígértek 1918 decemberében, és amit a Párizsi Szerződés is leszögezett. Ezt a román állam soha nem volt hajlandó megadni, a székelység ezért tovább küzdött, ragaszkodott identitásához. A történész szerint ebben a magyar kultúra nagymértékben segítette, mert azzal, hogy a magyar nyelvet használta, taníthatta, tanulhatta, egy-egy lépést tett a kulturális autonómia felé. Emellett nem szakadt el a magyarságtól még akkor sem, amikor elszakították az anyaországtól. ’89 után a székelység megpróbálta visszaszerezni a történelmi arculatát – utcanevek, az újságok nevei, amelyeket a Ceausescu-éra előtt használt –, és sok mindent sikerült is ezekből megszerezni. Amit nem, az az autonómia, amiért tovább kell küzdeni, jelentette ki Egyed Ákos akadémikus.
Az előadást követően Gáspár Sándor ülésvezető, a Marosszéki Székely Tanács marosvásárhelyi elnöke ismertette a napirendet. A testület Izsák Balázs jelenlegi SZNT-elnököt nevezte meg elnökjelöltnek a június 22-i tisztújító ülésre, amelyet titkos szavazással erősítettek meg.
Ezután Csíki Sándor megyei elnök ismertette a tanács tevékenységét. Beszámolt a januári madéfalvi megemlékezésről, a Bocskai István-emléknapról, a március 10-i Székely szabadság napja rendezvényről, illetve arról, hogy az akkor elfogadott petíciót 35 ezer aláírással erősítették meg, valamint a makfalvi székely majálisról.
A tervek között említette a június elején Nyárádszeredában tartandó Csaba királyfi ünnepséget, a júliusi biciklis zarándoklatot Brüsszelbe, az augusztusra tervezett, Makai Zsigmond székely képviselőre való megemlékezést. Szeptemberben arra emlékeznek, hogy Balavásár helyi tanácsa elsőként fogadott el határozatot az autonómia- népszavazásról, októberben lesz 10 éves az SZNT, novemberben fociselejtezőre kerül sor, decemberben pedig Makfalván Wesselényi Miklós születését ünneplik meg.
Izsák Balázs megköszönte a bizalmat, és elmondta, hogy 2003-ban, amikor megalakult a Székely Nemzeti Tanács, úgy gondolták, nem jó úgy belépni a közéleti porondra, hogy hosszú távú célokat fogalmazzanak meg. Azt hitték, elkészítenek egy autonómia-törvénytervezetet, a parlament elé terjesztik, majd elfogadása után az SZNT szerepét átveszi a Székelyföldi Önkormányzati Tanács. Csapó Józseffel indultak a hajrára, majd Csapó 2006-os lemondása után egy nehéz átmeneti időszak következett, amikor Fodor Imre szinte emberfeletti munkával szervezte a népszavazásokat Székelyföld önrendelkezése kérdésében. 2008-ban választották meg őt az SZNT elnökének, s mivel sokakban felmerült a kérdés, meddig tart az elnök mandátuma, tavaly kiegészítették az alapszabályzatukat azzal, hogy az elnök mandátuma négy évre szól.
Ugyanakkor arról is beszélt, hogy a tavaly ősszel a szenátus vita nélkül elutasította az SZNT törvénytervezetét a parlament törvényhozási tanácsának jelentése alapján, amely, mint mondta, meghamisította az Európa Tanács 1201-es Ajánlása 12. cikkelyét. Az SZNT ezért büntető feljelentést tett a Bukaresti Legfelsőbb Törvényszék melletti ügyészségen. Az ügyészség a panaszt azzal utasította el, hogy a törvényhozói tanács véleménye nem kötelező jellegű. A következő tárgyalásra júniusban kerül sor. Az SZNT jogi képviselője Kincses Előd.
Bejelentette, hogy a 2014. március 10-i Székely szabadság napjára "a helyfoglalás megtörtént", már iktatták a kérést. Ha Barcelonában a hétmilliós katalán közösség másfél millió embert tud mozgósítani, az SZNT-nek legalább százezer embert kell mozgósítania a Székely szabadság napjára – mondta végezetül Izsák Balázs.
Mózes Edith
Népújság (Marosvásárhely)

Brüsszelben is bemutatták a volt finn miniszter csángókról szóló könyvét
A múlt szeptemberi siófoki Finnugor Népek VI. Világkongresszusát követően szerdán Brüsszelben, az Európai Parlamentben is bemutatták Tytti Isohookana-Asunmaa egykori finn kulturális miniszternek a csángókról írt, Csángó körkép című könyvét.
A könyvbemutatót Tőkés László EP-képviselő szervezte, aki úgy vélekedett, hogy ma Romániában etnikai és vallási asszimiláció is zajlik, a csángók esetében pedig a vallást is az asszimiláció érdekében igyekeznek felhasználni.
"A román magyarellenes politika továbbra is fenyegeti a magyar nyelv csángó dialektusát, a világ legarchaikusabb magyar nyelvváltozatát" - fogalmazott Tőkés. A politikus mindazonáltal úgy vélekedett, hogy a románokat több dolog köti össze a magyarokkal, mint amennyi szétválasztja őket, egyúttal kijelentette, hogy a magyarság semmiféle veszélyt nem jelent a románságra és a román államiságra. Az egykori finn miniszter könyvét rendkívülinek nevezte, mert - mint fogalmazott - külföldiek nem szoktak érdeklődni ilyen apró kisebbségek iránt.
Tytti Isohookana-Asunmaa elmesélte, hogy azért vállalkozott a könyv megírására, mert barátai kérték, hogy ha már annyit mesél a csángók között eltöltött időről, az utazásairól és az élményeiről, akkor írja meg azt könyvben is.
"Ez nem csak történelemkönyv, útikönyv, néprajzkutatás vagy emlékkönyv, ez minden" - hangsúlyozta a finn politikus, hozzátéve, hogy a saját történetét, véleményét és emlékeit igyekezett papírra vetni. A volt kulturális miniszter elmondta, ismeri, mi a románok történelmi koncepciója a csángókról, és mi a magyaroké, és, hogy abban bízik, hogy a csángók történetét egyszer majd egy csángó írja meg.
A könyvbemutatóra mintegy húszan érkeztek Csángóföldről, eljött Nyisztor Ilona is, akit a moldvai csángók egyik legismertebb népdalénekeseként tartanak számon, és aki két népdalt is előadott. Nyisztor beszámolt a csángók mostani helyzetéről, elmondta: kettő helyett ma már 26 faluban tanulhatnak a gyerekek a magyar anyanyelvükön, és egyre többen szépen írnak és olvasnak is magyarul. Azt ugyanakkor sajnálatosnak nevezte, hogy otthon a szülők egyre több családban inkább románul szólnak gyerekeikhez
"Ha kivesz a kultúránk, akkor biztos nem fogunk létezni münk sem" - hangsúlyozta a moldvai csángók archaikus dialektusában a népdalénekes, művelődésszervező Nyisztor.
Márton Attila, aki tanító a moldvai Lészpeden, elmagyarázta, hogy a gyerekekkel azt kell érzékeltetni, hogy csángónak lenni nem egyenlő a lemaradással és a szegénységgel, ezért a tantermeket például igyekeznek úgy felszerelni, hogy az "presztízsértékű" legyen. Van népviselet, fali szőttes, meg például projektor is - magyarázta.
A pedagógus hangsúlyozta, hogy a csángók nyelve is magyar nyelv, de annak egy olyan formája, amely sok olyan szót tartalmaz, amely a magyar irodalmi nyelvben már nem szerepel, de nincsenek benne egyes olyan kifejezések, amelyeket az irodalmi magyar nyelv más népektől vett át.
A helyi dialektust kell megőrizni a lehető legérintetlenebb formában, mert az az érték - nyomatékosította mondandóját Márton. Megjegyezte, hogy sem a helyi gyerekek mondatszerkesztési sajátosságait nem javítják ki, sem azon nem változtatnak, ha valahol a helyi nyelvben nem használják a nyelvújítás szabályait.
Márton Attila arra is kitért, hogy a csángók magyar nyelvű oktatását a magyar állam és civil támogatók finanszírozzák, a román állam azokon a településeken vállal részt a terhekből, ahol az oktatás a falu iskolájának épületében zajlik. Mint mondta, minél több helyen törekednek is erre, mert az oktatásnak az iskola épületében van a helye.
maszol

Tőkés László EP-képviselő Sajtóirodája
Csángó Napok Brüsszelben
A csángó kultúra az európai kulturális örökség része, ezekkel a szavakkal nyitotta meg Francois Alfonsi, a Kisebbségi Frakcióközi Munkacsoport (intergroup) társelnöke Tytti Isohookana-Asunmaa asszony moldvai csángókról írott könyvének brüsszeli bemutatóját.
Tőkés László európai parlamenti képviselő irodájának szervezésében, 2013. május 27–28-án Csángó Napokat rendeztek Brüsszelben. Ennek első napján a Nyisztor Ilona által vezetett pusztinai hagyományőrző csoport és a Brüsszelben erdélyi zenészek által, tavaly alapított Esztenka zenekar lépett fel a Balassi Intézet színpadán. A nagy sikerű előadást megelőzően Duma András, a Szeret-Klézse Alapítvány nevében az általuk létrehozott Kend kitüntetést adományozta Tytti Isohookana-Asunmaa asszonynak, „mindazért, amit a csángókért tett”. A finn és magyar nyelven íródott, csángó kézi szőttesű borítóban átadott oklevél átnyújtásakor Duma András az egész, tizenöt tagú utazócsoport érzéseit és gondolatait juttatta kifejezésre, amikor azt mondta: a csángók maguk közé valónak fogadják el Tytti asszonyt, hiszen finnországi támogatójuk – Finnország volt művelődési minisztere, az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének volt tagja – is közösséget vállalt velük, és síkra szállt védelmükben.
Az esti műsort levezető Szilágyi Zsolt, Tőkés László brüsszeli irodavezetője, a szervezők nevében ekképpen méltatta a jeles vendéget: Tytti asszony a legmegbecsültebb és legszeretettebb nyugati személyiség a csángók körében, a csángók és az erdélyiek is mindig úgy fogják fogadni, mintha haza jönne…
Az Európai Parlament székhelyén másnap délután került sor a volt finn miniszter asszony könyvének bemutatójára. A könyv előbb finnül, tavaly pedig magyarul, majd angol nyelven is megjelent.
A szerző megköszönte Tőkés Lászlónak, hogy alkalmat teremtett a könyv európai parlamenti bemutatójára. Beszédében, a csángók jelenlegi mostoha sorsa ellenére, bizakodását fejezte ki jövőjüket illetően. A sorsüldözött moldvai csángómagyarok évszázadokon át megőrizték őseik hitét, kultúráját, anyanyelvét, és bízik abban, hogy most, amikor az integráció eszközei is rendelkezésükre állanak, ennek ők is haszonélvezői lesznek. Ugyanakkor az európai intézmények kötelességének nevezte, hogy mindazokat a kultúrákat és nyelveket, amelyek veszélyben forognak, védjék és biztosítsák fejlődésüket. „Megdöbbentő volt látnom, el sem tudtam képzelni, hogy valaki, egy nép, ne használhassa anyanyelvét a saját templomában, ne mondhassák, ne énekelhessék saját imádságaikat és énekeiket anyanyelvükön” – vallotta meg elérzékenyülve Tytti asszony.
Francois Alfonsi európai parlamenti képviselő, aki éppen a veszélyeztetett nyelvek védelméről készülő jelentés felelőse, ugyancsak az Unió és a tagállamok felelősségét hangsúlyozta. A Korzika szigetét képviselő politikus a korzikai és a csángó kultúra ellenében, az elmúlt évtizedekben folytatott nemzetállami elnyomást állította párhuzamba. Ezek a kultúrák az európai kulturális örökség részét képezik, semmivel sem alacsonyabb rendűek, mint akármelyik más európai nép kultúrája. Ezeket védelmezni nem mást jelent, mint az európai szellemiséget, Európa kulturális örökségét megvédeni – mondotta.
Házigazdaként Tőkés László, az említett jelentés társelőadójaként, szintén a veszélyeztetett nyelvek ügyének égető időszerűségére hívta fel a figyelmet. Mint mondotta, nem csupán a csángók szenvedő alanyai az erőszakos nemzetállami asszimilációnak, de hasonló sors jutott a szerbiai vlachoknak, valamint az ukrajnai magyaroknak és románoknak. Tytti Isohookana-Asunmaa asszony csángókról írott Európa Tanácsi Ajánlásának (1521/2001) meghagyásait a román állam sajnos mind a mai napig nem ülteti életbe. A kisebbségeket, az erdélyi és moldvai magyarokat Romániának nem veszélyforrásként, hanem veszélyeztetett közösségekként kellene kezelnie – hangsúlyozta erdélyi képviselőnk, majd külön is gratulált Tytti asszonynak azért, hogy az európai értékek rangos képviselőjeként nem csupán a csángómagyarok ügyét viseli a szívén, hanem amint azt az Európa Tanácsban végzett munkájával, ET-jelentéseivel is bizonyította, az elnyomott Ural-vidéki és a finn-ugor rokon népekre is gondja van.
A rendezvényen felszólaltak a klézsei Duma András alapítványi vezető és Nyisztor Ilona, a pusztinai közösségi ház vezetője, valamint az udvarhelyszéki Márton Attila, aki a moldvai tanítói program keretében végzi szolgálatát Lészpeden. A moldvai magyar nyelvű oktatásról szóló tájékoztatásában elmondta, hogy a Magyar Pedagógusok Szövetségének égisze alatt futó oktatási programnak köszönhetően immár mintegy kétezer csángó gyermek részesül magyar nyelvtanításban, és amint az utazócsoportban részt vevő fiatalok példája is mutatja, a gyermekek „kezdik visszatanulni szüleik nyelvét és énekeit”.
Sandra Kalniete és Sógor Csaba képviselők mellett Hannu Takkula és Anneli Jäättenmäki finn európai parlamenti képviselők is részt vettek a könyvbemutatón, akik külön is méltatták nemzettársukat a könyv megírásáért. A felemelő együttlétet a pusztinai hagyományőrzők éneke fogta keretbe. Tőkés László a Csángó körkép címet viselő könyv szerzőjét az ő nevükben is meghívta Erdélybe és Moldvába.
Brüsszel, 2013. május 29.
Tőkés László EP-képviselő Sajtóirodája

Tőkés: etnikai és vallási asszimiláció zajlik Romániában
Az Európai Parlamentben is bemutatták Tytti Isohookana-Asunmaa egykori finn kulturális miniszternek a csángókról írt, Csángó körkép című könyvét kedden este Brüsszelben. A könyvbemutatót Tőkés László erdélyi EP-képviselő, volt királyhágómelléki református püspök szervezte, aki úgy vélekedett, hogy ma Romániában etnikai és vallási asszimiláció is zajlik, a csángók esetében pedig a vallást is az asszimiláció érdekében igyekeznek felhasználni.
„A román magyarellenes politika továbbra is fenyegeti a magyar nyelv csángó dialektusát, a világ legarchaikusabb magyar nyelvváltozatát” – szögezte le Tőkés László. A politikus mindazonáltal úgy vélekedett, hogy a románokat több dolog köti össze a magyarokkal, mint amennyi szétválasztja őket, egyúttal kijelentette, hogy a magyarság semmiféle veszélyt nem jelent a románságra és a román államiságra. Az egykori finn miniszter könyvét rendkívülinek nevezte, mert – mint fogalmazott – külföldiek nem szoktak érdeklődni ilyen apró kisebbségek iránt.
Tytti Isohookana-Asunmaa elmesélte, azért vállalkozott a könyv megírására, mert barátai kérték, hogy ha már annyit mesél a csángók között eltöltött időről, az utazásairól és az élményeiről, akkor írja meg azt könyvben is. „Ez nem csak történelemkönyv, útikönyv, néprajzkutatás vagy emlékkönyv, ez minden” – hangsúlyozta a finn politikus, hozzátéve, hogy a saját történetét, véleményét és emlékeit igyekezett papírra vetni.
A volt kulturális miniszter elmondta, ismeri, mi a románok történelmi koncepciója a csángókról, és mi a magyaroké, és hogy abban bízik, a csángók történetét egyszer majd egy csángó írja meg. A könyvbemutatóra nagyjából húszan érkeztek Csángóföldről, közülük Nyisztor Ilona beszámolt a csángók mostani helyzetéről. Elmondta: kettő helyett ma már 26 faluban tanulhatnak a gyerekek a magyar anyanyelvükön, és egyre többen szépen írnak és olvasnak is magyarul. Azt ugyanakkor sajnálatosnak nevezte, hogy otthon a szülők egyre több családban inkább románul szólnak gyerekeikhez.
„Ha kivesz a kultúránk, akkor biztos nem fogunk létezni münk sem” – hangsúlyozta a moldvai csángók archaikus dialektusában a népdalénekes, művelődésszervező Nyisztor. Márton Attila lészpedi tanító elmagyarázta, a gyerekekkel azt kell érzékeltetni, hogy csángónak lenni nem egyenlő a lemaradással és a szegénységgel, ezért a tantermeket például igyekeznek úgy felszerelni, hogy az „presztízsértékű” legyen. Van népviselet, fali szőttes, meg például projektor is” – magyarázta.
A pedagógus rámutatott, hogy a csángók nyelve is magyar nyelv, de annak egy olyan formája, amely sok olyan szót tartalmaz, amely a magyar irodalmi nyelvben már nem szerepel, de nincsenek benne egyes olyan kifejezések, amelyeket az irodalmi magyar nyelv más népektől vett át. „A helyi dialektust kell megőrizni a lehető legérintetlenebb formában, mert az az érték” – nyomatékosította mondandóját Márton. Rámutatott, sem a helyi gyerekek mondatszerkesztési sajátosságait nem javítják ki, sem azon nem változtatnak, ha valahol a helyi nyelvben nem használják a nyelvújítás szabályait.
Márton Attila arra is kitért, hogy a csángók magyar nyelvű oktatását a magyar állam és civil támogatók finanszírozzák, a román állam azokon a településeken vállal részt a terhekből, ahol az oktatás a falu iskolájának épületében zajlik. Mint mondta, minél több helyen törekednek is erre, mert az oktatásnak az iskola épületében van a helye.
MTI
Krónika (Kolozsvár)

Álságos restitúció
A 2001 óta tartó hercehurcában az érintettek körében a legnagyobb csalódást talán a román államelnök és a brüsszeli uniós urak okozták az elmúlt napokban.
És ki tudja, még hányszor fognak csalódni a hosszú távúra tervezett végrehajtásig: a még létező ingatlanok természetbeni visszaszolgáltatásáig, illetve a lebontott, szétlopott, tönkretett kastélyok/kúriák, gazdasági épületek, az „eltűnt" földek kártérítéséig.
2001-ben kezdtek hitegetni bennünket az ügy rendezésével, sokan abban az évben be is adták kérésüket, aztán évek teltek el ilyen-olyan rendeletekbe foglalt hosszabbításokkal, majd megint évek múlva kitalálták, hogy az igazoló iratoknak nem elég a fénymásolata, közjegyzőhöz kell menni (fizess, ha a sajátodat vissza akarod kapni!).
Summa summárum: elérkezett 2013, közben az uniós hiszékenyeket úgy átverte Bukarest, mint ahogy azt a bizonyos valamit a kerítésen, így hát megszületett a restitúciós jogszabály, amely megengedi, hogy akár 15 (!) évig is játszadozzon a politika vagy egy-egy helyi kiskirály a vörösek által megcsúfolt családokkal, történelmi egyházainkkal.
Az államelnökben azért csalódtunk, mert ő volt a kezdeményezője a kommunizmus hivatalos elítélésének, a két ház együttes ülésén kért elnézést a kitelepített és kirabolt családoktól is, ennek dacára most kihirdeti az alattomos törvényt, és azt mondja: ez a restitúciós jogszabály is igazolja, hogy Románia tiszteletben tartja a magántulajdonhoz való jogot. De vajon melyik magántulajdonhoz? A '89 után megkaparintotthoz? A hirtelen összeharácsolthoz? Mert az 1945 és 1950 között elraboltak visszaadását még ma is simán megakadályozhatják – a létező törvényeket kijátszva vagy semmibe véve – felkapaszkodott helyi politikusok.
Meg is akadályozták. Segítette őket az igazságszolgáltatás is! A tárcák fiatal vezetőinek – úgy tűnik – halvány gőzük sincs az 1945 utáni kommunista diktatúra törvénytelen törvényeiről. Az osztályalapon történő deportálásokról/kitelepítésekről, teljes vagyonelkobzásról, munkatáborokról, kényszerlakhelyről, az 1964-ig – esetenként még azután is – tartó hátrányos megkülönböztetésről (csak nehéz fizikai munka érettségizettnek, diplomásnak, doktori fokozatosnak is!), és mindemellett még a Szekuritáte is segítette a Duna-csatorna működését is.
Amerikában született és nevelkedett, erdélyi gyökerű magyar fiatalember nemrégiben egyszerűen nem értette, nem is tudta felfogni/értelmezni sem magyarul, sem angolul azt, hogy a magántulajdonra egyik percről a másikra – fél óra alatt – az állam kezet tett. – Hogyhogy elvette azt, ami a tiéd? Mi köze hozzá? Ez felfoghatatlan, nem lehet érteni – mondta.
Erdélyben és Bukarestben épp azt nem akarják érteni bizonyos politikacsinálók: mi az, hogy a tiéd (volt), és kéred vissza. Náluk általában kettős mérce működik, íme: az elvtársakból lett mostani vagyonosak munkahelyteremtők, az 1949-es államosítás előtti vagyonosak kizsákmányolók voltak. Egy ilyen – most 90 éves – kizsákmányolónak bélyegzett talpig úriember kijelentette: 100-105 éves lesz, amire rá kerül a sor a kártérítéssel. De nem adja fel, mert nem akar örömet szerezni sem a brüsszeli, sem a bukaresti politikusoknak.
Komoróczy György
Krónika (Kolozsvár)

Így szúrnak ki a magyarokkal a balliberálisok
A balliberális kétharmados parlamenti támogatás megvan, és most már annak a kellemetlen fejleménynek a lehetőségét is kiiktatták, hogy alacsony részvétel esetén érvénytelen legyen a népszavazás – így kommentálta a Mensura Transylvanica erdélyi politikaelemző intézet a romániai törvényhozás azon döntését, hogy egy népszavazás akkor is érvényes, ha a szavazásra jogosultaknak csupán 30 százaléka vesz részt rajta, és akkor eredményes, ha a választói névjegyzékben található polgárok 25 százaléka igennel szavaz.
Május 29-én derült ki, hogy nem változik Románia nemzetállamként való meghatározása, miután az alkotmánymódosítás szövegét előkészítő parlamenti bizottság elvetette szerdán a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) javaslatát, hogy töröljék ezt a jelzőt az alkotmány első cikkelyéből. A bizottság elnapolta az RMDSZ egy másik indítványának megvitatását, amelyben a szövetség azt kezdeményezte, hogy az alkotmány ismerje el államalkotó tényezőkként a nemzeti kisebbségeket. Ugyanezen a napon gyakorlatilag az utolsó akadályt is elhárította a szociálliberális (USL) kormányoldal az új romániai alkotmány hatályba lépésének útjából. Bár a módosított alaptörvény még el sem készült, a kétharmados szavazógépezet elfogadta a parlamentben a népszavazásról szóló törvény módosítását, amelynek értelmében a referendum akkor is érvényes, ha a szavazásra jogosultaknak csupán 30 százaléka vesz részt rajta, és akkor eredményes, ha a választói névjegyzékben található polgárok 25 százaléka igennel szavaz – olvasható a Mensura Transylvanica (MT) legfrissebb felmérésében.
„Védett vad” lett
Az elemző intézet emlékeztetett arra is, hogy a népszavazás érvényességi küszöbe volt az a banánhéj, amelyen az USL tavaly elcsúszott, amikor le akarta váltani hivatalából Traian Basescu államfőt. Hiába cserélte le saját embereire a parlament házelnökeit és az ombudsmant, és hiába próbált nyomást gyakorolni az alkotmánybíróságra, miután az EU nyomására elfogadták, hogy az államfő menesztéséről szóló referendumon 50 százalék plusz egy fő legyen az érvényességi küszöb, szinte borítékolható volt a kudarc – tették hozzá.
A végeredmény ismert: a jogosultak 46 százaléka vett részt a szavazáson, miután az ellenzéki Liberális-Demokrata Párt (PDL) távolmaradásra szólította híveit, és a magyarok is az átlagosnál nagyobb arányban maradtak otthon, így a referendum érvénytelen lett, Basescu pedig a helyén maradhatott. Az MT szerint bár a mostani módosítás nyomán az államfő már könnyebben leváltható lenne, nem valószínű, hogy a kormányoldal ismét nekifutna a felfüggesztési eljárásnak. Az államfőt ugyanis az EU – mint a kétharmados kormány egyetlen ellensúlyát – „védett vaddá” nyilvánította, és ha a kormány ismét meneszteni próbálná, azt minden bizonnyal ismét csak a jogállamiság elleni támadásként értékelnék Brüsszelben, és ennek megfelelően reagálnának.
Ezért csökkentették a balliberálisok a küszöböt
Úgy látják, a módosítás célja inkább az új alkotmány elfogadtatásának megkönnyítése. Mint ismeretes, alkotmánymódosítás esetén először a parlament két házának kell kétharmados többséggel elfogadnia az alaptörvényt, majd népszavazásra bocsátják, hogy a polgárok is szentesítsék – emlékeztet az elemzőintézet. „A kétharmados parlamenti támogatás megvan, és most már annak a kellemetlen fejleménynek a lehetőségét is kiiktatták, hogy alacsony részvétel esetén érvénytelen legyen a népszavazás.” A jelenleg is közel 60 százalékos támogatottságú USL játszva képes annyi hívét mozgósítani, hogy meglegyen a 30 százalékos részvétel, és máris nyert ügye van – tették hozzá.
„Ez a fejlemény azért veszélyes, mert így a kétharmados többség bármit beleírhat az alkotmányba, illetve bármit kihagyhat belőle.” Például a magyar közösség államalkotó tényezőként való elismertetésének elmaradása esetében hiába tiltakoznának azzal a magyar közösség tagjai, hogy távol maradnak a referendumtól, az nélkülük is érvényes lesz, míg az 50 százalék plusz egy fős érvényességi küszöb mellett a magyar szavazók jelentette 5-6 százalék is kulcsfontosságú lehetne – hívta föl a figyelmet az MT. A parlament tehát a népszavazás érvényességi küszöbének csökkentésével nehezítette a demokratikus érdekérvényesítést, hiszen ezek után már a polgárok 30,1 százaléka is dönthet a száz százalék sorsáról – zárul az elemzés.
Kovács András
mno.hu
Erdély.ma

Magyaródy Szabolcs: a magyarok nem ismerték fel a külföldi propaganda fontosságát
Kanadában élő Magyaródy Szabolcs nevéhez számos, a magyarságkép külföldi alakítását hasznosan szolgáló könyv kiadása fűződik.
Jelentőségében azonban kiemelkedik az a történelmi zsebkönyv sorozat, amelyet a szomszédos országok nyelvén is megjelentetett, hogy végre a valóságos közös történelmet ismerjék meg a szerb, román, ukrán, szlovák történelemoktatáson nevelkedett nemzedékek.
Tavaly újabb könyvét mutatták be címe: „Hungary and the Hungarians”, azaz „Magyarország és a Magyarok.” A kötet bevezetőjében ez áll: „A magyarok sosem ismerték fel igazán a tájékoztatás fontosságát, ezért ellenségeik szabadon fejthették ki mindig gyűlölködő propagandájukat szerte a világban, anélkül, hogy a magyarok szeme rebbent volna.” Magyaródy Szabolccsal Cservenka Judit beszélgetett arról, hogy a szerző kanadai szemmel milyennek látja a magyar tájékoztatást.
Magyaródy szerint a magyarok sosem ismerték fel a propaganda értékét, ezért fordultak ellenünk a nyugati barátaink is, mert közben a románok, és a csehek óriási pénzeket költöttek a nyugati közvélemény, és a politikusok szimpátiájának megnyerésére.
A mai magyar kormány javított ugyan a nemzeti propagandáján, de Magyarországon belül nagyon erős az ellenpropaganda, Brüsszelben, de kint Amerikában is vannak olyanok, akik foggal-körömmel a Magyar Állam ellen küzdenek, szögezte le Magyaródy.
A Hunyadi János Munkaközösség tevékenységéről Magyaródy elmagyarázta, hogy ők ellátják az amerikai egyetemi könyvtárakat olyan könyvekkel, amelyek tisztességesen és objektíven tárgyalják a magyar történelmet, és a kisebbségeikhez való viszonyukat, 115 ezer könyvet és CD-lemezt osztottak szét ingyen a nagy amerikai könyvtárak számára.
A könyv szerzője a továbbiakban kitért a kanadai cigányellenességre, Magyarország nemzetközi megítélésére, és arról a propagandáról, amit ők folytatnak azért, hogy az országot reálisan ítélje meg az Amerikai Egyesült Államok.
Az interjú utolsó részében Magyaródy Szabolcs szólt a dollár térvesztéséről, és az önellátó falu szerepéről is, amelyet ez a következő világválság idején játszhat. Kossuth Rádió
Erdély.ma

Brüsszelbe utaznak az RMDSZ parlamenti frakciói
Brüsszeli megbeszéléseken vesznek részt szerdán és csütörtökön a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) frakciói, és ott tartják soron következő együttes frakcióülésüket is.
Az RMDSZ hétfői hírlevele szerint a szövetség képviselőházi és szenátusi frakcióját Sógor Csaba és Winkler Gyula európai parlamenti képviselők hívták meg az unió fővárosába.
A romániai magyar képviselők és szenátorok szerdán az Európai Bizottsághoz látogatnak el, ahol Dacian Ciolos mezőgazdasági biztossal, Andor László foglalkoztatásért és szociális ügyekért felelős biztossal, valamint Johannes Hahn regionális politikáért felelős biztossal folytatnak megbeszéléseket. Az RMDSZ parlamenti frakciói csütörtökön tartják kihelyezett ülésüket, majd magyarországi és romániai európai parlamenti képviselőkkel találkoznak.
MTI
Erdély.ma

Összetartozunk
Ne féljünk kimondani: gyásznap számunkra június 4-e, hisz hazát raboltak, országot daraboltak győztesek és csatlósaik. Ne köntörfalazzunk: diktátum volt a trianoni, nem békeszerződés. Ne fordítsunk hátat a múltnak, ne ítéljük avíttnak, nosztalgikusnak vagy éppen szélsőségesnek a megemlékezést, a múltidézést.
De ne is temetkezzünk a múltba. Ne essünk búskomorságba, ha felidézzük, miként bántak el nemzettel, országgal. Ne magyarázzuk kudarcainkat mindig Trianonnal – nem veszett minden oda. Inkább arról adjunk számot: tanultunk-e bármit is e nemzeti tragédiából? Merítettünk-e elég elszántságot ahhoz, hogy a nagyhatalmak akarata, a magába roskadt Európa közönye vagy félelme ellenére is egy legyen a magyar nemzet? A magyar országgyűlés három évvel ezelőtt a nemzeti összetartozás napjává nyilvánította június 4-ét, törvényben is kinyilvánítva a több államban élő magyarság együvé tartozását. Hogy miért volt erre szükség, azt talán csak most kezdjük igazán megérteni. Amikor Magyarországon háttérbe szorultak azok, akik huszonhárommillió románnal ijesztgették anyaországi nemzettársainkat. Amikor Debrecentől Hódmezővásárhelyen át Budáig számos polgármesteri hivatalra tűzték ki a székely zászlót azzal egy időben, hogy a román államhatalom valóságos háborút indított jelképeink ellen. Mert így erősebbek vagyunk. Vagy amikor Brüsszelben felvidéki, magyarországi és erdélyi EP-képviselők együttesen lépnek fel a szlovák állampolgárságuktól megfosztott magyarok ügyében. Mert így nagyobb nyilvánosságot kap a jogsérelem ügye, s talán mégsem seperi le asztaláról az Európai Parlament. És ugyanígy közös akcióterv kezd kibontakozni valahányszor a kárpátaljai vagy a vajdasági magyarokat érintő ügy kerül terítékre – a nemzeti összetartozás törvénybe foglalt eszméje egyre többször és egyre érezhetőbben ölt konkrét megnyilvánulási formát. Trianonra emlékezvén talán ez adhat hitet, erőt. Szükség lesz erre, hisz éppen tegnap jelentették be a román kormányzószövetség vezetői: legfőbb prioritás számukra az alkotmánymódosítás és a régióátszervezés. Mely során Székelyföldet beolvasztanák egy olyan óriásrégióba, ahol a magyarság aránya alig harminc százalék körüli. De ha a nemzeti összetartozás eszméje valósággá válik, ha Budapest szorosan mellettünk áll, és ha itt, Erdélyben is sikerül végre egy irányba terelni erőinket – nos, akkor talán mégsem reménytelen helyzetünk.
Farcádi Botond
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Lezsák Sándor: a magyarságnak ez a nemzeti gyász napja
Nem mondhatunk le arról, hogy a trianoni, majd a második világháborút lezáró, újabb igazságtalanságokkal terhelt döntésekkel szemben újraépítsük és védjük nemzeti összetartozásunk tudatát – jelentette ki Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke kedden a parlamentben a nemzeti összetartozás napján.
Közölte, a magyarságnak ez a nemzeti gyász napja, míg az egykori európai döntéshozó politikusoknak csak egy történelmi tény, amelyről el lehet felejtkezni, amelynek következményeit úgy kell elfogadni, ahogy évtizedek során kialakult. Ezt “eurocinizmusnak” lehet nevezni – mondta.
Lezsák Sándor kitért arra, hogy októbertől legalább egymillió támogató aláírásra van szükség ahhoz az uniós polgári kezdeményezéshez, amellyel az Európai Bizottság speciális, kötelező érvényű szabályozással rendezheti a Kárpát-medencében az őshonos magyar kisebbségek jogos igényét, autonómiatörekvésüket.
Azt mondta, az igaz ismeretek birtokában ma már senki előtt nem lehet kétséges Európában, hogy a trianoni békediktátummal Magyarország feldarabolása a magyarok történelmének legnagyobb tragédiája, az európai hatalmaknak a legnagyobb szégyenük.
Szégyenletesen cinikusnak nevezte, hogy az eltelt közel egy évszázad alatt sem akarta senki legalább Európa nyilvánossága előtt elismerni a trianoni döntés erkölcstelen és ésszerűtlen voltát.
Hozzátette, senki sem kérte számon az utódállamokon a magyar kisebbségek jogainak védelmére kötött államközi szerződéseket. “Maga az unió sem nyújt kellő védelmet az elszakított területen élő magyarság számára” – értékelte.
Úgy vélte, az autonómiatörekvésekre is csak “nyögve nyelősen” reagálnak Brüsszelben, mintha a magyarok ezen követelése veszélyeztetné az európai egység megvalósulását.
Lezsák Sándor szerint ha nem az összetartozás látszatát akarjuk csak mutatni, akkor ez a nap jelentheti az egységünket a külvilágnak is, de legfőképpen önmagunknak, az elszakított nemzetrészeknek, a világban szétszóródott magyaroknak.
Úgy fogalmazott: “jelentheti az összetartozás napja, hogy az összetartozáshoz, az összefogáshoz nekünk végre nem Mohács kell, nem Trianon, hanem közös akarat, tartás, keresztény erkölcs, emberi minőség és céltudatos szervező erő”.
Az Országgyűlés 2010. május 31-én tette a nemzeti összetartozás napjává a trianoni békeszerződés aláírásának napját, június 4-t. “A több állam fennhatósága alá vetett magyarság minden tagja és közössége része az egységes magyar nemzetnek, melynek államhatárok feletti összetartozása valóság, s egyúttal a magyarok személyes és közösségi önazonosságának meghatározó eleme” – olvasható az erről szóló döntésben. (MTI)
Hirhalom.com

Ifjúsági garanciát Erdélyben is
Az úgynevezett ifjúsági garancia uniós források bevonásával Erdélyben is megvalósulhat – jelentette ki tegnap Andor László foglalkoztatáspolitikáért és társadalmi befogadásért felelős uniós biztos, miután az RMDSZ parlamenti frakcióival és európai parlamenti képviselőivel találkozott Brüsszelben.
Az ifjúsági garancia, ha a tagállamok és az EP is elfogadja, azt írná elő, hogy minden 25 év alatti fiatal a munkanélkülivé válást vagy az iskola elhagyását követő négy hónapon belül további képzésben részesülhetne, gyakornoki helyet vagy állást kaphatna. Az RMDSZ-es politikusok brüsszeli kihelyezett tanácskozásukon a következő, 2014-től 2020-ig terjedő pénzügyi időszak fejlesztési lehetőségeiről egyeztettek az uniós biztossal. Andor László szerint Erdély számára kiemelkedő lehetőséget jelent az ifjúsági garancia megvalósítására létrehozott új pénzügyi alap. A jövő januárban induló hatmilliárd eurós ifjúsági munkahely-teremtési eszköz forrásaiból Románia három régiója részesülhet, köztük a székelyföldi megyéket magában foglaló központi régió is. Az ifjúsági munkanélküliség Románián belül ebben a régióban a legmagasabb: 31,7 százalék. Andor a megbeszélésen külön kitért az erdélyi szociális problémák kezelésére is, hangsúlyozva, hogy az Európai Szociális Alap forrásainak hatékony felhasználásával többek között a romák munkaerő-piaci integrációját, a korai iskolaelhagyást megelőző programokat is segíteni lehet.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Tőkés László függetlenként vagy az RMDSZ-szel összefogva indulna az EP-választáson
Tőkés László lehetségesnek tartja, hogy független jelöltként induljon az európai parlamenti (EP) választásokon, amiként 2007-ben, vagy a Romániai Magyar Demokrata Szövetséggel (RMDSZ) megállapodva méresse meg magát a versenyben, miként 2009-ben tette.
Tőkés pénteki nagyváradi sajtótájékoztatója után az MTI-nek elmondta, olyan megoldást tartana kedvezőnek, amely a leghangsúlyosabb képviseletet biztosítja az erdélyi magyarságnak a brüsszeli testületben.
Hozzátette, 2009-ben az RMDSZ és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) együttműködése nyomán három erdélyi magyar képviselő szerzett mandátumot. Emlékeztetett arra, hogy az akkori együttműködésből kimaradt a Magyar Polgári Párt (MPP). „Ha az összefogás teljes lett volna, lehet, hogy a negyedik erdélyi magyar képviselőt is sikerül bejuttatni az EP-be" – nyilatkozta a volt püspök. Megjegyezte, most az a körülmény is nehezíti a versenyt, hogy Románia a jelenlegi 33 képviselő helyett csak 32-t küldhet a brüsszeli testületbe.
Tőkés László elmondta, soha nem vágyott arra, hogy európai parlamenti képviselő legyen, de egy csonka és egy teljes mandátum után mind az EMNT, mind az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) arra biztatja, hogy újabb ciklusra vállalja a brüsszeli munkát. „Ha hí a haza, soha nem tértem ki a hívás és a kihívás elől. Most sem tudok kitérni" – jegyezte meg.
Elvi kérdésnek tartotta, hogy az erdélyi magyarság számára legkedvezőbb képviselet jöjjön létre Brüsszelben. „Meg kell találni azt a megoldást, amely maximalizálja az erdélyi magyarok szavazatait. Ha ebben tudok segíteni, szívesen vállalkozom egy újabb jelöltségre" – nyilatkozta a volt püspök.
Az EP-képviselő hozzátette, a független jelöltség és a magyar összefogás jelöltsége mellett további két lehetőséget is mérlegel az EP-választásokon való részvételre, de korainak tartja, hogy ezekről beszéljen.
MTI
Erdély.ma

Egyenesben a kisebbségvédelmi kezdeményezés
Tegnap az Európai Parlament brüsszeli épületében ülésezett az RMDSZ képviselőházi és szenátusi frakciója. Ez alkalommal bemutatták az RMDSZ által kezdeményezett európai szintű kisebbségvédelmi polgári kezdeményezést.
Részletesen tájékoztattak annak tartalmáról, amely – hat pontba foglalva – egy sor szabályozást kér az őshonos nemzeti kisebbségek, regionális és kisebbségi nyelvi csoportok vagy kisebbségi nyelvek védelmére. Ismertették az európai polgári kezdeményezés szabályozását, a partnerek és a kisebbségi szolidaritás fontosságát, és bemutatták a polgári bizottság tagjait, illetve a Minority SafePack Initiative csomag tartalmát. Az RMDSZ által előkészített kisebbségvédelmi kezdeményezés végleges szövegét a FUEN két hét múlva sorra kerülő kongresszusán fogadja el, majd ezt követően regisztrációra nyújtja be az Európai Bizottsághoz. A kezdeményezés mellé az RMDSZ nemzetközi partnereket talált, így a beadványt többek között az Európai Nemzetiségek Föderatív Uniójával, a Dél-tiroli Néppárttal és az Európai Nemzetiségi Fiatalok szervezetével közösen terjeszti elő. Az Európai Bizottság pozitív véleményezése esetén a kezdeményezés támogatására ősztől tizenkét hónapos aláírásgyűjtő kampány indul.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

"Őszinte" gyűlölet vagy kampányfogás?
Corina Cretu európai parlamenti képviselő, az EP szocialista csoportjának alelnöke minapi közleményében kivágta a rezet nacionalizmusból. Olyan szöveget juttatott el a sajtóhoz, amelyet akár a volt kolozsvári bíró, vagy az ugyancsak Brüsszelben székelő nagyromániás pártelnök is aláírhatott volna.
A szocialista képviselő haragját a trianoni megemlékezések váltották ki. Európa fővárosából kürtölte világgá nemes felháborodását az "extrémista magyarok" ellen, akik szerinte "nem képesek lépést tartani a 21. századdal, és képtelenek elszakadni az osztrák-magyar dualista monarchia nosztalgiájától, ahelyett, hogy erőfeszítéseket tennének a múlt sebeinek a begyógyítására és a közös jövő felépítésére". A képviselő dühét különösen Antal Árpád sepsiszentgyörgyi polgármester nyilatkozata váltotta ki, aki azt mondta, hogy a trianoni békeszerződés emléknapja gyásznap a magyarok számára, akik "este Magyarországon feküdtek le, és reggel Romániában ébredtek fel". Ez a közleményben anakronisztikusnak nevezett felvetés a képviselő szerint azt jelenti, hogy "olyan emberek élnek közöttünk, akiknek az agya az évszázaddal korábbi valóságban rekedt, képtelenek elfogadni a történelmi valóságot, és veszélyes erőfeszítéseket tesznek a múlt kísérteteinek a felélesztésére". Mi több, úgy gondolja, és ki is mondja, hogy a polgármester nyilatkozata "a román nemzet iránti tiszteletnek, illetve a románság által a Habsburg- korona alatt elszenvedett trauma iránti megértésnek a legelemibb szikráját sem érezteti".
Végül azzal tette fel az i-re a pontot, hogy kijelentette: ezek az álláspontok akadályozzák meg a történelem sebeinek begyógyítását és a közös jövő kiépítését célzó európai erőfeszítések sikerét, ugyanis, jelenti ki, "az olyan megnyilatkozások, mint a trianoni szerződés alkalmából szervezett gyászszalagos megemlékezések, illetve az úgynevezett székely zászló tüntető kitűzése, árt az interetnikus kapcsolatoknak", és csupán "sovén-nacionalista provokációk, amelyek ellentmondanak az európai szellemiségnek, de a béke eszméjének is, amely a trianoni békeszerződéssel győzedelmeskedett, lezárva a második világháborút".
Ha valaki azt hitte, hogy eleget mondott, tévedett, mert az európai képviselő felhánytorgatta, hogy a Nagy-Magyarország iránti nosztalgiát a budapesti hatóságok a legmagasabb szinten támogatják, sőt szítják. Véleménye szerint az, hogy Magyarország elnöke kijelentette, a trianoni békediktátum olyan emlék, amelyet a magyarok máig sem tudtak feldolgozni, azt mutatja, hogy "Magyarország egyre jobban eltávolodik az európai értékektől és azoktól a törekvésektől, amelyek a békés együttélést szolgálják az öreg kontinensen".
Bevallom, meglepett a vehemens szitkozódás, ennél azért többet vártam volna el a mindeddig megfontoltnak, kiegyensúlyozottnak ismert képviselőtől. A kérdés az, hogy vajon mindig is így érzett, és két évtizeden át sikeresen leplezte, és most ezzel a közleménnyel mutatta ki igazi énjét, vagy kampányfogás az egész, hiszen egy év sincs már az európai parlamenti választásokig, és a magyar kártya ismét jól jöhet...
Mózes Edith
Népújság (Marosvásárhely)

Buldózeres városrendezés Nagyváradon
Tiltakozó aláírásgyűjtéssel szeretnék felhívni a nagyváradi magyarok a város vezetői és a világ figyelmét arra, hogy komoly veszélyben forog a történelmi Nagyvárad évszázados arculata. De hogyan jutott idáig a Pece-parti Párizs, hogyan vált romhalmazzá a történelmi belváros?
A múlt század elején még a szecessziós építészet gyöngyszemeként ismert Nagyvárad belvárosa ma többnyire furcsa romvárosra emlékeztet. A műemlékeknek számító paloták, emeletes bérházak lepukkant, málló vakolatú, többnyire porlepte védőhálókkal bevont komor romok, akár egy egykor virágzó kultúra múltból ránk kiáltó figyelmeztetései. Szent László fényei és a román milicisták
Az egykor híresen szép váradi történelmi belváros nem egyik percről a másikra változott romhalmazzá. A Szent László király alapította megyeszékhely magyar műemlékeit még a kommunizmus évtizedeiben kezdték el rombolni. A legismertebb, egyfajta jelenkori legendává nemesült esemény 1967-ben zajlott a főtéri Szent László-templomnál. A kommunista párt vezetői úgy ítélték meg, hogy a templom rontja a polgármesteri hivatal környékének képét, ezért a lovagkirály tiszteletére emelt római katolikus templom eltávolítását határozták el. Azt fundálták ki, hogy átköltöztetik a tér másik oldalára az egész templomot, s ha ne adj’ isten eközben tönkremenne, hát ki tehet róla? Idős váradiak máig emlékeznek azokra a napokra, amikor a város magyarjai élőláncot formáltak a templom köré, testükkel védve a bontásra érkező munkásoktól. Éjjel-nappal őrizték a városalapító király templomát, a főtérre kirendelt karhatalom pedig nem mert nyilvánosan véget vetni a tiltakozó akciónak.
belváros?
Máladozó kisértettanyává vált a római katolikus püspökség egykori tulajdona. A múlt század elején még a szecessziós építészet gyöngyszemeként ismert Nagyvárad belvárosa ma többnyire furcsa romvárosra emlékeztet. A műemlékeknek számító paloták, emeletes bérházak lepukkant, málló vakolatú, többnyire porlepte védőhálókkal bevont komor romok, akár egy egykor virágzó kultúra múltból ránk kiáltó figyelmeztetései.
Szent László fényei és a román milicisták
Az egykor híresen szép váradi történelmi belváros nem egyik percről a másikra változott romhalmazzá. A Szent László király alapította megyeszékhely magyar műemlékeit még a kommunizmus évtizedeiben kezdték el rombolni. A legismertebb, egyfajta jelenkori legendává nemesült esemény 1967-ben zajlott a főtéri Szent László-templomnál. A kommunista párt vezetői úgy ítélték meg, hogy a templom rontja a polgármesteri hivatal környékének képét, ezért a lovagkirály tiszteletére emelt római katolikus templom eltávolítását határozták el. Azt fundálták ki, hogy átköltöztetik a tér másik oldalára az egész templomot, s ha ne adj’ isten eközben tönkremenne, hát ki tehet róla? Idős váradiak máig emlékeznek azokra a napokra, amikor a város magyarjai élőláncot formáltak a templom köré, testükkel védve a bontásra érkező munkásoktól. Éjjel-nappal őrizték a városalapító király templomát, a főtérre kirendelt karhatalom pedig nem mert nyilvánosan véget vetni a tiltakozó akciónak.
Munkások és por a Fekete Sas Palotában
De több más, már-már misztikus történet is fennmaradt ezekről a napokról, mint például a Szent László gyertyáiról szóló történet. A csatárláncban álló, kezükben gyertyát tartó váradi magyarokat körbevették a milicisták. Szemtanúk elmondása szerint erős szél volt azokban a napokban Nagyváradon, azonban furcsa módon egyetlen, a templomért világító gyertya sem aludt ki, míg az embereket vigyázó rendőrök képtelenek voltak cigarettára gyújtani, annyira erősen fújt a szél. Valójában mai napig tisztázatlan, miért is állt el a hatalom a templom lerombolásától, a történteket követően azonban tizenegy tüntetőt letartóztattak, többen néhány évet le is húztak a börtönben, egyikük meg is halt a szamosújvári fegyházban.
Szoborcsere: László ment, Mihai jött
A templom melletti Szent László tér az elmúlt években egyre lepukkantabbá vált, jelenleg az önkormányzat által sikertörténetként előadott és eladott felújítási munkálatok folynak ott. A tér közepén egy esztétikailag is igencsak kifogásolható lovasszobor áll: Mihály vajda, azaz Mihai Viteazul szobra. A második világháború előtt egy Szent László-szobor állt ott, azt azonban nem sokáig tűrték a román elvtársak, a nagyváradi római katolikus püspökség székhelye előtt kapott helyet.
A váradi főtér felújítása az elmúlt év alatt is több vitát váltott ki. Az Ilie Bolojan polgármester által vezetett önkormányzat egy korszerűnek állított sima kőplaccot tervez főtérként Váradra, az uniós támogatással kivitelezendő felújítási projekt körül azonban sok a homályos kérdés.
Náci kincsek helyett kommunista szemét
A főtér közvetlen közelében fekvő híres Fekete Sas Palotát is éppen felújítják, jelenleg építőtelep benyomását kelti. Onnan csak egy ugrás a Kossuth (ma Independenței) utcában lévő romos zsinagóga. A Kossuth utca műemlék épületeinek egy részét a hetvenes-nyolcvanas években lebontották, megsemmisítették az utca teljes szakaszát. A lerombolt bérházak helyén suta zöldövezetecskét létesítettek egy meglehetősen nagy, Mihai Eminescut ábrázoló szoborral.
A régi váradi legendákban a romos zsinagóga is szerepel, állítólag alatt titokzatos alagútrendszer húzódik, ezek katakombáiban a második világháború ideje alatt a Váradról elhurcolt zsidók kincseit őrizte a Gestapo. Más történetek szerint itt húzódik az az alagútrendszer, amely összeköti a Szent László-templom altemplomát a váradi várral. Ezeket a legendákat azonban még senki sem igazolta, sem a váradi polgármesteri hivatal illetékesei, sem pedig a Körösvidéki Múzeum régészei. Amikor azonban 2012 nyarán a Körösök Vízügyi Igazgatósága hozzákezdett a belváros szégyenfoltjának számító, lerobbant partszakasz rendbetételéhez, hihetetlen mennyiségű szemetet találtak a lerombolt műemlék épületek helyett tátongó gödrökben. A kommunista érában ugyanis nagy mennyiségű szemetet hordtak a lebontott műemlék épületek helyén maradt gödrök feltöltésére. A Kossuth utcai partszakasz rehabilitálása hamar abbamaradt, sok hercehurca után csak a közelmúltban folytatták a munkálatokat, miután kiderült: csak akkor kivitelezhető Bolojan polgármester nagy álma – az ide tervezett föld alatti parkoló –, ha rendbe hozzák a Körös-partnak ezt a részét.
A kocka el van… lopva!
A nagyváradi korzó ma bizonyára Európa legroskatagabb sétálóutcája. A még a magyar világban épített csodálatos műemlék épületek zömét védőháló borítja, az önkormányzat bejelentése szerint idén aztán nekiveselkednek, és rendbe hozzák a gyalázatos állapotban lévő váradi Főutcát. Talán egyben ez Európa egyetlen ki nem világított nagyvárosi korzója, tavaly óta ugyanis egyetlen utcalámpa sem oszlatja a sötétséget. Hogy miért? Ennek is megvan a maga balkáni sztorija, ami még az előző polgármesterhez, az időközben EP-képviselővé avanzsált Petru Filip személyéhez kötődik. Az olténiai származású, a váradi polgári értékekre erősen „immúnis” Filip ugyanis igencsak elvetette a kockát a nagyváradi főutcán. Meglehetősen rossz minőségű kőkockákat, pontosabban azoknak is csak a felét: a váradi sétálóutcát ugyanis félbevágott kínai kockakövekkel burkolták. A kőszállítmány árának másik fele szőrén-szálán eltűnt, a nyilvánosságra kerülő panamát azonban egyelőre valamennyi elkövető megúszta büntetés nélkül. A volt polgármester elment Brüsszelbe, a félkockákból összerótt, „félkorzó” meg itt maradt. Azaz alig két esztendő múlva a burkolat elkezdett szétcsúszni, s ez nemcsak sarokmarasztaló, bokaficamító hézagokkal járt, hanem egy-kettőre szétverte azokat a „talajmenti” utcalámpákat is, amelyeket 2006-ban a tervezők a kínai kockakövek közzé raktak le. Míg működött a furcsa talajmenti utcalámpasor, sokak szerint a váradi korzó egy elfuserált reptéri kifutóra emlékeztetett, ma már semmire sem emlékeztet, éjszakánként csak a boltok firmamentumainak sejtelmes fényecskéi világítják meg. Romturizmusunk végén megszemlélhetjük az egykori pénzügyi palota döbbenetesen lepusztult épületét, ahol régebben évtizedeken át a járóbeteg-gondozó rendelői működtek. A római katolikus püspökség tulajdonában lévő műemlék épületnek a restitúciós törvények értelmében vissza kellett volna kerülnie eredeti tulajdonosához, azonban a Bihar Megyei Tanács megfellebbezte a döntést, a pereskedés évek óta zajlik, miközben a védőhálóval borított belvárosi épület málladozó kísértettanyává züllött.
A polgármester erőgépei
Az elmúlt években a váradiak közelről nézhették, hogyan jut ebek harmincadjára a város történelmi értékeinek jó része. Az 1989-es változásokat követően az RMDSZ semmit sem tett az egykori magyar múltat igazoló műemlék épületek megóvása érdekében. A politikai kavarásokkal, pénzügyi panamákkal tarkított tudatos múltrombolásnak azonban nincs vége. Bolojanék néhány hete bejelentették: néhány méternyi kerékpárút megépítése érdekében elbontanak több műemlék jellegű épületet a Kert (ma Avram Iancu) utcában. Úgy tűnik, ez volt az utolsó csepp a pohárban, az Erdélyi Magyar Néppárt Bihar megyei szervezetének kezdeményezésére ugyanis a váradiak tiltakozó aláírásgyűjtésbe kezdtek. Elhatározásuk szerint az akciót addig folytatják, míg a váradi önkormányzat fel nem fogja: az európai normákat is felrúgják, ha megpróbálják tönkretenni, felszámolni Nagyvárad egykori történelmi arculatát.
Szőke Mária Magdolna
Erdélyi Napló (Kolozsvár)

Romsics Ignác: álhírekre nem lehet építkezni
Nemrég a Kolozsvár Társaságnál tartott előadást – Mérlegen a 20. század címmel – Romsics Ignác történész, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. Ez alkalommal sikerült villáminterjút készítenünk a neves magyarországi történész professzorral.
– A történelem során a magyar toleráns, befogadó nemzetnek tartotta és tartja ma is magát. Minek köszönhető ez a magatartás, illetve hova vezethetők vissza ennek gyökerei?
– A magyarok befogadó jelleme István király intelmeire vezethető vissza, amelyek között az szerepel, hogy annál értékesebb egy nemzet, minél több idegennek nyújt otthont, mert gyenge az, amelyiknek csak egy nyelve és szokása van. Ez persze nem az akkori Kárpát-medencei szláv, oláh, vlah vagy más lakosságra vonatkozott, hanem az olasz építőmesterekre, a német papokra és lovagokra, akik a kereszténységet meggyökereztették Magyarországon. A későbbiekben is mindig érkeztek Magyarországra, és hívtak be szászokat, más nemzetiségűeket. Hogy ez az állítás mennyire hosszabbítható meg a huszadik századig, ez más kérdés, mert akkor már történtek olyan fejlemények egész Európában, amelyek nem teljesen a befogadó magatartásra utaltak. Régebben befogadott népcsoportokkal szemben elég kegyetlenül lépett fel a német, a magyar, a román állam is, itt a zsidókra vagy a második világháború után a sváb lakosság kitelepítésére gondolok. Ami pedig a napjainkat illeti, nem tudom, hogy Magyarországon az idegen szellemiség most jobban jelen lenne, mint Romániában vagy Lengyelországban, mert én azt nem érzékelem.
– Akadt-e a történelem folyamán hozzánk hasonló példa, amikor nemzetközi megkülönböztetési kampányt indítottak egy nép ellen? Gondolok itt a Brüsszelből jövő folyamatos „megfigyelésre” és „intésekre”, amelyeket sokszor otthonról irányítanak.
– A történelemben azért nincs erre példa, mert Brüsszel új keletű fejlemény, az EU-nak Magyarország 2004 óta tagja. Hogy egy ország hírét mi alapozza meg, mi kelti külföldön, tudatos propaganda vagy ellenpropaganda, ez is bonyolult kérdés. A történelemben voltak idők, amikor Magyarországnak jó híre volt, és máskor rossz. Például az első világháború előtt angol és francia történészek meglehetősen kritikus képet festettek a magyar nemzetiségi politikáról, amit mi talán jobbnak gondoltunk, mint amilyen volt. 1848–49-ben pozitívnak tekinthető külföldi megítélésünk, míg a Horthy-korszakban ellentmondásosnak. Azok az országok, amelyek a revízióban nem voltak érdekeltek, nem figyelték rokonszenvvel a magyar törekvéseket, Németországban és Olaszországban viszont annál inkább. A későbbiekben 1945 után az 1956-os forradalom és szabadságharc váltott ki rokonszenvet a világban. Ha napjainkra gondolunk, ezeket a korábbiakkal azért nehéz párhuzamba állítani, mert ma olyan technikai civilizációban élünk, amely olyan híráramlást tesz lehetővé, mint korábban soha. Magyarországgal kapcsolatban kétségtelenül sok kritikus vélemény hangzott el az elmúlt időszakban különböző amerikai és más nyugati hírcsatornákon. Azt hiszem, ez összefügg a magyar politika egyes lépéseivel.
– Vagyis manapság a hírek és az álhírek egyformán gyorsan terjednek?
– Igen, ez teljesen igaz. Tőlem is kérdeztek külföldön olyant, ami elképesztett, és tudom, hogy nem provokáló céllal kérdezték, hanem őszinte tájékozódásból: igaz-e, hogy Magyarországon utcai harcok vannak, és hogy verik a zsidókat? Természetesen tagadtam, hiszen nem igaz, létezik viszont antiszemitizmus, úgy ahogyan más országokban is. Sok hír torzítottan, fölnagyítva jelenik meg.
– Mi várható ezen a téren?
– Az Európai Unió tagja vagyunk, tehát ha nagyon feszítjük a húrt, és nagymértékben teszünk olyan lépéseket, amelyek nem felelnek meg egyesek elvárásainak, akkor elképzelhető, hogy még többször fognak rólunk még több rossz hírt kelteni.
ÖRDÖG IMRE BÉLA
Szabadság (Kolozsvár)

Elballagtak a kolozsvári Sapientia végzős hallgatói
A kolozsvári Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem végzős hallgatói június 8-án, szombat délután a Farkas utcai református templomban tartották ballagási ünnepségüket. Az eseményen Sógor Csaba európai parlamenti képviselő is jelen volt, az évfolyam egyik diákjának brüsszeli utazást ajánlott fel kiemelkedő tanulmányi eredményeiért.
Az egyetemen működő Természettudományi és Művészeti Karon környezettudományok, európai tanulmányok, illetve film - és fotóművészet szakon összesen 38 fiatal fejezte be tanulmányait. A ballagás alkalmával többek között Dr. Dávid László rektor, Dr. Horváth Anna Kolozsvár alpolgármestere, Dr. Tonk Márton dékán, valamint Magdó János kolozsvári magyar főkonzul nevében Csulák Péter konzul búcsúztatta a fiatalokat. Az eseményen tiszteletbeli professzorrá avatták Dr. Ferber Miklóst, az egyetem Amerikában élő állandó támogatóját, akinek a jóvoltából immár hatodik alkalommal osztották ki a Ferber-ösztöndíjat. A díjat idén Német Brigitta nemzetközi kapcsolatok és európai tanulmányok szakos hallgató vehette át.
Sógor Csaba európai parlamenti képviselő is fontosnak tartja a diákok ösztönzését, a brüsszeli tanulmányutat ennek okán ajánlotta fel. Az egyetem vezetőségének döntése alapján Dembroszky Xintia környezettudomány szakos végzős hallgató vehet részt a háromnapos kiránduláson, melynek során betekinthet az Európai Parlament munkájába és Brüsszel városát is közelebbről megismerheti.
Az EP-képviselő köszöntőjében Apáczai János Az iskolák fölöttébb szükséges voltáról (..) c. beszédéből idézett: „Napnál világosabb tehát, hogy mind az államnak, mind az egyháznak a főiskolák az alapjai. Mindkettő csak akkor virágozhat, ha a főiskolák erősödnek és virágoznak” – hangsúlyozta a képviselő.
Sógor Csaba szerint a Sapientia évről évre bebizonyítja, hogy fontos szerepet tölt be az erdélyi magyar felsőoktatásban, végzősei megállják a helyüket a munkaerőpiacon. „Az évek során több gyakornok került ki az egyetem padjaiból, akik szakmai rátermettségükkel segítették a brüsszeli munkánkat” – tette hozzá a képviselő.
Maszol.ro

Tőkés egyeztetne, de nincs kivel
Elutasította az RMDSZ Tőkés László EP-képviselő azon kezdeményezését, hogy egyeztetéseket folytassanak a jövő évi európai parlamenti választásokon való együttműködés tárgyában. Biró Zsolt MPP-elnök a fúziót ajánló EMNP-t kosarazta ki.
Tőkés László egyeztetést kezdeményezett az RMDSZ-szel a jövő évi európai parlamenti választáson történő együttműködés érdekében. A 2007-ben függetlenként, 2009-ben pedig az RMDSZ színeiben brüsszeli mandátumot nyerő, volt református püspök pénteki nagyváradi sajtótájékoztatóján bejelentette, kész nekivágni egy újabb megmérettetésnek.
Mint ismeretes, a politikus az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) április végi kolozsvári kongreszszusán még azt mondta, nem kíván indulni a 2014-es EP-választáson, mivel pihenni szeretne. Toró T. Tibor EMNP-elnök akkor úgy vélekedett, mindent meg kell tenni, hogy Tőkés László folytathassa brüszszeli munkáját, és bár a néppárt még nem döntött esetleges indulása mikéntjéről, ha kell, százezer aláírást gyűjt védnöke támogatása érdekében.
Tőkés László pénteken elmondta, négy alternatíva mutatkozik választási részvételére, közülük azonban csak a függetlenként, valamint az RMDSZ-szel való közös indulást nevezte meg. Leszögezte: négy évvel ezelőtt koalíciós megállapodást kötött az általa vezetett Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács az RMDSZ-szel, Sógor Csabával és Winkler Gyulával így szereztek mandátumot. Újságírói kérdésre ugyanakkor nem zárta ki annak a lehetőségét, hogy egy magyarországi politikai alakulat listáján pályázzon újabb európai törvényhozói mandátumra. Az Orbán Viktor kormányfő vezette Fidesz és Tőkés közötti stratégiai partnerség ismeretében ez az alakulat csakis a nagyobbik magyar kormánypárt lehet. „Szégyen lenne, ha a valamennyi román parlamenti párttal jó viszonyt ápoló RMDSZ velünk nem tudna megállapodni" – jegyezte meg Tőkés László.
Borbély László, az RMDSZ politikai alelnöke a Krónika érdeklődésére kijelentette: nem látja értelmét annak, hogy a szövetség összefogjon Tőkés Lászlóval, az erre irányuló tárgyalások számukra nem élveznek prioritást. „Tőkés nem érti meg, hogy a politikában vannak bizonyos szabályok, amiket be kellene tartani. Amikor 2009-ben az RMDSZ-szel közösen bejutott az Európai Parlamentbe, már másnap azon munkálkodott, hogy új pártot hozzon létre" – mondta lapunknak Borbély, egyértelművé téve, hogy az elmúlt évek eseményei után nem kívánnak újabb koalíciót Tőkéssel. „Az RMDSZ-t nem foglalkoztatja az, hogy Tőkés László hogyan folytatja politikai pályafutását" – jelentette ki a szövetség politikai alelnöke.
MPP-s elutasítás a fúzióra
Ezzel egy időben Biró Zsolt, a Magyar Polgári Párt (MPP) elnöke elutasította az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) fúziós ajánlatát és csak a párbeszédkészségét erősítette meg. A Toró T. Tibor EMNP-elnöknek címezett nyílt levelében Biró Zsolt pártjának a szervezeti önállóság megőrzéséről szóló kongresszusi határozatára hivatkozott. „Meggyőződésünk, hogy erdélyi magyar társadalmunk csak akkor válhat ténylegesen autonóm, saját sorsát irányítani képes közösséggé, ha a politikai sokszínűség és a nemzeti érdek közös képviselete egyaránt érvényesül. Ennek jegyében nyitottak vagyunk a párbeszédre minden magyar politikai párttal és szervezettel!" – fogalmazott nyílt levelében Biró Zsolt. Az MPP elnöke ugyanakkor éles hangon bírálta az EMNP fúziós törekvéseit. „Arra kérjük a néppárt vezetőit, hogy lépjenek túl saját árnyékukon, hagyjanak fel a közvélemény folyamatos manipulálásával, a sajtón keresztül történő üzengetéssel, a fúzió alapokat nélkülöző erőltetésével, és amennyiben tényleg szívükön viselik közösségünk sorsát, akkor maszatolás helyett válasszák bátran az őszinte párbeszédet" – jelentette ki Biró Zsolt. Úgy vélte, az EMNP és az MPP meg tudja találni az együttműködésnek azokat a lehetőségeit, amelyek a választások szabadságát és az erős nemzeti érdekképviseletet is biztosítják.
Helyi szinten tárgyal a néppárt
Biró Zsolt nyílt levelére reagálva az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) pénteken közölte, hogy az MPP helyi vezetőivel folytatja a tárgyalásokat a két párt fúziójáról. A néppárt elnöksége által jegyzett közleményben annak írói arra hivatkoznak, hogy a magyar közösség nagy része együttműködést és közös cselekvést vár az erdélyi magyar politikai szereplőktől. „A néppárt számára egyértelmű, hogy a fúzió ellenzésével az MPP egyes vezetői, Biró Zsolt elnökkel az élen homlokegyenest szembemennek a párt tagságának akaratával, hiszen a polgáriak helyi szinten – amint ezt több alkalommal jelezték is –, igenis akarják a nemzeti oldal egyesítését" – állapította meg az EMNP, hozzátéve, hogy helyi és önkormányzati szinten a legtöbb helyen példaértékű az együttműködés a két párt között. A néppárt emlékeztetett: május elején a makfalvi majálison azt ajánlotta az MPP-nek, hogy a két alakulat egyesítse erőit az autonómia ügye érdekében. Akkor a két párt vezetősége arról is megállapodott, hogy egy többfordulós, váltott szervezésű tárgyalássorozat keretében egyeztetnek az egyesülés lehetséges módozatairól. A péntekre tervezett első tárgyalási fordulón azonban Biró Zsolt MPP-elnök nem jelent meg, hanem nyílt levélben tudatta: csakis az együttműködésről kész tárgyalni, a fúzióról nem. Az EMNP ezt azért is sérelmezte, mert nem egy kész fúziós megállapodással akart előállni, hanem csak tárgyalni kívánt az együttműködésről.
Mint ismeretes, az EMNP elnökségének megbízásából Papp Előd alelnök május 4-én, a makfalvi majális alkalmával tett nyilvános ajánlatot a fúzióra. A nyilvános bejelentése után írásban is átadta Biró Zsoltnak az EMNP elnökségének a fúziós tárgyalások elkezdését ajánló határozatát.
A tavalyi önkormányzati választásokon a magyar pártok megyei listáira leadott voksok 85 százalékát az RMDSZ szerezte meg, a fennmaradó 15 százalékon pedig az ellenzékét megtestesítő MPP és EMNP osztozott, megközelítőleg egyenlő arányban. Az MPP-nek hét, az EMNP-nek két polgármesteri tisztséget sikerült megszereznie.
Krónika (Kolozsvár)

Kihelyezett parlamenti frakcióülés Brüsszelben
Európai biztosokkal tárgyaltak az RMDSZ-es honatyák
Az RMDSZ képviselőházi és szenátusi frakciója a múlt héten kihelyezett ülést tartott Brüsszelben, az Európai Bizottság épületében. Az RMDSZ-es honatyák Dacian Ciolos mezőgazdasági, Andor László szociális ügyekért felelős európai biztossal, valamint Johanes Hahn regionális politikáért felelős biztos kabinetjének tagjaival tárgyaltak.
A megbeszélés bevezetőjében Kelemen Hunor szövetségi elnök röviden vázolta a hazai aktuálpolitikai helyzetet és ismertette azokat a nagy témákat, amelyek kiemelt fontosságúak a romániai magyar közösség számára.
Dacian Ciolos egyebek mellett a közös agrárpolitika várható változásait és azok romániai vonatkozásait ismertette és kijelentette: az elkövetkezendőkben nagyobb hangsúlyt fektetnek a kistermelők, a fiatal gazdák és a hátrányos helyzetű területeken lakók támogatására. Kitért a LEADER program folytatására is, amely kapcsán számos negatív tapasztalat gyűlt fel Romániában, és biztosította az RMDSZ képviselőit, hogy a program gyakorlatba ültetése kapcsán találkozókat fog kezdeményezni a romániai döntéshozókkal.
Andor László vázolta az Európai Szociális Alap nyújtotta lehetőségeket, beszélt a fiatalkori munkanélküliség jelenségéről, amelyre az EB már konkrét válaszlépéseket is előkészített. Ugyanakkor elmondta, hogy európai szintű roma kezdeményezés alakult, amely tartalmazza az EU-s roma stratégia elemeit és a tagállamok integrációs stratégiáit.
Johannes Hahn kabinetjének tagjai a kohéziós politika jövőjéről, valamint a romániai regionalizációs folyamat európai megítéléséről tájékoztatták az RMDSZ-es képviselőket. Elmondták, hogy a romániai politikai retorikával ellentétben nem létezik EU-s határidő az adminisztratív régiók kialakítására, illetve az európai uniós pénzek lehívása nem függ az adminisztratív régiók létezésétől.
Az RMDSZ ismertette álláspontját a regionalizációval kapcsolatosan, és tájékoztatta az uniós tisztségviselőket azokról a szakmai kérdésekről, amelyek a régióátszervezési folyamat ellen szólnak.
Doris Pack-kel, az Európai Néppárt női tagozatának elnökével Biró Rozália Bihar megyei szenátor és Winkler Gyula európai parlamenti képviselő találkozott. Biró Rozália tájékoztatta az EPP női tagozatának elnökét, hogy az RMDSZ XI. kongresszusán a képviselők alapszabályzatba foglalták a Nők Szervezetének megalakulását. Doris Pack támogatásáról biztosította az RMDSZ képviselőit, valamint az EPP női tagozatának idén sorra kerülő kongresszusára meghívta a nők szervezetét. Ugyancsak a kihelyezett frakcióülésen mutatták be az RMDSZ által kezdeményezett európai szintű kisebbségvédelmi polgári kezdeményezést, ismertették a kezdeményezés szabályozását, bemutatták a polgári bizottság tagjait, illetve a Minority SafePack Initiative csomag tartalmát.
Rendkívül fontos politikai jelzés
A kihelyezett frakcióülés konklúzióit a Népújság kérdésére Markó Attila képviselő foglalta össze röviden. – A véleményem, és most a magam nevében beszélek, az, hogy az Európai Unióval való kommunikálásunk ebben a fázisban még nem egyértelműsíthető: hol fehér, hol fekete. Az unió eddig mereven elzárkózott az etnikai kérdésektől nem mert nyilvánosan állást foglalni olyan ügyekben, amelyek közösségi érdeket tartalmaznának, úgyhogy ebből a szempontból nem könnyű a dolgunk.
Másrészt viszont rendkívül fontos az, hogy az RMDSZ-frakció testületileg, az RMDSZ teljes parlamenti képviselete három európai biztossal, több európai parlamenti képviselővel találkozott. Ez egy olyan politikai jelzés, amelyet nem lehet figyelmen kívül hagyni sem itthon, sem Európában. Dacian Ciolos meg is jegyezte, hogy soha nem volt még egy politikai alakulat parlamenti képviselete testületileg nála, ami azt jelzi, hogy a lobbitevékenység rendkívül hasznos lehet. Az EU működése egyébként is nagymértékben a lobbin alapszik, hiszen országok érdekei feszülnek egymásnak időnként, illetve különböző politikai érdekek. Az Európai Parlament a politikai csatározások színhelye, amelyek mögött a politikai csoportosulások érdekei mellett a tagállamok érdekei is fellelhetők, és e mögött a sok érdek, meg nagy háló mögött borzasztó erős lobbira van szükség. Tehát ilyen szempontból is nagyon fontos volt az RMDSZ jelenléte, és szerintem az ilyen találkozókat meg kell még ismételni.
Mózes Edith
Népújság (Marosvásárhely)

Beszélgetés dr. Molnár Róberttel
Isten gyermekeinek lenni
D. Molnár Róberttel, a Csongrád megyei Kübekháza polgármesterével az Egy politikus, akit rabul ejtett Isten és az Ébresztő Magyarország című könyvek szerzőjével az Arad megyében megtartott előadássorozatának egyike után beszélgettünk.
– Arad megyei körútján hallgatósága a hittel kapcsolatos felfogásában, a Jézus követésében láthatóan újat kapott. Ön hogyan értékeli mindezt?
– Nagyon fontos megérteni minden hívő embernek, lelkipásztornak és civil foglalkozásúnak – mivel én is az utóbb említett kategóriához tartozom –, hogy egyetemes feladatunk, Isten megváltott gyermekeinek, az Ő országának az építése. Teljesen igaz, ahogy a Bbliában meg van írva: „A világ sóvárogva várja Isten fiainak az eljöttét.” Tehát a világ, köszöni szépen, nem kér a vallásosságból, mert annak hullaszaga van. Sok valláskárosult ember van az egyházainkban, ahol be vannak tokosodva a gyülekezet falai közé, ezért ez nem vonzó. A rezzenéstelen arcú emberek nem szélesítik Isten országának a határait, akik viszont Istennek adott életű gyermekeiként szolgálnak, azoknak sava, borsa van. Erre viszont vevő a mai világ is, amire sokan azt mondják, ott Isten már nem tényező. Ez nem igaz, mert én azt látom, hogy ebben a nyomorúságban, amiben a mai társadalmaink vannak, éppen azt munkálja az emberekben, hogy kicsit a tekintetüket az egekre emeljék. Mert a nyomorúságokon, a jelenlegi babiloni válságban, mint az adósság, a kilátástalanság, a reménységnélküliség, a talajvesztettség, az identitászavar, a házasság válsága, az erkölcsi züllés, az alkoholizmus, a prostitúció, illetve abortusz-kérdések, ezeken az ember nem tud úrrá lenni. Nem tudjuk magunkat megreformálni, erre csak Isten képes. A szolgálataim és a könyveim révén azt látom, hogy egyre több ember keresi a kézzel meg nem fogható, de a világban jelen lévő értékeket. Ha nyitott szemmel járunk a világban, megláthatjuk, hogy azt Isten milyen csodálatos rendben irányítja. Milyen csodálatos, ahogy az akarat nélküli természet nem mond ellent Istennek. Mi, emberek viszont, akartunknál fogva, ellentmondunk. Példának okáért ha a fecskék nem mennének el, amikor Isten sugallja nekik, itt megfagynának. Sorolni lehetne minden, a természetben lévő élőlényt, amelyik Isten akaratának engedelmeskedve él, virul, miközben mi, emberek ellentmondunk, mert azt hisszük, mi vagyunk az okosabbak, mi mindent jobban tudunk. Magam is úgy gondoltam sokáig, hogy megoldom minden feladatomat, csakhogy azok egyszerre annyira megszaporodtak, fojtogattak, hogy az öngyilkosságon kezdtem gondolkodni. Nem tudtam túllátni a problémáimon. Nagyon sokan vannak úgy, hogy inkább van bátorságuk a halált választani, de nincs bátorságuk az élethez, noha Jézus Krisztus azért jött e világba, hogy a reménytelenségbe reményt, a szeretetlenségbe szeretetet, a kilátástalanságba világosságot, a sötétségbe fényt hozzon. Nekünk, Isten gyermekeinek, akik már elfogadtuk a meglátását, az a feladatunk, hogy e sötét, kietlen világban fényhozók legyünk. Ha mindezt a társadalom előtt hitelesen tudnánk megélni, ha nem kennénk magunkra több réteg púdert, hanem bevallanánk, hogy magunk is kegyelemre szoruló, sokszor igen nyomorult bűnösök vagyunk. Ennek ellenére Isten kegyelmes hozzánk, megsegített, bekötözött, meggyógyított, örök élettel ajándékozott meg. Mindez bennünket hálára kötelez, ezért el kell vinnünk ezt az üzenetet a világba, mert Istennek nem tökéletes, hanem engedelmes emberekre van szüksége. Ha mi azzal a tudattal tudnánk élni, hogy papjaink, lelkipásztoraink tökéletetek, miközben azonban az életük nem erről szól, más lenne ez a világ. A közelmúltban Dél-Afrikában jártam, ahol egy algériai lelkész azt mondta: aki Jézus Krisztust hirdeti, annak elvágják a torkát, mégis évente 800%-ban növekszik a keresztény egyház. Azt mondta egyik lelkipásztor társáról, hogy lángol az Úrért, akiért odaadta az egész életét. Tehát nem a világgal van a baj, mert az olyan, amilyen. A zsoltár is azt mondja: Bűnben melengetett engem az anyám és nincs az a keresztvíz, ami lemossa rólunk a bűnünket, ezért szükséges újjászületnünk. Mindenkinek, aki üdvözülni akar, el kell fogadnia a megtérést, mert a világtól sok jót nem lehet várni, de a hatalomtól sem, mert nincs képességük a jó cselekvésére. Nem azzal van baj, hogy nem prosperál a gazdaság, hanem azzal, hogy a szőlővessző levált a tőkéről. A jót cselekedni csakis Isten gyermekei képesek. Amíg karba tett kézzel ülünk, vagyis érdektelenek vagyunk Isten iránt, addig ne várjuk, hogy megáldjon bennünket. Ott, ahol gyűlölet van, onnan száműzve van Isten. Abban a családban, ahol baj van a férj és a feleség között, ott nincs áldás semmilyen szempontból. Ha a problémákat a társadalom legkiesebb sejtjében, a családban látni lehet, hogy várjuk a társadalomban, hogy a szeretet, a békesség istene a gyűlölet közepette is megáldjon bennünket. De hát Isten nem is sokaságban, hanem az egyben gondolkozik: magában, meg bennem. Ha mi komolyan vesszük Isten országát, nem lehet, hogy annak a jele ne mutatkozzon meg a környezetünkben, a társadalomban. Mert Isten nem azt kéri, hogy vegyük fel a legújabb öltönyünket, kenjük magunkra a púdert, hanem úgy menjünk elé, ahogy vagyunk. Ha egy társadalom rájönne arra, hogy a maga nyomorúsága nem a gazdasági válságban, hanem az istentelenségében van, akkor arra az a gyógyír, hogy Istenhez kiáltunk. Ha egy egész nép tud Istenhez kiáltani, akkor egyre több áldás lesz rajta. Ha vezetőink is oda tudnának kiáltani Istenhez, elkezdene virág nyílni a trágyadombon is. Ezt viszont ők nem tudják, csak ha mi eléjük tárjuk, ezért a felelősség a mienk.
– Éppen ezért kell példát mutatnunk?
– Valóban, mert ha az emberek szidnak egy politikai erőt, elmondom nekik: elsősorban önmagunkat kell szidnunk, mert az első számú bűnösök érte mi, hitvalló keresztények vagyunk. Éppen ezért úgy kell élnünk, hogy Isten állandóan lát bennünket, nem kell megalkudnunk a világgal, nem kell annak a trendjeit követnünk, a kősziklára kell állnunk, ami Jézus Krisztus. Amikor a Vasárnapi krónikában látom, hogy rezzenéstelen arcú emberek motorikusan mondják az Evangéliumot, amit meg sem élnek, nagyon elszomorodom. Éppen ezért hitvalló keresztények kellenek, mert Isten a vezetést a maga gyermekeinek szánja. Ha viszont azok nem élre, hanem félreállnak, akkor Istennek a világ fiai közül kell vezetőket választania, csakhogy az ő munkájukon nem áldás, hanem átok terem. Minden elvetett magnak lesz termése: a rossznak rossz, a jónak jó. Most már az országok életében el kell jönnie annak az időnek, amikor a keresztények jó magvakat kezdenek vetni. Ez nem nemzet vagy vallás kérdése, hanem az élő Krisztus kérdése. Ha az mozog a szívben, lesz áldás, ha viszont csak valami vallásos szertartás, rituálé az életünk, az a pokolban folytatódik.
– Mivel magyarázható, hogy Magyarországon közel 300 felekezet volt, de még mindig több mint 30 olyan van, amelyeket hivatalosan elismernek?
– Bizonyára olyan vezetőik is vannak, akik ebből hasznot szereznek, de annak lesz ám böjtje, mert aki Jézus nevével visszaél, az számítson az Isten igaz ítéletére. Én viszont azzal sem értek egyet, hogy az állam vagy a világ mondja meg, ki az Isten gyermeke vagy mi az Isten egyháza. Ezt ne világi hatalom, hanem Isten döntse el.
– Tavaly Brüsszelben azért panaszkodott az idegenvezető, hogy az egyháztámogató hívek rohamos csökkenése miatt a templomokat nem tudják fenntartani. Múzeummá, könyvtárrá kívánják átalakítani őket, hogy valami hasznos célt szolgáljanak. Erről mi a véleménye?
– Nem kell Brüsszelig menni, elég megnézni a magyarországi vagy a romániai templomokat, mivel azok is üresek, mert Istent száműzték belőlük. Bár Isten nem épített templomokban, hanem a szívünkben lakik, ha bevisszük a templomba, akkor ott is van. Ne csodálkozzunk, hogy üresek a templomok, mivel az emberek nem vágynak a vallásos képmutatásra. Nem vagyok az egyház, a papok ellen, de az istentelenség, a valláskárosultság ellen igenis, vagyok. Mert vallásos embereket csinálhatunk, de azok távol vannak az Úrtól. Megtanítjuk őket a hittanra, de Isten országát nem mutatjuk meg nekik. Ha az egyház tartja a markát a normatív támogatásokért, akkor eladta magát a világi hatalomnak. Ha viszont az egyház Isten szolgálatában állna, nem kellene neki normatív támogatás, hanem Isten gyermekeinek megnyílna a pénztárcájuk. Ismerek olyan élő gyülekezeteket, ahova Isten gyermekei járnak, ezért áldás van az életükön. Óvodát, iskolát tartanak fenn, mégsem tartják a markukat állami támogatásért.
– Az Ön közvetlen környezetében kelni látszik-e az elvetett mag, vagyis az ön meggyőző munkájának a gyümölcsei?
– Istennek az a terve, hogy a gyermekei magvetők legyenek, de Isten országában mindenkinek más feladata van. Van, aki magvető, más öntöz, miközben az Úr áldást ad rá, hogy aratás is legyen. Úgy éljünk, hogy akik titkon látnak, észrevegyék rajtunk Isten országának a kisugárzását, a szeretetét, az erejét.
– Kübekházán történt-e valami változás az Ön megtérése óta?
– Isten csodálatos dolgot végzett abban a faluban, a három évvel ezelőtt 3 taggal indított bibliakörben manapság egy-egy szerdai napon 60-70-en vagyunk. Legnagyobb ajándék, hogy egy csomó emberi élet megváltozott. Amikor polgármester lettem, odaálltam a polgármesteri szék elé, mondván: Uram, foglalj helyet benne, mert Kübekházának nem Molnár Róbert, hanem Jézus Krisztus a polgármestere. Én igyekszem jó szolgája, szárnysegéde lenni, igyekszem Őt követve járni. Én annak is, aki utál, de annak is a polgármestere vagyok, aki szeret engem.
– Az előadásait isteni sugallatra teszi?
– Ha Isten indít, meghalljuk az Ő hangját, Ő bátorít, Ő adja meg mindennapi harcainkhoz a muníciót. Olyan eset is volt, hogy előadásra kellett volna mennem, de nem volt pénzem az üzemanyagra, mert az előadásaimért soha nem kérek pénzt. Amit akarnak, adnak, valahonnan rákerül a bankszámlámra. Akkor is azt mondtam: Uram, látod, hogy én mennék, de nincs pénzem üzemanyagra. Alig mondtam ki, csörrent a telefont, amin egy soltvadkerti vállalkozó támogatást ajánlott fel. Mert Isten pontosan ismeri a szükségleteinket, de megvárja, hogy kimondjuk a nyomorúságunkat. Attól kezdve nyertes helyzetben vagyunk, mert addig, amíg a nyomorúságunkat titokban tartjuk, az elválaszt bennünket Istentől. Mindez nem jelenti, hogy a kezelés fájdalommentes lesz. Sokan nem merik feltárni a nyomorúságukat Jézus Krisztus előtt, mert félnek szembenézni önmagukkal. Nem mernek belépni abba a bizonyos orvosi rendelőbe, mert félnek, hogy le kell vetkőzni. Szívszaggató fájdalom nélkül nincs gyógyulás. Isten nem fájdalomcsillapítóval gyógyít, hogy érezzük meg, a bűneinkkel milyen fájdalmat okoztunk másoknak. Ha a seb igazán fájni tud, akkor van igazi gyógyulás.
– Mit üzen azoknak, akiket az előadása megérintett, szeretnének megtérni, de nem tudják, hol kezdjék?
– A megtérésre legjobb hely a kisszoba magánya, ahol valaki el tud csendesülni, leborulhat Isten előtt. A legjobb gyónás, bűnvallás az, ha meglátjuk saját magunkat, nem akarunk elmenekülni, hanem leborulva Istentől bocsánatot kérünk a tékozlásainkért, a bűneinkért, a mocskainkért, főképpen az istentelen életünkért. Mert valójában az a legnagyobb bűn. A többi már csak a rossz fának a férges gyümölcse.
– Köszönöm a beszélgetést.
Balta János
Nyugati Jelen (Arad)

A román állam szolgáltassa vissza a magyar egyházak 1945 után elkobzott javait!
Az amerikai kongresszus húsz képviselője levélben kérte csütörtökön John Kerry külügyminisztert: erőteljesen lépjen fel a román kormánynál annak érdekében, hogy az állam maradéktalanul szolgáltassa vissza a magyar egyházak 1945 után elkobzott javait – adta hírül mai nap az MTI.
Tőkés László európai parlamenti képviselő elégtétellel üdvözli az amerikai törvényhozók állásfoglalását. A világ vezető nagyhatalmának figyelme elősegítheti annak a petíciónak az ügyét is, amelyet erdélyi képviselőnk kezdeményezésére Lomnici Zoltán, az Emberi Méltóság Tanácsának elnöke, a magyarországi Legfelsőbb Bíróság volt vezetője, valamint Erdélyi Géza, korábbi felvidéki református püspök és Sándor Krisztina, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) ügyvezető elnöke nyújtott be az Európai Parlament Petíciós Bizottságához. Emlékeztetésképpen: tavaly, 2012. szeptember 1-jén, az Igazság Napja elnevezésű tömegdemonstráción több ezren tüntettek a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Imre Református Kollégium visszaállamosítási kísérlete, illetve a romániai restitúciós bizottság tagjainak méltatlan meghurcolása ellen.
Ezt követően fogalmazódott meg az említett petíció, melyben az aláírók azt kérték, hogy az EP Petíciós Bizottsága tűzze napirendjére a romániai egyházi ingatlanok, köztük is a történelmi rangú háromszéki egyházi gimnázium visszaállamosításának ügyét, és vizsgálja meg, hogy a román államnak az egyházi ingatlanok visszaszolgáltatására, illetve a Székely Mikó Református Kollégium visszaállamosítására vonatkozó intézkedései összeegyeztethetők-e az Európai Unió jogrendszerével, továbbá azt is, hogy az Európai Parlament szólítsa fel Romániát, hogy az Unióhoz való csatlakozásakor vállalt kötelezettségeit az egyházi ingatlanok tekintetében is tartsa be, és a már visszaadott jogos egyházi tulajdonokat ne vegye vissza jog szerinti gazdáiktól.
A petícióban – egyebek mellett – arra is felhívták a figyelmet, hogy az egyházi ingatlanok visszaszolgáltatásának elmaradása főképpen a romániai kisebbségi egyházakat, köztük is a román görög katolikus egyházat, valamint az erdélyi magyar történelmi – a református, a római katolikus, az evangélikus és az unitárius – egyházakat sújtja.
Az aláírók megállapították: „Romániának tehát az egyházi ingatlanok visszaszolgáltatása során a saját jogi normái mellett az Európai Unió jogi rendelkezéseit is figyelembe kellett volna vennie. Bizonyítható, hogy Románia nem tartotta be a csatlakozáskor vállalt, e körbe tartozó kötelezettségeit, hiszen a visszaszolgáltatásra csak vontatottan és csupán részlegesen került sor. Ez a tény megalapozza Románia kötelezettségszegését, hiszen minden tagállamtól elvárható, hogy vállalt kötelezettségeit teljesítse. A Református Székely Mikó Kollégium visszaállamosítása az uniós jogban alapkövetelménynek számító jogbiztonság, valamint a tulajdonhoz való jog elveinek súlyos megsértését jelenti, következésképpen a román állam ebben a konkrét ügyben is kötelességszegést követett el.”
Emlékezetre méltó, hogy Tőkés László, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület (KRE) előző püspökének kezdeményezésére és részvételével az erdélyi egyházi vezetők a kétezres évek elején többször is ökumenikus látogatást tettek Brüsszelben és Strasbourgban, aminek eredményeképpen az egyházi ingatlanok visszaszolgáltatása 2006-ban, az Európai Bizottság Romániáról szóló országjelentésében már csatlakozási feltételként szerepelt.
Tőkés László EP-képviselő a petíció ügyének előmozdítása érdekében találkozót kezdeményezett Erminia Mazzonival, az Európai Parlament Petíciós Bizottságának elnökével.
Nagyvárad, 2013. június 14.
Tőkés László EP-képviselő Sajtóirodája

Băsescu szerint a székelyek elriasztják a befektetőket
Traian Băsescu államfő arra figyelmeztette az alkotmányt módosító és közigazgatási régiók kialakítását tervező politikusokat, hogy Románia egységes, nem pedig szövetségi állam. Băsescu a legnépszerűbb kereskedelmi csatorna, a Pro TV meghívottjaként bírálta vasárnap a kormányzó Szociálliberális Szövetség (USL) azon tervét, miszerint a kétkamarás parlament felsőháza a megalakítandó régiók képviseletét látná el.
"Ha ők regionális parlamentekben, régióelnökökben és széleskörű autonómiában gondolkodnak, azt jelenti, hogy átalakítják az országot szövetségi állammá. Úgyhogy csak óvatosan, politikus urak a regionalizációval, mert Románia egységes állam" - jelentette ki az államfő.
Băsescu szerint a parlament jobban és olcsóbban működne, ha egykamarás lenne. Megerősítette, hogy ismét népszavazást ír ki az egykamarás rendszerre való áttérésről, ha az alkotmánymódosítás során nem érvényesül a törvényhozás karcsúsításáról rendezett 2009-es népszavazáson megnyilvánult népakarat. Az államfő a tervezett régiósítást is arra hivatkozva bírálta, hogy az nem egyszerűsítené az államot, hanem egy újabb közigazgatási szintet iktatna be a megyék és a központi kormány közé.
"Szerintem a regionalizációnak csökkentenie kéne az állam működési költségeit. A megyei közigazgatásnak el kéne tűnnie, akkor is, ha a régiókon belül megőriznénk a megyék elnevezéseit" - magyarázta Băsescu. Hozzátette: elképzelhetőnek tartana 8, 12, vagy akár 16 régiós felosztást is, mert nem a régiók száma a fontos, hanem az, hogy azok közvetlenül lehívhassák Brüsszelből a regionális fejlesztésre szánt pénzeket.
A régióknak az adott térség kiegyensúlyozottabb fejlődését kéne szolgálniuk - mutatott rá az államfő. Negatív példaként említette - a magyar többségű - Hargita és Kovászna megyét, amelyek fejlesztését szerinte a magyar nacionalizmus hátráltatta.
"Tizenöt éven keresztül a magyar politikusok által vezetett helyi közigazgatás csak magyarországi befektetőktől fogadott el beruházásokat, és mindenféle 100-200 eurós kft.-k jöttek, aminek semmi látszatja nem lett. Nézzék meg a környező megyéket: Brassó, Szeben és Fehér megyébe mennyi beruházás történt. Itt viszont a helyi nacionalizmus hangoskodása visszafogottá tette a befektetőket" - vélekedett Traian Băsescu államfő.
Maszol.ro

Markó Béla: csonka demokratikus rendszer jött létre Romániában
Románia 1989 után demokratikus rendszert épített ki, de érezhető, hogy ez csonka, „bizonyos értelemben Brüsszel számára készült", az új rendszer kiépítésében ugyanis több dilemma megoldatlan maradt – mondta Markó Béla, az RMDSZ volt elnöke kedden Budapesten.
A politikus az Európai Tanulmányok (Európa 2002) Alapítvány klubestjén tartott előadásában emlékeztetett: amikor 1989 végén összeomlott a diktatúra Romániában, felmerült a lehetőség, hogy az ország a térség más volt szocialista államaihoz hasonlóan „reintegrálódhat a nyugat-európai demokráciák rendszerébe". Azt a jóslatot, hogy erre húsz évre lenne szükség, akkor többen pesszimistának tartották, mondván, az túl hosszú idő – idézte fel.
Véleménye szerint most, huszonhárom év elteltével már inkább optimistának tűnik a húsz évről szóló jóslat. Nagy tévedés azt hinni, hogy az integrációt jelentette volna Románia belépése az unióba, ez egy folyamat, amely máig nem ért véget.
1989-1990-ben egész társadalmat összefogó cél volt az euroatlanti integráció – mondta Markó Béla. Kiemelte: bizonyos országoktól eltérően Romániában az integráció fontosságáról, szükségességéről nem volt vita, még az ultranacionalista pártok sem kérdőjelezték meg a NATO- és EU-tagság jelentőségét. Konszenzusos döntés volt, hogy ebbe az irányba kell haladnia az országnak – mutatott rá. Hozzátette: ez azonban azt is jelenti, hogy nem volt társadalmi vita erről a kérdésről.
A politikus kifejtette: az integrációs út olyan volt, mintha a brüsszeli bürokrácia GPS-készülékként vezette volna Romániát az EU-ba. Ennek az a hátránya, hogy „az útvonalat nem jegyezzük meg igazán", és nem biztos, hogy GPS nélkül még egyszer végig lehetne menni ugyanazon az úton – mondta.
Markó Béla úgy fogalmazott, Romániának nem magának kellett rájönnie a megoldásokra, hanem az ország és az EU is gépiesen próbált alkalmazni jónak tartott megoldásokat, figyelmen kívül hagyva, hogy Románia és a térség országai negyven évig autoriter rendszerben éltek. Azonban „csak a felszínt lehetett így átfesteni", a dilemmák, amelyeket át kellett volna gondolni a mélyben még megvannak – vélekedett.
Hangsúlyozta: a csatlakozással kapcsolatban gyakran felvetődött, hogy a romániai magyarok mit kapnak, ha támogatják az ország integrációját. Úgy látták, mindenképpen előnyös az ország tagsága, ugyanis az a jó nekik, ha minél gyorsabban alakul ki a demokratikus jogrend, érvényesülnek az egyéni emberi jogok, és megy végbe a hatalommegosztás, a közigazgatás decentralizációja – magyarázta. Hozzátette, arra is gondoltak, hogy a kollektív jogok tekintetében is segíthet nekik az EU, mert a nemzetközi gyakorlat jobban rákényszeríthető lesz Romániára.
A tagállamok kisebbségjogi megoldásai között azonban nagy eltérések vannak, így nem biztos, hogy az EU valaha is kidolgozna általános, kötelező kisebbségjogi normákat, nem lehet számítani arra, hogy határozottan szólalna meg ilyen kérdésekben – mondta.
A politikus arról is beszélt, hogy Románia a közigazgatás átszervezése előtt áll. Ez meglátása szerint nagyon rossz irányba indult el, hiszen az országban a települések és a megyék képezik az önkormányzatiság, a helyi közigazgatás szintjeit, és most a megyék és központi kormányzat közé be akarnak iktatni egy eddig nem létező szintet, a közigazgatási régiókat. A jelenlegi közigazgatási felosztás sem ideális, mert a megyék túl kicsik, de a tervezett megoldás tovább növelné a bürokráciát a közigazgatásban, és a magyarok aránya mindenütt 50 százalék alá csökkenne a régiókban – közölte. Véleménye szerint a reformmal nem ez a kormányzat szándéka, de az egyik következménye az lesz, hogy a magyarok döntési lehetőségeit csorbítják.
Markó Béla a magyar-román kapcsolatokról elmondta: nem jó, hogy az együttes kormányülések abbamaradtak, mert ezek jelentős események, a kormányok ilyenkor igyekeznek valamit felmutatni, ténylegesen együtt akarnak működni, ezért nagy mulasztás, hogy ezeket ma már nem tartják meg.
MTI
Erdély.ma

Sötét gödörben vagyunk – Születésnapi beszélgetés a 75 éves Czegő Zoltánnal
Czegő Zoltán tanár, költő, író, újságíró, szerkesztő 1938. június 18-án látta meg a napvilágot Bukarestben, születésnapja alkalmából a Székely Hírmondó főmunkatársával beszélgetett munkatársa, gyermek- és ifjúkoráról, politikáról és az erdélyi magyarság jelenlegi állapotáról.
– Hetvenöt esztendő nagy idő, de mégis arra kérem, tömören foglalja össze eddigi életpályáját. – Még mindig jobb, ha én foglalom össze, mert így elkerülhetőek a hibák. Az 1930-as évek világválsága miatt máréfalvi születésű édesanyám Bukarestben szolgált, és itt ismerkedett meg gidófalvi apámmal. Három hónapos koromban szüleim hazaköltöztek, attól fogva székely levegőt szívtam magamba. Hét osztályt Bordoson, a nyolcadikat Marosvásárhelyen végeztem, de kilencedikbe már a Székely Mikó Kollégiumba jártam, és még abban az évben felvettek a Bolyai Egyetem filológia szakára.
– Miért választotta a tanári pályát?
– Hivatást éreztem a tanítás iránt. Édesanyám, apám akaratával is szembemenve, ragaszkodott továbbtanulásomhoz, így hát elindultam üres tarisznyával, és sok nélkülözés közepette ugyan, de 1962-ben sikerült elvégeznem a románnal időközben összevont, és Babeş–Bolyai névre keresztelt egyetem lélektan, pedagógia, valamint magyar nyelv és irodalom szakát.
– Hol kezdődött tanári pályafutása, és mi következett ezután?
– Korondra kerültem az ottani középiskolába, ahol magyar nyelvet és irodalmat, valamint történelmet tanítottam. Apám 1963-ban bekövetkezett halála után, hogy közelebb kerülhessek az akkor már Uzonban lakó családomhoz, az egyetlen környékbeli üres állásba, Sepsibükszádra kértem át magamat. Mivel időközben az írásnak is nekifogtam, kezdetben az Előre, majd a megyésítés után a Megyei Tükör munkatársa lettem.
– Ugorjunk egy nagyot. Miért szökött ki Magyarországra?
– Mert a Nyár köd alatt című verseskönyvem megjelenése után nemkívánatos személynek nyilvánítottak, eltávolítottak az újságtól, és többet egyetlen lapnál sem közölhettem.
– Miért tért haza Sepsiszentgyörgyre?
– Egy adott pillanatban annyira elfogyott a levegő körülöttem, hogy éreztem, ezt sem fizikailag, sem szellemileg nem tudom tovább elviselni, ezért hazajöttem.
– Ha szabad így fogalmaznom, miért lépett politikusi pályára?
– Én egész életemben politizáltam, hiszen a határokon túlra szorított magyar irodalomnak a politikáról kell szólnia, ellenkező esetben ugyanis Erdélyben, Felvidéken, Vajdaságban, Kárpátalján és a Szerémségben nem ér semmit.
– Mi a véleménye az erdélyi magyarság jelenlegi helyzetéről?
– Gyalázatos. Egy nagy, sötét gödörben vagyunk már 93 éve, s mióta Kós Károly, Benedek Elek és „fiai”: Bánffy Miklós, Nyirő József és Tamási Áron innen eltűntek, nem is keressük a módját, hogyan lehetne a napfényre kijutni, mert a kommunista piócák és utódaik elszívták a nép erejét. Azóta csak fogy a népünk, fogynak az iskoláink, és sokasodnak az árulóink, de ha még ez sem volt elég, akkor mi tettünk róla, hogy végzetünkhöz közelebb kerülünk, hiszen napjainkban már három párt között osztjuk meg a maradék erőnket.
– Van-e megoldás, és, ha igen, mi lehet az?
– Egyetlenegy olyan pártot kell létrehozni, mely keményen és megalkuvás nélkül képviseli a magyarság érdekeit, és az összefogásnak köszönhetően akkora erőt tömörít, mely Brüsszeltől Bukarestig fölhívja magára a figyelmet. A jelenlegi állapotunkban ugyanis mindkét helyen csak belénk rúgnak és nevetnek tehetetlen vergődésünkön.
Bedő Zoltán
Székely Hírmondó
Erdély.ma

Bűvölet: a mához és a máról szóló történet
„Úgy érzem, mind a szakmát, mind pedig az operafogyasztó közönséget meglepte az a fajta látszólagos könnyedség, amivel egy ilyen sokrétű és nehéz partitúrát képesek voltunk színpadra vinni, azzal az előadói »arcátlansággal« közvetítve a szerzői szándékot, amilyen merészen van a mű megírva” – magyarázta lapunknak Laczkó Vass Róbert színművész, akit Víziorgonás szerepében láthatott a miskolci operafesztivál közönsége szombaton, Orbán György Bűvölet című operájának ősbemutatóján. A Kolozsvári Magyar Opera és a Bartók Plusz fesztivál koprodukciójában létrejött előadást Novák Eszter rendező és Selmeczi György zongoraművész, karmester vitte színre, közreműködött a Kolozsvári Magyar Opera zenekara és a Debreceni Kodály Kórus. A főszerepeket kolozsvári – Balla Sándor, Laczkó Vass Róbert, Molnár Mária – és budapesti – Herczenik Anna, Nyári Zoltán – művészek alakítják.
– Kolozsvári, budapesti és debreceni művészek, alkotók közös munkája a Bűvölet című operaelőadás, amely a Kolozsvári Magyar Opera és a Bartók Plusz Operafesztivál koprodukciójaként valósult meg. Hogyan zajlott a felkészülés?
– Próbáltuk úgy beosztani a rendelkezésünkre álló, meglehetősen rövid időt, hogy egymás otthoni elfoglaltságait is tiszteletben tudjuk tartani. A munka folytonosságának biztosítása érdekében Kolozsváron és Budapesten is gyakoroltunk az elmúlt időszakban: amikor például nekem itthon előadásom volt, akkor 2-3 napra a teljes főszereplő stáb átköltözött Kolozsvárra, és fordítva. Zenekarral próbáltunk egy rövidet itthon is, majd a rendpróbák sűrűjét az éppen árvízi hangulatban tocsogó Budapesten hoztuk össze, az ottani kollégák és a rendező programjához igazodva. A produkció végül az utolsó hat napra, színpadi és főpróbák idejére költözött le Miskolcra, ott nyerte el végleges formáját a díszlettel és a jelmezekkel együtt. Közben megérkezett a Kolozsvári Magyar Opera zenekara és a debreceni Kodály Kórus is, így már teljes felállásban fejezhettük be a munkát. Ami engem illet, kolozsvári munkáimmal párhuzamosan gyúrtam át magamon az újabb szerepet, így a Valahol Európában bemutatójára készülve már a Bűvölettel is napirenden voltam.
– Már korábban is részt vettél kortárs operák színpadra állításában, mások mellett Orbán György első operájának kolozsvári bemutatóján is dolgoztál. Hogyan alakult ilyen vonatkozásban az énekesi pályád?
– Elsőként a Pikkó herczeg egyik főszerepét játszottam, énekeltem 2002-ben, a Kolozsvári Magyar Operában tartott országos bemutatón, kis híján beugróként. Ekkor ismerkedtem meg a zseniális Orbán Györggyel. Tavaly aztán lemezre vettük ezt a művet, közben egyik munka hozta a másikat: a Pikkó herczeg után rendre következtek Demény Attila kamaraoperái, Vajda János Leonce és Lénája Kolozsváron, majd a Karnyóné ősbemutatója a budapesti Magyar Állami Operaházban, valamint a Mario és a varázsló, szóval megtaláltuk egymást a kortárs repertoárral. Így kerültem a képbe legutóbb is, szinte kibicként a diplomás operaénekesek mellett, akikhez képest egészen más munkamódszerrel készülök egy-egy ilyen előadásra.
– Éppen amiatt, gondolom, hogy elsődlegesen színész vagy…
– Így van, gyökeresen ebből a nézőpontból viszonyulok egy színpadi zenedrámához. Szándékosan fogalmazok így, hiszen az opera, mint megénekelt és meghangszerelt drámai műfaj, számomra főként színpadi műként értelmezhető még akkor is, amikor metronómmal is mérhető, tehát állandó értékűre szab a szerző egy-egy szándékot, helyzetet, érzelmi kitörést, ezzel pedig jócskán behatárolja az előadó lehetőségeit. Félreértés ne essék: ezt én egy hozzáadott plusz értéknek, különleges minőségnek fogom fel, nem pedig egy korlátnak! Ugyanakkor van itt egy másik szempont is: kortárs zenedrámák ősbemutatójának részese lenni a szó szoros értelmében zenetörténeti esemény. Innentől kezdve te vagy a referencia, mint ahogy referencia minden olyan alkotó, aki a darab történetében először formál meg egy szerepet, vezényel egy művet, értelmez és vázol föl egy színpadi szituációt. Az utánuk következők már hozzájuk képest alkotnak újra valamit. Egyedi, soha vissza nem térő élmények ezek, amelyekből megadatott már nekem jó néhány, különösen hálás vagyok értük, és rendkívül büszke vagyok rájuk.
– Orbán György írja a Bűvölet kapcsán: „A szürrealisztikusan romló birodalomban vagyunk... a kései Róma szenátorának házában. Szenátor két vendégével cseveg, gyönyörű felesége és rabszolgája némán hordják fel az ételeket, italokat. A dekadencia már önjáró. A szenátus betiltja a zenét. Ez a Kuplerosnénak jó üzletet jelent: Afrikából hozat zenészeket, amiből felvirágzik az üzlete. Tilosnak tilos, de áriában halljuk, hogyan kell az ilyesmit működtetni. A másik vendég, a Víziorgonás nagyobb ívű. Gátlástalan újgazdag, aki hazafias alapon ad el olyan víziorgonákat, amelyek maguktól játsszák a rémes Birodalmi Himnuszt.” Hogyan kapcsolódik ez a történet napjaink világához?
– A míves szöveg mondanivalója, tágabb értelemben a szerzői üzenet szempontjából is döbbenetesen „közel” áll hozzánk ez a történet. Ha Rómát mint szimbólumot például Brüsszelre vagy Washingtonra cserélnénk, akkor is tökéletesen érthető lenne a történet. Végülis egy kortárs művet leginkább a saját korunk és körülményeink determinálnak azzá, amivé lesz, függetlenül attól, hogy adott esetben az egész eddigi zenetörténet és a szerző különleges műveltségének legszebb arzenálja van belesűrítve a műbe. A Bűvöletben olyan, csöppet sem – vagy sokak számára sajnos nagyon is... – bűbájos kifejezések hangzanak el, mint „liberalizált korrupció” vagy „progresszív kenőpénz”… Nos, aki ennyire vérmesen kortárs szókapcsolatokat képes komplex, ám nagyon is szuggesztív és pontosan értelmezhető zenei formában megfogalmazni, azt az alkotót nem lehet eléggé megbecsülni! Minden mondatnak és zenei frázisnak átütő ereje van a színpadon, ha komolyan vesszük a szerzői szándékot, amelyet Orbán a legjobb humoristákat is kenterbe verő malíciával fogalmazott meg adott esetben elhanyagolható, de csöppet sem zárójeles utasításként. Az előadó szempontjából külön érdekesség, hogy a mű dramaturgiailag is nagyon jól megkomponált, rendkívül sok intellektuális műveltséggel telített. Szerzője – akit a librettó Anonymusaként is tisztelhetünk, persze – megteremtette mindegyik figura jelrendszerét, nyelvezetét, szókincsét, valamint a személyes problematikát, amellyel egyedül ő foglalkozik.
– Milyen utat jár be a Víziorgonás, akit te formálsz meg az előadásban?
– Elindul valahonnan, a történet végére pedig ugyanoda jut vissza; egyenesen és rendületlenül halad előre úgy, hogy mégis helyben toporog. Szerepfejlődés olyan értelemben nincs az ő esetében, hogy jó vagy rossz irányba mozdulna el a karakter. Taktikázás, froclizás viszont annál bőségesebben! Az érdekek közötti szlalomozása révén tökéletes szimbóluma annak a társadalmi romlottságnak, amelynek ma nap mint nap tanúi vagyunk. Ilyen értelemben roppant izgalmas, nagyon a máról és a mához szól ez a szerep, tanulságul!
– Mint ahogyan a darab is, amelyben egyebek mellett adóbevallásról, üzletről, törvényhozásról és erkölcsi romlottságról esik szó… A fesztiválnaplóban olvastam, hogy a közönség vastapssal fogadta az előadást. Milyen más reakciók érkeztek?
– Tapasztalataim szerint az operafogyasztók körében egyfajta pejoratív értelme lett a „kortárs” jelzőnek. Mi az, hogy kortárs opera? Nem talál a kép a hanggal... Ez sajnos egy rosszul felfogott előítélet. A kortársiasság ugyanis éppen azokra a sajátos problémákra, napjaink jelenségeire tud reflektálni, amelyekre a századokkal korábban született művek a legnagyobb jóindulattal és átértelmezéssel sem képesek. Lehet, hogy műélvezeti szempontból a tökélyt közelítik, dramaturgiailag viszont nem válaszolhatnak meg bizonyos kérdéseket. Innen nézve megdöbbentő volt számomra, hogy a vastaps és a siker után, amely a bemutatót követte, a nézők nem mentek rögtön haza, hanem közülük sokan ott maradtak, hogy megvitassák a látottakat. Úgy érzem, mind a szakmát, mind pedig az operafogyasztó közönséget meglepte az a fajta látszólagos könnyedség, amivel egy ilyen sokrétű és nehéz partitúrát képesek voltunk színpadra vinni, azzal az előadói „arcátlansággal” közvetítve a szerzői szándékot, amilyen merészen van a mű megírva. Ezt külön értékelte a közönség, többen mondták, hogy szívesen megnéznék újra. A jelenlévő Négyek – a szerző Orbán György, Vajda János, Csemiczky Miklós és a művet színpadra segítő Selmeczi György – pozitívan értékelték a látottakat. Nekik hihetünk, hiszen mindannyian alkotó pályatársak, akik a mű szakmai színvonalához felnövő kritikát is lényeglátóan megfogalmazzák.
– Hogyan látod, milyen sorsa lehet az előadásnak az elkövetkező időszakban?
– Annak ellenére, hogy én konkrétan nem alakíthatom a sorsát, reménykedem abban, hogy játszani fogjuk még Miskolcon is, emellett pedig bízom a mielőbbi kolozsvári és a budapesti bemutatókban is. És miért ne: Debrecenben, a Kodály Kórus székvárosában? Nagyon szeretném, ha Erdély különböző városaiba is eljutna az előadás, mert nem túl nagy stábot megmozgató, rendkívül a mához és a máról szóló történet, ami zenei és dramaturgiai szempontból egyaránt könnyed, humoros és roppant élvezhető, ráadásul Orbán György Marosvásárhely szülötte és Kolozsvár érlelte világszínvonalú komponistává.
– Selmeczi György karmesternek és Novák Eszter rendezőnek is az érdeme, hogy az ősbemutató ilyenre sikeredett. Milyen volt velük dolgozni?
– Az opera esetében – amely korlátozott időtartamba szorított szándékokról, szerepformálási ívről és azokhoz adaptált színpadi eszközök használatáról szól – nagy szükség van a biztos kezű rendezőre, aki képes felmérni, hogy mit lehet beledolgozni az előadásba, és mi az, amit ki kell hozni az énekelve játszó személyekből. Nagyon fontos a lényeglátó külső szem – jelen esetben ez Novák Eszter rendező volt –, és ugyanilyen fontos a néma szándékokat is meghalló külső fül, amelynek szerepét próbáról próbára Selmeczi György töltötte be. Érdekes és izgalmas volt a velük való munka, sok tekintetben is a színész- és a színpadközpontúság érvényesült. Én persze külön hálás vagyok a kolozsvári korrepetitoraimnak, nélkülük ebből semmi nem lett volna. Ugyanakkor ne feledkezzünk meg arról sem, hogy rendkívül munkás ez a mű mind a karmester, mind pedig a rendező, a díszlet- és jelmeztervező, nem utolsósorban pedig a profi zenészek és az énekesek számára is! Egyúttal persze tanulságos és rendkívül hasznos a kottarágás, a műnek pedig az a lényege, hogy foglalkozzanak vele.
Orbán György: Bűvölet
Szereplők: Szenátor – Balla Sándor, Víziorgonás – Laczkó Vass Róbert, Kuplerosné – Molnár Mária, A feleség – Herczenik Anna, Orfeusz – Nyári Zoltán, Dajka – Gerdesits Irén. Közreműködött a Kolozsvári Magyar Opera zenekara és a debreceni Kodály Kórus. Karmester: Selmeczi György. Díszlet, jelmez: Zeke Edit. Művészeti munkatárs: Foltin Jolán. Alkotók: Selmeczi György és Novák Eszter.
FERENCZ ZSOLT
Szabadság (Kolozsvár)

Az elszakított magyar nemzetrészek megmaradásának esélye