„Együttműködés csak az RMDSZ ernyője alatt!”
Az erdélyi magyar pártok közötti szövetség egyelőre nem fog összejönni, mert nincsen hogyan.
„Azzal egyetértek, hogy beszélő viszonyban kell lenni mindenkivel, de itt elsősorban nem az RMDSZ-nek, hanem a Szövetségen kívüli csoportosulásoknak kell keresniük az együttműködés lehetőségét velünk, és ennek a végcélja az kell hogy legyen: az RMDSZ-en kívüli pártok fogadják el az egységes politikai képviselet gondolatát, más szóval azt, hogy közös ernyő alatt dolgozzunk – jelentette ki Markó Béla szenátor az Erdélyi Magyar Televízió Többszemközt című műsorában.
Az RMDSZ volt szövetségi elnöke úgy értékelte, a magyar szervezeteknek nemcsak Bukarestben, hanem Budapesten és Brüsszelben is egységes véleményt kell képviselniük, és ehhez egységes ernyő szükséges. Ezen belül lehet veszekedni, vitatkozni, kialakítani a közös véleményt, erről szólt és szól ma is az RMDSZ – szögezte le.
Markó Béla úgy fogalmazott, egyes magyarországi politikai pártok is le akarják gyúrni a torkunkon a többpártrendszert, ami nagyon szép, mert a demokrácia többpártrendszer alapján működik, de épp azok mondják nekünk ezt, akik már-már az egypártrendszer felé nyomják a dolgokat, hiszen az a sok dicsekvés a kétharmaddal nem biztos, hogy a többpártrendszerről szól, hanem lehet, hogy valami másról – mondta.
Markó Béla nagy butaságnak nevezte azt az érvelést, miszerint esély lenne arra, hogy két magyar szervezet is bejusson a román parlamentbe. Az rendben van, hogy beszélő viszony, párbeszéd van, de ha valaki azt hiszi, hogy kitör a többpártrendszeri boldogság, az nagyon téved, vagy lehet, hogy kitör, de akkor ez azt jelenti, hogy a magyarság nem jut be a parlamentbe. Most is hallom azokat a spekulációkat, hogy két magyar szervezet is bejuthat. Én ennél nagyobb butaságot rég nem hallottam. Egy szervezet is csak akkor jut be, ha megszerzi a romániai magyar szavazatok elsöprő többségét, arról szó sincs, hogy két szervezet is bejusson. Toró T. Tibor annyi mindent állított az elmúlt huszonvalahány évben, hogy ez is elfér az állításai között, de erről nincsen szó – tette hozzá Markó Béla.
Markó Béla ugyanakkor arra figyelmeztetett, nemcsak a szórványmegyékben, hanem a tömbmagyar vidékeken való párhuzamos jelöltállítás is veszélyes a magyar parlamenti képviseletre nézve.
„Azzal is probléma van, ha a tömbmegyékben, a Székelyföldön az RMDSZ-szel szemben ezek a pártok indítanak jelölteket, hiszen lehet, hogy Maros, Kovászna vagy Hargita megyében nem tudnak annyi szavazatot elvinni, hogy az RMDSZ-t ott megfosszák mandátumoktól, de összességében így kevesebb szavazata lesz az RMDSZ-nek, és a szórványban nem jut a visszaosztásból. Winkler Gyuláéknak abban nincsen igazuk, hogy ők csak arra hívták fel a figyelmet, a szórványban való párhuzamos jelöltállítás veszélyes. Nem! Minden ellenjelölt-indítás veszélyes, és különösen a szórványra nézve. A tömbmagyar vidékeken az ellenjelöltek elvihetnek néhány száz vagy ezer szavazatot, ezzel pontosan egyik szórványmegyében, Hunyad vagy akár Kolozs megyében ütik ki a magyar jelöltet. A dolgok összefüggenek – mondta.
Markó Béla egyértelművé tette: a pártok közötti együttműködés tekintetében az RMDSZ-ben megvolt a szándék, az akarat és a cselekvés is. „Annak idején az európai parlamenti választásokon összefogtunk, és így lett Tőkés László RMDSZ-es európai parlamenti képviselő. És utána mit csinált? Utána az volt a legfőbb dolga, hogy ott ütötte-verte az RMDSZ-t, ahol csak tudta, és többnyire csak ezzel foglalkozott. Teljes tisztelettel mondom, nem tudom, hogy egyebet kivívott volna nekünk, mint azt, hogy most úgy néznek ránk Brüsszelben: ezek csak hárman vannak, és ők sem tudnak egyetérteni. Jöjjenek tehát az RMDSZ-be, egyénileg vagy csoportosan, platformként, áramlatként ajánlják fel a hozzájárulásukat. Ilyen összefogásra van szükség!” – hangsúlyozta Markó Béla az ETV-ben.
(Transindex)
Nyugati Jelen (Arad)

Füsteregetők
Az RMDSZ az idei választási kampányban feladni látszik az autonómiáért eddig is ímmel-ámmal vállalt halovány kiállásait. Nemrég a szövetségi elnök maga jelentette ki – ráadásul az illendőnél irritáltabban –, hogy a december 9-i szavazásnál nincs helye az autonómiagondolatnak, az csak a leendő parlamenti székekről szólhat.
Mert nagyot bicsaklik a kijelentés, most hagyjuk egy kis időre annak emlegetését, hogy mi célból is létezik a törvényhozásnak nevezett parlament, s miért ő a hatalom legfőbb birtokosa a parlamentáris demokráciákban, elégedjünk meg annyival: a szövetség vezetői úgy kerülik az autonómiatémát, mint macska a forró kását. Bizonyára, hogy ne legyen akadálya a választások utáni koalíciónak a biztos nyerésre álló szoclibekkel. De hogy mégse nevezhessük tehetetlen, szószegő megalkuvóknak őket, álautonómiákkal kecsegtetnének pótolandó az épp általuk teremtett űrt. Tamás Sándor például Háromszék pénzügyi önrendelkezéséért bont zászlót, mert – állítja – jelenleg a fejlesztésre szánt pénzek kétharmada az unióból érkezik a megyébe, s azt maguk oszthatják, szorozhatják bukaresti ellenőrzés nélkül. E fiskális-logika bármily kecsegtetőnek tetszik, csak abban sántít, hogy az uniós pénzek pályáztatása, elosztása és egyfajta felügyelete sem teljesen független az épp regnáló központi hatalomtól. Tehát pőre pénzügyi autonómiát álmodni, ígérni ma a túlontúl centralizált Romániában igencsak közönséges háryjánoskodásnak tetszik mindaddig, míg ráadásul – minden előzetes híresztelés ellenére – a megye jóval kevesebb pénzt kap vissza a központi leosztásokból, mint amennyit befizet. A Potsa József-program – mely a következő nyolc év fejlesztési elképzeléseit kívánja csokorba fogni, s mely az európai pénzekre alapozva lát esélyt a megye pénzügyi autonómiájának megteremtésére – mindössze kampánycélokat szolgáló hasbeszéd. Hogyan hihetné el a hangyányit is gondolkodó ember, hogy létezhet pénzügyi autonómia valós önkormányzatiság nélkül, mikor tudva tudjuk, hogy mifelénk – sajnos – a központ még európai alapok sorsába is beleszólhat, és bele is szól. És uniós pénzekre alapozni a megye következő nyolcéves fejlődését most, amikor tucatszám állítják le Brüsszelben a Romániának szánt pénzeket csalásért, lopásért, más rendellenességekért, s miközben az egységes Európa jövője is ködbe vész – nagyon is ingoványos tervnek látszik. Álmodni, tervezni, persze mindenkor felettébb szükséges, s a pénz még ma is mindenek fölött való. Csóré, teljes önrendelkezés nélküli pénzügyi autonómiát remélni és ígérni ebben az ultracentralizált román államban, ahol egy székelység történetéről írt tankönyv is botránykő, és esetleges betiltás tárgya lehet, félrevezető, mi több, a legfontosabb célkitűzés, a valós autonómia megkerülése, illetve félredobása. Legszomorúbb, hogy ezzel megfogalmazói is tisztában vannak, de terjesztik, mert tudják, senki számon nem kéri. A választási ígéretek ugyanis elszállnak, mint a füst
Simó Erzsébet
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

„Vagy az RMDSZ jut be a parlamentbe, vagy nem jut be senki!” – beszélgetés Markó Béla szenátorral –
– Mandátum vége, újabb mandátum kezdete, illetve kampány egy újabb mandátumért. Mit mutat a mérleg? Milyen sikerekről, eredményekről, esetleg kudarcokról számolhat be?
– Abban a helyzetben vagyok, hogy nem tudom különválasztani a parlamenti munkát az RMDSZ elnökeként elvégzett munkámtól, vagy az utóbbi években a különböző kormányokban betöltött szerepemtől. Az elmúlt négy év is úgy alakult, hogy annak egy részében szenátor is és az RMDSZ elnöke is voltam, és elég hosszú ideig a román kormány miniszterelnök-helyettese. Csak így tudom ezt az időszakot szemlélni. Tagadhatatlan, hogy amióta egyéni körzetes választási rendszer van, 2008 óta, kiemelt figyelemmel követtem, mi történik az én választókerületemben. De emellett egész Maros megyét képviselem, és oda kell figyelnem Szászrégen, Dicsőszentmárton vagy Marosludas gondjaira, a Mezőség gondjaira, még akkor is, ha ezek nem tartoznak az én választókerületemhez.
Ami a saját választókerületemet illeti, azt gondolom, hogy az elmúlt négy esztendőben, amely bár ínségesebb volt költségvetés szempontjából, mint az azelőtti időszak, mégis sikerült infrastrukturális fejlesztésben, az oktatási intézmények, iskolák, óvodák tekintetében vagy akár az egyházak esetében, templomok felújítása kérdésében folyamatosan segíteni. Ezekre próbáltam kiemelten figyelni. Amit a fentebb említett tisztségekben megvalósíthattam, nem egyedül, hanem az RMDSZ-béli kollégáimmal együtt, abból talán a legfontosabbnak az új oktatási törvényt tartom, amely az anyanyelvű oktatás szempontjából jelentős előrelépés. Listázhatnék más eredményeket is, és listázhatnám azt is, hogy mi mindent – ellenünk irányuló szándékot – sikerült megakadályozni.
– Ez is épp annyira fontos, esetenként talán még fontosabb is lehet.
– Egyetlen példát hoznék föl: adott időszakban a saját koalíciós partnereink majdnem átszervezték a romániai közigazgatást, mi akadályoztuk meg, hogy ne hozzanak létre olyan mamutrégiókat, amelyekben a magyarok nem lesznek döntéshelyzetben. Erre az átszervezésre valószínűleg a következő években sor kerül, és éppen azért kell ott lennünk, hogy megakadályozzuk, hogy rosszul és ellenünkre szervezzék át közigazgatást.
– A kampánynyitón mondta, hogy hetedik alkalommal áll jelöltként választási kampányban, és fel is tette a kérdést, hogy ez sok-e vagy kevés. Nos, sok ez vagy kevés?
– Sok. Tudom, hogy 22 esztendő a parlamentben sok. Nem elsősorban az életkorról van szó, mi korán kezdtük a politikát 1989–90-ben. Szinte rögtön a romániai magyar politika élvonalába kerültem én is, és aztán nagyon hamar az RMDSZ elnöke lettem. Ez azt is jelenti, hogy valószínűleg korán kell átadnunk a helyünket a fiataloknak, mert egyébként – életkor szempontjából persze –, az európai vezető politikusok tulajdonképpen többségükben idősebbek, mint az én generációm. Az Európai Néppárt kongresszusán például Wilfried Martenst 75 évesen választották újra. Tehát mi korán kezdtük, és szerintem a körülmények is olyanok voltak, hogy gyorsabban égtünk, gyorsabban koptunk. Ezért is jutottam arra a következtetésre – bár voltak, akik le akartak erről beszélni –, hogy az RMDSZ elnöki tisztségét át kell adnom nálam fiatalabb kollégának. Be kell vallanom, az újabb jelölésen is sokat dilemmáztam. Lehet, ilyenkor, választási kampányban nem kellene ilyesmiket mondani, hanem erőt és önbizalmat kellene sugározni. Erő és önbizalom van bennem természetesen, de az, hogy ezt az erőt szenátorként kell-e használnom, azon elég sokat gondolkoztam. Lehet, hogy ha a dolgok körülöttünk viszonylag jól mennének, egy viszonylag nyugodt időszak ígérkezne, nem vállaltam volna új mandátumot. De pontosan ez a 22 évnyi tapasztalat mondatja velem azt, hogy megtanultam a parlamenti munkát, megtanultam a törvényhozói munkát.
– Mit jelent ez?
– Azt, hogy ha egy törvénytervezetre ránézek, egy fél mondatból meg tudom állapítani, hogy hol vannak benne a kiskapuk, hol vannak a lehetséges rossz következmények, hogyan kellene úgy átszerkeszteni, hogy ténylegesen garanciákat nyújtson, hogy alkalmazzák. Ezt megtanultam és azt hiszem, hogy erre még a következő négy esztendőben szükség lesz, mert a következő négy évben óhatatlanul sor kerül alkotmánymódosításra. Az új alkotmányt lehet az eddiginél jobbá tenni, de el is lehet rontani, a mi szempontunkból is. Ezt látom az egyik nagy kihívásnak. A másik a közigazgatás átszervezése. Ez hatalmas változás lesz Romániában, ha bekövetkezik, és azt gondolom, hogy ebbe bele kell szólnom nekem is másokkal együtt. A harmadik ilyen problémacsomag az oktatási törvény kérdése. Ahhoz is hozzá fognak nyúlni. Nyilván nem engedhetjük meg, hogy az anyanyelvű oktatásra vonatkozó rendelkezéseket elrontsák. Ami a saját választókerületemet illeti, azt gondolom, hogy a Sóvidéket, a Küküllő mentét, Nyárádmentét, Maros mentét és a Mezőségnek a mi kerületünkbe eső részét az elkövetkező időszakban kiemelt figyelemmel kell kísérni.
– Arról beszélt nemrég, hogy vannak 22 éve is változatlan, maradandó eszmék, értékek, elvek. Vannak-e olyanok, amelyek elavultak, amin változtatni kell?
– Az alapelvek nem avultak el. Egyrészt a programunkra, a célokra gondolok. Ennek egy része megvalósult, de arról sem lehet mondani, hogy elavult: vannak önálló magyar iskoláink, magyarul ki lehet írni bizonyos százalék fölött a helységneveket, ezek óriási célok voltak akkor, bár ma apróságnak tűnnek sokak számára. Van magyar szakoktatás, mondok most így kapkodva egynéhány dolgot, amelyek akkor rendkívül távolinak tűntek és megvalósultak azóta, magyar nyelvet lehet használni bizonyos hivatalos alkalmakkor, önkormányzati üléseken, van magyar nyelvű egyetemi oktatás, sőt alapítványi egyetem magánegyetem formájában, van magyar egyetem is, tehát ezek mind megvalósultak, de elavultnak nem lehet mondani. Ezek ma is pont olyan fontosak, mint, ezelőtt 22 évvel.
– Vannak célok, amelyek megvalósítása még előttünk áll...
– Lehetnek olyanok, akik kishitűségből vagy azért, mert más irányba látják a világot menni, ezeket a sokak által lejáratott célokat, mint például az autonómia, már értelmetlennek tekintik. Én azt mondom, ez pontosan olyan élő és fontos cél ma is, mint ezelőtt 22 évvel, és meg kell keresni és ki kell alakítani a különböző intézményes közigazgatási formáit. Egy része ezeknek is megvalósult, ma az önkormányzatok sokkal több dologban dönthetnek, mint ezelőtt 22 esztendővel. Tehát haladtunk az autonómia felé, de még persze messze vagyunk attól, amit célul tűztünk ki. Az alapvető célok tehát nem változtak. Az elvek, amelyekről beszéltem, tulajdonképpen az eszközökre vonatkoznak, hogy hogyan kell nekünk politizálnunk. Mi 1989-ben azt mondtuk: nem pártokat kell létrehozni, hanem egy egységes érdekvédelmi szervezetet. Azóta is vitázunk arról, hogy hogyan lehet a politikai sokszínűséget érvényesíteni egységes érdekvédelmi szervezetben. Platformokat hoztunk létre, de kiderült, hogy ezek meglehetősen lagymatagon működnek. Az RMDSZ szövetség jellegét inkább az mutatja, hogy megyei szervezetek szövetsége vagyunk és nem ideológiák szövetsége. Sok ilyen problémánk van, de ennek ellenére nem avult el az az elv, hogy egységes érdekvédelmi szervezetben kell nekünk politizálni, szolidárisnak kell lenni, össze kell fogni. És az sem avult el, hogy ha elmegyünk Bukarestbe a magyar érdekeket képviselni, akkor mi nem mondhatunk többfélét. Azelőtt magunk közt ki-ki elmondhatja a véleményét, veszekedhetünk, de ha kialakul egy többségi álláspont, akkor Bukarestben nem mondhatunk mást, mert gyengítjük magunkat. Nem mondhatunk Brüsszelben sem többfélét, sőt még Budapesten sem. Így tudjuk megőrizni önállóságunkat is. Ezt az önállóságot a több-kevesebb magyarországi támogatással létrejövő RMDSZ-n kívüli csoportosulások, pártok próbálják tagadni, és úgy képzelik a politikai jövőt, hogy itt egyik-másik magyarországi pártnak lesz majd egy-egy fiókszervezete. Azt gondolom, hogy ez nem működik. Mindaddig, amíg két külön országban élünk, bármilyen szoros is legyen köztünk a viszony, nekünk megvannak a saját bajaink, más itt a gazdaság mozgása, másak a szociális körülmények, a nyugdíjak, más az oktatási rendszer, tehát teljesen világos, hogy nekünk alapvető kérdésekben, létkérdésekben is önálló konklúziókra kell jutnunk. Ebben látok szintén olyasmit, ami egyesek szerint nem biztos, hogy ma érvényes. Szerintem ugyanúgy érvényes, mint 22 évvel ezelőtt.
– Ezeket a versenypártoknak is nevezett alakulatokat bontóbrigádoknak nevezte. Viszont léteznek, és ezt tudomásul kell venni. Az ön körzetében is első alkalommal kell szembesülnie egy magyar ellenjelölttel.
– Nem akarok senkit bántani. De valaki elkezdte, hogy Markó Bélával Tőkés Lászlót kellene indítani. Nyilván Tőkés László ilyesmibe nem ugrott bele. Ha nem László, akkor András, ez számomra enyhén szólva nevetséges. Nem beszélve arról, hogy ez az egész RMDSZ-en kívüli mozgalom a megújulás jegyében zajlik. Egyesek szerint Markó is elég régóta politizál, abba kellene hagyja. Szeretném elmondani, hogy amit úgy láttam, hogy abba kell hagyni, azt abbahagytam, és amikor úgy látom, hogy abba kell hagyni a szenátori munkát, azt is abba fogom hagyni. De ha valakik velünk szemben a megújulást, a változást, a fiatalodást hirdetik, akkor miért kapok én a nyakamba jóval idősebb jelölteket?
Számolni kell velük persze, nem kell senkit lenézni. Sohasem gondoltam, hogy a politika vagy a közélet úgy oszlik meg, hogy egyik oldalon vannak a jók, a másikon a rosszak. Azt gondolom, az RMDSZ-ben is vannak kevésbé felkészültek, felkészültebbek, hozzáértők, kevésbé hozzáértők, valószínű, hogy az RMDSZ-en kívüli pártokban is ez a helyzet. Viszont van egy alapvető különbség, és ettől jó az RMDSZ és rosszak ezek a pártok. Az RMDSZ az elmúlt években és most is a helyes irányt választotta: parlamenti politikával eredményt elérni, egyenlő partnerként párbeszédet folytatni a román politikai pártokkal, minél nagyobb befolyásra kell szert tenni Bukarestben és Brüsszelben is, és az önkormányzatokban minél erősebbnek kell lenni. Parlamenten kívüli eszközöket a mai Európában nem látunk használhatónak. Akik az RMDSZ-en kívül vannak, tulajdonképpen nem mutatnak semmiféle utat. Egy dolgot mondanak, hogy az RMDSZ-nek nem kellene bejutni a parlamentbe.
– Egyesek 22 év elhibázott RMDSZ-politikáról beszélnek.
– Természetesen, azt mondják, elhibázott politikája van az RMDSZ-nek, de hogy milyen lett volna az el nem hibázott politika, azt nem mondják meg. Nem mondják meg, hogy mit kellett volna csinálni, csak azt mondják, hogy szerintük az RMDSZ nem jól politizál, miközben az RMDSZ föl tudja mutatni azt, hogy ma a magyar nyelv, a magyar kultúra és a magyar oktatás állapota lényegileg egészen más, mint 1989-ben. Ehhez képest ők nem mutatnak egy másik irányt, egy dologgal próbálkoznak bevallva vagy bevallatlanul, hogy hátha meg lehet akadályozni, hogy az RMDSZ bejusson a parlamentbe. Szerintem ez az egyetlen szándék. Mert a román törvényeket és ezen belül a választási törvényt ismerve, nem gondolhatja normális ember azt sem RMDSZ-en belül, sem RMDSZ-en kívül, hogy a jelenlegi körülmények között más, mint az RMDSZ bejuthat a parlamentbe. A jelenlegi törvény szerint vagy az RMDSZ jut be, vagy nem jut be senki. Azzal, hogy jelölteket indítanak az RMDSZ ellen, azzal próbálkoznak, hogy ne jusson be senki. De hogy utána mi lesz, azt nem mondják meg. Arról sem beszélnek, hogy az alternatív küszöb a 6 képviselővel és 3 szenátorral, az 5%-ból van. Tehát szándékos hazugság, amit mondanak, hogy elképzelhető, hogy 6 képviselő és 3 szenátor egyik oldalon, és a másik oldalon 5%. Ilyen nincs. Ha valaki hajlandó lenne számolni, kiszámíthatná, hogy ha összeadjuk a 6-3-at és az 5%-ot, akkor 8-9%-nyi magyar szavazat jön ki. A 6,5%-ból nem tudsz 8 vagy 9 százalékot csinálni, főleg olyan helyzetben, amikor éppen ennek az ellenkezője körvonalazódik, vagyis az a veszély, hogy mivel a románoknál nagy a konfrontáció a két oldal között, feltételezhető, hogy sokan elmennek szavazni. És ha sokan elmennek szavazni, nálunk pedig a magyarok nem mennek el elegen, vagy nem szavaznak az RMDSZ-re, akkor a magas román részvétel lenyomhatja az RMDSZ-t 5% alá. Úgyhogy akárhonnan közelítjük meg, az RMDSZ-en kívüli pártoknak az a céljuk, hogy az RMDSZ-t megakadályozzák, hogy bejusson a parlamentbe. Ezért mondtam, hogy ezek bontóbrigádok.
– Megválasztása esetén melyek az azonnali céljai?
– A céljaimra már utaltam, alkotmánymódosítás, közigazgatási átszervezés. Nagyon nagy hangsúllyal szeretnék a következő időszakban az oktatással foglalkozni. A politikán belül én is rákényszerültem, hogy idézőjelben mindenhez értsek. Sok mindent meg kellett tanulnunk, de amiről úgy gondolom, hogy értek hozzá, az a kultúra, az oktatás, a közigazgatás. Önkormányzati kérdésekkel, művelődési, oktatási kérdésekkel foglalkoznék szívesen az elkövetkezőkben, elsősorban az anyanyelvű oktatás problémáival. A Nyárád mentével, Küküllő mentével, Maros mentével, tehát az én kerületemmel, pedig a feladat egyszerű és ugyanakkor rendkívül bonyolult. Segíteni kell minden értelmes infrastrukturális terv megvalósításában, utak: víz, gáz, iskolák, óvodák. És vannak persze saját problémák. Számos kérdés van, amiben szintén segítenünk kell és – ami a legnehezebb, és itt azt hiszem, hogy kiemelten kell ezzel majd foglalkozni – a munkahelyteremtés, a befektetések kérdése, ami most, a gazdasági válságban olyan, mintha akasztott ember házában kötelet emlegetnék, de ezt akkor is nagy feladatnak tartom.
– Huszonkét év munkájáról beszéltünk az elején. Egy húsz év előtti beszélgetésünk címe az volt, hogy nem születtem politikusnak. Húsz év után hogy érzi, politikussá vált?
– Igen, politikussá váltam, nem volt mit tennem. Ha egy olyan hatalmas és bonyolult szervezetet vezettem, mint az RMDSZ, akkor politikussá kellett válnom, de nem a politika a szakmám, a hivatásom továbbra is az irodalom. Sajnos, olyan társadalomban élünk, ahol egyre kevesebb embert érdekelnek ezek a dolgok, sokkal izgalmasabb a politika. És sajnos az életünket is jobban befolyásolja, mint az írók, költők művészek. Ennek ellenére nekem ez a hivatásom, és jó, ha van az embernek egy olyan háttere, amely segít abban, hogy az igazi célokat lássuk meg, és a politikát ne úgy lássuk, mint egy egzisztenciateremtő pályát vagy karriert. Engem a hivatásom segített abban, hogy a megfelelő pillanatban tudjam abbahagyni az RMDSZ-elnökösködést, hogy egyszer s mindenkorra eldöntsem, kormánytisztséget többet nem vállalok, és majd segíteni fog a megfelelő pillanatban abban is, hogy a parlamenti szerepemet is lezárjam.
Mózes Edith
Népújság (Marosvásárhely)

Rombolni tudnak, és valószínűleg azt is akarnak'
Markó Béla, az RMDSZ volt elnöke nem tartja jó ötletnek a külhoni magyarok szavazását
A Fidesz megvalósította az RMDSZ-szel szembeni egypártrendszert Erdélyben. Olyanok, mint a Bourbonok vagy a Habsburgok, semmit nem felejtenek, és semmit nem tanulnak – mondta lapunknak Markó Béla, az RMDSZ volt elnöke. Az erdélyi magyar politikus szerint hiába rokonszenveznek a magyar kormánypárttal nagyon sokan Erdélyben, mégis az RMDSZ-re szavaznak: a választó ugyanis pragmatikusan dönt, hogy kire van szüksége ahhoz, hogy a problémáit megoldja.
Markó Béla: Magyarország európai presztízse lesüllyedt, és a román politika sem tulajdonít akkora jelentőséget a magyarországi álláspontnak, mint amekkorát még az integráció előtt is tulajdonított
- Két magyar szervezet indul a december 9-i romániai parlamenti választásokon, az RMDSZ mellett a Tőkés László nevével fémjelzett Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP). Előreláthatóan miként befolyásolja a verseny a magyar képviseletet?
- Szinte ugyanezek az emberek hozták létre annak idején a Magyar Polgári Pártot is. Az MPP egyszer-kétszer próbálkozott jelentős támogatói tábort szerezni az RMDSZ-szel szemben, sikertelenül. Az EMNP-vel ugyanennek a kísérletnek vagyunk a szemlélői és bizonyos értelemben a szenvedő részesei is, hiszen ha keveset is, de el tudnak venni szavazatokat az RMDSZ-től. Az is a szándékuk, hogy valamiképpen gyengítsék az RMDSZ választási eredményét. Lehet, hogy közülük egyesek abban is reménykednek, hátha sikerül meggátolni, hogy az RMDSZ bejusson a parlamentbe. De nem hiszem, hogy van az EMNP-nek olyan politikusa, aki valóban el tudja képzelni, hogy nem az RMDSZ jut be a parlamentbe, hanem ők.
- Ők azt mondják, hogy mindkét szervezet bejuthat.
- Ez egyszerűen lehetetlen. Romániában hat és fél százalék magyar él, a bejutási küszöb pedig öt százalék. Van egy alternatív küszöb is, ami hat képviselői mandátum megszerzését jelentené és három szenátori mandátumét, de bármelyiket veszem, két szervezet számára lehetetlen a bejutás. Az önkormányzati választásokon a két párt együtt sem szerzett 15 százalékot, ahhoz pedig, hogy az EMNP megszerezze a szavazatok felét kilenc választókerületben, meg kell kapnia a magyar szavazatok csaknem felét, a Székelyföldön pedig jóval több, mint a felét. Akkor viszont az RMDSZ nem jutna be! Szóval, aki tud számolni, az tudja, hogy ez hazugság. Legfeljebb azt érhetik el, hogy néhány mandátumtól megfosztják az RMDSZ-t, elsősorban a szórványban. De ezt ők is éppen olyan jól tudják. Sajnos, azt kell mondanom, hogy építeni nem tudnak – rombolni tudnak, és valószínűleg ezt is akarják.
Mi állhat az Ön szerint szándékos rombolási szándék hátterében?
- Van egy olyan ideológia, amely szerint nemcsak nem fontos ott lenni a bukaresti parlamentben, hanem tulajdonképpen még rossz is, mert azt a látszatot kelti, hogy a romániai magyarok számára lehetséges politikai megoldás, pedig valójában csak egyfajta fájdalomcsillapító szerepet tölthet be a parlamenti jelenlét. Ez azért veszedelmes, mert senki sem tudja, hogyha nincsen magyar képviselet a bukaresti parlamentben, akkor milyen más eszközök léteznek a jelenlegi Európában, a mostani politikai helyzetben a román–magyar viszonyra, illetve a romániai magyarok helyzetére. Nem is akarom végiggondolni, hogy micsoda drámai következményekkel járna, ha a bukaresti parlamentben nélkülünk, a fejünk fölött születnének meg a minden bizonnyal nem magyarbarát döntések, és semmilyen eszközünk nem lenne arra, hogy ezeket megakadályozzuk vagy kivédjük. Egyébként egy másik érvrendszer is fölsejlik. Amíg a romániai magyarság képviselete ott van a bukaresti parlamentben, és netán még kormányzati tényező is, mint ahogy az elmúlt időszakban többször is előfordult, ha önállóan meg tud jelenni Brüsszelben meg más nemzetközi fórumokon, akkor a magyar közösség sokkal önállóbban tud politizálni. Úgy látom, hogy Magyarországon nem mindenki a mi önállóságunkat tartja legfontosabbnak. Pedig az egységes magyar nemzet részei vagyunk mi is, de a történelem arra ítélt minket, hogy bizonyos helyzetekben önállóan politizáljunk. Ebben nincs ellentmondás, ez a mi sorsunk ma.
- Tőkésék azzal próbálnak szavazatokat elvenni az RMDSZ-től, hogy a szövetség feladta az autonómiát, Budapest pedig a nyilatkozatok szintjén támogatja is őket ebben. Legutóbb október végén Kolozsvárott Németh Zsolt államtitkár sejtette, hogy a magyar külügy úgymond kilobbizza Bukarestnél az autonómiát. Mennyire reálisak Ön szerint ezek a próbálkozások?
- A kilencvenes években voltak olyan elvárások, hogy a Magyarország és Románia közti kétoldalú tárgyalásokkal rendezzük az erdélyi magyarság helyzetét. Erre szolgáltak az alapszerződést megelőző viták és tárgyalások. Végül az alapszerződés nem bizonyult különösebben hatékony eszköznek ebből a szempontból. Bár a kilencvenes években Magyarországnak Európában sokkal nagyobb volt a súlya, akkor még lehetett arra gondolni, hogy kétoldalú tárgyalásokkal meg lehet oldani bizonyos kérdéseket, attól függetlenül, hogy van-e egy erős RMDSZ, vagy nincsen. Én örülnék annak, ha ma is bízhatnánk ebben, de sajnos Magyarország európai presztízse lesüllyedt, és a román politika sem tulajdonít akkora jelentőséget a magyarországi álláspontnak, mint amekkorát még az integráció előtt is tulajdonított. Nem látom, hogyan tudna nélkülünk Magyarország valamilyen fontos kérdést velünk kapcsolatosan rendezni. Nincs is tudomásom arról, hogy az elmúlt években magyar oldalról a kétoldalú tárgyalásokon ilyen felvetések születtek volna. Nem beszélve arról, hogy ha szétnézek a térségben, azt látom, hogy a magyar kormánynak nem sikerült szlovák viszonylatban sem kikényszeríteni fontos megoldásokat. Ezért is létkérdés a romániai magyarságnak, hogy legyen erős parlamenti képviselete, de senki nem állítja, hogy nincsen szüksége Magyarország támogatására.
- Befolyásolja a választások eredményét, hogy a jelek szerint a Fidesz ismét beleszól a kampányba? Nem számított esetleg másra a júniusi tapasztalatok után, amikor a helyhatósági választások alkalmával az erdélyi magyarok nem hallgattak a Fideszre?
- A Bourbonokról és a Habsburgokról mondták annak idején, hogy semmit nem felejtenek, és semmit nem tanulnak. Most is ez a helyzet: ami az önkormányzati választásokon történt, abból tanulni lehetett volna. Valamennyire okultak is Magyarországon, olyan értelemben, hogy most nem két pártot indítanak az RMDSZ-szel szemben, hanem csak egyet. Úgymond megvalósították az RMDSZ-en kívüli egypártiságot: néhány hónap alatt az MPP-ben elnökcsere történt, az MPP nem indít jelölteket. Tehát próbálkoznak a magyarországi támogatók valamilyen változással, de szó sincs róla, hogy lemondtak volna arról, hogy az RMDSZ-szel szemben meg kell próbálni győzelemre vinni egy másik pártot, és ezáltal lenyomni az RMDSZ-t.
- Nem kell-e attól tartania a Fidesznek, hogy a támogatottjai sorozatos fiaskója visszahat rá?
- Mindannyian tudjuk, hogy az EMNP nagyon jelentős magyarországi támogatást kap, hogy politikailag, erkölcsileg és valószínűleg más módon is támogatják őket. Az RMDSZ ezzel kapcsolatosan elmondhatja a véleményét, nehezményezhetjük, hogy Magyarországon miért nem ismerik föl az RMDSZ-szel szembeni pártindítás romboló hatását, de mást tulajdonképpen nem tehetünk. Viszont Magyarországról azt is látni kellene, hogy a romániai magyar választó nagyon jól ismeri a saját érdekeit. Tudja, hogy ki az, aki például az önkormányzatokban vagy a román parlamentben igazán hatékonyan képviselni tudja az érdekeit. Szerintem az RMDSZ-re sokkal többen szavaznak annál, mint amennyien érzelmileg kötődnek hozzá. A romániai magyar választó pragmatikusan meg tudja ítélni, hogy kire van szüksége ahhoz, hogy a problémáit megoldja, és ennek semmi köze ahhoz, hogy Budapesten kivel rokonszenvez.
- Szintén pragmatikusan: nem származik kára az erdélyi magyarnak abból, hogy a saját országában legnépszerűbb két magyar szervezet képtelen rendezni a viszonyát?
- Tagadhatatlan, hogy a közvélemény-kutatások szerint a Fidesz nagy rokonszenvnek örvend Erdélyben, legalábbis eddig ezt mutatták a felmérések, ugyanakkor az RMDSZ élvezi az elsöprő többség támogatását. Közben az erdélyi magyarok tudják, hogy a kettő között nem felhőtlen a viszony. De az egyik magyarországi párt, most éppen nagy többséggel rendelkező kormánypárt, a másik pedig egy romániai magyar érdekvédelmi szervezet. A kettőt nem lehet és nem szabad ugyanazon a skálán elhelyezni. Arról már lehet beszélni, hogy gyengít minket, ha együttműködés helyett burkolt vagy nem is annyira burkolt ellentétek vannak. A kívánatos az lenne – ez is a határon túli magyar politikának a közhelye –, hogy Magyarországon egyetértés legyen velünk kapcsolatosan. Ez az egyetértés arról szólhatna többek között, hogy tiszteletben kell tartani a határon túli magyar közösségek politikai akaratát és politikai döntéseit. Ha tehát az erdélyi magyarok elsöprő többsége az RMDSZ-t támogatja, akkor ezt tudomásul kell venni, és az RMDSZ-szel kell elsősorban és kiemelten politikai kapcsolatokat építeni. Mint ahogy fordítva is: az RMDSZ-nek kutya kötelessége, hogy a magyarországi politikai pártokkal szoros kapcsolatokat építsen ki, és hogy ezen belül a kormánypártokkal kiemelten keresse a napi együttműködést, mert ez az érdekünk.
- Ilyen értelemben nem csak a Fidesznek lehet szemrehányást tenni, hiszen az ellenzéki pártok eddig nem nagyon keresték, vagy nem találták az utat Erdélybe. Pár nappal az október 23-i Milla-tüntetés előtt Bajnai Gordon exkormányfő Nagyváradon előadást tartott a Kós Károly Akadémia Alapítvány szervezésében, amelynek Ön az elnöke. Tekinthető ez valamiféle kezdetnek?
- Különösen, mivel hiányzik az a konszenzus a határon túli magyarokkal kapcsolatosan, amiről beszéltem, nekünk magunknak kell szorgalmaznunk, hogy minden politikai erővel legyen párbeszédünk, próbáljuk az elképzeléseinket megismertetni velük, és próbáljunk egyetértésre jutni. Nem tudom elfogadni, hogy a nemzeti kérdés, a magyar–magyar viszony kérdése, a határon túli magyarok helyzetének a rendezése csupán az egyik politikai oldalnak lenne a kizárólagos felelőssége vagy a gondja. Ilyen nincsen. Nem vagyok hajlandó elfogadni, hogy a politikában van nemzeti és nem nemzeti oldal. Ez minden pártnak a gondja és felelőssége, és akik ezt így próbálják el- vagy megosztani, csak rosszat tettek nekünk. Azok is, akik kisajátították ezt a problémát, és azok is, akik elfogadták, hogy ez nem az ő gondjuk.
- Nem mélyül-e el ez a megosztottság most, hogy a határon túli magyarok szavazati jogot kapnak?
- Meglehetősen problematikusnak tartom, hogy nem Magyarországon élő magyarok tömegesen szavazni fognak a magyarországi választásokon. Nem ugyanaz, mint amikor többé-kevésbé tartósan, hosszabb vagy rövidebb ideig külföldön tartózkodó magyarországiak szavazhatnak természetes módon a választásokon. Itt olyan emberek százezreiről lesz szó, akik egy másik országban születtek, élnek – mert a történelem erre ítélte őket –, és egy másik valósággal szembesülnek nap mint nap. A választás nemcsak a nemzeti kérdésről szól, hanem szociális problémákról, gazdaságról, oktatásról, egészségügyről, számos olyan kérdésről, amellyel ők nem szembesülnek. Egyszerűen nagyon nehéz nekik a magyarországi valóságról véleményt mondani. Tehát ez egy új helyzetet teremt, és egy új minőséget jelent szerintem a választások esetében. Én ezzel nem szaladtam volna így előre, és ismétlem, nem is tudok vele egyetérteni. Miközben ezért nem sokan fognak velem rokonszenvezni.
Szőcs Levente
Népszabadság

Terjed Erdélyben az „Igen, tessék”
Örvendetesen terjed Erdélyben az „Igen, tessék” mozgalom, amelynek lényege, hogy kereskedelmi és különböző szolgáltató létesítményekben az alkalmazottak kitűzővel jelzik, hogy magyarul is lehet hozzájuk fordulni – nyilatkozta Horváth István, a Nemzeti Kisebbségkutató Intézet (ISPMN) elnöke, a mozgalom kezdeményezője.
Horváth István a kezdeményezést egy nemzetközi szemináriumon is bemutatta Brüsszelben, amelyet a finnországi svédek 1908-ban alapított kulturális alapítványa, a Svenska kulturfonden szervezett a kisebbségi nyelvhasználat lehetőségeiről. A szakember elmondta, a mozgalomhoz immár négyszáz cég csatlakozott.
A mozgalom terjesztői olyan felmérésekre hivatkoznak, amelyek alátámasztják a kezdeményezés létjogosultságát. Így például az olyan településeken, ahol a magyarok aránya az össznépesség 50 százalékánál kisebb, a magyarok egyharmadával előfordult: bár tudta, hogy az elárusító magyar, mégis románul beszélt vele. Az anyanyelvhasználat ilyen belső, alkalmasint pszichés gátjait is oldani képes ez az egészen egyszerű módszer, a kitűző használata.
A brüsszeli szeminárium meghívottja volt a Nobel-békedíjas Martti Ahtisaari volt finn államfő is. Ő élesen bírálta a szemléletet, hogy amíg egy ország EU-tagságra pályázik, eleget kell tennie a kisebbségvédelmi elvárásoknak, a csatlakozás után azonban akár meg is feledkezhet mindenről. Ahtisaari szerint jó lenne, ha az Európa Tanács mind a 47 tagállamára kiterjedően átfogó értékelési rendszert honosítanának meg, áttekintve, hogy mennyire valósulnak meg az úgynevezett „jó kormányzás” követelményei. Egy ilyen objektív „eredménytábla” összeállítása a kormányoktól nem, sokkal inkább a civil szervezetektől várható – mondta.
Szabadság (Kolozsvár)

Terjed Erdélyben az "Igen, tessék"
Örvendetesen terjed Erdélyben az "Igen, tessék" mozgalom, amelynek lényege, hogy kereskedelmi és különböző szolgáltató létesítményekben az alkalmazottak kitűzővel jelzik, magyarul is lehet hozzájuk fordulni – mondta kedden az MTI-nek Horváth István, a romániai nemzeti kisebbségekkel foglalkozó kutatóintézet (ISPMN) elnöke, a mozgalom kezdeményezője.
Horváth István azon a nemzetközi szemináriumon vett részt Brüsszelben, amelyet a finnországi svédek 1908-ban alapított kulturális alapítványa, a Svenska kulturfonden szervezett a kisebbségi nyelvhasználat lehetőségeiről, uniós közreműködéssel. Az eszmecsere jelentős részét a különböző európai térségekben meghonosodott, bevált gyakorlatok és eljárásmódok ismertetése tette ki. Ezek sorában mutatta be az ISPMN elnöke az "Igen, tessék" kezdeményezést, és számolt be annak terjedéséről. Beszámolt arról, hogy immár négyszáz cég csatlakozott a mozgalomhoz, amelynek alapgondolata az, hogy a kisebbségi nyelvhasználat nem csupán politikai kérdésként és alapjogként fogható fel, hanem valódi, gyakorlati, üzleti haszna is lehet.
Mint mondta, főképp a nagyobb erdélyi városokra összpontosítanak, hiszen ott a magyarok sem mind ismerik "arcról" egymást, és adott esetben nem tudják, megszólíthatják-e anyanyelvükön például a benzinkutast, bolti eladót. Az "Igen, tessék" kitűző használatával az alkalmazottak jelzik ezt a lehetőséget. A vásárlók, ügyfelek komfortérzete és az ebből fakadó üzleti előny azonban korántsem csupán a helybéliek egymás közti viszonyában jelentkezik – folytatta Horváth István -, hanem abban is, hogy nagyon sok magyarországi turista, egyéb látogató fordul meg az erdélyi üzletekben, szolgáltató intézményekben, és számukra különösen jó érzés, ha látják, hogy magyarul lehet kommunikálni.
Az "Igen, tessék" mozgalom terjesztői hivatkoznak olyan szociológiai felmérési eredményekre, amelyek alátámasztják a kezdeményezés létjogosultságát. Eszerint például az olyan romániai településeken, ahol a magyarok aránya az össznépesség 50 százalékánál kisebb, a magyarok egyharmadával előfordult: tudta, hogy az elárusító magyar, mégis románul beszélt vele – különböző okokból. Az anyanyelvhasználat ilyen belső, alkalmasint pszichés gátjait is oldani képes ez az egészen egyszerű módszer, az "Igen, tessék" kitűző használata.
A brüsszeli szeminárium rangos meghívottja volt Martti Ahtisaari volt finn államfő, aki előadásában élesen bírálta azt a szemléletet, hogy amíg egy ország EU-tagságra pályázik, addig eleget kell tennie a kisebbségvédelmi elvárásoknak, az uniós csatlakozás után azonban minderről akár meg is feledkezhet. Ahtisaari szerint jó lenne, ha az összes európai országra – nem csupán az uniós 27-ekre, hanem az Európa Tanács mind a 47 tagállamára – kiterjedően átfogó értékelési rendszert honosítanának meg, azt áttekintve, hogy az egyes országokban mennyire valósulnak meg az úgynevezett "jó kormányzás" követelményei, beleértve a kisebbségek helyzetét.
Népújság (Marosvásárhely)

Minden eszközzel
Akár az elmúlt hetek, hónapok háromszéki történései alapján is meg lehetne fogalmazni azt a néhány alapelvet, célkitűzést, amellyel minden erdélyi magyar párt és szervezet egyetért, és amelyet afféle nemzeti ügyként lehetne meghatározni.
Idézzük csak fel: ott a Mikó visszaállamosítása elleni fellépés, melynek során régóta tapasztalt összefogásnak lehettünk tanúi, következett a székely szimbólumok védelmében az RMDSZ által szervezett tiltakozás, melyhez a másik két magyar párt és az SZNT is csatlakozott, most pedig küszöbön az EMNP által kezdeményezett autonómiatüntetés, mely úgyszintén minden magyar szervezet támogatását bírja. És mindez választások előtti időszakban, amikor általában egymásnak esnek pártok és politikusok. Visszaszolgáltatás, regionális identitásunkat erősítő jelképeink, anyanyelvünk szabad használata, Székelyföld területi autonómiája – íme néhány olyan ügy, amelyet – legalábbis a nyilatkozatok szintjén – mindenki egyformán magáénak vall.
De miért is lenne fontos egy ilyen, a stratégiai célkitűzéseket tartalmazó, úgynevezett nemzeti minimum rögzítése? Mindenekelőtt azért, mert ily módon mindenki a maga helyén végezhetné a rá háruló munkát, mint láttuk azt egyébként a Mikó-ügyben. Mennyivel hatékonyabban fogalmazhatnánk meg üzeneteinket, legfőbb követeléseinket, ha ahelyett, hogy két malomban őrölnénk, minden eszközt bevethetnénk: Brüsszelben EP-képviselőink a nemzetközi közvéleményt szólítják meg, a fővárosban pártpolitikusok tárgyalásos úton képviselik érdekeinket – melyeket ugyanakkor tömegek nyilvánítanak ki erőteljesen, radikálisan. Azt már most láthatjuk, hogy a többpártrendszer hozadékai kezdenek megmutatkozni: az alakulatok versengése nyomán előtérbe került például a területi autonómia ügye, tüntetést szerveznek, ugyanakkor a románság felé is próbálnak nyitni – figyelemre méltó e vonatkozásban a bálványosi intézet által útnak indított, a föderalizáció témáját taglaló kétnyelvű – magyar és román – honlap.
Persze, az összehangolt fellépéshez ez még nem elég, egységes stratégiára, a szerepek, tennivalók pontos leosztására lenne szükség, erre pedig esély csak a választások után adódik. Már ha politikusaink képesek lesznek túllépni a vesztes-győztes pártpolitikai logika korlátain, és belátják: bizonyos ügyekben minden politikai szereplőre és minden magyarra szükség van. Farcádi Botond
Háromszék
Erdély.ma

Érzéketlenség
Hogy az Európai Unió számára kényelmetlen, a prioritások listájának alsó felén elhelyezkedő kérdésnek számít a nemzeti kisebbségek problémája, az az elmúlt években többször is bebizonyosodott.
A brüsszeli illetékes hivatalok tisztviselői a szépen hangzó nyilatkozatok szintjén általában mindig fontosnak tartották és tartják kihangsúlyozni a kisebbségi közösségek képviselte értékeket, jogaik tiszteletben tartásának imperativusát, az igazán konkrét, konfliktusos helyzetekben azonban már nem mertek markánsan állást foglalni, „igazságot osztani”. Pedig ha csak a Kárpát-medencében kisebbségben élő magyarok elmúlt két évtizedes, jogkövetelő küzdelmeit vesszük számba, máris egyértelmű, hogy nagyon sokszor helye lett volna egy egységes, valamennyi EU-tagállam számára kötelező, „szamárvezetőként” szolgáló kisebbségi kerettörvénynek.
A baj ugyanis általában onnan ered, hogy Brüsszel sok esetben nem érti, emiatt nem is érzi át a nemzeti kisebbségek problémáját, a többségi államhatalommal szemben felmerülő konfliktusok lényegét. Erről árulkodik például Wenceslas de Lobkowicznak, az Európai Bizottság bővítésért felelős főigazgatósága tanácsosának tegnap Bukarestben elhangzott kijelentése is, miszerint a szerbiai románság jogainak kérdését Romániának és Szerbiának kétoldalú egyeztetések keretében kell rendeznie, és nem szabad, hogy ezek a kétoldalú ügyek prioritásként jelenjenek meg, amikor az EU Szerbia integrációjáról dönt.
Magyarul: Bukarest oldja meg a maga baját Belgráddal úgy, ahogy tudja, de ne próbálja Brüsszel elé vinni a határon túl élő kisebbségei ügyét – például azáltal, hogy feltételeket támaszt Szerbia uniós tagsága elé. Lám, ismét bebizonyosodott, mennyire érzéketlen az EU a kisebbségek iránt, amelynek gondjait legszívesebben a szőnyeg alá söpörné. „Magyarországnak és Szlovákiának is voltak vitás kérdései a múltban, de az európai integráció pozitív válaszokat adott ezekre” – állapította meg Lobkowicz. Valaki igazán szólhatna neki, hogy Szlovákiában megfosztják állampolgárságától, sőt pénzbüntetéssel sújtják azt, aki felveszi a magyar állampolgárságot. Reméljük, nem ezt az eljárást tekinti az EU „megoldásnak” kisebbségi tekintetben.
Szerző(k): Rostás Szabolcs
Krónika (Kolozsvár)

Csökken Romániában a magyarok száma, de az országos arány alig változik
Csökken Romániában a magyarok lélekszáma, de mivel ugyanilyen negatív trend érvényesül az ország összlakosságának számát illetően is, a magyarok részaránya alig változik – derült ki Veres Valér kolozsvári szociológus hétfő esti brüsszeli előadásából, amelyet az erdélyi magyarság asszimilációja témakörének szentelt.
A kutató Sógor Csaba RMDSZ-es európai parlamenti képviselő és a brüsszeli Balassi Intézet meghívására tartott előadást a Magyar Nemzeti Kisebbségek Európai Érdekképviseleti Irodájának, a HUNINEU-nak a székházában.
A 2011-es romániai népszámláláson az ország lakosságából 16 millió 870 ezren (88,6 százalék) vallották magukat románnak, 1 millió 238 ezren (6,5 százalék) magyarnak, 619 ezren pedig (3,2 százalék) romának, illetve cigánynak. Emellett számos más nemzetiség él Romániában, így például ukránok, németek, törökök.
Az előző, 2002-es népszámlálás óta a magyarok száma közel 197 ezer fővel csökkent. A magyarok részaránya azonban csak 0,1 százalékponttal volt alacsonyabb 2011-ben, mint közel egy évtizeddel korábban. 1992-ben a romániai magyarok részaránya még az ország lakosságának 7,1 százalékát tette ki, 2002-ben 6,6, 2011-ben pedig 6,5 százalékát.
A Veres Valér által ismertetett adatok szerint a román-magyar vegyes házasságok 27,5 százalékában lesz magyar az ilyen házasságból származó közös gyermek. A „normális", vagyis asszimilációmentes állapot az lenne, ha ezen családok 50 százalékában nevelnének magyar nemzeti identitású gyermekeket.
A kutató beszámolt az erdélyi magyarok identitáselemeinek változásairól, a regionalitás tudatának erősödéséről is. Míg 2007-ben a válaszadók 16,6 százaléka vallotta magát „erdélyinek", 27 százaléka „erdélyi magyarnak", 29 százaléka pedig „magyarnak", a 2010-es felmérés alapján 29,6 százalékra emelkedett a magukat „erdélyiként" meghatározók aránya, és eközben 24,4 százalékra csökkent mind az „erdélyi magyar" definíciót választók aránya, mind pedig azok aránya, akik „jelző nélküli" magyarnak vallották magukat. 2007-ben 7 százalék, 2010-ben 9 százalék mondta magát „székelynek". 2007-ben még a válaszadók 61 százaléka teljesen egyetértett azzal az állítással, hogy magyarnak született, és ez büszkeséggel tölti el, 2010-ben azonban már csak 39,1 százalék értett teljesen egyet ezzel a kijelentéssel.
A válaszadók közel 60 százaléka nem gondolja azt, hogy magyar származása hátrányt jelentene számára. 2007-ben a megkérdezettek 4,6 százaléka, 2010-ben már csak 3,3 százaléka értett egyet maradéktalanul azzal az állítással, hogy magyarsága hátrányt jelent.
A 2007-es adatfelvétel során a válaszadók 46,6 százaléka Romániát, 31 százaléka pedig Erdélyt tekintette hazájának, míg Magyarországot mindössze 3,7 százalék. 2010-ben a hazájukként Romániát megjelölők aránya 40 százalékra csökkent, ám lényegesen megemelkedett – 45,5 százalékra – az Erdélyt válaszolók aránya. Más, lényeges elmozdulás e tekintetben nem történt.
„Bár létezik az egységes kárpát-medencei magyar nemzettudat, (...) ez nem a Magyarországgal való azonosulás útján történik" – olvasható a kolozsvári szociológus által a rendezvény résztvevőinek kiosztott összegző tájékoztatóban.
MTI
Erdély.ma

Mit tekint hazájának az erdélyi magyar?
Csökken Romániában a magyarok lélekszáma, de mivel ugyanilyen negatív trend érvényesül az ország összlakosságának számát illetően is, a magyarok részaránya alig változik – derült ki Veres Valér kolozsvári szociológus hétfő esti brüsszeli előadásából, amelyet az erdélyi magyarság asszimilációja témakörének szentelt.
A kutató Sógor Csaba RMDSZ-es európai parlamenti képviselő és a brüsszeli Balassi Intézet meghívására tartott előadást a Magyar Nemzeti Kisebbségek Európai Érdekképviseleti Irodájának, a HUNINEU-nak a székházában. A 2011-es romániai népszámláláson az ország lakosságából 16 millió 870 ezren (88,6 százalék) vallották magukat románnak, 1 millió 238 ezren (6,5 százalék) magyarnak, 619 ezren pedig (3,2 százalék) romának, illetve cigánynak. Az előző, 2002-es népszámlálás óta a magyarok száma közel 197 ezer fővel csökkent. A magyarok részaránya azonban csak 0,1 százalékponttal volt alacsonyabb 2011-ben, mint közel egy évtizeddel korábban. 1992-ben a romániai magyarok részaránya még az ország lakosságának 7,1 százalékát tette ki, 2002-ben 6,6, 2011-ben pedig 6,5 százalékát.
A Veres Valér által ismertetett adatok szerint a román-magyar vegyes házasságok 27,5 százalékában lesz magyar az ilyen házasságból származó közös gyermek. A „normális”, vagyis asszimilációmentes állapot az lenne, ha ezen családok 50 százalékában nevelnének magyar nemzeti identitású gyermekeket. A kutató beszámolt az erdélyi magyarok identitáselemeinek változásairól, a regionalitás tudatának erősödéséről is. Míg 2007-ben a válaszadók 16,6 százaléka vallotta magát „erdélyinek”, 27 százaléka „erdélyi magyarnak”, 29 százaléka pedig „magyarnak”, a 2010-es felmérés alapján 29,6 százalékra emelkedett a magukat „erdélyiként” meghatározók aránya, és eközben 24,4 százalékra csökkent mind az „erdélyi magyar” definíciót választók aránya, mind pedig azok aránya, akik „jelző nélküli” magyarnak vallották magukat. 2007-ben 7 százalék, 2010-ben 9 százalék mondta magát székelynek. 2007-ben még a válaszadók 61 százaléka teljesen egyetértett azzal az állítással, hogy magyarnak született, és ez büszkeséggel tölti el, 2010-ben azonban már csak 39,1 százalék értett teljesen egyet ezzel a kijelentéssel.
A válaszadók közel 60 százaléka nem gondolja, hogy magyar származása hátrányt jelentene számára. 2007-ben a megkérdezettek 4,6 százaléka, 2010-ben már csak 3,3 százaléka értett egyet maradéktalanul azzal az állítással, hogy magyarsága hátrányt jelent. A 2007-es adatfelvétel során a válaszadók 46,6 százaléka Romániát, 31 százaléka pedig Erdélyt tekintette hazájának, míg Magyarországot mindössze 3,7 százalék. 2010-ben a hazájukként Romániát megjelölők aránya 40 százalékra csökkent, ám lényegesen megemelkedett – 45,5 százalékra – az Erdélyt válaszolók aránya. Más, lényeges elmozdulás e tekintetben nem történt. „Bár létezik az egységes kárpát-medencei magyar nemzettudat, ez nem a Magyarországgal való azonosulás útján történik” – olvasható a kolozsvári szociológus által a rendezvény résztvevőinek kiosztott összegző tájékoztatóban.
Székelyhon.ro

Támad a múlt
A romániai társadalom 1989 utáni fejezetének egyik legnagyobb tragédiája, hogy a mai napig nem sikerült alaposan feldolgozni a forradalomnak nevezett rendszerváltással lezárult kommunista korszakot.
Az ártatlan emberek százezreinek elnyomására, megfélemlítésére, likvidálására épülő rezsim bukása után több mint két évtizeddel is rengeteg a fehér folt, a hatalmat önként, mondhatni kéjjel kiszolgálók ezrei maradtak leleplezetlenül – és büntetlenül. Az okok sokrétűek.
De elsődleges, hogy a társadalom ingerküszöbét nem haladta meg az önmegtisztulás igénye, ugyanakkor a vörös uralom apparatcsikjainak sikerült átmenteniük hatalmukat ’89 után is, és oroszlánrészük van a múltfeltárás megakadályozásában. Ezért fordulhatott elő, hogy csak a kilencvenes évek végén született meg az átvilágítási törvény, a szekus dossziék folyóméterei pedig ennél is később kerültek a Szekuritáte irattárát átvizsgáló tanács, vagyis a nyilvánosság birtokába. A múlt alapos feltárása, az elkövetett gaztettekkel való őszinte szembenézés azonban még így is hiányos.
Lakmuszpapírnak tekinthető e téren, hogy a közelgő parlamenti választásokon többen is pályáznak (újabb) mandátumra olyan politikusok, akik nyíltan beismerik besúgói múltjukat, ennek ellenére minden bizonnyal újraválasztják őket. Másokról – közöttük erdélyi magyar közéleti személyiségekről, költőkről, írókról, lelkészekről – a mai napig nem tudni, mivel vette rá őket a kommunista titkosszolgálat a kollaborálásra: mert nem élnek már, mert a feltárt dokumentumok nem szolgáltatnak elegendő bizonyítékkal, vagy mert nem hajlandók beszélni róla.
Holott az akkori viszonyok megismeréséhez, a hibákból való okuláshoz is, de a megbocsátáshoz is elengedhetetlen lenne a múlttal való nyílt szembenézés, a teljes körű átvilágítás. Ez szolgálná maguknak a különböző okokból beszervezetteknek is az érdekét, hiszen nem lennének többé zsarolhatók. Hiszen sokan közülük áldozatai voltak egy olyan rendszernek, amelynek működtetőit – ahogy azt a teljes körű átvilágítást és múltfeltárást szorgalmazó Tőkés László Brüsszelben ismét felvetette – a nürnbergi perhez hasonlóan nemzetközi törvényszék előtt vonhatnák felelősségre. Ez a beszervezettek érdeke is.
Rostás Szabolcs
Krónika (Kolozsvár)

Egy hajóban a szomszédokkal
Rettegtek egy nagyot közvetlenül az Orbán-kormány megalakulása után a különböző nyugat-európai elemzők, amiért – szerintük – nacionalista, revizionista, a szomszédos országokat lenéző politikai garnitúra rendezkedik be Budapesten, veszélybe sodorva a térség stabilitását.
Ehhez képest ma, két és fél év kormányzás után a szomszédságpolitika hordozza a legkevesebb konfliktusforrást a magyar diplomáciában. Ha nagy visszhangot kiváltó közös fellépésre eddig nem is volt példa, a környező országok megértették a közép-európai szolidaritás fontosságát az Unión belül. A hisztériakeltésben érdekelteknek abban sem volt igazuk, hogy az egyszerűsített honosítás felháborítja a szomszédokat, és uniós riadalmat kelt. Egyetlen ország, Szlovákia tett csupán gyors lépéseket a kettős állampolgárság ellen, saját alkotmányát is figyelmen kívül hagyva.
Magyarország jól mérte fel, hogy jelenlegi gazdasági és politikai súlyával nem asztalcsapkodással tud eredményes lenni a határon túli magyarok gondjait illetően, hanem úgy, ha saját maga próbál kedvező törvényes keretet adni a külhoni magyar közösségeknek. Az áttelepedés nélkül megszerezhető állampolgársággal úgy sikerült a rendszerváltás utáni legfontosabb lépést megtenni az anyaországon kívül élő nemzettársak érdekében, hogy közben egyetlen állammal sem kellett éles konfliktusba kerülni. Az eddig jól működő szomszédságpolitika számára a legnagyobb erőpróbát az idei év jelentette, hiszen Szlovákiában és Szerbiában „izgalmas” eredményekkel zárult választásokat tartottak, az ukrajnai megméretés sem hozott semmi jót, Romániában pedig jövő hétvégén következik a szavazás.
Sokan fogadtak nagy tételben arra, hogy Robert Fico visszatérése újabb hidegháborús állapotot teremt Pozsony és Budapest között. Nem így történt. Ján Slotáék nem tudták átugrani az ötszázalékos parlamenti küszöböt, az abszolút többséget szerző Irány–Szociáldemokrácia pedig most érezte időszerűnek bebizonyítani az Uniónak, hogy elkötelezettsége a szoros európai integráció mellett nem ismer határokat.
A Brüsszel iránti szerelem hangos kinyilvánítása mellett Ficóék számos olyan, a gazdaságot érintő lépést tettek, amelyekkel az Orbán-kormány is élt, a magyar–szlovák határ menti együttműködés zökkenőmentesnek tűnik, elmaradt a nyílt magyarellenes retorika, azaz az új pozsonyi vezetés a vártnál jobban indított. Még akkor is, ha a magyar egyszerűsített honosításra válaszként elfogadott, a kettős állampolgárságot tiltó törvény életben maradt, annak érvényesítése kíméletlenül zajlik, akárcsak Iveta Radicová idején.
Az Unió által szlovák belügynek tartott kérdésben a kelet-európai kis országok afférjai iránt amúgy is látványos érdektelenséget mutató Brüsszel irányából nem várható lényegi lépés. Ezért is lenne hiábavaló és kontraproduktív a kétoldalú tárgyalásokat általánosságban elutasító magyar magatartás. Némileg váratlanul, tucatnyi képviselő pártváltásával májusban elfogyott az a jobbközép kormánytöbbség Romániában, amely nemcsak a Demokrata-Liberális Párt és az RMDSZ koalíciós kormányának adott biztos hátteret, de a magyar–román államközi kapcsolatokat is húsz éve nem tapasztalt bizalmi viszonnyá alakította. Formálisan a marosvásárhelyi orvosi egyetem magyar karának önállóságát biztosító határozat elutasításán bukott meg Mihai-Răzvan Ungureanu kabinetje, az őt követő Victor Ponta a Szociálliberális Unióval (USL) maga mögött olyan magyarellenes retorikával élt, amely utoljára talán a kilencvenes évek elején dívott Bukarestben. Aztán jött a Nyírő József újratemetése körüli tragikomikus hercehurca, amely végképp padlóra küldte a kétoldalú kapcsolatokat.
Pontától néhány alkalommal személy szerint Orbán Viktor is megkapta a magáét, a szociáldemokrata vezér nem tudja megbocsátani a magyar miniszterelnöknek, hogy baráti viszonyt ápol a balliberálisok ősellenségének számító Traian Băsescuval, és olykor kampányol neki. A román külügyminiszter októberi budapesti látogatása elmozdította ugyan a holtpontról a magyar–román kapcsolatot, uniós keretek között, gazdasági területen folytatódik az együttműködés, de a december 9-ei romániai parlamenti választásokig igazi diplomáciai áttörés nem várható Bukarest viszonylatában.
Májusban Magyarországon, de máshol is hidegleléssel fogadták Vojiszlav Seselj egykori harcostársának, a mostanra jobboldalivá szelídült Tomiszlav Nikolicsnak a választási győzelmét, a belgrádi hatalomváltást. Mint azóta kiderült, az új elnök mindenkinél jobban igyekszik bizonyítani elkötelezettségét az európai integráció iránt, s miután az ő politikai múltjával nehezen támadható nemzeti vonalon, jóval bátrabban képes nyitni korábban tabunak számító kérdésekben is. Nikolics mindenkit meglepett a nemrég Budapesten tett bejelentésével, miszerint a szerbiai magyar és a magyarországi szerb közösség érdekében fejet kell hajtani a második világháború idején történt vajdasági vérengzések áldozatai előtt.
Az Áder János államfővel született közös megállapodás szerint ez a jövő évben meg is történik. A mostani jó kapcsolathoz egyébként hozzájárult az is, hogy Orbán Viktor még a magyarországi választások előtt találkozott az akkor még szintén ellenzéki Nikoliccsal. A magyar–szerb viszonyt egyébként nem zavarta meg a budapesti diplomácia egyik legsikeresebb akciója sem, amikor tavaly a szerb uniós tagjelöltség megvétózásának kilátásba helyezésével sikerült elérni a vajdasági magyarok számára diszkriminatív restitúciós törvény korrigálását.
A Viktor Janukovics nevével fémjelzett ukrán vezetéssel kifejezetten jól indult a magyar kormány kapcsolata, a bizalom akkor illant el, amikor Kijev – vélhetően a helyi oligarchák nyomására – úgy rajzolta át a kárpátaljai választókörzeteket, hogy a magyaroknak ne legyen esélyük egyéni képviselőt juttatni a parlamentbe. Történt mindez Janukovics Orbán Viktornak tett személyes ígérete ellenére. Az már a kárpátaljai magyar belső viszonyok eredménye, hogy az MSZP-vel jó kapcsolatot ápoló Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség elnöke, Gajdos István a semmibe vett magyar kérés ellenére elfogadta a hatalom ajánlatát, s a Régiók Pártjának listáján mandátumhoz jutott. A nyílt ígéretszegés nyomán kialakult bizalomvesztés ugyanakkor nem jelenti a Magyarország számára rendkívül fontos gazdasági együttműködés megtorpanását. Nem is jelentheti, hiszen Ukrajna óriási piac, s így kihagyhatatlan lehetőség a magyar áruknak, befektetőknek.
Az Orbán-kormány első évében, amikor mintegy vezényszóra jelentek meg az „aggódó” írások és politikusi nyilatkozatok Nyugat-Európában, kiderült, hogy a negatív történelmi sztereotípiák ellenére Magyarországnak nem okvetlenül közvetlen környezetében kell keresnie rosszakaróit.
Bár számszerű öszszegzés nincs, nagyságrendekkel kevesebb „elemző” cikk, állásfoglalás jelent meg Romániában, Szlovákiában vagy Szerbiában az „Európa-ellenes, populista” Orbán Viktorról, a „fasiszta veszélyről”, mint például Németországban, tátott szájjal csodált nyugati barátunknál. Ezért is van értelme a kelet-közép-európaiak, a volt szocialista államok, az új uniós tagok – nevezze, ki hogy akarja – együttműködésének. A térségben mindannyian tudják, érdeksérelem esetén pillanatok alatt bárkire lecsaphat a gazdasági hatalmak bárdja.
Pataky István
A szerző a Magyar Nemzet külpolitikai rovatvezető-helyettese
Krónika (Kolozsvár)

Autonómiáról tanácskoztak Brüsszelben
Zászlóshajók vagy kalózhajók? címmel tartott műhelybeszélgetést a Magyar Nemzeti Kisebbségek Európai Érdek-képviseleti Irodája tegnap az autonóm régiókról és az európai polgári kezdeményezés intézményéről. Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) elnöke Székelyföld autonómiájáról értekezett.
A műhelybeszélgetés első részében a Dániához tartozó Feröer-szigetek, a Nagy-Britannia részét képező Skócia és Wales, a finnországi Åland, a spanyol Baszkföld és Katalónia képviselői ismertették, milyen fokú önkormányzatot élveznek ezek a területek, és arra a következtetésre jutottak, hogy egy-egy terület annál jobban képes érvényesíteni a maga érdekeit, annál jobban jár, minél nagyobb autonómiát élvez. A beszélgetésen az is kiderült, hogy míg a szerbiai Vajdaság és Székelyföld bruttó nemzeti terméke alig 15 százaléka az uniós átlagnak, addig Katalónia, Skócia, Baszkföld, Dél-Tirol, a Feröer-szigetek és a svéd ajkú, de Finnországhoz tartozó Åland GDP-je meghaladja az uniós átlagot. A beszélgetés második részében a Vajdaság, Dél-Tirol és Székelyföld képviselője ismertette térsége helyzetét.
A Vajdaság brüsszeli képviseleti irodájának igazgatója, Predrag Novikov rámutatott, hogy a Vajdaság a bevételek nagyjából egyharmadát adja Szerbia költségvetésén belül, de a kiadásoknak kevesebb mint hét százalékához jut hozzá. Novikov kifejtette, hogy jelenleg 40 ezerrel kevesebb magyar él a Vajdaságban, mint tíz évvel ezelőtt, és hogy a tartomány érdeke Szerbia minél gyorsabb uniós integrációja gazdasági és politikai értelemben egyaránt. Izsák Balázs kifejtette, hogy a magyar többségű Székelyföld autonómiájának van történelmi előzménye, a terület a második világháború utáni években is autonóm volt, de a kommunizmus idején brutális asszimiláció zajlott, Nicolae Ceauşescu rendszere pedig az egész román államigazgatást átalakította, hogy a magyar autonóm térséget szétverje. Az SZNT célja, hogy kiharcolja a terület autonómiáját – hangoztatta Izsák, aki arról is beszélt, hogy az unióban a lisszaboni szerződés által létrehozott uniós civil kezdeményezés eszközével is élni akarnak. Ennek előkészítése most folyik, ha az Európai Bizottság jóváhagyja a kezdeményezést, akkor tizenkét hónapjuk lesz, hogy összegyűjtsenek hét uniós tagországból legalább egymillió aláírást. Izsák az MTI-nek azt is elmondta, a bizottság csak olyan kezdeményezéseket fogad el, amelyek a joghatóságába tartoznak, ezért polgári kezdeményezésük lényegében arra vonatkozik, hogy a regionális kultúrák fenntarthatóságára és a régiók egyenlőségének előmozdítására is fel lehessen használni kohéziós pénzeket.
„Valójában arra vonatkozik a kezdeményezésünk, hogy milyennek kell lennie az unió kohéziós politikájának azokban az európai régiókban, amelyeket nyelvi, kulturális, nemzeti sajátosságok különböztetnek meg a körülöttük lévő régióktól” – fejtette ki a politikus, aki rámutatott, hogy Székelyföld momentán „láthatatlan” az unió számára, mert a középső romániai régió része, amelynek gazdasági mutatóit felhúzza, hogy az iparosodott Szeben és Brassó is ide tartozik, ezért Székelyföld nem jut forrásokhoz, és erre esélye sincs.
Az SZNT elnöke elmondta: az RMDSZ javaslatot készített, hogy Székelyföld önállóan is hozzáférhessen uniós forrásokhoz, de a román többség ezt nem támogatta. Izsák Balázs szerint úgy tűnik, a román állam az uniós forrásokat is a homogén nemzetállam megteremtésének szolgálatába állítja. „Ilyen körülmények között kell a Székely Nemzeti Tanácsnak az autonómiáért küzdenie” – jelentette ki Izsák Balázs, de hozzátette, hogy ennek dacára nem tesznek le céljukról. A polgári kezdeményezés mellett újra a román törvényhozás elé terjesztik a székelyföldi autonómiára vonatkozó indítványt.
Becsey Zsolt, a Külügyminisztérium koordinátora, a beszélgetés egyik moderátora úgy vélekedett: Katalónia és Baszkföld példája is azt mutatja, hogy megfelelő regionális identitással és megfelelő önkormányzati struktúrával kreatívabb regionális és régiós gazdaságpolitikát lehet folytatni, Közép-Kelet-Európa számára pedig ennek az a nagyon erős üzenete, hogy a hagyományos identitással rendelkező térségek hatékonyabban tudnak működni, ha megkapják a szükséges autonómiát, hogy ügyeiket maguk intézhessék, ez pedig végső soron az adott országnak is hasznára válik.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Szakértők: instabil belpolitikai helyzet várható
Instabillá válhat a belpolitikai helyzet Romániában a vasárnapi parlamenti választások következtében, a legjobb eredményt elérő Szociál-Liberális Szövetségen (USL) belül is konfliktusokra lehet számítani – hangzott el a Nemzetpolitikai Kutatóintézet (NPKI) és a Magyar Külügyi Intézet (MKI) által rendezett beszélgetésen, hétfőn.
Pászkán Zsolt politikai elemző azt mondta, Románia „permanens kampányban él" már csaknem tíz éve, sok választást tartottak az elmúlt években, ami kimerítette az anyagi és a szellemi forrásokat, továbbá az emberek türelmét is. Már a korábbi, helyhatósági választások alkalmával is az látszott, az USL a győzelmét úgy élte meg, hogy az emberek elkötelezetten támogatják, pedig csak kevésbé büntették őket, mint a jobboldali pártokat – fogalmazott. Hozzátette: most ugyanez a helyzet állt elő. Emlékeztetett, a jobboldal a kampányban elfáradt, és nem látta be, hogy pozitív kampánnyal nem nyerhet. Úgy vélte, a kampányban az USL semmi újat nem tudott mondani a választóknak. A várható következményeket illetően úgy fogalmazott, a pártok között és a pártokon belül is várhatók konfliktusok, az USL-ben például már most is felmerültek feszültségek. A vita, amely a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) esetleges kormánykoalícióba vonása miatt alakult ki, valószínűleg már az USL-en belüli konfliktus első fordulója volt: Victor Ponta kormányfő, az USL társelnöke „beintett" párttársainak – közölte. Hozzáfűzte, elképzelhető, hogy Victor Ponta nem tölti ki a négyéves mandátumát.
A szakértő arról is beszélt, hogy Románia és Szlovákia informálisan egyeztethet kisebbségi kérdésekről, a két ország kormányzó pártjai egy politikai családhoz tartoznak, és a magyar külpolitikának jobban oda kell figyelnie a magyar kisebbségek helyzetére ezekben az országokban.
Zákonyi Botond, az MKI igazgatója úgy látja, nem kell előrehozott választásokra számítani Romániában. A magyarellenes kijelentések az USL egyes képviselőitől sem állnak távol, ami nem lehet jó hatással a magyar-román kapcsolatokra, és várhatóan a következő négy évben is lesznek olyan ügyek, amelyek nehezítetik a két ország együttműködését – mondta. Kitért arra is, hogy a két ország tíz éve stratégiai partnerségi megállapodást kötött, és sok területen – például uniós kérdésekben – hatékonyan együttműködhetnek, kooperációjuk már eddig is több eredményt hozott, és ezt immár Bukarestben is felismerték.
Románia uniós kapcsolatairól azt mondta, folyamatosan húzódik az ország schengeni csatlakozása, valamint nem tudni, mikor lesz esélye az euróövezet tagjává válni, és ez a helyzet a közeljövőben sem változik. Egyre inkább körvonalazódik a többsebességes Európa, és ennek Románia a külső részén áll – mutatott rá. Megjegyezte, Brüsszelben „nincs túl jó imázsa" a román kormánynak, az igazságügyi rendszer, a korrupció elleni harc még mindig komoly kihívás, pedig egy teljes jogú tagállamnál nem szerencsés, hogy még mindig itt tart, ezeknek a kérdéseknek a számonkérése inkább a tagjelöltekre jellemző.
Zákonyi Botond arról is beszélt, hogy a vasárnapi választás mérföldkövet jelent abból a szempontból, hogy vége a „Basescu-korszaknak", a voksolás az államfő ellenzékének elsöprő sikerét hozta. Az elnök azonban marad a hivatalában, mert Victor Pontának is kényelmesebb egy meggyengült, mandátuma végén járó államfő, mintha a saját táborából kellene kiemelnie valakit a posztra – vélekedett.
Illyés Gergely, az NPKI kutatója rámutatott, a nyári helyhatósági választásokon az RMDSZ sokkal jobb eredményt ért el, mint a másik két magyar párt, ezért nem érezte szükségét annak, hogy együttműködjön velük a parlamenti választásokra készülve. Az RMDSZ a kampányban azt hirdette, hogy az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) indulása, a két párt versengése gyengíti a magyarság érdekeit, az EMNP azonban lehetségesnek tartotta, hogy bejut a parlamentbe, így a versenyt is vállalta – fogalmazott.
Az eredményekkel kapcsolatban hangsúlyozta, a magyarlakta területek voksait még nem összesítették teljesen, ezért elképzelhető, hogy mindkét párt végeredménye a jelenlegi számoknál kedvezőbben alakulhat. Ugyanakkor az már most világosan látszik, hogy nagyon alacsony volt a részvételi arány ezeken a területeken, és ezt hiba lenne csak az időjárásra fogni – mutatott rá. Megjegyezte, szerény eredménye ellenére az EMNP „nem hal el", megmarad a politikai térképen.
Romániában a kormányzó USL csaknem 60 százalékos választási győzelmét mutatják az első részeredmények, amelyeket hétfőn délelőtt hoztak nyilvánosságra. A jobbközép Igaz Románia Szövetség (ARD) 16,7 százalékon, a populista Dan Diaconescu Néppárt (PPDD) 13,5 százalékon áll. Az RMDSZ a megszámolt voksok 5,3 százalékát kapta: ezzel az eredménnyel átlépi az ötszázalékos parlamenti küszöböt. Az EMNP a szavazatok 0,67 százalékával nem jut be a parlamentbe. Azokban a szavazókörzetekben, amelyeknek az eredményeit hétfő reggelig feldolgozták, 41,6 százalékos volt a részvétel.
A bukaresti központi választási iroda a vasárnapi parlamenti választásokon leadott voksok 81,5 százalékát összesítette.
MTI
Erdély.ma

Csúnya fejlemények a szomszédban: Íme az új „magyar átok”
És a harc megy tovább...
És virul a „magyar átok”; magyar magyarnak ellensége, összefogás helyett a választás lezárultával is megy a csörte az erdélyi magyar pártok között - derült ki a Magyar Külügyi Intézetben tartott beszélgetésen. A fórum résztvevői szerint összefogásra esély sincs, hosszú távon se, pedig a szociáldemokrata-liberális unió kétharmadától nagyon félnek mindannyian.
Kormányzati szereplő lesz a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ). A felkérés a legtöbb szavazatot szerzett Szociálliberális Szövetség (USL) miniszterelnök-jelöltjétől, Victor Pontától érkezett, amit az RMDSZ elfogad. Kelemen Hunor pártelnök a jövő héten kezd tárgyalni arról, hogy „mire szerződjön a párt” – mondta a Heti Válasz Online-nak Tamás Sándor, Kovászna megye RMDSZ-es tanácselnöke. 
Matematikai értelemben az USL-nek, amely a parlamenti mandátumok több mint kétharmadát (67 százalékát) szerezte meg, és ezáltal alkotmányozó erővé vált, nincs szüksége az RMDSZ-re. Ami miatt mégis beemelheti a kormányba, az egyrészt egy „védőpajzs” emelése Brüsszellel szemben; az uniós vezetők nyáron élesen kikeltek Pontáék akkori ténykedése, elsősorban a Traian Basescu elnök elmozdítására tett kísérlet ellen. Beemelni egy szövetségen kívüli pártot a kormányba – pláne ha annak etnika színezete is van – jó pont az európai vezetők szemében. A másik ok – fejtette ki a Magyar Külügyi Intézetben tartott beszélgetésen Bakk Miklós politológus – hogy a kétharmad könnyen erodálódhat. Az USL szövetségben az a megállapodás, hogy a szociáldemokraták adhatják a kormány többségét, cserébe a liberálsi társelnök Crin Antonescu lesz az államfő – már ha sikerül elmozdítani Basescut – véli Bakk. Az erodálódás ellen pedig tartalékokat kell keresni. Erre is jó lehet az RMDSZ.
Sándor Tamás szerint a pártnak két fő célja van: a magyar közösség jogainak bővítése, valamint Erdély és Székelyföld fejlesztése. „Aki ezt képviseli, azzal együttműködünk” – jelentette ki. A megyei tanácselnök nem használta az autonómai szót; forrásaink szerint az utóbbi időben az RMDSZ-es politikusok nyilatkozataiban elvétve, már-már véletlenül bukkant csak fel ez a kifejezés.
Az USL kétharmados győzelmét, és az együttműködést taglalva Tamás Sándor elmondta: nem jó a kétharmad, „az volt a cél mindig, hogy nélkülünk ne tudjanak dönteni”.„Beszűkült a politikai piac” az együttműködést illetően – tette hozzá.
Magyar magyarnak nem barátja
Az mindenesetre látszik, hogy a magyar pártok nem hajlanak az összefogásra. Pedig akár az alkotmánymódosítást – melynek ki nem mondott célja lehet az egypártrendszer bebetonozása – akár a regionális átszervezést illetően jó lenne az egység. Székelyföld esetén még Bakk Miklós politológus is elképzelhetőnek tartja, hogy „az utcára kell vinni az embereket”. Azt pedig együtt sokkal könnyebb – lenne. Ha ugyanis átalakítják a jelenlegi megyerendszert, közigazgatásilag szétdarabolhatják az egy tömbben élő székelyföldi magyarokat.
A kampányidőszakra jellemző durva hangnem nem ért véget. Az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) által vázolt jövőkép, miszerint bejuthat egy alig több mint egy éve alakult párt a törvényhozásba az RMDSZ állásfoglalása szerint „nem volt reális, és nem volt eredményes”. Az RMDSZ a négy elvesztett képviselőt (ráadásul egy megnövekedett létszámú parlamentben) is az EMNP számlájára írja, már a kampány során is azzal „riogattak” – idézve az EMNP szóhasználatát – hogy a Tőkés László nevével fémjelzett politikai pártra leadott szavazatokat végül a románok viszik el. Az EMNP az RMDSZ-t vádolja azzal, hogy feljelentették őket, ami miatt a pártot támogató idős embereket hallgatott ki a rendőrség és az ügyészség.  
Bár a mostani választáson el sem indult, a „csörtéből” nem marad ki a Magyar Polgári Párt (MPP) sem. Szilágyi Zsolt, az EMNP alelnöke és kampányfőnöke kifogásolta, hogy bár a közös indulásról is tárgyaltak, az MPP egy héttel a választás előtt végül az RMDSZ-re való szavazásra buzdított. A Heti Válasz Online tudósítóját a beszélgetés végén megkereső MPP-s párttag határozottan visszautasította, hogy a néppárt miattuk ért el olyan alacsony eredményt, és azt is, hogy a közös indulás a korábbi pártelnök, Szász Jenő személye miatt bukott meg.
A román törvények értelmében ha egy párt két egymást követő választáson nem szerez ötvenezer szavazatot, az ügyészség kezdeményezheti a feloszlatását. Szilágyi Zsolt szerint bár kevesebb szavazatot kaptak, mint amire számítottak, az EMNP a most szerzett 59 ezer vokssal bebiztosította magát, és mint megtudtuk, előre tekint, készül a 2014-es európai parlamenti választásra. Az MPP viszont – tette hozzá Szilágyi – feloszlatható. A gyakorlatban erre még sosem került sor, most sem számítanak rá a politikai pártok képviselői. MPP-s forrásunk sem tart ettől.
Mint azt Tamás Sándor kifejtette: azt várják el, hogy „Budapestről segítsék, amit szeretnénk megcsinálni, ne mondják meg, mit csináljunk”. Abban mindkét pártpolitikus egyetértett, hogy Erdélyben Orbán Viktor és a Fidesz népszerűsége töretlen, a Jobbik üzenetei – annak ellenére, hogy ott is egyre több a radikális fiatal – nem gyökereztek meg. Abban is egyetértés volt, hogy egy a Híd-Most magyar-szlovák vegyespárthoz hasonló formáció Erdélyben nem jöhetne létre.
És az is egyértelműnek tűnik, hogy a jövő egyik kérdése az erdélyi magyar pártok számára az lesz, hogy ismét megszólítsák azt a mintegy hatszázezer magyart, aki vélhetően annyira kiábrándult a közéletből, hogy nem szavazott végül senkire.
A számok
A vasárnapi választásokon győztes USL 273 képviselői és 122 szenátori mandátumot szerzett, ami azt jelenti, hogy a két ház, a képviselőház és a szenátus együttes ülésén 67 százalékos többsége van.
Az RMDSZ-nek a négy évvel korábbihoz képest néggyel kevesebb, 18 képviselője lesz, szenátusi frakciója változatlanul 9 tagú lesz. A párt az országos voksok öt százalékát meghaladó szavazataránnyal jutott be a román törvényhozás mindkét házába, de a törvényhozók létszámának növekedése miatt parlamenti súlya 4 és fél százalékra csökkent. Az RMDSZ képviselőjelöltjei 380 656 szavazatot (5,13%), szenátorjelöltjei pedig 388 528 szavazatot kaptak (5,23).
Az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) képviselőjelöltjeire 47 955-en (0,64%), szenátorjelöltjeire 58 765-en (0,79%) voksoltak. Az EMNP nem jutott be a parlamentbe.
Hegedűs Zsuzsa
Heti Válasz (Budapest)

Idei utolsó ülését tartotta az RMDSZ Szövetségi Képviselők Tanácsa
Marosvásárhelyen, a Nemzeti Színházban tartotta szombaton az év utolsó ülését a Szövetségi Képviselők Tanácsa (SZKT). Napirenden az önkormányzati főtitkárhelyettes kinevezésének megerősítése, a szövetségi elnök politikai tájékoztatója, majd az ezt követő vita, illetve a kormányzati felelősségvállalásra vonatkozó határozatok elfogadása volt.
Kelemen Hunor szövetségi elnök szerint az elmúlt 23 év két legnehezebb választása zajlott le, a tét pedig mindkét esetben óriási volt.
Az egyik szemünk sír, a másik nevet
– Ez az esztendő ismét megerősített bennünket abban, amit eddig is tudtunk: csak magunkra számíthatunk, és minden magyar ember szavazata szükséges ahhoz, hogy megőrizzük az erős és egységes képviseletet. Ha december 9-ére gondolok, azt mondhatom, hogy az egyik szemünk nevet, a másik pedig sír. Elvesztettünk négy parlamenti mandátumot, olyan kollégákat, akik évtizedekig képviselték a szövetséget a törvényhozásban. Egy esztendő alatt két nehéz választáson vagyunk túl. Sikerült megőriznünk a parlamenti képviseletet, annak ellenére, hogy magyar versenypárt indult ellenünk, két és fél év nehéz kormányzás után voltunk, amikor megszorító intézkedéseket kellett bevezetnünk, amikor a román oldalon felhajtóerőként működött a váltás igénye – mondta az elnök. Véleménye szerint az RMDSZ-nek azonosítania kell az elkövetett hibákat, tévedéseket, és minél előbb korrigálnia kell azokat. Választ kell adni arra, hogy miért nem tudott jobban mozgósítani, miért veszített szavazatokat, hogy levonhassák a következtetést és helyes döntéseket tudjanak hozni. A kiértékelésre egy hónapot adott, arra kérve mindenkit, ne seperjenek semmit szőnyeg alá, hiszen tavasszal kongresszust szerveznek, és addig el kell dönteni, hogyan tehetik rugalmasabbá, hatékonyabbá a szervezetet, amelynek meg kell erősödnie, hogy megőrizhesse az egységet és a hatékony érdekképviseletet.
Az EMNP az első pillanattól félretájékoztatta a magyar embereket
Az Erdélyi Magyar Néppárt parlamenti választásokon való szerepléséről szólva kijelentette: – Az EMNP az első pillanattól félretájékoztatta a magyar embereket, tudták, hogy semmi esélyük bejutni a parlamentbe. Ők azért voltak szomorúak az eredményhirdetést követően, mert mi bejutottunk, átléptük az ötszázalékos küszöböt. Ártani akartak és tudtak, a négy mandátum elvesztése az ő számlájukra is írható. A december 9-i választások ismét bebizonyították, hogy a verseny nem mozgósít, a bizonytalanokat nem hozza vissza, az embereket nem érdekli a politikusok vitázása, egymásnak feszülése.
Hogyan tovább?
Az elnök a továbbiakban kitért arra is, mit kezd az RMDSZ a felduzzasztott parlamentben, milyen formában tudja használni az érdekképviseletet, bővíteni a kisebbségi jogokat, megőrizni az elmúlt 23 év eredményeit, miként tud oda hatni, hogy a régióátszervezés ne sértse az erdélyi magyarok érdekeit, úgy megváltoztatni a választási rendszert, hogy az arányosság elve megmaradjon, hogyan lehet méltányos módon rendezni a visszaszolgáltatások ügyét, vagy hogyan lehet jövőt építeni a szülőföldön.
Fontos politikai gesztusnak nevezte Victor Ponta kormányfőnek a választások éjszakáján elhangzott nyilatkozatát, aki, bár tudta, hogy az USL-nek meglesz az alkotmánymódosításhoz szükséges kétharmados többsége, tárgyalásokat kezdeményezett az RMDSZ-szel. – Ez annak a felismerése, hogy a nemzeti kisebbségek ügyét nem szabad ideológiai kérdéssé tenni. Ezért értékeltük Victor Ponta nyilatkozatát. A kormányzó szövetség nélkülünk is alakíthat kormányt, vagy akár velünk. Erről kell ma beszélnünk, véleményt mondanunk – mondta, hozzátéve, hogy a területi elnökökkel való konzultációt követően kiderült, az RMDSZ opciója az, hogy ha együttműködésre kerül sor, ez legyen kormányzati. – Nem vagyunk abban a helyzetben, abban a tárgyalási pozícióban, mint négy vagy nyolc esztendeje, nem mi vagyunk a mérleg nyelve. Elvekről beszélünk ebben a pillanatban, ez pedig együttműködés esetén miniszteri tisztségeket jelent. Ha ellenzékbe megyünk, akkor egyetlen ügybe sem szólhatunk bele, nem számítanak a szavazataink. Harmadik opciót nem látok – mutatott rá a szövetségi elnök.
Beszámolt ugyanakkor, hogy Brüsszelben találkozott Wilfried Martensszel, az Európai Néppárt elnökével, akit tájékoztatott az RMDSZ parlamenti választásokon elért eredményeiről, a Szociállibe-rális Szövetséggel folytatott tárgyalásokról, és arról, hogy a Néppárt elnöke támogatásáról biztosította a szövetséget.
Végül kijelentette: Jövő héten döntés születik. Mi most mérlegeljünk, most nézzük meg, mi jobb, mi előnyösebb az RMDSZ-nek és az erdélyi magyaroknak, és adjunk felhatalmazást a formális tárgyalások lefolytatására.
A szövetségi elnök köszönetet mondott azoknak, akik elmentek szavazni december 9-én, és a tulipánra szavaztak. Gratulált a megválasztott jelölteknek, a kampánystáboknak, az RMDSZ megyei szervezeteinek, polgármestereknek, tanácsosoknak az elvégzett munkáért, köszönetet mondott a civil szervezetek, egyházak képviselőinek, akik arra buzdították a magyar embereket, hogy éljenek demokratikus jogukkal, menjenek minél nagyobb számban szavazni.
Az elnök tájékoztatóját követő vita során is a kormányzati részvétel igenlése körvonalazódott (a fontosabb hozzászólásokat holnapi lapszámunkban olvashatják). A testület Illyés Gyulát, Szatmárnémeti volt polgármesterét erősítette meg az önkormányzati főtitkár- helyettesi tisztségben, majd határozatokat fogadott el az RMDSZ kormányzati részvételéről.
Mózes Edith
Népújság (Marosvásárhely)

Miniszteri tisztséget kaphat az RMDSZ (Ülésezett a Szövetségi Képviselők Tanácsa)
Az RMDSZ-nek miniszteri szinten kell részt vennie a következő kormányban, vagy ellenzékbe kell vonulnia – jelentette ki Kelemen Hunor az RMDSZ kisparlamentjének tekintett Szövetségi Képviselők Tanácsának (SZKT) szombati marosvásárhelyi ülésén.
Az RMDSZ elnöke nyomatékosította: a szövetségnek azon az úton kell haladnia, amelyet hatékonyabbnak gondol a közösség képviseletére. Victor Ponta kormányfő egyébként hajlandónak is mutatkozott egy miniszteri széket adni a szövetségnek. Egy televíziós interjúban kifejtette: amennyiben Traian Băsescu államfő a pártokkal való, mára tervezett konzultációk után ismét neki ad kormányalakítási megbízást, és a Szociál-Liberális Szövetség másik két társelnöke – Crin Antonescu liberális és Daniel Constantin konzervatív pártvezér – is beleegyezik az RMDSZ kormányzati szerepvállalásába, hajlandó lenne miniszteri tárcát felajánlani a magyar szervezetnek.
Ellenzékben nincs esély
Kelemen Hunor RMDSZ-elnök a Szövetségi Képviselők Tanácsa hét végi ülésén a kormányzatban való miniszteri szintű részvételt vagy az ellenzékbe vonulást tartotta a két lehetséges megoldásnak. Érzékeltette azonban, hogy olyan körülmények között, amikor az egy héttel ezelőtti választásokon győztes Szociál-Liberális Szövetségnek még az alkotmánymódosításhoz sem lesz szüksége ellenzéki szavazatokra, gyenge érdekérvényesítési esélyeket kínál az ellenzékiség. Hozzáfűzte: a kormány parlamenti támogatása nem lehetséges, hiszen a választások nyerteseinek nincs szükségük az RMDSZ szavazataira. Az RMDSZ elnöke úgy vélekedett, nem lehet a kormányzati részvétel akadálya az RMDSZ és az SZLSZ közötti ideológiai különbség. „A szülőföld építése nem ideológiai opció, ez közösségi kérdés” – jelentette ki. Elmondta azt is: csütörtökön Brüsszelben járt, és Wilfried Martenst, az Európai Néppárt (EPP) elnökét tájékoztatta az RMDSZ előtt álló lehetőségekről. Az EPP elnöke biztosította, hogy bármilyen döntést hozna a szövetség, támogatja. Kelemen Hunor szerint ma vagy holnap születik döntés arról, hogy a szövetség részt vesz-e a kormányban. Az elnök az SZKT felhatalmazását kérte a jövő heti tárgyalásokra.
Vita az eredményekről
Az SZKT-n egyébként vita alakult ki az RMDSZ által elért eredményekről. Kelemen Hunor úgy értékelte, a magyar–magyar verseny nem mozgósította az erdélyi magyar választókat, a magyarság részvétele négy százalékkal elmaradt a román választókétól. „Egyik szemünk sír, a másik nevet” – értékelte az eredményt az RMDSZ elnöke. Mint mondta, sikerült biztosítani az erdélyi magyarság parlamenti képviseletét, de a szövetség négy parlamenti mandátumot veszített, és olyan alapemberei nem jutottak be a parlamentbe, mint Frunda György, aki két évtizeden át volt a szövetség szenátora. Az RMDSZ elnöke a mandátumok elvesztését az EMNP-nek tulajdonította. Szerinte az EMNP tudatosan megtévesztette a választókat, és vezetői a választás után nem a saját sikertelensége miatt voltak szomorúak, hanem azért, mert az RMDSZ-nek sikerült átlépnie az ötszázalékos parlamenti küszöböt. Azt is hozzáfűzte: a szövetség nem volt mindenütt felkészülve a magyar–magyar versenyre, és jövője attól függ, hogy képes lesz-e levonni a választási eredményekből a helyes következtetéseket. Az RMDSZ elnöke kijelentette: január végéig el kell végezni a választások részletes elemzését, és a következtetések alapján kell döntéseket hozni az RMDSZ tavasszal tartandó kongresszusán. „Ez az utolsó esély arra, hogy korrekciókat végezzünk, és 2016-ban ne izguljunk azon, hogy lesz-e ötszázalékos támogatottság” – figyelmeztetett. Kovács Péter, az RMDSZ kampánystábjának vezetője szerint a szövetség valamennyi kitűzött célját teljesítette, hiszen átlépte az ötszázalékos küszöböt, megőrizte a parlamenti képviselet nagyságrendjét, a magyarok által leadott szavazatok nagyobb hányadát szerezte meg, mint a nyári önkormányzati választásokon, és a képviselet földrajzi egyensúlyát is sikerült megőriznie. Ugyanakkor szinte valamennyi megszólaló aggodalmának adott hangot az elért eredmények miatt. Tánczos Barna, a szövetség újdonsült szenátora úgy fogalmazott, örömre van ok, jubilálásra alig. Frunda György ütötte meg a legkritikusabb hangot, akinek húszévi szenátorság után nem sikerült újabb mandátumot szereznie. Kijelentette: az EMNP-re leadott voksokat voltaképpen az RMDSZ elleni protesztszavazatoknak kell tekinteni. Úgy vélte, a kedvezőtlen eredményben döntő szerepe volt annak, hogy az RMDSZ nem lépett ki a jobboldali Boc-kormányból akkor, amikor az a népszerűtlen gazdasági intézkedéseket hozta.
Budapestre üzentek
Markó Béla volt RMDSZ-elnök az SZKT ülésén leszögezte: abszurdum annak örvendeni, hogy a magyarországi kormányoldal ezúttal nem szólt bele a választási kampányba, amikor az RMDSZ az utóbbi években magyarországi ellenszélben politizál. Szerinte igenis, üzengetni kell Budapestre. „Nemcsak azok tették fel a magyar nemzet sorsára az életüket, akik Budapestről üzengetnek nekünk, hanem mi is feltettük” – érvelt a politikus. A volt elnök úgy vélte: Magyarországon esélyeket játszanak el azzal, hogy gyöngítik az RMDSZ-t. „Az erdélyi magyarság és a magyar nemzet jövőjét játsszák el azzal, hogy nem ismerik fel: akár szeretik, akár nem, de támogatni kell az RMDSZ-t” – jelentette ki. Az SZKT ülése után Kelemen Hunor újságíróknak kijelentette: ő maga nem kíván a sajtón keresztül üzengetni Budapestre. Hozzáfűzte azonban, hogy a magyarországi kormányoldal támogatása nélkül nem jöhettek volna létre az RMDSZ ellenzékét képező erdélyi magyar pártok. A választások eredményeit értékelő testületi ülésen egyébként Márton Árpád képviselő is utalt a pártok megnevezése nélkül az erdélyi magyar ellenzék magyarországi kapcsolataira. A Kovászna megyei képviselő azt a hadviselési taktikát ajánlotta megfontolásra a testületnek, amely során elvágják az ellenfél csapatainak utánpótlását.
Ponta nyitott az együttműködésre
„Hajlandó lennék miniszteri tárcát adni az RMDSZ-nek, hogy megóvjuk többségünket és kormányunkat az olyan megítéléstől, miszerint ez is olyan kétharmad, mint a szomszédos Magyarországé, amely elnyomja a politikai és nemzeti kisebbségeket” – jelentette ki Victor Ponta miniszterelnök a hét végén. Hozzáfűzte azonban: az RMDSZ bevonásáról csak a Szociál-Liberális Szövetség liberális és konzervatív társelnökével közösen, a kormányalakítási megbízás után döntenek. Ugyanabban a televízióműsorban Crin Antonescu liberális pártelnök megerősítette: a baloldali szövetség és az RMDSZ vezetői már a választás előtt tárgyaltak arról, hogy közösen alakítsanak ki többséget a parlamentben. Antonescu viszont kifejtette: szerinte nem az RMDSZ kormányzati szerepén múlik Románia külföldi megítélése, hanem a kisebbségek jogainak tiszteletben tartásán. Traian Băsescu államfő ma konzultál a parlamenti pártokkal, majd megnevezi miniszterelnök-jelöltjét. Az új parlament szerdán tartja alakuló ülését.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Tanulságkereső
Az RMDSZ-nek egy-két tanulságot le kellene vonnia, nemcsak szerénynek mondható választási eredményeiből, nemcsak az alakulgató magyar ellenzéki pártok megsemmisítésére igyekvő gyürkőzéseiből, nemcsak abból a feltétlen bizalomból, melyet a román politika iránt táplált, s mely – most bebizonyosodott – fabatkát sem ért, hanem abból a Magyarország-ellenes kampányból is, melyet, az elmúlt hónapokban olyan  nyíltan és kendőzetlenül  folytatott.
Több mint tizennyolc éves kormányzati szerepvállalásukat nem nullázhatja le senki, különösképp, aki még emlékszik, milyen lelkiállapotban élte meg a magyarság az 1989-es fordulatot, mily mélyen, gyökereiben rendült meg önmagába és megmaradása esélyeibe vetett hite. Az RMDSZ kétségtelenül hozzájárult e gyógyulási folyamat beindulásához, s a  különféle kormányokban való részvétel is mindaddig elfogadhatónak volt tekinthető, míg a hatalmi gőg túl nem burjánzott vezetőiben, elhitetvén magukkal is, hogy sorozatos megalkuvásaik nélkül nincs élet  a Székelyföldön, Erdélyben, de még Romániában sem.
Szombaton, az utolsó SZKT-n újból kormányban érezték magukat, s nagy terveket kovácsoltak. Márton Árpád képviselő például „azt a hadviselési taktikát ajánlotta megfontolásra a testületnek, amely során elvágják az ellenfél csapatainak utánpótlását”, azaz a többszínű magyar közéleti gondolkodás lehetőségét is. Markó Béla meg azt üzente: „A magyarországi politikusoknak tudniuk kellene, esélyeket játszanak el azzal, hogy gyengítenek minket. Ha a választási eredményeink mögötti okokról beszélünk: ezek között az is benne van, hogy az elmúlt éveket nem magyarországi hátszéllel politizáltuk végig, hanem egy magyarországi ellenszélben, és ez óriási különbség.” De még mennyire az, s bár nem nehéz innen eldönteni, hogy ki kezdte fújni a passzátszelet, bizonyos, hogy végigdörgölőzték a magyar szocialista kormányuralmat, s öklüket rázták, hogy nemzetegyesítő szándékkal későbbi kormányok már ne avatkozzanak az erdélyi magyarság belügyeibe. Igényt tartva közben pénzre, paripára, fegyverre. Egyébként is az utánpótlás elvágására készülni, személyi vagy csoportsértődésből következetes Magyarország-ellenes hangulatot kelteni Erdélyben, miközben folyamatosan az épp hatalmon lévő bukaresti román kormányoknak gazsulálnak, nagyon visszatetsző dolog. Most Bukarestben eldöntetett, nincs szükség az RMDSZ-re. Kelemen Hunor hétfőn estefelé csak ámult-bámult, s mintha nem is értette volna Pontáékat, hisz még a választások előtt, útban Brüsszel felé a repülőn a régi-új miniszterelnökkel megitták együttműködésükre az áldomást. Aztán másként döntöttek. S miközben teljes képviseletünkre hivatkozva mindannyiunkat beültetnének a szitába, mit Bukarestben pofoznak, nekünk, erdélyi gyalogmagyaroknak is tovább kell néznünk tanulságkeresőbe.
Simó Erzsébet
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Négy kormány, három kormányfő, két választás
Politikai szempontból a kilencvenes évek eleje óta a legmozgalmasabb volt az idei esztendő, amelynek során négy kormány, három kormányfő váltotta egymást, két választást és egy referendumot tartottak.
Ötödik Boc után Ungureanu
Az év elején a gazdasági-társadalmi válság, de a rossz kormányzás által megkövetelt megszorító intézkedések következtében a Boc-kormány és vele együtt a kabinetért szinte kezességet vállaló Traian Băsescu népszerűsége meredeken zuhanni kezdett. Az utolsó döfést talán az év elején az államfő Raed Arafat elleni támadásai jelentették, amelynek következtében a romániai rohammentő-szolgálatot megalapító palesztin orvos lemondott az egészségügyi tárcánál betöltött államtitkár-helyettesi tisztségéről.
Az ennek nyomán beindult tüntetések alkalmával a résztvevők az elején még csak Arafat mellett álltak ki, néhány nappal később azonban már a Boc-kormány és Traian Băsescu ellen skandálták jelszavaikat, így aztán már a doktor államtitkár-helyettesi tisztségébe való visszahelyezése sem elégítette ki őket. Mindennek következtében Emil Boc február 6-án lemondott ötödik kormányfői tisztségéből.
A hatodik Boc-kormány kinevezését Traian Basescu úgy látszik, már nem tartotta lehetségesnek, ezért a Külső Hírszerző Szolgálat igazgatóját, Mihai Răzvan Ungureanut nevezte ki a kormány élére, akit február 9-én meg is szavazott a parlament.
Ungureanu – alighanem az államfőtől kapott utasítások szerint – megpróbálta „átkozmetikázni” a kormányt, igyekezett a Boc-kormányokban még nem szerepelt tárcavezetőket kinevezni. Kísérletét azonban a sajtó meghiúsította: az újságírók „kiszimatolták” ugyanis, hogy az új tárcavezetők a régi miniszterek kezes emberei voltak. Így nem csoda, hogy mindössze 78 napnyi országlás után Ungureanu kormánya csúfosat bukott a szociáldemokraták és a nemzeti liberálisok által benyújtott bizalmatlansági indítvány nyomán, amelyet megszavaztak a nem magyar kisebbségek, de a demokrata liberálisoktól az ellenfélhez átállt politikusok is.
Hatalomra került ellenzék
Mindezek után Traian Băsescu államfő már jónak látta azt, hogy ha a kormányalakításnál lemond a teljesen népszerűtlen demokrata liberálisokról, így az ellenzéki Szociál-Liberális Szövetség legnagyobb pártjának elnökét, a szociáldemokrata Victor Pontát bízta meg az újabb kabinet felállításával. Kormányát május 7-én szavazta meg a törvényhozás, a kabinetet mellé állt a korábban a demokrata liberálisokat és Traian Băsescut támogató Országos Szövetség Románia Haladásáért nevű tömörülés is.
Victor Ponta tisztában volt azzal, hogy Raed Arafat elmozdítása csak ürügy volt a tüntetésekhez, a lakosság ugyanis teljes mértékben elégedetlen volt Bockék egymást érő megszorító intézkedéseivel, ezért országlását a demokrata liberálisok által 25 százalékkal megkurtított bérek visszaállítását ígérve indította, az első lépésben nyomban 8 százalékos béremeléssel kezdve.
Ennek nem kevés serepe volt abban, hogy a Szociál-Liberális Szövetség a helyhatósági választásokat a szavazatok 50 százalékával, a legtöbb megyeitanácsi elnökséget és a legtöbb polgármesteri tisztséget megszerezve nyerte meg.
Egy hét, amely megrengette Romániát
Időközben tovább romlott Traian Basescu államfő és a Szociál-Liberális Szövetség vezetői közötti amúgy sem felhőtlen viszony, aminek nem használt az a körülmény sem, hogy Victor Ponta akarta képviselni Romániát az Európai Tanácsban az államfő helyett – az alkotmánybíróság azonban az államfőnek adott igazat.
Ezért a Szociál-Liberális Szövetség megkezdte Traian Băsescu államfői tisztségből történő újabb felfüggesztésének folyamatát, amelyet igyekezett a legrövidebbre szabni. Így alig egy hétre volt szükségük a szociálliberálisoknak ahhoz, hogy elmozdítsák a két ház demokrata liberális elnökét, Vasile Blagát és Roberta Anastasét, őket Crin Antonescuval és Valeriu Zgoneával helyettesítették. Az addig a parlament ellenőrzése alatt álló Hivatalos Közlönyt Victor Ponta kormányának felügyelete alá helyzeték, leváltották a népügyvédet, akinek joga volt felülbírálni a kabinet döntéseit. Emellett a kormány kiadott egy sürgősségi rendeletet, amelynek értelmében lecsökkentették a felfüggesztett államfő sorsáról döntő népszavazáson való részvételi arányt.
Mindezek után a parlament július 6-án felfüggesztette tisztségéből Traian Basescut.
Győztesek vereségei
Csakhogy a szociálliberálisok ezt követően néhány vereséget szenvedtek. Az Alkotmánybíróság döntése értelmében a népszavazás csakis akkor érvényes, ha az összes választók több mint a fele az urnákhoz járul. Így a referendum, bár a résztvevők hatalmas többsége, közel 83 százaléka szavazott Traian Basescu ellen, nem volt érvényes, mivel a részvétel mindössze 46,2 százalékos volt.
Ezt még romániai szempontból nézve is különös csatározás követte: a kormány amolyan „mini-népszámlálást” kívánt végrehajtani, amelynek nyomán megállapították volna, hogy a lakossági csökkenéssel arányosan visszaesett a szavazati joggal rendelkező állampolgárok száma is. Az alkotmánybírák azonban a kabinetnek ezt a szándékát is keresztülhúzták.
A választási listák módosítására tett sikertelen kísérletei nyomán lemondott tisztségéből a közigazgatási és belügyminiszter, Ioan Rus, valamint a tárca közigazgatási feladatokért felelős megbízott minisztere, Victor Paul Dobre.
Az alkotmánybírák mindezek után augusztus 12-én érvénytelennek mondták ki a népszavazást, így az államfő, 52 napig tartó felfüggesztés után visszatérhetett tisztségébe.
„Meg nem támadási” paktum
A Cotroceni palotába visszatérve Traian Băsescu novemberig kerülte a nyilvánosságot, a parlamenti választási kampány beindulásakor azonban már előtt több alkalommal is kikelt a szociál-liberálisok ellen, egyebek között azt is hangoztatva, hogy semmiképpen sem fogja majd kormányfőnek kinevezni Victor Pontát.
A nyugati kancelláriákat – akárcsak Traian Băsescu felfüggesztése idején az alkotmányosság és a jogállam kérdései – ez úttal az államfői intézmény, valamint a választások nyomán vélhetően kialakuló, szociálliberális többséget összesítő parlament és szociálliberálisok kormány közötti háborúzás aggasztotta.
A választások igazolták a papírformát: a szociálliberálisok 60 százalékkal győztek, a parlamenti mandátumok kétharmadát megszerezve. Traian Băsescu lehetősége teljes mértékben beszűkültek, így kénytelen volt másodjára is kormányfőé kinevezni Victor Pontát. Brüsszel és Washington megnyugtatására azonban a miniszterelnök és az államfő „békés egymás mellett élési” megállapodást írt alá. A dokumentum tisztázza az államfő és a kormányfő feladatait: előbbi felelősségébe tartoznak a külpolitikával, a biztonság- és védelmi politikával kapcsolatos feladatok, valamint az ország képviselete az Európai Tanácsban, míg utóbbi a gazdasági és társadalmi politikákkal, az ország kormányzásával, a napirenden lévő problémákkal foglalkozik. A felek azt is megfogadták, hogy kerülik az egymás elleni nyilvános támadásokat.
A második Ponta-kormányt pedig a parlament 402 igennel 120 nem ellenében beiktatta.
2012: politikai eseménynapló
Időpont Mi történt
01.12. Megindulnak a tüntetések Raed Arafat államtitkár-helyettesi tisztségéből történt elmozdítása ellen
02.06. Emil Boc lemond miniszterelnöki tisztségéből
02.09. Az Ungureanu-kormányt beiktatja a parlament
04.27. Az Ungureanu-kormányt megbukik a bizalmatlansági indítvány során
05.07. A parlament megszavazza  Victor Ponta kormányát
06.10 A szociál-liberálisok 46,9 százalékos győzelme a helyhatósági választásokon
07.05. A Ponta-kormány csökkenti a referendumon való részvétel arányát
07.06. A parlament felfüggeszti államfői tisztségéből Traian Basescut
07.11. Az Alkotmánybíróság határozata szerint a szavazók több mint felének részvétele szükséges a referendum hitelesítéséhez.
07.29. Érvénytelennek mondják ki az államfő felfüggesztésére kiírt referendumot
08.29. Traian Basescu ismét elfoglalhatja helyét az államfői palotában
12.09.A szociál-liberálisok 60 százalékkal nyerik a parlamenti választásokat
12.21. A második Ponta-kormányt beiktatja a parlament
Maszol.ro

A Securitate egy volt kémelhárítója kerül az EP- be
A Securitate – az egykori kommunista titkosszolgálat – egy volt tisztje kerül Romániából az Európai Parlamentbe – közölte keddi számában a România Libera című napilap.
Dan Zamfirescu a Nagy Románia Párt (PRM) jelöltjeként kap mandátumot, miután a párt listáján 2009-ben EP-képviselővé lett Gigi Becali futballmecénást decemberben a román parlament képviselőjévé választották, és lemondott európai parlamenti mandátumáról.
Zamfirescuról, aki 1980-tól 1990-ig a Securitate, majd 1990- től 2002-es nyugdíjazásáig a Román Hírszerző Szolgálat tisztje volt, a román átvilágítási intézet 2007-ben megállapította, hogy a rendszerváltás előtt "politikai rendőrségi tevékenységet" folytatott – írta a bukaresti lap.
"Én a Securitate tisztje voltam, nem besúgó. A kötelességemet teljesítettem, és azt teszem halálomig: szükség esetén kész vagyok fegyverrel a kezemben meghalni a hazáért. Büszke vagyok arra, hogy a román kémelhárítás tisztje voltam" – idézte a România Libera Zamfirescut.
Corneliu Vadim Tudor EP-képviselő, a PRM elnöke hivatalos átiratban értesítette a román állandó választási hatóságot arról, hogy a párt pótlistájáról Zamfirescut küldik Becali helyett Brüsszelbe. A România Libera úgy tudja, a párt európai parlamenti listáján egy másik jelöltet illetett volna a mandátum, de Vadim Tudor szerint azért ugrották át az illetőt, mert már nem tagja a PRM-nek, nem fizette rendesen a tagdíjat, és már három éve nem látták a pártszékházban.
A pásztorból lett milliárdos üzletember Gigi Becalit, a bukaresti Steaua futballklub tulajdonosát annak ellenére választották meg 2009-ban Nagy Románia párti EP-képviselőnek, hogy a választási kampány jelentős részét – egy önbíráskodás gyanúja miatt elrendelt – előzetes letartóztatásban töltötte. Az idegengyűlölő kijelentései miatt több ízben megbírságolt Becalit decemberben a Nemzeti Liberális Párt színeiben választották parlamenti képviselővé Bukarestben.
Népújság (Marosvásárhely),

Aláírta Ponta Frunda tanácsosi kinevezését
Aláírta Victor Ponta miniszterelnök azt a dokumentumot, amely szentesíti Frunda György, az RMDSZ vezető politikusa kinevezését a kormányfő kisebbségügyi és külpolitikai tanácsadójává. Frunda díjmentesen végzi majd tanácsadói feladatait.
Mint arról beszámoltunk, Ponta múlt pénteken jelentette be, hogy jogi, külpolitikai és kisebbségügyi tanácsadójává nevezi ki Frundát, aki 1990 és 2012 között folyamatosan tagja volt a bukaresti parlamentnek, a december 9-i választások nyomán azonban elvesztette szenátori mandátumát.
Frunda egyébként egy szerda esti televíziós műsorban úgy vélekedett: a román alkotmány első cikkelye, amely nemzetállamként határozza meg Romániát, érzelmi alapú meghatározás, amely nem jár politikai következményekkel.
A politikus a Digi 24 hírcsatornának nyilatkozva emlékeztetett: az alkotmány csupán néhány sorral lejjebb már megemlékezik a nemzeti kisebbségekről. „Egyszerűen érzelmi alapú meghatározásról van szó. Mi azonban egyenlők akarunk lenni a többségiekkel. Egyébként Románia költségvetését már nem Bukarestben rögzítik, hanem Brüsszelben” – ecsetelte Frunda. Úgy vélte, az egységes és oszthatatlan nemzetállamra vonatkozó cikkelyt akkor törlik az alkotmányból, amikor lesz olyan román párt, amely hajlandó ezt felvállalni.
Balogh Levente
Krónika (Kolozsvár),

Bevenni Brüsszelt!
Úgy hírlik, legalább egymillió uniós állampolgár támogató aláírásával elérhető, hogy Brüsszelben, Strasbourgban vagy Luxembourgban, a nyugati világ elefántcsonttornyaiban valamivel feljebb kerüljön a problémás ügyek poros paksamétájában az európai őshonos kisebbségek jogaiért harcolók követeléslistája.
Merthogy az érdekvédelmi szervezetek, intézetek, szakbizottságok több évtizedes feltáró munkája, felmérései, jelentései, a számtalan egyéni és közösségi sérelem közvetítése eddig nem hatották meg az öreg kontinens birodalmi titkárait.
Az érdemi előrelépés reményében kötött most megállapodást Kelemen Hunor RMDSZ-elnök Bolzanóban a Dél-tiroli Néppárt és az Európai Nemzetiségek Föderatív Uniójának vezetőjével. A kezdeményezők a Lisszaboni szerződésben biztosított, tavaly tavasszal életbe léptetett jogi eszköz segítségével próbálnák lépésre kényszeríteni az Unió vezetőit: az Európai polgári kezdeményezés néven elfogadott eljárás az Unió legalább egymillió, minimum hét EU-s országot képviselő állampolgára számára lehetővé teszi, hogy az Európai Bizottság hatáskörébe tartozó kérdésekben jogalkotást kérjen.
A minap Dél-Tirolban kötött megállapodás aláírói egy polgári bizottság létrehozásáról döntöttek, amelynek feladata a kezdeményezés benyújtása, valamint az aláírásgyűjtési kampány lebonyolítása lesz. Itthon tavaly ilyenkor – jellemző módon – még azon vitatkozott az EMNT, az SZNT és az RMDSZ, valójában melyikük is áll a kezdeményezés élén. Mára azonban remélhetőleg mindenkiben tudatosult, hogy nemcsak erdélyi, hanem összeurópai összefogásra van szükség a nagy lobbioffenzíva megindítására. A legfőbb ellenség Nyugat-Európa kényelmes tudatlansága – azt kell megértetni végre az uniós döntéshozókkal, hogy mondjuk egy, a román többség szidalmazásai, bántalmazásai közepette a szórványban felnövő magyar gyerek iskolai megaláztatásai ugyanúgy életre szóló, gyógyíthatatlan lelki sebeket okozhatnak, mint a zsidózás, a négerezés, a cigányozás. Mert jelenleg Brüszszelben még abból is nagyobb perpatvar kerekedhet, ha itt-ott kivágnak néhány fát vagy sterilizálnak egy-két kóbor állatot.
Páva Adorján
Krónika (Kolozsvár),

EB-jelentés: Ismét elégtelenre vizsgázott Románia
Romániának többet kellene tennie igazságszolgáltatási rendszerének függetlensége érdekében – ez az egyik fő következtetése az Európai Bizottságnak (EB), amely tegnap ismertette az unió végrehajtó szerve által készített szokásos jelentést az igazságszolgáltatás helyzetéről. Kiderült az is, hogy hazánk egyelőre nem szabadul Brüsszel árgus tekintete elől, hiszen az év végén újabb jelentés várható. Az Európai Unió (EU) már 2007. január 1. óta kíséri figyelemmel a hazai igazságszolgáltatást. Victor Ponta miniszterelnök szerint vannak ténybeli tévedések is a jelentésben, és bírálta Brüsszelt, hogy nem működött együtt a kormánnyal a dokumentum elkészítésében. Az ellenzék szerint a mostani uniós értékelés tükrében Romániának tovább csökkentek az esélyei, hogy belátható időn belül csatlakozhasson a schengeni övezethez.
Az Európai Bizottság (EB) elégedetlen a román jogállamiság állapotával, és szerdai jelentésében úgy véli, hogy az országnak többet kell tennie a független igazságügy szavatolása érdekében. Az EB bírálja Romániát, mert az ország nem tesz eleget a demokrácia védelmét célzó vállalásainak, amint azt a kormány és az államfő tavalyi vitáját követően megfogalmazták. Jóllehet a kormány tett lépéseket az alkotmány tiszteletben tartása érdekében, de továbbra is megengedi az igazságügyi rendszer politikai befolyásolását. Így hiába merültek fel kételyek a kormány több tagjának támadhatatlanságát illetően, ezek továbbra is tisztségükben maradtak.
A jelentés megállapítja, hogy Bukarest az EB javaslatai közül nem mindet ültetette át a gyakorlatba. Mark Gray, az EB szóvivője szerint az elmúlt hat hónapban voltak ugyan előrelépések, de a kormánynak többet kell tennie az igazságszolgáltatás függetlensége és a jogállamiság szavatolása érdekében. Rámutatott: aggodalomra ad okot az igazságszolgáltatás különböző intézményeiben tapasztalható bizonytalanság. A jelentés először tér ki arra, a rendszerben dolgozó személyek részéről több panasz érkezett arra vonatkozóan, hogy zaklatták őket. Gray szerint a médián keresztül zaklatták ezeket a személyeket. Rámutatott: a dokumentum nem nevez meg újságírókat vagy médiaintézményeket, hanem csak a jelenségre hívja fel a figyelmet. Tavaly Aspazia Cojocaru alkotmánybíró tett feljelentést amiatt, hogy halálosan megfenyegették, miután ő is megszavazta: érvénytelen volt a Traian Băsescu államfő leváltására irányuló népszavazás.
Brüsszel továbbra is elvárja, hogy olyan legfőbb ügyészt és korrupcióellenes főügyészt nevezzenek ki, aki általános szakmai köztiszteletnek örvend, és akit elfogad a Legfelső Bírói Tanács (CSM). A két posztot jelenleg ideiglenes vezetők töltik be, miután először a CSM, majd Băsescu is elutasította a Mona Pivniceru igazságügyi miniszter által javasolt személyek kinevezését.
Arra a kérdésre, hogy Románia csatlakozhat-e a schengeni övezethez, Gray megismételte: az EB szerint Románia teljesítette a csatlakozáshoz szükséges technikai követelményeket. Több uniós tagállam, de főleg Hollandia azonban az igazságszolgáltatási jelentéstől teszi függővé az integráció jóváhagyását.
Victor Ponta miniszterelnök szerint tévedéseket tartalmaz az EB jelentése. Szerinte a dokumentum csak „értékel”, az uniós hatóságok viszont nem akartak együttműködni a kormánnyal. Ponta főleg azt a kijelentést kifogásolta, hogy a kormányban „problémás” miniszterek lennének. Szerinte ugyanis kabinetjében nincsenek olyan miniszterek, akik ellen jogi vizsgálat folyna, és mentelmi joguk ezt akadályozná. Szerinte ezt a pontatlanságot ki lehetett volna küszöbölni, ha az unió megkérdezte volna alaposabban a román hatóságokat.
Emil Boc, a Demokrata Liberális Párt (PDL) volt elnöke szerint a jelentés tovább rontja Románia esélyeit arra, hogy csatlakozzon a határellenőrzés nélküli övezethez. Boc szerint ezért főleg a Ponta-kormány a hibás, hiszen nagy károkat okoztak Romániának mindazzal, amit tavaly tettek az államfő felfüggesztése kapcsán.
B. T
Szabadság (Kolozsvár),

Kitűzik zászlóikat?
Akár világot is bejáró sajtófotó lehetett volna, ha fényképet készítenek, amikor Codrin Munteanu Sepsiszentgyörgyön kitűzte a román zászlót a székely zászló elé. A fotó címe: Codrin Munteanu meghódítja a Székelyföldet. Ilyen zászlókitűzéses témájú fotóból már kettő is világhírű lett.
Mindkettő 1945-ben, még a második világháború idején készült. Az egyik – Zászló Iwo Jima szigetén címmel – akkor készült, amikor az amerikai katonák elfoglalták a japán szigetet, a másik – a Zászló a Reichstagon –, amikor az oroszok bevették Berlint. A felvétel elkészült, és hatalmas botrány lett volna belőle, mert előhívás után kiderült, hogy az egyik orosz katonának, aki a zászlókitűző lábát fogja, mindkét kezén karóra van. Ezért retusálni kellett, nehogy a nézőnek eszébe jusson, hogy a szovjet katona „dáváj csász!” jelszóval összeszedte az órákat.
Az is lehetséges, hogy készült fénykép a szentgyörgyi zászlókitevésről, csak azon is kell még retusálni, mert a felvételen volt prefektusunk zsebéből olyan székely zászlók lógtak ki, amelyeket a megyében leszedetett, esetleg saját kezűleg leszedett. Ő sokkal nagyobb hős, mint Hunyadi János katonája, Dugonics Titusz, aki a nándorfehérvári csatában 1456-ban azért harcolt, hogy megakadályozzon egy törököt az egyetlen zászló kitűzésében, ezért magával rántotta a mélybe, és így hősi halott lett. A prefektus viszont hány zászló kitűzésének magakadályozása ellen harcolt!?
Most nem tudni, miként alakul küzdelme, mert a Székelyföldön elért győzelmei elismeréseként felvitte Isten (vagy inkább Mircea Duşa honvédelmi miniszter) a dolgát… Bukarestbe. A román honvédők ugyanis azt állítják, hogy a prefektusnak egyszerűen nincsenek eszközei, fegyverei a renitens székelyek és azok zászlói ellen. De a védelmi minisztériumból tud szerezni, és azokkal, majd ha visszatér, lehet, hogy lőni is fog. A tüzérségi előkészítés már az Antena3 televízió segítségével megtörtént, és a székelyeknek újabb támadásokra kell felkészülniük.
Vezetőik is szorgalmasan készülnek a csatákra. Élesítik nyelvüket, fenik fogaikat, hegyesítik bajszaikat. A zászlóháború állóháború lesz. Miután az ügyészségen tüzetesen megvizsgálják a megrongált román lobogót, azt meg fogják javítani, és visszahelyezik a székely jelkép elé. Ezután a székelyek eléje helyeznek egy másik székely zászlót, de az új prefektus sem maradhat le, hanem tesz majd eléje egy másikat. A játékot addig lehet folytatni, míg be nem zászlósítják a prefektúra és a megyei tanács előtti teret.
Én viszont békésebb zászlólobogtatásokban reménykedem. Brüsszelben az összes tagállam zászlója lóg vagy leng. Nálunk is ki lehetne tűzni bár hármacskát egymás mellé. A székelyt, a románt és az unióst. Jelen lenne: a tanácselnök, az új prefektus és az Európai Unió főnöke. A családias hangulatú eseményről aztán családi fotó is készülne: Tamás, Marinescu és Barosso kitűzik zászlóikat címmel, amely bejárná a világot.
Kuti János
Háromszék
Erdély.ma,

Székelyzászló-ügy – Ponta szerint Románia nem tűri el, hogy kioktassák
Románia nem tűr el senkitől leckéket, hogyan alkalmazza a törvényeit – hangoztatta Victor Ponta miniszterelnök szerdán arra reagálva, hogy Németh Zsolt, a Külügyminisztérium parlamenti államtitkára a Székelyföldön dúló „zászlóháború" ellen emelt szót, és azt kérte a román kormánytól: szüntesse be a szimbolikus agressziót az erdélyi magyar közösség ellen.
Ponta a szerdai kormányülés elején, a sajtó jelenlétében hozta szóba a témát.
„Arra kérem, külügyminiszter úr, hogy mielőtt Brüsszelbe indul, adjon határozott választ, hogy nem tűrünk – tartózkodnék a nem diplomatikus kifejezéstől, de normális esetben ezeket szemtelenségeknek nevezném -, de nem tűrünk semmilyen leckét senkitől arról, hogyan alkalmazzuk a törvényeket Romániában" – mondta Victor Ponta.
A román kormányfő hozzátette, úgy véli, Románia a legmagasabb európai szabványokat alkalmazza a kisebbségek képviselete és a helyi autonómia terén.
„Ha valaki Romániában akar választási kampányt folytatni, arra határozottan kell reagálni, anélkül persze, hogy csapdába esnénk, de nem hinném, hogy valaki megmondhatja nekünk, milyen zászlókat és hogyan függesszünk itt ki. Nem akarom, hogy provokációk csapdájába essünk, de annak a látszatát is szeretném elkerülni, hogy külföldről adnak nekünk leckéket. Nehogy valaki is azt képzelje, hogy túl sokszor odafordítjuk a másik arcunkat is" – mondta a szerdai kormányülésen a román miniszterelnök.
Németh Zsolt részt vett kedden azon az ünnepségen, amelyen a Budafok-Tétény polgármesteri hivatalának falára kitűzték a székely lobogót. A Külügyminisztérium parlamenti államtitkára úgy fogalmazott: azáltal, hogy Kovászna és Hargita megye kormánymegbízottai körlevélben tiltották meg a székely zászló kitűzését, „szimbolikus agressziónak vagyunk szemtanúi".
Az államtitkár egyben arra buzdította a magyarországi önkormányzatokat, hogy szolidaritást vállalva a székelyföldi településekkel, tűzzék ki a székely zászlót, ami az autonómia melletti kiállás lesz. MTI
Erdély.ma,

Diplomáciai síkra terelték (Székelyzászló-ügy)
Románia nem tűr el senkitől leckéket, hogyan alkalmazza a törvényeit – hangoztatta Victor Ponta miniszterelnök tegnap, arra reagálva, hogy Németh Zsolt magyar külügyi államtitkár a Székelyföldön dúló zászlóháború ellen emelt szót kedden, és azt kérte a román kormánytól: szüntesse be a szimbolikus agressziót az erdélyi magyar közösség ellen.
Bogdan Aurescu külügyi államtitkár elfogadhatatlannak minősítette magyar kollégája kijelentéseit. Magyarország bukaresti nagykövetét tegnap sürgősen bekérették a román külügyminisztériumba, ahol Füzes Oszkár egyebek mellett hangsúlyozta: Magyarország szolidáris a székelységgel, amikor azt tapasztalja, hogy elvitatják tőle a nemzeti jelképek használatának alapvető jogát. Victor Ponta a tegnapi kormányülés kezdetén, a sajtó jelenlétében hozta szóba a témát, cselekvésre szólítva fel az illetékes tárcavezetőt. „Arra kérem, külügyminiszter úr, hogy mielőtt Brüsszelbe indul, adjon határozott választ, hogy nem tűrünk – tartózkodnék a nem diplomatikus kifejezéstől, normális esetben ezeket szemtelenségeknek nevezném – semmilyen leckét senkitől arra, hogyan alkalmazzuk a törvényeket Romániában” – mondta a kormányfő. Hozzáfűzte: úgy véli, Románia a legmagasabb európai szabványokat alkalmazza a kisebbségek képviselete és a helyi autonómia terén. „Ha valaki Romániában akar választási kampányt folytatni, arra határozottan kell reagálni, anélkül persze, hogy csapdába esnénk, de nem hinném, hogy valaki megmondhatja nekünk, milyen zászlókat és hogyan függesszünk itt ki. Nem akarom, hogy provokációk csapdájába essünk, de annak a látszatát is szeretném elkerülni, hogy külföldről adnak nekünk leckéket. Nehogy valaki is azt képzelje, hogy túl sokszor odafordítjuk a másik arcunkat is” – mondta Victor Ponta kormányfő a tegnapi kormányülésen a székelyzászló-ügy kapcsán. A román külügyi tárca tegnapi közleményében az áll: Németh Zsolt magyar külügyi államtitkár nyilatkozata elfogadhatatlan, ellentétben áll Románia és Magyarország stratégiai partnerségi kapcsolatával, valamint a jószomszédi viszony szellemiségével. A dokumentum Bogdan Aurescu külügyi államtitkárt idézi, aki szerint Románia nem fogad el olyan „sajnálatos beavatkozásokat”, amelyek megsértik a román alkotmányos és törvényes kereteket. Aurescu szerint Németh Zsolt a kijelentésével egyértelműen az etnikai alapú területi autonómia mellett foglalt állást, amelyet nem tesz lehetővé a román alkotmány, és amely nem része a nemzeti kisebbségek jogainak védelmét szabályozó európai szabványoknak. „Ezért a román külügy határozottan elutasítja ezt a kezdeményezést” – olvasható a dokumentumban. A külügyminisztérium úgy véli, Románia teljes mértékben teljesíti a nemzetközi megállapodásokban vállalt kisebbségvédelmi előírásokat, mi több, a kisebbségvédelem területén a „román modellt” nemzetközi szinten is elismerik.
Magyarország szolidáris a székelységgel
Magyarország szolidáris a székelységgel, amikor azt tapasztalja, hogy elvitatják tőle a nemzeti jelképek használatának alapvető jogát – egyebek mellett ezt hangsúlyozta Füzes Oszkár, Magyarország bukaresti nagykövete tegnap a külügyminisztériumban, ahová a román fél kérette be. A diplomata elmondta: azt közölték vele, hogy Románia számára nem elfogadható a magyar fél által használt szimbolikus agresszió kifejezés, ugyanakkor Bukarest szerint az országban a kisebbségi jogok a legmagasabb szinten érvényesülnek, és Románia érdekelt a két ország közötti jó kapcsolat fenntartásában. Válaszában a nagykövet rámutatott: nem a magyar fél kezdte a jelképek körüli konfliktust. Ez azzal indult, hogy a Kovászna megyei prefektus eltávolíttatta a székely zászlót – mondta. „Normális dolognak tartjuk, ha a székelyek használják jelképeiket, ez alapvető joguk, ez a románok jogos érzékenységét nem sértheti” – nyilatkozta Füzes Oszkár. A román félnek kifejtette továbbá: az is természetes, hogy ilyen helyzetben Magyarország szolidáris a székelységgel. A kisebbségi jelképek használatának akadályozása ügyében kialakult helyzet megoldásának kulcsa Románia kezében van, a romániai magyarságnak jogában áll használnia szimbólumait, ezért Magyarország támogatja a székely zászló használatát – tájékoztatott tegnap a magyar külügyi tárca. A közlemény szerint Füzes Oszkár arra is felhívta a figyelmet, hogy az elmúlt időben több olyan eset történt, amely a hatályos román jogi szabályozással ellentétes, sérti a magyar közösség jogait, ezek orvoslása elengedhetetlen. A nagykövet példaként említette a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem megoldatlan ügyét és a magyar nyelv visszaszorításáért tett önkormányzati intézkedéseket, amelyek orvoslását Magyarország elengedhetetlennek tartja – áll a közleményben.
Németh Zsolt: Ponta félreértett
Németh Zsolt külügyi államtitkár szerint Victor Ponta román miniszterelnök valamit félreért, amikor a székelyzászló-használat ügyével összefüggésben úgy nyilatkozik, Románia nem tűri el, hogy kioktassák. Ponta szavaira reagálva elmondta: „Európában amit a törvény nem tilt, azt lehet. Romániában nem tiltja semmilyen törvény a székely zászló használatát. Ilyen értelemben az európai normákat, a jogállami normákat – attól függetlenül, hogy a román miniszterelnök mit tűr és mit nem – biztosítani kell.”
Az államtitkár szólt arról is, nagyon örül annak, hogy Romániában most már jobban odafigyelnek a székely zászló ügyére. Ez volt a szándéka a budafoki önkormányzatnak is, amikor úgy döntött, kitűzi a székely zászlót, és kezdeményezi, hogy más helyhatóságok is így tegyenek – fűzte hozzá. A székelyeknek joguk van ahhoz, hogy használják a székely zászlót – mondta Németh Zsolt, aki bízik abban, hogy a román kormány megérti, ezt lehetővé kell tenni, biztosítani kell a feltételeket.
RMDSZ: Nem éri sérelem Romániát
A székely zászló kitűzése nem sérti sem a román állam érdekeit, sem a román lakosságét – jelentette ki tegnap az RMDSZ elnöke. Kelemen Hunor elmondta, senkit nem ér hátrány amiatt, hogy ezeket a jelképeket a „jóérzés határain belül” használják Románia egyik régiójában. Úgy vélekedett: nem kellene ilyen gyúlékony témákkal terhelni a magyar–román kapcsolatokat, és nem a nyilvános nyilatkozatok a legmegfelelőbbek arra, hogy megoldják a székely zászló használatát.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy),

Tamás Sándor: Tiszteletet várunk
Fontos és jó dolog, hogy a magyar kormány és képviselői támogatják az erdélyi magyar közösség, a székelység óhajait – reagált tegnap Tamás Sándor, az RMDSZ háromszéki szervezetének elnöke Németh Zsolt magyar külügyi államtitkár keddi kijelentéseire, megjegyezvén: „amit nem hallanak Bukarestben, azt meghallják Brüsszelben vagy Washingtonban”.
Ugyanazt akarjuk, ami természetes az Európai Unió tagországaiban, területi autonómiát, mely több uniós országban is működik, illetve jelképeink használatát. Mi tiszteljük a román állam szimbólumait, s nem akarunk mást, mint azt, hogy a magyarság, a székelység jelképeit is tiszteljék – összegzett Tamás Sándor. A szomszédos Hargita megye tanácsának elnöke, Borboly Csaba úgy véli, a magyarság jogait megsértik. Jogállamban élünk, így nem helyénvaló, hogy 39 megyének lehet zászlója, ellenben Hargita és Kovászna megyének, ahol azonos adókat fizetünk, nincs erre joga. Az alkotmány itt és a többi megyében is ugyanaz – nyilatkozta Borboly, hozzáfűzve: Victor Ponta kormányfőtől arra vár választ, miért nem lehet, a többihez hasonlóan, Hargita megyének saját zászlója
Háromszék (Sepsiszentgyörgy),

Bukarestben most tudták meg: autonómiát akarunk
A romániai politikában – miközben zajlott a költségvetés elfogadása – a székelyzászló-botrány körül verik a habot. A hatalmas hangzavar és epeömlés közepette Románia miniszterelnöke például több ízben kijelentette, orcátlanságnak tartja, hogy Magyarország nyíltan támogatja a székelység autonómiatörekvéseit és a székely zászló használatát; Titus Corlăţean külügyminiszter „megbízatása keretei közé” utasította Füzes Oszkár nagykövetet; a székelyföldi román szervezetek az etnikai alapon szervezett pártok azonnali betiltását követelik.
Frunda György, a miniszterelnök személyi tanácsadója és Borbély László bebizonyították, két mondaton belül is ellentmondásba tudnak keveredni, és minden alkalmat megragadnak megvallani, nem barátok ők a magyar kormánnyal, annak külügyi államtitkárával, s mindannyiunk nevében kikérik maguknak, hogy a magyar diplomácia az autonómiával, a zászlóhasználattal foglalkozzék. S majdnem, mint annak idején Ceauşescu díszmagyarjai, ijedeznek: jobb, ha a magyar kormány nem hergeli Romániát, mert – mondták anno Fazekasék – az erdélyi magyarok túszok saját hazájukban.
Kelemen Hunor szövetségi elnök azt fejtegette, nem használnak a magyarságnak a Németh Zsoltéhoz hasonló kijelentések, a székely zászló ügyét pedig nem a magyarországi politikusok fogják megoldani, hanem – no, ki? Természetesen ők. Summa summarum, azt szeretnék mindenáron bizonyítani: lám-lám, alighogy kiestek a pikszisből, azaz a román kormányból, nyakunkon a kivédhetetlen etnikai összecsapás veszélye. Az alacsonyabb rangú román politikusok hőbörgésére kár is szót vesztegetni, ki-ki hozta saját formáját, de tény: sikerült olyan magyarellenes hangulatot keltetniük, melyek párját a kilencvenes években kereshetnénk.
Még ily botrány közepette is el kell ismernünk, hosszú távon bizonyára hasznos is lehet, mert kiderült, hiába voltunk hosszú évekig kormányon, Bukarest mintha csak most hallana először autonómiaköveteléseinkről, s ha fujjogatás, hőbörgés közepette is, de legalább beszélnek róla. Sokan civilizálatlanul, mocskos szájjal, néhányan ellenben rokonszenvvel. Egy nyitottabb szellemű román újságíró igen találóan arra kérdezett rá, vajon exprefektusunk ilyen serényen távolíttatta volna el a megyei tanács gyűlésterméből az Egyesült Államok lobogóját is? Mások Kennedy elnök egykori mondásával fejezik ki rokonszenvüket: Ma én is székely vagyok!
Minden jel szerint Bukarest „a nacionalista magyar kormány szimbolikus agressziójának áldozata” szerepében szeretne Brüsszelben tetszelegni. A jövőt nem sejthetjük, de tegnap a bizottság szóvivője elutasította a békebíró szerepet, mondván: belügy, oldják meg otthon.
Ez a cirkusz, persze, előbb-utóbb kifullad. Utána a román politika új gumicsontot keres, hogy feledtesse ígéreteit.
Simó Erzsébet
Háromszék
Erdély.ma,

Orbán és Basescu derűsen beszélgettek Brüsszelben, a zászlóügyről is szó volt
Felelőtlenség a magyar-román vitát nacionalista hangulatkeltésre használni – Traian Basescu államfő elmondása szerint erre a következtetésre jutottak Orbán Viktor miniszterelnökkel Brüsszelben, amikor szóba került közöttük a székelyzászló-ügy.
A román elnököt arról kérdezték az újságírók vasárnap, hogy miről beszélgetett a magyar kormányfővel Brüsszelben. Romániában ugyanis feltűnést keltett néhány, a csütörtök-pénteki EU-csúcson készült fotó, amelyen a két politikus derűsen beszélget egymással, miközben a román médiában a magyar-román zászlóvita gerjesztett indulatokat.
„Valóban nevettem, de azt mondtam: csak óvatosan a zongorával a lépcsőházban, óvatosan a nacionalizmussal. Orbán Viktor nagyon pozitívan reagált, szerinte is önmérsékletre kell intenünk a feleket" – számolt be a beszélgetésről Basescu.
Hozzátette: válság idején könnyű az embereket elégedetlenségét más irányba terelni, és úgy vélte, fennáll a veszélye, hogy elszabadulnak az indulatok.
„Válságban azok a politikusok hozakodnak elő nacionalista szólamokkal, akiknek a felelősségtudata korlátozott"- mondta Basescu. Hozzátette, Románia valódi problémája sokkal inkább az, hogy nőnek az energiaárak, a helyi adók, bevezetik a kistermelőket sújtó átalányadót, a gazdák többletadóját.
„Persze sosem fogom törvénytelen jelképek közintézményekre való kifüggesztését bátorítani" – jelentette ki Traian Basescu román államfő, a székely zászlóra utalva. Kifejtette: nem új keletű a probléma, de az ügyet nem „pátosszal és propagandával", hanem a törvény keretei között kell kezelni. „Levetettem a zászlódat, öregem, kitűzheted az udvarodon, használhatod a hét végén, de nincs keresnivalója a közintézményeken" – érzékeltette az általa helyesnek vélt eljárást a román elnök. Mint mondta: sokkal higgadtabban lehetett volna kezelni az ügyet, anélkül, hogy válság idején a románok valós gondjairól olyan „gyúlékony" témára tereljék a közfigyelmet, mint amilyen a nacionalizmus. MTI
Erdély.ma,

Sógor: Németh és Ponta beavatkozása is használt a zászlóügynek –
Sógor Csaba az Európai Parlament legutóbbi ülésén azt mondta: ma országomban a nemzeti kisebbségemet diszkriminálják, nem engedik szimbólumainkat használni, ezért lenne fontos, hogy az Európai Unió dolgozzon ki keretszabályozást a nemzeti kisebbségek védelmére.
Az EP képviselő a Duna Tv Székelyföldi stúdiójában beszélt még arról is, miszerint Magyarország alkotmányos felelősséget vállal a külhoni magyarokért, tehát jogos elvárás, hogy támogassa a székelység szabad jelképhasználatát és autonómiatörekvéseit.
Száva Enikővel beszélgetve Sógor Csaba elmondta, hogy Bukarestben még nem látják egészen az Európai Unió értékeit, és ezért vannak gondok még mindig a gazdasági kérdésekben, de az igazságszolgáltatásban is. Szerinte, ha Románia nem tanul meg „viselkedni”, akkor lemarad, levágják pénzeit.
Sógor kifejtette: értelmetlen az adminisztratív tiltás, de majd Románia is rájön arra, hogy fölösleges ilyen dolgokkal foglalkozni, sokkal hasznosabb, ha költségvetési, vagy gazdasági kérdéssekkel törődnek inkább.
Az EP képviselő megemlítette az Unió „rossz tanulóit”, a spanyolokat, a görögöket, a szlovákokat, és a litvánokat, akik szintén nem akarják európai szinten rendezni kisebbségeik kérdéseit, asszimilációjukkal próbálkoznak. Sógor mégis úgy véli, hogy nem pusztába kiáltott szó a kisebbségek érdekében felszólalni, példának pedig a roma-jelentést hozta fel.
A zászlóvitára utalva Sógor elmagyarázta: az Unió azt szeretné, ha az ilyen ügyeket mi rendezzük, normálisan, országon belül, és csak akkor jönne Brüsszel, ha erre nem vagyunk képesek.
Száva Enikő felvetésére, miszerint az RMDSZ csúcsvezetése nem kér a budapesti segítségből, és kérje ki mindenben az RMDSZ véleményét, Sógor Csaba úgy fogalmazott, hogy ők „vannak benne”, ők tudják legjobban felmérni a helyzetet, legfontosabb pedig a jó lobbi, hogy számítani lehessen a román parlamentben a nem Erdélyi megyéket képviselők szavazataira is.
Németh Zsolt, de Victor Ponta beavatkozása is használt az ügynek, ma már mindenki tudja, hogy van Székelyföld, hogy van székely zászló, a vita pedig jó mederbe fog terelődni, jelentette ki a beszélgetés végén Sógor Csaba.
Duna Tv
Erdély.ma,