Egy második atomerőmű felépítéséhez kér Bukarest segítséget Párizstól, ez Basescu román államfő május 18-án kezdődött kétnapos franciaországi látogatásának fő célja. Nicolas Sarkozy francia köztársasági elnök segítséget ígért román vendégének. Basescu arról tájékoztatta vendéglátóját, hogy a francia Vinci cég nyerte a Bukarest–Brassó autópálya felépítésére kiírt versenytárgyalást. Basescu sérelmezte, hogy az Európai Bizottság nem lépett fel erélyesebben Románia pártján a Moldovai Köztársasággal folytatott vitában. /Francia-román „atomtalálkozó” = Új Magyar Szó (Bukarest), máj. 19./

Dr. Fazakas József, a Babes–Bolyai Egyetem sepsiszentgyörgyi tagozatának vezetője rámutatott: kiváló kapcsolatuk van a veszprémi egyetemmel, továbbá a Corvinusszal, a gödöllői Szent István Egyetemmel, a debrecenivel, Péccsel, belföldön kedvezőek a kapcsolatok a brassói Transilvaniával, a Bukaresti Egyetemmel. Fazakas Józsefnek termeléssel és kutatással foglalkozó, nemzetközileg akkreditált kutatóintézete van /Chemitheramic/. Műszaki kerámiát gyártanak. A minap kapott értesítést Brüsszelből, hogy elfogadták egy fontos kutatási tervüket, amelynek értéke egymillió euró. A téma: nanoanyagokat állítanak elő. Fazakas József úgy látja, hogy a turizmusba most kellene a legtöbbet befektetni. Tizenkét éve működik a városban az egyetem, de olyan eset még volt, hogy valaki állás nélkül maradt volna, a végzősök mind elhelyezkedtek. Fazakas nem fél Brassó elszívó hatásától. Brassó félmilliós város lesz. Azt kell felajánlani, hogy a Brassóban dolgozó, messziről érkező pénzes ember itt, Sepsiszentgyörgyön és környékén kezeltethesse a reumáját, vegye igénybe a gyógyhatású ásványvizeket. Ma világviszonylatban sem kedvelik annyira a nagyvárosi lakást, mint a vidékit. Az egészséges életmód megéri, hogy vidékről ingázzanak a nagyvárosba. Persze, ehhez infrastruktúra, utak, megfelelő szálláshelyek és fogadókészség kellene. Hiba volt, hogy hagyták tönkremenni a világhírű gyógyfürdőket. Ezt a mulasztást helyre kell hozni. /Sylvester Lajos: Sepsiszentgyörgy – egyetemi város (2.). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), máj. 28./ Első rész: Háromszék (Sepsiszentgyörgy), máj. 21./

Régizene fesztivált szervezett Kolozsváron a Flauto Dolce–Passamezzo Együttes, melynek alapembere Majó Zoltán fuvolaművész. A május 20–23. között lezajló zenei fesztivál során három koncertet adtak. Majó Zoltán az általa szervezett fesztiválon elmondta: Csíkszereda, Segesvár, Bukarest, Temesvár és Brassó után Kolozsvár zenei élete is „megérett” egy régizene fesztiválra. /Barokk – barucco – igazgyöngy. Régizene fesztivált szervezett Kolozsváron a Flauto Dolce–Passamezzo Együttes. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 27./

Negyvenöt éve, 1964 pünkösdjén nagyváradiak százai védték napokig a város szívében álló Szent László római katolikus templomot a kommunista rezsim által elrendelt lebontástól. Június 1-jén, az események évfordulóján rájuk emlékeztek a váradi katolikusok, reformátusok és más felekezetekhez tartozók a megmentett templomban, majd táblát szenteltek emléküknek. A rendezvény keretében Fodor József vikárius, illetve Szabó István, az emléktáblát felállító Nobilitas Egyesület igazgatója mesélte el a 45 évvel ezelőtt történteket a templomot megtöltő gyülekezetnek. A vikárius 1967-ben került a templomba, ahol az akkori plébánostól, Dászkál Istvántól tudta meg a részleteket. Dászkál kinevezett plébános volt, elődjét, dr. Ópalotai János apátplébánost a diktatúra már akkor eltávolította. Nagyvárad összes templomában kihirdették, hogy másnap, tartják a Szent László-templomban az utolsó szentmisét. A templom lebontását azzal indokolták, hogy egyhangú, szürke falaival nem díszíti, hanem rontja a városképet. Az embereknek 24 óra alatt idejük volt megszervezni az ellenállást. Pünkösd hétfőjén reggel hatkor, az első szentmisén már tele volt a templom és a Szent László tér is annyira, hogy a főtér villamosforgalmát le kellett állítani. A tömeg egyre csak nőtt a nap folyamán, aztán a hatórai mise végeztével az emberek egyszerűen nem akartak hazamenni, szünet nélkül énekeltek és imádkoztak. Estére a közeli váradújvárosi református templom gyülekezete is megérkezett, saját zsoltárait, dicséreteit énekelve. Éjfélkor a plébános bezárta a templomajtót – akkorra már a Szekuritáté is a helyszínen volt, többeket elhurcoltak, igazoltattak, de nem tudták megfélemlíteni a templomvédőket, akik ott maradtak az istenháza körül. Napokig tartott a csendes ellenállás. Közben a városvezetőség megpróbált munkásokat toborozni a lebontásra, sikertelenül. „Az emberek nem akartak felmenni a tetőre és ledobni a keresztet a toronyról” – mesélte a vikárius. Csütörtökön végre megjött a hír: visszavonták a lebontási parancsot. A szentmisén Tőkés László és Szilágyi Zsolt EP-képviselőjelöltek is megjelentek. Tőkés kiemelte, isteni ajándék, hogy nem fulladt erőszakba a ‘64-es templomvédés, ráadásul sikerrel is járt, méghozzá éppen abban az időszakban, amikor Erdély több temploma nem volt ilyen szerencsés: a brassói református istenházát például valóban lebontották. „Ha 1989-ben nem bukik meg a diktatúra, a kolozsvári Szentpéteri templom sem menekül meg” – mondta Tőkés. A bejáratnál felszerelt emléktáblát felszentelték és megáldották. „45 éve Isten segítségével mentette meg Nagyvárad népe a Szent László-templomot a kommunista rezsim által elrendelt lebontástól” – áll a Nobilitas Egyesület tábláján. /Nagy Orsolya: A templomvédők dicsérete. = Krónika (Kolozsvár), jún. 3./

Tőkés László, a Magyar Összefogás listájának vezetője, valamint Kovács Péter a szórványvidéken, Sógor Csaba pedig a székelyföldi Kovászna megyében folytatta európai parlamenti választási kampánykörútját. Tőkés László püspök, EP-képviselő a brassói belvárosi református egyházközséget látogatta meg. A zsúfolásig megtelt templomban igét hirdetett, ezt követően Toró T. Tibor képviselőjelölttel közösen fórumon vett részt. „Sógor Csaba a székelyföldiek európai képviselője” – jelentette ki Tamás Sándor, a Kovászna Megyei Tanács elnöke. /Brüsszeli összefogás az erdélyi magyarságért. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 4./

A magyar képviselők az Európai Parlamentben egy 13-15 milliós nemzet érdekeit képviselik, a teljességnek ez az igénye nem követi szolgaian a trianoni határokat – mondta az MTI-nek adott interjújában Tőkés László püspök, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke, a Magyar Összefogás választási listájának vezetője. Emlékeztetett: a nemzetrészeket egykor elszakították egymástól. Ezért szerinte bármely magyar európai parlamenti képviselő – aki egy adott ország küldöttségében foglal majd helyet – úgy érezhetné: a magyarságnak csupán egy részét képviseli. Utalva arra, hogy Szlovákiában nacionalistának bélyegzik Orbán Viktort, a püspök megállapította: „Bagoly mondja verébnek... ”. „A brassói magyaroknak például kampányom során azt mondtam: brassói magyarokként legyenek tudatában annak, hogy egy 13-15 milliós nemzet tagjai, ilyen értelemben nem kisebbségi közösséget alkotnak, hanem egy nemzet közösségének a részei”. „Le kell bontanunk a bennünk lévő határokat” – mondta Tőkés, aki szerint az emberek lelkében kell megvalósítani az egymástól elszakított nemzetrészek összetartozását, és akkor – mint fogalmazott – első fokon már végbemegy a nemzetegyesítés egy olyan Európában, amelyben a határok lebomlanak, és amelyben a magyarok európai polgárok, tehát még szélesebb körű az identitásuk. „Azok vádolnak minket nacionalizmussal, akik bennünket, mint nemzetet továbbra is szétdarabolva akarnak látni, és felmegy a vérnyomásuk egy olyan békés, már-már idillikus kifejezéstől, mint a Kárpát-medence. Ez a nacionalizmus” – szögezte le az EMNT elnöke. Emlékeztetett arra, hogy Orbán Viktor állandó céltáblája a magyarországi „posztkommunista baloldalnak” is, amely „nacionalista populizmussal” vádolja őt, akárcsak azzal, hogy összekacsint a szélsőjobboldallal. Tőkés László szerint azonban a Fidesz elnöke által képviselt európai néppárti, kereszténydemokrata jobboldali értékek teljességgel szalonképesek a nemzetek Európájában. Szerinte akarva-akaratlanul a magyarországi „posztkommunista baloldal” vádjai egybecsengenek a szlovákiai vagy a romániai „posztkommunista baloldal” vádaskodásával. /Tőkés: a 13-15 milliós nemzet érdekeit képviselik. = Nyugati Jelen (Arad), jún. 6./

Sokáig úgy volt, hogy a 156 éves nagyenyedi, középfokú óvó- és tanítóképzést idén véglegesen elbúcsúztatják, helyét teljes egészében a főiskola veszi át. Mégsem ez történt. Az új miniszter új rendelkezést hozott: az országban néhány helyen megtartják a középfokú képzést. Nagyenyedre ősztől a magyar nyelvű óvóképzés feladata hárul. Érdemes az erdélyi, és benne az enyedi óvodatörténetre visszatekinteni. Szabó K. Attila székelyudvarhelyi pedagógia tanár szerkesztésében megjelent hatalmas munka, Az erdélyi tanító és óvóképzés történetéből (Mentor, Marosvásárhely, 2006) foglalkozik a kérdéssel. A helyi vonatkozásokat Fari P. Ilona, a nagyenyedi kollégium gyakorló óvodájának nyugalmazott óvónője tárta fel és ismertette a Közoktatásban megjelent cikkében. Gáspár János (1816–1892), a nagyenyedi tanítóképző első kinevezett igazgatója, tanára Csemegék című könyvében műfordításokat, verseket közölt a legkisebb korosztálynak, ezzel kibontakoztatta a magyar gyermekirodalmat. Az első óvodát Nagyenyeden 1865. április 24-én nyitották meg. Az első magyar kisdedóvóképzőt 1837-ben létesítették, Festesics Leó tolnai házában. London után ez volt a világ második ilyen intézménye. Három évtized múlva, 1873-ban egyszerre Kolozsváron és Budapesten nyitottak meg óvóképző intézeteket. 1918-ban már 15 kisdedóvóképző működött magyar nyelven. 1853-tól Nagyenyeden magyar nyelvű református felekezeti tanítóképzés folyt. Az 1948-as tanügyi reformmal ezeket az intézményeket (Kolozsvár, Nagyenyed, Zilah, Brassó, Kézdivásárhely) államosították, de megmaradhattak. 1957-től váratlanul beindult az óvónőképzés, amely a tanítóképző enyedi hagyományaira épített, hamarosan kialakította sajátos profilját, óvodai gyakorlatait. 1969-ben hároméves érettségi utáni szakképzés indult, majd 1970-ben összevonták a tanító és óvóképzést. 1979-ben megszüntették a nagyenyedi pedagógiai líceumot, majd 1990-ben, szemléletváltással egybekötve, újraindították Bethlen Gábor Kollégiumot. 2001-ben az 5 éves helyett bevezették a kettős szakosítást nyújtó 4 éves képzést. /B. B. : Nagyenyed. Újraindul az óvóképzés. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 6./

Vígh István festőművész állandó kiállítását szülőhelyén, a Szatmár megyei Halmi új épületben avatták fel. Az eseményen Schönberger Jenő szatmári megyéspüspök úgy vélte, Vígh István fáradhatatlanul osztogatja azt az ajándékot, amelyet Istentől kapott. Az épület bejáratánál lévő táblán ez olvasható: „Halmitől Debrecenig, Suceaván, New Yorkon és Quelanbeyanen át. A művész szülőföldjének adományozott munkáiból”. A helységnevek jelzik az utat, amelyen festőnk odajutott, hogy a művészetpártoló Incze Lajos polgármester vezette nagyközség állandó kiállítást biztosított neves fiának. Vígh István 1960-ban végzett Bukarestben a monumentális festészeti szakon, utána Suceavára hívták, ő elfogadta a meghívást. Gyakorlatilag ő szervezte meg Suceava tartomány képzőművészeti életét. Egy brassói freskórestaurálási tanulmánya során Sylvester Lajos kereste meg, aki akkor megyei kultúrfőnök volt. Király Károly küldte azzal, hogy pályázza meg Sepsiszentgyörgy tervezett négy városkapujának egyikét. A 13 méter magas vörösrézkapu ma is áll. Közben díszlet- és jelmeztervezőnek hívták a színházhoz, melynek akkor a Nagyváradról odahelyezett primadonna, Dukász Anna volt az igazgatója. Már első este beleszeretett, és megkérte a kezét. Igent mondott! 1975-ben feleségével Amerikába települtek. Dukász Anna nekifogott a New-York-i magyar színház újraélesztéséhez. Több erdélyi író, így Kocsis István színpadi művét is bemutatták. Közben évekig működtették az Irodalmi Kávéházat, Vígh Istvánnak sok kiállítása volt. A sikerek ellenére hazavágytak. Debrecenben béreltek lakást, amit 1996-ban megvettek, hogy közel legyenek a szülőföldhöz. Vígh István egyik monumentális freskója a nagykárolyi katolikus gimnázium, a Kalazanczy lépcsőházában van Vígh István (Halmi,1936) festő, szobrász 1973–75-ben a sepsiszentgyörgyi magyar színház díszlet- és jelmeztervezője, 1976 és 1996 között az Egyesült Államokban, New Yorkban, 1996 óta Debrecenben él. /Sike Lajos: Akire „rászállt” egy elvtárs. Vígh István festő azonosult a földi gyökereihez ragaszkodó tölgyember figurájával. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 12./

Megalakulásának 20. évfordulóját ünnepelte idén a kovásznai Kőrösi Csoma Sándor Közművelődési Egyesület. A Gazda József művészettörténész alapította szervezet az elmúlt két évtized alatt olyan képzőművészeti fórummá nőtte ki magát, amely képes volt évről évre mozgósítani a hazai, sőt részben az anyaországi művészeket is. Az évente megrendezett Csoma-kiállítások népszerűségét a résztvevők száma is igazolja, amely esetenként jócskán meghaladta a félszázat. A kovásznai Városi Képtárban április közepén megnyílt Fények című tárlat 67 alkotó munkáját mutatja be, a kiállítást Vetró Bodoni Sebestyén András brassói és Vetró Bodoni Zsuzsa kézdivásárhelyi képzőművészek rendezték. /Várallyay Réka: Ünnepi Csoma-kiállítás. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 13./

Bogdán Tibor aggodalommal írt arról, hogy kétes értékű „modernizációs törekvések” áldozatává válhat a Főtér (Főtéri bársonyos pogrom, június 17.), már ennyiért is „nemzeti paranoiával”, „Kolozsvárért szenvedő” sirámmal vádol meg őt Czika Tihamér (A nemzeti paranoia esete a Főtérrel, Szabadság, június 20.) holott éppen ő riogatott azzal, hogy a „zöld köntösbe bújtatott nemzetféltő vélemények”, „a nosztalgiák”, „a megszokott erdélyi magyar modernizációellenesség” nyomán „az útjavítás is magyarellenes tevékenységgé válik”. Bizony Romániában akár az útjavításnak-építésnek is lehet magyarellenes éle, amikor a hivatalos román politika a Brassó–Budapest észak-erdélyi autópálya helyett a Marosvásárhely–Iasi sztráda építését szorgalmazza, jegyezte meg Bogdán Tibor. Czika szerint Bogdánnak nem a nyilvános rendezvények és a nyomukban maradó szeméthalmaz, hanem a rock műfaja ellen van kifogása. Czika a rendezési terv általános elfogadottságáról beszélt, holott többszáz látogató írta be a véleményező könyvbe, hogy nem ért egyet a tervezett átalakítással. /Bogdán Tibor: Multikulturális Főtér-temetés. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 23./

A többnyelvű lét és a kisebbségi oktatáspolitika égető kérdései képezték a témáját múlt hét végén a csíkszeredai Jakab Antal Tanulmányi Házban megtartott tanácskozásnak. A konferenciát a kolozsvári Kisebbségkutató Intézet és a Sapientia EMTE helyi humán tanszéke szervezte, a két intézmény az együttműködés immár második évi mérlegét vonhatta meg ez alkalommal. Az előadók a beregszászi, budapesti, bukaresti, brassói, csíkszeredai, kolozsvári, marosvásárhelyi, szegedi és veszprémi egyetemek és kutatóintézetek munkatársai voltak. Szó volt a nyelvi egyenjogúsítás sok vonatkozásáról, a román nyelv oktatásáról a magyar iskolákban, de kilátás nyílt az európai horizontra is. Horváth István szociológus, a Kisebbségkutató Intézet igazgatója a dominancia és nyelvváltás körében folyó hazai vizsgálatokról számolt be, a magyar kisebbség körében a kb. tíz százalékot összesítő csoportok helyzetét taglalva, melyek tagjai a másnyelvi asszimiláció közelébe kerültek, illetve beolvadóban vannak. Sokan közülük magyarnak vallják még magukat, de már a második nyelv dominanciája jellemző rájuk. Tódor Erika adjunktus az anyanyelvi dominancia, a kiegyensúlyozott kétnyelvűség és másodnyelvi dominancia három alapesetének megfelelően a románt a kisebbségi iskolákban három modell szerint tartaná célszerűnek oktatni. Sorbán Angela kutató rámutatott: mennyire fonák, hogy a munkaerőpiacon a több nyelvet ismerő, diplomás kisebbségiek alulreprezentáltak, holott azt valljuk: a több nyelv ismeretének előnyhöz kellene juttatnia őket. Balázs Lajos docens, ismert néprajzos a csíkszeredai tanszéken már két éve kidolgozott románnyelv-oktatási reform dilemmáit taglalta. A reformtanterv immár két éve készen áll, de a román politikum nem hajlandó foglalkozni vele. A negyven dolgozat megvitatása után a kolozsvári intézet bemutatta kétnyelvű formanyomtatványait, melyeket a helyi-megyei közigazgatásban, így Hargita megyében is kezdtek alkalmazni, s az államtitkár a minisztériumoknak is figyelmébe ajánlja. /B. Kovács András: A gyarapodó többnyelvűség védelmében. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 24./

A XVII. Incitato művésztábor, miután hét esztendővel ezelőtt Fortyogófürdőt bezárták, Bálványosra költözött, idén június 27-től várja az alkotókat. 1993 óta Kelet-Európában ez az egyetlen művésztábor, melynek témája lovakhoz kötődik. Néhai Tóth Ferenc mérnök, a művésztábor szellemi atyja már több mint egy éve eltávozott az élők sorából, de az általa megálmodott művésztábort özvegye és lányai tovább éltetik. Az idei téma a sportló. A tábor művészeti irányítója a brassói Dimény András. /Iochom István: Incitato művésztábor Bálványosfürdőn. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 27./

Június 24–26-a között tizedik alkalommal szervezték meg a Lármafa-találkozót, amelyen több erdélyi, kárpátaljai, felvidéki, illetve magyarországi meghívott vett részt. A zarándokok Brassóból indultak, Cegőtelkén keresztül, Beregszászt, Vizsolyt, Nagyselmecet érintve a Vereckei-hágóig utaztak, ahol megemlékeztek a magyarok bejöveteléről. /Szent László-zarándoklat. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 2./

A 12-es országút lezárását helyezte kilátásba Albert Álmos szenátor, az RMDSZ alsó-háromszéki szervezetének elnöke. Így tiltakoznának az ellen, hogy a Brassótól Csíkszereda felé vezető út korszerűsítése a számtalan ígéret ellenére sem kezdődött el, pedig a tervek elkészültek, a költségvetés megvan, a munkálatok menetéről döntöttek, és a versenytárgyalást lebonyolították. /Farcádi Botond: Útlezárással fenyegetőznek. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 7./

Strasbourgban támadja meg a Magyar Polgári Párt (MPP) a brassói táblabíróság ítéleteit, amely négy esetben nyilvánította semmisnek a székelyföldi autonómia-referendumokat. Gazda Zoltán, az MPP Kovászna megyei szervezetének alelnöke elmondta, Kincses Előd védőügyvéddel folytatott konzultáció alapján úgy döntöttek, a Strasbourgi Emberjogi bírósághoz fordulnak. Jelenleg 14 Kovászna megyei település döntött az autonómia-referendum megszervezéséről. /Strasbourgban az autonómiáért. = Nyugati Jelen (Arad), júl. 13./

Dr. Hollanda Dénes professzor, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem marosvásárhelyi Műszaki és Humán Tudományok Karának dékánja arra számít, hogy idén is meg fognak telni a meghirdetett helyek. Az ország egyetlen olyan intézménye, ahol a magyar gyerekek anyanyelvükön szerezhetnek műszaki mérnöki tudást. Marosvásárhelyen már öt akkreditált szak van. A végzetteket kitűnő osztályzatokkal értékelték a bukaresti, brassói, temesvári vagy kolozsvári egyetemi bizottságok. A nagy intézményeknek a kutatás kiépítésére több száz év állt rendelkezésükre. A Sapientiának erre még tíz év sem jutott, de már itt, Marosvásárhelyen komoly alapokra sikerült helyezni a kutatást. A Temesvári Műszaki Tudományos Diákköri Konferencián idén is a sapientiás hallgató hozta el a nagydíjat. Tavaly ősszel sikerült elindítani a fordító és tolmács szakot, ennek keretében angol–magyar, német–magyar vagy román–magyar szakfordítói oklevelet szerezhetnek az itt tanulók. Most kaptak engedélyt két új mérnöki szak indítására, így a Távközlés valamint a Számítógépes művelettervezés és gyártásirányítás szakkal bővül a műszaki mérnöki képzéskínálat. /”Egyetemet csak együtt tudunk építeni” Új szakok indulnak a Sapientián. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 13./

Tizennegyedik alkalommal tartották meg Sepsiszentgyörgyön a Kárpát-medence református középiskoláinak találkozóját. Százharmincan, gimnáziumok és kollégiumok vezetői, lelkészei és a diákság képviselői jöttek el. A zárónyilatkozatban fogalmazták meg azokat az elveket, amelyek az egész református magyarságra vonatkozó oktatási és egyház-politikai szempontból fontosak. A nyitó istentiszteleten Kató Béla egyházkerületi főjegyző hirdetett igét. Július 10-11-én honismereti túrákon ismerkedtek a vendégek a környék értékeivel (csernátoni Haszmann Pál Tájmúzeum, kézdivásárhelyi Céhtörténeti Múzeum, sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum, Zágon és Csomakőrös emlékházai, a szászhermányi és a brassói Fekete-templom). A Nyergestetőn Kozák Albert nyugalmazott történelemtanár beszélt a háromszéki önvédelmi harc utolsó tragikus momentumáról. /Kisgyörgy Zoltán: Együtt a Kárpát-medencében (Református középiskolák találkozója). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 14./ A Kárpát-medence magyar református középiskoláinak küldöttei zárónyilatkozatuk szerint hálával fogadták a kárpát-medencei református egyházak egységének kimondását. Az erdélyiek és kárpátaljaiak köszönetüket fejezték ki a Magyarországi Református Egyháztól és annak intézményeitől kapott eddigi támogatásokért, örömmel üdvözölték a Kárpát-medencei Református Oktatási Alap létrehozását. Felkérték a budapesti és a kolozsvári székhelyű Romániai Református Pedagógiai Intézetet, hogy évente mérjék fel, és tanácsaikkal segítsék a határon átnyúló testvériskolai és szakmai kapcsolatokat. A református oktatás színvonalas intézményeket jelent, a Kárpát-medencében közel 200 feladatellátási helyen. Ukrajnában Kárpátalján nem látják biztosítottnak a szaktárgyak anyanyelven történő érettségi vizsgájának feltételeit. Romániában Erdélyben az ingatlanviszonyok rendezetlensége, valamint az intézmények és osztályok indításának központi engedélyeztetése gátolja a magyar nyelvű egyházi intézményrendszer megfelelő fejlesztését. Szlovákiában Felvidéken a most elfogadott nyelvtörvény veszélyezteti a magyar közösségeket, köztük az egyházi iskolákat is. /A kárpát-medencei magyar református középiskolák XIV. találkozója Sepsiszentgyörgy, 2009. júl. 9-12. Zárónyilatkozat. = Harangszó (Nagyvárad), júl. 13./

Markó Béla jövőbelátóan figyelmeztetett arra, hogy a magyar mint anyanyelv elleni hadviselés, amely jó ideje elkezdődött és folyik Szlovákiában, mire vezethet. Az erdélyi magyarok is megérték nyelvük kerékbetörését, amikor a helységneveket a hazai magyar sajtó és a kiadók nem írhatták csak románul. Rózsa Máriát tankönyvkiadói munkássága legnagyobb megrázkódtatása érte, amikor 1985-ben nemkívánatos íróknak nyilvánították a magyar irodalom oktatásában Kós Károlyt és Illyés Gyulát. A Tanügyminisztérium, a Sajtófőigazgatóság a Központi Bizottság propagandaosztályától jött az utasítás, hogy műveik nem jelenhetnek meg, ezáltal tankönyvekben sem szerepelhetnek. Kós Károlyt kizárni a romániai magyar irodalom tanításából, Illyés Gyula nélkül tárgyalni a XX. századi magyar irodalmat, ezt a tankönyvek szerzői nem fogadhatták el. Nyilatkozatukkal visszavonták tankönyveiket. Sebaj, a minisztérium új szerzőket nevezett ki, és az új tanévre alig néhány hónap alatt két tankönyvnek kellett elkészülnie. A kinevezett brassói magyartanárok megbirkóztak a feladattal, megértették, hogy magyar irodalom tankönyv nélkül nem lehet hagyni az iskolákat. Amikor a két új tankönyv nyomdai korrektúrában volt, közölték a helységnevekkel kapcsolatos tiltásokat. Módosítani kellett a szövegeket: Ady Endre Satul Adyban, Tamási Áron Lupeni-ben született, Áprily az aiudi kollégium tanára volt… valahogy így jelent volna meg az új tankönyvek szövege. Rózsa Mária eldöntötte: inkább kihagyja a helységneveket, körülírva, kikerülve, ahol lehet. Most is átnézhető az 1986-ban megjelent Magyar irodalom a XII. osztály számára című tankönyv, alig találni benne helységnevet, az is kisbetűs (brassói, vásárhelyi), hogy ne legyen szembeötlő. A hol? honnan? merre? kérdésekre nem válaszolhattak az írói életművek. A tanár ügyessége, mesterségbeli tudása kellett a tankönyvek használatához. Azután jött a rendszerváltás és visszaállt a helységnevek használatának rendje. Érthető most a megdöbbenés, amikor újra felüti fejét szlovák nyelvtörvény formájában az érthetetlen, abszurd intézkedés a XXI. század polgárai számára. /Rózsa Mária: A „zsoltáros” üzenete és amit a „nyelvtörvény” felidéz. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 8./ Markó Béla jelzett tanulmánya: Nyelvtörvény és környéke. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 24.

A sepsiszentgyörgyi polgármesteri hivatal bejárata fölé kitűzött székely zászlók a helyükön maradnak – jelentette ki Antal Árpád András polgármester arra reagálva, hogy múlt héten a megye prefektusa abban az átiratában, melyben a tervezett utcanévtáblák feliratának sorrendjét kifogásolta, felszólította arra is, vegye le az épület homlokzatáról a székely szimbólumokat.,,Remélem, nem akar újabb zászlóbotrányt a prefektus Sepsiszentgyörgyön, de ha mégis megbüntetne, kifizetem a bírságot, és a lobogók akkor is ott maradnak” – erősítette meg a polgármester. Mint mondta, Codrin Munteanunak tisztelnie kellene a székely zászlót, hiszen nem egy idegen ország, hanem annak a közösségnek a szimbóluma, ahol ő a kormányt képviseli, másrészt tanulnia kellene Brassó, Szeben megyei kollégáitól, akik szintúgy felszólíthatnák például a megyeszékhelyi polgármestereket, vegyék le a városuk határában felállított két- vagy háromnyelvű helységnévtáblákat. /Váry O. Péter: A székely zászló marad. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 31./

Zeneszótól hangos Réty. Július 26-tól augusztus 9-ig tart a XVII. megyeközi fúvóstábor a helybeli Kováts András Fúvós Egyesület szervezésében, Kelemen Antal karnagy igazgatásával. Kétszázötven fiatal gyakorol különböző fúvós hangszereken, a résztvevők közel fele háromszéki. A legtöbben Csíkkarcafalváról érkeztek (ötvenöten, a teljes zenekar), harmincan vannak a zágoniak és a zeteváraljaiak is, továbbá Székelyudvarhelyről és Marosvásárhelyről is szép számban jelentkeztek. Az oktatók a sepsiszentgyörgyi, kézdivásárhelyi zeneiskolák tanárai, a brassói, marosvásárhelyi, székelyudvarhelyi és debreceni filharmónia zenészei, közölte Dombora Anna, a szabadidős programok szervezője. /Szekeres Attila: Zeng az egész falu (Fúvóstábor Rétyen). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 1./

A zabolai Csángó Múzeumban látható Petrás Mária népdalénekes, csángó iparművész Mária erejével című, június végén megnyílt, közel huszonöt kerámiát bemutató képzőművészeti kiállítása. Petrás Mária alkotásai a moldvai csángók sajátos életvilágát, vallásosságát, kultúráját és értékrendjét tükrözik. Vetró B. Sebestyén András brassói rajztanár többek között azt írta munkáiról: „Egyes alkotásaiban mintha a csángó falvak imái és énekei öltenének testet. Az ő kerámiáiban érezni lehet a csángó közösség ősrégi kultúráját, népművészetének kialakulását, erős hitének megtartó erejét. Munkái a megtartó egységet jelképezik, a csángó öntudat, a magyarság megtartó egységét. ” /Fekete Réka: Petrás Mária munkái Zabolán. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 6./

Mózes Árpád nyugalmazott evangélikus püspök önként vonult nyugdíjba, és Nagykárolyba költözött. 1964-ben szabadult a börtönből. Azután nem mehetett vissza régi gyülekezetébe, Székelyzsomborra. Elvállalta a nagykárolyi kicsiny gyülekezet lelkészi állását. Nagyon jó kapcsolatba került a károlyiakkal, majdnem 20 évig szolgált itt, ezért határozott úgy, hogy nyugdíjas éveire ebbe a városba költözik vissza. A püspöki kinevezés élethosszig tart, de egészségügyi okok miatt visszavonult. Három szívinfarktuson esett át, megműtötték. Az 1999. június 15–16-i zsinaton módosításokat eszközöltek. A zsinatot több mint 50 éve nem ülésezett. 1920-ban összeült egy ad hoc zsinat Kolozsvárott, Aradon szuperintendencia néven megalakult a romániai magyar evangélikus egyházmegye vezetősége, amely feje a szuperintendens volt, a mai értelemben vett püspök. A szászok barátságtalanul fogadták ezt, mert ők is ágostai hitvallású evangélikusok. A szász egyházkerület miatt az Ágostai Hitvallású Evangélikus Egyház nevet nem tudták felvenni, ezért a nevük Zsinatpresbiteri Ágostai Hitvallású Evangélikus-Lutheránus Egyházkerület lett. Ezt a hosszú nevet megváltoztatták, intézményünket ma Romániai Evangélikus-Lutheránus Egyházkerületnek hívják. Ide tartoznak még a Bánátban élő evangélikus szlovákok is, ők az egyházkerületen belül külön esperességet, egyházmegyét alkotnak Nagylak központtal. A szászok külön kerületbe szerveződtek. Három evangélikus egyházmegye van, a brassói és a kolozsvári magyar, a nagylaki szlovák. Mózes Árpádot az 1956-os magyar forradalom eseményei miatt ítélték el. Az evangélikusoknak még volt egy bűnük. Két szélsőségesen baloldali tanár is tanította őket, ezek ellen a teológiai professzorok ellen petíciót nyújtottak be a püspöknek. Annyit kértek a vezetőtől, hogy intse meg a szóban forgó tanárokat, hagyjanak fel a baloldali magatartásukkal. Mindehhez még hozzájött a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem diákjaival való találkozásuk is. Nekik elmesélték a romániai magyarság akkori helyzetét, a magyar egyházak ellehetetlenített sorsát. A Szekuritáté szerint ezzel az ország belügyeiről adtak ki információkat egy idegen állam polgárainak. Ez hazaárulásnak minősült. Nyolcukat ítéltek el, négy lelkészt és négy teológust. Mózes Árpádot mint püspöki titkárt fővádlottnak nevezték ki. Mózes Árpádot 18 esztendőnyi fegyházbüntetésre ítélték, a többieknek 16, 15, 8, 7 és 6 évi szabadságveszés járt. Még nem gondolt arra, hogy könyvben kiadja emlékezését. Mózes Árpádot /sz. Krizba, 1931. júl. 25./ 1992-ben püspökké választották és 12 évig Kolozsváron élt. 2004 augusztusában egészségi okokra hivatkozva visszavonult, azóta Nagykárolyban lakik. /Végh Balázs: A szolgálat adott értelmet életemnek. = Krónika (Kolozsvár), aug. 7./

Kellemes meglepetést szerzett közönségének a Cantores Vivaces énekkar a kolozsvári zenelíceum dísztermében megtartott hangversenyen. Egy kis közösség tagjai a maguk örömére énekelnek. Teszik ezt közel három évtizede: többségük egyetemi hallgatóként érkezett Kolozsvárra Brassóból, Nagyszebenből, Medgyesről stb. A német anyanyelvű diákok alakítottak énekkart. Kitelepedésük után is működött a kórus. Az évi találkozókra mindenki igyekezett eljönni. S most, harminc évvel a megalakulásuk után jubileumi koncertkörutat szerveznek, amelynek első állomása a „bölcső”: Kolozsvár. Koch István kórustag és szervező elmondta: Brassóban, Szászsebesen és Kisdisznódon lépnek majd fel. Kár, hogy mindössze egy dalt énekeltek el magyarul. / N–H. D. : Irigylésre méltó műkedvelők. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 7./

Petrás Mária biblikus témájú domborműveiből nyílik tárlat augusztus 14-én a csíkszeredai Kriterion Galériában. A kiállítás következő állomásai Székelyudvarhely, Gyergyószentmiklós, Bákó és Kolozsvár. A Bákó megyei Diószénben született csángó művésznő munkáit Hegedűs Enikő művészettörténész méltatja. Petrás Mária a brassói Képzőművészeti Népfőiskola grafika szakán végzett 1978-ban, 1995-ben pedig a Magyar Iparművészeti Főiskolán diplomázott, ahol 1997-ben mesteri képesítést is szerzett. 1997-ben volt az első jelentősebb önálló kiállítása. Azóta több mint 170 egyéni tárlata volt. Számos köztéri alkotása áll Magyarország-szerte, de Romániában is. 2006-ban Magyar Művészetért díjban részesült, ugyanebben az évben kapta meg a Szervátiusz Jenő-díjat is, melyet minden évben egy Kárpát-medencei, a nemzeti kultúráért elkötelezett képzőművésznek ítélnek oda. /Varga László: Névtelen szentek között felnőtt művész. = Krónika (Kolozsvár), aug. 11./

A fideszes Lázár Ferenc, aki Székelyföldről települt át Magyarországra, nyílt levelet írt Szász Jenő MPP-elnöknek, figyelmeztetve, hogy szétforgácsolja az erdélyi nemzeti oldalt, amikor Tőkés László ellen hangolja az embereket. Aljasság volt az Erdélyi Magyar Ifjak táborának bejáratánál ingyen osztogatni a székelyudvarhelyi Polgári Élet azon friss számát, amelyben egy névtelen tollforgató Tőkés Lászlót csúsztatással rágalmazza. Ezt a hetilapot nem lehetett megvásárolni a gyergyói újságos standoknál, tehát azért osztogatták, hogy Tőkés ellen hangolja a táborba belépő fiatalokat. Egy másik hetilapnak, amit szintén ingyen osztogattak a táborban, a kézdivásárhelyi Székely Újságnak Szász Jenő adott interjút, melyben azt állította, Tőkés László lépett egyet balra, összeborult az RMDSZ-szel. A püspök régen az RMDSZ tiszteletbeli elnöke volt, ahová most visszafogadták. Szász Jenő is az RMDSZ prominense volt, emlékeztetett Lázár Ferenc. Amikor 1989-ben Tőkés László a saját és családja életét kockáztatta, akkor Szász Jenő Brassóban a kommunista diákszövetség elnöke volt. Lázár Ferenc javasolta, hogy Szász Jenőnek nyilvánosan kérjen elnézést Tőkés Lászlótól a fizetett „nemzeti polgáris” tollforgatóik helyett is. /Lázár Ferenc, a Fidesz kulturális bizottságának tagja, a Magyar Gyökerek Egyesület elnöke: Nyílt levél Szász Jenő MPP-elnöknek. = Krónika (Kolozsvár), aug. 14./

A tej-kifli programban az egyes vidéki önkormányzatok maguk dönthetik el, melyik cégre bízzák az iskolásoknak szánt tej és kifli beszállítását. A döntéshozók a helybéli kisvállalkozókat részesítik előnyben. Ez alól csak Csíkszereda és Székelyudvarhely jelent kivételt. Csíkszeredán a csíkmadarasi pékség a kiflit, a tejet pedig a Primulact Rt., egy brassói, valamint egy magyarországi cég szállítaná a csíkszeredai diákoknak. A megye településein is arra törekednek az elöljárók, hogy otthoni cégek szolgáltassák a termékeket. /Kozán István: Helyi termelőkre várnak. = Hargita Népe (Csíkszereda), aug. 19./

Médiaműfajokról, a véleménynyilvánítás szabadságáról, a mozgóképrögzítésről hallgat előadást ezen a héten harminc erdélyi és vajdasági magyar diákújságíró, illetve -jelölt a Benedek-mezei táborban a brassói Áprily Lajos Főgimnázium diáklapja, a Visszhang által szervezett szakmai felkészítőn. A tábor szakmai támogatója a Magyar Újságírók Romániai Egyesülete. /Fekete Réka: Jó úton a diáklapok. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 28./

A brassói származású fotóművészre, a Brassai művésznéven ismertté vált Halász Gyulára emlékeznek szeptember 9-én Brassóban; a helyi Szépművészeti Múzeumban ma nyílik meg a világhírű fotográfusról szóló kiállítás. A megnyitó előtt emléktáblát lepleznek le a fotós szülőházánál, a Gács Major utca 6-os számú háznál, majd a nap folyamán nemzetközi szimpóziumot tartanak. Halász Gyula 1899. szeptember 9-én született Brassóban. Berlinben festészetet és szobrászatot tanult. 1924-ben Párizsban telepedett le és ott élt élete végéig, 1984. július 8-ig. Az éjszakai Párizs címet viselő első fotóalbuma megjelenésekor vált ismertté, 1933-ban. /Brassaira emlékeznek Brassóban. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 9./

„Az elmagyarosított székelyföldi románok visszarománosítását” szorgalmazza a magyarellenességéről elhíresült Kovászna–Hargita Európai Tanulmányi Központ, amely a tömbmagyar régiók feldarabolása, az etnikai arányok megváltoztatása érdekében a székelyföldi megyéknek a környező román megyékbe történő beolvasztását javasolja. A Ioan Lacatusu vezette sepsiszentgyörgyi intézmény tanulmányt állított össze a területi önrendelkezési követelések ellensúlyozására. Nyíltan etnikai tisztogatásra buzdítja a romániai állami intézményeket a Kovászna–Hargita Európai Tanulmányi Központ, a sepsiszentgyörgyi intézmény. /Etnikai tisztogatást, „visszarománosítást” sürget a sepsiszentgyörgyi román központ vezetője. = Krónika (Kolozsvár), szept. 10./ Az éveken keresztül az Országos Levéltár Kovászna megyei kirendeltségét vezető, a magyar közösség autonómiatörekvéseit határozottan ellenző Lacatusu elfogadhatatlannak nevezte az RMDSZ régiófejlesztési stratégiájában szereplő, Hargita, Kovászna és Maros egyesítését célzó javaslatot. Ioan Lacatusu javasolja, hogy hajtsák végre a bukaresti hatalom által a két világháború között kidolgozott, „az elmagyarosított románok visszamagyarosítását” célzó projektjét. Szerinte ugyanis Székelyföld magyar lakosságának jelentős része valójában elmagyarosított román. Antal Árpád sepsiszentgyörgyi polgármester szerint nem kellene foglalkozni a tanulmánnyal, ha Romániában nem lehetne folyamatosan tetten érni a Lacatusu-féle eszméket. „Különben a Székelyföldön buli románnak lenni, hiszen aki Brassóban kapusnak se jó, az nálunk igazgatói tisztségig viszi” – reagált Antal Árpád Ioan Lacatusunak a székelyföldi románság hátrányos megkülönböztetésére vonatkozó kijelentéseire. A polgármester felhívta a figyelmet arra is: a Moldvából Sepsiszentgyörgyre „ejtőernyőzött” Ioan Lacatusu a Ceausescu-rezsim idején éppen a Székelyföld elrománosítását kapta feladatként. – A bukaresti főügyészség nem indít vizsgálatot a szeptember 4. és 5. székelyföldi önkormányzati nagygyűlés ügyében. /Rostás Szabolcs: Beolvasztanák Har-Kovot. = Krónika (Kolozsvár), szept. 10./

Szeptember 18-19-én tartják a Háromszéki orvosnapokat Baróton. A szervezők hangsúlyozták: hivatásuk gyakorlásának Székelyföldön adott lehetőségeire és újdonságaira hívnák fel a figyelmet. A mintegy közel kétszáz résztvevő budapesti, bukaresti, marosvásárhelyi, brassói, csíkszeredai neves orvosok tartanak előadást. Az esemény egyik szervezője a baróti kórház igazgatója, Ágoston László szerint az ehhez hasonló szakmai rendezvények azért is fontosak, mert így a szomszédos megyékben dolgozó orvosok közt szorosabb emberi és szakmai kapcsolat jön létre. /(hecser): Háromszéki orvosnapok Baróton. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 18./