Szabadka és Bécs után október 8-án Marosvásárhely ad otthont a Határon Túli Magyar Szervezetek Fórumának. Az RMDSZ által szervezett tanácskozáson számos határon túli szervezet képviselteti magát a Kárpát-medencéből, valamint Európából. A résztvevők között jelen lesz egyebek között a szlovákiai Magyar Koalíció Pártja, a Vajdasági Magyar Szövetség, a Vajdasági Magyar Demokrata Párt, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség, az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség, a Horvátországi Magyarok Demokratikus Szövetsége, a Magyar Egyesületek Szövetsége, a Muravidéki Önkormányzati Nemzeti Közösség, a HHRF, a Nyugat-Európai Országos Magyar Szervezetek Szövetsége, a Kanadai Magyar Kulturális Tanács, az Európai Nemzeti Kisebbségeket Támogató Társaság, valamint a Latin-Amerikai Magyar Országos Szervezetek Szövetsége vezetői is. A Határon Túli Magyar Szervezetek III. Fórumán a résztvevők a határon túli magyar közösségek autonómiatörekvéseiről, az európai integráció és a nemzeti kisebbségek jogairól, valamint a magyar–magyar kapcsolatok céljairól értekeznek. /Erdély is fogadja a HTMSZF fórumát. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 5./

Október 4-én a képviselőházban dr. Garda Dezső emlékezett meg a 13 aradi vértanúról, kivégzésük 156. évfordulója alkalmával. Október 6-án tisztelgünk a magyar forradalmi hadsereg 13 tábornokának emléke előtt. Ezek a személyiségek az 1848-as forradalom és szabadságharc eszméiért áldozták életüket, a testvériségért, egyenlőségért és a szabadságért folytatott harcukban az önkényuralmi rendszer ellen. A magyar forradalom a feudális viszonyok gyökeres felszámolását, a társadalom demokratizálódását tűzte ki célul. A kolozsvári programtervezetek és a marosvásárhelyi mozgalmak kezdetben az erdélyi eseményeknek békés jellegét igazolták. A május 29-i kolozsvári országgyűlésen nemcsak a magyar, hanem a román nép előrehaladása szempontjából is fontos törvényeket fogadtak el, úgymint egyenlő közteherviselés, a románság polgári és vallási jogainak biztosítása, szólás- és sajtószabadság. Mindezek ellenére a bécsi császári udvar megosztó politikájának eredményeképpen a két nép közötti polgárháború elkerülhetetlenné vált. Bár a magyar forradalmi had a több mint másfél évig tartó küzdelemsorozatban többször legyőzte a Habsburg-seregeket, a cári beavatkozás megváltoztatta a katonai erőviszonyokat, ami a magyar forradalom bukásához vezetett. Ennek ellenére a magyar forradalom és szabadságharc megnyitotta az utat a polgári fejlődés előtt a Kárpát–Duna-medencében. A magyar forradalom és a 13 tábornok emlékének tiszteletére a XIX. század végén Aradon felállították a Szabadság-szoborcsoportot, mely nemcsak a magyar nép számára jelent jelképet, hanem a román nemzetnek is, mivel a magyar forradalmi hadseregben, a 13 tábornok vezetése alatt több mint 30 000 román is harcolt. A 13 tábornok emlékét jelző Szabadság-szoborcsoportnak Arad közterületére történő visszahelyezése jelentős módon hozzájárulhat a történelmi események helyes értelmezéséhez és a magyar–román megbékéléshez. /Tisztelgés a hősöknek. = Hargita Népe (Csíkszereda), okt. 6./

A napokban, a szászrégeni zsinatról jövet, Marosvásárhelyen tartott sajtótájékoztatót Tőkés László püspök, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke. Magyarországon jövő tavasszal választások lesznek, a határon túli magyar szervezetek egységesen kérték a magyar pártokat, hogy hagyják ki őket a választási kampány tematikájából. Tőkés László kifejtette, hogy az össznemzeti érdek az irányadó. Hiába próbálkoztak évek óta a Medgyessy-, majd mind kevésbé a Gyurcsány-kormánynál, új eredményeket elérni vagy legalább a régi eredményeket megtartani a határon túli magyarság támogatása, vagy példának okáért a kettős állampolgárság ügyében, süket fülekre találtak. Amikor kiállnak Marosvásárhelyen, Szabadkán vagy Bécsben a kettős állampolgárság mellett, ezáltal már belpolitikai üggyé válik közvetett vagy közvetlen módon ez a kérdés. Tőkés László visszautasította a Népújság munkatársának a megállapítását, hogy a püspök felvetései a MIÉP és a Jobbik álláspontjához látszanak közelinek. A Magyar Polgári Szövetség zavaros, és egy zavaros állapotú szövetséggel nehéz kapcsolatokat fenntartani, annál is kevésbé, mert összefonódások vannak a szövetség és a tanács között. Szilágyi Zsolt például alelnöke az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanácsnak, és ugyanakkor választmányi elnöke a Magyar Polgári Szövetségnek. Inkább a Székely Nemzeti Tanáccsal vannak problémáik, mondta Tőkés László, mert ők másként képzelik el az autonómia ügyében való együttműködést. Lassan már mindenki mindenki ellen hadakozik, ezért szorgalmazza a püspök az Erdélyi Magyar Állandó Értekezlet formájában is testet öltő párbeszédet. Elsősorban Erdélyben kellene párbeszédet folytatni. A püspök helyesnek tartja a Fidesz–RMDSZ közeledést. A Fidesz nem bontja meg az RMDSZ egységét, hanem nagyon jó kapcsolatokat ápolt például az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanáccsal vagy a Magyar Polgári Szövetséggel. /Mózes Edith: Tőkés László: Mindenki mindenki ellen hadakozik. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 15./

Brassóban nem akarnak fizetni a bécsi döntés kárvallottjainak. Több mint száz Brassó megyei magyar személy a helyi nyugdíjpénztárnál az őket megillető kárpótlást igényelték a 2000. évi 189-es törvény alapján. Bukaresti utasítások szerint azonban az 1940-es bécsi döntés kárvallottjai csupán Észak-Erdélyben jogosultak kárpótlásra. A diszkriminatív eljárás érintettjei tárgyi bizonyítékokkal is rendelkeztek, ezért a Brassó megyei RMDSZ-szervezet hivatalosan javasolta a helyi Nyugdíjpénztár vezetőségének, hogy hagyja jóvá a kárpótlást. Nádudvary György jogász szerint a törvény nem tesz megkülönböztetést az Észak-Erdélyből elmenekült román és a Dél-Erdélyből elmenekült magyar kárvallottak között. Kovács Attila parlamenti képviselő, Brassó megyei RMDSZ-elnök a parlamentben is interpellált az ügyben. Gheorghe Barbu munkaügyi miniszter az interpellációra adott válaszában azt hangsúlyozza, hogy az esetleges félreértelmezések elkerülésére a törvény módosítására van szükség. /Bartha Réka: Etnikai megkülönböztetés? = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 20./

Október végén a Baczkamadarasi Kis Gergely Református Gimnázium /Székelyudvarhely/ két diákja Sándor Judit tanárnő kíséretével felkeresték Középajtán Veress Vilmos sírját, ahol kegyelettel emlékeztek az 1956-os menekültre. Veress Vilmos 1917. július 28-án született Borosjenőn, középiskoláit a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Református Kollégiumban végezte, nyári szüneteit Középajtán töltötte apai nagyszüleinél. Budapesten elvégezte a katonai akadémiát, a Ludovikát. 1956-ban részt vett a forradalomban, letartóztatták, és kitiltották Budapestről. Kényszermunkára ítélték Tatabányára (bányai munkavégzésre), ahonnan viszont sikerült megszöknie, s Bécsbe, majd Hollandiába menekült. 1980-ban visszajöttek Magyarországra, első útjuk Székelyföldre vezetett. Felkeresték Középajtát, a rokonokat, a templomot. Veress Vilmos egy alapítványt hagyott hátra a jól tanuló, szegény sorsú diákok megsegítésére – az udvarhelyi református kollégisták évente részesülnek ebből a támogatásból. /Bertalan Enikő-Noémi XII. B; Boros Eszter XI. B: Veress Vilmosra emlékeztünk. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), okt. 28./

Az Erdélyi Magyar Ifjak célja a Trianon-film bemutatókörútjának megszervezésével az volt, hogy bevigyék a magyar és román közbeszédbe a diktátum kérdését. Az erdélyi Trianon-járás kronológiája 2005. január 7. – Kolozsváron kezdődik a Trianon-film erdélyi körútja. A Protestáns Teológia Dísztermébe nem férnek be az érdeklődők. Mintegy ötszáz ember nézheti meg a filmet, legalább annyian kint rekednek. A szervezők megígérik, a körút végén visszatérnek a kincses városba, és megismétlik a vetítést. Január 8. – Sepsiszentgyörgyön is szűknek bizonyul a megyei könyvtár Gábor Áron terme. Január 9. – Kézdivásárhelyen mintegy ezren vesznek részt a Vigadóban rendezett filmvetítésen. Január 10. – Hasonló a létszám a csíkszeredai Szakszervezetek Művelődési Házában. A hatalmas érdeklődésre való tekintettel már délelőtt, bár nem szerepelt az előzetes programban, Gyergyószentmiklós zsúfolásig telt Uránia filmklubjában is bemutatta filmjét Koltay és Raffay. Mona Musca kulturális miniszter törvénytelennek nyilvánítja a filmvetítéseket, utasítására az Országos Mozivállalat feljelentést tesz a Belügyminisztériumnál. Január 11. – Székelyudvarhelyen a Siculus Ifjúsági Házban vetítik le a filmet több száz embernek. Az EMI nyilatkozatban tiltakozik a feljelentés ellen, jelezve, a díjmentes, kulturális intézményekben történő filmvetítésekre nem vonatkozik a mozitörvény. Az aláírók mondvacsinált indokokat és cenzúrát emlegetnek, felkérik a kormányon lévő RMDSZ-t, foglaljon állást az ügyben, és járjon közben az illetékes szerveknél a vizsgálat mielőbbi megszüntetése érdekében. Választ nem kapnak. Január 12. – Marosvásárhelyen elmarad a vetítés. A szervezők nem kívánják tovább élezni a helyzetet, ezért elhalasztják a bemutatót a helyzet tisztázásáig, így csak a film alkotóival találkozik az ezeregynéhány ember. Az eredeti helyszín, a Diakóniai Központ egyik terme kicsinek bizonyul, a tömeg átvonul a Vártemplomba, ahol „hirtelen és váratlan” áramszünet miatt gyertyafénynél beszélgetnek. Közben mintegy száz kommandós és több rohamkocsi veszi körül a templomot, az előadókat állandó megfigyelés alatt tartják. Szintén január 12-én, miután előzőleg levélben arra figyelmeztette az Udvarhelyi Fiatal Fórumot, amennyiben levetíti a Trianont, büntetésre számíthat, a prefektus felsőbb utasításra ötvenmilliós büntetést ró ki Jakab Attila UFF-elnökre a 418/2003-as kormányhatározat 2-es paragrafusának h.) cikkelyére hivatkozva. Kovács Csabát is megbüntetik Csíkszeredában. Ugyancsak felső utasításnak engedelmeskedve megszólal Mihai Hardau, Kolozs megye főispánja is. Közleményben emel szót a filmvetítés ellen, azt állítva, hogy a film „Nagy-Magyarország visszaállításáért száll síkra”. Fenyegetést is megfogalmaz: a vetítés megismétlése esetén büntetést eszközöl ki. Ezenkívül magánbeszélgetésre hívja Juhász Tamást, a Protestáns Teológiai Intézet rektorát, hogy nyomást gyakoroljon rá, s ezáltal elérje a következő vetítés felfüggesztését, valamint az EMI-től való elhatárolódást. Nem sikerül neki. Az Egyesült Magyar Ifjúság nyílt levélben szólítja fel Somogyi Ferenc külügyminisztert a megfelelő diplomáciai lépések megtételére. Markó Béla RMDSZ-elnök a román ultrák szája íze szerint beszél: a szervezők nem vették figyelembe a filmvetítésekre vonatkozó törvényeket, Frunda György szenátor szerint az előírásokat azok használják fel, akik nem értenek egyet a film tartalmával. Január 13. – A szervezők bejelentik, hogy a film vetítése nélkül tartanak fórumot Kolozsváron. A beszélgetésre ott maradó mintegy százötven résztvevő azt kéri az RMDSZ-től, az ügy melletti kiállása jeléül március 15-én vetítsék le a filmet a Sportcsarnokban. Az EMI másnap nyílt levélben közvetíti a kérést a pártnak. Válasz nem érkezik. A fórumot sajtótájékoztató előzi meg, ezen Koltay Gábor filmrendező, Raffay Ernő történész és Bagoly Zsolt EMI-alelnök a román sajtó valótlan állításait cáfolja, a vitás jogi és ideológiai kérdéseket próbálja tisztázni. Január 14. – Koltay Gábor és Raffay Ernő nyílt levélben fordul Románia miniszterelnökéhez, melyben kérik, a szervezőket mentsék fel a vádak alól, s tegyék lehetővé, hogy a filmet bárki megnézhesse félelem és retorziók nélkül. Választ nem kapnak. Gáspárik Attila, az Országos Audiovizuális Tanács elnöke szerint nem legális a kirótt büntetés. Január 15. – A Székely Nemzeti Tanács sajtóközleményében kifejti: a kulturális szaktárca és a rendőrség politikai indíttatású intézkedései sértik a magyar identitás szabad megélését. Gazda Zoltán, a Magyar Polgári Szövetség háromszéki elnöke szintén kéri „az erdélyi fiatalok ellen irányuló megfélemlítő és megtorló akciók” leállítását. A Magyar Ifjúsági Tanács (MIT) és tagszervezetei (Magyar Ifjúsági Szervezetek Szövetsége, Országos Magyar Diákszövetség, Erdélyi Ifjúsági Keresztyén Egyesület, Romániai Magyar Cserkészszövetség, Országos Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet, Ifjúsági Információs és Tanácsadó Irodák Szövetsége) határozottan elítélik a Művelődési és a Belügyminisztérium intézkedéseit. Január 16. – Kézdivásárhelyen Salamon Ferenctől, a vetítésnek helyet adó intézmény igazgatójától, valamint Damó Csabától, az Uránia Filmklub vezetőjétől telefonon érdeklődnek a vetítésről a Román Hírszerző Szolgálat megyei hivatalától. Január 17. – A sepsiszentgyörgyi rendőrség kihallgatásra hívja be Nemes Előd háromszéki EMI-elnököt. Január 18. – A kolozsvári rendőrség kihallgatja Juhász Tamás rektort, Soós Sándor elnököt és Bagoly Zsolt alelnököt. A Kolozs megyei főispán feljelentésére bűnügyi eljárás indul Soós és Bagoly ellen fasiszta, rasszista, xenofób jelképek népszerűsítése címén. Mona Musca levelet ír Soós Sándor EMI-elnöknek, melyben igazát bizonygatja. Ismerteti a tényállást, ámde levelében Velünk élő Trianon című filmről beszél, amely a tizennégy részes dokumentumfilm címe. Január 19-én a miniszter asszony közleményben tagadja, hogy a Minisztérium ismerné a film tartalmát, és tagadja a cenzúrázás vádját. Január 20. – Eva Maria Barki bécsi nemzetközi jogász politikai és jogi szempontból egyaránt felháborítónak mondja mind a filmvetítés megakadályozását, mind pedig a magyar parlament tiltakozásának hiányát. Január 24. – Németh Zsolt fideszes képviselő a parlamentben arra kér választ Somogyi Ferenc külügyminisztertől, milyen lépéseket szándékozik tenni a magyar diplomácia a román hatóságok eljárása nyomán. Nem kap konkrétumokat tartalmazó választ. Január 25. – Az RMDSZ Szociáldemokrata Tömörülése kijelenti, a hatalom megsértette a szólás és a gyülekezés szabadságát, és reményét fejezi ki, hogy az RMDSZ kormánytényezőként fel fog lépni a meghurcolt személyek érdekében. Gál Kinga EP-képviselő felhívja az Európai Parlament és a Bizottság figyelmét az eseményekre, melyeket elfogadhatatlannak és az EU alapelveivel összeegyeztethetetlennek nevez. A Királyhágó-melléki Református Egyházkerület, az Erdélyi Református Egyházkerület, az Erdélyi Unitárius Egyház, valamint az Ágostai Hitvallású Evangélikus-Lutheránus Egyház püspökei, valamint a Protestáns Teológiai Intézet rektora és dékánja nyilatkozatban tiltakozik az ellen, hogy az állami hatóságok a szervezőket kifaggassák és a törvénysértés gyanújába hozzák, s ezáltal beleszóljanak egyházaik életébe. Január 27. – Schöpflin György fideszes képviselő az Európai Parlamentben követeli a hatósági zaklatások leállítását. Február 7. – Sajtótájékoztatón adja hírül a Hargita Megyei Rendőrfelügyelőség vezetője, hogy a csíkcsicsói művelődési házban vasárnap este engedély nélkül levetített Trianon-film miatt Lukács Péterre, a Magyar Polgári Szövetség helyi elnökére 100 millió lejes pénzbírságot rótt ki. Február 9. – Az Antena 1 kereskedelmi televízió – román lapok szerint titkosszolgálati utasításra – bemutatja a filmet. Az alkotást bombariadó előzte meg, és parázs vita követte az alkotók és román történészek, újságírók között, közben magyargyűlölő üzenetek tucatjai érkeztek be a stúdióba drótpostán és telefonon. Február 10. – Koltay és Raffay sajtóértekezletet tart Bukarestben. A megjelent újságírók hevesen támadják őket, Európa-ellenes revizionista propagandának nevezve a Trianon-filmet. Február 14. – Somogyi Ferenc külügyminiszter válaszol az Egyesült Magyar Ifjúságnak. Megígéri, figyelemmel követi az eseményeket, már csak a „minél kiegyensúlyozottabb magyar–román viszony ápolása iránti felelősség” miatt is. Március 5. – Az EMI országos gyűlése közleményben ismerteti a valós tényállást, és bebizonyítja, hogy a film tartalma miatti politikai kampányról van szó, melyet az emberi jogok durva megsértésének tartanak. Március 7. – Alapfokon tárgyalják Jakab Attila fellebbezését. Védelmét Marosi György ügyvéd díjmentesen vállalta el. Március 12. – Jakab Attilát értesíti ügyvédje, hogy megnyerte a pert, a székelyudvarhelyi bíróság érvénytelenítette büntetését. Március 21. – Megjelenik Koltay Gábor új, filmjével azonos című kötete Botrány Erdélyben! alcímmel. Április 4. – Újabb tárgyalás zajlik le Udvarhelyen, tanúkat is kihallgatnak. Április 12. – Jakab pert nyer első fokon. A rendőrség bejelenti, élni fog a fellebbezés jogával. Április 20. – kihallgatják az EMI országos elnökét és alelnökét az ügyészségen. A vád: fasiszta, rasszista, xenofób jelképek terjesztése, melyért a 31/2002-es kormányrendelet szerint hat hónaptól öt évig terjedő börtönbüntetés róható ki. Április 25. – Elejtik a vádat a kolozsvári ügyészségen. Május 6. – Írásban értesítik az EMI elnökét és alelnökét, hogy a filmvetítés ügyében ellenük indított vizsgálatot lezárták. Június 6. – A csíkszeredai bíróság alapfokon elutasítja Kovács Csaba fellebbezését. A bíró nem indokolja meg döntését. Június 21. – A Csíkszeredai Bíróság helyet ad a csíkcsicsói Péter Lukács fellebbezésének. Július 28. – Lemond Mona Musca. Távozása után folytatódik szervezetünk februárban indított bejegyzése, melyre a Kulturális Minisztériumnak is áldását kell adnia. Szeptember 22. – Az Erdélyi Magyar Ifjak bejegyzett, önálló jogi személyiséggel rendelkező szervezetté válik. A bejegyzés február óta húzódott különböző formai és eljárásbeli hibák ürügyén. Október 6. – Csíkszeredában Kovács Csaba megnyeri a pert. Sem az ítéletet, sem az indoklást nem közlik hivatalosan a felekkel. Október 26. – Jogerős ítéletet hoz a Hargita Megyei Törvényszék a székelyudvarhelyi Jakab Attila ügyében: nem kell kifizetnie a pénzbírságot. /B. Zs.: Az erdélyi Trianon-járás kronológiája. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), nov. 1./

Megint napirenden a Bolyai-ügy. Most „helyzet” van. Az Európai Unióba lépés előtt kell dűlőre vinni a dolgot, különben elhúzódik beláthatatlan ideig. Az „ideiglenesen” Szegeden működő Ferenc József Tudományegyetem a második bécsi döntést követően 1940 őszén tért vissza Kolozsvárra. A román egyetem minden mozdíthatót magával vitt Nagyszebenbe, de az épületek maradtak. Amennyire lehetett, a magyar állam felszerelte, korszerű tanszerekkel látta el a hazatért egyetemet. A második világháború végén a város lakosságának kérésére az egyetem vezetősége megtagadta a kiürítést, elmenekítést: helyben maradt. Azután megszületett a Groza-kormány döntése, 1945. május 29-én. Ez egy szóban sem említette az 1872-ben alapított magyar egyetemet, hanem egy egészen új „magyar előadási nyelvű Állami Tudományegyetemet” állított fel Kolozsváron. Ezzel megszüntette a magyarok jogfolytonosságát, s minden épületet, felszerelést a román egyetemnek juttat. A magyar felsőoktatás újra kezdhette a berendezkedést. A korábbi 40 helyett kaptak egyetlen épületet, a sétatéri volt Regina Maria Líceumot (Felsőbb Leányiskola), s az egyetemi könyvtárat közösen használhatták a román egyetemmel. Utóbb még a Kereskedelmi Akadémiát, az egyházaktól elvett Marianumot és a piarista épületek egy részét is használhatták. Az 1959-es egyesítéssel ezek az épületek is beleolvadtak a közös felsőoktatási épületrendszerbe. A magyar orvosi kart egyetlen klinikára sem fogadták be, ezért kénytelenek voltak Marosvásárhelyre távozni. Azután megszületett a pótszer: a Sapientia Tudományegyetem, a magyar állam pénzén, a magyar támogatással emelt vagy restaurált épületekben. /Gaal György: Egyetem, épületek, osztozkodás. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 4./

Bethlen Gábor- és Tamási Áron-díjat, illetve Márton Áron-emlékérmet adott át a Bethlen Gábor Alapítvány kuratóriuma november 2-án Budapesten, az Országos Széchényi Könyvtárban. A kuratórium döntése alapján az idén Ilia Mihály egyetemi tanár, a Tiszatáj című szegedi folyóirat egykori főszerkesztője és Vetési László lelkész kapott Bethlen Gábor-díjat. Márton Áron-emlékéremben részesült a bécsi Szent István Egylet, a máramarosszigeti Leöwey Klára Líceum és a szabadkai Széchenyi Általános Iskola. A Tamási Áron-díjat Donkóné Simon Judit érdi tanár, előadóművész vehette át. A Bethlen Gábor Alapítvány célja, hogy anyagi és szellemi támogatásával, ösztöndíjaival és díjaival úttörő szerepet vállaljon a nemzeti összetartozás szolgálatában, a közép-európai szellemi együttműködésben és a határon túl élő magyarság hazai megismertetésében. /Vetési László és Ilia Mihály Bethlen-díjasok. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 4./

Dr. Nagy Örs professzort, a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem rektor-helyettesét nemrég választották meg a Román Ortopédiai és Traumatológiai Társaság elnökének. Úgy érzi, hogy a marosvásárhelyi ortopédiai iskola elismeréséről van szó. Újabb szakosztályok, alszakosztályok létrehozását tervezik. Ezek külön szakmai társaságként működnének az ortopédiai és traumatológiai társaság égisze alatt, ami Nyugat-Európában már régen megvalósult. Szeretne minél több ösztöndíj-lehetőséget biztosítani a fiatalok számára. Az elnökség feladata a színvonalas szakmai összejövetelek, konferenciák megszervezése. Ezért kapcsolatba lépett vele dr. Vécsei Vilmos professzor, a bécsi traumatológiai klinika vezetője, az Európai Traumatológiai Társaság leköszönő elnöke Vécsei professzor ígéretet tett, hogy meglátogatja Romániát, s Marosvásárhelyen és Székelyudvarhelyen szakmai tanácskozást tartanak. /(bodolai): A vásárhelyi ortopédiai iskola elismerése is. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 23./

A Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulata december első felében több vendégszereplésre indul a Liliomfi című zenés vígjátékával. Rendező: Gali László. Előbb Magyarországon – Százhalombattán és Ausztriában – Bécsben lépnek fel, majd Gyergyószentmiklóson a Szentmiklós Napok rendezvénysorozaton szerepelnek, végül csíkszeredai vendégjátékon vesznek részt a marosvásárhelyi művészek. A marosvásárhelyi közönség elé december 11-én, vasárnap lépnek, akkor Visky András A szökés című darabja lesz műsoron. /Körúton a Liliomfi. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 2./

Kétnapos hivatalos szlovákiai látogatást tett Sólyom László magyar köztársasági elnök, december 8-án vendéglátójával, Ivan Gasparovic szlovák államfővel folytatott megbeszélést. Sólyom hangsúlyozta: nem véletlenül utazott Szlovákiába, s maga választotta külföldi úti céljai közül – Bécs után – másodiknak Pozsonyt, mert Szlovákiát tartja a második legfontosabb célországnak. Szlovák partnerét emlékeztette arra, hogy a ,,magyar alkotmány eleve kollektív jogokat biztosít a nemzeti kisebbségeknek”. Pozsony továbbra is ódzkodik attól, hogy több vizet juttasson a Szigetköz vízellátását biztosító régi Dunába, Budapest pedig semmiképpen sem tartja elképzelhetőnek, hogy bármilyen dunai duzzasztót építsen Magyarország területén. Sólyom László Pozsony egyetlen magyar iskoláját, a Duna utcai alapiskolát és gimnáziumot látogatta meg, ahol jelenleg 500 magyar fiatal tanul, bár csupán töredékük pozsonyi, döntő többségük Pozsony 150 kilométernyire kiterjedő magyar vonzáskörzetéből származik. Szlovák újságírói kérdésre válaszolva Sólyom kijelentette: ha a kettős állampolgárság kérdésében ismét népszavazásra kerülne sor Magyar­országon, akkor azt nem támogatná, mert szerinte nyilván ismét nem sikerülne világosan tisztázni és megfogalmazni a referendum céljait, s az megint nem a kettős állampolgárságról, hanem valami másról szólna. A pozsonyi Pravda december 8-i számában exkluzív interjú jelent meg a magyar államfővel. Az Antall József egykori, tizenötmillió magyarról szóló kijelentésére emlékeztetve a lap megkérdezte Sólyom Lászlótól: ,,Ön hány magyarnak az elnöke? Tízmillió magyar állampolgáré-e vagy tizenötmillió magyar nemzethez tartozó emberé”? Válaszában a magyar államfő emlékeztetett arra a körülményre, hogy Antall József emlékezetes mondatának idézésekor gyakran kimarad egy fontos szó: az, hogy ,,lélekben”. Antall ugyanis annak idején így fogalmazott: ,,Lélekben tizenötmillió magyar miniszterelnöke kívánok lenni.” Sólyom értelmezése szerint a néhai kormányfő ezzel ,,csupán azt fejezte ki, amit a magyar alkotmány is tartalmaz”, ,,és ami őt is kötelezi” – mondta, és kifejtette: ,,A Magyar Köztársaság elnöke vagyok, értelemszerűen a határon belül élő magyar állampolgárok elnöke. Közjogi státusom tehát egyértelmű. Azonban az alkotmány egyszersmind arra is kötelez, hogy a határon túli magyarok iránt is felelősséget érezzek. Ezt a felelősséget át is érzem. Látogatásom során szlovák kollégámnak is örömmel kifejtem, hogy ez a felelősségérzet a két ország kapcsolatában inkább pozitív tényezőként értelmezendő, semmint, hogy bármilyen bizalmatlanságot, aggodalmat indokolna” – mondta a pozsonyi Pravdának a magyar államfő. /Átérzi a felelősséget. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 9./

Halmos György zeneakadémiai tanárra és előadóművészre emlékeztek volt tanítványai december 10-én Kolozsváron, a rádióstúdió koncerttermében. Ezt követően a tanítványok a Házsongárdi temetőben virágot helyeztek mesterük sírjára, este pedig a zeneakadémia stúdiótermében hangversenyre került sor. Selmeczi György – a találkozó ötletének elindítója –hangsúlyozta: Halmos György még most is elképesztő jelentőséggel bír életünkben. Rónai István az 1956-os magyarországi forradalmat követő „nehéz” időszakban volt Halmos György tanítványa. A tanár úr óráin viszont sikerült elfelejtenie a környező valóságot, hiszen nem csak zongoratudását tökéletesíthette, hanem zenei és általános műveltségét is. Papp Tibor Halmos fenomenális emlékezőtehetségére, humorára és óráinak interdiszciplináris jellegére emlékezett. Radó Judit is a bukaresti zeneakadémián volt Halmos-növendék. Halmos Györgyre emlékezett még többek között Grossmann Péter Marius Tabacu ismertette Halmos György életútját: a nagyváradi polgári családból hosszú volt az út a kolozsvári zeneakadémiai tanárságig: magába foglalta a bécsi egyetemi tanulmányokat, a második világháború alatt Ukrajnában eltöltött munkaszolgálat megpróbáltatásait, és az ezt követő csodálatos karriert. Ezt követően a volt tanítványok színvonalas hangversenyt adtak. /Nagy-Hintós Diana: Halmos György-emlékünnepség. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 12./

Budapesten idén tizedik alkalommal adták át a Kisebbségekért Díjakat, a jubileumi évforduló tiszteletére a Parlamentben több közjogi méltóság, miniszter, parlamenti képviselő jelenlétében. Erdélyből Guttman Mihályt, a Romániai Magyar Dalszövetség tiszteletbeli elnökét tüntették ki. Az idei díjazottak között volt többek között Deák Ernő, a Bécsi Napló főszerkesztője, Gábrityné Molnár Irén, a szabadkai Magyarságkutató Tudományos Társaság alapítója és elnöke, illetve a „kettézárt” falu, az ukrajnai Kisszelmenc és a szlovákiai Nagyszelmenc polgármestere – Illár József és Tóth Lajos. /Guther M. Ilona: Kisebbségekért Díj – tizedszer. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 14./

Megérdemeljük, hogy saját magunkat ünnepeljük, vélte Márkus-Barbarossa János, az Erdélyi Magyar Írók Ligájának (E-MIL) elnöke, a Kolozsváron december 17-én megtartott évzáró gálaesten, ahol az idei irodalmi kitüntetéseket osztották ki a liga tagjainak. – Bár az E-MIL adja át a díjakat ezen az estén, ezek mégsem E-MIL-díjak, hanem támogatók jóvoltából született kitüntetések – hangsúlyozta Márkus-Barbarossa János. A kiosztásra kerülő irodalmi díjak Méhes György Kossuth-díjas írónak, Böszörményi Zoltánnak (költő, író, főszerkesztő), egy bécsi, valamint egy sepsiszentgyörgyi kiadónak köszönhetők. Négy Irodalmi Jelen-díjat osztottak, tulajdonosai a következők: Eszteró István Egy könnyű garni című verseskötetéért, Pongrácz P. Mária Arckép lepkékkel (novellák), Orbán János Dénes Búbocska (ördögregény), Mózes Attila Céda korok történelme (irodalomkritika). Négy elsőkötetes fiatalt tüntettek ki a Méhes György-debütdíjjal: Ármos Lorándot, Burus János Botondot, Márkus Andrást és Muszka Sándort. Idén a Méhes György-nagydíjat Bréda Ferenc kapta. /Köllő Katalin: Kiosztották az irodalmi díjakat. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 19./

Mint minden évben, a betlehemi láng idén is a cserkészszervezetek közvetítésével jutott el a vidékre. A láng repülőgéppel jutott el Betlehemből Bécsbe, ahol átvette, és Budapestre vitte a Magyar Cserkészszervezet. Tőlük a kisiratosi cserkészek hozták át a betlehemi lángot az országhatáron, majd két csapatra válva észak-erdélyi és dél-erdélyi körútra indultak vele. A dél-erdélyi csapat útba ejtette Kisiratost, Nagyiratost, Pécskát, Nagylakot, Aradot, Vingát, Temesvárt, ahol december 20-án a lángot átadták a Gerhardinum Katolikus Líceum diákjainak, majd Újszentesen megpihentek. Innen indultak tovább Lugosra, Facsádra, Marzsinára, ahol az éjszakát töltötték. Ma eljutnak Dévára, Gyulafehérvárra és visszajövet Máriaradnára, a körút végállomására. /(S.): Megjött a betlehemi láng. = Nyugati Jelen (Arad), dec. 22./

Egy Marosvásárhelyen szerkesztett hetilap Rendes megtámadás című közleménye szerint „A kezdeteknél, talán Antall rontotta el a dolgot, amikor úgy nyilatkozott, hogy »lélekben« tizenötmillió magyar miniszterelnöke szeretne lenni.” A fogalmazvány írója szerint „Minden, amit azóta nemzetstratégiának vagy magyarságpolitikának neveznek, az nem más, mint valami politikai ráolvasás, a magyar nacionalizmus szűnni nem akaró kísérlete arra, hogy felszámolja önnön célját: a magyar nemzetet”. Eszerint a magyar nacionalizmus igyekszik felszámolni a magyar nemzetet. Azért, mert „Kevés olyan merész javaslat született, amely az érzelmi tényezőt merte volna, mint ide nem illőt, teljesen kihagyni”. Ugyanis: „A magyar–magyar viszony elsősorban érzelmi, »lelki« kérdés maradt”. Támadás éri tehát azokat, akiknek lehetnek magyar érzelmei. Akiknek a magyar–magyar viszony nem utolsósorban lelki kérdés, írta Nagy Pál. Amikor Antall József szavai elhangzottak, egy megalázott nemzet lelkében szökött szárba a remény, hogy ismét vállalhatja önmagát, múltját és jövőjét, emlékeztetett Nagy Pál. Leszögezte, hogy a határon túli magyaroknak az anyaországhoz való benső kötődés mindig is meghatározó erejű érzelmi, lelki kérdés volt. Ez lesz a mindenkori magyar–magyar viszony lényege. Mi egyéb határozhatja meg jobban szellemiségünket, eszményeinket, ha nem a lelkiség? – kérdezte Nagy Pál és Cs. Szabó László 1940 őszén írt esszéjéből idézett (megjelent újból 2005-ben, az Erdélyi metszetek című kötetben, Kolozsvárt; sajtó alá rendezte és bevezette Pomogáts Béla): „Hol végződik Erdély? Bessenyei, Kazinczy, Kölcsey sírja még beletartozik, Bessenyei testőrbarátai mind erdélyiek, maga is Erdély lábához húzódik remeteségbe, Kazinczy legnagyobb szellemi kalandja az erdélyi utazás, Bessenyei is, Kazinczy is sárospataki diák volt; Kölcsey anyja erdélyi lány, barátja s védence: Wesselényi Erdély vértanúja. Ady Mátyás király erdélyi íródeákjának álmodta magát. A Báthoryak fél lábbal a szatmári lápvilágban, fél lábbal Erdélyben, a Rákócziak fél lábbal a Hegyalján, fél lábbal a fejedelemségben éltek. Bethlen Gábor minden jel szerint Kassát az erdélyi Strassburgnak tartotta. Hol van hát a nyugati határ?” Mikor Cs. Szabó hírül vette a második bécsi döntést, „Este a lámpafényben megmozdult a térkép. Acélszürke felhők vonultak fölötte, sebes vizek szántották, megcsörrent a lomb, árnyékot vetettek a kopjafák, kinyíltak a faragott kapuk, fölkeltek a bivalyok a folyókból, lobogtak a tornyok, zúgott a Szamos-gát. Ezentúl a Királyhágóról jelentjük a hóesést s Gyergyóból a csapadékot. Visszatért a hamu, amelybe Arany Jánoska írt: a szőlődomb, amely Juhász Gyulát vendégelte (...) a tornác, amelyen Orbán Balázs írogatta a székelyek életét; a porta, amelyben egy képzelt nagynéni várta bujdosó leveleit; a rét, amely Kriza szép »kápónavirágait« termette; a rengeteg, ahol Ábel az ördögre lövetett; a templom, amelyben pogány írással dicsérik Istent, s a kúria, hol Petőfi Segesvár előtt meghált”. /Nagy Pál: Valóban: hol a határ? = Népújság (Marosvásárhely), jan. 5./ Az A Hét (Marosvásárhely) liberális hetilapról van szó.

Kilencedik alkalommal jelent meg a szabadkai Hét Nap /főszerkesztő: Dudás Károly/ hetilap kiadásában a Vajdasági Magyar Kalendárium. Magyarságtudatot erősítő összeállításai miatt ismerteti az évkönyvet a lap. Körképet fest a délvidéki magyarságról, megmaradásukért folytatott küzdelemről. A kalendárium szerkesztői lelket vernek a csüggedőkbe, a magyarverésekkel megfélemlített fiatalokba. Szabadkai kezdeményezés volt a Kárpát-medencei legitim magyar szervezetek összefogására a december 5-i sikertelen népszavazás után előállt helyzet rendezésére. Ebből a kezdeményezésből nőtt ki a Határon Túli Magyar Szervezetek Fóruma, a Mini-MÁÉRT, mely Szabadka után Bécsben és Marosvásárhelyen tárgyalta a magyar nemzet sorskérdéseket. A Vajdasági Magyar Nemzeti Tanács határozatot hozott a vajdasági magyarság nemzeti jelképéről, nemzeti ünnepeiről és emléknapjairól. A döntés értelmében a vajdasági magyarság nemzeti jelképe három egyenlő szélességű piros, fehér és zöld színű vízszintes sávból áll. A jelkép közepén egy hegyes talpú hasított pajzs található, melynek első mezeje vörössel és ezüsttel hétszer vágott, második, vörös mezejében a zöld hármashalomnak arany koronás, kiemelkedő középső részén ezüst kettős kereszt, a pajzson a magyar Szent Korona nyugszik. A vajdasági magyarság nemzeti ünnepei: március 15., augusztus 20. és október 23. A vajdasági magyarság emléknapjai: október 6. és november 1. A vajdasági magyarság jeles napjai: a magyar kultúra napja (január 22.); az anyanyelvi világnap (február 21.); a magyar sajtó napja (március 15.); a vajdasági magyar könyv és olvasás napja (március 29.); a magyar költészet napja (április 11.); a táncművészet világnapja (április 29.); az Európa-nap (május 9.); a vajdasági magyar irodalom napja (július 27.); a magyar dráma napja (szeptember 21.); a vajdasági magyar mozgókép napja (október 13.); a délvidéki magyar színjátszás napja (október 29.); a magyar tudomány napja (november 3.); a magyar közoktatás napja (november 22.); a kisebbségek világnapja (december 18.). Erősen ritkulnak soraik, lassanként elfogy a déli végeken a magyarság. Újvidéki statisztika olvasható a kalendáriumban. 1910-ben 13 343 magyar lakosa volt Újvidéknek (az össznépesség 39,7 százaléka), 1941-ben 31 130 (50,4%), 2002-ben viszont már csak 12 468 (5,3%). Ez idő alatt a szerbek létszáma 11 594-ről (34,5%) 176 817-re (75,2%) gyarapodott, a németeké pedig 5918-ról (17,6%) 366-ra (0,1%) apadt. (Más nemzetiségűek jelenleg a város lakosságának 19,4 százalékát teszik ki.) Újvidék esete nem egyedi, a nemrégiben még magyar többségű Szabadka Marosvásárhely sorsára jutott, csak a magyar választók fegyelmezettségének és a horvátok támogatásának köszönhetően van magyar polgármestere. Idén 60 éves a Hét Nap hetilap. /Borbély László: Körkép a délvidéki magyarságról. Vajdasági Magyar Kalendárium – 2006. = Hargita Népe (Csíkszereda), jan. 6./

Paul Lendvai ismert magyar származású, Ausztriában élő újságíró, közíró az Élet és Irodalom január 13-i számában az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárából kikért anyagok alapján azt írta, hogy több magyar rádiós, televíziós újságíró, valamint az MTI volt bécsi tudósítói a hatvanas évek elején a magyar hírszerzésnek jelentéseket küldtek róla. Paul Lendvai 1956 után hagyta el Magyarországot, s azóta Ausztriában él. /Paul Lendvai több magyar újságíró ügynökmúltjáról ír.= Nyugati Jelen (Arad), jan. 14./

Gagyi József szerint a gettó, autó, sofőr, alku, üvegház szavakkal körvonalazható az egykori Magyar Autonóm Tartomány (MAT) meghatározása. Mindezt Az autonóm magyarok – Székelyföld változása az ötvenes években című tanulmánykötet Sepsiszentgyörgyön tartott bemutatóján fejtegette, mint a könyv egyik szerzője. Az autonóm magyarok kötet a marosvásárhelyi levéltárakban található, az 1950-1968-as korszakot felölelő dokumentumok alapján készült, Bárdi Nándor, a budapesti Teleki László Intézet munkatársának szerkesztésében, valamint tíz társszerző közreműködésével, akik közül hatan 2000-2003-ban szereztek történettudományi oklevelet. Az 1956-1957 táján a kommunista pártvezetésben történt és az 1965 utáni személyi kultusz irányába bekövetkezett fordulatra vall az alku, melynek során a magyar kisebbségi, baloldali érzelmű elit azt vallotta: bizalmat kell adni a román államnak. „A MAT elnevezésű képződmény markáns politikai valóság volt, pontja annak a folyamatnak, melyet Trianon, a bécsi döntés, a párizsi béke jelzett” – véli Boér Hunor társszerző. /Domokos Péter: A magyar valóság gettója és üvegháza. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 16./

Törvényi útvesztőkbe kényszeríti a brassói Nyugdíjpénztár és a Táblabíróság azokat a magyarokat, akik az 1940-es bécsi döntés folytán elszenvedett etnikai üldöztetésük miatt állami kárpótlást kérnek. Egyik vagy másik intézmény hiányosnak vagy egyenesen hamisnak nyilvánítja bizonyítékaikat. Az igénylőknek akár tíz órán keresztül kell várakozniuk a Táblabíróságon, amíg bebocsátást kapnak, hogy aztán elutasítsák kérésüket. Szép Károly brassói lakos édesapját a MÁV-ból CFR-ré váló vasúti társaságtól bocsátották el, s emiatt családjával együtt Marosvásárhelyre menekült. Szép Károly családja etnikai üldözöttségének bizonyítására két olyan tanút kért föl, akikkel annak idején együtt menekült el Brassóból. A Táblabíróságon kérését elutasították, mert szerintük nem diszkriminációról van szó: az érintett apja önként nézett más munka után. Az etnikai üldöztetés ténye nehezen bizonyítható. Nádudvary György jogász, elmondta, hogy egyre több kérvényt utasítanak vissza. Eddig százhúsz Brassó megyei magyar lakos kárpótlását tagadták meg olyan címen, hogy esetükben nem etnikai alapú megkülönböztetésről van szó. Nádudvary az RMDSZ megyei szervezetének elnökével, Kovács Attilával és ügyvezető elnökével Tóásó Áron Zoltánnal több ízben is fölkereste a Nyugdíjpénztár illetékeseit. Azok tagadták a diszkriminációt, sőt politikai nyomásgyakorlással vádolták az RMDSZ vezetőit. A 2000 novemberében hatályba lépett 189-es törvény az állami hatóságok által nemzeti hovatartozásuk miatt üldözött személyeket hivatott anyagi jóvátétel formájában kárpótolni. A törvény alkalmazási utasításai csupán 2002-ben léptek érvénybe – kárpótlásra jogosítja azokat, akik bizonyítani tudják, hogy 1940. szeptember 6. és 1945. március 6. között hátrányos bánásmódban volt részük. /Bartha Réka: Kitoloncoltak kálváriája a törvények labirintusában. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 19./

Év elején a vagyonbevallások ideje van. Az RMDSZ parlamenti képviselői és szenátorai közül természetesen Verestóy Attiláé a legterjedelmesebb bevallás. A politikus a szenátus honlapján közzétett nyilatkozata szerint zetelaki termőföldje, két vladiceascai és egy bukaresti erdőterülete mellé 2005-ben újabb 2500 négyzetméter erdőt vásárolt az Ilfov megyei településen. Épületeinek listája nem változott: három tömbházlakást és egy hétvégi házat vallott be, kettő Bukarestben van, egy Udvarhelyen, a víkendház pedig Vladiceascán. Egy 2001-es Audi S8-as gépkocsi van a nevén, 2005 májusához viszonyítva pedig 10–10 ezer euróval nagyobb értékű ékszereinek és festményeinek összessége, 30.000, illetve 20.000 eurót kóstálva. Folyószámláinak, bankbetéteinek értéke is növekedett 2005-ben, ebben az évben 1.980.000 eurót helyezett letétbe, 1.200.000 eurót a bécsi Kathrein & Co. Banknál, 150.000 eurót a genfi Clariden Banknál, 75.000 eurót pedig idehaza, a Raiffeisen Banknál. Több részvénytársaságnál, korlátolt felelősségű társaságnál, egyesületnél rendelkezik tulajdonrésszel. Legnagyobb piaci értéke a Junior Com Kft.-ben tulajdonolt részének van (1.615.000 új lej), ezt azonban mindjárt az egyesületi tulajdonrész követi (1.072.585 új lej). Magyarországon százszázalékos tulajdonosa a Sajó-Hor Kft.-nek, résztulajdonosa a Sajó 2005 Kft.-nek és a General Kémia Kft.-nek, ezek a tulajdonrészek azonban bevallása szerint „mindössze” 5,3 millió forintot érnek. A bukaresti részvénytőzsdén jegyzett vállalatoknál tulajdonolt értékpapírjait külön mellékletben tüntette fel a szenátor, ezek piaci értéke január 10-én közel 47,5 millió új lej volt. Verestóy Attila szenátusi fizetése 2005-ben 40.395 új lej volt, ugyanakkor 36.946 új lej a Hungastro Rt. területi igazgatójaként, 11.000 új lej a SIN-Bukarest, 2,4 millió forint a Sajó-Hor Kft. adminisztrátoraként, 7500 új lejben részesült a Famos Rt. cenzoraként. A Hungastro Rt. osztalékaként 6.170.180 új lej adózás utáni jövedelemben részesült 2005-ben, ugyanezen társaság részvényeinek eladásából 3.685.100 euró érkezett számláinak egyikére. A tőzsdés portfólió 5.385.345 új lejt hozott a konyhára részvénytranzakciókból, 26.235 új lejt osztalékból. A Famos Rt.-től 35.970 új lejnyi osztalékot vett fel. A Transilvania Bank és a Siretul Pascani Rt. ingyenrészvényei nyomán 487.000 illetve 2327 új lej bevételt tüntetett fel. Banki tranzakciók 1.040.058 új lejjel és 27.335 euróval gyarapították az udvarhelyi szenátort. Mellette csíki kollégája, Sógor Csaba vagyona szinte említésre sem méltó. Antal István mezőgazdasági és erdőterületekkel, vízfelülettel, négy épülettel vagy épületrésszel, két gépkocsival rendelkezik, bankbetétei is vannak, mintegy 10.000 euró és 90 millió régi lej értékben. Asztalos Ferenc 2005-ös bevallásának tanúsága szerint mindössze egy székelyudvarhelyi lakóház, egy 11.000 dolláros és egy 5000 eurós bankbetét tulajdonosa. Kelemen Hunor csíki képviselő egy 50.000 új lej értékű bankbetétet, valamint a csíkszeredai Medianet Kft.-ben birtokolt 1,8 millió lej tulajdonrészt vallotta be. /Rédai Attila: Képviselői, szenátori vagyonbevallások megyénkben. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), jan. 24./

Az 1990-es évek elején fogadták el a 118. számú törvényerejű rendeletet az 1945. március 6-tól bevezetett diktatórikus rendszer idején politikai okokból üldözött, meghurcolt személyek kártérítésére. Azóta számtalanszor módosították a jogszabályt. Nagy reményeket keltett az 1999/105. rendelet és az azt elfogadó 2000. évi 189. törvény, amelynek alapján kártérítést nyújtanak azoknak a személyeknek, akiket etnikai alapon üldöztek az 1940. szeptember 6. és 1945. március 6. között Romániában bevezetett rendszerekben. Minden üldöztetésben elszenvedett évért egy havi juttatást állapítottak meg, és a jogosult emellett különféle szolgáltatásokban, kedvezményekben is részesült. Jelentkeztek a Dél-Erdélyből elmenekült magyarok is, akik annakidején Romániából szöktek át Magyarországra a második bécsi döntést követően, hogy megmeneküljenek az ellenük indított üldöztetés elől. Azonban ameddig más erdélyi megyékben minden különösebb gond nélkül megítélik számukra a kártérítést, addig Kolozs megye évek óta kitűnik a sorozatos visszautasításokkal. Barazsuly Emil kisgyermekként testvérével és szüleivel menekült el Magyarfenesről Kolozsvárra 1944-ben, majd 1945-ben visszatértek Fenesre. Elmondta, hogy a színtiszta magyar faluban csak románul tanulhattak, a román csendőrök megverték azt, akit magyarul hallottak beszélni. Kun Makczit és két gyermekét agyonlőtték, Tordaszentlászlón pedig Györkös Mányi Andrást és Eszti nénit fejszével meggyilkolták. Magyarfenesen közel száz igénylést nyújtottak be, közülük négyen jutottak hozzá a jóvátételhez. Három testvérpár került abba a helyzetbe, hogy míg az egyiknek elfogadták a kérését és folyósítják a juttatást, addig a másik testvér kérését még a Legfelsőbb Bíróságon is elutasították. Barazsuly Emil feltett szándéka, hogy az európai emberjogi bírósághoz forduljon. Többen arra panaszkodnak, hogy mihelyt meglátják nevüket az űrlapon, már át sem veszik az irataikat. Ha pedig mégis, akkor jön az elutasítás. Az évek során a bizottság megváltoztatta visszautasító határozatainak indoklását. Két, három évvel ezelőtt még arra hivatkoztak, hogy az illető által benyújtott adatokból nem derült ki az etnikai üldöztetés vagy a menekülés ténye, idővel azonban ez lett az indoklás: az akkori Románia területén senkit sem üldöztek etnikai okokból. A Legfelsőbb Bíróság is ezt az álláspontot képviselte. Maros megye az egyetlen kivétel, ahol simán történik az ügyintézés és jóváhagyás kárpótlásügyben, nyilatkozta Kerekes Károly, Maros megyei képviselő. László Attila, a Kolozs megyei RMDSZ elnöke elmondta, az RMDSZ segít, Szőcs Sándor ügyvéd segítségével 63 pert meg is nyertek. /Ú. I.: Véletlenszerű kártérítés a magyar menekülteknek. Törvényértelmezéssel folytatódik az etnikai megkülönböztetés. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 26./

Január 27-én mutatták be Kolozsváron a Gaudeamus könyvesházban Murvai Olga Vers-rekviem /Kriterion Könyvkiadó/ című kötetét. A könyv alcíme: Kismonográfia Kányádi Sándor Halottak napja Bécsben című poémájáról. H. Szabó Gyula, a kiadó igazgatója köszöntötte a jelenlévő két „szerzőt”, Murvai Olgát és Kányádi Sándort. A kötetet Egyed Emese, a Magyar Irodalomtudományi Tanszék vezetője mutatta be. /Köllő Katalin: ... hallgattam a rekviemet... = Szabadság (Kolozsvár), jan. 30./

Calin Popescu-Tariceanu miniszterelnök január 30-án Bécsben tárgyalt Wolfgang Schüssel osztrák kancellárral. A kancellár kiemelte: Románia földrajzi, történelmi és kulturális szempontból is tagja Európának. A román kormányfő szerint az európai politika legnagyobb kihívása Románia és Bulgária sikeres integrációja az Európai Unióba. /I.I.Cs.: Bécsben tárgyalt a román miniszterelnök. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 31./

Regionális önkormányzatok az európai stabilitás és jólét szolgálatában címen rendezett nemzetközi konferenciát Budapesten a Duna Televízió és a Magyar Tudományos Akadémia /MTA/ húsvétkor induló Autonómia csatorna előzeteseként. – A kisebbségek problémájának megoldása az Európai Unió keretein belül nem csak a kisebbségek érdeke, hanem egész Európáé – jelentette ki Vizi E. Szilveszter, az MTA elnöke. Az előadók a téma nemzetközi szaktekintélyei voltak, illetve kisebbségi és többségi politikusok Olaszországból, Spanyolországból, Finnországból, Svájcból, az Európa Tanácstól, Magyarországról és a vele szomszédos országokból. A svájci Komlóssy József szerint a dél-tiroliaknak három fő tényező együttes hatásának eredményeként sikerült elérni céljukat: egységesen léptek fel, másik tényező az élni akarás, a jövőkép, a harmadik pedig azt, hogy „Bécs – függetlenül attól, hogy milyen kormány volt hatalmon – mindenkor ott állt a dél-tiroli követelések mögött”. Gál Kinga, az Európai Parlament képviselője hangsúlyozta: az EU nem fogja megoldani a kisebbségek problémáit, viszont esélyt adhat ezek rendezésére, ha a közösségek tudnak élni a lehetőségekkel. Szarka László, az MTA Kisebbségkutató Intézetének igazgatója kiemelte, a konferencián elhangzottak alapján megfogalmazható tanulság az volt, hogy „a nemzetállamok kezdenek megszelídülni”, amihez nagymértékben a kisebbségek is hozzá tudnak járulni. Romániából többek között Varga Attila RMDSZ-képviselő, Tőkés László püspök és Smaranda Enache, a Pro Europa Liga társelnöke szólalt fel. /Guther Ilona, Budapest: Szelíd nemzetállamok? = Új Magyar Szó (Bukarest), febr. 6./

A Partium és Erdély első magánszínházáról, a Kiss Stúdió Színházról készült filmet is bemutatták a Budapesten megrendezett 37. Magyar Filmszemlén. A váradi Kiss Stúdió tíz esztendejéről forgatott film versenyen kívül szerepelt. Varga Vilmos művészeti vezető és felesége, Kiss Törék Ildikó színházalapító színművész munkásságát Koptatott szavak című produkciójában Czencz József rendező-operatőr vitte filmre. A stábot a budapesti Böröcz István volt országgyűlési képviselő indította útjára, ő a film kezdeményezője, ötletgazdája és finanszírozója egy személyben. Neki köszönhetően léphetett publikum elé a Kiss Stúdió Színház olyan világvárosokban, mint München, Stuttgart, Bécs vagy Róma. /G. K. E.: Nagyváradiak a 37. Magyar Filmszemlén. Bemutatták a Kiss Stúdió Színházról készült filmet. = Reggeli Újság (Nagyvárad), febr. 8./

1989 után megengedett lett a revizionista propaganda, bel- és külföldi erők pedig egyesülésellenes, autonomista vagy éppen elszakadáspárti irányzatokat támogatnak, holott a „Nagy Egyesülés” Isten akaratából történt – olvasható a Kulturális Minisztérium támogatásával a Román Tudományos Akadémia által kiadott könyvből. Az 1918. december 1. – A résztvevők vallomásai című román nyelvű kötetet bemutatták a Kolozsvári Írószövetségben Kolozsváron. A felszólalók régi adósság törlesztéséről beszéltek, a könyvben szereplő írásokat ugyanis huszonöt évvel a „Nagy Egyesülés” után, „a tragikus bécsi diktátum ideje alatt” gyűjtötte össze a résztvevők nagy részétől egy történész. A gyulafehérvári esemény résztvevőinek rövid önéletrajzait összesítő könyv előszavában Gelu Neamtu hangsúlyozta:  ”December 1. a történelem logikájának beteljesülése volt, egyszersmind egy új fejlődés kezdete egy olyan országban újraegyesített nemzet számára, melynek alapját az új kor demokratikus elvei képezték”. A „Nagy Egyesülés” meghozta, hogy a magyarok barbár uralma után Erdély egész népe végre szabadon és egyenlőségben élhetett. Vannak, akik más színben látják az egyesülést. Akik ezt teszik, valójában elfogadják azt a revizionista propagandát, írta Neamtu. „Ezen dokumentumok közlése az egyesülésellenes, autonomista vagy éppen szecessziós irányzatok ellen hoz fel érveket, mely irányzatok – belföldi és külföldi erők támogatásával – aggasztó méreteket öltöttek az utóbbi években. Ezek azok az erők, melyek 1918-ban és később is az egyesülés ellen voltak”, áll a Kulturális Minisztérium által támogatott könyvben. Nematu helyreigazított: „Akárhogy alakulnának ma a dolgok, és akárhogy értelmeznénk őket, az igazi történetírás nem hagyhatja figyelmen kívül a tényt, hogy Magyarországban a nem magyar népeknek mind a vezető rétege, mind a közemberei a rendőrállamot és a népek börtönét látták.” A magyarok érzéseire is megvan a válasza: „Azt mondják, a Monarchia szétesése igazi nemzeti tragédia volt a magyarok számára. Valóban sokk volt az erdélyi magyarok számára, hogy kiváltságokkal rendelkező urakból egyszerű állampolgárokká váljanak, és mindenki mással egyenlő jogokat élvezzenek.” A könyv az egyesülést isteni indíttatásnak tulajdonítja, ezt több idézettel igazolta. Íme néhány: „Egy felzaklatott tenger volt, mely gátjai elsöprésére készült (…) Isten lelke lebegett felette” (Al. Ciura); „Az emberi ész akaratán és képességén felül létezik valami isteni, amit a gőgösök nem akarnak elismerni, és ez a valami irányítja az emberek tömegeinek és a népeknek a sorsát” (I. Bordea); „a nép hangja, tehát Isten hangja” (Vasile O. Osvada); „Egy szélvihar, egy orkán kitörése volt, amely mindent elsöpörhetett az útból. Milyen emberi erő mert volna ellenkezni ezzel az elhatározással, mely isteni szikraként pattant ki mindenki lelkéből?” (Al. Ciura) A közreadók jelezték, hogy hamarosan jön a második kötet. /Bagoly Zsolt: Egyesülés isteni parancsra. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), febr. 14./

Egy tömbből faragott férfi volt Atzél Endre, mindenki Atzél Bandija, magyarságmentő missziója csúcsán sarkon fordult Teremtője szólítására. Halála mintha életét illusztrálná a feltétel nélküli önátadásban, a mindig Isten akaratára hagyatkozásban. A mindenkin minden áron segíteni készség ugrásra-kész állapotban tartotta – ő mindig ügyeletben volt, írta róla Dr. Gellérd Judit. Agyonhajszolta magát. Felkutatta a gyámoltalan, csendesen szenvedőket, akárcsak kultúrájukban sorvadásra ítélt közösségeket – a moldvai csángókat, a kárpátaljaiakat, és tartotta bennük nemcsak a lelket, de szállította a segélyt folyton-folyvást. Ki ne emlékezne az ezer csángóra, akiket Bandi II. János Pál pápa előtt 1991-ben Budapesten felsorakoztatott? Eszményien, hivatásszerűen volt ő Máltai Lovag. Atzél Endre Erdélyben, a Torda-Aranyos megyei Mezőzáhon született 1937-ben. Apja, báró Atzél Ede földbirtokos, agrármérnök volt és kora közismert politikusa. Édesanyja gróf Bethlen Beáta volt. Házasságukból nyolc gyermek született. Édesapját, a fegyverszüneti tárgyalások parlamenterét, előbb a nácik keresték halálra, majd a szovjetek vették üldözőbe és végül valószínűleg ők is végezték ki 1945-ben. Atzél Endre villamosipari technikumot végzett. Anyját takarítónőként alkalmazták egy gyárban. Az 1956-os forradalomban való részvételéért tizenkilenc évesen 14 évnyi börtönre ítélték. A volt elítéltek legbátrabb társuknak tartottak. 1956-os szerepéért a Köztársaság Hőse címet kapta meg. Az egyetemet levelező hallgatóként fejezte be, jogi diplomáját 1981-ben nyerte le. 1969 óta járta Erdélyt, majd 1990 után Moldvát is. Itt végezte lélek- és embermentő tevékenységét. Az évek során moldvai csángómagyarok ezrei fordultak meg lakásán, többjük szállóvendégként. A moldvai magyarok megsegítésére barátaival megalapította a Frater Julianus Alapítványt. Lourdes-ba évente vitte az erdélyi és moldvai mozgássérülteket vagy hozta a Kárpát-medence egyéb vidékeiről a mozgássérült és Down-kóros gyermekeket magyarországi és vidéki nyári üdültetésekre, miközben vitte, folyton vitte az eldugott falvakba a gyógyszereket, a gyógyászati segédeszközöket és ki tudja mi mindent. Utóbbi éveiben mindig Moldva, Kárpátalja és Bécs között száguldozott. A Művelődési és Közoktatási Minisztérium munkatársaként szerepet vállalt szórványkollégiumok létrehozásában Erdély-szerte. Mádl Ferenc köztársasági elnök, Atzél Endre legendás munkásságát 2003-ban személyes kitüntetésével jutalmazta, 2004 decemberében pedig megkapta az erdélyiek Julianus-díját is. /Dr. Gellérd Judit: Radikális jóság – dr. Atzél Endre halálára. = Moldvai Magyarság (Csíkszereda), 2006. febr./

“Gyémánt László azt mond, amit akar. Én azt tudom, hogy a holokauszt túlélők nevében nem nyilatkozhatom, mert engem erre nem jogosított fel senki” – szögezte le az Új Magyar Szó megkeresésére Goldner Gábor, a kolozsvári zsidó hitközség elnöke, miután Gyémánt László, az Európai Tanulmányok Karának dékánja, a Babes-Bolyai Tudományegyetem keretében működő Judaisztikai Intézet vezetője a holokauszt túlélők emlékére hivatkozva utasította el a Bolyai Egyetem létrejöttét. Arra a kérdésre, hogy mi a véleményük a magyar karokról, Goldner kifejtette: “A zsidó hitközségnek erről a témáról nincsen véleménye. Ez nem a mi dolgunk, mi ebben nem veszünk részt. Ez a román állam és a Babes-Bolyai Tudományegyetem dolga. Nem tartjuk megfelelőnek, hogy a mi hitközségünk ebbe beleszóljon”. Elmondta, hogy Gyémánt Lászlót nem hatalmazta fel a hitközség, hogy a kolozsvári zsidó közösség nevében beszéljen. Az Új Magyar Szó kérdésére Gyémánt László leszögezte: “Én nem a holokauszt túlélők nevében nyilatkoztam. A Babes-Bolyai Tudományegyetemen létezik egy judaisztikai program, ennek vagyok a vezetője, a program résztvevői és a magam nevében nyilatkoztam, mint holokauszt túlélők, vagy holokauszt túlélők leszármazottjai.” Gyémánt szerint olyan módszereket használ a Bolyai Kezdeményező Bizottság, amelyek a göbbelsi vagy sztálini módszerekre emlékeztetnek. „Kiderült ugyanis, hogy olyan emberekre hivatkoznak, akik nem is tudják, miről van szó, olyan e-mailek érkeznek, amelyeket innen, Erdélyből küldenek, de úgy vannak feltüntetve, mintha Bécsből küldték volna. Én ezek ellen a hamisítások, elferdítések ellen tiltakoztam” – tette hozzá. /Debreczeni Hajnal: Gyémánt: göbbelsi módszereket használ a BKB. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 1./

Andrei Marga, a Babes–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) Akadémiai Tanácsának elnöke bejelentette, hogy bepereli Kertész Imre Nobel-díjas írót a Frankfurter Allgemeinen Zeitung február 22-i számában közölt cikk /Ceausescus Lehranstalt – Imre Kertesz protestiertgegen die rumänische Staatsuniversität in Klausenburg/ miatt. Marga szerint Kertész nem ismeri a BBTE szerkezetét, hiszen az író – Marga szerint – úgy tudja, hogy a kolozsvári egyetemen nem létezik magyar nyelvű oktatás. Az akadémiai tanács elnöke szerint a cikkből kiderül, hogy Kertésznek „fogalma sincs „ az 1989 után a magyar nyelvű oktatás kapcsán folytatott vitákról. Marga szerint Kertész a cikkben összetéveszti a multikulturalizmust a nacionalizmussal. Margának meggyőződése, hogy a cikket nem Kertész írta, de mivel az írás az ő neve alatt jelent meg a német lapban, ezért kénytelen ehhez a jogi lépéséhez folyamodni. Emlékeztetett, hogy mindketten Herder-ösztöndíjasok, ezért ennek a díjnak az odaítélésével megbízott hamburgi Alfred Toepfer Alapítvány megkérte őket, hogy Hamburgban vagy Bécsben nyilvános vitában tisztázzák álláspontjukat a kérdésről. Marga közölte: hamburgi kollégái vizsgálják jelenleg, hogy Kertészt magyar vagy német bíróság elé hívja, hiszen az író magyar és német állampolgársággal egyaránt rendelkezik. Valóban nem Kertész írta a cikket – jelentette ki a Szabadságnak Hantz Péter, a Bolyai Kezdeményező Bizottság (BKB) egyik vezetője. Korábban a BKB egyik sajtótájékoztatóján be is mutatták a cikket, amelyből kiderül, hogy a cikk szerzője Reinhart Olt, aki a Bolyai Egyetem létrehozását szorgalmazó, 79 tudós által aláírt levél ismertetéséről szóló tudósításában kiemelte a címben Kertész nevét. Hantz szerint Kertésznek csak annyi köze van a cikkhez, mint a többi tudósnak. Marga nem kívánta kommentálni a Magyar Rektori Konferencia nyilatkozatát. A magyarországi testület közölte: személyes megkereséssel is kezdeményezni fogja, hogy az egyetem szenátusa újratárgyalja a magyar karok létrehozására vonatkozó kérést. A Szabadság azon kérdésére, hogy ha a magyar oktatók közgyűlése a részleges bojkott mellett dönt, akkor kezdeményezik-e az oktatók megbüntetését, Marga kifejtette: ezeket a személyeket kénytelenek lesznek helyettesíteni, hogy az egyetem tovább működhessen. Az MSZP, a magyar kormánypárt támogatja az önálló, államilag finanszírozott erdélyi magyar egyetem ügyét. Közleményük szerint a multikulturalizmus hosszú távú fenntartása az egész térség érdeke. Ezt gazdagíthatja az együttműködésre képes önálló egyetem. A megoldás kialakításában irányadónak tekintik az RMDSZ álláspontját. /Borbély Tamás: Andrei Marga bepereli Kertész Imrét. Félretájékoztatással vádolják a Nobel-díjas írót. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 2./