Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990–2017
névmutató
a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z
intézmény
0 1 2 3 4 5 6 7 8 9 a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z
helyszín
a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z
Bécs (AUT)
936 tétel
2001. július 17.
"A honfoglaló magyarság Kárpát-medencei letelepedésével nem értek véget keleti katonai, stratégiai és gazdasági érdekei. A településterületet széles határsáv övezte, az úgynevezett gyepű, ahol őrhelyeket állítottak fel. A nyugati gyepű már a X. század elejétől magába foglalta a Bécsi-medencét és Morvaország jelentős részét. A délkeleti gyepű vonala lenyúlt egészen az Al-Duna vidékéig. A romániai Orsováról kerültek elő nagyon korai honfoglalás kori leletek. Vitatott dolog, hogy Moldva és Havasalföld is hozzátartoznak-e a magyar szállásterülethez. Északkeleten pedig, a gyepű áthúzódott Lengyelország délnyugati részére. A mai Lengyelország területén az első honfoglalás kori sírt 1935-ben Jan Paster lembergi régész fedezte fel a Dnyeszter jobb partja közelében, Krylosz falu határában. Később a Visnya mellett, Szudova Visnya nevű falucska határában gazdag női temetkezést mentettek meg az ukrán régészek. A legfontosabb leletegyüttest a premysli temető képezi. Jelentősége e temetőnek óriási, hiszen ez az egyetlen feltárt honfoglalás kori magyar temető a Kárpát-medencén kívül, amelyet leletanyaga alapján a X. századra, annak is a második felére datálhatunk. 992 után (Bátor Boleszló trónra jutása) megszűnt a magyar fennhatóság a Kárpátoktól északra fekvő területsáv fölött. - Majdnem lehetetlen besorolni időrendi szempontból a grozesti-i, probotai (Iasi megye), frumusicai (Moldva Köztársaság) sírokat. Valószínűleg a X. századi temetkezési emlékek közé szükséges sorolnunk a Bucuresti-Tei tó melletti sírt is. Az utóbbit a leletet közlő román kutatók X. századi magyar harcosként határozták meg. /Gáll Ervin: IX-X. századi magyar jellegű sírok a Kárpátoktól keletre. = Hargita Népe (Csíkszereda), júl. 17./"
2001. július 17.
"Stephan Lang (holland nyelven közlő) hollandiai író beszélt életéről: Kálmándon született 1945. augusztus 16-án. Negyedik osztályos koráig ott járt, aztán hetedikig Börvelyben. Az inasiskola következett Nagykárolyban, ahol kiváló tanáraik. A kálmándi-börvelyi-nagykárolyi múltról az idén januárban megjelent De mollenjager (A vakondokvadász) című második regényében írtam. A három egymás mellett lévő falu, a református Börvely, az ortodox, román Lucaceni, valamint a katolikus-svábos Kálmánd elsősorban bécsi döntés utáni történetét írta meg benne. A Hollandiában megjelent kritikák szerint a könyv hiteles, és nem csak Erdélyre, de egész Közép-Európára általánosítva nagyon reprezentatív. Az író Nagykárolyból elkerült Nagybányára, az ércbányában dolgozott, majd elvitték katonának. Politikai okok miatt börtönbe zárták. Végül 1973-ban feliratkozott egy háromnapos budapesti kirándulásra, ahonnan nem tért vissza. Magyarországról Jugoszláviába szökött, onnan a holland nagykövetség segítségével Hollandiába jutottam, ahol élt egy nagynénje. Első De Transsylvanische bruiloft (Az erdélyi menyegző) című, önéletrajzi jellegű könyve életének erről a fejezetéről szól. A könyvben beszámolt arról a csalódásról, hogy Hollandiában 1974-ben, különösen az értelmiségiek, nem hitték el, hogy Romániában létezik politikai üldöztetés. A berlini fal ledöntéséig Hollandiában, de egész Nyugaton, az értelmiség baloldali volt. /Boros Ernő: Két holland könyv - rólunk. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), júl. 17./"
2001. szeptember 1.
"Idén - immár hatodik alkalommal - szervezte meg a budapesti Főpolgármesteri Hivatal Vendégségben Budapesten címmel a Határon Túli Magyar Fiatalok Találkozóját. Tizenöt országból mintegy 600-an jöttek el, kisebb-nagyobb magyar közösségek népviseletében. Goldschmied József, a rendezvény fő szervezője, a Főpolgármesteri Hivatalban a határon túli kulturális kapcsolatok főreferense kifejtette: szeretnék, ha az ide érkezők mutatnák be egymásnak otthoni közösségük, szellemi értékeit. Az idén kiemelt helyet kapott a tíz napos, rendkívül gazdag programban Erdély magyar értékeinek bemutatása. A balánbányai Ördögborda és a mezőbándi Komlód néptáncegyüttes, valamint a székelyudvarhelyi Vitéz Lelkek Színkör mellett Erdélyből 120 tagú küldöttség érkezett. A Heltai Alapítvány szervezésében egy 20 pannós, gazdag történeti és tárgyi néprajzi anyagot bemutató kiállítást volt látható, s öt hagyományos népi mesterséget azok művelői mutattak be. Ott volt Kolozsvárról Orbán Erzsébet, az erdélyi népi hímzés szakértője, Suba László, a tordai kerámiakészítést, Kovács Pali Ferenc, a mákói bútorfestést, Pálfi Attila, a kalotaszegi fafaragást és Czakó Ferenc, a csizmakészítést mutatta be. A hagyományápolókat a szamosújvári Kaláka és kolozsvári Szarkaláb néptáncegyüttes képviselte, a mezőségi és kalotaszegi népzene és néptánc értékeiből adva ízelítőt. A buzai banda és a Zurboló zenekara kísérte őket. Ott volt az Amaryllis Együttes, amely erdélyi reneszánsz zenét és táncokat mutatott be és a kolozsvári Visszhang Diákkórus, amely erdélyi kórusműveket, katonadalokat adott elő. Palkó Attila Erdély történetét mutatta be, Pillich László a régió demográfiai és önszerveződési kérdéseiről tartott előadást, Balázs Bécsi Attila pedig, a szamosújvári Kaláka Együttes vezetője a mezőségi néptánc gazdag világába nyújtott betekintést. - A közösségi együttlétek fő témája a párválasztás és a hozzá kapcsolódó lakodalmas szokások tájegységenkénti bemutatása volt. /Pillich László: Vendégségben Budapesten. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 1./"
2001. szeptember 5.
"Bunyitay Vince csonkaságában is monumentális művének hasonmás kiadása eljutott immár a harmadik könyvig. A váradi püspökség története reprintsorozatának legújabb kötete - akár az előző kettő - Tempfli József megyés püspöknek köszönhetően láthatott napvilágot, a magyar Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának támogatásával. Remélhetően még az idén elkészül a negyedik kötet is. Bunyitay munkája két forrásmunka, a Bécsi kódex és a vatikáni tizedjegyzékek ismertetésével, illetve az egyházmegye főesperesi kerületeinek felvázolásával kezdődik. A harmadik kötet jelentős teret szentel a várbeli székesegyház építéstörténetének, Szent László ősi egyházától kezdődően. A városrészek, a forgalom, az ipar és kereskedelem, a szellemi élet felvázolása mellé helyezetten Henszlman Imre szakszerű régészeti tanulmánya kapott helyet A nagyváradi kettős székesegyház címmel. /Szilágyi Aladár: "A Bunyitay" harmadik kötete. = Bihari Napló (Nagyvárad), szept.5./"
2001. szeptember 7.
"Szept. 5-én Victor Neuman temesvári történészprofesszora washingtoni Woodrow Wilson tudományos központba tartott előadást a dél-erdélyi és a bánáti zsidóság vészkorszakbeli sorsáról. Neuman az elmúlt hónapokat az Egyesült Államokban töltötte, és a washingtoni Holokauszt Múzeumban, illetve amerikai kormányzati levéltárakban is tanulmányozhatta a fő kutatási területének számító régióra vonatkozó írásos forrásokat. Azt a tényt, hogy a dél-erdélyi zsidóságot - ellentétben a második bécsi döntés értelmében magyar fennhatóság alá került Észak-Erdély zsidóságával - nem deportálták tömegesen a németek haláltáboraiba - és így "csupán" mintegy 10 százalékuk vesztette életét a vészkorszakban -, Neuman professzor elsődlegesen annak tulajdonította, hogy Antonescu a sztálingrádi csata után már nem hitt a németek győzelmi esélyeiben, és a deportálási tervek leállításával mintegy "jó pontot" akart szerezni a majdani győztesek szemében. E remélt "jó pontokat" vélhetőleg Észak-Erdély Romániához való visszacsatolása érdekében kívánta hasznosítani. /Washingtoni tájékoztató a dél-erdélyi zsidóságról. = Népújság (Marosvásárhely), szept. 7./"
2001. szeptember 15.
"Temesváron, a Bánság Múzeumában megnyílt Ormós Zsigmond egykori Temes megyei főispán híres gyűjteményének romantikus akvarelljeit bemutató tárlata. A bécsi és a müncheni festőműhelyek néhány jelentős alkotójának legjobb akvarelljeiről van szó. /(Sz. I.): Először láthatja a közönség az Ormós-gyűjtemény akvarelljeit. = Nyugati Jelen (Arad), szept. 15./"
2001. szeptember 16.
"Dr. Christoph Schönborn, Bécs bíboros-érseke romániai útja során, szept. 4-én Marosvásárhelyen találkozott az erdélyi magyar katolikusokkal. A marosvásárhelyi esemény fénypontja a Dr. Christoph Schönbornszékhelyének megáldása volt. "A világban a kultúrák és nyelvek sokszínűsége és gazdagsága létezik, és sajnos vannak összeütközések is a nyelvek és a kultúrák között. De csak egyetlen evangélium van. Ez az anyának az anyanyelve. Amikor hallgattam az éneketeket, még ha olyan nyelven énekeltétek is, amelyet nem értek, mégis megértettem, mert az anyanyelven szólt, a szív anyanyelvén"- jelentette ki a bíboros. A bíboros azt is említette, Bécsben számos magyar is él, akiket magyar lelkipásztorok szolgálnak. Dr. Jakubinyi György gyulafehérvári érsek többször maga fordította a bécsi bíboros szavait az egybegyűlteknek. A találkozó szervezője Nagy József volt, a Katolikus Magyar Bibliatársulat vezetője. /Bodó Márta: Közös anyanyelvünkről. = Vasárnap (Kolozsvár), szept. 16./"
2001. szeptember 21.
"Sepsimagyaróson szept. 23-án falutalálkozó keretében emlékeznek Kóréh Ferencre (1909-1997), a falu jeles szülöttjére, megtartják felújított művelődési otthon névadó ünnepségét. Kóréh Ferenc Bukarestben lett jogász, a Keleti Újság szerkesztője, a Magyar Távirati Iroda (MTI) bukaresti tudósítója, egyszersmind újságíró és író is. A bécsi döntés után indította többedmagával Sepsiszentgyörgyön a Székely Nép című napilapot, melynek felelős szerkesztője lett. Lapot szerkesztett Budapesten is, majd Bécsbe menekült, és a Szabad Európa Rádió munkatársaként 1950-ben került Amerikába. Több mint harminc éven át az egyik legismertebb és legmarkánsabb személyisége volt a magyar nyelvű adásnak. 1953-ban szólalt meg először a Magyar Amerika Hangja című közkedvelt rádióműsor, melyet 45 éven át sugároztak. Kóréh Ferenc vezetője volt az Amerikai Erdélyi Szövetségnek, jelentős szerepet vállalt a Külföldi Magyar Cserkészszövetség munkájában, újságjainak szerkesztésében. Úgyszólván a világ minden emigrációs lapjában jelentek meg írásai. Erdélyről, az erdélyi magyarságról soha nem feledkezett meg. Az englewoodi teetőben nyugszanak hamvai, halálakor földijei, Havadtőy Sándor református és Csorba Domonkos római katolikus lelkészek búcsúztatták. /Kisgyörgy Zoltán: Sepsimagyarós emlékezik. Ki volt Kóréh Ferenc? = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 21./"
2001. október 18.
"A Kovászna megyében folyó tankönyvháború és az iskolai könyvtárak tisztogatására vonatkozó tanügyminisztériumi rendelet utasításainak életbe ültetése 1989 előtti hangulatot keltenek az oktatásban dolgozókban. Márton Árpád képviselő okt. 16-án felkereste Ecaterina Andronescu tanügyminisztert és tájékoztatta a megyében kialakult helyzetről. A képviselő ígéretet kapott, hogy a tárca nem sieti el a döntést. A jelenlegi tankönyvháború és könyvtártisztogatás ellentmond a Románia által is elfogadott bécsi és koppenhágai konferencia záródokumentumainak, sérti az információ szabad áramlására vonatkozó alapvető emberi jogot, jelentette ki Márton Árpád. A Románia által is elfogadott említett nemzetközi dokumentumok tételesen biztosítják a könyvtári gyűjtemények nyitottságához való jogot is. A Tanügyminisztérium iskolai könyvtárakra átirata megsérti azt az európai jogrendet is, melyet Románia elfogadni készül, egyenesen Ceausescu diktatúrájának szellemét idézi. Feltételezhető, hogy ez a kormánypárt egyes köreinek érdeke, vagy a titkosszolgálatok igyekeznek bizonyítani létüket. Közben szemmel láthatóan mindkét csoport azon munkálkodik, hogy szétverje az RMDSZ és a kormánypárt közötti együttműködést, mely nem felhőtlen, hisz jó egy éve olyan kirekesztősdi folyik, melynek során jeles magyar személyiségeket váltanak le vezető funkciókból. Kemény centralizálási folyamat tanúi lehetünk, állapította meg a képviselő. /Simó Erzsébet: Összehangolt megyeellenes hajsza. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 18./ 1989 után ezrével érkeztek Romániába a különböző magyarországi kiadók könyvei. A a magyarországi tankönyvek romániai használatával kapcsolatos gondok azóta sem oldódtak meg. Kovászna megyében például - főtanfelügyelői engedéllyel érkeztek adományként azok a magyarországi tankönyvek, amelyek most a tanügyminisztériumi inkvizíciós akciójának főszereplői. Közismert, hogy a Kovászna megyei románok legismertebb ügyvéd-szószólója már jónéhány éve ügyködik azon, hogy a régi kormány utolsó le nem váltott főtanfelügyelőjét, Keresztély Irmát menesszék. A nagy kérdés az: mennyire veszik majd komolyan az inkvizítorok a "kivizsgálást". Azaz: találnak-e valami olyan "tiltott jelenséget" a Székelyföldön, ami eddig /Szabó Csaba: Irredenta könyvkereső akció. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 18./"
2001. október 29.
"Az okt. 25-én Batizon megrendezett megemlékezés másnap a Szatmárnémetiben, a Kölcsey Ferenc Főgimnáziumban folytatódott a VI. Szilágyi Domokos Napok programja. Az országszerte ismert MADIPO színjátszó csoport bemutatta a "Vagyok, ameddig nem leszek" című műsorát. Okt. 27-én koszorúzási ünnepséget szerveztek Szilágyi Domokos mellszobránál. Muzsnay Árpád köszöntő szavai után beszédet mondott Pomogáts Béla, a Magyar Írószövetség elnöke, George Vulturescu, a Szatmár Megyei Művelődési Igazgatóság igazgatója és Alföldi László, a Magyar Köztársaság kolozsvári főkonzulja. Ezután kezdődött a Kölcsey Ferenc Főgimnáziumban Szilágyi Domokos költészete negyedszázad távlatából címmel irodalmi tanácskozás. A napot "Találkozások Bécsben" címmel a bécsi Bornemisza Péter Társaság irodalmi műsora zárta Antal Imre irányításával, Antal Ágnes és Szépfalusi Márta közreműködésével. A rendezvénysorozat okt. 28-án Nagysomkúton, a költő szülőfalujában ért véget. /Elek György: Befejeződött a Szilágyi Domokos Napok rendezvénysorozat. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), okt. 29./ Az irodalmi tanácskozáson Pomogáts Béla, Székelyhídi Ágoston, Láng Gusztáv, Kántor Lajos. Gálfalvi Zsolt, Bence Lajos(Lendváról), Bertha Zoltán, Demény Péter, Corneliu Balla, Végh Béla főiskolai adjunktus, Fazekas László margittai (pap)költő tartott előadást. Pomogáts Béla leszögezte: "Napjainkban a költészetnek nincs olyan szerepe a közéletben, mint korábban, mivel a politika lerontotta mandátumát". Láng Gusztáv szerint Szilágyi Domokos szerepét a magyar irodalomban még fel kell mérni. /(Sike Lajos): VI. Szilágyi Domokos Napok. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 29./"
2001. december 15.
"Nagy elismeréssel méltatta Randolph L. Braham (a New York-i Egyetem professzora) Tibori Szabó Zoltán könyvét /Élet és halál mezsgyéjén. Kolozsvár, Minerva Művelődési Egyesület, 2001/. Ebben a szerző az erdélyi zsidóság tragédiájáról írt. A második bécsi döntéssel visszatért Észak-Erdélyben 164 ezer zsidó élt. A magyarok kezén marad zsidók sokkal rosszabb sorsra jutottak, mint a hagyományosan idegengyűlölőnek és antiszemitának tartott románokén maradt hittársaik. A dél-erdélyi zsidóság csaknem érintetlenül megmenekült, Észak-Erdély zsidósága Auschwitzban kötött ki. Ezen ellentmondásos helyzetet vette számba a "nagy tiszteletnek örvendő erdélyi újságíró, Tibori Szabó Zoltán". Tibori Szabó tanulmánya cáfolta román nacionalisták beszámolóit, amelyeknek célja a Ion Antonescu marsall nácibarát rezsimje által a második világháború idején elkövetett gyilkosságok szőnyeg alá seprése. Miközben rögzítette a magyarok felelősségét közel 600 ezer zsidó megsemmisítéséért, leleplezte a románok "humanizmusát" a magyarok "barbárságával" szembeállító román nacionalistáknak próbálkozásait. Az Antonescu rehabilitációjáért küzdő románok már az 1980-as évek közepétől kezdődően nagyjából két idős és személyesen érdekelt egyén kitalált mentési akcióira alapoztak. Ezek dr. Mosche Carmilly-Weinberger, Erdély fővárosa, Kolozsvár kisszámú neológ hitközségének egykori főrabbija, illetve Raoul Sorban román festő és egyetemi tanár, akit 1986 novemberében Népek Igazának ismertek el, s aki később Antonescu rehabilitálásának bajnokává vált. Az említett két személy által kreált mítoszok és legendák leleplezésével Tibori Szabó a történelmi igazságot segítette. A könyv többnyelvű könyv- és cikkbibliográfiát is tartalmaz, amely az 1984 és 2000 között Romániában megjelent, a magyar holocausttal foglalkozó írásokat veszi számba. /Randolph L. Braham (a New York-i Egyetem professzora): Élet és halál mezsgyéjén. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 15./"
2001. december 24.
"Sütő András a lap karácsonyi számában a státustörvényt köszöntötte: "Határon túli gyermekeinek karácsonyi ajándékul státustörvényt ígért az édes anyaország." "Ne mondjátok, hogy adhatott volna többet, ígérhetett volna Bécsi Döntést is! Bethlen Istvánnal elment az az idő." Petőfi még azon búsult joggal, hogy kétországos nemzet a magyar. Ma már hétországos nemzet a magyar. "Egyesülésünk álma szertefoszlott, győztes mészárosok földaraboltak minket." A státustörvény a határon túli magyar közösségek állapotbeli meghatározása. "Hivatalos kormányálláspontként e mostaninak párját Antall József miniszterelnök fogalmazta volt meg 1990 májusában. Lényege így hangzik: a határon túli magyarság szerves része a magyar nemzetnek." - Romániában a vértiszta nemzetállam megteremtésének fanatikusai rendkívüli sikereket értek el az ország nemzetiségeinek kiárusításában és szétszóratásában. "Akkor szép a magyar, mikor beolvad. Renegátként futja karrierjét. De még szebb, ha kivándorol és mindenét hátrahagyva román nemzeti tulajdont gyarapít. Erre gondoljon, aki nem érti, hogy a magyar státustörvény miért kelt oly hisztérikus sajtóhadjáratot Romániában." A nemzet részei vagyunk, hangsúlyozta Sütő András. "Küzdenünk kell, hogy állapotunkat, ezt a státust másokkal is elfogadtassuk." /Sütő András: A nemzet részei vagyunk. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 24./"
2002. január 7.
Újvári Ferenc ügyvéd nyílt levéllel fordult a romániai magyar püspökökhöz, közös álláspont kidolgozását kérte. "Nyolcvan év telt el és önrendelkezési jogaink gyakorlása helyett évről-évre beszűkített, megalázott nemzetiségi kisebbségi státust kaptunk." – állapította meg. Újvári Ferenc szerint a nemzetiségi kisebbség helyett a társnemzeti jogi státust kell elérni. Kolozsvárott az 1800-as évek végén hat román családot tart nyilván a Statisztikai Hivatal: nyolcvan év alatt az "ahogy lehet" politikai koncepcióval húsz százalék köré nyomtak la a magyarság lélekszámát. Újvári szerint vállalni kell a Hymnusz éneklése miatt számunkra kilátásba helyezett büntetéseket. A már meghozott büntetésekről értesíteni kell Brüsszelt, Strasbourgot, Bécset, Washingtont, az ENSZ illetékes szerveit. "Kérjük a mindenkori magyar kormányt, vállalja fel ügyünk képviseletét az illetékes nemzetközi szervek-fórumok előtt." /Újvári Ferenc ügyvéd: Nyílt levél a romániai magyar püspökökhöz. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 7./
2002. január 8.
Gheorghe Funar polgármester Adrian Nastase miniszterelnökhöz intézett levelet, amelyben sürgősségi rendeletet szorgalmazott. Abbéli aggodalmában, hogy "ne kerülhessen sor a népszámlálási adatok újabb meghamisítására", Kolozsvár nagy-romániás polgármestere az 1940-45 között "elmagyarosított" családnevek románra való visszafordítását szeretné a sürgősségi kormányrendelettel elérni. Funar szerint 62 esztendővel a Bécsi Döntés után elérkezett annak az ideje, hogy az erőszakkal Magyarországhoz csatolt területek román lakossága visszanyerje eredeti családneveit. /Funar jelentkezett. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 8./
2002. január 11.
A Székelyföld /Csíkszereda/ kulturális folyóirat novemberi számában Kányádi Sándor költővel Oláh János beszélgetett a Halottak napja Bécsben című verse keletkezésének körülményeiről, megjelenéséről és egykori fogadtatásáról. A Bolyai-év kapcsán Máthé Éva dr. Kiss Elemér marosvásárhelyi matematikus-professzorral, Bolyai-kutatóval beszélgetett a világhírű matematikus hagyatékának feldolgozásáról, a kutatások jelenlegi állapotáról. Dr. Veress Albert és dr. Vadas Gyula a Hargita megyei öngyilkosság 6 éves (1991–1996) epidemiológiai felmérésének néhány vonatkozását mutatta be. /Székelyföld/november. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 11./
2002. január 24.
A magyar nyelv és kultúra jelenlétének, ismertségének erősítése a világban, a magyar nyelvoktatás színtereinek pontos feltérképezése lesz többek között a Balassi Bálint Intézet feladata; a magyarságtudomány fejlesztését célzó központot Pálinkás József oktatási miniszter avatta fel jan. 22-én Budapesten. Az ünnepségen magyar nyelven tartott előadást Amedeo de Francesco, a nápolyi egyetem professzora, Balassi-kutató. /Balassi Bálint Intézet a magyarságtudományért. = Népújság (Marosvásárhely), jan. 23./ A Balassi Bálint Intézet (Bp., I. Somló út 51.) a közel fél évszázados múltra visszatekintő Magyar Nyelvi Intézet és az 1989-ben alapított Nemzetközi Hungarológiai Központ jogutódja. Az Oktatási Minisztérium 2002. január 1-jei hatállyal hozta létre az intézetet, mely megfelelő feltételeket biztosítva a magyar nyelv tanulásához és a magyar, mint idegen nyelv magas szintű elsajátításához, a magyar kultúra terjesztéséhez határokon belül és szerte a világban. Hasonló intézmény a British Council, a Goethe Intézet, a Francia Intézet, a Dante Intézet, a Cervantes Intézet, a Puskin Intézet stb., melyek kiterjedt intézményhálózattal rendelkeznek. Legfőbb céljaik: vonzó országkép kialakítása, a nyelvoktatás, a kultúra ismertetése és terjesztése, információszolgáltatás a lehető legszélesebb körben. A magyar nyelv és kultúra oktatásának, kutatásának és terjesztésének már működő külföldi központjai a Collegium Hungaricumok (Berlin, Bécs, Moszkva, Párizs, Róma), a Kulturális Intézetek (összesen 13, Romániában a bukaresti Magyar Kulturális Központ), a külföldi egyetemi és magyar oktató- és kutatóhelyek kormányközi egyezmények keretében kiküldött vendégoktatókkal és lektorokkal (összesen 39, Romániában Kolozsváron a Babes-Bolyai Tudományegyetem, a Bukaresti Tudományegyetem Hungarológia Tanszéke és Marosvásárhelyen a Színművészeti Egyetem Szentgyörgyi István Tagozatán), valamint a külföldi magyar oktató- és kutatóhelyek nem kormányközi egyezmények keretében kiküldött oktatókkal (összesen 40). Intézményes keretek között 32 országban folyik hungarológiai tevékenység: Amerikai Egyesült Államok (3 helyen), Ausztria (3), Belgium, Bulgária (2), Csehország (3), Dánia (2), Észtország (2), Finnország (5), Franciaország (8), Hollandia (3), Horvátország (2), India (2), Izrael, Japán (2), Jugoszlávia (2), Kanada (2), Kína, Korea, Lengyelország (4), Macedónia, Nagy-Britannia (3), Németország (10), Olaszország (11), Oroszország (3), Portugália, Románia (4), Svédország (2), Szlovákia (5), Szlovénia (2), Törökország, Ukrajna (2). A Balassi Bálint Intézetnek a Magyar Nyelvi Intézet és a Nemzetközi Hungarológiai Központ tevékenységének a folytatása mellett számos új feladata lesz. Az oktatói, felkészítői feladatok folytatásán túl az intézményi kapcsolattartás körének bővítése, a magyar nyelvoktatás színtereinek pontos feltérképezése, tanár- továbbképzés, kulturális rendezvények és tudományos konferenciák szervezése, könyvtári szolgáltatás, szakmai háttéranyagok kidolgozása, kutatás, kiadványok megjelentetése, kapcsolattartás, adatbázis működtetése, információszolgáltatás és számos más, a magyar nyelvet és kultúrát, a magyarságtudomány minél szélesebb körű megismertetését és népszerűsítését szolgáló tevékenység. Az intézet alaptevékenységéhez tartozó feladatok között szerepel a határon túli magyarok oktatásával és a magyar nyelv ápolásával kapcsolatos feladatok ellátása, továbbá a határon túli magyar és magyar nyelvet oktató pedagógusok és más szakemberek továbbképzésében való részvétel, valamint nyelvi, szaknyelvi utóképzés és magyarságismereti, kisebbségi kurzusok szervezése. A Balassi Bálint Intézet honlapjáról – www.bbi.hu – elérhető lesz a magyarságtudománnyal kapcsolatos minden ismeretanyag. /(Guther M. Ilona): Balassi Bálint Intézet. A magyarságtudomány új központja. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 24./
2002. március 8.
Rendkívüli esemény történt: március 3-án magyar történésznek is alkalma nyílott román tévéműsorban véleményt mondani a múlt vitatott kérdéseiről. A bukaresti Humanitas Ungurii címen román nyelven adta ki Paul Lendvay bécsi magyar közíró könyvét, erről szólt Cristian Tabara, a Pro TV népszerű sztárjának szokásos vasárnapi rovata. A ProTV Demény Lajos akadémikust, Kereskényi Sándor szenátort és Bogdan Murgescu tudományos kutatót hívta meg a beszélgetésre. Demény Lajosnak alkalma nyílott egy román tévéműsorban román közhelyeket, legendákat szertefoszlatni. Ezt ugyan a maguk háza táján megtették egynémely kiátkozott román tudósok is, mint például Lucian Boia, Giurescu, Constantiniu professzorok, de objektív szemléletű könyveik csak egy szűk értelmiségi réteghez jutottak el. Mi az igazság a Hunyadiak román származásáról? Demény: Mátyás király édesanyját Szilágyi Erzsébetnek hívták. Mi az igazság, hogy erdélyi románok csak jobbágyok lehettek. Demény: nem igaz, mert közülük is kerültek ki nemesek, politikusok, neves értelmiségiek. Demény: egyetlen épeszű magyar sem képzeli már határmódosítással megváltoztatni a múltat. Erdélyt egyébként hétmillió románnal együtt kellene a tízmilliós Magyarországhoz csatolni. A műsor kritikus pontja természetesen a dák–román kontinuitás volt. Demény Lajos: nem azon kell rágódni, ki volt itt előbb, hanem bemutatni a dokumentumokat, régészeti leleteket, a demográfiai, nyelvészeti, antropológiai érveket, és ezáltal kiiktatni a kliséket. Erdély népessége a honfoglalás idején... Itt a felvétel montírozói elvágták a képet és a hangot, hogy a műsor beilleszkedjék az egy órába. Csak a későbbiekben sikerült Demény Lajosnak némely utalásokat tenni tévhitekre, rossz beidegződésekre, veszélyekre. A középkorban nem nemzetek, hanem vallások és rendek voltak, tehát Hunyadi János nem magyarokat, románokat vagy szerbeket védelmezett, hanem a keresztény világot. A másik nagy veszély, amire Demény figyelmeztette a történészeket: társadalmi konfliktusokból ne gyártsanak nemzeti felszabadítási harcot. /Barabás István: Magyarok nyilai román képernyőn. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 8./
2002. március 13.
Kolozsvár nemzetiségi és vallási összetételének alakulása az utóbbi fél évezredben címmel adott összefoglalást Gaal György. Az 1660-ban összeírt 2558 család 10 ezer lakost feltételez. A lakosság nagyjából egyenlően osztódik a szászok és magyarok között. 1850-ben, az első mai szempontok szerint is rendszeres népszámláláskor 17 465 lakos élt, közülük 11 975 magyar. Az 1857-es népszámlálásnál hiányzott a nemzetiségi összetétel, csak a vallási megoszlást közöltek. Kőváry László történész és statisztikus szerint a 24 826 lakosból 20 265 volt magyar, a többiek közül 2410 román, 1133 német, 994 zsidó. A következő évtizedekben a vezető magyar elem mellett a románság számaránya lemarad, a németeké pedig minimálissá válik. A zsidók-izraeliták számának a növekedése a legdinamikusabb: 1869-ben még ezren sincsenek (994 fő), s negyven év alatt meghétszereződnek (7046). Az 1920-as román népszámlálás mutatja a világháború és a hatalomváltozás következményeit. A város lakossága növekedik, s ez a románság közel négyszeres megszaporodásának a következménye, a magyarság száma viszont közel 10 ezerrel csökken. Ami nyilván az expatriálásokkal és a románság betelepedésével magyarázható. Kolozsvár nemzetiségi és vallási összetételének alakulása az utóbbi fél évezredben- 1930 táján éri el a város a 100 ezres lélekszámot. Még mindig domináns benne a magyar lakosság, de a románok száma közelít hozzá. A zsidók száma tovább növekedik (13 000-en felüli). A felekezeti megoszlásban a reformátusoké a vezető szerep (26 919), de utánuk már a görög katolikusok következnek, s a harmadik helyre szorulnak a római katolikusok. A bécsi döntés utáni magyar népszámlálás részadatai a város lakosságában csekély visszaesést mutatnak, de a nemzetiségi eltolódás óriási: megduplázódik a magyarság, s 10 ezer főre csökken a románság. Mindazok a románok, akik az első világháború után telepedtek ide, tanácsosnak vélték "elmenekülni". Helyükre viszont számos dél-erdélyi magyar menekült érkezett. A következő román népszámlálás már a második világháború és a nagy társadalmi változások utáni helyzetet tükrözi. 1948-ban a 117 ezer lakosú városban közel 20 ezer fővel nagyobb a magyarok lélekszáma a románokénál. Újabb hat év alatt "dolgozzák" ezt le. 1956-ban már megint nagyjából egyenlő a magyarok és románok száma a 154 723 lakosú városban. 1966-tól felgyorsul a kolozsvári népességnövekedés. Ez csak mesterséges betelepítéssel történt. 1977-ben hozzávetőleges adat szerint ekkor 110 075 a magyarok (41,9%), 147 935 a románok (56,3%), 3251 a cigányok száma. Hatalmas lakónegyedek épültek a sok betelepített befogadására. A Ceausescu-korszakban tudatosan igyekeztek módosítani az erdélyi városok lakossági összetételét. Az eredmény az 1992-es népszámláláskor mutatkozott meg. A 328 008 főből 74 483 (22,7%) a magyar, 248 289 (75,7%) a román. A többi nemzetiségből csak a cigányoké számottevő: 3251 (0,99%). Felekezeti téren, természetesen, a sok betelepített részarányának megfelelően 215 824 fővel az ortodoxok vezetnek, a magyarok legnépesebb egyháza a református, híveinek száma 48 216 lélek. A 2000-ből származó statisztikai adat csak a lakosság összlétszámára vonatkozik, eszerint 313 ezren élnek a városban, vagyis lassú csökkenés figyelhető meg. Ez magyarázható azzal, hogy a munkanélkülivé vált vidéki származásúak egy része visszatér a földműveléshez, ott inkább tudja biztosítani megélhetését. - A magyar egyházközpontok és iskoláik jelentősen hozzájárulnak a városban élő magyar lakosság megtartásához. /Gaal György: Kolozsvár nemzetiségi és vallási összetételének alakulása az utóbbi fél évezredben. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 13., folyt. márc. 14./
2002. március 22.
Orbán János Dénes /sz. Brassó, 1973. júl. 4./ magyar–angol szakot végzett a kolozsvári bölcsészkaron, ezt magiszteri (ugyanitt, irodalomkritikából), majd doktori (Szegeden, világirodalomból) tanulmányok követték. Jelenleg az Erdélyi Híradó Kiadó igazgatója. Több verseskötete, egy novelláskötete jelent meg, továbbá megírta a Méhes György-monográfiát /Bizalmas jelentés egy életműről (Méhes György-monográfia), Erdélyi Híradó, 2001./ Több díjat kapott: A Romániai Írók Szövetségének Debüt-díja (Bukarest, 1996), Sziveri János-díj (Budapest, 1996), Faludy György-díj (Szeged, 1999), Petőfi-díj (Budapest, 2000), Móricz Zsigmond-ösztöndíj (Budapest, 2000), Herder-ösztöndíj (Bécs, 2000) (Kertész Imre Herder-díjas író javaslatára), Tivoli-díj (Róma, 2000) (beválasztották a 12 legjobb 35 év alatti európai poéta közé) és most megkapta a József Attila-díjat. Orbán János leszögezte, hogy nem a transzszilván eszméket vallja, hanem egyetemes irodalomban gondolkodik. Míg Magyarországon és időnként külföldön sikert siker után aratott idehaza gyakran mellőzték. Az erdélyi sajtó nem akarta észrevenni, hogy egy nemzetközileg elismert fiatal irodalmi műhely virágzik itt, Kolozsvárott, az Előretolt Helyőrség, amely nemcsak az erdélyi, hanem a magyarországi irodalomszemléletre is nagy hatással volt, és van. Orbán János kollégáival együtt szeretnek egy jól működő kiadót és egy jól működő írószövetséget (az Erdélyi Magyar Írók Ligájára gondolok) megteremteni. /Szabó Csaba: Aki próféta lett saját világhazájában. A József Attila-díjas Orbán János Dénes. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 22./
2002. április 10.
A kovásznai Kőrösi Csoma Sándor Iskolaközpont Tiszta Szív kamarakórusa és a zabolai Gyöngyharmat néptánccsoport ápr. 10-én újabb nyugati turnéra indult. Első szereplésük színhelye Kecskeméten, azt követően Érden többször is fellépnek, Budapesten is előadást tartanak, majd 15-én indulnak az ausztriai Grazba, ahol négy szereplés vár a csoportra. A turnét Bécsben fejezik be. /(b. j.): Nyugati turnén a Tiszta Szív kórus. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 10./
2002. április 16.
Ápr. 14-én Kolozsváron a Bécsi lányok (egykoron Leányvár) Vendéglőben Fő(téri) Találkozások névvel rendezvénysorozat indult, amelynek célja: közönségközelbe hozni művészeket, művészeteket, írókat, költőket. Sebesi Karen Attila színművész üdvözölte a közönséget, újra felavatta a Bécsi lányok vendéglőt, amely ismét alkalmas irodalmi estek megszervezésére. Csép Sándor egykori leányvári élményeit elevenítette fel. /Póka János András: Borfilozófia a Leányvárban. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 16./
2002. május 16.
Rockenbauer Zoltán, a Nemzeti Kulturális Örökség minisztere nyitotta meg máj. 14-én Bécsben a Szervátiusz Jenő erdélyi szobrászművész alkotásaiból készült kiállítást a Collegium Hungaricumban. A kiállítás megnyitóján megjelent Szervátiusz Tibor, a művész fia, maga is nagy elismertségnek örvendő szobrász. /Szervátiusz-kiállítás. = Népújság (Marosvásárhely), máj. 16./
2002. május 30.
A székelyudvarhelyi Areopolis Történelmi és Társadalomtudományi Kutatócsoport előadás-sorozatot indított a Teleki László Intézettel közösen. A második előadástól kezdve szabadegyetemnek neveztük a rendezvénysort – mondta dr. Hermann Gusztáv Mihály, a csoport vezetője, hozzáfűzve, hogy máj. 30-án tartja a harmadik előadást Vincze Gábor szegedi történész A székelyföld 1944– 46-ban címmel. Az első előadást Balogh Béni tartotta. Ebben bemutatta, hogyan tükröződött a második bécsi döntés a román és a magyar történetírásban. A második előadó Kordé Zoltán szegedi egyetemi oktató volt, ő a középkori székely társadalomról értekezett. A következő előadó Bárdi Nándor lesz, aki a magyar kormányok által a határon túlra juttatott támogatások rendszeréről beszél majd. Az Areopolis csoport immár jogi személyiséget nyert, egyesületként jegyezték be a helyi bíróságon. /Sarány István: Areopolis szabadegyetem. = Hargita Népe (Csíkszereda), máj. 30./
2002. június 3.
Rendszeressé kívánja tenni az Areopolis Történelmi és Társadalmi Kutatócsoport /Székelyudvarhely /a történelmi témájú előadásokat. Néhány hete Balogh Béni történész a második bécsi döntés különböző hatásait vizsgálta előadása során, majd Kordé Zoltán a középkori székely társadalomról tartott előadást. Vincze Gábor fő szakterülete a romániai magyarságnak a második világháborútól napjainkig tartó korszakának kutatása. Tervei közt szerepel ennek a korszaknak a teljes, dátumokra bontott feldolgozása, de ez a megkezdett munka még többévi kutatást igényel. A Székelyföld 1944-46-ban című előadása az 1944. augusztus 23-i, román kiugrásként is emlegetett "királypuccs" és az 1946 februári párizsi békekötések közt eltelt időszak eseményeit elemezte. Ebben a korszakban történt Székelyföld és a romániai magyarság egyik legnagyobb huszadik századi tragédiája, a Gavril Olteanu vezette román szabadcsapatok (Maniu-gárdák) szárazajtai és csíkszentdomokosi vérengzései, valamint ezreknek a földvári haláltáborba való hurcolása. Az oroszok az Országos Demokrata Arcvonal vezetőit, a kommunistákat juttatták hatalomra. /Katona Zoltán: Egy előadás a sorozatból. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), jún. 3./
2002. június 10.
Falunapokat tartottak jún. 7-9-e között Gyergyóditróban. Felavatták a dél- tiroli egyházi segítséggel, a linzi Kelet-Európát segítő szervezet, illetve a Hortobágyi László nyugalmazott bécsi plébános adományából újjávarázsolt épületet. Gaál Alajos kanonok, főesperes megáldotta a nyugdíjasok klubját. Bemutatták Garda Dezső Gyergyóditró a históriában című, a gyergyószentmiklósi Mark House Kiadó és Nyomda által gondozott könyvét. A ditrói napok Gaál András festészeti tárlatával kezdődtek és a Jézus Szent Szíve-templom vasárnapi búcsújával értek véget. /Bajna György: Falunapok ajándékkal. = Hargita Népe (Csíkszereda), jún. 10./
2002. június 27.
Gyergyói Nyári Fesztivál néven június 28-a és július 7-e között nemzetközi összművészeti rendezvénysorozatot tartanak a Gyergyói-medencében. A rendhagyó fesztivál két napja a II. Hargita Megyenapokkal párhuzamosan, illetve ennek égisze alatt zajlik. A fesztivál a Borsos Miklós Művészetéért Alapítvány, az Erdély 2000 Egyesület, a Figura Társaság, Gyergyószentmiklós Város Önkormányzata, az Ora International szervezet és a bécsi Wiener Musikseminar közös munkája eredményeként kezdődhetett el. A tíznapos rendezvény keretében számos klasszikus, könnyű-, régi, rock-, illetve népzenei koncertet, miniszínházi és filmfesztivált, fotó- és képzőművészeti kiállítást, könyvbemutatót, sportvetélkedőket is tartanak. Fellép a Szentegyházi Gyermekfilharmónia, jelen lesz a Kecskeméti Öregdiákok Kórusa is. Színházi előadásokban bőven lesz kínálat. /Gergely Edit: Gyergyói nyár. Összművészeti nemzetközi fesztivál. = Krónika (Kolozsvár), jún. 27./
2002. július 2.
"Leváltással fenyegette meg Mircea Dusa prefektus Kercsó Attila alpolgármestert. Kercsó Attila gyergyószentmiklósi alpolgármester júl. 1-jén tiltakozott Mircea Dusa prefektus hangneme miatt, aki telefonban ordítozva kérte számon a városközponti forgalom lezárását a Gyergyói Nyári Fesztivál idejére. Gyergyószentmiklós önkormányzata, a Figura Társaság, a Bécsi Zeneszeminárium, az Ora International Szervezet, a Borsos Miklós Művészetéért Alapítvány társszervezésében zajló Gyergyói Nyári Fesztivál új helyszínnel bővült: a központi park melletti körforgalom lezárt útszakaszán ugyanis szabadtéri színpadot emeltek a városháza munkatársai. A parkban egy időszakos gyermekváros várja a kicsinyeket, felhúzták már a sörsátrakat is, júl. 5-6-7-én pedig a folyamatos kézműves-kirakodóvásártól népesülnek majd be a park sétányai. Az új helyszín kialakításával kapcsolatosan a helyi tanács külön erre irányuló határozatot hozott - és ezt a helyi közúti rendőrség bizonyos mértékben végre is hajtotta. Kercsó kijelentette, a prefektus gesztusa a kommunizmusbeli párttitkári megoldásokra emlékezteti. A Gyergyói Nyári Fesztivál programjában gyerekrajz-kiállítás és táncház is szerepel. /Gergely Edit: Gyergyói fesztivál kisebb incidenssel. = Krónika (Kolozsvár), júl. 2./"
2002. július 2.
"Június 27-én a Mátyás József-emléktárlat nyílt Déván, születésének 72. évfordulóján. Ez életműtárlat, Mátyás József ugyanis örökre eltávozott január 14-én. Mátyás József rendkívüli tehetséggel és hatalmas alkotóerővel alkotott egy életen át. 1960-ban részt vett a velencei biennálén, 1980-ban a besztercebányai grafikai biennálén, 15 egyéni kiállítása volt. Monumentális alkotásai közül megemlítendők a petrozsényi (1968), a brádi (1972) és a hajdúhadházi (1994). Kiállított alkotásait megtaláljuk Moszkvában, Genfben, Milánóban, Bécsben, Buenos Airesben, Pekingben, Hyvinkaaben, Schwetingenben, Helsinkiben. Csíkszentmártoni szülőházában állandó Mátyás József festészeti és grafikai kiállítást nyitottak. /Schreiber István: Mátyás József-emléktárlat Déván. = Nyugati Jelen (Arad), júl. 2./"
2002. július 13.
"Dr. Egyed Ákos akadémikus, az Erdélyi Múzeum-Egyesület /EME/ elnöke a vele készült beszélgetésben bemutatta az EME történetét. Kitért gróf Mikó Imre nagyszerű személyiségére, aki először is az iskolák újra megnyitásával foglalkozott, például a nagyenyedi elpusztított kollégium rendbetételével, továbbá a szászvárosi kollégiummal. A kolozsvári Nemzeti Színház újjászervezése és működésének megkezdése ugyancsak az ő nevéhez fűződik. 1854-ben újjászervezte az Erdélyi Gazdasági Egyesületet. Elindította az Erdélyi Múzeum-Egyesület megalapításáért a mozgalmat. Bécs semmiképpen nem akart beleegyezni ennek létesítésébe. Mikó többször felutazott Bécsbe, hatalmas levelezésbe kezdett. Több ezer levelet küldött szét, és majdnem ugyanannyit kapott vissza az erdélyi és magyarországi értelmiségtől, a falvak papjaitól kezdve a tisztségviselőktől a tudós emberekig, és városi elöljáróságoktól a földesurakig. Végül 1859-ben sikerült az alapszabályokat jóváhagyatnia Bécsben, így 1859. november 23-tól 26-ig tartó ülésen megalakították Kolozsváron az egyesületet. Mikó egyesítette a nemzeti múzeum és a tudományos akadémia célkitűzéseit, így lett végül Erdélyi Múzeum-Egyesület, amely tulajdonképpeni múzeumot működtet, és feldolgoztat, tehát kettős célt lát el. A megszületésénél a Magyar Tudományos Akadémia bábáskodott, 24 magyar akadémikus lépett be a tagjai sorába. Az EME maga köré gyűjtötte a tudományos elfoglaltságú embereket. Mikó Imre felajánlotta villáját és tízholdas kertjét az egyesület számára. Rendkívül gyorsan gyarapodtak a közgyűjtemények. A levéltár, a könyvtár, a numizmatikai gyűjtemény, később a képtár, az ásványgyűjtemény. 1872-ben megalakult a kolozsvári magyar tudományegyetem. 1950-ben a kommunista hatalom betiltotta az EME-t, az akkori székházát gyűjteményeivel együtt elkobozta. 1989-ig csupán jelentős személyiségek folytatják saját műhelyükben azt a munkát, amelyet már az intézmény nem végezhetett el. /Szabó T. Attila és mások./ 1990-ben újjászervezték az EMÉ-t. Öt szakosztállyal kezdte meg a működését, újraindította az Erdélyi Múzeum folyóiratot és a Természettudományi Közleményeket, valamint az Erdélyi Tudományos Füzetek sorozatot. Ez a struktúra jelentős mértékben vonzotta az erdélyi tudományos élet képviselőit, és a tudományos élet is ugyanolyan alapossággal indult be. 1623 rendes tagja van az Egyesületnek, pártoló tagjainak száma 82, a beiratkozott egyetemi hallgatók száma pedig 2563. A Sapientia - Magyar Tudományegyetemen az EME több tagja állást vállalt. Az EME is megtalálja majd a maga pászmáját, amelyet ezután fog művelni a tudomány területén. Az EME integráló tényező szeretne lenni a különböző magyar tudományos műhelyek között, anélkül hogy monopóliumra törekedne. Az EME kezdeményezte a különböző egyesületek között a könyvtári együttműködést. Feldolgoznák számítógépes rendszerben a különböző könyvtárakat, hogy ezek egymással összeköthetők legyenek, így létrejöhet egy olyan könyvtári hálózat, amely tulajdonképpen létezik, de elszigetelten. Egyed Ákos reméli, hogy majdan egy nagy központi könyvtárat és információs központot is létrehozhatnak. Nemsokára kijön az Erdélyi Magyar Szótörténeti Tár XI. kötete, nyomdában van a Romániai Magyar Irodalmi Lexikon IV. kötete. A Székely Oklevéltárat is az EME gondozza, és folyamatosan jelennek meg az Erdélyi Tudományos Füzetek. Az EME másik munkaterülete a kutatás. Folyik a felajánlott családi hagyatékok gyűjtése, bár az elhelyezéssel nagyok a gondok. Az EME tagtársak fizetés nélkül végzik a munkát, a belső munkatársak kivételével, az elnökség ugyancsak társadalmi munkában dolgozik. /Köllő Katalin: Az erdélyi tudományosság múltja, jelene és jövője. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 13./ "
2002. július 19.
"A kilencven esztendős kézdimárkosfalvi Bende Jenő nyugalmazott agrármérnök önéletírása /Zord idők sodrásában, Charta Kiadó, Sepsiszentgyörgy/ tavasszal jelent meg. Bende Jenő többszörösen megtapasztalta a trianoni diktátum erdélyi "jótéteményeit", majd a bécsi döntés "áldásait" s végül a kommunizmus "diadalát". /(Ferencz L. Imre): Emlékirat és agrártörténet. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 19./"