"A szabadkőművesek titkos társaságait a szellemi elit képviselői hozták létre, jótékonysági intézményrendszerként, a tolerancia jegyében, írta Vajnovszki Kázmér. Az erdélyi páholyok az 1784-ben alakult bécsi Grosse Landesloge von Österreichhoz csatlakozta. A Román Nemzeti Nagypáholy - francia bábáskodással - 1880-ban jött létre. A román szellemi élet meghatározó személyiségei, Balcescutól Bratianun át Octavian Gogáig szabadkőművesek voltak, állapította meg Dan Amadeo Lazarescu nagymester. Az 1920-as rendszerváltás után az erdélyi - zömmel magyar és szász - páholyok megőrizték függetlenségüket, anyanyelvi kötődésüket. Így a kolozsvári Unió-páholy nagymestere, Jancsó Elemér, az Ady Társaság révén ápolta kapcsolatait a magyarországi "testvérekkel". /Az utolsó magyar nagymester pedig Benedek Marcell./ 1949-50-ben a szovjet csatlósállamokban törvényen kívül helyezték a szabadkőműves páholyokat. A Román Nagypáholy nagymestere, Marcel Shapira Párizsba tette át székhelyét. Párizsban megalakult az Üldözött Szabadkőművesség Szövetsége. - Az "elaltatott" páholyok nehezen ébredeznek. Jelenleg helyzetük szinte áttekinthetetlen. Marcel Saphira teljhatalmú nagymesternek tekintette magát, meglepetéssel nyugtázta, hogy 1991 februárjában az Egyesült Angol Nagypáholy Romániában megalakította az első, Concordia nevű skót rítusú páholyt, majd újabb két páholy alakult /a Duna-delta és a Balcescu/. Az olasz Grand Oriente 1993 januárjában megalakította Románia Nemzeti Nagypáholyát, Nicolae Filip nagymesterrel az élen. Shapira erre Bukarestbe sietett, híveit tiszti ragra emelte és egy ellennagypáholyt hozott létre, Dan Amadeo Lazarescuval az élen. Közben az amerikai központi szövetségi tanács is megalakította a maga romániai nagypáholyát Costel Iancu hegedűművésszel és üzletemberrel az élen. Megindult a belháború Lazarescu és Iancu között. Dan Amadeo Lazarescu elmondta, hogy az 1993-as konstantinápolyi konventen megállapodtak abban, hogy a nagypáholyt haza kell telepíteni. Azonban Marcel Shapira véglegesen Franciaországban telepedett le, rá ruházta a nagymesteri tisztet. Ugyanakkor a Grand Oriente képviseletében páholyt alapítottak Bukarestben. 1995-ben az Egyetemes Szabadkőművesek Romániai Nemzeti Nagypáholyának élére Sever Frentiu festőművészt választották. Tizenhárom erdélyi páholy nem ismeri el az új vezetést és 1995 decemberében megalakította az erdélyi nagypáholyt, amely 1996 januárjában Gyulafehérváron konventet tartott, a Lazarescu-páholyok egy része is csatlakozott, nagymesterré pedig Vladimir Boantát avatták. A páholyok egy része azonban hátat fordított nekik. A Bevett Óskót Rítusú Nagypáholy Főtanácsa febr. 2-án összeült és Dan Amadeo Lazarescu nagymestert - idős kora miatt - "ad vitam" nagymesterré avatták, a gyakorlati ügyek intézését egy évre az 1994 óta a francia nagypáholy összekötőjére, André Szakvaryra bízta. Ügyvezető nagymester Dan Emanuel Dobreanu lett. Dan Amadeo Lazarescu mindezt puccsnak minősíti. Elítéli Ernst Schlesingert, aki több erdélyi páholyt alapított és mindenáron külön nagypáholyt akart 25"

"Kolozsváron a magyarságnak kedves emlékű Biasini Szállón /a Petőfire emlékező tábla mellett/ márc. 15-től kétnyelvű tábla hirdeti: 1848-49-ben 40 ezer románt és 270 román falut pusztított el a "magyar nemesség által vezetett megtorlás". Honnan származnak ezek az adatok, tette fel a kérdést Egyed Ákos történész. A kolozsvári Történelmi Lapok 1874. ápr. 2-i számában a folyóirat főszerkesztője, K. Papp Miklós közzétette a Mennyi kárpótlást kívántak a románok 1849-ben című emlékiratot. Ez az emlékirat 1849-ben készült a román küldöttség számára, amelynek élén Avram Iancu állt és Bécsben a császártól kért és kapott kihallgatást. Az emlékirat felsorol név szerint 145 kivégzett román vezetőt és megemlít 1115 elpusztított lakost és 12 falut, ahol a románok nagy veszteséget szenvedtek, majd azzal folytatja, hogy nem létezik olyan román helység, amelyből 10-20 embert nem ölettek volna meg, továbbá a csatákban elesett 8-10 ezer ember, az áldozatok számát 35-40 ezerre lehet tenni. Ezekért a veszteségekért a románokat 2 926 000 forint kárpótlás illeti meg. Bécsben a túlhajtott számadatokat nem fogadták el, hanem Bécs hivatalos összeírást rendelt el 1850-ben. Az osztrák hatóságok a megölt 9-10 ezer magyart nem írták össze. Az összeírást 1851-ben közölték. Az osztrák statisztika 4834 áldozatot említ, ebből 4425 volt román, 244 szász és 165 magyar. Az áldozatok egy részét bíróságok ítélték el emberölésért, gyújtogatásért. - George Baritiu, az 1848-as események történetírója 6000 román áldozatról írt. /Egyed Ákos: A hihetőség határai.= Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 12./"

"Az Adevarul tájékoztat a Bukarestben a társadalmi Párbeszéd Csoportja által rendezett vitaestről, melynek címe a "Babes-Bolyai Tudományegyetem ? merre?" volt. A cikkíró szerint a vita "mondhatni az értelmiségi elegancia szintjén folyt", de az utolsó negyedórában több ellentmondást nem tűrő igazságot mondtak ki, mint amennyit a résztvevők el tudtak volna viselni. A vita román résztvevői illetve a vitavezető a multikulturalizmusra fektették a hangsúlyt, "ami nagy szó egy olyan egyetem esetében, amelyen nemcsak románok és magyarok vannak, hanem németek és romák is". Úgy véli, hogy a magyarok vetettek véget ennek a beszélgetésnek, azzal, hogy hangsúlyozták, a kérdés politikai, azokkal a kijelentésekkel, hogy a románok a multikulturalizmus érdekében tett intézkedésekről beszélnek, "mi pedig az 1959 óta felgyűlt frusztrációkról", "egyenlőségre alapozott kompromisszumot akarunk, vagy külön autonómiát (autonomie separata)", valamint "újra akarjuk tárgyalni a románokkal a szerződést". A cikk szerzője megemlíti, hogy felhívta a figyelmet, ne használják a résztvevők a szétválasztás (separare) szót, mivel az a Bécsi Diktátumot juttatja a románok eszébe és azt sugallja nekik, hogy az egyetem szétválasztása egy másfajta szeparáció első lépése. Egy meg nem nevezett rektor-helyettes szerint az egyetem szétválasztása 89 millió dollárba kerülne, tehát annyiba, amennyit a Világbank adott a romániai felsőoktatás számára. a cikk szerzője a beszélgetés hevesebb pillanatait emeli ki és végül kifejti álláspontját, hogy "a kérdés már nem az egyetem, hanem a politikusok kezében van. de vajon tudják a politikusok, hogy mivel játszanak?". /Romániai Sajtófigyelő (Bukarest), ápr. 22., 73. sz./"

"A szenátus máj. 6-i ülésén ratifikálta a magyar és román kormány között 1996. szept. 6-án Aradon aláírt egyezményt, amely kiegészíti a bizalom és biztonság megszilárdítását célzó intézkedéseket az EBESZ bécsi, 1994-es dokumentumához képest. Az egyezmény fejleszti a katonai hírcserét és a kapcsolatokat. /Szabadság (Kolozsvár), máj. 7./"

"Gheorghe Funar máj. 15-re rendkívüli ülésre hívta össze a Kolozs megyei tanácsot, mellyel el akarja fogadtatni provokatív határozatát: Göncz Árpád csak akkor léphet be Kolozsvárra, ha elismeri az 1918-as egyesülést, ha elhatárolja magát Erdély múltja és jövője című könyvétől, valamint bocsánatot kér a román néptől a bécsi diktátum után Románia területén elkövetett atrocitásokért és elismeri, hogy Magyarország bűnös abban, hogy Észak-Erdélyben 1941 és 1944 között 152 ezer zsidót öltek meg. A tervezet szerint a városi tanács felhatalmazza Funart, hogy nyilvános gyűléseket és tiltakozó megmozdulásokat szervezzen azon szervezetekkel együtt, melyek védik a román nép érdekeit. - Funar ismételten Göncz Árpád könyvének mondja Bajcsy-Zsilinszky Endre munkáját, melyet Göncz Árpád fordított angolból magyarra. /Szabadság (Kolozsvár), máj. 12./ Bajcsy-Zsilinszky Endre munkája 1944-ben Genfben angolul jelent meg, 1990-ben magyarul /Erdély múltja és jövője, Tinódi Kiadó, Budapest/, Göncz Árpád fordította és Vígh Károly történész írt utószót a könyvhöz. /Szabadság (Kolozsvár), máj. 14./"

"Adrian Severin külügyminiszter bízik abban, hogy Romániát az első körben felveszik a NATO tagjai közé, nyilatkozta Bécsben, máj. 15-én, amikor ismertette Románia külpolitikai célkitűzéseit. Ezt megelőzően ugyanerről beszélt az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet /EBESZ/ Állandó Tanácsának ülésén. Severin visszautasította azt a feltételezést, hogy a katonai költségvetés esetleges növelése összefüggésben állna Romániának szomszédaihoz, így Magyarországhoz fűződő kapcsolataival. Hozzátette: amennyiben Románia nem kerül be az első körbe, az nem okoz feszültséget Magyarországgal, viszont akkor a stabilitást célzó struktúrák megteremtésének folyamata lelassul. /Szabadság (Kolozsvár), máj. 16./"

"A bukaresti 22 című, a Társadalmi Dialógus Csoport hetilapja 18. számában Andrei Marga történészprofesszor, a Babes-Bolyai Tudományegyetem rektora esszét szentelt az erdélyi szászok deportálásának. A román történetírásnak ez még fehér foltja. Margának az adta az alkalmat, hogy Münster egyetemének kutatói Georg Weber professzor irányításával 2300 oldalas, háromkötetes monográfiában dolgozta fel a még élő szemtanúk emlékeit /Címe magyarul: Az erdélyi szászok deportálása a Szovjetunióba, 1944-1949. Böhlau Kiadó, Köln, Weimar, Bécs/. A német kisebbségek deportálását a szovjet megszállók szervezték meg 1944 karácsonyától kezdődően Lengyelországban, Magyarországon, Romániában, Bulgáriában, Csehszlovákiában, Jugoszláviában és a balti államokban. A kutatások szerint mintegy 870 ezer németet hurcoltak el kényszermunkára a Szovjetunóba, akiknek a fele meghalt, nem térhetett haza. - Most kerültek napvilágra a romániai deportálások eddig ismeretlen kulisszatitkai is. 1944. szept. 12-én Románia egyezményt írt alá a kiugrásról és a fegyverszünetről, ez előírta a hitlerista szervezetek feloszlatását és a német állampolgárságú személyek deportálását. Román állampolgárságú németekről tehát nem volt szó, ennek ellenére a Sanatescu kormány 1944 októberében elkezdte az erdélyi szászok elhurcolását, a szovjet parancsnokság rendelkezésére bocsátotta őket, szám szerint 80 ezer személyt, köztük asszonyokat és kiskorúakat is. A Radulescu-kormány viszont - amerikai nyomásra - 1945. jan. 13-án tiltakozott állampolgárai deportálása ellen. A tiltakozásnak nem volt foganatja, de e momentumot megörökítik a német kutatók. Románia Állami Levéltárából rejtélyes módon eltűntek a szászok deportálásával kapcsolatos kormányhatározatok. Georg Weber professzor 1994-ben személyesen folyamodott az akkori államelnökhöz, Iliescuhoz, a másolatok beszerzéséért, valamint az 1944. decemberi és 1945. januári kormányüléseknek a deportálással kapcsolatos jegyzőkönyveiért, de udvarias elutasításban volt része. A monográfia szerzői felteszik a kérdést: "Mi késztethette Románia felelős tényezői arra, hogy a közvélemény előtt titokban tartsák a vonatkozó információkat? Ez az államra vet rossz fényt, mert széles teret nyújt nem éppen kedvező találgatásokra." /Lapszemle rovat. = A Hét (Bukarest), máj. 29./"

"Négy és fél évtizedig csak elítélően lehetett beszélni a bécsi döntésről. Gazda József megszólaltat idős embereket, akik megélték ezt az időszakot. Szinte elviselhetetlen arányokat öltött Romániában felülről szított gyűlölködés, napirenden volt a magyar nyelv üldözése. Embereket lehajítottak a vonatból, mert más nyelven beszéltek. Egy rendőr egy magyarul beszélőnek az utcán olyan hatalmas pofont adott, hogy az illetőnek felrepedt a szája, a nyoma ma is látszik az arcán. A vasgárdisták külön vonatot kaptak, azzal jöttek Marosvásárhelyre, ahol törték, zúzták a magyar iskolákat. Arra is emlékeznek, milyen nagy boldogság volt a magyarok bevonulásakor. /Gazda József: A bécsi döntés az emlékezetben. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), júl. 22./"

"Demeter Sándor Temesváron létrehozta a színházban a korszerű stúdiótermet és idén már másodszor megszervezte a Csepűrágó Ünnepet. A Csepűrágó Ünnep lényegében szabadban töltött két nap, amikor vásári vidámság van, emellett színházi jelenetek folynak különböző tereken. A beszámoló szerint tavaly hatalmas sikere volt Márkus János bécsi zenész és képzőművész önseggberúgógépének. Idén "Márkus és Domonkos Csaba pofozható portréja nyújtott döbbenetes játéklehetőséget az öntevékeny polgárnak." "A rendezvény főleg szabad térre kivitt színházi előadásokból állt és könnyűzenei koncertekből." A cikkíró lelkesedett az ünnepért és további ötletekkel állt elő. /Zsehránszky István: Baki és nyereség. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 1./"

Adrian Severin külügyminiszter okt. 28-án Bécsben Heinz Fischer parlamenti elnökkel folytatott megbeszélésén sürgette, hogy Romániával is kezdődjenek meg az európai uniós csatlakozási tárgyalások. Severin okt. 29-én Wolfgang Schüssel osztrák alkancellár-külügyminiszterrel és Werner Fasslabend védelmi miniszterrel folytatott megbeszélést. /Szabadság (Kolozsvár), okt. 30./

December 15-én Bécsben majdnem kétórás hatszemközti és küldöttségek jelenlétében tartott megbeszélést folytatott Horn Gyula miniszterelnök, Viktor Klima osztrák kancellár és Vladimír Meciar szlovák kormányfő. Külön magyar-szlovák kétoldalú találkozóra nem került sor. Horn Gyula a találkozó után a magyar sajtónak nyilatkozott arról, miben egyezett meg Meciarral, illetve hogyan ítéli meg most a magyar-szlovák viszonyt. Elmondta: megállapodott a szlovák kormányfővel abban, hogy Magyarország és Szlovákia segíti egymást a csatlakozási feltételek teljesítésében. Ezenkívül a két ország március 25-ig /a hágai nemzetközi bíróság ítéletében megfogalmazott határidőig/ meg akar állapodni egymással a bősi ügyben. Horn Gyula a harmadik konkrét célként az alapszerződés végrehajtásával kapcsolatos célok és feladatok áttekintését nevezte. Erre előreláthatólag egy magyar-szlovák külügyminiszteri találkozó keretében januárban sor kerül. /MTI/

"A jan. 1-jén elhunyt Vita Zsigmondra emlékezett Szász János. A bécsi döntés után a Romániában maradt dél-erdélyiek éheztek a magyar szóra, hiszen nem maradt magyar újság. Mindentől elzártan éltek. És akkor megjelent a Havi Szemle. A folyóiratot Kacsó Sándor, Olosz Lajos, Szemlér Ferenc, Kakassy Endre és Vita Zsigmond szerkesztette. Ennek a "dél-erdélyi szemlének nemzetiségmentő volt a küldetése. Furcsa, hogy az Új Magyar Irodalmi Lexikon /1994/ nem említi Vita Zsigmond nevét. /Szász János: Vitam et sanguinem. - Levél Sütő Andrásnak. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 14./"

"Febr. 1-jén lép hatályba az Európa Tanács Nemzeti Kisebbségek Védelméről szóló Keretegyezménye. Jelentőségét, előzményeit a Határon Túli Magyarok Hivatala /HTMH/ közleménye foglalta össze: A 157. számot viselő nemzetközi egyezmény az első olyan nemzetközi jogi érvénnyel bíró multilaterális dokumentum, amely a nemzeti kisebbségek védelmét célozza. Az Európa Tanács 1949-es megalakulásáig visszavezethetőek azok a törekvések, melyek a kisebbségek védelmét szolgáló normaalkotásra irányultak. A folyamat több elakadást követően az 1980-as, majd méginkább a 80-as évek végén bekövetkezett közép- és kelet-európai politikai változások eredményeként az 1990-es évek elején gyorsult fel. Az ET Parlamenti Közgyűlésének 1134 (1990) sz. ajánlása azt javasolta a Szervezet Miniszteri Bizottságának, hogy dolgozzon ki kiegészítő jegyzőkönyvet az Emberi Jogok Európai Egyezményéhez, vagy egy önálló egyezményt a nemzeti kisebbségek jogainak védelméről az Ajánlásban meghatározott elvek alapján. Az Emberi Jogi Főigazgatóság által 1992 májusában felállított szakértői bizottságnak /DH-MIN/ kellett megvizsgálnia, hogy a nemzeti kisebbségek védelmével kapcsolatos jogi normák megfogalmazásának melyek a lehetőségei, illetve feladata volt az is, hogy meghatározott jogi normákra javaslatot tegyen. A DH-MIN 1993 szeptemberében a Miniszteri Bizottsághoz beterjesztett jelentése tartalmazta a kisebbségek védelmével kapcsolatban elfogadható jogi normákat, illetve azok rögzítésének lehetséges jogi eszközeit. A normaalkotási folyamatot jelentősen előrelendítette az állam- és kormányfők 1993. október 8-9-én Bécsben megtartott csúcsértekezlete, amely Nyilatkozatának II. Mellékletében utasította a Miniszteri Bizottságot, hogy "a lehető legrövidebb időn belül készítse el egy keretegyezménynek a tervezetét, amely rögzíti azokat az elveket, amelyek tiszteletben tartását a Szerződő Államok vállalják annak érdekében, hogy biztosítsák a nemzeti kisebbségek védelmét". A Nyilatkozatban az állam- és kormányfők kifejezték abbéli meggyőződésüket, hogy a nemzeti kisebbségek védelme a kontinens stabilitásának és demokratikus biztonságának lényegi eleme. A Bécsben meghozott határozatok végrehajtására jött létre alig egy hónappal később a Nemzeti Kisebbségek Védelmével foglalkozó ad hoc bizottság /CAHMIN/, amely munkájának eredménye a most hatályba lépő Keretegyezmény. A kilencvenes évek eleje óta tartó jogalkotási folyamatnak köszönhetően egy év alatt sikerült a Keretegyezmény szövegezési munkálatait befejezni, így a Miniszteri Bizottság 1994. november 10-i ülésén az egyezményt elfogadta. A Keretegyezményt az Európa Tanács tagállamai részére 1995. február 1-jén megnyitották aláírásra, s e napon 21 állam, köztük Magyarország képviselője látta el kézjegyével a dokumentumot. Az azóta eltelt időszakban összesen 36 tagállam írta alá a Keretegyezményt. (Az első 21 állam: Ausztria, Ciprus, Dánia, Egyesült Királyság, Finnország, Hollandia, Izland, Írország, Lengyelország, Liechtenstein, Litvánia, Magyarország, Norvégia, Olaszország, Portugália, Románia, Spanyolország, Svájc, Svédország, Szlovákia, Szlovénia. Örményország nem-tagállamként írta alá a dokumentumot. A további csatlakozó államok: Albánia, Bulgária, Csehország, Észtország, Görögország, Horvátország, Lettország, Luxemburg, Macedónia volt-jugoszláv Köztársaság, Málta, Moldova, Németország, Oroszország San Marino, Ukrajna.) A 28. cikk 1. bekezdésének rendelkezése szerint az egyezmény akkor lép hatályba, ha tizenkét tagállam kifejezte egyetértését, hogy azt magára nézve kötelezőnek tartja. Horvátország 1997. október 11-12-én ratifikálta a Keretegyezményt, s így a fenti cikk rendelkezéseivel összhangban 1998. február 1-jén lép hatályba a dokumentum. (1998. január 30-i állapot szerint eddig 16 állam ratifikálta az egyezményt. A ratifikáció időpontjának sorrendjében: Románia, Spanyolország, Szlovákia, Magyarország, Ciprus, Moldova, San Marino, Észtország Macedónia volt jugoszláv Köztársaság, Németország, Dánia, Horvátország, Olaszország, Liechtenstein, Egyesült Királyság, Ukrajna.) A Keretegyezmény 31 cikkből áll, melyet egy lényegi, az egyezmény szándékait és céljait bemutató Preambulum előz meg. Szerkezete 5 szakaszra bomlik: az I. szakasz a dokumentum alapjául szolgáló alapelveket sorolja fel, a II. szakasz a kisebbségvédelmi rendszer elveit foglalja össze, a III. szakasz foglalkozik az értelmezés és alkalmazás szabályaival, a IV. szakasz a végrehajtás ellenőrzésének rendszerével, végül az V. szakasz az Európa Tanácsban elfogadott egyezményekben megszokott záró rendelkezéseket tartalmazza. A Preambulum célja szerint a részes államok elhatározták, hogy "saját területükön védelmezik a nemzeti kisebbségek létezését", ami a nemzeti kisebbségi lét garanciájaként fogható fel. Elismerik, hogy a nemzeti kisebbségek védelme az európai stabilitás és béke eleme. Kijelentik, hogy a pluralista és valóban demokratikus társadalmaknak olyan feltételeket kell teremteniük, melyek biztosítják ezen kisebbségek identitásának kifejezését, megőrzését és fejlesztését, továbbá kifejezik törekvésüket, hogy a kulturális különbözőség ne a megosztottság, hanem a gazdagodás forrása legyen. A Keretegyezmény nem a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek által gyakorolható és általuk nemzetközi testületek előtt megidézhető /és esetleg peresíthető/ jogokat, hanem - elnevezésének megfelelően - a részes államok kisebbségvédelmi intézkedéseit irányító elveket, az európai kisebbségvédelmi rendszer keretét vázolja fel programjellegű rendelkezések megfogalmazásával. Az I. szakasz 3 cikke tartalmazza azokat az alapelveket, melyek az egyezmény többi rendelkezésének végrehajtását kell irányítaniuk. Fontos alapelv, hogy a nemzeti kisebbségek és az ezen kisebbségekhez tartozó személyek jogainak és szabadságainak védelme az emberi jogok nemzetközi védelmének szerves részét képezi, s mint ilyen, a nemzetközi együttműködés keretébe tartozik, valamint, hogy a rendelkezéseket jóhiszeműen kell alkalmazni. Kimondja az identitás szabad megválasztásának elvét, valamint azt, hogy az egyezménybe foglalt elvekből fakadó jogok és szabadságok mind egyénileg, mind másokkal közösségben gyakorolhatók. Ezzel kapcsolatban érdemes rámutatni arra, hogy az egyezmény elveiből következő jogok között explicite nem szerepelnek kollektív jogok, noha a szöveg megfogalmazásai egyértelművé teszik, hogy az egyezmény elismeri a kollektív érdeket. A II. szakasz részben további elveket részletez, részben pedig olyan rendelkezéseket tartalmaz, melyekben a részes állam a kisebbségekhez tartozó személyek jogainak biztosítására, illetve hatékony védelmük, előmozdítására vállalnak kötelezettséget. Ezen elvek a következők: törvény előtti egyenlőség; egyenlőség a gazdasági társadalmi, politikai és kulturális életben; pozitív diszkrimináció; az asszimiláció tilalma; az identitás lényegi elmeinek megőrzéséhez szükséges feltételek biztosítása; a kultúrák közötti párbeszéd a kölcsönös megértés és tisztelet érdekében; erőszakos fenyegetések elleni védelem. Az ezt követő cikkek részben más emberi jogi egyezményekben lefektetett és a keretegyezményben újra megerősített, részben pedig új, kifejezetten a kisebbségek védelmét célzó jogok és intézkedések biztosításáról rendelkeznek. Az előbbi kategóriába sorolható a gyülekezési, egyesülési, véleménynyilvánítási, a gondolat-, a lelkiismereti és a vallásszabadság, a vallási szervezetek alapításának joga, valamint az információs jog különböző vetületei /8-10. cikkek/. A kifejezetten a kisebbségekhez tartozó személyeket célzó, a kisebbségi nyelvhasználatot, a kultúrát, illetve a nemzetközi kapcsolatokat érintő jogok és rendelkezések /melyekre vonatkozóan az egyezmény szövege többféle - itt nem részletezett - korlátozást alkalma/) a következők: a kisebbségi nyelv használatának joga; a kisebbségi nyelv használat a közigazgatási hatóságokkal való kapcsolatokban; a család- és utónév kisebbségi nyelven történő használatának és hivatalos elismerésének joga; kisebbségi nyelven írott magánjellegű feliratok elhelyezésének joga; kisebbségi nyelven írott helység- és utcanevek elhelyezése; a kisebbség és a többség kultúrájának kölcsönös megismerését előmozdító intézkedések; a tanárképzést, a tankönyvekhez való hozzájutást, a diákok és tanárok közötti cserekapcsolatok elősegítő intézkedések; az esélyegyenlőség előmozdítása az oktatás minden szintjén; magánoktatási intézmények létrehozásának joga; a kisebbségi nyelv megtanulásának joga; a kisebbségi nyelv tanulása, vagy a kisebbségi nyelven törétnő oktatás feltételeinek biztosítása; a közéletben való tényleges részvétel feltételeinek megteremtése; a népességarányok megváltoztatásától való tartózkodás; a kisebbségekhez tartozó személyeknek határon túli személyeknek, valamint nemzetközi szervezetekkel való kapcsolattartásába való be nem avatkozás; a kisebbségek védelmét célzó két- és többoldalú egyezmények megkötése; a határokon átnyúló együttműködés elősegítése. A fenti jogok értelmezése és alkalmazása során a következő elvekre kell tekintettel lenni /III. szakasz/: a nemzeti törvényhozás és mások jogainak tiszteletben tartása; a nemzetközi jog alapelveivel /köztük a szuverén egyenlőség, a területi integritás és a politikai függetlenség/ való összhang; más egyezményekben rögzített jogok és szabadságjogok korlátozásának tilalma; az Emberi Jogok Európai Egyezményével való összhang. A IV. szakasz határozza meg a Keretegyezményben foglalt elvek végrehajtásának ellenőrzésére hivatott rendszer kereteit, melyet tovább részletezett a Miniszteri Bizottság (97)10 sz. Határozata. E rendelkezések szerint a végrehajtást a Miniszteri Bizottság ellenőrzi, melynek munkáját egy, a hatályba lépést követő egy éven belül fel állítandó Tanácsadó Bizottság segíti. A Tanácsadó Bizottságban minden részes állam csak egy képviselővel lehet jelen. Az általában négyéves mandátummal rendelkező bizottsági tagoknak a kisebbségek védelme területén elismert szakértelemmel bíró személyeknek kell lenniük, akik a Bizottság munkájában egyéni minőségben vesznek részt. A tagállamok a hatályba lépést követő egy éven belül, majd később öt évente, illetve a Miniszteri Bizottság felkérésére a Keretegyezményben foglalt elvek megvalósítását célzó törvényhozási és egyéb intézkedéseikről jelentést kötelesek készíteni. A jelentést - más forrásokból is származó információk felhasználásával - a Tanácsadó Bizottság véleményezi, majd a Miniszteri Bizottság kialakítja végkövetkeztetéseit, esetleges ajánlásokat fogalmazhat meg, illetve azok teljesítésére időkorlátot állíthat fel. E következtetések és ajánlások nyilvánosak. A kisebbségi magyarságnak otthont adó szomszédos államok, Jugoszlávia kivételével, mind aláírták, illetve Ausztria, Szlovénia és Jugoszlávia kivételével, mind ratifikálták is a keretegyezményt. Szlovákia, Románia, Horvátország esetében 1998. február 1-jén, Ukrajna esetében 1998. május 1-jén hatályosul a Keretegyezmény. Magyarországnak Szlovákiával és Romániával kötött, a kisebbségek védelmét /is/ célzó alapszerződések beépítették a Keretegyezmény rendelkezéseit, illetve a szerződő felek az egyezményt önmagukra nézve kötelezőnek ismerték el, még hatályosulása előtt. Bár a most hatályba lépő nemzetközi egyezmény elveket, s nem jogokat fogalmaz meg, az európai kisebbségvédelmi rendszernek csak keretét jelöli ki, s így az államok számára tág teret biztosít ezen elvek megvalósításának. Mikéntjében, kétségtelen, hogy céljait tekintve egyedülálló dokumentumról van szó, amely az európai kisebbségvédelem továbbfejlesztésének kezdőpontja lehet, s jóhiszemű végrehajtása hozzájárulhat a közép-európai régió stabilitásához, az itt élő nemzetek közötti kapcsolatok fejlesztéséhez. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 4./"

Bukarestben febr. 7-én 14 délkelet-európai főváros polgármesterei, illetve képviselői gyűltek össze egy tanácskozáson, amelyet Viorel Lis bukaresti főpolgármester nyitott meg. A 2004. évi athéni olimpia előkészítésében való együttműködés témáját vitatták meg. Szó volt a bécsi tanácskozáson kezdeményezett délkelet-európai ifjúsági vonat elindításáról is. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 9./

Andrei Plesu román külügyminiszter febr. 25-én Bécsben tárgyalt többek között az Európai Unió bővítéséről osztrák kollégájával, Wolfgang Schüssel alkancellár-külügyminiszterrel. Szó volt a Budapest és Konstanca között Erdélyen kereszül vezető autópályáról és a magyar-osztrák-román hármas együttműködésről. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 27., Szabadság (Kolozsvár), febr. 25./

Horváth Gábor magyar külügyi szóvivő elmondta, hogy Andrei Plesu román külügyminiszter febr. 25-én Bécsben folytat tárgyalásokat osztrák kollégájával. A szóvivő kérdésre válaszolva elmondta: ezen hármas együttműködés konkrét formába öntését januári budapesti megbeszélésén is szorgalmazta a bukaresti diplomácia vezetője, amikor Kovács László külügyminiszterrel találkozott. A jelenlegi elképzelések szerint a felek közös szakértői értekezleten foglalkoznának az EU-bővítésével, illetve a Schengeni Egyezménnyel kapcsolatos kérdésekkel. /MTI/

Jagamas Jánosra emlékezett Benkő András. Jagamas János Désen született 1913. jún. 8-án. Désen kezdte tanulmányait, majd Kolozsváron folytatta, a Román Zeneakadémia hallgatója lett, majd a bécsi döntés után Budapesten, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán tanult tovább /1941-1944/, végül a zeneszerzői oklevelet Kolozsváron szerezte meg. 1949-ben kinevezték a Magyar Művészeti Intézetbe /Kolozsvár/ folklór tanszakra. A zeneművészeti főiskolán tanított nyugalomba vonulásáig, 1976-ig. Zeneművei, kórusművei megjelentek. Jagamas János életművének középpontjában a népzene gyűjtése, rendszerezése és közkinccsé tétele állott. Élete során népzenei gyűjtésének eredményekét 6000-nél több dallamot jegyzett le. Jagamas mintegy 12 000 dallamot rendszerezett, ennek eredményeként láttak napvilágot kötetei, többek között: Moldvai csángó népdalok és népballadák, Romániai magyar népdalok /társszerzőkkel/. Több munkája kéziratban maradt. A magyar tudományos élet Széchenyi-díjjal tüntette ki. Jagamas János 1997. szept. 15-én hunyt el, Szamosújváron, az örmény katolikus temetőben helyzeték örök nyugalomra. /Benkő András: Jagamas János. = Művelődés (Kolozsvár), febr./

Tőkés László református püspök, az RMDSZ tiszteletbeli elnöke nyerte el idén a Nagy Kunschak-díjat, melyet márc. 14-én nyújtott át Bécsben dr. Alois Mock volt osztrák alkancellár, volt külügyminiszter, a Leopold Kunschak-díj kuratóriumának elnöke. A díjazottat dr. Herbert Schambeck, az osztrák Szövetségi Tanács elnöke méltatta, majd Leni Fischer, az Európa Tanács parlamenti közgyűlésének elnöke mondott ünnepi beszédet. A Leopold Kunschak osztrák munkásvezérről, kereszténydemokrata politikusról elnevezett díjat 1965-ben alapították. Négy fokozata közül a legmagasabbat ítélték most oda Tőkés Lászlónak. /Szabadság (Kolozsvár), márc. 16./

"A Németországban élő Borbándi Gyula irodalomtörténészt látta vendégül Kolozsváron a Korunk Stúdió. Borbándi Gyula, a Szabad Európa Rádió egykori munkatársa, a müncheni Új Látóhatár /már megszűnt színvonalas folyóirat/ szerkesztője, a népi irodalom és a nyugati magyarság egyik legjobb ismerője. A nyugati magyar diaszpóra elerőtlenedett, megszűnt a folyamatos utánpótlás. Az asszimilációs folyamat erőteljes. Az asszimilációs folyamat ott a legerősebb, ahol nem erőszak eredménye. "Kellemes körülmények között vész el a magyar." - mondta. Nyugat-Európában a Bécsi Naplón és a katolikus Életünk kiadványon kívül nincs egyetlen rendszeresen megjelenő lap sem. - A Magyarország 2000 tanácskozást szervezői a Magyarok Világszövetsége vetélytársának szánták, azonban nemcsak a jelenlegi kormánnyal rokonszenvezőket hívták meg, hanem a szembenállókat is. Így azután nyílt párbeszéd alakult ki. /Szabadság (Kolozsvár), márc. 25./"

"Radu Vasile román miniszterelnök máj. 28-án közleményt adott ki arról az eszmecseréről, amelyet aznap folytatott Szőcs Ferenc nagykövettel, aki Végh Ferencet, a Magyar Honvédség parancsnokát kísérte el a kormányfőnél tett látogatására. A miniszterelnök leszögezte, hogy a beszélgetés "eloszlatott bármiféle gyanakvást az új magyar kormány megalakulásával kapcsolatban". A román miniszterelnök közleménye részletesen ismertette, mit tartalmazott a román sajtóban megjelent hírek szerint a bécsi Standardban megjelent Orbán-interjú arról, hogy Romániának "új törvényt kell kidolgoznia a magyar nyelvű oktatásról" és arról, hogy Magyarországnak meg kell védenie a szomszéd országokban élő magyar kisebbségeket, mivel az alapszerződések nem veszik figyelembe ezek fő problémáit, illetve a nagykövet válaszát, amely a Fidesz közlése alapján rámutatott, hogy az idézetek lényegében két különböző lapnak különböző időpontokban tett kijelentéseket kombináltak és a többszörös fordítás eltorzította értelmüket. A nagykövet, olvasható Radu Vasile közleményében, aláhúzta, hogy a jövendő magyar kormány tiszteletben fogja tartani a román-magyar alapszerződést és más területeken is fejleszti a román-magyar együttműködést, támogatja Románia európai és euroatlanti integrációs törekvéseit. Radu vasile leszögezte: "A magunk részéről határozottan kifejezésre juttatjuk azt a reményt, hogy a térségünk számára alapvető fontosságú román-magyar kapcsolatok minden területen továbbra is fejlődni fognak". /MTI/"

"A legnagyobb román ellenzéki párt, a Ion Iliescu volt államfő vezette SZDRP, amely korábban még polémiát kerülő nyilatkozatot tett közzé a magyarországi választások eredményéről, új állásfoglalást publikált. Ebben azt a Fidesz elnökének, Orbán Viktornak tulajdonított, a román sajtóban a bécsi Der Standardra hivatkozva publikált nyilatkozatot bírálja, mely szerint "Romániának új törvényt kellene kidolgoznia a magyar nyelvű oktatásról", és meg kellene próbálni a Magyarország és a szomszédos államok közötti szerződések módosítását. A volt kormánypárt szerint Orbán Viktor legutóbbi nyilatkozatai "súlyos feszültséget teremthetnek a Románia és Magyarország közötti kapcsolatokban". Az SZDRP - emlékeztetve előző bizakodó állásfoglalására, amelyben éppen az alapszerződésre hivatkozott - máj. 27-i közleményében azt hangoztatta, hogy "sajnos a szomszéd ország új politikai vezetői nem csupán az alapszerződés tartalmát vonják kétségbe, hanem a kétoldalú kapcsolatok egész rendszerét. Egyidejűleg azt is megengedik maguknak, hogy leckéket adjanak a kisebbségi jogok tekintetében". Az SZDRP közleményében felszólította Radu Vasile miniszterelnököt, hogy kérjen magyarázatot a magyar hatóságoktól Orbán Viktor nyilatkozataival kapcsolatban, és határozottan utasítsa vissza az RMDSZ politikai vezetőinek túlzó követeléseit. - A Rompres ismertette Gheorghe Funar kolozsvári polgármester és pártelnök állásfoglalását is, amely szerint Orbán Viktor nyilatkozatai az állam és a nemzet határairól "felelőtlenek" és a magyarországi jobboldal győzelme után a feszültség növekedése várható a szomszéd országokkal, mivel ismét a közvélemény figyelmének középpontjába állítják a trianoni békeszerződés és a "bécsi diktátum" következményeit. Funar szerint a budapesti kormány és a bukaresti kormányban lévő RMDSZ "románellenes offenzívája fokozódni fog", ezért minden román parlamenti erő összefogására lenne szükség. /MTI/ Annak ellenére, hogy a PRO TV magántelevíziónak nyilatkozva Németh Zsolt, a Fidesz alelnöke már cáfolta a Der Standard hasábjain Orbán Viktor nyilatkozataként tálalt kijelentéseket arról, hogy törvényt kell kidolgozni Romániában a magyar nyelvű oktatásról és módosítani kell az alapszerződéseket Magyarország szomszédaival, a román nacionalista politikusok és sajtó által széles körben felkapott kijelentések a román kormány legmagasabb szintjein is reagálásokat váltottak ki. Radu Vasile miniszterelnök a Mediafax közlése szerint - előrebocsátva ugyan azt, hogy "amennyiben az AFP által ismertetett nyilatkozatra valóban sor került" - kijelentette, hogy az "semmi esetre sem tekinthető pozitív jelzésnek a kétoldalú kapcsolatokban". Egy új törvény kidolgozása a magyar nyelvű oktatásra vonatkozólag "kívül esne bármiféle európai standardon és ellentétes lenne magának a magyar kisebbségnek az érdekével is" - vélekedett a miniszterelnök. Radu Vasile kifejezte reményét, hogy fordítási hibáról volt szó, s hozzáfűzte, hogy további magyarázatokat fog kérni a bukaresti magyar nagykövettől a dolgok tisztázása végett. (/Szőcs Ferenc nagykövethez szerda estig nem érkezett ilyen megkeresés - a tud./. Az Emil Constantinescu elnök kíséretében Kanadában tartózkodó Andrei Plesu külügyminiszter abbeli meggyőződésének adott hangot a Mediafax tudósítása szerint, hogy Orbán Viktor nyilatkozatát a magyar partnerek nem fogják politikai vita eszközévé tenni és a magyar fél ésszerű párbeszédre lesz kész. A külügyminiszter megjegyezte, a jelenlegi kormány maga is úgy véli, hogy az oktatási törvénynek nem szabad a magyar kisebbség ellen irányulnia: "jó törvénynek kell lennie, amely megfelelő jogokat biztosít bármely román állampolgárnak" - mondta a román diplomácia vezetője. /MTI/"

"Jún. 14-én egyházi vezetők és kiemelkedő személyiségek jelenlétében emlékeztek Kolozsváron, a Deportáltak templomában a holocaust észak-erdélyi áldozataira. A megemlékezésen jelen volt Gheorghe Funar polgármester, aki a szertartáson elmondta, hogy a román népet 2000 év óta leigázták, elnyomták. Különösen a bécsi döntés után a horthysta-fasiszta magyar hordák követtek el népirtást a románok és a zsidók ellen. Végül Funar a zsidó hitközség segítségét kérte a magyar egyetem kolozsvári létrehozása ellen, hogy így kerüljenek el "egy újabb holocaustot" A kolozsvári Zsidó Hitközség elnöke, Kallos Miklós határozottan felszólította a jelenlevőket, hogy tartózkodjanak az oda nem illő politikai megnyilvánulásoktól. /Fey László: Ostoba és gonosz uszítás. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 17., Szabadság (Kolozsvár), jún. 15./"

A súlyos árvíz miatt Emil Constantinescu államfő jún. 22-én hazatért Bukarestbe, aki Bécsben a NATO-műhely megbeszélésén vett részt, majd jún. 22-től Salzburgban a közép-kelet-európai gazdasági fórumra lett volna hivatalos. Constantinescu elnök a moldvai megyékbe látogatott, ahol az esőzések számos földcsuszamlást okoztak. Az elmúlt napokban 348 helységet sújtott az árvíz. Az áradások, esőzések és villámcsapások húsz emberéletet követeltek. /Szabadság (Kolozsvár), jún. 23./

Hatvanéves lenne Szilágyi Domokos, akire jún. 26-27-én kétnapos ünnepséggel emlékeztek az EMKE, a Kölcsey Kör /Szatmárnémeti/ és a Szatmár megyei Művelődési Felügyelőség jóvoltából, mert annak vezetője, George Vulturescu, maga is költő. Szatmárnémetiben, a katolikus pasztorációs központban irodalmi tanácskozással kezdődött az emlékezés /Szilágyi Domokos Napok/. Az EMKE alelnöke, Muzsnay Árpád megnyitója után a Bécsből jött Szépfalusi István, az ottani Bornemissza Péter Társaság titkára vezette a tanácskozást. Előadást tartott többek között Kádár Ferenc nagykárolyi költő, Kereskényi Sándor, Csirák Csaba, a Szent-györgy Albert Társaság társelnöke, majd Illyés Kinga műsora következett, este megkoszorúzták Szilágyi Domokosnak a megyei kórház előtti parkban álló szobrát. Másnap Nagysomkúton, a költő szülőházában megnyitották a Szilágyi Domokos emlékszobát. Az emlékszoba további emlékeket vár mindenkitől. /Sike Lajos: Irodalomtörténeti pillanat Nagysomkúton. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 4-5., Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), jún. 27./

"Ion Iliescu volt román elnök, a legnagyobb ellenzéki párt elnöke aug. 28-án erdélyi körútra indul. Iliescu kifejtette, hogy az erdélyi románokat elárulta a jelenlegi hatalom, a mely megengedhetetlen kedvezményeket tesz az RMDSZ-nek. Szerinte az RMDSZ vezetői egyre gyakrabban utaznak Magyarországra és találkoznak a magyar kormány vezetőivel. Szerinte egy kormány és "egy más ország politikai pártja közötti egyezmények megengedhetetlenek és ellenszegülnek valamennyi nemzetközi normának. Mi több, veszélyeztetik az ország szuverenitását." /Szabadság (Kolozsvár), aug. 28./ Az Észak-Erdélyt Magyarországnak ítélő bécsi döntés 58. évfordulója alkalmából kiadott nyilatkozatában Iliescu felszólította a román vezetőket, hogy "felelősségteljesen és egységesen lépjenek fel a magyar neorevizionizmus és irredentizmus követeléseivel szemben", továbbá "világos és egyértelmű választ adjanak mind az RMDSZ, mind a magyar kormány akcióira". /Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 29./"

"Az Észak-Erdélyt Magyarországnak ítélő bécsi döntés 58. évfordulója alkalmából nyilvánosságra hozott nyilatkozatában Ion Iliescu volt román államfő, a legnagyobb román ellenzéki párt vezetője arra figyelmeztette a politikusokat, hogy az RMDSZ súlyos román-magyar válságot akar kirobbantani, olvasható a Ziua lapban. /Távirati stílusban. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 31./ Iliescu azt kérte a politikusoktól, hogy "felelősen és egységben lépjenek fel a magyar neorevizionizmus és irredentizmus követeléseivel szemben". Egy szilágysomlyói gyűlésen elítélte az RMDSZ-nek tulajdonított "képtelen szélsőséges túlzásokat, amelyek enklavizálásra és szeparatizmusra vezetnek". A volt államfő szónoki kérdésként felvetette: miért nem követelnek a magyarok egyetemeket Amerikában, Ausztriában, Németországban, Franciaországban, ahol - hangoztatta - több magyar él, mint Romániában. A kérdésre a következő választ adta: "Azért, mert csak bizonyos román területek sorsa érdekli őket". /MTI/"

Gyakorlatilag mindenki vállrándítással intézte el Corneliu Vadim Tudor Tordán elhangzott tízparancsolatát, bár annak számos pontja sérti az alkotmányt, a büntető törvénykönyv számos paragrafusát. Tudor kiáltványa ugyanis felhívás a demokratikus rend erőszakos megdöntésére, a kisebbségek jogainak megszüntetésére, végeredményben lassú etnikai tisztogatásra. Miért ez a passzivitás a demokratikus erők részéről - tette fel a kérdést Gyarmath János. Netán egyetértenének a kiáltvánnyal? A mai ellenzéki pártok mind gyakrabban fenyegetőznek erőszakkal, utcai tüntetésekkel. Iliescu is kirohant a koalíciós pártok képviselői ellen, felhívott arra, hogy fogjanak kaszát a hatalmat demokratikusan megszerzettek letaszításáért. Ez összecseng Tudor tordai tízparancsolatával: általános sztrájk kirobbantása, az elnök lemondatása, ideiglenes nemzeti egységkormány alakítása és általános választások kiírása. C. V. Tudor régi rögeszméje, hogy be kell tiltani az RMDSZ-t. Iliescu ezt nem mondta ki, de Vatradornán beszédében a választási vereségért a magyarokat és a városiakat okolta. Ő is elment Tordára, ahol beszédében azt állította, hogy Románia abban a helyzetben van, mint a bécsi döntés előtti időszakban. Akkor a magyar kisebbség Budapest által támogatott vezetői az egységes román nemzeti állam ellen munkálkodtak. /Gyarmath János: Mekkora /lehet/ a demokrácia türelme. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 1./ Tudor kiáltványa, "tízparancsolata": C. V. Tudor, a Nagy Románia Párt elnöke Tordán felolvasta kiáltványát, amely tíz intézkedést tartalmaz arra az esetre, ha pártja megnyeri a választásokat. Ezek között szerepel a "fasiszta RMDSZ" törvényen kívül helyezése, a cigányok gyors társadalmi integrálása, ellenkező esetben telepeken való elkülönítésük, továbbá Hargita és Kovászna megye militarizálása. /Brassói Lapok (Brassó), aug. 21./

A Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézete által kezdeményezett Nyelvek és kultúrák a Kárpát-medencében című konferenciát immár tizedszer rendezték meg - Újvidék, Budapest, Szeged, Nyitra, Kolozsvár és Ungvár, illetve sok más helyszín után ezúttal Bécsben, az ottani Bornemisza Péter Társaság székházában. Romániából Péntek János nyelvészprofesszor és Pozsony Ferenc, valamint Tánczos Vilmos néprajzkutatók mellett a szatmárnémeti Bura László is részt vett, ő számolt be az eseményről a Szatmári Friss Újságnak. A nívós előadásokat hamarosan könyv formájában is megjelentetik, Gereben Ferenc és Kontra Miklós budapesti nyelvészprofesszorok szerkesztésében. Az előadások leggyakoribb tematikája szociolingvisztikai jellegű volt - ilyen megvilágításban került terítékre a Kárpátok Eurorégióban tapasztalható nyelvi egymásrahatás problémája, a cigányok nyelvhasználata és a csángók nyelvi vergődése. Ez utóbbi témájú dolgozat szerzői - a szegedi József Attila Tudományegyetem ifjú kutatói - példamutatóan tudományos, budapesti nyelvészek által bemutatott, a méhkeréki románság soraiban végzett kutatómunkára alapozott, rendkívül tanulságos előadás volt. /Nemzetközi konferencia a kisebbségi nyelvhasználatról. Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 11., a Szatmári Friss Újság nyomán/

Orbán Viktor miniszterelnök Bécsben tett bemutatkozó látogatásakor kifejtette: a Romániában élő magyarok ügye a legfontosabbak közé tartozik Magyarország számára, minden rájuk vonatkozó intézkedés ugyanis a legmélyebb emberi viszonyokat érinti. A kormányfő még elmondta: Magyarország számára elég gondot okoz az, hogy az EU-hoz csatlakozó országok számára kötelezővé tették a schengeni normák alkalmazását. A gondokat csak növeli az, hogy Magyarország előbb kerül be az unióba mint Románia - tette hozzá. /Szabadság (Kolozsvár), szept. 16./

Eva Maria Barki bécsi nemzetközi jogász négy év után, barátai meghívására érkezett erdélyi körútra. Marosvásárhelyen tartott előadást a romániai magyarság sorskérdéseiről. Az előadást követően a Népújság munkatársa készített interjút a politológussal. Előadásának az volt lényege, hogy nagy veszély előtt áll az erdélyi magyarság. Az elmúlt 80 év alatt nem javult a helyzet. "A probléma az, hogy a magyarság a mai napig nem élt az önrendelkezési joggal, mindig csak a kisebbségi jogokról beszélt." " Az önrendelkezési jog azt jelenti, hogy a nép dönthet a saját politikai státusáról, és autonómiát követelhet a belső önrendelkezés szintjén. Ami itt van, az az autonómiakövetelés már egy kompromisszum." Eva Maria Barki nagyon fontosnak tartotta az alsócsernátoni fórumot. Meg kell szabadulni a félelemtől, mert ez a legnagyobb ellenségünk, a legnagyobb akadálya annak, hogy nem úgy mennek a dolgok, ahogy kellene, mondta. "Elvileg a kettős állampolgárság nagyon szép dolog, s a schengeni egyezmény most szíven találta a magyarságot. Felébred, mert látja, hogy csak az álmokban van meg egy egységes magyar nemzet. Azért voltam visszafogott és kritikus a felszólalásban, mert elsősorban jogi kifogásaim voltak. Természetes, hogy minden kormánynak szuverén joga bárkinek állampolgárságot adni. Fennáll ez a joga a magyar kormánynak is. Az állampolgárság ugyanis nem köt egy bizonyos területhez. Egy állam területén kívül is lehetnek állampolgárok. De ugyanaz a szuverén joga megvan a román kormánynak is, hogy ha valaki felvesz egy idegen állampolgárságot, visszavonja a román állampolgárságot. Én azt mondtam, hogy csak akkor lehet felvenni a magyar állampolgárságot, ha biztosíték van arra, hogy a román kormány nem vonja esetleg vissza a román állampolgárságot. Magyarán egy kétoldalú szerződés szükséges, mert a nemzetközi egyezmények előírják: ilyen esetben minden kormány visszavonhatja az állampolgárságot." Szerinte nem az állampolgárságra kell koncentrálni, hanem a fő problémára, az önrendelkezési jogra, az autonómiára.- Az RMDSZ sokban tévedett. Az első nagy tévedés 1990-ben történt, "akkor kellett volna egy autonómia-koncepciót a nemzetközi tárgyalóasztalra tenni, mert akkor sokkal könnyebb lett volna, mint ma, akkor egész Európa mozgásban volt." "A másik tragikus hiba a kormányba lépés volt. Már kezdetben lehetett látni, hogy ez nem vezet eredményhez, mert csak a román kormánynak segítettek jobb képet kialakítani a Nyugat előtt. Ezt az ajándékot adta a magyarság Romániának, anélkül, hogy bármilyen ellenszolgáltatást kapott volna. Ez a nagy, tragikus hiba." - Először koncepciót kell kidolgozni és azzal kell lobbyzni, partnereket kell keresni. "Dél-Tirolban 1955 után kezdték konkrétan megfogalmazni a követeléseket és ezt a problémát 1959-ben az osztrák külügyminiszter először vitte az ENSZ-közgyűlés elé." /Mózes Edith: Beszélgetés Eva Maria Barki nemzetközi jogásszal. = Népújság (Marosvásárhely), szept. 25./