"Iliescu elnök igazságtalanságnak nevezte a romániai németek deportálását, kijelentette, hogy a deportálások idején "voltak olyan momentumok, amelyekért a románok voltak felelősek". 1945 januárjában 70 ezer erdélyi szászt és bánáti svábot tartóztattak le és a Szovjetunió követelésére szovjet munkatáborokba hurcolták őket. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 14-15./ A lágerekben 15 ezer deportált halt meg. /Új Magyarország, jan. 14./"

"Honismeret a Bihari Naplóban címmel az 1994-es esztendő írásaiból nyújt összefoglalót a napilap, a lapban megjelenés dátumával jelölve az eseményt. Ebben szerepel például: jan. 26. -megalakult Nagyváradon a Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Bizottság; márc. 19. -26-án megalakult a Nagyváradon Erdély első magánszínháza, a Kiss Stúdió; ápr. 14. - új lap született Nagyváradon, a Partium, a Partiumi Közlöny melléklete, az Erdélyi Kárpát Egyesület és a Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Bizottság lapja; nov. 16. - Margittán felavatták Ady Endre szobrát a református templom kertjében. /Bihari Napló (Nagyvárad), jan. 21-22./"

A Bánságban több évszázados hagyománya van a kultúraközi kapcsolatoknak, azért is Temesváron alakult meg 1994-ben a Nemzetközi Interkulturális Intézet, nyilatkozta dr. Victor Neumann temesvári történész, az intézet igazgatója. Saját könyvtárat, dokumentációs központot szeretnének kialakítani, ezenkívül Interferenciák címmel két-három nyelven írt folyóiratot kiadni az Európa Tanács támogatásával. Jelenleg négy kutatási témájuk van: az állampolgári nevelés, a romák szociális integrálása, a bánsági népek kulturális öröksége /többség-kisebbség kapcsolata, ez Neumann témája/, végül fordítói, értelmezői témájú konferenciákat a németországi bielefedi egyetemmel közösen készítik elő. /Párbeszéd az interkulturalitásról. = Romániai Magyar Szó (Bukarest),, febr. 15./

"Febr. 10-11-én szórványtanácskozást rendeztek Nagyenyeden, több mint harminc civil társadalmi intézmény, az egyházak és szakmai társaságok képviselői próbáltak meg koncepciót kidolgozni a szórványkisebbség sajátos problémáinak megoldására. Szórványról akkor beszélhetünk, ha a kisebbség a helyi lakosság 10 százaléka alá süllyed. Szórványnak tekinthető az egész Bánság, Arad, Hunyad, Szeben, Brassó, Beszterce, Máramaros és Fehér megye, nyilatkozta Bodó Barna, az RMDSZ politikai alelnöke. A magyar lakosságból 700 ezer él szórványban. Sok alapítvány jött létre, a legtöbb az oktatás gondjaival kíván foglalkozni. A temesvári alapítvány pedig a szórvánnyal kapcsolatos elméleti kérdéseket vizsgálja. Az Anyanyelvápolók Szövetsége, a Pedagógusok Szövetsége is foglalkozik ezzel a kérdéssel. Az oktatással kapcsolatos szórványtalálkozót 1994 őszén tartották. A jelenlegi tanácskozáson javasolták az RMDSZ-nek, hogy hozzon létre szórványirodát. Vetési László lelkész is tartott előadást. Az összegyűltek elhatározták, hogy márciusban szórványtanácsot hívnak össze. /Temesvári Rádió, febr. 13., MTI, febr. 16./ A megjelentek felkérték Bodó Barnát és Vetési Lászlót, hogy a tanács összehívásáig vállalják el az operatív feladtok kezelését. A szórványtanács feladata a szórványhelyzettel kapcsolatos gondok és feladatok összegyűjtése. /RMDSZ Tájékoztató, febr. 15., 472. sz./ Az előadók között volt Vetési László "A szórvány - vázlatos helyzetelemezés" és dr. Csávossy György "A magyarságtudat megőrzése a szórványban" című előadásával. Kományi János marosvécsi tanár beszámolt a Kemény János Alapítvány munkájáról. /Szabadság (Kolozsvár), febr. 17./"

A Nagyszentmiklós környéki Keresztúr színmagyar falu, magyar tagozatának összevont I-IV. osztályába kilenc tanuló jár, a román osztály tizenkét tanulója közül csak egy román anyanyelvű. Szapáryfalván csak IV. osztályig van magyar tagozat, Kisszentpéteren megszűnt a magyar tagozat, Keresztesen heten járnak magyar osztályba, de nincs magyar tanítójuk. A Temesváron tartott Anyanyelvű oktatás a szórványban című vitafórumon Kiss Ferenc tanfelügyelő ismertette az adatokat: az 1990/91-es tanévhez képest Temes megyében 1993 tanulóról 1701-re csökkent a magyar nyelven tanulók száma. A Bánságban csak minden harmadik magyar gyermek jár anyanyelvű iskolába. Kevés a szakképzett pedagógus. Az egyetlen pozitívum, hogy a magyar óvodások száma 1989 után 600-ról 750-re nőtt. A megye egyetlen magyar nyelvű líceuma, a temesvári Bartók Béla Líceum évről évre alig tudja betölteni a három párhuzamos osztály helyeit, derült ki Halász Ferenc igazgató beszámolójából. A katolikus líceum magyar tagozatán kevés a jelentkező. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 1-2./

Kolozsváron, ápr. 4-én tartották a harmadik szórványtanácskozást. A szórvány felvállalása a tömbmagyarság feladata, hangzott el a tanácskozáson, nem lehet mindig a magyarországi alapítványokra számítani. Takács Csaba az RMDSZ ügyvezető elnöke nyitotta meg a tanácskozást, majd Bodó Barna politikai alelnök és Vetési László tiszteletes vázolta föl a szórványban élők legfőbb problémáit, Fülöp-Fischer Ildikó és Ferencz Rita az oktatás kérdéseiről beszélt, Dáné Tibor Kálmán a szórványmagyarság művelődési életét mutatta be. Megalakították a szórványtanácsot, elnöke Takács Csaba, a régiókat Kramer Tamás /Észak-Erdély/, Perka Mihály /Csángóföld/, Nagy Endre /Regát/, Török Ernő /Dél-Erdély/, Kakassy Sándor /Belső-Erdély/, Makkay Botond /Bánság/ képviseli. A bizottság tagjai között van Salamon József és Vetési László az egyház részéről, valamint Máté Dénes, Péntek János, Révész Erzsébet és Farkas Zoltán is, akik az oktatási, művelődési és gazdasági problémákat vállalták fel. /Szabadság (Kolozsvár), ápr. 7./

A Partium és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Bizottság nov. 18-19-én Nagyváradon tartotta honismereti konferenciáját. Húsz helytörténeti, néprajzi és műemlékvédelmi előadás hangzott el, olvasható Dukrét Géza beszámolójában. Többek között Balogh Ferenc építészmérnök (Kolozsvár), a Kelemen Lajos Műemlékvédő Társaság elnöke a műemlékvédelemről, dr. Szabó Bálint egyetemi tanár (Kolozsvár), az Erdélyi Műemlék-restaurátorok Egyesületének elnöke a műemlékvédelmi problémákról beszélt. /Bihari Napló (Nagyvárad), nov. 25-26./

Egyre kevesebb magyar szülő adja Temesváron és környékén gyermekét anyanyelvű óvodába, illetve iskolába. A temesvári 25. számú Általános Iskola magyar tagozatára járó gyermekek létszáma így csökkent évről évre: 1990-ben 71 fő, 1991: 67, 1992: 48, 1993: 45, 19994: 31, 1995: 24 tanuló. Van olyan román iskola a városban /21. számú/, ahová 46 magyar gyermek jár, ez a létszám elegendő lenne három tanerős magyar tagozat indítására. Fel kell keresni a családokat, javasolta Erdei Ildikó tanítónő, számítógépes nyilvántartást kell készíteni valamennyi magyar gyermekről, mert meg kell menteni a bánsági magyar nyelvű oktatást. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 5./

"Szász Enikő színésznő kezdeményezésére márciusban megalakult a Temesvári Magyar Nőszövetség. Szándéknyilatkozatuk szerint olyan bánsági magyar nőknek akarnak fórumot teremteni, akik tenni szeretnének valamit "felgyorsult ütemű beolvadásunk ellen", továbbá a sokgyermekesek megsegítésére. Alternatív oktatási programot kidolgoznak azon gyermekeknek, akik román iskolába járnak /a bánsági magyar gyermekek 70 %-a ilyen!/. Arra is gondoltak, hogy az árvaházi, a magyarság számára elveszett magyar gyermekekkel is foglalkoznak. Állástalan nők számára gyermekőrző, beteggondozó stb. munkát keresnek. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 19./ "

Temes megyében a magyar gyermekeknek alig egyharmada tanul anyanyelvén. A vegyes családokban és a magyar családok egy részében otthon is a román nyelv használatos. Sokan azért sem szívesen beszélnek magyarul, mert szókincsük szegényes. A riporter /Gazda Árpád/ Gátaljára látogatott el, a Temesvártól 46 km-re levő, 4044 lelket számláló községbe. Az 1992-es népszámlálás szerint a lakosság negyede /1042 fő/ magyar. 1910-ben még magyar többségű volt /1883 magyar, 1219 román lakos/. Az utcákon alig hallható magyar szó, pedig 1992-ben közel hatszázan szavaztak az RMDSZ-re. A magyar iskola és óvoda a hetvenes években a szülők érdektelensége miatt szűnt meg. 1990-ben újraindult a magyar elemi hat gyermekkel, 1991-ben megszűnt, 1992-ben újraindult öt gyermekkel, 1993-ban megszűnt. 1994 óta újra működik, 4-5 tanulóval. Gyermek pedig volna. A román iskola első osztályába idén tizennyolc magyar vagy félmagyar tanul. Ebenspanger Ferenc plébános 52 elemistának és középiskolásnak tart magyarul hittanórát. Amint kimennek a hittanóráról, románra fordítják a szót, mondja a plébános. Nagyon sok a vegyes házasság Gátalján. Apró Julianna tanítónő nagy lelkesedéssel fogott munkába, bekopogott a magyar családokhoz, de a legtöbb helyen hallani sem akarnak a magyar iskoláról. A magyar óvodában sem jobb a helyzet. - Temesváron, ahol a megye magyarságának a fele /33 733 személy/ él, szintén nem rózsás a helyzet. A bánsági egyházmegye csak 1989 után, a németek tömeges elvándorlása után vált magyar nyelvűvé. Sebastian Kräuter temesvári püspök irodájának ajtajára csak románul írták ki a fogadóórák rendjét. A vidéken a papok többsége német anyanyelvű. - Szinte nincs olyan település Temes megyében, ahol ne élne magyar, de lélekszámuk általában alacsonyabb annál, hogy magyar iskolát lehessen indítani, ismertette a helyzetet Kiss Ferenc, a megye magyar oktatásért felelős tanfelügyelője. Szakképzett tanárokban is hiány van. /Gazda Árpád: Amikor kicsi voltam, magyar voltam. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), máj. 1./

A temesvári Heti Új Szó új mezőgazdasági rovatot indított Bánsági magyar gazda címmel, ebben mezőgazdasági tudnivalók szerepelnek. Ugyanez a szám hozta az RMDSZ Temes megyei szervezetének választási kiadványát, amely az RMDSZ megyei jelöltjeinek névsorát tartalmazza. Polgármester-jelöltet három helységben állítottak, Óbébán, Végváron és Újszentesen, tanácsosjelöltet viszont sok településen. /Heti Új Szó (Temesvár), máj. 17. - a választási kiadványon máj. 3-a szerepel/

Az 1993-ban alakult Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Bizottság helytörténeti pályázatot hirdetett Településeink kialakulása és története címmel. A pályázat ünnepélyes eredményhirdetése a nagyváradi Varadinum Napokon történt. Két kategóriában érkeztek a pályaművek, tizennégy felnőtt és tíz diákdolgozatot kellett elbírálni a zsűrinek. A felnőttek csoportjában az első díjat a nagyváradi Borbély Gábor nyerte el Szalacs marad, Szeged halad című dolgozatával. Borbély Gábor húsz éve foglalkozik néprajzzal. Második díjat Major Miklós /Szilágynagyfalu/ kapott Egy szilágysági nagyközség történeti múltjából című munkájáért, harmadikat pedig Magyari Etelka /Arad/ Az Arad megyei Árpád-kori településekhez fűződő történelmi mondák címen összeállított dolgozatáért. Diákkategóriában György Irén /Szalacs/ kapta az első díjat Szalacs, egy érmelléki település helytörténete című tanulmányáért. /Erdélyi Napló (Nagyvárad), jún. 5./

A Babes-Bolyai Tudományegyetem szociológiai tanszéke román fordításban adta közre az 1850. évi - az akkori osztrák hatalom céljait szolgáló - erdélyi népszámlálás adatait. Dr. Traian Rotariu irányításával, Maria Semeniuc és Mezei Elemér informatikus közreműködésével a Studia Censualia Transsilvanica sorozatban: Recensamantul din 1850, Studia Censualia Transsilvanica, Editura Staff, 1996. A Tanügyminisztérium és a Soros Alapítvány támogatásával megjelentetett munka forrása egy, a budapesti Központi Statisztikai Hivatal munkatársai által 30 gépiratos példányban készített dolgozat szolgált, mely dolgozta a hivatal archívumában 1974-ben felfedezett eredeti anyagra épült. A kolozsvári tanszék munkaközössége a román változatban az erdélyi településhálózat mai, kétségkívül módosult településrendszerére vetítette ki az 1850-es adatokat. Az 1850-es népszámlálás szerint Erdély lakossága /Bánság, Bihar és Máramaros nélkül/ 2 061 645 fő volt, a nemzetiségek százalékos megoszlása: románok 59,4 %, magyarok 17,3 %, székelyek 8,8 % /magyarok tehát összesen 26,1 %/, szászok 8,5 %, németek 0,8 %, cigányok 3,8 %, zsidók 0,8 %, örmények 0,4 %, más nemzetiség 0,2 %. Kolozsvár lakosságának akkor megoszlása a következő volt: 12 317 magyar, 4116 román, 626 szász, 961 német, 585 cigány, 205 örmény, 535 zsidó, más nemzetiségű 267 fő. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 23./ Megjegyzés: Az 1850-es népszámlálást a nemrég Budapesten elhunyt Dávid Zoltán demográfus fordította le és dolgozta ki 1983-ban, azonban a megjelenését nem engedélyezték az akkori kommunista hatóságok, még Köpeczi Béla, az akkori művelődési miniszter sem tudott segíteni. /Ezt Dávid Zoltán mondta el nekem/

"Romániában 1945-ben egyes csoportok a hegyekbe menekülve kezdték meg a kommunista hatalom elleni fegyveres ellenállást. Róluk alig esik szó, össze kellene gyűjteni a tevékenységükről szóló adatokat. 1946 és 1949 között a Fekete zekések nevű csoport a Kelemen-havasokban tevékenykedett. Cenusa Ovidiu százados volt a parancsnokuk. Magyarok is harcoltak közöttük, mint a Grigorescu-csoportból Csengeri Jenő, akit a Maros menti Ratosnyán lőttek agyon, Tivadar László ügyvéd, akit a máramarosi hegyekben végeztek ki, Bereczky Árpád, akit 1950-ben fogtak el és 15 évi kényszermunkára ítéltek. 1947-ben, a király lemondatása után újabb menekülők csatlakoztak a fegyveres ellenállókhoz. A helyi lakosság egy része is bekapcsolódott a rendszerellenes csoportokba, egyrészt a partizánok ellátása, másrészt közvetlenül a fegyveresek soraiba. A Velgyásza lábánál levő Havasrekettye bírója, Susman a fiával vezetett egy ellenálló csoportot. Éveken át működtek, amikor azután felfedezték rejtekhelyüket, Susmanék öngyilkosok lettek. Susmanékon kívül az Erdélyi Szigethegységben két csoport működött. Kisbánya környékén tevékenykedett a Diamandi repülőszázados által vezetett, amelyiket 1949. szept. 12-13-án számoltak fel, és az Öreghavas-Bisztra-Nagykupsa környékén a Dabija őrnagy által vezetett csapat. Utóbbiak közül legtöbben a szekusokkal vívott tűzharcban vesztették életüket. Holttestüket benzinnel lelocsolták és elégették, hogy nyomuk se maradjon. A bánsági hegyekben Blidaru csapata harcolt éveken át, az ötvenes évek elejéig. Blidaruval 1953-ban, a szamosújvári börtönben ismerkedett meg az ellenállókról tudósító Asztalos Lajos. Az egyik legnagyobb szervezet a Mihály király partizánjai, titkos hadsereg nevű volt, melynek kolozsvári egyetemisták, Fehér és Brassó megyeiek is tagjai voltak. Középiskolás diákok hozták létre Kolozsváron az IKESZ-t /Illegális Kommunistaellenes Szervezet/. Harmincöt tagja volt, köztük Asztalos Lajos. Magyar és román nyelvű röpcéduláikat kétezer példányban terjesztették a városban. Letartóztatták, másfél és nyolc év közötti fegyházra ítélték őket. 1957-58-ban a Fogarasi havasokban még folyt az ellenállás, ezt jelezte az akkor folyó partizánvadászat. Ezekről az eseményekről össze kellene gyűjteni az anyagot, amíg még nem késő. /Aszatalos Lajos (Kolozsvár): Partizánakciók Romániában. Elhallgatott ellenállás. = Kapu, 9. sz., szept./ Hollai Hehs Ottó /München/ hozzászólt Asztalos írásához. szintén sürgetve mindennek összegyűjtését. "Magyarországon, de Romániában sem foglalkoznak az ÁVH, vagy a Securitate viselt dolgaival. A titkos aktákhoz nem lehet hozzájutni, a periratok megsemmisítve vagy elzárva, a gonosztevők, a szörnyűségek eltussolva, a bűnösök pedig jól fizetett állásokban, vagy magánvállalkozások révén ?élvezhetik? az új rendszert, a ?demokráciát?. /Kapu, 9. sz., szept. /"

Okt. 1-jén az RMDSZ bukaresti székházában Frunda György államelnök-jelölt a nemzeti kisebbségi szervezetek vezetőivel találkozott. Részt vettek a romániai bolgárok, görögök, lengyelek, lipovánok, oroszok, szlovákok, csehek, muzulmán törökök és tatárok, albánok, valamint zsidók érdekvédelmi szervezeteinek képviselői. Az RMDSZ autonómiakoncepciója nem irányul a többség ellen, hanem életképes, európai megoldást kínál a helyi autonómia megvalósulására. Célja a másság iránti intolerancia szellemi falának lebontása. A kisebbségek képviselői kérték, hogy Frunda György látogasson el a Dobrudzsában, Bánátban és Moldvában élő kisebbségekhez, és fejtse ki nézeteit a román tömegek előtt is. Ugyanaznap este Frunda György a bukaresti Petőfi Sándor Művelődési Házban találkozott a bukaresti választókkal. Magyar és román nyelven ismertette programját. /RMDSZ Tájékoztató (Bukarest), okt. 2., 878. sz./

Háromnapos konferencián tanácskoztak /okt. 11-13/ a Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Bizottság, valamint a Kriza János Néprajzi Társaság tagjai Bihardiószegen és Székelyhídon. Összesen huszonnyolc tudományos dolgozatot olvastak fel helytörténeti, honismereti és néprajzi tevékenységük köréből. Azért tartották a konferenciát a két érmelléki faluban, mondta el Dukrét Géza földrajztanár, az Erdélyi Kárpát Egyesület /EKE/ országos elnöke, mert ezen a tájon még nem tartottak ilyen értekezletet, emellett Székelyhídon nemrég megnyílt a halászat és a vadfogás múzeuma. Az egyik előadó, Fazekas Lóránt /Szatmárnémeti/ Partium 14 néprajzi tájegységét ismertette, majd felsorolta, kik végeztek és végeznek kutatásokat ezen a vidéken. Dánielisz Endre /Nagyszalonta/ a bihardiószegi táncszokásokat ismertette. /Bihari Napló (Nagyvárad), okt. 23./ Bihardiószeg valamikor színmagyar település volt, most már 6500 lakosának csak a fele magyar. A házigazda itt Gellért Gyula érmelléki esperes, a tiszteletes Gellért Sándor költő fia. Dukrét Géza az EKE országos elnöke, emellett a Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Bizottság elnöke is. Ez a bizottság a műemlékek és emlékhelyek feltárását és felleltározását végzi. Balogh Ferenc kolozsvári mérnök, Balogh Edgár fia, a Kelemen Lajos Műemlékvédő Társaság elnöke a tájházak fontosságát ecsetelte. Pávai Gyula /Arad/ Arad szobrairól beszélt, Pálkovács István az Árpád-kori Temesvár történetét körvonalazta, Venczel Márton /Nagyvárad/ Püspökfürdő élővilágát ismertette, Tavaszi Hajnal a barátkai missziós telep történetét taglalta, Kovách Géza /Arad/ Kézművesség a Bánságban címmel tartott előadást. Magyari Etelka Arad és Temesvár környékének helységnév-mondáival foglalkozik már hat éve. /Bodnár Gyöngyi: Hagyományaink nyomában. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), nov. 6./

A választási kampány idején több ortodox püspökségre olyan levél érkezett, amely a Román Ortodox Egyház újraalakulását hirdette meg. Az újraalakuló egyházi zsinatba olyan egyházi személyiségek kerülnének, akik nem kompromittálódtak a kommunista időkben. Teoctist pátriárka széke Nicolae Corneanu bánsági érsek-metropolitát illeti meg. Erre a dokumentumra Simeon Tatu kolostorfőnök, a választáson megbukott kormánypárt szenátora hívta fel a figyelmet, aki egyben kifejtette, hogy a levél mögött Corneanu bánsági, Daniel Ciubotea moldvai és bukovinai, valamint Vartolomeu Anania metropoliták húzódnak meg. Hamarosan kiderült, hogy az érintettek nem is tudtak a levélről. A levélíró kilétét nem sikerült kideríteni, az viszont biztos, hogy ezzel a tisztogatás rémképét akarták elhinteni az ortodox hívők előtt. Az viszont tény, hogy a Ceausescut kiszolgáló Teoctist túlélte a rendszerváltozás megrázkódtatásait és a helyén maradt. Az utóbbi években több egyházi ünnep Teoctist lemondását követelő megnyilvánulásba torkollott. /Gazda Árpád: Diverzió az ortodox egyházban. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), nov. 27./

Dublinból nem Bukarestbe, hanem Temesvárra érkezett Emil Constantinescu elnök és dec. 16-án részt vett az 1989-es események évfordulóján rendezett ünnepségen. Temesvár toleráns, európai szellemét méltatta az államfő beszédében, aki szerint a bánátiak adták meg a Ceausescu-ellenes forradalomra a jelet azzal, hogy bátran szembeszálltak az elnyomó erőkkel. Hét év után elsőször a tévé is közvetítette a temesvári emlékezést. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 18./ Meglepő, hogy a temesvári hivatalos emlékezésen megfeledkeztek Tőkés Lászlóról. Egyesek elmondták, hogy Tőkés László mellőzésére Bukarestből jött az ukáz. A temesvári református egyházközség dec. 17-i nyílt levele szerint Tőkés Lászlónak ott kellett volna állni a főtéren azok között, akik emlékeztek az 1989-es eseményekre. Mellőzése kárt okozhat az igazságosság jelszavát zászlaján viselő új román hatalomnak. Emil Constantinescu később cáfolta, hogy Tőkés László mellőzésének politikai motivációja lett volna. Tőkés László püspök megállapíthatta: tartja magát az a rosszhiszemű előítélet, hogy forradalom kell, de lehetőleg magyarok és Tőkés László nélkül. /Gazda Árpád: Öröm és üröm a forradalmi évfordulón. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), dec. 18./

"Vofkori László Erdély földrajzának szakembereként szerzett tekintélyt magának. Erdély társadalom- és gazdaságföldrajza /Stúdium Kiadó, Nyíregyháza, 1994/ című munkája után újabb könyvet jelentetett meg: Erdély közigazgatási és etnikai földrajza /Balaton Akadémia, Vörösberény, 1996/.Művében Erdély fontosabb történeti tájegységeinek /Részek, Máramaros, Szatmár és Szilágy vidéke, Körösvidék, Székelyföld, Szászok földje, Fogaras, Bánát és Csángóföld/ közigazgatási jellemzése után a megyék összevonása, átalakítása is szerepel. /P. Buzogány Árpád: Vofkori László újabb könyve. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), jan. 30./"

"Nagyszalontán márc. 1-jén tudományos tanácskozás folyt a szórványról. A kezdeményező a temesvári Szórvány Alapítvány, Bodó Barna elnökkel az élén, ehhez csatlakozott a nagyszalontai polgármesteri hivatal, anyagiakkal pedig a budapesti Bocskai Szövetség segítette a tanácskozást. Bakk Miklós /Lugos/ szerint két út áll a szórványban élők előtt: integrálódik a többségi népbe vagy hű marad nyelvéhez, hagyományaihoz. A magyar értelmiség, a lelkész, a pedagógusok felelősségét hangsúlyozta. Tódor Albert, Nagyszalonta polgármestere megállapította, hogy nem működik a beolvadást visszaverő, önmegtartó folyamat. Többek között Bodó Barna is felszólalt, az utóbbi évtizedben a Bánságba bevándorló mintegy 8800 székely helyzetét elemezte. Kezdetben megőrizték önazonosságukat, az 1989-es fordulat után viszont elhanyagolták ezt. A szórványban élők körében a magyar iskolákban tanulók aránya elkeserítően alacsony. Az elemi iskolákat tekintve Temes megyében a magyar iskolások 75 %-a jár román iskolába, Hunyad megyében ez az arány 69,4 %, Szeben megyében 46,8 %, Arad megyében pedig 42,2 %. /Dánielisz Endre. Tudományos tanácskozás a szórványokról. = Bihari Napló (Nagyvárad), márc. 4./"

"Beke György Barangolások Erdélyben című hatkötetes sorozatának első darabját kiadta a Mundus Magyar Egyetemi Kiadó. A közép-erdélyi magyar szórványok életét ismertető Szigetlakók című kötetet a Magyar Írószövetségben mutatják be. Az 1989 óta Magyarországon élő író monografikus alapossággal tárja fel a magyarlakta vidékek jelenét. A tervezett kötetek bemutatják a szatmári, máramarosi, bihari, bánsági. dél-erdélyi magyarok életét, valamint a székelység sorsát. /Szabadság (Kolozsvár), ápr. 23./"

"Ápr. 25-én, az ortodox húsvét alkalmából ismét Romániába látogatott Mihály volt román uralkodó. Az exkirályt Bánát ortodox püspöke és Temesvár polgármestere hívta meg. Mihály Temesváron vesz részt a szertartáson, majd ellátogat más városokba is. /Szabadság (Kolozsvár), ápr. 26./"

"Románia és Németország között ígéretes kapcsolatrendszer épül ki, állapította meg Bukarestben Klaus Kinkel német külügyminiszter máj. 1-jén, miután találkozott Emil Constantinescu államelnökkel. Megegyeztek abban, hogy Iasiban német konzulátus nyílik. A gazdasági együttműködés szándékát jelzi, hogy ez alkalommal 700 német vállalkozó érkezett Bukarestbe. - Adrian Severin külügyminiszter kijelentette, hogy Románia bocsánatot kér Németországtól a romániai németek deportálásáért, illetve a Ceausescu által folytatott gyakorlatért, hogy a Német Szövetségi Köztársaságtól kapott fejpénzért engedélyezték a német nemzetiségű állampolgárok kivándorlását: "Mélységesen sajnáljuk ezt /a deportálást/, és az erkölcsi jóvátétel gesztusaként bocsánatot kérünk a történtekért azoktól az egykori romániai, ma németországi állampolgároktól, akiket ezzel az elítélendő eljárással mindörökre megbélyegeztek." A második világháború után mintegy 70 ezer erdélyi szászt és bánáti svábot deportáltak szovjet munkatáborokba. A deportálásokban román hatóságok közreműködtek, állapította meg Severin. A Sztálin-Tito konfliktus idején pedig tömegével telepítettek bánáti svábokat a Baragan vidékére. Ceausescu idejében a kitelepedni szándékozókért fizetett fejpénz elérte a 12 ezer márkát is. Kinkel üdvözölte a román fél gesztusát. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 3-4./"

"Ápr. 30-a és máj. 4-e között tartották meg a Temes megyei RMDSZ szervezésében a hagyományossá vált Bánsági Magyar Napok rendezvénysorozatot Temesváron. Ápr. 30-án megünnepelték a Magyar Ház Rt. alakuló közgyűlésének 70. évfordulóját, és megemlékeztek a Temesvári Magyar Ház tervezője, Székely László műépítész születésének centenáriumáról. Ebből az alkalomból kellett volna felavatni a Bakk László által készített és az RMDSZ kézdivásárhelyi szervezete által Temesvárnak ajándékozott emléktáblát, amelyen az alapkő letételekor megfogalmazott üzenet ? "A magyar kultúra várának ajánljuk ezt a házat" ? olvasható. A Magyar Házat ma törvénytelenül birtokló hírhedt I. C. Dragan-féle sajtótröszt beleegyezése hiányában az emléktábla nem kerülhetett végleges helyére, az épület falára, így csupán jelképes leleplezésnek lehetett tanúja a mintegy 300 részvevő. Az ünnepségen beszédet mondott Toró T. Tibor Temes megyei RMDSZ-elnök, dr. Bárányi Ferenc Temes megyei képviselő, Graur János, a Magyar Ház Rt. elnöke, Bodó Barna megyei tanácsos, Tamás Sándor Kovászna megyei képviselő, a kézdivásárhelyi RMDSZ elnöke, valamint az egykori alapító részvényesek leszármazottai nevében Oberst László városi tanácsos. Az ünnepségen Mátray László színművész szavalt. Az emléktábla a temesvári RMDSZ-irodában várja a temesvári és bánáti magyarság által remélt kedvező bírósági ítéletet a Magyar Ház sorsával kapcsolatban. Máj. 1-jén Szekernyés János művészettörténész megnyitotta 12 temesvári magyar hivatásos képzőművész közös tárlatát, majd bemutatták Dukász Péter és Szász Enikő rövidfilmjét azokról a temesvári köztéri műalkotásokról, amelyek képzőművészeink alkotó fantáziáját dícsérik. Máj. 2-án Magyar Bál volt a 4+2 Aszinkron zenekar és a Rezeda népi együttes felléptével, majd máj. 3-án a Csiky Gergely Színház művészeinek előadásában "A két Pierrot" c. színmű került színpadra. Máj. 4-én a bánsági magyar (temesvári, újszentesi, végvári, őscsanádi, igazfalvi, óteleki, zsombolyai és dettai) hagyományőrző csoportok "Hagyománykeresőben" címmel a Csiky Gergely Színház nagytermében rendezett vetélkedője, majd táncház zárta az ötnapos rendezvénysorozatot. /RMDSZ Tájékoztató (Bukarest), máj. 5., 1019. sz./"

"Kétnapos szimpózium keretében emlékeztek meg Brassóban a Johannes Honterus Középiskolában a "fekete-templombeliek pere" néven emlegetett 1958-as perre. Azután tartották az emlékezést, hogy Adrian Severin külügyminiszter először ismerte el nyilvánosan a román kormányok felelősségét az erdélyi szászok és a bánáti svábok második világháború utáni meghurcoltatásáért, a deportálásokért, a vagyonelkobzásokért, valamint azért, hogy a hetvenes években kiárusította a német kisebbséget. Ennek következtében a szász közösség napjainkra megszűnt életképes közösségként létezni. Az 1958-as per során 20 brassói ismert értelmiségit ítéltek el, ez betetőzése volt a szász közösség megfélemlítését célzó folyamatnak. A vád valamennyi ellen hazaárulás, szervezkedés volt. Sokan nem ismerték egymást, valamennyien ismerték viszont Konrad Möckel főlelkészt. Négyüket - köztük a főlelkészt - halálra ítélték, nyolcukat életfogytiglani börtönre, a többit 6 és 30 év közötti börtönre. Külföldi nyomásra 1964-ben mindegyiküket szabadon engedték. /Brassói Lapok (Brassó), máj. 9./"

"Az Adevarul Hargitei /Csíkaszereda/ júl.10-i száma az első oldalán bejelentette, hogy új párt működik Dreapta Romaneasca /Román Jobb/ címen, egyelőre 14 ezer, zömmel erdélyi és bánsági fiatallal. Elnökük, Cornel Brahas szerint a párt a román nacionalista megoldásokat szorgalmaz, olvasható Inczefi Tiboir tudósításában. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 18./ "

"Arra a hírre, hogy Temesváron a Magyar Házat kormányrendelettel vissza akarják adni jogos tulajdonosának, a bánsági magyar közösségnek, a Magyar Házban székelő Renasterea Banateana júl. 22.i száma azt írta, hogy a "telhetetlen magyarok el akarják pusztítani a harmincezres példányszámú román újságot..." Ez természetesen nem igaz. A Magyar Házat a magyarok összeadott pénzükből maguk építették. A román lap szerkesztősége az udvaron épült új házban van, tehát fallal elválasztható a két épület, olvasható Pataki Zoltán tudósításában. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 24./"

"Az Erdélyi Kárpát Egyesület, valamint a Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Bizottság aug. 11-17-e között Árpádon, a Beöthy-kastélyban rendezte meg hatodik honismereti táborát. Az Illyés Alapítvány segítséget nyújtott a táborozáshoz, az élelemről Tempfli József megyéspüspök és az árpádiak gondoskodtak. Délutánonként előadások hangzottak el, az előadók között volt Dánielisz Endre /Nagyszalonta/ tanár, közíró és Dukrét Géza. /Bihari Napló (Nagyvárad), aug. 26./"

"A Partiumi és Bánsági Műemlékvédő Emlékhely Bizottság szept. 26-28-án rendezte meg a III. Partiumi Honismereti Konferenciát Bihar községben. A konferencia fő témája a partiumi magyar temetők ismertetése volt. A temetők elhanyagoltak, pusztulóban vannak. Erdei János Szilágysomlyó református temetőjét írta le, Koncz László A szilágysomlyói református temető feltérképezése című munkája példaértékű. Juhász Viktor a révi református temetőt ismertette. Több értékes előadás hangzott még el, így Erdőközi Zoltán a bőnyei Árpád-kori temető és a szilágycsehi vártemető feltárásának nehézségeiről beszélt. Székely Antal nyugdíjas tanár Ombód és Szatmárpálfalva helytörténetét, majd temetőit mutatta be. A konferenciáról Dukrét Géza számolt be. - A Partiumi és Bánsági Műemlékvédő Emlékhely Bizottság kiadta a Bihari felhívást, amely hangsúlyozta, hogy sürgető értelmiségi és szakmai feladat a temetők leírása, a sírok nyilvántartásba vétele, a temetőmonográfiák elkészítése. /Partiumi Közlöny (Nagyvárad), okt. 15./"

A Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Bizottság elindította a Partiumi Füzetek sorozatot. Első számát a honismereti konferencia /III. Partiumi Honismereti Konferencia/ első napján, szept. 26-án mutatták be Biharon. A tizenkét oldalas kiadvány Bihar nagyközséget mutatja be /Bihar, Partiumi Füzetek 1./. A három szerző - Borbély János, Csernák Béla és Mahajduda János - rövid történelmi visszapillantás keretében ismerteti a községet, majd bemutatja a református és katolikus templomot. Remélhetőleg a Dukrét Géza által szerkesztett Partiumi Füzetek sorozat folytatódik. /Bihari Napló (Nagyvárad), okt. 11-12./