A Hívó Szó megszületésére emlékezett Pillich László, a Szabadság első főszerkesztő-helyettese, egykori országos RMDSZ-vezető. A Hívó Szó 1989. dec. 24-én jelent meg, az előtte levő napon kezdték meg Kolozsváron az értelmiségi találkozó szervezését, ebben Balogh Edgárnak fontos szerepe volt. Dec. 24-én értelmiségiek létrehozták a Kolozsvári Magyar Demokrata Tanácsot /KMDT/. A fiatalok pedig a MADISZ-t akarták létrehozni. Egyesek - köztük Balogh Edgár - úgy gondolták, hogy újraalakítják a Magyar Népi Szövetséget. A többség nem ezt akarta, ezt Balogh Edgár megértette és félreállt. Az RMDSZ a Magyar Népi Szövetség hatásától nem tudott teljesen megszabadulni, de továbblépett. Amikor a KMDT létrehozták, tudtak arról, hogy dec. 23-án Domokos Géza Bukarestben az RMDSZ-t mint országos kezdeményezést jelentette be, továbbá arról, hogy megalakult a Bánáti Magyar Demokrata Szövetség. A KMDT koordinációs szerepre készült, de fokozatosan egy megyei RMDSZ szintjére degradálódott. A KMDT szervezői úgy gondolták, hogy az érdekképviselet központjának Erdélyben kell lennie. Végül 1990. január 6-án, a KMDT kezdeményezésére Kolozsváron találkoztak először országos alakuló küldöttgyűlésen a különböző szerveződések. Feszültséggel kezdődött a találkozó. Úgy érezték mintha kész forgatókönyvvel jöttek volna Domokosék. Végül elhatározták, hogy egy hét múlva Marosvásárhelyen találkoznak újra, és ott kidolgozzák a szervezet szándéknyilatkozatát. Ezen a találkozón a bukarestiek által több száz példányban elhozott késznek hitt szöveghez a tanácskozáson annyi módosító javaslat született, hogy a javított szöveg véglegesítésére nem maradt idő. Az a döntés született, hogy a bukarestiek nevében Horváth Andor, az erdélyiekében Kántor Lajos és Pillich László építse be a javaslatokat az eredeti szövegbe. A véglegesített szöveg a Szabadságban megjelent, mint az RMDSZ szándéknyilatkozata. Domokos Géza pedig a végleges szöveget még átjavította, majd a saját változatát közölte a Romániai Magyar Szóban szándéknyilatkozatként. Érdekes lenne szakszerű szövegösszehasonlítást végezni, mert rávilágíthatna arra, hogy valójában hol keresendőek az egy évtizede mélyülő nézetkülönbségek gyökerei. - Pillich nem vonja kétségbe az egység szükségességét. Azonban a mai egységet már csak a széthullás félelme tartja fenn. Olyan új együttműködési mechanizmusra van szükség, amely egységbe fogja a székelyföldi tömbmagyar potenciált, és a szórvány szükségleteit, illetve a civil szféra érdekeit. Pillich szerint az RMDSZ-ből elsősorban nem személyek, hanem bizonyos cselekvési lehetőségek szorultak ki. Az RMDSZ nélkülözhetetlen a politikai képviselet és az önkormányzati képviselet terén. A többi képviseleti funkció zömét a megerősödő egyházak és civil szféra már nagymértékben átvette az RMDSZ-től. /Gál Mária: 10 éves az RMDSZ. Szerkesztőségünkben született. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 2./

1999. dec. 22-én ülésezett Lugoson a Városi Tanács, az ülés előterjesztési aktáit csak az ülés előtt pár perccel kapta meg Király Zoltán tanácsos, annak ellenére, hogy az ülés előtt 5 nappal meg kellett volna megkapni a dossziékat. Az ülésen döntöttek Lugos főtere, mostanáig Köztársaság tér Draganra való változtatása ügyében. Nem tudtak elérni semmit, kisebbségben vannak. Király Zoltán mentségéül ismertette Lugos helyzetét. összetételét: a város lakosságának kb. 10 %-a magyar, szám szerint 5 ezer körül vannak. . A Városi Tanács 21 tagú, ő az egyetlen magyar tagja a tanácsnak. A Romániai Magyar Szó jan. 29-i számában Barabás István cikkében J.C. Dragan vasgárdista és kommunista múltjára emlékeztetett. A bánsági románság ezt nem akarja tudni, hanem Dragan érdemeit sorolja fel. Azt , hogy Dragan Lugost európai és egyetemi városi szintre emelte, eddigi beruházásai a város lakóinak javát szolgálták. Dragan létrehozta a lugosi sajtóbirodalmat: hetilapot, rádió és tv adóállomást, nyomdát, gázpalackozó üzemet, ezenkívül különböző alapítványokat támogat. Mindezeket a Bánságba betelepülő moldvaiak és oltyánok pozitívumnak látják és nem tudják, milyen Dragan múltja. - A Lugoson élő magyarok között már alig van színházbajáró, ha száznál többen összegyűlnek egy előadáson, az már jónak mondható. Magyar napilapot kb. 10 család járat, a temesvári magyar hetilapot 140-150 példányban veszik, az iskolában I.-VIII.osztályban összesen 80 gyerek tanul magyarul, az RMDSZ közgyűlésen maximum 50 tag jön össze. A szórványmagyar sorsa sokkal nehezebb, mint ahogy a tömbben élők hiszik. A lelkekbe ivódott a félelemérzet, sokan eljutottak a magyarságtudat feladásáig. - A század elején szintén kb. 5 ezer magyar polgára volt a városnak, mint most, mellette 5 ezer német és 5 ezer román. Mindenki beszélte mind a három nyelvet! Jelenleg kb. 2 ezer német, ezer ukrán, ezer cigány és kb. 35-36 ezerre tehető a románság száma. Egyre több a vegyes házasság, ezzel arányosan a beolvadás is állandóan növekszik. - Ilyen háttérrel egyedül a helyi tanácsban magyar kisebbségi ügyben semmit sem lehet tenni, állapította meg Király Zoltán. /Király Zoltán lugosi városi tanácsos: Lugosi helyzetkép Dragan-ügyben. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 2./

Február 4-én a resicabányai Radio Resita A-stúdiójában megbeszélést tartottak Multikulturális és Etnikumközi Együttlét címmel, amelyet a Román Akadémia és a Közép-európai Etnikai Tanulmányok és Problémák csoportja rendezett. Kifejthették véleményüket a kérdéskörben a német, magyar, szerb, horvát (krassován), ukrán, bolgár és pém (elnémetesedett cseh) nemzetiségek képviselői, továbbá a polgármesteri hivatal, a parlament, a csendőrség, és a román ortodox egyház képviselője. A megszólalók kifejtették, hogy a Bánsági hegyvidék (akár a Bánsági-síkság) nemzeti kisebbségei lényeges és közös bánsági jellemvonásnak tartják az európai modellnek is tekinthető emberbaráti (testvéri) egységet, illetve összetartozást. A horvát (krassován) képviselő szerint szükséges a horvát adásidő a rádióban. A Radio Resita ígérte, hogy újraindítja a megszüntetett német, magyar és szerb adásokat, illetve minden itt élő etnikum részére biztosítani kíván adásidőt. /Makay Botond: Soknemzetiségű testvéri egység. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 9./

Dézsánfalva valamikor magyar, német, szerb és román vegyes lakosságú, tipikus bánsági település volt. A kommunista pusztítás derékba törte a település fejlődését. Dézsánfalván ma mintegy harmincfős elöregedett magyar közösség él szegénységben, reménytelenségben, a végleges pusztulás biztos tudatával. A falut megtizedelte az erőszakos kollektivizálás, a deportálás, majd a tömeges elvándorlás. Német alig maradt a faluban, megfogyatkozott a magyar közösség is, a többiek is csak vegetálnak. A katolikus pap havonta egyszer jön ide ki, a katolikus és a szerb ortodox templom elnéptelenedett. Az RMDSZ nem jutott el Dézsánfalvára. - Mit lehetne tenni a kallódó, pusztulásra ítélt magyar közösségért? Anyaországbeli alapítvány Kazahsztánban fedezett fel kallódó magyarokat és nagy hírverés közepette hazatelepíti őket. A Közvetlen közelben is élnek a nemzettesttől elszigetelt, haldokló magyar közösségek. hívta fel a figyelmet cikkében Pataki Zoltán. /Pataki Zoltán: Kallódó magyarok a Bánságban. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 16./

Febr. 25-én ünneplik a bánsági írók korelnökük, Anavi Ádám költő 91. születésnapját. A Temesváron megjelenő Orizont irodalmi folyóirat szerkesztőségében tartandó ünnepségre írótársai mellett meghívták az örökifjú közéleti személyiség tisztelőit is. Anavi Ádám munkásságát Pongrácz P. Mária méltatja. /A bánsági írók doyenje. = Nyugati Jelen (Arad-Temesvár), febr. 24./ Zsúfolásig megtelt az Orizont folyóirat szerkesztőségének nagyterme, amikor a 91 éves Anavi Ádámot ünnepelték. Versei magyarul és Demeter András István tolmácsolásában románul hangzottak el. A pályatársak nevében Pongrácz P. Mária, Serban Foarta, Mandics György és Andreea Babeti köszöntötték a költőt, írót, műfordítót. Dr. Neumann Ernő főrabbi Anavi Ádámot a bánsági szellem élő megtestesítőjének nevezte. Anavi zsidónak született, a magyar kultúra gyarapítója, lefordított művei, valamint saját műfordításai révén kapocs a különböző nemzetiségek szellemi öröksége között, egész munkásságával a humanista eszmék terjesztését szolgálja. /Költőt ünnepelt Temesvár tollforgató társadalma. . = Nyugati Jelen (Arad-Temesvár), febr. 29./

Márc. 3-4-én Kolozsváron az erdélyi műemlék- és műtárgyvédelemről tartottak konferenciát a Kelemen Lajos Műemlékvédő Társaság és az RMDSZ rendezésében. Balogh Ferenc, a KLMT elnöke elmondta, hogy bár társaságuk megalakulásának tizedik évfordulóját is ünnepelhetnék, mégis inkább az égetően aktuális műemlékvédelmi kérdések megvitatását tartják célravezetőnek. Erdélyben nyolcezer műemlék vár megmentésre, a civil önszerveződésnek kell segítenie. Az előadások sokrétűek voltak, például Dukrét Géza: A Partiumi és Bánsági Emlékhely- és Műemlékbizottság munkája, Joikits Attila: A Báthory István Alapítvány műemlékvédelmi tevékenysége, Mihály Zita: A Csíki Műemlékvédő Egyesület célkitűzései, Venczel Árpád: Faoltárok restaurálása, Jakobovits Miklós: Római katolikus múzeum létrehozása Nagyváradon stb. /Ördög I. Béla: Műemlékvédők tanácskozása Kolozsváron. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 6./

Márc. 8-án Temesváron két jelentős tanulmánykötetet mutattak be a Libris magyar könyvesboltban. A Szórvány Központ gondozásában megjelent Régió és civil szféra, illetve Multikulturalizmus és ökumené kiadvány alkalmat nyújtott az e téma iránt érdeklődő nagyváradi, aradi és temesvári értelmiségiek találkozójára. Ez a bolt a magyar művelődési élet egyre inkább fontos láncszemévé válik a Bánságban. A rendezvényen megjelent Tőkés László püspök is. Felhívta a figyelmet arra, hogy a multikulturalizmus eszméjét lépten-nyomon ellenünk fordítják. Az európai fórumokon jól hangzó szólamokat arra használják, hogy lehetetlenné tegyék magyar egyetem létesítését, lejárassák az erdélyi magyarság autonómia törekvéseit, gyorsítsák a magyarság beolvasztását a többségi nemzetbe. - A köteteket dr. Albert Ferenc egyetemi tanár ismertette. A magyar nemzeti közösség hitet erősítő kincsestárát hivatott gazdagítani a Szórvány Központ két kötete, melyekben a térség élvonalbeli értelmiségei szólaltak meg. /Sipos János: Sikeres könyvbemutató. = Nyugati Jelen (Temesvár), márc. 10./

Kéthetente jelentkezik a Szegedi Rádió és a Temesvári Rádió műsorában az Európa Hullámhosszán kétnyelvű - magyar-román - 55 perces magazinműsor. A közös rádióadás március 9-én ünnepelte harmadik születésnapját a Temesvári Rádió székhelyén. A négytagú, román-magyar szerkesztőségében két temesvári és két szegedi, mindkét nyelven beszélő szerkesztő dolgozik: Lang János, Kimpián Péter (Szeged), valamint Nica Ágnes, Lehőcz László (Temesvár). Az Európa Hullámhosszán a Duna-Maros-Körös-Tisza Eurorégió eseményeiről szól, a határtérség közéleti, gazdasági, kulturális és civil kapcsolatairól, továbbá a határon átnyúló együttműködésről. Az Európa Hullámhosszán első kétnyelvű adása 1997 januárjában hangzott el, amely márciustól már a Temesvári Rádióval történő együttműködésben készült. Az 55 perces műsorok magyar változatát a Temesvári Rádió hullámhosszán (630 KHz) szombaton 14-15 óra között hallhatják a rádióhallgatók, a román változatot este 6,05-kor tűzik műsorra. Főbb témáik: az európai regionalizmus és a DMKT Eurorégió működése, a szakmai és civil szervezetek kapcsolata, ipari lehetőségek, befektetések ösztönzése stb. /Európa Hullámhosszán - bánsági eurégiós rádióműsor. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 11-12./

Márc. 11-én Aradon újjáalakult a Kisvállalkozók Klubja. A klub hivatalosan soha nem szűnt meg létezni, csakhát ötéves fennállása során nem fejtett ki különösebb tevékenységet. A klub újraindítását a szervezők a csütörtökönként a CEDIMMAR székházában tartandó, érdekes tematikájú összejövetelek megszervezésével akarják elérni. A márc. 11-i találkozón Hosszu Zoltán CEDIMMAR-elnök Románia európai integrációjáról, Doba István, a Bánát-Körösvidéki Befektetési Alap fejlesztési igazgatója a gazdasági életben közreműködő tényezőkről tartott előadást, míg Kaslik András az Internext cég egyik főrészvényese az internet hatása az emberekre témáról értekezett. /Berki Fláviusz: Újraindult a Kisvállalkozók Klubja. = Nyugati Jelen (Arad - Temesvár), márc. 14./

A Temesvári Ifjúsági Szervezet márc. 15. előestéjén tudományos szimpóziumot szervezett az 1848-as forradalom és szabadságharc jobb megismerése érdekében. Az előadók, Vicze Károly történész, a helybeli Bartók Béla Líceum tanára és Szekernyés János helytörténész rengeteg olyan ténnyel ismertette meg az egybegyűlteket, melyek a Bánságot is érintették. /(Sipos): Ismerjük az 1848-as forradalom és szabadságharc eseményeit? = Nyugati Jelen (Temesvár), márc. 15./

Az EMKE egyike a sok betűszavunknak. Kolozsvárott a szó gyorsan terjedt, különösen az EMKE-palota felhúzása után. Majd megjelent az EMKE park, az EMKE tér. De létezett EMKE -drogéria, -gyufa, -gyertya, -levélpapír is. Az Egyesület a magyarság legnagyobb művelődési csoportosulása lett az elmúlt 110 évben. A kiegyezés után a magyar állam nem tudta felvállalni a művelődésre és az oktatásra vonatkozó valamennyi feladatot. Ugyanakkor a nemzetiségek szervezkedni kezdenek, értekezleteket és ünnepségeket szerveznek. A szórványmagyarság művelődési körülményei romlottak és az asszimiláció egyre gyorsult. Az 1880-as években a felelősséget érző férfiak rendre egyesületeket alakítottak Erdélyben, Bánságban és Felvidéken egyaránt. A románság ASTRA néven 1861-ben Nagyszebenben alapította meg kulturális egyesületét. Kun Kocsárd gróf, akiről azóta díjat neveztek el, Hunyad megyében 1876 végén elindítja a Hunyadi mozgalmat. Haller Károly, Kolozsvár polgármestere 1884-ben a városházára hívta a közművelődés után érdeklődőket és tenni is akarókat. A következő év augusztus 31-én alakul meg az EMKE, elnöke Haller Károly, majd őt gróf Bethlen Gábor követte. Kun Kocsárd az EMKE első tiszteletbeli elnöke. Évente volt közgyűlés, közben kirándulások, városnézések, műsorok, kitüntetések és más rendezvények váltogatták egymást. A gyökerében többször megújuló egyesületet az állandó útkeresés, a valós, többféle tartalmat magában hordozó közművelődési és közösségi ideológiaváltás jellemezte és jellemzi ma is. /Matekovits Mária: Az EMKE történetéből. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 18./

A Vita Catolica Banatus című, önmagát a Bánsági Római Katolikus Püspökség orgánumának nevező kiadvány döntően román nyelvű, alig van benne magyar vagy német nyelvű szöveg. A szerkesztőként is feltüntetett Pál József Csaba lelkész román nyelven készített interjút Böcskei László püspöki vikáriussal, Csiky Ibolya páter Kapor Jánossal románul társalgott a temesvári katolikus ifjúsági mozgalomról, ugyancsak románul olvasható a pápa üzenete a 2000. esztendő nagyböjtjéről. A temesvári püspökségben még mindig a magyar katolikusok vannak többségben, hiszen magyar nyelven tudó, magyarul prédikáló papokat kérnek a legtöbb parókiára. Nem a román katolikusok alkotják a többséget még a kiadási és szerkesztési helyként megjelölt Resicabányán sem. /Ujj János: A hit nyelve. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 21./

A közelmúltban Kolozsváron találkoztak a Romániai Magyar Gazdák Egyesületének /RMGE/ megyei elnökei, hogy összehangolják a visszaszolgáltatásra kerülő szántóföldek és erdők megtartásának stratégiáját. Mint ismeretes, a falvakat jobbára idős, munkaképtelen emberek lakják, akiknek többsége az eddig visszakapott területet sem tudta művelni. Egyes becslések szerint a bánsági magyar településekhez tartozó szántóföldnek több mint a fele évről évre parlagon marad, és nincs ez másként sem Arad, sem Hunyad, sem a többi magyarlakta megyében. Hamarosan újabb területek kerülnek vissza egykori tulajdonosaik birtokába, ezek megművelése előreláthatóan szintén kétséges. Az RMGE a föld megtartását napjaink legfontosabb feladatának tekinti. Kiss Károly agrármérnök, az RMGE Temes megyei szervezetének elnöke elmondta, hogy számos jobbnál jobb ötlet, javaslat hangzott el. Ezek közül kettőt ismertetett. Az egyik a falu fiatalítását célozza, a másik a gazdálkodás talpraállítására tesz kísérletet. A falu fiatalítását illetően meg kellene szervezni a legújabb kor telepítési akcióját. Balánbányán, Urikányban, Petrozsényben stb. munka nélkül maradt fiatal bányászcsaládoknak kell felkínálni a lehetőséget, hogy települjenek be kihalóban lévő falvakba, ahol lakóházat kapnak a letelepedéshez és földet a megélhetéshez. Sok magyar nemzetiségű bányász szívesen gazdálkodna valamelyik bánsági faluban, ha hozzásegítenék. Az RMGE megyei szervezeteinek össze kellene írni az idős házaspárok vagy magányos emberek listáját, akik szívesen kötnének eltartási szerződést fiatal magyar családokkal. Az RMDSZ-szervezetek segítenének abban, hogy megbízható, becsületes emberek jöjjenek. A betelepülő fiatalok tőke nélkül, eszközök nélkül aligha boldogulhatnak. Alapítványok segítségével, az egyházak és az RMDSZ támogatásával, anyaországi gazdálkodó szervezetek mozgósításával fokról fokra be lehet szerezni a gazdálkodás legszükségesebb kellékeit: szerszámot, fajállatot, nagyhozamú vetőmagot. Már vannak a tervek iránt érdeklődő fiatalok. Elkezdték a vidékfejlesztési felmérést. /Sipos János: Reményt ébreszteni falvaink túléléséhez. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 29./

"Temesváron márc. 27-én RMDSZ-fórumot tartottak. A megyei szervezet elnöke, Toró T. Tibor elmondta, a mintegy 7-8000 kérdőív, szétküldésének a célja "megmozgatni" a temesvári magyarságot, "közelebb kerülni a választókhoz". Rövid beszámolót tartottak négyéves tanácsosi tevékenységükről Dukász Péter és dr. Oberst László városi, valamint Bodó Barna és Marossy Zoltán megyei tanácsosok. Szóba került a temesvári Magyar Ház és a nemrég leleplezett, majd vandál módon összetört Klapka-emléktábla helyzete. A Magyar Ház "magántulajdonként" hamarosan lekerül a jogtalanul elkobzott közösségi ingatlanok listájáról, az összetört emléktábla ügyében pedig folyik a nyomozás... Halász Ferenc politikai alelnök elmondta, kevés esély van rá, hogy a tábla visszakerüljön a Klapka-házra, mert a város jelenleg a volt tulajdonosokkal pereskedik az épületért és ezért nem adhat ki építési engedélyt ez ügyben. Többen javasolták, hogy a Magyar Ház perét el kell vinni egészen a strasbourgi nemzetközi bíróságig. Fórika Éva jogásznő szerint azonban ezt csak végső megoldásként kell igénybe venni. Toró Tibor professzor szóvá tette, hogy Temesvár nagy szülöttei közül Pesthy Frigyes, Kerényi Károly és sok más magyar személyiség megérdemelne egy-egy utcát a Bánság fővárosában. - Létrejött a DMKT Eurorégió, nemcsak németországi, hanem jól fizetett magyarországi munkalehetőség is kínálkozik. - Varjason a román osztályokban 28-an igényelték a magyar nyelv fakultatív oktatását. Az érem másik oldala: van a megyében már néhány olyan magyar óvoda, pl. Nagyszentmiklóson, amelyben több a román gyerek, mint a magyar, ezért az oktatás inkább román nyelven folyik... /Pataki Zoltán: Strasbourgba kell vinni a Magyar Ház ügyét? = Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 1-2./"

Lugoson megnyílt a Bánsági Hétköznapok a XIX. és XX. században című kiállítás. A letűnt korok hétköznapjainak életét és használati tárgyait bemutató kiállításon látható többek között magyar tulipános festett szekrény, régi írógép, továbbá könyvek, céhzászlók és céhemblémák, 19. századi vándorkönyv, az útlevél őse. /Király Zoltán: Bánsági Hétköznapok Lugoson. = Nyugati Jelen (Arad), ápr. 5./

Ápr. 8-án nyitották meg a Bánsági Magyar Napokat. Szász Enikő, a Temesvári Magyar Nőszövetség elnöke a rendezvénysorozat szervezője és vezetője. Higyed Imre színművész Szent Istvánról szóló népi balladát adott elő. Az archaikus fohász Szent Istvánt hívta segítségül, hogy mentse meg népét a végpusztulástól, az anyaország határain kívül rekedt magyarság mai lelkivilágától ez az érzés nem esik távol. Vicze Károly és Szekernyés János történészek emlékeztek: a nyugati kereszténység felvétele a magyarság megmaradásának sorsdöntő eseménye volt. Több kérdés a térség ezeréves történetét feszegette. A történészek kifejtették, hogy Ajtony nem is annyira vallási okokból került szembe István királlyal, hanem mert vámszedője volt a sószállítmányoknak, és ragaszkodott a jól jövedelmező kiváltsághoz. Ebből kiviláglik, hogy a mai Nagyősz térségében nem pogányok és keresztények ütköztek meg, hanem legfeljebb nyugati keresztények (Csanád vezér hadai) a keleti rítusú (Ajtony csapatai) keresztényekkel. A feltevést megerősíti, hogy Csanád hadainak győzelme után a marosvári kolostor lakóit nem űzték el, hanem egy számukra épült másik kolostorba telepítették át. - Figyelmet érdemel Temesvár szerepe, mely a mocsarak közé épült bevehetetlen várával egyik legbiztonságosabb központja volt a déli országrésznek. Szívesen telepedtek védelmet nyújtó falai közé távoli országokból jött kereskedők, kézművesek, zsoldosok, hittérítők, és a sok különböző kultúra keveredése jótékony hatással volt a gazdasági fejlődésre, a másság iránti tisztelet kialakulására. Minden nemzetiségi csoport, felekezeti egyesület, szakmai szövetség stb. zavartalanul fejlődhetett. A hovatartozás meghatározása nem tett különbséget magyar, görög, bolgár, szerb, örmény vagy más nyelvet beszélő között: mindannyian "a magyar korona alattvalói" voltak, és ez egyenlő jogot biztosított valamennyiük számára. Ápr. 9-én az Ópusztaszerre szervezett kirándulással folytatódtak a Bánsági Magyar Napok. /V. Bánsági Magyar Napok. Ezeréves kereszténységünk - mai szemmel. = Nyugati Jelen (Arad - Temesvár), ápr. 11./

1990 márciusában végrehajtották Temesváron a 2. sz. középiskola magyar és román tagozatának szétválasztását. Az így létrejött önálló magyar középiskola felvette a bánsági születésű nagy magyar zeneszerző, Bartók Béla nevét. Az események tizedik évfordulóján megtartották a már hagyományos Bartók Béla iskolanapokat, melyet Erde Ildikó igazgatónő nyitott meg. Az elmúlt tíz év eseményeit a volt igazgató, Halász Ferenc foglalta össze. 1990 után újraindult a Juventus című diáklap, megalakult a diákönkormányzat, beindult a sulirádió, testvériskola-kapcsolatot létesítettek a sárospataki, budapesti, kassai, munkácsi tanintézetekkel. A líceum vezetősége emléklappal köszönte meg az eltelt években itt oktató pedagógusok hűségét, odaadását. /Bartóki örökség: a népek testvérré válásának eszméje. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 11./

A Temesvári Csiky Gergely Színház adott otthont a Bánsági Magyar Napok ápr. 10-i rendezvényének. Illyés Kinga marosvásárhelyi színművésznő Az élet kenyere című játékkal Árpád-házi Szent Erzsébet sorsát idézte fel. /V. Bánsági Magyar Napok. = Nyugati Jelen (Arad), ápr. 12./

2001 tavaszán népszámlását tartanak. Az Országos Népszámlálási Bizottság összeállította a nemzeti kisebbségek nómenklatúráját és megküldte a kormánynak és a Nemzeti Kisebbségi Tanácsnak. A Nemzeti Kisebbségi Tanács ülésén javasolták, hogy a nemzetiség hivatalos neve mellé jelezni kell a helyenként használt, a lakosság által elfogadott megnevezést. A romániai német kisebbséget a Bánságban főként a svábok, Dél-Erdélyben a szászok képezik. Ha az illető svábnak vagy szásznak tartja, mondja magát, azt úgy kell bejegyezni. Sokan hiába erőltetik, hogy a legnépesebb nemzetiség magát romának vallja, ha ő cigánynak tartja magát, úgy kell bejegyezni. A magyar kisebbség a hivatalos listán: maghiara, ungara. Czédly József az RMDSZ képviseletében elmondta, hogy ezt feltétlenül ki kell egészíteni a székely népnévvel, annál is inkább, mivel az előző népszámlálás során is számtalan esetben vallották magukat székelynek bizonyos személyek. Czédly szerint a csángó népnévnek is meg kell jelennie, mégpedig a magyar népnév kategóriájában, alcsoportként. /Béres Katalin: A Nemzeti Kisebbségi Tanács. A csángók hovatartozásáról. = Brassói Lapok (Brassó), ápr. 14./

Ápr. 15-én folytatódott a Bánsági Magyar Napok rendezvénysorozat. A temesvári érdeklődők Csanádra (Őscsanád) utaztak, hogy az ottani római katolikus templomban emlékezzenek a magyar államiság és kereszténység 1000. évfordulójára. A megemlékező szentmisét a temesvári Bartók Béla vegyeskar nyitotta meg. Szentbeszédében Heinrich József esperes bemutatta az egyházmegyét alapító első püspök, Szent Gellért életútját. Ezután Szekernyés János helytörténész Géza fejedelem méltatásával kezdte ismertetőjét. Toró T. Tibor, az RMDSZ Temes megyei szervezetének elnöke hasonlóságot vélt felfedezni az ezer év előtti és napjaink sorskérdései között. Akkor sem volt könnyű a jobbik utat választani, mert kemény ellenállásba ütközött, rengeteg megpróbáltatással és áldozattal járt, de ezer év tanúsítja, hogy megérte. Magyar közösségünket napjainkban is választás elé állította a sors: vagy harcolunk a megmaradásunkért, vagy a kényelmesebb utat választva beolvadunk, fejtette ki. /Sipos János: V. Bánsági Magyar Napok. Államiságunk és kereszténységünk 1000. évfordulója. = Nyugati Jelen (Arad), ápr. 17./

"A Krónika napilap mellékleteként megjelent a tizenkét oldalas Provinicia melléklet 1. száma. A beköszöntő /Mit akarunk/ szerint: "Eljött az ideje egy közös fórum megteremtésének az erdélyi és bánsági nyilvánosságban, amely a viták korszakából átlép a dialógus korszakába." "Nem akarjuk, hogy a mi provinciánk ezután is egy harmadrangú ország másodrangú tartománya legyen. Azt akarjuk, hogy Erdély centrummá váljon. Nem mások fölött, hanem egyensúlyban és partnerségben más centrumokkal." Az új melléklet Molnár Gusztáv "Premodern" provincia című tanulmányával kezdődik. Molnár Gusztáv leszögezte, hogy a Nyugat egyre inkább egy egységessé váló civilizáció jól szabályozott pluralizmusaként jelenik meg, a nem nyugati civilizációk talaján viszont a modernitások különbözősége élesebben kirajzolódik. Erdély ma, sajátos és egyedülálló "premodern" identitását újrafelfedezve, keresi a közös nyelvet. Érdekesek Molnár Gusztáv adatsorai is /Romániai választási geográfia. Adatok/: 1990-től napjainkig húzódó ívben vizsgálta Romániában a nyugatbarát erők és a posztkommunista erők közti viszonyt a választások, illetve az utóbbi években a felmérések alapján. Kirajzolódik az eltérés: a Regátban lényegesen nagyobb volt a posztkommunista erők súlya, mint Erdélyben. Erdélyben a románok is inkább nyugatbaráti beállítottságúak, mint a regátiak, a politikai különbözőség tehát nem etnikai eredetű. A mellékletben több értékes tanulmány sorakozik, így Gabriel Andreescu írása /Nemzeti kisebbségek - lehetséges taktika/, aki nehezen tudja elképzelni, hogy az RMDSZ ismét kormányzati szerepet vállal Iliescu pártjában. A Provincia felelős szerkesztői: Al. Cistelecan és Molnár Gusztáv, a szerkesztőség tagjainak többsége román, magyar szerkesztő Bakk Miklós, Szokoly Elek románul írt cikke magyar fordításban jelent meg. A Provincia a Nyílt Társadalom Alapítvány támogatásával jelent meg. /Krónika (Kolozsvár), ápr. 26. melléklet: Provincia 1. sz./"

Megjelent a Levél, a szórványmissziós gyülekezeti lap /Kolozsvár/ húsvéti száma. Önhibájukon kívül szórványsorba süllyedt kálvinista református és nem református magyarok sirámai sírnak fel a Levél soraiból. Máramarosban, a Bánságban, a Mezőségen, Moldvában teológiai hallgatók fáradoznak azon, hogy megtalálják, összegyűjthessék a maradékot. Ramnicu-Valcea városában, ahol még templom sincs, a hívek az ökumenikus istentiszteletek alkalmával erősítették hitüket. A Szeben megyei Szentágotán, a fiatal segédlelkész nemcsak az imádság hajlékáról, hanem magyar anyanyelvű iskola létesítéséről is álmodozik. /Id. Kun Árpád, a Diaszpóra önkéntes munkása: Levél. A szórványmissziós gyülekezeti lap húsvéti számából. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 28./

Román párt, a Nemzeti Liberális Párt színeiben indulnak Gyergyószentmiklóson a magyar független tanácsosok az RMDSZ jelöltjeivel szemben. Rokaly József, az RMDSZ helyi alelnöke a bomlás jeleként értelmezte ezt a döntést. A magyar független tanácsosok jelentkeztek a liberálisoknál, látván, hogy a választási törvény eleve esélytelenné teszi a független jelölteket. Arra a kérdésre, hogy miért nem az RMDSZ listáján indulnak, egyikük, Pázmán Attila elmondta, hogy 1996-ban így tettek, de a kialakított rangsor nem tükrözte a gyergyóiak akaratát. Rokaly József szerint a bomlás fokozatai: először elhagyták az RMDSZ-t, a függetlenség volt a második, román párthoz csatlakozás a harmadik. Szerinte ez először a Bánságban jelentkezett, most Kolozs megyében és már Székelyföldön is felütötte a fejét. /Gazda Árpád: Gyergyószentmiklósi magyar fiatalok román párt színeiben. = Krónika (Kolozsvár), máj. 3./

Egyhetes bánsági látogatást tett Jean-Claude Périsset, a Vatikán bukaresti nagykövete. A kiskrassói római katolikus templomban a krassószörényi horvátok (krassovánok) egyik központi templomában mutatott be szentmisét zsúfolt és szentbeszédet mondott román nyelven. Resicabányán a Havas Boldogasszony templomban Páll József esperes-plébános röviden bemutatta az egyházkerületét, illetve annak sok nemzetiségű papságát, kiemelve a bánsági nemzetiségi és felekezetközi együttműködés példaértékét. A látogatás a govondári Szent Ferenc és Klára közösségi ház bemutatásával ért véget. Makay Botond Roos Márton megyéspüspököt kérte villáminterjúra. A püspök tört magyarsággal nyilatkozott, kifejtve, hogy a nuncius látogatása számukra nagy esemény. /Makay Botond: Őexcellenciája Jean-Claude Périsset a Vatikán Bukaresti Apostoli Nunciusa Krassó-Szörvényben. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 3./

Máj. 9-én hatodik alkalommal nyitotta meg kapuit Kolozsváron az Agraria nemzetközi mezőgazdasági, élelmiszeripari és csomagolástechnikai vásár. A magyar, osztrák, cseh, lengyel, német, francia, moldovai és a hazai cégek sokasága jelzi az érdeklődést. Árgyelán György, a bukaresti magyar nagykövetség gazdasági attaséja elmondotta: Magyarország jelenleg Románia legjelentősebb gazdasági partnere a szomszédos országok közül, ugyanakkor a CEFTA-országokkal fenntartott román kereskedelem 50 százalékát a magyar fél adja. /Makkay József : "Erdély és Bánság erőteljesen fejlődő régió lesz"Agraria 2000 - a VI. élelmiszeripari kiállítás Kolozsváron. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 10./

Évente Romániában közel háromszázezer ember változtat lakhelyet - derül ki az Országos Statisztikai Hivatal adataiból. Ez 30 %-os növekedést jelent a kommunista időszak népvándorlási adataihoz képest. 1983-1989 között évente 217 ezer ember változtatta meg lakhelyét. 1990-ben ez a szám elérte a 786 ezer, ezután visszaesett (1991-ben 265.000 fő), majd enyhe növekedést mutatva napjainkra megközelítette az évi háromszázezer főt. A Transilvania Jurnal regionális napilap A moldvaiak elárasztották Erdélyt című cikkéből kiderült, hogy a régiók közti migrációt illetően /a lakhelyváltoztatások 32 %-a/ az emberek továbbra is Munténiából, Moldvából és Olténiából vágyakoznak el leginkább. A fő cél elsősorban Erdély, de jelentős vonzerővel bír a Bánság, Bukarest, illetve Dobrudzsa is. Általában a szegényebb megyékből vándorol a lakosság a gazdagabb megyék felé. - Erdélyben a legiskolázottabb (líceumi, posztlíceumi és egyetemi képzésben részesült) lakosságú Kolozs és Brassó megye, ahol a lakosság 28 %-a iskolázott. Ezt követi Hunyad és Szeben megye 25-27 %-kal, Arad, Bihar, Szatmár, Máramaros, Fehér, Maros, Hargita, Kovászna 22-24%-kal, legvégül pedig Szilágy és Beszterce-Naszód megye 19-21 %-kal. - 1991 óta jelentős mértékben (szinte a felére) esett vissza a lakosság faluról városra történő vándorlása, ennek fordítottja pedig megnőtt. A rendszerváltozás óta városról falura költözött lakosság jelen pillanatban a falusi lakosság 6%-át teszi ki. A falusi lakosság 14%-át pedig azok képezik, akik feladták városi munkahelyüket, abbahagyták az ingázást. Elsősorban a 20 és 35 év közötti korosztály adja legszívesebben fejét lakhelyváltoztatásra. /Népvándorlás Romániában. Erdély tele van moldvaiakkal. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 19./

A Varadinum-hét idei könyvbemutatójának kiemelkedő, hiánypótló kötete az 1848-49-es forradalom és szabadságharc partiumi és bánsági eseményeit ismerteti. - Nincs pontos felmérés az egyes településeken még fellelhető 1848-as honvédemlékművekről, -sírokról. E hiányok feltárását tűzte célul a Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Bizottság. A most megjelent gyűjteményes kötet többéves kutatómunka eredménye. A kötet összesen 45 tanulmányt és dolgozatot tartalmaz, három fejezetbe csoportosítva: a szabadságharc eseményei, a szabadságharc személyiségei és emlékhelyei. - A kötet ismertet tizenhárom diákpályázati dolgozatot, melyek közül csak néhány nyert díjat a kiírt pályázatokon, de a szerkesztő célja az volt, hogy a világ ismerje meg az ifjú nemzedék munkáját is, egyben biztatva további kutatásokra. /Dukrét Géza: Tanulmánykötet a Varadinumra. A szabadságharc zászlaja alatt. = Bihari Napló (Nagyvárad), máj. 19./

A Festum Varadinum keretében, máj. 20-án tartotta a Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Bizottság az Árpád-kori települések kialakulása és története elnevezésű pályázatának díjkiosztó ünnepségét. Dukrét Géza elnök üdvözlőszavai után Schneider Németh Katalin, a zsűri elnöke ismertette a bírálóbizottság döntését. Külön értékelte a beérkezett 11 pályaművet. A hatodik honismereti pályázatra ezúttal kevesebb, de számos kitűnő dolgozat érkezett. Kiemelte az első díjra érdemes érsemjéni Ciorba Mihai másodéves katolikus teológus dolgozatát. Mint mondta, többek között benne látja Bunyitay Vince négykötetes munkájának a folytatóját. Második díjat nyert Juhász Viktor Révről, harmadik lett Dukrét Géza. A helyezettek: Borbély Gábor, Antal Béla és dr. Jósa Piroska. /Tanulmányok az Árpád-korról. = Bihari Napló (Nagyvárad), máj. 22./

A Dukrét Géza szerkesztette Partiumi Füzetek 13. kiadványa /A szabadságharc zászlaja alatt/ a Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Bizottság eddigi legreprezentatívabb kötete. A negyvennégy tanulmány az 1848-49-es szabadságharc történéseit dolgozta fel. /A szabadságharc zászlaja alatt. = Bihari Napló (Nagyvárad), jún. 16./

A Romániai Magyar Dalosszövetség gregorián szakosztálya és a Schola Gregoriana Monostorinensis tanfolyamot szervez július 23-28. között Kolozsváron. Az egyhetes rendezvény gregorián témájú óráit Béres György, a karvezetési gyakorlatot Guttman Mihály vezeti. A résztvevők az ország minden vidékéről érkeznek, mind a Bánság, Várad, Szatmár, mind a Székelyföld különböző helységeiből. /Gregorián és karvezetői tanfolyam. = Vasárnap (Kolozsvár), júl. 23./