Szent Istvánnak valóságos kultusza van a magyarság – így a székelység – körében. Nevét viseli az erdélyi ferences rendtartomány: Szent István királyról elnevezett Erdélyi Ferences Rendtartomány. S nevét viseli számos település a Kárpát-medencében, ugyanakkor sok templom, kápolna patrónusa. Alcsíkon Csíkszentkirály őrzi nevében emlékét. A falu templomának partónusa Szent István király. Felcsíkon három kápolnát szenteltek első királyunk tiszteletére: a csíkcsicsó filiájaként működő Hargitafürdőn, a Csíkszentmihályhoz tartozó Ajnádon és a Gyimesközéplokhoz tartozó Bükkhavason. Udvarhelyszéken Székelyszentlélek templomát ajánlották Szent István oltalmába. A gyergyói főesperesi kerületben Borszék katolikus templomát szentelték első királyunk tiszteletére, akárcsak a Gyergyóalfaluhoz tartozó Borzont, a Gyegyóremetéhez tartozó Kicsibükk, illetve a Gyergyószentmiklósról ellátott Gyergyóbékás templomát, kápolnáját. Bákó megyében a pusztinai templomot szentelték Szent István király tiszteletére. /Sarány István: Szent István. = Hargita Népe (Csíkszereda), aug. 18./

Duma András, a moldvai magyarok egyik szellemi mindenese, archaikus csángó nyelvjárásában fogalmazó népköltő internetes felhívást tett közzé (aduma@xnet. ro), amelyben klézsei múzeumi sarok berendezéséhez kér tárgyi és szellemi emlékeztető anyagot az ötvenes évek magyar nyelvű oktatásáról Moldvában. Kérdései: 1. Vannak-e dokumentumok a moldvai magyar nyelvű oktatásról az 50-es években? 2. Hány faluban volt magyar iskola? 3. Hány diák vett részt vett a magyar nyelvű iskolában? 4. Hány faluban építettek iskolákat abban az időben? 5. Lehet-e tudni a tanárok nevéről? Duma András Klézsén él, az Alexandrina nevű falurészben, postai irányítószáma: Cleja, Alexandrina, 607 105. Duma András internetes levelére Halász Péter, a moldvai magyarság egyik legkiválóbb szakkutatója és ismerője válaszolt. Levelében említette, hogy Sylvester Lajos Csupa csapás az élet – Az elsorvadt moldvai magyar oktatás és a csángó szétrajzások emlékkönyve című munkája (Kaláka Könyvek, Sepsiszentgyörgy, 2000) ,,szinte kizárólag az 1948–1959 közötti moldvai magyar nyelvű oktatásról egykori tanárokkal készített interjúkat tartalmaz”. A Csupa csapás az élet megjelenése óta eltelt majdnem egész évtized lényeges változásokat eredményezett. A legfrissebb tudósítás a Nyugati Magyarság 2007. májusi számában olvasható K. Debreczeni Mihály tollából, Tanárok kerestetnek címmel. A Hegyeli Attilával folytatott beszélgetés – Hegyeli Attila a Moldvai Csángómagyarok Szövetségének oktatási felelőse – fontos, eligazító adatokat tartalmaz, és moldvai magyar jövőképet is felvázol. Megjegyzi, hogy a Kárpátoktól keletre eső részeken körülbelül háromszázezer katolikus él.,,Ebből a tömegből ma már csak hatvanezer beszéli a nyelvet, ezek között pedig kilencezer iskoláskorú gyermek van, aki valamilyen szinten tud beszélni magyarul. Ebből a számból pedig ezerkétszázat sikerült az oktatási programunkba bevonni. (...) A hatvan településből, ahol magyar szót lehet hallani az utcán, mi csak tizenhatban vagyunk jelen. A többihez nem volt pénzünk és emberünk. ”Moldvában jelenleg harminckét magyar pedagógus teljesít missziós szolgálatot, Bákó megyében szétszórva. Hegyeli szerint legalább kétszáz településen lenne magyar pedagógusokra szükség ahhoz, hogy meg tudják oldani a magyar nyelv oktatásának ügyét ott, ahol még anyanyelvként beszélik a magyar nyelvet. A támogatásokról szólva elmondja, hogy ez mintegy tíz százaléka annak, amire szükség lenne. Válaszai szemrehányásokkal és keserűséggel terheltek.,,Én, ha valamibe belerokkanok, az a közöny, amivel találkozom, az, hogy gyakran érzem: magunkra hagynak. Ott vagyunk a Kárpátoktól keletre egy nagy román tenger kellős közepén. Magyar nyelvet oktatunk több száz gyereknek, és nagyon ritkán kérdezik meg tőlünk, miben segíthetünk. Ez a misszió pedig nem egy gittegyletnek a feladata, hanem a teljes magyar értelmiségnek és politikának az érdeke lenne. ”Duma András múzeumi kezdeményezése kiváló ötlet, mert azt a korszakot sok szempontból (iskolaszervezés, építkezések, tanszerbiztosítás, internátusok szervezése stb.) példaként lehet felidézni. Jó ötlet ez az iskolamúzeum-alapítás Klézsén. /Sylvester Lajos: Szívtuk be szívünkkel a magyar beszédet. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 25./

Úgy tűnik, lesz elég tanár a csángó iskolákban, a helyi hivatalok negatív hozzáállása azonban nem változott. Az oktatás teljes mértékben való biztosítása, attól függ, hogy a bákói tanfelügyelőségen sikerül-e elfogadtatni a törvény által előírt, de általuk letagadott óraszámokat – mondta Hegyeli Attila, a Moldvai Csángómagyarok Szövetsége oktatási részlegének vezetője. Sok magyarországi tanár szeretne náluk tanítani, őket azonban csak iskolán kívüli keretek között tudják foglalkoztatni. Ősztől sikerül beindítani két új helyszínen is az oktatást, először csak iskolán kívüli keretek között: így négy új kolléga fog dolgozni Nagypatakon és Diószegen. Még mindig van 25-30 olyan csángóföldi falu, ahol még nem tanítanak. A tanfelügyelőség 130 magyarórát hirdetett meg, holott a törvényes rendelkezések szerint legkevesebb 210 magyarórára számítanak a Bákó megyei román tannyelvű iskolákban. Vannak olyan falvak – Csík falu vagy Diószén –, ahol évek óta folyik a magyar nyelv oktatása, mégis eltűntek a tanfelügyelőség statisztikáiból. Máshol megvan a törvényes számú kérvény az iskolai magyarórák beindítására, az iskola azonban megtagadta a tanári állás meghirdetését. /Erdős Zsófia: Csángó tanárgondok vége? = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 3./

Csángóföldön minden évben kisebb harcokat kell vívni a magyar oktatással kapcsolatos jogszerűségért. A Bákó megyei tanfelügyelőségen szeptember 6-án tizennégyen versenyvizsgáztak sikeresen a magyar nyelven oktató helyettes tanári állások betöltéséért. Gajdárba és Lujzi-Kalagorba látogatott el szeptember 3-án Pásztor Gabriella oktatásügyi államtitkár Hegyeli Attilával, a Moldvai Csángómagyarok Szövetségének (MCSMSZ) oktatási felelősével és Anghel Nastase roma és magyar oktatásért felelős Bákó megyei tanfelügyelővel, mivel értesüléseik szerint ezen a két helyszínen az iskolaigazgatók próbálják megakadályozni a magyar nyelv oktatását. A látogatók bemutatták a törvény értelmében összeállított, a szülők aláírásával ellátott igénylistákat, majd a megyei tanfelügyelőségen a főtanfelügyelő, Ovidiu Cojocaru aláírását kérték az anyanyelvi óraszámok jóváhagyására. Tavaly ugyanezzel az eljárással Klézse, Rekecsin és Lészped gyermekei kaptak magyar tanítót. Pásztor Gabriella államtitkár elmondta, az ősz folyamán pedagógusokból, minisztériumi képviselőkből álló közös találkozót szerveznek, amelynek témája egy magyar iskola, de legalább egy tagozat létrehozása lesz. „Otthon gyakorta románul beszélnek ezek a gyerekek, tehát a magyar tannyelvű iskola beindítása óriási lépés lenne a jelenlegi, heti 3-4 órás anyanyelvi oktatással szemben” – mondta Pásztor. A jelenleg 16 magyar pedagógusból álló csoport nem csupán az iskolai órákat látja el, hanem délutáni foglalkozásokba is bevonják a gyerekeket. /Pásztor Krisztina: Bákói visszaéléstérkép. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 7./

Szomorú, hogy államtitkári közbenjárásra van szükség ahhoz, hogy Bákóban betartsák a törvényeket – nyilatkozta Hegyeli Attila, a moldvai magyar oktatási program felelőse annak kapcsán, hogy Pásztor Gabriella oktatási államtitkár Bákó megyei látogatása eredményeképpen egyetlen csángó faluban sem szűnik meg a heti háromórás iskolai magyar oktatás. Úgy tűnik, a tanfelügyelőség, az iskolaigazgatók és a papok gáncsoskodásait egy időre sikerült elfojtani. Az eddigi tizenhat település mellett idén Lujzikalagorban is be lehetett volna indítani az iskolai magyarórákat, de az iskola és az egyház úgy megfélemlítette a szülőket, hogy tavasszal visszavonták a kéréseiket, a május 30-i határidő leteltével pedig a tanfelügyelőség nem fogadott el igénylést. Tavaly a helyi polgármester rendőri kísérettel ment abba a magánházba, ahol a délutáni órákat tartották, és kikérdezte a gyermekeket, de a megfélemlítéshez az a hét katolikus pap is hozzájárult, akik az erős egyházi központnak számító, hatezer lelkes Lujzikalagorban szolgálnak. Jelenleg tizenkilenc Bákó megyei faluban oktatnak magyar nyelvet, ebből három településen csak délutáni tevékenység keretében. A program ezerötszáz csángó gyermeket érint, közülük közel ezerkétszázan iskolában is tanulják anyanyelvüket tizenhét tanár segítségével. Összesen harminckét pedagógus tanít magyar nyelvet Moldvában. Ha az államtitkári látogatásra nem került volna sor tanévkezdés előtt, a meghirdetett 130 órában a jelenleginél hattal kevesebb településen taníthatnának az iskolában a magyar oktatók. /Fekete Réka: Sikerült elhárítani néhány akadályt (Moldvai magyar oktatás). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 11./

Az utolsó pillanatban hiúsult meg a magyar anyanyelvi iskolai órák bevezetése a moldvai csángó faluban, Gajdáron (Coman). Az iskolakezdésre érkezett magyartanárokat rossz hír fogadta: kétnapos távollétüket kihasználva az iskola igazgatója a polgármester társaságában otthonukban kereste fel azokat a szülőket, akik írásban kérték gyermekük számára az iskolai magyarórák bevezetését, és rábírták őket, hogy ezzel ellentétes nyilatkozatot írjanak alá. A megfélemlített szülők szinte kivétel nélkül megírták, hogy nem akarnak iskolai magyarórákat. Az igazgatónő azt állította a szülőknek, hogy a faluban járt az Oktatási Minisztérium államtitkára, aki szerint a magyarórák bevezetése nem törvényes. Ugyanakkor megfenyegette a szülőket, hogy nem kaphatják meg a gyerekeknek járó állami segélyt, és elveszíthetik a magyar állam által nyújtott oktatási-nevelési támogatást is, mert az csak annak jár, aki csak iskolán kívül tanul magyarul. Elhangzott az is, hogy a Polgármesteri Hivatal elűzte a magyartanárokat a faluból, azok többé már nem fognak visszatérni, továbbá minden szülőnek azt állították, hogy ő az egyetlen, aki még nem vonta vissza kérvényét, a többiek ezt már mind megtették. A tanévnyitóra Farkas-Ferencz Gabriella magyartanárnőt Hegyeli Attila, az MCSMSZ oktatási felelőse is elkísérte az iskolába. Hiába mutatták a Bákó megyei főtanfelügyelő által aláírt kinevezést, a falu polgármestere rendőrök kíséretében jelent meg, és elmondta: Gajdáron nem lesznek magyarórák. Ezt ők, mint a nép megválasztott képviselői, nem engedhetik. Az ünnepség során felszólították az embereket, hogy ezzel kapcsolatban semmit alá ne írjanak többé. A 42 gajdári kérvényből 39-et visszavontak, így a Moldvai Csángómagyarok Szövetsége csak iskolán kívül kezdheti el az anyanyelvi oktatást Gajdáron. /Megakadályozták a magyarórákat Gajdárban. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 18./ Pásztor Gabriella oktatásügyi államtitkár a múlt héten Bákó megyében járt, és az anyanyelvi oktatás ügyében tett intézkedései sikerrel zárultak, ennek ellenére nem lehetett bevezetni a magyar anyanyelvi iskolai órákat Gajdáron. „A tanévnyitó ünnepségen a polgármester két rendőr közé állva mikrofonba kiabálva tiltotta meg a szülőknek a további aláírásokat” – mondta el Hegyeli Attila, a MCSMSZ oktatási felelőse. Pásztor Gabriella államtitkár szerint semmit se lehet tenni, ha a szülők visszavonták kérelmüket. Az államtitkár konfliktusmegoldó akciót fog kezdeményezni a térségben. /Pásztor Tibor: Tanévkezdés: kudarc és siker. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 18./

Az első moldvai magyar prózaíró, Demse Márton újabb könyvét, a Somoskai tél című önéletrajzi fogantatású kötetét ismerhette meg nemrégiben a csíkszeredai, majd a székelyudvarhelyi közönség. A Bákó megyei Somoskán (Klézse község) született Demse Márton miután elvégezte a tanítóképzőt, otthon tanított, azonban az akkori hatóságoknak szemet szúrt, hogy a román történelmet túlságosan magyar szellemben tanítja, eltessékelték a tanügytől. Ezt követően mozdonyvezetőként kereste meg kenyerét, majd Csíkszeredába költözött, jelenleg Magyarországon él. Erről mondta, „én úgy készültem oda, mint a Kánaánba, s bizony csalatkoztam”. A 70-es évektől 89-ig ha Csíkba, Kézdire vagy Brassóba indult, be-bevitték a Szekuritáté emberei. Vallatták, kérdezgették. A sok megaláztatással és kiszolgáltatottsággal járó sérelmét pedig papírra vetette, szót fogadva Kányádi Sándornak, aki azt tanácsolta, „Marci fiam, meg kell írni mindent, ami fáj”. A 2005-ben napvilágot látott Csángó küzdelem című kötetét követi a Zelegor Kiadó gondozásában most megjelent Somoskai tél, az író pedig állítja, több zsáknyi feljegyzése lenne még. „Nem volt nekem más fegyverem, csak a saját bodzafapuskám” – mondja képletesen. A bodzafapuskának nevezett népi játék pedig találó hasonlat, hisz úgy törnek fel belőle a vallomások, mint a kézzel gyártott szerkezetből a levegő – pukkanva. A könyvbemutatón, melyet a kötet szerkesztője, Sántha Attila nyitott meg, Demse szavait a jelen levő klézseiek is meg- megerősítették, majd elmondták, örülnek, hogy immár írva vagyon a sok sérelmük egy-egy szeletkéje. 1986-ban fogalmazott így Demse: „Könnyhulláson járok. A jégverések számát nem róttam lajstrom-lécre. Számtalan volt. Feljegyzésükre nem elég egy élet. Lassan magunkra esteledünk”, – de a moldvai magyarság helyzete ma is szomorú. /Antal Ildikó: Bodzafapuska. = Hargita Népe (Csíkszereda), okt. 2./

Október 14-ig, vasárnapig Hargita és Bákó megyében tartózkodik a Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat magyar önkéntes orvoscsoportja, tagjai ezúttal eldugott kis hegyi falvakban és településeken is gyógyítják a rászorulókat. Október 11-én Gyimesfelsőlokon, Gyimesközéplokon, Csíkszentdomokoson, október 12-én pedig a Csíkszeredai Megyei Kórházban végeznek szűrővizsgálatokat. Az évente két alkalommal ide látogató orvoscsoport, kórházakban, iskolákban, óvodákban vizsgálja és gyógykezeli a gyermekeket, és gyógyszerekkel, gyógyászati segédeszközökkel, illetve szakmai továbbképzéssel segíti a rászoruló intézeteket. /Demeter Kinga-Erika: Önkéntesek gyógyítanak. = Krónika (Kolozsvár), okt. 11./

„Azonnal fejezzék be a magyar propagandát!” – jött a telefonos utasítás Benke Pálhoz, az RMDSZ Bákó megyei fiókjának vezetőjéhez október 3-án a Bákó megyei Klézse polgármesterétől, Zsóka Jánostól, amint tudomására jutott, hogy a somoskai iskolában helyi lakosokkal találkozik Korodi Attila környezetvédelmi miniszter. Benke röviden ismertette Klézse helyzetét a miniszterrel: „Itt csak románul zajlanak a misék, vendég papok sem jönnek el soha magyar miséket tartani. ” Az összejövetelen szó esett környezetvédelmi kérdésről, de oktatási témákat is felvetettek az egybegyűlt lakók. Korodi Attila nagy vonalakban ismertette a brüsszeli munka fontosságát a magyarok számára, amit a szövetség helyi vezetője „csángóul” tolmácsolt tovább: „Nálunk a pópa és a primár dirigál, de a törvényeket közben Jeurópában szabják. Huszonhét ország szeme oda figyel. ”Korodi Attila a moldvai csángók földjén még nem járt, ezért örömmel jött el a bákói lomtalanítási akcióról Somoskára. A Csík Területi RMDSZ, valamint Csík Terület Ifjúsági Tanácsa meséskönyveket gyűjt össze, amelyekkel Mikuláskor ajándékozzák meg a magyar csángó gyerekeket. /B. M. : Csángóul Jeurópában. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 5./

Bálint Lajos nyugalmazott gyulafehérvári érsek tart november 19-én, Szent Erzsébet napján szentmisét a gyimesközéploki Árpád-házi Szent Erzsébet Líceum kápolnájában. Berszán Lajos atya maga tette le az iskolaépület első alapkövét 1993-ban, és 1994 szeptember 15-én már felhangzott az iskola hívó csengője. „Ma is ez az egyetlen középiskola a Gyimes völgyében” – tájékoztat Berszán Lajos atya, aki szeptember elsejéig látta el az iskolaigazgatói feladatokat. Ma közel négyszázan tanulnak a líceumban. Az ország öt megyéjéből vannak itt diákok, bákói csángók, gyimesi csángók és székelyek. Sajátosan alakultak e vidék néprajzi hagyományai. A gyimesi csángó magyarok legfőbb szórakozási alkalma a tánc volt. A szakemberek közel 35-féle táncalkalmat és mintegy 30 táncfajtát tartanak számon. A líceumnak saját múzeuma van, melyet Ambrus István történelemtanár, az iskola aligazgatója pályázat segítségével hozott létre. Gyimes sajátos településszerkezetű, ugyanis két falu – Gyimesfelsőlok és Gyimesközéplok – közigazgatásilag Hargita megyéhez tartozik, míg Gyimesbükköt Bákó megyéhez csatolták. A helyi identitástudat ma is erős: a gyimesi csángók nagyrésze tudja, honnan „csángáltak” ide. Nyelvjárásuk a felcsíkiakéval hasonlítható. A völgyben, mely a három települést öleli magába, 8-10 általános iskola működik. Berszán atya szerint ha egy gyimesi gyerek elmenne Csíkba, a „művészetibe”, mehet, mert az itteni iskolába lesz elég jelentkező, nem csökken a létszám. /Barabás Márti: A Gyimesek Szent Erzsébetje. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 19./

A csíkszeredai Hargita Kiadó Bibliotheca Moldoviensis című, hét kötetből álló kétnyelvű sorozata azzal a céllal jött létre, hogy magyar és román nyelven is hozzáférhetővé tegye a moldvai csángómagyarokra vonatkozó nélkülözhetetlen forrásmunkákat. Ez a sorozat segíti az előítéletek nélkül román történészeket is, hogy rátaláljanak a csángó múlt és jelen igazságára, jelezte Halász Péter a Magyar Művelődési Intézet és Képzőművészeti Lektorátus főtanácsosa a Bibliotheca Moldoviensis sorozat bemutatása kapcsán november 20-án, a budapesti Magyarok Házában. A Lakatos Demeter Csángómagyar Kulturális Egyesület és a Magyarok Világszövetsége Szent László Akadémiája tizennégy, a közelmúltban megjelent, de eddig Magyarországon még be nem mutatott verseskötettel, monográfiával, sorozattal, naplóval és regénnyel kedveskedett az egybegyűlteknek. Az este egyik szereplője volt az 1978-ban, Magyarfaluban született Iancu Laura, akinek első verseskötete 2004-ben jelent meg Csíkszeredában Pár csángó szó címmel. A négy diplomával rendelkező költő most második, Karmaiból kihullajt című verseskötetéből olvasott fel. Bemutatták a Bakó megyei Somoskán született Demse Márton önéletrajzi fogantatású kötetét /Somoskai tél/, Halász Péternek a moldvai magyarok hagyományos állattartásával foglalkozó monográfiáját, Csoma Gergely szobrászművész naplójának segítségével a tanári pálya is fölvillant. /Kánya Gyöngyvér, Budapest: Csángók pesti diadala. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 22./

A Tőkés Lászlóra leadott 175 769 szavazatból több mint 12 300 a Kárpátokon kívüli megyékből származik. A független jelölt tehát számos román szavazatot kapott. Iasi megyében, ahol a 2002-es népszámlálási adatok szerint összesen 310 magyar él, Tőkés püspök 1475 szavazatot kapott, az RMDSZ pedig 334-et. Ugyanez a helyzet Neamt megyében is: bár itt is csak 307 magát magyarnak valló személyt tartanak nyilván, a püspökre leadott szavazatok száma 1048, az RMDSZ lista viszont csak 195-öt kapott. Ezer szavazat fölött tarolt Tőkés László Bákó megyében is, itt azonban a helyzet más: ebben a megyében ugyanis a magyarok száma 4317, ebből 1430-an a püspökre, 968-an pedig az RMDSZ-re szavaztak. Ezerhez közeli, pontosan 969 szavazatot kapott a független jelölt Suceava megyében, ahol szintén alacsony a magyarok aránya, alig 368 fő. Galati megyében, ahol az RMDSZ-nek szintén van szervezete, mi több Székely Csaba Levente személyében képviselője is, Tőkés 655 szavazatot, az RMDSZ pedig 524-et kapott, a magyarok száma 259./Románok is szavaztak Tőkésre. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 29./

A nagyváradi Pertinax Egyesület idén is megrendezte a IV. osztályosok számára Aranytoll elnevezésű nemzetközi meseíró-vetélkedőjét. A helyi, majd megyei szakasz után Arad megyéből kilenc iskolából érkeztek a döntőre. A vetélkedőn az Arad, Bákó, Bihar, Fehér, Kolozs, Kovászna, Máramaros, Szatmár és Szilágy megyei versenyzőkön kívül a magyarországi Hajdú-Bihar és Pest megyeiek is részt vettek, így még értékesebb az Arad megyeiek sikere. /(Kiss): Sikerek az Aranytoll meseíró-vetélkedőn. = Nyugati Jelen (Arad), dec. 7./

Romániában 80 ezerre tehető azon magyar vagy magyarul valamilyen szinten értő, beszélő gyerekek száma, akik semmilyen formában nem tanulhatják anyanyelvüket – derült ki a december 3–6-a között Bákóban megszervezett országos tanácskozáson, amelynek témája a magyar nyelv román tannyelvű iskolákban való oktatása volt. Célkitűzés volt közös tanterv kidolgozása a román tannyelvű iskolákban tanítandó magyar anyanyelvre. Bákó és Máramaros megye képviselői felajánlották segítségüket, tapasztalatuk átadását. Megjelent az oktatási tárca képviselője is, aki megígérte, ha sikerül időben véglegesíteni a javaslatot, 2008 szeptemberétől már új tanterv alapján kezdhetnek dolgozni azok a magyartanárok, akik román tannyelvű iskolákban anyanyelvként tanítják a magyar nyelvet. /Csángótanácskozás: fő téma az anyanyelv. = Krónika (Kolozsvár), dec. 10./

Csökkent az oktatási-nevelési támogatásban részesülő tanulók száma Erdélyben az előző iskolai évhez képest – közölte Nagy Zoltán, a támogatás folyósításával megbízott Iskola Alapítvány irodavezetője. A 2007–2008-as tanévre szóló pályázatot február 11-től hirdetik meg. A 2006–2007-es iskolai évben az oktatási-nevelési, valamint tankönyv- és taneszköz-támogatásra beérkezett pályázatok közül az alapítvány a magyar Miniszterelnöki Hivatal jóváhagyásával 126 787 kérelmet bírált el kedvezően. Ezelőtt két évvel még 129 214 diákot részesítettek támogatásban. A támogatásra jogosultak száma főleg a szórványmegyékben csappant meg, aminek elsősorban demográfiai okai vannak. Nagyobb csökkenés volt Szeben, Máramaros, Fehér és Beszterce-Naszód megyében. A négy éve érvényben lévő támogatásról az irodavezető elmondta: az első meghirdetés után tizenegy százalékkal nőtt az igénylők száma. Bákó megyében viszont a második pályázati évben 60 százalékkal nőtt az igénylők száma, de még a 2006–2007-es tanévben is 25 százalékos növekedést regisztráltak. Egyre több diák vesz részt a csángó gyerekeknek szervezett fakultatív magyar nyelvű oktatásban. A magyar kormány a 2006–2007-es tanévre összesen 2,9 milliárd forintot fizetett ki oktatási-nevelési, illetve hallgatói támogatásként. /Háromezer gyerekkel kevesebb. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), febr. 9./

Sokszor felmerül a kérdés: vajon lehallgatnak? Ezekről a kérdésekről volt szó a Kelemen Hunor képviselővel, az RMDSZ ügyvezető elnökével készített interjúban. Kelemen Hunor elmondta, hogy a Román Hírszerző Szolgálat /SRI/ szervezeti felépítésének nyilvánosnak kellene lennie, de erről a SRI honlapja csak nagyon kevés információt közöl. Az SRI nem ismeri el, de mindenki tényként kezeli, hogy a sajtóban, az üzleti életben, az adminisztrációban vannak emberei. Fedett ügynökök és besúgók garmadája dolgozik neki. A belső kémelhárítást, a belső védettséget a SRI-nek kell biztosítania, illetve a katonaság esetében a katonai hírszerző és kémelhárító osztálynak, s a Belügyminisztériumnak is van erre szakosított egysége. A különböző szolgálatok között nincsen alá- és fölérendeltségi viszony. Volt versengés is közöttük, az SRI és a Belügyminisztérium egykori 0215-s egysége között volt versenyfutás. Ez utóbbi egységet azóta átalakították. Ugyancsak a Belügyminisztériumhoz tartozik, belső elhárító és felderítő egységként. A nevét megváltoztatták, de most is ugyanazzal foglalkozik. Ez az egység egyéb munkát is végez. A magyar konzulátus előtt a gyertyagyújtáskor szinte többen voltak az SRI emberei, mint az emlékezők, fotóztak és filmeztek. Az újságíró látott ilyen személyeket a Székely Nemzeti Tanács alakuló ülésén Csíkszeredában, de látott a kormányon lévő RMDSZ rendezvényein is, pl. műemlékvédelmi tanácskozásán. Kelemen Hunor szerint tudni kell, hogy ebben az országban – most csak a magyarokról beszél –, aki politikai szerepet vállal, „azokat követi, egytől egyig megfigyeli a titkosszolgálat”. „A kérdés az, hogy ezzel mit kezdenek?” Mindenről tudni akarnak, mindentől tartanak. Ugyanolyan gyanakvóak, ugyanolyan bizalmatlanok a romániai magyarokkal szemben, mint ‘89 előtt, csak nem tudják az embereket a politikai tevékenységért börtönbe zárni. Az SRI vagy a Belügyminisztérium elhárító egysége a bankszámlákat, a bankkártyák forgalmát is ellenőrizheti. Ugyanígy ellenőrzés alatt tarthatják az elektronikus levelezést, azt is, hogy ki milyen honlapokat látogat. Ma is ellenőrizhetetlen, hogy mekkora hálózattal dolgoznak a titkosszolgálatok. 1990 és 1999 között Vasile Fulger ezredes volt a SRI Hargita megyei parancsnoka. A volt katonatisztet személyes kérésére váltották le, és Szilágy megyébe helyezték át hasonló beosztásba. 2001-ben botrányos körülmények között menesztették, utolsóként az országban a katonaság berkeiből a hírszerzésbe átkerült parancsnokok közül. Hargita megyébe Fulger ezredes helyére Maricel Gavrila ezredest nevezték ki, aki Bákó megyéből érkezett, majd 2001-ben Brassóba helyezték át. 2001-ben Neculae Moldovan ezredes vette át a Hargita megyei SRI irányítását 2006 májusáig, amikor dandárparancsnokként nyugalomba vonult. Jelenleg Gheorghe Trifan ezredes a SRI Hargita megyei parancsnoka. A hírszerző szolgálatok munkatársai mindenütt ott vannak, de jelenlétük csak ritkán válik feltűnővé. Az egyik ilyen eset 1999-ben történt Székelyudvarhelyen, amikor a Magyarok Világszövetségének elnöke, Csoóri Sándor, és a magyar igazságügyi miniszter, Dávid Ibolya látogatásakor egy hűtőautónak álcázott Daciában „lepleztek le” a polgárok egy audio-video technikával felszerelt megfigyelő csapatot, amelyről az akkori Hargita megyei SRI-parancsnok, Vasile Fulger is elismerte, hogy hozzá tartozik. Magyarázata szerint a kiküldöttek nem a magyarországi politikusok miatt végeztek megfigyelést, hanem a „civil napok” elnevezésű rendezvényen vettek részt. A másik esetben, 2000 szeptemberében az Erdélyi Magyar Kezdeményezés országos gyűlését tartotta az udvarhelyszéki Zeteváralja római katolikus plébániájának vendégházában. A Román Hírszerző Szolgálat különítménye a kezdés előtt kiruccant a helyszínre, és ellenőrzést tartott. Katona Ádám, az EMK vezetője értesítette a közvéleményt erről. Az EMK tagjai tiltakoztak a SRI Hargita megyei parancsnokánál is, aki azzal utasította el őket, hogy a tisztek úgymond gyónni mentek el Zeteváraljára. Cornel Ivanciuc, az Academia Catavencu lap munkatársa szerint 1995-ben kilenc titkosszolgálat létezett Romániában: a Román Hírszerző Szolgálat (SRI), az elnökség mellett működő testőrszolgálat (SPP), a hadseregen belüli szolgálatok: Katonai Információk Igazgatósága, Katonai Kémelhárító Igazgatóság, Külföldi Hírszerző Szolgálat, a belügyminisztériumi két szolgálat a Belügyminisztérium Hírszerző Igazgatósága (U. M. 0215) és a Rendőr-főfelügyelőségi Különleges Vizsgálati Osztály, az igazságügy-minisztériumi szolgálat, a Fegyházak Hírszerző Igazgatósága (U. M. 0400), valamint az összes szolgálatot adatokkal ellátó Különleges Távközlési Szolgálat. Ebben a kilenc szolgálatban 1995-ben több mint 30 ezer operatív tiszt dolgozott. Azóta valószínűleg nem csökkent a számuk. /Daczó Katalin: Megfigyelten, lehallgatva, ellenőrizve – de szabadon. Beszélgetés Kelemen Hunor képviselővel. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), febr. 11./

Csökkent a 2006–2007-es tanévben az oktatási-nevelési támogatásban részesülő tanulók száma Erdélyben az előző iskolai évhez képest – közölte Nagy Zoltán, a támogatás folyósításával megbízott romániai Iskola Alapítvány irodavezetője. A 2006–2007-es iskolai évben az oktatási-nevelési, valamint tankönyv- és taneszköz-támogatásra beérkezett pályázatok közül az alapítvány a magyar Miniszterelnöki Hivatal jóváhagyásával 126. 787 kérelmet bírált el kedvezően, két évvel viszont még 129. 214 diákot részesítettek támogatásban. A támogatásra jogosultak száma főleg a szórványmegyékben csappant meg, aminek elsősorban demográfiai okai vannak. Nagyobb csökkenést tapasztaltak Szeben, Máramaros, Fehér és Beszterce-Naszód megyékben. A négy éve érvényben lévő támogatásról az irodavezető elmondta: az első meghirdetés után 11 százalékkal nőtt az igénylők száma, ami vélhetően annak köszönhető, hogy egy év után többen tájékozódtak a pályázati lehetőségről. A következő két évben viszont csökkent az igénylők száma, s ez a tendencia valószínűleg tovább tart. Pozitív példának számít Bákó megye, ahol a második pályázati évben 60 százalékkal nőtt az igénylők száma, de még a 2006–2007-es tanévben is 25 százalékos növekedést regisztráltak. /Kevesebben igényeltek oktatási- nevelési támogatást. = Népújság (Marosvásárhely), febr. 15./

Február 16-án ötödik alkalommal szervezte meg a Moldvai Csángómagyarok Szövetsége (MCSMSZ) Bákó megye tanfelügyelőségével közösen a magyar nyelvi tantárgyversenyt. Minden olyan csángó településről, ahol létezik iskolai vagy iskolán kívüli magyar oktatás, három gyermek jött Bákóba. A falvakban korábban megtartott felmérők alapján azok a gyermekek indulhattak a megyei megmérettetésen, akik otthon a legjobbnak bizonyultak. Dolgozataikból néhány szemelvény: „Egy szép napon a fejembe kezdtek jönni a kérdések: miért szeretem én a magyar nyelvet, és hogy miért lehet azt szeretni, miért tűnik nekem a magyar nyelv könnyűnek, és mások nem tudnak kiszólni egy árva szót sem. Én ezekre a kérdésekre és még másokra, amelyek eszembe jutottak, tudtam választ adni. Azért szeretem én a magyar nyelvet, mert a véremben van, és nem lehet egy más nyelvet jobban szeretni, ahogy nem lehet egy más asszonyt szeretni anyád helyett... " (Botezatu Izabella, VIII. osztály, Buda, Klézse község) „A faluban a nyelv nem magyar. Amit beszélünk mi, az csángó nyelv, egy öreg magyar nyelv. A csángó nyelv nem különbözik a magyartól, csak a csángó nyelv régibb... " (Simon Lőrinc, VII. osztály, Lészped) /Fülei Mária tanítónő, Buda, Klézse község: Egy öreg magyar nyelv. Megyei tantárgyverseny magyar nyelvből Bákóban. = Hargita Népe (Csíkszereda), febr. 27./

A Bákó megyei csángó településen, Nagypatakon Izidor Stirbu helyi vállalkozó vitát akart kezdeményezni, plakátok jelentek meg a Bákó megyei csángó településen. Ezeken többek között az a szöveg állt: „Egyesek megpróbálnak megosztani bennünket azt magyarázván, hogy kik vagyunk, és honnan jöttünk. Az vagy, aminek érzed magad. Én román vagyok. Te? Az őseink Romániáért harcoltak. ” Maczó Balázs, társával, Varga Mátéval Magyarországról költözött a csángó oktatási program keretében a településre, hogy csángó gyermekeket tanítson. Este kövekkel dobálták meg a házukat. Maczó Balázs elmondta, a faluban szinte mindenkivel meg tudják értetni magukat magyarul. Hegyeli Attila, a csángó oktatási program vezetője járt a település polgármesteri hivatalában, hogy védelmet kérjen a munkatársai számára. Koszovó függetlenségének a kikiáltása óta felerősödött a magyarellenes hangulat a megyében. A két fiatal tanár 2007 novemberétől mintegy harminc gyermekkel foglalkozott, a gyermeklétszám fokozatosan gyarapodott. Ez a folyamat az elmúlt hetekben megtört. Stirbu a magyarul tanuló gyermekekre leselkedő vélt veszélyekre figyelmeztette a szülőket. A gyerekek elmondták, a román iskolában megfenyegették a magyarul tanulókat: a román- és a történelemtanár is rossz érdemjegyeket helyezett kilátásba, ha továbbra is látogatják a magyarórákat. A Moldvai Csángómagyarok Szövetsége tiltakozott ez ellen. /Gazda Árpád: Káposzta vagy gulyás? = Krónika (Kolozsvár), febr. 29./

Elmaradt az a közvitának meghirdetett rendezvény a Bákó megyei Nagypatakon, amelyen a csángók identitását szerette volna tisztázni egy helybéli vállalkozó. /Gazda Árpád: Csángó–román csend Nagypatakon. = Krónika (Kolozsvár), márc. 3./ Előzmény: Gazda Árpád: Káposzta vagy gulyás? = Krónika (Kolozsvár), 2008. febr. 29.

Bákó megyében csak az örmény, a zsidó és a roma közösségeket tekintik etnikai kisebbségnek, történészek és egyházi elöljárók szerint a csángók csupán egy vallási kisebbség – derült ki a bákói Iulian Antonescu Múzeumban nemrég megnyílt, a Bákó megyében élő kisebbségeket bemutató kiállításon. A kisebbségek képviselői nélkül tartott megnyitón több felszólaló visszautasította azokat a szerintük ,,tudománytalan” és ,,hazug” megközelítéseket, amelyek a moldvai katolikusokat magyar eredetűnek neveznék. Ebben a bákói közhangulatban, amit a római katolikus egyház moldvai elöljárói, a Dumitru Martinas Egyesület és egynémely múltcsináló történész tart ébren, időnként felerősödik a magyarellenesség a csángó falvakban. Amióta a Moldvai Csángómagyarok Szövetsége 2000-ben beindította magyar oktatási programját, nem telt el tanév botrány nélkül azokban a falvakban, ahol magyarórákat tartanak iskolában: hol a gyermekeket és szüleiket félemlítették meg, mint a napokban Nagypatakon és Diószegen. Arról már ötven évvel ezelőtt gondoskodott a román tanügyi rendszer, hogy a most felnövő nemzedék csak nagyanyáitól hallja az öreg nyelvet – így nevezte a csángó nyelvet egy VII. osztályos lészpedi diák a nemrég Bákóban tartott magyar nyelv és irodalmi tantárgyversenyen. A Forrófalvához tartozó Nagypatakon egy bejegyzés előtt álló helyi szervezet a magyar oktatás megszüntetésén dolgozik, annyiban különbözik ennek a csángógyűlölő csoportnak az igyekezete a többitől, hogy nyíltan felvállalják a magyar nyelv irtására vonatkozó törekvéseiket, amiről egy betelefonáló Hegyeli Attilát, a moldvai magyar oktatási program vezetőjét is tájékoztatta, amikor nemrég meghívottként volt jelen a bákói televízió Csángókérdés a koszovói helyzet kontextusában című műsorában. /Fekete Réka: Üldözik az öreg nyelvet. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 10./

Tamás Sándor háromszéki RMDSZ-es képviselő Tőkés László és Sógor Csaba EP-képviselők támogatását kérte a terület visszaszolgáltatások ügyében, amikor a múlt héten Brüsszelben találkozott velük. Kifejtette, hogy Románia 1968-as területi-adminisztratív átszervezése nyomán a Háromszéken telekkönyvezett területek egy része – több ezer hektár erdő és legelő – Vrancea és Bacau megyékhez került. A Kovászna megyeiek az elmúlt években visszakapták a Bacau megye területére került földjeiket, azonban a Vrancea megyei hatóságok akadályozzák a visszaszolgáltatást. Vrancea megyében politikai határozat született arról, hogy semmit nem adnak vissza Kovászna megyének, azaz megfogalmazásukban, „a magyaroknak”. Ez nem korrekt, mivel az ozsdolai, gelencei, zabolai, berecki közbirtokosságoknak, egyházaknak és magánszemélyeknek tulajdonjogukat igazoló irataik vannak abból az időszakból, amelyeket benyújtottak a Vrancea megyei önkormányzati és megyei bizottságoknak, de elutasították ezeket. A háromszékiek minden pert elveszítettek Vrancea megyében. /Mindent vissza! = Nyugati Jelen (Arad), márc. 11./

A románok fő célja a beolvasztás, a moldvai csángómagyarok asszimilációja nem járt teljes sikerrel. „Az oktatás kérdése pedig ennek a stratégiának egy fontos része. Az RMDSZ 18 éve számol e stratégia jelentette veszélyekkel, minden eszközzel próbálja megakadályozni az asszimilációt, és segíteni a csángó magyarok nyelvi, kulturális és vallási identitásának megőrzését” – mondta Kelemen Hunor ügyvezető elnök, aki Bákóban tanácskozott a moldvai csángók oktatási és politikai vezetőivel. „Bármit teszünk mi, moldvai csángók, oktatási vagy akár társadalmi téren, mindent politikai gesztusnak tekintenek” – mutatott rá Benke Pável Bákó megyei RMDSZ-elnök, aki is elmondta, az RMDSZ helyi szervezete megyei jelöltlistát is összeállít a közelgő helyhatósági választásokra. Kelemen Hunor ügyvezető elnök is fontosnak tekinti a bákói jelöltállítást. Kelemen a találkozón Solomon Adriantól, a Moldvai Csángómagyar Szövetség elnökétől átvette a Rekecsinbe megépítendő közösségi ház tervét. /Kelemen Hunor moldvai csángókkal tárgyalt. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 14./

Hat vitás megyehatára van jelen pillanatban is Hargita megyének, közölte Borboly Csaba, a Hargita Megyei Tanács alelnöke, hangsúlyozva: ez sokkal inkább az érintett községek határvitája. A legismertebb határvita az Úz-völgyi, ahol a két település közötti határ, Csíkszentmárton és Dormánfalva (Darmanesti), illetve Bákó és Hargita megye határai képezik a vita tárgyát. Egy másik cifra helyzetű település Gyimesközéplok, ahol közel ötszáz ember közigazgatási hovatartozása felemás. A szóban forgó félezer embernek a személyi igazolványa Középlokra szól ugyan, de az adót már a Neamt megyei Danuc községbe fizetik. A Gyilkostó üdülőteleptől a Békási-szoros irányában fekvő terület tulajdonjoga mai napig kérdéses a gyergyószentmiklósi önkormányzat számára. Garda Dezső RMDSZ-es parlamenti képviselő több éve igyekszik tisztázni a helyzetet. A hivatalos román térképek szerint az egész Békási-sziklaszoros Neamt megyéhez tartozik. A gyergyószentmiklósi önkormányzat egy korábbi katonai térképpel tudja bizonyítani, hogy a terület megyésítés előtt a mai Hargita megye területéhez tartozott – ezt a kataszteri hivatal viszont nem fogadja el bizonyítéknak. A Gyilkostó-övezet mellett Hargita megyében a Gyimesek vidékén Csíkszék, Keresztúr mellett Háromszék folytat határvitákat. Tamás Sándor parlamenti képviselő nemrégiben jelezte, több ezer ozsdolai, gelencei, berecki, zabolai közbirtokosság, magánszemély, egyház, önkormányzat károsult az 1968-as megyésítések során. A Vrancea megyéhez csatolt területek visszaszerzésére irányuló követeléseket Tulnici település földosztó bizottsága eddig folyamatosan visszadobta. Az ozsdolai közbirtokosság ügye már Strasbourgba került jogorvoslásra. /Gergely Edit, Horváth István, Illyés Judit: Forró megyehatárok. = Új Magyar Szó (Bukarest), ápr. 2./

Hargita, Kovászna és Bákó megyébe látogat a hét második felében Szili Katalin, az Országgyűlés elnöke, aki találkozik román kollégájával, Bogdan Olteanuval is. György Ervin Kovászna megyei prefektus közölte: nem hivatalos sepsiszentgyörgyi útja során Szili Katalin a Magyar Kulturális Intézet vendégeként megtekinti a Székely Nemzeti Múzeumot, a képtárat, valamint a Tamási Áron Színház egyik előadását. Szili Katalin a Moldvai Csángómagyarok Szövetsége (MCSMSZ) meghívására Nagypatakra, valamint Csík faluba látogat, és felkeresi a szervezet bákói irodáját is, ugyanakkor Csíkszeredában megtekinti a csángóföldi gyermekek kollégiumát, ahol jelenleg 58 moldvai diák kap szállást, étkezést az MCSMSZ oktatási programja keretében. /Rostás Szabolcs: Szili Katalin Erdélyben. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 8./

Az embereknek joguk van saját identitásukat akár anyanyelvük alaposabb elsajátításával is megválasztani, a közszereplőknek pedig az a feladatuk, hogy támogassák őket e törekvésükben – mondta Bogdan Olteanu, a képviselőház elnöke április 11-én Bákóban a Szili Katalinnal, az Országgyűlés elnökével folytatott megbeszélése után. Szili Katalin hivatalos csángóföldi látogatása keretében tárgyalt román kollégájával, akivel a két parlament közötti együttműködés gyakorlati kérdéseit vitatták meg. Megállapodtak abban, hogy közösen tesznek lépéseket a Vatikánnál a csángóföldi magyar nyelvű misézés ügyének előmozdításában. Szili Katalin megköszönte Olteanunak, hogy támogatta Romániában a magyar nyelvű nyelvi oktatást, amely a kisebbségi identitás megőrzésének alapfeltétele. Olteanu a magyarországi románság nyelvtanulását biztosító jobb minőségű román tankönyveket tartott szükségesnek. /Olteanu: Az embereknek joguk van saját identitásukat megválasztani. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 12./ A két házelnök kezdeményezték testvérkapcsolatok kiépítését magyarországi és Bákó megyei települések között. A két házelnök együtt látogatott a lészpedi iskolába, ahol hatvanöt csángó gyermek jár a heti három magyarórára, és meghallgatták a diákok magyar és román nyelvű zenés előadását. Hegyeli Attila, a moldvai magyar oktatási program felelőse elmondta: ,,nagy jelentősége van annak, hogy ilyen magas rangú román és magyar közjogi méltóság látogatott el egy moldvai állami iskolába, ahol Bogdan Olteanu, a jelen lévő Bákó megyei főtanfelügyelő, a helyi polgármester és a népes küldöttség tagjai hallották a lészpedi gyermekeket magyarul énekelni, szembesülhettek azzal, hogy jól értekeznek a magyarországi delegáció tagjaival, nem lehet tehát ezentúl arra hivatkozni, hogy nincs szükség magyarórákra, mert úgysem értik ezt a nyelvet”. Nagypatakra, ahol februárban egy alakulóban lévő román civil szervezet akarta megakadályozni, hogy a délutáni magyarórákra engedjék a szülők gyermekeiket, illetve Csíkfaluba a Moldvai Csángómagyarok Szövetsége képviselői kísérték el Szili Katalint, aki mindkét település polgármesterének parlamenti ezüstérmet adott át köszönetképpen azért, amit a magyar identitású helybeliek önazonosságának megőrzése érdekében tesznek, és mindhárom településen DVD-lejátszót és tankönyveket, illetve meséskönyveket adományozott a magyar oktatási csoportoknak. /Fekete Réka: Le kell vetkőzni a régi görcsöket (Szili Katalin Csángóföldön). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 12./

A gyimesi és moldvai bajba jutott gyermekek számára nyit oktatási központot Gyimesbükkben Böjte Csaba ferences szerzetes. Az oktatási központnak egy háromszintes, panziónak épült ingatlan ad majd helyet, amelyet a közelmúltban újítottak fel. Az épület 40–50 gyermek befogadására alkalmas. A létesítményt a tervek szerint május 11-én, pünkösd vasárnapján szentelik fel. Böjte Csaba hangsúlyozza, hogy a gyimesbükki iskola működtetése ellenére továbbra sem mondanak le azon tervükről, hogy a Bákó megyei Rekecsinben is létrehozzanak egy oktatási központot. Az itteni létesítmény alapkövét két éve, szintén pünkösdkor tették le a Moldvai Csángómagyarok Szövetségével közösen. Az épület tervei elkészültek, de az építkezési engedélyeket nem sikerült megszerezni. Bíznak abban, hogy előbb-utóbb ez a tervük is megvalósul. /A helyszín változott, a cél ugyanaz. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 16./

Fosztogat a famaffia, politikusok irányítják az erdők illegális letarolását. Az igazságszolgáltatás a bűnözők javára ítélkezik, jogszabályok a falopást törvényesítik. Megállításához összefogásra lenne szükség az igazságszolgáltatás, a rendőrség, az erdészet, a csendőrség részéről. Bákó és Hargita megye határán, Karácsonkő (Piatra Neamt) külvárosában egymást érik a gatterek. A bákói „kitermelők” előszeretettel járnak át Hargita megyébe. Nem riadnak vissza a Nagy-Hagymás–Békás-szoros Nemzeti Park csonkításától sem. A fatolvajok erőszakkal űzték el az erdészeket: családjukat terrorizálták. A Gyergyói-havasokban, a Gyergyói-medencében is letarolták az erdőket. A károsítottak nem mernek nyilatkozni. Az erdészek és a rendőrség között is vannak korruptak, a szálak a parlamenthez vezetnek. A Gyergyói-medencéből négymillió köbméter fát szállítottak el illegálisan. Harminc évre előre kivágták a fákat, állítja Garda Dezső parlamenti képviselő. „Bizonyítékaim vannak, a korrupció felmérhetetlen! Ez alól nem kivétel az RMDSZ sem!” – nyilatkozta. Hiába kért segítséget az Országos Erdészeti Felügyelőségtől, mert az áttért a famaffia hivatalos megvédésére. Tőke István mezőgazdasági államtitkár cáfolja a kijelentést, miszerint a fatolvajlás támogatói esetenként magas funkciókat betöltő politikusok lennének. /Barabás Márti: Fosztogat a famaffia. = Új Magyar Szó (Bukarest), máj. 16./

A Bákó megyéhez csatolt Gyimesbükkön kétnyelvű feliratok sorakoznak. A hatalmas állomásépületen Ghimes–Gyimes, de egyéb kétnyelvű névből is több van, mint Sepsiszentgyörgy leghosszabb utcáján. A legnagyobb magyar lakosú székely városnak titulált Sepsiszentgyörgyön elfelejtenek az itt élő lakosság nyelvén szólni. Látta-e valaki valamelyik polgármester- vagy tanácstagjelölt programjában, hogy megválasztása esetén élne az anyanyelvhasználat jogával, s másokat is erre ösztönözne? /Sylvester Lajos: Jöjjenek a gyimesiek! = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), máj. 22./

Petrás Mária népdalénekes, keramikus a Bákó megyei Diószénen született, a brassói népfőiskola grafika szakán tanult. 1988-tól kényszerűségből szabadúszó lett, rajzaiból, festményeiből tartotta fenn családját. 1990-ben Magyarországon telepedett le. A csángó hitvilágot idéző köztéri munkáit, domborműveit és autentikus énekhangját egyaránt kedveli közönsége. Marosvásárhelyen nemrég a Bartók vonósnégyessel és a Muzsikás együttessel lépett fel. Petrás Mária nem járhatott magyar iskolába. A romániai rendszerváltás után, harminckét évesen jutott el Magyarországra, ekkor tanult meg magyarul írni-olvasni. Budapest mellett, Pomázon él. Régebben gyakrabban járt haza, szülőföldjére, mostanában ritkábban, mert megalapították a Moldvai Magyar Oktatásért Alapítványt, és a teendők lefoglalják. Az alapítvány célja a moldvai csángómagyar családok, gyermekek, diákok, hátrányos társadalmi helyzetűek segítése. Magyarországon énekesként és keramikusként ismertebb, mint szülőhazájában. /Antal Erika: A zene, akár egy szentmise. = Krónika (Kolozsvár), máj. 29./