Hargita megye határain túl merészkedik János vitéz
A közkedvelt János vitéz, avagy a hős gyönyörűséges utazása és csodálatos megérkezése című műsorával megy rövid turnéra a Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes.
November 28-án, pénteken Jobbágytelkén lesz előadás délután 5 órától.
November 29-én, szombaton délelőtt 10 órakor Kolozsváron, a 11. Kolozsvári népzene- és néptánctalálkozó keretében a Diákművelődési Házban lép színpadra a társulat.
Végül november 30-án, vasárnap délután 6 órakor Szamosújváron, a Téka Alapítvány székházában vendégszerepel a csapat.
A társulat már közel százszor mutatta be határon innen és túl, mindig telt ház előtt ezt a táncjátékot. Amolyan közönség kedvence lett a darab, amiben minden korosztály kisgyerektől a legidősebbekig, de akár minden társadalmi réteg is megtalálja azt, ami éppen neki szól, amit szívesen néz és örömet lel benne.. – írja Rangyák József, a Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes sajtófelelőse. 
maszol.ro

Semjén: megdöbbentő a Markó Attila elleni ítélet és elfogadhatatlan a kollégium újraállamosítása
A magyar kormány megdöbbenéssel értesült a Markó Attilát, az RMDSZ parlamenti képviselőjét, a restitúciós bizottság tagját felfüggesztett börtönbüntetéssel sújtó – Ploiesti-i Táblabíróság által hozott – jogerős ítéletről – közölte Semjén Zsolt nemzetpolitikáért felelős miniszterelnök-helyettes szerdán az MTI-vel.
Közleményében a kormányfő kereszténydemokrata helyettese kitért arra is: elfogadhatatlannak tartják, hogy egy korábban az egyháznak visszaadott intézményt, a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó kollégiumot újraállamosítják. Ugyancsak elfogadhatatlan nevezte, mind egyházi szempontból, mind a magyarság szempontjából, hogy Romániában a jogerősen visszaszolgáltatott egyházi és közösségi ingatlanok visszaállamosítására törekednek.
Jogerősen felfüggesztett szabadságvesztésre módosította a ploiesti-i táblabíróság a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium visszaszolgáltatása miatt indított büntetőperben a restitúciós bizottság tagjaira alapfokon kiszabott börtönbüntetéseket, és megerősítette az első fokú ítélet azon részét, amely szerint a református egyház elveszíti tulajdonjogát az ingatlan felett – közölte az MTI-vel szerdán Georgiana Petrisor, a táblabíróság szóvivője.
Első fokon a bíróság 2012-ben a közérdek elleni visszaélésnek minősítette azt, hogy a háromtagú restitúciós bizottság 2002-ben, egy korábbi kormányrendeletet végrehajtva, visszaadta a kommunizmus idején államosított sepsiszentgyörgyi épületegyüttest az Erdélyi Református Egyházkerületnek. A ploiesti-i táblabíróság szerdán a bizottság két – korábban letöltendő szabadságvesztésre ítélt – tagja, Markó Attila és Marosán Tamás 3-3 éves büntetését ötéves próbaidőre felfüggesztett börtönbüntetésre változtatta, a korábban 3 éves felfüggesztett börtönre ítélt Silviu Clim fellebbezését pedig elutasította.
A három éve zajló Mikó-per nagy felháborodást váltott ki az erdélyi magyarság körében, 2012 októberében a történelmi egyházak és az erdélyi magyar pártok közös demonstráción tiltakoztak Sepsiszentgyörgyön az első fokú ítélet ellen, amelyen egyértelművé tették, hogy ezt az ügyet az egyházi ingatlanok újraállamosítását célzó kísérletnek tekintik.
MTI
Erdély.ma

Az Erdélyi Református Egyházkerület állásfoglalása a Mikó-ügy kapcsán
25 év jogállamiságba vetett hitünk dőlt ma meg azzal, hogy a Ploiesti-i Táblabíróság jogtalanul elvette az Erdélyi Református Egyházkerülettől a Református Székely Mikó kollégium épületét. Olyan állapot állt elő, amivel a román állam azt jelezte a reformátusoknak, a kisebbségieknek, hogy nem ugyanazok a jogok illetik meg, mint bárki mást ebben az országban. Nem akarunk másodrendű állampolgárok lenni, és követeljük az államtól, hogy mondja ki, hogy a kisebbségek mire jogosultak. Nem akarunk abba a helyzetbe jutni, amibe a szászok jutottak, hogy másodrendűek, eladhatóak lettek.
Újra kell gondolnunk az egyház és állam viszonyát a következő időben, ezért november 29-re, szombatra rendkívüli egyházkerületi közgyűlést hívunk össze 11 órára a kolozsvári Kétágú templomba, ahol az egyházkerületi közgyűlés meghatározza, hogy milyen irányba indulunk tovább.
Az a lojalitás és a jogállamiságba vetett hitünk, amivel ezekben az esztendőkben a román állam iránt viseltettünk súlyosan károsult. A leginkább az fáj, hogy egy egész közösséget, ha nem többet a 700 000 lelket számláló református közösséget arcul csapták, hazugnak, csalónak, követelőzőnek nevezték. Ez számunkra erkölcsi kérdés, nem egy épület léte, vagy nem léte a tét. Ez a visszaállamosítás azt üzeni, hogy ebben az országban bármikor bármit meg lehet tenni. Ugyanakkor igazságtalanság történt azokkal szemben is, akik a munkájukat végezték.
Ez a kérdés azért lehet súlyos a következő időszakra nézve, mert az összes református kollégium ebben a helyzetben van, hiszen azt a tényt nem akarták elfogadni, hogy a református egyház felépítése és rendje szerint minden hozzá tartozó intézmény külön jogi személyiséggel rendelkezett. Ez az a tény, amit most egyértelműen megtagadtak. Ha a román állam nem akarja érteni és beismerni a tényeket, akkor mindig találhatnak olyan jogi vesszőhibát, amivel bármikor bármit meg lehet tenni.
Határozottan visszautasítjuk az államnak ezt a hozzáállását. Egyértelmű diszkriminációnak tartjuk, hogy míg a többségi egyháznak szállodákat és több millió euró értékű ingatlanokat adományozott, addig a kisebbségi egyháztól azt is elvette, ami a sajátja volt! Ragaszkodunk az egyház autonómiájához! A román állam most minden ’90-től erre visszaszerzett ingatlan birtokviszonyát megkérdőjelezte. A református egyház tulajdonának alig egyharmadát adták vissza, most pedig erről az egyharmadról is azt mondja, hogy törvénytelenül és jogtalanul került vissza jogos tulajdonosához. Ettől kezdve már csak a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága marad lehetőségként, ahol meg kell hallják az európai keresztyénség, reformátusság tiltakozását!
„Te pedig, emberfia, prófétálj Izráel hegyeinek, és mondd: Izráel hegyei, halljátok meg az Úr igéjét! Így szól az én Uram, az Úr: Mivel az ellenség hahotázva azt mondta rólatok: Birtokunkba kerültek az ősi halmok! – ezért prófétálj, és mondd: Így szól az én Uram, az Úr: Mivel a vesztetekre törnek mindenfelől, hogy a többi nép birtokává legyetek, és mivel szájukra vettek titeket a rágalmakat terjesztő népek, azért, Izráel hegyei, halljátok az én Uramnak, az Úrnak igéjét!
Ezért így szól az én Uram, az Úr: Fölemelt kézzel esküszöm, hogy majd a körülöttetek élő népeknek kell eltűrniük, hogy gyalázzák őket!
Mert én mellettetek vagyok, és felétek fordulok: megművelnek és bevetnek titeket." (Ezékiel könyve 36, 1-4a-7-9)
Kató Béla, püspök
Markó Gábor, főgondnok
Erdély.ma

Összefog a nemzeti oldal? (Az MPP nagygyűlésére toboroz az EMNP)
Az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) és a Magyar Polgári Párt (MPP) egyesülését szorgalmazzák a két politikai alakulat sepsiszentgyörgyi vezetői, a Néppárt sepsiszéki szervezete is támogatja a kezdeményezést – jelentette be Bedő Zoltán, ez utóbbi elnöke. Első gesztusként csatlakoznak az MPP által november 29-re, szombatra meghirdetett sepsiszentgyörgyi utcai megmozduláshoz, ugyanakkor egy felhívást is megfogalmaztak: arra kérik a magyar fiatalokat, december elsején, a román nemzeti ünnepen ne vonuljanak utcára tüntetni, ne provokáljanak, véleményüknek ők is inkább szombaton adjanak hangot.
Bedő Zoltán felidézte, hogy hét esztendővel ezelőtt, 2007. november 25-én az erdélyi magyar jobboldalnak sikerült egyesítenie erejét, és ennek köszönhetően a választásokon EP-mandátumot nyert Tőkés László. Akkor több mint 176 ezer szavazatot összesített, az RMDSZ listája 282 ezret kapott, és három romániai magyar képviselő jutott be az Európai Parlamentbe. Azóta a jobboldal ketté­szakadt, de bebizonyosodott, hogy erejük elaprózása nem vezet sehova, ezért szükségesnek tartják a két kis párt egyesülését. A három helyi szervezet a két párt országos vezetőségéhez fordult, azt kérik, tegyenek meg mindent, hogy legkésőbb jövő év tavaszáig létrejöhessen a fúzió. Az EMNP helyi és széki vezetői az elmúlt héten találkoztak az MPP sepsiszentgyörgyi szervezetének küldöttségével, tegnap újra egyeztettek és jövő héten is folytatják a tárgyalásokat – mondta el Bedő. Kiemelte, Bálint József sepsiszentgyörgyi elnökkel tárgyaltak, az MPP megyei vezetőjével, Kulcsár-Terza Józseffel még nem, mert nem volt itthon.  Az EMNP csatlakozik az MPP felhívásához és ők is arra szólítják tagságukat, szimpatizánsaikat, vegyenek részt szombaton 13 órakor a prefektúra elé összehívott nagygyűlésen. „Egyetértünk azzal az elképzeléssel is, hogy nem valami ellen kell tüntetnünk, hanem valamiért, azért, hogy jogainkat tiszteletbe tartsák, emlékeztetni akarjuk a románságot, hogy 1918-ban, Gyulafehérváron autonómiát ígértek az Erdélyben élő más nemzetrészeknek” – hangsúlyozta Bedő, aki kiemelte, a szombati megmozdulás jó alkalom lesz felhívni a frissen megválasztott elnök, Klaus Johannis figyelmét is, hogy a magyarság helyzete nem rendezett. Kitért arra is, hogy gesztusukkal is bizonyítani szeretnék az MPP-nek, hogy ugyanazt az értékrendet képviselik, összetartoznak. Bedő Zoltán felidézte az egy évvel ezelőtti december elsejei ünnepséget, amikor az Új Jobboldal szélsőséges román szervezet megismételte egy esztendővel korábbi felvonulását Sepsiszentgyörgyön, a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom (HVIM) néhány tagja tiltakozásul utcára vonult, és botránnyal, a magyar ifjak meghurcolásával végződött a megmozdulás. „Felhívnánk a fiatalok figyelmét, hogy ne dőljenek be a provokációnak. Tavaly is, tavalyelőtt is tapasztalhattuk, hogy a rendfenntartók hallgatólagos beleegyezésével randalíroznak a román fasiszta szervezet tagjai és azt is, hogy a rövidebbet mindenképpen mi húzzuk. Tartsuk tiszteletben a románság ünnepét, mi a hangunkat hallassuk szombaton, inkább akkor csatlakozzanak hozzánk” – fogalmazott a néppárti politikus.
Farkas Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Hírbörze
Székelyföldi IT & C-konferencia
November 28–29. között tartják a tusnádfürdői Ozone Szállodában a székelyföldi informatikai vállalkozásokat képviselő IT Plus Cluster, a Kovászna Megyei Kereskedelmi és Iparkamara IT & C-szakosztálya és a Csíki Vállalkozók Egyesülete szervezésében a II. Székelyföldi IT & C-konferenciát.
A számítástechnikai és technológiai témájú szakmai konferencia célja a régióban, illetve a nemzetközi piacon működő vállalkozások, szakemberek közötti kapcsolati háló kiépítése és ápolása, a legújabb ágazati trendek, illetve a sikeresen működő innovatív modellek bemutatása. Ugyanakkor az IT-oktatás, valamint a vállalkozók találkozásának lehetőségét is kínálja a konferencia. Az eseményen lehetőség nyílik a valós üzleti kapcsolatok (B2B), partnerségek létesítésére IT-szakcégekkel és más szakterületeken tevékenykedő vállalatokkal. Továbbá tapasztalt szakemberek bemutatják a legújabb technológiai megoldásokat és trendeket, így a résztvevők újabb fejlődési és terjeszkedési lehetőségeket fedezhetnek fel vállalkozásuk számára.
Szexi közgazdaságtan
A Romániai Magyar Közgazdásztársaság (RMKT) Ifjúsági Frakciója (RIF) a Mikó Imre Szakkollégiummal és a Rajk László Szakkollégiummal partnerségben november 29-én rendezi meg szakmai rendezvényét Szexi közgazdaságtan címmel. Az egynapos konferenciát a Rajk László Szakkollégium által elindított magyarországi kezdeményezés mintájára szervezik meg először Erdélyben. A koncepció lényege, hogy gazdasági témákról fiatalosan, érdekfeszítően és nem csak szakemberek számára érthető nyelven hangozzanak el előadások, testközelbe hozva a közgazdaságot. A hazai előadók mellett magyarországi és egy indiai szakember tart előadást, többek között Svéhlik Csaba (KHEOPS Automobil-kutató Intézet) Szexi közgazdaságtan, avagy nőiesség, erotika, szexualitás a gépkocsireklámok történetében, Szécsi Kálmán (Raiffeisen Bank Románia) Megbízható úriember vagy érzéketlen kapzsi? A bankról másképp, Csizmadia Norbert (Magyar Nemzeti Bank) Economy is Jazzy, Csibi Magor (World Wide Fund for Nature) Zöld gazdaság, avagy mire jó egy medve címmel. Szó lesz a reklámfilmről, a tőkepiacról. A szervezők gyakorlott közgazdászokat és újoncokat egyaránt várnak.
Háromszázmilliós fekete péntek
Mintegy ötmillió vásárló használta ki a fekete péntek elnevezésű vásárlási akció adta kedvezményeket, az ideiglenes mérleg több mint 300 millió lejes forgalmat jelez – közölte a Mediafax. Az akár 80 százalékos árengedménnyel kínált termékek között luxusautótól, elektrotechnikai felszerelésen át a legismertebb piperecikkekig szinte minden megtalálható volt. t Az akció nem csupán november 21-ére koncentrálódott, több áruházlánc egész hetes vagy többnapos fekete pénteket hirdetett meg. A legnagyobb online áruház vasárnap este több mint két órán át 1–8 lej közötti áron kínálta a több esetben ezerszer annyiba kerülő árucikkeket, az élelmes vásárlók mintegy másfél millió lej értékben rendeltek terméket. Az áruház illetékesei később bejelentették: hibáztak az árak feltöltésénél, de a mintegy 730 megrendelt terméket a téves áron szállítják a megrendelőknek. Némely elemzők marketingfogást gyanítanak a „tévedés” mögött.
Atomreaktorok „temetése”
Több mint százmilliárd dollárba kerül a következő huszonöt évben a világ régi atomreaktorainak leállítása és a felhalmozódott szennyező anyag eltakarítása a Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) éves jelentése szerint. Az IEA becslése szerint 2040-ig kétszáz reaktort kell leállítani világszerte, miközben a leszerelési költségeket komoly bizonytalanság övezi, tekintettel arra, hogy egyelőre korlátozottak az atomerőművek lebontásában szerzett tapasztalatok. Az elmúlt negyven évben mindössze tíz reaktort állítottak le véglegesen világszerte. Fatih Birol, az IEA főközgazdásza a Financial Timesnak nyilatkozva felszólította a világ felügyeleti hatóságait és közműszolgáltatóit arra, hogy különítsenek el elégséges forrást az atomerőművek leszerelésének jövőbeni költségeire. A Financial Times kommentárja szerint mindez óhatatlanul kérdéseket vet fel az atomenergia-termelés gazdaságosságával kapcsolatban.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

"Vállalnunk kell gyökereinket!"
Fontosak a csángók! Elsősorban mert magyarok, és nem vagyunk olyan sokan, hogy egyetlen emberről, egyetlen kis közösségről is elfeledkezzünk. Másodsorban, mert hallatlan értékeket őriznek, amelyek a magyar művészettörténet számára fontosak, olyan értékek, amelyek a Kárpát-medence más helyein nincsenek meg – mondta egyebek között Halász Péter néprajzkutató Salamon József gyimesbükki római katolikus lelkész Gyimes című, 550 oldalas, 33 fejezetből álló könyvének bemutatóján, amelyre hétfőn este került sor a Deus Providebit Házban.
A kötet Gyimesbükk történetét taglalja a völgy benépesítésétől kezdve napjainkig. Salamon Józsefet saját bevallása szerint az a szándék vezérelte, hogy minden fellelhető adatot közöljön a településről, mert még mindig vannak, akik manapság is szeretnék beolvasztani a román többségbe a magyar anyanyelvű közösséget, és attól sem riadnak vissza, hogy történelmet hamisítsanak. Ezért is tartotta fontosnak, hogy a legfontosabb levéltári adatokat, tényeket, anyakönyvi, gazdasági és hadtörténeti adatokat az itt élő magyar közösség rendelkezésére bocsássa, mert Gyimesbükköt 1951-ben Bákó megyéhez csatolták, és minden eszközzel megpróbálták az itt élő magyarokat elrománosítani.
Egyházközségileg azonban továbbra is a Gyulafehérvári Római Katolikus Érsekséghez tartoznak, és a hitüket megőrző közösségeket az elnyomó rendszernek nem sikerült teljes mértékben megtörni. Isten teremtette jognak és ugyanakkor kötelességnek nevezte, hogy beszéljen a közösség múltjáról.
– Vállalnunk kell gyökereinket, kötelességünk a hazugságokra rávilágítani, és megtalálni a helyes utat a szeretet és igazság jegyében – jelentette ki.
A könyvet és a szerzőt dr. Barabás László néprajzkutató, a Károli Gáspár református egyetem tanára méltatta, kapcsolódási pontokat keresve Gyimes, Gyimesbükk és Marosvásárhely között. Óriási munkának nevezte, amely műfaji szempontból lehetne történelmi olvasókönyv, történelmi vagy akár egyháztörténeti monográfia, népismereti könyv, amelyben a tájtól a népviseletig mindent megtalál az olvasó, de nevezhetnénk akár egyházi missziós munkának, iskolai történeti munkának 300 évre visszamenőleg. Barabás László szerint nem szabad regényként olvasni, egyszerre végigolvasni nem lehet. Mégsem tanulmány-gyűjtemény. Salamon József a statisztikát, a szobrokat, a temetőt, a kollégáit, a tanítókat beszélteti.
Hallatlan értékeket őriznek
A könyvbemutatón jelen volt Halász Péter néprajzkutató, aki életének jelentős részét a moldvai csángók kultúrájának, szokásainak kutatására fordította, adatokat gyűjtve a Magyar néprajzi atlasz számára, és aki 2010-ben Gyimesközéplokra költözött. Kijelentette: "Fontosak a csángók! Ellsősorban mert magyarok, és nem vagyunk olyan sokan, hogy egyetlen emberről, egyetlen kis közösségről is elfeledkezzünk. Másodsorban, mert hallatlan értékeket őriznek, amelyek a magyar művészettörténet számára fontosak, olyan értékek, amelyek a Kárpát-medence más helyein nincsenek meg. Harmadsorban pedig azért, mert mindnyájunkra ez a sors vár nem csak Erdélyben, a Kárpát-medencében. Ezt a sorsot szánják nekünk még Brüsszelben is".
Szükségből született meg ez a könyv!
– Szükségből született meg ez a könyv – jelentette ki Salamon József atya, aki magát nem nevezte írónak: azért írta meg, mert más nem tette meg, és fontosnak tartotta, hogy ez a nép megismerje a múltját, igazi gyökereit. A hazugság, a történelemhamisítás ellen született meg a kötet, beleírta a sérelmeket is, például azt, hogy az ortodox egyház megkapta a temetőt, a kaput bezárja, más felekezet nem léphet be a temetőbe, november 1- jén nem engedték be világítani sem. – Ez most történik, a 21. században, ezen javítani kell – mondta. Véleménye szerint az ima az, ami az ezeréves határon erőt ad a gyimesbükkieknek, és megmaradásukat segíti. Ezt jelképezi a könyv borítója is, amely egy imádkozó csángó családot ábrázol.
A telt házas eseményen fellépett az Öves együttes, Vrencean Anita, a XI. Szeret menti népdalvetélkedő elő helyezettje, énekek, táncok és szavalatok tették színessé a rendezvényt.
Mózes Edith
Népújság (Marosvásárhely)

Fiatalok az idősekért
Az Európai Unió forrásaiból az Európa a polgárokért pályázati kiírás által finanszírozott Fiatalok az idősekért című tizenötezer eurós nyertes projektre két hete érkezett meg az uniós finanszírozás a Vámosgálfalvi Polgármesteri Hivatal bankszámlájára.
A projektet indítványozó Balog Elemér polgármester, valamint a tervezéssel és lebonyolítással megbízott Szabó Edit Edina közgazdász és Szentgyörgyi Anna, az RMDSZ megyei Nőszervezetének alelnöke, helyi tanácsos elmondták, tavaly decemberben nyerték meg a pályázatot. Augusztusban lezajlott a projektbe foglalt tevékenységsorozat, a sikeres pályázat bizonyítékaként pedig nemrég utalták át a megpályázott pénzösszeget.
A támogatás a határokon átnyúló közös programok támogatását célozta, az augusztus 28–szeptember 1. közötti tevékenységek pedig az idősebb generációra való odafigyelést, a közvetlen segítségnyújtást, az interkulturális párbeszédet hivatottak ösztönözni. A projektbe 45 egyedül élő személyt, több önkéntes fiatalt vontak be, akik a magyarországi testvértelepülésekről, Nagyhegyesről és Csepelről érkeztek, és a vámosgálfalvi önkéntes fiatalokkal közösen vettek részt a tevékenységekben. Négyes-ötös csoportokban keresték fel a fiatalok segítségére számító idős embereket, akiknek a háztáji munkában segédkeztek: kerítést javítottak, festettek, udvart takarítottak, ástak, locsoltak, ültettek, a betakarítási munkákból is kivették a részük, de kipróbálhatták a tehénfejést is, ami főképp a budapesti fiatalok számára jelentett rendkívüli élményt, és a csörögesütéstől sem ódzkodtak.
A projekt közvetlen kedvezményezettjei a vámosgálfalvi idősebb korosztály tagjai voltak, akik jelezték a fiatal munkaerő iránti igényüket. A közvetett kedvezményezettek csoportja a csepeli, nagyhegyesi és vámosgálfalvi önkéntes fiatalokból állt, akik lelkiismeretesen végezték el a felvállalt munkát, dokumentálták, lefényképezték, a kiértékelés során bemutatták a segítségnyújtás lépéseit, elmondták élményeiket, tapasztalataikat, ami a projekt közösségépítő részét képezte. Azáltal, hogy a testvértelepülések fiataljai betekinthettek a vámosgálfalvi kultúrába, baráti kapcsolatok alakultak ki, valamint közösen betekintést nyertek az idősebb generáció életterébe, mindennapi gondjaiba is. A felvállalt tevékenységeket lelkiismeretesen, jó kedvvel végezték, ugyanakkor empátiával viszonyultak az idős emberekhez.
A projekt megvalósítása elérte célját, ugyanis a közösen eltöltött tartalmas idő, az önfeledt szórakozás mellett a fiatalokban is tudatosult az egymásra figyelés, az egymástól való tanulás, az, hogy legyen türelmük meghallgatni és segíteni az idősebb korosztályt, jobb emberekké válni. Az önkormányzatnak szándékában áll a továbbiakban is a helyi tanács támogatásával – akárcsak az idén – hasonló jellegű pályázaton részt venni, ugyanis a község idős emberei elégedettek voltak a kezdeményezéssel, és kifejezték azon óhajukat, hogy jövőre is haszonélvezői lehessenek a hasonló ackióknak.
Szer Pálosy Piroska
Népújság (Marosvásárhely)

Ajándék a Marosvásárhelyi Művészeti Líceumnak
A Studium Alapítvány jóvoltából
Tegnap délben a Marosvásárhelyi Művészeti Líceum dísztermében átadták azt az ajándékot, amelyet pályázat útján és saját alapokból vásárolt és adományozott a Studium Alapítvány az oktatási intézménynek.
Tavaly az alapítvány a Bolyai Farkas Elméleti Líceum elemi osztályai felszerelésének bővítésére és felújítására pályázott. Az idén a Bethlen Gábor Alaptól érkezett összegből, amelyet kiegészítettek a líceummal közösen júniusban szervezett Budapest Bár-koncerten összegyűlt adományokkal és egy kevés önrésszel is, egy fuvolát, egy fagottot, ütőhangszerekhez tíz darab kelléket, két videoprojektort vásároltak az iskolának. Ezek mellé a Studium Alapítvány két asztali számítógépet is felajánlott.
Az átadáson dr. Vass Levente elnök többek között elmondta: a Studium Alapítvány 15 évvel ezelőtt a marosvásárhelyi állami magyar nyelvű felsőoktatás támogatását tűzte ki feladatául. Ezért 2013-ban felvállalták azt, hogy a marosvásárhelyi iskolák magyar osztályaiért is tennének valamit. Az első lépésként tavaly a Bethlen Gábor Alaptól pályázat útján nyert támogatást a Bolyai Farkas Elméleti Líceum elemi osztályai felszerelésének bővítésére és felújítására szánták. Az idén ugyancsak a Bethlen Gábor Alapnál megpályázott és megnyert 600.000 forinttal, valamint a júniusi Budapest Bár-koncerten összegyűlt adományokkal segítik a marosvásárhelyi középiskolai művészeti oktatást, így ez alkalommal a Marosvásárhelyi Művészeti Líceumot támogatták. A jótékonysági koncert alkalmával 2540 lej gyűlt össze, ebből vásárolták a két videoprojektort, majd az alapítvány kiegészítette ezt az ajándékcsomagot két asztali számítógéppel.
Az adományokat az iskola nevében Ávéd Éva aligazgató vette át, diákok és tanárok jelenlétében. Köszönetet mondott Vass Leventének, a Studium Alapítvány elnökének, hogy az idén a Művészeti Líceumra gondoltak, Kali Istvánnak, a Studium projektvezetőjének, valamint Geréd Jolán tanárnőnek, aki az iskolát képviselte a pályázatokban. A hangszerek természetesen a zene szakosokhoz kerülnek, a két videoprojektor a képzőművészetis diákoké és tanároké lesz, az egyik számítógépet a matematika katedrán, míg a másikat az iskola titkárságán fogják használni – mondta az aligazgatónő, aki a hála jeléül egyik diák festményét adta át az alapítványnak.
Geréd Jolán fuvola szakos hallgatóival minikoncerttel köszönte meg az alapítványnak az ajándékokat.
(vajda)
Népújság (Marosvásárhely)

Világos, épített kultúránk fontos öröksége
Hogy egymásra találhassanak a nemzetiségek
Világos Nagyközség megszületésében elemi fontosságot játszott a vár, amit a rómaiak Castrum Lucidum néven emlegettek, ahonnan ered a magyar Világosvár elnevezés is. I. sz. 106. és 271. között, a kiváló stratégiai elhelyezkedése miatt az itt áthaladó római légiók állomáshelyéül szolgált.
A XII. században a helybeli katolikusok egy része latin rítusú volt. 1186-ban III. Béla magyar király – aki kiemelkedő egyház- és kultúratámogatóként a Római, de a Bizánci Katolikus Egyházzal is jó kapcsolatokat ápolt, az általa létrehozott állami adminisztrációnak az irányítását a párizsi Sorbone Egyetem végzőseire bízta, közülük Világoson is dolgozott a híres jegyző, Anonymus –, bencés kolostornak rakja le az alapjait a jelenlegi római katolikus templom helyére. 1331-től a világosi vár nagy kiterjedésű uradalomnak volt a központja, amihez I. Mátyás király uralkodása idején 121 település tartozott. A pápai adójegyzékekből kiderül, hogy 1333-ban katolikus parókia létezett Világoson, Galsa, Muszka és Borosjenő hívei számára, akik Agria egyházmegyéhez tartoztak. A parókia templomának az 1186-ban megalapított kolostor szolgált. 1439-ben a vár és a kolostor is Brankovics György szerb fejedelem birtokába került, aki a kolostort kőkerítéssel vonta körül. A világosi várat és a kolostort is magában foglaló uradalom 1445-ben Hunyadi János, majd 1464-ben a Báthori család birtokába került, amelyiknek a tagjai innen kormányozták Erdélyt. I. Mátyás király uralkodása idején, a Magyarországon létrehozott 4 nyomda közül, 1 – Jókai Mór szerint – Világoson működött. A világosi katolikus plébánia 3 templomát 1526-ban, még a mohácsi vész előtt a bevonuló törökök feldúlták, lerombolták. A Galsa felé húzódó dombok lábánál manapság is látszanak egy 55 méter hosszú, 15 méter széles templomnak, illetve a tornyának a maradványai. A dokumentumokból kiderül, hogy a román stílusban, valószínűleg a XIV. században épült templomot a várőrség, valamint az állami adminisztráció használta, ami arra utal, hogy akkoriban igen erős katolikus közösség élt a településen. Egy 1701-ben történt feljegyzés szerint, a török uralom után a várban létezett egy katolikus kápolna, ahol lelkész szolgálta a várőrséget. A török hódoltság idején a 3 kőépületből álló világosi kolostort ferences szerzetesek vezették, amíg a törökök le nem rombolták. A kolostor romjaiból Grassalkovich Antal gödöllői gróf, a püspökség és a lakosság támogatásával elkezdte, majd az uradalmat átvevő Bohus Imre báró 1753-ban befejezte a jelenlegi, Nepomuki Szent János tiszteletére, 1753. május 16-án felszentelt, késő barokk elemekkel díszített, román stílusban készült katolikus templom újjáépítését. A bibliai jeleneteket ábrázoló belső festési munkálatokat Hans Fischer, temesvári templomfestő készítette. A templomot 1798-99-ben felújították, csakhogy 1834. augusztus 21-én leégett, de Bohus János báró a saját költségén, a lakosság segítségével felújította, 1839-ben újra felszentelték. A templomi szolgálatot 1753-tól a konventuális ferencesek végezték, később egy káplán által segített plébános látta el a pasztorációs feladatokat. 1874–75-ben ugyancsak Bohus János báró a helybeli temetőben a családjának kápolnát épített, ami manapság is ravatalozóként működik, míg a templomnak 1906-ban orgonát ajándékozott, ami szintén működik. A helybeli hitéletben történtek ugyan változások, de a független parókus jogot megőrizték 1991-ig, amikor is a gyoroki katolikus egyházközséghez csatolták.
A Világoson zajlott oktatással kapcsolatos feljegyzés a XII. századból származik, amikor a Csanádi Egyházmegye latin nyelvű iskolát működtetett. Előbb Mária Terézia az 1746. április 15-én kiadott rendeletében, majd II. József is kötelezte a birodalom lakosságát az anyanyelven történő oktatásra. A rendelet nyomán, 1773-ban Világoson is megalakul az első magyar, illetve román nyelvű iskola.
Elődeink hagyatéka kötelez
Sokan úgy tudják, hogy Világos az 1848–49-es forradalom és szabadságharc végét jelentő, 1849. augusztus 13-án a település közelében bekövetkezett fegyverletétel miatt vonult be a magyar történelembe. A fent közölt történelmi tények bizonyítják a legjobban, hogy az itt meghonosodott katolikus egyházkultúra, illetve adminisztratív központ jóvoltából, Világos már évszázadokkal előbb is a történelmi események egyik fontos központja volt – olvasható a Frayna Edit nyugalmazott tanítónő által, a teljesség igénye nélkül összeállított, Greffner Ottó, Kovách Géza és Teodor Voştinar történészek kutatásaira alapozott gyűjteményében, ami románul megjelent az Actualitatea Şiriană, helyi jellegű lap augusztusi kiadványában is.
A helybeli katolikus templommal kapcsolatban örvendetes dolognak számít, hogy a Temesvári Római Katolikus Püspökség a torony és templom megromlott tetőszerkezetének a felújítására pályázatot nyújtott be a kormányhoz, amely 45 ezer lejjel támogatta, Világos Nagyközség Polgármesteri Hivatala és Tanácsa további 25 ezer lejjel járult hozzá a munkálatok finanszírozásához. A felújítást idén fejezték be, köszönet illeti a kezdeményezőket és szervezőket, a támogatókat és a kivitelezőket egyaránt. Abban reménykedjünk, hogy épített kulturális örökségünk e remekművének a külső és belső felújítására is hamarosan kerül majd kezdeményező és támogató.
Szerk. megj: Világos, tulajdonképpen az 1944. szeptemberi, tragikus események kapcsán került legutóbb a Nyugati Jelen érdeklődésének a középpontjába, amikor is a magyar csapatok visszavonulása nyomán elszabadult féktelen indulatoknak az áldozatává vált 10 magyar polgár, akiknek emléktáblát szerettünk volna állítani a templomban. Mivel a táblaállítás nem volt lehetséges, de azt is megtudtuk, hogy ama szeptemberi napokban egy német polgárt is lelőttek, a háború után a helybeli németeket kényszermunkára hurcolták, továbbá azt a román polgárt is földönfutóvá tették, aki a kritikus napokban a magyarok védelmére kelt, talán ildomosabb lenne Világoson felállítani az erőszak és a kommunizmus áldozatainak az emlékművét. Az nagyban hozzájárulhatna a múlt sérelmeinek a békés elrendezéséhez, az együtt élő nemzetiségeknek az egymásra találásához. E törekvésben bátorítás lehet a kormánynak és a helyi tanácsnak a templomtető felújításához nyújtott támogatása.
Balta János
Nyugati Jelen (Arad)

Megnyugtató kis együttes
Elmulasztottam megnézni eddig a sepsiszentgyörgyi Kónya Ádám Művelődési Házban működő Fenyőcske néptáncegyüttes műsorát. Annál is inkább siettem vasárnap este bepótolni a mulasztást, megismerni munkájukat, mert hetek óta jár széltében-hosszában az együttes megszüntetésének rossz híre. A táncoktató Rápolti István negyven éve foglalkozik a kis csapatokkal, annak előtte magas szinten táncolt maga is – hát ki és miért fenyegeti a kis együttest az elmúlással?
Tizenévesek táncolnak lélekemelő lelkesedéssel. Olyan ez a ragaszkodás, mint amilyen ezer is van közöttünk, kezdve és végezve a sportnál, barkácsolásnál, régi szerszámok gyűjtögetésénél. Ha már elfogy az erő, akkor is marad az emlékezés, a hagyomány átadása, annak pártolása.
Az egyik lány Csíkszeredából ingázik haza próbákra, előadásokra – az egyetemről, merthogy elsőéves hallgató. Figyelem a műsorukat, több a lélek, mint például a Mikó Kollégium „nagy együttesében” a ravasz, térdet facsaró-ficamító, csavart figura. De hát a Fenyőcske még nem sudár fenyő.
Nagyot ölel a begyűjtéssel az oktató Rápolti István, van itt szatmári tánc, aztán csíki három is, és itt van, a kötényükben-lábmozgásaikban a széki, ama híres tánc. És azt is megcsinálják ezek a lányok, fiúk a maguk serdülői szintjén. A sóvidéki tánchoz is felmagasodtak – majdnem azt mondtam, lehajoltak –, és mindenből az tűnik ki, hogy ezek a fiatalok, akár a vezetőjük, a magyar néptánc és -dal maradék kincseit szedegetik össze, mutatják be. Mert be kell gyűjteni mindent a hagyományokból!
Szólóénekesek csángó dalokat vállaltak, hétéves fiúcska is dalol. És Orbán-Barra Gábor immár felnőtt tenorjával segíti a műsort. Rápolti bejelenti az egyik számot, így: Ceaușescu eladta pénzért a szászokat, mi most őrizzük a hagyományukat egy szász néptánccal.
Valós kincseket menekítenek az elmúlás elől. Mert ha mi, elnyomogatott magyarok is magunk ellen fordulunk, akkor ne bizakodjunk se Orbánban, se Pontában, se Klaus Johannis elnökben.
Czegő Zoltán
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Kertész esete a diktatúrával
Soha ilyen nyilvánvalóan nem lepleződött le a nyugati demokrácia fölötte demokratikusnak kikiáltott sajtójának manipulatív, kibérelhető mivolta. Történt, hogy a The New York Times egyik szerkesztőjét Magyarországra futtatták, hadd kérne interjút Kertész Imre Nobel-díjas írótól. Nem az írói mű érdekelte őket, hanem az egyetlen magyarul író Nobel-díjassal akarták kimondatni, hogy Orbán Viktor nemzeti jobboldali kormányzása egyszerűen diktatúra, amelyet – természetesen! – fel kell számolni. Ám Kertész Imre nem állt kötélnek, s nem volt hajlandó semmiféle diktatúráról hazudozni. A véle készített interjú pedig nem jelent meg Amerika talán legbefolyásosabb, a közvélekedést valósággal dirigáló lapjában, mert a diktatúra emlegetése nélkül még hírértéke sem volt a sajtócézárok és az őket is irányító pénzmágnások szemében.
Érthető, hogy nem jelent meg, hiszen aki odafigyel a pillanatnyi, rózsásnak nem mondható amerikai–magyar viszonyra, az láthatja, hogy Washingtonból (de főleg New Yorkból) egyszerűen igazgatni akarják a magyar belpolitikát, s ha nem tetszik az ország törvényesen megválasztott kormánya, hát mást neveznek ki helyette. Akár Dél-Amerikában, Közép-Amerikában, Afrikában, akárhol. Nem jó kikezdeni ezzel a háttérben ügyködő világhatalmi góccal, mert többnyire a kiszemeltek húzzák a rövidebbet, őnékik törik be a fejük.
Ez a góc, melynek a centrumában a magyar ügyeket tekintve vélhetően George Soros áll, nem akar nyugodni addig, amíg Magyarország élére nem állít egy hajbókoló bábkormányt, mely zokszó nélkül kiszolgálja az amerikai és a globális üzletelők érdekeit. Akkor is, ha az az ország, a nemzet kárára van, ha például teljesen bizonytalanná válik energiaellátása.
Orbán Viktor jó néhányszor elég pregnánsan megfogalmazta már, hogy kormánya a „barátkozásokkal” a magyar érdekeket tartja szem előtt. Mindenek ellenében és mindenek felett. De ezzel nem szándékszik sérteni semmilyen európai és demokratikus érdeket, ha azok nem sértik a szuverén Magyarország érdekeit. 
Magyari Lajos
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Ünnepel a 20 éve újjáalakult dalosszövetség
Újjáalakulásának huszadik évfordulójára emlékezik a Romániai Magyar Dalosszövetség (RMD) november 29-én, szombaton 10 órától a Kolozsvári Református Kollégiumban megtartott évi közgyűlésén.
Az ez alkalomból megtartott ünnepi beszédek, köszöntők és az elnöki beszámoló mellett idén is kiosztják a RMD szokásos díjait, majd délután 16 órától az Egyetemiek Háza nagytermében Vermesy Péter (1939–1989) kolozsvári zeneszerzőre emlékeznek egy koncert keretében.
NAGY-HINTÓS DIANA
Szabadság (Kolozsvár)

Bánffy Miklós utolsó évei Kolozsváron (1945–1949)
A Kolozsvári Magyar Opera által szervezett Bánffy Miklós-napok második rendezvényeként csütörtökön este újra láthattuk Szinetár Miklósnak A nagyúr című filmjét, a közönség pedig részt vehetett utána egy beszélgetésen, amelyen a 2001-ben készült film alkotója vallott filmjének születéséről, műhelytitkairól és a film kapcsán benne felvetődött problémákról, majd a beszélgetés végén a közönség köréből is több kérdés, hozzászólás hangzott el.
Ez utóbbiakkal kapcsolatban szeretnék felidézni néhány mozzanatot az Erdélyi történet írójának utolsó kolozsvári éveiből. Úgy érzem, erre azért is szükség van, mert több hozzászóló is felvetette, vajon nem terheli-e felelősség Kolozsvár akkori magyarjait mindazért, ami Bánffy Miklóssal 1945 után történt.
Dávid Gyula
/Interneten a Szabadság több cikkéből csak az első mondatokat, az első részt közlik./
Szabadság (Kolozsvár)

Kulturális központ nyílhat az udvarhelyi Nyirő-villában
Újabb külső helyszínnel bővülhet a székelyudvarhelyi múzeum, hisz a csütörtökön tartandó soros önkormányzati ülés napirendjén szerepel a Nyirő-villa ügykezelésének átadása az intézmény részére.
A kulturális-irodalmi központ kialakítása rég dédelgetett terve a múzeumnak, az ingatlan hasznosítására a városvezetőség is hajlik. A műemlék épületet azonban több mint három évtizede albérlők lakják, a teljes restaurálás előtt az együttélés szabályait kell megkötniük a kezdeményezőknek és a lakónak.
Nyíró József 1936–1941 között élt a most már őróla elnevezett utca 5. száma alatti kétszintes épületben; a házat a két világháború között, a húszas évek végén építették. A 755 négyzetméteres telek, és a rajta lévő 114 négyzetméter alapterületű kétszintes ház, valamint a 26 négyzetméteres kiegészítő építmény a közművek ügykezelésébe került, az ingatlant 35 éve a Kovács család bérelte az Urbana Rt.-től.
Meghiúsult költöztetés
Az épület ügykezelésének áthelyezése érdekében Miklós Zoltán, a Haáz Rezső Múzeum igazgatója még júliusban fordult a székelyudvarhelyi városvezetőséghez, azóta az újratelekkönyveztetése is megtörtént. Hosszabb folyamat előzte meg a nyári beadványt, fejtette ki a múzeumigazgató, hisz mintegy két éve fogalmazódott meg az ötlet, hogy a Nyirő-villa a közösség javára más rendeltetést kapjon.
A helyzet felmérésére egy bizottság jött létre, ők vették fel a kapcsolatot az épületet bérlő Kovács családdal. „A lakók korábban meg akarták vásárolni a házat, erre azonban szerencsére nem volt lehetőség, hisz műemlék épületről lévén szó, nem elidegeníthető” – magyarázta az intézményvezető.
A bizottság két alkalommal is alternatívát ajánlott az albérlőknek: előbb egy csereháti lakóházat, majd egy tömbházat, a lakók azonban mindkettőt visszautasították. „Az emeleten lakó fiatal pár időközben elköltözött, az idős családfő pedig elhunyt, így a villát jelenleg Kovács Irma néni lakja” – tudtuk meg. Az idős nő az Urbana Rt.-vel kötött bérleti szerződése egyébként idén júniusban lejárt.
Napirenden Nyirő
A helyi tanács csütörtökön tárgyal majd arról, hogy a Nyirő-villát átadják a múzeum gondozásába. „Az újratelekkönyveztetés során új rendeltetést is kapott az ingatlan, már nem lakóháznak, hanem kulturális központnak minősül” – tette hozzá Miklós Zoltán. A kulturális központ kialakítása azonban hosszú távú cél, rövid távon, leghamarabb jövő nyárig Nyirő-emlékszobát alakítanának ki a házban.
„A múzeum felelőssége ápolni Nyirő emlékét, ezért egy kis kiállítás létrehozását tervezzük. Tárgyi emlékünk azonban nincsen a szerzőtől, így olyan modern irodalomtörténeti kiállításban gondolkodunk, mely nem a tárgyi örökségre, hanem a modern technológiára hagyatkozik” – vázolta. A jövőbeli tervek e szintjén egyébként mind a múzeumigazgató, mind a városvezetőség megoldhatónak tartja azt, hogy a belső terek elválasztásával az emlékszoba és a lakó is megférjen egymás mellett.
„Középtávon az lenne a terv, hogy egy olyan közösségi teret hozzunk létre, ahol a kis emlékkiállítás mellett nyilvános felület biztosítsunk irodalmi rendezvények számára, az emeleten és az udvaron pedig más intézményekkel együttműködve irodalmi jellegű rendezvényeket tartsunk. Például a városi könyvtárral együttműködve lehetne a nyári olvasótábor helyszíne” – sorolta az intézményvezető.
Hosszú távon az ingatlan valamikori arculatát és belső térszerkezetét állítanák vissza, hisz az évek során több módosítás is történt a lakóházként használt épületen (például beüvegezték a verandát). Ehhez azonban pályázati pénzre is szükség lesz. „Jövő tavasszal nyílnak meg az EU-s források a kulturális pályázatok számára, amennyiben a múzeum megkapja az ingatlant, pályázni fogunk a restaurálására” – hangsúlyozta Miklós Zoltán.
A mintegy két éve elkezdett folyamat során derült ki egyébként, hogy a közhiedelemmel ellentétben, a Nyirő-villát nem Kós Károly tervezte. „Biztosan tudjuk állítani, hogy nem Kós Károly tervei alapján épület a villa, hiszen a Kós-hagyatékban – amelyben a legapróbb melléképület tervrajza is szerepel – nem találtuk a terveit” – szögezte le a múzeumigazgató.
A stílusbeli hasonlóság azzal magyarázható, tudtuk meg, hogy a 20. század elején több tervező is „másolta” az akkor igen népszerű Kós Károly stílusát. „Ettől függetlenül az épület értéke nem csökken. Egyébként eredetileg valóban azért vált műemlékké a ház, mert úgy tudták, hogy Kós Károly tervezte, most már azonban Nyirő József szempontjából fontos az ingatlan” – summázott Miklós Zoltán.
A városvezetőség támogatja a Nyirő-villa emlékházzá alakítását, közölte a polgármesteri hivatal szóvivője, hozzáfűzve: „minden olyan megvalósítható terv előtt nyitott, ami méltó emléket állít a székely apostolnak, hiszen az idelátogatók biztosan szívesen megtekintenék Nyirő József emlékházát”.
Kovács Eszter
Krónika (Kolozsvár)

Nincs elegendő pénz a madéfalvi emlékmű felújítására
Habár az eredeti terv szerint október 7-éig tartott volna a Siculicidium-emlékév, a záróesemény időpontját 2015. január 7-ére változtatta a madéfalvi önkormányzat – tudtuk meg Szentes Csabától. 
A polgármester kérdésünkre azt is elmondta, azért halasztották el a zárórendezvényt, mert túl közel lett volna egymáshoz az említett két esemény. S mivel szeretnék, hogy meghívottjaik jelen tudjanak lenni a vérengzés évfordulóján tartandó megemlékezésen és a zárókonferencián – az emlékév kiértékelésén –, ezért e kettő összevonása mellett döntöttek.
Mint ismeretes, a rendezvénysorozat 2013. október 11-én kezdődött azzal a céllal, hogy méltóképp emlékezzenek a negyedévezreddel ezelőtt történt eseményekre, és az abban részt vevő hősökre, ily módon fejezzék ki hálájukat és megbecsülésüket. A nyitórendezvény címe a Határőrség és székelység – Látvány és történelem, amelynek keretében az érdeklődők történelmi konferencián vehettek részt, illetve a huszársággal ismerkedhettek meg közelebbről.
Az éves program legfőbb rendezvénye a január 7-ei megemlékezés volt, ahol Kövér László, az Országgyűlés elnöke azt hangsúlyozta, ha hűtlen vezetőkre bízzuk közösségi jövőnket, akkor újabb és újabb veszedelmek következnek. A pünkösdi búcsú alkalmával madéfalvi világtalálkozót szerveztek, amelynek célja a községből elszármazottakkal való találkozás, illetve hazacsalogatásuk volt. Az említettek mellett a településen több kisebb rendezvényt is tartottak az emlékév során.
Madéfalva polgármestere már a nyáron jelezte, hogy az önkormányzat szűkös anyagi kerete miatt nehézségekbe ütközhet a tavaly ősszel elkezdett emlékmű rendbetétele. Szeptemberben pedig arról számoltunk be, hogy anyagi forrás hiányában több munkálat is jövőre marad. A megyei önkormányzat őszi költségvetés-kiegészítését követően újabb 50 ezer lejt irányozott elő az emlékmű felújításának folytatására, ebből az öszszegből novemberben az emlékoszlop restaurálását folytatták.
Azonban ez az összeg sem volt elég a turulmadár felújítására és a hátralevő munkálatok befejezéséhez, így az emlékmű dísze, a turulmadár egyelőre Kolozsi Tibor kolozsvári műhelyében marad. A munkálatokhoz már korábban is hozzájárult a megyei önkormányzat, illetve segített a helyi közbirtokosság, sőt a magyar kormány is. Eddig hozzávetőleg 400 ezer lejt költöttek az emlékmű restaurálásra, az összegből a beruházás 70 százalékát tudták megvalósítani.
Kömény Kamilla |
Krónika (Kolozsvár)

Markó Attila: az Emberi Jogok Európai Bírósága elé visszük a Mikó-ügyet
Markó Attila számára nincs különbség a felfüggesztett és a végrehajtandó büntetés között a Székely Mikó Kollégium visszaállamosításról szóló döntés tükrében. Nyilatkozata szerint a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága elé viszik az ügyet. Az Erdélyi Református Egyházkerület rendkívüli tanácskozást tart szombaton, ahol a további lépéseket tárgyalják meg.
Markó Attila (fotó) az ítélettel kapcsolatban közölte: „előttem semmi különbség nincs a felfüggesztett vagy a végrehajtandó büntetés között annak az érdemi kérdésnek a tükrében, hogy a Székely Mikó Kollégium a református egyház tulajdonát képezte, attól államosítási dekrétummal elvették, azt érvényes román jogszabályok szerint jogosan visszaszolgáltattuk, és amelyet ezzel a döntéssel visszaállamosítottak.” A képviselő szerint az nem is kérdés, hogy ezt az ügyet a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága elé viszik.
Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke portálunknak megerősítette a visszaállamosítás tényét, és a további lépéseikről is beszámolt. Elmondta, „hihetetlen, de a hír igaz, hogy a román állam mégis meg merte tenni: egy hétszázezer fős közösséget arcul csapott azzal, hogy visszavette azt az ingatlant, amit már egyszer visszaadott. Ezáltal azt üzeni, hogy bármikor bármi megtörténhet.” A püspök elmondta, hogy szombatra egyházkerületi közgyűlést hívott össze Kolozsvárra, ahol az Egyházkerület legfontosabb testülete fog dönteni arról, hogy melyek lesznek a következő lépések.
Az Erdélyi Református Egyházkerület elnökségének közleménye
Huszonöt év jogállamiságba vetett hitünk dőlt szerdán meg azzal, hogy a Ploiesti-i Táblabíróság jogtalanul elvette az Erdélyi Református Egyházkerülettől a Református Székely Mikó kollégium épületét. Olyan állapot állt elő, amivel a román állam azt jelezte a reformátusoknak, a kisebbségieknek, hogy nem ugyanazok a jogok illetik meg, mint bárki mást ebben az országban. Nem akarunk másodrendű állampolgárok lenni, és követeljük az államtól, hogy mondja ki, hogy a kisebbségek mire jogosultak. Nem akarunk abba a helyzetbe jutni, amibe a szászok jutottak, hogy másodrendűek, eladhatóak lettek.
Újra kell gondolnunk az egyház és állam viszonyát a következő időben. Az a lojalitás és a jogállamiságba vetett hitünk, amivel ezekben az esztendőkben a román állam iránt viseltettünk, súlyosan károsult. A leginkább az fáj, hogy egy egész közösséget arcul csaptak, hazugnak, csalónak, követelőzőnek neveztek. Ez számunkra erkölcsi kérdés, nem egy épület léte vagy nem léte a tét.
Ez a kérdés azért lehet súlyos a következő időszakra nézve, mert az összes református kollégium ebben a helyzetben van, hiszen azt a tényt nem akarták elfogadni, hogy a református egyház felépítése és rendje szerint minden hozzá tartozó intézmény külön jogi személyiséggel rendelkezett. Ez az a tény, amit most egyértelműen megtagadtak. Ha a román állam nem akarja érteni és beismerni a tényeket, akkor mindig találhatnak olyan jogi vesszőhibát, amivel bármikor bármit meg lehet tenni.
Határozottan visszautasítjuk az államnak ezt a hozzáállását. Egyértelmű diszkriminációnak tartjuk, hogy míg a többségi egyháznak szállodákat és több millió euró értékű ingatlanokat adományozott, addig a kisebbségi egyháztól azt is elvette, ami a sajátja volt! Ragaszkodunk az egyház autonómiájához!
Szabó Enikő
Székelyhon.ro

Biblia-idézettel válaszolt Borboly Rádulynak
A Facebook közösségi oldalon reagált az őt ért sérelmekre Borboly Csaba, Hargita megye önkormányzatának elnöke. Mint írja, az őt „úton-útfélen rágalmazó városvezető figyelmébe” ajánlja Lukács evangéliumának egy részletét
Ráduly Róbert Kálmán, Csíkszereda polgármestere egy pénteki gazdasági konferencián tartott előadásában nem említette ugyan név szerint Borboly Csabát, de az utalásból a hallgatóság számára világos volt, hogy Csíkszereda polgármestere kire gondolt, amikor a következőképpen fogalmazott: „Ha ollókecegtető volnék, akkor egyfolytában tudnám a szalagokat vágni. Én ezzel szemben azt szeretném, hogy közösen használjuk ki a város befektetési lehetőségeit, mert az a jó, ha nemcsak a város költségvetése áll jól, hanem a vállalkozók is tisztességes hasznot tudnak megvalósítani”.
A fenti kijelentésre reagálva Borboly Csaba Lukács evangéliumának hatodik fejezetéből választott. Abban többek közt a következő áll: „Jézus a hegyi beszédben így szólt tanítványaihoz. (…) Azokra, akik átkoznak titeket, mondjatok áldást, és imádkozzatok rágalmazóitokért. Ha arcul üt valaki, tartsd oda a másik arcodat is. (...) Ne mondjatok ítéletet senki fölött, s akkor fölöttetek sem ítélkeznek. Ne ítéljetek el senkit, s akkor titeket sem ítélnek el. Bocsássatok meg, és nektek is megbocsátanak. Adjatok, és akkor ti is kaptok. Jó, tömött, megrázott és túlcsorduló mértékkel mérnek öletekbe. Mert amilyen mértékkel ti mértek, olyannal mérnek majd nektek is.”
Nem most kezdődött a két választott személy közötti nyilatkozatcsata. Ráduly Róbert Kálmán még tavaly decemberben mondta a Csíki Hírlapnak adott interjújában, hogy szerinte Borboly Csabának és két vádlott társának le kellett volna mondania tisztségéről, miután az ügyészség vádat emelt ellenük.
Csíkszereda polgármestere arra a bűnvádi eljárásra utalt, amelynek keretében a korrupcióellenes ügyészség (DNA) tavaly szeptemberben vádat emelt a Hargita megyei önkormányzat elnöke, volt alelnöke, Sófalvi László, továbbá Pálffy Domokos önkormányzati képviselő és tíz társuk, közöttük Kósa Péter, Csíkszentmihály RMDSZ-es polgármestere ellen. Az ügy a Marosvásárhelyi Ítélőtáblától Csíkszeredába, a Hargita Megyei Törvényszékre került vissza, tárgyalás azonban még nem volt.
Kozán István
Székelyhon.ro

Könyvcsomagokat adományoznak az iskoláknak
Tizenhatféle szak-, továbbá honismereti és képes könyvet adományoz Kovászna Megye Tanácsa és a Kovászna Megyei Művelődési Központ háromszéki tanintézményeknek. Jövő évben a könyvtárak is hasonló csomagban részesülnek.
Közel 4400, háromszéki vonatkozásban megírt és megjelentetett könyvet és füzetet adományoz a hét folyamán Kovászna Megye Tanácsa karöltve a Kovászna Megyei Művelődési Központtal a megye tanintézményeinek. A csomag az eddig főként néprajzi, valamint műemlékvédelmi jellegű műveket kiadó Háromszék Vármegye Kiadó gondozásában megjelent képes könyveket is tartalmazza.
Az említett kiadót a Kovászna Megye Művelődési Központon keresztül a Kovászna Megye Tanácsa tartja fenn, és olyan kötetek kiadását szorgalmazzák, amelyek a székely közösséget építik. Az adománycsomagokban így megtalálható lesz a Kúriák földje és a Barangolások Háromszéken című kiadvány, valamint az alig egy hónapja bemutatott Háromszék természetkalendáriuma is. Utóbbi hiánypótló kiadványnak számított ez idáig, hiszen ehhez hasonlót legutóbb ifjabb Xántus János készített Erdélyben, még a múlt század közepén.
Az adományoknak köszönhetően az iskolák könyvtáraiban tizenhatféle szakkönyv, monográfia, honismereti és képes könyv lesz elérhető minden Háromszéket megismerni, felfedezni vágyó diák és pedagógus számára. Közel 2800 darab füzet is kiosztásra kerül. Előreláthatólag jövő év elején hasonló adománycsomagban részesülnek a községi és a városi könyvtárak is.
Bencze Melinda
Székelyhon.ro

Sok a beszéd, kevés a tett
Nem véletlen, hogy a ditróiak felmenői annak idején Szent Katalint választották a kicsi templom védőszentjéül, aki keveset beszélt, de annál többet tett. És annak is jó alapja lehet, hogy Ditró szülötte, Trucza Sándor volt a templom búcsúünnepének szónoka.
Nem kenyere a mézes-mázas beszéd, nem simogatja a híveket, és nem rejti véka alá, amit gondol – tudják ezt Trucza Sándorról falustársai. A negyven éve papi hivatását gyakorló, augusztustól  Gyergyószentmiklóson az örmény katolikusok plébánosként szolgáló lelkipásztor emlékeiből idézett fel történeteket, szembeállítva Alexandriai Szent Katalin életével, javasolva, a szavakat és ígéreteket kellene tettekre váltani.
Többek között arról az idős asszonyról és férfiról beszélt, akik még fiatal korukban négy-négy gyerekkel megözvegyültek és összeálltak. Szentségi házasságra nem került sor, a gyermekek segélye múlott volna azon. Megöregedtek, és a székely ember bevallotta a papnak: most, a sír szélén bántja lelkiismerete, szeretne gyónni, áldozni. A plébános a következő elsőpénteken gyóntatta és megáldoztatta mindkettejüket, a kenetet is feladta. Elvégre halálveszély esetén ebben mindenki részesülhet. Következő elsőpénteken újra ment gyóntatni, áldoztatni, de az idős ember elmondta neki: most nem igénylik, s inkább azt javasolják, többet ne is menjen hozzuk. „Mit tehettem volna, megköszöntem, eljöttem” – emlékszik vissza a plébános.
Felelevenítette azt az esetet is, amikor Ditróból Magyarországra költözött fiatalok jöttek haza nyaralni. Nem voltak megházasodva, mint mondták, „magyar módra élnek”, de gyerekeik már nagyobbacskák voltak. Az ismerős kérdésére, hogy meg vannak-e keresztelve, a fiatalok közölték, az már Magyarban nem divat, a gyerek felnő, és választ magának vallást. Trucza Sándor plébános a történetet hallva visszakérdezett: az anya miért szoptatta a megszületett gyermekét, miért nem várta meg, hogy felnőjön, s azt egye, amit szeret.
Beszélt a lelkipásztor számos más emlékről is, arról, amikor az egyetemes könyörgésbe belefoglalta a templom búcsújára el nem érő, csak a piacig jutó ditróiakat, vagy arról az esetről, amikor a plébánia kerítésén becsmérelték az akkori papot. Ennek kapcsán megjegyezte: mindenki tudja, mi lett a kerítésre írókkal, és az is jelzés lehet, hogy jelenleg huszonegy élő ditrói pap van.
A példaképek fontosságára világított rá, javasolva a mai szülőknek, ha azt akarják, gyermekükből tisztességes ember legyen, ne szóval, hanem tettel álljanak előttük példaként. „Mert korunk egyik nagy hibája, hogy sok a beszéd és kevés a tett. Ráuntunk. Embermilliók keresik azt az ideált, aki sok beszéd nélkül is tud maradandót alkotni” – hangzott el a búcsús szentmisén, mely idén a hetedik és egyben az utolsó búcsú volt Ditróban.
Székelyhon.ro

Délvidéken énekelt a kórus
A gyergyószentmiklósi Ipartestület Férfikara szerbiai ünnepségről érkezett haza. A délvidéki Csókán a II. Rákóczi Ferenc Magyar Művelődési Egyesület meghívásának tettek eleget. A gyergyói dalosok hazajöttek, de nincs idő pihenésre, zsúfolt a programjuk – tudtuk meg Jakab-Bálint Mártontól, a férfikórus elnökétől.
„A férfikar a IV. Magyar Nemzeti Népdalkórus Fesztiválon lépett fel, versenyen kívüli meghívottként vettünk részt a rendezvényen. Az ottani Rákóczi Férfikarral 2006 óta van kapcsolatunk, azóta minden nagyobb rendezvényünkre meghívjuk egymást, a hétvégi rendezvényen harmadszorra láttak vendégül minket. A két kórus közötti kapcsolat a tagok közti barátságra épül, ami az évek során alakult ki, ismerjük egymás családjait, hisz mindig a családoknál szállunk meg, így elég szoros viszonyt ápolunk” – számolt be portálunknak a férfikórus elnöke.
Mint megtudtuk, a gyergyóiak vendégek voltak e rendezvényen, minősítésért nem jelentkeztek a népdalkórusok megmérettetésén. Molnár Katalin karnagy vezetésével székely ruhában, az alkalomhoz illően három népdalfeldolgozást adtak elő, mely nagy sikernek örvendett. A rendezvény keretében részt vettek II. Rákóczi Ferenc nemrég felavatott szobrának koszorúzási ünnepségén, majd a környék nevezetességit is meglátogatták. „Zenta város múzeumát, a városháza épületét is megtekintettük, majd elutaztunk Bácsra, ahol egy 11. századi ferences templomot látogattunk meg, itt szépen szólt a Hej, én édes jó Istenem... című énekünk” – emlékezett vissza a felemelő pillanatokra Jakab-Bálint Márton.
A jelenleg 34 aktív tagot számláló férfikarhoz az utóbbi időben több új tag is csatlakozott. Az év utolsó hónapja zsúfolt lesz a kórus számára. „Szombaton a férfikórus veszi jelképesen örökbe az Együtt, egymásért, szentmiklósiakért! program keretében a Sláger Centerben felállított adománydobozt és fel is lépünk egy rövid műsorral. Advent első vasárnapján a városi gyertyagyújtási ünnepségen is énekelünk, és készülünk a karácsonyi koncertre, melyre a Szent-Miklós-templomban kerül sor. A Szent Miklós Napi rendezvények keretében részt veszünk a  főzőversenyen, a forraltbor-készítő versenyen és a seregszemlén is” – sorolta a férfikar elnöke a programot.
Baricz Tamás Imola
Székelyhon.ro

Biró Rozália: az RMDSZ-vezetők többsége kormányzáspárti
Megoszlik az RMDSZ területi vezetőinek véleménye a további kormányzati szerepvállalásról Biró Rozália szerint.
A Szövetségi Képviselők Tanácsának (SZKT) elnöke szerdai sajtótájékoztatón újságírói kérdésre elmondta: elsősorban az RMDSZ székelyföldi politikusai szorgalmazzák a kilépést a kormányból. A többi területi vezető azonban egyértelműen a kormányzás folytatását támogatja.
„A megyei elnökeink többsége szerint ugyanazt az elvet kell követnünk, amely már 12-13 éve vezérel bennünket. Mi soha nem a kormányzás kedvéért kormányoztunk, mind a céljainkhoz közelebb vivő feltételekhez kötöttük részvételünket a kormánykoalíciókban” – idézték Biró Rozáliát a hírtelevíziók.
A politikus szerint az RMDSZ idei kormányra lépésekor kitűzött célok egy része megvalósult, más része meg nem. Ezért a szövetség is két táborra oszlott a kormányon maradás kérdésében. Mint ismert, a Szövetségi Állandó Tanács (SZÁT) csütörtökön dönt a kormányzati szerepvállalásról.
Biró Rozáliának némileg ellentmondva Kereskényi Gábor képviselő szerdai sajtótájékoztatóján kijelentette: a Bihar, Szilágy és Szamár megyei RMDSZ-szervezet arra hatalmazta fel a képviselőit a SZÁT-ban, hogy csak az eddigi eredmények alapos kielemzése után döntsenek az esetleges kormányon maradásról. A politikus kifejezte elégedetlenségét amiatt, hogy az RMDSZ még mindig nem tölthette be mind azokat a kormányzati tisztségeket, amelyeket kialkudott a koalícióban lévő román pártokkal.
maszol/realitatea.net

A külhoni magyar ifjúság jogi helyzete
A Nemzetstratégiai Kutatóintézet által megrendezett Ifjúságkutatás 2014-es konferencián a külhoni magyar ifjúság jogi helyzetét a felvidéki Tárnok Balázs prezentálta, aki a PPKE-JÁK ötödéves joghallgatója. Előadásának teljes szövegét az alábbiakban közöljük.
A Pi-Net kutatójaként engem ért a megtiszteltetés, hogy a mai konferencián bemutassam Önöknek a Külhoni Magyar Ifjúságkutatás 2014 projekt keretén belül megvalósuló jogi háttéranyag kutatást, amely a külhoni magyar ifjúság jogi helyzetét hivatott bemutatni. Külhoni Magyar Ifjúság – 2014 (KMI-2014) elnevezésű kutatási projekt része egy jogszabályi háttér anyag elkészítése is, amelynek keretén belül a 4 külhoni régió; Felvidék, Kárpátalja, Vajdaság és Erdély ifjúságot érintő jogszabályi hátterét kutattuk.
4 szerzőt külön tanulmányban mutatta be az egyes régiók jogszabályi háttéranyagát. Ennek eredményeként készült el négy jelentés az egyes külhoni régiókról, amiből jelen összefoglaló tanulmány készült.
A mai előadásomban igyekszem rávilágítani a kutatás legfontosabb pontjaira, kiemelve az azonosságokat és különbségeket, különös hangsúlyt fektetve a szerzők által megfogalmazott javaslatokra, melyet kutatásuk eredményeként fogalmaztak meg: Farkas-Kordonec Gabriella Kárpátaljáról, Lendák-Kabók Karolina Vajdaságból, Borzasi Sarolta Erdélyből és jómagam Felvidékről. Ifjúsági stratégiák
Ebbe a kategóriába beletartoznak az állami stratégiák, akciótervek, keretdokumentumok, tehát minden olyan jogi dokumentum, ami nem minősül jogszabálynak, hanem egyfajta „soft law" szerepet tölt be az ifjúság jogi helyzetének rendszerében.
Vajdaságban a Nemzeti Ifjúsági Stratégia az irányadó dokumentum, mely a vajdasági stratégia a fiatalok közreműködési, szervezési és részvételi intézményes keretét írja le. Egyben intézményes kísérletet jelent a fiatalok a döntéshozatalba való bevonására. Erdélyben az Országos Ifjúsági Stratégia jelenleg társadalmi konzultációs fázisban van. Kiemelt célja a fiatalok részvételének növelése a gazdasági, társadalmi, kulturális és politikai életben, valamint egyenlő esélyek biztosítása különös figyelmet biztosítva a hátrányos helyzetű fiatalok számára. Ezen felül részletes célokat határoz meg az ifjúságpolitika tekintetében. Felvidéken az Ifjúsági Stratégia határozza meg az állam ifjúsággal kapcsolatos távlati stratégiájának kereteit. Felvidéken 2010-től regionális ifjúságpolitikai akciótervek formájában is szabályozzák az ifjúsági stratégiát. Az országban végzett felmérés alapján a 30 év alattiak 70%-a más országban szeretne élni. Ez megköveteli a fiatalok foglalkoztatási lehetőségeinek bővítését, a társadalmi életbe és döntéshozatalba való jobb bevonását, amelyet a stratégia is követ. Kárpátalján Az állami ifjúságpolitika fejlesztési stratégiája alapján az ifjúság foglalkoztatásba való bevonása a legfontosabb ifjúságpolitikai feladat. A jogi szabályozás hiányos, ellentmondásos, a végrehajtó hatalmon belül alacsony szintű az együttműködés, amelyeket a stratégia is megoldandó feladatként tár elénk.
A tételes jog vizsgálatára áttérve az egyes régiók jogszabályi hátterét kutattuk. A már említett 4 régió joganyaga képezi a munka tárgyi hatályát, mely során az ifjúságot közvetlenül és közvetetten érintő rendelkezéseket vizsgáltuk. A jogszabályi háttér elemzése az alábbi témacsomópontok mentén valósult meg: az alkotmányok rendelkezései, az oktatás, a foglalkoztatás/munkajogok, az egyesülési jog / ifjúsági önszerveződés, valamint a nyelvhasználati jogok. A továbbiakban a témacsomópontok terén észlelt azonosságok és különbségek bemutatása mentén igyekszem minél teljesebb képet nyújtani a külhoni magyar ifjúság jogi helyzetéről.
Az alkotmányok közül a legtöbb nem foglalkozik kifejezetten az ifjúság és a fiatalok védelmével, kivéve a román alkotmány 49. cikkét, mely átfogóan szabályozza az ifjúsági alapjogokat. Az alaptörvények leginkább csak elvétve említik meg az ifjúságot (a szlovák alkotmány meg sem említi), illetőleg más jogok kapcsán, így az oktatáshoz való jog, vagy az egyesüléshez való jog kapcsán. Figyelemreméltó a szerb alkotmány nemzeti kisebbségeknek biztosított jogi kerete (75-81.szakasz). Ennek értelmében a szerb alkotmány elismeri a nemzeti kisebbségek közoktatási és művelődési egyesületeinek, a nemzeti kisebbségek tagjainak jogai érvényesítésében betöltött kiemelt szerepét. A nemzeti kisebbségek tagjainak joguk van a Szerb Köztársaság területén kívül élő honfitársaikkal való akadálytalan kapcsolattartásra és együttműködésre. Összességében elmondhatjuk tehát, hogy szükséges lenne az ifjúság jogainak garanciális biztosítása alkotmányos szinteken szerte a Kárpát-medencében, főként az ifjúság foglalkoztatása és megélhetésének biztosítása kapcsán.
Az alkotmányok mellett egy másik fontos garanciális jellegű jogi eszköz az ifjúsági törvény. Az ifjúsági törvény jelentősége abban rejlik, hogy szabályozza az alapvető struktúrákat, deklarálja az alapjogokat. Léte hozzásegíthet a jogi szabályozás átláthatóságához, valamint az alapvető fogalmak és az ifjúsági szerveződések kereteinek meghatározásához. Erdélyben és Vajdaságban van ilyen törvény, Kárpátalján és Felvidéken nincs. Amíg Erdélyben az alkotmány is széleskörűen biztosítja az ifjúsági jogokat, van ifjúsági törvény is, Vajdaságban az alkotmány bár nem rendelkezik külön az ifjúságról, de széleskörűen szabályozza e viszonyokat az ifjúsági törvény. Kárpátalján és Felvidéken a joganyag mindkettőt nélkülözi. Az átláthatóság kiemelten fontos ezen a területen. Fontos, hogy az ifjúság ismerje a jogait és a kötelezettségeit, önszerveződési lehetőségeit, ezért az egységes jogi keretbe foglalás nagyban járulhat ehhez hozzá.
Az első fő témacsomópont az oktatáshoz való jog volt a kutatás során. Az összes régió alkotmánya garantálja. A kisebbségek nyelvhasználati jogai kiemelten fontosak a külhoni magyar ifjúság szempontjából az oktatásban. A régiók jogi szabályozása garantálja az anyanyelvű oktatást a közoktatásban. A felsőoktatásban is lehetőséget nyújt a kisebbségi nyelvhasználatra, régiónként eltérő mértékben.
A felvidéki kisiskolák helyzete
Kiemelt figyelmet érdemel a felvidéki kisiskolák bezárásának ügye (vagyis a 2013-as módosítás), amely különösen nagy port kavart. Több településen szűnik meg ennek értelmében a kisebbségben élő nemzeti közösségek anyanyelvű képzése. Ez pedig reális lehetőséget foglal magában az nemzeti kisebbségek asszimilációjára.
A munkához való jogot, mint kiemelt fontosságú alapjogot is garantálják az alkotmányok, míg az általános szabályokat a munkatörvénykönyvek rendezik. Külön törvények szabályozzák az ifjúság munkavállalását a Felvidéken (az ifjúsági munka támogatásáról szóló törvény), valamint Erdélyben (a diákok nyári munkájára vonatkozó kedvezményekről szóló, illetve a felsőoktatási végzettek gyakornoki lehetőségét biztosító törvény). A fiatalok foglalkoztatása Kárpátalján tűnik a legégetőbb kérdésnek. Jelentős munkanélküliség, munkajogok gyakorlatban történő sérelme rendkívül szembetűnő. Ezen probléma enyhítésére szolgálnak az Ifjúsági foglalkoztatási központok, illetve az állam különböző juttatásokkal próbálja elősegíteni a fiatalok munkába állítását, például az ifjúsági kvóta alkalmazásával.
Az alkotmányok garantálják az egyesüléshez való jogot. 2 módszer ismert az ifjúság önszerveződésének szabályozásában. Egyrészt az ifjúsági önszerveződés az általános szabályok mentén, pl. Felvidéken, ahol nincs külön intézmény az ifjúság egyesülésére. A másik módszer az ifjúsági önszerveződés speciális jogszabályok mentén, így például Vajdaságban az ifjúsági egyesületek, és Kárpátalján az ifjúsági szervezetek és gyermek társadalmi szervezetek révén. Az ifjúsági szervezet, mint egy speciális társadalmi szerveződés, az ifjúság számára előremutató lehet: megfelelő anyagi források mellett az ifjúság társadalmi szerepvállalását nagyban elősegítheti. Pozitív irányú példa, hogy Kárpátalján az ifjúsági szervezeteknek jogában áll javaslatokat benyújtani a végrehajtó hatalom szerveihez, amelyek anyagi eszközökkel láthatják el e társadalmi szervezeteket működésük érdekében. A gyakorlatban azonban a kép ennél jóval árnyaltabb: legtöbb ifjúsági szervezet nem jut támogatáshoz, így a működésük is gyenge alapokon áll. Alkotmányok az ország többségi lakosságának nyelvét határozzák meg az állam hivatalos nyelveként. A jogszabályok kisebb-nagyobb mértékben biztosítják a nemzeti kisebbségek hivatali és mindennapi életben történő nyelvhasználati jogait. A legkedvezőbbnek a vajdasági jogi keret tűnik az autonóm tartományok jogszabályi lehetőségei miatt: a nemzeti kisebbségek nyelvei hivatalos használatban lehetnek, amit a tartomány alapszabálya határoz meg.
A szlovákiai nyelvhasználat
A nyelvi jogi szabályozás kaotikus és átláthatatlan. Mindez együtt a nacionalista hisztériakeltés közepette bevezetett módosításokkal, amelyek lehetővé tettek a magas összegű pénzbüntetések kiszabását a nyelvi szabályok be nem tartása esetére (2009-es törvénymódosítás) hozzájárulnak a nyelvi önfeladáshoz. A polgár ugyanis nincs kellőképpen tájékoztatva a jogairól, a szabályozás átláthatatlansága és az ehhez kapcsolódó szankciók lehetősége miatt gyakran „biztosra megy", és inkább az államnyelvet használja az olyan esetekben is, amikor egyébként jogában állna a kisebbségi nyelvet használni. A kiutat a nemzetközi fórumok jelenthetik. Ezek ugyanis már a jogszabály emberi jogokkal való összeegyeztethetőségét vizsgálnák. Felvidéki viszonylatban ugyanakkor kevés per van, ugyanis a jogalanyok jellemzően nem vállalják a bírósági utat. Az lehetne a kitörési pont, hogy a hazai jogorvoslati szintek kimerülése után, tehát a hazai jogerős döntés megszületése után a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága vizsgálhatná meg a jogszabályokat, amelyeket jó eséllyel a bíróság emberi jogokkal össze nem egyeztethetőnek nyilváníthatna. Felvidéken és Kárpátalján a gyenge nyelvhasználati jogokhoz még elkeserítőbb gyakorlat társul. Ezen felül az ukrán konfliktus kimenetelének előreláthatatlansága tovább nehezíti a helyzetet. Nem tudni, hogy a nyelvi jogokat éri-e további támadás, ahogy az 2014 elején történt. Vizsgálódásunk ezt követően az ifjúsági intézményekre összpontosult, melynek során kutatótársaimmal feltártuk, hogy milyen intézmények találhatók az állami ifjúságpolitikában. Vajdaságban a leginkább említésre méltó intézmény az Ifjúsági Tanács, amely tanácsadó testületként működik. Feladata ösztönözni és koordinálni az ifjúsággal kapcsolatos tevékenységek fejlesztését, az ifjúságpolitika megvalósítását és külön intézkedéseket javasol az említett ifjúságpolitika előbb vitelére. Tagjai az államigazgatás képviselői, akik tevékenységébe a fiatalok érdeklődési területei tartoznak, a tartományi közigazgatási szerv képviselői, akik az ifjúsági kérdésekkel bíztak meg, ifjúsági szervezetek és egyesületek, az Ifjúsági Iroda, a nemzeti kisebbségek nemzeti tanácsainak közös képviselője és elismert szakemberek. Tagjainak legalább egy harmadát az ifjúsági egyesületek és szervezetek képviselői teszik. Erdélyben hasonló intézmény a Román Ifjúsági Tanács, amely a kormány konzultatív szerve ifjúságpolitikai témákban, amely ernyőszervezetként tud maga mögött több romániai ifjúsági szervezetet is. Emellett az Ifjúsági Törvény 6. cikkelye szól az önkormányzatok azon kötelezettségéről, hogy megteremtse a megfelelő intézményes keretet a fiatalok döntéshozatali részvételének. Az ifjúságot érintő kérdésekben pedig konzultálniuk kell a helységben bejegyzett ifjúsági szervezetekkel.
Felvidéken az ifjúságpolitikának és ifjúságkutatásnak kiemelkedő szlovákiai intézménye a IUVENTA – Szlovák Ifjúsági Intézet. Az Intézet egy állami intézmény, amely az oktatásért, tudományért, kutatásért és sportért felelős minisztérium közvetlen irányítása alatt áll. A tevékenységének a tárgya a fiatalokkal való munka az iskolán és a családon kívül, illetve az ifjúságpolitika. A tevékenység célja a gyermekeket és ifjúságot érintő állami politika értelmezése. Egy másik non-formális ifjúsági szervezet a Szlovákia Ifjúsági Tanácsa, amely olyan ifjúsági NGO-kat tömörít, amelyek a gyermekekkel és az ifjúsággal foglalkoznak. Jelenleg 33 tagszervezete van, tevékenysége az egész országot lefedi. A szervezet feladata a tagszervezetek és az ifjúság képviselete, érdekeinek közvetítése és védelme a kormánnyal és az államigazgatási szervekkel történő kapcsolattartásban. Mindemellett az tagszervezetek közötti ernyőszervezet szerepét is betölti. Az ernyőszervezet tagja a pozsonyi Diákhálózat is, amely a Csehországban, Szlovákiában és Magyarországon működő, felvidéki magyar fiatalokat tömörítő diákkörök ernyőszervezete, valamint a másik magyar illetőségű tagja a dunaszerdahelyi Szlovákiai Magyar Cserkészszövetség (SZMCS). Kárpátalján az ifjúságpolitika az Ifjúsági és Sportminisztérium hatáskörébe tartozik. Ezen felül kiemelt intézmények az oktatási, ifjúsági és sportügyi hivatalok megyei és járási szinten, valamint a családi, gyermek és ifjúsági szociális szolgálatok központja.
A kutatás egyik leghangsúlyosabb része a jogszabályi javaslatok megfogalmazása. A tanulmány szerzői saját régiójuk tekintetében fogalmaztak meg jogalkotási és jogalkalmazási feladatokat. Vajdaság tekintetében Lendák-Kabók Karolina a felsőoktatással kapcsolatban megemlíti, hogy a magyar hallgatók meglepően kis létszáma észlelhető. A '90-es évektől a vajdasági magyar hallgatók egyre nagyobb számban tanulnak Magyarországon, melynek legfőbb oka, hogy az Újvidéki Egyetem 14 karából csak a Magyar Tannyelvű Tanítóképző Karon folyik teljesen magyar nyelvű oktatás. Ezért szerinte a Szabadkai Egyetem megalakulása szükségszerű, ahol teljesen magyar nyelvű oktatás folyna. A nyelvi jogok gyakorlati megvalósulásuk szerinte kérdőre vonható. A bírósági eljárásokban engedélyezett a magyar nyelv használata, de sokszor nem lehetséges, hiszen a magyar anyanyelvű bírókból nagyon kevés van. Az állami tisztviselőkről szóló törvény 9. szakaszának előírásait a nemzeti kisebbségekre vonatkozólag nem tarják be, így az Újvidéki Apafokú és Felsőfokú Bíróságon nincs magyar anyanyelvű gyakornok, sem bírói szakmunkatárs (a szerző személyes tapasztalatai). Mindezek miatt magyar nyelvű bírák és tisztségviselők kinevezése szükséges. Erdély Borzasi Sarolta Erdély vonatkozásában fogalmazott meg javaslatokat. Szerint a foglalkoztatottság tekintetében szakmai tapasztalatot és megélhetést biztosít programok, a vállalkozás tekintetében pedig vállalkozási nevelési program szükséges, ezen felül kiemelten fontos lenne a vállalkozásokat érintő bürokrácia csökkentése. Az ifjúság foglalkoztatása kapcsán a diákmunkában a tanulmányok folytatását lehetővé tevő diákmunka lehetőségének biztosítása, valamint az önkéntes munka elismertségének növelése. Az ifjúsági szervezetek tekintetében működési támogatást és a fiatalok részvételéért végzett tevékenységek támogatását növelő finanszírozási alapokra, ifjúsági központok létrehozása, magyar ifjúsági központok létrehozása lenne szükség. A fiatalok döntéshozatali részvételének növekedése érdekében a közvetlen részvételt előtérbe helyezése az olyan döntések népszerűsítésével, amelyeket fiatalok bevonásával születtek meg.
Kárpátalja Kárpátalja számára Farkas-Kordonec Gabriella fogalmazott meg javaslatokat. Szerinte szükséges lenne az ifjúságpolitika realizálására fordított költségvetési források összegének növelése, különösképpen az ifjúság foglalkoztatására és lakhatási jogainak realizálását illetően. Hasonlóan fontos a pályázati lehetőségek biztosítása az ifjúság érdekeit védő, képviselő szervezetek számára országos szinten. Az állami nyelvpolitika alapjairól szóló törvény által előírt jogok betartásának ellenőrzése és megfelelő költségvetési források hozzárendelése elengedhetetlen lenne a nyelvi jogok érvényesülése érdekében. Ezen felül kiemeli még az állami, önkormányzati és non-profit szervezetek együttműködésének erősítését, valamint az 1%-os adó felajánlási lehetőség bevezetését.
Felvidék Felvidéken véleményem szerint a jogszabályi környezet tekintetében lenne szükséges a javulás: az ifjúságot egyértelműen szabályozó jogi normák pótlása (pl. ifjúságról szóló törvény), ifjúságra specializált jogi konstrukciók létrehozása (pl. ifjúsági egyesület). A nyelvi jogok tekintetében a szabályozottság átláthatatlansága és a jogbiztonság hiánya a jellemző, amely együtt a nyelvi előírások be nem tartásáért kilátásba helyezett szankciókkal erősen megfélemlítő hatású, és hozzájárulhat a nyelvi önfeladás erősítéséhez. Mindezen okok miatt átfogó jogszabályi változásra lenne szükség. Az oktatás tekintetében a kisiskolákat fenyegető bezárások veszélyeztetik a kisebbségben élő nemzeti közösségeket, ezért megoldást kellene keresni, hogy a lehető legkevesebb iskola bezárása valósuljon meg, illetőleg kiegészítő megoldásként a már jelenleg is egyeztetés alatt lévő iskolabusz-hálózat, és ezzel azonos és hasonló hatású javaslatok segíthetik a bezárások okozta társadalmi károk csökkentését.
Összegzés Összegzésként megállapítható, hogy az ifjúságot érintő jogi háttéranyag koránt sem kielégítő. A jogszabályi környezet fejlesztése egyaránt érdeke lehet a helyi magyar ajkú közösségeknek, és a többségi nemzetnek. Különös tekintettel kell lenni a külhoni régiók magyar ifjúságára vonatkozó jogszabályi környezet javítására. Olyan törvényi lehetőségeket kell biztosítani a jelenkor ifjú nemzedékének, hogy az otthoni érvényesülés lehessen a legjobb alternatíva számukra. Mindezek érdekében a külhoni magyar képviselőknek azon kell fáradozni, hogy a jogalkotó szervek is tudatosítsák e probléma fontosságát, és mindemellett elérjék a magyar fiatalok egyenjogúsítását saját országukban. Ez ugyanis nagyban hozzájárulhat a külhoni magyar közösségek megmaradásához és fellendüléséhez, hogy minden magyar fiatal sikeresnek és megbecsültnek érezhesse magát saját hazájában. Büszkén, európaiként, magyarként!
Tárnok Balázs
Elhangzott Budapesten, a november 14-i konferencián.
Felvidék.ma

Visszaállamosítás és felfüggesztett börtönbüntetés (Ítélet a Mikó-perben)
Lényegét tekintve helybenhagyta az alapfokú ítéletet, csak a büntetést enyhítette a Székely Mikó kollégium visszaszolgáltatási perében a ploieşti-i táblabíróság. Az iskola tehát állami tulajdonban marad, és a bírák szerint azok, akik visszaszolgáltatták az Erdélyi Református Egyházkerületnek, hivatali visszaélést követtek el. Az ítélet végleges és jogerős, de a vádlottak nem fogadják el, az Emberi Jogok Európai Bíróságához fordulnak igazságtételért.
A tegnap közzétett határozatban az egykori restitúciós bizottság magyar tagjaira a buzăui bíróságon 2012-ben kiszabott, egyenként hároméves börtönt letöltendőről felfüggesztett büntetésre módosították, és nem csupán Markó Attila képviselő, volt kisebbségügyi államtitkár esetében, hanem Marosán Tamás volt egyházkerületi jogász számára is, ami azt jelenti, hogy nem ismerték el az ellene felhozott vádpontok idén tavasszal bekövetkezett elévülését. A felfüggesztés próbaideje öt év, és bizonyos feltételekhez kötött. A harmadik, eleve felfüggesztett börtönre ítélt vádlott, Silviu Clim nyugalmazott igazságügyi minisztériumi jogász, valamint a kormányfőtitkárság és az igazságügyi minisztérium fellebbezéseit a táblabíróság elutasította, mert megalapozatlannak látja azokat, a Sepsiszentgyörgy város által benyújtott fellebbezést pedig elfogadhatatlanként dobták vissza. E három intézményt egyenként 500 lejes perköltség megtérítésére kötelezik, az Erdélyi Református Egyházkerületnek azonban elengedik azt az 1 137 856 lejes kártérítést, amelyet a buzăui bíróság szabott ki.
Az ítéletről a Markó Attila védelmét ellátó Eugen Iordăchescu bukaresti ügyvéd lesújtva nyilatkozott: szerinte törvénytelen és megalapozatlan döntés született, hatalmas ítélkezési tévedés történt, ezért „nincs más hátra, meg kell támadnunk az Emberi Jogok Európai Bíróságán”. Ugyanezt erősítette meg az egyház védelmét ellátó Kapcza Mikolt ügyvéd is, aki az alapfokúnál emberségesebbnek, de ugyancsak elhibázottnak tartja a ploieşti-i döntést, és elkerülhetetlennek tartja a további küzdelmet: az egyháznak ugyanis meg kell védenie – most már nemzetközi fórumon – a tulajdonjogát, a vádlottaknak pedig az ártatlanságukat.
Markó Attila elérhetetlennek bizonyult, egy rövid üzenetet tett közzé Facebook-oldalán a következő szöveggel: „Elnézést kérek mindenkitől – sajtótól, kollégáktól –, de nem tudok most senkivel beszélni. Előttem semmi különbség nincs a felfüggesztett vagy a végrehajtandó büntetés között annak az érdemi kérdésnek a tükrében, hogy a Székely Mikó Kollégium a református egyház tulajdonát képezte, azt érvényes román jogszabályok szerint jogosan visszaszolgáltattuk, és amelyet ezzel a döntéssel visszaállamosítottak. Természetesen az nem is kérdés, hogy ezt az ügyet a strasbourgi emberi jogi bíróság elé visszük.”
A magyarság és a jogállamiság arculcsapása
A 700 ezres erdélyi reformátusságot csapták arcul, nevezték hazugnak, csalónak, ezért az egyháznak újra kell gondolnia a román államhoz fűződő viszonyát – nyilatkozta Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke a Mikó-ügyben kihirdetett jogerős ítéletről. „Huszonöt év jogállamiságába vetett hitünk dőlt meg ezzel ma, és olyan állapot állt elő, amivel a román állam jelezte a reformátusoknak, kisebbségeknek, hogy nem ugyanazok a jogok illetik meg, mint bárki mást” – mondotta. Szomorú és lesújtó üzenet ez a román állam részéről, amely súlyosan károsítja azt a lojalitást, amellyel a reformátusok ezekben az esztendőkben viseltettek a román állam iránt – tette hozzá. Kató Béla szombatra rendkívüli egyházkerületi közgyűlést hív össze Kolozsvárra a Kétágú Templomba, ahova a közgyűlési tagokon kívül a gyülekezetek képviselőit is várják, hogy közösen döntsenek a hogyan továbbról. A püspök számára a Mikó-ügyben hozott ítélet nem egy épületről szól, hanem erkölcsi kérdés, mert azt a látszatot kelti, hogy a reformátusok olyasmit követelnek, ami nem volt az övék. „Ez a visszaállamosítás azt üzeni: ebben az országban bármikor, bármi megtörténhet. Az összes iskolánk ebben a helyzetben van, ettől kezdve bármikor, bármit vissza lehet venni, hiszen ha nem ismerünk el egy dolgot, és nem akarjuk azt beismerni, akkor bármikor lehet találni olyan jogi vesszőhibát, amivel bármit meg lehet tenni” – vélekedett.
lláspontját az egyházkerület elnöksége közleményben erősíti meg.
Kelemen Hunor RMDSZ-elnök szerint veszélyes precedenst teremtett a Ploiesti-i Táblabíróság azzal, hogy érvénytelenítette a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium épületének visszaszolgáltatását, és felfüggesztett börtönbüntetésre ítélte az ügyben eljáró restitúciós bizottság tagjait. Az igazságszolgáltatás ítéleteit nem szokás kommentálni, de ebben az esetben kivételt kell tenni – vélekedett, és közölte: igazságtalannak tartja az ítéletet „az egyházzal szemben, azokkal szemben, akik a törvényt alkalmazták, azokkal szemben, akiktől a kommunista diktatúra ingatlanokat kobozott el. Az ítélet megnyit egy kaput, amelyen keresztül a hasonló módon meghozott visszaszolgáltatási döntések érvénytelenítését kérhetik. Veszélybe kerül mindaz, amit az elmúlt két évtizedben tettünk a visszaszolgáltatás terén.”
Az egyetlen igazságos döntés az lett volna, ha az egyháznak hagyják az iskolát, Markó Attiláékat pedig felmentik, bocsánatot kérnek tőlük, és esetleg kártérítést is adnak nekik azért a feszültségért, aminek az elmúlt években alaptalanul kitették őket – nyilatkozta Antal Árpád sepsiszentgyörgyi polgármester, aki az enyhített ítéletet is vérlázítónak tartja. „Nem tudok örülni annak, hogy a városé lesz a nagy értékű ingatlan, mert mindennél fontosabb az igazság, és itt igazságtalanság történt. Az a gyanúm, hogy a nagy igazságtevési hullámban szándékosan összekeverik a valós korrupciós ügyeket az erdélyi magyarság jogos követeléseivel, és ez precedensértékű lehet, ezek után bármelyik egyháztól bármit elvehet az állam” – vélekedett az elöljáró, aki tegnap este Kolozsvárra utazott, hogy Kató Béla erdélyi református püspökkel és Kelemen Hunor RMDSZ-elnökkel megbeszéljék a történteket és a következő lépéseket.
A magyar kormány is megdöbbenéssel értesült a Markó Attilát, az RMDSZ parlamenti képviselőjét, a restitúciós bizottság tagját felfüggesztett börtönbüntetéssel sújtó, a ploieşti-i táblabíróság által hozott jogerős ítéletről – közölte Semjén Zsolt, a magyar kormány nemzetpolitikáért felelős miniszterelnök-helyettese, aki szerint az is elfogadhatatlan, hogy egy korábban az egyháznak visszaadott intézményt, a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégiumot újraállamosítják. Az egyház és a magyarság szempontjából is elfogadhatatlan, hogy Romániában a jogerősen visszaszolgáltatott egyházi és közösségi ingatlanok visszaállamosítására törekednek – szögezi le Semjén Zsolt.
Demeter J. Ildikó
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Zászlóháború a parlamentben
Az 1994/75-ös zászlótörvény négy módosító javaslata is szerepel a parlament napirendjén, és ezek közül csak egy, az RMDSZ kérésére született, a közigazgatási egységek zászlóhasználatát szabályozó elfogadható, a többi különböző mértékben büntetné (akár börtönnel is) a román nemzeti lobogón kívüli zászlók használatát. Mindezt Klárik László szenátor mondta el annak apropóján, hogy tegnap a szenátus hallgatólagosan elfogadta a liberálisok igen szigorú jogszabályát, mely bűncselekménnyé nyilvánítja azokat a szimbólumhasználati kihágásokat, amelyek eddig csak egyszerű szabálysértésnek minősültek.
A Nemzeti liberális Párt kezdeményezését majdnem az összes liberális szenátor aláírta, negatívan véleményezte azonban a törvénykezési testület, a kormány, a szenátus jogi és közigazgatási bizottsága. Nem tűzték napirendre, és tegnap lejárt a határidő, így hallgatólagosan elfogadottnak tekintik a jogszabályt, mely esetében a képviselőház mondja ki majd a döntő szót. A liberálisok javaslata rendkívüli módon szigorítaná a korábbi jogszabályt, ha elfogadják, akkor például akár börtönnel is büntethető az a polgármester, aki nem viseli a piros-sárga-kék mellszalagot, vagy más zászlót is kitűz hivatalára a román nemzeti lobogó mellé.
A liberálisok javaslata tulajdonképpen csak rátromfolt az SZDP-sek kicsit korábban beterjesztett módosító indítványára, amely ugyan nem utalta büntetőjogi kategóriába a szabálysértéseket, de jelentős pénzbírság kirovását javasolta a szabálysértésekért, 30 ezer és 100 ezer lej közötti összegre bírságoltatnák nemcsak a hivatalosságokat, de azokat a magánembereket is, akik saját házukra tűznek ki más zászlót, mint a román lobogót. Ennek a jogszabálynak egyik pontja tenné kötelezővé az iskolákban a román himnusz éneklését – hívta fel a figyelmet Klárik. A szenátuson ez is hallgatólagos jóváhagyással ment át, a képviselőházban várja, hogy napirendre tűzzék. A harmadik jogszabály lehetővé tenné, hogy a területi közigazgatási egységek használják saját zászlójukat, ezt a szenátus szeptember 30-án megszavazta, a képviselőházban elakadt, és van még egy tervezet, amelyet az időközben függetlenné vált Bogdan Diaconu képviselő nyújtott be, és amely betiltaná az „etnikai jellegű zászlók használatát”. Ez is a szenátusban van, és a napokban jár le a hallgatólagos elfogadás határideje – derült ki a Klárik által bemutatott dokumentumokból. Klárik László felhívta a figyelmet, hogy a román politikai pártok közül egyik sem viszonyul baráti módon a magyarkérdésekhez, tulajdonképpen csak akkor tesznek pozitív gesztusokat, ha érdekeik azt kívánják, többnyire olyankor, amikor az RMDSZ valamelyikükkel közösen kormányoz. Az SZDP jelen pillanatban „egy elég perverz játékot űz, olyan, mintha egyik kezében ostor lenne, a másikban cukorka, és azt használja, amely éppen az érdekeinek megfelel” – fogalmazott Klárik a két szociáldemokrata jogszabályra utalva. A helyzet alakulásának függvényében bármelyiket elővehetik és elfogadtathatják a parlamentben. Kiemelte, ezzel nem a kormányzati szerepvállalás mellett kíván érvelni, csupán felhívta a figyelmet, hogy egyik párt sem szeret bennünket, engedményeket legfennebb akkor tesznek, ha szükségük van a szavazatainkra. Felidézte, hogy az RMDSZ éppen azért szeretné alkotmányba iktatni, hogy a magyarság nem kisebbség, hanem államalkotó tényező, mert akkor elkerülhetőek lennének a fentebb említett zászlótörvények. „Mi itthon szeretnénk érezni magunkat ebben az országban, és ehhez az is hozzátartozik, hogy szimbólumainkat szabadon használhassuk. Ezek nem valaki ellen irányulnak, hanem saját magunk megerősítését szolgálják. Törvénnyel, kényszerítő eszközökkel nem lehet tiszteletet kivívni, szeretetet pedig még annyira sem” – hangsúlyozta a háromszéki szenátor.
Farkas Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Ne tekintsék engedménynek az autonómiát (Székely Nemzeti Tanács)
A Székely Nemzeti Tanács (SZNT) vezetői azt szorgalmazták az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának Genfben zajló kisebbségi fórumán, hogy a nemzetközi közösség ne tekintse a konfliktusokat lezáró engedménynek a kisebbségi autonómiaformákat.
Az SZNT Izsák Balázs elnök által vezetett küldöttsége kedden és szerdán vett részt a genfi fórumon, melyet azért hívtak össze, hogy megvitassa azt a dokumentumtervezetet, amely a kisebbségek elleni erőszak témakörében megalapozza és kiegészíti az Izsák Rita független jelentéstevő által előterjesztett tervezetet. Az SZNT képviselői felszólalásukban nyomatékosították, hogy a dokumentumnak az inkluzív döntéshozatal legjobb eszközeként kell utalnia a területi és a kulturális autonómia különböző formáira. Úgy vélték, hogy a nemzetközi közösség országainak „meg kell haladniuk azt a szemléletet, amely a konfliktusokat lezáró engedményként kezeli a kisebbségeknek biztosított különböző autonómiaformákat”. Szerintük ugyanis az autonómiaformák „az alapvető emberi jogok garanciái, a demokratikus egyensúly intézményei, az államok közötti kapcsolatokban pedig a tartós stabilitás tényezői”. Az SZNT képviselői utaltak az Európa Tanács 2003-ban elfogadott 1334-es határozatára, mely Andreas Gross svájci képviselő jelentése alapján született. Azt tartották a dokumentum előnyének, hogy nem egyoldalúan közelíti meg a kérdést, hanem a kisebbségeivel szemben gyanakvó államok félelmeit is lebontja, kimondva, hogy az autonómiából származó előnyök nem áshatják alá az államok nemzetközileg elismert határait. „A konfliktusok megelőzéséhez az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa azzal is hozzá tud járulni, hogy az Európa Tanács idézett határozatában megfogalmazott elveket és ajánlásokat a nemzetközi közösség szintjén megerősíti, hogy ezek az emberi jogok a demokrácia és a béke előmozdítóivá váljanak az egész világon” – közölte a genfi tanácskozáson ismertetett álláspontját az SZNT. A Székelyföld autonómiájáért küzdő szervezet képviselői szerint az ENSZ-nek ösztönöznie kell „a kisebbségvédelemre vonatkozó legjobb gyakorlatoknak a tagállamok közötti cseréjét”.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Ezt siratja a gyülekezet apraja-nagyja (A kökösi unitárius templom orgonái)
„A tűzben elnémult gyönyörű orgona… Ezt siratja a gyülekezet apraja-nagyja.”
A freskókkal díszített műemlék templom karzatán állok, és elképzelem az ottani orgonát, pusztulásának képeit. A kökösi orgonák története érdekes és tanulságos, tanúja annak az áldozathozatalnak, erőfeszítésnek, amelyet egy zeneszerető közösség temploma hangszereiért tett.
A templom első orgonájáról való feljegyzést az 1827-ben tartott püspöki vizsgálószék jegyzőkönyvében találtam meg: „A Mennyezete most festékes és tarkán párkányosan táblázva a nap nyugati Kar hasonlólag tarkásan festett, a Nap keleti éneklő Karon pedig, melynek feljárója a Templomból Grádicson vagyon, márványosan festett borítékú Közepibe vagyon helyeztetve egy 5 mutatios, hátul nyomó Claviaturáju, Ekklésia tagjai személyes adományaikból készített szépen megfestett tzirádájú Orgona”. Szíjjal húzott hangszer volt, mert megjegyzik az iratok, hogy a harangozó „orgona húzás körül is mereibe negligens”.  Az 1848-as forradalom idején a falu szomorú sorsában az egyházközség is osztozott, „ezüst, ónedények, szövetek, ládák, levelek és könyvek (…) mind elraboltattak”. Az erdélyi orgonakészítés és -javítás történetének szempontjából érdekes adatra bukkantam: 1859-ben „Gondnok atyafia előterjeszti az orgona megromlása kijavíttatását. Ekklésiánk méltánylá észrevételét és határozza, hogy legsürgösebben tudósítsa a zabolai énekvezér Urat, hogy jöjjön le és ha edgyezhetünk, ujjítsa meg Szt. Mihály napra”. Pozsony Ferenc akadémikus, néprajzkutató Zaboláról szóló könyvéből kiderül az énekvezér neve: Szabó Lajos, akiről az író megjegyzi. „1848-ban még azt is feljegyezték, hogy a kántortanító kitűnő orgonista”.  Valószínű, hogy értett az orgonák javításához is. Szépen szolgált az orgona egészen 1890-ig, amikor egy orgonaművész, Pálfi Jenő, „ajánlkozott a már ugyis szándékolt romlott orgonánk javítására”. A vállalkozó a fúvókat kijavította és újrabőrözte, a gépezetet kijavította és a szélládában levő szelepeket újrabőrözte, új rugókkal látta el. De ugyanúgy a fából és cinből készült sípokat is kijavította, valamint egy kemény vászonnal az orgona tetőzetét beborította por ellen, és „az elősípok háta mögét egy vékonyabb vászonnal bevonta”. Mindezen javításokért az orgonamester 60 forintot kapott. A javítás nem tudta megoldani a felmerülő problémákat, ezért 1895-től létrehoztak egy orgonaalapot, amelyet állandóan növeltek az egyházközség hívei adományokkal és az e célra szervezett bálok bevételével. Az egyházközség aranykönyvében az utolsó adományozás 1924-ből, az új orgona megépítése utáni évből való. Emellett 1919-ben egy harmónium vásárlása érdekében is gyűjtenek, 112 személy 3003 koronát adományoz. Az egyházközség 1921-ben megbízza a lelkészt, hogy tárgyaljon a brassói Carl Eischenk orgonaépítő mesterrel egy új orgona építésének ügyében. Az egyházközség felajánlja, hogy a régi orgona újrahasznosítható részeinek felhasználásával tegyen egy árajánlatot. Az orgonamester küld egy költségvetést, mely szerint „20 000 lei körül fog az orgona kerülni”. A költségvetésbe belefoglalt változatok (regiszterek) mellett a keblitanács egy erősebb változat (oktáv) elkészítését is kéri. A kérdés, mint mindig, a pénz előteremtése volt. A lelkes kökösi közösség erre is talált megoldást. Az E. K. Tanács Kolozsvárról küldött levelében „beleegyezését adja abban, hogy a Harmonium alap vagyonát 3652 L., a Közgazdaság 1921. évi számadásán szereplő maradványt 3606 L., továbbá a Templom alaptól is a még a hívek adományai által nem fedezhető összeget” az orgona készítésére fordítsák. Óriási erőfeszítés egy kis közösség részéről! 1922 április 14-én megkötik Kökösben a szerződést. Az orgona elkészítéséhez a karzatot kibővítették. Egy évvel a szerződés aláírása után, 1923 áprilisában a jegyzőkönyvek a kész orgonáról tudósítanak: „A keblitanács az orgonával meg van elégedve, annak úgy kiállítása mint hangja a keblitanács tetszését megnyerte s így az orgonát az építőtől átvette.” Carl Eischenk 1000 lej értékben a régi orgona fúvóját, játszóasztalát és a sípokat átvette.
Az egyházközség lassan tud fizetni, az orgonaművész levélben kéri az egyházközséget, hogy a 32. orgonájáért járó összeget egyenlítse: „kérem szépen amennyire lehet nekem jövő vasárnapra a szenteléskor valami pénzt is adni”... A kor dokumentumai megőrizték a segédmunkások nevét is: Lűtz Vilmos, Orbán Ferencz, Stáncsuj János és Martis János. Az egyházközség az orgona szentelését 1923. november első vasárnapjára tervezte. Erre az eseményre Ferenc József unitárius püspököt kérték fel, de „koránál fogva nem jöhetvén, helyette dr. Boros György egyházi felügyelőt küldi ki és bízza meg az orgona felszentelésével”. A főpásztori levélből idézek: „Fogadjátok főpásztori áldásomat, felszentelendő orgona hangjai is szolgáljanak hithűségetek, búzgóságotok és áldozat készségetek fokozására, megszilárdítására.” A hangszer „7 szóló és 2 szerkezeti változattal biró, pedálos orgona”. A szentelésen felolvasott orgonatörténetből még megtudjuk, hogy a sípokat külföldről rendelték, és ezek kései érkezése miatt kellett a felszentelést újratervezni. Sajnos, a kökösi hívek nem örvendhettek sokáig az orgona hangjainak: 1954 nov. 21-én a helybéli lelkész vall: „… éjfél után 1 órakor érkeztem haza. A templom és a papilak alig 100 méterre fekszenek egymástól. Semmi füstszagot nem éreztem. Csendesen havazott. Éjfél után 2 óra lehetett, amikor elaludtam. 3 órakor feleségem arra lett figyelmes, hogy a harangokat verik félre. Felkeltem és az ablakhoz futottam. Ekkor még semmit nem láttam. Kiáltások hangzottak. Ég az unitárius templom! Egy vödör vízzel a templomhoz szaladtam. A templom keleti oldala, ahol az orgona volt, már égett. Akik korábban érkeztek és belsejébe tudtak menni, különös hírről beszéltek. A lángok valósággal ugráltak a padokon, mintha gyúlékony anyaggal lettek volna leöntve. Ablakok, ajtók épek voltak, nyomokat nem látni. A szószékterítőt, az Urasztalát és terítőjét megmentették, egyéb minden elégett. Az üszkös romok felett du. 3 órakor (22-én) istentiszteletet tartottunk, amelyen egyházi éneket Kiss Dénes énekvezér fia vezetett.”
Ennek az orgonának elvesztése után, sajnos, nem épült újabb, harmóniummal és elektromos orgonával kísérték és kísérik a kökösiek az istentiszteleti énekeket. Ottjártamkor az idős harangozó asszony felsóhajtott: „Milyen jó lenne az orgona, az az igazi!” Reméljük, Isten segedelmével a kökösi unitáriusoknak sikerül orgonát építeniük, hisz többször bebizonyították kitartásukat.
Márk Attila
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Tiszta kezek ígérete
Korrupciótól fertőzött országban élünk, és ez befolyásolja mindennapi életünket. Első számú ellensége a szabad versenynek, amely elgáncsolja az újító szellemet. Nem kell félnünk kimondani, hogy sürgős változásra van szüksége az országnak. Hatékony igazságszolgáltatással és szakmailag felkészült bűnüldöző szervekkel a "dolgok megváltoztathatók" – üzente tegnap a frissen megválasztott államelnök a Korrupcióellenes ügyészség munkatársainak. A jogállamiság Kelet- Európában című tanácskozáson korlátlan támogatásáról biztosította ebben a harcban az ügyészeket, akikről egy világbanki jelentés is elismerően szól. Ugyanis az uniós átlagnál magasabb arányban, az esetek több mint 90 százalékában döntöttek a vádhatóság javára a bíróságok. A látványos letartóztatások és házkutatások mindennapossá váltak az érinthetetleneknek vélt magas rangú politikusok kasztjában is. Sokan ettől várják a társadalmi megtisztulást. A visszafojtott népharag a jelenlegi politikai osztály távozását követeli. Az államelnök-választás második fordulójában ez jól mérhető volt. A külföldi választók sehol nem skandálták Johannis nevét, hanem a Ponta, takarodj! és ehhez hasonló jelszavakat üvöltötték. Az utóbbiban a negyedszázadnyi alkujátszmákban meggazdagodott korrupt maffiapolitizálás továbbéltetőjét látták, látják. De nemcsak a kommunista utódpártnak bélyegzett szocdemeknek szóltak a megdöbbentően nagyarányú protestszavazatok, hanem minden politikai alakulatnak is. Ez alól az RMDSZ sem kivétel. A megtisztulást tőle is elvárják a magyarok. Ráadásul a mostani kormánykoalíciós szereplésük farkasvaksága miatt nagyot buktak, amiért nem voltak összhangban a magyar közösség érzelmeivel. Talán az erdélyi szászra leadott szavazatok még idejében érkeztek ahhoz, hogy a szövetség megújulásának szükségességét jelezzék. Ha ez nem történik meg, akkor a két év múlva esedékes választásokon könnyen előfordulhat, hogy parlamenti képviselet nélkül marad a magyarság. A Toró-féle zsebpártok bukdácsolása bebizonyította, hogy nincs alternatíva az egységes, minden irányzatnak helyt adó szövetségre. De a kirekesztő szemléleten változtatni kell. Új, hiteles arcokra van szükség. Minden szinten. Ez valójában nem generációs kérdés, sokkal inkább a közszereplés íratlan szabálya. A politikai kompromisszumjátékokban akarva-akaratlanul mindenki besározódik, vagy hiteltelen lesz a be nem váltható igéretei miatt. Ez a sors vár majd a már-már messiásként ajnározott Johannisra is, de addig még bizonyíthatja, hogy összeférhetetlenségi ügye ellenére támogatja a korrupció felszámolását.
Karácsonyi Zsigmond
Népújság (Marosvásárhely)

Erdővidék lehetőségei
Hosszú az út, de a célba érés rajtunk múlik
Dr. Máthé Csongor, a Babeş–Bolyai Tudományegyetem földrajz karának adjunktusa szerint Erdővidék előtt hosszú és göröngyös út áll, amennyiben szembe kíván nézni a problémáival, és ki akar evickélni mai tehetetlen, sehova se vezető, kilátástalan állapotából.
A fiatal szakember vargyasi számazású, de már több éve Kolozsváron él: a baróti Tortoma Önképzőkör keretében tartott előadását (melynek az Erdővidék területfejlesztő szemmel – kihívások és lehetőségek címet adta) vitaindítónak szánta, a keretében felvetett témák mindegyike külön elemzést is megérne azok számára, akiknek kezében van vagy lesz Erdővidék sorsa. Már elöljáróban leszögezte, hogy a Brassó megyéhez tartozó erdővidéki községek, mint Ürmös, Apáca vagy Alsórákos gazdaságilag lepipálták a közigazgatásilag Kovászna megyéhez tartozó többi erdővidéki települést, a leggyengébben Bölön áll. De öröm az ürömben, hogy eladósodott önkormányzatok azért az Olton „inneni” Erdővidéken sincsenek.
– Barót megszűnt a térség „hajtómotorja” lenni, demográfiailag sem áll jól a szénája: legalább egy Kézdivásárhely nagyságú városnak kellene lennie ahhoz, hogy az egyébként Székelyföld határán fekvő Erdővidék gyűjtőpontjává válhasson – hangoztatta az előadó.
Másrészt, míg sokan a turizmus fellendülésétől várnák a gazdasági csodát Erdővidéken, Máthé megjegyezte: nincsenek itt olyan egetrengető táji adottságok, hogy azokkal a főnyereményt megüssük – egyébként is Erdővidék lemaradása a turisztika terén (is) nagyon nagy, az egyre csak telítődő piacra betörni sem könnyű. Véleménye szerint az önkormányzatok sokkal nagyobb szerepvállalására lenne szükség – élen a barótival –, hogy elsősorban befektetőket vonzzanak a térségbe, hiszen a csodát, mint fogalmazott, csak tőlük remélhetjük.
– A 21. század kihívásai már egy másfajta polgármestert és másfajta helyi tanácsot követelnek, nem lehet úgy gondolkodni, mintha a kilencvenes években lennénk – hívta fel a figyelmet.
Kötelező lenne ugyanakkor a gazdasági nyitás Brassó irányába: a dinamikusan fejlődő nagyváros csupán egyórányira van Erdővidéktől, ez pedig ma már nem távolság, és hiba lenne ezt a tényt figyelmen kívül hagyni. Szükség lenne a közbirtokosságok gazdasági erejének felzárkóztatására is – az erdő nagy kincse a vidéknek, de ha a faanyag csak rönk vagy fűrészáru formájában távozik innen, annak vajmi kevés haszna van. Megint más kérdés, hogy miért nincsenek helybéli tej-és húsfeldolgozók – ezekkel is be lehetne törni akár a brassói piacra, a termékek sikerének esélyét pedig növelné, ha azok erdővidéki márkanévvel lennének ellátva.
A turizmust csak nemzetközi szinten lehet elképzelni, nyitni kellene a román turisták fele is, a térség turisztikai promoválását egy nagyon erős online-felület által ugyancsak Barótnak kellene felvállalnia. Vannak lehetőségek a különböző pályázatokban is, ám itt megint az önkormányzatokra hárulna a feladat, hogy képzett szakemberek bevonásával útbaigazítsák a pályázni vágyókat. 
Böjte Ferenc
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

XIII. Csángó Napok
Csíkszereda és Csomafalva kitart
Még 2000-ben, a moldvai csángó gyermekek számára oktatandó magyar nyelv állami akadályoztatása idején született az a nemes kezdeményezés, hogy moldvai magyarokat hívnak meg egy napra Erdélybe. Úgy tűnik, a lelkesedés kifulladt, mára csupán Csíkszereda és Gyergyócsomafalva élteti a lángot. Pedig volt nálunk is, Sepsiszentgyörgyön, Kézdivásárhelyen és Zabolán...
November 29–30-án Csíkszeredában és Gyergyócsomafalván a somoskai hagyományőrzők lesznek a Csángó Nap vendégei. A Hargita Megyei Kulturális Központ főszervezésében már tizenharmadik alkalommal tartják meg a Csángó Napot, melynek rendezvényei a moldvai csángó kultúra értékeire irányítják a figyelmet.
Csíkszeredában november 29-én, szombaton 18 órai kezdettel a Városi Művelődési Ház nagytermébe moldvai csángó zenére és táncra hívják az érdeklődőket. Az est programja a Somoskai Hagyományőrző Csoport bemutatkozásával kezdődik, és a Csángó Továbbtanulók Közösségének néptánc-összeállításával folytatódik. A Kalagor Együttes tagjainak és barátaiknak Hangulatok Moldvából című koncertjével folytatódik az est, majd mindenkit várnak a záró táncházba, ahol a talpalávalót a fellépők biztosítják. Zenélnek: Samu Imola (ének), Ségercz Ferenc (furulya), Kelemen István (hegedű) és Csibi Szabolcs (koboz).
November 30-án, vasárnap 9.30-tól a Millenniumi templomban a moldvai csángókért szól a harang, a szentmisén az ünnepi hangulat megteremtéséhez a Csángó Továbbtanulók Közössége járul hozzá. 
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Magyar–magyar dilemmák
Bárdi Nándor múlt és jelen kapcsolatáról
A kézdivásárhelyi Református Kollégiumban múlt pénteken elhangzott a Kós Károly Akadémia Alapítvány idei utolsó előadása Erdély(i) politika Bukarest és Budapest között címmel, Bárdi Nándor, a Magyar Tudományos Akadémia Kisebbségkutató Intézetének tudományos főmunkatársa tolmácsolásában. A történész nemcsak az erdélyi magyarság kisebbségi múltját foglalta össze, hanem, a történelemből levonható következtetésekre alapozva, a jövőben rejlő lehetőségeket is elemezte, kihangsúlyozva, a járható utat a humánerőforrások fejlesztésében látja.
 Az erdélyi magyarok sorsa 1918 után folyamatosan egy olyan politikai játszma keretei között zajlott, amelyben a bukaresti és a budapesti kormányzatok mellett az erdélyi román és az erdélyi magyar politikai elit is részt vett. Bárdi négy korszakot különített el, és ezeken belül felvázolta a pozíciókat, a kulcsproblémákat és a stratégiákat. 
A legfontosabb töréspontként az 1944–1948 közötti időszakot mutatta be, amikor megszűnt a magántulajdon és a jogállamiság, eltűntek a zsidók és a németek, és az erdélyi kérdés a magyar–román viszonyra redukálódott. A magyarság csonka társadalommá vált, és a két világháború közti magyar kisebbségpolitikát a Románia magyarságpolitikáján belüli, vélt vagy valós egyéni érdekképviselet váltotta fel. Az előadó megállapítása szerint, míg a két világháború között az erdélyi magyarság szociológiai értelemben Erdélyben nem volt kisebbség (hiszen a nagyvárosi életben, az iparban, kultúrában, szolgáltatásokban meghatározó szerepet töltött be), addig az államszocializmusban az erdélyi városok homogenizálása, az erdélyi román falvak lakosságának városba költöztetése társadalmi, gazdasági értelemben is az államot meghatározó nemzetesítésnek alárendelt csoporttá vált.
Az előadás második része a kettős állampolgárság kérdéskörével foglalkozott, amit a magyarság, mint kisebbségi politikai közösség integrációjának (az autonómia megadásának) elutasítására és a magyar–magyar viszonyban kialakult transznacionális helyzetre vezetett vissza. Ez utóbbi lényege, hogy már a Székelyföldön is három generáció lényegében magyarországi médián szocializálódott.
Bárdi szerint a 2004-es népszavazás nem a külhoni magyarokról szólt (hanem Gyurcsány és Orbán harcáról, amelyben csak eszköz volt a nemzeti érdekek másként értelmezése), és lényegében a határon túli magyar ügyek mindig a magyar bel- és pártpolitika függvényében működtek.
Fontos fordulatként Magyarországnak a külhoni magyarokhoz való viszonya változását emelte ki, hiszen ha már állampolgárok, akkor a magyar/magyarországi politikai közösség részét képezik mint diaszpóra, és nem kell önálló politikai közösségként kezelni Budapest felől sem. Szakértői dilemmaként is ezt, illetve azt határozta meg, hogy a nemzeti reintegráció mennyiben pótolhatja a magyarországi politikai közösség, az ottani érdekkonszenzusok létrejöttét.
Jancsó Katalin
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)