Választástól választásig
Javában zajlanak a tárgyalások az új összetételű kormány alakításáról, miután az RMDSZ távozott Pontáék mellől, a szövetség helyét pedig a Călin Popescu Tăriceanu mögé felsorakozó volt liberálisok vették át, különösebb meglepetés viszont nem ígérkezik.
Sem a nemzeti kisebbségek nem vonulnának ellenzékbe, sem az Oprea-féle alakulat nem szívesen hagyná a bársonyszékeket, s mint tegnap formális döntés révén is megerősítették, az államfőválasztást elveszítő szociáldemokraták is ragaszkodnak a kormányzáshoz, értékelésük szerint arról nem mondtak ítéletet a választók. Victor Ponta egyébként alighanem ennek köszönhetően maradhat még a párt élén: bár a teljhatalmat nem sikerült megszerezniük, befolyásnak azért az sem kevés, ha a pénzosztást ők bonyolíthatják le. Márpedig a tét nem kicsi: éppen a költségvetés összeállítása következik, nem mindegy tehát, hová mennyi pénzt irányítanak. Annál is inkább, mert az időt választástól választásig mérő politikusok szeme előtt máris ott lebeg a következő megmérettetés: a 2016 tavaszán, tehát kevesebb, mint másfél év múlva esedékes önkormányzati voksolás. Akkor pedig valamilyen eredményt, beruházást fel kell mutatniuk a helyi kiskirályoknak, vörös báróknak, szociáldemokrata tanácselnököknek, polgármestereknek. Kérdés csak az, a jövő évi költségvetés mekkora teret enged majd a beruházásoknak, főként, ha igaz, amit a kormány képviselői hangoztatnak, hogy van elég pénz a beharangozott szociális intézkedésekre, semmiféle adóemelés nem lesz, mi több, csökkenhetnek egyes terhek, közben pedig az államháztartás hiánya sem növekszik. Kisebb közgazdasági csoda lenne, ha mindez valóra válna – de Pontáék felelőtlenségét ismerve az sem elképzelhetetlen, hogy a valóságtól elrugaszkodott büdzsét tervez a hatalom, arra számítva: ha a jobboldal készül átvenni a kormányzást valamikor a következő esztendőben, hát majd fizessék ők a számlát. Mert hozzászokhattunk már: mifelénk az időt választástól választásig mérik, a stratégiai gondolkodás, hosszú távú tervezés egyelőre ismeretlen fogalom a politikai elit elsöprő többsége számára. Farcádi Botond
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Bűncselekmény lehet az idegen zászló használata
Bűncselekménynek minősítené, és 10 ezer lejig terjedő bírsággal büntetné a más államok zászlóinak „szabálytalan” kitűzését Romániában egy törvénytervezet, amelyet vita nélkül elfogadottnak nyilvánított tegnap a szenátus – közölte az Agerpres hírügynökség.
A tervezetet a jelenleg ellenzékben politizáló – a megválasztott, de még hivatalba nem lépett elnök, Klaus Johannis által vezetett – Nemzeti liberális Párt (NLP) törvényhozói terjesztették a parlament elé azt követően, hogy 2013 elején a magyarság nyílt szembeszegülését váltotta ki a Ponta-kormánynak a székely jelképek ellen indított „hadjárata”.
Az NLP javaslata szerint a román nemzeti jelképek használatának korlátozását 20 ezer lejig terjedő bírsággal büntetnék. A zászlókkal kapcsolatos bűncselekményt vagy kihágást a megyei prefektusok, illetve megbízottjaik, a rendőrség és csendőrség állapíthatja meg. A törvény értelmezési vitáit a tervezet úgy kerülné el, hogy minden esetben prefektusi engedélyhez kötné az idegen zászlók a közintézményekre való kitűzését.
A hatályos jogszabályok szerint más államok lobogóit csak nemzetközi eseményeken, hivatalos ünnepeken szabad kitűzni Romániában. A nemzeti kisebbségek jelképeinek használatáról egy 2002 márciusában hozott kormányhatározat rendelkezik. „Az országos szervezetekbe, szövetségekbe vagy egyesületekbe tömörült etnikai kisebbségek sajátos akciókon használhatják saját megkülönböztető jeleiket” – olvasható a hivatalos közlöny magyar nyelvű kiadásában. A törvényhozás feladatmegosztása szerint ebben a kérdésben a képviselőházé lesz a döntő szó. A székelyzászló-üggyel összefüggésben további három törvénytervezet szerepel még a bukaresti parlament napirendjén.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Hírsaláta
EZREK MENNEK, KEVESEN JÖNNEK. Az egészségügyi rendszer legsúlyosabb gondja továbbra is az orvosok kivándorlása: évente több mint 2700 orvos megy el az országból, és csupán 30–40 tér vissza. Így az ultramodern kórházak nemsokára múzeummá válnak – jelentette ki Vasile Astărăstoae, az Orvosi Kamara elnöke, aki szerint az orvosok itt tartásához vissza kell adni a méltóságukat.
Fontos lépés, hogy 2014-től az orvosok már nem számítanak köztisztviselőknek, de vannak még rendezetlen kérdések. Így minél előbb a parlamentbe kell kerülnie az orvosi működés törvényének, jelenleg sem az orvosok, sem a páciensek nem védettek. A páciens nem részesül kártérítésben, ha kárt szenvedett, az orvos pedig nem védett, ha ez az ő hibáján kívül történt. Az új törvény hozzásegíthet ahhoz, hogy kissé leállítsuk a kivándorlást – vélekedett a kamaraelnök. (Mediafax)
MÉGISCSAK KELLENE AMNESZTIA. Kollektív megkegyelmezésre vonatkozó törvénytervezetet készül benyújtani Nicolae Păun SZDP-s képviselő, melyben mindazok büntetését elengedné, akik nem erőszakos bűn­cselekményekért kaptak egytől öt évig terjedő börtönbüntetést. Nicolae Păun és Mădălin Voicu volt annak az amnesztiatörvény-tervezetnek a kezdeményezője is, amelyet a képviselőház másfél évig halogatott, de a Klaus Johannis elnökké választása utáni második napon mindössze egy ellenszavazattal elutasított. Az SZDP szóvivője, Gabriela Firea határozottan állítja, hogy a pártnak „semmi köze nincs a kollektív kegyelmi törvény kidolgozásához vagy támogatásához”. (Hotnews.ro)
TÖMEGES ELŐLÉPTETÉS. Közel húszezer belügyminisztériumi alkalmazottat léptettek elő a december elsejei állami ünnepen, egyharmaduk a rendőrség munkatársa, de csendőrök, katasztrófaelhárításban dolgozók és határrendészek is szép számban kapnak magasabb hivatali besorolást (és ehhez igazított fizetést). A december elsejei előléptetést törvény szabályozza, ezenkívül a saját fegyvernem napján megengedett, más időpontban csak rendkívüli érdemek esetén. (Ziare.com)
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

A Székely Hadosztályra emlékeztek
A Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom (HVIM) kézdivásárhelyi szervezete a volt hadapródneveldénél em­lékezett a Székely Hadosztály megalakulására és rótta le kegyeletét a legendás parancsnok, Kratochvil Károly (1869–1946) szobránál.
A hétfői ünnepségen a Székely Nemzeti Tanács, a Kézdivásárhelyi Székely Tanács (KSZT), a Történelmi Vitézi Rend és a Székely Helyőrség is képviseltette magát. Beke István, a HVIM kézdivásárhelyi elnöke méltatta a hadosztály parancsnokának elévülhetetlen érdemeit, majd Szima Csaba helytörténész, a KSZT-elnöke tartott előadást a Székely Hadosztályról.  Tóth Bálint, a HVIM erdélyi szóvivője egy független Er­délyről szólt, amely szavatolná Székelyföld autonómiáját is. Lukács Tímea Kárpáti Piros­ka versét szavalta el. A kegyelet koszorúinak elhelyezése után az ünnepség a magyar és székely himnusz eléneklésével ért véget. A megemlékezésen két rendőr- és egy csendőrkocsiból figyelték a tömeget, többen filmeztek, illetve fényképeztek. Beke István meg is köszönte a rendezvényt filmező rendőrségi „videósnak”, hogy éberen figyel és „dolgozik”.
Iochom István
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Konferencia a temesvári eseményekről (Európai Parlament)
Konferenciát és kiállítást szervezett tegnap az Európai Parlament (EP) brüsszeli székházában Tőkés László a temesvári eseményekről, valamint az 1989-es fordulatot követő negyedszázad tapasztalatairól. Tőkés az 1989: Befejezetlen forradalom? című konferenciát megnyitó beszédében a 25 évvel ezelőtti temesvári eseményekre tekintett vissza, és megállapította: az nem tartozik a múlt lezárt kategóriái közé, hanem egy folyamat kezdetének tekinthető, amely azóta is tart. A múlt és a jövő küzdelmét időnkénti visszarendeződés, illetve meg-megújuló lendület jellemzi – mondotta, és célként fogalmazta meg, hogy tegyék mindenütt visszafordíthatatlanná a rendszerváltozást. Németh Zsolt, a magyar Országgyűlés külügyi bizottságának elnöke szintén azt emelte ki előadásában, hogy az események kettős jellege miként akkor, ma is tetten érhető: a szabadság felé való elmozdulással szemben újra és újra fellépnek az autoriter ellenerők. Az 1989-es temesvári események során a magyar és a román nép közötti szolidaritásnak kulcsszerepe volt, és ekkor bekövetkezett „a teljes etnikai megegyezés pillanata”. A következő év márciusában azonban Marosvásárhelyen már sikerült a magyarokra uszítani a románokat – emlékeztetett. Németh szerint a két vonulat „a mai napig tusakodik egymással Romániában”. A Székely Mikó kollégium ügyében hozott ítéletet úgy értékelte a fideszes politikus, hogy az „nyílt puccskísérlet a restitúció leállítására”. Szerinte a restitúció elakadt, alapvető eredmények kérdőjeleződtek meg, és félőnek mondta, hogy más romániai kisebbségi egyházak ügyében is ez történhet. Hogy a két vonulat közül melyik kerekedhet majd felül, ezt illetően Németh Zsolt szerint új esélyt jelenthet Klaus Johannis államfővé választása, hiszen az új elnök szász, és nyilván átérzi a kisebbségek nehézségeit. A konferencián Magyarország elmúlt 25 évének tapasztalatairól szólva Schöpflin György fideszes EP-képviselő azt mondta: ami Magyarországon történt, az puha átmenet. Schöpflin szerint az előző rendszerből nagyon sok mindent sikeresen átmentettek, és a régi hatalom után kialakult „új nómenklatúra” számos pozíciót „megszállt”, nem engedett át a választások útján hatalomra kerülő elitnek, egyfajta „kettős hatalom” alakult ki az országban. Ez a nómenklatúra „magához csatolta a balliberális, a vele szemben korábban kritikus értelmiséget”, valamint fiatalokat is képes toborozni – mondta a magyar EP-képviselő.
A konferencián Gazda Árpád, akit 1989 novemberében több napra be is börtönöztek a hatóságok, a temesvári eseményekre visszatekintve – szemben a különböző összeesküvési elméletekkel – úgy vélekedett: lehet, hogy voltak különböző titkosszolgálati forgatókönyvek a népfelkelés befolyásolására, de az események elindítóit és a tömegmegmozdulások résztvevőit nem ilyen titkosszolgálati szálak mozgatták.
A konferencia után az Európai Parlament brüsszeli épületében – szintén Tőkés László szervezésében – megnyitották a Temesvárról Európába című kiállítást.
 
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Zöldingesek masírozása
Nincs rendjén, hogy Sepsiszentgyörgy városában 2014. december elsején idegen csürhe úgy ünnepelje Románia nemzeti ünnepét, hogy annak leple alatt sovén gyűlöletet uszítson. A 2000-ben alakult Új Jobboldal (Noua Dreaptă) nevű szervezet, amely a Vasgárda ordas szellemiségét folytatja, ma is köztünk grasszál. Bár Zelea Codreanut II. Károly király parancsára (1938. november 30-án) agyonlőtték, eszméit nem végezték ki, közöttünk hirdeti ma is a román kizárólagosságot. A lobogtatott keltakeresztes zászló, a hivalkodó zöld ing arra utal, hogy a fasiszta típusú provokációkat rendőri védelem övezi.
Az elmúlt években Kolozsváron magyar fiatalokat vertek meg, mert március 15-én magyarul beszéltek, magyar kokárdát viseltek. Most december elsején megállapíthattuk, hogy a sepsiszentgyörgyi masírozóknak mégsem volt olyan sikerük, amilyent terveztek. A sajtóban emlegetett tízezres tömeg – mintegy ezer-ezerötszáz helybeli román – töredéke vonult fel a központi ortodox templomtól a megszokott útvonalon. Már a Gróf Mikó Imre utcában, a Vadászmúzeum környékén jártak, amikor a Székely Huszárezred parancsnoksági épületétől, a mai Lábas Háztól a zöldingesek hada is elindult. Ők is – a Mihai Vitéz szoborcsoport felé haladva – a kerülő utat választották. A hadoszlop elején néhány kis mokány lovacska virtuskodott, a lovasokat népviseletbe öltözött csoport követte, végül néhány tucat zöldinges „harcos” és fiatal. Zeneszó mellett ballagtak, énekelgettek, majd refrénszerűen fel-felhangzott csatakiáltásuk: Székelyföld román föld, Hargita és Kovászna megye román föld, uralkodó nyelv a román stb. A helybeli magyarság a járdákról figyelte a felvonulást, főképp a lovakat és a zöldingeseket, a keltakeresztes zászlót lengetőket, mint valami cirkuszi látványosságot. Bár ők valóban őslakók, de kénytelenek eltűrni, hogy városukban, szülőföldjükön soha nem látott idegenek jövevényeknek titulálják őket. Hál’ istennek, volt még arra is lelkierejük, hogy elnéző mosollyal, iróniával tekintsenek e szánalmas gyülekezetre, mely bizonytalanul mendegélve, énekelgetve mondigálja, hogy itt, az ősi földön ők románok és urak.
A helybeliek természetesen tudják, hogy ami itt folyik, az nemcsak megmosolyogtató, de felháborító provokáció. Aljas disznóságnak tartják, hogy a központi hatalom ahelyett, hogy a gyulafehérvári határozatok gyakorlatba ültetését szorgalmazná, inkább vállalja december elsejének a gyűlöletkeltés napjává züllesztését.
Úgy tűnt, hogy a sepsiszentgyörgyi románok többsége távol tartja magát a zöldingesektől, akik amúgy lenézett szegény rokonoknak látszanak. Rokon ide, rokon oda, itt az ideje, hogy határozottan megmondják nekik: üljenek otthon, itt nincs szükség rájuk!
Kádár Gyula
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Ünnepeltek az Erdélyi Magyar Ifjak
Bár az alakuláskor megfogalmazott célokat nem sikerült maradéktalanul megvalósítani, az elmúlt évek fiatalokat és más érdeklődőket mozgósító tevékenységei azt igazolják, szükség van az olyan szervezetre, mint az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) – összegzett szombaton a sepsiszentgyörgyi elnök, Mihály István. A Gábor Áron Teremben régi és új tagok, szimpatizánsok, barátok és támogatók együtt ünnepelték a megyeszékhelyi EMI fennállásának tizedik évfordulóját.
Egyetemről hazatért fiatalok kezdeményezése nyomán 2004-ben alakult meg a város egyik legaktívabb ifjúsági szervezete, mely egyebek mellett a teljes körű anyanyelvhasználatért, az önálló magyar egyetemért emelte fel szavát, miközben tabukat döntött le Wass Albert, illetve Trianon kapcsán, rendezvényeik, előadásaik, koncertjeik pedig termeket töltöttek meg. Mihály István úgy fogalmazott: előfordult, hogy nehéz helyzetben találták magukat, sokan próbálták megakadályozni munkájukat, szembesültek megfélemlítéssel is a román karhatalom részéről – mindezek ellenére ma ün­nepelnek. Értékalapú, hagyományokat tisztelő rendezvényeik jelentős számú érdeklődőt vonzottak – hangsúlyozta, és emlékeztetett: a sepsiszentgyörgyi EMI soha nem állt politikai párt vagy szerveződés alárendeltsé­gében, ám mindig voltak segítőik.
Bár még tornyosul néhány fal előttünk, muszáj néhány üzenetet eljuttatnunk az erdélyi fiatalokhoz – jelentette ki a szombat esti gálán az EMI országos szervezetének elnöke. Során Attila Örs elmondta, nem ért egyet azzal, hogy a szervezetnek nem sikerült céljait teljesíteni, úgy értékelte, a sepsiszentgyörgyi csapat igazi erejét tevékenységei során mutatta meg. Köszöntőjében Sztakics Éva alpolgármester az EMI közösségformáló erejére mutatott rá, hiszen ehhez a szervezethez az egykori tagok egyetemi tanulmányaikat követően visszatérnek – mondta. Kedves pillanatokat idézett fel Furus Levente, aki számára az EMI-től kapott legértékesebb ajándékot az emberi kapcsolatok jelentik. Emlékeztetett, volt olyan év a szervezet életében, amikor mintegy félszázan összesen 46 rendezvényt szerveztek, s olyan hétről is beszámolt, amikor három eseményük zajlott egymást követően. Sok egyetemista készül visszatérni a városba, ha csupán azt sikerült megmutatni, hogy itthon is lehet boldogulni, akkor már érdemes volt dolgozni az elmúlt tíz évben – fejtette ki.
A jubileumi gálán vetített képkockákon pörgött a sepsiszentgyörgyi EMI tízéves tevékenysége: a rendhagyó történelemórák, a diákjogokért való megmozdulás, kétnyelvű feliratok kihelyezése mellett a városi gólyabálokra, diákegyüttesek találkozójára, történelmi előadásokra, vetélkedőkre emlékeztették az ünneplőket, közben versek hangzottak el és zenés pillanatok tették teljessé a születésnapi estét.
Demeter Virág Katalin
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Segítség Kárpátaljának
Több mint 34 ezer eurót gyűjtöttek a kárpátaljai reformátusoknak az erdélyiek
Az Erdélyi Református Egyházkerület szeptemberben kiküldött felhívására több mint 34 ezer eurót gyűjtöttek össze az elmúlt hónapokban az Erdélyi Református Egyházkerület 15 egyházmegyéjében.
A Kárpátaljai Református Egyház a politikai instabilitás és az országban uralkodó háborús körülmények miatt azt kérte a magyar református testvér-egyház-kerületektől, hogy segítsenek a téli fűtésgondok megoldásában. Mivel a gázellátás nem stabil, ezért fatüzelésű kazánok és tűzifa megvásárlására kértek támogatást. Ebből a támogatásból a Kárpátalján működő magyar intézményekbe (iskolák, kollégiumi bentlakások, szeretetotthonok, más egyházi intézmények) vásárolnak kazánokat és tűzifát, hogy a tél folyamán zavartalanul folyhasson a tevékenység.
"Több mint 34.000 euró gyűlt össze a felhívás nyomán, ez egy nagyon szép összeg. A mi erdélyi népünk mindig is együttérző, szolidáris volt az összmagyarsággal, reformátussággal. Nagyon örülök, hogy erre a hívó szóra ilyen pozitívan válaszoltak a híveink, és ezt köszönöm nekik, Istené legyen a dicsőség. Ezt az összeget november folyamán eljuttattuk a Magyar Johannita Segítőszolgálat közvetítésével a célba. Nemrégiben Mályiban, a Generális Konvent elnökségi ülése alkalmával Markó Gábor főgondokkal együtt aláírtuk a támogatási szerződést, amelyben rögzítettük a támogatási feltételeket is. A szerződés szerint az összeg felhasználását nyomon fogjuk követni, és azokról a helyekről, ahova ez a támogatás eljutott, fényképes beszámolót kértünk, amelyet a támogató gyülekezetekhez is eljuttatunk majd, hogy lássák, jó és nemes célra használják fel az adományokat" – mondta Kató Béla.
A püspök beszámolt arról is, hogy a testvér- egyházkerület elnökségének tájékoztatása szerint az adományozott összeg egy részéből tűzifát fognak vásárolni. Reménység szerint a már nevesített 19 intézmény testvéri, partnerkapcsolatba lép az adományozó egyházmegyékkel, így azoknak lehetőségük lesz követni az adomány felhasználásának módját, ellátogathatnak ezekre a helyekre, és ha a kapcsolattartási igény kölcsönös, akkor ebből az adakozási hullámból testvérkapcsolatok is létesülhetnek.
Népújság (Marosvásárhely)

Jövő fehérben odaát… és talán itthon is!
Kiábrándító és felháborító az a vélemény, amit egy Marosvásárhelyen tanuló ötödéves orvostanhallgató fogalmazott meg a Népújság szerkesztőjének kérdésére a nemrégiben városunkban megszervezett, Karrier fehérben című – egészségügyi végzettségűeknek, illetve egyetemistáknak külföldi munkát kínáló – állásbörzén.
Idézet a cikkből:
"Vera, egy ötödéves orvostanhallgató viszont ránk is fordított időt. Elmondta, hogy Angliában vagy Németországban szeretne elhelyezkedni, ugyanis mindkét nyelvet ismeri, és leginkább a bőrgyógyászat, illetve a pszichiátria érdekli.
– Miért szeretnék külföldön dolgozni? Természetesen anyagi okokból is, de elsősorban azért, mert nem akarok az itteni egészségügyi rendszer részévé válni. Ha sikerül munkát találnom külföldön, végleg kint maradnék – jelentette ki határozottan a leendő orvosnő."
Kedves Vera és Társai – azonos vagy hasonló elveket valló erdélyi magyar orvostanhallgatók!
Ha Önök azért járnak a nagy múltú és rangos Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemre, mert az itt megszerzett szakmai tudással és korszerű tudományos ismeretekkel felvértezve biztos orvosi állásokhoz juthatnak külföldön, és választásukat mindenekelőtt anyagi okok vezérlik/fűtik, valamint az, hogy nem akarnak az itteni egészségügyi rendszer részévé válni, akkor engedtessék meg, hogy kijelentsem, Önök súlyos mentalitásbeli és erkölcsi válságban szenvednek, aminek hallatán erős fenntartásaim vannak azzal kapcsolatosan, hogy Önök képviselnék az erdélyi magyar csúcsértelmiség ígéretes utánpótlását. Azt az ifjú nemzedéket, amelybe hosszú éveken keresztül érdemes volt időt, energiát, pénzt, munkát, tudást és sok egyéni, családi, oktatói, közösségi áldozatot, valamint hitet, reményt és bizalmat befektetni.
Sajnos kor- és kórjelenségről van szó. Nem akar(nak) a hazai egészségügyi rendszer részévé válni. Akkor miért tanul(nak) itthon, miért végzi(k) magyar nyelven azt az orvosi egyetemet, amelynek megalapításáért és fenntartásáért hosszú évtizedeken keresztül ádáz küzdelem folyt és folyik napjainkban is? Miért nem ment(ek) külföldre – leendő munkaadó és busás anyagi haszonnal kecsegtető országokba – tanulni? Miért felel meg a romániai magyar oktatási rendszer, és miért nem felel meg az az egészségügyi rendszer, amelynek szolgálatára kiképezték, és amelyben tanulmányaik befejeztével dolgozniuk kellene?
Miért nem gondolkoznak azon, hogy tudásukkal és munkájukkal, fiatalos lendületükkel és lelkesedésükkel hogyan változtassanak, újítsanak, korszerűsítsék és tevékenységükkel minőségileg magasabb szintre emeljék a hazai egészségügyi rendszert? Hiszen itthon is adottak a lehetőségek a reformok kigondolására, megismertetésére és bevezetésére. Önök lehetnének egyetemi oktatók, tanszékvezetők, kórház- és klinikaigazgatók, vagy akár egészségügyi intézmények alapítói és tulajdonosai is. Sőt, szakpolitikusok, tanácsadók, államtitkárok és még miniszterek is. Volt rá példa többször is 1989 decembere után. (Melegen ajánlom, hogy olvassák el a román kormány egykori első – Marosvásárhelyen végzett – magyar egészségügyi miniszterének, dr. Bárányi Ferencnek az Égbenyúló kockakövek című könyvét.)
Azért nem ment(ek) el külföldre tanulni, mert szüleik és rokonaik nem tudták volna megfizetni a külföldi orvosképzés óriási tandíjait és költségeit. Tehát anyagi okok késztették elsősorban itthoni felsőfokú képzésben való részvételre. Ráadásul a hazai állami egyetemi orvosképzés még mindig ingyenes. Nem kell tandíjat fizetni, és itthon összehasonlíthatatlanul alacsonyabbak a havi fenntartási költségek is, mint külföldön. De ami úgymond tandíjmentes vagy ingyen jár Önöknek, az nem ingyenes a szüleiknek, nagyszüleiknek, segítőiknek. És közvetett módon nem ingyenes nekünk sem, aktív munkavállalóknak és adózó, járulékfizető román állampolgároknak sem. Mégpedig a hazai szolidaritási elv és költségvetési gyakorlat – adórendszer alapján. Sokan dolgozunk és havonta keményen adózunk azért, hogy Önök ingyen tanulhassanak a romániai oktatási rendszerben. Érthetőbben: az aktívan dolgozó lakosságra és cégtulajdonosokra/vállalkozókra kiszabott, központilag megállapított, kötelező adó-, járulék- és illetékbefizetésekből építik fel és tartják fenn az államháztartást. Erre alapozzák az állami költségvetés bevételi oldalát. Ebből tudják fedezni az állami kiadásokat. Vagyis ebből tudják fenntartani, finanszírozni – pénzforrásokkal ellátni – az állami oktatási rendszert, az egészségügyi intézményrendszert, a társadalombiztosítást, a nyugdíjrendszert, a szociális ellátást, hogy csak a legfontosabbakat említsem.
Én sem akarok – a havi fizetésemre és éves jövedelmemre kiszabott adóimból és járulékaimból – közvetett módon olyan oktatási rendszert fenntartani, olyan fiatalok ingyenes oktatásához hozzájárulni, akik egyetemi diplomájuk megszerzése után, a haszonelvűség alapján, külföldön keresik és remélik anyagi-szakmai boldogulásukat. Akik csak kapni akarnak, és semmit sem akarnak visszaszolgáltatni. Akik csak nyerni, minél hamarabb meggazdagodni akarnak, és semmit sem óhajtanak itthon befektetni. Akik úgy gondolják, hogy itt nekik minden ingyen jár, mert ők tanulnak. De dolgozni, adózni már nem itthon akarnak. Felfogásuk szerint nekik mindenhez joguk van. De nincs semmi kötelességük az országgal, a szülőfölddel, a hazai társadalommal, a polgártársakkal szemben. Sem választott hivatásukkal szemben. Azokkal szemben sem, akik dolgoznak, adóznak és abban reménykednek, hogy nyugdíjas éveikben még lesznek magyar orvosok, akiknek anyanyelvükön dadoghatják el panaszaikat, fájdalmaikat. Természetesen nem ingyen. Mert akkor is alacsonyak lesznek az orvosi bérek, alulfinanszírozott lesz a hazai egészségügyi rendszer, eszköz- és forráshiánnyal fog továbbra is küszködni az állami ellátóhálózat. Ha ilyen felfogású és szemléletű fiatalokat képeznek, nevelnek, mint Ön(ök), akkor biztosan nem lesz gyökeres változás.
Persze mindenki gondolhatja úgy, hogy joga van bármit tenni, bárhol dolgozni, mert szabad világban, nyitott társadalomban élünk. Szabad a munkavállalás bárhol Európában, sőt távolabb is. Az egyik alapvető európai uniós szabadságjog pedig a munkaerő szabad áramlása. Elvileg ezt nem szabad korlátozni. De a tömeges bevándorlási hullám miatt ezen is változtatni fognak a jogok és elvek kidolgozói.
Bár nem tetszik, és sok tekintetben nem értünk egyet a hazai szolidaritási elv alapján történő adó- és járulékbefizetésekkel, ezek elosztási kritériumaival és elveivel, mégis, a becsületesen dolgozó és tisztességesen adózó állampolgárok közül senki nem vonja ki magát a hazai adórendszer szabályai alól. Azon viszont el kellene gondolkozni az egyetemek vezetőinek és a kormány tagjainak is, hogy olyan felvételi és diplomaszerzési gyakorlatot lenne érdemes bevezetni, hogy a fiatalok ingyenes képzése érekében befizetett összegek, az állami oktatási rendszer fenntartása és korszerű fejlesztése érdekében eszközölt befektetések a diplomás fiatalok munkája által a hazai gazdaságban és társadalomban képezzenek hozzáadott értéket, itthon térüljenek meg, mindannyiunk javára. Persze a tanuláshoz való jog korlátozása nélkül, de indulásból világos jogszabályok és egyetemi szenátusi határozatok alapján.
Hogy a leendő orvospalánták – különösen a magyar nyelven tanuló fiatalok – világosan tudják, hogy nem csupán jogaik, hanem kötelezettségeik is vannak. Aki erre nem hajlandó, az nyugodtan menjen külföldre tanulni, és maradjon is ott. Lehetőséget kellene teremteni – akár felvételi interjúk alapján – azoknak az esetleg szerényebb képességű, de elhivatott és öntudatos fiataloknak is, akik bátran vállalják az itthon maradás kockázatát és kihívását. Akik nem a külföldi szakmai érvényesülésért és meggazdagodásért választják az orvosi pályát, hanem a közösség szolgálatáért, a segítségnyújtás és gyógyítás öröméért. Még az eredeti demokrácia és szabad verseny korában és országában is.
A hazai önálló magyar nyelvű orvosképzésért folytatott kitartó küzdelemben nem ártana időnként egy-egy fakultatív közgazdasági előadást is tartani az orvosjelölteknek. Hogy tisztuljanak a fejek és nézetek, változzanak a szemléletek. Amíg nem lesz túl késő…
Szakács Géza (közgazdász)
Népújság (Marosvásárhely)

Választmányi ülést tartott a Néppárt
Az Erdélyi Magyar Néppárt Országos Választmánya november 30-án tartotta rendkívüli ülését Torockón.
A találkozón megvitatták az államfőválasztás eredményeit és egyetértettek az Országos Elnökség megállapításaival, miszerint a Néppárt megerősítette szavazóbázisát, és megalapozta helyét az országos politikai porondon. A Választmány tagsága hangot adott reményének, miszerint Klaus Johannis államelnökké választásával konstruktív román-magyar párbeszéd kezdődhet, és a Néppárt által is képviselt értékek – korrupciómentes politika, a jól végzett munka becsülete és a nemzeti közösségek békés együttélése – végre Románia-szerte kiteljesedhetnek.
A Választmány megerősítette az elnökség általános tisztújításról szóló javaslatát, és eldöntötte, hogy ez a folyamat az országos tisztújítással kezdődjön. Ennek érdekében a rendkívüli tisztújító Országos Küldöttgyűlésre 2015. január 31-én kerül sor. A küldöttgyűlés előkészítésére, valamint a párt megújulási tervének kidolgozására az elnökség mellé a Választmány egy rendkívüli bizottságot nevezett ki, melynek tagjai: Soós Sándor, Csomortányi István, Hupka Félix, Portik Vilmos, Jakab Attila és Taierling Johann. A bizottság a javaslatait 2015. január 10-én fogja az újból összeülő Választmány elé terjeszteni.
Az új alapokra helyezendő magyar álláspont kialakítása érdekében a Választmány megbízza a rendkívüli bizottságot, hogy ismételten kezdeményezzen tárgyalásokat a Magyar Polgári Párttal az erdélyi autonómiapárti tábor egyesítése érdekében.
A Választmány felháborodását fejezi ki a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó kollégium visszaállamosítása miatt, melyet veszélyes precedensként értékel az egyébként is teljességgel elégtelen restitúciós folyamat szempontjából. Az RMDSZ eddigi majdnem 20 éves kormányzati tevékenysége csődjének tekinthető a ploiesti-i táblabírósági ítélet. Bebizonyosodott: amellett, hogy a magyarság autonómiatörekvéseinek közjogi megalapozása érdekében semmilyen előrelépést nem tudtak elérni, a jogállamiság elveit sem sikerült betartatni, sőt, a saját, jogosan eljáró képviselőit sem sikerült megvédeni a homogenizáló nemzetállami logikát követő hatóságok eljárása ellen.
Meglátásunk szerint a kivonulás a jelenlegi – pár héttel ezelőtt még megbízható partnernek minősített – Ponta-kormányból egy esetleges új kormányzati többség kialakítása érdekében csupán önös pártpolitikai szempontokat követő taktikai lépés, ami nem tudja sem feledtetni, sem helyettesíteni a hatékony fellépés hiányát az erdélyi magyarság alapjogai érdekében. Erkölcsi megtisztulásra, új politikára és egységes magyar érdekvédelmi stratégiára van szükség.
A Választmány üdvözli az Erdélyi Református Egyházkerület rendkívüli közgyűlésének határozott fellépését és teljes támogatásáról biztosítja az elkobzott egyházi vagyon visszaszolgáltatásáért folytatott küzdelemben.
A Néppárt Országos Választmánya
Nyugati Jelen (Arad)

Szótár és album – könyvbemutatók az Interferenciákon
Kettős könyvbemutatónak és kiállításmegnyitónak adott otthont hétfő délután a Tranzit Ház. Tompa Gábor színházi magánszótárának angol nyelvű fordítását, valamint Részegh Botond és Dragomán György közös, kép-szöveg alapú albumát, az Erőtáncot hozta Kolozsvárra a csíkszeredai BookArt kiadó.
Tompa Gábor kötetét George Banu színházteoretikus, Hajdú Áron, a BookArt kiadó igazgatója, valamint Zsigmond Andrea, a 2010-ben Címkefüggöny néven megjelent szótár szerkesztője ismertették. George Banu a szótár műfajáról elmondta, hogy azzal az illúzióval áltatja olvasóit, hogy semleges, objektív információhoz juthatnak általa. Ezzel szemben Tompa kötete vállaltan szubjektív hangvételű könyv, amelynek játékossága Borges Képzelt lények könyvét is eszünkbe juttatja. Zsigmond Andrea megjegyezte, hogy olyan kötetet akart szerkeszteni a Tompa Gáborral készült interjúkból, amely rövid, címszavakkal ellátott szövegeket tartalmaz, amelyek alkalmazkodnak megváltozott olvasási szokásainkhoz. Zsigmond elmondta, hogy íróként-szerkesztőként igyekszik olyan szövegeket létrehozni, amelyek őt magát is érdeklik. Tompa Gábor külön köszönetet mondott Láng Orsolyának, akinek illusztrációi díszítik az újonnan megjelent könyv lapjait.
A következőkben Részegh Botond munkáit Tompa Gábor méltatta. Tompa szerint Részegh munkái Dosztojevszkij regényeinek hangulatát idézik, mintha egy arctalan Raszkolnyikovot látnánk a javarészt sötét tónusú festményeken. Részegh Botond festményeihez Dragomán György írt szövegeket, mind a képek, mind a novellák a börtön, a bezártság, az egyedüllét tematikáját dolgozzák fel. Dragomán szövegeiből Csutak Réka és Laczkó Vass Róbert színművészek olvastak fel egy-egy részletet. A megnyitó után kötetlen beszélgetéssel zárult a délután.
KOVÁCS BEA
Szabadság (Kolozsvár)

Pályarajz Gál Kelemenről, a sokoldalú iskolaigazgatóról
Telt ház előtt mutatták be az elmúlt héten a kolozsvári Unitárius Kollégium egykori igazgatója, Gál Kelemen (1869–1945) életéről írt Gaal György-könyvet a János Zsigmond Líceum Dávid Ferenc imatermében. A múzsák és erények kertjének őre című kiadvány a Keresztény Magvető Füzetek sorozat 48. számaként jelent meg.
NAGY-HINTÓS DIANA
Szabadság (Kolozsvár)

Színjáték a kolozsmonostori bárkában
Szombaton rendezték meg a XIV. KISZT-et, vagyis a Kolozsvári Ifisek Színjátszó Találkozóját a kolozsmonostori református templomban. A majdnem egész napos esemény elég sok érdeklődőt vonzott, kicsiket és nagyokat, fiatalokat és időseket egyaránt.
Ez a találkozó minden évben egy újabb verseny is, ahol a ifisek mutathatják meg tehetségüket, a nyertes rendezi meg következő évben az eseményt. Idén a tizenkét kolozsvári ifi közül csak hárman érkeztek előadással, a Belvárosi, a Kolozsmonostori és az Alsóvárosi (Kéttornyú) ifi. Emellett még versenyen kívül fellépett Szecsődi Árpád papírtrükkjeivel, melynek célja az volt, hogy elgondolkodtatjon mindenkit az Istennel való kapcsolatáról; a Providentia – Gondviselés – Fürsorge Egyesület nappali foglalkoztató központjának sérült felnőtt tagjai, véleményem szerint az egyik legértékesebb és legszebb előadást hozták; a Váróterem Projekt, a Kolozsvári Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet, és az Apafi Mihály Református Kollégium diákjai is készültek egy-egy előadással. Habár voltak csúszások, szerepelt a programfüzetben olyan ifis csoport is, aki végül nem jött el, de ez a hangulaton csöppet sem változtatott. Tombolával nyerhettek a jelenlévők értékes ajándékokat, rengeteg támogató gyűlt össze a jó cél érdekében, és még bibliai kvízjátékok is szórakoztatták a nézőket és fellépőket egyaránt.
A zsűri, vagyis Bíró Enikő vallás tanárnő, Péntek András lelkipásztor, Vetési Nándor színész és Demény Péter író, építő jellegű kritikával látták el a csapatokat. A közönségdíjat a Belvárosi ifi nyerte el, így jövőben ők szervezhetik meg a találkozót. Végül a záróáhítatot Szegedi László, az Erdélyi Református Egyházkerület generális direktora tartotta. Ahogy a főszervező is elmondta, sajnos valamiért nem telt meg a templom, nem érti, hogy miért. Reméljük jövőben több látogatót vonz majd a jubileumi kort megélő rendezvény.
Szabadság (Kolozsvár)

December elseje, a megfigyelés napja
Újságíróként jó ideje követem a karhatalmi erők viszonyulását a magyar, valamint a „nagyon magyar” rendezvényekhez, megmozdulásokhoz. Ismét egy kitűnő alkalom adódott megfigyelni, hogy Románia nemzeti ünnepén – horribile dictu, azon államnak az ünnepnapján, aminek alulírott, valamint a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom tagjai is állampolgárai – a karhatalom szekus módszerekkel élve fotózta, videózta a mozgalom által szervezett, békés, emlékező megmozdulást. Mi ez, ha nem kettős mérce? Mitől tart ennyire az államapparátus? 
A HVIM tagjai ott voltak a Székelyek Nagy Menetelésén is, amikor a csendőrség és a rendőrség fotósai és videósai fokozott figyelemmel követték őket. Őket, akik között pelyhedző állú legénykék, még csak eladósorba sem lépett leánykák is masíroztak egy szál székely lobogóval a kezükben, azon szervezet egyenblúzában, amihez igazodtak. Hogy miért tagjai a szervezetnek? Részben azért, ami Háromszéken (és nem csak) a hasonló megmozdulások kísérője. A hatalom mindent látni akaró szemének zavaró jelenléte, a Nagy Testvér olyan szintű megnyilvánulása, ami az emberi jogokat durván sérti.
Románia elviekben jogállam. Még december elsején is. Ha nem lenne a kettős mérce. Hiszen a valamikori, többségében magyarok lakta erdélyi városokban nem látni – vagy legalábbis nem tűnik fel –, hogy a csendőrség, rendőrség (nevezzük nyugodtan milíciának) túlbuzgó tagjai videokamerával, fényképezőgéppel felszerelkezve kísérnék a szintén tizen- és huszonévesekből álló, habzó szájú Új Jobboldal képviselőit, akik üvöltik, Székelyföld román föld, és hogy a még mindig többséget alkotó magyarságnak kuss a neve.
Jogállamban élünk? Kevés vigasz az, hogy az államelnökünk egy szász (nevű), mert ezzel a jogállam fogalma ki is merült, a Nagy Testvér továbbra is zavartalanul végzi a dolgát. Szenvedő alanyai azok a pelyhedző állú legénykék és eladósorba még nem lépett leánykák, akik az államapparátus túlcsorduló figyelmessége miatt és a mindennapok keserűségét megunva Nyugaton keresik a jobb és szebb jövőt. Mert talán ennyiről szól az egész: a pozitív jövőkép kereséséről.
Bartos Lóránt
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Kónya Ádám „szőttese”
Töredékek egy polihisztor hagyatékából
Múlt hétvégén mutatták be a Székely Nemzeti Múzeumban Kónya Ádám helytörténész Háromszéki színes szőttes című, túlnyomórészt a szerző fényképeivel és rajzaival illusztrált könyvét, melynek anyagát Kónya Éva állította össze néhai férjének különböző folyóiratokban, napilapokban, tanulmánykötetekben, periodikákban megjelent írásaiból, valamint nyomdafestéket még nem látott jegyzeteiből, feljegyzéseiből.
Annak ellenére, hogy Kónya Ádámot sokoldalú, lexikális tudású embernek ismertük, keveset közölt, ezért az utókor számára nagy fontossággal bír a hagyatékában fellelhető jegyzetek, tanulmányok és feljegyzések közkinccsé tétele. Tudományos, hagyomány- és történelemismertető tevékenységének legfontosabb jellemzője volt, hogy az események, személyiségek, irányzatok bemutatásakor a teljességre törekedett. Ugyanakkor a méltatlanul feledésbe merült történések, személyiségek megismerésére és népszerűsítésére ösztönözte munkatársait, tanítványait – állapította meg Vargha Mihály múzeumigazgató, az eseményt felvezető beszédében. Egykori felettese tevékenységét méltatva külön kitért az általa készített és a most megjelent kötetben közzétett rajzok és fotók jelentőségére, melyeknek dokumentációs értéke felbecsülhetetlen, hiszen a rajtuk látható épületek és építmények jelentős része napjainkban már nem létezik.
Kónya Éva tanárnő kettős minőségben, a szerző özvegyeként és a könyv szerkesztőjeként osztotta meg gondolatait a rossz idő ellenére szép számban összegyűlt hallgatósággal. Többek között megtudhattuk tőle, hogy a címadás néhai férjétől származik, aki a munkáit összefoglaló majdani kötetének ezt a címet szerette volna adni. Persze, nem véletlenül, hiszen annak ellenére, hogy nem e vidék jellegzetes népi szőtteseiről esik szó benne, hanem épített örökségéről, nagy személyiségeiről, valóban szőttesként szövi egybe az említett témákról szóló írásokat. Mindezek tudatában megállapítható, hogy az unoka, Kónya Eszter által tervezett borító a tartalom sokszínűségét találóan és mélyrehatóan érzékelteti.
Az első fejezetben Háromszék tájegységei és híres szülöttei, a másodikban népművészeti és építészeti értékei, a harmadikban Sepsiszentgyörgy történelme és fejlődése kerül bemutatásra, különös tekintettel a Kós Károly által tervezett épületekre. A negyedik fejezetben az épített örökség kincseit, köztük 32 templomot ismertet, az ötödikben a hármas tagozódású székely társadalom lakó- és udvarházait, valamint főúri kastélyait, a hatodik és egyben az utolsó rész pedig Erdély művelődéstörténetének rövid áttekintését tartalmazza.
Dr. Jánó Mihály művelődéstörténésznek és dr. Ütő Gusztáv képzőművésznek a szerzővel kapcsolatos visszaemlékezései nemcsak meghittebbé és színesebbé tették az amúgy is bensőséges hangulatú eseményt, hanem a jelenlévőket is hozzásegítették a városunk Ádi bácsijaként ismert sokoldalú személyiség emberi tulajdonságainak jobb megismeréséhez.
Bedő Zoltán
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Igényekhez igazított szakoktatás
Közeledhet egymáshoz a munkaerőpiac kereslete és kínálata azon intézkedés révén, amely lehetővé teszi a cégek számára, hogy kezdeményezzék a számukra szükséges szakmunkások képzését.
A Hargita megyei tanfelügyelőség bejelentette, várja a vállalatok jelzését arról, hogy szerintük milyen szakiskolai osztályokat kellene indítani a következő tanévben.
A nyolcadik osztálytól kezdődő hároméves szakoktatás újraindításáról és ennek módszertanáról rendelkező, tavaly megjelent sürgősségi kormányrendelet és oktatási miniszteri rendelet szerint a szakiskolai beiskolázási terv összeállításánál figyelembe kell venni a munkaerőpiac igényeit, fejlődési tendenciáit és a térségbeli gazdasági egységek, a végzősök jövőbeni alkalmazóinak szükségleteit is.
Görbe Péter, a Hargita megyei tanfelügyelőség szakoktatásért felelős tanfelügyelője rámutatott, a minisztériumi rendelet tavalyi megjelenése után már kevés volt az idő arra, hogy az idén szeptembertől elinduló szakiskolai osztályokról megkérdezzék a munkaadókat, idén azonban a beiskolázási terv nemsokára kezdődő összeállítása előtt kíváncsiak a vállalatok azzal kapcsolatos véleményére, hogy milyen szakképzést tartanának hasznosnak.
„Nemcsak a nagyobb vállalatok, hanem a kis- és közepes vállalkozások javaslatait is várjuk. Ha például egy cégnél egy vagy két szakmunkásra, mondjuk esztergályosra lesz szükség a következő években, akkor erre az egy igényre alapozva még nem tudunk egy esztergályos osztályt elindítani. De ha már több cég jelzi, hogy kellene ilyen szakmunkás, akkor 10-15 gyermekkel már elindulhat egy ilyen képzés” – fejtette ki a szaktanfelügyelő. Kihangsúlyozta, ha létrejönnek a javasolt osztályok, akkor jó lenne, hogy a kezdeményező cégek majd szakmai gyakorlatra is fogadják a diákokat.
R. Kiss Edit
Krónika (Kolozsvár)

Kormánypénzekkel a restitúció ellen
Maros megye kormánymegbízottja, a PSD által támogatott szászrégeni Vasile Liviu Oprea szerint megérkezett a belügyminisztériumtól az a pénzösszeg, amely ahhoz szükséges, hogy fellebbezzenek a bíróság döntése ellen, miszerint jelentős erdőterületeket szolgáltatott vissza a magyar nemesi családoknak.
A szaktárca jóváhagyta 14 918 lej, azaz 3365 euró kiutalását a Maros megyei prefektúrának, hogy kifizethesse a perújrafelvételi illetéket a szászrégeni bíróság által tárgyalt ügyben született döntés ellen, miszerint több mint 9362 hektárnyi erdőt szolgáltattak vissza a Maros völgyében Bánffy Dániel báró leszármazottainak.
Az Agerpres hírügynökség szerint a perújrafelvételért indított kérés eljárását célzó tárgyalást eddig háromszor halasztották Szászrégenben, mivel a prefektúrának nem volt pénze az óvadék kifizetésére, a legutolsó határidőt pedig december 5-ében határozták meg.
„A területek feletti magántulajdonjogot meghatározó Maros megyei bizottság kérte a 2007-ben született 764-es számú polgári ítélet felülvizsgálatát, amelynek során Bethlen Anna Zsuzsannának és Szentkúti Évának visszaszolgáltattak 9362 hektárnyi erdőterületet Palotailva, Gödemesterháza és Ratosnya térségében” – mondta a prefektus.
Krónika (Kolozsvár)

Új, de egynyelvű honlap
Új honlapja van a Hargita Megyei Egészségbiztosító Pénztárnak, az új webes felületen azonban csak románul érhetők el a szükséges információk. Az intézmény vezetője közölte, igényelték a magyar nyelvű tartalmat is, remélik, minél hamarabb teljesítik kérésüket.
Új arculata van a megyei egészségbiztosító pénztár honlapjának, de a korábbi kétnyelvű, magyarul és románul is olvasható tartalom helyett csak román és angol nyelvű információk érhetők el azon – nehezményezte a napokban egy olvasónk. Duda Tihamér, a Hargita Megyei Egészségbiztosító Pénztár elnök-vezérigazgatója ezzel kapcsolatosan közölte, megújult nemrég az Országos Egészségbiztosító Pénztár honlapja, és ezzel egyidejűleg egységesítették a megyei egészségbiztosító pénztárak honlapjait is.
Kérték a magyar változatot
Az új weboldal készítésének kezdetén már jelezték, hogy magyar nyelvű tartalomra is szükség lesz, később pedig, a honlap elindulása után kérték, hogy ez magyarul is működjön – mondta a megyei egészségbiztosító pénztár vezetője. Tájékoztatása szerint ígéretet kaptak arra, hogy lesz magyar nyelvű változata is a honlapnak. „Reméljük, minél hamarabb megoldódik ez” – tette hozzá Duda Tihamér. Úgy véli, hogy a magyar nyelv hiányától eltekintve egy jól működő, jól hozzáférhető weboldalról van szó. A régi, magyar nyelvű információkat is tartalmazó honlapja már nem használható a pénztárnak.
Ellenőrizhető, hogy biztosítottak vagyunk-e 
Az Országos Egészségbiztosító Pénztár honlapja a www.cnas.ro, a Hargita Megyei Egészségbiztosító Pénztár honlapja pedig a www.cnas.ro/cashr címen érhető el. A weboldalon külön csoportosították az információkat a biztosítással rendelkezők, az egészségügyi szolgáltatásokat nyújtók és a munkaadók számára, a különböző intézményi, jogszabályi leírások, sajtóközlemények és közérdekű információk mellett on-line szolgáltatások is működnek, a magánszemélyek például a személyi számuk megadása által ellenőrizhetik egészségbiztosítotti státusukat. Bár a honlap választható nyelveként a román mellett az angol is fel van tüntetve, a tartalom maga nem, csak a menüpontok jelennek meg angol nyelven.
R. Kiss Edit
Székelyhon.ro

Videobizonyítékot kapott Popică a magyarellenességről
Egy sepsiszentgyörgyi újságíró eljutatta Kovászna megye prefektusához azt az Új Jobboldal (Noua Dreaptă) nevű szélsőséges ifjúsági szervezet december elsejei felvonulásáról készített videofelvételt, mellyel azt kívánja bebizonyítani, hogy az alakulat képviselői magyarellenes rigmusokat skandáltak a megyeszékhelyi ünnepségen.
Merthogy Marius Popică kormánymegbízott kedden azt nyilatkozta, az Új Jobboldal képviselői civilizáltan viselkedtek az ünnepség helyszínén, és nem tud arról, hogy felvonulásukon hungarofób rigmusok hangzottak volna el.
Erdély András újságíró levelet is mellékelt a felvételhez, melyben pontosan megjelöli, mikor hangzik el a „Kifelé a magyarokat az országból!” rigmus. Hozzáteszi, azért éppen erre a szlogenre hívja fel a figyelmet, mert azt tapasztalta, hogy „Székelyföld nem létezik!”, „A román nyelv az egyeduralkodó!” jelszavak „már megszokottá váltak”.
Az újságíró reméli, hogy a felvétel alapján könnyű lesz azonosítani a felelősöket, akik az alaptörvény értelmében a rendezvény szervezői, tehát ez esetben éppen a prefektúra intézménye. Erdély András továbbá megjelölte azokat a jogszabályokat is, melyek alapján el lehet járni. Rámutatott: az alkotmány közösség elleni uszításra vonatkozó cikkelyei, valamint a büntető törvénykönyv diszkrimináció vagy gyűlöletre való uszítás esetén 6 hónaptól 3 évig terjedő börtönbüntetést vagy pénzbírságot ír elő.
„Biztos vagyok benne, hogy az alkotmány és a törvények szavatolójaként a prefektúra meghozza a szükséges intézkedéseket, és ezeket a közvélemény tudomására hozza” – zárja levelét Erdély András. Az újságíró elmondta, nem ért egyet a kettős mércével, ezért egyformán kellene eljárnia a prefektúrának a kézdivásárhelyi gyászlobogót kitűzők és a szélsőséges románok ellen.
Szerdán egyébként Mădălin Guruianu, a Nemzeti liberális Párt (PNL) sepsiszentgyörgyi elnöke közleményében szégyenletesnek nevezte az Új Jobboldal sepsiszentgyörgyi akcióját, és leszögezte, „visszautasítja a szélsőséget és az ultranacionalizmust”, és bocsánatot kér a magyaroktól, amiért durvaságokat kellett végighallgatniuk.
Guruianu ugyanakkor elítélte a Magyar Polgári Párt (MPP) szombati tüntetését, a kézdivásárhelyi gyászlobogók kitűzését, és sajnálatosnak nevezte, hogy az RMDSZ-es elöljárók nem vettek részt a román nemzeti ünnep alkalmával szervezett rendezvényeken.
Bíró Blanka
Székelyhon.ro

Három éve szól a Szépvíz Rádió
Jelen van a község nagyobb rendezvényein, de a mindennapokban is: harmadik éve szól Szépvízről, Csíkszépvízről a helyi rádió. Két műsorvezetője szerint az elmúlt években pozitív visszajelzéseket kaptak, de a kritikát is szívesen fogadják, hisz abból is tanulni lehet.
Az online Szépvíz Rádió 2011. december 4-én volt hallható először. Az elmúlt három évről beszélgettünk a rádió létrehozóival, Balázs Zsomborral és Páll Zoltánnal. „Zsomborral sok zenét hallgattunk, sokat zenéltünk bulikban, és úgy gondoltuk, vannak olyan dalok, amelyeket a mostani rádiók nem játszanak, olyan régi slágerek, amelyekre az embereknek szükségük van. Ugyanakkor ki akartuk próbálni, működhet-e egy rádió ebben a nagyközségben. Hála Istennek, sok nehézség árán, de működik” – idézte fel Páll Zoltán.
Élő műsorok is hallhatók
A szépvízi rádió zenei kínálatának nyolcvan százalékát a ’80-as, ’90-es évek zenéje, húsz százalékát pedig napjaink popzenéje teszi ki. „Az igazi, régi, magyar klasszikusok című műsorunk vasárnaponként 18–19 óra között hallható, a zeneszámokon kívül a hallgató megismerkedhet egy régi magyar zeneszerzővel vagy szövegíróval. Az Esti lázzal szerdán és pénteken 20 és 22 óra között jelentkezünk, a műsor első órájában a naphoz kötődő helyi híreket lehet hallani. Van kívánságműsorunk is, és januártól április végéig jelentkezünk a Községfigyelővel. Ebben a műsorban az ifjúsági szervezetek tagjaival beszélgetünk, meghívjuk a polgármestert, a környékről és a községből vannak vendégeink. Van még a Megálló című műsorunk kedden és csütörtökön, ebben »megállunk« egy-egy nagyobb előadónál, illetve egy-egy erdélyi nevezetes helynél” – magyarázta Páll.
Jók a visszajelzések
A műsorokat ketten vezetik, Balázs Zsombor foglalkozik a weboldallal, a technikával, a marketing részével is. A rádió stúdiója a polgármesteri hivatal udvarán levő épületben kap helyet, mint mondták, nagyon sokat segít az önkormányzat, hogy működni tudjon. „A visszajelzések jók, de a negatív kritikát is szívesen fogadjuk, mert tudunk belőle tanulni. Másfél éve elindultunk egy irányba, ami a visszajelzések szerint – nemcsak a környékről, hanem külföldről is – jó” – véli Páll.
A harmadik születésnapot szűk baráti körben ünneplik, mint mondták, ha megérik az ötödiket, akkor szerveznek majd nagyobb ünnepséget.  
A rádió a www.szepvizradio.info weboldalon érhető el.
Péter Beáta
Székelyhon.ro

Öt éves a Nagyváradi Civil Kerekasztal (NCK)
A Nagyváradi Civil Kerekasztal (NCK) megalakulásának ötéves évfordulóján szeretnénk rövid számvetést készíteni és röviden körvonalazni a terveket.
A Nagyváradi Civil Kerekasztal (NCK) 2009. december 9-én alakult meg dr. Fleisz János egyetemi tanár, a Bihar Megyei és Nagyváradi Civil Szervezetek Szövetsége (BINCISZ) elnöke kezdeményezésére. Fő célja a nagyváradi magyar civil szervezetek összefogása, működésének egybehangolása, a magyar vagy magát magyar jellegűnek tartó civil szervezetek érdekeinek képviselete, illetve a nagyváradi magyarság művelődési, egyházi, oktatási, szociális, gazdasági, társadalmi vagy más természetű közösségi ügyeinek felkarolása. A Nagyváradi Civil Kerekasztalt (NCK) jelenleg 27 szervezet alkotja, ilyen tekintetben tehát a nagyváradi magyar civil szervezetek közösségének legreprezentatívabb képviselője. A Nagyváradi Civil Kerekasztal (NCK), a pártpolitikai, illetve ideológiai részérdekeken felülemelkedve, jogosult közösségi kérdésekben véleményt kialakítani és állást foglalni.
Ebben az évben a Kerekasztal májusban a Bihar Megyei és Nagyváradi Civil Szervezetek Szövetségével (BINCISZ) közösen szervezett Civil Társadalom Napja alkalmával gyűlt össze, ahol elemezték a civil szervezetek együttműködését és szerepét, de szó volt arról is, hogy miként telepszik mind jobban rá a politika a civil szférára. Ott elhangzott, hogy az utóbbi időben a civil értékrendet feladva, egyes civil szervezetek, vezetői és tagjai a politikai kampányok főszereplőivé váltak. Kihasználva, hogy a támogatási rendszer teljesen a pártalkuktól függ, az „álcivilek” pártrendezvényeiken igyekeznek elhitetni, hogy minden eredményük az illető pártnak köszönhető. Hangsúlyozták: „Mindaddig, amíg a civilek (de lehetne említeni az egyházakat vagy a kultúrát, oktatást is) csak pártok közvetítésével juthatnak anyagi erőforrásokhoz, addig a civil szféra nem lesz más, mint a politika szolgálólánya”.
2014-ben az együttműködés a közös magyar nemzeti célokért elfogadható volt, viszont az aktív szerepvállalás a civil érdekvédelemben és a szükséges civil kontroll, amely nélkül nem létezik valódi demokrácia továbbra is kevésbé valósult meg, pedig a civil kerekasztallal a tevékenységi keretek adottak, de ezzel élni kell(ene), ahhoz hogy egy valóban pártoktól független erős civil mozgalom létezzen Nagyváradon is.
Az erdélyi, partiumi magyar civil szervezetek érdekérvényesítő képessége általában véve alacsony, azonban nálunk még nehezebb a helyzet, hiszen az RMDSZ civil jogi személyisége sok esetben (ál)indokot szolgáltat a magyar civilek nevében és érdekében való fellépésre. A kisebbségi létnek a nemzeti célok elérésében való egységigénye pedig hosszú távon kikezdi a kisebbségi társadalom demokratizmusát és előbb-utóbb a civilek és pártok közötti kapcsolat klientúra építéssé módosul. Az NCK ügyvezetője 2014-ben is Meleg Vilmos, a Szigligeti Alapítvány vezetője volt, az intézményes hátteret továbbra is a Posticum biztosította, a honlap kezelője és a hírlevél szerkesztője pedig Kelemen Mária.
Az év során az NCK képviselőjét meghívták a Festum Varadinum ünnepségsorozat szervezését ellátó 2014-ben lényegesen újjáalakult Varadinum Alapítvány Kuratóriumába, ahova többségi döntéssel dr. Fleisz Jánost, a BINCISZ elnökét nevezték azzal a kitétellel, hogy a Varadinum Kulturális Alapítvány újonnan hivatalos bejegyzésre kerülő Kuratóriumában a civilek képviseletét a továbbiakban Meleg Vilmos, az NCK ügyvezetője látja el. Hasonló felkéréseket a Nagyváradi Civil Kerekasztal 2015-ben továbbra is elfogad, azonban a jövőben ilyen esetekben csak tanácskozási joggal vállalja a részvételt.
Fontos színtere volt az NCK tevékenységének a levelezési cím: nckerekasztal@gmail.com, a hírlevél: http://nckhirlevele.blogspot.ro/, a honlap https://sites.google.com/site/ncknagyvaradicivilkerekasztal/, és az ott található folyamatos eseménynaptár működtetése. Ez utóbbi rendszeres frissítése érdekében ismét arra kérjük a tagszervezeteket, hogy havonta tájékoztassák az NCK-t a megszervezendő eseményeikről az nckerekasztal@gmail.com e-mail címen. Az NCK honlapjára rendszeresen fel lehet tenni az eseményeket, így nem csak népszerűsíthetik azokat, hanem jobban elkerülhető az utóbbi időben tovább mélyült egymásra szervezés is.
2015-ben az eddigi működési keretek megmaradnak, így a közös rendezvények és események hasonlóak lesznek. Minden civil szervezetnek megvan a külön története, ötéves ünnepi évfordulónkon úgy gondoltuk, hogy a mai valós és gyakran álságos ünnepségek tömkelegében külön ünnepséget nem szervezünk, hanem egy régi civil kezdeményezésünk, a Magyar Kultúra Napja 2015. januári rendezvényei keretében szeretnénk megemlékezni az eltelt öt évről.
Egy ismert amerikai politikai gondolkodó szerint: „Csak a demokratikus állam hozhat létre demokratikus civil társadalmat, és csak demokratikus civil társadalom tarthat fenn demokratikus államot”. Ebben az értelemben hisszük, hogy a közeljövőben a civilek nem csak a pálya széléről fogják szemlélni a fontosabb történéseket, hanem azok aktív formálóivá válnak. Emiatt is azt tartjuk, hogy a Nagyváradi Civil Kerekasztal (NCK) egy olyan fórum, amelyre szükség lesz a jövőben is a közös célok elérése érdekében.
Nagyvárad, 2014. december 9.
Dr. Fleisz János, az NCK kezdeményezője, a BINCISZ elnöke Meleg Vilmos, az NCK ügyvezetője, a Szigligeti Alapítvány elnöke
erdon.ro

Műalkotásokkal támogatták a marosvásárhelyi Művészeti Líceumot
Üzletember, politikus, újságíró, pszichológus, orvos szerepel azok között a személyiségek között, akik eleget téve a marosvásárhelyi Rotaract Club Téka felkérésének, ceruzát vagy ecsetet ragadtak és egy saját „műalkotással” járultak hozzá a Művészeti Líceum képzőművészeti- és zenekatedrájának támogatásához.
Különleges tárlatnyitóra hívja a marosvásárhelyieket a Rotaract klub december 5-én, pénteken 18 órára a Zanza kávézóba: hírességek festményeit állítják ki, amelyek december 20-ig láthatók, és amelyeket azt követően gálaest keretében fognak árverésre bocsátani.
A helyszínen tartott sajtótájékoztatón a fiatalokat tömörítő klub elnöke és alelnöke, Nagy Timea, illetve Kis Csilla számolt be a kezdeményezésről. Míg a tavaly pincérkedésre hívták a közismert marosvásárhelyi személyiségeket, az idén, valami újszerűt keresve, képzőművészeti alkotásra kérték fel többek közt Frunda György, Bányai István, Ciotlăuș Ionela politikusokat, Jeszenszky Zoltán Attila optikust, Kádár Annamária pszichológust, Csibi Gellért fényképészt, Voro Ligia újságírót, Vass Levente orvost, Farkas Levente marketing szakértőt. Az alkotáshoz a klub felszerelést, festéket, ecsetet, papírt, vagy vásznat is a rendelkezésükre bocsátott, de volt olyan személyiség, aki saját anyaggal dolgozott.
Az eladott festményekből összegyűlt pénzből a Művészeti Líceumot szeretnék támogatni – hangsúlyozták a szervezők.
Antal Erika
maszol.ro

Tőkés László az amerikai külügyminiszterhez juttatott el tiltakozó levelet a Mikó-ügy kapcsán
Tiltakozó levelet juttatott el John Kerry amerikai külügyminiszterhez a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Református Kollégium visszaállamosítása miatt Tőkés László európai parlamenti képviselő – tudatta csütörtökön az EP-képviselő sajtóirodája.
Tőkés László az amerikai kongresszus azon huszonegy képviselőjét is tájékoztatta a Mikó-ügy „botrányos fejleményeiről", akik 2013 júniusában felkérték Kerry külügyminisztert: lépjen fel „erőteljesen" a román kormánynál a magyar egyházak 1945 után elkobzott tulajdonainak maradéktalan visszaszolgáltatása ügyében.
Az EP-képviselő felidézte: a kisajátított ingatlanok restitúciója alapfeltétele volt Románia NATO-, illetve EU-csatlakozásának. Ennek fényében Tőkés László szerint „egyenesen hadüzenetnek tekinthető a ploiesti-i táblabíróság politikailag motivált november 26-i döntése" a Székely Mikó Református Kollégium visszaállamosításáról.
MTI
Erdély.ma

Szolidaritásukról biztosítanak a magyarországi reformátusok (Mikó-ügy)
A Magyarországi Református Egyház (MRE) szolidaritását fejezi ki és közösséget vállal a kiszolgáltatott erdélyi reformátusokkal, valamint a precedens miatt fenyegetett helyzetbe került összes romániai vallási felekezettel – közölték tegnapi nyilatkozatukban.
Az MRE megdöbbenéssel értesült a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó kollégium ügyében hozott bírósági ítéletről, amely a közös európai jogi normákhoz méltatlan módon, a jogbiztonságot veszélyeztető és az egyházi autonómiát sértő nyílt támadást intézett Románia egyik vallási felekezete ellen – írták. A református egyház meggyőződése szerint a kollégium épülete és az ott folyó egyházi szolgálat történelmi, erkölcsi okokból elválaszthatatlan az Erdélyi Református Egyházkerülettől. A mostani bírósági ítéletben foglalt elidegenítés, valamint a korábbi jogos visszaszolgáltatást végző bizottsági tagok meghurcolása a kommunista diktatúrák magatartását eleveníti meg – áll a nyilatkozatban –, amire minden kelet-közép-európai demokratikus közösség egyszer és mindenkorra nemet mondott. Az MRE mindent megtesz, hogy felhívja a nemzetközi egyházi és világi szervezetek figyelmét a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium körül kialakult helyzetre és a kommunista diktatúra idején elkobzott egyházi tulajdon visszaszolgáltatása terén tapasztalható súlyos problémákra – olvasható a közleményben.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Erdélyi Mozgalom alakul
Az autonomista csoportok összefogását, transzszilvanista politikai párt létrehozását sürgeti kétnyelvű felhívásában az Erdélyi Demokratikus Liga – közölte a csoport Facebook-oldalán található felhívásra hivatkozva a Főtér.ro portál.
A kezdeményezők célja Erdély polgárainak szervezett mozgalomba történő egyesítése, továbbá egy politikai párt megalapítása, Románia alkotmányával és hatályos jogszabályaival összhangban. Az Erdélyi Demokratikus Liga álláspontja szerint egy ilyen mozgalomnak, pártnak a már létező transzszilvanista csoportok együttműködésén kell alapulnia, ki kell alakítani ezen csoportok szervezett hálózatát. A kolozsvári székhelyű csoport fontos, de nem egyedüli csomópontja lenne ennek az együttműködésnek, a többi – nagyszebeni, szászmedgyesi, besztercei, nagyváradi és egyéb – csoportok mellett.
Az Erdélyi Mozgalom kezdeményezői egy programot is megfogalmaztak megvitatás végett. Ebben leszögezik, hogy Erdély, történelmét tekintve, három, európai jelentőségű kultúrkör: a román, a magyar és a német metszetében, azok kölcsönhatásaként jött létre és alakult tovább. A három történelmi nyelvnek azonos jogállásúnak – egyidejűleg pedig hivatalos nyelvnek – kell lennie. A mozgalom célkitűzései között egyebek mellett Erdély regionális és költségvetési autonómiájának kivívása, illetve olyan erdélyi adó- és költségvetési politika kidolgozása is szerepel, amely lehetővé teszi saját adónemek és –mértékek bevezetését. Emellett szeretnék elérni, hogy Erdély saját altalajkincseivel, légterével, valamint kitermelhető vízi energiára alkalmas vizeivel saját maga gazdálkodhasson. Cél továbbá, hogy Kolozsvárt Erdély fővárosává nyilvánítsák, illetve az Erdélyen belüli tartományok kialakítása a történelmi hagyományok, a helyi demokratikus igények és a regionális fejlesztéspolitikai kritériumok együttes figyelembevételével. A mozgalomról és céljairól további információk a www.facebook.com/pages/Liga-Transilvania-Democrat%C4%83/679299692143262?hc_location=timeline oldalon érhetők el.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Etnikai szavazás a parlamentben
A jól végzett munka élvezetével lökték a rácsos cella ajtajába a magyar honatyát, miközben bajtársi sunyítással megmentették a demokrata-liberális képviselőt. Hát így néz ki a Johannis által bejelentett tisztességes politika forradalma Bukarestben. Az új, nagy, nemzeti liberális párt társvezére az államelnök-választási döntő ütközet előtt a politikai osztály purifikálását szorgalmazva fogadalmat tett arra, hogy az őt támogató pártszövetség egyetlen tagja sem bújhat el immunitásra hivatkozva az igazságszolgáltatás elől. Minden esetben a képviselői mentelmi jog megvonására fognak szavazni, állította a szebeni polgármester. Tegnap a képviselőházban nem ez történt. A szégyenletes malőr után a frakcióvezetők bőszen egymásra mutogattak, látványosan dobálták a döglött macskát. Végül a PDL-s képviselőt saját főnöke szólította fel a párt elhagyására. Az ügy érdekessége, hogy néhány politikai elemző a kormánytörő RMDSZ megbüntetését látja a Markó Attila elleni szavazatokban. Mások politikai tisztogatásról beszélnek. A magyar közösséget érzékenyen érintette ez a döntés, főleg az egy héttel ezelőtti, a Székely Mikó kollégiumot visszaállamosító ítélet után. Az egyenlőtlen bánásmódra bizonyíték, hogy miközben a képviselők jóváhagyták a korrupcióellenes ügyészség kérését, hogy Markó Attilát vizsgálati fogságba helyezhessék, addig Calin Teodorescu ezt megúszta. Enyhébb bírósági felügyeleti formára változtatták kérésüket az ügyészek. Ezt mindkét képviselő esetében megtehették volna már eddig is, hisz ebben az esetben szükségtelen a képviselőház beleegyezését kérni. Igaz, akkor elmarad a szappanoperás, agresszív, tévéstábos, nyilvános vallatóshow. A cirkusz. Mi többet várunk. Vagyonelkobzásokat és igazságos büntetéseket. De nem megrendelésre születő ítéleteket. És ami a jogállam alapja: a tisztességes védekezéshez való jogot. Markó Attila a minap levelet intézett az RMDSZ-es tisztségviselőkhöz, kollégáihoz, melyben előre látta az előzetes letartóztatást jóváhagyó képviselőházi döntést. Kiderül ebből, hogy a DNA az átkosbeli ügyészek módszereit meghazudtolva dolgoztatja meg a kiszemelt áldozatokat. Csak arra vigyáz, hogy lehetőséget se adjon a védekezésre. Jelen esetben figyelmen kívül hagyta azt a tényt, hogy a gyanúsított bizonyítható módon nem tartózkodhatott a "bűn-elkövetés" helyszínén – állítja a vádlott. Mindezek után kétkedve, de reménykedjünk az igazságszolgáltatás pártatlanságában. Bár a Mikó-ügy után az újabb kisiklás bizalmatlanná tesz minket.
Karácsonyi Zsigmond
Népújság (Marosvásárhely)

A „nagy, örök költözéstől” az őrült naplójáig
Két szakmai beszélgetéssel startolt az Interferenciák Nemzetközi Színházi Fesztivál nyolcadik napjának programja szerdán délelőtt a TIFF Házban, az érdeklődők a bukaresti Nottara Színház Az új lakó (rendező: Tompa Gábor), valamint az ArCuB Kulturális Központ Egy őrült naplója (r.: Felix Alexa) című produkciójának alkotóival találkozhattak.
Marina Constantinescu bukaresti színházkritikus, az Országos Színházi Fesztivál (FNT) igazgatója meghatottan mondott köszönetet az alkotóknak az élményért, amelyben a Ionesco műve nyomán készült produkcióban része volt, véleménye szerint az előadás igazolja: elérkezett az ideje annak, hogy a Nottara Színház művészei igazi csapatként tudnak együtt dolgozni, képesek az általuk kevésbé játszott szerző szövegeit is kellő finomsággal tolmácsolni. Kitért ugyanakkor Helmut Stürmer díszlettervező munkájára is, amelynek köszönhetően egy olyan intim tér jön létre, amely a nézőt is arra készteti, hogy az események részévé váljon. A Ionesco-féle világ aprólékos végiggondolását, gyöngédség és játékosság ötvözését, a zenei megoldásokat és a fényhasználatot is külön megdicsérte Marina Constantinescu, majd Helmut Stürmer mesélt az előadás díszletének kitalálásáról, ésszel felfogható és metafizikai dolgok elegyítésének lehetőségeiről.
A „nagy, örök költözés” kapcsán, amely születésünk és halálunk között voltaképpen egész életünket jellemzi, Tompa Gábor rendező megjegyezte: mindannyian reménykedünk abban, hogy a meghalás, nem pedig a halál van az út végén, ilyen értelemben tehát – folyamatként értelmezve az utolsó költözést – mindig nyitva maradhat egy ajtó az ember számára. Beckett és Ionesco elmúláshoz, élethez és halálhoz való viszonyulása, valamint a mű poétikus jellegére való utalás mellett saját élete és az előadás összefüggéseire is kitért: az új lakóhoz hasonlóan ő is sokat költözött egyik kontinensről a másikra, s akárcsak a címszereplő, aki képtelen lemondani a körülötte és benne lévő emlékekről, Tompa Gábor vitte magával a számára kedves dolgokat; az előadásban megjelenő három hintaló például a három gyermekét jelképezi, Don Quijote pedig, aki az egyik képen tűnik fel, az új lakó és saját, az idővel és a szélmalmokkal való poétikus harcait is szimbolizálja.
A főszereplő, Francisco Alfonsín spanyol színész, aki a Tompa által tíz évvel ezelőtt Angliában színre vitt előadásban is játszott, itt is idegen: nem csupán amiatt, mert más országban él, de fizikai és metafizikai értelemben is, hiszen „gyakran érezzük magunkat idegennek a saját országunkban, a saját családunkban, a saját bőrünkben”. A folytatásban a házmesternőt játszó Ada Navrot, valamint a hordárokat alakító Ion Grosu és Gabriel Răuţă is mesélt a próbafolyamatról, a szavakhoz, a tárgyakhoz és a zenéhez való kötődésükről, ugyanakkor reményüket fejezték ki, hogy minél hosszabb életű lesz az előadás: a bukaresti közönség számára ugyanis, mint kiderült, fantasztikus gyakorlatnak bizonyul Az új lakó, hogy az abszurddal megismerkedjen és megbarátkozzon, másrészt a művészek is hálásak azért, hogy egy ilyen előadásban, ily módon dolgozhattak.
*
A színházi világban való alkotási folyamatának kezdeteiről kérdezte elsőként Alexander Bălănescut Visky András a beszélgetés második részében, utalva arra is, hogy a világhírű hegedűművész és zeneszerző mások mellett Ada Mileával is együtt dolgozott az elmúlt időszakban. – Éppen ő nyitott ajtót számomra a zene és a szöveg közötti kapcsolatban, tőle kaptam ezt a fajta kíváncsiságot – hangsúlyozta a zenész. A Gellu Naum műve nyomán színre vitt A sziget című produkcióban kezdődött az együttműködésük, és Bălănescut is ennek nyomán kezdte foglalkoztatni, miként képes a színészekhez hasonlatosan jelen lenni a színpadon.
Örömmel fogadta Felix Alexa rendező felkérését, hogy Marius Manole színművésszel együtt adják elő Gogol Az őrült naplója című művét, s már az első találkozások alkalmával kiderült, hogy a stabil és a véletlenszerű, improvizatív kapcsolatáról is szólni fog a munkájuk. – Nagyon fontos, hogy improvizálhassak, soha életemben nem szerettem magamat ismételni. Kiváltságos helyzetben vagyok tehát – hangsúlyozta a művész. Hozzáfűzte: minden előadásuk nagyon különböző, a Marius és közte lévő kapcsolat, az egymásból való építkezés és a közönség is meghatározza a hangulatot.
A próbafolyamat alatt is minden nap felfedezett valami újdonságot, élete egyik legszebb időszakaként emlékezik vissza arra az időszakra; de ugyanígy előadásról előadásra is gazdagodik a produkció – már két éve játsszák, többek között Oroszországban és Olaszországban is bemutatták – és a tapasztalat azt mutatja, hogy minden előadás jobban sikerül az előzőnél. Sokat segít, ha nyugodt, fesztelen a közönség, ezt már kezdés előtt meg tudják állapítani, és ehhez is igazítják az előadást: ha nevetnek, az nekik is erőt ad, de különböző trükkjeik vannak még, hogy oldják a hangulatot.
Ahogyan a rendező elgondolta, a színész játssza a főhőst, Popriscsint, Bălănescu pedig az összes többi szereplőt, a többnyire nem túl kedves figurák bőrébe is „belebújik”, beszél, véleményez, helyzeteket teremt. Mint mondta, egy másik értelmezés szerint Popriscsin másik dimenzióját, a lelki világát tükrözi, itt jön be tehát a mű poétikai olvasata.
Mint kiderült, a neves zeneszerző „csúnya” zenét komponált az előadáshoz, amely dühéből fakadt, főként az igazságtalanságokkal szemben, amelyeket Gogol is leír, s amelyekben neki is része volt.
Szabadság (Kolozsvár)

A Mikó-ügy másfél évtizede: egy ingatlan-visszaszolgáltatás kálváriája
Bő két év és tizenöt tárgyalási forduló után került pont a Mikó-ügyként elhíresült tulajdon-visszaszolgáltatási per végére. A sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium épületének visszaszolgáltatása miatt indult büntetőperben a Ploiesti-i Táblabíróság három-három év felfüggesztett szabadságvesztésre enyhítette Markó Attila és Marosán Tamás alapfokon kiszabott három-három év letöltendő börtönbüntetéséről szóló ítéletét. A testület eltörölte a buzãui bíróság alapfokú ítéletének azt a részét is, amely az Erdélyi Református Egyházkerületet 1,13 millió lejes kártérítésre kötelezte, ugyanakkor megerősítette az elsőfokú határozat ama részét, amely szerint a református egyház elveszíti az ingatlan feletti tulajdonjogát.
Összességében több mint tízévnyi pereskedés után jutott el a jogerős ítéletig a sepsiszentgyörgyi Református Székely Mikó kollégium ügye. Az ingatlant – a hajdani mikós tanári lakásokkal együtt – 1999-ben sürgősségi kormányrendelet révén kapta vissza az Erdélyi Református Egyházkerület. A lakásokat a kilencvenes években megvásároló két sepsiszentgyörgyi magánszemély azonban beperelte az egyházat azzal az érveléssel, hogy az ingatlanegyüttes tulajdonjoga nem az egyházé volt, hanem a város közösségéé. A korrupcióellenes ügyosztály (DNA) vizsgálódását követően bűnügyi per lett az ügyből, amelynek alapfokú ítélete három éves letöltendő börtönbüntetéssel sújtotta a restitúciós bizottság három tagját, az ingatlan tulajdonjogát megvonta az egyháztól, és 1,1 millió lejes kártérítésre kötelezte. Az ügyet 2013. október 10-én tárgyalta a legfelsőbb bíróság, amely a ploieşti-i táblabíróság hatáskörébe utalta vissza.
Lakásgazdálkodási hibák
Az ügy tulajdonképpen egy tizenöt évvel ezelőtti törvény (1995/112.) kibocsátásáig vezethető vissza, amelynek értelmében az önkormányzatok – ingatlankezelő cégeik révén – eladhatták a kommunizmus idején magánszemélyektől államosított ingatlanokat. A Konsza Samu utca 14–16. szám alatti két tanári lakást 1997-ben vásárolta meg két sepsiszentgyörgyi magánszemély, mindketten bérlőkként laktak az ingatlanban. A Székely Mikó Kollégium igazgatósága ugyan hivatalos átiratban értesítette az ingatlankezelőt, miszerint a lakások az egykori Református Székely Mikó Kollégium visszaszolgáltatandó vagyonának részét képezik, de az eladást nem tudták megakadályozni.
Az 1999/83-as sürgősségi kormányrendelet egy sor, korábban közösségi vagy egyházi tulajdonú ingatlan visszaszolgáltatásáról rendelkezett. Hogy kinek kell visszaadni, egy közösségen belül ki a jogos tulajdonos, arról a visszaszolgáltatási bizottságnak kellett döntenie, amelynek tagjai voltak Silviu Clim (az igazságügyi minisztérium részéről), Markó Attila államtitkár, valamint Marosán Tamás, az egyházkerület akkori jogtanácsosa. A kormányrendeletben ugyan még nem szerepelt a Mikó, de a 2000. decemberi kiegészítés már tételesen megnevezi a Mikó Kollégium épületét is. A bizottság megállapította, hogy a visszaigényelt ingatlan a református egyházkerület tulajdonát képezte. A végleges döntést 2002 májusában hozta meg a bizottság, ekkor kapta meg a határozatot az egyház, és tette meg a szükséges lépéseket a Székely Mikó Kollégiumnak az egyházkerület nevére való telekeltése érdekében.
A NATO-tagságra és az Európai Unióba pályázó román állam felgyorsította a visszaszolgáltatási folyamatot. A 2000/94-es számú sürgősségi kormányrendelet alapján, kifejezetten az államosított egyházi épületek visszaszolgáltatására létrehozták a ma is létező Visszaszolgáltató Bizottságot (Comisia de Retrocedare), amelynek tagjait az aktuális kormány nevezi ki. Az egyházak ide nyújthatták be előbb csak tíz-tíz, később már számbeli korlátozás nélküli, több száz épületre vonatkozó visszaigénylési kérésüket. Az időközben életbe lépő 2002/501-es törvény lehetővé tette, hogy a korábban törvénytelen módon megszerzett ingatlanok adásvételi szerződését a jogos tulajdonos megtámadhassa. Ez alapján igényelte 2004-ben az egyház a Konsza Samu utcai tanári lakások adásvételi szerződésének törvényszéki megsemmisítését. 2006-ban végleges, megfellebbezhetetlen táblabírósági döntés szögezte le, hogy az egykori Református Székely Mikó Kollégium vagyonának tulajdonosa az Erdélyi Református Egyházkerület, és visszautalta az ügyet alapfokra az adásvételi szerződések megsemmisítése céljából.
Ezt követően született meg a bérlők első feljelentése, előbb a rendőrségen, majd az ügyészségen, végül a DNA-n. A feljelentés indoklásában az szerepelt, hogy az iskolaépület az iskola kizárólagos tulajdona volt, nem az egyház pénzéből épült, hanem állami alapokból, az egyház csak felügyelte az oktatási folyamatot, ezért az iskolának kellett volna azt visszaszolgáltatni, nem pedig az egyháznak.
A DNA több személy ellen vizsgálatot indított, köztük Bustya János lelkipásztor-tanár ellen, Kató Béla akkori püspökhelyettes ellen, valamint a hivatalos fordító ellen, de vádat egyikőjük ellen sem emeltek. Markó Attila, Silviu Clim és Marosán Tamás ellen eredetileg okirathamisítás, később szolgálati visszaélés címén emeltek vádat, mivel bizottsági tagként tudniuk kellett volna, hogy az ingatlan nem az egyházé, mégis pozitív döntést hoztak. A DNA megállapította az érintett három bizottsági személy vétkességét, így bűnvádi eljárás indult ellenük.
Kié az iskola?
Perektől és kivizsgálásoktól eltekintve az ügy lényege, hogy ki a tulajdonos. A rendelkezésre álló dokumentumok szerint az egyház. Ezt az állapotot támasztja alá az a minisztériumi engedély is, amelyet Constantin I. Anghelescu oktatásügyi miniszter bocsátott ki (1928/81.). Ebben a Mikó Kollégiumról a következő szerepel: aceastã şcoalã este proprietatea Eparhiei Reformate din Ardeal (ez az iskola az Erdélyi Református Egyházkerület tulajdona). Az engedély 1928. augusztus 8-án megjelent a Hivatalos Közlönyben is. Az egyházi tulajdont látszik bizonyítani egy másik irat is, a magyar nyelvű telekkönyvi kivonat: sepsiszentgyörgyi ev. ref. székely Mikó Kollégium (az ev. ref. azt jelenti, hogy evangélium szerinti református, ezt a 19. században mindenhol így használták, az egyházi törvényekben, még a kommunista időkben is – szerk. megj.).
Számos további korabeli dokumentum is arról tanúskodik, hogy a 19. század második felében alapított iskolát a reformátusok hozták létre. Az egyházkerület jogászai által az egyik tárgyalásra a 19. századi törvények, dokumentumok alapján összeállított román nyelvű magyarázat szerint az iskolát a „Rikán belüli Kommunitás” hozta létre, amely a háromszéki egyházmegyék közös szervezete volt, és a háromszéki református egyház képviselőiből állt (a három esperes, küldöttek és jegyzők). Ezt a közösséget már a 17. századi fejedelmi rendeletek is önálló egyházi közösségként ismerték el. A kollégium épületének nyugati szárnyát a háromszéki református egyházközségek építtették saját költségen, a déli szárny ugyancsak a „Rikán belüli Kommunitás” támogatásával épült fel egy város által az egyháznak adományozott telken, valamint a közösség saját telkén. Az építkezés költségeit részvények kibocsátásával, adományokból és állami támogatással sikerült végül előteremteni. A sepsiszentgyörgyi kollégium a 19. század második felétől az 1948-as államosításig az Erdélyi Református Egyházkerület iskolájaként működött önálló oktatási központként, önálló vagyonkezelési joggal.
Az államosítási rendelkezés nyomán született iratban (Decret nr. 176/2. aug. 1948) az iskola a következőképpen szerepel: Liceul reformat bãieþi din Sf. Gheorghe, al. Bis. Ref. A dokumentum felsorolja az iskola vagyonát képező ingatlanokat – köztük a tanári lakásokat is –, azonosíthatóan, pontos címmel és házszámmal ellátva. Az adásvételi szerződések megsemmisítése érdekében az egyházkerület által 2004-ben elindított jogi procedúra leállt, az indoklás szerint a büntetőjogi perek lezárása előtt az adásvételi szerződéseket sem semmisíthetik meg véglegesen.
Fordulat, tiltakozás
A DNA kivizsgálása megállapította, hogy az egykori restitúciós bizottság három tagja törvénytelenséget követett el, és nagy értékben elkövetett hivatali visszaélés címén emelt vádat. Az ügy sokak számára váratlan, nagy felháborodást okozó fordulatot vett: 2012-ben a buzãui bíróság első fokú ítélete szerint hivatali visszaélés miatt három-három év börtönbüntetésre ítélték a per három vádlottját. Míg azonban a két magyar vádlott (Marosán Tamás és Markó Attila) esetében letöltendő börtönbüntetést szabtak ki, a bizottság román tagja (Silviu Clim) ellen csupán felfüggesztettet. A bírói ítélet érvénytelennek nyilvánította a visszaszolgáltatási iratot, és elrendelte, hogy töröljék az Erdélyi Református Egyházkerületet, mint tulajdonost a telekkönyvből. A bírósági ítélet megállapítja, hogy a vádlottak a sepsiszentgyörgyi polgármesteri hivatalt károsították meg, holott a per folyamán a hivatal jelezte: nem tart igényt az épületre, mert az a református egyházé volt.
Vonal alatt, vonal felett
„Szögezzük le mindjárt az elején: a törvény úgy szól, hogy annak kell visszaszolgáltatni az ingatlant, akitől 1948-ban a román állam elkobozta az államosítás idején. A szentgyörgyi Mikó Kollégium a református egyház tulajdona volt, tehát neki kellett visszaadni” – állítja Pap Géza, az Erdélyi Református Egyházkerület volt püspöke. Ezt a gondolatot támasztja alá Sipos Gábor egyházkerületi levéltáros is, aki a következőképpen fogalmaz: az államosított egyházi ingatlanok tulajdonjoga a telekkönyvi betétlapból deríthető ki, a birtoklapon az utolsó bejegyzés után vonalat húztak, ott szerepel a „naþionalizat în favoarea Statului Român” szövegrész. Amely tulajdonos a vonal felett szerepel, az jogosult a visszaszolgáltatásra. A telekkönyvben rögzített tulajdonjogot nem befolyásolja, hogy az ingatlan építéséhez-fejlesztéséhez ki járult hozzá anyagi eszközökkel.
A bírósági döntés következtében mindenki megmozdult, az egyház 2012. szeptember elsejére tiltakozó megmozdulást szervezett, amelyre Erdély valamennyi szegletéből érkeztek tüntetők. Az Igazság Napján a Székely Mikó Kollégium épületén hatalmas transzparensekre a református egyház tulajdonjogát igazoló dokumentumokból származó idézetek kerültek: 1928-ból a román oktatási működési engedélye, amelyben az egyház szerepel tulajdonosként, valamint az 1948-as államosítási törvény, amely szerint a kollégium épületét a református egyháztól vették el. A tiltakozó nagygyűlés alkalmával több egyházi vezető és politikus is felszólalt.
Az ügyet közben Buzãuból a ploieşti-i ítélőtáblára helyezték, a per azonban innen is tovább került. A 2012-es parlamenti választásokat követően ugyanis Markó Attila az RMDSZ színeiben képviselői mandátumot szerzett, így a folyamatban levő ügyet kötelező módon a bukaresti legfelsőbb bíróságnak kellett tárgyalnia. A testület azonban úgy döntött: nem illetékes az ügyben, ezért az egészet visszautalta a ploieşti-i ítélőtáblára, ahol rengeteg halasztást követően 2014. november 26-án hirdettek ítéletet.
Somogyi Botond
Erdélyi Napló (Kolozsvár)

Az egység újabb ideje
Véget ért a Mikó-ügy, legalábbis annak romániai szakasza. Bebizonyosodott, amit eddig is tudtunk: a román igazságszolgáltatás alkalmatlan rá, hogy ellássa a bírói hatalmi ágnak egy demokratikus államban betöltött szerepét. Hogy a jog betűjének jegyében és az igazságosság szellemében kimondja a végső szót vitás kérdésekben. Mert a Mikó-ügyben hozott ítélet, amely elorozza a kollégiumot jogos tulajdonosától, a jog szerint eljáró bizottság tagjait pedig felfüggesztett börtönbüntetésre ítéli, nemfelel meg sem a törvény betűjének–akit az ügy jogi részletei érdekelnek, alaposan felkészülhet a témából a www.13020.ro honlap monografikus, alapos tájékoztatásának köszönhetően –, sem az igazságosság szellemének. Azt üzeni, amit az említett honlap fejléce is rögzít: „bármit elvehetnek, bárkit bezárhatnak”. Kelemen Hunor megfogalmazásában: veszélybe került mindaz, amit az RMDSZ húsz év alatt elért.
Alku és jog
Nos, e kitétellel már lehetnek vitáink. Mert nem most került mindez veszélybe. Bírói tévedésnek számító ítéleteket eddig is hoztak. A román állam Erdély megszállása óta az igazságszolgáltatást használja gátlástalanul a magyarság megfélemlítésére, és ebben az 1989-es esztendő sem jelentett változást. Elég csak a zetelaki, oroszhegyi és kézdivásárhelyi elítéltekre utalni, amikor a székelységre nem alkalmazták a forradalmi cselekedetek vonatkozásában meghirdetett általános amnesztiát. A meglincselt milicistákkal nyilvánvalóan nem románságuk miatt végzett a felbőszült tömeg, hanem a Ceauşescu-korszakbeli kegyetlenkedéseik miatt. Erről világosan tanúskodik, hogy másutt is előfordult, hogy a forradalmi erőszak vetett véget a rendfenntartó erők túlkapásokról híres tagjai életének, de a meglincseltek között akadt magyar is, ugyanakkor a tisztességesen viselkedő román rendőröknek nem esett bántódásuk.
Hasonló a vásárhelyi pogrom ügye is. Ott a titkosrendőrség a román ortodox egyházzal közösen uszította a vásárhelyi magyarságra a feltüzelt és félrevezetett görgényvölgyi román parasztokat, majd a román bíróság a védekező magyarokat és a segítségükre siető cigányokat ítélte el koncepciós perekben, sok esetben lábbal tiporva az eljárásjogot. A Mikó-ügy tehát csak egy ebben a sorban. Nehezebb a szőnyeg alá seperni, mint a korábbiakat, és kényelmetlenebbül érinti az RMDSZ vezetését, hiszen épp a közel húsz esztendeje folytatott politikája értelmét kérdőjelezi meg. Precedens értékű ügyről van szó, amely negatívan befolyásolhatja a visszaszolgáltatásra váró több száz egyházi ingatlan sorsát, hogy a már visszaszolgáltatottak újraállamosításának lehetőségéről ne is szóljunk.
Visszatérve Kelemen Hunor kijelentésére: a „veszélyt” az jelentette, hogy az RMDSZ vezetése feladta a közjogilag körbebástyázott kollektív jogokért folytatott harcot, feladta az önálló magyar érdekű külpolitikát, feladta az autonómiaprogramot, politikáját az engedmények kialkudására korlátozta. Volt politikai elemző és jogász – például Borbély Imre és Tamás Sándor – a kilencvenes évek első felében írt tanulmányaiban rámutat a jogok és engedmények közti különbségre. Az alkotmányjogi szinten kodifikált közjogi státust, amely egyben a perspektivikus fennmaradás reményével kecsegtet, nem lehet egyetlen bírói döntéssel megvonni – ellentétben a bármikor eltörölhető engedményekkel. Ezért kellett volna erre összpontosítania az RMDSZ-nek az utóbbi negyed évszázadban, nem pedig a kisstílű bukaresti alkudozásokra.
Iránykeresés
Nem most, hanem 1996. november 28-án került veszélybe a magyar jövő, amikor az RMDSZ SZKT zöld utat adott az alapszabályzat megtiprásával, puccsszerűen eljáró Operatív Tanácsnak arra, hogy mindenféle feltételrendszer nélkül folytasson koalíciós tárgyalásokat a román választások győzteseivel. Ettől kezdve nem lehetett az erdélyi kérdés nemzetköziesítésére, a koszovóihoz hasonló nemzetközi rendezés kikényszerítésére összpontosítani. Izsák Balázstól Tőkés Lászlóig valamennyi, Nyugatot megjárt autonomista politikus elmondhatja, mekkora kárt okozott e lépés a külpolitika síkján. Egyik oldalról, ha a székelység területi autonómiaigényével keresték meg a különböző nemzetközi fórumokat, a logikus válasz az volt, hogy az erdélyi magyarság által demokratikus választásokon masszívan támogatott RMDSZ kormányon van, másrészt a kormányzati szerepvállalás teremtette meg a modellértékű román kisebbségpolitika hamis mítoszát. Érdemes leszögezni, hogy Markó Béla, az RMDSZ korábbi elnöke is elismerte: a kormányzati szerepvállalással az RMDSZ lemondott az önálló külpolitika eszközéről.
Álságos most meglepődést színlelni. A helyes útra visszatérni viszont soha nem késő. Vannak, akik ezt meg is hirdették az RMDSZ-en belül. Antal Árpád sepsiszentgyörgyi polgármester radikális hangütése teljesen indokolt, s ha ezt az RMDSZ hivatalos politikává emelné, a nemzeti autonomista tábornak erkölcsi kötelessége lenne azt támogatni. Mint ahogy közösen tüntetett valamennyi erdélyi magyar szervezet az Igazság napján, s mint ahogy közösen léptünk fel a Székelyföld területi autonómiája érdekében a Székelyek Nagy Menetelésén is, amelyet valamennyi, magát magyarnak mondó politikai erő támogatott, leszámítva Markó Bélát és Gyurcsány Ferencéket. S még akkor is ezt kell tenni, ha tudjuk, hogy az RMDSZ egyéni és klikkérdekekben gondolkodó, érték- és ideológiamentes képviselői, akik idén nyáron a kormányból kilépni akaró elnököt, Kelemen Hunort azzal alázták meg, hogy őt mondatták le miniszterelnök-helyettességről, de a szervezetet kormányon tartották, nem fognak belenyugodni a politikai irányváltásba. Már egyáltalán, ha sor kerül politikai irányváltásra.
Valóságkampány
Sajnos az utóbbi 18 évben nemcsak a nemzetközi tényezők pipálták ki az erdélyi kérdést a román nemzetstratégiai integrációs érdekeket kiszolgáló, a román vezetést külpolitikai nyomás alá helyezni nem akaró RMDSZ vezetés politikájának köszönhetően. Az RMDSZ-elit is kontraszelektálódott, klientúra- és patronázselv kezdett működni, a legitimáció nem alulról felfelé épül, hanem a lojalitáselvű kontraszelekció mentén felülről lefelé. A vezetés megkapja ugyan az alternatívanélküliség gondolatát és – a parlamentből való kiesés rémképét ügyesen sulykolva – a választásokon a magyar szavazatok többségét, innen viszont maga sáfárkodhat a román és a magyar állam által az erdélyi magyar közösségnek címzett forrásokkal, szabadon alakíthatja a szervezeten belüli nomenklaturális viszonyokat. Nem azoknak kedvezve, akik közösségszervezésben jól teljesítenek, hanem akik megfelelően kiszolgálják a vezetést.
Felettébb csekély az esélye az alapvető irányváltásnak, a brassói útra való visszatérésnek, de ha mégis sor kerül rá, az erdélyi magyar egység „demagóg” jelszava ismét hatékony fegyverré válhat. Egységbe tömörülve kellene hangunkat hallatni, felhívni a nemzetközi közösség figyelmét a velünk megesett jogtalanságokra.
Természetesen e valóságkampány nem szorítkozhat a Mikó kollégium ügyére. Szólni kell elpusztított műemlékeinkről, beolvasztott, ledöntött szobrainkról, a vissza nem szolgáltatott egyházi ingatlanokról, a csángók anyanyelvi oktatásának és misézésének problémáiról, az erőszakos ortodox terjeszkedésről, a székely zászló elleni harcról, a könyv- és pólóelkobzásokról, Wass Albert-megemlékezések szervezői ellen indított, szólás- és gondolatszabadságot meggyalázó eljárásokról. Egyszóval arról a módszeres román önkényről, amely nemzeti közösségünk életerejének megtörésére és a homogén román nemzetállam megteremtésére irányul. S mindezen törekvések egyetlen ellenszeréről: a többszintű autonómiáról.
Borbély Zsolt Attila
Erdélyi Napló (Kolozsvár)

Mindig, mindenhol, mindenkivel
Kisebb megszakításokkal tizennyolc éve van kormányon az RMDSZ. Hol protokollummal, hol íratlan ígéretek fejében tolta előre a román hatalom szekerét anélkül, hogy a kilencvenes évek elején megfogalmazott fontosabb közösségi jogkövetelések közül egy is megvalósult volna. Összeállításunkban a kormányzati szerepvállalás rövid történetét foglaljuk össze.
Kilép a bukaresti kormánykoalícióból a RMDSZ. Erről november 27-én 32 igen szavazat és 2 tartózkodás mellett döntött a 34 fős Szövetségi Állandó Tanács (SZÁT). Az ülést követő sajtóértekezleten a döntést Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke így indokolta: „Megértettük választóinknak a romániai államfőválasztás során kinyilvánított akaratát, amely arról szól, hogy a kormányzati eszközök most nem jelentenek prioritást, inkább a közösségépítésre kell koncentrálnunk.”
Az 1996 decembere óta szinte folyamatos kormányzati részvétel 18 éves történetében először fordul elő, hogy az RMDSZ önszántából távozik a hatalomból. A végleges döntést a december 13-i ülésén hozza meg a Szövetségi Képviselők Tanácsa (SZKT), de mint Kelemen elmondta, „25 éves fennállása során nem történt meg az RMDSZ-ben, hogy az SZKT megvétózza a csúcsvezetőség határozatát”. Azaz immár véglegesnek tekinthető a Victor Ponta nevével fémjelzett kormánykoalícióból történő távozás.
Szövetségek és színek
Először 1996. december 16-án lépett kormánykoalíciós szövetségre az RMDSZ a rendszerváltás óta eltelt negyed században az Emil Constantinescu államfőt adó Demokratikus Konvenció (CD) és a Szociáldemokrata Unió (USD) oldalán. Első kormányzati részvétele három évig tartott. A kormánykoalíció összetétele 1999. december 22-én alakult át: az új felállásban az RMDSZ a Demokratikus Konvenció, a Demokrata Párt (PD) és a Szociáldemokrata Párt (PSDR) oldalán vállalt ismét szerepet a kabinetben 2000. december 28-ig. A PSDR színeiben ismét választást nyert Ion Iliescu négy éves regnálása alatt a megalakuló új kormány miniszterelnöke, Adrian Nãstase új egyezséget kötött az RMDSZ-szel egy kisebbségi kormány parlamenti támogatására. Az RMDSZ nem kapott kormányzati tisztségeket, Erdélyben viszont megőrizhette vezető pozícióit néhány közintézményben.
A DA Szövetség által 2004-ben hatalomra juttatott Traian Bãsescu, a „játékos államfő” új politikai gyakorlatot honosított meg Bukarestben: a háttérből maga vezényelte több kormány felbomlását és az újak megalakulását. 2004. december 29. és 2007. április 5. között az RMDSZ a DA Szövetség és a Konzervatív Párt (PC) oldalán vállalt miniszteri tárcákat. A DA Szövetség 2007-ben való felbomlása nyomán a PD kilépett a kormányból, az RMDSZ pedig Cãlin Popescu-Tãriceanu miniszterelnöksége alatt a Nemzeti liberális Párttal (PNL) közösen kormányzott 2008. december 22-ig. Ezt követően lépett nagykoalícióra a két nagy párt, az addig egymást ősellenségnek tartó Demokrata-Liberális Párt (PDL) és a PNL, valamint a Szociáldemokrata Párt (PSD). A frigy rövid életűnek bizonyult: 2009. december 23. és 2012. április 27. között az RMDSZ ismét kormánykoalíciós tényező a PDL és a Nemzeti Unió Románia Fejlődéséért (UNPR) oldalán.
A 2012-es parlamenti választás a Szociálliberális Unió (USL) nagyarányú győzelmét hozta. A választások előtt az RMDSZ titkos paktumot kötött a Victor Ponta vezette PSD-vel, de a választások után Crin ANtonescu, a PNL elnöke megakadályozta az egyezség betartását, így az RMDSZ nem került az új kormányba. A 2014 tavaszáig tartó USL-kormányzás belső feszültségei szétvetették a választási, majd kormányzási koalíciót, a PNL kivonult a kormányból, így 2014. március 5-én az RMDSZ – ezúttal a PSD oldalán – visszatérhetett a hatalomba. A harmadik Ponta-kormány oldalán eltöltött kilenc hónapnyi országlás befejezését várhatóan az SZKT december 13-ai ülésén pecsételik meg.
A liba ára
Az RMDSZ első kormányzati részvétele kapcsán vált híressé a „liba ára” nevű metafora. Az RMDSZ Operatív Tanácsának 1996. novemberi ülésén a szövetség tiszteletbeli elnöke, Tőkés László azt kérte az elnökség tagjaitól, hogy az SZKT szabja meg a kormányba lépés árát. A tiszteletbeli elnök konkrét szövegjavaslatot terjesztett elő, amely 15 pontban foglalta össze az RMDSZ legfontosabb követeléseit az autonómiaformák elismertetésétől a közösségi javak visszaadásáig. Ekkor hangzott el Markó Bélának, az RMDSZ elnökének az emlékezetes mondása, hogy ha az SZKT meghatározza az RMDSZ elvárásainak minimumát, akkor a tárgyalódelegáció nem kérhet ennél többet. „Ne határozzuk meg előre a liba árát” – fogalmazott akkor Markó. Erre később Tőkés László úgy reagált, hogy a liba nagyon olcsón kelt el, hiszen néhány hét múlva kiderült: első kormánykoalíciós részvételéhez az RMDSZ még koalíciós szerződést sem kötött a partnerekkel.
Victor Ciorbea miniszterelnöksége alatt két be nem tartott kormányrendelet született a kisebbségi oktatás és a közigazgatás területén, az önálló állami magyar egyetem létrehozása azonban kormányszinten fel sem merült. 1998 áprilisától Radu Vasile az új kormányfő, aki 1998 szeptemberében azzal beszélte le az RMDSZ csúcsvezetőit a kormányból való távozás ultimátumáról, hogy Petőfi-Schiller név alatt magyar–német multikulturális egyetem létrehozását ígéri. Az új multikulturális egyetem rövid története 1999 júliusában ért véget, amikor a parlament jóváhagyta az egyetemek akkreditációjáról szóló módosított törvényt, amely kimondja: Romániában nem indítható olyan felsőoktatási intézmény, amely nem rendelkezik legalább egy román karral. A Radu Vasile miniszterelnök által a köztudatba bedobott Petőfi-Schiller egyetem azóta is a rosszul megkötött kormányzati kompromisszumok negatív szimbólumaként szerepel az RMDSZ kormányzati szerepvállalásának történetében.
Konszenzustól akaratig
A 2012 áprilisában megbuktatott Ungureanu-kormány az Emil Boc kormányfő vezette kabinet bő kétéves regnálásához képest annyi újdonságot hozott az RMDSZ-szel való koalíciós együttműködésben, hogy kormányrendelettel próbálta rendezni a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) magyar vonalának jogi helyzetét. A PDL-s és UNPR-s kabinet gyakorlatilag a magyarok irányába tett gesztus miatt bukott meg: a hatalomra kerülő új miniszterelnök, Victor Ponta első intézkedése a MOGYE-kormányrendelet visszavonása volt. Az RMDSZ természetesen kikerült a hatalomból: a MOGYE-ügy megbuktatásának előzménye után az első Ponta-kormánynak nem volt semmiféle ajánlata a magyar szervezet számára. Ponta azonban nem akarta teljesen „elsüllyeszteni” az RMDSZ-ben levő kormányzati potenciált, ezért a 2012-es választások előtt titkos paktumot kötött a szövetséggel a választások utáni kormánykoalíció létrehozására. A paktum értelmében elfogadják a kisebbségi kerettörvényt, felgyorsítják az egyházi és közösségi ingatlanok visszaszolgáltatását, a közigazgatás területi átszervezésénél figyelembe veszik az egyes térségek hagyományait, kultúráját, befejezik a dél-erdélyi és az észak-erdélyi autópályát, valamint egész napos magyar adást biztosítanak a közszolgálati televízióban és rádióban. Az RMDSZ kormányzati szerepvállalásaihoz képest ez volt az első olyan protokollum, amely konkrét vállalásokat tartalmazott az erdélyi magyarság számára. A titkos protokollumból azonban semmi sem lett, miután a liberálisok ellenállása miatt 2014 márciusáig az RMDSZ nem került kormányra.
A harmadik Ponta-kormány koalíciós tagjaként az RMDSZ 2014 tavaszán egy négy oldalas kormányzati megállapodást írt alá, amelynek értelmében a szövetség két miniszteri, és 14 államtitkári tárcára jogosult. A megállapodás kimondja: a koalícióban résztvevő pártok – PSD, UNPR, PC és RMDSZ – csak konszenzussal hozhatnak kormányzati döntéseket . Ilyen felütés után következik a tulajdonképpeni megállapodás. A protokollum szerint a koalícióban résztvevő pártok konszenzusos döntése alapján kerülhet sor az alkotmánymódosításra, az ország területi-közigazgatási átszervezésére, a nemzeti kisebbségek kulturális jogainak szabályozására, a MOGYE magyar vonalának a létrehozására és az etnikai arányosság intézményesítésére a közintézményekben.
A magyarság számára tett újabb ígéretekből semmi sem valósult meg. Sem konszenzusos döntés, sem politikai akarat nem volt hozzá.
Makkay József
Erdélyi Napló (Kolozsvár)