Mindenki átment az anyanyelvi vizsgán
Maros megyében összesen 1167 érettségiző diák iratkozott fel az anyanyelvből megszervezett szóbelire, 1126-an magyar nyelvből, 41-en németből készültek vizsgázni, a tudáspróbán heten nem jelentek meg. A vizsgázók közül mindenki átment. A magyar nyelvi ismereteiket bizonyítók közül hatan közepesen, 139-en haladó szinten, a többiek kiválóan szerepeltek, a németből vizsgázók közül heten közepes, 13-an haladó minősítést kaptak, 21 diák pedig a legmagasabb minősítést szerezte meg – tájékoztatott Illés Ildikó főtanfelügyelő-helyettes. Ezen a héten számítógép-felhasználói ismeretekből, jövő héten idegen nyelvből szóbeliznek az érettségizők. Az írásbelik sorozata július elsején a román nyelv és irodalom vizsgával kezdődik, 2-án anyanyelvből, 3-án a szaknak megfelelő kötelező tantárgyból, 5-én a választott tantárgyból írnak a diákok. Az ideiglenes eredményeket július 8-án, a fellebbezések utáni végső eredményeket 12-én hozzák nyilvánosságra.
Nagy Székely Ildikó
Népújság (Marosvásárhely)

Bűvölet: a mához és a máról szóló történet
„Úgy érzem, mind a szakmát, mind pedig az operafogyasztó közönséget meglepte az a fajta látszólagos könnyedség, amivel egy ilyen sokrétű és nehéz partitúrát képesek voltunk színpadra vinni, azzal az előadói »arcátlansággal« közvetítve a szerzői szándékot, amilyen merészen van a mű megírva” – magyarázta lapunknak Laczkó Vass Róbert színművész, akit Víziorgonás szerepében láthatott a miskolci operafesztivál közönsége szombaton, Orbán György Bűvölet című operájának ősbemutatóján. A Kolozsvári Magyar Opera és a Bartók Plusz fesztivál koprodukciójában létrejött előadást Novák Eszter rendező és Selmeczi György zongoraművész, karmester vitte színre, közreműködött a Kolozsvári Magyar Opera zenekara és a Debreceni Kodály Kórus. A főszerepeket kolozsvári – Balla Sándor, Laczkó Vass Róbert, Molnár Mária – és budapesti – Herczenik Anna, Nyári Zoltán – művészek alakítják.
– Kolozsvári, budapesti és debreceni művészek, alkotók közös munkája a Bűvölet című operaelőadás, amely a Kolozsvári Magyar Opera és a Bartók Plusz Operafesztivál koprodukciójaként valósult meg. Hogyan zajlott a felkészülés?
– Próbáltuk úgy beosztani a rendelkezésünkre álló, meglehetősen rövid időt, hogy egymás otthoni elfoglaltságait is tiszteletben tudjuk tartani. A munka folytonosságának biztosítása érdekében Kolozsváron és Budapesten is gyakoroltunk az elmúlt időszakban: amikor például nekem itthon előadásom volt, akkor 2-3 napra a teljes főszereplő stáb átköltözött Kolozsvárra, és fordítva. Zenekarral próbáltunk egy rövidet itthon is, majd a rendpróbák sűrűjét az éppen árvízi hangulatban tocsogó Budapesten hoztuk össze, az ottani kollégák és a rendező programjához igazodva. A produkció végül az utolsó hat napra, színpadi és főpróbák idejére költözött le Miskolcra, ott nyerte el végleges formáját a díszlettel és a jelmezekkel együtt. Közben megérkezett a Kolozsvári Magyar Opera zenekara és a debreceni Kodály Kórus is, így már teljes felállásban fejezhettük be a munkát. Ami engem illet, kolozsvári munkáimmal párhuzamosan gyúrtam át magamon az újabb szerepet, így a Valahol Európában bemutatójára készülve már a Bűvölettel is napirenden voltam.
– Már korábban is részt vettél kortárs operák színpadra állításában, mások mellett Orbán György első operájának kolozsvári bemutatóján is dolgoztál. Hogyan alakult ilyen vonatkozásban az énekesi pályád?
– Elsőként a Pikkó herczeg egyik főszerepét játszottam, énekeltem 2002-ben, a Kolozsvári Magyar Operában tartott országos bemutatón, kis híján beugróként. Ekkor ismerkedtem meg a zseniális Orbán Györggyel. Tavaly aztán lemezre vettük ezt a művet, közben egyik munka hozta a másikat: a Pikkó herczeg után rendre következtek Demény Attila kamaraoperái, Vajda János Leonce és Lénája Kolozsváron, majd a Karnyóné ősbemutatója a budapesti Magyar Állami Operaházban, valamint a Mario és a varázsló, szóval megtaláltuk egymást a kortárs repertoárral. Így kerültem a képbe legutóbb is, szinte kibicként a diplomás operaénekesek mellett, akikhez képest egészen más munkamódszerrel készülök egy-egy ilyen előadásra.
– Éppen amiatt, gondolom, hogy elsődlegesen színész vagy…
– Így van, gyökeresen ebből a nézőpontból viszonyulok egy színpadi zenedrámához. Szándékosan fogalmazok így, hiszen az opera, mint megénekelt és meghangszerelt drámai műfaj, számomra főként színpadi műként értelmezhető még akkor is, amikor metronómmal is mérhető, tehát állandó értékűre szab a szerző egy-egy szándékot, helyzetet, érzelmi kitörést, ezzel pedig jócskán behatárolja az előadó lehetőségeit. Félreértés ne essék: ezt én egy hozzáadott plusz értéknek, különleges minőségnek fogom fel, nem pedig egy korlátnak! Ugyanakkor van itt egy másik szempont is: kortárs zenedrámák ősbemutatójának részese lenni a szó szoros értelmében zenetörténeti esemény. Innentől kezdve te vagy a referencia, mint ahogy referencia minden olyan alkotó, aki a darab történetében először formál meg egy szerepet, vezényel egy művet, értelmez és vázol föl egy színpadi szituációt. Az utánuk következők már hozzájuk képest alkotnak újra valamit. Egyedi, soha vissza nem térő élmények ezek, amelyekből megadatott már nekem jó néhány, különösen hálás vagyok értük, és rendkívül büszke vagyok rájuk.
– Orbán György írja a Bűvölet kapcsán: „A szürrealisztikusan romló birodalomban vagyunk... a kései Róma szenátorának házában. Szenátor két vendégével cseveg, gyönyörű felesége és rabszolgája némán hordják fel az ételeket, italokat. A dekadencia már önjáró. A szenátus betiltja a zenét. Ez a Kuplerosnénak jó üzletet jelent: Afrikából hozat zenészeket, amiből felvirágzik az üzlete. Tilosnak tilos, de áriában halljuk, hogyan kell az ilyesmit működtetni. A másik vendég, a Víziorgonás nagyobb ívű. Gátlástalan újgazdag, aki hazafias alapon ad el olyan víziorgonákat, amelyek maguktól játsszák a rémes Birodalmi Himnuszt.” Hogyan kapcsolódik ez a történet napjaink világához?
– A míves szöveg mondanivalója, tágabb értelemben a szerzői üzenet szempontjából is döbbenetesen „közel” áll hozzánk ez a történet. Ha Rómát mint szimbólumot például Brüsszelre vagy Washingtonra cserélnénk, akkor is tökéletesen érthető lenne a történet. Végülis egy kortárs művet leginkább a saját korunk és körülményeink determinálnak azzá, amivé lesz, függetlenül attól, hogy adott esetben az egész eddigi zenetörténet és a szerző különleges műveltségének legszebb arzenálja van belesűrítve a műbe. A Bűvöletben olyan, csöppet sem – vagy sokak számára sajnos nagyon is... – bűbájos kifejezések hangzanak el, mint „liberalizált korrupció” vagy „progresszív kenőpénz”… Nos, aki ennyire vérmesen kortárs szókapcsolatokat képes komplex, ám nagyon is szuggesztív és pontosan értelmezhető zenei formában megfogalmazni, azt az alkotót nem lehet eléggé megbecsülni! Minden mondatnak és zenei frázisnak átütő ereje van a színpadon, ha komolyan vesszük a szerzői szándékot, amelyet Orbán a legjobb humoristákat is kenterbe verő malíciával fogalmazott meg adott esetben elhanyagolható, de csöppet sem zárójeles utasításként. Az előadó szempontjából külön érdekesség, hogy a mű dramaturgiailag is nagyon jól megkomponált, rendkívül sok intellektuális műveltséggel telített. Szerzője – akit a librettó Anonymusaként is tisztelhetünk, persze – megteremtette mindegyik figura jelrendszerét, nyelvezetét, szókincsét, valamint a személyes problematikát, amellyel egyedül ő foglalkozik.
– Milyen utat jár be a Víziorgonás, akit te formálsz meg az előadásban?
– Elindul valahonnan, a történet végére pedig ugyanoda jut vissza; egyenesen és rendületlenül halad előre úgy, hogy mégis helyben toporog. Szerepfejlődés olyan értelemben nincs az ő esetében, hogy jó vagy rossz irányba mozdulna el a karakter. Taktikázás, froclizás viszont annál bőségesebben! Az érdekek közötti szlalomozása révén tökéletes szimbóluma annak a társadalmi romlottságnak, amelynek ma nap mint nap tanúi vagyunk. Ilyen értelemben roppant izgalmas, nagyon a máról és a mához szól ez a szerep, tanulságul!
– Mint ahogyan a darab is, amelyben egyebek mellett adóbevallásról, üzletről, törvényhozásról és erkölcsi romlottságról esik szó… A fesztiválnaplóban olvastam, hogy a közönség vastapssal fogadta az előadást. Milyen más reakciók érkeztek?
– Tapasztalataim szerint az operafogyasztók körében egyfajta pejoratív értelme lett a „kortárs” jelzőnek. Mi az, hogy kortárs opera? Nem talál a kép a hanggal... Ez sajnos egy rosszul felfogott előítélet. A kortársiasság ugyanis éppen azokra a sajátos problémákra, napjaink jelenségeire tud reflektálni, amelyekre a századokkal korábban született művek a legnagyobb jóindulattal és átértelmezéssel sem képesek. Lehet, hogy műélvezeti szempontból a tökélyt közelítik, dramaturgiailag viszont nem válaszolhatnak meg bizonyos kérdéseket. Innen nézve megdöbbentő volt számomra, hogy a vastaps és a siker után, amely a bemutatót követte, a nézők nem mentek rögtön haza, hanem közülük sokan ott maradtak, hogy megvitassák a látottakat. Úgy érzem, mind a szakmát, mind pedig az operafogyasztó közönséget meglepte az a fajta látszólagos könnyedség, amivel egy ilyen sokrétű és nehéz partitúrát képesek voltunk színpadra vinni, azzal az előadói „arcátlansággal” közvetítve a szerzői szándékot, amilyen merészen van a mű megírva. Ezt külön értékelte a közönség, többen mondták, hogy szívesen megnéznék újra. A jelenlévő Négyek – a szerző Orbán György, Vajda János, Csemiczky Miklós és a művet színpadra segítő Selmeczi György – pozitívan értékelték a látottakat. Nekik hihetünk, hiszen mindannyian alkotó pályatársak, akik a mű szakmai színvonalához felnövő kritikát is lényeglátóan megfogalmazzák.
– Hogyan látod, milyen sorsa lehet az előadásnak az elkövetkező időszakban?
– Annak ellenére, hogy én konkrétan nem alakíthatom a sorsát, reménykedem abban, hogy játszani fogjuk még Miskolcon is, emellett pedig bízom a mielőbbi kolozsvári és a budapesti bemutatókban is. És miért ne: Debrecenben, a Kodály Kórus székvárosában? Nagyon szeretném, ha Erdély különböző városaiba is eljutna az előadás, mert nem túl nagy stábot megmozgató, rendkívül a mához és a máról szóló történet, ami zenei és dramaturgiai szempontból egyaránt könnyed, humoros és roppant élvezhető, ráadásul Orbán György Marosvásárhely szülötte és Kolozsvár érlelte világszínvonalú komponistává.
– Selmeczi György karmesternek és Novák Eszter rendezőnek is az érdeme, hogy az ősbemutató ilyenre sikeredett. Milyen volt velük dolgozni?
– Az opera esetében – amely korlátozott időtartamba szorított szándékokról, szerepformálási ívről és azokhoz adaptált színpadi eszközök használatáról szól – nagy szükség van a biztos kezű rendezőre, aki képes felmérni, hogy mit lehet beledolgozni az előadásba, és mi az, amit ki kell hozni az énekelve játszó személyekből. Nagyon fontos a lényeglátó külső szem – jelen esetben ez Novák Eszter rendező volt –, és ugyanilyen fontos a néma szándékokat is meghalló külső fül, amelynek szerepét próbáról próbára Selmeczi György töltötte be. Érdekes és izgalmas volt a velük való munka, sok tekintetben is a színész- és a színpadközpontúság érvényesült. Én persze külön hálás vagyok a kolozsvári korrepetitoraimnak, nélkülük ebből semmi nem lett volna. Ugyanakkor ne feledkezzünk meg arról sem, hogy rendkívül munkás ez a mű mind a karmester, mind pedig a rendező, a díszlet- és jelmeztervező, nem utolsósorban pedig a profi zenészek és az énekesek számára is! Egyúttal persze tanulságos és rendkívül hasznos a kottarágás, a műnek pedig az a lényege, hogy foglalkozzanak vele.
Orbán György: Bűvölet
Szereplők: Szenátor – Balla Sándor, Víziorgonás – Laczkó Vass Róbert, Kuplerosné – Molnár Mária, A feleség – Herczenik Anna, Orfeusz – Nyári Zoltán, Dajka – Gerdesits Irén. Közreműködött a Kolozsvári Magyar Opera zenekara és a debreceni Kodály Kórus. Karmester: Selmeczi György. Díszlet, jelmez: Zeke Edit. Művészeti munkatárs: Foltin Jolán. Alkotók: Selmeczi György és Novák Eszter.
FERENCZ ZSOLT
Szabadság (Kolozsvár)

Kiállást sürget az amerikai Helsinki Bizottságtól az AMSZ a romániai egyházi javak visszaszolgáltatása ügyében
Pogár Demeter, az MTI tudósítója jelenti:
Washington, 2013. június 19., szerda (MTI) - Az Amerikai Magyar Szövetség (AMSZ) kedden feljegyzésben szólította fel ismételten az amerikai Helsinki Bizottságot, hogy június 27-ig "nyilvánosan és bizalmasan is vesse fel" a romániai egyházi és közösségi javak, beleértve a levéltárak igazságos és azonnali visszaszolgáltatásának kérdését.
Az AMSZ vezetőségének három tagja az MTI-hez helyi idő szerint kedden eljuttatott memorandumban emlékeztette a Helsinki Bizottságot arra, hogy a 2013. április 25-i közös megbeszélésükön az amerikai magyar szervezet képviselői hangot adtak aggályaiknak azon veszélyek miatt, amelyek a Közép- és Kelet-Európa néhány országában "a magyar kisebbség ellen irányuló vagy az azt érintő diszkriminatív lépésekből és eljárásokból fakadóan, veszélyeztetik a demokráciát és az emberi jogokat".
A dokumentumban Koszorús Ferenc, az AMSZ elnöke, Segesváry Lajos politikai tanácsadó, a nemzetközi kapcsolatok bizottságának tagja, valamint Bryan Dawson ügyvezető elnök a végre nem hajtott romániai restitúcióra és Románia tervezett közigazgatási újrafelosztására hívta fel a Helsinki Bizottság figyelmét, s kérte, hogy sürgősen kezelje a problémákat.
Az AMSZ memoranduma emlékeztetett rá, hogy június 13-án az amerikai képviselőház egy húszfős, kétpárti csoportja levélben kérte John Kerry külügyminisztert: erőteljesen lépjen fel a román kormánynál annak érdekében, hogy az állam maradéktalanul szolgáltassa vissza az egyházak 1945 után elkobzott javait.
Egyebek közt kérték az amerikai diplomácia vezetőjét, hogy az Egyesült Államok tájékoztassa a román kormányt arról: szándékában áll figyelemmel követni a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Református Kollégium tulajdonjogával kapcsolatos ügy fejleményeit, valamint a Markó Attila, Marosán Attila és Silviu Clim ellen folytatott bírósági eljárást. A román legfelsőbb bíróság június 27-én dönt a három elítélt sorsáról, az AMSZ ezért sürgeti, hogy az amerikai Helsinki Bizottság eddig az időpontig cselekedjen.
Az AMSZ vezetői emellett felhívták a demokratikus, gazdasági és emberi jogok helyzetének alakulását az EBESZ tagállamaiban figyelemmel kísérő testület figyelmét, hogy a tervezett romániai közigazgatási újrafelosztás "tovább csökkentené a magyarok azon képességét, hogy hatékonyan részt vegyenek a közügyekben".
A memorandum hangsúlyozta, hogy a "Ponta-rezsim az átszervezés álcája alatt arra készül, hogy a magyar többségű régiókat újonnan kialakított, román többségű (területi) alegységekbe olvassza bele".
"Ez megfosztaná a magyarokat a helyi közigazgatástól és a kulturális autonómiától" - hangzott az amerikai Helsinki Bizottsághoz intézett feljegyzés.
A memorandum szerzői kitértek arra, hogy egy friss közvélemény-kutatás szerint a románok többsége ellenzi az új átszervezést és emlékeztettek arra, hogy ilyet utoljára Ceausescu tett, amikor a "homogenizáció" jelszavával egy tollvonással megszűntette a Magyar Autonóm Tartományt.
Pogány Demeter MTI

Kezdődik a vakáció
Zajlanak már a tanévzáró ünnepségek a tanintézetekben a szombaton kezdődő nyári vakáció előtt. A diákok számára szeptember 16-án kezdődik újra az oktatás.
Véget ér pénteken a 2012–2013-as tanév. Az óvodákban, iskolákban elkezdődtek a tanévzáró ünnepségek, van, ahol már szerdán elbúcsúztak nyár idejére a diákok az iskolától, átvették díjaikat a jól tanulók. Több iskolában, óvodában kirándulásokat szerveztek a tanév utolsó napjaira. A nyári vakáció szeptember 15-ig tart, az oktatás a következő tanévben szeptember 16-án kezdődik el – közölte Bartolf Hedvig, Hargita megye főtanfelügyelője. Elmondta, a pedagógusok számára már szeptember 1-jén kezdetét veszi a következő tanév.
A főtanfelügyelő hasznos időtöltést kívánt azon diákoknak, akik gondtalanul tölthetik a vakációt. Rámutatott, nagyon sok hasznos tevékenységgel is ki lehet kapcsolódni a vakációban, például az olvasás, táborozás, a szülőknek való segítség, nagyobbaknak pedig a munkavállalás lehet ilyen. A vizsgák előtt álló nyolcadikosoknak a főtanfelügyelő sok sikert kívánt és azt, hogy jussanak be abba a középiskolába, amelybe leginkább szeretnének. Az érettségi folyamatába már belekezdett fiataloknak Bartolf Hedvig szintén sok sikert kívánt. „Az érettségi ma már egy nagyon komoly megmérettetés, amely komoly felkészülést igényel” – mondta. Akinek sikerül az érettségi, annak sikeres továbbtanulást, aki pedig nem érettségizik, vagy nem sikerül a vizsgája, annak azt kívánta a főtanfelügyelő, hogy találjon minél előbb komoly, hosszú távra szóló munkahelyet.
R. Kiss Edit
székelyhon.ro

Adatvédelmi aggályok a romániai magyar állampolgároknak küldött levelek kapcsán
A román posta tárolja, és a román hatóságoknak vagy akár hirdetőknek is átadhatja az Orbán Viktor miniszterelnök által levélben megkeresett romániai magyar állampolgárok címlistáját.
Minderről a Transindex erdélyi portál írt szerdai tényfeltáró írásában. A portál azt a „szóbeszédet" próbálta ellenőrizni, hogy Orbán Viktor miniszterelnök köszöntőlevele alapján eljut-e a román hatóságokhoz a romániai magyar állampolgárok címlistája. Amint a cikkíró megemlítette: elvben nem jelentene gondot, ha a román hatóságok hozzájutnának a címlistához, hiszen Románia nem jelezte, hogy kifogása lenne a könnyített honosítással szemben. Úgy vélte azonban, hogy nem lehet kizárni a hozzáállás jövőbeni megváltozását.
A Transindex szerint a Magyar Posta által továbbított, „Flexi-elsőbbségi üzleti levél" kategóriájú feladványok Romániában a nemzetközi kicserélő központokba kerülnek. Itt pedig a Román Posta minden esetben tárolja az elsőbbségi levelek címeit.
A Román Posta honlapjára feltöltött tájékoztató szerint „igen lazán bánnak az adatokkal" – fogalmazott a Transindex -, átadják azokat a velük szerződéses viszonyban levő partnereknek, mint például a rendőrségnek, az egészségügyi közszolgáltatóknak valamint bankoknak, biztosítótársaságoknak. Sőt, bizonyos idő elteltével ezeket az adatokat reklámcélokra is kiadják.
A Román Posta interneten is elérhető adatkezelési nyilatkozata mindezt annyival egészíti ki, hogy a szóban forgó adatokat addig tárolják, amíg a postai szolgáltató megszűnik. Az adatbázisból csak egy külön kérvénnyel lehet töröltetni a személyes adatokat.
A Román Hírszerző Szolgálat (SRI) működését szabályozó törvény több paragrafusa is felhatalmazza a szolgálatot arra, hogy a nemzetbiztonság szempontjából „fenyegetést" jelentő eseményekkel kapcsolatban dokumentumokat kérjen ki közintézményektől. A cikkíró megállapította: „nem kell sok empátia ahhoz, hogy belássuk: a könnyített honosítással kettős állampolgárrá lett személyek neve és lakcíme a SRI számára minimum érdekes információ".
Erdélybe februárban érkeztek meg az újdonsült magyar állampolgárokhoz az első olyan levelek, amelyekben Orbán Viktor magyar miniszterelnök köszönti őket, és azt ígéri, hogy a jövőben rendszeresen tájékoztató levelet küld számukra, hogy bekapcsolódhassanak Magyarország sorsának alakításába.
MTI
Erdély.ma

Kik kaptak idén pénzt a Bethlen Gábor Alaptól?
Közzétette szerdán a Bethlen Gábor Alap (BGA) a 2013. évi pályázati felhívásainak eredményeit.
Az adatokból kiderül, hogy a magyar költségvetésből idén összesen 189 millió forinttal támogatják a nemzeti jelentőségű programokat, és 400 millió forintot osztanak ki a magyar kultúráért és oktatásért felhívás központilag támogatott pályázataira. A BGA külön állományban közli a magyar kultúráért és oktatásért felhívás erdélyi regionális pályázatait, amelyekre összesen 84 millió forint jut.
Értelemszerűen a legnagyobb összegeket a nemzeti jelentőségű programok kapják, amelyeknek alanyi jogon jár a támogatás. Kiemelkedőn magas összegben, 5 millió forintban Erdélyből a Kolozsvári Magyar Intézet, a Jakabffy Elemér Alapítvány és a Magyar Ifjúsági Tanács (MIT) részesül. A Jakabbfy Elemér Alapítvány az RMDSZ-hez köthető elnöke, Székely István főtitkárhelyettes révén, míg a MIT az Erdélyi Magyar Néppárthoz közel álló ifjúsági szervezet. Jutott pénz több erdélyi színháznak és kulturális lapoknak: a Székelyföld folyóirat például 3 millió, a Helikon, a Látó, a Korunk és a Művelődés 1-1 millió forintot kap.
A listába becsúszott egy megmosolyogtató elírás is. E szerint Veres Péter „csalási vállalkozása” 1 millió forint támogatást kap az Erdélyi Művészet folyóirat kiadására.
A központilag támogatott pályázatok közül az egyik legnagyobb tételt, 3 millió forintot a Székely Nemzeti Múzeum kapja egy kiállítás megszervezésére, a Marosvásárhelyért Egyesületnek a Vásárhelyi Forgatagra 1,5 millió forint jár. Ezen a listán felbukkan ismét a Magyar Ifjúsági Tanács, amelynek 1,2 millió forintot utal a BGA az Adj, király, katonán ifjúsági vetélkedő megszervezésére. A legkisebb támogatás ennél a kiírásnál 350 ezer forint.
Az úgynevezett regionális pályázatoknál a fentieknél jóval kisebb összegek szerepelnek. Az elbírálókat érezhetően az a szándék hajtotta, hogy minél több pályázónak juttassanak legalább egy kis összegű támogatást. Ennél a kiírásnál a legnagyobb tétel 400 ezer forint (ennyit kap például a dévai Szent Ferenc Alapítvány vagy a kolozsvári Életfa Családsegítő Egyesület), a legkisebb tétel 100 ezer forint.
Maszol.ro

Erdélyi Könyvfesztivál
Kolozsváron az Eikon Kulturális Egyesület, az Eikon Kiadó és a városháza közös szervezésében rendezik meg az Erdélyi Könyvfesztivált, a város Főterén.
A Román Írószövetség kolozsvári fiókjának székhelyén tartott sajtótájékoztatón Irina Petraş elmondta, az 5 napig tartó rendezvény (június 19.-23.) tekintélyes mennyiségű kiadványt kínál az olvasni vágyóknak. Lényegében minden korosztály megtalálhatja az ízlésének megfelelő könyvet. Biztatása megerősítéseként említette Lukács József: „Gastronomie şi istorie în Transilvania sec. XV-XVI.” című könyvét. Az érdeklődő olvasó a tulajdonképpeni korabeli ételreceptekből megtudhatja, melyek voltak Mátyás király kedvenc ételei.
Vasile Gheore Dâncu kettős minőségben, mint könyvkiadó és terjesztő, lendületesen, nagy gyakorlattal a háta mögött, sorjázta, melyek azok az irodalmi értékek, melyeket föltétlenül érdemes megvenni és elolvasni. Meg említette azt is, hogy ez alkalommal magyar könyvstandok (Mentor, Hunga Libri, Koinónia, Korunk-Komp Press, Polis, Kriterion, Művelődés, Idea) is jelen lesznek a könyvvásáron. Mint H. Szabó Gyula mondta, a magyar könyvkiadókat a Romániai Magyar Könyves Céh képviseli.
Ezen a könyvvásáron meggyőződhetünk arról, hogy a román nyelvű könyvkiadás virágkorát éli. Jobbnál, jobb, értékesebbnél értékesebb kiadványok sokasága dominál. Ebből a könyvtengerből talán kiemelkedik Horea Bădescu írónak „Clujul Poeţilor” („Költők Kolozsvárja”) címmel összeállított antológiája. Csodálatos városkép kerekedik ki, amely igyekszik mindazon értékeket felsorakoztatni, amelyek figyelemre méltók. A kötetből Dorel Vişan színművész fog felolvasni.
Az esemény szervezőinak bevallott szándéka az olvasókedv minél jobb felcsigázása, melynek eredményét abból lehet lemérni, mennyire kelendő a kínálat.
A rendezők arról sem feledkeznek meg, hogy a moldáviakat is ellássák olvasnivalóval. Ennek érdekében cselekednek is.
A kínálat bősége lehetővé teszi a tényleg színes kolozsvári kultúra palettát bemutatni olyan módon, ahogy a XXI. század gondolkodása fejezi ki. Ebből a szempontból érdemes megtekinteni az Irina Petraş Locuirea cu stil – címmel összeállított képes albumát. Az összeállítás a maga nemében dicséretes. Úgy helyez képeket és magyarázó szövegeket egymás mellé, hogy azok pontosan úgy hassanak, ahogy azt ő akarja. Mert a montázs nagyon könnyen mást is közölhet, mint amit az egyedülálló kép mondana. Felhoznék egy példát: egy oldalon, baloldalt fent Romulus Ladea szobrászművész Erdély Iskola (Şcoala Ardeleană), 1973-ban a Babeş- Bolyai Tudományegyetem előtt leleplezett, valóban értékes térplasztikáját láthatjuk, alatta Kolozsvár címere, 1377, majd jobboldalon az Erdélyi Iskola szobor, éjjeli kivilágításban. A képeskönyvből kiderül, exportra szánták, mert nem csak a városunk, hanem több helységből is turisztikailag érdekes helyeket mutat be.
A könyvkiadás gazdagon bizonyítja, van, amit az olvasók elé tárni. Balla Zsófia, Lászlóffy Aladár, Molnos Lajos, Balázs Imre József verseit románra fordították, szerepelnek az antológiában.
Gabriel Bota költő a vasárnap tartandó felolvasó napra hívta fel a figyelmünket, mikor is bárki fél háromtól hét óráig, felolvashat egy rövidke szöveget abból, amiből ő akar. Hiszen szólás és mozgás szabadság van.
Az I. Erdélyi Könyvfesztiválon 66 könyvbemutatót és 14 hangversenyt tartanak.
Csomafáy Ferenc
;;;?erdon.ro,

Elutasított megyezászló – Ítéletet hirdetett a brassói táblabíróság
A brassói táblabíróság helyt adott a prefektúra fellebbezésének, s ezáltal megsemmisítette azt a tanácshatározatot, amellyel a háromszéki önkormányzat elfogadta Kovászna megye zászlaját és jelzőzászlóját. A pert Codrin Munteanu volt prefektus kezdeményezte tavaly a kormányváltás után. Megtámadta a megyei tanács több mint négy évvel korábban született határozatát, s bár alapfokon, a Kovászna megyei törvényszéken pert vesztett, rögtön fellebbezett.
A kormány 2002-ben rendeletben szabályozta a közigazgatási egységek keretstatútumát. Kimondta: a statútumban közigazgatási egységek saját jelképeket fogadnak el, és megállapítják azok használati módját. Kovászna megye tanácsa 2003-ban elfogadta saját statútumát, 2007-ben pedig a kormány jóváhagyta a megye címerét. 2008-ban a megyei tanács módosította statútuma mellékletét oly módon, hogy belefoglalta a jelképeket: a címert és az általa meghatározott zászlót és jelzőzászlót. Codrin Munteanu prefektus 2012. június 7-én kezdeményezett perében kérte a tanácshatározat vonatkozó részének megsemmisítését.
Fő kifogása, hogy Romániában nem rendelkezik jogszabály a zászló elfogadásáról, ezért szerinte a megyei tanács nem hozhat határozatot ez ügyben. A Kovászna megyei törvényszék korábban megállapította, hogy a statútumról rendelkező kerettörvény felhatalmazta a területi-közigazgatási egységeket – jelen esetben a megyei tanácsot – saját szimbólumok elfogadására. A törvényszék jelzi: egyetlen jogszabály sem rendelkezik arról, melyek azok a jellegzetes szimbólumok, amelyekről a megyei tanács dönthet, de hangsúlyozza, a törvényhozó nem tiltja meg a zászlónak és jelzőzászlónak a jellegzetes szimbólumok közé sorolását.
Az alkotmány 12. cikkelyében sorolja fel Románia nemzeti jelképeit: zászló, nemzeti ünnepnap, himnusz, címer és pecsét. A törvényszék analógiára hivatkozva leszögezi: a rendelkezés többes számot használ, amikor a helyi közigazgatási egységek hatáskörébe utalja a saját jelképek elfogadását, ám a címerét a kormányéba. Levonva a következtetést: a címeren kívül más jelképeket elfogadhat a megyei tanács.
Mivel a zászló szimbólumként szerepel a törvénytárban, így olyan jelképnek minősül, amit a helyi közigazgatás használhat. A törvényszék leszögezi: a megyei tanács, mint a helyi közigazgatás törvényes képviselője, a közigazgatási autonómia jegyében – melyet a romániai közigazgatási törvény és az ország által ratifikált európai charta szavatol –, Fehér, Brassó, Ialomiţa, Máramaros, Temes megye mintájára elfogadhat saját zászlót és jelzőzászlót. A törvényszék kimondja, a felperes keresete alaptalan, ezért visszautasítja azt.
A prefektus fellebbezése nyomán a táblabíróság idén június 6-án tárgyalta az ügyet, de az ítélethirdetést kétszer elhalasztotta. Az intézmény honlapján tegnap délután szűkszavú értesítés jelent meg: a táblabíróság elfogadja a fellebbezést. Az ügy folytatásáról tegnap este Tamás Sándort, a megyei tanács elnökét is szerettük volna megkérdezni, ám lapzártánkig nem sikerült elérnünk. Szekeres Attila
Háromszék
Erdély.ma

Román alkotmánymódosítás – Elkészült a szövegtervezet
Befejezte munkáját a román alkotmánymódosítást előkészítő parlamenti különbizottság: a véglegesített szövegtervezetet 17 szavazattal, 1 tartózkodás mellett fogadta el szerdán a testület. Az ellenzéki pártok már korábban visszahívták képviselőiket a bizottságból.
Máté András, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) frakcióvezetője tartózkodott a szavazáson. Álláspontját az MTI-nek azzal indokolta, hogy – bár a szövegező bizottság több RMDSZ-javaslatot elfogadott – nem került be a tervezetbe sem a kisebbségi nyelvek elismerése regionális nyelvként, sem a hagyományos térségek különleges jogállásának lehetősége. Emlékeztetett arra, hogy az RMDSZ ellenzi a közigazgatási régiók megalakítását, az alkotmánytervezetbe mégis bekerült ezek létrahozásának lehetősége.
A pozitívumok közt említette, hogy az alkotmánymódosítás szövegtervezete elismeri a nemzeti kisebbségek szerepét a román állam kialakulásában, lehetővé teszi számukra a nemzeti jelképek szabad használatát, valamint saját döntéshozó és végrehajtó testületek létrehozását az identitásuk megőrzését érintő hatáskörökkel.
Máté András elmondta: az RMDSZ a parlamenti vita során még megpróbálja elfogadtatni a bizottságban visszautasított módosító indítványait, és ha az alaptörvény végső formája megfelel majd a magyarságnak, akkor támogatni fogja az alkotmánymódosításról megtartandó népszavazást. „Addig, amíg ezek nem fognak szövegszerű alkotmányos előírássá változni, addig, finoman fogalmazva, tartózkodni fogunk bármilyen mozgósítástól, ami szükséges a referendumhoz" – magyarázta a frakcióvezető.
Crin Antonescu szenátusi elnök, az alkotmánymódosítást előkészítő különbizottság elnöke úgy értékelte: a módosítás „nyertese" a parlament, amely megerősíti pozícióit a kormánnyal és az elnöki hivatallal szemben.
„Szükséges volt az államfő, a parlament és a kormány hatásköreinek pontosítása, hogy megelőzzük az utóbbi évek megalázó tapasztalatainak megismétlődését" – mutatott rá Antonescu. Felidézte: Traian Basescu államfő több ízben elutasította, hogy a parlamentben már kialakult többség jelöltjének adjon kormányalakítási megbízást – ilyesmit az új alkotmány már nem tesz lehetővé. Az alkotmánymódosítás tervezetét ezután normakontrollnak és szakértői véleményezésnek vetik alá, és ősszel szavazhat róla a bukaresti parlament. A módosított alkotmány akkor lép hatályba, ha azt a román parlament kétharmados többséggel elfogadja, és népszavazás is megerősíti. MTI
Erdély.ma

Európára számítanak, Brüsszel hárít (Magyar szervezetek polgári kezdeményezése)
Az erdélyi és a székelyföldi magyarságot is érintő európai polgári kezdeményezések sorsa került előtérbe tegnap. A Székely Nemzeti Tanács elnöke közölte: iktatta már az Európai Bizottság a szervezet dokumentumát, amely nemzeti és kulturális sajátosságokkal rendelkező régiók védelméről szól. Az RMDSZ őshonos nemzeti kisebbségek védelméről szóló tervezetét az Európai Nemzetiségek Föderatív Uniója (FUEN) dél-tiroli kongresszusán véglegesítik és mutatják be a héten. Közben azonban az Európai Bizottság polgárokkal folytatott kommunikációért felelős részlege válaszolt az Erdélyi Magyar Néppárt és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács megkeresésére, és ebben leszögezte: az Európai Uniónak nincs hatásköre kisebbségi ügyekben.
Az EB nem kíván beleszólni
Az EMNP és az EMNT az európai polgári kezdeményezés eszközével próbálja az őshonos kisebbségek védelméről szóló jogszabály elfogadására sarkallni az uniót. „A kisebbségekhez tartozó egyének védelme fontos az Európai Bizottság számára. (...) Bár az Alapjogi Charta tiltja a valamely nemzeti kisebbséghez való tartozás alapján történő hátrányos megkülönböztetést, az uniónak nincs általános hatásköre a kisebbségek ügyében, és különösképpen nincs egy kisebbség jogállásának elismerésére, valamint a kisebbség önrendelkezésére vagy autonómiájára vonatkozóan” – idézte az EMNP tegnapi közleménye a brüsszeli választ. A bizottság kommunikációs osztálya azt is közölte, hogy az Európai Uniónak a kulturális örökség védelme terén sincs döntéshozatali hatásköre. A brüsszeli hivatal ugyanakkor azt is hozzátette véleményezéséhez, hogy „a közölt álláspont sem az Európai Bizottságot, sem pedig a kezdeményezőt hivatalosan nem kötelezi, a véleményezés pusztán tájékoztató jellegű”. Szilágyi Zsolt, az EMNP alelnöke értékesnek tartotta a visszajelzést. Abból a tényből, hogy két és fél hónapra volt szükség a válaszadásra, azt a következtetést vonta le, hogy „jó helyen kopogtatnak”, a beadott szöveg pedig „éppen hogy súrolja a lécet”. „Ez hozzásegít ahhoz, hogy továbblépjünk, a tapasztalatot pedig megosszuk mindenkivel, aki hasonló kezdeményezésen dolgozik” – idézte a közlemény a párt alelnökét. Szilágyi hozzátette, továbbra is vallják, hogy az európai polgári kezdeményezést csakis Kárpát-medencei és európai összefogással lehet sikerre vinni.
Őshonos kisebbségek védelmében
Az RMDSZ és európai partnerei az őshonos nemzeti kisebbségek védelmére vonatkozó keretszabályozás elfogadására szeretnék sarkallni az Európai Uniót. A Minority SafePack Initiative című kisebbségvédelmi csomagot péntek délelőtt mutatják be a dél-tiroli Brixenben zajló FUEN-kongresszuson. Ezután Brixen főterén indítják hivatalosan útjára a kisebbségi európai polgári kezdeményezést. A ceremónián jelen lesz a kezdeményezés héttagú bizottsága, beszédet mond Luis Durnwalder, Dél-Tirol kormányzója, Hans Heinrich Hansen, a FUEN elnöke és Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke. A héttagú kezdeményező bizottság megalakulását május 23-án Kolozsváron jelentették be. A testületben Luis Durnwalder, Hans Heinrich Hansen és Kelemen Hunor mellett részt vesz Karl-Heinz Lambertz, a belgiumi német ajkú közösség kormányának miniszterelnöke, Anke Spoorendonk, a németországi Schleswig-Holstein tartomány igazságügyi, művelődési és Európa-ügyi minisztere, Jannewietske de Vries, a Nyelvi Sokszínűséget Támogató Hálózat hollandiai elnöke és az ausztriai Valentin Inzko, az ENSZ bosznia-hercegovinai főképviselője, a karintiai Szlovének Nemzeti Tanácsának elnöke.
Iktatták az SZNT kezdeményezését
Iktatta az Európai Bizottság a Székely Nemzeti Tanács és partnerei polgári kezdeményezését – tájékoztatott tegnap Izsák Balázs. Az SZNT elnöke elmondta: a kezdeményezés internetes regisztrációját igazoló levélben a bizottság közölte: augusztus 18-áig ad választ arra, hogy bejegyezték-e a nemzeti régiók védelméről szóló kezdeményezést. Ha a válasz pozitív, az SZNT és partnerei elkezdhetik a támogató aláírások gyűjtését. Az SZNT és partnerei azt javasolják a dokumentumban, hogy az EU kezelje kiemelt figyelemmel azokat a régiókat, amelyeket nemzeti, etnikai, kulturális, vallási, nyelvi sajátosságok különböztetnek meg az őket körülvevő régióktól. Az SZNT május elején alapította meg a dokumentumot beterjesztő kezdeményező bizottságot. Ebben Izsák Balázs mellett a szlovákiai Boldoghy Olivér, a magyarországi Dabis Attila, a spanyolországi baszk Miren Martiarena, a spanyolországi katalán Jordi Xuclá, a svédországi magyar Publik Antal, az ausztriai Roland Dudda és a hollandiai Frans Jeursen kapott helyet. Az SZNT felkérésére az RMDSZ később Korodi Attila képviselőt delegálta a testületbe. Az SZNT tizennyolc tagállamban épített ki partnerkapcsolatokat a majdani aláírásgyűjtésre. Az Európai Unió 2012 áprilisa óta teszi lehetővé, hogy polgárai az európai polgári kezdeményezés jogával éljenek. Ennek lényege, hogy olyan javaslat esetén, amelyet az unió egymillió polgára támogat aláírásával, az Európai Bizottság jogszabályt alkothat egy adott kérdéskörben, amely összhangban áll az európai uniós alapszerződéssel és irányelvekkel. Egy év alatt egymillió uniós polgár támogatását kell megszerezni ahhoz, hogy az EU figyelembe vegye a kezdeményezést. Ugyancsak előírás, hogy legkevesebb hét országban kell 750-szer annyi aláírást összegyűjteni, mint amennyi európai parlamenti képviselője van az illető tagállamnak. Az aláírásgyűjtést akkor kezdhetik el, ha az Európai Bizottság megállapítja, hogy az uniónak jogosultsága van a javasolt szabályozásra.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Színvonalas előadások az európai irányelvek tükrében
Kardiológusok tanácskozása
A Magyar Kardiológusok Társaságának ülésével vette kezdetét tegnap a XII. Kardiológiai Konferencia a Megyei Sürgősségi Kórházban. A nem szakember számára is rendkívül tanulságos előadások magyar nyelven hangzottak el. A cél – ahogy azt dr. Kiss Róbert Gábor osztályvezető főorvos, a Magyar Kardiológusok Társaságának új elnöke megfogalmazta – az volt, hogy a legfrissebb európai ajánlásokra épüljenek fel az előadások, amelyek a leggyakoribb szívbetegségek kórismézéséről és kezelési lehetőségeiről szóltak.
A vendégeket dr. Benedek Imre professzor köszöntötte, majd dr. Kikeli Pál egyetemi tanár tekintett vissza a Magyar Kardiológusok Társaságával kiépített szoros együttműködésre, amelynek fontos szerepe volt, van a fiatal szakemberek képzésében. A Magyar Kardiológusok Határon Kívüli Csoportjának a megalakulása 2010-ben s az évente megrendezett kongresszusok is jelentős mértékben járultak hozzá a minőségi betegellátás erősítéséhez.
A Magyar Kardiológusok Társasága vezető helyen áll a magyarországi orvosi társaságok sorában. A magas szakmai színvonalon végzett munkának és a népes, 3.300-as tagságnak köszönhetően véleményformáló szerepe van a magyar közéletben. A Társaság számára kiemelten fontos a határon túl élő magyar szívgyógyászokkal való együttműködés az anyanyelvi orvoslás megmaradása érdekében, s ezt szolgálja a határon túli csoport támogatása is – hangzott el dr. Kiss Róbert Gábor beszédében, aki nemrégiben vette át a vezetést dr. Merkely Béla professzortól, s ahogy elmondta, az eltelt sikeres három év munkáját szeretné folytatni.
A megyei kórház amfiteátrumát megtöltő közönség tegnap délelőtt dr. Kerkovits András főorvos előadását hallgathatta meg a pitvarfibrillációnak az európai gyakorlati irányelvek alapján történő kórismézéséről és gyógyszeres kezeléséről. Az előadó a sok hasznos információ mellett elmondta, hogy 75 év fölött az aszpirin nem segít az agyvérzés, agyi érelzáródás megelőzésében. A pitvarfibrilláció antikoaguláns kezeléséről s az intervencionális kardiológiai beavatkozás javallatairól a népszerű dr. Gellér László docens beszélt. A magas vérnyomásról dr. Nagy Viktor főorvos ismertette az európai ajánlásokat és saját tapasztalatait, kiemelve, hogy a beteget ki kell vizsgálni és meg kell hallgatni. Az előadásokból kiderült, hogy az új ajánlások és drága gyógyszerek ellenére a bevált és általában olcsó szerekről sem kell lemondani. Érdekes adatok hangzottak el a noninvazív képalkotásról (dr. Vágó Hajnalka), a szívelégtelenségről (dr. Kiss Róbert Gábor), a zsíranyagcsere zavarainak kezeléséről az új ajánlások tükrében (dr. Simonyi Gábor) és a gyermekkardiológiában alkalmazható intervencionális kezelésről (dr. Szatmári András).
Délután a családorvosoknak a szívérrendszeri betegségek kezelésében betöltött szerepéről tartottak előadást a marosvásárhelyi szakemberek (dr. Benedek Imre professzor, dr. Benedek Teodora, dr. Chitu Monica, dr. Kovács István és dr. Incze Sándor), majd bemutatták a sürgősségi kórházban működő Kardiológiai Klinikát.
(bodolai)
Népújság (Marosvásárhely)

„Bagóért” sajátítanák ki a földet a görög katolikusoktól és nemcsak
A szamosfalvi görög katolikus plébánia képviselői elégedetlenek a  megyei hatósággal, mivel az igen kevés pénzt ad a plébánia tulajdonát képező azon földterületért, amelyet a repülőtér kibővítése miatt sajátít ki.
A plébánia képviselői közleményben tudatták: a terület négyzetméterenkénti árát 12 euróról váratlanul 2 euróra csökkentették, ez pedig azt jelenti, hogy az állam jócskán a piaci érték alatti áron veszi el a területet a tulajdonostól.
– Fel szeretnénk hívni a közvélemény figyelmét a Kolozs Megyei Tanács által ellenünk elkövetendő igazságtalanságra. Miután 1948-ban a kommunista állam megfosztotta egyházunkat minden vagyonától, és a mostani visszaszolgáltatási törvény is csak részleges visszaszolgáltatást tett lehetővé, 2013-ban a román állam – intézményei által – újabb államosításra készül. Az általunk birtokolt 5631 négyzetméteres terület a város külterületéhez tartozik. Május 29-én kézhez kaptunk egy átiratot, amelyben arról tájékoztattak, hogy kisajátítják a tulajdonunkban levő területet, 12 eurót fizetve minden egyes négyzetméterért. Hidegzuhanyként ért a június 11-i újabb átirat, amelyben a megyei tanács egy szakértői felmérés eredményeire hivatkozva az új négyzetméterenkénti árat 2 euróban jelölte meg. Emiatt súlyos anyagi kárral kell szembenéznünk, hasonlóan a további 150 földtulajdonoshoz, akiknek a telkét szintén a repülőtér fejlesztése érdekében sajátítják ki – tudtuk meg a plébánia közleményéből, amely kitért arra is, hogy 2011-ben, amikor a Kajántói/Munka utca–Apahida terelőutat építették, az állam 24 eurót fizetett a közelben kisajátított földek négyzetméteréért.
A görög katolikus egyházközség egy új szakértői felmérésben bízik. Cristian Goia pap azt is elmondta, hogy az egyház a kisajátításért kiutalandó pénzen egy másik földterületet vásárolt volna, ahol temetőt létesítenének. Mivel a mostani 2 eurós ár ezt nem teszi lehetővé, az egyházközség azt fontolgatja, hogy bepereli a megyei tanácsot.
Horea Uioreanu megyei tanácselnök szerint a terület felmérését és értékének meghatározását a Romániai Engedélyezett Becslők Országos Egyesülete végezte, tehát független szakértők, és nem a megyei tanács. Hozzátette: a 12 eurós árat 2010-ben állapították meg, de azóta jelentősen visszaesett az ingatlanpiac, csökkentek az árak. „Ha valaki elégedetlen ezzel az árral, a törvényszékhez fordulhat. Ám az esetleges perek nincsenek kihatással a kisajátításokra, amelyek július első hetében befejeződnek” – nyilatkozta Uioreanu.

Szabadság (Kolozsvár)

Változások az idei EU-táborban
Változó Európa, változó Erdély címmel tizedik alkalommal rendezik meg július 2–7. között a Hargita megyei Marosfőn az EU Tábort.
A rendezvény fontosabb témái között a romániai régióátalakítás, az alkotmánymódosítás, illetve az RMDSZ Európai polgári kezdeményezése szerepel – jelentették be kedden Kolozsváron Szabó József MIÉRT-elnök és Jakab Adorján alelnök, a rendezvény főszervezője.
Jakab Adorján elmondta: a MIÉRT, az RMDSZ főtitkársága és a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem (EMTE) közös rendezvényén a 2014-es európai parlamenti választásokról is szó esik majd. A témához kapcsolódó beszélgetéseken Sógor Csaba és Winkler Gyula EP-képviselők is részt vesznek. Többek közt megvitatják, hogy az Európai Unió föderális berendezkedés irányába tett lépései mennyire érintek pozitívan vagy hátrányosan az erdélyi magyarságot. Csapatportya címmel csapatvetélkedőt is szerveznek a tábor résztvevőinek, a nyertes csapat jutalma egy brüsszeli tanulmányút lesz.
Jakab Adorján hozzáfűzte: a fiatalok ifjúságpolitika iránti érdeklődését felcsigázandó meghívták a táborba a Magyar Kétfarkú Kutya Párt képviselőit is. Szabó József rámutatott: a fiatalokat valójában nem érdekli a politika, elsősorban a bulváros, könnyed hírekre kapják fel a fejüket, ez az oka, hogy meghívták a rendezvényre a magyarországi viccpártot.
Az EU Táborba részt venni szándékozó fiatalok egyébként június 20-ától jelentkezhetnek az eutabor@miert.ro drótposta címen. A szervezők 17–35 éves fiatalok jelentekézését várják, elsősorban az alsó korhatárt veszik szigorúan. Jakab Adorján kérdésünkre elmondta: idén is mintegy 300 résztvevőre számítanak. Túljelentkezés esetén a jelentekézés időrendi sorrendje számít, más kritériumot nem alkalmaznak a szervezők.
Az EU Tábor költségvetése idén is mintegy 100 ezer lej lesz, ezt az összeget a rendezvény támogatói finanszírozzák. Az egyhetes táborban 50–90 lejes szálláshelyeket lehet igénybe venni, ugyanakkor sátorozási lehetőséget is biztosítanak a szervezők.
Kiss Előd-Gergely
Krónika (Kolozsvár)

Román alkotmánytervezet: negatívumok és pozitívumok
Nem került be a román alkotmánytervezetbe sem a kisebbségi nyelvek elismerése regionális nyelvként, sem a hagyományos térségek különleges jogállásának lehetősége.
Befejezte munkáját a román alkotmánymódosítást előkészítő parlamenti különbizottság: a véglegesített szövegtervezetet 17 szavazattal, 1 tartózkodás mellett fogadta el szerdán a testület. Az ellenzéki pártok már korábban visszahívták képviselőiket a bizottságból. Máté András, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) frakcióvezetője tartózkodott a szavazáson. Álláspontját az MTI-nek azzal indokolta, hogy – bár a szövegező bizottság több RMDSZ-javaslatot elfogadott – nem került be a tervezetbe sem a kisebbségi nyelvek elismerése regionális nyelvként, sem a hagyományos térségek különleges jogállásának lehetősége. Emlékeztetett arra, hogy az RMDSZ ellenzi a közigazgatási régiók megalakítását, az alkotmánytervezetbe mégis bekerült ezek létrahozásának lehetősége.
A pozitívumok közt említette, hogy az alkotmánymódosítás szövegtervezete elismeri a nemzeti kisebbségek szerepét a román állam kialakulásában, lehetővé teszi számukra a nemzeti jelképek szabad használatát, valamint saját döntéshozó és végrehajtó testületek létrehozását az identitásuk megőrzését érintő hatáskörökkel. Máté András elmondta: az RMDSZ a parlamenti vita során még megpróbálja elfogadtatni a bizottságban visszautasított módosító indítványait, és ha az alaptörvény végső formája megfelel majd a magyarságnak, akkor támogatni fogja az alkotmánymódosításról megtartandó népszavazást. „Addig, amíg ezek nem fognak szövegszerű alkotmányos előírássá változni, addig, finoman fogalmazva, tartózkodni fogunk bármilyen mozgósítástól, ami szükséges a referendumhoz” – magyarázta a frakcióvezető.
Crin Antonescu szenátusi elnök, az alkotmánymódosítást előkészítő különbizottság elnöke úgy értékelte: a módosítás „nyertese” a parlament, amely megerősíti pozícióit a kormánnyal és az elnöki hivatallal szemben. „Szükséges volt az államfő, a parlament és a kormány hatásköreinek pontosítása, hogy megelőzzük az utóbbi évek megalázó tapasztalatainak megismétlődését” – mutatott rá Antonescu. Felidézte: Traian Băsescu államfő több ízben elutasította, hogy a parlamentben már kialakult többség jelöltjének adjon kormányalakítási megbízást – ilyesmit az új alkotmány már nem tesz lehetővé.
Az alkotmánymódosítás tervezetét ezután normakontrollnak és szakértői véleményezésnek vetik alá, és ősszel szavazhat róla a bukaresti parlament. A módosított alkotmány akkor lép hatályba, ha azt a román parlament kétharmados többséggel elfogadja, és népszavazás is megerősíti.
MTI
Nyest.h/hirek
Nyelv és Tudomány

Kelemen Hunor: a félelem és a bizalmatlanság falait kell lebontanunk
Az erdélyi magyar nemzeti közösség autonómiatörekvéseiről beszélt ma, június 20-án Kelemen Hunor szövetségi elnök Dél-Tirolban, Brixenben, az Európai Nemzetiségek Föderatív Uniójának (FUEN) 58. kongresszusán, amelyen 30 ország 40 kisebbségének képviselője van jelen.
A kongresszus megnyitóján jelen volt és beszédet mondott Luis Durnwalder, Dél-Tirol miniszterelnöke, Jordi Pujol, Katalónia volt elnöke, Sigmundur Ísfeld, a Feröe-szigetek külügyminiszter-helyettese, valamint Hans Heinrich Hansen, a FUEN elnöke, aki külön köszönetet mondott az RMDSZ jelenlévő politikusainak az Európai Polgári Kezdeményezés elindításában betöltött szerepükért.
„Egy olyan országból jövök, Romániából, amely bár nemzetállamként határozza meg magát, a román többség mellett és vele együtt még 19 nemzeti kisebbségnek, nemzeti közösségnek is a hazája. Egy olyan országból jövök, ahol az Alkotmány szerint, egyesek álma szerint mi, magyarok nem is létezünk. A romániai magyar nemzeti közösség képviselőjeként állok itt Önök előtt, a közel másfél milliós magyarság üzenetét és üdvözletét tolmácsolom” – ezekkel a szavakkal indította beszédét az RMDSZ elnöke, majd kiemelte, egy olyan nemzeti kisebbség nevében beszél, amely ezer esztendeje otthont teremtett magának a mai Románia területének egyik régiójában, a tág értelemben Erdélynek nevezett régióban.
„Az erdélyi magyarok soha nem hagyták el szülőföldjüket, csak az országhatárok vándoroltak a fejünk felett. A mi őseink éltek az egykori magyar királyságban, voltak önálló fejedelemség, harcoltak a törökökkel, tudjuk, hogy milyen volt az osztrák-magyar monarchia, majd az első világháborút lezáró békeszerződések után Románia polgárai lettünk úgy, hogy tőlünk senki sem kérdezte meg, hová szeretnénk tartozni. Volt egy rövid időszak, amikor Észak-Erdélyt visszacsatolták Magyarországhoz, hogy aztán a második világháború után és azóta is Románia állampolgáraiként éljük a jelent és tervezzük a jövőt. Azt hiszem ismerős európai sors és élettörténet a miénk. Túléltük a közel fél évszázadig tartó kommunista diktatúrát, egy olyan időszakot, amikor nap mint nap a beolvasztásunk, a nemzeti asszimiláció, a megsemmisítésünkre tett kísérlet volt jellemző, és megéltük Ceausescu bukását, az 1989-es közép-európai változásokat, amelyek elhozták számunkra is azt a reményt, hogy nemzetiségi jogainkat ki tudjuk vívni”.
Az 1989-es fordulat után az erdélyi magyar közösség a nulláról kezdte el közösségi létének megszervezését – hangsúlyozta Kelemen Hunor.
„Politikai eszközökkel, a demokratikus értékek mentén és a politikai intézményekben tettünk próbálkozást arra, hogy szülőföldünkön ismét jövőt teremtsünk a magunk és az utánunk jövő nemzedékek számára. A biztonságos megoldást 24 évvel ezelőtt is, ma is a különböző autonómiaformák megteremtésében látjuk. A tömbben élő magyarság, így a székelyek számára a területi, a szétszórtan, interetnikus környezetben élő magyarok számára a kulturális autonómia jelenti azt az európai mércével is mérhető és leírható megoldást, amelyért nekünk nap mint nap meg kell küzdenünk. 24 év után objektíven állíthatjuk, hogy vannak eredményeink, – főként a nyelvhasználat, az oktatás és a kultúra területén -, és rögtön hozzá is kell tennem, hogy még csak az út elején tartunk. A párbeszédet, a többségi társadalom meggyőzését, az európai autonómia modellek megismertetését és elfogadását, a nemzetközi partnerek és támogatók megkeresését tartjuk a járható útnak. A mi tapasztalatunk az, hogy legnehezebb a többségi társadalom meggyőzése, a kommunista diktatúra alatt kialakult nacionalista mentalitás megváltoztatása állandó cselekvést, érvelést, az értékek újra és újra fogalmazását követeli meg. A félelem és a bizalmatlanság falait kell lebontanunk. Ezt itt, Dél-Tirolban nem szükséges külön elmagyarázni. És nem szükséges egyetlen nemzeti közösségnek, nemzeti vagy nyelvi kisebbségnek sem ezt külön hangsúlyozni.”
A Szövetség elnöke elmondta, az erdélyi magyarok óriási reményeket fűztek az Európai Unióhoz. „Meg voltunk győződve, és a mai napig hiszünk abban, hogy a mi jövőnk egy sokszínű, az etnikai és nemzeti kisebbségeket is megbecsülő, azokat értékteremtő közösségnek tartó, politikailag is egységesülő Európában van biztonságban. Mi ma egy százmilliós közösségnek a képviseletében beszélünk, közel százmillió ember nevében hisszük azt, hogy az Európai Unióban szükség van ránk, értéket képviselünk, és meg akarjuk őrizni az etnikai, nyelvi, vallási identitásunkat. Én hiszek abban, hogy ha az Európai Unió figyelmet szentel arra, hogy az uborkának milyen méretűnek kell lennie, hogy az autópályák alatt milyen átjárást kell biztosítani a vadon élő állatoknak, akkor oda kell figyelnie az őshonos nemzeti kisebbségekre is. Az európai közösség megalapítóit a közös cél, a közös értékek és a közös érdekek vezérelték. A szolidaritás volt az egyik mozgatója az egységesülő Európának. Bennünket is ez mozgat: a közös szándék, a specifikus és mégis közös értékek, a szolidaritás és a demokratikus elvek és értékek iránti elkötelezettség.” A FUEN évtizedeken keresztül meghatározó szerepet játszott a nemzeti, nyelvi és vallási kisebbségek jogainak megerősítésében – hangsúlyozta az Európai Nemzetiségek Föderatív Uniója működésének jelentőségét Kelemen Hunor. „Különböző helyzetekben, különböző történelmi és társadalmi körülmények között élünk. Ezért igaz az, hogy minden közösség a maga útját járta és járja, minden közösség maga kereste a számára elérhető és elfogadható megoldást. Van, aki előrébb tart, van olyan közösség is, amelynek a létét is kétségbe vonják. Meggyőződésem, hogy a 21. században a FUEN, mint a mi közös intézményünk, szervezetünk, óriási feladat előtt áll, és elsősorban rajtunk múlik, hogy ezt a feladatot teljesíteni tudjuk-e, vagy sem.” Az RMDSZ elnöke köszönetet mondott az elmúlt években az erdélyi magyarok iránt tanúsított támogatásért, és külön köszönetét fejezte ki az elmúlt két év közös munkájáért, amely most, az Európai Polgári Kezdeményezés elfogadásával csúcsosodik ki. „Köszönöm Hans Heinrich Hansen elnök úrnak, a FUEN munkatársainak a közös munkát és köszönet minden kisebbségi szervezet vezetőjének, akikkel találkoztunk, akik partnerünkké váltak. Én hiszem, hogy együtt sikeresek leszünk. Én hiszem, hogy az Európai Polgári Kezdeményezésünket sikerre visszük. Hiszem, mert egy jó ügyet szolgálunk. Hiszek benne, mert olyan értékeket képviselünk, amelyeket egyetlen igazi demokrata sem kérdőjelezhet meg. Hiszek ebben, mert nem irányul senki ellen, senkitől sem akar elvenni semmit. Ha mi elérjük a célunkat, attól senki sem lesz szegényebb, senki nem veszít semmit. Hiszek abban, hogy az Európai Unió intézményeinek és a többségi társadalmaknak is érdekük, hogy olyan uniós szabályozás szülessen, amely a nemzeti kisebbségek, nemzeti közösségek, kisebbségi nyelvek számára védelmet jelent.
Nagyon találó, hogy mindannyian az európai kisebbségek ernyőszervezetének tartjuk a FUEN-t, amely alatt minden európai kisebbségnek helye van. Közös felelősségünk, hogy részvételünkkel, hozzájárulásunkkal erősítsük ezt a szervezetet, hogy az európai intézmények megkerülhetetlen partnerévé váljon. Óriási eredmény, hogy az ernyő alatt most létrejött a polgári kezdeményezés kisebbségi szolidaritási platformja. Ez a mi közös eredményünk! Az erdélyi magyarok a jövőbe tekintenek. Erősödni, gyarapodni kívánnak a szülőföldjükön. Meggyőződésem, hogy az európai kisebbségek is a jövőbe tekintenek, otthon kívánnak lenni Európában, erős és sikeres közösségekként” – zárta felszólalását Kelemen Hunor szövetségi elnök.
Erdély.ma

Dél-Tirolban az autonómiatörekvésről
Harminc ország negyven kisebbségének képviselője vesz részt a dél-tiroli Brixenben az Európai Nemzetiségek Föderatív Uniójának (FUEN) kongresszusán, ahol Kelemen Hunor RMDSZ-elnök tegnap az erdélyi magyar nemzeti közösség autonómiatörekvéseiről beszélt.
Ennek kapcsán kiemelte, a párbeszédet, a többségi társadalom meggyőzését, az európai autonómiamodellek megismertetését és elfogadását, a nemzetközi partnerek és támogatók megkeresését tartja járható útnak. A mi tapasztalatunk az, hogy legnehezebb a többségi társadalom meggyőzése, a kommunista diktatúra alatt kialakult nacionalista mentalitás megváltoztatása állandó cselekvést, érvelést követel. A félelem és a bizalmatlanság falait kell lebontanunk – fogalmazott az RMDSZ elnöke. Az RMDSZ kulturális autonómiamodelljét Borbély László szövetségi alelnök mutatta be tegnap Brixenben. A FUEN-kongresszuson részt vesz az Erdélyi Magyar Néppárt küldöttsége is, Szilágyi Zsolt és Király Melinda alelnök a területi és kulturális autonómiáról szóló előadások után tegnap megbeszélést folytatott Luis Durnwalderrel. Dél-Tirol kormányzóját tájékoztatták arról, hogy Tőkés László és a Néppárt két évvel korábban elkezdte a kisebbségvédelemmel kapcsolatos Európai Polgári Kezdeményezés elindítását és szövegének kidolgozását. Hangsúlyozták: a kezdeményezés sikeréhez európai szolidaritásra van szükség, beleértve az erdélyi magyarok és a példaértékű autonómiát gyakorló dél-tiroli németek közti szolidaritást is.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Orvosgondok
Nagyméretű tiltakozást, akár általános sztrájkot, vagy az orvosok testületi lemondását és azáltal kórházak bezárását helyezte kilátásba az orvosi kamara.
Az elégedetlenség kiváltó oka anyagi jellegű: az orvosi bérek megalázóan alacsonyak, holott rendkívül nehéz és felelősségteljes munkát végeznek, miután az összes szakma közül a leghosszabb ideig, 6 évig koptatják az egyetemek padjait.
Csakhogy ürességtől kongó államkasszával, újabb és újabb gazdasági-pénzügyi válsággócok tűzoltásszerű kezelésével, fejlesztési stratégia hiányában a kormánynak nemigen volna miből teljesítenie az orvosok követeléseit. 5 millió befizetővel képtelenség 19 millió ember ellátása, jelenlegi állapotában az egészségügyi rendszer fenntarthatatlan, a mostani szint biztosítására sem futja. Sőt, bevezették a beutalási illetéket az állami kórházakba, a fogorvosi kezelés térítésmentességét korlátozták, a privát kórházak finanszírozását megszüntették, de még így sem elég a pénz például a daganatos betegeknek szóló gyógyszerek biztosítására. Nagyobb kiadásokra, például magasabb orvosi bérekre, vagy a Cseke Attila mandátuma alatt bezárt 67 kórház újraindítására – amit az USL ellenzékből még a kormányrúd átvételének első napjára ígért – egyszerűen nem futja.
Az állami források átcsoportosítása szóba jöhetne, de annak nagy lenne a politikai ára az USL számára, hiszen a szociális kiadásokat, nyugdíjakat, vagy közbéreket kellene lefaragni, méghozzá lényegesen. Vagy jelentősen megemelni és a nyugdíjasokra is kiterjeszteni az egészségügyi hozzájárulást, amit az irreális ígéretekkel évekig elámított érintettek aligha díjaznának. Fejlesztéstől már nem csoportosíthat át lényeges összegeket, hiszen Ponta azokat jóformán leállította.
Vagy a kiváltságosakat kellene feláldozni?
A kormány ugyanis a volt katonák (beleértve a szekusokat is) Boc által lefaragott – de még így is az orvosi béreknél lényegesen nagyobb – nyugdíjak visszaállítást tervezi, amolyan köszönetként a Dogaru-féle szakszervezet támogatásáért az USL Băsescu-ellenes hadjáratában. Ha már azoknak jut, akik egész pályafutásukat laktanyákban töltötték, s nagy csatákat legfeljebb szeszes üvegekkel vívtak, sőt, néhányan ‚89 decemberében még a nép vérével is bekenték kezüket, vagy a Securitate munkatársaiként megnyomorították a nép testét-lelkét, miért ne jutna az orvosok – vagy a tanárok – bérére?
Chirmiciu András
Nyugati Jelen (Arad)

Év végén regionális választásokat szervezhetnek
Ősszel véglegesítik a közigazgatási átszervezésre vonatkozó jogszabályt
A Regionális Fejlesztési és Közigazgatási Minisztérium tegnap Kolozsváron szervezett közvitát az ország küszöbönálló regionalizálásáról, Liviu Dragnea tárcavezető jelenlétében. Hasonló rendezvényekre már más erdélyi városban is sor került. Dragnea beszédéből kiderült: a Szociálliberális Szövetség (USL) ősszel fejezi be az országos közvitákat, majd az ezeken elhangzott javaslatokat mérlegeli, és kidolgozza az erre vonatkozó jogszabályt, amelyet ősz elején beterjeszt a parlamentbe. Ha a jelenleg kétharmados többséggel rendelkező kormánynak sikerül megszavaztatnia a törvényt, elképzelhető, hogy már 2013 decemberében megtartják az első regionális választásokat. A miniszter azt sem hallgatta el: még nem tudja, kik fogják vezetni az új közigazgatási struktúrákat, és milyen városok kapják meg a régióközpont megtisztelő címét. Megígérte, hogy 2016-ban egyszerre tartják a helyi, a megyei és a regionális választásokat.
NAGY-HINTÓS DIANA
Szabadság (Kolozsvár)

Mester és tanítványai: Barcsay, Balogh, Deim, Konok
Kiállításmegnyitó a Minerva-házban
Barcsay Jenő festő, grafikus, és három tanítványa – Balogh László, Deim Pál, Konok Tamás – alkotásaiból nyílt kiállítás szerdán délután a kolozsvári Minerva-házban. A tárlat vándorkiállítás formájában járja végig a Kárpát-medence magyarlakta területeinek nagyobb városait, és a Barcsay Jenő Képzőművészeti Alapítvány, Kónya Márta és Kónya Ferenc Barcsay jogutódok támogatásával valósult meg. A kolozsvári kiállítás a Barabás Miklós Céh és a Kelemen Lajos Műemlékvédő Társaság közös rendezésében jött létre, védnöke pedig Magdó János, Magyarország kolozsvári főkonzulja.
Magdó János a megnyitón elmondta: megtiszteltetés számára, hogy felkérték a kiállítás védnökének, hiszen többek között Barcsay Jenő által vált ismertté Európa-szerte a huszadik századi magyar grafika. – Sokoldalú alkotó volt, a képzőművészeti skála minden műfaját ismerte és gyakorolta, kiválóan – fűzte hozzá a főkonzul.
A kiállítást Takács Gábor, a Kelemen Lajos Műemlékvédő Társaság tagja nyitotta meg, mint mondta, abban a szerencsés helyzetben van, hogy személyesen ismerhette Barcsay Jenőt, akire mindig a legnagyobb tisztelettel, szeretettel és hálával emlékezik. – Nagyon sokat köszönhetek neki, ugyanis, ismerve a grafika iránti érdeklődésemet szeretettel irányította bizonytalan és bátortalan lépéseimet a grafikai eljárások elsajátításában – magyarázta Takács. A méltató kiemelte: a közelmúltban Barcsay Jenő és művészete gyakran került az érdeklődés központjába Kolozsváron. – A Korunk Galéria szervezésében láthattunk egy gyűjteményes, értékmegőrző kiállítást a Bánffy-palota termeiben, ahol Barcsay Jenő nevével és munkáival is találkozhattunk; megjelent Kántor Lajos Barcsaytól Vinceffyig című kötete, amelyet a Gaudeamus könyvesboltban mutattak be, és elhangzott egy előadás is az Unitárius Egyházközség Tanácstermében Barcsay Jenőről és művészetéről, amelyet jómagam tartottam, amikor megemlékeztünk Barcsay Jenőről. Ekkor, a Kelemen Lajos Műemlékvédő Társaság közbenjárása révén emléktábla került a Mester katonai szülőházára – hangsúlyozta Takács.
A méltató szerint a jelenlegi kiállításon látható alkotások valójában a négy művész munkájának a lényegét foglalják magukba, ily módon a szemlélő betekintést nyer a XX. század magyar képzőművészeti életének egy szegletébe, egy kiváló mester és tanítványai segítségével. Takács Gábor beszédében kitért Barcsay Jenő, valamint a három tanítvány életrajzi adataira, felsorolva a művészek által elnyert kitüntetéseket is.
Tibori Szabó Zoltán, a Minerva Művelődési Egyesület elnöke ezt követően átadta a szót Kónya Ferencnek, aki ismertette a festőművész testvére, Barcsay Erzsébet által 1989-ben tett Közérdekű Közhasznú Felajánlását a Barcsay-díjra illetve a Barcsay Jutalomra, valamint a 2006-ban általuk létrehozott Barcsay Jenő Képzőművészeti Alapítvány tevékenységét. A Barcsay Jutalom a Magyar Képzőművészeti Főiskola diákjainak támogatására jött létre, ez az egyetem gondozásában él tovább. A Kónya házaspár Barcsay jogutódként folytatni és kiegészíteni kívánta a fiatal képzőművészek támogatását, azzal, hogy 2006-ban az Alapítvány céljával összhangban Barcsay-díjat alapított, amelyet azóta minden évben meghirdetnek, így idén is. A pályázaton részt vehetnek mindazok a magyar ajkú pályakezdő festőművészek, akik a folyó év december 31-éig még nem töltötték be a 35. életévüket.
Kónya Ferenc ugyanakkor elmondta: a vándorkiállítás végigjárja a Kárpát-medence magyarlakta területeinek nagyobb városait, ezáltal is népszerűsítve a szellemi örökség értékeit. Szintén az alapítvány tevékenységéhez tartozik, hogy határon túli magyar tanintézeteket ajándékoznak meg Barcsay-könyvcsomaggal, ezúttal az ajándékcsomagok az Apáczai Csere János Líceumhoz és a János Zsigmond Unitárius Kollégiumhoz kerültek.
A megnyitó zenei műsorában Béres Melinda és Márkos Albert hegedűművészek Bartók-műveket szólaltattak meg, Rekita Rozália színművész pedig Weöres Sándor két írását olvasta fel. A tárlat július 3-ig látogatható a Minerva-házban (Jókai/Napoca utca 16. sz.), munkanapokon 10 és 15 óra között.
KÖLLŐ KATALIN
Szabadság (Kolozsvár)

Az uborka mérete és a kisebbségvédelem
Az erdélyi magyarság autonómiatörekvéseit ismertette csütörtökön Kelemen Hunor a dél-tiroli Brixenben, az Európai Nemzetiségek Föderatív Uniójának (FUEN) 58. kongresszusán.
Az RMDSZ elnöke a 30 ország 40 kisebbségének képviselőjét felvonultató rendezvényen kijelentette, a közösség a különböző autonómiaformák megteremtésében: a tömbben élő magyarság, így a székelyek számára a területi, a szétszórtan, interetnikus környezetben élő magyarok számára a kulturális autonómiában látja az európai mércével is mérhető és leírható megoldást.
Kelemen hisz abban, hogy ha az EU figyelmet szentel arra, milyen méretűnek kell lennie az uborkának, az autópályák alatt milyen átjárást kell biztosítani a vadon élő állatoknak, akkor oda kell figyelnie az őshonos nemzeti kisebbségekre is. Az RMDSZ elnöke reményét fejezte ki, hogy a szövetség partnereivel közösen sikerre viszi azt az európai polgári kezdeményezést, amely az őshonos nemzeti kisebbségek védelmére vonatkozó keretszabályozás elfogadására sarkallná az EU-t.
Különben a FUEN-kongresszuson részt vesz az Erdélyi Magyar Néppárt küldöttsége is, amelynek vezetői – Szilágyi Zsolt és Király Melinda alelnök – kifejtették Luis Durnwaldernek, Dél-Tirol kormányzójának, hogy az alakulat által kezdeményezett polgári kezdeményezés sikeréhez európai szolidaritásra van szükség, beleértve az erdélyi magyarok és a példaértékű autonómiát gyakorló dél-tiroli németek közti szolidaritást is.
Krónika (Kolozsvár)

Áradás Udvarhelyszéken
Hirtelen lezúduló eső okozott áradást az udvarhelyszéki Kápolnásfaluban és Szentegyháza alsó részén.
A megáradt patakok miatt pincékbe és lakóházakba is befolyt a víz szerdán délután. Kápolnásfaluban a helybéliek elmondása szerint szerdán délután 14 óra körül kezdett esni az eső. A rövid idő alatt lezúduló, hatalmas menynyiségű csapadék miatt kiléptek medrükből a településen átfolyó patakok, a Kis- és Nagy-Homoród. Homoródfürdőn nem okozott nagy gondot a patak megáradása, viszont Szentegyháza alsó részén több helyen is kilépett medréből a Nagy-Homoród, és gyárudvarokat öntött el a víz. Főképp Kápolnásfaluban tett sok kárt az áradás. A Hargitáról lefolyó nagy vízmennyiség annyira megduzzasztotta a Csonka-patakot és a Homoródot, hogy 30 családi házba befolyt a víz.
Este 18 óra után kezdtek apadni a patakok, a falu felső részén a házakból elkezdték kiszivattyúzni a vizet. Benedek László polgármester elmondta, körülbelül hat kilométer utat tett járhatatlanná az áradás, továbbá rengeteg kis hidat megrongált, valamint az erdei utak is tönkrementek. Az elöljáró elmondta, megpróbálnak lehívni kormánypénzeket a sürgősségi esetekre elkülönített alapból.
Pál Gábor
Krónika (Kolozsvár)

Kolozsvár Sosem Alszik: pezsgőbb várost akarnak
Péntektől szombat estig tart a Kolozsvár Sosem Alszik elnevezésű rendezvénysorozat, amely a Kolozsvár, Európa Ifjúsági Fővárosa 2015 projekt első felvezető rendezvénye. A szervezők elsősorban a kolozsvári fiatalságot szólítanák meg.
Péntektől szombat estig tart a Kolozsvár Sosem Alszik elnevezésű rendezvénysorozat, amely a Kolozsvár, Európa Ifjúsági Fővárosa 2015 projekt első felvezető rendezvénye. A szervezők civil- és diákszervezetek bevonásával elsősorban a kolozsvári fiatalságot szólítanák meg, 24 órán át folyamatosan változatos programokkal várják a kalandra vágyókat, a céljuk pedig az, hogy az év legrövidebb éjszakáján ébrem, pezsgésben tartsák a várost.
A rendezvények sora pénteken 18 órakor kezdődik, az utolsó programpontokat pedig szombat éjfélre hirdették meg a szervezők. A kezdeményezéshez csatlakoztak többek között a Bonchidai kastélyban megszervezett Electric Castel Festival, valamint a Sétatéri parkban megszervezett Jazz in the park rendezvény szervezői. A városi tanács is rendkívüli ülést tervez péntek éjjel, melyen kizárólag ifjúsági témájú tervek, kezdeményezések megvitatását tervezik.
A magyar szervezetek közül például a Kolozsvári Magyar Diákszövetség csatlakozott a projekthez, ők többek között játékestet, fotókiállítást szerveznek a Heltai és a Hig Life kávézókban és kosárlabda-maratont a Babeş Parkban.
Krónika (Kolozsvár)

Könyvvel harcolva autonómiáért, népnevelésért
Beszélgetés Kádár Gyula sepsiszentgyörgyi történésszel, publicistával.
– Amikor pályát választott, nem tartott attól, hogy a kommunista rendszer által meghamisított történelmet kell majd tanítania?
– Számomra ez nem okozott gondot, mert már ötödik osztályos koromban szilárdan elhatároztam, hogy történelem szakra megyek. Gyermekként arról álmodoztam, hogy a Székely Köztársaság első elnöke leszek. Minderre az a magyarázat, hogy anyai nagyapám nagyon szerette a történelmet és a politikát, gyakran beszélt az első világháborúról, a történelmi eseményekről, ezzel felcsigázta az érdeklődésemet. Azon nem gondolkoztam, hogy a kommunizmusban ez számomra mit fog jelenteni.
– Már diákkorában megírta szülőfaluja, Illyefalva történetét. Most, felnőtt fejjel milyennek látja azt a dolgozatot?
– 1970 augusztusába kezdtem el írni a falumonográfiát. Később felrótták nekem: hogy mondhatja Kádár Gyula, hogy Illyefalva város volt, mikor még a nevében is benne van, hogy falu? Az érdeklődés és a tenni akarás indított el, elsősorban Illyefalva temetőit leltároztam fel, a határneveket, a gerendafeliratokat, az utcaneveket írtam össze, nyilván a lehetőségekhez mérten használtam a szakirodalmat, sőt titokban még a levéltárba is beengedtek. Hivatalosan nem lehetett, de kerültek olyan emberek a Székely Nemzeti Múzeumban és a székely levéltárban, akik segítettek. Az anyag szépen összeállt, de egységében még nem került kiadásra. Most már nagyobb témákkal foglalkozom, olyan horderejű anyagok vannak a birtokomban félig kidolgozva, hogy nem tudom, lesz-e idő Illyefalva helytörténeti monográfiájára. Megírtam jeles szülötte, Gál Dániel, az 1848-49-es önvédelmi harc háromszéki forradalmi pártja elnökének és Németh László 1849-es kormánybiztos életrajzát. Ugyanakkor más dolgozataimban is megjelenik Illyefalva, például a nemrég napvilágot látott, Sepsiszentgyörgy korai története és népessége című kötetemben folyamatosan szerepel az összehasonlításokban, mint Sepsiszék másik városa. A monográfia része ilyen módon beépült a közlésbe.
– Kutatási területe több témát felölel, mégis melyik korral foglalkozik legszívesebben?
– Érdekesen alakult, mert korábban azt hittem, soha nem fogok a klasszikus értelemben vett erdélyi középkor, az írásbeliség 15–18. századánál korábbi korszakot tanulmányozni. Úgy éreztem, ezt a kort tudom megközelíteni az írásbeliség alapján. Aztán rájöttem, hogy a kutatók többsége ugyanígy gondolkodik, nem merészkedik a korábbi korszakokba, ezért alakult úgy, hogy a szerint kezdtem kutatni, amivel kapcsolatban hiányt, űrt éreztem. A már említett legújabb kötetem szintén egy ilyen hiányzó korszakot vizsgál, hiszen a köztudatba úgy épült be, hogy Székelyföldön Sepsiszentgyörgy híres szláv település volt, magyarok nem voltak sehol, jöttek a székelyek és letelepedtek. Pedig sűrű magyar településhálózat létezett, vármegyerendszerbe és egyházi szervezetbe szervezve. Az elmúlt években Sepsiszentgyörgyről több kötet jelent meg, nagyon jó könyvek, monográfiák, ám a legtöbb így kezdődik: Sepsiszentgyörgy első említése 1332, holott ez az jelenti, hogy 540 esztendő hiányzik a város történetéből. Megünnepeltük a város említésének 550 éves évfordulóját, és a köztudatba úgy épült be, hogy a településnek 800 éves története van, holott 1100 éves. Honfoglalás kori sírok kerültek elő, legalább négy magyar, illetve magyar–szláv települést ástak ki a régészek. A szlávok beolvadtak a letelepedő magyarságba, a magyarság aztán beolvadt a székelységbe.
– Milyen munkamódszerrel dolgozik?
– Nem szakkönyveket akartam írni, agyonhalmozva forráshivatkozásokkal, rideg adatokkal, hanem azt gondoltam, szükség van ennek a népnek a nevelésére, hiszen négy-öt nemzedék óta megfosztották saját történetének ismeretétől. Úgy kell írni, hogy megértsék, emiatt hosszú évtizedeken keresztül inkább népszerűsítő jelleggel próbáltam írni, és a forráshivatkozásokat elhagytam. Nem az a cél, hogy negyven év múlva azt mondják: jaj, de ügyes fiú volt ez a Kádár, milyen hatalmas apparátust használt fel. Mégis a legújabb kötetemben úgy éreztem, ez megkerülhetetlen, ezért a Sepsiszentgyörgy korai története és népessége és a Székely vértanúk című könyvek majdnem 40 százaléka hivatkozás. Erre azért volt szükség, mert az említett korszakot be akarom vinni a köztudatba, Sepsiszentgyörgy ürügyén az egész Székelyföldre vonatkoztatva, ezért muszáj volt a hivatkozásokat közölni.
– Tizennyolc évfolyamon keresztül jelent meg a Történelmi magazin című kulturális kiadvány, soha nem volt székháza, szerkesztősége, pénz rá. Miért érezte most mégis, hogy abba kell hagyni?
– A Ceauşescu-rendszerben, kihasználva a húzd meg, ereszd meg időszakokat, történelmi népszerűsítő írásokat közöltem. A rendszerváltás után el kellett döntsem, mit teszek. Akkor Matekovics János volt újságíró kollégánk Varázsszem címmel akart ötventagú szerkesztőséget felállítani, emiatt évekig halogattam az önálló lap indítását. Azt is láttam, hogy gond van a háromszéki történelem szakos tanárok irányításával, kilenc történelemtanár volt Háromszék 69 általános iskolájában, közben hívtak Kolozsvárra is. Mérlegelni kellett, végül elvállaltam a tanfelügyelői megbízatást, és beindítottam a Háromszék az én hazám című vetélkedőt, amit a tanfelügyelőség keretében is partizán módon kellett szervezni, mert a kilencvenes években Bukarestből számon kérték, mi történik. Akkor jelentettem meg a háromkötetes Magyarságtörténetet, Erdély-szerte kezdtek ebből fakultatív módon tanítani. Elsősorban segédkönyveket adtam ki a világtörténelemből Fogalomtárak címen, ebből nyolc jelent meg, ezekbe a szócikkekbe próbáltam bevinni a magyarságra vonatkozó adatokat nevekhez vagy eseményekhez kötve. Mátyás királyról, a fekete seregről jelentek meg kisebb kiadványok, az 1848–1849-es forradalom és szabadságharccal kapcsolatos könyvek kiadását is vállaltam. 1998-ban úgy gondoltam, a tanügyi munkámat nem végezhetem megfelelően, mert nagy a nyomás, el akarnak hallgattatni. A vetélkedőn több ezer gyerek vett részt, kijöttek a bukaresti ellenőrök, és eldöntötték, hogy nem kapok fizetést, mert nem dolgom, közben én terepen voltam, sokszor az állomáson aludtam, hogy szervezhessem a történelmi versenyt. Lemondtam a tanfelügyelői állásomról, de tudtam, hogy a közösségi munkáról nem mondok le. Éreztem, szükség van egy olyan folyóiratra, mellyel a nemzeti öntudatot alakítani, fejleszteni lehet. Így indult be 1996-ban az a lap, melynek utolsó száma a napokban jelent meg. Először Történelmünk címmel, aztán rájöttem, nem lehet csak történelmet közölni, mert a diákok voltak a célközönség, tehát szórakoztató olvasmányokra is szükség volt. 1998-ban vette fel a Történelmi magazin nevet, legalább 50-60 százaléka mindig népünk történelmével, kultúrájával foglalkozott, vagy ha más népekkel, akkor valahol biztos csatlakozott a téma a magyarság történetéhez. Éveken keresztül sikeres volt a kiadvány, előfordult, hogy húsz-harminc iskolából jöttek a visszajelzések, történelmi vetélkedőket tartottak a magazinban közölt anyagból. Ez elég ösztönző volt arra, hogy hosszú ideig csináljam. Aztán a fiatal tanárok már nem vállalták a nehéz munkát, a lap terjesztését, így lassan csökkent a példányszám, majd a gazdasági válság hatására annyira visszaesett, hogy 2010 körül már ráfizetéses volt. Éreztem, meg kellene szüntetni, de nem vitt rá a lélek, másfél évig húzódott, aztán mégis kijött az utolsó lapszám. Rájöttem, a könyveimet jobban megveszik, mint a folyóiratot. Nem is annyira a pénzről van szó, egyszerűen nincs igény komoly kiadványra. Amikor nemrég egy író-olvasó találkozón bejelentettem, hogy meg lehet vásárolni az utolsó lapszámot, mindössze kettőt vettek, közben meg tucatnyi könyvet. A legutolsó számban is legalább tizennégy olyan dolgozat van, mely egy 120 oldalas könyvnek felel meg, mégsem lehet eladni 5 lejért. De amint az elköszönőben is írtam: a harcot másként, könyvvel folytatjuk. Néhány évvel ezelőtt volt a negyvenéves érettségi találkozónk, mindenki el volt keseredve, hogy megöregedtünk, nyugdíjba megyünk. Én akkor is azt mondtam: még negyven évet fogunk élni, dolgozni kell, és megfogadtam, harminc kötetet írok. Ebből már négy el is készült.
– Elkötelezett autonómiaharcos, több ízben megfogalmazta, hogy az a nép, amelyik nem ismeri a gyökereit, nem tudja kivívni a közösségi jogait. Hogy látja, mennyire eredményes most ez a harc?
– Bennem már rég megfogalmazódott, hogy autonómia nélkül a székelységnek nincs jövője. Világossá vált, hogy a 95 százalékban magyarok lakta Nagyvárad, a 90 százaléknál magasabb arányú magyar lakosságú Kolozsvár, Marosvásárhely, a több mint 70 százalékos magyar–szász lakosú Brassó, a kétharmadnál több magyar és szász lakosú Szeben rövid idő alatt elrománosodott, részben a természetes folyamatok, a politika és a betelepítés által. Ez a sors vár a Székelyföldre, a két és fél megyényi területre, melynek sikerült a történelmi Székelyföld határai között még a román statisztika szerint is a 76-77 százalékos magyar többséget megőriznie. Meg kell teremteni Románia keretén belül azt a területi önkormányzatot, autonómiát, amely lehetővé teszi ennek a népnek a fennmaradását. Látjuk, hogy a román politikai hatalom ennek a közösségnek a felszámolására tör; itt nem történelmi magyarságban, nem Erdélyben kell gondolkodni, hanem azt a maradék területet kell menteni, amit még meg lehet szervezni. Pár évvel ezelőtt mosolyogtak az írásaimon, akkor az RMDSZ csúcsvezetése kormányon, mindenki boldog volt és kövér. Senkit nem tudtam meggyőzni, hogy miért írok folyamatosan az autonómiáról. Hiába magyaráztam, hogy a politika változik, jönnek nacionalista kormányok, pár törvénnyel a kivívott jogokat is visszavonhatják, Székelyföld három-négy nagyobb várost jelent, ezek felszámolása igazán nem nagy dolog. Egyszerűen nem hitték el, hogy sor kerülhet arra, hogy a Székelyföldet feldarabolják, betagolják nagyobb régióba. Ilyeneket mondtak: Gyula, erre nem kerül sor, ha kell, majd kiállunk és tüntetünk. Sajnos a történelem nem ismerete miatt a politikusok nem értik meg, hogy az nem a multikulturalitás, hogy Marosvásárhely 18 iskolájának a fele vegyes, tehát magyar és román, hiszen tizenhatnak román neve van, a megemlékezések, az ünnepségek román nyelven, a román kultúra szellemében történnek. A multikulturalitás azt jelenti, hogy óvodától egyetemig saját intézményrendszerünk van, a falon Ady Endre képe, a gyerekek magyar dalokat énekelnek, megélhetik a magyarságukat. Ez a kulturális autonómia. Amikor néhány hónap múlva arra ébredhetünk, hogy a kormány betagolta Székelyföldet, a magyar média megosztott, a nagy tömegek nem értik, mi a cél, mi a küzdelem, nagyon veszélyes helyzet alakult ki. Az én írásaimat egyenes, határozott stílus jellemzi, nem vagyok szélsőséges. Soha nem mondtam mást, csak azt, hogy az autonómia azt jelenti, az itt élő székelyek és a kisebbségben élő románok helyi erőforrásokra támaszkodva olyan helyzetet teremtenek, hogy néhány év múlva kialakulhasson a magasabb életszínvonal. Másik feladat, hogy a románság kérdését mintaszerűen oldja meg az autonóm Székelyföld, hogy a dél-erdélyi, bánsági, partiumi magyarság érdekében példamutató legyen. A székely autonómia összmagyar érdek, ezért nem tudom felfogni, hogy lehetnek olyan politikusok, akik az autonómia ellen beszélnek, gettósítást emlegetnek. Meggyőződésem, hogy Európa térképe át fog rajzolódni, újabb önálló államok alakulnak ki, Észak-Itália, Bajorország, Skócia, Spanyolországban pár állam. Európai szinten ezt a kérdést rendezni kell, hiszen legalább százmillió fős őshonos nemzeti kisebbség él a kontinensen. Hogy jól érezzék magukat, biztosítani kell számukra az alapvető jogokat. Ebbe a sodrásba kell a következő öt-hat évben Székelyföld népének is betagolódnia.
– Említette, sok feldolgozásra váró anyaga gyűlt össze. Beszéljen a terveiről!
– Novemberi megjelenésre tervezett könyvem politikai publicisztika lesz, fontosnak tartom, mert most kell tudatosítani a székelyekben, hogy mi történik. A nép nyelvén a publicista tud írni, én az vagyok, a történelemtanár általában tudja, mi van a fejekben, én az is vagyok, az adatok ismeretében a történész meri vállalni az egyenes beszédet. Támogatást eddig sem kaptam, de ha addig eladom a korábban megjelent könyveimet, akkor novemberben megjelenhet az új kötetem, ugyanakkor megjelennek érdekes történelmi témák. Írtam például a Basarab-dinasztiáról, amely nem a román történelem része, hiszen a kunok leszármazottai magyarként élnek az Alföldön, Kiskunság–Nagykunságban, a románság kialakulásában is szerepet vállaltak, a Basarab nemzetség az 1700-as évekig uralkodott vajdaként Moldvában, Havasalföldön, a magyar királyság kiegészítő részeként. Benne lesz a székelység sorsfordulója, Madéfalva, a székely gyilkolás, a véres farsang 1596-ban, a nándorfehérvári győzelem. Jövőre 1848–1849-cel kapcsolatos kötetet tervezek, majd a székely várrendszerek kialakulásáról készítek dolgozatot. Erről már kiadtam 1990-ben egy kis füzetet, de szeretném kibővíteni, mert zavar, ha a fogalmakat rosszul használják, például ha székely templomerődökről beszélnek, holott ez a szászokra jellemző. Három székely templomra tudjuk ráfogni, hogy erődítették: a székelyderzsire, a zabolaira és a sepsiszentgyörgyire. Rengeteg anyag van még, haladok előre, meg tudom csinálni. Csak legyen erő, egészség, pénz és érdeklődés!
Kádár Gyula Kádár Gyula történész, helytörténész Illyefalván született 1953. február 18-án. Középiskoláit a sepsiszentgyörgyi 1. számú líceumban végezte, néhány évig helyettes tanár, közben a Babeş–Bolyai Egyetemen történelem szakos tanári oklevelet szerzett. Igazgató és tanár Lisznyóban, Uzonban, tanár Bodokon, majd Sepsiszentgyörgyön. Város- és falutörténeti írásai különböző lapok hasábjain jelennek meg, nagyobb tanulmányait sorozatban közölték. Az 1989-es fordulat után középiskolában tanított Sepsiszentgyörgyön, tanfelügyelői feladatokat is ellátott, sokat tett a történelmi hagyományok ápolásáért, a szülőföld megismertetéséért. Az 1990-es években megalapította és szerkesztette Történelmünk, majd Történelmi magazin című folyóiratát, létrehozta a Scribae Kádár Könyv- és Lapkiadó Kft-t, amely kiadta a korábban tiltott, de hézagpótló történelmi, néprajzi köteteket. 2010 novemberében indított könyvsorozatából két év alatt négyet adott ki. Az első, a Székelyföld határán című politikai publicisztikai kötet témája a székely autonómia, a Székely hazát akarunk kiadvány a magyarság honfoglalás kori hadtörténetét tárgyalja, a harmadik kötet címe Múltunk kötelez, bemutatja Szent István történelmi szerepe mellett Erdély 10. századi történetét, valamint Erdély egészségügy-történetét 1400-tól 1900-ig. A negyedik kötet nemrég látott napvilágot Sepsiszentgyörgy korai története és népessége – Székely vértanúk címmel.
Bíró Blanka
Krónika (Kolozsvár)

Törvénytisztelő RMOGYKE-követelések
Az elutasító bírósági ítélet megindoklásának kézbesítésére vár, azt követően pedig fellebbezni készül a Romániai Magyar Orvos és Gyógyszerész Képzésért Egyesület (RMOGYKE). A marosvásárhelyi magyar orvosképzés ügyét képviselő civil alakulat június 15-én bukaresti tüntetéssel igyekezett felhívni a közvélemény figyelmét a vásárhelyi „iszapbirkózásra”.
A magyar nyelv alkalmazása az orvosi- és gyógyszerészképzés gyakorlati részében – ez a 2009-ben alapított RMOGYKE harcának célja és lényege. A szervezet jogi képviseletét ellátó dr. Kincses Előd ügyvéd úgy fogalmaz: semmi egyebet nem kérnek, mint a 135-ös számú, 2011-ben kihirdetett oktatási törvény alkalmazását, amely első paragrafusának b) pontja kimondja: „a multikulturális és többnyelvű felsőoktatási intézményekben a kisebbségek nyelvén oktató szakokat/vonalakat kell létrehozni.” Az ügy hatékonyabb képviselete érdekében levelet is intézett a korábban a romániai oktatásért felelős miniszterelnök-helyettesként is tevékenykedő volt RMDSZ-elnökhöz, illetve a szövetség jelenlegi elnökéhez, amelyben arra kérte őket, hogy a szövetség avatkozzon be a Marosvásárhelyi Orvostudományi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) Szenátusa ellen indított perbe. „Kezdettől fogva az a véleményem, hogy ha fokozódó politikai nyomás nehezedik az egyetemre, a szenátus is egyre erőteljesebben hivatkozik majd az intézet autonómiájára, ami hatásos lehet a kevésbé informált nyilvánosság előtt – jelentette ki Kincses. – Az ugyanis már kevesebbek számára egyértelmű, hogy az autonómia csak a törvények szigorú betartása mellett működtethető, ellenkező esetben már sokkal inkább anarchia.” A Markó Bélához és Kelemen Hunorhoz intézett levelek válasz nélkül maradtak, az RMDSZ-t leszámítva viszont valamennyi jelentős erdélyi politikai és civil szervezet belépett a perbe.
Az elutasító ítélet három hónappal ezelőtt született meg, miután a bíró – Kincses Előd szerint Romániában példátlan módon – egy hónapon át gondolkodott a döntésen. Azóta is késik a döntés kézbesítése, amelynek az indoklást is tartalmaznia kell. Az RMDSZ beavatkozásától Kincses elsősorban azt remélte, hogy a pert sikerül áthelyeztetni más városba, a vásárhelyi hangulat ugyanis szinte kizárja a per sikerének esélyét. Előzetesen a felperes jogi úton is megpróbálta áthelyeztetni a pert, de kérését elutasították, ami azt jelenti, hogy az elutasított fél a továbbiakban már nem kérheti ugyanazt.
Az utcára készülnek?
A jogi eszközökön túl egyéb utakon is igyekeznek közelebb kerülni a célhoz a magyar nyelvű orvosképzés harcosai. Nemrég például sajtótájékoztató keretében jelentették be, hogy ősztől a tiltakozás bármilyen eszközének használatára készen állnak, ha nem történik érdemi változás az ügyben.
„Az anyanyelvi oktatás ügye ismét kritikus helyzetbe került, ez sarkallta közlemény kibocsátására a magyar tagozat vezetőtanácsát” – fogalmazott Szabó Béla, a MOGYE professzora. A tanárok szerint a magyar tagozat megszervezésének problémája akkor csúcsosodott ki újra, amikor kérésük és a törvényes előírások ellenére a MOGYE vezetősége úgy küldte Bukarestbe a magyar nyelvű orvosképzés akkreditációs iratcsomóját, hogy az nem tartalmazta a magyar tagozat igényeit. „Ez alapján úgy értékeljük, hogy az egyetem vezetősége sem rövid, sem hosszú távon nem szándékszik betartani a 2012 szeptemberében megkötött megállapodás lényegi elemeit és a tanügyi törvény kisebbségi oktatásra vonatkozó előírásait. A jelek szerint a minisztérium is csak látszatmegoldásokra törekszik, a lényegi döntések meghozatalát az egyetemi szenátusra ruházná át” – áll a közleményben.
Mindez annak dacára történik így, hogy a felek – Victor Ponta kormányfő és Ecaterina Andronescu akkori tanügyminiszter nyomására – 2012 szeptemberében hétpontos megállapodást írtak alá, amely lehetőséget teremtett volna a magyar tantestület sorainak a rendezésére és a megfelelésre az akkreditációs elvárásoknak. A magyar oktatók szerint az elmúlt kilenc hónap során a román fél egyetlen rá vonatkozó pontot sem tartott be maradéktalanul. A megállapodás szerint a magyar tagozat – a magyar rektorhelyettes révén – szabadon meghirdetheti a számára szükséges állásokat, és a tanársegédek esetében ezen állásoknál kötelezően kérni kell a magyar nyelvtudást. Mindez azonban nem történt meg. A sajtótájékoztatón bemutatták annak a néhány hónappal később keltezett átiratnak a másolatát, amelyet az egyetem román vezetői fogalmaztak meg, és amelyben leszögezik, hogy a magyar nyelvtudás megkövetelése törvénybe ütköző lenne. „Érdekes, az angol tagozaton megkövetelik a nyelvi kompetenciát, a magyar oktatás esetében pedig törvénysértőnek tartják” – fűzte hozzá Szabó Béla. A protokollum megkötése ellenére a magyar tagozat által igényelt öt állásra mindössze két oktatót alkalmaztak. Egyik vizsgázó esetében a katedrafőnök azt sugallta a jelentkezőnek, hogy jobb, ha visszalép. „Az illető mégis jelentkezett, bár az előzmények fényében az eredmény borítékolható volt. Ő azonban vizsgázott és, nyilván, kiesett” – idézte fel a tanársegédi állásra pályázó fiatal orvos esetét a tagozatvezető.
„Eddig törekvéseinket kizárólag tárgyalások útján, törvényes eszközökkel szerettük volna elérni, de ez nem vezetett eredményre. Ha kéréseinkre nem sikerül hamarosan megoldást találni, ősztől a törvényes érdekérvényesítés szélesebb skáláját fogjuk igénybe venni” – fejtette ki Szilágyi Tibor rektorhelyettes. Az még nem egyértelmű, milyen eszközöket vetnének be az ősztől, ha a helyzet nem javul.
Mivel a minisztériumban jóváhagyták az egyetem „módosított” chartáját – amelyet a korábbi szaktárca többször is visszautasított –, a kormánynak nincs jogalapja azt módosítani. Kincses Előd szerint egy mégoly jóhiszemű kabinetnek sem lennének különösebb lehetőségei, a chartát immár csak bírói úton lehetne módosítani vagy kormányrendelettel, de – azt az Ungureanu-kormány precedense óta tudjuk – ez politikai öngyilkosság lenne.
Tüntetés ellenszélben
Június 15-én Bukarestben a kormány épülete előtt rendezett demonstráció keretében is tiltakozott az RMOGYKE, amelyen a résztvevők az oktatási törvény betartását és a MOGYE magyar főtanszékeinek megalakítását követelték. A főként Marosvásárhelyről érkezett több tucatnyi tüntetőt felvonultató megmozdulás szónokai a kormány közbelépését sürgették annak érdekében, hogy a MOGYE román többségű szenátusa ne szabotálhassa az oktatási törvény kisebbségvédelmi rendelkezéseit, amelyek garantálják a magyar tagozat intézményen belüli önállóságát. „Románia büszkén bizonygatja, hogy törvényei minden jogot megadnak a magyar kisebbségnek, de nem tartja be azokat” – mutatott rá románul elmondott beszédében Ádám Valérián, az RMOGYKE titkára, a demonstráció szervezője. Az aktivista az utóbbi egy hónapban műtősruhában, sárga napernyővel állt sztrájkőrséget másodmagával az oktatási minisztérium, majd a kormány és több nyugati ország nagykövetsége előtt egy óriásmolinóval, amelyen románul és angolul az állt: „Törvényességet a MOGYE-n! Kérjük a kormány közbelépését az oktatási törvény kisebbségi rendelkezéseinek betartatása érdekében!”
A demonstrálókhoz magyarul szóló Kürti Jenő fogtechnikus kifejtette: a MOGYE román többségű szenátusa arra hivatkozva utasítja el a magyar főtanszékek megalakítását, hogy elegendő főállású oktató hiányában nem lehetne akkreditálni a magyar tagozatot, „miközben sunyi módszerekkel folyamatosan akadályozza amagyar oktatói utánpótlást”. „A romániai magyarság Trianonért önrendelkezést, és egy egész egyetemért cserébe legalább önálló magyar kart nem érdemel meg?” – tette fel a szónoki kérdést az RMOGYKE aktivistája.
A civil szervezet bukaresti demonstrációján a MOGYE magyar oktatói nem vettek részt, mivel a vizsgaidőszakot nem tartották alkalmasnak a tüntetésre. „Egyesek nyíltan, mások burkolva szorgalmazták az akció lefújását, de mi akkor is kitartunk a végsőkig” – jelentette ki Ádám Valérián.
Egy egyetem születése
A Marosvásárhelyi Orvostudományi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) elődjét, a magyar nyelven oktató kolozsvári Orvostudományi Egyetemet az 1946. május 28-án kibocsátott 402-es törvényrendelettel hozták létre, amelyet I. Mihály király, Ștefan Voitec oktatási és Mircea Durmo pénzügyminiszter látott el kézjegyével (képünkön az alapító rendelet). A fakultást rövid idő múlva Marosvásárhelyre költöztették, ahol elnyerte jelenlegi szerkezeti formáját. Egy 1962-ben érkezett legfelsőbb pártvezetői telefonhívás román nyelvű oktatást is rendelt a magyar mellé, ugyanakkor az akkori alkotmány rendelkezéseit figyelmen kívül hagyva felszámolta a magyar nyelv használatát a gyakorlati oktatásban. Ez az állapot van érvényben ma, 23 évvel a romániai rendszerváltozás után is.
Csinta Samu, Szucher Ervin
Erdélyi Napló (Kolozsvár)

Összefogás a beolvasztás megakadályozására
A Székelyföldet beolvasztani akaró román régióátszervezés erdélyi magyar összefogással egyértelműen megakadályozható – fogalmaz Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács elnöke. A közképviseleti szervezet hétvégi tisztújító küldöttgyűlésén a több mint 250 küldött a székely autonómiatörekvések ügyét is tárgyalja.
Tisztújító küldöttgyűlését tartja június 22-én Marosvásárhelyen a Székely Nemzeti Tanács (SZNT). A székely székek képviseletében több mint 250 küldött részvételével rendezendő összejövetel a tavalyi statútummódosítás óta az első olyan küldöttgyűlés, amely elnököt választhat. Izsák Balázs, az SZNT elnöke szerint az eredeti szabályzatban azért nem szerepelt az elnökválasztás, mert az SZNT létrehozói nem hosszú távra rendezkedtek be. „Az SZNT alapítóinak eredeti elképzelése szerint Székelyföld autonómia-statútumának elkészítése és beterjesztése volt a cél, és időközben derült ki, hogy hosszú távú munkára kell berendezkednünk, így menet közben alakítottuk át belső rendszabályainkat” – fogalmazott az elnök, aki beszélgetésünk időpontjában az egyetlen elnökjelölt volt. Az SZNT-küldöttgyűlés az elnök személyéről dönt, míg az Állandó Bizottság tagjaiként nyilvántartott alelnököket a Széki Székely Tanácsok választják közgyűléseiken, utóbbiak személye az elmúlt években többször is módosult.
A hétvégi fórumon komoly munka várható az elfogadásra kerülő hat határozattervezet ügyében. Az SZNT két fő projektre összpontosít: a román régióátszervezés Székelyföldre hátrányos kitételeinek megakadályozására és az európai polgári kezdeményezés ügyére, amelyet rövidesen benyújtanak az Európai Bizottsághoz. Izsák Balázs szerint mindkét tárgykörben széleskörű erdélyi magyar összefogást sikerült elérni. A marosvásárhelyi autonómiatüntetésen valamilyen formában valamennyi erdélyi magyar politikai, közképviseleti szervezet részt vett, az azóta eltelt időszakban még inkább kikristályosodott a közös érdek: minden rendelkezésre álló eszközzel harcolni kell az önálló székelyföldi közigazgatási régióért. „Ma már bizonyos: nem csak tüntetni tudunk a beolvasztás ellen, hanem széleskörű összefogással meg tudjuk akadályozni a román politikum magyarellenes törekvéseit. A teendőkről részletesen tárgyalunk a küldöttgyűlésen” – mondta az SZNT elnöke.
A Székely Nemzeti Tanács európai régiók védelméről szóló polgári kezdeményezése támogatói között ott van az EMNP, az MPP, az RMDSZ és az EMNT is. Az SZNT elnöke a legfontosabb erdélyi magyar célok körüli összefogást jelentős előrelépésnek tartja. Izsák szerint szervezete olyan széles körű európai mozgalom elindításában is érdekelt, amely túlmutat a polgári kezdeményezésen. „Az európai régiók között nem csak a politikai, hanem a gazdasági párbeszéd és együttműködés is egyaránt fontos. Ennek a folyamatnak az elején tartunk ma, de a visszajelzések szerint jó esély mutatkozik arra, hogy európai mozgalommá emeljük” – fogalmazott az SZNT elnöke.
Makkay József
Erdélyi Napló (Kolozsvár)

Régiósítás paplan alatt
Alapos odafigyelést igényelne, mi is történik a napokban Romániában: előfordulhat, hogy 23 évnyi kisebbségi politizálás csődjét jegyezhetjük le. Kőkemény ez az országot egy éve átrendezni akaró társaság, és dühös, éhes, türelmetlen, mert 2004 óta nem engedték labdába rúgni. Ja, s amíg elfelejtenénk, kétharmados. Az csak a halovány ellenzékének rózsaszínű álma, hogy összemehet ez a koalíció, még mielőtt átrendezné – és a maga igényei szerint berendezné – az országot, egy nyomokban létező ellenzék és a sajtó romjai felett.
Ne feledjük, ma a 19 milliós országban a független, komoly román sajtó néhány tízezer példányt tud eladni, a tévékben, a világhálón, rádiókban és kültéri eszközök felett a pénz az úr. Ami fogyófélben van ugyan, de felerősíti a fizető pozícióit, hiszen ma már lehet vásárolni megmondóembert, műsort, lejárató kampányt, és akár tévés „kivégzéseket” is, főműsoridőben, listaáron.
Ilyen körülmények között osztja szét az országot a közigazgatási és területfejlesztési tárca vezetője. Ez nem vicc, a befolyásos, és függetlennek nevezhető Gandul.info portál fő anyagának volt a címe: Hogyan tárgyalta meg Dragnea Románia új térképét az PSD-s bárókkal. Hozzáállásukról Marian Petrache, Ilfov megye önkormányzatának vezetője tájékoztatta a világot: „volt egyszer egy filmsorozat a National Geographic csatornán az emberekről, akik megváltoztatták Amerikát. A civilizált világot néhány ember erejének segítségével alakították, a korszerűsítésben nem vett részt az egész társadalom” – magyarázta a felvilágosult despota a riporternek, hogyan lehet időhúzások nélkül valami nagyszerűt alkotni.
A párt vidéki erős emberei és Dragnea kormányfőhelyettes több alkalommal is találkoztak az elmúlt hónapban, hogy megbeszéljék, hogyan kellene Románia új térképének kinéznie, de azt is végigbeszélték, milyen eszközöket – értsd hatalmat – hagynának a minisztériumok kezében. Petrache a régiófelosztást is röviden elintézte: „az uniónál nyolc régióval vagyunk bejegyezve, annyi lesz.” Egyszerű, nem? Mindezt azok után teszik, hogy Dragnea többször is fogadkozott, itt a régiók tudományos és méltányos újraelosztásának lehetünk majd tanúi, ahol olyan apróságoknak, mint egy 700 ezres székelyföldi magyar etnikum, semmi keresnivalójuk – a hatékonyság, gazdaságosság és kiegyensúlyozottság lesz a döntő elv.
Talán hittünk volna is neki, ha június hetedikén fel nem kerül egy törvénytervezet – a pénzügyminiszter, és többek közt Dragnea aláírásával – a tárca honlapjára. Arról szól, hogy újra kívánják szervezni a megyei közpénzügyi hivatalokat, megszűnik a 42 megyei kirendeltség, létrehoznak nyolcat a jelenlegi fejlesztési régiók helyén és szintjén. Kétarcú kommunikáció? Több ez. És veszélyesebb.
Willmann Walter
Erdélyi Napló (Kolozsvár)

Skultéty-botrány és történelemhamisítás
A kilencvenes évek első felében úgy tűnt, hogy a kultúrköri hovatartozás elsődleges fontosságú tényező térségünk társadalmainak a kommunista rendszerhez való viszonyulásában. Az első szabad választáson Lengyelország, Csehszlovákia, Magyarország, Horvátország és Szlovénia választóközönségének többsége a rendszerváltó erőkre szavazott, Jugoszlávia ortodox államaiban és Romániában a posztkommunisták jutottak hatalomra. Hogy még érdekesebb legyen a helyzet, a román fennhatóság alatt álló területek közül Erdélyben jelentősen nagyobb számban szavaztak a történelmi pártokra, bár a Nemzeti Megmentési Front itt is győzedelmeskedett. Akkortájt alkalmam volt részt venni egy MDF-es konferencián, ahol Kelemen András külügyi államtitkárt különböző égető aktuális témákról kérdezett a hallgatóság: például a Duna eltereléséről és a szlovák–magyar viszony várható alakulásáról. Az előadó úgy vélte, az akkori ellentétek dacára középtávon harmonizálódik a két ország viszonya, hiszen mindkét ország katolikus többségű, és egyébként is, elég csak megnézni Szlovákia címerét. A válasz akkor meggyőzőnek tűnt.
Közben kiderült, hogy a szlovák politikai elitben sokkal több a frusztráltság és sokkal nagyobb a kisebbrendűségi komplexus, mint ahogy feltételeztük. Hogy most az orgazdának a jogos tulajdonossal szembeni ellenérzéseit ne említsük. A Kisantant országai közül Magyarországnak épp Szlovákiával a legfeszültebb a viszonya, ott éri a magyarságot a legdurvább diszkrimináció, és sajnos ott is legelőrehaladottabb a magyarság lélekbeli, nyelvi és kulturális asszimiláltsága – a „teher alatt nő a pálma” egyszerűnek és valószerűnek tűnő bölcsesség eleven cáfolatául. A származás szerint diszkrimináló, a magyarság jogfosztottságát jogszabályi szinten rögzítő Beneš-dekrétumok még érvényben vannak, a magyar nyelv használatát súlyosan korlátozzák, a magyar állampolgárságot felvevő nemzettársainkat megfosztják szlovák állampolgárságuktól, a szlovák diplomácia pedig ott tör borsot a magyar külügy orra alá, ahol tud.
Legutóbb a Skultéty-üggyel. A történetet nem részletezem, ez most a sajtó egyik fő témája, azok is megismerhették a 91 éves korában leszerelt, Garay János és Kodály Zoltán által megénekelt, Háry János alakját ihlető, huszonkét hadjáratban harcoló veterán huszár katona élettörténetét, akik eddig nem hallottak róla. Skyultéty László a mai Szlovákia területén született 1738-ban, Hegyesmajtényban, sírja mindeddig Újaradon volt. Ma már csak síremléke, egy magyar feliratú fekete obeliszk által megtestesítve, mert a szlovák fél igényének megfelelően román állami hivatalnokok jelenlétében sebtiben kihantolták, és szülőfalujában újratemették, mint szlovák hőst. Mert nem elég, hogy egy végzetesen balszerencsés történelmi pillanatban, midőn Magyarország szabadkőműves kalandorok vezetése alá került, elorozták ezeréves országunk területének két harmadát, most a magyarságnak az oktatott történelemből való fokozatos kiszorításával párhuzamosan szlovákká, románná, szerbbé akarják tenni e területek híres szülötteit is.
A magyar érdeket senki nem fogja képviselni, ha mi nem tesszük. Ellenfeleink a magyar „baloldal” által szorgalmazott és gyakorolt, „bizalommegelőlegezésen” alapuló „gesztuspolitikát” gyengeségként értelmezik és vérszemet kapnak. De nem elég tiltakozni, ellenoffenzívát kell indítani. A Kisantantnak a történelmet meghamisító külföldi és belföldi propagandáját ellensúlyozni kell. A magunk szerény eszközeivel. Bármennyire méltatlan és sziszifuszi dolog vitába szállni a nyílt történelemhamisítással, meg kell tenni.
A nemzet- és országpropaganda nem merülhet ki rózsát tartó csinos női lábak népszerűsítésében, tudatos felvilágosító kampányra van szükség, mert maholnap a mértékadó külföldi lexikonok a dákoromán legendát tényként fogják említeni. A román politikusok „történelmi” érveket harsognak a médiában s ezzel egészítik ki a történelmet sajátosan kiszínező hivatalos oktatási és kultúrpolitikát. Az erdélyi magyarság rendszerváltás utáni politikai érdekképviseletének egyik nagy mulasztása, hogy a történelem vitás kérdéseit kizárólag a történészek hatáskörébe utalta, ahelyett, hogy a magyar álláspontot képviselte volna minden fórumon a leghatározottabban.
A jó irányban soha nem késő lépni. A magyar reintegráció, a határokon átívelő magyar újraegységesülés intézményei megvannak, lassan kiegészülnek a Nemzetstratégiai Kutatóintézettel is. Itt az ideje operatívan használni őket, többek között minél hatékonyabb és minél többszintű, a történelem valós tényeinek népszerűsítését is felölelő kommunikációs stratégia megalkotására. Ezt sem fogja senki megtenni helyettünk.
Borbély Zsolt Attila
Erdélyi Napló (Kolozsvár)

Havonta kelljen javíttatni a múzeum kilincsét
A sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum és a nemrég alapított Erdélyi Művészeti Központ szerepe elvitathatatlan, főként azért, mert nem egy várost, hanem egy régiót szolgál ki. A szerteágazó intézményrendszer belső működéséről, külső képéről, a jövőt illető törekvéseiről Kustán Magyari Attila beszélgetett Vargha Mihály igazgatóval.
A csíkszeredai múzeum látványos vendégkiállításokkal szokott tarolni, a sepsiszentgyörgyi látszólag egy más irányvonalat választott. Mire fektetnek hangsúlyt?
Mivel óriási a gyűjteményünk, arra törekszünk, hogy bemutassuk saját anyagunkat is, úgy hogy „rendbe tesszük”, restauráljuk, kontextusba helyezzük, lásd Gábor Áron ágyúja, a zabolai szárnyasoltár, vagy az Apor-kódex példáját, amivel egyben intézményi szintű régi adósságunkat is törlesztjük. A mi intézményünket a British Museum mintájára tervezték, tehát egy konglomerátumként működik, de amellett, hogy a saját tárgyi hagyatékainkat ápoljuk, s bemutatjuk a közönségnek, fontosnak tartom, hogy bizonyos területen „szakosodjunk”.
Például a képzőművészet irányába, amelynek a szerepe az Erdélyi Művészeti Központ létesítésével tovább erősödhet.
Igen, hiszen egyrészt Sepsiszentgyörgyön létezik a Gyárfás Jenő Képtár, aminek komoly XIX-XX. századi törzsanyaga van, másrészt a városnak a megyésítés utáni évtizedekben komoly képzőművészeti szerepe volt egész Erdélyt tekintve. Most már elindult egy szakmai munka, kutatások folynak, fiatalokat vonunk be, emellett pedig egy szomszédos épületet restaurálunk az idén, ami a Központ kiállítóterme lesz. Egy komoly intézményt szeretnénk, ahová sok érdeklődő jön, ahol kibővül a már száz éve működő Székely Nemzeti Múzeum kínálata, ahol teljesebbé tudjuk tenni a székely magyarokról alkotott képet. Mert szívesen és okkal dicsekszünk a múltbeli, harctéri vitézségünkkel, Gábor Áronnal, de egy múzeumnak elsődleges feladata, hogy bemutassa helyünket a tudományban, a művészetben is. Hogy volt és van nekünk Mikes Kelemenünk, Kőrösi Csoma Sándorunk és Barabás Miklósunk is, akik által nemcsak védtük, hanem építettük is Erdélyt, Európát.
A nemrég elhunyt Jakobovits Miklóst többek között a Központ alapítójaként jegyezhetjük. Milyen emlékeket őriz róla?
Nagy alkotó és rendkívül lelkes ember volt, aki önzetlenül támogatott minket ebben a törekvésünkben. Az önzetlenségét és européer gondolkodását emelném ki: nem tudnám megszámolni, hogy hány erdélyi művésznek harcolt ki magyarországi kitüntetést vagy éppen támogatást. Nagyon drukkolt nekünk, hogy megvalósítsuk a Központot, a megjelent katalógusunkat többek között ezért is az ő emlékének ajánljuk.
Sikeres működésükhöz a döntéshozók támogatása is szükséges. Milyen a viszony a helyi önkormányzatokkal?
Támogatnak, segítenek, és mivel Székelyföld Kulturális Fővárosa szeretnénk lenni, a múzeum minden erejével bekapcsolódik ebbe a törekvésbe is. Sepsiszentgyörgyön nagyon jó a helyi közönség. Szeretettel, majdhogynem vallásos áhítattal jönnek be a múzeumba az emberek. Ha nem sikerül jól a hirdetés, akkor is számíthatunk egy 50-70 tagú törzsközönségre, amelyik az interneten, vagy az utcán rákérdez, hogy mikor érdemes ellátogatnia hozzánk. Kortárs képzőművészeti teret, az országban egyedülálló Magmát is létrehoztuk néhány évvel ezelőtt, ami nagyon sok erdélyi és magyarországi fiatal „fogyasztót” ide vonz. Magyarországon nagy gondok vannak, átalakulóban a teljes múzeumi szféra, gond van a kortárs művészetek háza táján is. Nálunk pedig egy nagy múltú múzeum befogadja a ma élő alkotókat, mert úgy gondoljuk, hogy ez is a kultúránk szerves része. Nem állhat meg a művészettörténelem Gyárfás Jenőnél.
Miből él egy múzeum ma?
Nyugaton egy ilyen típusú kezdeményezés, mint a Magma, civil pénzekből építkezik, mert szókimondó, provokál. Ezt a mai romániai pénzosztók nem igazán tudják elviselni, nem igazán jelent értéket számukra. Az Egyesült Államokban például a múzeumokat nem állami pénzzel finanszírozzák, minden magántőkéből működik, a kortárs is. Nálunk, ha megvonnák a támogatást, bezárhatnánk a kapukat. Nem tudok olyan erős magántőkéről, amire számíthatnánk – ilyen biztosan előfordul Bukarestben, de Székelyföldön egyelőre nem látok ilyen lehetőséget. A pályázati lehetőségek is szűkülnek, az Erdélyi Művészeti Központtal viszont szerencsések vagyunk, mert Magyarországról normatív támogatást kapunk.
Múzeumpedagógust azóta alkalmaznak, amióta Ön az igazgató. Mi a feladata?
A legjobb befektetés a múzeum esetén is a gyerek, aki nyitott, aki alakítható, és aki rácsodálkozik a dolgokra. Én is így lettem művész: ebben a múzeumban láttam először Gyárfás Jenőnek a fényképet meghazudtoló festményeit, de van például egy kollégám, aki akkor döntött úgy, hogy régész lesz, amikor ötödikes korában a néhai Kónya Ádám végigvezette őt itt a termeken. A múzeumpedagógia meghatározó funkció.
Egyéb újítások mellett talán a múzeumkert megnyitása az egyik legfontosabb lépés, amit az elmúlt években tettek. Miért érezték ennek szükségét?
Szokták kérdezni, hogy miért döntöttünk így, hiszen a múzeum a tudományé. Az emberek nem arra kell gondoljanak, hogy itt fizetniük kell, szépen fel kell öltözniük, és régi, poros tárgyakat nézegetniük. Mi azt szeretnénk, hogy ez egy élő hely legyen; aki például bejön ide, hogy megnézzen egy jazzkoncertet (a múzeumkert néhány éve a városnapok egyik fontos színhelye, nyaranta pedig rendszeresen ad otthont kulturális rendezvényeknek, családi programoknak – szerk. megj.), az legközelebb jegyet vált nálunk, kíváncsi lesz arra, hogy mi történik belül is. A múzeumpedagógus is azért fontos, mert ha a gyerekeket sikerül becsábítani, legközelebb magukkal hozzák a felnőtteket is. Többé nem arról szól az intézmény, hogy vasárnap délután felteszem a cvikkert, és mintegy szerepet játszva meglátogatom a múzeumot, hanem arról, hogy hozhatom az egész családot, tartalmasan tölthetem el itt a szabad időmet. Kávézót is tervezünk a múzeumba. Kós Károly előrelátó volt, de száz év az mégiscsak sok idő, ma nagyon hiányzik a múzeumból egy hely, ahol leülsz, megpihensz, elgondolkozol a látottakon, ahol a hasznos mellett a kellemesre is áldozhatsz. Egy egész komplexumra szükségünk van, hogy amikor eljön ide egy busznyi ember, akkor a látogatás után ne Brassóban ebédeljen, hanem nálunk, a múzeumkertben, mondjuk egy pohár szilvórium mellett. Hogy a nívós ismeretszerzés feltöltődéssel, a kellemessel társuljon. Sokszor mondjuk, az a jó, ha sűrűn kell javíttatni a múzeum kilincsét, annyian járnak hozzánk, annyira jó nálunk.
Beszéljünk azokról is, akiket nem igazán sikerül megfognia a múzeumnak. Kik ők?
Sepsiszentgyörgy is egyetemi városnak számít, itt működik a Babeş-Bolyai Tudományegyetem néhány szaka. Kimutatásaink szerint viszont kevés egyetemi diák jár hozzánk. A digitális technikák annyira lekötik a figyelmüket, hogy nehéz becsábítani őket a múzeumba, persze vannak receptjeink: érintőképernyős felszerelések, több vetítés stb., ezen még dolgozunk. Ez a távolmaradás valószínűleg annak is betudható, hogy Sepsiszentgyörgyön nincsenek humán szakok a felsőoktatásban.
Ön nem csak mint múzeumigazgató, hanem szobrászként is közismert. A megye számos köztéri alkotást köszönhet Önnek, ezek mellett pedig elvontabb, saját ízlését tükröző munkái is vannak. Ez a kettősség mit jelent egy művész számára?
Annak örvendek, hogy számos munkát rám bíztak, hamarosan például elkészítem az első köztéri szobrom a szülővárosomban, Kézdivásárhelyen is, vagy a nemrég elhunyt Sylvester Lajos író plakettjét Csernátonba. Az emberek ezekért a munkáimért ismernek, a kisplasztikáimat pedig inkább a szakma értékeli, mert ezekben testesítem meg a saját lelkivilágom.
Erdélyi Riport (Nagyvárad)

Évzáró a Liviu Rebereanu iskolában: minden román gyerek nyakában a trikolór lobogott
A marosvásárhelyi Liviu Rebreanu Általános Iskola tanévzáró ünnepségén – a kéttannyelvű iskolákra jellemző tolerancia jegyében – a román anyanyelvű szülők széttépték a magyar szülők iskolai kétnyelvűség hiányát jelző tiltakozó tábláját.
A marosvásárhelyi Liviu Rebreanu Általános Iskola magyar diákjainak szülei, akik az iskolai kétnyelvűségért hosszú évek óta küzdenek, egy újabb sikertörténetet könyvelhetnek el.
Miután napvilágra került, hogy az iskola nyelvi tájképe – az intézmény belső tereinek feliratozása, faliújságok, szülők/gyerekek közérdekű tájékoztatása – a magyar gyerekek irányába diszkriminatív és ezt az Országos Diszkriminációellenes Tanács már másodszor állapította meg az elmúlt két év során, az intézményben nem változott semmi.
Az iskolai kétnyelvűségért küzdő magyar szülők nyílt levélben fordultak a megyei főtanfelügyelő-helyetteshez, Illés Ildikóhoz, akivel számos alkalommal személyesen is találkoztak azzal a céllal, hogy felkérjék a magyar oktatásért felelős főtanfelügyelő-helyettest egy találkozó megszervezésére, amely az iskola vezetősége és a kezdeményező szülők között zajlana és ahol a főtanfelügyelő helyettes asszony vállalná a mediátor szerepet. Ez a találkozó többszörös felkérés után sem valósult meg, Illés Ildikó nyilatkozatai szerint az iskolában amúgy is minden rendben van, az intézményben harmónia honol, mindenki jól érzi magát.
A tegnapi történet alapján viszont az iskolában nagy gondok vannak egyrészt az iskola vezetőjével, aki a magyar szülők most már bizonyítottan (ODT döntés) törvényes és jogos követeléseit teljes mértékben mellőzve, sikerrel zárta a tanévet, bebizonyítva az iskolai egynyelvűség a magyar közösség irányába gyakorolt tolerancia hiány és tiszteletlenség következetesen fenntartott iskolai gyakorlat.
Az igazgatónő korrektségét azzal is alátámasztotta, hogy a tegnapi évzáró alkalmával egy kellemes meglepetéssel lepte meg az ünneplő sereget. A román tannyelvű osztályok gyerekeinek az iskola egy-egy háromszínű nyakkendőt ajándékozott és minden gyerek nyakában ott lobogott országunk zászlaja.
A magyar gyerekek nyakkendő nélkül vettek részt az ünnepségen. Igaz, hogy nem is hiányzott a magyar gyerekek nyakából a háromszínű kendőcske, viszont a feltűnő szimbólumhasználat üzenetértéke egyértelmű.
A fentiek alapján könnyedén kijelenthető, hogy a kéttannyelvű iskolák az esélyegyenlőséget hirdető politikamentes toleranciavárak.
A háromszínű zászlók/nyakkendők csupán egy kis apróság ahhoz képest ami az ünnepség további részében megtörtént.
A magyar nemzetiségű szülők az iskolai egynyelvűség elleni küzdelmük – vakáció előtti – utolsó lépéseként egy kétnyelvű molinóval érkeztek az ünnepségre. Ezen a táblán egyrészt az Európai Unióban használt többnyelvűséget mutatták be valamint a Liviu Rebreanu iskola által gyakorolt kétnyelvűséget szimbolizálva kihelyezték az egynyelvű: director (igazgató) szót.
A magyar szülők jogos és törvényes tiltakozása viszont sok trikolór nyakkendőt viselő gyerek szüleit zavart, akik agresszíven és nyomdafestéket nem tűrő szavakkal fenyegetőztek, majd kitépték a magyar szülők kezéből a kétnyelvű üzenetet. Az incidens kisebb dulakodásba torkollt, amelynek a csendőrség vetett véget. A magyar és román szülők egyaránt a csendőrségen töltötték az ünnepség további részét, ahol mindenkit figyelmeztetésben részesítettek a rendbontás miatt. A tiltakozás jogosságát a csendőrség nem kérdőjelezte meg.
A csendőrségi jegyzőkönyv aláírása után a román szülő újfent megerősítette a jelenlevőket arról, hogy milyen jó a kéttannyelvű iskolák hangulata, és azt mondta búcsúzásul: „én soha nem fogom elfogadni, hogy a gyerekem iskolájában kétnyelvű feliratok legyenek”.
A fenti események alapján a következő héten a magyar szülők az intézmény vezetőjének menesztését fogják követelni.
Horváth-Kovács Ádám
Erdély.ma

500 millióból ismerteti meg a kormány a határon túli magyarokat
Több mint 17 ezer diák utazhat a Határtalanul tanulmányi kirándulási program keretében a következő tanévben – mondta el az idei pályázati eredményeket ismertetve a nemzetpolitikai helyettes államtitkár pénteken az MTI-nek.
Répás Zsuzsanna tájékoztatása szerint a program iránt a tavalyi esztendőhöz hasonlóan nagy volt az érdeklődés. A pályázatok értékelése után 17 034 diák utazhat majd. Közülük 14 267 a magyarországi diák és 2767 külhoni tanuló, aki a cserekapcsolatok keretében látogat el Magyarországra.
Továbbra is Erdélybe szeretnének utazni a legtöbben, az utak 60 százalékát szervezik oda, míg Kárpátaljára és a Felvidékre a csoportok mintegy 14-14 százaléka látogat majd el. Az idén összesen 393 pályázatot nyilvánítottak nyertesnek.
A helyettes államtitkár elmondta, azt szeretnék, hogy minél többen látogassanak olyan helyekre, ahol szórványban él a magyarság vagy az átlagosnál nehezebb körülmények között élnek az emberek. Ezeken az utakon sokat tanulhatnak a diákok – tette hozzá.
Répás Zsuzsanna emlékeztetett arra, a program célja az, hogy a magyarországi iskolások élményeket szerezzenek a határon túli magyarságról, és élővé váljon számukra a kapcsolat a külhoni területekkel. Azt szeretnék, hogy megtapasztalják, milyen az ott élő magyarság, a velük azonos korú diáktársaik élete.
A gyerekek élménye eljut a szülőkhöz, nagyszülőkhöz, és bízni lehet abban, hogy így szorosabbá válik a nemzeten belüli kapcsolatok hálója – mondta. A programra az idén is 500 millió forint áll rendelkezésre – jelezte a helyettes államtitkár.
MTI