Olyan Máértnak nincs értelme, ahol megállapítjuk, hogy nem értünk egyet számos kérdésben – jelentette ki a vele készített interjúban Szabó Vilmos, a Miniszterelnöki Hivatal határon túli magyar ügyekben illetékes államtitkára. Gazda Árpád újságíró felvetésére, hogy törvény írja elő: a miniszterelnöknek évente össze kell hívnia a Magyar Állandó Értekezletet, Szabó Vilmos pontosított: nem törvény, hanem a Máért alapító okirata rögzíti ezt. A testület összehívása azért maradt el, mert a mai helyzetben a miniszterelnök és a kormány nem látta biztosítottnak, hogy egy ilyen értekezlet a nemzeti ügyet szolgálja. Nem éppen önök tennék veszekedőssé ezt a fórumot? Hiszen a kettős állampolgárságot mindenki más akarja, csak önök nem, vetett fel Gazda Árpád. Az államtitkár szerint a Fidesz akarja ezt fő témává tenni. Azonban a népszavazás nem volt eredményes, tehát ez a kérdés lekerült a politikai napirendről. Szabó Vilmos szerint számos előrelépés történt. Jogszabályok születtek: nemzeti vízum, kedvezményes honosítás. Az újságíró emlékeztetett: Markó Béla is letette a garast az állampolgárság igénye mellett. Ebben Markó Bélával sem értenek egyet, reagált az államtitkár. 1990 óta először történt meg, hogy az Illyés Közalapítvány nem fizeti ki azokat a támogatásokat, amelyeket a kuratórium megítélt. Szabó Vilmos jelezte, át fogják utalni a pénzt. 2006-ban a költségvetés kevesebbet juttat a határon túli magyarságnak. Ennek pénzügyi, költségvetési okai vannak, magyarázta az államtitkár. /Gazda Árpád: A magyarság nem kampánytéma. Interjú Szabó Vilmos államtitkárral. = Krónika (Kolozsvár), dec. 29./

Sergiu Nicolaescu filmrendező, volt szenátor testes könyve (Cartea revolutiei. Decembrie '89. Ion Cristoiu Kiadó, Bukarest, 1999.) már címében is azzal az igénnyel lépett fel, hogy végérvényesen tisztázza a történteket. Azt állította, hogy az eseményeket megelőzően, Magyarországról és más szomszéd országokból mintegy húszezer vendég érkezett az országba. Azt állította, hogy a temesvári megmozdulással egyidejűleg Magyarországról irányított „pszicho-elektronikus háború” keltett pánikot, hogy a román hadsereget megtévesztve a magyar revizionista tervek számára kedvező légkört teremtsen. Hat év múltán, december 22-én, ugyanez a Sergiu Nicolaescu a Román Televízió egyik meghívottjaként ismét hivatkozott a pszicho-elektronikus háború valós céljaira, hogy milyen veszélyben volt az ország területi integritása, majd másnap az OTV kereskedelmi adó évfordulós műsorában az álcázott külföldi „turisták” elméletét részletesebben is kifejtette. 1992-1996 között a parasztpárti Valentin Gabrielescu vezetésével parlamenti bizottság próbálta kivizsgálni, mi történt a forradalomban. Az összegyűjtött adatok annyira ellentmondásosak voltak, hogy végül nem készült jelentés. Sergiu Nicolaescu szenátor, a bizottság alelnöke azért megírta saját változatát, de azt a szenátus nem fogadta el. Ő ugyanis hiteles bizonyítékok nélkül beszélt külföldi beavatkozásról, terroristákról és Magyarországról irányított pszicho-elektronikus háborúról. Ennek ellenére Nicolaescu újra és újra mértékadó forrásként hivatkozik saját jelentésére. Nicolaescu könyvében, illetve minden eddigi nyilatkozatában Ion Iliescut a forradalom nemzetmentő, makulátlan hősének állította be. Azonban Dan Voinea tábornok, katonai ügyész szerint a romániai forradalomban nem volt sem külföldi beavatkozás, sem pszicho-elektronikus háború. Az ügyész a bukaresti események első óráiban hatalomra került érdekszövetség diverziójáról beszélt. Ennek célja szerinte az volt, hogy teljesen indokolatlan fegyveres beavatkozással – akár emberéletek árán is – elterelje a figyelmet az új vezetők kommunista múltjáról. „A kommunistaellenes felháborodás így változott terroristaellenes hangulattá” – mondta Dan Voinea tábornok, aki a Romania Libera december 22-i számában megjelent interjúban kijelentette: a halálos lövéseket nem terroristák, hanem a hadsereg, a Szekuritáté, a milícia, a hazafias gárda adta le, a vétkeseket tehát az akkori új hatalom köreiben kell keresni. A felelősség alól nem mentesül Ion Iliescu sem. Dan Voinea vélekedését alátámasztja az a tény is, hogy az idegen titkosügynökök és terroristák közül azóta sem került nyilvánosságra egyetlenegynek a neve sem. Ion Iliescu reagálása: kilátásba helyezte, hogy kérni fogja Dan Voinea katonai ügyész leváltását. Érdekes az is, hogy mindazok, akik a magyar beavatkozást, a terroristák szerepét, a pszicho-elektronikus háborút okolják az áldozatokért, egytől egyig Ion Iliescu szűk köréhez tartoznak: Sergiu Nicolaescu, Claudiu Iordache, Virgil Magureanu, Constantin Lucescu, Stanculescu tábornok stb. Iulian Topliceanu tábornok, a kolozsvári székhelyű erdélyi hadtest volt parancsnokának nyilatkozata (Ziua, 1999. október 19.): „1989 decemberében feletteseim tudomásomra hozták: ami Temesváron történik, az csak előkészület, hogy Magyarország megtámadja Romániát és elcsatolja Erdélyt. Ezt alátámasztotta, hogy Kolozsváron olyan gyanús civilek keltettek zavargásokat, akikről letartóztatásuk után megállapítottuk, hogy Magyarországon kiképzett terroristák. Mindezen fenyegető jelek következtében az erdélyi hadtest 90 százalékát mozgósítottuk, hogy az idegen invázió ellen megvédjük határainkat.” Természetesen Topliceanu tábornok sem nevezett nevén egyetlen magyar „terroristát” sem. /Barabás István: Magyar kísértetek a román forradalomban. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 29./

Párttá alakulása érdekében a Magyar Polgári Szövetségnek 25 ezer aláírást kell összegyűjtenie tizennyolc megyében és Bukarestben. Az MPSZ Maros megyei szervezete nyolc megyében vállalta fel az aláírásgyűjtés megszervezését, jelezte Tőkés András, az MPSZ országos alelnöke és Kiss István elnökségi tag. Arad megyében a gyűjtés már a vége felé jár, eddig 650-en fejezték ki támogatási szándékukat. Január folyamán Aradon létesül az MPSZ helyi szervezete. – A román anyanyelvűek körében könnyebb az aláírásgyűjtés, mert nem félnek az RMDSZ-es zaklatásoktól. A magyarok közül sokan aggódnak a következmények miatt – fejtette ki Tőkés András. Az MPSZ a karácsonyi ünnepek alkalmával rövid műsorral és ajándékokkal lepte meg Marosvásárhelyen az Eminescu utcai öregek otthonban élőket. /(mr): Folyamatban az MPSZ aláírásgyűjtő akciója. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 29./

Az RMDSZ színeiben megválasztott, kinevezett Háromszék megyei és megyeszékhelyi vezetők egyéves tevékenységét vette számba a Magyar Polgári Szövetség háromszéki elnöke, Gazda Zoltán. Megállapította, hogy a vártnál és a vállaltnál jóval kevesebbet teljesítettek. Sepsiszentgyörgy esetében jelentős előrelépésnek tartja, hogy új aszfalttal látták el a jelentősebb útszakaszokat, a nem modernizált utak viszont katasztrofális állapotba jutottak. Felhívta a figyelmet, hogy az útjavítások ,,nem az RMDSZ-es kormány támogatásával, hanem igen nagy méretű, felelőtlenül felvett bankkölcsönök révén valósulhattak meg”. Gazda emlékeztet, hogy az év elején Albert Álmos az adófizetőkhöz eljuttatott levélben sorolta fel az önkormányzat idei terveit. Az év végi mérlegnél kiderült, a tervek jó része nem teljesült. /(-kas): Gyengén teljesítettek vezetőink (Az MPSZ év végi mérlege). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 29./

„Évtizedekkel ezelőtt úgy jöttünk ide, hogy kis idő múlva valahogy csak hazamegyünk. Aztán a nők férjhez mentek, a férfiak megnősültek, s szinte valamennyien itt ragadtunk” – kezdett az alig néhány száz fős Rimnicu Vilcea-i magyarság modern kori történetébe Stanescu Szabó Anna, az RMDSZ Valcea megyei szervezetének elnöke. Az iparosítás korszakában az ókirálysági városba sodródott magyaroknak nehéz volt megőrizni nemzeti identitásukat. Sokan beolvadtak, és hallani sem akarnak eredetükről. Akik vállalták nemzeti hovatartozásukat, ’89-ig jóformán nem is tudtak egymásról. Az együvé tartozás örömét az RMDSZ és a református egyház 1990 utáni megalakulása villantotta fel. Sokan megjelentek a székházban, bemutatkoztak, megkapták a magyar igazolványt, és azóta sem látta őket senki. Sokan nem tudták egymásról, hogy magyarok. Csorbai Lorándnak, a református gyülekezet új lelkipásztorának a 120 kilométerre lévő Craiovára és az annál is távolabb fekvő bányavidékre, Tirgu Jiura és Motrura is kell ingáznia. A nagyobb gondot az anyagiak jelentik, egy ilyen kis egyházközség nehezen tartja el a papját. Sikerült testvérkapcsolatot létesíteniük a Szeben megyei Vízakna reformátusaival. Az istentiszteleteket mintegy húszan látogatják, ünnepnapokon viszont kétszer ennyien is összegyűlnek a szász evangélikusoktól bérelt templomban. A római katolikus vallású magyarok a katolikus templomba mennek imádkozni, ha viszont anyanyelvüket akarják hallani, ide jönnek. A római katolikus pap, Balint Ioan nem beszél, nem is imádkozik magyarul. A református egyház és az RMDSZ Rimnicu Vilceán nem csupán szellemi és érdekvédelmi űrt tölt be, hanem valóságos kovásznak nevezhető. Máig sem tudják pontosan, hány magyar él a városban, mert a statisztikai hivatal nem hajlandó adatokat szolgáltatni. A 2004-es választásokon több mint hétszázan adták voksukat Valcea megyében az RMDSZ képviselőjelöltek listájára. A város magyarsága az evangélikus egyháztól bérelt székházban szokott hetente összejönni. /Szucher Ervin: Az újra felfedezett identitás. Sokáig nem is tudtak egymásról a Rimnicu Vilcea-i magyarok. = Krónika (Kolozsvár), dec. 29./

Az Új Magyar Szó idézeteket közöl magyarországi kormánypárti lapokból. Az egyik: „Valaha nyílt, racionális, egyenes és bátor politikus volt. Most egy fondorlatos és erőszakos embert látok, aki remeg a hatalomért” – írta nemrég Debreczeni József, aki szerint Orbán Viktor már csak „hatalmi játszmákban gondolkodik, mert másban képtelen”. (...). És hozzáfűzött még egy talányos mondatot: „Tavasszal végleg kiderülhet: félelmetes vagy csak szánalmas figura.” De hol van még a tavasz! És mi minden történik, történhet addig is? (Mester Ákos, 168 Óra) /Magyar kommentár. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 29./

Deli Dali Sándor, így nevezte magában Magyari Lajos a jó kiállású, bajuszos székely férfiút, mert volt valami a lelkében és emberi tartásában, ami delidalivá tette. Dali Sándor betöltötte hetvenötödik életévét. Ő szervezte meg a Sepsiszentgyörgyön az új napilapot 1968-ban, ő volt a Megyei Tükör főszerkesztője. Fiatal költőket hívott a laphoz. Az egész bátor és vakmerő vállalkozásból soha nem lehetett volna semmi Dali Sándor nélkül. A hátát tartotta a hatalom ostorának, védte a fiatalokat. Dali Sándor már az Ifjúmunkás főszerkesztőjeként is az erdélyi magyarság boldogulásának útját kereste. Később színházigazgatóként is a közösségért cselekedett. /Magyari Lajos: Dali Sándor hetvenöt éve. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 29./

A Magiszter folyóirat 2003-ban jelent meg először, azóta pedig évente négyszer lát napvilágot. A Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének lapja a csíkszeredai Apáczai Csere János Pedagógusok Házában működő Magiszter Kiadó munkája, pedagógiai kérdésekben tájékozódni óhajtó tanítók, tanároknak nyújt segítséget. A Műhely és a Nézőpont rovatok a gyakorló pedagógusok tevékenységét szolgálják. Az Örökség rovat a gazdag hagyományú erdélyi iskolák tapasztalatait tárja fel. A Könyvespolc, Hírek, Események pedig könyveket és időszerű iskolai történéseket népszerűsítenek. A Magiszter késve megjelent őszi száma cikkeket közölt az irodalomtanítás szemléleti változásáról, a természetkutatásról, a matematikatanításról, a munkaközösségek vezetéséről és az V. Országos Neveléstudományi Konferenciáról. /Bakó Botond: Megjelent a Magiszter. Pedagógusok szakmai-módszertani folyóirata. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 29./

Marosvásárhelyen, a Kultúrpalotában megnyílt a 16 évvel ezelőtt elhuny Bordi András festőművész (Héderfája, 1905. jún. 2. – Marosvásárhely, 1989. aug. 11.) tárlata. A művész születésének centenáriumról még a nyáron emlékeztek szülőfalujában, Héderfáján. A Bordi-életműről színes katalógust is megjelentettek. Markó Enikő megyei kultúrtanácsos, a rendezvény fő szervezője kérésére sorra szólaltak meg az emlékezők. Banner Zoltán művészettörténész és műkritikus, aki közel három évtizede kismonográfiát írt Bordi Andrásról, a jelenlevők elé idézte az alkotó egyéniségét. A szülőföldjéhez, népéhez példásan ragaszkodó festő egy igen fontos művészettörténeti csoport, a székely festőiskola egyik kiváló képviselője. Ioan Virág György korábbi megyei tanácselnök kiemelte, hogy Bordi a szó szoros értelmében gondnoka volt a Bernády létrehozta Kultúrpalotának. /N.M.K.: Centenáriumi Bordi-kiállítás a Kultúrpalotában. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 29./

Idén a Hargita Megyei Szaktanácsadói Hivatal kilenc tanfolyamot indított a gazdáknak, melyből hét képzés befejeződött. Öt képzés az általános mezőgazdász szakterülettel kapcsolatos, Székelyudvarhelyen, Csíkszeredában és Gyergyóalfaluban, és összesen 195 hallgató végezte el – mondta Balázs Rudolf igazgató. A méhészet szakterületét érintető tanfolyamot 120-an végezték el. Gyergyóalfaluban jelenleg is folyik még két mezőgazdászképzés. A jövő évi programban tíz továbbképző tanfolyam szerepel. /Fekete B. Zoltán: Farmerprogram: az európai igények jegyében. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), dec. 29./

Az előző évekhez hasonlóan a marosszentgyörgyi római katolikus plébánia kórusa Baricz Lajos plébános vezetésével karácsonyi dalokkal ajándékozta meg a megyei sürgősségi kórház betegeit. A marosszentgyörgyi Kolping Család tagjai pedig dalokkal és ajándékcsomagokkal látogatták meg Marossárpatakon az otthonban levő időseket és betegeket. /Kántálók a megyei sürgősségi kórháznál és a sárpataki öregotthonnál. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 29./

A batizgombási leányegyházközség egyike a megye legkisebb református közösségeinek: 45 tagja van a gyülekezetnek, viszont biztató jel, hogy az utóbbi időben egyre több fiatal költözik a településre, és növekszik a gyerekek száma. Szabó Elek édesapjától örökölte a főgondnoki tisztséget 1989–ben. Batizgombásra Király Lajos batizi lelkipásztor jár ki igét hirdetni, minden vasárnap. /Fodor István: Vidéki panoráma – Batizgombás: a polgármester, a gondnok és a harangozó. Maroknyi református gyülekezet. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), dec. 29./

Románia idei külkereskedelmének értéke meghaladja az 50 milliárd dollárt, ez a becslések szerint 2006-ban elérheti a 70 milliárd eurót – közölte Winkler Gyula megbízott kereskedelmi miniszter. /50 milliárd dollár felett a külkereskedelem értéke. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 30./ A kereskedelmi mérleg hiánya meghaladta a 9 milliárd eurót az év első 11 hónapjában – áll az Országos Statisztikai Intézet közleményében. A folyó fizetési mérleg deficitje az idei év első tíz hónapjában 38,6 százalékkal növekedett. /Mérleghiány. = Nyugati Jelen (Arad), dec. 30./

Jelenleg Kovászna megye a 7-es Központi Fejlesztési Régió tagja, olyan gazdaságilag erős megyék társaságában, mint Brassó és Szeben. György Ervin, Kovászna megyei prefektus szerint, a mostani régiós felállítás miatt a kevéssé fejlett Háromszék csekélyebb pályázati támogatást élvez. György Ervin úgy véli, az uniós csatlakozás csökkenti a gazdaságfejlesztési régió átszervezésének esélyeit. Háromszék a megyei képviselőtestület révén több alkalommal is kinyilvánította a régió átszervezésre irányuló óhaját, mert csak a székelyföldi fejlesztési övezet létrehozásásában látja a garanciát a vidék gazdasági fellendülésére. Demeter János Kovászna megyei tanácselnök, a Romániai Megyei Tanácsok Országos Szövetségének alelnöke hozzátette: a szövetség már kétszer megfogalmazta és eljuttatta a kormánynak azt a nyilatkozatot, amelyben a régiók újrafelosztását kérik. Kovászna megye például a hat megyéből álló régióból többnyire csak Hargita és Maros megyével, nem pedig Brassó, Szeben vegy Fehér megyével végez közösen fejlesztési projekteket. Csutak István, az Európai Integrációs Minisztérium államtitkára európai uniós szakemberekkel is egyeztetett a kérdésben, akik óvatosan kezelik a témát. „Az elmúlt 15 év tapasztalatai is azt bizonyítják, hogy a politikai döntés alapján 1968-ban megrajzolt megyésítési térkép távolról sem a legszerencsésebb „ – nyilatkozta az államtitkár. /A régiókat is átszabják 2006-ban? = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 30./

Az aradi Szabadság-szobor makettjét helyezték el Budapesten az Országház előcsarnokában, közvetlen a főlépcső mellett. A szobor rövid története és leírása mellett ott áll az adományozó neve is: Böszörményi Zoltán, az aradi Nyugati Jelen főszerkesztőjének ajándéka Medgyessy Péter miniszterelnöknek. Zala György remekművének kicsinyített mását Böszörményi Zoltán a szobor újraállításának napján, 2004. április 25-én Aradon, a Jelen Házban adományozta az akkori magyar miniszterelnöknek. /P. P.: Arad a Tisztelt Házban. = Nyugati Jelen (Arad), dec. 30./

A politikusok gúnyneveiről közöl összeállítást a Cotidianul, Verestóyt, aki fakitermelésen és szállításon gazdagodott meg, Cherestoinak, Isten druzsbájának (Attila, Isten ostora analógiájára), Markó Béla Lenin, a bolsevik vezérrel való hasonlatossága miatt, Frunda György meg Gigi, mert a rendszerváltás előtt Gheorghe néven mutatkozott be. /Hírsaláta. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 30./

„A Batthyaneum esetében nem lehet szó olyan megállapodásról, mint amilyet a nagyszebeni Brukenthal Múzeum esetében kötött az evangélikus egyház és a román állam” – tájékoztatott Potyó Ferenc, a gyulafehérvári érsekség általános helynöke. A katolikus egyházi elöljáró leszögezte: a Batthyaneum az egyházé, és semmi szín alatt nem fogadhatják el a közös, állami-egyházi felügyeletet, amelyet felajánlottak. Potyó felidézte a szeptember 29-én történt esetet, amikor Jakubinyi György érsek a Márton Áron-emlékünnepségre érkezett Erdő Péter bíboros-prímással és Orbán Viktor Fidesz-elnökkel együtt kívánta meglátogatni a Batthyaneumot. „Az igazgatónő a könyvtár bejáratánál a Román Akadémia pontos névsort tartalmazó engedélyét kérte a főpapoktól, és csak annak felmutatása után engedte be őket az épületbe” – emlékezett a megalázó helyzetre a helynök, aki hozzátette: ezek után naivság lenne bízni bármilyen állami-egyházi közös felügyelet működőképességében. A Batthyaneum könyvtár ügye Strasbourgba került, miután a hazai jogorvoslati lehetőségeket kimerítették. A katolikus egyház érdekeinek képviseletét a Nemzetközi Emberjogi Bíróságon Frunda György szenátor annak idején nem vállalta. Így az érsekség Monica Macoveit kérte fel a feladatra, aki elvállalta az ügyet, és miniszteri kinevezéséig képviselte az egyházat a strasbourgi bíróságon. Potyó Ferenc általános helynök elmondta, több ízben is kérte Markó Béla RMDSZ-elnököt, segítsen a Batthyaneum visszaszolgáltatásában, erre mindannyiszor ígéretet is kapott. „Legközelebb jövő év elején, januárban kellene tárgyalnunk a kérdésről a szövetségi elnökkel, de az általunk elfogadhatónak tartott megoldás csakis a mielőbbi és teljes restitúció lehet, és nemcsak jogilag, hanem gyakorlatilag is” – szögezte le a helynök. /Batthyaneum-ügyben nincs alku. Nem kér az állammal közös felügyelet lehetőségéből a katolikus egyház. = Krónika (Kolozsvár), dec. 30./

A Maros, a Nyárád és Küküllő mentén sok gazda fogott falusi vendéglátásba, vidéki turizmusba. Többen a szállásadás mellett programokat szerveznek, a Felső-Nyárád mentén például gyógynövénygyűjtésre, gyalogtúrákra, lovagolni stb. invitálják vendégeiket. A mikházi születésű Janka Béla, aki ma New Yorkban él, fogékony maradt a vidéki élet iránt. Bízik abban, hogy a szülőfaluja is kínál olyan értékeket, amelyekért érdemes oda látogatni idegeneknek. Eddig 300 ezer dollárt ruházott be: panziót épített, 800 négyzetméteres felületen zöldövezetet, sétányt, gépkocsiparkolót alakított ki. A fogadó földszintjén ízlésesen kialakított vendéglő, bár várja a vendégeket. Mikházán ezzel hét új munkahely létesült. Turistavonzó itt a mikházi búcsú, továbbá a Mikházi Napok rendezvényei és a Csűrszínház is. Janka Béla folytatja a beruházást. A jövő évben sátortáborhelyet alakítanak ki, faházat is építenek. /Kilyén Attila: Mikháza a falusi vendégfogadás útján. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 30./

A Kolozs megyei Kérőben azóta építenek, mióta Szabó Csongort a református gyülekezet lelkészévé nevezték ki: már van megélhetést biztosító asztalosműhely is. Szabó Csongor tizenhárom éve érkezett Kérőre. Az asztalosműhely termékeit idén a Budapesti Nemzetközi Vásáron is sikerrel mutatták be. Közel húszan dolgoznak a műhelyben, amely a szolgáltatásokkal együtt a gyülekezet ötven emberének nyújt megélhetési lehetőséget. Az önépítkezéshez tartozik a nemzeti öntudatot erősítő Élő Forrás Alapítvány, ezen belül az idén hetedik ízben, több mint 500 fiatal részvételével megszervezett Kérői Szórvány Ifjúsági Tábor. Mindezt munkával, imádsággal tudták megteremteni. Minden tábor megszervezésekor szembesültünk azzal, hogy nem fog menni, nincs már hozzá erő. De a fiatalokkal való találkozás, a szeretetük, a ragaszkodásuk átbillentik őket a mélypontokon. /Benkő Levente: Szemben az árral a megmaradásért. Beszélgetés Szabó Csongor kérői református lelkésszel. = Krónika (Kolozsvár), dec. 30./

Kalotaszegen még élnek a hagyományok, a népszokások, az ünnepeken a fiatalok szívesen öltik fel a népviseletet. Magyarkapuson karácsonykor a falu mindig együtt ünnepel. Szentestén a falubeliek templomba mennek, az ünnepi istentiszteleten a gyerekek és fiatalok műsort mutatnak be. Az istentisztelet után mindenki otthon a családjával ünnepelt. Helyi szokás szerint a kisfiúk és a legények kisebb csoportokba verődve házról házra járnak karácsonyt köszönteni. A házigazdák friss süteménnyel, különféle ínyencségekkel vendégelik meg a beköszöntőket. Karácsony első napjának reggelén a templomban úrvacsorát osztanak. Sebestyén Ferenc helybeli református lelkipásztor egyetlen nagy családként tartja össze a gyülekezetet. Kalotaszegen kizárólag Magyarkapuson énekelik az Úr Istennek Szent fia című egyházi éneket, mely ismeretlen szerzőtől származik. Délután a templomban az óvodások bemutatták műsorukat, majd kis ajándékot is kaptak. Az estét mindenki nagyon várja, ugyanis kezdődik a bál, melyet a falubeliek táncnak emlegetnek. Általában az első két napon más faluból fogadnak zenészeket (az idén a bogártelkieket hívták meg), a harmadik napon pedig a falu együttese, a Flash szórakoztatta a közönséget. Szokás szerint a bál éjfélig tart, azután a zenészek vacsorázni mennek a fényes fiúkkal, a fényes lányokhoz. Fényes lány csak az lehet, aki az idén konfirmált, a fényes fiúknak pedig pontosan két évvel kell nagyobbnak lenniük a fényes lányoknál. A fényes legények feladata „megfogadni” a karácsony első, másod- és harmadnapján szervezett bál zenészeit. A vacsora után folytatódik a bál. Szilveszter éjjelén, pontban éjfélkor, Magyarkapuson megkondulnak a harangok, és mindenki a templomhoz megy, attól függetlenül, hogy ki hol mulat a faluban. Nincs hagyományos istentisztelet. A presbiterek egyházi dalokat énekelnek, és köszöntőt mondanak a népnek a templom tornyából, majd kezdődhet is a tűzijáték. Reggel a fiúk ostorpattogtatással köszöntik az új esztendőt. /Török Á. Rebeka: Fényes legények, fényes leányok. Közös karácsony Magyarkapuson. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 30./

Idén 2450–en látták meg a napvilágot Szatmárnémetiben, a Megyei Kórház szülészeti osztályán. Az újszülöttek közül 122–t hagyott magára édesanyja, s pár nappal a szülés után eltűnt az osztályról. A kórházban hagyott csecsemők nagy részénél sikerült felkutatni az elhagyó szülőt, aki végül magához vette az újszülöttet. Több esetben előfordult az is, hogy a szülő nő a kórházba kerüléskor hamis nevet adott meg, majd két nappal a szülés után eltűnt. A magára hagyott csecsemők két–három hetet töltenek az újszülött osztályon, az egészségügyi asszisztensek gondozásában. A szükséges iratok beszerzése után szociális anyákhoz kerülnek, majd esetleg örökbe fogadják őket. Jelen pillanatban a szülészeten két olyan kisfiút gondoznak, akiket otthagyott az édesanyjuk. /Bodnár Gyöngyi: Idén 122 gyermeket hagytak el születésük után. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), dec. 30./

Hűséges olvasóit jutalmazta a Hargita Megyei Könyvtár. Tizenhét olvasót részesítettek könyvjutalomban az idei esztendő könyvtárlátogatási statisztikáit figyelembe véve. Sok a hűséges olvasó, nagy az olvasás iránti igény – mondta Kopacz Katalin, a könyvtár igazgatója. Évente átlag 6000 könyvtárlátogatót jegyeznek. A legtöbb kölcsönzött könyv szépirodalmi munka – hangsúlyozta az igazgató –, ezt követik a történelmi munkák és a műszaki irodalom. A könyvtár állományában 270 ezer körüli könyv és más kiadvány található. /Sarány István: A szépirodalom a könyvtárlátogatók kedvence. = Hargita Népe (Csíkszereda), dec. 30./

A Duna Televízió és a Kolozsvári Magyar Opera december 29-i közös operagálája társadalmi eseménnyé vált. Az előadás célja az volt, hogy összehozza a város operakedvelő magyarságát. Ehhez kellett a társulat lelkes támogatója, Selmeczi György, aki egy személyben rendező, karmester, ötletgazda. A műsor ötletdús összeállításáért lehet gratulálni neki. A több mint egy évszázaddal ezelőtti Kolozsvárt idéző képek harmonikusan illeszkedtek az est hangulatához. /Nagy-Hintós Diana: Gála, gála, gála… = Szabadság (Kolozsvár), dec. 31./

Idei évadja utolsó estjét rendezte meg december 29-én a Kultúrpalota kistermében a Látó marosvásárhelyi szépirodalmi folyóirat szerkesztősége. A Látó belső munkatársai olvastak fel írásaikból. A műsorvezető főszerkesztő, Gálfalvi György ez alkalommal költői mivoltában köszönthette a pódiumon korábbi szerkesztőtársaihoz csatlakozott, lapalapítóként is számon tartott Markó Bélát. A költő politikus elmondta, új költeményt 1990 óta nem volt ideje írni. Örül a lehetőségnek, hogy irodalmi összejövetelen lehet együtt írókollégáival és az olvasókkal. A folyóirat jelenlegi szerkesztői közül a legifjabb, Szabó Róbert Csaba három rövid prózáját, Vida Gábor egy szellemes írását, Láng Zsolt különleges szócikkeit, Gálfalvi György novelláját és Kovács András Ferenc Kavafisz átiratait ismerhette meg a hallgatóság. /(nk): Évbúcsúztató a Látó Irodalmi Színpadán. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 31./

Magabiztos nyilatkozatok indították útjára a kisebbségek jogállásáról szóló törvény tervezetét. Mégsem született meg. „Pedig mi ismét lojális partnerek voltunk”, írta Toró T. Tibor. „Mi nem a konfrontációt, hanem az együttműködést választottuk.” „És újra meg újra rácsodálkozunk a román nacionalizmus eredetiségére”. Az RMDSZ programja legfontosabb stratégiai célkitűzésként a közösségi autonómiát nevezi meg. Egy autonómiatörekvésnek akkor van esélye, ha az a közösség lehető legszélesebb egyetértésén alapul. Az RMDSZ vezérkara következetes abban, hogy belső ellenzékét szélre szorítja, külső ellenzékét nem-létezőnek tekinti, és a „párbeszéd az autonómiáért” a mértékadó civil szervezetekkel meg a történelmi egyházak elöljáróival is inkább propaganda-monológ, mint valós dialógus. Egységes képviseletre szükség van, mert az autonómiát csak együtt lehet elérni. A közösségi igény megfogalmazásakor nincs helye az öncenzúrának. Nem azt fogalmazzuk meg mint közösségi igényt, amiről azt gondoljuk, hogy a partnereink elfogadhatónak tartják, hanem azt, ami a közösségi megmaradás és gyarapodás hosszú távú garanciája. Nincs már esély az egymást kiegészítő együttműködésre a Markó–Tőkés tengely mentén? – tette fel a kérdést Toró. Miért nem használta ki az RMDSZ csúcsvezetése a román– magyar közös kormányülést a kulturális autonómia megtámogatására? Ha az EMNT-diplomáciának /Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács/ és a Fidesz EP-képviselőinek a Moscovici-jelentés kapcsán román diplomáciai ellenszélben elért sikerét nézzük, akkor fogalmat alkothatunk, mit lehetett volna tenni, ha következetesen együtt és a jó irányba mozdul a magyar érdekképviselet, állapította meg Toró T. Tibor. /Toró T. Tibor: Valahol utat tévesztettünk. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), jan. 3./

Fennállásának második évfordulóján sajtótájékoztatón értékelte az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács eddigi tevékenységét Kolozsváron az EMNT elnöke és két alelnöke. A sajtótájékoztatót megnyitó Szabó László, az Országos Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet elnöke emlékeztetett: tizenhat éve robbantotta ki Tőkés László püspök a védelmére siető temesváriakkal a forradalmat. Tőkés László elnök is egy évfordulóra hívta fel a figyelmet: hatvan éve foglalt állást a Magyar Népi Szövetség – „az akkori RMDSZ” – SZKT-ja amellett, hogy Észak-Erdély ne térjen vissza Magyarországhoz. Ahogy nekik nem volt joguk az egész erdélyi magyarság nevében így dönteni, ugyanúgy az RMDSZ-nek sincs joga a mi ügyeinkről dönteni anélkül, hogy megkérdezzen, hiszen a három-négyszázezres tagságot magáénak tudó szervezeten kívül létezik az Erdélyi Magyar és a Székely Nemzeti Tanács, a Magyar Polgári Szövetség, a Magyar Ifjúsági Tanács vagy az Erdélyi Magyar Ifjak, s e szervezetek szintén jelentős tömegeket képviselnek, ám nem értenek egyet az RMDSZ politizálásával” hangoztatta Tőkés László. Sikeresnek nevezte az EMNT munkásságát az elnök. Kezdeményezésükre az autonómia ügye újból a figyelem középpontjába került, továbbá az SZNT-vel közösen sikerült nemzetközi szintre emelniük az autonómiatörekvéseket. Az EMNT következő lépésként egyeztető autonómia-kerekasztal összehívását kezdeményezi, az RMDSZ-nek ugyanis nem áll jogában figyelmen kívül hagyni az erdélyi magyar történelmi egyházaknak, a Magyar Civil Szervezetek Országos Szövetségének, a MIT-nek és az EMI-nek a véleményét, akárcsak az EMNT és az SZNT parlament előtt lévő másik két törvénytervezetét. „Ha az RMDSZ erre a megbeszélésre sem jön el, azzal beismeri, hogy nem képviseli az erdélyi magyarság egészét”, jelentette ki Szilágyi Zsolt alelnök. Kiadott nyilatkozatában az EMNT ismételten szorgalmazza az autonómia érdekében való magyar–magyar összefogás megvalósítását a létrehozandó Erdélyi Magyar Állandó Értekezlet (ERMÁÉRT) keretében, továbbá üdvözli a Magyar Tudományos Akadémia égisze alatt 2006. február 3–5. között rendezendő autonómiakonferenciát. Toró T. Tibor alelnök az elmúlt két év ellenzéki törvényjavaslatait ismertette, rámutatva, hogy az RMDSZ számos elemet átvett ezekből, de sajnos nem eleget, és nem törekedett nemzeti konszenzusra a fő kérdésekben. A sajtótájékoztatón jelen volt a Bolyai Kezdeményező Bizottság képviseletében Kovács Lehel is, ismertette a BKB küzdelmét a Bolyai újraindításáért, és hírül adta, hogy néhány órával azelőtt leszavazta a román többségű kari tanács a BBTE Matematika és Informatika Karán kérvényezett önálló magyar tanszék létrehozását. /Bagoly Zsolt: Kétéves az EMNT. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), jan. 3./

Hantz Péter és Kovács Lehel, a BBTE két oktatója a Bolyai Kezdeményező Bizottság képviseletében ismertette a Moscovici-jelentés vonatkozó részét, mely a magyar felsőoktatás teljes anyagi fedezésére szólítja fel a román államot. Kása Zoltán dékán-helyettes lemondása után dr. Nicolae Bocsan rektor és dr. Petru Blaga dékán közleményben cáfolta, hogy elutasították volna az informatika tanszék létrehozását, egyszersmind hevesen támadták Kovács Lehelt, azt állítva, hogy valótlanságokat híresztel, a szakmai teljesítménye pedig kívánnivalót hagy maga után. Kovács Lehel elmondta, rosszindulatúan véleményezik tudományos munkásságát, úgy emlegették a hétfalusi csángókról és a hosszúfalusi faragóiskoláról közölt tanulmányait, mint amik kimerítik idei tevékenységét, holott a fiatal tanársegéd éppen az általa tanított informatikából adott ki három könyvet és két tanulmányt 2005-ben, a rektor és a dékán nagyon jól tudták ezt. „Megengedhetetlenül megsértették személyes szabadságjogaimat, a lelkiismeret és a szólás szabadságát, és az akadémiai szellemtől távol álló hangnemet használtak.” – mondta. Amennyiben a következő egyetemi közlönyben (abban jelent meg a szóban forgó közlemény is) a közlemény aláírói nem közölnek helyreigazítást, Kovács a BBTE etikai bizottságához, valamint az ombudsmanhoz fordul. Hantz Péter bejelentette: felkérik Salat Levente rektor-helyettest, kommentálja az említett közleményt, továbbá magyarázza meg azon kijelentését, hogy az eddigi civilizált párbeszéd a román és a magyar fél között a radikalizmus felé vette az irányt. Salat azt mondta ugyanis, hogy egyes oktatók gerillaharcot folytatnak az egyetemen. „Végezetül a BKB azt is kéri a rektor-helyettestől, számoljon be őszintén a különböző tanszékek magyar oktatócsoportjainál nemrégiben tett látogatásairól, az erről írt tanulmányában ugyanis nemhogy a magyar karok létrehozásának igénye nem szerepel (amit a tanárok 83 százaléka igényel), de még az egyetem épületeiből hiányzó magyar feliratok pótlásának igénye sem. Hantz arra is felhívta a figyelmet, hogy a sajtóértekezlet előtti napon a vezetőség egy olyan etikai kódexet fogadtatott el az egyetem szenátusával, melynek egyik pontja szabályozza, milyen mértékben fogalmazhatnak meg az egyetem oktatói kritikát az intézménnyel szemben. Ez ellentmond a szólás- és véleményszabadság alapvető emberi jogának. A rektor újabb közleményében éles hangon amellett kardoskodott, hogy mivel Európában sehol nincsenek egy egyetem kebelében etnikai alapon szerveződő tanszékek, ezt a BBTE sem engedheti meg magának az EU-val szemben. Továbbá kijelentette, hogy az olaszországi, svájci, albániai, orosz egyetemek messze nem nyújtanak annyi autonómiát és lehetőséget az anyanyelven való tanuláshoz, mint az általa vezetett intézmény. A rektor „politikai agitátorok” egyetemen kívüli törekvéseiről beszélt. A közlemény kitért Kása Zoltán lemondására is, ennek a rektor szerint „aberráció” volt az oka, Kása azért távozott tisztségéből, mert nem lehetett az informatika tanszék főnöke. „Megdöbbentő. Semmi nem igaz ebből” – így kommentálta Hantz Péter ezt a közleményt. /Bagoly Zsolt: Útszéli hangnem és valótlan állítások a Babes–Bolyain. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), jan. 3./

Akik a Babes–Bolyai Tudományegyetem szétválasztását akarják, még egy doktori címet sem tudtak megszerezni – jelentette ki dr. Nicolae Bocsan, az egyetem rektora. A Gandul című lapban vele készített interjúban állította: ők az intézmény szakmai hírnevét akarják öregbíteni, míg a 21-ből 11 karon tanító magyar társaik az állami magyar egyetem létrehozásával hatalmas szintzuhanást idéznének elő, hiszen a szétválás követelői nem éppen a szakma élvonalából kerülnek ki.  A Ziua című bukaresti lapban Adrian Severin, a szocdem párt európai parlamentbeli megfigyelője írta: „Ami a választási diszkriminálást illeti, a valóságban ez nem a románság és a kisebbségek viszonyára vezethető vissza, hanem a különböző kisebbségi szervezetek, főleg az RMDSZ és az MPSZ közötti viszonyra. Bár sajnálatos, de ez a diszkrimináció biztosítja a magyar kisebbségnek a parlamentben és a kormányzásban való állandó, jelentékeny részvételt. Ennek megváltoztatása egyszerűen kirekesztené az RMDSZ-t a parlamentből, ami a magyarság politikai alulreprezentálására és az etnikumok közötti viszony destabilizálására vezetne A Romania Literara lapban Mircea Mihaies azt írta, hogy a román parlamentben az RMDSZ képviselőire megint a szeparatizmus ügynökeiként, a haza szent testének szétmarcangolóiként tekintenek. /R. Gy.: Román sajtószemle. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), jan. 3./

A kolozsvári Hajnal negyedben kilenc évvel ezelőtt olyan épületnek tették le az alapkövét, amely mára Kolozsváron az idősek, a mozgássérültek körében fogalommá vált. Vezetője Tokay Rozália, a Magyar Mozgáskorlátozottak Társulatának elnöke, a Szent Kamill Otthon megálmodója. Az otthonban kápolna is van. 1996-ban tették le az alapkövet. Akkor ígéretek hangzottak el, hogy a magyar kormány támogatást ad, de ez nem történt meg. Az épületet végül egy osztrák közösség és a kamilliánus rend támogatásával sikerült megépíteni. A kápolnát 2000. szeptember 9-én szentelték fel, 2001 októberében a szociális otthon is benépesült. Egyik nap megkapta a működési engedélyt a tanácstól, emlékezett Tokay Rozália, másnap már szólt a telefon, hogy vissza akarják vonni. A bűn az volt, hogy magyar építette, magyaroknak. Emellett szerettek volna egy hatalmas értékű ingatlant – amelybe semmit nem fektettek be – megszerezni. Szerencsére ezt nem tudták elérni. Az ötszintes, 70 személyt kétágyas, fürdőszobás lakásokban befogadó otthon beépített területe több mint 4000 négyzetméter. Az 1989-es változások után a Magyar Mozgáskorlátozottak Társaságát bejegyezték jogi személyként, már akkor felhívták a figyelmünket arra, hogy támogatást ne várjanak, ha a nevükben ott szerepel a magyar szó. Vállalták a nehézségeket. Emiatt az elmúlt 15 évben semmilyen támogatásban nem részesültek sem az állam, sem a helyhatóság részéről. Ez a negatív diszkrimináció, hiszen más hasonló szervezet nemegyszer részesül különböző támogatásokban. A közköltségek nagyon magasak, a személyzet fizetését is nagy nehézségek árán tudják előteremteni. Továbbra is különböző adományok értékesítéséből próbálják fenntartani magukat, ehhez járul hozzá a kamilliánus rend részéről kapott havi kétezer euró, a vendégszobák értékesítése és a bentlakók hozzájárulása. Segítette őket a Magyarok Világszövetsége is. A Funar-korszak legsötétebb éveiben épült fel és indult el az otthon. 2002-ben a mozgássérültek társulata megtámadta az adóhivatal jegyzőkönyvét, amely 2,5 milliárd lej (mintegy húszmillió forint) áfa és egyéb adóteher befizetésére kötelezte volna az egyesületet. Hosszú pereskedés után sikerült érvényt szerezni az igazságnak. A hatósági zaklatások azonban más szinten is folytatódtak, több alkalommal. Legutóbb az otthon alkalmazottait félemlítették meg, bántalmazták. Szükség volna egy magyar kórházra is Kolozsváron, ahol az embernek nem kell félni attól, hogy egy nagy-romániás orvossal kerül szembe. Jó lenne, ha a város magyarságának, de a környéknek is (Kalotaszegnek, a Mezőségnek) egy rehabilitációs központot (kórházat laborokkal) tudnának építeni. A kolozsvári Magyar Mozgássérültek Társulata 1990-ben alakult, és mintegy 1100 tagja van. (Megjelent a Magyarok Világszövetsége lapjának, a Honlevélnek a tavalyi második számában) /Somogyi Botond: A hit csodákra képes. Beszélgetés Tokay Rozáliával, a kolozsvári Szent Kamill Otthon vezetőjével. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), jan. 3./

Visszatérő panasza a politikusoknak, hogy nehéz mozgósítani a bánsági magyarságot, még a szórakoztató rendezvényekre is csak ímmel-ámmal mennek el. Az idei szilveszteri bálok alaposan rácáfoltak erre. Minden helyet lefoglaltak elővételben. Temesváron a legtöbben a Henri Coanda Líceum nagytermében szilvesztereztek, Szabó Ferenc zenekara jóvoltából. A Szabó Ferenc szervezte bálokat rendszerint néptáncbemutató előzi meg. Temesváron a gyárvárosi Energetikai Líceum termében rendezte idei szilveszteri mulatságát az óteleki ELKA zenekar. A többi magyar bálhoz hasonlóan itt is pezsgővel köszöntötték az új évet – kétszer. A magyarországi óra szerinti éjfélnek is kijárt a jókívánság, a koccintás, a tűzijáték, és ráadásként a csárdás. Kétszázan szilvesztereztek az ízlésesen megterített fehér asztalok mellett Újszentesen, a kultúrotthonban. /Sipos János: Teltházas magyar bálok. = Nyugati Jelen (Arad), jan. 3./