Nyilvánosságot kapott az RMDSZ-közeli körök egy újabb botrányos hamisítása. Wass Albert egyik novellájából a marosvásárhelyi Mentor Könyvkiadó, melynek Markó Béla is részvényese, egyszerűen kihagyta Tőkés László nevét. Az eset napvilágra kerülése után a kiadó magyarázkodott: a cenzúra oka állítólag „a műfaji tisztaságra való törekvés”. Ez az eset beilleszthető egy évtizedes folyamatba: az RMDSZ és holdudvara ismételten megkísérli a történelem átírását, állapította meg Borbély Zsolt Attila, aki korábbi múltátírási kísérletekről írt. Az 1995-ös atlantai tárgyalások idején megpróbálták visszamenőleg legitimálni az RMDSZ történetének mindmáig legnagyobb botrányát, a Neptun-gate-et. 1996-ban, az RMDSZ addig nagyjából egyenes pályáján törést hozó esztendőben, a választások előtt több olyan nyilatkozat is elhangzott az RMDSZ vezetői részéről, mely valószínűsítette, hogy a szervezet akár az Iliescu-féle posztkommunista erőkkel is közösen fog kormányozni, ha erre lehetőséget kap. Markó Béla a Népújság 1999. május 14-i számában megjelent interjúban ezt letagadta. (Majd 2000-ben kormányzati együttműködést kötött Nastaséékkal.) 1999 végén, amikor Tőkés László a legmagasabb magyar állami kitüntetést kapta meg, akkor még az RMDSZ tiszteletbeli elnökeként, az RMDSZ Tájékoztatója hallgatott az eseményről. Ugyancsak 1999-ben jelent meg az RMDSZ gondozásában egy CD-ROM, melynek kronológiája tendenciózusan hiányos, az RMDSZ vezetőire nézve kellemetlen ügyek nem vagy alig szerepelnek benne. A Neptun-ügyből kimaradt maga a tárgyalás, Tőkés László nyilvánossághoz fordulása, valamint az SZKT elítélő nyilatkozata. Nagy Benedek Tőkés László elleni 1994. december 20-i puccskísérletéről teljes a hallgatás, mint ahogy nem esik szó a háromállomásos (Alsócsernáton – Érmihályfalva – Nyárádszereda) Fórum-mozgalomról sem. Káli Király István, a Mentor Kiadó igazgatója most kijelentette: Markónak „semmi köze az egészhez, különben Markó Béla életében két sort sem olvasott Wass Alberttől, nem tartja jó írónak.” Valaki nem tart jó írónak valakit, miközben nem olvasott tőle két sort? Akkor minek alapján mond véleményt? – kérdezte Borbély Zsolt Attila. /Borbély Zsolt Attila: Mit hozhat még a múlt? = Erdélyi Napló (Kolozsvár), jan. 10./

Marosvásárhelyen az utóbbi években csak rövid időre találkozhattak magyar nyelvű helyi műsorokkal a tévénézők. Most bejelentették, hogy a Marosvásárhelyi Televízió két hét múlva indítja adását, amelyben a román nyelvű műsorok mellett magyar nyelvű híradó, illetve vitaműsorok is helyet kapnak. Simonffy Katalin, a Román Televízió magyar adásának szerkesztője szerint a Marosvásárhelyi Televízió leginkább párttévének minősíthető vállalkozás. Gáspárik Attila, az Országos Audiovizuális Tanács (CNA) alelnöke kizárta ennek a lehetőségét. A Marosvásárhelyi Televízió szerkesztőségét Mugurel Gorea vezeti. A magyar szerkesztőket a helyi napilapok munkatársai, illetve a rádiós újságírók közül toborozták. Gálfalvi Zsolt, a Román Televízió kuratóriumi tagja szerint magánvállalkozásról van szó, amelynek semmi köze nincs a közszolgálati televízióhoz. Marosvásárhelyen saját tévéadó a rendszerváltást követő év, 1990 elején működött – mindössze néhány hétig. A műsorszórás jogát a nacionalista erők tiltatták be. A Pro TV, illetve az Antena 1 marosvásárhelyi stúdiói később próbálkoztak magyar nyelvű műsorok bevezetésével, de idővel megszüntették azokat. /Új jel a vásárhelyi képernyőn. Két hét múlva magyar nyelvű helyi műsorokat is nézhetnek a marosvásárhelyiek. = Krónika (Kolozsvár), jan. 10./

Kocsik József, az AMMGE elnöke értékelte az elmúlt esztendőt a gazdatömörülés szempontjából. Félsikerek és félkudarcok jellemezték a 2005. évet, szögezte le. A gazdaszövetség szervezésében Arad megye több mint 200 gazdálkodója szerzett mezőgazdász, illetve állattenyésztő oklevelet. Pályázatok finanszírozása révén szinte minden igénylő részesült az EU-csatlakozásra történő felkészítésben, ahol magyarországi szakemberek tartottak előadást számukra. A Gödöllőn, illetve Szegeden megtartott továbbképzőkön 38 személy szerzett farmer oklevelet; 50 személy vett részt a Budapesti Nemzetközi Vásáron; a Hódmezővásárhelyen megszervezett mezőgazdasági kiállításra Arad megyéből 2 autóbusz szállította a gazdálkodókat; a Kétegyházán megtartott gazdasszony-képzőn 10-en vettek részt; vetőmag kukoricát termesztettek Kisiratoson és Pécskán. Idén pályázaton nyert pénzből kezdik el 25 gazdálkodónak a biotermesztésben történő kiképzését. Nagy üzletnek tűnik a magyar szabadalom, az energia-fű termesztése, ebben is részt akarnak venni. A félkudarcok: Arad megyében 31 gazdakör szerepel a nyilvántartásban, jó néhány azonban vegetál. Ezeknek a valós beindítása még komoly munkát igényel. /Balta János: Félsikerek és félkudarcok éve. = Nyugati Jelen (Arad), jan. 10./

Küküllőpócsfalva majdnem százéves református temploma megtelt karácsonykor. A templomban egyforma fehér ruhácskákban, a Szivárvány játszóház tíz kicsi tagja mutatkozott be rövid kis műsorával. A játszóház 2005 áprilisától működik, minden vasárnap, nagy sikere van a gyermekek körében. /Schuster Klára, Küküllőpócsfalva: Szivárvány játszóház Küküllőpócsfalván. = Népújság (Marosvásárhely), jan. 10./

A Vajdahunyadhoz tartozó Rákosd a kilencvenes években tipikus példája volt a kihalófélben lévő falunak. A magyar közösségre nézve hatványozottan igaz volt az állítás, hiszen 1999-ben megszűnt a helybeli anyanyelvű oktatás, a református parókia üresen rogyadozott, a templomban csak négyen-öten találkozgattak vasárnaponként, magyar szót alig lehetett hallani az utcán, bár a határban a helységnévtábla magyarul hirdette a falu nevét. Tavaly új lelkész érkezett a faluba. Fiatal, lelkes és hivatástudattal megáldott. Batizán Attila lelkész a helybeliekkel rendbe szedte a csűrnek használt melléképületet, amelyben bibliaórát, délutáni foglalkozást szervezett gyermekeknek, ifjaknak, asszonyoknak. Karácsonyra elkészült a parókia pincehelyiségében kialakított ifjúsági klubterem is. – Ide szívesen engedjük a gyermekeinket, mert tudjuk, hogy csak jót tanulnak, s ami nagyon fontos, újra kezdenek magyarul beszélni – mondják a szülők. Most testvérgyülekezetet keresnek. /Gáspár-Barra Réka: Újjáéledt rákosdi közösség. = Nyugati Jelen (Arad), jan. 10./

Több mint 150 gyermek tanul Petrozsényban a szeptemberben beindított magyar iskolában, jóllehet Böjte Csaba atya, az iskola létesítője még 50-nel is elégedett lett volna a nyáron. Idén az 1%-os személyi jövedelemadó elkülönítéséből befolyó összegből a zárdaépület alagsorának felújítását végzik el. Mindezeken mellett a dévai székhelyű Szent Ferenc Alapítvány Kisiratoson, Gyulafehérváron, Árkoson újabb gyermekotthonokat indított, Csíkszeredában pedig menedékházat nyitott, amely nemcsak súlyos szociális problémákkal küzdő gyerekeket, hanem anyákat is befogad. Marosillye pedig Bethlen Gábor felújított, s novemberben ünnepélyesen “felavatott” szülőházával büszkélkedhet, még akkor is, ha nincs még bebútorozva. “Ezért csak hálát tudok adni az Istennek”, szögezte le Böjte Csaba, hangsúlyozván, hogy 2005 elején álmodni sem mert volna ekkora megvalósításokról. /CH. A.: Várakozáson felül. = Nyugati Jelen (Arad), jan. 10./

Alig egy éve nevezték ki a fiatal Csergő Tibor András a Tarisznyás Márton Múzeum /Gyergyószentmiklós/ igazgatójának. Az elmúlt év utolsó időszakában több mint 2000 látogatója volt az intézménynek, nem számítva az itt szervezett, „házi” kiállítás megnyitók népes közönségét. Májusra tervezik a helyi gyűjtő, dr. Jakab Gyula ásványtani részlege megnyitását, ugyanis milliárdos értékű ásványgyűjteményét a múzeum felügyeletére bízná a tulajdonos, azzal a feltétellel, ha a múzeum megfelelő kiállító felületet tud biztosítani. Egyedi terv és óriási megvalósítás lenne a vízzel hajtott szerkezetek múzeumának felavatása. A múzeum udvarára mini-skanzent terveznek, ahol minden gyergyói település képviselve lenne egy-egy parasztházzal, gazdasági épülettel. Az igazgató kiemelte, hogy a múzeum a város egyik legmostohábban támogatott intézménye. A múzeum több mint ezer képzőművészeti anyaggal, festményekkel, grafikákkal, exlibrisekkel, szobrokkal rendelkezik. /Barabás Márti: Terv van, pénz nincs. Alulfinanszírozással küzd a gyergyói Tarisznyás-múzeum. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 10./

Kolozsvárnak jelenleg 747 utcája és tere van, s közülük csupán 22-nek a neve tekinthető magyarnak vagy magyar vonatkozásúnak. 1945-től folyamatosan tart a kolozsvári helynevek magyartalanítása. Az 1989-es változás után még a Petőfi és Rákóczi utcát is megváltozatták. Asztalos Lajos ebben a helyzetben kezdett cikksorozatot a régi kolozsvári utcanevekből. 1994 áprilisáig 58 közleménye jelent meg. Asztalos Lajos hatalmas munkát végzett, munkája eredményeként megszületett a 2004-es impresszummal kinyomtatott, de csak 2005-ben elkészült összegzése: Kolozsvár. Helynév- és településtörténeti adattár /Polis Könyvkiadó, Kolozsvár, 2004/. A könyv több mint 600 oldalán a szerző Kolozsvár ezeréves történetét dolgozza fel. Kolozsvár helynévanyagát Szabó T. Attila tette közzé 1946-ban. Ezt dolgozta tovább, tette teljessé Asztalos. A betűrendben sorakozó szócikkekben az utca neve után a betájolása, körülírása következik, majd az utca kialakulásával kapcsolatos adatok, az utca későbbi nevei, a következő a nyelvtörténeti adattár: évszám és szövegrész, melyben az utca előfordul, irodalmi idézetek is, majd az utcanév eredete, itt a szerző történelmi érveket hoz, amennyiben az épülethez emléktábla kötődik, annak szövegét is közli. Egyik-másik szócikk tanulmánnyá kerekedik /Házsongárd, Híd-utca, Sétatér stb./ A kötet az utcákon kívül minden határ, kaputorony, kocsma, üzlet, gyógyszertár, szobor, emlékmű felsorolását is tartalmazza. A könyvben várostörténeti tanulmány is van, a Kolozsvár előzményei című fejezet a régészeti kutatásokat foglalja össze. A könyv függeléke Kolozsmonostor és Szamosfalva rövid története. A bibliográfia vagy 250 címert tartalmaz, mindazt, amit valaha Kolozsvárról írtak. A könyvhöz hat 1714 és 1942 között készült térképet tartalmazó mappa járul. Asztalos Lajos ezzel a művével beírta nevét Kolozsvár várostörténetébe, írta nagy elismeréssel Gaal György, maga is a város ismert helytörténésze. /Gaal György: Várostörténet helynevekben. = Helikon (Kolozsvár), jan. 10./

Az állampolgársági ügyek intézési időtartama az elmúlt évben már fél évvel csökkent, átlagosan 12 hónapig tartott, ami összhangban van a kormány nemzetpolitikai célkitűzéseivel – közölte Végh Zsuzsanna, a Belügyminisztérium Bevándorlási és Állampolgársági Hivatalának főigazgatója. A január 1-jén hatályba lépett állampolgársági törvény módosítása legfeljebb 12 hónapos ügyintézési időt tesz lehetővé a hivatal számára. A korábbi gyakorlat ennél legalább fél, esetenként több évvel is hosszabb időt vett igénybe. A hivatal arra számít, hogy januártól jelentősen megugrik a kérelmezők száma. Nagyon sokan vártak a kedvezőbb jogszabályi rendelkezések hatályba lépésére, ezért csökkent 2005 második felében a honosítási kérelmek száma – fűzte hozzá Végh Zsuzsanna. 2004-hez képest az elmúlt évben mintegy 30 százalékkal csökkent a honosítást és a visszahonosítást kérelmezők aránya, feltehetően az említett „kivárásnak” köszönhetően. Előbbiek száma 12 519, míg utóbbiaké 9938 volt. Magyar állampolgárságot legtöbben a szomszédos országokból kértek: 68 százalékuk román, 11 százalékuk szerb-montenegrói, 12 százalékuk pedig ukrán állampolgár volt. A kérvényezők változatlanul elsősorban a magyar származásra való tekintettel kérik a honosítást. /Rövidebb út a magyar állampolgárság felé. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 11./

Gál Kinga Kolozsváron született, Nagyváradon járt iskolába, Budapesten és Strasbourgban tanult, Bukarestben és a németországi Flensburgban dolgozott, most az Európai Parlamentben a Fidesz képviselője. Gál Kinga az Európai Parlamentben a kisebbségi kérdés első számú szószólójává vált. Korábban kisebbségi kutató volt, most pedig a kisebbségpolitika területén dolgozik. A brüsszeli munka örök koalíciókeresés. Semmit nem lehet egyedül elérni, mindenhez társakat, támogatókat kell találni. Eddig óriási űr volt a kisebbségi kérdés kezelésében. Korábban szinte kizárólag a bevándorlók felzárkóztatását értették a fogalmon. Most ismerkednek az őshonos kisebbségi közösségek kérdéskörével. Az év végi jelentésbe az önkormányzatiság elve helyett a kulturális autonómia került, ez szűkebb fogalom, de nem írta felül a korábbi határozatot. Sikerült azt is bevinni a jelentésbe, hogy rendezni kell a magyar felsőoktatás kérdését, és ehhez állami finanszírozást kell biztosítani. – Az EU nem biztosítja az autonómiát. Azt a romániai magyar közösségnek kell elérnie. Ehhez az európai példák alapján, nagyon erős civil társadalom és a mindenkori többséggel folytatott intenzív párbeszéd szükséges. /Gazda Árpád: Az erdélyi magyarságon múlik az autonómia. Interjú Gál Kingával, az Európai Parlament erdélyi származású képviselőjével. = Krónika (Kolozsvár), jan. 11./

A Nemzeti Kulturális Alap kollégiumainak új kurátorait január 11-én iktatta be tisztségükbe a kulturális miniszter. Több szakmai szervezet elégedetlen amiatt, mert a miniszter nem vette figyelembe javaslataikat. Az elnök Harsányi László maradt, kinevezése 4 évre szól, a kurátorok mandátuma 3 évre. Azonnal megkezdik a pályázati felhívások, illetve a pályázati ütemterv kidolgozását erre az évre, jelezte Perlik Pál, az NKA igazgatója. Nem érinti a határon túli magyar kultúra eddigi támogatási gyakorlatát az, hogy a Nemzeti Kulturális Alap visszaalakult független állami pénzalappá. Továbbra is az eddigi módon lehet pályázni az alap szakmai kollégiumai által kiírt tárgykörökben. Nincs külön keret a határon túli magyarok számára, minden pályázatot egységes kritériumok szerint bírálnak el. Az NKA a „kulturális járulék” címén beszedett pénzből gazdálkodik, ez jelenleg évi 8-9 milliárd, vagyis a legnagyobb pályázati forrás a kulturális műhelyek számára. Az alap működési kiadásaira mintegy 10 százalékot fordítanak, a többit a szakmai kollégiumok osztják szét. Az alapnak 16 állandó szakmai kollégiuma van. A pályázati felhívások teljes szövegét a Nemzeti Kulturális Alapprogram honlapján teszik közzé (www.nka.hu), valamint a Kulturális Közlöny mellékleteként és az önállóan is megjelenő, az NKA Hírlevele című kiadványban. /Állandósult a Nemzeti Kulturális Alap. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 11./

A Nagyváradtól 65 km-re levő Magyarremete 13. században épült templomával kapcsolatban több mint egy évtizede a középkori magyar és román szakértők heves vitába szálltak abban a kérdésben, hogy kié a templom? Magyarremetén 1944. szeptemberében a bevonuló román katonák egy szomszéd román falu lakosaival együtt feldúlták a falut, 37 magyar ember kivégeztek /köztük 12-14 éves gyerekeket és 60 éven felülieket/. A szomszédos Kishalmágyon további öt remeteit gyilkoltak meg. Mindezek ellenére Magyarremete magyar többségű maradt. A faluban a református templom szentélyét díszítő képeken egymás mellett látható Szent István, Szent Imre és Szent László. Lángi József magyarországi művészettörténész szerint páratlanok a templom festményei. Fontos lenne az állagmegóvás és feltárni a még mindig mész alatt levő további festményeket. Szigeti Ferenc helyi pap elmondta, hogy egyedül a budapesti Teleki László Alapítvány nyújtott támogatást, hogy elkezdődhessen a restaurálás. A templom építésének idejére nincsenek pontos adatok. Az ortodoxok azt állítják, hogy románok építették a templomot, azzal érvelve, hogy a templomban a latin mellett görög nyelvű felirat is van. Némethy Gyula és Virgil Vatasianu művészettörténészek nem tartják kizártnak, hogy a festményeket egy olyan görög festő készíthette, aki az 1478-a firenzei zsinat után hagyhatta el a görög szerzetesközpontok valamelyikét. A zsinat ugyanis rövid életű uniós mozgalmat indított el. Régészek kutatóárkot ástak és a templom alatt temetőre és korábbi templommaradványra bukkantak. /Gurzó K. Enikő: Kié a magyarremetei templom? = Reggeli Újság (Nagyvárad), jan. 11./

December 22-én tartották az orotvai iskola egyik osztályának felújítás utáni avatóját. Képviseltette magát a gyergyószentmiklósi Szentmiklós Szervezet, Gyergyóditró Polgármesteri Hivatala, a Puskás Tivadar Iskolaközpont, az Orotva Egyesület, az RMDSZ, a szülői bizottság és az orotvai tantestület. Újjászületett az osztály: új parkett, a falak, ablakok újrafestése, új rakott kályha, két üvegtábla, új székek, színes tévé, valamint video- és DVD-lejátszó. Mindez az Orotva Egyesület jóvoltából, amely megnyerte a Szentmiklós Szervezet által meghirdetett pályázatot. Puskás Olga tanító néni, aki 19 éve tanít ebben az iskolában, könnyes szemmel vette át az osztályát. /Csibi B. András, Ditró: Igazi angyaljárás. = Hargita Népe (Csíkszereda), jan. 11./

Emlékbe forduló idő címmel jelent meg Gittai István tizenötödik kötete, melyet január 15-én mutatnak be Nagyváradon. A visszaemlékezésekből álló prózakötetet a nagyváradi Ady Társaság adta ki, egyes részletei előzőleg a Várad című folyóiratban láttak napvilágot. Szűcs László, a Várad főszerkesztője biztatta, hogy folytassa emlékei megírását, így született meg a könyv. /G. Z.: Nem hagyományos életrajz. = Reggeli Újság (Nagyvárad), jan. 11./

Az idei év az infrastruktúra éve kell legyen – szögezték le január 10-én, idei első tanácskozásukon az RMDSZ kormányzati tisztségviselői. Markó Béla szövetségi elnök, miniszterelnök-helyettes hangsúlyozta: Románia számára a 2007-es Európai Uniós csatlakozás elsődleges fontosságú, de emellett rendkívül fontos az infrastrukturális fejlesztés is. /RMDSZ-es prioritások. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 12./

Dr. Baranyai Tündének, a kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetem pszichológia és pedagógiai tudományok kara Szatmárnémetibe kihelyezett tagozatának adjunktussá minősítő vizsgájára jött Szatmárnémetibe dr. Dezső Gábor, a kolozsvári egyetem közgazdasági karának docense, akit a lap munkatársa a kihelyezett egyetemi tagozatok működéséről kérdezett. A BBTE-nek több mint húsz kihelyezett tagozata van. Ezek között hat magyar tannyelvű tanítóképző tagozat, ezek közé tartozik a szatmárnémeti is. Egyetemi előadást csak doktorátussal rendelkező személyek tarthatnának. Ezt nem mindig tudják betartani, mivel sok esetben a líceumi képzésből nőtték ki magukat ezek a tagozatok. Ez a probléma elsősorban a magyar karokon, tagozatokon jelentkezik. A székelyudvarhelyi és a szatmárnémeti tagozatok ezen a téren jól állnak, itt a tanárok többsége doktorátusi végzettséggel rendelkezik. A többi tagozattal vannak nagyobb gondok. Dr. Dezső Gábor szerint a jelenlegi egyetemi oktatási rendszer rejtett munkanélküliség, ugyanis ezzel próbálják kitolni a munkavállalás kezdési időpontját. /Bodnár Gyöngyi: Az egyetemi képzés rejtett munkanélküliség. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), jan. 12./

A Don-kanyari áldozatokra emlékeztek. Ilyen alkalmakkor emlékezni kell a kisegítő munkaszolgálatos századokra is. Azokra, akik a politikai megbízhatatlanság és a három zsidótörvény szerint nem kaptak fegyvert, de úgy estek áldozatul lövedéknek, fagynak, mint a többi honvéd. Őket ugyanúgy küldték lágerbe hadifogság esetén a szovjet komisszárok. /Sebestyén Mihály: Áldozatok. = Népújság (Marosvásárhely), jan. 12./

Farkas Viktória, az Aradi Máltai Segélyszolgálat elnöke hat éve tölti be tisztségét. Úgy látja, hogy 2005 rekordév volt az Arad megyei szervezet orvosi-egészségügyi, illetve szociális tevékenységében. A szigorú egészségügyi előírások miatt az orvosi-egészségügyi tevékenység kizárólag tanácsadásra korlátozódott, ugyanis egészségügyi ellátásra, gyógyszerek behozatalára kizárólag gyógyszertárak, orvosi rendelők jogosultak. Az orvosi ellátást kiegészíti a gyoroki rehabilitációs központ vezetőségével kötött szerződés, amelynek értelmében hátrányos helyzetű személyek közül havonta hatan egy-egy hónapos beutalást nyernek. A segélyszervezet fő tevékenysége a hátrányos helyzetűek támogatása. A magánszemélyek támogatása általános gyakorlat volt az elmúlt évig. Akkor azonban a jogi személyiséggel rendelkező intézmények sokkal több segélyben részesültek. 2005-ben 26 Arad megyei, főként magyarlakta település kapott jelentős támogatást. Az egyik német segélyszervezet állandó kapcsolatot tart Aradon a 21-es számú Általános Iskolával, ahova nagy mennyiségű iskolai felszerelést, számítógépet, fogyóeszközt hozott. Az arad-buzsáki iskola, a gyoroki óvoda, az ottani rehabilitációs intézmény egy egész szállítmányt kapott. A máltaiak rendszeresen bekapcsolódnak a karitatív munkákba. Szeretnék elérni, hogy Aradon a Segélyszolgálat végre otthonra találjon, ahol a központi raktárral együtt az ifjúsági csoport idősebb Máltai tagokkal szervezett közösségi tevékenységének is helye legyen. /Balta János: Csendben dolgozni, segíteni. = Nyugati Jelen (Arad), jan. 12./

Majláthfalván együttes ülést tartott az RMDSZ helybeli szervezete, valamint a Pro Majlát Egyesület. Beszámolók hangzottak el a két szervezet elmúlt évi tevékenységéről, ismertették az idei terveket. Az Internext Kft. Kaslik András cégtulajdonos révén széles sávú, díjmentes internet kapcsolatot teremt a helyi iskolának. /(b): Mozgalmas évkezdés Majláthfalván. = Nyugati Jelen (Arad), jan. 12./

Mivel a román nacionalizmus szószólói – akik között szép számban vannak magyar egyetemi oktatók is – gyakran hazugságokkal, illetve hamis érvek hangoztatásával próbálják a magyar felsőoktatás önállósulását gáncsolni, a Bolyai Kezdeményező Bizottság szükségesnek tartotta az egyetemi autonómiával kapcsolatos legfontosabb ellenérveket és azok cáfolatát összefoglalni. A vitaanyagot a Babes–Bolyai Tudományegyetem adjunktusai: Bodó Barna politológus, Hantz Péter elméleti fizikus és Kovács Lehel informatikus állította össze. A cikket rövidített változatban közölte a lap. 1. Sehol a világon nincsenek nyelvi alapon szervezett egyetemek vagy karok. Igenis, vannak. A finnországi svédek (lélekszámuk 300 000), a norvégiai lappok (lélekszámuk 80 000), a spanyolországi katalánok (lélekszámuk 6 000 000), a szlovákiai magyarok (lélekszámuk 500 000), a moldvai gagauzok (lélekszámuk 150 000) és a macedóniai albánok (lélekszámuk 700 000) rendelkeznek egy vagy több anyanyelvű egyetemmel. 2. A magyar fiatalok számarányuknak megfelelően képviseltetik magukat a román felsőoktatásban. Ez nem igaz. A romániai magyar lakosság részaránya a 2002-es hivatalos népszámlálási adatok szerint 6,6 százalék. A 650 335 romániai egyetemi hallgató közül a román oktatási és kutatási minisztérium 2005-ös adatai szerint mindössze 29 136 magyar nemzetiségű, ami csak 4,4 százaléknak felel meg. Romániában megközelítőleg 400 000 lakosra jut egy állami egyetem, így több mint három állami magyar egyetem működtetése volna indokolt. 3. Széles körű, anyanyelven tanulható szakválaszték áll az egyetemre felvételiző magyar fiatalok rendelkezésére. Ez nem igaz. Egyetlen mérnöki szakon sincs államilag finanszírozott magyar nyelvű képzés. Nem lehet magyar nyelvű tanulmányokat folytatni állatorvosi, mezőgazdasági és legtöbb művészeti szakon sem. Habár formailag létezik magyar nyelvű jogászképzés a Babes–Bolyai Tudományegyetemen, a tárgyak döntő részének oktatása románul folyik. Ezeknek a hiányosságoknak tudható be, hogy a magyar egyetemi hallgatóknak csak egyharmada, mindössze 10 000 diák tanulhat anyanyelvén, ami az összes romániai egyetemi hallgató 1,6 százaléka. 4. A magyar népesség körében az országos átlagnak megfelelő a felsőfokú végzettségűek aránya. Sajnos, nincs így. A 2002-es népszámlálás adatai szerint a felsőfokú végzettségűek aránya Romániában 6,60%, a magyar népességben csupán 4,48%, mintegy 30 000-rel kevesebb, mint elvárható volna. 5. A magyar diákok nem támogatják a magyar tannyelvű Bolyai Egyetem újraindítását. Ez nem igaz. Az állítás egy 1996-ban megszervezett, sokak által vitatott felmérés hamis értelmezéséből származik. A felmérésből kitűnt, hogy a magyar diákság 80 százaléka támogatja a magyar felsőoktatás fokozottabb önállósulását. 6. A magyar felsőoktatás önállósulása a magyar oktatás minőségének romlásához vezetne. Ezt a hamis érvet azok a román oktatók hangoztatják, akik számos esetben gáncsolni próbálták a magyar felsőoktatás mennyiségi és minőségi fejlesztését. A BBTE-n jelenleg a magyar tagozat a legtöbb karon teljesen alárendelt a román vezetésnek. A magyar oktatók sok esetben kénytelenek a román kollégák érdeklődési köre szerint összeállított tantervek szerint tanítani. A román többségű kari vezetés bármikor leszavazhatja a magyar oktatók javaslatait. A magyar tanári kar létszámának növelése égetően szükséges volna, a betöltött és be nem töltött állások aránya jelenleg hozzávetőleg 60–40%. 7. Sok tárgyból nincs megfelelő számú magyar oktató. Részben igaz, de ez semmiképpen nem lehet a magyar felsőoktatás fejlesztésének akadálya, sőt, ellenkezőleg. Eddig is számos esetben sikerült a hiányt erdélyi szakemberekkel, illetve magyarországi vendégtanárokkal pótolni. 8. A magyar felsőoktatás önállósulása a magyar végzősök románnyelvtudás-szintjének csökkenéséhez, közvetve pedig a Magyarországra történő kivándorlás fokozódásához vezetne. Ez nem igaz. A román nyelvet nem az egyetemen, hanem az általános iskolában tanulják meg a diákok. A román szaknyelvet el lehet sajátítani terminológiai előadások beindításával (ilyenek ma nem léteznek a Babes–Bolyai Tudományegyetemen). Ugyanakkor nincs arra bizonyíték, hogy a feltételezett hiányos románnyelv-tudás a Magyarországra való kivándorlás mozgatórugója lenne. 9. A Sapientia – EMTE-n gyenge a képzés színvonala, nagy a tanárhiány, és rengeteg problémával küzdenek, tehát az erdélyi magyarság képtelen színvonalas felsőoktatási intézmények fenntartására. Hamis állítás. Az egyetemalapítás sohasem problémamentes, de az EMTE legtöbb szakja sikeresen túljutott a kezdeti nehézségeken. Önálló intézmények nélkül soha nem fog kiépülni magyar oktatói gárda. Olyan jellegű problémák, mint amilyenek az EMTE-n jelentkeznek, a BBTE román tagozatán indított új szakok esetében is előfordulnak, csak senki nem beszél róluk. 10. Nincs szükség a Bolyai Egyetem újraindítására, a magyar felsőoktatás gondjai az EMTE és a Partiumi Keresztény Egyetem (PKE) román állami társfinanszírozással megoldódnak. Elterelő állítás. A román politikai vezetés szándékosan szabotálja a romániai magyar adófizetők pénzének a magyar nyelvű felsőoktatásra való arányos visszafordítását. A magyarországi adófizetők pénzén felépített és működtetett magyar tannyelvű magánegyetemek (EMTE, PKE) a felsőoktatási gondokat próbálták megoldani, de ezáltal nem szűnt meg az állami szintű diszkrimináció. Nemzetközi viszonylatban is példátlan, hogy egy ország adózó polgárai egy más ország anyagi támogatása révén jutnak alapintézményi lehetőségekhez. A romániai magyaroknak alkotmányos joguk, hogy anyanyelvükön állami felsőoktatásban vehessenek részt. 11. A piac nyomását kell érvényesülni hagyni, amire tényleges igény van, az létrejön. Azért tanulnak sokan románul, mert ez előnyösebb nekik. Téves alapállás. A román politikai és akadémiai vezetés számos eszközzel akadályozza, hogy a magyar diákság igényeinek megfelelő anyanyelvi felsőoktatás alakulhasson ki. Erre a legjobb példa, hogy az EMTE sok szakán túljelentkezés van. Ezekre a többnyire mérnöki szakokra tehát nagy a piaci igény, mégsem jöttek létre az állami felsőoktatás kereteiben. Van igény magyar mezőgazdász-, erdőmérnök- és állatorvosképzésre is, ezek megszervezése mégis heves nacionalista ellenállásba ütközik. 12. A BBTE multikulturális egyetem. Ennek éppen az ellenkezője igaz. Az egyetemnek a magyar nyelv nem hivatalos nyelve. A magyar nyelvű feliratok teljességgel hiányoznak, a fontosabb hivatalos kiadványok szinte kizárólag román nyelven jelennek meg. Az egyetem kizárólag román nyelven ad ki okleveleket. Az egyetemi adminisztrációban alig dolgozik magyar nemzetiségű. A magyar oktatók helyzetét, mellőzöttségét mi sem mutatja jobban, mint az a tény, hogy a teológiai karokat leszámítva egyetlen természet-, humán vagy társadalomtudományi karnak sincs magyar dékánja. 13. A román állam nagylelkűségéről tanúskodik, hogy a magyarul tanuló egyetemi hallgatók fejkvótáját a románokéhoz képest a kétszeresére növelték. A magyar felsőoktatás fajlagos költsége valóban magasabb, de alkotmányos állami kötelesség a demográfiai súlyból származó hátrány ellensúlyozása. Nagylelkűség helyett kötelezettségről kell szólni. Ha figyelembe vesszük, hogy a román állam évente átlagosan mindössze 500 eurót költ egy diákra, míg a nyugat-európai átlag 5000 eurót, nyilvánvalóvá válik, hogy a román felsőoktatás normális finanszírozása mellett nem volna szükség ilyen mértékű kiegészítő támogatásra. 14. A magyar tagozat anyagilag nem tudna megállni a saját lábán. Ez nem igaz. A fejkvóta kétszeresre emelése mellett a három magyar kar minisztériumi szakértők véleménye szerint is életképes lenne. Az összevont szakokból álló átfogó karok rendszere védelmet biztosítana a pillanatnyilag kevésbé népszerű szakok diáklétszám-ingadozásaival szemben is. Mivel a magyar tagozaton igen kicsi a professzori rangú, magas fizetésű oktatók száma, és több karon arányaiban is kevesebb a magyar oktató, a különválás anyagilag még előnyökkel is járhatna. A leendő Bolyai Egyetemnek meg kell örökölnie a jelenlegi BBTE infrastruktúrájának arányos részét (kb. 25–30 százalékát, beleértve a székelyföldi campusokat és a főépület felét). Ez az igény mindenképpen jogosnak tekinthető. 15. A jelenlegi demográfiai hullámvölgyben az önálló egyetem a hallgatóhiány következtében anyagilag ellehetetlenül. Magyarország elszívja a hallgatókat, és ez a folyamat még erősödni fog Románia EU-csatlakozása után. Részben igaz. Az erdélyi magyarság lélekszáma másfél millió, és félmilliós lélekszám alatti kisebbségnek is van anyanyelvű állami felsőoktatási intézménye. Ugyanakkor igen jelentős tartalékok vannak az erdélyi magyar közoktatási rendszerben is: a magyarul tanuló nyolcadik osztályosoknak csak körülbelül a fele jut el az érettségiig. 16. A Bolyai Egyetem a kommunisták által erőszakosan létrehozott képződmény volt. Ennek pont az ellenkezője igaz. A Bolyai Egyetemet királyi rendelettel hozták létre 1945-ben egy pozitív kisebbségpolitika nemzetközi téren történő bizonyítása érdekében, és a kommunista román kormány szüntette meg 1959-ben. A román Babes Egyetemmel való egyesítés egyébként megtorlás volt az 1956-os magyar antikommunista szabadságharccal szimpatizáló erdélyi és kolozsvári események miatt, és soha nem volt jogi alapja. Az egyetem felszámolását Nicolae Ceausescu volt román diktátor és Ion Iliescu 1989 utáni román államfő vezényelte le. Számos magyar oktató, diák került börtönbe a Bolyai Egyetem felszámolásakor kifejtett nézetei miatt, mások öngyilkosok lettek. 17. Az önálló egyetem támogatói etnikai szegregációra törekednek. Ez nem igaz. A BBTE magyar tagozatának vezetői többször is leszögezték, hogy az önálló egyetem csupán az oktatás nyelvének tekintetében lenne magyar, a diákok, tanárok, alkalmazottak etnikai hovatartozására a felvételin és az alkalmazáskor sem lenne feltétel, mindkettő a nyelvi kompetenciát és a szakmai felkészültséget venné figyelembe. Az önálló magyar intézményrendszer a román politikai és akadémiai vezetés asszimilációs törekvéseivel szemben a magyar identitás megőrzését szolgálná. 18. A magyar karok, illetve a Bolyai Egyetem létrehozása etnikai konfliktusokhoz vezet. Hamis állítás. Az etnikai konfliktusok mindig a jogfosztottság eredményeképpen jönnek létre. Jó ellenpélda, hogy az EMTE létrehozása sem járt etnikai konfliktusokkal. A Bolyai Egyetem újraindítása és a magyar nemzeti közösség helyzetének rendezése az ország stabilitását erősítené és nemzetközi megítélését javítaná. 19. A magyar karok, a magyar egyetem laboratóriumi felszerelések nélkül maradnának. Rosszhiszemű állítás. Egy ilyen állapot jogilag indokolhatatlan lenne, és különben is mindkét fél érdeke a laboratóriumok közös fejlesztése és használata. Szervezési kérdésként kell kezelni. 20. A magyar egyetem, a magyar karok elveszítenék az egyetemi könyvtárakban levő könyveket. Hamis állítás. A kolozsvári Központi Egyetemi Könyvtár (BCU) a kulturális és vallásügyi minisztérium (tehát nem az oktatási és kutatási minisztérium) alá tartozó intézmény, a könyvek sem tartoznak a BBTE leltárába. 21. A magyar felsőoktatás fejlesztése csakis a román fél érdekeihez való idomulás révén valósítható meg. A célt palástoló állítás. Történelmi tények igazolják, hogy a román politikai vezetésnek egyik kiemelt prioritású célja az erdélyi magyarság – bármely kisebbségi közösség: lásd a németek és a zsidók példáját – teljes felszámolása. A cél: a többség és a kisebbség közötti viszony méltányos rendezése. És ez lehetséges. 22. A kisebbségi jogokért való küzdelem az EU politikai vezetőinek ellenreakcióját váltja ki. Ennek pont az ellenkezője igaz. Bár van olyan EU-politikus, aki a problémák elkendőzésére és a status quo megőrzésére törekszik, egyre több EU-döntéshozó ismeri el nyilvánosan, hogy az erdélyi magyarság nem követeli elég határozottan a jogait, és nem ragad meg minden rendelkezésére álló bel- és külföldi eszközt. Az EU-nak minden tagországot illetően egyetlen fontos érdeke van, hogy ne legyen ott állandó feszültséggóc. Ha úgy lesz csend, hogy az erdélyi magyarság belenyugszik a jelenlegi jogfosztott helyzetébe, senki sem fog jogokat követelni helyette. Amennyiben a magyar nemzeti közösség hosszabb időn át legitim módon kimutatja, hogy a jelenlegi helyzet elfogadhatatlan számára, és kellő kitartásról tesz bizonyságot, az állandó problémaforrás zavarni fogja a nemzetközi közösséget és a román politikai vezetést, s belátják, hogy a megoldáshoz vezető út nem a jogok megtagadása, hanem a jogok megadása. /Harcolni kell jogainkért (Érvek a Bolyai Egyetem ellen – és ezek cáfolatai). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 13. – a teljes változat: Szabadság (Kolozsvár), jan. 12., folyt.: 13., 14., 16., továbbá: Nyugati Jelen (Arad), jan. 14., 16. – ugyanez megjelent: Erdélyi Napló (Kolozsvár), jan. 10., folyt. jan. 17./

Nem lehet tudni, melyik út vezet el az önálló állami magyar felsőoktatás megteremtéséig, ezért valamennyi úton el kell indulni – állapította meg Hantz Péter fizikus, a Bolyai Kezdeményező Bizottság alelnöke. A Genfi Találmányi Kiállításon díjazták azt az érzékelőt, amelyet Hantz Péter egy kolozsvári és egy budapesti társával közösen készített, emellett örül annak, hogy a Bolyai Kezdeményező Bizottságnak sikerült ismét a politika napirendjére tűznie az önálló állami magyar egyetem ügyét. Ez nem a személyes érdeme, hangsúlyozta Hantz Péter, csapatmunkáról van szó. Magyar részről hibázott a politikai érdekképviselet, amikor nem kezelte kellő határozottsággal ezt a kérdést. A magyar egyetemi tanári kar felelőssége, hogy nem követelte meg ezt a határozottságot a politikai érdekképviselettől. A román politikai élet viszont prioritásként kezeli, hogy ne jöjjön létre az állami magyar egyetem, ne önállósuljon a magyar felsőoktatás. /Gazda Árpád: Egyidejű terápiák a Bolyaiért. Interjú Hantz Péter fizikussal, a Bolyai Kezdeményező Bizottság alelnökével. = Krónika (Kolozsvár), jan. 13./

Salamon Márton László, az Új Magyar Szó vezető szerkesztője szerint az Magyar Polgári Szövetség egyébként legaktívabb szervezete, a sepsiszéki kudarcok sorozatát élte a tavalyi évben, az „erdélyi Fidesz” ambiciózus projektje immár romokban hever. Az újságíró szerint a Fidesz cserbenhagyta Szász Jenőt és egyre zsugorodó csapatát. Az MPSZ-es kudarcnak oroszlánrésze van abban, hogy az erdélyi ember közéleti érdeklődése fokozatosan lanyhult. Salamon szerint a romániai gazdasági fellendülés jelei egy olyan jövőképet is hordoznak, amelyben a kisebbségben élő ember még nyelvi-kulturális igényeit is a közösségen kívül elégíti ki. /Salamon Márton László: Aut(onom)isták. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 13./

Egyhetes rendezvénysorozattal ünnepli Nagyvárad és Berettyóújfalu a Magyar Kultúra Napját – jelentette be Nagyváradon a város alpolgármestere, Bíró Rozália. A két város önkormányzata, a bihari RMDSZ, a Bihar Megyei és Nagyváradi Civil Szervezetek Szövetsége (BINCISZ) és a Partium Alapítvány szervezésében zajló magyar kultúra ünnepe a Nagyváradtól mintegy harminc kilométerre fekvő Hajdú-Bihar megyei Berettyóújfaluban kezdődik. Január 16-án Fleisz János nagyváradi történész Az erdélyi magyar sajtó története 1890–1940 és Váradi hétköznapok című köteteit mutatják be, majd nagyváradi képzőművészek alkotásaiból nyílik kiállítás. Megrendezik a Bihari Népfőiskola szakmai napját, majd a rendezvénysorozat Nagyváradon, a Tibor Ernő Galériában folytatódik a berettyóújfalui Bihari Népművészeti Egyesület kiállításának megnyitójával. Január 21-én a Nagyváradi Állami Filharmónia hangversenytermében Németh János kultúrakutató Az európai kulturális identitás gyökerei című előadását hallgathatják meg az érdeklődők. A rendezvénysorozat január 22-én, vasárnap este díszelőadással zárul a Nagyváradon, az Állami Színházban, ahol a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulata Szigligeti Ede Liliomfi című darabját adja elő. /Balogh Levente: A Magyar Kultúra Ünnepe Nagyváradon. = Krónika (Kolozsvár), jan. 13./

Kilenc Hunyad megyei településen indulhat magyar tannyelvű első osztály az idei őszön, Petrozsényban, Petrillán, Lupényban, Vulkánban, Szászvároson, Pusztakalánban, Vajdahunyadon, Csernakeresztúron, Déván lehetőség van első osztály indítására. A megyei tanfelügyelőség jóváhagyta a beiskolázási tervet, felküldte a minisztériumba, jelezte Máté Márta főtanfelügyelő-helyettes. Középiskolai szinten is sikerült három párhuzamos kilencedik osztályt kieszközölni Déván a Téglás Gábor Iskolában, amelyhez még hozzájön a Magyarok Nagyasszonya Kollégium és Magániskola keretében induló faipari osztály. Lesz újra informatika-matek szak, szolgáltatói osztály és a szakiskolai képzésben ezúttal nyomdaipari oktatás indul. /Gáspár-Barra Réka: Anyanyelvű oktatás Hunyad megyében. = Nyugati Jelen (Arad), jan. 13./

A Budapestet Marosvásárhellyel összekötő menetrend szerinti légi járatát a Malév január 16-án indítja. Ezzel – az eddigi bukaresti, temesvári, konstancai és kolozsvári célállomásokkal együtt – ötre bővül a társaság által működtetett romániai járatok száma. Március végéig heti három, a nyári menetrendi időszakban pedig heti négy Malév-járatot működtet majd a Magyar Nemzeti Légitársaság. /Jön a Malév Marosvásárhelyre. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 13./

Király András parlamenti képviselő, az RMDSZ Arad megyei szervezetének elnöke az elmúlt esztendőről elmondta, hogy elkezdődött a közösségépítés, illetve a választási kampányban tett ígéretek beváltása. Az eredmények között van Aradon a Csiky Gergely Iskolacsoport önállósodása, a Nepomuki Szent János-szobor felújítása vagy a Szabadság-szobor újraállítása. Amennyiben a legutóbbi helyhatósági választások alkalmával az Aradon élő 23 ezer magyar közül 9-10 ezer az RMDSZ-re szavaz, 4-5 városi tanácsos lehetne. Ugyanannyi képviselőt kellett volna a megyei tanácsba juttatnia a megye 49 ezer magyarjának. A megyében az RMDSZ-nek 44 tagszervezete van, közülük 36 vidéki. Az anyagi támogatások jóvoltából sikerült megerősíteni a magyar civil szervezeteket, amelyek mindenütt közösségépítő programokat szerveztek. Az újak közül kiemelhető a zimándújfalui Borostyán Egyesület kiváló munkája, a kisperegi közösségépítő program és az ágyai közművelődési élet felvirágzása. Új szervezet alakult Vingán, lehetőség nyílik a pankotai szervezet dinamizálására, a nagylaki szervezet is jól működik. /Balta János: Legfontosabb a közösségépítés. = Nyugati Jelen (Arad), jan. 13./

Tízéves pereskedéssel visszaköveteli csernátoni otthonát valamint birtokát a jelenleg Sepsiszentgyörgyön élő volt tulajdonos, és ezzel bármely pillanatban kérdésessé válhat a felső-háromszéki falu neves kúriájának termeiben és udvarán a hetvenes évek elején létrejött néprajzi, képzőművészeti, technikatörténeti gyűjtemény és a népfőiskola sorsa. A pereskedő tulajdonos, idősebb Damokos Csaba csakis a visszaszolgáltatás megtörténte után nyilatkozik a birtok területén található kulturális értékekről. „A gyűjteménynek helyben kell maradnia, nem lehet elvinni, mert nem egy szerény kis kollekció, melyet ide-oda lehet tologatni – nyilatkozta ifjabb Haszmann Pál, a csernátoni múzeum igazgatója. A tulajdonos a Haszmann Pál Múzeumot fenntartó Kovászna Megyei Tanácstól követeli vissza birtokát. A csernátoni gyűjtemények alapítója, idősebb Haszmann Pál már a 20-as években megkezdte a felső-háromszéki települések hagyományait, történelmét alátámasztó, szellemi és tárgyi néprajzi anyagok felkutatását, gyűjtését és rendszerezését. A székely közösségek hozzájárulásával egyre változatosabbá vált a gyűjtemény: őskori leletek, bútordarabok, kerámiák, ásványok, kőzetek, könyvek, okmányok, bélyegek, varrottasok, hímzések, kályhacsempék, kopjafák gazdagították. Az 1964-es mezőgépészeti átszervezéskor haszontalanná vált traktorok egy része is szállást kapott itt. A szakszerű közszemlére tétel 1973-ban történt meg, amikor az akkori Kovászna Megyei Múzeum részlegeként felavatták a Damokos Gyula-féle ősi telken és kúriában az állandó kiállítást. Néhány napra rá ugyanott megalakult a Csernátoni Bod Péter Közművelődési Egyesület, valamint a hagyományápolásért, a népi mesterségek elsajátításáért létrejött Csernátoni Népfőiskola. Utóbbi elnevezését kifogásolták a rendszerváltás előtti hatóságok, ezért az intézménybeliek hol nyári alkotótábornak, hol népművészeti iskolai külső részlegnek, hol szövő-fonó kalákának titulálták 1990-ig. /Domokos Péter: Csernátoni végzésvárás. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 13./

Idén első igazi évadát kezdi Marosvásárhely egyetlen, magyar nyelvű kísérleti zsebszínháza, a Yorick Stúdió. A Sebestyén Aba színművész vezette alternatív társulat rövid létezése óta egyszer már bizonyított, hiszen a Nasztasszja Filippovna című, Dosztojevszkij-regényen alapuló háromszereplős produkció megdöbbentette profizmusával a vásárhelyi közönséget. Tavaly ősszel a Myfair Lady-t mutatták be a Marosvásárhelyi Színművészeti Egyetem negyedéves hallgatói a Yorick bástyabeli székhelyén. Idei első előadásuk farsangi produkció lesz. /Nagy Botond: Yorick első évada. Változatos zsebszínházi műsorkínálat. = Népújság (Marosvásárhely), jan. 13./

Száz éve, 1905-ben temették el a Brassóban Koós Ferenc egykori bukaresti református lelkészt. Rá emlékezett 2005. december 10-én a Brassó-belvárosi Református Egyházközség. A református temetőben a hosszúfalusi diákok Bálint Ibolya tanárnő vezetésével megkoszorúzták a sírt, majd a belvárosi református templomban Kassay Géza lelkész szervezésében következett a megemlékező istentisztelet, melyet a Brassói Magyar Dalárda szereplése nyitott meg, Klára Mária karnagy vezetésével. Igét hirdetett Zsold Béla bukaresti lelkipásztor. Megemlékező beszédeket Koós Ferenc életéről és érdemeiről a következők tartottak: Bálint László esperes Brassó megyéből; Bántó István, a Bukaresti Művelődési Kör elnöke; Demény Lajos történész és Hochbauer Gyula tanár. Fellépett a Zajzoni Rab István Líceum furulyás csoportja és az Áprily Lajos Líceum /Brassó/ diákénekkara. Koós Ferenc 1828 körül született Magyarrégenben, ahol mellszobor hirdeti emlékét, a református templom kertjében. Közhuszárként részt vett az 1848-as szabadságharcban. A levert szabadságharc után Kossuth Lajos külföldre menekült híveiből emigrációs központok alakultak ki a nagyvilágban. Az egyik Bukarestben volt, ahol Koós Ferenc református lelkészként tevékenykedett. Lelkészi kinevezését Bukarestbe Bodola Sámuel püspöktől kapta, 1855-ben. Egy időben Koós Ferenc volt az egyetlen református lelkész Brassó és Konstantinápoly között. Ő hozta létre a bukaresti dalárdát, a magyarok olvasókörét és a Hunnia Magyar Kaszinót. Bukaresti tartózkodása alatt a havasalföldi szórványmagyarságot és a moldvai csángó-magyarságot is megkereste. Amikor 1869-ben osztrák nyomásra el kellett hagynia Bukarestet, Eötvös József miniszter Erdélybe nevezte ki tanfelügyelőnek, s a dévai tanítóképző igazgatójának, majd tanfelügyelő volt Máramarosszigeten, Besztercén, végül Brassóban. /Pitó Lajos, Brassó: Koós Ferencre emlékeztünk. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 13./

Ez a mű inkább költészet, mint próza, vagy, ahogy ő mondja, „szerelmes földrajz” – jellemezte Gittai István legújabb, Emlékbe forduló idő című kötetét Molnár Judit magyartanár. Nagyváradon a Tibor Ernő Galériában január 11-én tartott könyvbemutatón a Nagyváradi Ady Társaság által kiadott, rövid prózai írásokat, visszaemlékezéseket tartalmazó kötetről Szűcs László, a Várad folyóirat és az Erdélyi Riport hetilap főszerkesztője kérdezte a szerzőt. A beszélgetésben kitértek a 60-70-80 és 90-es éveknek az alkotó számára legmeghatározóbb időszakaira. /Pap Melinda: Gittai időmozaikja. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 13./