Amikor a magyar kémügy kirobbant a Magyar Nemzetben, a román és a magyar – tehát az érintett – titkosszolgála­tok mélyen hallgattak, írta Bogdán László. A Deport ’56 elnevezésű csoport (az Ötvenhatos Deportálások Tényfeltáró Bizottsága) feljelentést tett a rendőrségen, amire az a válasz érkezett, hogy a magyar rendőrség nem nyomozhat ebben az ügyben, mert nem bizonyított a tényállás. Gyurcsány regnálása óta először összehívta a nemzetbiztonsági kabinetet. Kövér László fideszes politikus, az Országgyűlés nemzetbiztonsági bizottságának elnöke szerint, ismerve a kormány eddigi politikáját, félő, hogy nem az ügy érdemi részéről akarnak velük beszélni, hanem valamiféle kommunikációs elterelő hadművelet részeként lett ennyire sürgős a magyar kormány számára az ülés. Demeter Ervin fideszes képviselő, az Orbán-kabinet volt titokminisztere kifejtette, két kérdés merül fel, amely továbbra már nem képezheti államtitok tárgyát. Az egyik, hogy kapcsolatban állt-e a két miniszter olyan gyanús személlyel, akitől információk juthattak el a román titkosszolgálathoz? A másik kérdés, hogy a Nemzetbiztonsági Hivataltól hogyan kerülhettek ki államtitkok, hogyan juthattak el román napilapokhoz s internetszolgáltatókhoz? Megszólalt ismételten a Deport ’56 is, közölték: ,,ha volt kiszivárogtatás, akkor van kémügy is, mert a semmit nem lehet kiszivárogtatni…” /Bogdán László: A kémügy kérdőjelei. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 5./

Lám Béla A körön kívül című könyvének harmadik kiadását mutatták be Kolozsváron, a Római Katolikus Nőszövetség Szent Rafael Körének székhelyén. Lám Béla hat esztendőt töltött a szibériai fogolytáborban az első világháború idején. Ennek ellenére a könyv nem tragikus hangvételű. A harmadik kiadáshoz Lám Béla lánya, Hantz Lám Irén egy leveleket és fényképeket tartalmazó függeléket csatolt. /Dézsi Ildikó: Az ember nem rossz, de elvadítható. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 5./

– Magyarország 2006. január 1-től bevezeti a nemzeti vízumot. A külügyi tárca erről jegyzéket adott át az érintett Ukrajna, Szerbia-Montenegró, Románia és Horvátország budapesti nagykövetének – jelentette be Fekszi Márta, magyar külügyminisztériumi közigazgatási államtitkár Budapesten. A speciális tartózkodási vízum többszöri beutazásra jogosít, és három hónapnál hosszabb tartózkodást tesz lehetővé azok számára, akik a magyar nyelv gyakorlása, a kulturális nemzeti identitás megőrzése, az állami felsőfokú oktatáson kívül eső tanulmányok folytatása, valamint családi kapcsolatok ápolása céljából kívánnak Magyarországon tartózkodni. Kiemelte, hogy a nemzeti vízum igénylésekor továbbra is meg kell felelni a kétoldalú megállapodásokon alapuló általános vízumkiadási feltételeknek, emellett igazolni kell a magyarországi tartózkodás anyagi, lakhatási körülményeit. A díjmentesen kérelmezhető nemzeti vízumot valamennyi ukrán, szerb és montenegrói, román és horvát állampolgár igényelheti, a szomszédos országokban található, összesen kilenc magyar külképviseleten: Kolozsváron, Bukarestben, Szabadkán, Belgrádban, Zágrábban, Eszéken, Kijevben, Ungváron és Beregszászon. Az új vízumtípus nem jogosít fel munkavállalásra, vagy jövedelemszerzésre. A kormány által elképzelt jogszabály utazási lehetőséget biztosítana az Európai Unióba azoknak a szomszédos országokban élő magyaroknak, akik nem lesznek uniós tagok a schengeni csatlakozást követően. – Az MDF saját javaslata megvalósulásaként üdvözli a nemzeti vízum január elsejei bevezetését – mondta Csapody Miklós. /Nemzeti vízum januártól? = Szabadság (Kolozsvár), okt. 6./

Ne a törvényhozás megreformálására fecsérelje az időt Románia, a politikusoknak inkább az ország előtt álló alapvető fontosságú kihívásokkal kellene foglalkozniuk, mint például a határellenőrzés, emberkereskedelem, a lakosság egészségi állapota. Ezt a véleményt fogalmazta meg október 5-én Emma Nicholson, az EP külügyi bizottságának alelnöke, aki tagja annak az Európai Parlament emberi jogi albizottság küldöttségének, amely október 5. és 7. között Romániába látogat. A parlament két emberjogi bizottságával találkozott Nicholson. A küldöttségben részt vesz Dobolyi Alexandra MSZP-s képviselő, a külügyi EP-bizottság tagja. /Nicholson: 2007 után vitatkozzunk a parlamenti reformról. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 6./

Huszonöt százalékkal csökkenhetnek a határon túli magyarok támogatását. A Gyurcsány-kormány 9,614 milliárd forintot irányoz elő a magyar állam jövő évi költségvetéséből a határon túli magyarok támogatására, ami mintegy 25 százalékkal kevesebb, mint a hasonló célra idén kiutalt 12,8 milliárd forint – áll a 2006. évi költségvetés-tervezetben. A kedvezménytörvény alapján járó oktatási-nevelési támogatások kifizetésére előirányzott jövő évi keret 3,4 milliárd forint, holott erre az idén is ötmilliárd forintra érkezett igénylés, amit a magyar állam eddig nem folyósított a szétosztást lebonyolító határon túli civil szervezeteknek. A határon túli magyar felsőoktatás kerete a 2005-ös 170 millió forintról 32 millióra apad. Bizonytalanná vált, hogy megkapja-e az idei támogatásnak (1,750 milliárd forint) megfelelő keretet jövőre a Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetem, hiszen a Határon Túli Magyarok Hivatala (HTMH) Határon túli magyarok oktatási és kulturális programjainak támogatása elnevezésű keret jövőre közel ötmilliárddal csökken: tételesen 7,248-ról 2,3 milliárdra. Kató Béla, a Sapientia-EMTE kuratóriumának elnöke elmondta, hogy Szabó Vilmos államtitkár nemrég azt ígérte a kuratórium vezetőségének, hogy az egyetemnek járó támogatás nem fog csökkenni, és az intézmény jövőre is megkapja a közel 1,8 milliárd forintot. Amennyiben nem kapják meg, akkor a Sapientia léte forogna kockán. A költségvetés-tervezet megszünteti a csángómagyaroknak szánt támogatást, amelyre idén százmillió forintot folyósított a magyar kormány. Az Oktatási Minisztériumhoz tartozó, a határon túli magyarságot támogató alapítványokra 504 millió forintot szánnak az idei 700 millióhoz képest, a határon túli közoktatás fejlesztésére 147 milliót (2005-ben 200 millió), ösztöndíj és oktatói támogatásra pedig 341 milliót (idén ez a támogatás 417 millió forintra rúgott). A tervezet közel százmillió forinttal – a tavalyi 647 millióhoz képest 566 millióra – kurtítaná a HTMH költségvetését is. Határon túli magyar tudósok támogatására az eddigi 116 helyett csupán 28,5 millió forintot költhet majd a Magyar Tudományos Akadémia, amelynek tudományos ösztöndíjakat megítélő Arany János Közalapítványának jövőre nem kíván pénzt adni a magyar állam. A Transindex című internetes újság kiszámolta: miközben a magyar kormány idén a 6582 milliárd forintos állami költségvetés 0,195 százalékát költötte a határon túliakra, 2006-ban a magyar államigazgatás 7309 milliárd forintos büdzséjéből (ami 11 százalékkal nagyobb a 2005-ösnél) a támogatásokra tervezett összegek mindössze 0,132 százalékot tesznek ki. Kelemen Hunor RMDSZ-es képviselő, az Iskola Alapítvány elnöke felháborítónak, minősíthetetlennek nevezte a jövő évi magyar költségvetés-tervezetnek a határon túli magyarság támogatására vonatkozó sarokszámait. „Vagy súlyos hozzá nem értésről vagy az anyaországon kívüli magyarság iránti empátia teljes hiányáról árulkodnak ezek a számok – jelentette ki. A képviselő bízik benne, hogy még hasznos időben konzultációra hívják az RMDSZ-t, ahol a szövetség képviselői felhívhatják a figyelmet a hibákra és aránytalanságokra. „Legalább a 2005-ös támogatási szint fenntartását el kell érnünk, bár az idei támogatások tekintélyes részét sem folyósította a magyar állam” – nyilatkozta Kelemen Hunor. Markó Béla RMDSZ-elnök közölte: hallott róla, hogy csökkentek a támogatási tételek, de még nem volt ideje áttanulmányozni az adatokat. „Ha ez így van, akkor ez rendkívül aggasztó, hiszen legalább olyan mértékben kellett volna növekedniük a támogatásoknak, mint a költségvetés egésze. Ráadásul az igazság az, hogy már az idei évre előirányzott összegeket is késve folyósították, a Szülőföld Alap még nem indult be, és a különböző tárcák kifizetésével is gond volt. Az ezekből fakadó elégedetlenségünknek pedig már korábban is hangot adtunk” – tette hozzá Markó, aki szerint a támogatások csökkenése mindenképpen téma lesz a hétvégi, marosvásárhelyi „kis Máérten”. /Csinta Samu, Kiss Csaba: Zsugori a Gyurcsány-kormány. = Krónika (Kolozsvár), okt. 6./

A Gyurcsány-kormány döntése, hogy a határon túli magyarság támogatási előirányzatát 25 százalékkal csökkenti, egyöntetűen kritikába ütközik. Maradnak a füttyös fogadás esélyei Erdélyben, megtetézve az RMDSZ vehemens rosszallásával is. Érdemi vita a támogatáspolitika reformjáról nem lesz. Erre pedig szükség lenne, egyre több szakértői és civil fórumon elhangzott, hogy a kilencvenes évek első felében kialakult támogatási szisztéma elavult. A kispénzes klientúraépítés stratégiáját szolgálja, bármelyik párt legyen is Magyarország kormányán, és bármit mondjon is a valamilyen kormányrudat mindig kezében tartó RMDSZ. Helyette fejlesztésközpontú támogatás kellene, amely világosan kiemel néhány területet, uniós partneri rendszerekbe kapcsolja be – megnyitván azok forrásait is –, és nem arra szoktatja a határon túli pályázót, hogy az identitásmegőrzés szómágiájába fullassza céljai leírását, írta Bakk Miklós. /Bakk Miklós: A támogatáspolitika leváltása. = Krónika (Kolozsvár), okt. 6./

A Romániában befektetett magyarországi tőke értéke 443,5 millió dollár volt az idei első félévben, ez 40 százalékos növekedést jelent az előző év azonos időszakához képest. „A statisztikák nem veszik figyelembe a cégtőke több elemét, a hiteleket, az aktívumokat, az értékpapírokat vagy a tőkepiaci műveleteket. Becsléseink azt mutatják, hogy az év első felében Romániában befektetett magyarországi tőke reális értéke 900 millió dollár” – mondta Halász János, Magyarország bukaresti nagykövetségének gazdasági attaséja a Román–Magyar Üzleti Fórumon. Magyarország a 11. helyen áll a Romániában befektető országok listáján. /Gyorsan nő a Romániában befektetett magyarországi tőke. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 6./

Kövér László /Fidesz/ elképzelhetőnek tartja, hogy az MSZP és az SZDSZ közötti ellentét áll az úgynevezett Szatmári-ügy felelevenítésének hátterében. Annak a feltételezésének is hangot adott, hogy Gyurcsány Ferenc miniszterelnök a „kémügyet” ürügyül akarja felhasználni Magyar Bálint oktatási miniszter eltávolításához. „Lehet, hogy az MSZP és az SZDSZ között egyébként hajszálrepedésekként érzékelhető törésvonalak mögött nagyobb problémák vannak” – mondta az ellenzéki politikus egy lakossági fórumon. Hozzátette: „lehet, hogy a miniszterelnök más utat, módot nem talál az egyébként tehertétellé vált koalíciós minisztertársának eltávolítására, mint hogy olyan helyzetbe hozza ennek az ügynek az újbóli fölmelegítésével, hogy muszáj lesz neki menni”. A Fidesz választmányi elnöke szerint, ha újra a közérdeklődés középpontjába kerül ez az ügy, annak biztosan nem a fideszesek lesznek a vesztesei, hanem „azok a kormányzati politikusok, akiknek a neve mindennap elhangzik majd”. /Folynak a találgatások. Pártközi viszályt kelt a Szatmári-sztori? = Népújság (Marosvásárhely), okt. 6./

A múlt héten a Nemzetbiztonsági Kabinet is foglalkozott a „kémüggyel”. Juhász Ferenc honvédelmi miniszter kijelentette: a kabinet ülésének részvevői számára kiderült, hogy az ügy lényege nem az, ami a sajtóban mostanában megjelenik. „Az ügynek olyan politikai természetű vonzatai is vannak, amelyek mindenféleképpen érdekesek és izgalmasak a nemzetbiztonsági bizottság és a parlament politikai erői számára”. Az Országgyűlés Kövér László által vezetett nemzetbiztonsági bizottsága várhatóan a jövő héten hallgatja meg a „kémügyről” összeállított jelentést. Az eredetileg erre a hétre tervezett bizottsági ülést elhalasztották, és emiatt újabb nyilatkozatháború indult meg a kormány és az ellenzék között. Juhász Ferenc közölte: kezdeményezte a nemzetbiztonsági bizottság elnökénél, hogy váltsanak szót a testületben az ügyről, Kövér László azonban még nem válaszolt, csak lemondta az esedékes ülést. Kövér László erre reagálva azt közölte: a Fidesz továbbra is egyetért azzal, hogy az úgynevezett Szatmári-ügyet minél előbb tisztázni kell, és reméli, hogy Juhász Ferenc időben a testület rendelkezésére bocsátja az üggyel kapcsolatos nemzetbiztonsági beszámolót. /Változott, de izgalmas a kémügy lényege. = Krónika (Kolozsvár), okt. 6./

Október 11-ig ad haladékot a Kolozs megyei RMDSZ kormánykoalíciós partnereinek a kolozsvári régészeti árkok betömésére. Ellenkező esetben fontolóra veszik az együttműködési megállapodás felbontását, fejtette ki László Attila RMDSZ-elnök. Megerősítette, hogy a Román Hírszerző Szolgálat olyan jelentést készített, amelyből kiderült, hogy a második gödör betömése etnikumok közötti konfliktushoz vezetett volna Kolozsváron. László Attila úgy vélekedett: Emil Bocot félretájékoztatták Bukarestből, elhitették vele, hogy feszültséget okozott volna a városban a gödörtömés. /Borbély Tamás: RMDSZ: Boc dobja az első lapát földet a gödörbe! = Szabadság (Kolozsvár), okt. 6./

A szlovákiai Magyar Koalíció Pártja (MKP) nem vesz részt a határon túli magyar szervezetek úgynevezett kis magyar állandó értekezletének (kis Máért), a Határon Túli Magyar Szervezetek Fórumának Marosvásárhelyre összehívott hét végi fórumán. Bugár Béla korábban kérte a fórum házigazdáját, az RMDSZ-t és telefonon annak elnökét, Markó Bélát, hogy ha lehet, ne a távoli Marosvásárhelyen, hanem valahol egy „határközelibb ponton” kerüljön sor a „kis Máért” harmadik fórumára. – A fórum házigazdája ennek a kérésnek nem tudott eleget tenni. Bugár és az MKP vezetői október 7-én az esti órákig eltartó hazai rendezvényen vesznek részt: egy csallóközi faluban, Csicsón az aradi vértanúknak szentelt emlékművet avatnak. Az eseményre a csicsói önkormányzat és a Csallóköz-Csilizköz Hagyományaiért és Kultúrájáért nevű közhasznú társaság Orbán Viktort is meghívta. A Fidesz-Magyar Polgári Szövetség elnöke a meghívást elfogadta. Az ünnepségen részt vevő Orbán Viktor Csicsón az MKP vezetőivel pártközi megbeszélést is folytat. – A program péntek esti befejezése után reménytelen lenne nekivágni a Marosvásárhelyre vezető hosszú, éjszakai utazásnak, tolmácsolta Bugár indoklását a szóvivő. A „kis Máért” résztvevői korábban Bécsben, előtte Szabadkán találkoztak. A napirenddel kapcsolatos nézeteltérések miatt a Vajdasági Magyar Demokrata Párt (VMDP) sem vesz részt a Határon Túli Magyar Szervezetek Fórumának (HTMSZF) marosvásárhelyi ülésén. Ágoston András, a VMDP elnöke előzőleg megkérte Markó Bélát, az RMDSZ elnökét, hogy egyeztessenek az értekezletről, mert a VMDP „túl általánosnak” találta a napirendet. /A „kis Máért” sem zökkenőmentes. Az MKP és a VMDP nem vesz részt a marosvásárhelyi fórumon. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 6./

Magyar kezdeményezésre harmincnál is több képviselő Strasbourgban határozati javaslatot nyújtott be az Európa Tanácshoz (ET) a vajdasági nemzeti kisebbségek aggasztó helyzete miatt, az emberi jogok megsértésének kivizsgálását, valamint nemzetközi jelentéstevők Vajdaságba küldését kérve a testülettől. A határozati javaslatot az Európa Tanács strasbourgi parlamenti ülésszakán jelen lévő mindhárom magyar párt (az MSZP, a Fidesz-MPSZ és az SZDSZ) képviselői támogatták, az aláírók köre nem csak a magyarokra korlátozódik. A javaslatot hivatalosan Luc Van den Brande, a kereszténydemokrata, konzervatív erőket tömörítő Európai Néppárt parlamenti közgyűlési frakcióvezetője nyújtotta be, jelezve, hogy ő maga is támogatná az ET újabb vajdasági szerepvállalását, de aláírta azt a két másik nagy képviselőcsoport, a szocialisták és a liberálisok frakcióvezetője is. A dokumentum szerint az aláírók aggodalmuknak adnak hangot a vajdasági etnikai és nemzeti kisebbségek elleni, riasztó és immár huzamosabb ideje tartó emberi jogsértések miatt. Iskolás gyerekek, nők és egyházi személyek is zaklatásnak és fizikai támadásoknak vannak kitéve, a kisebbségekhez kötődő intézmények, valamint magántulajdonban lévő javak ellen vandál cselekedeteket hajtanak végre, rasszista, antiszemita, idegengyűlölő falfeliratok jelennek meg. Mindennek célja, hogy egyes nemzeti kisebbségek tagjait megpróbálják otthonuk elhagyására, illetve az anyaországhoz fűződő kapcsolataik megszakítására rábírni. A határozati javaslat megemlíti, hogy jelenleg a legfőbb célcsoportot vezető értelmiségiek és politikusok jelentik, így például Kasza József, a legnagyobb vajdasági magyar szervezet, a VMSZ elnöke. /Európa tanácsi határozati javaslat a vajdasági helyzetről. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 6./

Mi, magyarok soha nem feledhetjük el október hatodikát, november negyedikét, s hogy folytatódjék a sor: immáron december ötödikét sem, írta Magyari Lajos. Aulich Lajos, Damjanich János, Dessewffy Arisztid, Kiss Ernő, Knezich Károly, Lázár Vilmos, Poeltenberg Ernő, Nagy-Sándor József, Schweidel József, Leiningen-Westerburg Károly, Vécsey, Török Ernő és Lachner György tábornokok, főtisztek nem haltak meg hiába. Ahogyan a tragikus véget ért Lenkey János és a ,,késedelmesen” kivégzett Kazinczy Lajos is. Ők immáron mindörökre a mi hőseink. /Magyari Lajos: Október 6. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 6./

A már hagyományossá vált Nyílt történelemóra rendezvény keretében idén hatodszor Arad város VI. osztályosai végigjárták azokat a tájakat, ahol 1849. augusztusának szomorú eseményei zajlottak, s amelyek az október 6-i végkifejlethez vezettek. A világosi Bohus-kastélyt – ma Slavici Múzeum – övező parkban a ház egykori úrnője, Bohusné Szögyény Antónia szobrának megtekintése után indultak a világosi vár romjai felé. Innen a szőllősi malomhoz mentek, ahol Farkas Réka tanárnő beszélt a 33 ezer fős honvédsereg fegyverletételéről. Két kerületi iskola – diákhiány miatt – idén nem képviseltette magát. /Homolka Ervin: Nyílt történelemóra – hatodszor. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 6./

Az árvíz sújtotta udvarhelyszéki Bikafalva református templomának feljavítására adományozott 120 millió lej értékben valutát a Csemadok Galántai Területi Választmányának küldöttsége. Az adományt Mézes Rudolf alelnök személyesen nyújtotta át október 5-én Albert Sándor helyi tiszteletesnek. A tiszteletes elmondta, 106 családi házat érintett a faluban az áradás, ezért örömmel vette tudomásul, hogy a templom rendbetételére is érkezett segítség, hiszen mindenki el van foglalva a maga nyomorúságával, nincs akitől kérni erre a célra – fogalmazott. Mézes Rudolf elmondta, a gyűjtés folytatódik. /Szász Emese: Felvidéki segítség Bikafalvának. = Hargita Népe (Csíkszereda), okt. 6./

Az Országos Diszkriminációellenes Tanács 5 millió régi lejjel büntette meg a Csíkszeredai Sportklubot a szurkolók rasszista megnyilvánulásai miatt Az eset februárban, a Bukaresti Steaua elleni döntő alkalmával történt, a tanács fél évvel később, idén júliusban, a Gardianul című román lapban megjelent cikk nyomán indított eljárást. Három cigányozó mondat hangzott el Csíkszeredán, a jegyzőkönyv szerint, ezért kapott pénzbírságot a Sportklub. A Sportklub nem tudja kifizetni a pénzbírságot, mert nincs semmilyen jövedelme, ezért megfellebbezi a döntést. Csíki András sportigazgató sajnálatosnak tartja az esetet, ugyanakkor emlékeztet, hogy a rasszista megnyilvánulások nem Csíkban kezdődtek, és érdekes módon elfelejtették azt az ominózus esetet is, amikor Bucenkót és Szőcs Szabolcsot brutálisan bántalmazták a bukaresti öltöző előtt. Az Országos Diszkriminációellenes Tanács hasonló, 5 milliós pénzbírsággal sújtotta a Bukaresti Steauát is. /Dobos László: 5 millió cigányozásért! = Hargita Népe (Csíkszereda), okt. 6./

Már hónapokkal ezelőtt jogerős ítélet született az egyház javára, azonban a nagyszebeni reformátusok még mindig nem kapták vissza elkobzott javaikat. Varró Sándor lelkipásztor szerint az arany és ezüst egyházi ékszerek visszaszolgáltatása helyett a Román Nemzeti Bank (BNR), illetve a Nemzeti Történelmi Múzeum május óta időhúzási taktikát alkalmaz. A nagyszebeni református egyházközség a 70–80-as években, a Szekuritáté nyomására kényszerült beszolgáltatni ékszereit. A múzeumhoz 1972-ben 83,47 gramm arany-, a bankhoz 1980-ban 137,40 gramm arany- és 1390 gramm ezüsttárgy került. „Számunkra ez nem bizonyos mennyiségű aranyat meg ezüstöt jelent, hanem annál sokkal többet: egyházközösségünk történelmének tárgyi emlékeit. Az ékszereket, valamint pénzt és kegytárgyakat több mint kétszáz évvel ezelőtt a templomot alapító harminc család adományozta” – mondta el a lelkipásztor. A többéves pereskedés során mind a BNR, mind a múzeum vezetői és jogtanácsosai azzal próbáltak érvelni, hogy az egyház jószántából szolgáltatta be ékszereit. Ráadásul, ők sokkal jobb feltételek mellett képesek megőrizni az ékszereket, mint a református közösség. A végleges törvényszéki döntés nyomán viszont mindkét intézmény vezetősége álláspontot váltott. „Most egy tárgyalóbizottság kinevezését kérték tőlünk, amit még májusban meg is tettünk. Azóta sajnos csend honol az ügyben. Ráadásul adománylevéllel szeretnék átadni a tárgyakat, ami ügyvédünk szerint nem állja a helyét, hiszen itt nem karitatív gesztusról, hanem egy törvényszéki ítélet végrehajtásáról van szó” – nyomatékosított Varró Sándor. Nagy Ágnes, a Román Nemzeti Bank igazgatótanácsának tagja szerint a BNR már most készen áll visszaszolgáltatni az ékszereket. Nagy Ágnes szerint a két fél között mindössze levelezés történt, perre semmiképpen nem került sor. Nagy Ágnes állítását Varró Sándor egy vaskos bírósági dosszié bemutatásával cáfolta meg. /Szucher Ervin: „Biztonságban” a szebeni ékszerek? = Krónika (Kolozsvár), okt. 6./

Szatmárnémetiben Északi Színház Harag György Társulata ma tartja Hamvai Kornél darabjának /Márton partjelző fázik/ bemutatóját, a debreceni Árkosi Árpád rendezésében, jelzete Lőrincz Ágnes, a társulat igazgatója. A darabban a debreceni Miske László is játszik. A drámát Hamvai Kornél saját regényéből írta át színpadra: egy idős ember kálváriájáról szól, akit a kommunista rendszer megalkuvásra kényszerített. A társulat decemberben Budapesten a Nemzeti Színházban, tavasszal a Bárka Színházban vendégszerepel az előadással, meghívták őket Debrecenbe is. A Szatmárnémeti Északi Színház Harag György Társulata szeptember 30-án „utóbemutatóval” is színpadra lépett. A Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról című produkciót júniusban mutatták be először. Akkor csupán az előadás zenei részét adták elő narrátori szöveggel kísérve, szeptember végén azonban a teljes darabot színre vitték. /Márton Éva: A partjelző kálváriája. = Krónika (Kolozsvár), okt. 6./

Kolozsváron a Járosi Andor Keresztyén Kulturális Műhely október 5-én Nézzünk hát szembe! – De mivel? elnevezéssel szervezett vitadélutánt. Az erdélyi magyar társadalom vállalta az önmagával való szembenézést az első világháború után, a második után ellenben már alig. A hetvenes években Szentimrei Jenő, Nagy István, Kacsó Sándor, Balogh Edgár törte meg a jeget, ellenben az emlékiratirodalom többnyire a két világháború közötti helyzetet tárja fel, a második világháború végénél megtorpan. Kérdés, hogy a túlélésért, netán a magyarságért, a közösségért mennyi kompromisszumot lehet vállalni? Mikor tolódik el az arány az áldozat és a tulajdonképpeni eredmény között? Mennyiben lehet a közösség alibi minden cselekedetünkre? Erről folyt a vita Dávid Gyula vezetésével. /F. I.: Történelmi kényszerhelyzet? A hittől az eszmélésig. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 6./

A nagyváradi Matyi Műhely Bábszínház e heti Arad megyei turnéján Nagyzerind, Simonyifalva, Ágya után és Pécska, Kispereg, valamint Majláthfalva előtt október 5-én Aradon – a 10-es iskolában, a minorita kultúrházban és a 18-as óvodában – szerzett örömet sok-sok gyereknek a Zenés meseváros című interaktív verses, mesés, zenés vidám műsorával. /(Kiss): Zenés meseváros. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 6./

Stefano Bottoni terjedelmes tanulmányban mutatta be az 1956-os magyar fordalom hatására Erdélyben megnyilvánuló elégedetlenség és forrongás után a román Securitate kegyetlen megtorlását. A román pártvezetés azonnal teljhatalmú megbízottakat küldött ki a határ menti, vegyes lakosságú és politikailag „érzékenyebbnek” tartott tartományokba. Temesváron október 30-án a műszaki egyetemen tiltakozó gyűlés hívtak össze, ez nyugtalanította a pártvezetést. A Securitate páncélosokkal vette körbe az épületet. A diákokat kihozták az ebédlőből, és elvitték egy laktanyába, ahol közülük mintegy kétezret körülbelül egy hétig még ott tartottak fogva, majd nagy részüket szabadon engedték. A feltételezett szervezők közül azonban 32 személy ellen lázításért pert indítottak és elítélték őket. A Securitate már november 3-án Marosvásárhelyen felszámolt egy románokból álló szervezkedést, mintegy 60 embert tartóztatott le. 1957-ben súlyos börtönbüntetésre ítélték a csoport minden tagját. A forradalom leverése után a rendszer melletti hűségnyilatkozatot írattak alá az írókkal. Közülük ketten, Sütő András és Gálfalvi Zsolt arra kérték a főszerkesztőt, hogy törölje nevüket az aláírók közül, mivel ők „szolidaritást vállalnak a magyar ifjúsággal”. Kolozsvárt 1956-ban pontosan fele-fele arányban lakták a magyarok és a románok. Október 24-én a Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskola magyar tagozatának hallgatói gyűlést hívtak össze. A hallgatók 5 pontos dokumentumot adtak át a rektori hivatalnak. Ebben kérték az egyetemi autonómia megvalósítását, a hallgatói egyesület kapcsolatainak szorosra fűzését nemcsak a kelet-, hanem a nyugat-európai hasonló egyesületekkel, illetve az egyetemi felvételi vizsgákon alkalmazott diszkrimináció megszüntetését az „egészségtelen” származásúnak tartott fiatalokkal szemben. A megmozdulás szétoszlatására a Securitate a rektor kérésére körbevette az épületet, és igazoltatta a jelenlevő diákokat. Másnap letartóztatták a két szervezőt, Balázs Imrét és Tirnován Arisztidet, 1956 december 12-én mindkettőjüket 7 év börtönre ítélték. A Bolyai Egyetemen tartott gyűlésen fogalmazták meg a létrehozandó Hallgatói Egyesület „statútumtervezetét”. Ennek a kezdeményezésnek az öt szervezőjét is letartóztatták november 17–18-án, és közülük négy személyt 1957-ben 3-tól 7-évig terjedő börtönbüntetésre ítéltek. 1956 november elsején a Bolyai Tudományegyetem magyar irodalom tanszékének három adjunktusa által vezetett diákküldöttség kivonult a Házsongárdi temetőbe és virágkoszorúkat helyezett a frissen helyreállított sírokra. A Bolyai Egyetemről két év alatt összesen 29 hallgatót 4 tanárt letartóztattak. Az állambiztonsági szervek útmutatókat küldtek, hogy kik ellen kell eljárni, megszervezték a megtorlást. Minden helyi egységből jelentést kellett küldeni a BM-nek, egy példányt orosz nyelven, az akkor még román területen tartózkodó aktív szovjet miniszteri tanácsadók részére. Megerősítették a magyarok figyelését. A Magyar Autonóm Tartományban 1957 januárjáig az úgynevezett „magyar nacionalisták vonalon” mindössze 60-an dolgoztak. Alig két hónap alatt újabb 67 formátort szerveztek be, többször zsarolással, mint az egyik esetben egy lányát nagyon szerető apát zsaroltak meg: kiteszik a lányát az egyetemről. Ügynökkel figyeltették Márton Áron püspököt is. Tovább növelték a besúgók számát. Draghici belügyminiszter 1957. májusában tartott beszédében nemcsak a magyar lakosság Romániához való lojalitását kérdőjelezte meg, hanem a magyar nemzetiségű belügyeseknek és pártkádereknek a nemzeti kérdéshez való hozzáállását is. Az 1956. október 24-én kezdődött letartóztatási hullám egészen 1961-ig tartott, és több tízezer letartóztatáshoz vezetett. Legintenzívebb fázisa 1957 második felétől 1959 őszig tartott. Ekkor országszerte 9.959 személyt ítéltek el, és közel 18 ezret tartóztattak le. 1959-ben átlagosan 17-18 ezer politikai letartóztatottat tartottak számon az ország börtöneiben és kényszermunka táboraiban. Öt év alatt több, mint 27 ezer politikai megfontolás által indokolt letartóztatás történt Romániában. Ezen kívül közel 1.500 személyt kényszerlakhelyre helyeztek. 1958-ben volt a legtöbb ítélet (4.083), valamint ekkor hozták a legsúlyosabb ítéleteket ( a Szoboszlay per tíz halálos ítélete). 1957 és 1959 között több mint 45 halálos ítéletet hoztak, a kihallgatások során vagy a börtönben több mint 139 ember halt meg /pontos adatok nincsenek/. 1957 első felében 1.471 személyt vettek őrizetbe politikai okok miatt, közöttük 661 személyt ítéltek el: 598 románt (81,4%), 98 magyart (14,8%), 18 németet és 2 zsidót. A későbbi időszakról nincs ilyen pontos adat, Bottoni 9 százalékosra becsüli a magyarok részesedését. /Stefano Bottoni: A Kényszerből stratégia: a román állambiztonság válaszlépései a magyar forradalomra (1956–1958). = A Hét (Marosvásárhely), okt. 6.)

Több mint 1500-an vettek részt október 6-án Aradon a 13 vértanú kivégzésének 156. évfordulóján szervezett ünnepségeken. Magyarországról is több százan érkeztek, 1989 óta idén volt a legjelentősebb az anyaországi jelenlét. A vesztőhelyen lezajlott koszorúzáson az RMDSZ számos vezetője mellett részt vett Kovács Kálmán magyar informatikai és hírközlési miniszter és Dávid Ibolya, az MDF elnöke is. Az előzetes híresztelésekkel ellentétben Hiller István, az MSZP elnöke nem vett részt az ünnepségen. Tőkés László református püspök elhatárolódott az ünnepségektől, ő azt sérelmezte, hogy az RMDSZ túl buzgóan képviseli Románia EU-integrációs érdekeit, és hogy az aradi Megbékélés Parkja is ezt a politikát képviseli. Az ünnepségen felszólaló személyiségek a megbékélést, az európai fejlődést hangsúlyozták. Markó Béla, az RMDSZ elnöke, kifejtette: az elmúlt tizenöt esztendő küzdelme a Szabadság-emlékműért megtanított arra, hogyan kell túlélni a válságos időket. Dávid Ibolya, az MDF és a magyar parlament elnöke a sorsközösség katarzisáról beszélt, felidézve a kivégzett tábornokok példáját. A Fidesz-t képviselő Németh Zsolt alelnök, a hazafiság és a nemzeti jövő kérdésének bonyolultságát elemezte. A Magyar Ifjúsági Tanács közleményben tiltakozott amiatt, hogy az RMDSZ ismételten kisajátította az aradi megemlékezéseket, és hogy nem engedik szóhoz jutni Tőkés Lászlót, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnökét. A MIT szerint sajnálatos, hogy az RMDSZ, bár a kampányban az autonómia kivívását tűzte ki céljául, ma megfeledkezni látszik erről, a romániai magyar közösségnek nincs magyar egyeteme, van viszont magyar kormányfő-helyettese, ami a MIT szerint sokatmondó. /B. T.: Aradon a 13 vértanúra emlékeztek. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 7./ Dávid Ibolya kifejtette: „Váteszek, sámánok, politikai közerők járják a nekünk legfontosabb világot. Mindennek ellene mondanak, ami jó szándékkal előre visz vagy összeköt minket.” Nincs felmentést és felhatalmazás arra, hogy az „idézett váteszek, sámánok és politikai közerők határokon át is érvényesítsék hatalmi vágyaikat. Kijelöljék, hogy itt melyik út merre vezet. Sok helyen megfordulnak, de az aradi vértanúk emlékművénél ma itt nagyon kevesen mutatják meg magukat.” /Nyugati Jelen (Arad), okt. 7./ Az ünneplő közönségnek a Magyar Ifjúsági Tanács tagjai vagy megbízottjai szórólapokat osztogattak, amelyben kérték az MSZP és SZDSZ politikusait, tartsák távol magukat Erdélytől! „Aki többször is képes volt sárba tiporni, megalázni saját nemzetének tagjait, az nem méltó arra, hogy az Erdélyhez kapcsolódó történelmi évfordulókon vagy akár más alkalommal itt megforduljon”. „Erdélyben még mindig nem létezik önálló állami magyar egyetem, miniszterelnök-helyettesünk viszont van” – áll a nyilatkozatban, amelyben tiltakoztak az ellen, hogy az „RMDSZ ismételten kisajátítja az aradi megemlékezést, és nem engedi szóhoz jutni Tőkés László püspök urat, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnökét”. Az ünnepségen semmiféle zavargás nem történt. /Nagyálmos Ildikó, Arad: Felhőtlen, csendes emlékezés Aradon. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), okt. 7./

Király András, Arad megyei RMDSZ-elnök, parlamenti képviselő nyilatkozatában elítélte, hogy Aradon a belvárosi református a püspöki helynök szép igehirdetése után a Magyar Ifjúsági Tanács nevében Sándor Krisztina Aradon megleckéztette a helybeli közösséget. Aradon, ahol a város lakosságának 14%-a magyar, a beszédben „olyanokat kellett hallanunk, hogy árulók vagyunk, meggyaláztuk a szabadságot, meggyaláztuk az emlékművet.” Király András Baracsi Levente lelkészt is hibáztatta, amiért helyt adott „egy ilyen felforgató beszédnek. Nem lehet tudni, kikből áll a szervezet, hányan állnak mögötte. Csak annyit tudunk, hogy Tőkés László küldte őket Aradra.” Az incidens nyomán „az RMDSZ-tisztségviselők és egy tucatnyi ember tiltakozásként kivonult a templomból.” /“Az aradi magyar közösséget sértették meg”. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 7./

Az aradi minorita plébániatemplomban hagyományos október 6-i gyászmisét celebráltak az aradi vértanúk emlékére. Helybeli és temesvári római katolikus papok, minorita testvérek, református és evangélikus-lutheránus tiszteletesek vettek részt az istentiszteleten, amelyen jelen volt többek között, Cristian Stragea Arad megyei prefektus, Búza Gábor Arad megyei tanácsi alelnök, Bognár Levente aradi alpolgármester, Király András RMDSZ-es parlamenti képviselő, Dávid Ibolya, az Országgyűlés alelnöke, Kovács Kálmán magyar informatikai és hírközlési miniszter, dr. Terényi János bukaresti magyar nagykövet, Cseh Áron kolozsvári magyar főkonzul, Szabó Béla, a HTMH megbízott elnöke. Böjte Csaba dévai ferences szerzetes szentbeszédében Krisztus személyes példamutatásával szólított fel arra, hogy ne térjünk le a szeretet útjáról. A gyűlölet mindenkit vesztessé tesz, így 1849. október 6-án senki sem volt győztes! Krisztus nem legyőzte ellenfeleit, hanem társult velük. Fényt kell gyújtani magunkban és az emberek szívében a gyűlölet, a fegyverek, a gyilkosság ellen. /(Kiss): Gyászmise a vértanúk emlékére. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 7./

Valamivel higgadtabb hangulatban zajlott október 6-án a kisebbségi törvénytervezet általános vitája a szenátusban. Eckstein-Kovács Péter szenátor felszólalásában elmondta, a kisebbségi törvény elfogadásáról még 2003-ban egyezség született az akkor kormányon lévő SZDP-vel. Furcsa módon e párt honatyái most lelkesen tapsolnak Gheorghe Funar ama kijelentésének, miszerint a kisebbségi törvény xenofób, románellenes jogszabály, melynek célja a Magyar Autonóm Tartomány visszaállítása, s mely veszélyezteti Románia integrációját, területi egységét, ráadásul feléleszti az etnikai feszültségeket. Eckstein kérte a magyarság államalkotó nemzetként való meghatározását. Razvan Teodorescu SZDP-szenátor csalódottságát fejezte ki a jogszabály ,,primitív volta” miatt, és javasolta az egyik cikkelyben szereplő nemzeti szimbólumok használata kifejezés kisebbségi szimbólumokra való cseréjét. Verginia Vetinas, a Nagy-Románia Párt szenátora alkotmányellenesnek, Romániára és a román nemzetre nézve sértőnek nevezte a törvénytervezet. Verestóy Attila azt hangsúlyozta, hogy a harmonikus együttéléshez elengedhetetlen a kulturális autonómia. Antonie Iorgovan SZDP-szenátor arra emlékeztetett, hogy a ’90-es években, az alkotmányozó nemzetgyűlés idején az RMDSZ már előállt ezzel a javaslatával, akkor elutasították, most sem tartják elfogadhatónak. /(s): Véget ért az általános vita. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 7./

Az idei költségvetési támogatást sem teljesítette a magyar kormány, a jövő évi büdzsé határon túli magyaroknak szánt támogatását pedig 25 százalékkal csökkentené. Ezt az elégedetlenségi listát kiegészítik azok a nemzeti vízummal, illetve mikrocsipes speciális személyi igazolvánnyal kapcsolatos tervek, amelynek szükségessége kapcsán komoly kételyek merülnek fel határon túl. A Határon Túli Magyar Szervezetek Fórumának (HTMSZF) marosvásárhelyi ülésén a résztvevők a különleges személyi irat bevezetése helyett a magyar-igazolvány mellett teszik le a garast. Kelemen Hunor parlamenti képviselő elmondta, hogy a nemzeti vízum, valamint a speciális magyar személyi igazolvány ötlete mindenképpen szerepel majd az október 8-i ülés napirendjén. A politikus közölte, hogy a személyi igazolvánnyal kapcsolatban már tájékoztatást kértek a magyar kormány részéről, hiszen nem értik, hogy az intézkedés milyen újdonságot jelent a magyarigazolványhoz képest. Erre azt a választ kapták, hogy az új személyazonossági irat mikrocsippel is rendelkezne, ami biztonságosabb felhasználást biztosítana, és nehezebbé tenné a hamisítását. Kelemen Hunor emlékeztetett: ennek az igazolványnak a használata nem jár semmilyen kedvezménnyel, ugyanakkor „többmilliárd forintot már belevertek a magyar igazolványba”. Avarkeszi Dezső, a határon túli magyarokat érintő jogszabályok kidolgozásáért felelős kormánymegbízott szeptember 20-án úgy nyilatkozott, hogy az új igazolványhoz nem kapcsolódnak jogok, kedvezmények vagy utazási lehetőség. Hozzátette: a szomszédos országokban élő magyarok viszont az új, speciális magyar személyi igazolvánnyal vehetnék igénybe a kedvezménytörvényben biztosított jogokat és kedvezményeket. – A nemzeti vízum bevezetését csak üdvözölni tudjuk, de ez nem váltja ki a kettős állampolgárságot – mondta Markó Béla, az RMDSZ elnöke. A határon túli magyarok nem utazgatni akarnak, hanem szeretnének szülőföldjükön megmaradni – hangoztatta Tőkés László, püspök, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke a jövő évtől bevezetésre kerülő magyar nemzeti vízumról. A püspök az MTI-nek kijelentette: „Nyilvánvaló, hogy ez a vízum a magyarigazolvány kiváltására szolgál alternatíva gyanánt. Másfelől teljes félreértésből fakad, ugyanis az erdélyi és általában a határon túli magyarok nem utazgatni szeretnének, hanem szülőföldjükön megmaradni. Ehhez volt szükségünk a státustörvényre, ehhez van szükségünk a kettős állampolgárságra, a magyarigazolványra. Más szóval: nem pótolható a határon túli magyarságnak megadandó magyar állampolgárság semmilyen más megoldással, akárha mégoly tetszetős is, mint amilyen a nemzeti vízum. Természetesen a maga helyén ez is bizonyos fontossággal bírhat”. – A Gyurcsány-kormány nemzeti vízumának a bevezetése a nemzeti bezárkózást és a Magyarországra való bevándorlást szolgálja, nem pedig a határon túli magyarságra nyitott, befogadó és távlatos nemzetpolitikát – vélte Szász Jenő a Magyar Polgári Szövetség elnöke. Kelemen Hunor az Iskola Alapítvány elnökeként felhívta a figyelmet, hogy a magyar kormány még a 2005-ös költségvetését sem teljesítette, az oktatási-nevelési támogatások felét még nem utalta át Kolozsvárra. Mintegy 65–70 ezer érintettet várja a támogatást. Költségvetési támogatás 1990–2006. (Jelölés Év: Központi költségvetés/(milliárd)/Határon túli összeg (millió)/Százalék) 1990: 642300/63,7/0,010%; 1991: 931700/183,4/0,020%; 1992: 1189600/709,7/0,060%; 1993: 14662001/439,7/0,098%; 1994: 1648300/1929,2/0,110%; 1995: 1945325/1486,1/0,076; 1996: 2086832/2125,2/0,102%; 1997: 2561607/2080,8/0,081; 1998: 2801855/2358,5/0,084%; 1999: 3510634/3655,5/0,104; 2000: 3788276/6642,9/0,175%; 2001: 4322441/11104,8/0,257%; 2002: 4556251/12550,3/0,275; 2003: 5310600/9723,8/0,183%; 2004: 5947400/12829,8/0,156; 2005: 6582893/12827,4/0,195 (terv); 2006: 7309100/9614,4/0,132%. /B. T.: Nem kell újabb magyarigazolvány. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 7./

Nem helyes elsőbbségek szerint mérlegelni a diszkriminációt, hiszen bárkiről is legyen szó, az őt ért sérelem a maga szemszögéből a legfájóbb és a legfontosabb – válaszolt Asztalos Csaba az Európai Parlament (EP) emberi jogi albizottsága tagjainak arra a kérdésére, hogy Romániában jelenleg kiket részesítenek leginkább negatív megkülönböztetésben. Az EP küldöttsége október 5. és 7. között tapasztalatot gyűjtött a novemberben esedékes uniós országjelentéshez emberjogi szempontból, különös tekintettel a kisebbségi, diszkriminációs és örökbefogadási ügyekre. A szenátus és az alsóház emberi jogi bizottságainak együttes ülésén arról tájékoztatták Emma Nicholson bárónőt, az EP külügyi bizottságának alelnökét, hogy a parlament kiemelkedő fontosságúnak tekinti a nemzeti kisebbségekről, valamint a vallásról szóló törvény elfogadását. Románia parlamentjében ma nincs diszkriminációt és idegengyűlöletet tanúsító párt – vélte a szociáldemokrata párti Cristian Diaconescu szenátor. Ezzel szemben Asztalos Csaba a lépten-nyomon tapasztalható gyűlöletbeszédet tette szóvá, az EP küldöttei viszont azzal válaszoltak, hogy ez sajnos az Európai Unióban is meglehetősen „divatos”. Az EP küldöttségben résztvevő Dobolyi Alexandra /MSZP/ képviselő nem tett fel a romániai magyarságot érintő, diszkriminációra vonatkozó kérdéseket. /B. E. L.: Asztalos Csaba: minden sérelem egyformán fájó. = Krónika (Kolozsvár), okt. 7./

Az aradi vértanúkra emlékeztek október 5-én Kolozsváron, a hidelvi református templomban. A rendezvényt az RMDSZ hidelvi kerülete és a Református Egyházközség szervezte. Az istentisztelet után dr. László Attila, a Kolozs megyei RMDSZ elnöke tartott megnyitóbeszédet, majd Egyed Ákos akadémikus és Sebesi Karen Attila színművész előadása hangzott el. Fellépett a hidelvi református egyházközség kórusa. /Emlékműsor a hidelvi református templomban. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 7./

Méltó módon tisztelegtek október 6-a, mártírtábornokaink emléke előtt a gyulafehérvári Gróf Majláth Gusztáv Károly Római Katolikus Líceumi Szemináriumban. Az október 5-én délután megtartott műsor az 1848 októberi események előzményeit, a kivégzések napját és az utóhatást próbálta felidézni. A gyulafehérvári katolikus iskolában rendszeresen megemlékeznek a kiemelkedő magyar történelmi eseményekről. /Mihálcz Márta: Októberi főhajtás. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 7./

A Magyar Polgári Szövetség kezdeményezésére Kovászna polgárai idén első alkalommal emlékeztek október 6-án az Aradon kivégzett 13 vértanúra. A megemlékezésen mintegy száz-százötvenen vettek részt. A megjelenteket Cseh Béla, a Magyar Polgári Szövetség orbaiszéki területi szervezetének elnöke köszöntötte, beszédet mondott Gazda József nyugalmazott tanár. Ezt követően a résztvevők a kovásznai negyvennyolcas szabadságharcosok emlékművénél egy szál gyertyát gyújtottak. Kovács Gábor római katolikus esperes és Bukovinszky Cs. Miklós református lelkipásztor beszédei után az Ignácz Rózsa Irodalmi kör, a Magyar Polgári Szövetség, a polgármesteri hivatal és az RMDSZ városi szervezete részéről elhelyezték a kegyelet koszorúit. /(bodor): Gyertyás főhajtás Kovásznán. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 7./