"Október első szombatján találkoznak Kidén az innen elszármazottak, ismerősök, barátok. A falunapon. Idén rendkívüli ünnep volt, ugyanis okt. 4-én felavatták a Kidei Tájházat. 1997-ben Kovács András budapesti filmrendező szülőfaluja kétszáz éves házát vélte felismerni a Szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum által kiadott Évkönyv címlapján. A Kidéről elszármazott filmrendező hazajött, és dokumentumfilmet készített. A falu határában dr. Szabó Árpád unitárius püspököt népviseletbe öltözött fiatalok és hívek várták. A Tájházról beszélt az ünnepségen Kovács András filmrendező. Pozsony Ferenc néprajzkutató, egyetemi tanár kiemelte, hogy a tájház létének egy falu életében formáló, átalakító szerepe is van. A kiállítás anyagát továbbra is gazdagítani kell, erről a Kide Egyesület gondoskodik majd. /Lukács Éva: Felavatták a falu kincsét: a Tájházat. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 8./ "

"Az aradi Szabadság-szobor megoldatlan kérdése hűen példázza a román hatóságok folyamatos időhúzását és az ígéretek sorozatos megszegését, valamint a magyar kisebbség nemzeti szimbólumaival szemben tanúsított botrányos tiszteletlenséget - áll abban a dokumentumban, amelyet a New York-i székhelyű Magyar Emberi Jogok Alapítvány (Hungarian Human Rights Foundation - HHRF) juttatott el az Egyesült Államok Helsinki Bizottságához. A hat pontban összegezett sérelemlistát a washingtoni Kongresszusban szervezett Románia: Útban a NATO és az EU felé című meghallgatás írásos dokumentációjaként Hámos László, a HHRF elnöke nyújtotta be. A HHRF-beadvány második részletes témája az egyházi ingatlanok visszaszolgáltatásának késlekedése. A kolozsvári állami magyar egyetem visszaállítása, de még a Babes-Bolyai Tudományegyetemen jelenleg kért két magyar kar felállítása is állandó akadályba ütközik. Hámos László kifejti, sem a kormány, sem az egyetemi szenátus nem hajlandó dönteni a magyar karok kérdésében, ezzel diszkriminálva a közel 1,5 millió magyar anyanyelvű adófizető polgárt. A HHRF-tanúvallomás következő pontja: Az Aurel Agache brutális milicistával való leszámolással vádolt Kézdivásárhelyi Ötök ellen továbbra is bosszúhadjáratot folytatnak, az elítéltek közül hárman Magyarországon bújdosnak, Reiner Antal és Héjja Dezső pedig a börtönt is megjárta. A közigazgatás kétnyelvűségének akadozása és a decentralizációs törekvések ellehetetlenítése képezi a HHRF-dokumentum utolsó két pontját. /Washingtoni reflektorfényben az erdélyi magyarság sérelmei. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 9./"

"Medgyessy Péter miniszterelnök az aradi Szabadság-szobrot illetőn erélyesebben állt ki, mondván, a román féltől nem vár el egyebet, mint azt, hogy betartsa két évvel ezelőtti ígéretét, azt, hogy a szobrot az idén ismét felállítsák. Ez, továbbá a tavaly decemberi elseji, Kempinsky szállodabeli koccintgatás és a kacsavadászat azonban nem hatotta meg a román miniszterelnököt, aki a szobor felállítását közös emlékparkban tartja elképzelhetőnek. "Mi, akik itt élünk, tudjuk, mi áll e mögött." - írta Asztalos Lajos. "A román vezetéstől csöppet sem idegen az ígéret, a vállalt kötelezettség be nem tartása. Ez történt az 1918. évi Gyulafehérvári Nyilatkozattal, az utána a kisebbségek jogait illető szerződéssel, szerződésekkel, ez a második világháborút, majd az 1989. évi fordulatot követőn (a kisebbségekkel kapcsolatos nyilatkozat, a magyar egyetemről, az egyházi ingatlanok visszaszolgáltatásáról szóló ígérgetések stb.)." A mindenkori román vezetés célja az egységes nemzetállam. "A jelenlegi magyar kormánynak nincs határozott nemzetpolitikája (pl. státustörvény kiherélése). Mint ahogy az azelőtti MSZP-SZDSZ kormánynak sem volt (lásd az 1996-ban megkötött alapszerződés kizsigerelése: közösségi jogok, egyházi ingatlanok visszajuttatása). Ezt a jobb híján magatartásnak nevezhető mifélét a kádári időkig vezethetjük vissza." "Kádár János 1958-ban Marosvásárhelyt és Kolozsvárt tett látogatásán többek között kijelentette, Magyarországnak nincs területi igénye Romániával szemben, a román elvtársak a nemzetiségi kérdést példásan megoldották." Az MSZP és az SZDSZ most a szomszédok "érzékenységét" tartja szem előtt, "nehogy valamivel is sértse (korona levétele a magyar igazolványról, magyar igazolvány alakjának megváltoztatása, a magyar vagy a külhoni állampolgárság igényének teljesítésétől való beteges elzárkózás, miközben Románia ezerszámra osztogatja állampolgárságát a moldovánoknak stb.)." /Asztalos Lajos: Ismét kibújt a szög a zsákból... avagy kit vert át Nastase? = Szabadság (Kolozsvár), okt. 9./"

"A kishatár-átlépési engedélyeket csak okt. 15-én éjfélig használhatják a magyar és a román állampolgárok a két ország közötti forgalomban, ettől az időponttól Romániába csak érvényes útlevéllel lehet utazni. A kishatárforgalmi egyezmény a két ország közös döntése alapján szept. 1-jével érvényét vesztette. Okt. 16-31-e között a magyar-román határátkelőhelyeken a hazájukba visszatérő magyar és román állampolgárok kishatár-átlépési engedéllyel még átléphetnek. /Magyar-román forgalom. Kishatár-átlépés október 15- ig. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 9./"

"A Krónika munkatársa interjút készített Adrian Paunescu kormánypárti szenátorral, aki a Realitatea Tv által sugárzott Harc Romániáért című műsort vezeti. Borbély László felületessége és felindultsága rovására tudta be Adrian Paunescu kormánypárti szenátor, hogy az RMDSZ-es képviselő okt. 7-én a képviselőházban politikai nyilatkozatban ítélte el a szenátor vezette tévéműsorok magyarellenes hangvételét. Paunescu szerint nem nevezhető magyarellenességnek, hogy gyilkosoknak tartja az aradi tizenhárom vértanút, akik románokat öltek meg, román falvakat égettek fel. Szerinte nem összeférhetetlen a szenátusban betöltött kulturális bizottsági elnöki tisztség és a műsorvezetői beosztás. "Én könyveket írtam, a román és az európai kultúrában karriert értem el, és a második világháború utáni román irodalom - ha nem is egyetlen, de mindenképpen jelentős - képviselője vagyok." Borbély László képviselő felrótta, hogy a kommunista rezsim idején Paunescu a Ceausescu házaspár "udvari költője" volt. Erre Paunescu válasza: Borbély hülyeségeket beszél. /Salamon Márton László: "Gyilkosok voltak az aradi tábornokok". = Krónika (Kolozsvár), okt. 9./"

"Vezetőtanácstag maradt a marosvásárhelyi és megyei önkormányzat RMDSZ-es képviselőinek többsége. A korrupcióellenes törvény értelmében előbb lemondtak eredeti tisztségükről, majd a városi tanácsosok a megyei önkormányzat fennhatósága alatt álló vállalatok vezetőségében kaptak helyet, míg a megyei tanácsosokat a városi intézmények élére helyezték. "A megoldás, ha furcsa is, de törvényes" - jelentette ki Cornel Briscaru jogász, Ovidiu Natea prefektus kabinetfőnöke. Tisztségcserével a vásárhelyi tanácsosok közül Kolozsváry Zoltán frakcióvezető-helyettes, Dávid Csaba RMDSZ-elnök és Törzsök Sándor őrizhette meg vezetőségi pozícióját. A megyei tanácsosok közül Csomoss Benedek, Balogh József, Szalkay Ferenc és Benedek Imre került ismét vezetőségi tisztségbe. /Sz. E.: Kijátszották a törvényt? = Krónika (Kolozsvár), okt. 9./"

"A Szövetségi Képviselők Tanácsa tájékoztatást hallgat meg az alkotmánymódosítással kapcsolatos népszavazás előkészületeiről - áll az RMDSZ sajtószolgálata által szétküldött elektronikus levélben, mely az SZKT okt. 11-i ülésének a tervezett napirendjét tartalmazza. A napirend kidolgozóiban talán nem is tudatosult, mennyire beszédes ez a megfogalmazás.Javában folyik a kampány, az RMDSZ hirdetésekkel, plakátokkal próbálja meggyőzni az erdélyi magyarságot arról, hogy a változások az érdekét szolgálják. Az RMDSZ vezető politikusai csupán a román parlamentnek kívánják a törvényhozói szerepet. Saját kisparlamentjükkel, az SZKT-vel szemben azonban védik hatalmukat. Gondosan vigyáznak arra, hogy e testület nehogy érdemi vitákat folytasson. Az SZKT, az RMDSZ törvényhozása soha nem vitatta meg, mit kellene bevinni az alaptörvénybe, milyen minimális feltételeknek kell teljesülniük ahhoz, hogy vállalható legyen a módosítás. Ebben SZKT is ludas. 2002 májusában azt szavazta meg, hogy fel se olvassák az RMDSZ alkotmánymódosító csomagját. Szavazatával elfogadta az Operatív Tanács alkotmánymódosításról hozott határozatát. /Gazda Árpád: Kotyvasztott igen. = Krónika (Kolozsvár), okt. 10./"

"Fodor Imrét a Székely Nemzeti Tanács székelyföldi autonómiát hirdető plakátjai miatt fogta vallatóra a hatóság. Felvonult a csendőrség, a rendőrség, az ügyészség, az ügyeletes televíziós stábok is meglepő fürgeséggel teremtek az incidens helyszínén. Fodor Imre cáfolta, hogy Erdőszentgyörgyön plakátot és szórólapot osztogatott volna, s az ezzel kapcsolatos híreszteléseket csúsztatásnak nevezte. Mint elmondta, szabad napot kért, és Szovátára indult. Az erdőszentgyörgyi parkolóban megállt, hogy a csomagtartóban elrendezze a szóróanyagot, amikor odament egy csendőr, és azt kérte, hogy mutassa meg a személygépkocsijában levő plakátokat, megjegyezve, hogy tudja, miről van szó, és már értesítette a rendőröket is. Amikor Fodor Imre bemutatkozott, a csendőr azt mondta, hogy fölösleges, mert azt is tudja, hogy kiről van szó. Rövidesen megjelent két rendőr is, és bekísérték az erdőszentgyörgyi rendőrségre, ahol meg kellett várnia, amíg a Marosvásárhelyen működő táblabíróságról Stefanescu Marius ügyész, valamint a megyei rendőrség parancsnok- helyettese a helyszínre ért. Nyilatkozatot akartak íratni vele, de mivel erre nem volt hajlandó, jegyzőkönyv készült, amelyben úgy szerepelnek az események, ahogy megtörténtek, lefordították a plakát és szórólap szövegét román nyelvre, valamint azt is rögzítették, hogy honnan származik a szóróanyag. Az ügyész végül közölte Fodor Imrével, hogy nincs szó kihágásról, és bűntényről sem. Az alpolgármester hozzátette, hogy meglepő gyorsasággal érkeztek a helyszínre a román nyelvű sajtó képviselői, és véleménye szerint az egész akciónak a megfélemlítés volt a célja. /(bodolai - mózes): Fodor Imrét bekísérték. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 10./ Ovidiu Natea Maros megyei prefektus elmondta: az illetékes hatóságokra bízza az ügy megoldását, Dorin Florea polgármester pedig úgy fogalmazott, hogy Fodor Imre problémáját csak nyugtatószerekkel lehet megoldani. Az Erdélyi Nemzeti Tanács Ügyvivő Testülete közleménye szerint Szilágyi Zsolt soros elnök aggasztónak tartja azokat a jeleket, amelyek a Székely Nemzeti Tanács megalakulásának előestéjén a román hatalmi körökből és az RMDSZ csúcsvezetősége részéről érkeznek. A közlemény felhívja a figyelmet arra, hogy az Európai Unióba igyekvő Romániában súlyosan megsértik az emberi jogokat és a gyülekezés szabadságát. Azok, akik részt vesznek a Nemzeti Tanács helyi szervezeteinek megalakításában, nem tesznek mást, mint alkotmányos, demokratikus jogaikat gyakorolják. A testület tiltakozik a megfélemlítés minden formája ellen, áll a közleményben. /Őrizetbe vették Marosvásárhely alpolgármesterét. Tiltakozik az Erdélyi Nemzeti Tanács. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 10./ A 74 plakátból 73-at visszaadtak, egyet elkértek tanulmányozás céljából - mesélte el Fodor Imre. Marosvásárhely alpolgármestere nevetségesnek nevezte a híresztelést, miszerint éppen plakátolás közben "csípték" volna el. A rendőr nem tudott válaszolni az újságíró kérdésre, hogy mivel gyanúsítható Fodor Imre. "Én csak annyit tudok, hogy a plakátok valamiféle térképet tartalmaznak, amiről azt beszélik, hogy a Székelyföldet ábrázolja" - mondta a rendőr, aki elárulta: csendőrkollégáit már egy nappal korábban arra figyelmeztették Vásárhelyről, hogy amennyiben "furcsa plakátokat" találnak, azonnal értesítsék a megyei parancsnokságot. Egy Ciprian Airineiként bemutatkozó csendőr volt, aki "felfedezte a plakátokat", de nem nyilatkozott az újságíró előtt. A SZNT népszerűsítő plakátjainak Marosvásárhelyen is meg kellett volna jelenniük. Ennek érdekében éppen Fodor Imre fizette ki még a plakátolási illetéket, de alig két órával később Dorin Florea polgármester telefonon értesítette, hogy menjen a pénzéért, mert visszavonta az engedélyt. "Szerintem nálunk csak azért fújják fel ennyire ezt az ügyet, hogy megfélemlítsék a magyar közösséget" - mondta Fodor Imre. Marosludasi társa, Andrássy Árpád szerint Fodor erdőszentgyörgyi "lefülelése" kitervelt akció volt. "Csak én és a szentgyörgyi Molnár József tudtunk arról, hogy Fodor Imre kiviszi a plakátokat. Az alpolgármester szerdán este tőlem kérte el a Molnár otthoni telefonszámát. Meggyőződésem, hogy beszélgetésünket lehallgatták, különben mivel lenne magyarázható, hogy amint leparkolt, a plakátok felől érdeklődő csendőr jelent meg az autó mellett?" - vélte Andrássy. /Szucher Ervin: Fodor Imrét bekísérték a rendőrőrsre. = Krónika (Kolozsvár), okt. 10./"

"Magyarország és Románia a XXI. század elején címmel szervezett konferenciát okt. 7-én a marosvásárhelyi Petru Maior Egyetem történelem tanszéke. Az előadó dr. Alexandru Ghisa tudományos kutató, a budapesti román nagykövetség tanácsosa volt, ismertette a jelenlegi román-magyar viszony jellegzetességeit, történelmi és európai megközelítésből egyaránt. Elmondta, a két ország közötti viszony abszolút normális, a közös harcok, a részben közös történelem, a közös átmeneti időszak hasonló célokat, megoldásokat szült. A kapcsolat különösen aktívvá vált az utóbbi időszakban, miniszteri szinten is igen gyakran szerveznek találkozókat, megbeszéléseket. Jók a gazdasági, katonai kapcsolatok, sok közös projekt jött létre. A kisebbségi kérdések terén is együttműködik a két ország. Ghisa azt állította, Románia már megkezdte a történelem demitizálását /!/, Magyarországon ez még várat magára, ott erősödik a nacionalizmus. Fájlalta, hogy a Magyarországon élő román kisebbségnek nincsen parlamenti képviselete, nem élvezik ugyanazon jogokat, amelyeket az itteni magyarság. /Nagy Botond: Érdekes szemléletmód. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 10./"

"A televízióban Puiu Hasotti liberális (PNL) politikus kijelentette, hogy "a 13 tábornok aradi szobrának Magyarországon a helye..." El lehetne kissé gondolkozni, hogy mi mindent "kellene" tovavinni Erdély egész területéről mindabból, ami a hajdani "Nagyra" emlékeztet (csak itt Kolozsváron például a román Nemzeti Színház épületét, a Babes-Bolyai Egyetem épületét, az Egyetemi Könyvár épületét, a Klinikák épületétnek sorát, Mátyás király születési házát és főtéri szobrát, a Farkas utcából Sárkányölő Szent György szobrát s ugyanonnan mindjárt a református templomot stb.), írta Szabó Gyula . Az emlékművet Aradon kellene hagyni. Ha mégis "muszáj" lenne Magyarországra tenni át a "helyét" a szoborműnek, végső soron az is megoldható egy "egyszerű" határkiigazítással: átcsatolják Párizsban, a csatolások "szokott helyén" Aradot Magyarországhoz, és azzal a "szokványos tollvonással" az időközben felállított Szabadság-szobor "készen" ott lesz Magyarországon. /Szabó Gyula: Legjobb román ötlet a "botránykő"-szoborra nézve. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 10./"

"Szabó Csaba újságíró megkérte egyik kollégáját, hogy egy cikk erejéig szálljon be az egyik szórványakcióba, időnként be kell segíti közmagyar ügyekben egymásnak. A pályatárs azt mondta, hogy őt nem érdekli semmi szórvány, semmi közmagyar ügy, azaz csak akkor érdekli, ha azért megfizetik. Ha mindenki azt mondaná, hogy közmagyar ügyekben nem dolgozunk ingyen, akkor szép csendesen leépülne az a fél-földalatti szórványmentő hálózat. Az is igaz viszont, hogy ezt a fél-földalatti hálózatot el kellene tartania a társadalomnak. Azokat, akik bizonyított módon tevékenykednek a szórvány, vagy a közösségépítés, kapcsolatfejlesztés terén. /Szabó Csaba: Ingyenmunka turul változatra. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 10./"

"Válságos helyzetbe került kisgyermekes anyákon kíván segíteni a néhány hét múlva megnyíló otthon létesítésével a sepsiszentgyörgyi Talita Kumi Egyesület. Háromszéken nyolcszáz gyermeket hagytak el szüleik az utóbbi tizenhárom évben. A Talita Kumi Egyesület legújabb kezdeményezése azt a jelenséget igyekszik visszaszorítani, hogy a válságos helyzetbe került anyák lemondjanak gyermekükről. A városi tanács vállalta az ingatlan bérleti díjának kifizetését. A Talita Kumi vezetője, Vidor Alíz közölte, tíz anyának és gyermekének tudnak majd otthont biztosítani. Igyekeznek munkalehetőséget biztosítani az anyukáknak: a Máltai Szeretetszolgálat kötő- és varrógépet adományozott az intézménynek. Vidor Alíz hangsúlyozta, az új otthont helyi összefogásból hozták létre. Ügyvédek és orvosok egy-egy csoportja havonta juttatja el az egyesülethez anyagi támogatását, de többen mosógépet is adományoztak. /Farkas Réka: Helyi összefogásból jöhetett létre a hiánypótló intézmény. = Krónika (Kolozsvár), okt. 10./"

"Gazdag programmal kezdték az új évadot a romániai magyar színházak, azonban a tervek megvalósítását az anyagi gondok gátolják. Kovács Levente, a marosvásárhelyi Nemzeti Színház magyar tagozatának vezetője emlékeztetett arra, hogy a színház költségvetését nem a román művelődésügyi minisztérium, hanem a Maros megyei tanács és a marosvásárhelyi polgármesteri hivatal biztosítja. A megyei hatóságok azonban még nem rendelkeznek a színházvezetéshez szükséges tapasztalattal, emellett a költségvetés egyötödének megfelelő, nemrégiben a helyi tanács által jóváhagyott támogatás folyósításával is gondok voltak. Magyarországi támogatások nélkül az utóbbi négy évben egyetlen darabot sem vihettek volna színre. A helyi költségvetés csak a fizetéseket és az épület állagának megőrzését képes biztosítani. "Nem tisztességes, hogy egy kéttagozatos - román és magyar - színház keretében a magyar társulat csak a magyarországi támogatásoknak köszönhetően létezhet, míg a román társulat költségeit teljes mértékben a helyi költségvetésből fedezik" - mondta a társulatvezető. A kolozsvári Magyar Opera legnagyobb gondját a nagymértékű kivándorlás jelenti, ami akár az intézmény megszűnésével is járhat. Simon Gábor igazgató szerint 1950-től kezdve több mint száz művész hagyta el a kolozsvári művészeti intézményeket. Ennek az a fő oka, hogy a művészek Kolozsváron rendkívül rosszul keresnek. A Csíki Játékszín éppen az anyagi gondok miatt főleg "befogadó" színházként működik, nincs annyi pénze, hogy csak önálló produkciókat készítsen. Így az idei évad három nagy előadásából egy, a három gyermekelőadásból pedig kettő vendégelőadás. A művészek bérét és a produkciós költségek egy részét a helyi önkormányzat biztosítja. Emellett a színház vezetése infrastruktúra-fejlesztésre, illetve egy-egy produkcióra szóló pályázat útján próbál pénzeket előteremteni. A pályázatok többségét a magyar Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumától, az Illyés Közalapítványtól, illetve a Nemzeti Kulturális Alapprogramtól nyerték. A Tomcsa Sándor Színház fenntartója Székelyudvarhely önkormányzata, költségeinek fedezéséhez azonban más anyagi támogatókra is rászorul. Itt is elsősorban a magyarországi források jelentik a mentőövet. A sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház számára is kevés a megyei tanács által adott pénz. A magyarországi támogatásból fedezhető a vendégrendezők honoráriuma, a díszlet- és jelmezköltségekhez szükséges összegekhez különböző pályázatok útján jutnak. A Szatmárnémeti Északi Színház Harag György Társulata is csak "vegetálni" tudna a helyi önkormányzat pénzéből. Az idei ötvenedik évfordulóra azonban a megyei tanács külön keretet szavazott meg az intézmény számára. Ebből a színház szeretné felújítani a stúdióját, felújítani és bővíteni tervezi néhány helyiségét, így az öltözőt is. /Garzó Ferenc: Romániai magyar színházak. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), okt. 10./"

"Trianon előzményei és következményei a címmel volt okt. 3-án előadás és könyvbemutató Nagybányán a Teleki Magyar Házban. A rendezvény meghívottja Ádám Sándor Budapestről, aki a "Trianon bűne", "Trianon jogszerűsége" és hasonló könyveit ismertette. Többféle aktualitása is lehet manapság Trianonnak, írta Vásárhelyi D. Miklós. Történelmi szempontból az elmúlt másfél évtized a nagy változásoké volt Kelet-Európában. Korában örökkévalónak vélt (hirdetett) politikai rendszerek bomlottak fel, mesterségesen létrehozott országok hullottak darabjaikra, más országok egyesültek, állam- és katonai szövetségek omlottak össze. Sokakban felmerülhetett a kérdést: vajon nem lehetne a kedvező politikai konjunktúrát a javunkra fordítani? Miért épp a magyar nemzet várja tehetetlenül, karbatett kézzel, hogy elmúljon a talán soha vissza nem térő alkalom? Ludwig von Lang, a Vatikán kezdeményezésére 1984-ben létrehozott emberjogi intézet, az Institutum Pro Hominis Juribus főtitkára által 2001 februárjában megfogalmazott, s az ENSZ Háborús Törvényszékéhez eljuttatott levelében többek között a következőket írta: "...a Trianoni szerződés elfogadásakor Magyarországot az I. világháborúban való részvételéért büntették meg. A Párizsi Békeszerződés aláírásakor viszont Magyarországot a II. világháborúban való részvétele miatt marasztalták el. Mindkét szerződés kollektív büntetésről rendelkezett, ami a nemzetközi jog alapján elfogadhatatlan. Összességében megállapítható, hogy mind a Trianoni, mind a Párizsi Békeszerződés alakilag és jogilag is érvénytelen. Az elcsatolt területen élő magyar állampolgárok sérelmére 1920. évtől kezdődően olyan bűncselekmények elkövetése történt, amelyek a nemzetközi jog alapján nem évülnek el. Szükséges annak bíróság által történő kimondása, hogy a fent említett Szerződések érvénytelenek és az érvénytelenség következtében a Magyar Népet jogorvoslat illeti meg. [...] Az 1956-os Magyar Forradalom idején az Egyesült Nemzetek Szervezetének nem volt lehetősége támogatni a magyar nemzet szabadságharcát. A körülmények megváltoztak. Az ENSZ-nek most lehetősége nyílik arra, hogy jóvátegye akkori közömbösségét." Az egyetlen gondolat, amely az elmúlt másfél évtizedben reálisnak látszó kiutat kínált a tudati-történelmi zsákutcából, az a nemzetprogram, amelyet a magyar polgári kormány a Kárpát-medencei magyarság szellemi-gazdasági egyesítésében, a magyarságtudat erősítésében jelölt meg, s amelyet Orbán Viktor volt miniszterelnök röviden csak így foglalt össze: "Merjünk magyarok lenni". Nagybányai magyar középiskolás diáklányok FÉLNEK román társaságban magyarságukat elárulni. Tartanak attól, hogy még el is verik őket. Ezt a félelmet úgy látszik genetikailag hordozunk magunkban, ez ijesztő. Ránkfér tehát a biztatás: merjünk (és akarjunk) magyarok lenni. És beszélni KELL Trianonról. Ahogyan 1848-ról is, Nagyenyedről is, a Don-kanyarról is, Recskről is, a Gulágról is, Szárazajtáról is. Meg az aradi Szabadság-szoborról. Csak így, magyarságunk vállalásával oldhatjuk fel Mohácstól, Trianontól eredeztethető görcseinket. /Vásárhelyi D. Miklós: Merni és nyerni. = Bányavidéki Új Szó (Nagybánya), okt. 10./"

"Nagybányán elkészült a város neves szülötte, a középiskola névadója, Németh László mellszobra. A gimnázium által kiírt pályázatot megnyerve Kása Dávid szobrászművész kapott megbízást a mű elkészítésére. A szobor az iskola épületében fog állni. Kása Dávid a márványt választotta. Az alkotó várja, hogy elkészüljön a talapzat, s végre helyére kerüljön a műalkotás. /(déel): Elkészült Németh László szobra! = Bányavidéki Új Szó (Nagybánya), okt. 10./"

"A Madách Irodalmi Társaság szept. 26-án és 27-én tartotta tizenegyedik szimpóziumát. A Balassagyarmat melletti Szügy művelődési házában Andor Csaba elnök nyitotta meg a rendezvényt. Az elnök beszámolt a Társaság éves tevékenységéről, és közölte, az idén első ízben nem kaptak kormánytámogatást. Asztalos Lajos elemezte Neuschloss Károly Marcel, a chilei egyetem tanára által föltehetően az 1940-es, 1950-es években spanyolra ültetett Tragédia-változatot. A megjelentek Balassagyarmaton részt vettek a költő szobránál tartott koszorúzási ünnepségen. Több előadás hangzott el, köztük Kozma Dezsőé (Kolozsvár) A Madách-kultusz kezdetei Erdélyben címmel. Másnap a szimpózium résztvevői a felvidéki Alsósztregovára utaztak és megtekintették a Madách Imre szülőházában berendezett emlékmúzeumot. A szimpózium munkálatai az épületben Madách Tanulmányi Nap címen folytatódtak. Az egyik előadó, Bíró Béla (Sepsiszentgyörgy) Gnosztikus gondolatok a Tragédiában címen beszélt. /Asztalos Lajos: XI. Madách Szimpózium. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 10./"

"Megjelent Sepsiszéki Nagy Balázs Székelyföld falvai a 20. század végén. Udvarhelyszék, Hargita megye /Nap Kiadó, Budapest/ című könyve. Ez a Székelyföld falvainak jelenkori helyzetét bemutató, négykötetesre tervezett könyvsorozat harmadik kötete. A 2000 júniusa és 2002 májusa közötti egyszemélyes terepmunkán alapuló faluleírások 128 udvarhelyszéki településre kalauzolnak el. Sepsiszéki Nagy Balázs a 90-es évek második felében Orbán Balázs leírásának megismétlésére vállalkozott. Könyve az idők múlásával történeti kútfő értékű lesz. Ki tudja, lesz-e még valaki, aki ötven vagy száz év múlva ismét bejárja ezt a vidéket, a Székelyföldet, és mit talál. Mi jellemzi a kötetet? A személyes emberközelség, az élő kapcsolat a tájjal, a településsel, szellemi, gazdasági, polgári vezetőivel, a csordapásztortól a lelkipásztorig. A Sepsiszéki Nagy Balázs így vallott könyvéről, megírásának szükségszerűségéről: "Ez a könyv egy nemzetmentő stratégiának is részét kívánja képezni. Bajban van az erdélyi magyarság, szerintem az egész magyarság, és ahhoz, hogy jövőstratégiát közösen építsünk, szükség van ilyen munkákra. A IV., a marosszéki kötet befejezése után tervezek egy olyan tanulmányt készíteni, amelyet el fogok juttatni felelős magyar politikusokhoz. Vázolnám, mit tehetnénk a gazdaságilag hátrányos helyzetű vidékek megmentéséért. Eszembe jut a Homoródmente, ahol olyan falvak vannak, amelyekben a lakosság átlagos életkora 60 év fölötti. Hogy lehetne megmenteni a magyar jövő számára?" A kötet külön értéke, hogy a faluleírások után a kötetben szereplő, Udvarhelyszékhez kötődő neves személyiségek rövid életrajzai, majd a tájszavak és a rövidítések magyarázatai, végül a magyar-román és román-magyar helységnévtár következik. /Bán Péter: Udvarhelyszék falvai. = Hargita Népe (Csíkszereda), okt. 10./"

"Az RMDSZ heti sajtóértekezletén Markó Béla szövetségi elnök ismertette a sajtó képviselőivel az okt. 11-én Marosvásárhelyen sorra kerülő Szövetségi Képviselők Tanácsának (SZKT) fontosabb napirendi pontjait. Tájékoztatja kollegáit az elmúlt időszak politikai eseményeiről, különös figyelmet szentelve a kormánypárttal való együttműködés kérdésének, az aradi Szabadság-szobor helyreállítása körül kialakult helyzet szemszögéből, amely miatt az SZDP és az RMDSZ közötti viszony megromlott. Ugyanakkor megvitatják a jövő évi helyhatósági választások kérdését, a jelöltállítás alapelveit, illetve kritériumait. Az alkotmánymódosítással kapcsolatos népszavazásról szólva Markó kifejtette, az RMDSZ igyekszik minél hatékonyabb kampányt kifejteni a referendum kedvező kimenetele érdekében. A Szabadság-szoborról az RMDSZ elnöke hangsúlyozta: ez a probléma nem oldódott meg, emiatt romlik a kormánypárttal való viszony. A szobor-vita tulajdonképpen magyarellenes kampány része - fejtette ki az elnök, s az RMDSZ álláspontja szerint elfogadhatatlan az, hogy a kormánypárt kultúrpolitikáját egy olyan valaki irányítsa, mint Adrian Paunescu. Az aradi szobor ügye ártott a román-magyar viszonynak is. Markó Béla a miniszterelnökkel, kormánypárti kollégáival folytatott megbeszélései alkalmával több ízben is kérte azt, hogy Adrian Paunescut vagy állítsák félre, vagy korlátozzák szerepét a párt kultúrpolitikájában, azonban mindig kitérő választ kapott. Pete István szenátor arról mezőgazdasági kerettörvényről szólt, mely átláthatóan meghatározza a mezőgazdasági támogatási rendszerek törvényes kereteit. A Büntetőtörvénykönyv nem felel meg az Európai Unióhoz csatlakozni kívánó állam követelményeinek, ezért új Büntetőtörvénykönyvet dolgoznak ki. /Szobor-vita és romló viszonyok. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 11./"

"Okt. 9-én este Marosvásárhelyen egy rendőrjárőr őrizetbe vette Andrássy Árpádot, a marosludasi RMDSZ elnökét, a Székely Nemzeti Tanács Kezdeményező Testületének tagját és Márton Lajost, a Magyar Polgári Szövetség marosvásárhelyi aktivistáját, akik Marosvásárhely főterén a település Székely Tanácsának okt. 12-i alakuló ülésére hívó plakátokat ragasztottak. Elmondásuk szerint a rendőrjárőr egyik tagja megjegyezte, hogy ez az a plakát, amiről a tegnap a főnök beszélt. Andrássy Árpádot és Márton Lajost több mint egy órán át tartották a rendőrségen, tőlük nyilatkozatot kértek, de ők kijelentették, hogy ezt csak ügyvédjük jelenlétében írják meg, egyébként alapvető emberi jogaikat sértőnek találják a velük szemben alkalmazott eljárást. Jogi képviseletükre Kerekes Károly jogászt, parlamenti képviselőt kérték fel. Miután nem voltak hajlandók nyilatkozatot adni, felvették adataikat és Iacob Vasile rendőrfelügyelő azzal bocsátotta el őket, hogy az eljárást az ügyészség folytatja - olvasható a Magyarok Világszövetsége Erdélyi Társaságának sajtóközleményében. Ugyanezen a napon délelőtt Fodor Imre, Marosvásárhely alpolgármestere Erdőszentgyörgyön vált hasonló incidens alanyává. Markó Béla a Székely Nemzeti Tanács létrehozásával kapcsolatos elképzelésekről szólva megállapította: nem jó megtéveszteni a magyarságot egy olyan kezdeményezéssel, amelynek hangzatos neve ellenére semmi köze az autonómiához, hanem az RMDSZ-szel szembeni alternatív politikai szervezet létrehozására irányul. /Újabb rendőri zaklatás az SZNT KT plakátjai kapcsán. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 11./"

"Önkormányzati konferenciát szervezett okt. 9-én Nagyenyeden, a Dr. Szász Pál Magyar Közösségi Házban a Fehér megyei RMDSZ. A két napirendi pont az alkotmánymódosítás illetve az önkormányzati választások, pontosabban a jelöltállítás alapelvei voltak. Dr. Brendus Gyula és Rácz Levente, a Fehér megyei RMDSZ elnöke kudarcnak ítélte az aradi Szabadság-szobor ügyét. Kiemelték: eljött az idő szakítópróbára bírni a kormánypárttal kötött protokollumot és kérni ennek felbontását. Az új alkotmány előnyeit és az "igen" szavazat szükségességét Varga Attila parlamenti képviselő ecsetelte. /Damó István Péter: Önkormányzati konferencia. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 11./"

"Okt. 2-4. között a magyarországi Csengeren Alma Napokat rendeztek, ahova tíz erdélyi megye (Arad, Bihar, Fehér, Hargita, Maros, Kolozs, Kovászna, Szilágy és Temes) gazdálkodóit és gazdaszervezeteinek képviselőit is meghívták. A legnépesebb küldöttség Marosvásárhely és Kolozsvár környékéről indult. A találkozón részt vett dr. Németh Imre magyar földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter is, aki a jelen és jövő mezőgazdaságáról szólt az EU-s követelmények tükrében. Dr. Solymosi József miniszteri főtanácsos a határon átnyúló agrárkapcsolatokról értekezett. A jelenlévők közül többen is elemezték a határon túli magyar és a magyarországi gazdasági kapcsolatok eddigi eredményeit, illetve hiányosságait. Elhangzott, hogy az EU-ba történő belépés során nagy segítséget jelenthet a magyar tapasztalatok átvétele, testvértelepülési kapcsolatok létesítése, és főleg azoknak gazdasági tartalommal történő feltöltése. /Barazsuly Emil: Határokon átnyúló almatermesztési együttműködés. A terveket valóra kellene váltani. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 11./"

"Okt. 9-én rendezték meg Gyulán a két ország határa menti települések polgármestereinek találkozóját, amely közös zárónyilatkozat elfogadásával fejeződött be. A fő témakör az Arad és Békés megyei határ menti települések idegenforgalmi együttműködése volt. Kreszta Traján, a Magyarországi Románok Országos Önkormányzatának elnöke javasolta az egybegyűlteknek: közös állásfoglalásban kérjék a két ország kormányától, fejlesszék a Battonya-Tornya, Szalonta-Méhkerék, Csanád-Kiszombor határátkelőhelyeket, hogy a 3,5 tonnánál nagyobb tengelysúlyú teherautók is áthaladhassanak ezeken. Ugyanakkor Kreszta hangsúlyozta, a kürtösi vasúti határátkelő mellett közúti átkelőt is nyitni kellene. /(Irházi): Határ menti települések találkozója. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 11./"

"Okt. 10-én ünnepélyes keretek között felavatták Kolozsváron az Unitárius Kollégium új leánybentlakását, amely elsősorban teológus hallgatóknak nyújt otthont az egyetemi tanév ideje alatt. Dr. Szabó Árpád püspök elmondta: történelmi pillanatnak tartotta 2001. szept. 13-át, amikor a középiskolások bentlakása megépült, a teológiai hallgatók számára tervezettet pedig egyenesen álomnak. Köszönetet mondott mindazoknak, akik a 36 egyetemista lánynak a bentlakást elősegítették. Jelen volt a fő támogató Apáczai Közalapítvány kuratóriumának elnöke, König Sándor is. /Szabó Csaba: Felavatták az unitárius lánybentlakást. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 11./"

"1943. márciusában Besztercére telepítettek a Székelyföld különböző falvaiból 32 magyar családot. 1945-ben már szinte mindenkinek új háza volt Besztercén és családonként 10-10 hektár földje. 1945-ben a magukra maradt, csak magyarul tudó székelyek sorsa rosszra fordult. Sorra megfosztották őket földjeiktől. A kommunista időben lassan bontogatni kezdte az állam ezeket a házakat, és voltak olyanok, akik ebbe belepusztultak. A közösség mai napig megtartotta vallását, szokásait, és a 89-es fordulat után földjeiket is visszakapták. Legtöbbjük azonban eladta, mert elöregedett a földművességhez. A puszta föld lassan kezd benépesedni és már nemcsak hétvégén. Besztercén már 60 éve él egy kis székely közösség. /Bencze Anna: Feltámadt a székely vitéz-telep. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 11./"

"A nagyszebeni Magyar Polgári Művelődési Egyesület, a helyi RMDSZ illetve belvárosi római katolikus plébánia rendezésében okt. 11-én helyezik el az egykori ferencrendi tanintézet falára az iskolaalapító Bilinszky Lajosnak emléket állító táblát. Az arcplakett alatt három nyelven olvasható a pápai prelátus, magyar pedagógus és a tanintézet-alapító Bilinszky rövid életrajza. Az ingatlant - amelyben jelenleg két állami líceum működik - nemrégiben kapta vissza a római katolikus egyház, így az emlékjel-állítás többszörösen is szimbolikus a nagyszebeni magyarság számára. - Jelképek egész sorát tudhatjuk magunk mellett itt, az egykori ferencrendi tanintézet környékén - mondta Szombatfalvi Török Ferenc szebeni RMDSZ-elnök -, hiszen az ingatlan közelében van a nemrégiben újrakeresztelt, és most Petőfi Sándor nevét viselő park illetve sétány is. A tábla ugyanannak a Ioan Candea-nak a munkája, aki a jelenleg Bolyán álló, augusztusban avatott Bolyai János mellszobrot is készítette. Az emléktábla-avatás költségeit a római katolikus egyház állja. /Bilinszky-emléktáblát avatnak. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 11./"

"Randolph L. Braham, a New York-i City University professzora /sz. Bukarest,1922. dec. 20./ dési zsidó család második gyermekeként született. A második világháború végén a nagybányai munkaszolgálatos századból menekülve szovjet fogságba esett, majd miután onnan is sikerült megszöknie, Németországba távozott. Egyetemi tanulmányait is ott kezdte meg, de az Egyesült Államokban fejezte be, politikatudományi doktorátussal, 1952-ben. 1956-tól a New York-i City University-n az összehasonlító politikatudomány tanáraként dolgozott, innen vonult nyugdíjba 1992-ben. Azóta professzor emeritusként az egyetem keretében működő Rosenthal Holokausztkutató Intézet igazgatója. Braham professzort világszerte a holokauszt egyik neves tudósaként, a magyar holokauszt egyik fő szakértőjeként ismerik. A magyar és a román zsidó holokausztról több mint hetven könyvet írt, szerkesztett. Szeptember utolsó és október első napjaiban Braham professzor Erdélyben járt. Tibori Szabó Zoltán készített vele interjút. Románia vezetői kijelentették, hogy készek szembenézni a múlttal, készek bevezetni a holokauszt oktatását a középiskolák és a felsőoktatási intézmények tanrendjébe, de ennek nyoma még nem látható. Magyarországon a holokausztot már tanítják az iskolákban. Nem sok olyan ország van a volt szovjet blokkban, amely Magyarországhoz hasonlóan külön napot jelölt ki - április 16-ikát - a holokausztra történő megemlékezésre. A magyar kormányzat nem csupán a volt Páva utcai zsinagógában létrehozandó Holokauszt Múzeum felállítását támogatja, hanem azt a nemzetközi tudományos konferenciát is, amelyet jövő év áprilisában, a holokauszt 60. évfordulóján, Molnár Judit egyetemi tanár és kollégái, a Magyar Auschwitz Alapítvány közreműködésével szerveznek Budapesten. Magyarországon ma már sok holokauszttal kapcsolatos könyv jelenik meg. Braham kiadtam néhány évvel ezelőtt az 1984 és 2000 között ebben a témakörben megjelent könyvek és tanulmányok bibliográfiáját. Az ott szereplő 1500 cím túlnyomó része Magyarországon látott napvilágot, magyarul és más nyelveken. A bukaresti Hasefer Kiadó nemsokára megjelenteti Braham professzor A népirtás politikája című könyvének rövidített változatának román kiadását. Az eredeti kétkötetes kiadást a budapesti Belvárosi Kiadó 1997-ben jelentette meg, ennek rövidített, ugyancsak magyar nyelvű, mintegy 250 oldalas változatát pedig a szintén budapesti Új Mandátum Kiadó készítette el az idén. Utóbbit azzal a céllal adták ki, hogy a magyar középiskolákban és felsőbb oktatási intézményekben tankönyvként használhassák. Ennek a kötetnek a román nyelvű változatát Politica genocidului címen szintén ki fogják adni. A professzor másik terve többkötetes munka, A magyarországi holokauszt földrajzi enciklopédiája, amelyet több mint húsz kollégája közreműködésével készít. A munka az 1941-es népszámlálást alapul véve, a korabeli vármegyék szintjén vizsgálja a zsidóság sorsát. Ezen vármegyék közül néhány ma már nem Magyarországhoz tartozik, hanem az utódállamokban található. Így az egykori észak-erdélyi vármegyék Romániához tartoznak, a felvidékiek Szlovákiában, illetve Ukrajnában vannak, Bácska pedig Szerbia és Montenegro része. Az enciklopédián kívül két másik, egy magyar és egy angol nyelvű köteten is dolgozik. A magyar a Tanulmányok a holokausztról sorozat harmadik kötete, amelyben az egyik tanulmány Csík vármegye zsidóságának történetét mutatja be. A másik, az angol nyelvű, szintén a magyarországi holokauszttal foglalkozik - Studies on the Holocaust in Hungary címmel. /Tibori Szabó Zoltán: Demokráciát nem lehet hazugságokra építeni. Beszélgetés Randolph L. Braham érdemes professzorral, a holokauszt-kutatás jeles tudósával. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 11./"

"A romániai magyarság 1944. évi internálásának gyökerei 1943 nyaráig nyúlnak vissza. Sztálin ugyanis így fogalmazott a Nagy-Britannia kormányához írt levelében 1943. június 7-én: ,,A szovjet kormány úgy véli, hogy azért a fegyveres segítségért, amelyet Magyarország Németországnak nyújtott (...), a felelősséget nemcsak a magyar kormánynak, de kisebb-nagyobb mértékben a magyar népnek is viselnie kell." 1943. december 12-18-án a szovjet-csehszlovák szerződés, valamint a Németországgal és magyarokkal szembeni háború utáni álláspont kialakítása tárgyában Moszkvában Sztálinnal és Vjacseszlav Mihajlovics Molotov külügyi népbiztossal, a későbbi szovjet külügyminiszterrel tárgyalt Eduard Benes száműzetésben levő csehszlovák elnök. Molotov kijelentette: ,,A magyarokat meg kell büntetni." (...) A Benes kezdeményezésére létrejött tárgyalások végkövetkeztetéseit 1943. december 18-án jegyzőkönyvben rögzítették a Kremlben. Úgy vélték: ,,(...) Mindkét fél elismeri, hogy Magyarország nagy felelősséggel tartozik a háborúért (...)", miközben Romániára vonatkozóan azt rögzítették a dokumentumban, hogy ,,(...) a román népet, ellentétben a rendszerrel, amely őt a háborúba bevitte, nem terheli közvetlen felelősség a háborúért". Ugyanakkor 1943-ban Románia még két hadsereggel harcolt szovjet területen a Vörös Hadsereg ellen, viszont Magyarországnak csak megszálló hadosztályai voltak szovjet területen. Ugyanezt a magyarellenes álláspontot fogalmazta meg később, 1944 őszén Romániában a Iuliu Maniu vezette Nemzeti Parasztpárt, valamint a Nemzeti Liberális Párt is. Sajtójukban azt terjesztették, hogy a magyarság kollektíven bűnös, úgy kell elbánni vele, mint bűnös néppel. 1944. augusztus 23-án délután I. Mihály román király elrendelte Ion Antonescu marsallnak és minisztereinek a letartóztatását, 24-re virradó éjszaka pedig megalakult Constantin Sanatescu tábornok első kormánya. A belügyminisztérium augusztus 25-én elrendelte, hogy még aznap tartóztassák le a Német Nemzetiségi Csoport valamennyi vezetőjét, a szász és sváb lakosság ellenállásának megszervezőit, valamint a magyar kisebbség vezetőit; augusztus 27-én pedig a csendőrség főfelügyelősége újabb internálások végrehajtására adott utasítást. 1944. szeptember 12-én a szövetséges erők képviseletében a Szovjetunió, illetve Románia kormányai megkötötték a fegyverszüneti egyezményt. A fegyverszüneti egyezmény aláírását követő első intézkedés az volt, hogy szeptember 15-én a csendőrség főfelügyelősége elrendelte minden magyar és német alattvaló családjával együtt történő internálását a Tg. Jiu-i táborba; a parancs azonban a zsidókra nem vonatkozott. Az észak-erdélyi magyar állampolgárságú, magyar útlevéllel rendelkező magyarokat internálták, az azonos állampolgárságú státusban levő észak-erdélyi román nemzetiségűeket nem. Amikor 1944. november 6-án a lágerek létrehozásáról szóló minisztertanácsi határozat megszületett, például Tg. Jiuban már 4650 internáltat tartottak fogva, a Brassótól nem messze levő barcaföldvári 2-es számú fogolytábor, a hetek múlva haláltáborként elhíresült láger is javában üzemelt. Arad megyében Aradon, Borossebesen, Pankotán, Doroszlófalván és Nagyhalmágyon; Brassó megyében Brassóban, Barcaszentpéteren és Földváron; Bihar megyében Nagyváradon, Belényesen és Kőröstárkányban, továbbá Zsombolyán, Tg. Jiuban, Slobozia Vechen, Ciurelen, Felső-, illetve Alsótömösön, Lugoson, Pitesti-en, Vulkánban, Caracalban stb. hoztak létre, illetve működtetnek tovább internálóközpontokat úgy, hogy gyakorlatilag minden megyében létezett legalább egy, országszerte összesen 36 láger. A Földváron fogva tartottak számáról eltérő adatok léteznek. Niculae Spiroiu volt honvédelmi miniszter közlése szerint a lágerben felületes volt a foglyok nyilvántartása. 1944 októbere és 1945 júliusa között 298 fogoly halt meg a táborban pusztító kiütéses tífuszjárvány idején. A földvári fogolylétszám ennél valószínűleg nagyobb volt, hiszen a lágerből szabadultak között van, aki 8000 fogolyról tesz említést, a korabeli sajtó pedig a földvári haláltáborban sínylődő ,,hatezer magyar hadifogoly és internált" szörnyű sorsát teszi szóvá. A Dolgozók Szava /Sepsiszentgyörgy/ című hetilap egy kiszabadult fogoly vallomásai alapján arról számol be, hogy Földváron 2500-3000 magyar, német, román, szerb és zsidó sínylődik ártatlanul. Elmondása szerint 15 éves gyermekektől aggokig, minden korosztályból vannak foglyok a lágerben. Az összeszedett és előbb a sepsiszentgyörgyi börtönbe zárt székelyek közül ,,sokan úgy szabadultak meg, hogy átállottak románnak. Szabad börzéje működött az átállásnak, s akadtak tényleg olyanok, akik ilyen áron megszabadultak az elhurcolástól. Nagy üzletet bonyolított le Stefanescu nyug.(almazott) járásbíró is, aki kaján örömmel számolgatta az utolsó napok egyikén a Balog-ház kapuja alatt az ilyen módon harácsolt százpengősök tömkelegét, ami mind a szerencsétlen elhurcoltak családtagjainak szája elől elvont pénzecskékből tevődött össze." A fogoly elmondása szerint, mielőtt a lágerbe bevitték, hat könyvbe is bevezették az érkezők adatait, az ő odaérkezésekor pedig a valamikori gyárépület, az iskola, valamint a földbe vájt nyolc lyukban akkor már 2500-3000 fogoly szorongott. Magyarország legtávolabbi vidékeiről állandóan érkeztek az újabb és újabb foglyok, emiatt a földvári tábor annyira túlzsúfolt lett, hogy az internáltak egy részét átvezényelték a szomszédos Lügetre. A foglyok kicsempészett levelek, pontosabban cédulákra írt üzenetek révén kérnek segítséget a külvilágtól, a környékbeli falvak, elsősorban Hidvég lakossága segít rajtuk lehetőségeihez mérten. /Mindez a szerző most megjelent könyvéből: Székely golgota, Kaláka-könyvek, Sepsiszentgyörgy. /Benkő Levente: A tervszerű merénylet. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 11./"

"Okt. 11-én tartották Marosvásárhelyen a Szövetségi Képviselők Tanácsának (SZKT) ülését. A z SZKT-t megelőző okt. 10-i Egyeztető Kerekasztalhoz hasonlóan a plénum is elvetette Eckstein-Kovács Péter szenátornak azt az indítványát, hogy a testület külön napirendi pontként elemezze a Szociáldemokrata Párttal (SZDP) létrejött megállapodást. Markó Béla szövetségi a szekértábor-jelenség kérdéséről kifejtette, megosztottságuk nem újkeletű. . Itt van az ideje, hogy elváljunk egymástól? - tette fel a kérdést a szövetségi elnök. Nincsen - mondotta. A helyzetértékelés különbözik, de a célok ugyanazok, és ezeket a célokat együtt tudják megvalósítani. Markó a megerősödött román nacionalizmusról is szót ejtett, amely az aradi Szabadság-szobor visszahelyezésének betiltásához vezetett. Vannak, akik azt mondják, azonnal szakítani kell. Azonban a szakítás nem használna az RMDSZ-nek, hanem a Nagy-Románia Pártnak (NRP), az ultranacionalistáknak. Markó szerint azáltal, hogy Adrian Nastase miniszterelnök engedett pártja magyarellenes politikusainak, elkövette egyik legnagyobb hibáját, és talán végképp megrontotta az RMDSZ és az SZDP viszonyát. Ennek ellenére Markó Béla még nem javasolja, hogy szakítsanak. A Szabadság-szobor kérdését pedig az együttműködés segítségével kell megpróbálni rendezni. Markó Béla, felszólította a romániai magyar közösséget, hogy menjen el szavazni az alkotmány módosítására. Markó bírálta a Székely Nemzeti Tanács megalakítását. "Micsoda erkölcstelenség azt állítani, hogy ti autonómiát akartok, és mi nem?!" -kérdezte. Az elnöki beszámoló után a több órás vita során alapvetően kétféle álláspont körvonalazódott. A mérsékeltebb politikai álláspontot vallók az alkotmánymódosítás mellett voltak. A székelyföldi mozgalmat népszerűsítő plakátok miatt őrizetbe vett Fodor Imre marosvásárhelyi alpolgármester ügyéről szólva Frunda György kijelentette: Fodor nem követett el törvénytelenséget, de részvétele a mozgalomban erkölcstelen, s az RMDSZ-nek meg kell oldania a Fodor-kérdést is. A belső ellenzék véleményének hangot adó Szilágyi Zsolt Bihar megyei képviselő kifejtette: amikor letették az RMDSZ alapkövét, két alapvető értékre építették fel azt, egyrészt a belső demokráciára, másrészt az egységre. Az elmúlt években azonban a belső demokrácia meglehetősen sokat sérült. Az autonómia megvalósítására jön létre az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) és a Székely Nemzeti Tanács (SZNT), amelyeknek nincs szándékukban indulni a választásokon. Szilágyi hangsúlyozta: az EMNT és az SZNT nem az RMDSZ ellen jött létre, hanem az autonómiáért. Vekov Károly úgy fogalmazott: zsákutcába jutottunk, s az RMDSZ csúcsvezetősége juttatott ide. Itt és most meg kell állni, s ennek a politikának véget kell vetni. A politikus hangsúlyozta: az RMDSZ vezetősége, a szövetséget csődbe vivő oligarchikus csoportja mondjon le, s adja át a helyét a megfelelő erkölcsi értékkel rendelkező személyeknek. Döntöttek az SZKT Állandó Bizottságának a kiegészítéséről is, Kiss Sándor, a Bihar Megyei Tanács alalnöke személyében. Ezt követően a plénum megválasztotta a bizottság négy titkárát is, s ezzel teljessé vált a testület összetétele. Az SZKT közleményt bocsátott ki az aradi Szabadság-szobor ügyében: az együttélés elveinek megsértéseként értékelik azt, hogy a központi hatóságok, az RMDSZ és az SZDP közti megállapodást megszegve megakadályozták az aradi Szabadság-szobor okt. 5-i felállítását. Az RMDSZ ragaszkodik ahhoz, hogy a Szabadság-szobrot az eredetileg kijelölt helyen, a Tűzoltó téren állítsák fel. Az SZKT arra kéri a romániai magyar közösséget, hogy okt. 18-19-én menjen el szavazni, és igent mondjon az alkotmány módosítására. Az SZKT állásfoglalást szavazott meg a különböző politikai szerveződéseket illetően is. Az RMDSZ nem támogatja a különböző néven meghirdetett székely vagy magyar nemzeti tanácsok létrejöttét, mert a kezdeményezők súlyosan félrevezetik a közvéleményt, és megpróbálják megosztani a közösséget. A szövetség helyi, területi és országos tisztségviselői nem vehetnek részt ezekben a testületekben, és azok létrejöttét semmilyen formában sem támogathatják. /Papp Annamária: Nyitottabb RMDSZ-t a jövő évi választásokon. Igen!-t az alkotmány módosítására - Nem!-et a nemzeti tanácsokra! = Szabadság (Kolozsvár), okt. 13./"

"Lakatos Péter, a Partium platform nevében és az aradi Szabadság-szobor kapcsán mondotta, hogy a román nacionalisták nem várt segítséget kaptak attól az Erdélyi Nemzeti Tanács nevét lejárató, farizeus ügyvivő asztaltársaságától, mely a Medgyessy-Nastase találkozó előestéjén nyílt levelet írt. Kónya-Hamar Sándor így fogalmazott: a protokollum mindig azok között köttetik, akik nem hajlandók egymást vállalni. Ilyen vagy olyan megfogalmazások bekerülnek a papírba, melyekből megvalósul valami, aztán azt keservesen védeni is kell. A Székely Nemzeti Tanács plakát-ügyében, sokkal keményebben föl kellett volna lépni, nem elég rendőri túlkapásról beszélni. Borboly Csaba, az Új Erő Platform képviseletében kérdezett: azok, akik úgy hiszik, hogy nincs helyük a mostani RMDSZ-ben, megtagadják a szatmári kongresszus határozatait? Kelemen Kálmán, a Kereszténydemokrata platform elnöke arról szólt, hogy az RMDSZ-ben egyesek szeretnének tulipán-bárók, tulipán-hercegek lenni. Évek óta folyik és sokan türelmesen tűrték azt a kettőséget és azoknak a kettőségét, akik belül úgy játszottak, mintha kívül lennének, kívül úgy, mintha belül lennének, és megint egy harmadik változatra gondoltak. A kérdés az, hogy a Nemzeti Tanács szervezők rendelkeznek-e olyan elszántsággal, mint annak idején a román memorandisták? Ha igen, a történelemben nincs megtiltva senkinek, hogy vértanúvá váljék. Verestóy Attila a Székelyföld platform nevében leszögezte: az egységbe nem lehet mindenkit belezsúfolni. Aki nincs ellenünk, az még velünk lehet, de fogjuk fel, hogy aki ellenünk van, az nincs velünk. Kelemen Atilla, Novum Forum platformvezető, aki szeptember első napjaiban részt vett az Európa Tanács ülésén, elmondta, hogy ott Nastase az első kérdést Eörsi Mátyás liberális képviselőtől kapta, s az ez volt: Miért nem állhat a Szabadság-szobor? Szerinte az RMDSZ ezt a kérdést is meg fogja oldani. Winkler Gyula, a Szórvány platform nevében úgy vélekedett, el kell érni, hogy a jövő évre is minél többet bevihessenek a költségvetésbe azokból az igényekből, melyeket a helyi önkormányzatok az RMDSZ felé megfogalmaztak. Takács Csaba ügyvezető elnök kérte: azokkal az RMDSZ tisztségviselőkkel szemben, akik kétkulacsos politikát folytatnak, a szövetség határozottan alkalmazza saját alapszabályzatát. Rengeteg hozzászóló volt.Nagy Benedek: Cinikus, piszkos játék folyik a Székelyföldön és a székelységgel, visszaélnek temperamentumával, politikai tájékozottsági szintjével. /(Bögözi Attila): SZKT Marosvásárhelyen. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 13./"

"Romhányi András, a Magyar Művelődési Intézet Határon Túli Magyarok Osztályának vezetője rámutatott arra, hogy Magyarországon hagyománya van a közművelődési szakemberképzésnek, Romániában ez még nem működik. Okt. 17-én - a Magyar Művelődési Intézet és a Human Reform Alapítvány szervezésében - Székelyudvarhelyen induló alapképzés áttörést jelent e téren, Kárpát-medence-szinten ez lesz az első. A képzés Romániában államilag elismert, akkreditált középfokú szakképesítést nyújt. Elnevezése: Kulturális (közművelődési) programigazgató. A képzést sikeresen elvégzők Romániában elismert szakképzési bizonyítványt kapnak. A Magyar Művelődési Intézet és a Magyar Kollégium évek óta nagy sikerrel rendezi meg a Civil Akadémia képzéssorozatot. Ezen a kisebbségben élő magyarság kulturális civil szervezeteinek vezetői vesznek részt. Ugyanezen két szervezet idén már harmadik alkalommal szervezte meg a Budakalászi Találkozót, mely mintegy nyolcvan, kisebbségben élő magyar kulturális civil szervezet képviselőjének tanácskozása. A most induló közművelődési képzésre megnyerték a legjobb romániai, illetve magyarországi oktatókat. Köztük van Dáné Tibor Kálmán (ENT), Demeter Gyöngyvér (Sapientia EMTE), dr. Kolumbán Gábor (Sapientia EMTE), dr. Kötő József (EMKE) és Pillich László (Heltai Alapítvány). Siker esetén jövőre újabb képzéseket indítanak, nemcsak Romániában, de Felvidéken és Délvidéken, később Kárpátalján is. /Guther M. Ilona: Közművelődési szakemberképzés indul Erdélyben. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 13./"