Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990–2017
névmutató
a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z
intézmény
0 1 2 3 4 5 6 7 8 9 a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z
helyszín
a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z
Zöld Mihály
70670 tétel
2003. augusztus 19.
"Aug. 16-án Bólyán felavatták Bolyai János matematikus szobrát, Ioan Candea nagyszebeni szobrászművész alkotását. Az avatáson a település román és német lakói is részt vettek. A Bolyai-szobor avatóján tartott beszédekben elhangzott: a matematikus szobra a tudás és egymás megbecsülésének jelképe lehet. A rendezvényen Kötő József EMKE-elnök kifejtette: a Bolyai-szobor "a kultúra mementója", amely lehetővé teszi a fejlődést. Szombathfalvi-Török Ferenc, a Szeben megyei RMDSZ elnöke elmondta: a szoborállítás ötlete a tavalyi Bolyai-ünnepségek kapcsán született, de pénz hiányában a műalkotás csak most készülhetett el. A szoborállításhoz szükséges pénzösszeget a Szeben megyei önkormányzat biztosította. A Bolyai-emlékszoba létrehozása óta számtalan belföldi és határon túlról érkező turista, matematikus, kutató, diák látogatott el Bolyára. A szoboravató előtt átadták a bólyai római katolikus felekezeti iskola felújított épületét. /Antal Erika: Bolyai-szobrot avattak Bólyán. = Krónika (Kolozsvár), aug. 18./A fő szervező, a Szeben megyei RMDSZ elnöke, Szombatfalvi Török Ferenc szerint talán ez az egyetlen olyan magyar vonatkozású szobor Romániában, amely - az 1989-es események után állami pénzből készült. A 600 lelkes Bólya faluban mindössze nyolcvanan magyarok, ők is vegyes házasságban élnek, kivéve egy idős házaspárt. Bolyai János ifjúkorában sok időt töltött Bólyán. Emlékét tavaly óta a katolikus templom udvarán levő plébánia épületben berendezett Bolyai-emlékszoba is őrzi. A világhírű matematikusokra sokan emlékeztek a szoboravató alkalmával, többek között dr. Kiss Elemér akadémikus, a ma élő talán legjelesebb marosvásárhelyi Bolyai-kutató; Szombatfalvi Török Ferenc, a szoborállítás ötletgazdája; valamint Gheorghe Giurgiu, a Szeben Megyei tanács alelnöke. Ioan Anghelina polgármester beszédében kijelentette, felemelő érzés, hogy "egy román népből vétetett matematikus ilyen nagy tudós lett"... Döbbenetes volt a marosvásárhelyi népes küldöttség tagjai számára (közöttük a Sapientia Erdélyi Tudományegyetem matematikusai; Csegzi Sándor marosvásárhelyi alpolgármester; Székely Emese, a marosvásárhelyi Református Kollégium igazgatója; Horváth Gabriella tanárnő, a Bolyai Farkas Líceum aligazgatója; dr. Weszely Tibor, a másik jeles Bolyai-kutató és sokan mások) az, hogy a szoboravatás előtt, és közvetlenül utána tendenciózusan, fülsiketítően a legradikálisabb, magyarellenes román dalokat (pl. a "Noi suntem romani" címűt) harsogták a hangszórók. Kérdésemre, hogy miért volt erre szükség, a Szeben megyei RMDSZ-elnök ennyit mondott: a faluval el kell fogadtatni azt, hogy ez az emlékmű elsősorban az övék. /(Máthé Éva): Bolyai János-szobrot avattak Bólyán. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 19./"
2003. augusztus 19.
"Államfőként aug. 19-én harmadszor utazik Pekingbe Ion Iliescu elnök, hiszen 1991-ben és 1994-ben, előző mandátuma idején is tett látogatást a kínai fővárosban - de régebbi emlékeket is felidézhet. Ami a román-kínai politikai kapcsolatokat illeti, sikerrel túlélték mind Mao halálát, mind Ceausescu. Az 1989-es Tienanmen-téri események után több kelet-európai ország alaposan lehűtötte kapcsolatait Pekinggel, de nem Románia. Ion Iliescu egyike volt a kevés államfőnek, aki már 1991-ben, majd 1994-ben is ellátogatott Kínába. 1994-ben Li Peng kínai miniszterelnök Bukarestben fejtette ki az átalakult kelet-európai országokkal kapcsolatos kínai politika négy elvét, nevezetesen: Peking tiszteletben tartja minden ország népének választását, és nem avatkozik be más országok belügyeibe; a hagyományos barátság folytatása és a békében való együttélés; a kölcsönösen előnyös együttműködés fejlesztése; a viták békés megoldásának, a regionális stabilitásnak a támogatása. Csiang Cö-min kínai párt- és államelnök 1996-ban járt Romániában, mai utóda, Hu Csin-tao alelnökként már 1995-ben látogatást tett Bukarestben. Adrian Nastase kormányfő tavaly júniusban, majd idén tavasszal, éppen a SARS-járvány legveszélyesebb időszakában járt Pekingben. A kétoldalú forgalom két évtized alatt töredékére csökkent, 1999-ben 191 millió dollárt tett ki. 2000-ben ez a szám 298 millió dollárra emelkedett, már ötezer kínai tulajdonú cég működött Romániában, igaz, összesen csak 41 millió dollár alaptőkével. /Baracs Dénes: Iliescu (újra) Pekingben. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 19./"
2003. augusztus 19.
"Iliescu államelnök nemrég botrányos történetbe keveredett a második világháború éveiben lezajlott zsidóüldözés félreértékelése miatt. Szakács János háború utáni, romániai román és magyar nyelvű újságokból idézett, ahol még megírták a románok szörnyű vérengzéseit. Többel között: Isopescu volt transznisztriai prefektus kivitetett 5000 zsidót a mezőre, ahol bunkósbotokkal agyonverték őket. Besszarábiában a hatóságok bevonulásával megkezdődött a elfoglalt területek románosítása, a helyi mintagazdaságot "Antonescu Marsall Mintagazdaság"-nak nevezték el. A mintagazdaságban emberhúst sütöttek. 1945-ben, a háborús bűnösök tárgyalásának első napján 28 ezer ártatlanul lekaszabolt ember életéről kell számot adnia az elsőrendű vádlottnak. Elismerte, hogy 28 ezer embert felakasztatott. Iliescu csendőrtábornok, mint a transznisztriai csendőrség vezérfelügyelője, zsidókat lövetett agyon. Pop Leonida ezredes berezovkai megyefőnök főszórakozása az volt, hogy célba lövöldözött a deportáltakra. Hergheliu Aurel és Ursuleanu Octavian csendőrőrmesterek deportáltakat végeztek ki. Terteleanu Dumitru csendőrőrmester fosztogatta, bántalmazta, majd kivégezte a deportáltakat. A 313.655 deportált közül több mint 250.000 eltűnt a gyűjtőtáborokban. Constantinescu tábornok azzal dicsekedett, hogy őmaga 80.000 zsidót pusztított el. Ion Antonescu marsall irányította a tömegmészárlásokat. Mindezek után ma már azt állítják, hogy Romániában nem is volt holokauszt. Holokauszt-szindróma. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 19./"
2003. augusztus 19.
"Frunda György RMDSZ-szenátor irreálisnak nevezte a Magyarok Világszövetsége (MVSZ) elképzelését, az általuk elindított aláírás-gyűjtési akciót, amelynek célja a kettős állampolgárság kérése az erdélyi magyarok számára. "Tudtommal az ötletet Orbán Viktor volt miniszterelnök indította útjára még a Fidesz hatalomra kerülése előtt. Most, hogy a párt ellenzékbe szorult, újból előkerült a téma, mely sokakban szimpátiát vált ki, de nehezen valósítható meg" - nyilatkozta Frunda. Véleménye szerint Patrubány Miklós MVSZ-elnök kezdeményezését a "választások kontextusában" kell értelmezni. "Ez egy olyan kártya, amellyel politikailag csak nyerni lehet" - állapította meg a szenátor, aki anakronikusnak ítéli a célkitűzést, mivel az európai uniós törekvések az európai állampolgárság felé vezetnek, nem pedig a kettős állampolgárság felé. "Nem vetem el indulásból a kettős állampolgárság ötletét, de elemezni kellene a kérdést. Mi már tárgyaltunk róla a Szövetségi Képviselők Tanácsán (SZKT). Figyelembe kéne venni, hogy az olyan országok esetében, amelyek az EU tagjává válnak, már fölösleges ezt a problémát terítékre hozni. Ugyanakkor akadnak olyan államok is, ahol számottevő a magyar kisebbség, és amelyek nem kerülnek be az Unióba, ezért az embereknek vízumra lesz szükségük" - fejtette ki Frunda György. /S. É.: "Irreális" elképzelés. Frunda György a kettős állampolgárságról. = Krónika (Kolozsvár), aug. 19./"
2003. augusztus 19.
"Több erdélyi magyar polgári szervezet adott ki az elmúlt napokban olyan nyilatkozatot, amelyben egybehangzóan üdvözlik a vajdasági magyar pártok kezdeményezését a magyar állampolgárság megszerzésének kiterjesztésére vonatkozóan. Így például az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács Kezdeményező Testülete, a Székely Nemzeti Tanács Kezdeményező Testülete, a Reform Mozgalom, a hivatalosan bejegyzett, nagyváradi székhelyű Magyar Polgári Egyesület megkerülhetetlennek látják a magyar állampolgársági jog kiterjesztéséről szóló különböző álláspontok egyeztetését, ezért kezdeményezik egy tanácskozás összehívását a Kárpát-medence magyar civil és politikai szervezeteinek, valamint a történelmi egyházaink elöljáróinak részvételével. Eddig tételesen csak a Székely Nemzeti Tanács Kezdeményező Testületének nyilatkozata tartalmazza azt az igényt, hogy az erdélyi magyaroknak alanyi jogon adassék meg a magyar állam részéről az állampolgárság, ugyanakkor az RMDSZ semminemű hivatalos közleményt nem adott ki e témában. Csupán a párt egyes reprezentánsai nyilatkoztak úgy a sajtónak, hogy nem ellenzik, sőt támogathatónak látják a határon túliak ezen igényét. Kovács László magyar külügyminiszter - aki szocialista pártelnökként korábban 23 millió román vendégmunkással riogatta a magyar szavazókat a státustörvény vitájában - a múlt az egyik balliberális lapnak nyilatkozva infantilizmussal vádolta a Délvidékről indult kezdeményezést, majd pedig a magyarországi társadalombiztosítási rendszer összeomlásával riogatta a választókat, amely rendszerre szerinte "rászabadulnának" a magyar állampolgárságot is megszerző határon túliak. Az ellenzék éles bírálatokat fogalmazott meg a budapesti kormányoldalon tapasztalható nemzetpolitikai rövidlátással, a sorozatos kommunikációs baklövésektől kísért hátráló magatartással szemben. /Kovács László megint riogatja a magyar választókat. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), aug. 19./"
2003. augusztus 19.
"Kovács László külügyminiszter a kettős állampolgárságot az Erdélyi Riportban (aug. 14.) ,,gyermeteg elképzelésnek" minősítette, azt, hogy ,,egyetlen döntéssel több százezres vagy milliós magyar közösségek együtt" válhatnak magyar állampolgárrá. A gyermeteg elképzelésről csak annyit: a német állampolgársági törvény szerint igenis származás alapján ítélik oda azt a pályázóknak, a portugálok is megadják a kettős állampolgárságot a braziloknak, az itt ismertetett román törvény is gyakorlatilag nyelvismeret alapján ítéli oda a moldován románoknak e jogot, s mindenik esetben százezres, sőt milliós tömegekről van szó. Kovács hozzátette: ,,Ha az állampolgárság egyszeri döntéssel nagy tömegekre vonatkozna, katasztrofális helyzetet idézne elő. (...) Ez azt jelentené, hogy mintegy hárommillió embernek kellene biztosítanunk mindazokat az ellátásokat, melyek Magyarországon állampolgári jogon járnak. Gondolkoznak azon azok, akik a határon túl vagy innen feszegetik ezt, hogy mit jelentene ez a magyarországi egészségügynek, a szociális ellátásnak?" Kovács itt tehát mintha visszatérne a választások idején hangoztatott érvhez: akkor 23 millió román munkavállaló beözönlésével riogatott pártja, most az orvosi, társadalombiztosítási alapokat félti a határon túli magyaroktól. Holott se ezekhez való hozzáférést, se például a szavazati jogot nem jelentené automatikusan a kettős állampolgárság megadása. /(b. kovács): A kettős állampolgárságról: Katasztrófával riogatnak (Egy kevéssé elegáns gesztusról). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 19./"
2003. augusztus 19.
"Szilágyi Zsolt képviselő becslése szerint a román állampolgárságot is elnyert moldován románok száma elérheti az egymilliót. De ha csupán pár százezerről lenne szó, azaz a Pruton túli nemzetrész kb. háromötödéről-harmadáról, akkor is felmérhetjük: milyen tragikus baklövés, mekkora csapás ránk nézve, hogy a határon túli magyar kisebbségek ügye a belpolitikai csatározások eszközévé lett, írta B. Kovács István. A moldáviaiak java része a kedvezménytörvény juttatásainál sokkal többet megkapott anélkül, hogy bárki bármilyen kifogást emelt volna ellene. Mi több, egészen a minap elfogadott engedélyező szabályozásig a Moldáviai Köztársaság törvényei tiltották a második állampolgárság felvételét, de ez sem jelentett akadályt annak tömegessé válásában. Románia úgyszólván segítségére sietett azoknak, mintegy kedvükben járva, akik a román állampolgárságot is fel kívánták venni: az iratokat a határ menti hivatalokban is be lehetett adni, s a kéréseket kellő diszkrécióval kezelte az állam.E folyamatot nagyban serkentette a román állampolgársági törvény, melynek 1991-ben elfogadott korábbi változata, idevágó paragrafusa hangzik emígyen: ,,Azok a volt román állampolgárok és másodfokig terjedő leszármazottaik, akik 1989. december 22. előtt nekik fel nem róható okokból veszítették el román állampolgárságukat, vagy akaratukon kívül vonták azt meg tőlük, kérésre visszakaphatják a román állampolgárságot. Emellett megőrizhetik az idegen állampolgárságot, és megőrizhetik külföldi állandó lakhelyüket, vagy áthelyezhetik azt Romániába." Azaz vonatkozik ez mindazokra, akik 1918 és 1940 közt román alattvalók voltak. Kiemelendő, hogy mindezért a kérelmezőnek egy banit sem kell fizetnie. S most tessék felidézni, amit a vajdaságiak hasonló igényére a magyar külügy egy államtitkára felelt: országa nem követhet el etnikai diszkriminációt külföldi polgárok közt! /B. Kovács András: A kettős állampolgárságról: A kettős állampolgárság szomorú vígjátéka. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 19./"
2003. augusztus 19.
"A közigazgatási törvény immár két éve lehetővé tette a magyar nyelv használatát azokban az önkormányzati testületekben, amelyekben a tanácsosok több mint egyharmada magyar nemzetiségű, ennek ellenére ezzel a joggal csak a színmagyar települések tanácsosai élnek. A vegyes lakosságú települések magyar tanácsosainak többsége ódzkodik az anyanyelvhasználattól. Egyesek a tolmácsolás költségeire, mások az időveszteségre hivatkozva mondtak le a magyar megszólalásról. Markó Béla RMDSZ-elnök viszont úgy véli: élni kell a kiharcolt joggal.Szatmárnémeti "Szimbolikus esetekben tartjuk indokoltnak a magyar nyelv használatát a szatmárnémeti tanács ülésein. Erre már volt is példa, ünnepélyesebb alkalmakkor voltak felszólalások magyar nyelven is" - jelentette ki Ilyés Gyula, a város alpolgármestere. Ilyés nem tartja indokoltnak a magyar nyelv használatát a határozattervezetek megvitatásakor. "Engem személy szerint zavarna, ha arra kellene várnom, hogy valaki minden mondatomat lefordítsa. Ráadásul legfeljebb a Hivatalos Közlöny fordítói ismerik kellőképpen magyarul azt a jogi nyelvezetet, amelyen a határozattervezeteket meg kell szövegezni" - jelentette ki Ilyés. A 25 tagú testületben 11 tanácsos magyar. A Szatmár megyei tanácsban is hasonló a helyzet, bár a tanácsosok számaránya alapján használhatnák a magyar nyelvet, erre csak kivételes esetekben kerül sor.Ilyés, aki az RMDSZ megyei elnöki tisztségét is betölti, elmondta, a megyében nem készítettek statisztikát arról, hogy melyik településen használják a magyar nyelvet tanácsüléseken. "A csak magyarok által lakott településeken természetes a magyar nyelv használata, ez már korábban is gyakorlattá vált" - jelentette ki Ilyés. Nagyszalonta A hajdúváros önkormányzati képviselői közül elsőként Mikló Ferenc tiszteletes szólalt fel anyanyelvén, a testület egyik tavalyelőtti ülésén. Mikló Ferenc előbb magyarul, majd románul adta elő mondandóját, mire az egyik kormánypárti tanácsos megjegyezte, hogy a törvény fordított sorrendet ír elő. A szalontai tanácsüléseken annak ellenére sem lett bevett gyakorlat a magyar nyelvű megszólalás, hogy az önkormányzati képviselők kétharmada magyar, s egyikük-másikuk igencsak töri a román nyelvet. Tódor Albert polgármester néhányszor maga vállalta a tolmács szerepét, majd hozzáteszi: "Röhej az egész." Illyés Lajos, az RMDSZ-frakció szóvivője úgy látja, a polgármester és a polgármesteri hivatal hanyagsága miatt nem szólhatnak anyanyelvükön a tanácsüléseken a magyar önkormányzati képviselők.Sepsiszentgyörgy Háromszéken a többségi magyar lakosság arányának tükrében nem kellett volna gondot okoznia az anyanyelvhasználatnak a tanácsüléseken, ám az elmúlt két évben több vitát kavart a téma. A sepsiszentgyörgyi tanács például elindította a testvérváros Ferencvárostól ajándékba kapott tolmácsgépet, ám a három román önkormányzati képviselő visszautasította a fülhallgatók használatát. Nem voltak hajlandóak érdemben részt venni az üléseken, nem értették a magyarul elhangzó szövegeket, és minden esetben a határozatok ellen szavaztak. Végül majdnem két év elteltével született meg a kompromisszum, a három román tanácsosnak kis hangfalakon hangosítják ki a tolmács fordítását, ha pedig közülük kerül ki a gyűlésvezető, románul zajlik a soros ülés, ám a magyar tanácsosok magyarul mondják el felszólalásukat.A megyei tanácsban a törvény életbelépése óta kétnyelvűen zajlanak az ülések. A határozatokat románul és magyarul egyaránt felolvassák, és a magyar hozzászólók is elmondják mindkét nyelven mondanivalójukat. Gondot okoz a szövegek fordítása, sok esetben helytelenül, bikkfanyelven hangzanak a határozatok. Kovászna Kovászna város lakosságának 68 százaléka magyar, a tanácsülések a mai napig románul zajlanak. Hosszas viták és egyeztetések után tavaly tavasszal született egy határozat, amely szerint a magyar tanácsosok magyarul is felszólalhatnak, és tolmács fordítja románra hozzászólásukat. Öt tanácsülés után azonban visszatért a régi rend, így ma csak akkor hangzik el magyar szó a kovásznai tanácsban, ha egy-egy képviselőnek eszébe jut anyanyelvén hozzászólni, és ugyancsak ő fordítja románra mondanivalóját. A kovásznai városháza rugalmasan kezeli az értesítők kétnyelvűségét is. Alkalmanként kiadnak magyar értesítőt is a tanácsülés aktuális napirendi pontjaival, de van, amikor csak románul értesítik a képviselőket.Székelyudvarhelyen a helyi tanács minden tagja, a polgármester és a városházi alkalmazottak túlnyomó többsége magyar anyanyelvű, vagy folyékonyan beszél magyarul. Ennek köszönhetően már az önkormányzati törvény életbelépése előtt is magyarul folytak az ülések munkálatai, az itt hozott határozatokat pedig - akárcsak most - románul fogalmazták meg. Már első mandátuma idején Szász Jenő polgármester bevezette az elektronikus ülésvezető berendezés használatát, és azóta - a nagyobb hitelesség kedvéért - a jegyzőkönyv hangfelvétel alapján készül. A 95 százalékban magyarok lakta település önkormányzati testületének nincsen román anyanyelvű tagja, így szinkronfordításra nem mutatkozott igény. Előfordul, hogy a testület RMDSZ-es frakciója és a független polgármester között elmérgesedett politikai viták rábírják Mircea Dusát, a megye prefektusát az udvarhelyi tanács egyes ülésein való részvételre - ilyenkor mindenki megpróbál románul fogalmazni. Zavaró viszont, hogy a magyarul folytatott viták során a székely városatyák román közigazgatási kifejezéseket udvarhelyszéki tájszólással, különösebb magyarítás nélkül használnak. "A komiszió elolvasta az amplaszamentről szóló anekszát, és hozott egy decsíziót" - hangzott el.Szováta Maros megye városai közül a törvény mindössze Marosvásárhelyen és Szovátán teszi lehetővé az anyanyelv használatát. Míg az etnikai összetétel rendkívül egyszerűvé teszi a helyzetet a fürdővárosban, a megyeszékhelyi önkormányzatban többször is ajtócsapkodással végződő kirohanásokat váltott ki a törvény érvényesítése. Szovátán a 19 tanácsos mindegyike magyar nemzetiségű, az önkormányzati ülések magyar nyelven folynak. Hegyi Mihály szovátai alpolgármester elmondta, hogy a határozattervezeteket két nyelven ismertetik, a vita viszont magyarul folyik. "Abban az esetben, ha a teremben románok is tartózkodnak, lefordítjuk az elhangzottakat. Határozataink is mindkét nyelven napvilágot látnak a hivatal által kiadott Szovátai Hírmondó című, havonta megjelenő lapunkban" - nyilatkozta Hegyi.Marosvásárhely Vásárhelyen eddig jóformán csak Ráduly Levente élt az anyanyelv-használati joggal, ami kezdetben a kisebbségben lévő román tanácsosok egy részének felháborodását váltotta ki. Az egységpárti Mircea Stefanovici többször is kirohant a teremből, becsapva maga mögött az ajtót. Példáját időnként a PRM tagjai is követték. Szintén Ráduly az, aki több ízben is szorgalmazta a már szinte két éve megszavazott, de a mai napig is "várakozó listán" szereplő fordítógép beszerzését. Az RMDSZ frakcióvezető-helyettese, Kolozsváry Zoltán kijelentette, hogy ő soha nem fog magyarul beszélni a tanácsüléseken. Operativitás szempontjából Fodor Imre alpolgármester is indokolatlannak tartja az állandó kétnyelvűséget. "Vannak olyan dolgok, amit magyarul kell elmondani, de nem mindent. Az átlagos harminc napirendi pont nem is teszi lehetővé, hogy beférjünk az időbe" - állítja Fodor. A volt polgármester viszont azt sérelmezi, hogy utódja leszűkítette az anyanyelv-használatot a hivatalban. /Ódzkodnak az anyanyelvhasználattól. = Krónika (Kolozsvár), aug. 19./"
2003. augusztus 19.
"Az idei Tusványoson mutatták be a nagyközönségnek a szerzők-szerkesztők, Bakk Miklós és Bodó Barna a temesvári székhelyű Szórvány Alapítvány kiadásában megjelent kötetet, a Státusdiskurzust. A szöveggyűjtemény fele részben a két politológus-közírónak a kedvezménytörvényről írott dolgozatait (négy politikai elemzést és két szociológiai tanulmányt) tartalmazza, amelyek - az előszóíró Marius Cosmeanu szerint - megpróbálják megtalálni "a törvény okainak, értelmezésének és hatásának összefüggéseit abban a térségben, amelyre vonatkozik, különös tekintettel az erdélyi magyarságot illető szempontokra". A kötet második felében egy kronológiai összeállítást találunk A státustörvény a román-magyar kapcsolatokban címmel, továbbá A. Gergely András utószavát és Szász Alpár Zoltán román, illetve angol nyelvű "diskurzus-bemutatóját". /Státusdiskurzus. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), aug. 19./"
2003. augusztus 19.
"Balogh Béla lelkipásztor Balla Tünde újságíróhoz írt nyílt levelében elmondta, hogy országos lelkészi fórumon vett részt idén áprilisban Nagyváradon. A két püspök is tartott beszámolót."Tőkés László úr a tavaly megrendezett Református Világszövetségi gyűlés magyar kormánytámogatásával kapcsolatosan magyarázta a bizonyítványát." 320 millió forintot emlegetett, majd a nagyváradi püspök 240 millió forintnál állapodott meg. Egy héttel később Bálint-Pataki József - Gyarmath János főszerkesztő kérdéseire válaszolva -10 százalékos elszámolási hiányról nyilatkozott a magyarországi támogatás kapcsán (RMSZ, 2003. máj.1.). Hermann János főtanácsos, aki a nagyváradi pénzügyeket irányítja, azt nyilatkozta az Erdélyi Riportnak ("Egy támogatás utóélete" - 2003. jún. 26.), hogy fogalma sem volt arról, hogy 2003. áprilisa után még volt elszámolnivalója a Határon Túli Magyarok Hivatala felé. Ő visszaforgatta a prémiumként felvett 150 millió lejt. Balogh ironikusan írta: a betöréseket mind elhisszük a messziről jött tanácsos úrnak. Egyeseknek érdekük fűződött bizonyos számlák eltüntetéséhez. Balogh azt állította, hogy egy lelkipásztornak 230 millió lejes juttatásról kellett papírt aláírnia ahhoz, hogy a markába számoljanak egy 200 millió lej alatti összeget. Balogh továbbment: az elszámolt üzemanyagköltség elég lett volna a földgolyó többszöri megkerüléséhez. /Balogh Béla lelkipásztor: Nyílt levél Balla Tünde részére. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 19./"
2003. augusztus 19.
"A marosvásárhelyi Bod Péter Diakóniai Központ volt a házigazdája annak a háromnapos audiovizuális szakképzésnek, amelyet a Magyar Újságírók Romániai Egyesülete (MÚRE) a Magyar Rádióval és a Román Rádiótársasággal közösen szervezett a múlt hét végén. Karácsonyi Zsigmond, a MÚRE ügyvezető elnöke hangsúlyozta: szorgalmazni fogják a hasonló rendezvényeket, hiszen eljött a professzionalizmus ideje. Bár van már egyetemi szakképzés, de a gyakorlati képzés hiányos. Xántus Gábor, a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetemen ősszel induló vizuális média szak tanára átfogó képet nyújtott a tévés szakképzésről. Nagy volt a jelentkezés, hiszen 80 személyből választottak ki 20-at. Erdélyben a MÚRE nyilvántartása szerint 59 televíziós műhely működik. Ezek helyi, de akár országos, sőt a Duna TV révén világszinten is sugároznak anyagokat. Az elmúlt években a budapesti filmművészeti főiskola keretében működtetett Bolyai osztályra határon túliak jelentkeztek. Ezek közül sokan kint maradtak, mások pedig oklevelüket azóta sem tudták elismertetni. A megnyitó utáni szakmai tanácskozáson, illetve műhelyfoglalkozáson a rádiós hír- és a járulékos hírműfajok szerkesztéséről, a televíziós tudósításokról a szakszerű műsorvezetésről, az audiovizuális kifejezésmódról, beszédtechnikáról volt szó. Részt vett több mint 20, erdélyi magyar audiovizuális médiában dolgozó munkatárs. /v. gy.: Médianapok Marosvásárhelyen. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 19./"
2003. augusztus 19.
"A hét végén újra egybegyűltek a történelmi családok leszármazottai Gernyeszegen, a nyolcadik Castellum-találkozón. 1993-ban született az ötlet, hogy az egykori erdélyi arisztokráciához, valamint más nemesi rétegekhez tartozók, leszármazottak újra találkozhassanak, felvegyék egymással a rég megszakadt kapcsolatokat. Papp László, akkori nagyenyedi plébános kezdeményezésére alakult az alapítvány, melyet csak 1999-ben sikerült bejegyeztetni. A szervezet időközben, Papp László áthelyezését követően Marosvásárhelyre költözött. Csató Béla római katolikus főesperes a Deus Providebit Házban, Szász Zoltán református esperes a Szabadi úti gyülekezeti házban biztosít helyet az alapítványi gyűléseknek. A Castellum aktív szereplője az erdélyi irodalmi életnek, rendszeres tevékenységéhez tartoznak a negyedévenkénti teadélutánok, valamint az évenkénti két irodalmi est szervezése, amelyen történelmi családokból származó írók monográfiás bemutatását hallhatja a nagyközönség. Bánffy Miklós, Kemény János, Wass Albert, Vita Zsigmond, Kemény Zsigmond, Jósika Miklós életrajzát követően a közeljövőben az erdélyi emlékírók következnek. Van még erő az arisztokráciában, létezik még cselekvő lendület a nemességben. Vannak, akik már elkezdtek gazdálkodni nehezen visszaszerzett földjeiken, pl. Apor Csaba, mások, mint Kálnoky Tibor, hazajöttek. Kálnoky elmondta, nyolc évig perelték vissza földjeiket és a kastélyukat. Most restaurálják a kastélyt és visszakaptak néhányat a miklósvári házak közül is, itt vendégfogadót rendeztek be. Amerikai állampolgáro k, de itt rátalált a gyökereire, hazajött. Hitnek kell lennie és hazaszeretetnek, vallja. /Nagy Botond: Romos kastélyok, éledő nemesség. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 19./"
2003. augusztus 19.
"Évről évre egyre többen gyűlnek össze Kibéden, hogy Madaras Gáborra és Kibédi Seprődi Jánosra emlékezzenek. Az aug. 17-én, vasárnap megtartott ünnepség istentisztelettel kezdődött a kibédi református templomban, majd Madaras Gáborról Kacsó Ildikó, a Marosvásárhelyi Rádió munkatársa emlékezett, Seprődi Jánost pedig Borbély Emma, a Kibédi Seprődi János Művelődési Egyesület elnöke méltatta. A Magyarország Felfedezői Egyesület Kibédi Mátyus István csapata ünnepi műsort szolgáltatott Mátyus Ilona nyugalmazott tanítónő vezetésével. Az idei ünnepség kiemelkedő mozzanata volt a Magyarok Világszövetsége által adományozott Kossuth- emlékzászló átadása. A Kossuth-emlékzászlót igényelheti minden önazonosságához ragaszkodó magyar közösség. Az ünneplő közösség a hagyománynak megfelelően idén is ellátogatott a Madaras-múzeumba, és koszorút helyeztek el az udvarra állított kopjafánál, ugyanakkor megkoszorúzták a Seprődi János-házon elhelyezett emléktáblát is. /Korondi Kinga: Emlékünnepség Kibéden. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 19./"
2003. augusztus 19.
"Kerelőszentpálon aug. 17-ére hirdették az I. és II. világháborúban elesett hősök emlékművének leleplezését. A Nagy-Románia Párt és az Antonescu Egyesület képviselőinek ellenvetése nyomán a község elöljárói azt egy későbbi időpontra kényszerültek halasztani. 1990-től kérik a lakosok, hogy emlékművet állítsanak a két világháborúban elhunyt kerelőszentpáliak számára - nyilatkozta Simon István polgármester. A márványtáblán kétnyelvű felirat olvasható. A községközpontot Magyardellővel összekötő kompot az 1970-es években gyártották. Azóta évente javítják, foltozgatják. Most elrendelték a komp főjavítását. /Mégis lesz világháborús emlékmű. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 19./"
2003. augusztus 19.
"Hangulatos volt aug. 15-én a táborzárás Nagyzerinden. Az egyhetes festőtábor sikeres volt. A helybeli lányok és asszonyok hagyományőrző tánccsoportjának, az Ibolyának két számát, a sárközi Karikázót és a Kalocsa vidéki Szakácsasszonyok táncát vastaps köszöntötte. A nagyzerindi képtár hagyományait elevenítették fel, megemlítve, hogy a mostani tábor alkotói Alaszu Pál szellemi örökösei. Siska-Szabó Hajnalka, a falu szülötte, a tábor lelke nem véletlenül hangsúlyozta a helybeli önzetlen közreműködők nagy számát. /Kiss Károly: Alaszu Pál szellemi örökösei. = Nyugati Jelen (Arad), aug. 19./"
2003. augusztus 19.
"A több mint tízéves Temesvári Máltai Segélyszolgálat, elsőnek az országban a nem kormányzati szervezetek közül, széleskörű szociális gondozói ellátási rendszert alakított ki. Idősotthont, napközit, szociális kantint, orvosi rendelőt és házi gondozást működtet. Dr. Bárányi Ildikó, a Máltai Segélyszolgálat temesvári szervezetének vezetője rámutatott, nagy gondot jelent, hogy a törvények állandóan változnak, nekik pedig elő kell teremteni száz gondozottuk ellátásához a szükséges anyagi alapokat. Húszan laknak az öregotthonukban, harmincan járnak be napközis foglalkozásra, ötven ember házi gondozását vállalták, naponta száz adagot főznek a kantinban, hatvanöt mozgásképtelen, idős embernek szállítják házhoz az ebédet. Az állami támogatás csekély. Idén, például, a házi gondozottakra járó személyenkénti havi 600 ezer lejnek csak a felét kapták meg, az idősotthon gondozottjai esetében pedig csak tíz hónapra számolták a szubvenciót. Mindig újabb és újabb formanyomtatványok, bizonylatok stb. kellettek a folyamodvány-dossziékba és az elszámolásokhoz. A megvitatás alatt álló tervezetben a gondozásba vételnek legalább 15 kritériuma szerepel, többek között az is, hogy öt napig kell vizsgálni a kérelmezés jogosultságát, s újabb öt napot várni a döntésre. Majd tervet készíteni arról, mi is lesz a kérelmezőnek a legjobb. Ha így jártak volna el minden ellátottukkal, fele most már nem élne. Volt, akit az árokpartról szedtek fel, még személyazonossági igazolványa sem volt. Bárányi hangsúlyozta, nem ért egyet azzal, hogy az önkéntesekkel létrehozott, és jól működő segélyszolgálat élére "kívülről" állítsanak igazgatót. A tervezetben erről is szó van. /Szekernyés Irén: Elbizonytalanodó segélyszervezetek. = Nyugati Jelen (Arad), aug. 19./"
2003. augusztus 19.
"A lap sorozatában arra kereste a választ, miként nyaralnak a Hargita megyei szenátorok és parlamenti képviselők. Kelemen Hunor képviselő szerint a parlamenti szünet nem vakáció. Sokkal több meghívást kapott különböző rendezvényekre, mint korábban. Emellett választókerületében nagyon sok elhalasztott dolog volt, amit most meg kellett oldani. Több fogadóórát tartott és gyakrabban kereshetett fel vidéki településeket. Kolozsváron az Iskola Alapítvány új tervei megvalósításán dolgozott. Április első felében őt bízták meg az alapítvány elnöki teendői ellátásával. Az alapítvány legújabb beruházása: lakások fiatal egyetemi oktatóknak. Ha nyolc-tíz oktatói lakást sikerül felépíteni Kolozsváron, ez hosszú távon a magyar nyelvű egyetemi oktatást erősítené. Kelemen szerepet játszott az A Hét című folyóirat Marosvásárhelyre való költöztetésében is. A szerkesztőség az Aranka György Alapítvány által biztosított helyiségekben fog működni. Kelemen mindemellett harmadéves joghallgató a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetemen, az állatorvosi és a filozófiai diplomája után a harmadik diplomáját szeretném megszerezni. /Sarány István: Törvényhozók nyara. = Hargita Népe (Csíkszereda), aug. 19./"
2003. augusztus 19.
"Aug. 15-én elfoglalta helyét Bakó Béla Pál OFM, a csíksomlyói ferences rendház új vezetője. Pál atyát Marosvásárhelyről helyezték át, ahol 13 éven keresztül tevékenykedett, és ahol - többek között - gyermekotthont alapított. Elmesélte, hogy a vásárhelyi tevékenység lélekben is összehozta az ottani emberekkel, gyermekekkel. 1994-től működik egy szegénykonyha, ahol naponta 50-80-100 porciót szoktak kiadni. A gyermekotthon 8 gyerekkel indult 98-ban, számuk mára 30-ra emelkedett. Négy ház működik elhagyott, árva és félárva gyerekekkel, akiknek 70-80 százaléka cigány származású, de vannak románok és magyarok is. Ezenkívül ott volt a cigánypasztoráció, különösen a Hidegvölgy nevű negyednek a lelki gondozása maradt ott, valamint a börtönpasztoráció, amit kilenc éve végzett. Bakó Béla sokszor tapasztalta az isteni gondviselés jelenlétét munkájában. Elöljárói megengedték, hogy tevékenységének része maradjon a vásárhelyi. Bakó Bélát köti szerzetesi fogadalma, az engedelmesség. Nem volt könnyű, eljönnie. /Takács Éva: Új házfőnök Csíksomlyón. = Hargita Népe (Csíkszereda), aug. 19./"
2003. augusztus 19.
"Az Illyés Közalapítvány értesítette a lap és a kiadó tulajdonosát, a Székelyudvarhelyen bejegyzett Pro Média Alapítványt, hogy az Erdélyi Napló megjelenését nem támogatja. A pályázatot első körben a romániai alkuratórium Sajtó Szaktestülete bírálta el, ennek tagjai: Ambrus Attila, a Brassói Lapok főszerkesztője (a Magyar Újságírók Romániai Egyesületének javaslatára), Baranyai Attila, a Magyar Lapkiadók Egyesületének elnöke (az Alkuratórium javaslatára), Bartha Csaba, a temesvári rádió magyar adásának főszerkesztője (a MÚRE javaslatára), Csép Sándor, a MÚRE elnöke (a MÚRE javaslatára), Fekete Vince, a Székelyföld és a Helikon szerkesztője (az Alkuratórium javaslatára), Gálfalvi Zsolt, A Hét főszerkesztője (az RMDSZ Ügyvezető Elnökségének javaslatára), Hecser Zoltán, a Hargita Népe felelős kiadója (a MÚRE javaslatára), Kántor Lajos, a Korunk főszerkesztője (az Alkuratórium javaslatára), Karácsonyi Zsigmond, a MÚRE ügyvezető elnöke (a MÚRE javaslatára), László Ferenc zeneszakíró (az RMDSZ Szövetségi Egyeztető Tanácsa szakbizottságának javaslatára), Makkai János, a Népújság főszerkesztője (az RMDSZ Ügyvezető Elnökségének javaslatára), Márton Árpád képviselő (az RMDSZ Ügyvezető Elnökségének javaslatára), Vincze Lóránd, a bukaresti rádió magyar adásának főszerkesztője (a MÚRE javaslatára). A szaktestület után az IKA Romániai Alkuratóriumát járta meg a pályázat, ennek összetétele: Markó Béla (RMDSZ-elnök, alkuratóriumi elnök), Béres András (rektor, volt RMDSZ-államtikár), Frunda György (RMDSZ-szenátor, SZKT-elnök), Kelemen Hunor (RMDSZ-képviselő, SZET-elnök), Kovács Péter (az RMDSZ ügyvezető alelnöke, MIÉRT-elnök), Kötő József (EMKE-főtitkár, volt RMDSZ-államtitkár), Takács Csaba (az RMDSZ ügyvezető elnöke). Utolsó körben a közalapítvány budapesti kuratóriuma döntött a lap támogatásának elutasításáról, a következő összetételben: (elnök), (titkár), Illyés Mária, Bátai Tibor, Bretter Zoltán, Géczi József Alajos, Herényi Károly, Jászkuti László, Lakatos Mihály, Potápi Árpád, Szarka László. Az IKA kuratóriumának elnöke, Pomogáts Béla irodalomtörténész megválasztása és beiktatás előtt, közben és után többször kijelentette: a közalapítványhoz benyújtott pályázatok elbírálásakor minden politikai ingerenciát, ideológiai szempontot, pártos hátsó szándékot kiküszöbölnek, erre az ő személye a garancia... Kíváncsian várják a magyarországi közpénzből támogatásra ítélt romániai magyar sajtóorgánumok listájának közzétételét, egyelőre nagy a titkolózás ezen a téren. /Kik nem szeretnek minket? = Erdélyi Napló (Nagyvárad), aug. 19./"
2003. augusztus 19.
"Aug. 19-én nyílik meg a marosvásárhelyi vár egyik bástyájában az a Bolyai-alkotótábor, amelyet a Bolyai János Baráti Kör eddig két ízben szervezett meg a nagy matematikus születésének kétszázadik évfordulója tiszteletére. Idén a MA- MŰ társaság tagjai vesznek részt a két hetes táborozásban. Korábban a Marosvásárhelyről elszármazott, külföldön élő művészek hozták létre ezt a társulást, ez is volt a neve: Marosvásárhelyi Műhely. De immár Ma Születő Művek-re változtatták az egyesület nevét. Idén 28 alkotó vesz részt a táborban, 21-en külföldön élő, innen elszármazott művészek, akik jelenleg Magyarországon, Németországban és Franciaországban élnek. Heten pedig a hazai képzőművészetet képviselik. /(Máthé Éva): Bolyai-alkotótábor Marosvásárhelyen. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 19./"
2003. augusztus 19.
"A Kuckó Játszóház idén három alkotótábort is rendezett, az utolsó aug. 18-án este zárult Oklándon. A közel 20 fős csoport a helyi gyerekekkel is bővült. A kicsik mindennap mást és mást tanultak: bútorfestést, gyöngyfűzést, nemezelést, üvegfestést, gyertyamerítést, bábkészítést, mézeskalácssütést, papírmasékészítést és bogozást. A legtöbb feladatot a Kuckó Egyesület vezetői, Bencze Ilona és Leitman Edit vállalták magukra. A Kuckó Egyesület hamarosan a megszokott módon szervezi a Játszóházat Székelyudvarhelyen, a Városi Könyvtár épületében. /Tóth Adél: Kuckó Kézműves Kaláka idén utolsó alkalommal. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), aug. 19./"
2003. augusztus 19.
"Mióta vallják tudatosan a székelyek a magyar etnikumhoz való tartozásukat? Miképpen fért össze ez a rendi identitással? Ezekre a kérdésekre keresi a választ a napokban megjelent Náció és nemzet. Székely rendi nacionalizmus és magyar nemzettudat 1848-ig című könyvében Dr. Hermann Gusztáv Mihály történész. A szerző öt fejezetben vizsgálja a székely társadalom fejlődését a rendi nemzeti tudattól a magyar nemzettudatig. A székely rendi nacionalizmus alapja a székelység középkori katonai szolgálati előjogaiból ered, amely egy megkülönböztetett státust biztosított számára Erdély többi népeihez viszonyítva. Ez a pozíció azonban a székelység többségének elszegényedése és jobbágysorsba jutása, valamint a székelység hadászati szerepének csökkenése következtében egy szűk réteg előjoga maradt. A szerző szavaival élve a "székelység nem menet közben vált részesévé a modern magyar nemzet kikristályosodási folyamatának (sem 1848-1849-ben, sem más időpontban), hanem a kezdet kezdetétől annak tevékeny alakítója volt". /Gidó Csaba: Székely rendi nacionalizmus, avagy magyar nemzettudat. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), aug. 19./"
2003. augusztus 19.
"Tizennégy éve minden májusban azért zarándokolnak el Révkomáromba a szlovákiai magyar katolikus hívők, hogy az önálló szlovákiai magyar püspök kinevezéséért fohászkodjanak. A pápa szeptemberben esedékes szlovákiai látogatása kapcsán fény derült arra, hogy immár három éve hiábavaló a szlovákiai magyar püspökség létrehozását célzó törekvés. "A római katolikus hívők évről-évre buzgón imádkoznak e nemes célért, miközben a hátuk mögött a szlovák és a magyarországi egyházi méltóságok már három éve - talán vatikáni nyomásra - megegyeztek abban, hogy ez a kérés nem teljesíthető" - írta aug. 18-i kommentárjában a Pozsonyban megjelenő Új Szó. Ez alatt a három év alatt Révkomáromban minden évben megrendezték az imanapot, de a hívőknek senki sem mondta meg, hogy a magyar püspök kinevezésére nincs esély - derül ki a lap értesüléseiből. Aug. 12-én a Szlovák Püspöki Kar szóvivője, Marián Gavenda - ugyancsak az Új Szónak - ezzel kapcsolatosan azt nyilatkozta, hogy a két ország katolikus püspöki karának tárgyalásán magyarországi partnereik is elismerték, hogy ez a kérdés szervezési és jogi szempontból egyaránt megoldhatatlan. /Nem lesz püspökség. Hiába imádkoznak a felvidéki magyarok. = Krónika (Kolozsvár), aug. 19./"
2003. augusztus 20.
"A washingtoni külügyminisztérium ismételten elítéli a román kormányt a Román Ortodox Egyházzal (BOR) szemben alkalmazott kivételező politikája miatt - jelentette a BBC. A Nastase-kabinet tavaly hat és félmillió dollárt folyósított az ortodox egyháznak, miközben például a katolikus egyház - amelynek hívei közé a lakosság öt százaléka tartozik - 50 ezer dollárt kapott az állami költségvetésből. A washingtoni külügyminisztérium szeptember elején hozza nyilvánosságra százkilencvenöt országot érintő éves jelentését a vallásszabadság tiszteletben tartásáról. A dokumentum tartalmazza a külföldön is elismert hazai civil szervezetek tanulmányait. Ezek egyikét a Pro-Europa Liga készíti. A Liga jelentése felhívja a figyelmet az ortodox egyház erdélyi "hittérítő offenzívájára". A BOR hadjárata különösen azokon a területeken érhető tetten, ahol többségben katolikusok vagy protestánsok élnek. Egy másik készülő tanulmány szerzője, Sorin Dan Sandor, a Babes-Bolyai Tudományegyetem adjunktusa rámutat, hogy a hadsereg harminchét ortodox papot alkalmazott, katolikus vagy protestáns lelkipásztort viszont egyet sem. A tanulmány emlékeztet arra is, hogy a 2003-as költségvetési törvény 643 millió lejt utalt ki az egyházak világi alkalmazottainak bérezésére, az összeg legnagyobb részét azonban az ortodoxok kapták. Hasonló a helyzet az idei büdzsében az egyházak támogatására előírt 143 milliárd lejjel, noha a román állam 15 hivatalosan bejegyzett egyházat tart nyilván. Több közösséget azért nem lehet bejegyezni, mert Romániában a vallásszabadságot a mai napig a Nagy Nemzetgyűlés 1948-ban keltezett 177-es számú határozata biztosítja. /Szőcs Levente: Washington figyelmeztet. Előnyben részesítik az ortodox egyházat. = Krónika (Kolozsvár), aug. 20./"
2003. augusztus 20.
"Ideális esetben szeptember elejétől a Borsos Tamás Egyesület keretei között végezhetik kutatómunkájukat a fiatal marosvásárhelyi történészek. Takár Zsuzsa, a leendő egyesület egyik alapító tagja közölte, régóta fáradoznak egy olyan szervezet alapításán, amely összefogná a fiatal marosszéki történészeket. Elsősorban kutatómunkát szeretnének végezni, de szándékukban áll konferenciákat, kiállításokat szervezni, megjelentetni egy kötetet, amelyben leendő egyesületük tagjai közölnék munkáikat. Körülbelül tizenöt tagjuk van, vannak közöttünk régészek, jelenkor-kutatók, művészettörténészek is. /Nagy Botond: Borsos Tamás a törvényszéken. Alakul a fiatal marosszéki történészek egyesülete. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 20./"
2003. augusztus 20.
"A világ különböző pontjairól érkezett, színpompás nemzeti népviseletbe öltözött fiatalok szavától, hangszeres népi muzsikájától volt hangos aug. 14-én Erdőcsinádon az ifjúsági ház udvara. Népviseleti felvonulással vette kezdetét aug. 20-a, nemzetünk ünnepe előtt pár nappal, az V. Szent István-napi néptánc-találkozó marossszéki gálája. A kolozsvári Heltai Gáspár Könyvtári Alapítvány fennállása - 1992 - óta különböző népcsoportok, kisebbségek tagjai között is céltudatosan egyengeti a kölcsönös megismerés úját. Megjelent többek között a kolozsvári Szarkaláb néptáncegyüttes - jobbára az Apáczai Csere János Líceum diákjai, a felvidéki Diószeg Új Hajtás Néptáncegyüttes ill. citerazenekar /17 éve működik megszakítás nélkül/ és a Füzesi Albert vezette marosvásárhelyi Napsugár ifjúsági néptánccsoport. /Járay Fekete Katalin: V. Szent István-napi néptánctalálkozó. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 20./"
2003. augusztus 20.
"Kellenek ünnepek, amelyek kiemelnek bennünket a szürke mindennapokból, s a faluközösségek találkozhatnak, együtt lehetnek. Néptánc- és kórustalálkozót, Gyöngykoszorút, más összejöveteleket szerveznek megyeszerte. A hétvégén kopjafát avattak Magyarkirályfalván, olyan szórványvidéken, ahol többségben még magyarok laknak. Az 550 erdélyi református gyülekezetből 195 háromszáz alatti létszámú, s csak jelentős külföldi segítséggel sikerül fenntartani az egyházközségeket. Vannak kivételek is, de a falvak nagy részében még mindig több a temetés, mint a keresztelő. A Szentegyháza (Vlahica) közelében levő Lövétéről, ahol csak magyarok laknak, jelenleg 700-an járnak dolgozni Magyarországra. Kevesen jönnek haza, pedig van hova. /(vajda): Kopjafák a jövőnek? = Népújság (Marosvásárhely), aug. 20./"
2003. augusztus 20.
"Vass Ibolya szeretné öntudatra ébreszteni a csángómagyar gyerekeket. Idén végzett a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem filozófia karán, elhatározta, hogy Moldvába költözik és a csángómagyar gyerekeket fogja magyar nyelvre tanítani. Hegyeli Attila, a Moldvai Csángómagyarok Szövetségének az oktatási programfelelőse volt az, aki ezelőtt 3 évvel elkezdte Moldvában a csángómagyaroknak az oktatását. A jövő héten lesz egy módszertani tábor Szépvízen (Hargita megye) azoknak a pedagógusoknak, akik a csángómagyarok tanításában részt vesznek. Heti 3 órát kell tanítania majd az iskolában, azon túl pedig 10 órát otthon. Arra gondolt, hogy Csángóföldön cserkészcsapatot alapít. Tíz éve ő is cserkészkedik, a Romániai Magyar Cserkészszövetségen keresztül jutott ki Németországba. Az oktatókat a Moldvai Csángómagyarok Szövetsége fizeti, a programot pedig a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma támogatja. A fizetés mellett szolgálati lakást is biztosítanak. /(anikó): Egy szatmárnémeti pályakezdő pedagógus merész vállalkozása. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), aug. 20./"
2003. augusztus 20.
""Tizenkilencre jött a negyvennégy, / jelentve ártatlanok vesztét, / Kupacba halomba lövette / Egyformán aggastyán és gyermek." - olvasható Zsiskú János versében. Az 1996-os Őrtornyaink című kiadványban írtak arról, hogy 1919-ban és 1944-ben Belényes vidékén többszáz magyar férfi esett a nemzeti gyűlölet áldozatául, a felbőszült románság lemészárolta őket. Eleinte csak suttogva emlékeztek a falvak, ma már nyíltan kimondják: Magyarremetén 43, Kisnyégerfalván 17, Kőröstárkányban 87, Gyantán pedig 40 magyar embert végeztek ki. Aug. 17-én erre emlékeztek Belényesben, a régió központjában, három kopjafát állítottak a református templom udvarán a Communitas Alapítvány, a belényesi RMDSZ és a református egyház közös támogatásával. Boros István református lelkész a kopjafák felavatását megelőző ünnepségen arra kérte az egybegyűlteket: megbékélve tekintsenek vissza 19-es és 44-es eseményekre. Az emlékjelhagyást kezdeményező Miklós János belényesi képzőművész kifejtette, hogy az 1830-as években iparművészek tették hagyománnyá a kopjafaállítást. A képzőművész elmondta, hogy Zsiskú János lelkész-költővel már 1996-ban, közös könyvük, az Őrtornyaink megjelenésekor szövögetni kezdték a most megvalósult tervet. A kötegyáni Ungvári Mihály, Szőke Sándor, ifj. Ungvári Mihály, Belényesből pedig Miklós János és Antal András fafaragó művészek egy hetes alkotótáborban láttak munkához, hogy kifaragják az emlékjeleket. Lakatos Péter Bihar megyei RMDSZ-elnök véleménye szerint a Belényes-vidéki vérengzésben nem csak azok voltak a hibásak, akik meghúzták a ravaszt, hanem azok a politikai vezetők is, akik cinkos magatartással és hangulatkeltéssel előidézték, s büntetlenül hagyták ezt. "Marosvásárhely fekete márciusa intő jel azoknak, akik úgy gondolják, hogy megengedhetjük magunknak érdekvédelmi szervezetünk szétdarabolását"- fejtette ki az elnök. Az ünnepségen elszavalták Zsiskú János alkalmi versét: "...Belényes úgy, mint vidékközpont / kopjafák alól igent mond / sürgetve azt a régi elképzelt / nagy, történelmi jóvátételt, hogy legyen egyszer ez a két nép / kopjafák alatt összebékélt." /(Balla Tünde): Kopjafaállítás emlékjelhagyással. Tisztelgés a Belényes-vidéki vérengzés áldozatai előtt. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 20./"
2003. augusztus 20.
"Több mint húsz országból érkezett mintegy 500 résztvevővel Kijevben megkezdte háromnapos munkáját a VIII. Ukrán Világkongresszus, amely a 20- 25 milliósra becsült határon túli ukrán kisebbség helyzetét tekinti át. Aszkold Lozinszkij, az Ukrán Világkongresszus elnöke közölte, a világtalálkozón az vitatják meg, milyen formában kellene elfogadnia az ukrán parlamentnek a határon túli ukránok jogállásáról szóló törvényt. A tervek szerint a világtalálkozó küldöttei felhívást fogadnak el, amelyben felhívják majd a nemzetközi közvéleményt, hogy az ukrán nemzet ellen elkövetett népirtásnak ismerje el az 1932 - 1933-as évek több millió áldozatot követelt szovjet- ukrajnai tömeges éhínséget. A kongresszus szervezői meghívták a rendezvényre Leonyid Kucsma elnököt, Viktor Janukovics miniszterelnököt és Volodimir Litvint, a parlament elnökét, de sajtójelentések szerint egyelőre nem tudható, hogy az állami vezetők részt vesznek-e a világtalálkozó munkájában. A legnépesebb ukrán kisebbségek Kanadában, az Egyesült Államokban, Oroszországban, Kazahsztánban, Moldovában, Brazíliában, Lengyelországban, Argentínában és Ausztráliában élnek. Az Ukránok Világkongresszusa először New Yorkban ült össze 1967-ben. Az ukrán diaszpóra legmagasabb fórumának számító világkongresszus a világ több mint húsz országának 100 társadalmi, vallási, tudományos és ifjúsági szervezetét fogja össze. /Ukrán világkongresszus. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 20./"