Marosvásárhelyen és az egész megyében rendszeresen megvernek magyarokat, magyarul beszélőket összevernek. A Muszka testvéreket a rendőrségen verték meg, miközben a fűtőtesthez bilincselték őket. Egy csecsemőjét vivő édesanyát az utcán úgy megvertek, hogy elvesztette az eszméletét. Sokan nem mernek minderről beszélni az újságírónak, mert félnek. /Népújság (Marosvásárhely), jan. 18./

Marosvásárhelyen továbbra is megverik a magyarokat. Sokan eljöttek panaszkodni a szerkesztőségbe a volt November 7-e lakótelepen élők közül. Román fiatalok mindenkit megvernek, ha magyar beszélgetést hallanak. A református imaházban sokszor lehetetlen istentiszteletet tartani a hangzavar miatt. Egy fiatal belehalt sérüléseibe. A rendőrök sokszor végignézik az agressziót. Egy alkalommal 20-25 román rohant elő, bot volt náluk és kiabáltak: minden magyart megölünk! Több személyt megvertek, egy asszonyt a mentők vittek el. A rendőrségen nem tudnak minderről, viszont megbüntettek magyar fiatalokat, mert román személyeket megsértettek. /(bodolai): Kiktől fél a lakónegyed? = Népújság (Marosvásárhely), jan. 25./

Az erdődi Petőfi szobrot márc. 15-én ismeretlenek megrongálták. A leomlott hatalmas kőtömb darabjai szanaszét hevernek. A közelben lakók nem mernek nyilatkozni, félnek, hogy leütik őket. Ardeleanu törzsőrmester, a helyi őrsparancsnok nem tud semmit az egészről. Az RMDSZ feljelentést tett ismeretlen tettes ellen. / Sike Lajos: Merénylet, csak nem Petőfi ellen. = Romániai Magyar Szó, márc. 31./

A gyűlöletkampány nem csitul: Marosvásárhelyen és máshol naponta megvernek magyarokat. Január 4-én egy csecsemőjét vivő édesanyát támadtak meg, 11-én egy magyarul beszélő házaspárt vertek meg. Egy magyar dalokat dúdoló fiút hátbaszúrtak. A példákat tovább lehetne sorolni. /Népújság (Marosvásárhely), jan. 18./

A Romániai Magyar Kereszténydemokrata Párt programját közölte a Szabadságban. Az RMKP a keresztény értékrend társadalmi érvényesítését követi. A népi-nemzeti identitástudat kialakítása és megőrzése, az egyéni és kollektív jogok intézményes biztosítása, a helyi önkormányzat bevezetése, a területi autonómia biztosítja bármely testvérnép kultúrájának megőrzését. Ahol a nemzetiség aránya meghaladja a 10 százalékot, ott a nyelvet mint egyenértékű államnyelvet kell használni, ahol a számarány eléri a 30 százalékot, ott megfelelő arányban kell alkalmazni a köztisztviselőket. A hadseregnél, a rendőrségnél megfelelő arányban legyen jelen a nemzetiség. Gazdasági vonatkozásban: piacgazdaság, vállalatok privatizálása, a földek magántulajdonba adása, a társadalombiztosításban családi pótlék, szülési szabadság, szociális nyugdíj. A teljes anyanyelvű oktatás megszervezése, külön tanügyi főhatósággal, egynyelvű oktatási intézményekkel az óvodástól az egyetemig. Az egyházak szabadságának helyreállítása, a felekezeti iskolák visszaállítása, az elvett egyházi ingatlanok visszaadása. Az RMKP követeli az erdélyi magyarság, nemzetközi garanciákkal, vallja, hogy az erdélyi magyarság a magyar nemzet szerves része. /A Romániai Magyar Kereszténydemokrata Párt programja. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 11./

Jan. 21-én érkezett haza Magyarországról dr. Sófalvi György /Szatmárnémeti/ orvos, a Független Magyar Párt elnöke. Távcsövet hozott a koltói Petőfi Múzeumnak, mellékelve a hivatalos ajándékozó okiratot. A távcsövet a budapesti Hadtörténeti Múzeum ajándéka volt. A román határőrök azt mondták, hogy tüzérségi távcső, fegyvernek minősül, ennek behozatala tilos. A távcsövet elvették, nem adtak róla elismervényt, kijött a rendőrség és Sófalvi Györgyöt délután 13 órától majdnem éjfélig nem engedték tovább. A román sajtóban később rosszhiszeműen szellőztették ezt az ügyet, nem írták meg az igazságot. /Sike Lajos: Ha a hatalom akarja, a távcső is elsül. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 6./

Rendszeresen előfordul, hogy rendőrök összevernek embereket. Érdemes lenne összegyűjteni a rendőrverések, visszaélések statisztikáját 1989 decemberétől mostanáig. Legutóbb Kézdivásárhelyen verték meg a Bajcsi testvéreket, amint erről a Háromszék beszámolt. /Ősz Erőss Péter: A verőlegények közöttünk járkálnak? = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 26./ Háromszék híradása: aug. 6-i jegyzet.

Az Evenimentul Zilei júl. 1-jei száma közölte 18 vezető bukaresti régész közös nyilatkozatát: felemelték szavukat a kolozsvári ásatások ellen. Nem járulnak hozzá ahhoz, hogy a régészetet politikai fegyvernek használják. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 2., Új Magyarország, júl. 2./

Roland Vasilievici nyugalmazott szekus ezredes a Timisoara lapban cikksorozatban ismertette Ceausescu kisebbségfelszámoló programját. Erről nyilatkozott az Erdélyi Naplónak. 1970 után tizenkét ilyen program született a Securitate keretein belül. 1976-ban készült el a Tiszta Románia program, amely célul tűzte ki, hogy a Románia számára veszélyforrásnak vélt öt nemzetiség - a német, a magyar, a zsidó, a cigány és a török - húsz év leforgása alatt hagyja el az országot vagy olvadjon be. A program húszéves terv volt, 1977-ben hagyta jóvá Ceusescu. A tervet évekre bontották és minden évben titokban kiértékeltek, hogy mit sikerült megvalósítani. Az éves kiértékeléseken a megyei szekus parancsnokok voltak jelen, ezenkívül havonta helyi elemzést is végeztek, amikor lejött valaki Bukarestről és számon kérte az eredményeket. A program szerint a mezőgazdaságtól az igazságszolgáltatásig, minden téren nyomást kellett gyakorolni a kisebbségekre, oly módon, hogy ők maguk kérjék kitelepedésüket az országból. A terv úgy szólt, hogy a németek tíz év alatt vándoroljanak ki. Nem akartak egyszerre kiengedni egymillió németet. Különben nem tudták volna biztosítani az utánpótlást. Amikor az egyik faluból kivándorolt egy német vagy magyar család, már kijelölték azt a családot, amelyik Moldvából vagy Olténiából a helyére költözik. Ezek ingyen megkapták a házat, rögtön tagjai lehettek a kollektív gazdaságnak, kaptak családonként 30 ezer lej költőpénzt. A románok betelepítése, az etnikai arányok megváltoztatása pontos tervek szerint történt. Az egész programról csak a Securitate vezetői tudtak, ettől a szinttől lefelé mindenki csak a saját szeletét ismerte. A cigányokat igyekeztek rávenni arra, hogy legyenek pünkösdisták. Így könnyebben kaptak politikai menedékjogot Amerikában, Németországban, Franciaországban, még Ausztriában is. A Temes megyei szekun is tartottak magyar tanfolyamot. Minden területen megkapták a feladatot: a Földművelődési Minisztériumnak az volt a feladata, hogy ne segítse a német vagy magyar falvak kollektív gazdaságait, illetve hogy a betelepített románoknak többletjövedelmet juttasson. A főügyész azt az utasítást kapta, hogy a kisebbségieket példásan meg kell büntetni. A kultuszminisztérium nem engedélyezte római katolikus, református, unitárius templomok javítását, csak amikor már majdnem összedőltek. Ugyanez történt a magyar és német műemlékekkel. A magyar származású tanárokat Moldvába vagy Olténiába helyezték. A katonaságnál a kisebbségi fiatalokat bányába küldték, vagy olyan fegyvernemekhez osztották be őket, ahol a legnehezebb volt a szolgálat. Külön programot dolgoztak ki a magyarországi kémkedésre. Ez a Helga nevet viselte. Kifejezetten erre képeztek ki szekusokat a törcsvári iskolában. Akik ebbe az iskolába jártak, két-három évig csak magyarul beszélgettek, magyar irodalmat tanultak, magyar tévét néztek. Vasilievci azért szánta rá magát ennek nyilvánosságra hozására, mert úgy látja, hogy ma is folytatódik mindez, csak leplezettebben, rejtettebben. Azóta többször megfenyegették, az Amnesty International viszont a védelmébe vette. /Gazda Árpád: Húszéves terv a kisebbségek felszámolására. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), jún. 7./

"Máthé Éva, a marosvásárhelyi Népújság munkatársa vitatta Lábody Lászlónak, a Határon Túli Magyarok Hivatala /HTMH/ elnökének a Reformnak adott interjújában tett megállapításait. A HTMH elnöke szerint a határon túli magyarok gondolatmenete "másfajta, mint a miénk, sérelmeket felsoroló, historizáló, "archaikus"." Ráadásul a címben is így exponálták a cikk mondanivalóját: "Eladhatatlan sérelmek". Mintha bizony az erdélyi, felvidéki, vajdasági, kárpátaljai magyarság áruba szeretné bocsátani nyavalyáit, márpedig erről szó sincs - jegyezte meg Máthé Éva. Ezek a sérelmek léteznek. A magyar kormány szempontjai egyáltalán nem ugyanazok, mint az erdélyi magyarságé. A magyar kormány be akarja juttatni az országot az Európai Unióba, de gyanakodva figyeli, ha az erdélyi magyarság nincs megelégedve azzal, ahogyan érdekeit az államközi tárgyalásokon képviseli. Lábody az említett interjúban kifakadt: gyomrozták őket, mondván, a magyar kormány elárult bennünket. Azért ez a kifakadás, mert Lábody talán nem érzi a "gyomrozó" erdélyi magyarok mögött meghúzódó valóságot. - A legkevesebb, amit kérhetünk, hangsúlyozta Máthé Éva, hogy azok, akikben bízhatunk, jelen legyenek minden döntésnél,ahol rólunk van szó.- Az erdélyi magyarságnak ki kell kerülnie a kisebbségi tudat labirintusából, ez csak úgy lehetséges, ha felnőttnek tekintik. Ebben "elöl kell járnia a nagyobbik testvérnek és főleg az ő választott képviselőinek" /Máthé Éva: Ha rólunk - ne nélkülünk. = Magyar Hírlap, máj. 6./ Előzmény: 69. sz. jegyzet /Reform, jan. 16./"

"/MTI-tudósítás, szept. 11./ Tőkés László püspök, az RMDSZ tiszteletbeli elnöke egy Horn Gyula magyar miniszterelnökhöz intézett terjedelmes nyílt levélben, amelynek szövegét szept. 11-én délután eljuttatta az MTI bukaresti irodájába, megismételte és részletesen indokolta arra vonatkozó javaslatát, hogy halasszák el a román-magyar alapszerződés aláírását, helyszínét változtassák meg, és a dokumentum szövegét alakítsák át. Az RMDSZ-politikus legutóbb a Szövetségi Képviselők Tanácsának és a Szövetségi Egyeztető Tanácsnak, a magyar érdekképviselet legfőbb döntéshozó fórumainak pénteki marosvásárhelyi ülésén élt ezzel az indítvánnyal. A szóban forgó tanácskozásról kiadott RMDSZ-nyilatkozat nem tartalmazott ilyen értelmű felszólítást: azt szögezte le, hogy az RMDSZ tudomásul veszi az alapszerződést, "bár a dokumentum több vonatkozásban nem elégíti ki a romániai magyar nemzeti közösséget". Tőkés László nyílt levelében kifejti, hogy a magyar kormány és a miniszterelnök korábbi nyilatkozatainak fényében hidegzuhanyként hatott az alapszerződés aláírásának váratlan bejelentése, a szerződés szövege és az, hogy az RMDSZ-t, véleménye szerint, a döntő szakaszban teljesen kizárták a szerződéskötés folyamatából. A tiszteletbeli elnök kifejti, hogy megítélése szerint a szerződés jelenlegi formájában több ponton is ellent mond az RMDSZ álláspontjának, s idézi a vezető testületek korábbi állásfoglalásait, amelyek szükségesnek tartották, hogy a dokumentum garantálja a romániai magyar közösség autonómia-jogát, nevezetesen a romániai magyar kisebbséghez tartozó személyek jogát a személyi, a helyi önigazgatási és regionális autonómiákhoz, s azokon a területeken, ahol többségben vannak, a különleges jogálláshoz. Ugyancsak emlékeztet a püspök a nemzeti kisebbség felekezeteitől, közösségeitől törvénytelenül eltulajdonított ingatlanok és javak visszajuttatásának elvárására. "Még ha igaz is volna az az állítás, hogy a jelenlegi alapszerződés jóval több jogot ír elő a romániai magyarság számára, mint amennyivel ez idő szerint rendelkezik, a végrehajtási, ellenőrzési, megfigyelési és döntőbíráskodási mechanizmusok szinte teljes hiánya rendkívül kérdésessé teszi a román részről vállalt kötelezettségek betartását" - írja Tőkés László. A tiszteletbeli elnök az alapszerződésre vonatkozó első román megnyilatkozásokra hivatkozik annak bizonyítására, hogy a román hatalomból hiányzik a politikai akarat az alapszerződés alkalmazására nézve, s a romániai magyarsággal kapcsolatos politikájában érdemi változás nem várható. "A kollektív jogok és az autonómia-formák elvetésével a mindenkori román hatalom a magyar nemzeti közösséget egyetlen hatékony önvédelmi eszközétől, a belső önrendelkezés lehetőségétől akarja megfosztani" - írja Horn Gyulához címzett nyílt levelében. Az egyházi ingatlanok és javak kérdésében Melescanu külügyminiszter szeptember 3-i levelét "merő porhintésnek és leszerelő politikai manővernek kell tekinteni" - fejti ki Tőkés. A továbbiakban a püspök vitatja a magyar kormány álláspontját, miszerint az alapszerződés kedvez a romániai magyarságnak és előrelépés a történelmi megbékélés útján, vagy hogy "ha a román-magyar államközi viszonyok jók, az a magyar kisebbségnek is jó". Véleménye szerint "Keleti György katonai békepolitikája például nem zárja ki a magyar többségű erdélyi területek folyamatos katonai ?megszállását?". "Elnyomóink az anyaország ?barátságát? és ?jóviszonyát? további elnyomatásunkra szóló ?felhatalmazásként? értelmezik, és eszük ágában sincs az alapszerződések kisebbségvédelmi előírásait gyakorlatba ültetni" - fogalmaz Tőkés László, aki szerint az alapszerződésnek a stabilitást, biztonságot és euroatlanti integrációt segítő "jótékony hatása" is csupán látszólagos: csak elkendőzi a problémákat, ez pedig kifejezetten káros és veszélyes. Mindezek alapján kéri Tőkés László a kormányt és személy szerint a miniszterelnököt a halasztásra, hozzáfűzve, hogy ő maga, "valamint a romániai magyarság felelős képviselői" nem ellenzői az alapszerződésnek, csupán annak méltányos átalakításáért szállnak síkra. Őszintén üdvözlik a magyar kormány szerződéskötési és megbékélési erőfeszítéseit, viszont semmiképpen sem tudják támogatni egy "nyilvánvalóan rossz alapszerződés" aláírását. Végül a levélíró kifejti: "Visszautasítjuk azt a hamis párhuzamot, amelyet egyesek az alapszerződés szélsőnacionalista román ellenzői és miközöttünk vonnak a kétoldalú extrémizmus látszata alapján", mivel "rendkívül fonák dolog az elnyomót és elnyomottat egymással azonosítani". "A szélsőnacionalista román politika megsemmisítő törekvéseivel szemben a mi kritikus álláspontunkat jogos önvédelmünk és demokratikus kisebbségvédelmi politikánk hitelesíti" - fejeződik be a nyílt levél. Az MTI tehát nem hozta nyilvánosságra a levelet, csak összefoglalta, a magyarországi napilapok szept. 12-i számukban ezen MTI-tudósítás alapján ismertették Tőkés László nyílt levelét. Tőkés Lászlónak Horn Gyula miniszterelnökhöz írt nyílt levelét csak a Magyar Nemzet közölte le teljes terjedelmében, egy nappal később. /Magyar Nemzet, szept. 13./"

"Ápr. 2-án Mandics György és Marian Odangiu temesvári írók bemutatták Franyó Zoltán temesvári író hagyatékának jelenlegi helyzetét. Franyó Zoltán Temesváron házát, könyvtárát és kéziratait a Román Írószövetség temesvári szervezetére hagyta. Az Írószövetség a ház földszintjét bérbe adta egy cégnek, amely ezért rendbe hozta a házat. A házbérből fedezték a ház előtt felállított Franyó-szobor költségeit is. Tarthatatlan azonban a Franyó-emlékszobában található könyvtár: a kutatók számára hozzáférhetetlenül a padlón hevernek, könyvszerkrényre már nem volt pénz. A pincében tárolt kéziratok jelentős része elázott, megsemmisült. Ugyanebben az épületben található Endre Károly hagyatékának egy része. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 8./ Franyó Zoltán /Kismargita, 1887. júl. 30. - Temesvár, 1978. dec. 29./ író, műfordító, publicista. Endre Károly /Temesvár, 1893. ápr. 27. - Temesvár, 1988. febr. 7./ költő"

"Brassóban, a Néprajzi Múzeumban máj. 20-án nyílt meg a kortárs romániai magyar képzőművészeti alkotások kiállítása. Örült, hogy meghívták a kiállításra, mondta a korondi Józsa János. 1993-ban volt a 25. kiállítása. Azért nem több, mert még 1983-ban volt egy bemutatkozása Budapesten, utána a kultuszminisztériumi vezető megtiltotta, hogy Józsa szerepelhessen kiállításon. Gyűjtötte az ősi magyar formákat, a székely népművészet formavilágát. Mindegyik őse szintén fazekas volt, nyilatkozta Dreguss Gyöngyvérnek. /Brassói Lapok (Brassó), máj. 23./"

Adrian Nastase vezetésével ellenzéki képviselők népes küldöttsége járt Kovászna és Hargita megyében, román újságírók is elkísérték őket, akik a helyi románság "erőszakos asszimilációjáról" tudósítottak, és azt állították, hogy a magyar diákok többsége nem tud románul. A Szabadságnak erről fejtették ki véleményüket a következők. Asztalos Ferenc Hargita megyei képviselő elmondta a lapnak: értesüléseink szerint terepszemléjük során a képviselők el sem jutottak Hargita megyébe. Szerinte, mint kiderült, Kovászna megyében is csak néhány helységben tett látogatásukból vonták le a sommás következtetéseiket a különben semmiféle felhatalmazással nem rendelkező képviselők. Tokay György elmondta, hogy az elmúlt hatalom képviselői jelenleg az ellenzékben is a nemzeti uszítást politikai fegyvernek használják. "Mint láthattuk, most már oda jutottak, hogy hat-nyolc éves gyerekeket is képesek »felhasználni« céljuk elérésére" Tokay hozzáfűzte, hogy a gyűlöletszítás problémája nem oldható meg adminisztratív úton. Amennyiben ez kimeríti a nemzetiségek elleni uszítás fogalmát, akkor az igazságszolgáltatási szerveknek kötelessége fellépni ellene. Elvárja, hogy a szövetségesek fellépjenek ebben az ügyben. Takács Csaba ügyvezető elnök visszautasította a két megye román lakosságának "elnyomásáról" szóló híreket. Annak ellenére, hogy a román lakosság kisebbségben van, a jelentős funkciók felét románok töltik be. Kovászna megye 12 törvényszéki bírájából csak három magyar. 1990-ben Kovászna megyében 21 román óvónő volt, most 127 van! A román tanítónők száma 180-ról 250-re emelkedett, a tanároké 352-ről 488-ra. /Szabadság (Kolozsvár), okt. 28./ Tamás Sándor, Kovászna megye RMDSZ-képviselője elmondta, hogy tudomása szerint ennek a küldöttségnek nem volt felhatalmazása arra, hogy vizsgálatot végezzen. Nem is a pontos tájékozódás volt a céljuk, hanem a politikai hírverés, az uszítás. A parlamenti delegációt Bercu Ioan volt és Nitu Stefan jelenlegi ortodox pópa, valamint az exprefektus, Adrian Casunean Vlad kísérte. Tamás Sándor úgy látja, hogy ez a látogatás csak egy szem egy nagyobb szabású diverzió folyamatában. /Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 28./

A Magyar Honvédség vezérkara október végére befejezi a részletes elemzését annak, hogy a katonai kiképzési idő kormányprogramban szereplő csökkentésének milyen előnyei és hátrányai vannak - mondta el az MTI munkatársának Végh Ferenc altábornagy, a Magyar Honvédség vezérkari főnöke hétfőn Várpalotán, ahol a magyar-román közös kiképzési gyakorlatot záró éleslövészetet tekintette meg. Végh Ferenc hangsúlyozta, a kiképzési idő csökkentése, a kérdés politikai vonatkozásai mellett rendkívül bonyolult szakmai problémákat, feladatokat is felvet. Az altábornagy szerint rendkívül alaposan meg kell vizsgálni, hogy milyen következményei lesznek például hadkiegészítési, képzési és logisztikai szempontból. Ez utóbbiak elemzése már folyamatban van, s október végére be is fejeződik. Attól kezdve a már e szakmai elemzés birtokában lévő politikusoké a döntés joga. Az MTI munkatársának arra a kérdésére, hogy a mostani magyar-román együttes kiképzési gyakorlat már a közös zászlóalj kialakításának előkészítése-e, Végh Ferenc azt válaszolta, hogy csak közvetve. A békefenntartó zászlóalj, mint rámutatott, ugyanis összfegyvernemi függelék, Várpalotán pedig csak egy páncéltörő tüzér szakegység szakharcászati gyakorlata zajlott le. Természetesen a folyamatban ennek is megvan a maga nagyon fontos szerepe. Szinte elengedhetetlen ahhoz, hogy mindkét oldalról már jó előre megismerjék egymás kiképzési módszereit, a parancsnokok felkészültségi szintjét. A közös béketámogató zászlóaljról elmondta a vezérkari főnök, hogy a két ország honvédelmi minisztere már a tavasszal aláírta az erre vonatkozó szándéknyilatkozatot, ezt azonban még mindkét ország parlamentjének is ratifikálnia kell. A vezérkari főnökök ezután írják alá a végrehajtási szerződést. Végh Ferenc véleménye szerint várhatóan a jövő év elején kezdhetik meg a két közös alegység törzseinek felkészítését arra, hogy bizonyos idő elteltével alkalmasak legyenek a közös béketámogató műveletekre. (17.18 ? 130798)

"Szatmár az a régi egyházmegye, amelyet leginkább sújtott a XX. század. Négy ország területére szaggatta szét az egyházközségeket Trianon és a második világháborút követő újabb osztozkodás. Ma Románia, Magyarország, Ukrajna és Szlovákia osztozik a hajdani szatmári plébániákon. A felvidéki részek a Kassai Főegyházmegyébe, a magyarországiak a debrecen-nyíregyháziba, Kárpátalja önálló egyházmegye felé tart, s Szatmárnémeti központtal ma is létezik a romániai területeken a Szatmári Egyházmegye. A szatmári közös történelemtudat, közös sors újraéledőben van. Ezt bizonyítják az évente megismétlődő Scheffler-megemlékezések, melyekre legutóbb 1997 decemberében Fehérgyarmaton került sor, Reizer Pál /Szatmárnémeti/ és Bosák Nándor /Debrecen/ püspökök részvételével, s a most nyáron megrendezett első "nemzetközi" szatmári kispaptalálkozó is. Scheffler János vértanú püspök volt az utolsó olyan szatmári püspök, aki a teljes egyházmegye lelkipásztorkodásáért felelt, nehéz időkben, a második világháború idején. A hős lelkű főpásztor román börtönben halt meg. A szatmárnémeti székesegyház kriptájában levő sírja, az egyházmegye másik nagy püspökéhez, Hám Jánoshoz hasonlóan határokat átívelő zarándokhellyé vált már sok esztendővel ezelőtt. - A magyarországi szatmári papok és kispapok rendszeresen meghívást kapnak szatmárnémeti papszentelésekre, és viszont. A kispapok idén júliusban a Tisza és a Túr találkozásánál verték fel sátraikat. Reizer Pál püspök vezetésével érkeztek a kispapok. Majnek Antal munkácsi püspök is jött volna néhány papjával, de az utolsó napon ellopták az autóját. Jövőre Erdélyben vernek sátrat a szatmári kispapok, de akkor már kárpátaljaiakkal és felvidékiekkel kiegészülve. /Szerdahelyi Csongor: Szatmár keresi egymást. = Új Ember (Budapest), aug. 23./ Scheffler János /Kálmánd, 1887. okt. 29. - Jilava, 1952. dec. 6./ "

"Marosvásárhelyen ülésezik ferb. 27-én és 28-án a Szövetségi Képviselők Tanácsa. A napirenden a májusi kongresszus előkészítése, az RMDSZ költségvetésének megvitatása, illetve a régóta esedékes átvilágító testület létrehozása szerepel. A korábbi gyakorlattól eltérően a mostani SZKT együtt ülésezik az egyházi vezetőket, értelmiségieket és civil társadalmi személyiségeket tömörítő Szövetségi Egyeztető Tanáccsal. Markó Béla RMDSZ-elnök kifejtette: a marosvásárhelyi SZKT napirendjén szereplő ügyek közül a legnagyobb hangsúly bizonyára a kongresszusi előkészületekhez kapcsolódó javaslatok vitájára esik. - Kónya-Hamar Sándor Kolozs megyei RMDSZ-elnök és parlamenti képviselő szerint az SZKT súlypontját a kongresszus és a belső választások előkészítése kell hogy képezze. Arra a kérdésre, hogy a kongresszusig hátralévő időszakban folytatni kívánják-e az Alsócsernátonban megkezdett fórumsorozatot, Kónya-Hamar Sándor kijelentette: "Szerintem a csernátoni fórum ünnepi magaslatot jelentett, amelyet nem kellene arról a magaslatról . Az ott elkészült dokumentumok mindmáig az SZKT asztalán hevernek. Ezeknek a dokumentumoknak az RMDSZ belső politikájának a megvitatását és értékelését kellett volna előidézniük, tehát végeredményben a szövetség programjának a módosítását vagy kiegészítését. Amíg tehát megvitatása nem történik meg, minden további fórum csak rontana az RMDSZ megújulását célzó politikai kísérleten. Nem vagyok ennek híve, s nem voltam már Csernáton után sem, s a történtek azt igazolták, amitől féltem". A belső választások időpontjára és formájára vonatkozó kérdésre Kónya-Hamar elmondta: a korábban elfogadott választási szabályzatot a kongresszus még módosíthatja. Hogyha csak az általános tagnyilvántartásban szereplők szavazhatnak, azt jelentené, hogy kizárólag az RMDSZ-tagok döntenek, s nem pedig az erdélyi magyarság. Márpedig Kónya-Hamar szerint az lenne a jó, hogy az erdélyi magyarságnak is legyen szava ebben a kérdésben. Amennyiben a kongresszuson nem csak az RMDSZ-tagok szavazhatnának, könnyen előállhatna a magyarországi román önkormányzat körüli botránnyal azonos helyzet: erre az alkalomra mások is erdélyi magyarnak vallhatnák magukat, s szavazatukkal lehetetlen helyzetet teremthetnének. Ezt a lehetőséget sem szabad figyelmen kívül hagyni - tette hozzá. /Tibori Szabó Zoltán: RMDSZ-kongresszus szempontjából a Székelyföldön lenne a sor Marosvásárhelyen ülésezik a Szövetségi Képviselők Tanácsa. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 27./"

1999 nyarán három hét alatt Gelencén elkészült a legnagyobb székely kapu, amely a magyar nemzet ajándékaként állít emléket a lengyel nemzet édesanyjaként tisztelt Árpád-házi királylánynak, akit II. János Pál pápa június 16-án avatott szentté több mint egymillió zarándok jelenlétében a lengyelországi Ószandecen, ahol a Szent Kinga által alapított klarissza kolostor áll. A galambdúcos kapu, amelyről a szentté avatott Boldog Kinga néz a bemenőre, Szent Hedvig pedig a kimenőre, s amelyen a nap és a hold mellett ott látható Magyarország és a Vatikán címere, Szalai Attilának, a varsói magyar nagykövetség munkatársának az ötlete volt. Molnár Imre történészen kívül, aki a magyar külügyminisztérium első számú lengyel szakértője, s a Székelyföld jó ismerője, kevesen hittek abban, hogy három hét alatt a kaput meg lehet tervezni, el lehet készíteni és fel lehet állítani a szentmise idejére. Molnár Imre azonban tudta, hogy a Magyarok Világszövetségének Erdélyi Társasága (VET) felelni tud a kihívásra, és Erdélyben ezt a kaput, amely a magyar és a lengyel nép sok száz éves barátságát is jelképezi, el fogják készíteni. És nem kellett csalódnia. Nov. 27-én ünnep keretében Marosvásárhelyen, a Kultúrpalota nagytermében adták át a magyar külügyminisztérium és a VET díszoklevelét mindazoknak, akik az Árpád- házi Szent Kinga tiszteletére faragott székely kapu felállításához hozzájárultak. Az esten Petrás Mária istenes csángó énekeket adott elő. A szentté avatott magyar királylány életét és cselekedeteit Molnár Imre idézte fel, ökumenikus küldetésének szentségéről dr. Jakubinyi György gyulafehérvári érsek beszélt, az Ószandecre zarándokolók közkincsévé vált kapu jelképes értékét Konrad Sutarski filmrendező dicsérte, majd Patrubány Miklós, az MVSZ általános alelnöke, a VET elnöke értékelte. A kitüntetéseket Molnár Imre, Soltész Levente kolozsvári konzul, Patrubány Miklós és András Imre, a VET titkára nyújtotta át Bagoly Miklós és dr. Török István vállalkozóknak és Pakó Benedek plébánosnak, a kapufaragás támogatóinak, Zakariás Attila műépítésznek, a kapu tervezőjének, Bíró László fafaragó kapuállítónak, valamint a hasonló minőségben kitüntetett három Both testvérnek Imrének, Lászlónak és Tibornak, a díszítő motívumokat tervező Haszmann testvéreknek, Józsefnek és Pálnak, a kapu domborműveit kifaragó Vargha Mihály szobrászművésznek, Jakabos Csaba gépészmérnöknek, a vasazás előállítójának és Farkas Réka riporternek, a dokumentumfilm szerkesztőjének valamint Kalamár György operatőrnek. A munkát vállaló Patrubány Miklóst, a VET elnökét pedig személyesen a nagykövetségen tüntetik ki. /(bodolai): Kitüntették a kapuállítókat. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 29./

Az új választási törvény szerint a katonák abban a helységben szavaznak, ahol katonai szolgálatot teljesítenek. Sylvester Lajos figyelmeztetett: az RMDSZ parlamenti képviselőinek tudatosítaniuk kellene a hadvezetéssel, a belügy, a csendőrség és minden fegyvernem vezérkarával, hogy elsősorban a szórványban élők esetében ez a rendelkezés a kisebbségek szavazati részarányát s ezzel esélyeiket csökkenti a helyi önkormányzati részvételben. A fordítottját is mérlegre kell tenni: a tömbmagyarság védelmére létrehozott katonai egységek és alakulatok képesek lényegesen megváltoztatni bizonyos szavazókörzetek szavazatainak megoszlását. - Tömeges jelenséggé vált a külföldi munkavállalás. Elemi kötelesség lenne, hogy a választások napján hazajönnének a külföldön dolgozók. /Sylvester Lajos: Hozzunk haza egy voksot. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 25./

A magyar költségvetés 0,13 százalékát költik évente a határon túli magyarok támogatására, közölte a napokban a Kossuth Rádió. Ez többmilliárd forintot jelenthet. Elég csak a Magyarországon tanuló többezer (egyesek szerint négy, mások szerint hatezer!) erdélyi diák ösztöndíjára, az Illyés Közalapítvány vagy az Új Kézfogás nyújtotta pályázati lehetőségekre gondolni. Az ellenzék ezt is politikai fegyvernek használja, mint a státustörvény esetében. Nemrég pl. Kovács László MSZP-elnök intette Orbán Viktor miniszterelnököt, a kormányt: ügyeljenek, nehogy a külhoni magyarnak több joga legyen Magyarországon, mint a helybelieknek. Sike Lajos cikkében megjegyezte: azt is ki kellene számítani, hogy mennyivel járulnak hozzá az anyaországba települt határon túli magyarok a költségvetéshez, például az a több ezer kiváló értelmiségi, mérnök, tanár, orvos, közgazdász, akik Erdélyből, a Vajdaságból, Kárpátaljáról, Felvidékről költöztek át az anyaországba. A sok ezer székelyföldi, szilágysági, kalotaszegi, csallóközi, bácskai, beregi kőműves, ácsmester, betonkeverő, kubikos, asztalos, víz- és gázszerelő, akik kevesebb pénzért is hajlandók többet dolgozni a helybelieknél. De még a tíz-tizenötezer idénymunkás is érezhetően növeli a nemzeti összterméket, hiszen a haszon ott marad, csak a kialkudott vagy éppen odalökött munkabért hozzák haza. /Sike Lajos: Zéró tizenhárom. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 22./

Ötödére kívánja csökkenteni a hadiiparban dolgozók számát a védelmi minisztérium. Decebal Ilina tábornok, a tárca helyettes államtitkára elmondta: a javaslatuk szerint a jelenlegi 78 ezerről 12-15 ezer főre csökkentenék a hadi parban dolgozók számát. A túlméretezett és megrendelések hiányában évek óta pangó hadiiparban az alkalmazottai többnyire nem dolgoznak, ennek ellenére megkapják alapfizetésük 75 százalékát. Ez óriási költségvetési teher. Sorin Frunzaverde védelmi miniszter kilátásba helyezte számos katonai célú ingatlan kiárusítását. Mircea Chelaru tábornok, vezérkari főnök bejelentette: szervezeti szempontból befejeződött a védelmi erő szerkezeti átalakítása, s augusztus elsejétől megkezdik a hadsereg új struktúráinak fegyvernemenkénti fokozatos kialakítását. A szakszervezeti vezetők attól tartanak, hogy az ún. polgári termelésre történő átállás a gyárak bezárását és 60-65 ezer dolgozó elbocsátásának álcázását célozza. /Átszervezik a védelmi ipart. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 27./

Andrei Marga, a Babes-Bolyai Tudományegyetem rektora, tanügyminiszter emlékeztetett: az Európa Bizottság jelentésében lényegében az oktatási szféra volt az egyetlen, amelyet nem ért komolyabb kritika. Marga súlyos hibának tekintette azt, hogy a parlamentben nemrégiben komoly privatizáció-ellenes megnyilvánulások voltak. Reményét fejezte ki, hogy az ösztöndíjak kiszámításához szükséges kulcsszám növekedésével (200 000-ről 260 000 lejre), valamint a bentlakás-támogatások emelkedésével (160 000 lejről 200 000 lejre) javulni fog a diákság közérzete. - Jó lenne, ha Romániában ismét gyökeret verne az a széles körű német, szlovák, magyar, ukrán, szerb, horvát nyelvismeret, amely oly sokáig sajátossága volt az országnak - mondta. - A BBTE távoktatási rendszerével kapcsolatban Dr. Szamosközi István docens, a BBTE távoktatási és továbbképzési központjának igazgatója elmondta, hogy jelenleg 3109 diák igényli a BBTE távoktatását - az ország majd minden megyéjéből. /Reflektorfényben a BBTE távoktatási rendszere.Marga a magánosítás védelmére kel. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 17./

A Kriterion Kiadó fennállásának harmincegyedik évfordulója alkalmából felelevenítették a hagyományt: régen december volt a Kriterion hónapja, találkozókat, bálokat rendeztek ebből az alkalomból. Most dec. 8-án és 9-én zajlottak a Kriterion-napok Kolozsváron. H. Szabó Gyula, a kiadó igazgatója elmondta, kíváncsi arra, mit ér a könyvkiadó a mai huszonévesek szerint. Erre a feladatra a Babes-Bolyai Tudományegyetem újságíró szakának harmadéves diákjai vállalkoztak, dolgozataikban azt vizsgálták, egy adott témakör milyen formában és mennyiségben volt jelen a harmincévi könyvtermésben. Ex libris-kiállítást tekinthettek meg az érdeklődők, Gábor Dénes Művelődés-szerkesztő jóvoltából. Ismertettek egy szociológiai felmérést a kolozsvári magyar lakosság olvasási igényeiről. Kiderült, hogy a kolozsvári magyar családok többségénél a családi könyvtár több mint 500 kötetből áll. A legkedvesebb könyvek listáját Az aranyember vezeti, míg a kedvenc írók között Jókai Mór és Jules Verne állnak az első helyen. Bemutatták a Téka sorozat legújabb kötetét, Bándi Péter énekeskönyvét, majd kolozsvári szerzők frissen megjelent köteteit. Palocsay Zsigmond posztumusz kötetét, A Változó népi kultúra című tanulmánykötetet, a Fodor Sándor-sorozat harmadik darabját és Király László legújabb verseskötetét. /A Kriterion-jelenség harminc esztendeje. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 11./

"Háromszéken az egykori alkotótáborok helyszínén - Árkoson, Rétyen és Kovásznán - ma már szinte romokban hevernek a hátrahagyott művek. A szobrok többnyire fából készültek, ám akad néhány kőből készült alkotás is. 1989 után renoválásukkal, karbantartásukkal sem törődött senki. Legjobb állapotban az árkosi kastély kertjében található munkák vannak. Viszonylag jó állapotukat annak köszönhetik, hogy a Szentkereszthy-kastélyban tíz éve művelődési központ működik, amely az alkotások megőrzésére is fordított pénzt és energiát. A Rétyi Nyírben a szoborpark tizenkilenc alkotásából ma már csak három áll lábon, néhányat a csernátoni múzeum kertjébe szállítottak, párat pedig turisták tüzeltek el. Kovásznán az 1986 és 1988 között szervezett alkotótáborokban huszonkilenc szobrot készítettek a művészek. Az árkosi kulturális központ vezetője, Petre Strachinaru találkozóra hívta az alkotókat. Egy egyesület megalapításáról döntöttek, amelynek célja a szabadtéri alkotások megmentése, és arról is határoztak, hogy minden képzőművész egy-egy kis szoborral járul hozzá az egyesület induló tőkéjéhez. Nyáron elkezdődhet a huszonkilenc kovásznai fa- és kőszobor megmentése. /Farkas Réka: Összefogás a művekért.Turisták tüzelték el a kovásznai faszobrokat. = Krónika (Kolozsvár), febr. 19./"

"Márc. 5-én a Szamoson az árhullám elhagyta Dést, Máramaros megyében a Tisza és a Lápos folyók szintje növekedőben van. Kolozs megyében az áradások következtében 21 gazdaság, 1421 hektár szántóföld van víz alatt, 30 méter falat és egy szénaraktárt sodort magával az ár. A megyében a Szamos mintegy 120 kilométeres utat rongált meg. Az Aranyos áradása újabb ökológiai szennyeződést okozott. A Fehér megyei abrudbányai Bányakitermelő Vállalat ismét szennyezi az Aranyost. A folyó vastartalma a negyvenháromszorosára nőtt. A megengedettnél több a mangán- és a réztartalom is. A tordai Vízművek a szennyezés elterjedésének megelőzésére Sinfalva közelében négy kutat ismét bezáratott. /Nánó Csaba: Árvízeket okozott a hirtelen felmelegedés. Ismét szennyezett az Aranyos vize. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 6./ Bihar, Beszterce-Naszód, Máramaros, Szatmár és Suceava megyében negyven települést érintett az utóbbi napok esőzései miatt keletkezett áradás. Bihar megyében Biharkaba, Biharrósa, Magyarremete, Berettyószéplak, Robogány és Bihardobrosd községekben 55 háztartást öntött el a víz. Az előrejelzések további esőzést jósolnak. Az áramszolgáltatás is megsínylette a vihart: Borszeg, Almásfegyvernek, Alsótótfalu, Kozmaalmás, Szarkó, Nadántelek, Kővág, Berettyófarnos, Berettyócsohaj, Hegyközszentimre teljes egészében, Szalárd pedig részben áram nélkül maradt. Nagyváradon évről évre mind nagyobb gondot okoznak az eldugult csatornák. /Aszály után áradás. = Bihari Napló (Nagyvárad), márc. 6./ Bihar, Beszterce, Máramaros és Suceava megyékben több mint 1.100 házat érintett, mintegy száz helységben az árvíz, ráadásul 1500 ha mezőgazdasági földterületet is elöntött a víz, utakat, hidakat rongált meg, megszakította az áramellátást. /Árvizek. = RMDSZ Sajtófigyelő, márc. 6. - 44. sz./"

"Tavaly októberben Kolozsvár polgármestere azt állította, hogy Vincze József kolozsvári lakos merényletet akart megkísérelni ellene, a rendőrség pedig a hamar megtartott házkutatás során egy hatlövetű pisztolyt talált, amelyből két golyó hiányzott. Vincze József nyugalmazott mérnököt akkor le is tartóztatták 24 órára, majd orvosi vizsgálatok és ajánlás alapján szabadlábra helyezték, de röviddel ezután újból letartóztatták. A városháza hivatalosságai akkor az RMDSZ-re is rá akarták terelni a figyelmet, ajánlva, hogy ellenőrizzék a vádlott és a szervezet közötti kapcsolatot. Végül Vinczét tiltott fegyvertartás és csempészés vádjával 30 napig tartották fogva. A sajtó fenntartással fogadta a polgármesteri állítást, és "megrendezett merényletként" írt az esetről. Nem hagyhatom, hogy ennyire elhallgattassanak, mondotta Vincze József, elmondva, hogy ügyében nemrég hoztak döntést: egy év felfüggesztett börtönbüntetésre ítélték, és mihelyt megkapja az ítélet megindoklását, fellebbez az ítélet ellen. Fogvatartása 30 napja alatt senkit nem engedtek be hozzá, még a feleségét sem, kihallgatásánál pedig nem volt jelen a hivatalból mellé rendelt védőügyvéd. Tehát még a legelemibb eljárási szabályokat sem tartották tiszteletben, mesélte Vincze. Szenvedéseihez hozzájárult, hogy megvádolása előtt nem sokkal fejsérüléses autóbalesetet szenvedett, kezelés alatt állott, és hiába kérte az orvosa által kikísérletezett gyógyszert, a fogházban ezt visszautasították. Ráadásul "agresszív cellatársat" zártak melléje. Vincze József azt is sérelmezte, hogy pereskedése során az RMDSZ-től nem kapott semmilyen ("érdekvédelmi") támogatást. Ami a fegyvert illeti, a Vincze által mutatott iratok szerint az egy Flobert pisztoly volt, a nagybetűvel feltüntetett, kedvcsináló reklám szerint "tetszetős és élethű". Vincze József állítása szerint az egy játékszer, nem minősül fegyvernek, Magyarországon engedély nélkül vásárolható. Nemrég újból beidézték a rendőrségre Vincze Józsefet. Elmondása szerint ezúttal egy lopott Pentax orvosi műszerről van szó, amelyet Magyarországon valaki az ő nevében adott be javíttatni. /Újból beidézték Vincze Józsefet. Tavaly a polgármester merénylettel vádolta.= Szabadság (Kolozsvár), máj. 16./"

"Németh Csaba szenátor szerint a munkaszolgálatért járna anyagi kárpótlás. Romániában 1950-ben hozták létre a munkaszolgálatot, ahova a katonai szolgálatra alkalmas 26 év alatti fiatalokat sorozták be. A munkaszolgálat intézményét azzal indokolták, hogy a fegyveres katonai szolgálat fegyvernemeinél megengedett létszámot meghaladó korosztályfölösleget ide irányították át. Munkaszolgálatra azokat küldték, akiket akkor nem tartottak egészséges társadalmi származásúnak, meg azokat, akiket megbízhatatlanoknak nyilvánítottak: politikai foglyok, a szovjetellenes háborúban részt vett tisztek, altisztek, papok fiait és nagyszámú értelmiségi, kisiparos és kiskereskedő szülők gyerekeit. A munkaszolgálatosok nem sorolhatók az etnikai alapon üldözött személyek közé, mert soraikban románok és nemzeti kisebbséghez tartozók egyaránt voltak. Ez lényegében kényszermunka volt. Naponta 10-14 órát dolgoztak, a kötelező napi munkanorma jóval meghaladta egy 20-25 éves fiatal fizikai képességeit, alacsony tápértékű élelemmel táplálkozhattak. Nem volt védőöltözet és védőfelszerelés, nem létezett orvosi ellátás. A munkaszolgálatot hivatalosan 1961-ben törölték el. Németh Csaba szenátor öt szenátortársával együtt törvénytervezetet készített, amelyet 2000 augusztusában benyújtott. A szenátus ezt tavaly októberben elfogadta. A tervezet szerint minden munkaszolgálatban letöltött hónap után havonta 12 000 lejt kapnának az erre jogosultak. Az elhunytak után özvegyeik, ha nem kötöttek új házasságot, a kárpótlás felét öröklik. A volt munkaszolgálatosok továbbá utazási kedvezményben részesülnének, előnyt biztosítanának számukra a telefon beszerelésekor és nem kellene telefon-, rádió- és televízióbérletet fizetniük. A törvénytervezet jelenleg a képviselőházban van, ahol a sorsa nemigen alakul kedvezően, hiszen az emberjogi szakbizottság meg a kormány álláspontja elutasító volt. /Magyar Balázs: Németh Csaba szenátor, a felsőház munkaügyi és népjóléti bizottságának tagja szerint: A munkaszolgálatért járna anyagi kárpótlás. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 21./"

"12 évvel ezelőtt szervezte első nyári táborát a csíkmadarasi 4-es számú Szent István cserkészcsapat. A madarasi cserkészek a hét végén a Hargita lábánál, a madarasi erdőn vernek sátrat. A kolozsvári 7-es számú Brassai Sámuel cserkészcsapat tagjait mára várják, vasárnap pedig svájci cserkészekkel gyarapodik a tábor létszáma. /(Szőcs Ibolya): Cserkésztábor Csíkmadarason. = Hargita Népe (Csíkszereda), júl. 13./"

"Adrian Nastase miniszterelnök visszautasította azt az amerikai véleményt, miszerint Romániában virágzik az emberkereskedelem, százával lepik el a román prostituáltak és illegális munkavállalók a környező országokat. Nem sokkal az amerikai jelentés előtt az amerikai ABC televíziós csatorna népszerű műsora, a 20/20 szerkesztője, Barbara Walters bemutatta A romániai gyerekkereskedelem című adásában azt állította, hogy néhány milliós tranzakcióról van szó. A riport szerint az adoptáló külföldi párok megközelítőleg 25 000 dollárt fizetnek a román gyerekekért, és az esetek többségében nincs tudomásuk arról, hogy kihez jut ez a pénz. Az a több millió dollár, amely az örökbevételeket bonyolító romániai alapítványokhoz került, tulajdonképpen eltűnt. A romániai örökbevételeket korrupció vádjával leállították. Ám az ABC rejtett kamerája bemutatta, milyen egyszerűen lehet gyermekhez jutni Románia utcáin. A műsor szerkesztői olyan kétségbeesett anyákkal találkoztak, akik 700 dollárért is eladták volna gyermeküket. - Annak idején az egész világból több millió dollárnyi segély érkezett a romániai gyermekek megsegítésére. Több ezer gyereket fogadtak örökbe, főként amerikaiak. Azonban még mindig sok az olyan állami árvaház, amely csak bizonytalan létfeltételeket biztosít. Az árvaházakat elhagyó gyerekek közül többen most is hajléktalanokként élnek és utcai kéregetéssel szerzik meg a napi betevő falatot. A mostani felvételek iszonyú állapotokat rögzítettek: ruháiknál fogva székhez kötött gyermekek, olyan kiskorúak, akik saját vizeletükben hevernek pelenka és alsónemű nélkül. - Ismeretes, hogy az Európai Unió Romániáról szóló jelentéseiben mindannyiszor elégedetlenül nyilatkozott a román hatóságok "erőfeszítéseiről". /Senki gyermekei Amerikai vélemény a romániai gyerekkereskedelemről. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 19./"

"A Reform Tömörülés Markó Bélához intézett nyílt levelében figyelmeztetett: az a halogató-kiváró politika, ami a jelenlegi RMDSZ-vezetés alatt egyre inkább a szövetség meghatározójává válik, vészesen hasonlít az Apafi Mihály nevével fémjelzett kiszámíthatatlan, egyéni hatalmi érdekek cselszövései és alkui által meghatározott politikai gyakorlathoz. A platform szerint két nagyon fontos kérdésben kellett volna döntenie az SZKT-nak: az alkotmánymódosítás és a státustörvény ügyében. Marosvásárhelyen ezek a lényegi kérdések egyszerűen napirendre sem kerültek. "Tényleg fontosabb kérdés Önnek az alkotmánymódosításnál és a státustörvénynél egy titkosszolgálati manővernek minősíthető újságcikk, csak azért, mert azokat rágalmazza, akik Önnel nem mindig értenek egyet?" - olvasható a levélben. /Cselekvés ideje. Az RT nyílt levele Markó Bélához. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 5./"