România Liberă: a Johannis-rezsim bizarr nacionalizmusa
A Román Hírszerző Szolgálat (SRI) megerősödésével hozza összefüggésbe a România Liberă hétfői, A Johannis-rezsim bizarr nacionalizmusa című véleménycikke Tőkés László EP-képviselő román állami kitüntetésének visszavonását és azt, hogy terrorizmus gyanújával indult eljárás egy petárdákat tartó kézdivásárhelyi férfi ellen.
A cikket jegyző Cristian Câmpeanu szerint Klaus Johannis államfő elvesztette a nevetségessé válásra figyelmeztető „érzékszervét”, ha az 1989-es rendszerváltozásban „meghatározó szerepet” játszó forradalmár címmel tünteti ki a román Eugen Nicolicea (Buzău megyei) képviselőt, de visszavonja az ugyanezekért az érdemekért megítélt kitüntetést a magyar Tőkés Lászlótól.  
„Érthetetlen okokból Johannis mandátuma alatt az idegengyűlölő nacionalizmus erősödésének vagyunk tanúi, amelynek egyedüli célja a demokratikus intézményrendszer, a jogállamiság meggyengítése. Ennek a nacionalizmusnak a megerősödése kapcsolatban áll a SRI megerősödésével, és ezért üdvözlendő az alkotmánybíróság mostani döntése, amely csökkenti a SRI erejét” – írta a România Liberă szerzője. Szabadság (Kolozsvár)

Márciusi üzenetek
2016. március 15., Bukarest. A Cotroceni-palota csendbe burkolózott. Klaus Iohannis államfő többéves – és több államfő által felkarolt – hagyománnyal szakítva ismét csak elfelejtette köszönteni az országban élő magyar közösséget. Talán nem akarta azt kockáztatni, hogy neve hallatán több magyarok lakta városban kifütyüljék, miután a közösség egészét szembeköpte Tőkés László állami kitüntetésének visszavonásával?
Talán csak nem akar tudomást venni rólunk, amint azt eddig sem tette? Talán a román nacionalistáknak tetszelegve akarja visszanyerni apadó népszerűségét, mind jobban fogyó tekintélyét? Bárhogy legyen is, újra bebizonyosodott: Klaus Iohannisnak köze nincs erdélyiséghez, toleranciához, normalitáshoz. A Victoria-palotából érkezett üzenet igen tetszetősen hangzik. Dacian Cioloș miniszterelnöki felelősségéhez méltó tisztelettel, erdélyi születésű polgárra jellemző jóérzéssel szól a magyarokhoz. De jó is lenne viszontlátni mindezt kormánya intézkedéseiben! Kolozsvár. A homogenizáló, centralizáló törekvéseit már nem is leplező államhatalom megtalálta újabb célpontját a regionalista mozgalmak és szimbólumok elleni küzdelmében. Ha Székelyföldön a magyar feliratok, himnusz és székely zászló ellen indítottak hadjáratot, Kolozsváron Erdély történelmi zászlaja szúrta a rendfenntartók szemét, azt tiltották be a március 15-i felvonuláson. Mintegy jelezve, Bukarest vigyázó szeme mindent lát, nemcsak a székelyföldi autonómiatörekvések, de a szárnyait bontogató transzilvanista mozgalom is kőkemény ellenállásra számíthat a nacionálkommunista hatalom részéről.
Budapest. Európa már nem szabad, az igazságot tilos kimondani, a népvándorlás a kontinens etnikai, vallási, kulturális átrajzolásához vezethet, bűnözést, terrort, homofóbiát, antiszemitizmust hozhat – figyelmeztet beszédében Orbán Viktor miniszterelnök márciusi szókimondással. S megerősödünk hitünkben: ha elég bátrak és eltökéltek vagyunk, ha nem hagyjuk magunkat, figyel majd szavunkra a világ. Sepsiszentgyörgy. A polgármesteri teendőitől eltiltott Antal Árpád polgárként mond beszédet. A több ezer résztvevő többször felcsendülő, hosszan tartó tapssal nyilvánítja ki szolidaritását. Ha tavaly a fütty, idén a taps uralta a főteret, mintegy jelezve: érett e közösség, képes arra, hogy különbséget tegyen szájhős politikus és közösségi vezető között. Megerősödünk hitünkben: érett e közösség arra, hogy – miként Antal Árpád fogalmazott – tízezrek, százezrek vállalják át azt a feladatot, amelyet félreállított szószólói végeztek. 
Farcádi Botond. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Díjak erdélyi személyiségeknek – kellemetlen mellékzöngével
Március 15-e alkalmából több erdélyi személyiség részesült magas rangú magyar állami kitüntetésekben, de a legnagyobb visszhangot kétségtelenül Tőkés László Magyar Becsület Rend díja kapta.
Áder János, Magyarország köztársasági elnöke megbízásából Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere „a haza érdekeinek előmozdításában és az egyetemes emberi értékek gyarapításában végzett tevékenysége elismeréseként” a Magyar Érdemrend tisztikeresztjének polgári tagozata kitüntetést adott át többek között Marosi Ildikó marosvásárhelyi irodalomtörténésznek, újságírónak, szerkesztőnek.
Magyar Érdemrend lovagkereszt polgári tagozata kitüntetést kapott Láng Gusztáv József Attila-díjas irodalomtörténész, kritikus, aki Magyarországra való áttelepülése előtt évtizedekig tanított a kolozsvári egyetem magyar tanszékén. A Magyar Arany Érdemkereszt polgári tagozatával tüntették ki Lőrincz György írót, a székelyudvarhelyi Erdély Magyar Irodalmáért Alapítvány alapító elnökét, valamint Péter László néptáncművészt, koreográfust, a csíkszeredai Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes tagját. 
A legmagasabb állami irodalmi díjat, Magyarország Babérkoszorúját ebben az évben két erdélyi költő, Farkas Árpád és Király László kapta. Ennek hírére a Facebook nevű közösségi portálon – keserűséget és komoly indulatokat hagyva maga után – Kálmán C. György baloldali-liberális irodalomtörténész, a Magyar Narancs bloggere feltette az alábbi minősíthetetlen kérdést: „Kik ezek?” Az Aradon szerkesztett Irodalmi Jelen erre egy „kulturális segélycsomagot” küldött neki: Farkas és Király kiváló verseinek gyűjteményét. De voltak, akik visszakérdeztek: ki az a Kálmán C. György?
A Magyar Érdemrend középkeresztesei között van a szatmárnémeti Varga Attila alkotmányjogász, volt parlamenti képviselő, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem Jogtudományi Karának egyetemi docense, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület főgondnoka, valamint az aradi Böszörményi Zoltán József Attila-díjas író, költő, az Irodalmi Jelen főszerkesztője.
Mátray László, a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház színművésze Jászai Mari-díjat, a gyergyóremetei származású Molnár Levente, a Magyar Állami Operaház operaénekese pedig Liszt Ferenc-díjat vehetett át. József Attila-díjban részesült többek között két fiatalabb költő is, Farkas Wellmann Endre és Nagy Koppány Zsolt, mindketten marosvásárhelyi születésűek, nemrég hagyták el Erdélyt a budapesti érvényesülés kedvéért.
Az idei Kossuth- és Széchenyi-díjasok között idén nem volt erdélyi személyiség. itthon.ma

Kiállni, képviselni, harcolni?
Kiállni, képviselni, harcolni, e három parancs vezérli az RMDSZ munkáját a következő időszakban – ismételte meg a legutóbbi SZKT-ülésen elhangzott kampányszlogent Kelemen Hunor március 15-én Szatmárnémetiben. Hogy mennyire gondolják komolyan mindezt, arról az elmúlt két hétben történtek elég sok mindent elárultak.
Tőkés László állami kitüntetésének megvonása után még nagyjából helyénvaló volt az RMDSZ vezetőinek reakciója, közleményben, közösségi portálokon tiltakoztak az államfő döntése ellen, az első felindulást követően azonban megfogyatkozott a lendület, s arra például már nem futotta, hogy a szolidaritás megnyilvánulásaként minden magyar kitüntetett önként adja vissza az elismerést. A kiállás, képviselet, harc igencsak sajátos értelmezéséről árulkodik az is, ahogyan az RMDSZ a székely szabadság napjához viszonyult: lapítva, sunyítva, távol maradva, esetleg csak odasomfordálva. Pedig a marosvásárhelyi megmozdulás résztvevői nem valamiféle különös, komoly politikai szervezet számára vállalhatatlan eszmékért vonultak utcára, hanem ugyanazokért a célokért, amelyek az RMDSZ programjában is szerepelnek, és amelyekről törvénytervezetek is készültek: a jogegyenlőség biztosításáért, a kettős mérce megszüntetéséért, Székelyföld autonómiájáért, a magyarellenes intézkedések leállításáért. Mindez a jelek szerint nem fontos az RMDSZ-nek. Csak tudnánk, hogy akkor pontosan miért is akarnak kiállni, képviselni, harcolni?
És ugyanennyire lágy volt a szövetség reakciója aznap is, amikor Kelemen Hunor éppen e hármas parancsról szónokolt Szatmárnémetiben. Kapitánya, Kovács Péter például nyilvánosan megdorgálta azt az illetőt, aki a kolozsvári ünnepi megemlékezésen Emil Boc polgármester beszédét bekiabálással „zavarta meg” (értsd: fejtette ki nemtetszését a multikulturalitásról nyilvánvaló hazugságokat soroló politikussal szemben). Arra az elszólásra pedig egyetlen RMDSZ-es vezető sem reagált, ami pedig mindennél élesebben rávilágít, miért is nem érezhetjük mi otthon magunkat ebben az országban, miért kell nekünk frusztráltan harcolnunk akkor is, amikor más örülne, ünnepelne. Emil Boc ugyanis azt találta mondani, büszke az Oscar-díjas Saul fiában szereplő Molnár Levente teljesítményére, akit díszpolgári címmel tüntetnek ki, „még akkor is, ha magyar etnikumú”. Ezt mondja Kolozsvár polgármestere a magyar nemzeti ünnepen a magyarok előtt, és senki le nem reagálja, senki egy szót nem szól, hogy miért fájó, sértő, dühítő ez számunkra. De ugyanúgy nem számíthattunk az RMDSZ-re egy másik kolozsvári ügyben sem: nyitott elméjű transzilvanista románok – Sabin Gherman és a hozzá hasonlóan gondolkodó társai nagyobb felháborodással tették szóvá, mint az RMDSZ, hogy a hatóságok nem engedték a felvonulást Erdély történelmi zászlajával.
Kiállni, képviselni, harcolni? 
Farcádi Botond. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Könyv és Gyertya díjátadó gálaműsor a Kultúrpalotában
"Fontos kiállni az önrendelkezésért"
Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc 168. évfordulójának emlékére szervezett ünnepségsorozat része volt kedden este a marosvásárhelyi Kultúrpalotában megtartott gálaműsor, amelyen átadták a Könyv és Gyertya díjakat. "Ki kell állni a magyar oktatásért, közképviseletért, önrendelkezésért. Ezek nélkül törékennyé és elesetté válik a magyar szabadság" – jelentette ki a rendezvényen Brassai Zsombor, az RMDSZ megyei elnöke.
A közönséget a rendezvények főszervezője, B. Szabó Zsolt köszöntötte, majd Brassai Zsombor, az RMDSZ Maros megyei elnöke osztotta meg gondolatait az ünneplőkkel. Az elnök szerint 2016-ban is időszerű feltenni a kérdést, hogy mi a szabadság, mi a magyar szabadság? "A szabadság az, amit a törvények lehetővé tesznek. Minél több dologra kiterjednek a törvények, minél több részletet szabályozunk, annál teljesebb, annál nyitottabb a szabadság. Olyan, mint a zebra az úttesten. Az a szabadság, hogy át szabad kelni az út egyik feléről a másikra. Ilyen a kisebbségi létünk is: újabb és újabb utakat lépünk át, újabb és újabb zebrákat próbálunk magunknak vonalazni az úttesten, lehetővé tenni a szabadság törvénye révén, hogy átjussunk egyik pontról a másikra. Több átkelő kell, ilyen a kisebbségi lét". Brassai Zsombor szerint a magyar szabadságnak ma – ha Erdélyben, Romániában értelmezzük – három fontos alappillére van. "Egyik alappillére az anyanyelvi oktatás, az, hogy van óvodától egyetemig lehetőségünk anyanyelven tanulni. Van anyanyelvű oktatási hálózatunk, amit kemény munkával, politizálással, érdekképviselettel lehetett elérni 26 év alatt, az utca egyik oldaláról a másikra átkelve, újabb és újabb zebrákat festve az úttesten. Nagyon keményen kell küzdeni azért, hogy ez meg is maradjon, hogy erősödjön, hogy fejlődjön. A magyar szabadság másik alappillére a közképviselet. Jelen vagyunk a helyi önkormányzatokban, ott vagyunk a megyei önkormányzatokban, a bukaresti parlamentben, Brüsszelben, az Európai Unió parlamentjében. Azokon a helyeken, ahol a törvények, a határozatok születnek, amelyek mindegyre szélesítik, megőrzik a magyar szabadságot. Amit tegnap megszereztünk, azt lehet, hogy ma, holnap vagy holnapután el fogják venni tőlünk, mint ahogy Tőkés Lászlótól is elvették az érdemrendet, és sokan másoktól elvették a lehetőséget, hogy tovább gyakorolja közképviseleti tisztségét. Van tehát, amit megvédjünk, amiért küzdjünk. A harmadik alappillér: az önrendelkezés. Sokat kell még dolgozni azon, hogy legyen valós önrendelkezés. Vannak, akik radikálisabban, mások mérsékletesebben képzelik el ennek az elérését. Bízom benne, hogy együtt, különböző vérmérséklettel, különböző politikai ideológiákkal fogjuk elérni, hogy legyen valós önrendelkezés. Nem mondhatunk le róla, mert enélkül összedől a magyar szabadság, törékennyé és elesetté válik. Ezek azok az értékek, amelyekért fontos kiállni. A magyar szabadságharcnak ma a jelmondata: kiállni, képviselni, kiharcolni. Nem mondhatunk le sem az önkormányzati, sem az országos vagy a brüsszeli képviseletről, ott kell lennünk, ahol a törvények születnek, másképp a szabadság szűkülni fog" – mondta, arra biztatva a közönséget, hogy a június 5-i választásokon erősítse meg a magyar közösség képviseletét.
Soós Zoltán összmagyar polgármesterjelölt hangsúlyozta: ezen az ünnepen is "betöltöttük a várost és a tereket, meg tudtuk mutatni, hogy mennyire sokszínű a marosvásárhelyi, Maros megyei közösség, hogy meg tudunk újulni". Hozzátette: a jó néhány évvel ezelőtt elkezdett közösségépítést tovább kell vinni, ehhez a város vezetését el kell nyerni. "Nem azért szeretnék polgármester lenni, mert magyar vagyok, hanem mert úgy gondolom, hogy jobban tudnám és szeretném csinálni azt a munkát, amit inkább nem, mint elvégeznek ebben a városban" – jelentette ki.
A rendezvény színvonalát Buta Árpád énekes és a zenei kíséretet szolgáltató Trozner Szabolcs, Kilyén Ilka színművésznő szavalata, a Napsugár néptáncegyüttes és az Üver zenekar fellépése emelte.
A Könyv és Gyertya díjat – Gyarmathy János alkotását – idén 15 személynek adták át, ezzel is elismerve közösségépítő munkásságukat.
2016-ban Könyv és Gyertya díjban részesültek:
Bálint Károly nyugalmazott szobrászművész (Ákosfalva), Barabás Katalin nyugalmazott pedagógus (Radnót), Baricz Lajos lelkész- plébános (Marosszentgyörgy), Gyarmathy János szobrász (Nyárádszereda), Jakabházi Béla nyugalmazott magyartanár (Segesvár), Katona Sándor nyugalmazott református lelkész (Marosludas), Kilyén Ilka színművésznő (Marosvásárhely), Kovrig Magdolna nyugalmazott tanár (Erdőszentgyörgy), Lázár Éva nyugalmazott tanítónő (Mezőcsávás), Nagy Géza nyugalmazott mezőgépész (Mezőmadaras), Németh János nyugalmazott pedagógus (Szováta), Sárkány Ernő nyugalmazott tanár (Szászrégen), Szabó Rozália nyugalmazott tanár (Gernyeszeg), Szénégető István Barnabás római katolikus plébános (Marosvásárhely),Vásárhelyi János nyugalmazott pedagógus (Vámosgálfalva).
Antalfi Imola. Népújság (Marosvásárhely)

Tegnapután, holnapelőtt
„1848 – kőszikla és csillag”
Teltházat vonzott kedden este az Ifjúsági Ház előadótermében megtartott ünnepi díszelőadás, amelynek címe – TEGNAPUTÁN, HOLNAPELŐTT – ötletes szójátékkal keltette fel az érdeklődést az 1848-as magyar forradalom és szabadságharc évfordulója tiszteletére megtartott rendezvény iránt. Az immár harmadik alkalommal megszervezett díszelőadást megtisztelte jelenlétével dr. Szilágyi Péter, a Miniszterelnökség nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkára, Tamás Péter, Magyarország temesvári tiszteletbeli konzulja, Molnár Zsolt parlamenti képviselő, Halász Ferenc, a Temes megyei RMDSZ elnöke, a szervezet vezetősége és helyi tanácsosjelöltjei.
A vendégeket és népes közönséget Fazakas Csaba, az RMDSZ művelődési alelnöke köszöntötte, majd dr. Szilágyi Péter helyettes államtitkár mondott ünnepi beszédet. „1848 kőszikla és csillag. Kőszikla, amelyre a bibliai ember házát építi és csillag, amelynek fényes útját követi. Mi ma sem engedhetünk a 48-ból és a 12 pontból sem, nem adhatjuk Petőfi és Jókai, Széchenyi és Kossuth szent emlékét”. A helyettes államtitkár hangsúlyozta: „1848. március 15-én csak azt kértük, ami járt nekünk: szabadságot, közteherviselést, önrendelkezést, tulajdonlást. Most se akarunk mást, sem Erdélyben, sem az Anyaországban.”
Dr. Szilágyi Péter szerint a magyar kormány célja, hogy felmelegedjen a hűvös viszony Romániával, amit az utóbbi néhány év barátságtalan és provokatív gesztusai tovább nehezítenek. „Fájdalmas látni, hogy a magyar közösséget megfélemlítik, a korrupció elleni harc köntösébe öltöztetett szervezetet politikai bunkósbotként használják polgármestereink megfélemlítésére, felháborító, hogy hátrányosan különböztetik meg a kórházakban gyermekeinket, mert anyanyelvükön merészelnek beszélni.” A politikus szerint Tőkés László kitüntetésének visszavonása nem csak a magyarságot sérti, de megkérdőjelezi Románia demokráciájának alapjait is. „Európai értékekkel ellentétes hogy az autonómia szitokszóvá vált a romániai közbeszédben” – mondta a helyettes államtitkár, biztosítva a „külhonba szorult magyarságot” a magyar kormány támogatásáról. „1848 legfontosabb tanulsága, hogy ha mindnyájan összefogunk, akkor nincs elérhetetlen cél. Önök őrizzék meg magyarságukat, mint tették eddig is, és ha így lesz, akkor 1848, 1956 és 1989 után újra rólunk beszélhet majd a világ!” – zárta ünnepi beszédét Szilágyi Péter.
Az RMDSZ Temes megyei szervezete nevében Molnár András alelnök, megyei tanácsosjelölt mondott ünnepi beszédet, aki arra hívta fel a figyelmet, hogy újabban politikai eszközökkel próbálják meg kisebbségi jogainkat korlátozni. „Világosan látnunk kell, hogy ez nem véletlen, ez folyamatos és tervszerű. Hivatásos feljelentők, elfogult ügyészek és buzgón intézkedő hatóságok munkálkodnak azon, hogy megszerzett jogainkat elvegyék” – mondta Molnár András, aki hangsúlyozta: „Ki kell állni a magyarok mellett, nyilvánosságra kell hozni minden egyes támadást és jogsértést”. A RMDSZ megyei tanácsosi listájának vezetője arra hívta fel a figyelmet, hogy csak akkor lehet a magyarság érdekeit minden szinten hatékonyan képviselni, ha a közösség felvértezi képviselőinket azokkal az eszközökkel, amelyek által a demokrácia játékszabályai szerint eredményeket elérhetünk. „Ma szavazatokkal kell a magyar nemzetért harcolni!” – mondta befejezésül Molnár András.
A Tegnapután, holnapelőtt  ünnepi díszelőadás rendezője, Molnos András Csaba színművész a Bartók Béla Líceum diákságát, a bánsági magyar néptánccsoportokat, zenészeket és énekeseket bevonva, a művészet sajátos eszközeivel a kisebbségi sorba szorult magyarság helyzetére reflektál. A látványos, színpadi effektusokban bővelkedő előadás alkotói, a pesszimista hozzáállást megcáfolva, az itthon maradásban, a családokban, a gyerekvállalásban, a közösségi összefogásban látják a magyar közösség jövőjét. A színvonalas előadás koreográfusa Nagy Dániel, zenei vezetője Kiss Attila, közreműködött a Shake Kvartett (Borbély B. Emília, Éder Enikő, Kiss Attila, Molnos András Csaba), a Borbély Szilárd, Dragalina Csaba, Dumitresc Norbert, Farkas-Erdély László és Kiss Attila összetételű zenekar, Szabó Abigél, Kovács Boglárka, valamint a Butykos, Eszterlánc, Bóbita, Guzsalyas és Bokréta táncosaiból álló tánckar, bartókos kisdiákok.
A Temes megyei RMDSZ szervezte díszelőadás létrejöttét Magyarország tiszteletbeli konzulátusa, a temesvári magyar intézmények, magáncégek, a Bethlen Gábor Alap és a Communitas Alapítvány támogatták. 
Pataki Zoltán. Nyugati Jelen (Arad)

A magyarság állami elnyomása
Egyediek és megismételhetetlenek vagyunk 
Egymást érve jönnek a magyarellenes állami intézkedések, amelyek Tőkés László kitüntetésének visszavonásával folytatódtak a korábbi afférok (Mezei, Ráduly, Antal, Bekéék letartóztatása) után: a csendőrség 84 személyt bírságolt meg a székely szabadság napján való részvételért. Az sem kifejezetten magyarbarát gesztus, hogy március 15-én Kolozsváron belekötöttek az Erdély-zászlóba.
A csendőrség marosvásárhelyi mobil egysége közleményben tudatta csütörtökön, hogy a székely szabadság napján zajlott megemlékezés és tüntetés videofelvételeinek tanulmányozása után 84 személyt bírságoltak meg összesen 70 800 lej értékben. 
Bírság 84 személynek
A közlemény szerint 50 résztvevőt azért bírságoltak meg összesen 61 ezer lej értékben, mert „be nem jelentett, be nem iktatott vagy tiltott tömegrendezvényt szerveztek; szervezőként nem léptek fel a tömegrendezvény megszakítása érdekében akkor, amikor a közrend és a csend megzavarására alkalmas cselekedeteket tapasztaltak”.
A csendőrség tájékoztatása szerint 34 személyt csendháborításért büntettek összesen 9800 lej értékben. Ciprian Călușer, a csendőrség szóvivője szerint a nagy számban kirótt bírság annak a következménye, hogy a hatóság álláspontja szerint a résztvevők engedély nélkül vonultak a főtérre, a prefektusi hivatal elé. Arra a kérdésre, hogy március 15-én, a magyar nemzeti ünnepen és december elsején, a román nemzeti ünnepen is hasonlóképpen járnak-e el, a szóvivő kijelentette, nem hasonlíthatók össze ezek az események a székely szabadság napjával.
Izsák Balázs elmondta, a csendőrség vezetőivel való egyeztetések egyikén személyesen adta át a csendőrség parancsnokának a városházán bejelentett forgatókönyvet és a bírósági határozatot, amely a bejelentés tudomásul vételére kötelezi a polgármestert. Hozzátette, mindezt a csendőrséggel folytatott megbeszélés jegyzőkönyvében is rögzítették. László György, az SZNT jegyzője az MTI-nek elmondta, egyértelmű megfélemlítési akciónak tartja a bírságot, amelyet maga is peres úton készül kifogásolni: „Így próbálják befogni a szájunkat!” – magyarázta.
A megbírságoltak között szerepel a bélafalvi Boldizsár Béla is, akire 500 lejes büntetést sóztak, amiért – a tanú által alá sem írt jegyzőkönyv szerint – „hangoskodott”. Lapunknak elmondta, nemcsak megfellebbezi a bírságot, hanem zaklatásért be is pereli a marosvásárhelyi csendőrséget. (Mi több, olyanokra is bírságot róttak ki, akik jelen sem voltak Marosvásárhelyen. Lásd írásunkat a 2. oldalon.)
Tiltakozások: Sabin Gherman, RMDSZ
Már beszámoltunk arról, Kolozsváron civil ruhás rendőrök akadályozták meg, hogy a március 15-ei ünnepi felvonuláson többen Erdély zászlójával vonuljanak. Az esetről felháborodottan beszélt Sabin Gherman autonomista a tévéműsorában, szerinte a csendőrök csak végrehajtják, amit fent kigondolnak, a román nacionalizmus és magyarellenesség legfentebbről, az országot vezető SRI felől fúj.
Állásfoglalásban ítélte el a tömeges megbírságolást Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke is. „Elfogadhatatlannak és felháborítónak tartjuk, hogy magyar emberek gyülekezéshez és szimbólumhasználathoz való jogát korlátozzák a hatóság képviselői Marosvásárhelyen és Kolozsváron. A szabadságjogainkat sértő intézményi túlkapások folytán a magyar közösség amúgy is megingott biztonságérzete még inkább csökken” – áll a szövetségi elnök által aláírt állásfoglalásban. 
Az RMDSZ mindkét fent említett esetben kéri a hatósági eljárások pontos indoklását, hiszen az alaptalan szankciók kirovása ellentmond a jogállamiság elveinek. Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Cristian Câmpeanu: Tőkés, a székely terror és a hírszerzők
Amikor a forradalom győzelmében játszott „meghatározó szerepéért” kitünteted a román Eugen Nicoliceát, ugyanakkor visszavonod a magyar Tőkés Lászlótól az ugyanezekért az érdemekért kapott kitüntetését, akkor nagy gondod van a valósághoz való igazodásban, és tökéletesen hiányzik a nevetségességet érzékelő szerved.
Iohannis mandátuma alatt – nem világos, milyen okokból – az idegengyűlölő nacionalizmus felkorbácsolásának vagyunk tanúi, melynek a demokratikus intézmények és a jogállamiság aláásása az egyetlen célja. A nacionalizmus felerősödése kifinomult kapcsolatban áll a Román Hírszerző Szolgálat (RHSZ) megerősödésével, ezért üdvözölendő az Alkotmánybíróság az RHSZ hatalmát csökkentő – talán váratlan – legutóbbi döntése. Felvethetik, hogy milyen kapcsolat lehet a nacionalizmus és a lehallgatásokra vonatkozó döntés között, mellyel a hírszerző szolgálatot kizárták a büntetőügyek bizonyítási eljárásából. Látszólag semmilyen, de szerintük mégis. Íme:
Az RHSZ-nek gyakorlatilag monopóliuma van Románia területén, ami a nemzetbiztonságot illeti. Máris óriási hatalma van egy olyan intézménynek, amely bizonyos nagyon tág határok között gyakorlatilag bármit megtehet a nemzetbiztonság védelmében. Ezt a korlátlan hatalmat a valódi civil ellenőrzés hiánya erősíti fel végletesen, tekintettel arra, hogy a parlamenti ellenőrző bizottságok inkább a hírszerző szolgálat ügyvédjeiből és befolyásolási ügynökeiből állnak, semmint a civil ellenőrzés szerepének tudatában lévő felelős személyekből. A NATO és a partner államok sokkal hatékonyabb korlátozást képviselnek, mint a román demokratikus intézmények. Az RHSZ civil ellenőrzésének radarját elkerülő működési mód oda vezet, hogy ez az intézmény könnyen áldozatául eshet a visszaélés és túlkapás csábításának. Ilyenfajta lehetséges túlkapás annak a magyar fiatalnak az ügye, akit terrorizmussal vádolnak, mert egy tűzijátékos „bombát” akart robbantani a nemzeti ünnepkor tartott katonai parádén. A kérdéses fiatalt meg lehet vádolni szélsőségességgel, egy magyar idegengyűlölő csoportosuláshoz való tartozással, huliganizmussal és más, talán még súlyosabb dolgokkal is, melyek veszélyes anyagok kezelésével kapcsolatosak, de nem terrorizmussal. A világon sehol, soha nem került sor terrorista merényletre vagy merényletkísérletre tűzijátékkal, a kérdéses fiatal viselkedése és lehallgatott beszélgetései nagyon távol állnak annak az összeesküvésnek az igazolásától, melyet a Román Hírszerző Szolgálat sugallt nekünk.
Ez a példa önmagáért beszél. A hírszerző szolgálatnak monopóliuma van a nemzetbiztonság védelme terén, de egy jogállamban nem rendelkezhet és nem is szabad monopóliummal rendelkeznie a „nemzetbiztonság” kifejezési határai vagy értelmezési keretei felett. Az említett esetben minden okunk megvan azt hinni, köztörvényes bűncselekményekről van szó, márpedig akkor az RHSZ-nek ki kell szállnia ebből. Tekintettel, hogy az RHSZ-nek eddig a nemzetbiztonsági és a büntetőügyi esetekkel kapcsolatos lehallgatásokban is monopóliuma volt, az ügyészek fenntartották a terrorizmus vádját, holott nyilvánvalóan túlzás. Ezért állítjuk, hogy egyetlen hatalmi monopólium gyakorlása a jogállamiság egészsége és az RHSZ egészsége szempontjából is elegendő. Káros, ha túl nagy hatalom összpontosul egyetlen intézmény kezében
Akárhogy is lenne, visszaélés esetén az ügyészek szigorúbb ellenőrzés alatt állnak, mint az RHSZ, így hát – elvileg – üdvözölendő, ha ők veszik át a lehallgatások feladatkörét. Persze, az Alkotmánybíróság döntésével kapcsolatosan vannak tisztázatlan dolgok, melyek súlyos korrupciós vagy akár szervezett bűnözési ügyeket kompromittálhatnak. Ugyanakkor semmi kétségünk afelől, hogy egy rakás bűnöző és védelmezőik (akik közé nemrég, szégyenletes és megbocsáthatatlan módon, Traian Băsescu is feliratkozott) megpróbálják majd ezt kihasználni. De ha az igazságszolgáltatási és a korrupció elleni harcon belüli reformok visszafordíthatatlanok, akkor a rendszer végül behangolja magát, még akkor is, ha ez idő alatt néhány cápa is átjut a háló szemein. Végül is bízunk abban, hogy az Országos Korrupcióellenes Igazgatóság megfelelőbben kezeli majd a lehallgatásokat, mint ahogy azt az RHSZ bármikor is tette.
És van még egy ok. A kézdivásárhelyi epizód csak egy az RHSZ által ápolt nacionalizmus  megnyilvánulásai közül. Rendszeresen lehet továbbiakat is találni a szolgálat folyóirata, az Intelligence által túlságosan is nagylelkűen befogadott idegengyűlölő és primitív cikkekben. A jelenlegi RHSZ-igazgató „újságíró” barátai olyan tévéműsorokat készítenek, melyek nem állnak túl messze a România Mare (a néhai Corneliu Vadim Tudor magyarellenes és antiszemita hetilapja – a szerk.) erőszakos nyelvezetétől és uszításaitól. A parlamenti képviselők tavaly börtönnel akarták büntetni a zászlóégetést, holott Románia legfontosabb stratégiai partnerénél, az Egyesült Államokban ezt a szólásszabadság kifejezésének tartják. Újabban a himnusz kötelező éneklését és Székelyföld zászlajának betiltását akarják elérni. És mindezek tetejében került sor Iohannis szégyenletes gesztusára is, mellyel visszavonta Tőkés László kitüntetését, akit sok mindennel meg lehet vádolni, de azzal nem, hogy ne lett volna meghatározó szerepe a forradalomban. A kisebbségi Iohannis mandátuma alatt és az RHSZ gyámkodása mellett a primitív román nacionalizmus rendkívül bizarr feltámadásának vagyunk tanúi. És, ha netán elfelejtette, az RHSZ-nek minél távolabb kell tartania magát ettől a jelenségtől, mert intézményként az 1990. márciusi, marosvásárhelyi iszonyatos etnikumok közötti konfliktusból született, és ezt az eredendő bűnt nem lehet semmissé tenni. Könnyű megzakkanni és azt hinni, hogy ha monopóliummal rendelkezel a nemzetbiztonság fölött, akkor ez a hazafiságra és a románizmusra is érvényes, és akkor már csak egy lépés a demokratikus intézmények aláásása. Mert, apropó, tudják, hogy ki válhat még az új nyugatellenes nacionalizmus áldozatává? Éppen a korrupcióellenes igazgatóság, melyről egyre több vadromán állítja burkoltan, a parlamentben vagy sokkal érzékelhetőbben, a közéletben, hogy egy brüsszeli és washingtoni imperialisták által ránk kényszerített „idegen” intézmény.
(Főtér/România liberă) Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Tőkés László európai parlamenti képviselő volt a fővédnöke a kiskunfélegyházi Közép-Európa Klub március 18-19-én megrendezett környezetvédelmi konferenciájának.
Az 1994-ben létrejött civil szervezetet híven jellemzi képi szimbólumának felirata: „Mentsük meg szülőföldünket, a Kárpát-medencét! / Cselekedjünk együtt a környezet- és klímabiztonságért!” A klub Kárpát-medencei feladatok a 21. században elnevezésű, másfél évtizede indult programja keretében zajlik a mostani tudományos szakértekezlet, amelynek címe: Gyilkos vagy humánus gazdaságot a Kárpát-medencében.
A szakma jeles képviselőit, az előadókat és az érdeklődőket a pénteki kezdőnapon Kelemen József, a Közép-Európa Klub elnöke köszöntötte. A Kiskunság fővárosának nevében Csányi József polgármester üdvözölte az egybegyűlteket. A konferencia levezető elnökeként Varga Zoltán ökológus, debreceni professor emeritus nyújtott szakmai bevezetést és eligazítást a részvevőknek. 
Megnyitó beszédében Tőkés László a Közép-Európa Klubbal kialakult személyes kapcsolatáról szólva nagy elismeréssel méltatta annak példamutató tevékenységét. A „gondolkozz globálisan, cselekedj lokálisan” elvének szellemében értékelte Kelemen József hivatástudó munkásságát, a közép-európai térség természetvédelmének, valamint a mesterségesen meghúzott határok által felszabdalt Kárpát-medencei nagyrégió – mint „tökéletes földrajzi és politikai egység” – eredeti állapotának a megőrzése és helyreállítása szolgálatában. „Egy gyilkos és öngyilkos történelmi korszak nehezékétől szabadulva és visszahúzó erejét leküzdve a Kárpát-medence teremtett valóságából fakadó összetartozását, földrajzi-természeti egységét közös erővel kell érvényre juttatnunk” – mondotta az erdélyi képviselő, a térség népeinek együttműködését, ezzel együtt pedig a külhoni magyar közösségek, illetve Erdély alanyi jogú, autonóm szerepvállalását szorgalmazva ebben a korszakos jelentőségű törekvésben. 
Európai képviselői minőségében Tőkés László átfogó tájékoztatást nyújtott a természeti katasztrófával fenyegető verespataki bányatervvel szembeni európai parlamenti fellépéséről, valamint a romániai, illetve erdélyi erdők védelmében kifejtett tevékenységéről – készséggel felajánlva, hogy a konferencia, illetve a Klub ajánlásait is megjelenítse az Európai Unió törvényhozásában. 
A megnyitást követően a víz világnapjáról való ünnepélyes megemlékezésre került sor, mely napot az ENSZ égisze alatt immáron több mint egy évtizede március 22-én tartanak meg világszerte. Ebből az alkalomból a Móra Ferenc Gimnázium egyik diákja Kányádi Sándor Ének a forrásról című költeményét adta elő.
Szakelőadások következtek, majd a konferencia szünetében Visy Zsolt régész, professor emeritus a Közép-Európa Klub Verespatak múltja, jelene és jövője képekben című vándorkiállítását nyitotta meg, mely néhány évvel ezelőtt már Brüsszelt, az Európai Parlamentet is megjárta.
Délután további rangos előadásokkal folytatódott az értekezlet, amely hozzászólásokkal, kérdésekkel és válaszokkal, valamint a konferencia elnökének összefoglalójával ért véget az első napon. 
Március 19-én Állásfoglalás és ajánlások megfogalmazásával zárul a konferencia. A szervezőknek feltett szándékuk, hogy hosszú távon egy Kárpát-medencei Környezet- és Klímabiztonsági Központot hozzanak létre Kiskunfélegyházán. itthon.ma/karpatmedence

Mesterhúzás
A magyar kormány magas rangú állami kitüntetésben részesítette Tőkés Lászlót, a Magyar Becsület Rendet adományozva neki, ahhoz hasonló indoklással, mint amivel Traian Băsescu 2009-ben kitüntette a Románia csillaga érdemrenddel. Mesterhúzás volt ez Orbánék részéről, hiszen Johannis gesztusát nemcsak Tőkés László hívei és szövetségesei, hanem nyílt politikai ellenfelei is élesen elítélték, legyen szó az RMDSZ volt és jelenlegi elnökéről, román értelmiségiek egész soráról vagy olyan SZDSZ-es veteránról, mint Tamás Gáspár Miklós. Külön élvezet olvasni, hogy a román sajtó szerint is leckét adtak Orbánék eleganciából Johannisnak és a vele eseti koalícióban levő utódkommunista társaságnak. Akadt olyan román sajtótermék, mely meglehetősen keményen fogalmazott, az állítva, méltatólag (!), hogy a magyar vezetés megalázta (umilește) a román elnököt.
Hab a tortán, hogy még a nagy tekintélyű baloldali hetilap, a Der Spiegel is élesen bírálta Johannist, aki vélhetően már rég megbánta, hogy belenyúlt ebbe a darázsfészekbe. A Spiegel részletekbe is belement, arra is rámutatva, hogy a kitüntetés visszavonásának indoklása hamis, azon túl, hogy „oka” nem szűnt meg, hiszen Tőkés László történelmi érdemei a temesvári népfelkelés kirobbantásában vitathatatlanok, azt legfeljebb olyan véres szájú soviniszták tagadják, mint Marius Tucă, aki a Trianon-film bemutatása utáni tévévitában vonta kétségbe kerek perec, hogy Tőkés László az 1989-es népfelkelés hőse lett volna.
A hírt persze a velejéig nemzetellenes HVG azzal a címmel hozta, hogy „dafke” tüntette ki a magyar kormány Tőkést. Mindig lesznek, akik fanyalognak, főleg a politikai ellenfelek között. 
Mint ahogy nyilván az sem tetszik sokaknak a másik oldalon, hogy Bencsik Andrást vagy Nagy Ferót kitüntették. De hát ilyen a politikai vetésforgó. Demszkyék a szemkilövető Gergényi Pétert tüntették ki, a fideszesek többek között Ákost, Nyerges Attilát, a Kárpátia zenekart vagy Szaniszló Ferencet. Hogy a balliberális oldal, háta mögött az euroatlanti globalista hatalmi centrummal ez utóbbit a kitüntetés visszaadására kényszerítette, az más kérdés. Attól még kiérdemelte és megkapta. 
Mint ahogy Tőkés László is kétségkívül kiérdemelte Orbánék szolidaritási gesztusát.
Borbély Zsolt Attila. Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Visszaadja a Románia Csillaga érdemrendet Vizi E. Szilveszter
Vizi E. Szilveszter, a Magyarország Barátai Alapítvány elnöke visszaadja a Románia Csillaga tiszti fokozata érdemrendjét, miután Klaus Johannis román elnök visszavonta Tőkés László román állami kitüntetését.
Vizi E. Szilveszter (fotó) az MTI-nek hétfőn elmondta: döntéséről levélben tájékoztatta Románia budapesti nagykövetét. Ebben kifejezte meglepetését és mélységes csalódását, hogy Románia államfője visszavonta Tőkés Lászlótól, a Románia Csillaga kitüntetést.
Kitért Tőkés László romániai forradalomban játszott szerepére. Az államfő tette azt sugallja, Ceauseșcu szellemiségének valamiféle rehabilitációja jelenik meg Romániában – mutatott rá Vizi E. Szilveszter.
Az elnök jelezte azt is: kiváló kapcsolatokat ápolnak román kollégáikkal.
Vizi E. Szilveszter 2006-ban tudományos tevékenysége elismeréseként kapta a díjat Traian Băsescu akkori román elnöktől.
Hétfőn ugyanakkor Potápi Árpád János, Magyarország nemzetpolitikai államtitkára és Lomnici Zoltán, az Emberi Méltóság Tanácsának elnöke is tiltakoztak Tőkés László román állami kitüntetésének visszavonása miatt.
MTI. Székelyhon.ro

Potápi: elfogadhatatlan Tőkés kitüntetésének visszavonása
MTI  - Tiltakozását fejezte ki Magyarország nemzetpolitikai államtitkára hétfőn Tőkés László román állami kitüntetésének visszavonása miatt, amely szerinte jól illeszkedik a magyar tisztviselők, képviselők elleni fellépések sorába.
Potápi Árpád János az Emberi Méltóság Tanácsának elnökével közösen tartott budapesti sajtótájékoztatóján azt mondta: az elmúlt 25-26 évben senki nem kérdőjelezte meg Tőkés László kiállását, és azt a bátor tettet, amelynek köszönhetően Temesvárott elindult a román forradalom és felszámolták az egyik legkegyetlenebb kommunista diktatúrát. „Ha ez nem lett volna, ma nem beszélhetnénk demokratikus Romániáról” – mutatott rá. Hozzátette: Klaus Johannis tette, azaz a kitüntetés visszavonása is történelmi tett, de negatív előjellel. Mindez jól illeszkedik abba a sorba, ami a román belpolitikában az elmúlt 1-1,5 évben zajlik. Románia politikai értelemben jelentősen visszalépett, folyamatos a magyar tisztviselők és önkormányzati vezetők meghurcolása, megvádolása, és olyan légkör alakult ki, amiben a magyar szereplők egyre kevésbé tudnak érvényesülni.
Kitért a magyar válaszra is, amellyel Tőkés László magyar becsületrendben részesült és megjegyezte: ezt az elismerést rajta kívül eddig csak Tamás Aladárné kapta meg.
Lomnici Zoltán, az Emberi Méltóság Tanácsának elnöke szerint a kitüntetés visszavonása túlmutat Tőkés László személyén, üzenet Magyarországnak és a magyar nemzetnek, egyúttal kísérlet a romániai forradalom relativizálására. A döntés jogtalan, méltatlan, szégyenteljes, jogilag megkérdőjelezhető és politikailag motivált – összegzett. Kiemelte: Tőkés László román forradalomban játszott szerepét a világon mindenütt elismerik. A román államfő ezzel „elveszítette a gerincét”, a magyarok nagyon bíztak benne, de semmilyen gesztust nem tett irányukba. Lomnici Zoltán felidézte petícióját is, amelyet az erdélyi magyarok jogairól nyújtott be és amelynek nyomán az Európai Parlament megkezdte a vizsgálatot. Megjegyezte: az első közmeghallgatás az ügyben április 5-én lesz.
Tőkés László 2009-ben kapta meg Traian Băsescu volt román elnöktől a Románia csillaga érdemrend lovagi fokozatát az 1989-es forradalom és a romániai rendszerváltás elindításában betöltött történelmi szerepéért. Az elismerés visszavonását Victor Ponta volt kormányfő kezdeményezte 2013-ban, miután Tőkés László európai parlamenti képviselőként felvetette, hogy Magyarország vállaljon „védhatalmi” szerepet Erdély érdekében. Klaus Johannis román elnök március 3-án vonta vissza az állami kitüntetést. Székelyhon.ro

Magyarságpolitikánk csődje
Mohi Csaba nemzetközi jogász, az előző Orbán-kormány nagykövete a Magyar Nemzetben tegnap megjelent írásában elemzi a balliberális kormányok meghunyászkodásának és az azóta eltelt időszakban történt további meghátrálásoknak a következményeit.
Szijjártó Péter magyar külügyminiszter január végén Bukarestben tárgyalt román kollégájával, Lazăr Comănescuval. Ennek befejezéseként kiadott zárónyilatkozatában azt hangsúlyozta, hogy a nehéz, alapvetően a nemzeti közösségekhez kapcsolódó kérdéseket levették a kétoldalú kapcsolatok napirendjéről, és a hangsúlyt mostantól a közös sikertörténetekre helyezik. Ugyan jócskán vannak megoldatlan kérdések – folytatta Szijjártó Péter –, amelyek alapvetően az országaink területén élő nemzeti kisebbségekhez tartoznak, ám előbb sikertörténeteket kell csinálnunk, hogy a nehéz kérdéseket később meg tudjuk oldani.
A hagyományos bizánci iskolán felnőtt román külügyér sietett megdicsérni ifjú kollégájának bölcsességét, „pragmatikusnak és cselekvésorientáltnak minősítette” őt. Mosolyogva és sietve elfogadta a magyar javaslatot, miszerint a jövőben a sikertörténeteknek kell prioritást adnunk. Mit is tehetnénk ehhez hozzá? Immár száz év óta valóban vannak sikertörténetek a magyar–román viszonylatban, ezek azonban kizárólag a román fél sikerei. Nézzük át, a Szijjártó-nyilatkozat jegyében milyen „magyar sikertörténetek” születtek a közelmúltban.
Kelemen Hunor, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) elnöke február 28-án a Szövetségi Képviselők Tanácsának marosvásárhelyi ülésén úgy értékelte, hogy a korábban is ismert, de még kezelhetőnek tartott romániai magyarellenesség immár veszélyes dimenziókat mutat, felerősödött, és új köntösben jelent meg. Majd így folytatta: már az igazságszolgáltatást is felhasználják jogaink csorbítására, javaink visszavonására, megcsonkítására. Tervszerűen és folyamatosan, hivatásos feljelentők bírósági keresetei alapján, egymás után születnek az ellenünk irányuló, jogcsorbító és megalapozatlan ítéletek. A magyar nyelvet – a szlovákiai nyelvtörvényhez hasonlóan – 
Romániában betiltani kívánó törvényjavaslat kapcsán a magára hagyott romániai magyarság felelős vezetője azt hangsúlyozta, hogy „rajtunk már csakis a magyar kormány tudna segíteni az Európai Unió és az Európa Tanács fórumain kezdeményezendő eljárásaival”. Kormányunk ilyen kezdeményezéseiről nincs tudomásunk, ugyanakkor a hivatkozott magyar külügyminiszteri nyilatkozat felbátorította és megalapozta az újabb „sikertörténetet”, nevezetesen azt, hogy röviddel ezután, március 3-án a román köztársasági elnök visszavonta Tőkés Lászlótól azt a magas kitüntetést, amit korábban a mai „demokratikus” Románia megteremtéséért tett kimagasló érdemeiért kapott.
Maga az erdélyi püspök úgy értékelte, hogy kitüntetésének megvonása beleilleszkedik abba a magyarellenes hangulatba, amely Romániában Victor Ponta hatalomra kerülésével jelentősen megerősödött. Tőkés László nem csupán szikra volt, amely felrobbantotta az egyik legaljasabb kommunista rendszert, de egyúttal fáklyalángként mutatta a helyes utat Erdélyben, az elszakított területeken, és egyúttal idehaza is.
Az Antall-kormány a Ceaușescu utáni Románia megteremtését követően kezdeményezhette volna 
Tőkés László Nobel-békedíjra való előterjesztését, s jó okunk van azt gondolni, hogy ehhez a nemzetközi közvélemény támogatását is megkapta volna. A történelem által felkínált pillanatnyi lehetőséget csakis a legnagyobb politikusok veszik észre. Ezt a kegyelmi pillanatot – mint annyi mást a magyar rendszerváltás során – elmulasztotta a hazai vezetés, és az évek alatt sikerült következetes sárdobálással befeketíteni ezt a szentéletű embert. (A római bölcsesség szerint: „A művészet örök, az élet rövid, az alkalom pedig elillan”. Eredetiben „Ars longa, vita brevis, occasio praeceps”.) Így aztán ez is – sok más elpuskázott magyar lehetőséggel együtt – elillant. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a magyar kormány a Tőkés Lászlót ért méltánytalanságot megpróbálta kompenzálni azzal, hogy március 11-én Magyar Becsületrenddel tüntette ki. Tőkés László korábban (Magyar Nemzet, 2005. november 19.) így értékelt: „Harcom igazi protestáns örökség, de nem úgy tevődik fel a kérdés, hogy megéri-e vagy nem éri meg. A becsületesség olykor nem éri meg. Az embernek jobb volna beilleszkednie egy korrupt vagy hazug világba, de amint Luther Márton mondta: másként nem tehetek.”
Erdélyi magyarságunknak a legfelső hazai politikai vezetés által történt elárultatására álljon itt két példa. Az egyik 2002. december 1-jéhez fűződik, és a budapesti Kempinski szállodához. Ezen a napon ünnepli Románia Erdély Magyarországtól való elcsatolásának napját. A cikkhez mellékelt képen a magyar miniszterelnök, Medgyessy Péter pezsgővel ünnepel Adrian Nastase román miniszterelnökkel, teljes hazai „főpapi kíséret” mellett, Göncz Árpád államfővel és Kovács László külügyminiszterrel. Figyelmet érdemel Nastase győztes nevetése, valamint a hazai stáb megalázkodó és kínos mosolya.
Az eseményhez tartozik, hogy Medgyessy ugyanezen év januárjában lépett hivatalába, és annyira sietett, hogy miniszterelnökségének már első évében megünnepelte ezt a magyarság számára oly gyászos napot, továbbá az is idetartozik, hogy a Magyar Nemzet Medgyessy hivatalba lépését három héttel követően megírta, hogy az új magyar demokrácia miniszterelnöke a Kádár-rendszerben D-209 fedőkód alatt III/II-es szigorúan titkos ügynökként tevékenykedett. 2010-ben, az Orbán-kormány hivatalba lépésekor ugyanitt, a Kempinski előtt nem pezsgő folyt, hanem gyászharang szólalt meg. 
Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke, az Európai Parlament képviselője bocsánatkérésre szólította fel Göncz Árpádot, Medgyessy Pétert és Kovács Lászlót. Itt jegyezzük meg, hogy az egyéni kiállás szép példáját adta Vizi E. Szilveszter, a Magyarország Barátai Alapítvány elnöke, a Magyar Tudományos Akadémia korábbi elnöke, aki bejelentette: visszaadja a Románia Csillaga tiszti fokozata érdemrendjét, miután Klaus Iohannis román elnök visszavonta Tőkés László román állami kitüntetését. Döntéséről levélben tájékoztatta Románia budapesti nagykövetét.
Az e cikkhez mellékelt második fotó egy közelmúltban történt eseményt örökített meg: Orbán Viktor külügyminisztere, Szijjártó Péter – a magyar–román sikertörténetek propagátora – magas kitüntetést adott át az Erdély elszakítását korábban ünneplő szocialista miniszterelnöknek. No comment.
Mindezek után Tőkés László – aki annak idején Orbán Viktornak köszönhetően szerzett európai parlamenti képviselői mandátumot – a közelmúltban ezt nyilatkozta: „most már én sem értem Orbán Viktor nemzetpolitikáját”, majd elhagyta a határon túli magyar vezetők részére összehívott tanácskozást. A magyar külügyminiszter és számos magas rangú kormányzati vezető megnyilvánulásai azt mutatják, hogy a magyar történelem területén komoly ismerethiány van, ezért most csak egy dolgot emelünk ki Erdély legfontosabb magyar–román összefüggéseiből. Az évszázadok során Erdélyben nagyszámú különböző nemzetiség (székelyek, szászok, románok, zsidók, örmények stb.) élt egymással békében. A középkori Erdély szabad szellemisége azt eredményezte, hogy ami sehol a világon nem sikerült, az itt igen: kis területen nagyon sok eltérő „filozófiájú” vallás háborítatlanul működött. Éltek itt evangélikusok, kálvinisták, római katolikusok, unitáriusok és trinitáriusok, baptisták és anabaptisták, ortodoxok és görög katolikusok, továbbá ortodox zsidó vallásúak, valamint olyan székelyek is, akik szabad elhatározásból a zsidó vallás rítusait követték. Ők a „szombatosok”. Bocskai István fejedelmünk felismerte, hogy Erdélyben csakis úgy tud a sokszínű és sokvallású lakosság körében békét és ezzel virágzó gazdaságot teremteni, ha teljes nemzeti egyenrangúságot és teljes vallásszabadságot biztosít.
Ezt a megoldást ajánljuk a mai román és valamennyi európai vezetőnek, valamint mindazoknak, akiknek Erdély ügyében mondandójuk vagy teendőjük van. itthon.ma/szerintunk

Kitérő válaszok a hatósági túlkapások ügyében
Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke és Sándor Krisztina, az EMNT ügyvezető elnöke március elején levélben kereste meg Doina Stanciut, a Romániai Legfelső Semmítő- és Ítélőszék ügyészét és Codruţa Kövesit, az Országos Korrupcióellenes Igazgatóság főügyészét, magyarázatot kérve tőlük az utóbbi időben elszaporodott, magyar polgármesterek elleni hatósági eljárásokra, felvetve azok jogszerűségét és az alkalmazott módszerek méltányosságát is.
Az EMNT vezetői kifogásolták, hogy az Országos Korrupcióellenes Igazgatóság emberei – a rendőrséggel együttműködve – nincsenek tekintettel a különböző, vélt vagy valós vádak alapján letartóztatott polgármesterek alapvető jogaira, valamint megfélemlítésre alkalmas módszereket bevetve, rendszerint hajnali órákban rontanak rá alvó családokra. Az EMNT tisztségviselői arra is felhívták a figyelmet – magyarázatot kérve az eddig túlkapásokra –, hogy a valós vádak és bizonyítékok hiányában annak a gyanúja is felmerülhet, hogy ezek a letartóztatások inkább politikai leszámolásként értelmezhetőek, nem pedig az egyébként szükséges bűnüldözés üdvözlendő példáiként. A Legfelső Semmítő- és Ítélőszék képviselője, Viorel Ciobanu írásban kitérő válaszokat adott a megkeresésre, s leszögezte:  az intézmény a hatályos törvényeknek megfelelően működik, és hangsúlyozta az ügyészek függetlenségének fontosságát. Az Országos Korrupcióellenes Igazgatóság részéről Dana Tiţian főügyészi tanácsos válaszában kijelentette, hogy a foganatosított intézkedések a törvénynek megfelelően mentek végbe. 
Tegnapi közleményükben az EMNT vezetői továbbra is elfogadhatatlannak tartják, hogy a korrupcióellenes harc álcájában politikai leszámolások történjenek, hangsúlyozva, hogy kiállnak a jogtalanul meghurcolt magyar polgármesterek mellett. Arra kérik ugyanakkor az illetékes hatóságokat, hogy a látszatintézkedések helyett a közvagyonban és Románia nemzetközi megítélésében is felbecsülhetetlen károkat okozó valós korrupció ellen küzdjenek.  AZ EMNT vezetői Kelemen Hunornak, az RMDSZ elnökének is levelet írtak, melyben tájékoztatták őt a román hatóságokhoz eljuttatott levelükről, és az elszaporodott magyarellenes atrocitások okán időszerűvé vált Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum összehívását sürgették. Megkeresésükre még nem érkezett válasz a szövetség elnökétől. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Büntetnek
Nemhiába büntettek meg 84 személyt a rendőrök és a csendőrök a székely szabadság napján, a március 10-én ünneplők közül. Az autóbuszoknak nem égett a stoplámpája, a zászlórudak igen hosszúak voltak, s egyeseknek még hegyes is a végük; lobogtatták és fel-fel emelték a transzparenseket; a szélen haladóknak nem volt sárga mellényük; hangosan gondolkodtak és megzavarták a rendet és a csendet Marosvásárhelyen, ahol 1990 óta síri csend volt. Izsák Balázs elnök nem jól intézte az engedélyeztetést, habár le is volt tiltva a megmozdulás.
Utánanéztem és azt tapasztaltam, hogy 1918. december 1-jén a nagygyűlésen részt vevő százezer román közül senkit sem büntetett meg a magyar csendőrség. Most a 15 ezer székelyből jó sokat megbírságoltak a román rendőrök és csendőrök.
De most már megbüntetik az egészségügyi dolgozókat és főképp az orvosokat, mert japán sztrájkba léptek, megbüntetik a Hunyad megyei bányászokat is, akik éhségsztrájkba kezdtek, megbüntetik a mezőgazdászokat is Ötvös Mózessel az élen, mert Bukarestbe mennek tüntetni. Megbüntetik visszamenőleg a december 1-jén Sepsiszentgyörgyön felvonult hazafiakat, akik azt ordibálták románul (falkában), hogy ki a magyarokkal, vissza Ázsiába, Székelyföld nem létezik, Hargita és Kovászna megye román föld. De most megbüntetik a bevándorlókat is, akik illegálisan lépnek a román földre. Megbüntették Tőkés Lászlót is.
Na végre, most már lesz igazság, mert az államelnök egyformán viszonyul minden romániai polgárhoz, nemzetiségre való tekintet nélkül. Nemhiába szavazott az erdélyi magyarság 99 százalékban őrá, a nacionalista, soviniszta Pontával szemben. És mit látunk? Nem ilyen lovat akartunk!
N. Kányádi Mihály,
 Szentivánlaborfalva. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Kitérő válaszokat adtak a hatóságok az EMNT-nek
Nem válaszoltak érdemben a romániai nyomozó hatóságok és igazságügyi szervek az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) vezetőinek beadványára, amelyben magyarázatot kérnek a magyar önkormányzati tisztségviselők elleni fellépésre.
Tőkés László, az EMNT elnöke és Sándor Krisztina ügyvezető elnök március elején levélben kereste meg Livia Stanciut, a Legfelső Semmítő- és Ítélőszék elnökét, Codruţa Kövesit, az Országos Korrupcióellenes Ügyészség (DNA) főügyészét, valamint Kelemen Hunort, az RMDSZ elnökét. A szervezet vezetői magyarázatot kértek a két állami tisztségviselőtől az utóbbi időkben elszaporodott, magyar polgármestereket ért hatósági eljárásokra, valamint felvetették azok jogszerűségét, és az alkalmazott módszerek méltányosságát.
Tőkésék kifogásolták, hogy a DNA emberei – a rendőrséggel együttműködve – nincsenek tekintettel a különböző – vélt vagy valós – vádak alapján letartóztatott polgármesterek alapvető jogaira, valamint megfélemlítésre alkalmas módszereket bevetve, rendszerint hajnali órákban rontanak rá alvó családokra. Az EMNT tisztségviselői ugyanakkor arra is felhívták a figyelmet – magyarázatot kérve az eddig vélt túlkapásokra –, hogy a valós vádak és bizonyítékok hiányában könnyen merülhet fel annak a gyanúja, hogy ezek a letartóztatások inkább politikai leszámolásokként értelmezhetőek, nem pedig az egyébként szükséges bűnüldözés üdvözlendő példáiként.
Tételesen megemlítette a nemzeti tanács Rácz Károly, Kézdivásárhely, Ráduly Róbert, Csíkszereda és Mezei János, Gyergyószentmiklós volt polgármesterének, továbbá Antal Árpád sepsiszentgyörgyi elöljáró ügyét. Kelemen Hunornak írt levelükben Tőkés László és Sándor Krisztina tájékoztatták az RMDSZ elnökét a román hatóságokhoz eljuttatott megkeresésükről, valamint sürgették az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum összehívását, ami szerintük az elszaporodott magyarellenes atrocitások okán vált időszerűvé.
Csütörtöki közleményében az EMNT közölte, a bukaresti legfelsőbb bíróság részéről Viorel Ciobanu az információs és közkapcsolatok osztály képviselőjeként kitérő válaszokat adott a megkeresésre. Írásos válaszában leszögezte: a bíróság a hatályos törtvényeknek megfelelően működik, továbbá hangsúlyozta az ügyészek függetlenségének fontosságát. A korrupcióellenes ügyészség részéről Dana Tiţian főügyészi tanácsos válaszolt, s rövid (írásos) reakciójában kijelentette: a foganatosított intézkedések a törvénynek megfelelő módon mentek végbe. Kelemen Hunor nem válaszolt a megkeresésre.
Az EMNT vezetői közölték, továbbra is elfogadhatatlannak tartják, hogy a korrupcióellenes harc „álcájában politikai leszámolásokat hajtsanak végre". Jelezték, kiállnak a „jogtalanul meghurcolt" magyar polgármesterek mellett, s arra kérik az illetékes hatóságokat, hogy a látszatintézkedések helyett a közvagyonban és Románia nemzetközi megítélésében is felbecsülhetetlen károkat okozó valós korrupció ellen küzdjenek. Krónika (Kolozsvár)

Nagypénteki látogatás a tenkei szeretetotthonban
Minden évben, húsvét előtt Tőkés László európai parlamenti képviselő, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke felkeres olyan közösségeket, amelyek különösképpen rászorulnak társadalmunk és egyházaink gondoskodó figyelmére. 
Tavaly a Caritas Catolica által működtetett nagyváradi Szent Erzsébet Öregotthonba látogatott el, hogy igei alapú köszöntésben és bátorításban részesítse annak lakóit, illetve Bihardiószegen kereste fel az ottani népes roma közösség kisiskolásait. Idén, március 25-én az ugyancsak Bihar megyei Tenke református szeretetotthonába látogatott el néhány munkatársával. A Fekete-Körös völgyi, egykor színmagyar településen a helybéli református egyházközség hozta létre 1994-ben és működteti azóta is – többnyire önerőből – a családias hangulatú, kéttucatnyi rászorulót befogadni képes szociális intézményt.
A Királyhágómelléki Református Egyházkerület előző püspöke úgy időzítette tenkei látogatását, hogy az a szeretetotthonbeli nagypénteki áhítat idejére essék. A déli harangszó után Berke Sándor lelkipásztor köszöntötte a nagyváradi, bélfenyéri és helybéli vendégeket, akik az otthon lakóival együtt vettek részt az igehirdetésen a hajlék étkezőjében. A tiszteletes a Máté evangéliuma 27. részében leírtak alapján idézte fel a kereszténység eme globális gyásznapján Jézus Krisztus koncepciós perének és elítéltetésének tragikus körülményeit, az emberi döntések felelősségének indítékait és súlyát fejtegetve.
Tőkés László Ézsaiás próféta könyvének 53. fejezetét idézve emlékeztetett Isten fiára: „…pedig a mi betegségeinket viselte, és a mi fájdalmainkat hordozta. De mi azt gondoltuk, hogy Isten ostorozza, veri és kínozza, jóllehet a mi bűneinkért kapott sebeket, a mi vétkeinkért törték össze. Őt érte a büntetés, hogy nekünk békességünk legyen, és az ő sebei árán gyógyultunk meg.” Két évezred múltán viszont azt kell látnunk napjainkban is – utalt a püspök a pár nappal korábban történt brüsszeli véres eseményekre –, hogy sem a gyógyulásunk nem sikerült tökéletesen, sem pedig békességben nem tudunk élni. És nem azért, mert a krisztusi áldozat lett volna hiábavaló, hanem azért, mert a gyarló, irigy, önző ember nem hajlandó az isteni törvények szerint élni. Márpedig – mint látjuk – a világi törvények s hatalmak nem képesek kordában tartani az emberben lakozó gonoszt.
Krisztusi indulat, érzés, szeretet nélkül csak sokasodnak a gondjaink szűkebb és tágabb környezetünkben egyaránt – folytatta Tőkés László –, s a darabjaikra hullott kis- és nagy közösségeink óriási feladatokat rónak a ma emberére, közösségi és egyházi elöljáróinkra. Nagypénteken arra is gondolnunk kell, hogy a vértanúságot szenvedett Krisztus mindenki halottja, minden keresztény családé. A gyászban osztozva kell előre tekintenünk, a feltámadás örömhírefelé, bízva az isteni gondviselésben, ami a szenvedéseket enyhíti, a nélkülözőket megsegíti, az életünket megóvja.
A közös imádkozás és éneklés után áldásmondás következett, majd beszélgetéssel, versmondással és jelképes ajándékok átnyújtásával zárult Tőkés László szeretetotthonbeli látogatása, akit elkísért Tenkére Nagy József Barna, a Magyar Polgári Egyesület elnöke is.
tokeslaszlo.eu

Elutasította a bukaresti törvényszék Tőkés László erkölcsi kártérítési keresetét
Megalapozatlannak minősítette és elutasította a bukaresti törvényszék Tőkés László erkölcsi kártérítési keresetét, amelyet az EP-képviselő másfél éve nyújtott be az 1989-es temesvári forradalmi szerepét elvitató, őt hazaárulónak és idegen kémnek nevező volt Securitate-tisztek ellen – tudta meg az MTI hétfőn a törvényszék elnökétől.
Filip Teodorescu, a Securitate kémelhárításának korábbi helyettes parancsnoka és Ioan Talpeș, a Külföldi Hírszerző Szolgálat (SIE) volt igazgatója azt állították 2014 szeptemberében az Antena 3 hírtelevízió műsorában, hogy Tőkés László 1989-ben a magyar titkosszolgálat fizetett ügynöke volt. Tőkés László 30-30 ezer eurós kártérítést követelt rágalmazásért Filip Teodorescutól és az Antena 3 hírtelevíziótól, illetve 15 ezer eurót Ioan Talpestől.
A törvényszék háromszori halasztás után pénteken meghozott döntése nem jogerős.
Kincses Előd, az EP-képviselő ügyvédje a kereset elutasítását az MTI-nek kommentálva „egészen elképesztőnek” nevezte az ítéletet, amely azonban „a jelenlegi magyarellenes hangulatkeltésbe beleillik”. A végzés szerinte jogilag csak úgy értelmezhető, hogy a törvényszék is idegen kémnek és hazaárulónak tartja Tőkés Lászlót.
Felidézte: a per érdemi tárgyalása során Tapleș és Teodorescu a volt temesvári lelkésznek egy magyarországi egyházi adomány átvételéről 1989-ben írt elismervényével próbálták alátámasztani azt az állításukat, hogy Tőkés László a magyar titkosszolgálatnak dolgozott, és ezért pénzt is kapott.
„Ha minden pap, aki a Ceaușescu korszakban támogatást kapott külföldről, hazaáruló lenne, akkor azt hiszem, egy pap sem maradt volna Romániában, főleg ortodox” – jegyezte meg Kincses Előd.
Az ügyvéd elmondta: a felperes azzal bizonyította a kémvád megalapozatlanságát, hogy Tőkés Lászlót – az európai parlamenti képviselői mandátumra pályázó jelöltként – átvilágította az egykori Securitate levéltárát vizsgáló testület (CNSAS) és megállapította, hogy Tőkés László, nem volt kommunista titkosszolgálati ügynök.
„Becsatoltam továbbá a Bihar megyei táblabíróság egy ítéletét, amelyben elmarasztalták azt a nagyváradi újságírót, aki ugyanezeket a rágalmakat terjesztette Tőkésről és abban benne van, hogy Tőkés egy történelmi személyiség és teljességgel megalapozatlanok azok a hazugságok, amelyeket újra felmelegítettek a volt szekusok” – magyarázta Kincses Előd.
Az ügyvéd szerint befolyásolhatta a bíró – általa törvénytelennek tartott – döntését az, hogy a per érdemi tárgyalása utáni napokban, az ítélethozatal előtt három héttel Klaus Johannis román államfő visszavonta Tőkés Lászlótól a Románia csillaga érdemrendet, amellyel 2009-ben, a forradalom huszadik évfordulóján a rendszerváltozás elindításában játszott történelmi szerepéért tüntették ki.
Kincses felidézte: azt is törvénytelennek tartják, hogy az államfő megfosztotta Tőkés Lászlót a román állami kitüntetéstől és hivatalos megkeresésben kérték az elnöki rendelet visszavonását. Mint mondta, a mostani erkölcsi kártérítési perben is javasolni fogja Tőkés Lászlónak, hogy fellebbezzen. Ebben az esetben a jogerős ítéletet a bukaresti táblabíróság fogja meghozni.
MTI. Székelyhon.ro

Kató Béla: nem feltétlen célunk a PKE beolvasztása a Sapientába
Harminc százalékos költséglefaragásról szóló tervet kell elfogadnia a magyar állami támogatásból működő Partiumi Keresztény Egyetemnek április közepéig, ha meg akarja őrizni önállóságát. A magyarországi pénzeket kezelő Sapientia Alapítvány kuratóriumának elnöke, Kató Béla a Maszolnak adott interjúban hangsúlyozta: nem feltétlenül céljuk az, hogy a PKE a Sapientia nagyváradi oktatási helyszínévé alakuljon át.
Hogyan és mikor értesült a Sapientia Alapítvány először arról, hogy hiányosságok vannak a PKE gazdálkodásában és pénzügyvitelében?
Elöljáróban elmondanám: a Sapientia Alapítvány hatásköre arra korlátozódik, hogy a magyarországi finanszírozást folyósítja a PKE-nek is. Nekünk az a feladatunk, hogy a rajtunk keresztül történt kifizetéseket a nagyváradi egyetemtől kapott számlák alapján tisztességesen elszámoljuk Budapestnek. Ez teljes mértékben működött is. Akkor fogtunk gyanút, hogy valami nincs rendben a PKE-nél, amikor előlegeket kezdtek felvenni az alapítványtól. Vagyis a tervezett átutalásnál korábban lekértek egy összeget az éppen esedékes pénzrészletből. Ez talán tavaly nyáron történt meg először. Átutaltuk a kért összeget, amit az esedékes átutaláskor visszatartottunk. Nem volt semmi rizikó, az alapítvány teljesen fedezve volt, mert nálunk volt a pénzük. Csakhogy utóbb újabb és újabb előlegeket kértek. Ekkor szereztünk tudomást arról, hogy a PKE-nek van egy bankhitele is, aminek a részleteit törlesztenie kell. Számunkra ez volt az a pillanat, amikor a féket behúztuk. Akkor kezdtük kérdezni, hogy mire van az a bankhitel, mekkora kölcsönről van szó. Kiderült számunkra, hogy a PKE túlköltekezik, és ezt a folyamatot úgy kell megállítani, hogy a költségvetési pénz, amiért mi felelősek vagyunk, legyen rendben. Ezért született a döntés, hogy addig nem utalunk további részleteket támogatásból, amíg meg nem győződünk arról, hogy a pénzt villanyszámla kifizetésére, bérekre költik el.
Ezt a döntést tavaly szeptemberben hozta meg a Sapientia Alapítvány, amikor még nem tűnt akkorának a baj. Mára azonban már kiderült, hogy a PKE önálló működése forog veszélyben, „túlélési terv” készül az intézmény megmentésére. Az alapítvány számára mikor és hogyan derült ki, hogy nagyobbak a gondok, mint sejtették?
Amikor tudomást szereztünk a bankkölcsönről és kamatai nagyságrendjéről, az mondtuk, hogy meg kell nézni, milyen lehetősége van a PKE-nek a folyamat megállítására. Kilátásba helyeztük, hogy nem utaljuk át az esedékes támogatást, ha nem tesznek elénk egy túlélési tervet, amellyel megállítják a túlköltekezést, és csökkentik az adósságaikat. Ezt személyesen közöltem az egyetem vezetőivel februárban Nagyváradon. Közöltem azt is, hogy a PKE három variáns közül választhat a jövőjét illetően, és a döntés felelőssége teljes mértékben az övék. Az első forgatókönyv az volt, hogy az egyetem megszűnik. Ezt a variánst azért senki sem szeretné. A második variáns az, hogy olyan mértékű levágásokat hajtanak végre, amivel beférnek a támogatási keretbe, illetve nem növelik a jelenlegi adósságaikat. A harmadik forgatókönyv szerint a PKE önállósága megszűnik, az intézmény beolvad a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetembe.
Mekkora támogatást kap idén a Sapientia Egyetem és mekkorát a PKE a magyar államtól?
Évi 2 és fél milliárd forinttal támogatja a magyar állam az erdélyi felsőoktatási intézményeket, ennek az összegnek a 30 százalékát adja a PKE-nak.
Hogyan halmozta fel a PKE a 3,5 millió lejes hiányt?
Több tényező is közrejátszott ebben. Az volt a probléma gyökere, hogy tíz fő alatti évfolyamokat indítottak, emellett veszteséges ágazataik voltak, a konviktus, az étkezde, a bentlakás vagy a pályázatok soha nem hozták a tervezett jövedelmet. Tudni kell ugyanis, hogy a költségvetésük a magyar állam által biztosított, fejpénz szerint kiszámított fix összegből és a saját bevételeikből áll. Ők mindig túl rózsaszínesen tervezték be a saját bevételeiket, ami nem jött be, sőt veszteségeik voltak. Ezt tetézte, hogy rosszul pályáztak meg uniós pénzeket, amiket nem tudtak elszámolni, így az összeget vissza kellett fizetni. Ezek fedezésére vették fel a bankkölcsönt.
A PKE március 15-ik kapott határidőt a túlélési terv elkészítésére. Elkészült határidőre ez a terv?
Igen, ezt a kérést teljesítették. A tervet határidőre megkaptuk, csakhogy nem volt elég konkrétum benne. Ezért visszaküldtük, és azt mondtuk, hogy kapnak még egy hónapot egy részletesebb terv kidolgozására. Ebben szerepelniük kell időpontokhoz kötve a konkrét lépéseknek. Például annak, hogy melyek a veszteséges szakok, amelyeket felszámolnak, természetesen úgy, hogy az évfolyamot még végigviszik ezeken a szakokon. Költséglefaragási intézkedéseket várunk tőlük. A mi számításaink szerint mintegy harminc százalékos csökkentésre van szükség arra, hogy beleférjenek ezután a magyar állam által biztosított támogatási keretbe.  
Lát-e esélyt arra, hogy április közepéig megszülessen a 30 százalékos lefaragásokat tartalmazó terv?
Vannak bennem kérdőjelek. A döntéshozók valamennyien érintett személyek: az ők szakjukról, tanári normájukról, állásukról van szó. Úgy is fogalmazhatnék: ahhoz, hogy a beteget megmentsék, amputálni kell egy testrészét. A szenátusnak arról kell döntenie, hogy melyik lábat vágják le, hogy el ne pusztuljon a test. Ha nem képesek meghozni ezt a döntést, akkor jön a harmadik variáns: egyesülnek a Sapientiával, és a Sapientia elrendezi a maga dolgaikat. Ugyanúgy működnek majd tovább, mint Marosvásárhelyen, Kolozsváron és Csíkszeredában a Sapientia karai. Nem az ördögtől való lenne ez a megoldás. Hangsúlyoznám azonban, hogy az alapítvány és személyesen én sem ragaszkodom mindenáron a két intézmény egyesüléséhez. A döntést ráhagyjuk a nagyváradi egyetem oktatói közösségére. Akkor szűnik meg az önállóságuk, ha nem képesek maguk megoldani ezt a problémát.
Ha ki is dolgozza a költséglefaragási stratégiát a PKE, az adósságait miből fogja kifizetni?
Két dologról beszélünk, az egyik adósság törlesztése, a másik az egyetem hosszú távú fenntarthatósága. Ha úgy döntünk, a Sapientia Alapítvány meghitelezi a PKE-nek azt a pénzt, amivel az adósságait törleszteni tudja. A nagyváradi intézménynek pedig úgy kell működnie, hogy ne mínusza, hanem plusza legyen. Ebből a pluszból visszafizetheti a kölcsönt az alapítványnak. Emellett a PKE értékesíteni is tudja a javai egy részét. A Sapientia Alapítvány építtetett számukra egy új székházat, amely hamarosan elkészül. Ebbe az épületbe a karcsúsított egyetem bele fog férni, tehát nem kell többé bérelniük ingatlanokat.
Hallottam olyan forgatókönyvet, hogy a magyar állam a zsebébe nyúl, kifizeti a PKE adósságait, és megmenti az egyetemet. Ismert, hogy a PKE Alapítók Tanácsának elnöke Tőkés László, aki akár számíthat Orbán Viktor kormányfő segítségére. Van alapjuk ezeknek a híreszteléseknek?
Nincs, erről nem lehet szó. A magyarországi finanszírozó többször egyértelműsítette, hogy a PKE nem számíthat ilyen segítségre Budapestről. Ezt én sem tartanám megoldásnak. Nem is lenne fair, a PKE támadhatóvá válna. Ezek a spekulációk Tőkés László és Orbán Viktor személyes kapcsolatára alapoztak.
Tőkés László szerint már kiderült, hogy a tavaly novemberben lemondásra felszólított volt gazdasági igazgató, Berei Annamária mintegy 56 ezer lejt vett fel „előlegként”, a volt rektor, János Szabolcs körülbelül ennek az összegnek a felét. Elhangzott az is, hogy az érintettekkel szemben nem szeretnének bírósághoz fordulni, ha békés úton rendezni tudják az általuk felvett kinnlevőségeket. Erről ön mit tud?
Itt nem arról van szó, hogy valaki ellopta a pénzt. Nem erről szól a történet. Az egyetem vezetői felelőtlenül költekeztek. És erről a PKE Alapítók Tanácsa is tudott, hiszen a bankkölcsönt nekik is jóvá kellett hagyniuk. A rektor és gazdasági igazgató által felvett előlegek pedig nagyon jól tükrözik az egyetemen uralkodó állapotokat, az egyetemi vezetők hozzáállását. Ezért is jutott oda az intézmény, ahova jutott. Úgy tudom, hogy János Szabolcs és Berei Annamária elmentek külföldre, tanulmányi útra egy autóbusznyi diákkal, és az útra a rektor előleget vett fel, de nem számolta el. Ezt az esetet ismertette Tőkés László. A rektor és az igazgató sem tagadta, hogy adóssága van. Ha nem tudják felmutatni a számlát, akkor kifizetik a saját zsebükből az összeget. De nem ezek az előlegek juttatták válságba a PKE-t. Az egész rendszert hibásan működtették, beleértve minden testületet, akik ezzel kapcsolatban voltak.
Hogyan befolyásolná a Sapientia működését, ha a PKE az Erdélyi Magyar Tudományegyetem egyik részlegeként működnek tovább?
A Sapientia működését sehogy, több munkát adna a rektornak, az egyetemi vezetőknek. A PKE-nél egy az egyben át kell ültetni azt a rendszert, ami a Sapientián működik. Attól kezdve az elszámolások, a mindennapos tevékenységek a központi irodán keresztül történnek.
Nem húzná le a Sapientia színvonalát a PKE színvonala?
Nem, nem húzná le, mert nem engedheti meg a Sapientia, hogy a nagyváradi részlege más kritériumrendszer szerint működjön, mint a többi oktatási helyszín. A Sapientia a világrangsorban évente 500 helyezést szokott előrelépni, és ez egy évek óta tartó folyamat, és ezt nem befolyásolná az, ha egy új helyszínnel bővülne az oktatás az egyetemen. Viszont ne szaladjunk ennyire előre, mert nem feltétlenül célunk az, hogy a PKE a Sapientia részlegévé alakuljon át. Partium elveszítene egy önálló magyar felsőoktatási intézményt, amelynek 25 éve folyik a valamilyen módon való alakítása. Az intézményépítés nagyon szép szándék volt, csak nem figyeltek eléggé oda a szabályozásokra, a minőségre, a rendre. Az intézményépítéshez kell kitartás és szakmaiság is. Ez a PKE-nél történtek tanulsága.
Cseke Péter Tamás. maszol.ro

Jogerős szekusnézetek
Miközben az erdélyi, székelyföldi magyar emberek tekintélyes része húsvétra figyelt, e csendes, feltámadásra szólító ünnep sem múlhatott el újabb, hivalkodóan magyarellenes cselekmény nélkül. Ez követi az elkezdett, veszélyesen „perverz” módszertant, és ismételten a jogszerűség köntösébe csomagolt. A bukaresti törvényszék ugyanis elutasította Tőkés László erkölcsi kártérítési keresetét, amelyet a politikus másfél éve nyújtott be az 1989-es temesvári forradalmi szerepét elvitató, őt hazaárulónak és idegen kémnek nevező egykori szekus főtisztek ellen.
A független honi igazságszolgáltatás újra olyan döntéssel rukkol elő, mely mértékletesség és megfontoltság helyett az áporodottság érzetét kelti. Mert a bukaresti törvényszék határozata arról is szól, hogy amikor Tőkés kapcsán a főszekusok cizellált és elfelejtettnek hitt rágalmakat fogalmaztak meg az Antena3 hírtelevízió műsorában – ó, te féltett és oltalmazott sajtószabadság, melyért választottjaink dicső serege nem rest ódákat zengedezni és kardot rántani! –, valójában helyesen cselekedtek, jól beszéltek, s igen, lehet bátran készülni a folytatásra. Következhetnek a sértő, uszító szóvirágok, mert a magyarellenes szólamok mindig értő fülekre s íme, helyeslő bírákra találnak. Hogy Filip Teodorescu, a Securitate kémelhárításának korábbi helyettes parancsnoka és Ioan Talpeş, a Külföldi Hírszerző Szolgálat volt igazgatója éppen azt a képtelenséget állította 2014 szeptemberében (nem a kilencvenes évek nacionalista hullámverésében!), hogy Tőkés László 1989-ben a magyar titkosszolgálat fizetett ügynöke volt, ez a jelek szerint az igazságszolgáltatók számára mellékes.  És nem az a legnagyobb gond, hogy a törvényszék döntésével nem kényszeríti kártérítésre a valótlant állítókat, illetve, hogy Tőkés László a helyzet jelenlegi állása szerint vélhetően nem részesülhet a kért kártérítésben. Ennél sokkal súlyosabb, hogy az efféle határozatokkal szép csendesen jogerőre emelkedik a hazugság, az aljas rágalmazás, a nacionálkommunista uszítás. Még erősebben felvértezik az egykori kommunista titkosrendőrség szemérmetlen korifeusait – kik eddig is nyeregben érezhették magukat –, folytassák csak bátran. S hogy Tőkés Lászlónak a rendszerváltozás elindításában játszott történelmi szerepéért adományozott Románia csillaga érdemrendjét visszavonva maga Klaus Iohannis államfő is Talpeşék malmára hajtotta a vizet, az szinte evidencia.
Összenő, ami összetartozik.
Mózes László. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Tartós gyász
Lehet, hogy a hatalom folyamatos történelemátírásának, -hamisításának nincs közvetlen hatása a magyar és a román szomszéd kapcsolatára, hosszú távon azonban tartóköteleket feszeget szakadásig az együttélés viszonyrendszerében.
Egyre sűrűbben hallani, hogy az embereknek elegük van a zászló- és feliratperekből, merthogy nem lobogót eszünk vacsorára, és nem az anyanyelvhasználat szorgalmazása hoz pénzt a házhoz. Egyesek azt sem értik, minek kell akkora feneket keríteni Tőkés László román érdemrendjének: adták, elvették, „kit érdekel”. Ügyvédje szerint még magát az érintettet is meg kellett győzni arról, hogy ne hagyja annyiban, tegyen panaszt az elnöki visszavonás miatt, és pereskedéssel is számoljon.
Számolni, küzdeni kell akkor, amikor jelképekről, szimbólumainkról van szó, hiszen ezek határoznak meg minket a vacsorán, a pénzen, a racionalitáson túlmutató formában. Nem véletlen, hogy ezeket támadja az államapparátus, amely képtelen megbékélni a kölcsönös tiszteleten alapuló együttélés gondolatával – mert uralkodni akar. A múlt átgyúrása pedig a felsőbbrendűség-érzet életben tartásának egyik hatásos eszköze. Ennek vagyunk most is tanúi: a közönyösek észre sem fogják venni, hogy a ‘89-es rendszerváltás magyar hősét, jelképét hogyan dolgozzák át a „nemzet ellenségévé” a többség kollektív tudatában.
Ezt szolgálja galád módon az érdemrend visszavonása, akárcsak az a bírósági ítélet, mely szerint Tőkést büntetlenül lehet hazaárulónak és idegen kémnek nevezni. Ez bezzeg belefér a szabad véleménynyilvánításba, egy mondat félreértelmezése – Magyarország elméleti védhatalmi szerepe Erdély felett – azonban már nemzetbiztonsági kérdéssé dagad, amely egy állami kitüntetés visszavonását, az érintett lejáratását eredményezi. Hiába a diplomáciai közeledés, a parlamenti és önkormányzati képviselet: a magyar nyom eltörlése folyamatos Romániában.
Sőt egy újabb eszement tervezet szerint még büntetnék is azt, aki a történelem viharvert nemzetének tagjaként gyászként éli meg örök hazája szétesését. Igen, ezen túl kell tennünk, túltettük magunkat, ám december elseje addig gyásznap marad a romániai magyarok számára, ameddig államuk inkább temetve látná őket.
Páva Adorján. Krónika (Kolozsvár)

Partiumi vagy Sapientia?
Még nem született döntés arról, megőrzi-e önállóságát a Partiumi Keresztény Egyetem. A szeptember óta publikus pénzügyi gondok okainak feltárása mellett válságterveken is dolgoznak, bár ma sem tudni pontosan, mi történt, s ki a felelős. Szűcs László vezércikke.
Éppen fél éve, szeptember végén vált sajtónyilvánossá, hogy súlyos anyagi gondokkal küzd a Partiumi Keresztény Egyetem Nagyváradon. Azóta ugyan történtek intézkedések, lezajlott a rektorváltás, elhangzottak nyilatkozatok, a finanszírozó válságtervet rendelt (sőt, azóta újabbat, mert az elsőben kevesellte a konkrétumokat), ám a nyilvánosság a sok beszéd ellenére sem kapott választ több fontos kérdésre. Mire ment el a most hiányzó pénz? Kit, milyen mértékű felelősség terhel a kialakult helyzetért? Hogyan lehetett hosszú időn át eltitkolni a valós helyzetet a fenntartó, illetve a közvélemény elől? (Végül is közpénzek elköltéséről beszélünk még akkor is, ha a magyar adófizetők forintjait Romániában költötték el lej formájában.)
Azt gondolhatnánk, egyszerű képletekről lehet szó: a bevételi oldalon ott az évenként a magyar államtól kapott, 6-700 millió forint támogatás, plusz a saját bevételek, ezek együtt kellene, hogy fedezzék a bérjellegű kiadásokat, rezsiköltségeket, egyebeket. Aligha megoldhatatlan könyvelői feladat pontosan látni, hogy bizonyos időszakonként mínusszal zárnak. Mai ismereteink szerint a hiány úgy 3,5 milliárd lej, ami némi átszámítással nagy vonalakban félévnyi támogatással egyenértékű. Ennek felduzzasztásához azért idő kellett, márpedig a Sapientia Alapítvány kuratóriumának elnöke, Kató Béla minapi nyilatkozata szerint Kolozsvárott csak a múlt év nyarán – tehát a gondokról szóló első sajtóhírek előtt néhány héttel – kezdtek gyanút fogni, hogy valami nincs rendben. Na ez az, ami különös, hiszen tudomásunk szerint jóval korábban is érkeztek Nagyváradról Kolozsvárra figyelmeztető jelzések.
Október 8-i közleményében Tőkés László már egyenesen a Sapientia Alapítványt hibáztatta azért, mert felügyeleti és ellenőrző szervként nem derített fényt a hiányosságokra. Amiről az Alapítók Tanácsának elnöke akkor sem beszélt: az egyetem legfontosabb döntéshozó testülete milyen szerepet játszott az adósságok gyűjtésében és görgetésében. Hogyan és mi célból vehetett fel a PKE bankkölcsönt az Alapítók Tanácsa tudtával úgy, hogy erről nem konzultáltak a fenntartóval, legalábbis ugyancsak Kató Béla nyilatkozta: a hitelfelvételről is csak múlt év nyarán szerzett tudomást. Aligha segítette a működés hatékonyságát a bonyolult vezetési struktúra. A rektor gyakorlatilag alárendeltje az egyetem elnökének, pontosabban az Alapítók Tanácsa elnökének, Tőkés Lászlónak. De a Rektori Hivatal mellett van Igazgatótanács is, ennek Tolnay István a vezetője, aki egyben az Alapítók Tanácsának alelnöke is. Ugyan a mindenkori királyhágómelléki püspök is tagja az Alapítók Tanácsának, tudomásunk szerint a kerületnek gyakorlatilag semmilyen kapcsolata nincs az egyetemmel.
Személyi felelősség eddig csak a volt rektorral és a korábbi gazdasági igazgatóval szemben fogalmazódott meg, ám a fenti struktúrák ismeretében ezt nehéz komolyan venni.
Kevésbé gazdasági, inkább szakmai kérdés: miért kellett hosszú éveken át fenntartani olyan szakokat, ahol a hallgatók száma tartósan alacsony?
Úgy tűnik, a beruházások sem voltak igazán átgondoltak. Egymástól alig ötven méterre szinte egyszerre készül el ezekben a hetekben az egyetem új épülete és az új református egyházkerületi székház. Ha a karcsúsítás után valóban elfér majd az egyetem az új épületben, akkor, ha jól értem, felszabadul a régi református püspöki palota, miközben napokon belül felavatják az újat.
Keveset beszélnek arról, mi volt az adóssághalmozás elindítója. Úgy 2012 körül készült el az új egyetemi épület terve, amit a magyar állam ki is fizetett, ám a kivitelezés elhúzódott, s a változó követelmények, törvényi környezet miatt újat kellett készíttetni, ám ezt Budapest már nem volt hajlandó kifizetni. Ugyancsak a költségvetés kiadási oldalát terhelték a reprezentatív rendezvények, munkavacsorák, turisztikai tapasztalatcserék borászatokban, stb., utóbiak nem csupán az elnökség tudomásával, hanem a részvételével. Ezek mellett most visszatetsző arra hivatkozni, hogy veszteséges volt a menza.
A bajok tetézése lenne a mosdóvízzel együtt kiönteni a gyereket. Önmagában nem látom tragikusnak azt az elképzelést, hogy a PKE a továbbiakban a Sapientia tagozataként működjön, hasonlóan a csíkszeredaihoz, a marosvásárhelyihez. Ha szakmailag és pénzügyileg erős érvek szólnak e megoldás mellett, miért ne? Általam megkérdezett tanárok sem tekintenék ezt visszalépésnek, károsnak oktatói munkájukra nézve. De ezzel párhuzamosan meg kellene erősíteni azokat a szakokat, amelyek sikeresek, sok hallgatót vonzanak, az ügyetlen pénzügyesekkel és döntéshozókkal szemben valóban öregbítik az első, államilag elismert, önálló magyar romániai felsőoktatási intézmény tekintélyét.
Ha pedig marad az önállóság, – ami a történtek után jó ideig feltehetően csak részleges lesz, hisz a fenntartó alighanem kellő óvatossággal utalgatja majd az apanázst – annak akkor lesz értelme, ha átszervezik a sokszintű döntéshozatalt, már csak azért is, hogy ne lehessen folyton áthárítani a felelősséget az Alapítók Tanácsa, rektor, gazdasági igazgató, Sapientia Alapítvány négyszögében. S talán azon is érdemes elgondolkodni, mi az oka annak, hogy a magát keresztény egyetemként meghatározó felsőoktatási intézmény működtetéséből, felügyeletéből teljesen eltűnt az alapításkor jelen lévő római katolikus egyház.
Éppen fél év van még a következő tanévkezdésig. Ha a hiányok eltűntetésére ez nem is elég, arra talán igen, hogy a Teleki utca környékén októberig olyan állapotok alakuljanak ki, hogy a hallgatók ne kétségek között üljenek be az előadásokra. Függetlenül attól, hogy az univerzitás homlokzatán milyen intézménynév szerepel a táblán. erdelyiriport.ro

25 éve történt – A múlt tükörcserepei
Az RMDSZ második kongresszusa, Szőcs Géza tiszavirágéletű elnöksége és annak háttere:
Az RMDSZ első, 1990. április 21-22.én Nagyváradon megtartott kongresszusán, hosszan vita és egyeztetés után végül nem volt verseny a két elnökjelölt, Domokos Géza egykori kommunista pártfunkcionárius, az RMDSZ ideiglenes elnöke, valamint Szőcs Géza költő, az Ellenpontok egykori szerkesztője között, hanem funkciómegosztásra került sor, Domokos Géza elnök lett, Szőcs Géza pedig főtitkár. Itt is rögtön leszögezném, hogy bár Domokos Géza a Román Kommunista Párt nómenklatúrájának tagja volt s így a Temesvári kiáltvány nyolcas pontjának hatálya alá esett volna, 1989 előtti tevékenysége elismerést érdemel, ebben vélhető, hogy 1989 utáni politikai ellenfelei is egyetértenek. Sajnos politikai szocializációja nem engedte meg, hogy a megváltozott körülmények között képes legyen adekvát politikát megfogalmazni, ugyanazokat a kijárásos, háttérpaktumos, a vélelmezett román tűrőképességet a magyar érdekeknél és magyar érzékenységnél fontosabbnak tartó hozzáállással nem sokat lehetett elérni.
A kétfejű struktúra nem bizonyult hatékonynak, az 1991-ben megtartott második kongresszuson úgyszólván mindenki egyetértett abban, hogy egyetlen vezető kell a szervezet élén álljon. Mivel a két jelölt – aki történetesen ugyanaz a két jelölt volt, mint egy évvel korában, Szőcs Géza és Domokos Géza – teljes mértékben eltérő politikai gondolkodást, módszertant képviselt, eltérő célokat hirdetett és azokhoz eltérő eszközöket rendelt, hatalmas tétje volt annak, hogy a kongresszus kit emel az elnöki székbe.  Bármennyire is tetszetős a történelmi szükségszerűség elmélete, mely szerint nem az egyének szabják a történelmi események fonalát, hanem a trendek, a megafolyamatok, melyek lényegében individuum-függetlenek, bizony kerülhet porszem a gépezetbe és egyetlen személyi döntés eltérő medert szabhat a történelemnek. Ha 1991 májusában Szőcs Géza elnökségét nem óvják meg, minden bizonnyal másként alakult volna az erdélyi magyar történelem.
De miután kihirdették az eredményt, Szőcs Géza győzelmét, a nemrég elhalálozott Tokay György személyében akadt valaki, aki megóvja az eredményt arra való hivatkozással, hogy hiányzik az urnából pár szavazat. Akkoron nem volt még demokratikus gyakorlata a részvevőknek, s nem akadt senki, aki rávilágított volna arra, hogy az nem ok az óvásra, ha kevesebb szavazat van az urnában, legfeljebb az, hogyha több, mint amennyit szétosztottak. Hiszen, ha az előbbi is ok lenne, bárki megengedhetné magának, hogy ne dobja be a szavazócéduláját az urnába, hanem magánál tartsa, majd, ha nem felel meg neki az eredmény akkor óv. Csalásra csakis az utalhat, ha több szavazatot számlálnak meg a szétosztottnál.
No de akkor ezt nem látták még át a küldöttek, így a szavazást megismételték és hogy, hogy nem, a második szavazási körből Domokos Géza került ki győztesen, pár szavazat többséggel. Egyébként ez volt az a kongresszus, amikor expressis verbis az autonómia egyik válfaja, tételesen a kulturális autonómia célkitűzése bekerült az RMDSZ programba, de olyan hatékonyan sikerült e programpontot képviselni, érvényesíteni a továbbiakban, hogy e ténynek még azok sincsenek tudatában,akik megélték az akkori eseményeket. Éppen ezért volt szükség a Kolozsvári Nyilatkozatra, mely hatalmas médiaérdeklődés mellett tett hitet az belső önrendelkezésen alapuló háromszintű autonómia kivívása mellett, e gesztus épp publicitása miatt volt letagadhatatlan, elsikkaszthatatlan és több éven keresztül meghatározhatta a szervezet politikáját.
A második kongresszusnak fontos döntése volt, hogy egy autonomista többségű elnökséget választott az RMDSZ élére(tagjai Domokos Géza, elnök, Tőkés László, tiszteletbeli elnök, Szőcs Géza és Kolumbán Gábor alelnökök, továbbá Beder Tibor, Béres András, Borbély Imre, Csapó József, Patrubány Miklós, Takács Csaba és Toró T. Tibor) akik több ízben is leszavazták az autonómia-politikát ellenző elnököt. Megtehették, hiszen felhatalmazottságukat éppen úgy a kongresszustól kapták (ellentétben a korábbi elnökséggel vagy a későbbi Ügyvezető elnökséggel), mint az elnök. Nagyrészt nekik köszönhető, az elnökségen belül tevékenykedő autonomista magnak, hogy 1992. október 25.-én az RMDSZ zászlajára tűzte az autonómiát, amit hivatalosan mindmáig nem tagadott meg. Ez jelenthet egy halvány esélyt arra, hogy az erdélyi politikában valaha lesz még autonómia-elvű cselekvési egység. 
Most, amikor a román hatalom szabályos pszichológiai háborút folytat a magyar nemzeti közösség ellen, semmi sem aktuálisabb e létparancsnál.
Borbély Zsolt Attila. itthon.ma//szerintunk

A nagyváradi Bibó-emlékkonferenciáról
Bibó István (1911–1979) jogi doktor, egyetemi tanár, majd könyvtáros, államminiszter, 56-os politikai fogoly emlékére szervezett rendezvénysorozatot Nagyváradon és Kolozsváron a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kara, a Partiumi Keresztény Egyetem, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem és a budapesti Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára (ÁBTL) A bonis bona discere – Jótól jót tanulni címmel.
2011 novemberében az ELTE Állam és Jogtudományi Karán Az államtudós és államférfi címmel kétnapos konferenciát tartottak Bibó születésének 100. évfordulója alkalmából. Azóta több helyen és alkalommal is bemutatták a centenáriumra készült kiállítást, az ELTE ÁJK Perjátszóköre Bibóakták című előadását, levetítették a Hanák Gábor történész-rendező által összeállított Bibó-interjúkat, továbbá kerekasztal-beszélgetést szerveztek a tudós gyermekei, Bibó Borbála és Bibó István, illetve Gyarmati György történész, Zsidai Ágnes és más kutatók szereplésével. 2015 novemberében a Sapientia EMTE által szervezett, A magyar tudomány napja Erdélyben című rendezvényen felmerült, hogy a határon túli magyar társegyetemeket is bevonják az emlékezéssorozatba.
Ennek eredményeként 2016. március 21-én megnyitották a nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetem aulájában a nemzetközileg kimagasló, magyar viszonylatban pedig az egyik legnagyobb demokrata politikai gondolkodó, Bibó István életét és munkásságát bemutató, több pannóból álló tárlatot. Április 1-jén emlékkonferenciát tartottak a PKE dísztermében, amely Tőkés László európai parlamenti képviselőnek, az egyetem Alapítók Tanácsa elnökének üzenetével kezdődött. Mivel ő ekkor a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumán vett részt az Országházban, szavait Tolnay István, a Tanács alelnöke tolmácsolta. A Királyhágó-mellék előző püspöke Bibó István példamutató munkásságát és helytállását méltatva idézte föl a magyar ’56 erdélyi vonatkozásait, személyes élményeit is megosztva: „Én magam a »családi folklór« révén szereztem meg első ismereteimet a forradalomról. Első gyermekkori emlékeim közé tartozik, amikor néhai Édesapám a pesti forradalom eseményeinek hallására családunk első rádióját megvásárolta. Maléter Pálék nevével együtt pedig minden bizonnyal drága Édesanyámtól hallottam első ízben Bibó István nevének említését. Amit ők egykor csak suttogva mertek elmondani: a félelemnek ez a hallgatása kísérte végig egész gyermek- és ifjúkorunkat. S mivel nem menekültünk – de nem is menekülhettünk – el, a hatalmi megfélemlítettségnek és az emberi gyávaságnak a pilléreire épülő kommunista, nacionalista diktatúrának ebben a fojtogató légkörében kellett megtalálnunk a módját és a lehetőségét annak, hogy mindennek ellenére, emberi és nemzeti méltóságunkat, hitünket és a reménységet megőrizve, mégiscsak teljes értékű emberi életet éljünk – Reményik Sándor szavával szólva: »ahogy lehet«.” A hallgatás falának leomlása után már prédikációiban idézhette Bibó talán leghíresebb, közszájon forgó mondatát a félelemről: „Demokratának lenni mindenekelőtt annyit tesz, mint nem félni” – írta a püspök, arra biztatva mindnyájunkat: legyünk Bibó István követői, azaz „javíthatatlan demokraták”, akik nem hajlandók félni! „Legyünk mindnyájan bátor szívű keresztény demokraták, akiknek legfőbb erkölcsi legitimációs alapja: a népük iránti szeretet. Íme, ezenképpen kerül közös nevezőre egymással a demokrácia és a szeretet, mintegy erkölcspolitikai hitvallás gyanánt. Ekképpen kövessük arra érdemes nagyjainkat és államférfiainkat, és szolgáljuk hűséggel nemzetünket.”
A továbbiakban az ELTE ÁJK Perjátszóköre előadta a Bibó-aktákat, levetítették a Bibó-interjúkat, majd pódiumbeszélgetésre került sor Bibó életművéről, illetve szellemiségéről.
A nagyváradi program után április 2-án délután Kolozsváron, a Sapientia EMTE Tordai úti épületének Aula Magna termében folytatódik a rendezvénysorozat, hasonló tartalommal. Ide kerül át a PKE-ről a vándorkiállítás is.
tokeslaszlo.eu/cikk

Az Európai Szabad Szövetség tagja lett az EMNP
Az Európai Szabad Szövetség (European Free Aliance - EFA) korzikai soros közgyűlésén teljes jogú tagjává fogadta az Erdélyi Magyar Néppártot - tájékoztat közleményében a párt. Az EMNP tavaly óta társult tagja volt az autonomista és regionalista pártokat tömörítő európai pártszövetségnek. Az EFA az EU által bejegyzett egyetlen olyan pártszövetség, aminek kiemelt célja az önrendelkezési jog érvényesítése. A szavazás előtt Francois Alfonsi EFA-elnök a küldötteknek elmondta, hogy a párt elnöksége teljes mértékben támogatja az EMNP teljes jogú tagságának megszavazását, Günther Dauwen, a párt igazgatója pedig hozzátette: hosszú évek óta szoros együttműködésben dolgoznak az Erdélyi Magyar Néppárttal és annak védnökével, Tőkés Lászlóval.
A EMNP-t képviselő Szilágyi Zsolt pártelnök pedig több kérdést kapott, amely során egyértelművé vált, hogy a nyugati média által közvetített információk gyakran torzítják a valóságot. „Jobban és többet kell kommunikáljunk, mind térségünk megítélése, mind pedig a menekültkérdésben képviselt politikánk kapcsán, azt tanácsolom mindenkinek, jöjjön el és látogasson meg bennünket. Győződjön meg mindenki saját maga arról, hogy miként élünk és mit képviselünk”- mondta az EMNP elnöke.
Ez után döntött a közgyűlés, hogy teljes jogú tagjává fogadja az Erdélyi Magyar Néppártot.
Szilágyi Zsolt a szavazást követő felszólalásában megköszönte a bizalmat és azt hangsúlyozta, hogy az Európai Unió több országában helyi őshonos közösségek harcolnak szabadságukért és az önrendelkezési jog tiszteletben tartásáért. „Az ENSZ alapokmánya által is biztosított önrendelkezési jog érvényesítése hozott bennünket össze. Függetlenül attól, hogy egyik vagy másik tagpárt jobb vagy baloldalinak tartja magát, az önrendelkezéshez való jog egyetemes érték, ennek tiszteletben tartását követeljük a tagállamoktól. Mi, jobb-közép pártként elutasítjuk mind a baloldali, mind pedig a jobboldali szélsőséget. Európa hatékonyabb és élhetőbb lesz, ha a nemzeti régiók, őshonos közösségek kiharcolják saját szabadságukat és a döntések közelebb kerülnek az emberekhez” – mondta a Néppárt elnöke.
Újságírói kérdésre válaszolva a jelenlegi erdélyi helyzetet a következőképpen jellemezte: „Békés, demokratikus eszközökkel harcolunk jogainkért. Nem mi provokáljuk a bukaresti hatalmat, hanem épp fordítva történik. A Székely Szabadság Napján részt vevő magyarok ellen alkalmazott represszív büntetések provokatívak és a félelem légkörét akarják visszahozni. Nem fogjuk engedni. Nem fogunk félni. Mindent el fogunk követni, hogy a megfélemlítés eszközeként alkalmazott büntetéseket visszavonják. Ha kell, nemzetközi fórumok elé visszük az ügyet.”
A közgyűlés résztvevői a szokásos beszámolókon kívül tájékoztatót hallgatott meg Katalónia jelenlegi helyzetéről, az EFA Youth ifjúsági szervezet működéséről, valamint a párt háttér kutató intézménye, a Centre Maurits Copieters részéről. Ez utóbbinak a kongresszussal párhuzamosan folyó munkálatain Sándor Krisztina, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács ügyvezető elnöke képviselte az erdélyi szervezetet.(közlemény)
Transindex.ro

Délvidéki magyar golgota – vándorkiállítás a Partiumban
A 2014. március 1-én az Országházban megtartott megnyitót követően mostanáig több mint negyven helyszínen fordult meg a Kárpát-medencében a Keskenyúton Délvidéki Tragédiánk 1944-45 Alapítvány jóvoltából a Délvidéki magyar golgota című vándorkiállítás, amelyet a délvidéki magyarirtás 70.évfordulója alkalmából állítottak össze.
Huszonegy tabló mutatja be a tragikus történetet. A rendkívül látványos és olvasmányos, rövid és tartalmas mondatokba összefoglalt szöveganyagot gazdag képanyag egészíti ki. A kiállítás vázát alkotó visszaemlékezések közé beszúrt és kiemelt történelmi tények segítségével mutatják be az 1944-45 évek fordulóján történt tragikus eseményeket.
A kiállítás „Hideg napok” című tablója bemutatja az 1942-ben, háborús körülmények között lezajlott tragikus újvidéki csendőrrazzia előzményeit és valós körülményeit, ezzel a kiállítás létrehozói emléket állítanak a háborús körülmények között lezajlott razzia áldozatainak, és bemutatják a katonai túlkapások valós körülményeit is. Az elhallgatott razzia című tabló pedig az 1944-es újvidéki megtorlás napjai több száz áldozatának és az ott zajlott koncepciós perek mártírjainak is emléket állít.
Külön tablókat szenteltek a német áldozatok sorsának és az egyházi személyek tragédiájának. A koncentrációs táborokba zsúfolt tömegek és az ott elpusztított gyermek áldozatok sorsát megrázó képekkel illusztrálják. Az 1944-45-ös délvidéki események következtében földönfutókká, hontalanná vált százezrek kálváriájának is helyet ad a kiállítás, ahogy nem feledkezik meg az özvegyek és árvák nehéz életének bemutatásáról sem.
Az egységes grafikával rendelkező kiállítás létrehozói a tablók címeivel is az 1944-45-ös délvidéki események lényegi történéseire utalnak. A vörös színnel kiemelt, tömör mondatokká fogalmazott történelmi tények és megállapítások szakszerűen vezetik végig az áldozatokkal és a megrázó kegyetlenséggel elkövetett népirtással szembenézni merő látogatót.
A roll-up rendszerű vándorkiállítás tablóinak alsó részére került, jól megválogatott idézetek fokozzák a kiállítás drámaiságát.
A kiállítás szervezői gondot fordítanak arra, hogy a tárlatnyitókon a téma ismert szakérőinek bevonásával ismereterjesztő előadásokat is tartsanak, hiszen a kiállítás vendégkönyveinek beírásai is bizonyítják a hatalmas érdeklődést történelmünk e rövid, de tragikus fejezetének megismerésére. A máig háborús bűnösként, jelöletlen tömegsírban nyugvó több tízezer halálos áldozatnak, az árváknak és özvegyeknek, a földönfutóvá, hontalanná vált túlélőknek emléket állító kiállítást Bank Barbara történész, a Nemzeti Emlékezet Bizottság tagja jegyzi. A szerkesztés és a grafika Cseresnyésné Kiss Magdolna és Papp Zoltán munkája.
A Keskenyúton Délvidéki Tragédiánk 1944-45 Alapítvány kiadványaként 2015-ben megjelent, Botlik József történelmi áttekintésével (895-1945) kiegészített magyar, angol és szerb nyelvű kiállítási katalógusok teszik teljessé a vándorkiállítás ismeretterjesztő küldetését.
Legutóbb a temesvári Új Ezredév Református Központban, valamint az aradi Jelen Házban fordult meg a vándortárlat, ahol most is megtekinthető. Innen a Partiumi Magyar Művelődési Céh és Tőkés László EP-képviselő parlamenti irodája közös szervezésében átkerül a Délvidéki magyar golgota 1944-45 Nagyváradra. Április 10-én, vasárnap a nagyvárad-újvárosi református templomban emlékeznek meg a délvidéki áldozatokról, a 10 órakor kezdődő istentisztelet keretében. Igét hirdet Tőkés László püspök, európai parlamenti képviselő, majd Matuska Márton újvidéki újságíró, helytörténeti kutató világítja meg a tragikus események hátterét. 11.30 órakor a Partiumi Keresztény Egyetem emeleti aulájában megnyitják a vándorkiállítást. Beszédet mond Cseresnyésné Kiss Magdolna, a Keskenyúton Alapítvány kuratóriumának elnöke, a tárlat kurátora.
itthon.ma//karpatmedence

Brüsszelben kerül terítékre a romániai egyházi restitúció
Közmeghallgatást tart kedden Brüsszelben az Európai Parlament (EP) petíciós bizottsága a romániai magyar egyházi ingatlanok visszaszolgáltatásáról – írja hétfői számában a Magyar Nemzet.
A napilap emlékeztet, hogy a Románia elmarasztalását kérő petíciót még tavaly januárban juttatta el az EP elnökének Lomnici Zoltán, az Emberi Méltóság Tanácsának elnöke és Antal János, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület külügyi előadótanácsosa, miután 2014-ben a ploieşti-i táblabíróság jogerősen érvénytelenítette a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium visszaszolgáltatását a református egyháznak, és felfüggesztett börtönbüntetést szabott ki az azt 2002-ben elrendelő tisztségviselőkre, Markó Attila volt RMDSZ-es képviselőre, Marosán Tamás jogtanácsosra és Silviu Climre, az igazságügy-minisztérium volt államtitkárára.
A petíció kezdeményezői szerint Románia máig nem tett eleget az uniós csatlakozáskor vállalt ígéretének, miszerint visszaadja a kommunizmus idején elkobzott egyházi javakat jogos tulajdonosaiknak. E kötelezettségének Bukarest eddig csupán negyven százalékát teljesítette, mintegy ezer ingatlant máig bitorolnak a román hatóságok.
A közmeghallgatáson felszólal többek között Tőkés László EP-képviselő, egykori királyhágómelléki református püspök, illetve felvidéki magyar egyházi vezetők is, akik a szintén nem túl rózsás szlovákiai restitúciós helyzetről számolnak be. A Magyar Nemzet szerint Lomnici Zoltán az őshonos erdélyi-partiumi magyarság ügye mellett arról beszél majd, hogy például az egykori gyermekotthonok, szeretetházak elvétele különösen hátrányosan érinti a félmilliós lélekszámú, magyar ajkú erdélyi cigányságot is. A petíciós bizottság egy későbbi időpontban politikai vitát is tart majd az ügyben.
A nemzetközi közösség többször figyelmeztette már Romániát az egyházi ingatlanok visszaadására. Az amerikai képviselőház Tom Lantos és Tom Tancredo kezdeményezésére még 2005-ben határozatban sürgette, hogy Románia gyorsítsa fel a zsidó közösség, a magyar történelmi egyházak és a görögkatolikus egyház tulajdonának visszaszolgáltatását. 2013-ban 21 amerikai képviselő levélben kérte John Kerry külügyminisztert, gyakoroljon „erőteljes" nyomást a román kormányra, hogy az vessen véget „az igazságszolgáltatás megcsúfolásának", és maradéktalanul szolgáltassa viszsza az elkobzott egyházi vagyont. Az amerikai külügyminisztérium válaszában hangsúlyozta: a romániai tulajdon-visszaszolgáltatás „kulcsfontosságú" kormányuk számára, és ezt az ügyet már rég felvetették Romániának.
Krónika (Kolozsvár)

Tőkés nemzetközi védelmet kér ismét
Tőkés nemzetközi védelmet kér a romániai magyarságnak A Romániában tapasztalható magyarellenes megnyilvánulások ellen Tőkés László európai parlamenti képviselő a nemzetközi közösség és Magyarország védelmét kéri.
Tőkés László EP-képviselő, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke erről hétfői nagyváradi sajtótájékoztatóján beszélt, kiemelve, hogy Romániában a politikai megrendelésre időről időre kiújuló magyarellenesség az antiszemitizmushoz és a cigányellenességhez fogható mérteket ölt. „Európa normái ellen való, és emberi méltóságunkban sért ez az évszázadok óta tartó magyarellenesség” – hangsúlyozta Tőkés László, aki ennek okán a nemzetközi közösség és Magyarország védelmét kéri a romániai magyarság számára. Kérdésünkre válaszolva kifejtette, hogy konkrétan ahhoz hasonló védelmet kellene biztosítani a romániai magyarság számára, mint amilyen védelmet Ausztria garantált az olaszországi, dél-tiroli német anyanyelvű polgárok számára. Tőkés László a legutóbbi konkrét magyarellenes megnyilvánulások között említette az autonómiabarát székelyföldi polgármesterek ellen elkövetett hatósági túlkapásokat, a Székely Szabadság Napján részt vevő személyek megbírságolását, valamint a székely és a magyar szimbólumok használata elleni kampányt. Magyarellenes megnyilvánulásnak minősítette a bukaresti törvényszék visszautasító határozatát is abban a perben, amelyet ő Filip Teodorescu és Ioan Talpes ellen kezdeményezett, akik az Antena 3. televízió egyik műsorában hazaárulónak és külföldi kémnek nevezték őt. Tőkés László fenyegetésként fogja fel azt, hogy nem kaphat jogorvoslatot ilyen rendkívül súlyos vádakkal szemben. Bejelentette: előzetes panaszban kérte Klaus Iohannis államfőtől azt, hogy vonja vissza a Románia Csillaga Érdemrend ügyében hozott döntését.
Korrupt és autonomista
Tőkés László kifejtette: különbséget kell tenni korrupt magyarok és autonomista magyarok között. Véleménye szerint a székelyföldi polgármestereket azért üldözik, mert az autonómiáért küzdenek, de a Bihar megyei RMDSZ vezetői ellen valóban korrupciós ügyek miatt folyik eljárás. Mint kifejtette, a korrupt magyarok a magyar identitásuk mögé bújnak, és áldozatnak kívánják magukat beállítani, hogy korrupciós ügyeiket tovább űzhessék.Tőkés László kijelentette, hogy a magyar szervezetek összefogása csak akkor valósulhat meg, ha az RMDSZ megtisztítja sorait.
Arra a kérdésre, hogy Kiss Sándort, a Bihar megyei RMDSZ elnökét autonómia pártisága vagy korrupciós ügyei miatt üldözi-e Országos Korrupcióellenes Ügyészség (DNA), Tőkés László helyett Csomortányi István, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) Bihar megyei elnöke válaszolt, elmondva, hogy a Bihar megyei RMDSZ vezetősége valóságos maffiát képez, akiknek ügyletei nem csak jogszerűtlen, hanem magyarellenes cselekedeteknek is minősülnek. Csomortányi István név szerint említette Kiss Sándor mellett Biró Rozáliát, Szabó Ödönt és Cseke Attilát is, akik állítása szerint mindannyian részesei a különböző jogszerűtlenségeknek.
A Bihar megyei vezető RMDSZ-es politikusokhoz köthető konkrét példaként említette az Aradi úti, meg nem valósult lakópark ügyét, kiemelve, hogy ott lebontották az egykori kaszárnyaépületeket, melyek műemlékvédelmi jellegű építmények voltak, de a Nagyváradi Hőerőmű üzemeltetésére kötött szénvásárlási ügylet, valamint a nagyváradi hulladéktároló kapcsán folyó vizsgálat is ilyen ügyek. Csomortányi István, Szabó Ödönnel, az RMDSZ megyei szervezetének ügyvezető elnökével kapcsolatban azt említette példaként, hogy közel tíz évig vett fel fizetést a Körösvidéki Múzeumtól anélkül, hogy konkrét munkatevékenységet fejtett volna ki ott, és mindmostanáig nem számolt be arról sem, hogyan jutott a családja birtokába Nagyváradon egy értékes Pavel utcai ingatlan. Sajnálatosnak nevezte továbbá azt, hogy a váradi Ady-központ ügyében mindmostanáig nem indított vizsgálatot a DNA.
Csomortányi István kijelentette, hogy ilyen körülmények között a Bihar megyei RMDSZ vezetőségével nem lehet tárgyalni, éppen ezért a közelgő helyhatósági választásokon a helyi RMDSZ-szervezetekkel folytat tárgyalásokat az EMNP.
Pap István
erdon.ro

25 éve történt – Múltunk tükörcserepei
Sorozatunk legutóbbi epizódjában az RMDSZ második, 1991. május 24. és 26. között, Marosvásárhelyen megtartott kongresszusának kapcsán az elnökválasztás mikéntjével és eredményével foglalkoztam. Érdemes górcső alá venni azt is, hogy milyen tétje volt a kongresszusnak a személyi döntéseken túl.
Az RMDSZ második kongresszusának tétje: hol legyen a Szövetség eszmei súlypontja, Bukarestben vagy Kolozsváron?
Sorozatunk legutóbbi epizódjában az RMDSZ második, 1991. május 24. és 26. között, Marosvásárhelyen megtartott kongresszusának kapcsán az elnökválasztás mikéntjével és eredményével foglalkoztam. Érdemes górcső alá venni azt is, hogy milyen tétje volt a kongresszusnak a személyi döntéseken túl.
Annak dacára ugyanis, hogy Ion Iliescu jóbarátja, Domokos Géza lett végül az RMDSZ elnöke, nem volt szükségszerű, hogy a szervezet politikáját a bukaresti, s ne a kolozsvári prizma határozza meg. Végül a kettőnek egy sajátos ötvözete volt jellemző a Kolozsvári nyilatkozat elfogadásáig, 1992.októberéig eltelt másfélt esztendőre, ami konkrétan azt jelentette, hogy a domokosi kézivezérlésű, Bukarest-centrikus politizálást színesítették olyan autonomista epizódok, mint az agyagfalvi kezdeményezés 1991 őszén, a platformosodás 1992 első felében, de a legmarkánsabb – s a Domokos-Tokay vonal által utólag meg nem támadott – gesztus az volt, hogy nem sokkal azután, hogy 1991. június 26-án Horvátország és Szlovénia kikiáltotta függetlenségét, az RMDSZ Országos Elnöksége nyilatkozatban állt ki a két volt jugoszláv tagköztársaságnak a horvát és a szlovén nép önrendelkezési jogán alapuló szuverenitása mellett.
A második kongresszuson több olyan kérdés is napirendre került, mely a „Bukarest versus Kolozsvár” avagy „román érdek versus erdélyi magyar érdek” törésvonal mentén értelmezhető és értelmezendő.
Egyik ilyen javaslat volt Borbély Imre későbbi parlamenti képviselő javaslata, hogy az RMDSZ kongresszus nyilvánítsa az erdélyi magyar nemzeti közösséget a román nemzet társnemzetévé. A koncepciót egy, a küldötteknek szétosztott, majd a „Hitel” című folyóirat hasábjain megjelent „Merre vigyük végzetünk” című tanulmány körvonalazta, lényege az volt, hogy a magyarság számarányánál és abszolút számánál fogva a finnországi svédek mintára társnemzeti státuszt tölthet be Románia keretében.Hiszen minden adott, ami a saját intézményrendszer megteremtéséhez szükséges: államalkotó tapasztalat, politikai szabadságra és önrendelkezésre vonatkozó közösségi akarat, valamint olyan humán erőforrás, mellyel le lehet fedni egy saját külön társadalom teljes vertikumát. Mivel a kérdésben vita alakult ki, a javaslattevő nem kívánta a kérdést szavazás alá bocsátani, mondván, hogy ilyen fesztív gesztust csak közfelkiáltással lehet megtenni. Ezzel együtt a társnemzeti státusz körülírása önmeghatározásként bekerült végül az RMDSZ hivatalos dokumentumaiba.
Másik lényeges dokumentum, melynek elfogadása jó irányba befolyásolhatta volna az RMDSZ politikát, Szőcs Géza törvénytervezete volt (megjelent hat évvel később a Magyar Kisebbség 1997/3-4-es összevont számában).
Tőkés László a „bátorság, egység, radikalizmus” hármas jelszavának jegyében tartott nagy hatású beszédet a kongresszuson. E hármas jelszó tárgyiasulhatott volna, ha a társnemzeti önmeghatározás mellett a személyelvű autonómia intézménye köré épített kisebbségi törvénytervezetet a kongresszus elfogadja. De nem így történt. A bukaresti elitközti interetnikus paktumpolitizálásban gondolkozó, tájba simuló képviselők felfogták a dokumentumban rejtőző eszmei muníciót s megszavaztatták a kongresszussal, hogy azt egy „szakértői bizottságnak” adják át. A „szakértői bizottság” tudomásunk szerint össze sem ült, de ha netán össze is ült, az RMDSZ legitim testületei nem hallottak róla, az esetleg módosított tervezet nem került sem az Országos Elnökség, sem a Küldöttek Országos Tanácsa, sem a parlamenti frakciók elé,a dokumentum, mely megelőzte a korát, feledésbe merült, 1993 decemberében egy másik tervezetet dolgozott ki az Szövetségi Képviselők Tanácsa.
A komprádor erők, az RMDSZ-en belüli kerékkötők 1992. október 25-ig sikerrel szabotálták az RMDSZ koncepcióváltását, a program és az alapszabályzat átírását a magyar megmaradás egyetlen reális létkeretének, az autonómiának gondolatvilága mentén.
Borbély Zsolt Attila
itthon.ma//szerintunk

A magyarellenességről és a magyar-magyar összefogásról
A nagyváradi parlamenti képviselői irodában ma délben tartott nagyváradi sajtóértekezlet központi témája a kiéleződött romániai magyarellenesség, valamint a magyar-magyar összefogás esélye volt. Tőkés László EP-képviselő és Csomortányi István, az Erdélyi Magyar Néppárt Bihar megyei elnöke magyar és román nyelven tájékoztatta a média képviselőit.
Tőkés László elmondta, hogy a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma (KMKF) múlt heti ülésén is foglalkoztak a fokozódó romániai magyarellenességgel, az erdélyi egyházi ingatlanok visszaszolgáltatásának késlekedésével, valamint a romániai magyarság, illetve Székelyföld autonómiatörekvéseivel. Felszólalásában ő maga ezen ügyek további és hangsúlyosabb nemzetköziesítését szorgalmazta mind az Európa Tanács, mind az Európai Unió fórumain. Az általa elnökölt Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács egy hónappal ezelőtt levélben fordult a legfelsőbb bírósághoz és ügyészséghez a meghurcolt székelyföldi autonómiabarát elöljárók ügyében – a hatósági túlkapásokat számon kérve –, azonban csak kitérő válaszokat kapott. Ugyanakkor az RMDSZ-nél sürgette az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum (EMEF) összehívását a megszaporodott magyarellenes atrocitások elleni közös fellépés érdekében.
Az erdélyi képviselő kiemelte: a magyarellenesség – mint terminus technicus – azt a sajnálatos jelenséget fedi, amely az általánosan elítélt antiszemitizmus, romafóbia, keresztényellenesség és más diszkriminatív viszonyulások rendjébe illeszkedik, és az európai diszkriminációellenes törvények és dokumentumok tilalma alá esik. „Törvényileg nézve és eredetét tekintve a kisebbségellenes nacionálkommunista politikában gyökerezik, közelebbről pedig az 1990-es marosvásárhelyi fekete márciusig vezethető vissza. Következésképpen egy posztkommunista-posztszekurista jelenséggel van dolgunk, mely az 1989-ben elkezdődött rendszerváltozást mindezidáig sajnálatos módon túlélte” – mondotta Tőkés László, kijelentve: a totalitárius múlt bűntetteinek kivizsgálása keretében, továbbá az 1989 decemberi tömeggyilkosságok, az 1990 márciusi marosvásárhelyi erőszakos cselekmények és az 1990 júniusi bányászjárás ügyében teljes felderítésre és igazságtételre van szükség.
Az erdélyi magyarság választott – tisztességes, autonomista – vezetőinek zaklatását, megalázását, bírságolását, meghurcolását, perbe fogását stb., valamint a jogkövetelők, a közösségi és nemzeti jelképeket használók, a polgári jogaikkal élők megbüntetését summázva rámutatott: természetes az, ha ilyen körülmények között a Romániában élő magyarok – köztük ő maga is – nemzetközi, európai védelmet kérnek, és számítanak Magyarország segítségére. Képviselőnk arra is emlékeztetett: nemcsak megérdemelt állami kitüntetését vonta meg tőle Bukarest egy koncepciós eljárással, hanem jogvédelmet is kapnak azok a volt szekusok Romániában, akik őt a televízióban gyalázzák, hazaárulónak és kémnek titulálva. Tőkés László ezeket az eseteket nem a személye, hanem a teljes erdélyi magyar közösség elleni támadásoknak véli.
Csomortányi István az idei választások kapcsán elmondta, hogy a magyar-magyar összefogás fontos eszköz lenne a siker érdekében, s az EMNP minden szinten keresi ennek a módját, ám bihari példákat sorolva mutatott rá: az RMDSZ tele van korrupcióval, a lelepleződöttek pedig igyekeznek viktimizálni magukat. Tőkés László elvi szinten húzta alá: egyes magyar vezető emberek korrupciós ügyei nem moshatók össze a magyarellenes visszaélések áldozatainak eseteivel. Egyetlen magyar közszereplő se bújjon magyarsága fedezék
itthon.ma//erdelyorszag