A politika belülről: Antal Árpád esete általános elbizonytalanodáshoz vezetett
Tőkés kitüntetéséről, a sepsiszentgyörgyi helyzetről, a jogérvényesítés akadályairól és az erdélyi magyarok közérzetről beszélgettünk Kelemen Hunorral.
Mi,  miért és hogyan történik a politikában? A politika belülről legfrissebb műsorában, amely március 7-én, 21.35-től látható az Erdély TV-ben, illetve március 8-án hallgatható meg az Erdély FM-en, Tőkés László állami kitüntetésének visszavonásáról (az erről mondottakat már korábban összefoglaltuk), az Antal Árpád elleni eljárásról és ennek következményeiről, a magyar kisebbség jogérvényesítését gátoló módszerekről, az RMDSZ kisebbségjogi árnyékjelentéséről, a 36 városban végzett RMDSZ-es konzultáció eredményeiről és a szociális tevékenységet folytató civil szervezetek helyzetéről beszélgetett Kelemen Hunorral, az RMDSZ elnökével Balázsi-Pál Előd, a Transindex felelős szerkesztője. A beszélgetés kivonata az alábbiakban olvasható. 
Az Antal Árpád elleni DNA-s eljárásról 
„Nem ez az első olyan eset, hogy székelyföldi (és nemcsak) önkormányzati vagy közösségi vezetők ellen indítanak eljárást. Korrupcióról szó sincs, maga az ügyészség sem korrupciót említ, hanem károkozásról beszélnek. Szerintünk károkozás sincs, egy olyan hitelszerződéssel kapcsolatban indítanak eljárást, amelyet a város fejlesztésére és az életminőség javítására fordítottak. Ezt minden ember tudja Szentgyörgyön, és értékelik is Antal Árpád munkáját.” 
„Nem tud az ember nem gyanakodni, a legjóhiszeműbb ember is felteszi magának a kérdést, hogy mi folyik ebben az országban, amikor azt látja, hogy sem a sepsiszentgyörgyi polgármester, sem a csíkszeredai polgármester és alpolgármester, sem pedig a gyergyószentmiklósi polgármester esetében nem fogalmaznak meg korrupciós vádat: egyiküket sem vádolják azzal, hogy a közpénzből elvittek volna haza, ellopták volna vagy felhasználták volna saját célra.” 
„A korrupcióellenes harcot fontosnak tartjuk, és rengeteg olyan eljárás van, ami indokolt, de azt nem lehet elfogadni, hogy ennek a harcnak az ürügyén politikai leszámolásokra és politikai jellegű tisztogatásokra is sor kerüljön. Ez nem véletlen, valami tervszerűséget fel lehet fedezni ezekben az ügyekben.”  Milyen hatása lesz az eljárásnak a helyhatósági választásokra? 
„Ha holnap lennének a választások, akkor Antal Árpádnak ki sem kellene mennie a szobából, anélkül megnyerné a választásokat, mert a sepsiszentgyörgyi polgárok látták, hogy milyen változások mentek végbe az elmúlt közel nyolc évben a városban. Ilyen szempontból nincsenek félelmeink, nincsenek aggodalmaink. A kérdés az, hogy tud-e indulni, illetve, hogy akar-e indulni. Mi azon leszünk, hogy Antal Árpád induljon, más jelöltünk ebben a pillanatban nincsen.” 
„Az elbizonytalanodás általános, sőt a magyar részen még erősebb, mert azt látjuk, hogy olyan esetben is el lehet indítani az eljárást és meg lehet hurcolni az embereket, amikor az ügyész maga sem beszél korrupcióról.” „Ilyenkor én mindig azt mondom, hogy előre kell menni, mert nincs ahová hátralépni, mert akkor azt a célt szolgálod, amit mások követnek.” 
A törvényhozásban az RMDSZ meg tudja gátolni a jogcsorbító kezdeményezéseket. Milyen más úton történnek visszaélések? 
- nem tartják be a törvényt, és ennek nincs következménye (MOGYE, nyelvhasználati jogok) 
- olyan bírósági döntések születnek a feljelentések nyomán, amelyek a közösségi szimbólumhasználatot korlátozzák, vagy a magyar nyelvű feliratok eltüntetésére, levételére vonatkoznak (kolozsvári helységnévtábla, marosvásárhelyi ítélet a himnuszéneklésről); egy-egy ilyen érvelés szinte minden logikát nélkülöz, viszont a bírósági döntéseket diktatúrákban, demokráciákban is mindig végre kell hajtani. 
„Ezek azok az eszközök, amelyek ellen politikusként nem tudsz küzdeni, mert ha megnézzük a médiát, ha egy politikus felszólal egy bírósági döntéssel kapcsolatban, akkor mindenhonnan kapja a pofonokat és a pofonnál erősebb csapásokat. Én magam is kaptam, mások is kaptak. De ez nem azt jelenti, hogy az igazságszolgáltatás döntéseivel kapcsolatban nem mondhatjuk el a véleményünket, mert akkor azt mondjuk, hogy a szólásszabadság egy részéről máris lemondtunk.” 
Az olaszteleki kislány esetéről 
„Egyértelmű, hogy diszkriminációról volt szó, mégpedig etnikai diszkriminációról, mert nem azzal vádolt senki egy orvost, hogy a betegellátást nem végezte el, vagy rosszul végezte el, hanem azzal, hogy megalázott egy kamaszt, mert az nem beszélt jól románul. Ez elfogadhatatlan, ezért a Diszkrimináció-ellenes Tanácshoz fordultunk. Nekünk az a célunk, hogy minden romániai magyar ember tudjon beszélni románul, ezért is mondjuk, hogy a román nyelvet speciális tankönyvből kell oktatni, mert úgy sokkal jobban, gyorsabban, hatékonyabban el lehet sajátítani a román nyelvet, és ezen a téren már van néhány pozitív eredményünk. Viszont elfogadhatatlan az, hogy valakit hiányos nyelvtudása miatt megalázzanak emberi méltóságában.”
„Azt gondoljuk, hogy az egészségügy területén is szabályozni kell, ki kell terjeszteni a nyelvhasználati jogokat, mert csupán a jóhiszeműségre, a jóindulatra alapozni nem elegendő sajnos.” 
Az ET kisebbségjogi keretegyezményéhez készült jelentésről 
„Romániában azok, akik kifele kommunikálnak, győzelmi jelentéseket készítenek, egy modellértékű Romániáról.” „Amíg nem mondja azt a legnagyobb kisebbség Romániában, jelesül az erdélyi magyar közösség, hogy a dolgok rendben vannak, addig nem lehet elfogadni és jónak venni azt, amit mond a külügyminiszter. Mi azt mondjuk az árnyékjelentésünkben, amit március 15. után mutatunk be, hogy nagyon nincsenek rendben a dolgok, nagyon messze van attól Románia, hogy a meglévő jogszabályokat alkalmazva, a kisebbségi jogokat a gyakorlatba ültesse, és talán még messzébb áll attól a jogbővítéstől, amit mi fontosnak tartunk, azoktól az intézményes garanciáktól, amelyek az identitásmegőrzéshez hosszútávon elengedhetetlenül fontosak a mi szempontunkból.” 
A 36 városban végzett RMDSZ-es konzultációról 
„Két nagy területet tart egyformán fontosnak a romániai magyar ember. Az egyik a kisebbségvédelemre és a saját identitásával kapcsolatos problémákra vonatkzoik. Amikor megkérdezik, hogy az RMDSZ-től mit vár el, akkor ezeket helyezik mindenek előtt a lista élére, hogy ez a dolga az RMDSZ-nek a mai napig: kisebbségvédelem, kisebbségi jogok, nyelvhasználati jogok, autonómia. Ha úgy tesszük fel a kérdést, hogy neki személyesen mi a legfontosabb, akkor a prioritás a gazdasági, szociális kérdések, az egészségügy, a bérek, a nyugdíjak. Ez a két dolog egymást nem oltja ki, csak megfelelően kell tudni értelmezni az eredményeket.” 
szerk. Transindex.ro

A Temesvár Társaság szerint felül kell vizsgálni Tőkés érdemrendjének visszavonását
Elhamarkodottnak tartja a Temesvár Társaság Klaus Johannis államfő múlt heti rendeletét, amellyel visszavonta Tőkés Lászlótól a Románia Csillaga érdemrend lovagi fokozatát: a szervezet nem ért egyet a döntéssel és annak azonnali felülvizsgálatát szorgalmazza.
Az 1989-ben kezdődött rendszerváltozás célkitűzései iránt elkötelezett civil szervezet hétfői közleménye szerint Tőkés László a "román forradalom jelképe volt és maradt", aki a huszadik évfordulón, 2009-ben bátorságának és emberi méltóságának az elismeréseként kapta meg a kitüntetést, " bátorsága a személyes példa erejével a román nép kommunista diktatúra elleni történelmi forradalmának kirobbanásához vezetett".
A Temesvár Társaság szerint a kitüntetés visszavonásának "ürügye", miszerint Tőkés László egyes kijelentéseivel megsértette volna az alkotmányt, nem állja meg a helyét, mert egy demokratikus államban a szabad véleménynyilvánítás nem lehet alkotmányellenes.
Klaus Johannis csütörtökön jelentette be, hogy a kitüntetettek becsületbírósága által tett javaslatnak megfelelően visszavonta Tőkés Lászlótól a Románia Csillaga érdemrendet. Az elismerés visszavonását Victor Ponta volt kormányfő kezdeményezte 2013-ban, miután Tőkés László felvetette, hogy Magyarország vállaljon "védhatalmi" szerepet Erdély érdekében, miként azt Ausztria tette Dél-Tirol esetében.
A kommunista visszarendeződés megakadályozása érdekében alakult Temesvár Társaság 1990 márciusában 13 pontos kiáltványt fogalmazott meg, amelyben felhívta az ország figyelmét, hogy a temesváriak nem nagyobb fizetésekért, és nem a mellőzött reform-kommunisták hatalomra segítéséért, hanem a kommunista rendszer ellen indítottak forradalmat. A Temesvár Társaság az utóbbi 25 évben következetesen kiállt Tőkés László mellett, s emlékeztette az ország közvéleményét, hogy a romániai rendszerváltozás a temesvári református parókia elől indult. Népújság (Marosvásárhely)

Temesvár szellemében
Közlemény Tőkés László történelmi érdemeinek védelmében
Mélységesen megdöbbentett Klaus Johannis köztársasági elnök döntése, amellyel visszavonta a Románia Csillaga érdemrendet az 1989. évi temesvári népfelkelés kirobbantójától. Sokunk számára érthetetlen, milyen elvi alapja van ennek az államelnöki döntésnek, amellyel a negyedszázaddal ezelőtti történelemalakító kiállásért odaítélt állami érdemrendet visszavonta – egy későbbi politikai véleménynyilvánítás megbüntetéseként. A történelmi tettek megítélésének szokatlan módja ez, és megalázó üzenet mindazoknak, akik áldozatot vállaltak és szenvedtek a rendszerváltozásért.
A történelem azt példázza, hogy sorsfordító hőstettekhez és áldozatvállalásokhoz nem állami érdemrendek szükségesek, hanem bátorság és isteni segedelem. Tőkés Lászlónak a nacionál- kommunista diktatúra falainak megbontásához mindkettő megadatott, amikor 1989 megváltó adventjében Temesvár egén a szabadság hajnala hasadt. Illesse köszönet és tisztelet az akkori temesvári református gyülekezetet, az élő láncszemekként hozzájuk csatlakozó más felekezetű testvéreinket, a diktatúra elleni tüntetésekben részt vevő temesvári románokat, magyarokat és más nemzetű hősöket.
A temesvári népfelkelést illetően régóta célzatos történelemhamisítás zajlik Románia-szerte, miközben negyedszázados reményeink csak részlegesen teljesültek. A kommunista rendszer államhatalmi bűneinek elkövetői többnyire nem feleltek tetteikért, az áldozatok méltányos kárpótlására nem került sor, sőt a korabeli haszonélvezők 1989 után sikeresen érvényesítették politikai és gazdasági helyzetelőnyüket. Az államvédelmi szervekkel együttműködők átvilágítása távolról sem teljes körű, bár a társadalmi szintű erkölcsi és politikai megtisztulásnak ez is alapfeltétele.
Temesvár szellemében töretlenül küzdenünk kell a tényleges rendszerváltozás kiteljesítéséért, állami érdemrendek sorsától függetlenül.
Bálint Benczédi Ferenc, a Magyar Unitárius Egyház püspöke. Népújság (Marosvásárhely)

Potápi: sértő és provokatív Tőkés kitüntetésének visszavonása
Potápi Árpád János államtitkár sértőnek és provokatívnak nevezte Tőkés László román állami kitüntetésének visszavonását, közölve azt is: Magyarországnak védelemben kell részesítenie a külhoni magyarokat.
A magyar kormányt hétfőn az Országgyűlésben Szávay István, a Jobbik képviselője interpellálta szóban az EP-képviselő érdemrendjének visszavonásával kapcsolatban. Az ellenzéki párt alelnöke arra kérdezett rá, kiáll-e a magyar kormány Tőkés László és kérése, a védhatalmi státus mellett, miután Klaus Johannis román államfő megfosztotta tőle a Románia Csillaga érdemrend lovagi fokozatát.
Potápi Árpád János, a Miniszterelnökség államtitkára kijelentette: Magyarország közvéleménye és a magyar kormány értetlenül áll az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke kitüntetésének visszavonása előtt. A nemzetpolitikai államtitkár leszögezte, Tőkésnek a romániai forradalomban és a rendszerváltás elindításában betöltött meghatározó szerepe elvitathatatlan, kitüntetésének megvonása pedig nemcsak személye, hanem az egész erdélyi magyarság és az egész magyar nemzet szempontjából sértő és provokatív.
„Határozottan kiállunk amellett, hogy Tőkésnek joga van elmondani álláspontját, ez a demokrácia alapvető értéke. Egyetértünk vele abban, hogy Magyarországnak védelemben kell részesítenie az erdélyi, kárpátaljai, felvidéki, délvidéki és a diaszpóra magyarságát is, hiszen a mindenkori magyar kormányoknak alaptörvényben rögzített kötelessége, hogy felelősséget viseljenek a határon túli magyarok sorsáért" – jelentette ki válaszában Potápi.
Az államtitkár hozzátette, a magyar kormány kötelessége, hogy támogassa a külhoni magyarok egyéni és közösségi jogainak érvényesítését, közösségi önkormányzataik létrehozását. Mindemellett – hangsúlyozta a nemzetpolitikáért felelős illetékes – a magyar kormány minden eszközzel támogatja az erdélyi magyarok autonómiatörekvéseit is.
„A Trianonban elszakított magyarság mellett állva, a többségi nemzetekkel együtt kell támogatást keresnünk a magyarság jogos és méltányos igényére, hogy ősei által megszerzett javaival szabadon élhessen, kultúráját és nyelvét a 21. századi Európának megfelelő módon gyakorolhassa, önmaga igazgatását megszervezze" – állapította meg Potápi Árpád. Felszólalásában az államtitkár elmondta azt is, a magyar kormány kiáll a „megfélemlített polgármesterek, tisztviselők, Antal Árpád, Mezei János, Ráduly Róbert és társaik mellett is". Krónika (Kolozsvár)

EMNP: Markó, Kelemen, Borbély, Eckstein is adja vissza állami kitüntetését
Tekintettel arra, hogy Klaus Iohannis államfő visszavonta Tőkés Lászlótól a rendszerváltásban betöltött szerepéért kapott Románia Csillaga kitüntetést, Fancsali Ernő, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) kolozsvári elnöke azt kéri a román állami kitüntetésekkel rendelkező erdélyi magyar személyiségektől, hogy tiltakozásképpen ők is adják vissza érdemrendjeiket.
„Amint 1989 decemberében, úgy most is összefogásra van szükségünk, hogy kifejezhessük: hitet teszünk a huszonhat évvel ezelőtt – Tőkés László által is – lefektetett alapelveink mellett” – fogalmaz. 
Fancsali közleményéből kiderül:  Markó Béla, Kelemen Hunor, Borbély László és Eckstein Kovács Péter is rendelkeznek a Románia Csillagával, vagy ahhoz hasonló kitüntetésekkel. Szerinte a kitüntetések visszaadása gesztus értékű vállalás lenne, mellyel hitet tehetnek az amúgy is törékeny romániai demokrácia mellett, s tiltakozhatnának az egyre inkább elszaporodó magyarellenes megnyilvánulások ellen.
[Forrás: Főtér] itthon.ma/erdelyorszag

Tisztelt Tőkés László!
Temesváron ért minap a hír, hogy a román államfő visszavonta a hét évvel korábban neked megítélt Románia Csillaga érdemrendet.
Több mint két és fél évtizeddel ezelőtt te, mint egyszerű és nagyszerű lelkész, szembefordultál az akkor már hosszú ideje regnáló romániai zsarnokkal. Nem tudhattad, mi lesz kiállásod következménye. Nem te lettél volna az első, aki ilyesmi miatt az életével fizet. Ám csoda történt. Magatartásoddal kiváltottad Románia lakosságának lázadását, s nem te, a diktátor tűnt el a süllyesztőben. Húsz évvel később, a hálás román nép téged, magyart erre a legrangosabb román kitüntetésre érdemesített.
Utódod, Gazda István lelkész hívott meg a példátlan és világraszóló helytállásod városába, a Délvidéki Magyar Golgota című kiállítás megnyitására. Nyilván emlékszel rá, hogy a kiállítás létrejöttéhez neked is van valami közöd. Azokban az években, amikor mi itt a Délvidéken elkezdtünk nyilvánosan foglalkozni az 1944 végén, 1945 elején minket ért, a titói kommunisták vezérlésével lebonyolított vérengzéssel, neked volt már olyan tekintélyed, hogy küldöttként részt vehettél az Új-Zélandon szervezett vallási eseményen, az Egyházak Világtanácsának összejövetelén. Ott kaptad kézbe a levelemet, amely arról szólt, hogy a nagy vérengzésben lelkészeink vesztek el a legnagyobb arányban. Te voltál az első, aki névsorukat nyilvánosságra hoztad. A Temesváron most megnyitott kiállítás papjaink szenvedéseit is dokumentálja.
Tisztelt segítőnk, kedves barátom!
Átestél te már olyan megaláztatásnak szánt állami és egyházi intézkedéseken, amelyek végül dicsőségedet alapozták meg. Szent meggyőződésem, hogy ez most is így lesz. Nem biztos, hogy a mi generációnk megéri, de eljön az idő, el kell jönnie, amikor azt tanulják a diákok az iskolában – Romániában és másutt –, hogy volt Románia történetének egy olyan időszaka, amikor egy eszement diktátor a magyar falvaink lerombolásával is, meg más, hasonló intézkedésekkel akart bennünket a rá bízott országból eltüntetni. A szászokat meg az akkori szabad Németországnak kiárusította nemes német valutáért. Nota bene: saját népéhez sem volt jobb, megszámlálhatatlan példát erre a románok tudnának mondani. A magyar és a román nép viszonyát egyébként sok sérelem terhelte, éppen ezért fölbecsülhetetlen az értéke annak, hogy egy magyar lelkész váltotta ki a román népből a lázadást. Románia vezetői ezt az említett kitüntetéssel ismerték el.
Hét év múlva most visszavonták. Úgy vagyok én ezzel, mint az 1918-ban Gyulafehérváron megfogalmazott, az Erdélyt Romániához csatoló okmányba foglalt jogainkkal. Visszavonatlanságuk ellenére is baj van velük, ugyanaz, amit te néhány évvel ezelőtt megfogalmaztál róluk. Valójában azt közölted, valakinek számon kellene kérni őket.
Romániának a visszavonáshoz vitathatatlanul joga volt. Szuverén állam.
Te, Tőkés László szuverén ember vagy. Jogod van véleményt mondani a Románia területén élő magyarok sorsáról, hiszen egykor véleményt mondtál, messzehangzón és hatásosan az ott élő románokéról is. Meg a szászokéról is.
Azt hiszem, egyetértesz velem abban, hogy minden kitüntetéstől és visszavonástól függetlenül, annak ellenére is: érdemes volt negyed évszázaddal ezelőtt Románia népének példát mutatnod, néhány évvel ezelőtt pedig jogaink csorba voltát szóvá tenned.
Újvidéken, 2016. március 7-én.
Baráti tisztelettel: Matuska Márton. Magyar Szó (Újvidék)

Kiálltak Tőkés mellett a Fidesz-KDNP EP-képviselői
A magyar kormánypártok európai parlamenti képviselőcsoportja kiállt Tőkés László európai parlamenti képviselő mellett, miután értesült Románia köztársasági elnökének döntéséről, aki visszavonta Tőkés Lászlótól a Románia Csillaga érdemrendet. Ponta volt kormányfő kezdeményezte Tőkés érdemrendtől való megfosztását, mert a romániai rendszerváltás egyik emblematikus alakja egy nyilvános beszédében úgy fogalmazott: Magyarország legyen Erdély „védhatalma".
A Fidesz-KDNP uniós parlamenti képviselői méltatlannak és sértőnek tartják a Románia Csillaga érdemrend visszavonását Tőkés Lászlótól. Tőkés szintén a Fidesz-KDNP EP-képviselőcsoport tagja.
A képviselők hangsúlyozták, hogy a képviselő a romániai kommunista diktatúrával szembeni népi felkelés meghatározó alakja, és akinek közéleti tevékenysége középpontjában éppen egy szabad, demokratikus és európai Románia megteremtése áll.
Sérelmezték, hogy a kitüntetés visszavonásához Tőkés Lászlónak egy nyilvános fórumon elmondott kijelentése vezetett, amely eljárás Románia szólásszabadság iránti elkötelezettségét is megkérdőjelezi – vélekedtek a képviselők.
Hozzátették, hogy Klaus Iohannis román köztársasági elnök döntése arról árulkodik, hogy a román politikai elit még mindig nem tudott felülemelkedni a kommunista örökségen, a nemzeti kisebbségeket és a másként gondolkodókat megbélyegző politizáláson.
Tőkés Lászlónak a román totalitárius rendszer lebontásában szerzett történelmi érdemei elvitathatatlanok, azon egyetlen kitüntetés elvétele sem változtat – jelentette ki a Fidesz-KDNP európai parlamenti képviselőcsoportja.
Egy hete történt a visszavonás
Klaus Iohannis államfő csütörtökön jelentette be, hogy a kitüntetettek becsületbírósága által tett javaslatnak megfelelően visszavonta Tőkés Lászlótól a Románia Csillaga érdemrendet.
Az elismerés visszavonását Victor Ponta volt kormányfő kezdeményezte 2013-ban, miután Tőkés László felvetette, hogy Magyarország vállaljon „védhatalmi" szerepet Erdély érdekében, miként azt Ausztria tette Dél-Tirol esetében. 
MTI. Erdély.ma

Tőkés az erdőirtások ellen
A romániai erdőkkel kapcsolatban az Európai Bizottság jogsértési eljárást indított Romániával szemben, a vizsgálat jelenleg is tart – ezt válaszolta az Európai Bizottság nevében Miguel Arias Cañete éghajlat- és energiapolitikáért felelős biztos a mértéktelen és sok esetben törvénytelen romániai fakitermelés ellen fellépő Tőkés László európai parlamenti képviselő megkeresésére. 
Az ENSZ égisze alatt zajló párizsi klímakonferencia munkálataihoz kapcsolódva az erdélyi képviselő arról kért tájékoztatást az Európai Bizottságtól tavaly decemberben, hogy az unió miképpen kíván fellépni a korrupciógyanús romániai erdőirtások ügyében, különös tekintettel a visszaszolgáltatás hatálya alatt álló magántulajdonú erdők esetére – tájékoztatott Tőkés László EP-képviselő sajtóirodája.  Tőkés írásbeli kérdése rámutatott, hogy Európa érintetlen fenyveseinek utolsó kétharmada Romániában található – ámbár jó részük már csak papíron létezik, ugyanis a túlzott mértékű fakitermelés miatt kialakult drámai helyzetet rendkívüli mértékű falopások és visszaélések súlyosbítják. Az elmúlt két évtizedben legalább 400 ezer hektár erdő esett áldozatául az országban honos rablógazdálkodásnak, naponta mintegy 50 hektárnyit vágnak ki, ennek fele részét kimondottan természetvédelmi területekről. „A kommunista rezsim által államosítással elbitorolt ingatlanok restitúciójának lassúsága, az ezen a téren tapasztalt adminisztrációs hiányosságok és rendellenességek, a magas szintű korrupció, illetve a politikai akarat hiánya mind hozzájárulnak ahhoz, hogy az engedélyezett és törvénytelen erdőirtás mértéke már-már környezeti és gazdasági katasztrófával fenyeget Erdélyben” – fogalmazott Tőkés.
Sajtóirodájának tájékoztatása szerint Cañete főbiztos válaszában jelezte, hogy az ominózus illegális fakitermelés ügyében más romániai és külhoni európai parlamenti képviselők is panasszal éltek az Európai Bizottságnál a múlt esztendőben. Tudatta: az uniós erdőgazdálkodási stratégia értelmében a nemzeti hatóságok feladata volna megbizonyosodni arról, hogy a tagállami erdők védelme, az erdőgazdálkodás, valamint az erdők használata a vonatkozó nemzeti és uniós jogszabályok szerint történik-e. Uniós fellépésre csupán az erdei ökoszisztémákat érő, határokon átívelő fenyegetések esetében van szükség. A Romániával szembeni jogsértési eljárást a fáról és a fakitermelésről szóló uniós rendelet végrehajtása indokolja, melynek az a célja, hogy a fakitermelésből származó faanyag uniós piacra kerülésének kockázata a lehető legkisebbre csökkenjen. Ha a vizsgálódás rendjén az uniós jog megsértésének gyanúja bebizonyosodik, ennek komoly következményei lesznek Romániára nézve. Aa bizottság vizsgálja, melyek azok a módszerek, amelyek révén az unió mezőgazdasági ágazata, illetve az erdészet a leghatékonyabban járulhat hozzá az üvegházhatású gázok kibocsátásának mérsékléséhez, és mindez hogyan illeszthető be az unió 2030-ig tartó időszakra vonatkozó éghajlat- és energetikapolitikai keretébe. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Temesvár szellemében
Közlemény Tőkés László történelmi érdemeinek védelmében
Mélységesen megdöbbentett Klaus Iohannis köztársasági elnök döntése, amellyel visszavonta a Románia Csillaga érdemrendet az 1989. évi temesvári népfelkelés kirobbantójától. Sokunk számára érthetetlen, milyen elvi alapja van ennek az államelnöki döntésnek, amellyel a negyedszázaddal ezelőtti történelemalakító kiállásért odaítélt állami érdemrendet visszavonta – egy későbbi politikai véleménynyilvánítás megbüntetéseként. A történelmi tettek megítélésének szokatlan módja ez, és megalázó üzenet mindazoknak, akik áldozatot vállaltak és szenvedtek a rendszerváltozásért.
A történelem azt példázza, hogy sorsfordító hőstettekhez és áldozatvállalásokhoz nem állami érdemrendek szükségesek, hanem bátorság és isteni segedelem. Tőkés Lászlónak a nacionál-kommunista diktatúra falainak megbontásához mindkettő megadatott, amikor 1989 megváltó adventjében Temesvár egén a szabadság hajnala hasadt. Illesse köszönet és tisztelet az akkori temesvári református gyülekezetet, az élő láncszemekként hozzájuk csatlakozó más felekezetű testvéreinket, a diktatúra elleni tüntetésekben részt vevő temesvári románokat, magyarokat és más nemzetű hősöket.
A temesvári népfelkelést illetően régóta célzatos történelemhamisítás zajlik Románia-szerte, miközben negyedszázados reményeink csak részlegesen teljesültek. A kommunista rendszer államhatalmi bűneinek elkövetői többnyire nem feleltek tetteikért, az áldozatok méltányos kárpótlására nem került sor, sőt a korabeli haszonélvezők 1989 után sikeresen érvényesítették politikai és gazdasági helyzetelőnyüket. Az államvédelmi szervekkel együttműködők átvilágítása távolról sem teljes körű, bár a társadalmi szintű erkölcsi és politikai megtisztulásnak ez is alapfeltétele.
Temesvár szellemében töretlenül küzdenünk kell a tényleges rendszerváltozás kiteljesítéséért, állami érdemrendek sorsától függetlenül. 
Bálint Benczédi Ferenc,
a Magyar Unitárius Egyház püspöke. Nyugati Jelen (Arad)

Jogsértési eljárás Romániával szemben az erdőirtással kapcsolatban
„A romániai erdőkkel kapcsolatban az Európai Bizottság jogsértési eljárást indított Romániával szemben, a vizsgálat jelenleg is tart ” – válaszolta az Európai Bizottság (EB) nevében Miguel Arias Cañete éghajlat- és energiapolitikáért felelős biztos Tőkés László európai parlamenti képviselő megkeresésére a mértéktelen és sok esetben törvénytelen romániai fakitermeléssel kapcsolatban.
Tőkés László sajtóirodájának tájékoztatása szerint az ENSZ égisze alatt zajló párizsi klímakonferencia munkálataihoz kapcsolódva az EP-képviselő arra nézve kért tájékoztatást az EB-től tavaly decemberben, hogy az unió miképpen kíván fellépni a korrupciógyanús romániai erdőirtások ügyében, különös tekintettel a visszaszolgáltatás hatálya alatt álló magántulajdonú erdők esetére.  
A biztos az írásbeli kérdésre válaszolva rámutatott: Európa érintetlen fenyveseinek utolsó kétharmada Romániában található, ámbár jó részük már csupán papíron létezik, ugyanis a túlzott mértékű törvényes fakitermelés miatt kialakult drámai helyzetet rendkívüli mértékű falopások és visszaélések súlyosbítják. Környezetvédők becslései szerint az elmúlt két évtizedben legalább 400 ezer hektár erdő esett áldozatául az országban honos rablógazdálkodásnak, naponta mintegy 50 hektárnyit vágnak ki, ennek fele részét kimondottan természetvédelmi területekről. Szabadság (Kolozsvár)

Semjén Zsolt szerint rendezett a nemzetpolitika
A nemzetpolitikáért felelős magyar miniszterelnök-helyettes szerint rendezett állapotok vannak a külhoni magyarságot érintő kérdésekben, és a legfontosabb programok működnek. 
Semjén Zsolt az Országgyűlés nemzetiösszetartozás-bizottsága előtti éves meghallgatásán kedden kiemelte: eddig 801 ezer állampolgársági kérelem érkezett, 750 ezren már letették az esküt, az állampolgárság megállapítását 60 ezren kérték. Jelezte, a kérelmek közül 28 ezret utasítottak el.
Az MTI tudósítása szerint kitért arra is, hogy bár a kérelmek száma természetszerűleg csökken, főként a kihelyezett konzuli napokon nyújtanak be igényt, de az egymillió új állampolgár elérhető, reális szám. Megerősítette: autonómia tekintetében nincs kettős mérce, az jár a magyarságnak. Közölte, felmérik a magyar többségű települések és egyházi intézmények helyzetét, emellett célként fogalmazta meg, hogy minél több gyermek szülessen, a diaszpórában a vegyes házasságokban minél több gyermek járjon magyar nyelvű óvodába, szerezzen szülőföldjén magyar intézményben diplomát, növekedjék a magyar nyelvű munkavállalókat alkalmazók aránya és a magyarság kezében összpontosuló vagyon.
Potápi Árpád János nemzetpolitikai államtitkár kifejtette: a 22,3 milliárdos támogatási keretből a nemzetpolitikai államtitkárság fejezetében 5,8 milliárd, a Bethlen Gábor Alapkezelőnél 16,5 milliárd szerepelt, és közel 5 milliárdot a rendkívüli kormányzati intézkedések fejezetéből különítettek el a tavalyi évben. Szili Katalin miniszterelnöki megbízott elmondta: Joggal Európában címmel áttekintést készítettek a különböző autonómiatörekvésekről és a szomszédos országok jogi szabályozásáról. A megbízott hasonló látleletet készítene a szórványmagyarságról is. Szávay István (Jobbik) szerint egész pályás letámadás zajlik az erdélyi magyarság ellen, úgy látta: a román–magyar kapcsolatok mélyponton vannak.
Semjén Zsolt közölte: a védhatalmi státus, amit Tőkés László korábbi felvetése szerint Magyarország Erdély felett vállalhatna, az ő javaslata, nem a magyar kormányé, de hasonlóra volt példa Ausztria és Dél-Tirol esetében. Szerinte joga van a politikusnak ilyen véleményt megfogalmazni, s a kitüntetés visszavonásának időzítését nehéz másként értelmezni, mint provokációként. „Jelenleg nyomás van a magyar kormányon, hogy a konzulok számát Romániában csökkentse, de ezt nem szeretnénk” – közölte Semjén. Krónika (Kolozsvár)

Kiállt Tőkés László mellett a Fidesz-KDNP európai parlamenti képviselőcsoportja
A Fidesz-KDNP európai parlamenti képviselőcsoportja kiállt Tőkés László európai parlamenti képviselő mellett, miután értesült Románia köztársasági elnökének döntéséről, aki visszavonta Tőkés Lászlótól a Románia Csillaga érdemrendet - közölte az MTI-hez eljuttatott közleményében a képviselőcsoport szerdán.
A Fidesz-KDNP uniós parlamenti képviselői méltatlannak és sértőnek tartják a Románia Csillaga érdemrend visszavonását Tőkés Lászlótól. Tőkés szintén a Fidesz-KDNP EP-képviselőcsoport tagja.
A képviselők hangsúlyozták, hogy a képviselő a romániai kommunista diktatúrával szembeni népi felkelés meghatározó alakja, és akinek közéleti tevékenysége középpontjában éppen egy szabad, demokratikus és európai Románia megteremtése áll.
Sérelmezték, hogy a kitüntetés visszavonásához Tőkés Lászlónak egy nyilvános fórumon elmondott kijelentése vezetett, amely eljárás Románia szólásszabadság iránti elkötelezettségét is megkérdőjelezi - vélekedtek a képviselők. Hozzátették, hogy Klaus Iohannis román köztársasági elnök döntése arról árulkodik, hogy a román politikai elit még mindig nem tudott felülemelkedni a kommunista örökségen, a nemzeti kisebbségeket és a másként gondolkodókat megbélyegző politizáláson.
Tőkés Lászlónak a román totalitárius rendszer lebontásában szerzett történelmi érdemei elvitathatatlanok, azon egyetlen kitüntetés elvétele sem változtat - jelentette ki a Fidesz-KDNP európai parlamenti képviselőcsoportja.
Klaus Iohannis államfő csütörtökön jelentette be, hogy a kitüntetettek becsületbírósága által tett javaslatnak megfelelően visszavonta Tőkés Lászlótól a Románia Csillaga érdemrendet. Az elismerés visszavonását Victor Ponta volt kormányfő kezdeményezte 2013-ban, miután Tőkés László felvetette, hogy Magyarország vállaljon "védhatalmi" szerepet Erdély érdekében, miként azt Ausztria tette Dél-Tirol esetében. MTI

Székely Szabadság Napja – Tőkés László: mi nem vagyunk migránsok, tősgyökeres nép vagyunk
Az elmúlt negyedszázad „önfeladó" politizálását bírálva az autonómia melletti következetes, megalkuvás nélküli kiállásra buzdította honfitársait Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke csütörtökön Marosvásárhelyen, a székely szabadság napján rendezett autonómiatüntetésen elmondott beszédében.
Nem vagyunk migránsok, tősgyökeres nép vagyunk – hangoztatta a szónok, igazat adva Kövér László házelnöknek abban, hogy nemcsak a szabad mozgáshoz, hanem a szülőföldhöz való emberi jogot is biztosítani kellene.
Az EMNT elnöke szerint a románok és magyarok is kisebbségbe juthatnak saját hazájukban, az európai nemzetek saját kontinensükön, ha nem becsülik jobban a szülőföldjüket.
Tőkés László „a magyarellenes kurzus garázdálkodásainak" beszüntetésére szólította fel a román kormányt, és egy román-magyar kerekasztal összehívását sürgette.
MTI. Erdély.ma

Székely Szabadság Napja – A migránsok és az őshonosok helyzetét állították szembe egymással a szónokok
Az Európát elárasztó migránsok és az őshonos székelyek helyzetét állította szembe több szónok is a székely szabadság napjának csütörtöki marosvásárhelyi rendezvényén.
Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke az elmúlt negyedszázad „önfeladó" politizálását bírálva az autonómia melletti következetes, megalkuvás nélküli kiállásra buzdította honfitársait az autonómiatüntetésen elmondott beszédében. „Székelyföld szabadságát éhezzük, szomjúhozzuk, és felemeljük érte szavunkat, egy olyan helyzetben, melyben nemhogy a jogainkat és autonómiánkat nem biztosítják, hanem még az értük való kiállás politikai akaratnyilvánítás, a gyülekezés és szólás szabadságától is meg akarnak fosztani bennünket" – fogalmazott az EMNT elnöke.
Nem vagyunk migránsok, tősgyökeres nép vagyunk – hangoztatta a szónok, igazat adva Kövér László házelnöknek abban, hogy nemcsak a szabad mozgáshoz, hanem a szülőföldhöz való emberi jogot is biztosítani kellene. Az EMNT elnöke szerint a románok és magyarok is kisebbségbe juthatnak saját hazájukban, az európai nemzetek saját kontinensükön, ha nem becsülik jobban a szülőföldjüket.
Tőkés László „a magyarellenes kurzus garázdálkodásainak" beszüntetésére szólította fel a román kormányt, és egy román-magyar kerekasztal összehívását sürgette.
Szabolcs Attila fideszes országgyűlési képviselő, a székely zászlót elsőként kitűző magyarországi önkormányzat, Budafok-Tétény korábbi polgármestere úgy vélte, hogy a migrációs nyomás alatt élő Európában hasznos lehet a székelység tapasztalata. „A kötelező betelepítésből láttak már az itt élők egyet s mást az elmúlt száz évben. A nyelvi elnyomásból, a kulturális kisemmizésből pedig annyi tapasztalatuk van, hogy egyetemet nyithatnának. Persze nem magyar nyelven, mert az itt szinte lehetetlen" – jelentette ki a politikus. Szabolcs Attila azt is hangsúlyozta, hogy az a nép kéri Székelyföldön az autonómiát, amelyik ezer éven át védelmezte Európa határait.
Nyugat-Európából érkezett szónokok is szóltak az összegyűlt tiltakozókhoz. Günther Dauwen, az Európai Szabad Szövetség (EFA) flamand nemzetiségű igazgatója kijelentette, nincs méltányos fejlődés, amíg minden döntést Bukarestben vagy Brüsszelben hoznak. Nincs egyenlőség, amíg Bukarest fenyegetésként tekint a székelyekre. A pártigazgató szerint Klaus Iohannis államfő, aki maga is egy nemzeti kisebbséghez tartozik, több megértéssel lehetne a székely követelések iránt. Nagy tapsot aratott Marc Gafarot i Monjó, a Katalán Demokratikus Konvergencia Párt külügyi kabinetvezetője, aki kijelentette: ha Katalónia független állammá válik, nem fogja elfelejteni a székelységhez hasonló, szabadságukért küzdő népeket.
José Mari Etxebarria, a Baszk Nemzeti Párt képviselője többek között arról beszélt, hogy a népek békés együttéléséhez szükség van a bizalomra, és a bizalom megteremtéséhez szükség van a tartós párbeszédre, a gesztusokra, és a bizalmat erősítő tettekre.
Vegyes fogadtatásban volt részük a tömeg részéről az erdélyi magyar pártok vezetőinek. Már Tőkés László utalt arra beszédében, hogy a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) Maros megyei vezetői – bejelentésük szerint – csak magánemberként vannak jelen, mert nem tartják olyan politikai rendezvénynek a székely szabadság napját, amelyre intézményes politikai választ kellene adniuk. A bejelentésre a tömeg füttyszóval válaszolt.
Kifütyülték a tüntetők az RMDSZ-szel szövetségben politizáló Magyar Polgári Párt (MPP) elnökét, Bíró Zsoltot is, aki megírt beszédét félretéve kijelentette: „ha a székely autonómiát a megosztás eszközévé tesszük, akkor az autonómia ügye biztos vesztésre van ítélve".
Nagy tapsot aratott viszont Szilágyi Zsolt, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) elnöke, aki kijelentette: az erdélyi magyarság és a székelység olyan országban akar élni, ahol egyik sem fél a másiktól, ahol a románok és magyarok együtt döntenek, és nem töltik „Bukarest feneketlen zsákjába" az adóikat, hogy Európa legdrágább autópályája épüljön belőlük.
„Tiszteletben tartjuk a románok nyelvét kultúráját, és ugyanezt várjuk mi is Bukaresttől" – jelentette ki az EMNP elnöke, aki szerint a történelmi régiók újraélesztésével kell kialakítani Románia új közigazgatási régióit.
A székely vértanúk obeliszkje előtt adta át Izsák Balázs az SZNT által alapított Gábor Áron-díjat, melyet idén Haáz Sándor zenepedagógusnak, a szentegyházi gyermekfilharmónia alapítójának és vezetőjének ítéltek oda. A pedagógus arra kérte a székelyeket, hogy minden nap énekeljenek, és menjenek el választani a június 5-i romániai önkormányzati választásokon.
A tömeg tömött sorokban távozott a székely vértanúk emlékművétől a város főtere felé, hogy átadja a tüntetés petícióját a kormány Maros megyei képviselőjének.
MTI. Erdély.ma

Megemlékezés és tiltakozás (A Székely Szabadság Napja)
A székely vértanúk emléke előtt tiszteleg ma Székelyföld, a központi rendezvényt Marosvásárhelyen tartják, ahol a Postaréten délután négy órakor kezdődik a megemlékezés. A székely vértanúk szobránál zajló eseményen baszk, katalán vendégek is felszólalnak, beszédet mondanak a magyar pártok, szervezetek képviselői – felszólal többek között Izsák Balázs SZNT-elnök és Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke –, ezt követően tiltakozó felvonulásra kerül sor: a tömeg a főtérre, a prefektúra elé menetel, ahol tüntetés lesz a magyarellenes intézkedések ellen, az önálló, autonóm székelyföldi közigazgatási régióért.
Sepsiszentgyörgyön délelőtt fél tizenegykor kezdődik a megemlékezés a turul-szobornál, ezt követően a résztvevők együtt indulnak buszokkal Marosvásárhelyre. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Beszélgetés Sipos András kinevezett lelkipásztorral
Folytatni a közösségépítő, hitmélyítő munkát
Nt. Sipos András lelkipásztort folyó év február 1-jétől nevezték ki a Mosóczy-telepi református gyülekezet szolgálatába. Az alkalomból eddigi munkájáról, a jövőbeli tervei felől faggattuk.
– Tiszteletes úr, honnan érkezett Aradra?
– Szilágyszegen szolgáltam 23 évig. A településről tudni kell, hogy községközpont, noha a hozzá tartozó falvak közül az egyik legkisebb, csakhogy központi helyen, a főút közelében fekszik. Szilágyszegnek az egyik utcáját Menyői utcának hívják, amelyen 5 kilométernyire elérhető Szilágymenyő, ahova 1989-ben, a temesvári események után érkezett meg a későbbi püspök, Tőkés László és családja. A vidéken tevékenykedtek a Sipos nevet viselő lelkipásztorok, akik elég sokan voltak, ugyanis a dédapám kántortanító volt Szilágykusalyban, Szilágyerkeden, Szilágyszegen, de szolgált Szilágydobán és Szilágyszentkirályon is. Ugyanott szolgált kántortanítóként a nagyapám húga, Polixénia, de a nagyapám is lelkész volt Szilágykusalyban és Szilágyerkeden. Édesapám Szilágykrasznán szolgált lelkészként 29 évig, ott is van eltemetve. Tehát valamilyen szinten a Szilágyságnak és a Belső-szilágyságnak, a Tövisháti vidéknek az ismerői vagyunk, hozzánk tartozott, belénk ivódott e vidék, ahol szívesen éltünk mindaddig, amíg személyes ellentétek nem támadtak azzal a gyülekezettel, ahol 23 évig szolgáltam. Most már megértem, amiért ebben a faluban szinte senki nem tudott hosszú ideig lelkész lenni, egy kivétellel: volt egy lelkész, aki 42 évet szolgált náluk, ott is temették el 1912-ben. Ferenczi Gyulát, akinek az én nagyapám segédlelkészévé vált 1911-ben. 1912–1992 között, amikor mi odakerültünk, közel 50 pap szolgált Szilágyszegen. A papcseréknek a pontos okát nem tudnám meghatározni, de mintha sporttá vált volna, hogy a falucskában egy lelkész se maradjon sokáig.
– Ezek szerint az önök 23 évi szolgálata komoly teljesítménynek számít?
–Valóban, elég jól bírtuk cérnával, de az utóbbi években szokássá váltak irányunkban a méltatlan, csúfondáros megjegyzések a gyülekezet szűk körű vezetősége részéről. Ilyen helyzetben a feleségemmel negyedik alkalommal vettünk részt január derekán lelki gondozás-szerű beszélgetésen a püspök úrnál. Ő elmondta: már háromszor próbált vigasztalni, de segíteni nem tudott, ezért belátta, hogy egy 60 év fölötti ember sorozatos bosszantás közepette közelebb állhat a szívinfarktushoz, mint a nyugdíjhoz. Éppen ezért életmentésszerű áthelyezéssel Aradon, a Mosóczy-telepi gyülekezet szolgálatát bízza rám. Azért volt lehetséges, mert a gyülekezet tavaly novemberben lemondott a választójogáról, ezért várta, hogy valakit kinevezzenek hozzájuk. Mivel a püspök csak választójoggal nem rendelkezőket helyezhet át, én lemondtam a megválaszthatóságomról. Vagyis lemondtam arról, hogy idén püspök- vagy esperes-jelölt lehessek.
– Járt-e már Aradon?
– Hogyne, hiszen Józsa Ferencz tiszteletes úrral évfolyamtársak voltunk, noha ő 4 évvel idősebb, mert hosszú katonaságot végzett, illetve dolgoznia is kellett, hogy folytathassa a tanulmányait, de komának is meghívott a legnagyobb gyermekének a keresztelőjére. Arra nem emlékszem, hogy a náluk tett látogatásaim során Aradon szolgáltam-e, de tudom, hogy Nagylakon egyszer, illetve a kladovai nyári táborban két alkalommal is szolgáltam. Ezzel együtt nem mondhatnám, hogy ismerem Aradot, illetve a környékét.
– Hogy megy a beilleszkedés?
– Szerintem rendben van, Józsa tiszteletes úr is segít, vele jól egyetértünk. Nekem nem is célom, hogy a kákán keressem a bogot, hiszen csak a nyugdíjazásomig, még három és fél évet szándékozok itt szolgálni. A gyülekezet tagjai között is számos szilágyerkedit vagy a leszármazottait találtam, ahol magam is szolgáltam közel 9 évig. A helybeli gyülekezetben 10 szolgálaton vagyok túl, de a németszentepéteriben is kétszer hirdettem igét. Első alkalommal megköszöntem a kisperegi fiatal lelkész, Tóbiás Tibor György besegítő szolgálatát. Németszentpéteren is kedves embereket találtam, hiszen először 9, másodszor 11 hívő jött el az istentiszteletre. Meglehet, a számok kevésnek tűnnek, de a szilágyszegi gyülekezetben a vasárnap délutáni istentiszteletekre általában 6 hívőnél több nem jött el. Az aradi gyülekezetben megtartott imahét alkalmain is általában jelen volt a gyülekezet 10%-a, míg a vasárnapi, úrvacsoraosztással egybekötött istentiszteleten a 40%, ami magas aránynak tűnik. Bizonyára nem az új lelkész miatt, hanem az evangélium üzenete hívta el őket.
– Vannak-e újító szándékú tervei?
– Amíg Szilágyszegen abban a tudatban éltünk, hogy nyugdíjig szolgálunk, bekapcsolódtunk az Iszákos-mentő Missióba, ami legjobban az Erdélyi Református Egyházkerület magyarózdi gyülekezetében működött, ahol 12 napos gyógyító konferenciákat is tartottak. A második Aradon, a Mosóczy-telepi gyülekezetben, a magyarországi Tiszta Forrás Alapítvánnyal együtt végzett ötnapos konferenciák formájában, 1998-tól működött. Ugyanakkor Szilágyszegen is rehabilitációs központot hoztunk létre, aminek az épülete teljesen elkészült, tehát munkálkodni lehetne benne. 2002-től mi is gyógyító konferenciákat szerveztünk a parókián, ahol a feleségem főzött a résztvevőknek, akikkel magam foglalkoztam. Az utóbbi két évben, önhibánkon kívül, nem lehetett gyógyító konferenciát szervezni: tavalyelőtt nem jelentkezett senki, tavaly viszont rákbetegség miatt nem tudott eljönni dr. Simon Mária, aki azelőtt sokat segített e munkában.
– Az aradi gyülekezetben folytatni kívánja a gyógyító konferenciákat?
– Természetesen, a Józsa Ferencz tiszteletes úr által a Tiszta Forrás Alapítvánnyal közösen végzett munkát folytatni kívánom. Ugyanakkor a kladovai nyári táborban hagyományossá vált ifjúsági munkát is folytatjuk. Szilágykrasznáról üzenetet kaptam, hogy az odavalósi középiskolai tanárnő a végzős diákokkal szeretne két napig Araddal és a környékével ismerkedni. Tehát az Aradon meghonosodott mindenfajta tevékenységet folytatni kívánjuk. Józsa tiszteletes úrral érzelmileg az is összeköt, hogy az édesapámnak is jó barátja volt, a haláláig leveleztek. Mindez nem jelenti, hogy Józsa tiszteletes úr rátenyerelne a gyülekezetre, de nem is szándékunk kirekeszteni onnan, hiszen a tiszteletes asszony továbbra is a gyülekezet kántora marad. Sem én, sem a feleségem nem kántorizálunk, ő az Iszákos-mentő Missziónak volt az okleveles szociális munkása és vezetője. Szerintem a Józsa család és közöttünk lévő számos rokonvonás is nagyban hozzájárulhat a gördülékeny beilleszkedésünkhöz, mert egy erőszakos hangulati változás a gyülekezetet nagyon megviselhetné. Mivel nem kell hosszú távra gondolnom, megkönnyíti a dolgomat, mint ahogy a tény is, hogy a püspök úr helyezett át, nem az én becsvágyam csábított ide.
– Köszönöm a bemutatkozást, a kötetlen beszélgetést, Isten áldását kérem a munkájára, aminek Isten dicsőségét és a gyülekezet javát kell szolgálnia, hiszen az a legfontosabb!
– Köszönöm a jókívánságot és a lehetőséget.
Balta János. Nyugati Jelen (Arad)

Mi a baj Tőkés Lászlóval?
Mint köztudott, Klaus Johannis államelnök visszavonta Tőkés László Románia Csillaga elnevezésű állami kitüntetését. Az érintett találóan mutatott rá, hogy ugyanazért büntetik most, amikor állítólag szólásszabadság van, mint anno a Ceauşescu-rendszerben: ki meri mondani a politikai hatalom propagandájától eltérő véleményét.
Emlékezetes, hogy a kitüntetésvisszavonás méltatlan, abszurd és igazságtalan hercehurcája azután indult el, hogy Tőkés László fel merte vetni azt a gondolatot, hogy Magyarországnak Ausztria és a dél-tiroli német közösség mintájára védhatalmi státust kellene vállalnia az erdélyi magyarság felett. E követelés egyébként az autonómiaprogrammal és a magyar állampolgárság kiterjesztésével együtt része volt a nemzeti radikálisnak nevezett, valójában „mindössze” távlatokban, autonóm magyar jövőben gondolkodó RMDSZ-en belüli politikai tábor célkitűzésrendszerének. A különbség csak annyi, hogy míg az autonómiát 1992. október 25-én, a külhoni magyar állampolgárság célkitűzését pedig 2000 őszén felvállalta a hivatalos RMDSZ-politika, a védhatalmi státust nem.
Végső soron mi a baja a román államhatalomnak Tőkés Lászlóval? A válasz egyszerű. Tőkés László püspökké választása után nem elégedett meg az egyházi szolgálattal, hanem általános jellegű közösségi érdekvédő szerepet akart vállalni. Kitölteni azt a mozgásteret, amit a történelem számára biztosított. Elment a falig, s pont annyira semmibe vette a kockázatokat, saját egyéni érdekmegfontolásait, mint a „Kárpátok géniuszának” uralma alatt. Valójában ugyanazt tette, mint évekkel korábban, 1989 előtt.
Akkor arra volt lehetőség, hogy táncházat, közösséget szervezzen, maga köré gyűjtse az ifjúságot, a nemzeti gondolkodást, a magyar ökuménét hirdesse, 1989 után viszont lehetőség nyílt arra is, hogy a közösség sorsát leghatékonyabban és legmélyrehatóbban befolyásoló társadalmi dimenzióban, a politikában is részt vegyen. Hivatástudattól, nemzeti elkötelezettségtől vezérelve élére állt az erdélyi magyar szabadságtörekvéseknek az RMDSZ-en belül, fittyet hányt a farizeus, képmutató, szemforgató érdekemberek érvelésére, akik nagyon is jól megfontoltan igyekeztek őt a politikától távol tartani. Az RMDSZ tiszteletbeli elnökeként 1992 végéig közvetíteni próbált a két tábor között, vélhetően abból kiindulva, amit a bukaresti paktumozgatók, a tájba simulók magukról állítanak mindmáig, hogy ők is ugyanazt akarják, csak más úton, más eszközökkel. 1992 nyarán, a Hargita megyei listahamisítás idején viszont bebizonyosodott, hogy nem erről van szó. Midőn a román hatalom nemzetstratégiáját kiszolgáló politikusok kimaradtak a szabályszerű választmányi döntések során a képviselői és szenátori listákról, Domokos Géza és emberei átgyalogoltak írott és íratlan normákon, fittyet hánytak az alapszabályzatra, a demokrácia előírásaira. Megalakították a „Hargita megyei RMDSZ-t”, amely azóta sem létezik, csak arra volt jó, hogy formális legitimitást biztosítson az elnöki jóváhagyással szervezett helyi puccsnak, melynek során a román hatalom ízlésének megfelelő listát állítottak össze. Világossá vált, hogy itt nem a magyar ügy és a demokrácia különböző megközelítéséről van szó, hanem egyik oldalon azok állnak, akik Bukaresttől a minél nagyobb távolságot tartják célszerűnek és önálló erdélyi jövőben gondolkodnak, a másik oldalon pedig egy vegyes társaság, melyben ott vannak a kommunista rendszerrel kiegyezett korábbi „hivatalos magyarok”, akik el sem tudják képzelni életüket a román elit szolgálata nélkül, vagy az új rendszerben egyéni karrierlehetőséget látó tiszta múltúak, akiknek többségét nem a közösségszolgálat eszméje fűtötte, hanem az érvényesülési vágy.
Ezek után állt Tőkés László az autonomisták élére, s harcolt minden presztízsét és tekintélyét latba vetve 1992. október 24-én és 25-én a Kolozsvári Nyilatkozat elfogadásáért. Sikerrel.
Az autonómiagondolat előmozdítójának szerepét mindmáig vállalja. Ha kellett, gazdagon adatolt tanulmányokban leplezte le a neptuni tárgyalássorozat taktikailag és stratégiailag egyaránt önsorsrontó mivoltát, politológusokat és jogászokat megszégyenítő feszes logikával megírt tárcákban lépett fel a magyar érdekek félreseprésével megkötött magyar–román alapszerződés ellen. Figyelmeztetett arra, hogy meg kell kérni a kormányzati szerepvállalás árát, különben esélyünk nem lesz előrébb lépni az autonómia ügyében, az RMDSZ-politika kisiklása után fórummozgalmat szervezett a pályakorrekció érdekében, figyelmeztetett az RMDSZ által sikerként kommunikált etnodiszkriminatív tanügyi törvény magyarellenes élére. Majd miután az RMDSZ ad acta tette az erdélyi magyar parlament nagyszabású, 1993-ban megfogalmazott vízióját, az autonomista erők összefogásával külön szervezet alapításába fogott 2003 februárjában. Amikor az autonomisták pártja, az MPP saját elnökének foglyává vált és belső visszaélései már az RMDSZ mindennapi gyakorlatát is megszégyenítették, védnökséget vállalt egy új, a belső demokráciát és a nemzeti érdeket egyaránt képviselő párt felett. Mindeközben kőkemény konoksággal mutatott rá azokra a jelenségekre, melyek a magyar jövőt veszélyeztették.
Ez a baj Tőkés Lászlóval. Hogy nem vállalta a csendes mamelukszerepet, hanem szemébe merte mondani a mindenkori hatalmasoknak az igazságot. Vagy ahogy a szállóigévé vált mondás tartja róla: „sosincs igaza, mindig csak igaza volt.”
Johannis ezzel a gesztusával öngólt lőtt. Hogy mekkorát, azt az is mutatja, hogy olyan meghatározó román értelmiségi, mint Vladimir Tismăneanu is élesen bírálta lépését, rámutatva arra, hogy a történelemhamisításon túl is fonák helyzet, hogy Johannis – akiről nem tudni, mit csinált 1989 előtt – Tőkés Lászlótól megvon egy kitüntetést, aki viszont helytállásával hozzájárult ahhoz, hogy Temesvár megmenthesse a románok becsületét és büszkeségét. Nem véletlen, hogy e lépés ellen tiltakozók között harcostársain és független gondolkodású román értelmiségieken –  Florina Vaipan, Gabriel Bădescu, Marius Ghizelan – kívül ott találjuk politikai ellenfeleit is, legyen szó az egykori SZDSZ prominensről, Tamás Gáspár Miklósról, az RMDSZ elnökéről, Kelemen Hunorról vagy éppenséggel a fő ellenlábas Markó Béláról.
Hatalmas öngól volt ez a román hatalom részéről, mert nincs olyan ép morális érzékkel megáldott ember, aki a tények ismeretében e kérdésben ne Tőkés Lászlónak adna igazat, aki ne látná, hogy ebben a visszataszító hatalmi manőverben ki hol áll, hogy a kitüntetésétől megfosztott hős a történet erkölcsi győztese.
Borbély Zsolt Attila. Erdélyi Napló (Kolozsvár)

Rendbontás nélkül tüntettek az autonómiáért
Civilizáltan, rendbontás nélkül ért véget csütörtökön este a székely szabadság napja alkalmából szervezett marosvásárhelyi autonómiatüntetés. Izsák Balázst, a Székely Nemzeti Tanács elnökét és Tőkés Lászlót, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács vezetőjét az idén sem fogadta Maros megye prefektusa, így a kormánymegbízott egyik munkatársának, a bejárathoz kilépő Ioan Iacobnak voltak kénytelenek átadni a Postaréten közfelkiáltással elfogadott kiáltványt. A prefektus beosztottja arról biztosította a tüntetők vezetőit, hogy panaszuk hamarosan a kormányfő asztalán lesz.
Becsléseink szerint a körülbelül hétezer (a csendőrség szerint kevesebb) résztvevő általközfelkiáltással elfogadott dokumentum leszögezi: a székelység mindaddig fenntartja jogi követeléseit, amíg Székelyföld státuszát megnyugtató módon törvény garantálja. A tüntetés résztvevői követelték, hogy a történelmi Székelyföld alkosson sajátos hatáskörökkel felruházott önálló fejlesztési és közigazgatási régiót, és ezt a közjogi státuszt Székelyföld autonómiastatútuma szavatolja.
Kezdeményezték, hogy a román kormány folytasson párbeszédet Székelyföld jogállásáról a Székely Nemzeti Tanáccsal (SZNT) és a székely önkormányzatokkal. Azt is követelték ugyanakkor, hogy Románia maradéktalanul tartsa tiszteletben a Románia és Magyarország alapszerződését, különös tekintettel a dokumentumnak arra a szakaszára, amelyben a felek vállalják, hogy tartózkodnak minden olyan gyakorlattól, amely megváltoztatná a nemzeti közösségek által lakott régiók nemzetiségi összetételét. A székely szabadság napja marosvásárhelyi rendezvénye résztvevőinek nevében megfogalmazott dokumentum megállapítja: Románia nem tartja be önként vállalt nemzetközi kötelezettségeit, amit egyébként a külföldi felszólalók is megjegyeztek.
„Nem vagyunk migránsok!”
Az elmúlt évekhez képest kisebb tömeg, ám sokkal több székely zászló által ellepett egykori vesztőhelyen elsőként Izsák Balázs szólalt fel, aki miután felolvasta a kiáltványt, arról beszélt, hogy március tizedike nem csak a székely szabadság, hanem az összetartozás és a jogkövetelés napja is. Az autonómiáról elmondta, hogy az semmiként nem sérti az ország szuverenitását. Tőkés László európai parlamenti képviselő beszédében az elmúlt negyedszázad „önfeladó” politizálását bírálta, és az autonómia melletti következetes, megalkuvás nélküli kiállásra buzdított. „Nem vagyunk migránsok, tősgyökeres nép vagyunk” – hangoztatta a szónok, igazat adva Kövér László magyar házelnöknek abban, hogy nemcsak a szabad mozgáshoz, hanem a szülőföldhöz való emberi jogot is biztosítani kellene.
Az EMNT elnöke szerint a románok és magyarok is kisebbségbe juthatnak saját hazájukban, az európai nemzetek saját kontinensükön, ha nem becsülik jobban a szülőföldjüket. Tőkés László „a magyarellenes kurzus garázdálkodásainak” beszüntetésére szólította fel a román kormányt, és az erdélyi román–magyar kerekasztal összehívását sürgette. „Székelyföld szabadságát éhezzük, szomjúhozzuk és felemeljük érte szavunkat egy olyan helyzetben, melyben nemhogy a jogainkat és autonómiánkat nem biztosítják, hanem még az értük való kiállás politikai akaratnyilvánítás, a gyülekezés és szólás szabadságától is meg akarnak fosztani bennünket” – fogalmazott az EMNT elnöke, arról biztosítva a székelyföldieket, hogy miként 1990 fekete márciusán a cigányok a magyarok mellé sorakoztak, úgy a partiumiak is a székelyek mellett vannak. Tőkés a román hatalomnak is üzent, Iuliu Maniu szinte száz évvel ezelőtt elhangzott kijelentését idézve, miszerint a románok elnyomottakból nem akarnak elnyomók lenni.
Európai kisebbségiek a székelységért
Székelyföldért és annak területi autonómiájáért emelte fel szavát az a három nyugat-európai politikus, aki meghívottként szólt az egybegyűltekhez. Günther Dauwen, az Európai Szabad Szövetség (EFA) igazgatója beszédében elfogadhatatlannak nevezte, hogy 2016-ban az Európai Unió egyik tagállamában, Romániában korlátozzák a székelység jogait és a nemzeti jelképek használatát. „Mindez Klaus Johannis elnöksége ideje alatt történik, aki maga is kisebbségi. Javult a helyzetetek a megválasztása óta?” – tette fel a kérdést Dauwen, melyre a tömeg hosszan tartó füttyszóval válaszolt.
Marc Gafarot i Monjó, a Katalán Demokratikus Konvergencia Párt külügyi kabinetvezetője magyarul köszöntötte az egybegyűlteket, majd hangsúlyozta, sajnálatos, hogy minden évben vissza kell jönni, és ugyanazt kell követelni. „Erdély semmit nem ér az erdélyi magyar kultúra nélkül. Erre büszkének kell lenni. Meg fogjuk mutatni Romániának és a világnak, hogy a mi megmozdulásaink demokratikusak, és eszmékben gazdagok, mert előbb vagy utóbb a reményeink valósággá válnak” – fogalmazott a katalán politikus.
José Maria Etxebarria, a Baszk Nemzeti Párt képviselője a párbeszéd fontosságát hangsúlyozta beszédében. „Amikor két közösség próbál békésen egymás mellett élni, elengedhetetlen a bizalom. Meg kell értetni, hogy az autonómia egyet jelent a hatékony közigazgatással, a demokrácia és az állami közszolgáltatások minőségének a növelésével” – fogalmazott Etxebarria.
Leárulózták Biró Zsoltot 
Mint ismert, a szervezők mindhárom erdélyi magyar pártnak megadták a lehetőséget, hogy képviselőik által alkalomhoz illően felszólaljanak. Az RMDSZ elutasította a lehetőséget, de néhány Maros megyei vezetője mégis megtisztelte a rendezvényt. A közönségből egy-egy csoport többször is fütyülni kezdett a szövetség neve emlegetésekor, ám az igazi füttykoncert és hurrogás akkor alakult ki, amikor Biró Zsolt, a Magyar Polgári Párt (MPP) elnöke lépett mikrofon elé. A bekiáltók árulónak nevezték az RMDSZ-szel egyezséget kötő polgári vezetőt, aki a kirívó viselkedésre reagálva rámutatott, hogy a székely autonómia nem válhat a megosztás eszközévé, mert akkor a közös ügy vesztésre van ítélve. „Az önrendelkezés nem pártokról, nem politikusokról szól, hanem önökről. Ha ezt megértjük, lesz autonómiánk. Ha nem, még sokszor kell összegyűljünk” – zárta beszédét a politikus, amelyet legalább annyian tapsoltak, mint ahányan fütyültek.
Szilágyi Zsolt, az Erdélyi Magyar Néppárt elnöke arra mutatott rá, hogy a székelyek törekvései nem a románok ellen, hanem a közösség megmaradásáról, jövőjéről szólnak. „Békében, szeretetben, tiszteletben akarunk élni a románokkal. Tiszteletben tartjuk a nyelvüket, a kultúrájukat, és ugyanezt várjuk mi is Bukaresttől. Olyan országban élünk, ahol bolhából elefántot, petárdából bombát csinálnak. Hisszük, hogy Románia átszervezésekor a történelmi régiókat tiszteletben kell tartani. Jogunk van azt követelni, hogy a románokkal együtt az erdélyi autonómiát is megvalósítsuk, a románok is akkor lesznek szabadok, ha nem félnek a mi autonómiánktól” – fogalmazott beszédében Szilágyi, aki – arra utalva, hogy az RMDSZ részéről egyetlen politikus sem vállalta, hogy felszólal a rendezvényen – szégyenletesnek nevezte, hogy „nem vagyunk mindannyian jelen”.
Lecsendesített provokátorok
A beszédeket követően több ezren indultak el a Postarétről a prefektúra felé a parajdi rezesbanda kíséretében. A székely zászlókkal felszerelt, „Autonómiát! Autonómiát!” skandáló tömeg a forgalom elől lezárt Szent György utcán át haladva a kormányhivatal főtéri épülete előtt állt meg, ahol a szervezők küldöttsége átadta a megemlékezésen elfogadott petíciót a prefektúra képviselőjének. A két kilométeres szakaszon a járókelők nagy többsége csendben követte a menetelőket. Amikor egy-egy román férfi valami sértőt kiáltott be, a csendőrök rögtön rendre utasították a provokátorokat. A rendezvény az eredeti terv szerint, pontban 19 órakor ért véget.
Szucher Ervin. Székelyhon.ro

A Temesvár Társaság elítéltek és besúgók állami kitüntetésének megvonását kéri
A Temesvár Társaság nevű román civil szervezet azt kéri Klaus Johannis elnöktől, hogy vonja vissza a Románia Csillaga állami kitüntetést azoktól, akiket jogerősen börtönbüntetésre ítéltek, vagy megállapították róluk, hogy besúgóként együttműködtek a volt kommunista titkosszolgálattal.
Az 1989-es romániai forradalom emlékét ápoló civil szervezet csütörtökön tette közzé azt a nyílt levelet, amelyet Florian Răzvan-Mihalcea (fotó), a szervezet elnöke írt Klaus Johannisnak. A dokumentumhoz mellékeltek egy hat nevet tartalmazó listát is, amelyen korábban börtönbüntetésre ítélt személyek neve szerepel, köztük Adrian Năstase volt román miniszterelnöké.
A levélben Mihalcea azt kéri Johannistól, tisztázza, milyen mértékben érvényesül a törvénynek azon cikkelye, amely kimondja, hogy a kitüntetést vissza kell vonni a börtönbüntetésre ítéltektől, valamint a más okok miatt, az elismerésre méltatlanná vált személyektől.
A Temesvár Társaság jelezte, összesen hat ilyen személyt azonosítottak: Năstasén kívül a szintén szabadságvesztésre ítélt Miron Mitrea volt közlekedési minisztert, Irina Jianut, a Bákó megyei építkezési szakhatóság volt vezetőjét, Șerban Brădisteanu orvost, Emilian Cutean volt parlamenti képviselőt. A listán található Rodica Stănoiu volt igazságügyi miniszter is, akiről jogerős bírósági ítélet mondta ki, hogy 1989 előtt besúgóként együttműködött a volt kommunista titkosszolgálattal.
A civil szervezet a hét elején tiltakozott az ellen, hogy Johannis visszavonta a múlt csütörtökön Tőkés László európai parlamenti képviselőtől a Románia Csillaga állami kitüntetést, amit az EP-képviselő az 1989-es romániai forradalom 20. évfordulója alkalmából kapott meg Traian Băsescu volt román elnöktől a romániai rendszerváltozásban játszott szerepéért.
Az elismerés visszavonását Victor Ponta volt kormányfő kezdeményezte 2013-ban, miután Tőkés László felvetette, hogy Magyarország vállaljon „védhatalmi” szerepet Erdély érdekében, miként azt Ausztria tette Dél-Tirol esetében.
MTI. Székelyhon.ro

Területi autonómiát! (A székely szabadság napja Marosvásárhelyen)
Marosvásárhelyen a Postaréten, azon a helyen, ahol 1854. március 10-én Török János, Horváth Károly és Gálfi Mihály vértanúhalált szenvedett, harmadszor tartották meg a székely szabadság napját. A székelyeket tegnap délután nem tántorította el sem Dorin Florea polgármester, sem Lucian Goga kormánymegbízott fenyegetése, s nem befolyásolta az sem, hogy az RMDSZ nem állt ki teljes mellszélességgel az esemény mellett: a legóvatosabb – és leghamarabb érkezett – becslések szerint is ötezren voltak jelen, de időközben még számosan érkeztek, így a felvonuláskor minden kétséget kizáróan voltak bő tizenötezren. Az ünnepi beszédek alatt nem történt rendbontás, azután pedig békésen és méltósággal tették meg az emlékműtől a kormánymegbízotti hivatalig, a régi városházáig tartó több kilométeres utat. 
Kántor Attila református lelkész áldását követően közfelkiáltással fogadták el a Székely Nemzeti Tanács elnöke, Izsák Balázs által felolvasott, a székelységnek területi autonómiát követelő kiáltványt. Tőkés Lászlót mint Temesvár hősét köszöntötték a szervezők, „aki nélkül a romániai rendszerváltás még sokáig váratott volna magára”. Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke beszéde elején a kiállásával példát mutató egykori marosvásárhelyi polgármesterre, Fodor Imrére és a fekete márciusi incidens után meghurcolt és bebörtönzött Cseresznyés Pálra emlékezett, majd a székely vértanúkat mondotta követendő példának. 
Tőkés László szerint sok tekintetben párhuzamot lehet vonni a százhatvan esztendővel ezelőtti Habsburg és a mai román hatalom között: mindkettő elutasítja a párbeszédet, s erőszakkal próbálja az őket megillető jogaikért szót emelőket elhallgattatni. „Székelyföld szabadságát éhezzük, szomjúhozzuk, és felemeljük érte szavunkat egy olyan helyzetben, melyben nemhogy a jogainkat és autonómiánkat nem biztosítják, hanem még az értük való kiállás, politikai akaratnyilvánítás, a gyülekezés és szólás szabadságától is meg akarnak fosztani bennünket” – jelentette ki. Az EMNT elnöke elítélően szólt azon RMDSZ-es tisztségviselőkről, akik nem pártjukat képviselve, hanem magánemberként vettek részt a postaréti megemlékezésen: a székely szabadság napja attól függetlenül, hogy mit állítanak egyesek, igenis olyan „kőkemény politikai esemény”, melyen kötelező részt venni mindazoknak, akik azt mondják, az önrendelkezés megteremtése érdekében tevékenykednek. A tömeg láthatóan egyetértett a Tőkés László által mondottakkal, az RMDSZ nevének említésekor huhogtak, többen árulót kiáltottak. Temesvár hőse elítélte az önfeladó politizálást: ha nem cselekszünk érdekében, a felvidéki magyarok sorsára juthatunk – mondotta, majd a román–magyar kerekasztal összehívását sürgette.
Günther Dauwen, az Európai Szabad Szövetség igazgatója a román kormányt arra figyelmeztette, ne feledkezzen meg arról: minden állampolgárt azonos jog illet meg, nem teheti meg, hogy egyes őshonos közösségek jelképeit üldözi, illetve olyan közigazgatási átszervezést tervez, amely sértené, korlátozná megmaradásukat.
A Katalán Demokratikus Konvergencia Párt külügyi kabinetvezetője, Marc Gafarot i Monjo szerint a székelység nem kisebbség, hanem jogokkal rendelkező közösség. Arra biztatta a székelységet, ne kételkedjenek, a közösségek célt fognak érni, majd arról biztosított, ha Katalónia kivívja függetlenségét, nem feledkezik meg rólunk, s harcunkban mellénk áll. A Baszk Nemzeti Párt képviselője, José Mari Etxebarria a székelységet kitartásra buzdította, majd elítélően szólt az Európai Unióról, mondván, nem tesz eleget azért, hogy a kisebbségi sorsra kényszerítettek jogait betartsák. Budafok-Tétény polgármestere, Szabolcs Attila úgy fogalmazott, minden európai népet – s így az Európa határait ezer éven át védelmező székelységet is – megilleti az autonómia, ezért az érte való küzdést nem szabad feladni. Az Erdélyi Magyar Ifjak nevében felszólaló Szőcs Péter a fiatalok kivándorlásának veszélyeire figyelmeztetett, mondván: a munkahelyek hiánya és a megélhetési kilátások csökkenése fokozhatja ezt a tendenciát. A Magyar Polgári Párt elnöke, Biró Zsolt nem tudta végigmondani beszédét, miszerint a székely önrendelkezés vesztésre van ítélve, ha nem cselekszünk érdekében egységesen – az amúgy békés tömeg leárulózta és kifütyülte. Szilágyi Zsolt, az Erdélyi Magyar Néppárt elnöke a száz éve közösségünknek megígért jogok életbeléptetését követelte, a helybeli románságot pedig arról biztosította, nem kell félniük az autonómiától, mert az az ő jövőjüket is szolgálja. „Békében, szeretetben, tiszteletben akarunk élni a románokkal. Tiszteletben tartjuk a nyelvüket, a kultúrájukat, és ugyanezt várjuk mi is Bukaresttől. Olyan országban élünk, ahol bolhából elefántot, petárdából bombát csinálnak. Hisszük, hogy Románia átszervezésekor a történelmi régiókat tiszteletben kell tartani. Jogunk van azt követelni, hogy a románokkal együtt az erdélyi autonómiát is megvalósítsuk, a románok is akkor lesznek szabadok, ha nem félnek a mi autonómiánktól” – jelentette ki.
A megemlékezés utolsó mozzanataként Izsák Balázs átadta a Gábor Áron-díjat Haáz Sándor zenepedagógusnak, a Szentegyházi Gyermekfilharmónia, a Fili alapítójának és vezetőjének. A zászlókkal és transzparensekkel felvértezett ünneplők tömött sorokban, „székely méltósággal” vonultak a főtérre, hogy átadják a kiáltványt a kormánymegbízotti hivatal képviselőjének. A székely és a magyar himnusz eléneklését követően csendben szétoszlott a tömeg. A rendőrség és a csendőrség többeket arra kényszerített, hogy zászlójuk túl hosszúnak vagy hegyesnek vélt rúdjából törjenek le, s tett azért, hogy ne legyen felhőtlen az ünnep.
Hecser László. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Megemlékezés és tiltakozás
Autonómiát Székelyföldnek!
Románia kormánya maradéktalanul tartsa tiszteletben Románia és Magyarország alapszerződését, különös tekintettel a dokumentum 15/9. szakaszára, amelyben a felek vállalják, hogy tartózkodnak minden olyan gyakorlattól, amely megváltoztatná a nemzeti közösségek által lakott régiók nemzetiségi összetételét! – olvasható abban a közfelkiáltással elfogadott kiáltványban, amely Székelyföld területi autonómiáját és az erről szóló párbeszéd elindítását követeli és amelyet Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács elnöke olvasott fel a Székely vértanúk emlékműve előtt, a székely szabadság napja alkalmából szervezett rendezvényen.
Jelentős csendőrségi és rendőrségi jelenlét mellett kezdődött el tegnap délután a székely szabadság napja alkalmából szervezett megemlékezés és tiltakozás, amelyre a meghirdetett időpontban több ezren gyülekeztek Marosszékről, Miklósvárszékről, Csíkszékről, Gyergyószékről, Kézdiszékről, Orbaiszékről, Sepsiszékről, Udvarhelyszékről, Aranyosszékről. A Székely vértanúk emlékművénél a parajdi fúvószenekar indulóival és áldással kezdődött, a magyar és a székely himnusz eléneklésével, majd koszorúzással zárult a székely szabadság napi rendezvény, amelyen az 1854-ben, 162 évvel ezelőtt vértanúhalált szenvedett székelyekre emlékeztek. A koszorúzást követően a tömeg a prefektúra elé vonult.
A Fejérvári induló után felcsendült a Vártemplom harangja, illetve a csíksomlyói harang, majd Izsák Balázs olvasta fel az SZNT kiáltványát.
A dokumentum megállapítja: Románia nem tartja be önként vállalt nemzetközi kötelezettségeit, az Európa Tanács területi autonómiát ajánló 1201/1993-as ajánlását, a kisebbségi keretegyezményt, illetve a Kisebbségi és Regionális Nyelvek Európai Chartáját. Megállapította: "Románia nem veszi figyelembe saját állampolgárainak demokratikusan kinyilvánított akaratát. Mi több, a hatóság nyílt vagy burkolt formában támadja közösségünk választott vezetőit, szimbólumainkat, tényleges és szimbolikus gesztusokkal, megkérdőjelezhető jogi eljárásokkal, a diktatúrára jellemző intézkedések egész sorával kíván félelmet kelteni, eltántorítani követeléseinktől. Korlátozza a szólásszabadságot, a szabad gyülekezéshez való jogunkat".
A kiáltvány szerint van esély a román kormánnyal folytatandó nyílt és őszinte párbeszédre, mert "Székelyföld területi autonómiája nem sérti Románia területi egységét és állami szuverenitását, nem sérti a Székelyföldön élő román és más nemzetiségű polgárok érdekeit, sem Románia alkotmányát". A párbeszéd elutasítása viszont a szélsőségek megjelenését bátorítja – olvasható a dokumentumban. "Teljes és tényleges szabadságot és egyenlőséget akarunk Székelyföld minden lakosának! Autonómiát Székelyföldnek, szabadságot a székely népnek!" – zárul a kiáltvány.
A rendezvényen jelen volt és beszédet mondott Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke, Günther Dauwen, az Európai Szabad Szövetség pártigazgatója, Marc Gafarot i Monjo Katalóniából, a Baszk Nemzeti Párt küldötte, Jose Maria Etxebarria, Szabolcs Attila, a Fidesz országgyűlési képviselője, Szőcs Péter, az Erdélyi Magyar Ifjak, Bíró Zsolt, a Magyar Polgári Párt és Szilágyi Zsolt, az Erdélyi Magyar Néppárt elnöke.
Tőkés László beszédében arra szólította fel a kormányt, hogy fejezze be a "magyarellenes kurzus garázdálkodásait", és egy román–magyar kerekasztal összehívását sürgette. "A székely vértanúk áldozata kitartásra kell kötelezzen bennünket (…), a Székelyföld puszta létét is tagadó (…) Romániában" – jelentette ki az EMNT elnöke, igazat adva Kövér Lászlónak, a magyar országgyűlés elnökének, aki szerint nemcsak a szabad mozgáshoz, de a szülőföldhöz való emberi jogot is biztosítani kellene.
A rendezvényen az SZNT elnöke átadta a Gábor Áron-nagydíjat, amelyet az idén a Szentegyházi Gyermekfilharmóniának és vezetőjének, Haáz Sándornak ítélt a Székely Nemzeti Tanács.
A felvonulás incidensek nélkül zárult. Az SZNT képviselői átadták a kiáltványt a prefektúra képviselőjének, aki megígérte, hogy továbbítja a kormánynak.
A rendezvény végén a Grand Hotel előtt várakozó autóbuszokkal távoztak a messziről jöttek.
Mózes Edith. Népújság (Marosvásárhely)

Érdemrendügy: Tőkés pártján a magyar kitüntetettek
Egyöntetűen elítélik a Románia Csillaga érdemrend lapunk által megkérdezett magyar birtokosai, hogy Klaus Johannis államfő megfosztotta magas rangú román állami kitüntetésétől Tőkés Lászlót. Eckstein-Kovács Péter jogász-politikus populista, gyáva intézkedésnek, Kolozsváry Zoltán marosvásárhelyi mérnök, egyetemi tanár elfogadhatatlannak, Puskás Bálint alkotmánybíró észszerűtlennek, Nagy Ágnes közgazdász pedig helytelennek tartja az államelnök döntését. Szerintük ugyanakkor nem segítenének az ügynek azzal, ha tiltakozásképp önként visszaadnák az érdemrendjüket. Többségük egyébként támogatja, hogy megvonják az elismerést azoktól a személyektől, akiket különböző bűncselekmények miatt jogerősen elítéltek, és emiatt méltatlanná váltak a kitüntetésre.
Amit Klaus Johannis művelt Tőkés László kitüntetésének visszavonásával, az szégyen – szögezte le érdeklődésünkre Eckstein-Kovács Péter. Lapunk arra volt kíváncsi, miként kommentálják az államfő egy héttel ezelőtt bejelentett döntését azok az erdélyi magyar és magyarországi személyiségek, akik az elmúlt években ugyancsak megkapták a Románia Csillaga érdemrendet. Amelynek lovagi fokozatát Traian Băsescu elnök 2009-ben, a romániai forradalom kirobbanásának húszéves évfordulóján éppen egykori tanácsadója javaslatára ítélt oda a volt temesvári lelkésznek a rendszerváltozásban játszott történelmi szerepéért.
Eckstein-Kovács a Krónikának elmondta, lehet vitatni Tőkés László különböző politikai nyilatkozatait, csakhogy az EP-képviselő nem ezekért kapta a kitüntetést, sőt – a védhatalmi státus szorgalmazásával – olyasmit se mondott, ami ne férne bele a szólásszabadság kategóriájába. „Populista és gyáva intézkedésnek tartom Johannis lépését, amellyel felsorakozott a Szociáldemokrata Pártnak (PSD) az érdemrend visszavonása érdekében folytatott nemtelen és minősíthetetlen kampánya mögé” – jelentette ki az RMDSZ volt szenátora.
A kolozsvári jogász-politikus szerint az államfő ködösített, amikor az érdemrend becsületbíróságának javaslatára és a legfelsőbb bíróság ítéletére hivatkozva vonta vissza az érdemrendet, ezek a döntések ugyanis semmire sem kötelezték az elnököt. Románia elnökének ugyanis kizárólagos hatásköre kegyelemben részesíteni, kitüntetni, illetve megfosztani valakit az érdemrendjétől, és mindez egyszemélyes döntése, amit nem kell magyaráznia.
Kérdésünkre Eckstein-Kovács elmondta, szerinte nem segítene azzal, ha visszaadná a neki 2009-ben odaítélt Románia Csillaga lovagi fokozatát, amelyet elnöki tanácsosként Băsescutól kapott, akivel szemben nincsenek olyan fenntartásai, mint Johannisszal szemben. A volt kisebbségügyi miniszter természetesnek tartaná, hogy azokat fosszák meg az elismeréstől, akiket különböző bűncselekmények miatt jogerősen elítéltek, és emiatt méltatlanná váltak a kitüntetésre.
Elfogadhatatlannak tartja Johannis döntését Kolozsváry Zoltán marosvásárhelyi mérnök, egyetemi tanár is. Szerinte Tőkés László semmi olyasmit nem tett, ami indokolná érdemrendjének visszavonását. „Nem tartom elfogadhatónak, hogy bárki visszavonja azt a kitüntetést, amit egy rendszerváltással kapcsolatos munkáért kapott, erre nincs elfogadható magyarázat. Sajnos Romániában nagyon messze állunk a normális körülményektől” – jelentette ki lapunknak a feltaláló, aki 2000-ben a Nemzetközi Hőkezelő- és Felületkezelő Szövetség akkori elnökeként kapta meg az érdemrend lovagi fokozatát.
Kolozsváry Zoltán közölte, mivel „a politika más dolog”, ő pedig tudományos munkájáért kapta, nem gondolt arra, hogy visszaadja a kitüntetését, ettől függetlenül elítélendőnek és helytelennek tartja a Tőkéssel szembeni eljárást. A marosvásárhelyi mérnök kérdésünkre magától értetődőnek nevezte, hogy automatikusan el kellene veszítenie az állami kitüntetését annak, aki bármilyen módon megsértette a törvényt. Megjegyezte viszont azt is, hogy az emberekben rengeteg kétség merül fel: vajon a jelenlegi, „kampányszerű” korrupcióellenes tevékenység valóban a korrupciót akarja megfékezni, vagy egy politikai hatalom megnyilvánulása.
„Rendkívül szkeptikus vagyok azzal kapcsolatban, ami az utóbbi időben szép hazánkban történik, mert az ember elvesztette a bizalmát mindabban, ami a hatalommal és a politikával kapcsolatos. A józan ész azt sugallja, hogy köztörvényes bűnözők semmiféle kitüntetést nem tarthatnak meg, ám felmerül az emberben, tényleg köztörvényes bűnöző-e mindenki, akit elítélnek ebben az országban” – állapította meg Kolozsváry Zoltán.
Hasonló véleményen van Puskás Bálint Zoltán alkotmánybíró is. A Románia Csillaga érdemrend birtokosa megjegyezte, bármilyen kitüntetést már véghezvitt cselekedetért adnak, utólag pedig csak abban az esetben lehetne visszavenni, ha kiderül, hogy az a tett állam-, alkotmányellenes volt, vagy a kitüntetett úgy hajtotta végre, hogy bűncselekményt is elkövetett. „Nem volna szabad elvenni egy érdemrendet a birtokosa későbbi kijelentéséért. Én például azért részesültem az érdemrendben 2012-ben, mert alkotmánybíróként leszavaztam a nyugdíjak lefaragását. Ezek szerint ha most valaki azt mondaná, hogy a nyugdíjakat mégis csökkenteni lehet, akkor vissza kellene venni tőlem a kitüntetést? Nem tartanám észszerűnek” – jelentette ki a Krónikának a bukaresti taláros testület tagja.
A volt RMDSZ-es szenátor sem hiszi, hogy segítene, ha visszaadná a kitüntetését, sőt szerinte gesztusa negatív visszhangot váltana ki a társadalom körében. „Viszont ahogy a magyar társadalom is tiltakozik a döntés ellen, úgy megteszem én is, pedig alkotmánybíróként nem szoktam megszólalni ilyen ügyekben. Tudomására kell hozni mindenkinek, hogy nem tartjuk szabályos és észszerű dolognak a kitüntetés visszavonását” – szögezte le Puskás Bálint.
Az alkotmányjogász szerint korrupciós bűncselekmény elkövetése esetén is ki kell vizsgálni, mindez mennyiben vonja maga után az érdemrend visszavonását, szerinte ugyanis nem lenne szabályos eljárás, normális megoldás, ha minden elítéltet automatikusan megfosztanának az állami elismeréstől. „Ki kellene vizsgálni, mennyire áll összefüggésben a bűntény azzal a cselekedettel, amiért az érdemrendet kapta valaki. Ha például olimpiai aranyat nyertem, majd utólag raboltam, azért még nem kellene elvegyék az érmemet” – szögezte le Puskás Bálint.
Nagy Ágnes közgazdász, a román jegybank (BNR) igazgatótanácsának tagja az ügyben azt kifogásolja, hogy nem egyforma mérce alapján döntik el, kit tartanak érdemesnek a kitüntetésekre, illetve kitől vonhatják azt vissza. Szerinte egységes „mértékegység” alapján kellene kezelni, mi történik, ha valaki méltatlanná válik az érdemrendre. „Én például a pénzügyi stabilitás célja érdekében kifejtett monetáris politika terén elért eredmenyekért kaptam a Románia Csillagát. Ezek szerint ha valamikor megszűnik az ország pénzügyi stabilitása, akkor tőlem visszavonják a kitüntetést?” – tette fel a kérdést a közgazdász.
A Krónika több más kitüntetett álláspontját is kikérte a témában, sokan azonban elhárították a véleménynyilvánítást. Tompa Gábor rendező, a Kolozsvári Állami Magyar Színház igazgatója arra hivatkozva nem kívánta kommentálni az érdemrend-ügyet, hogy a Románia Csillaga kitüntetést 2000-ben Emil Constantinescu elnöktől, más körülmények között, más kormány alatt, illetve kulturális, nem pedig politikai tevékenységéért kapta.
Borbély László képviselőt és Markó Béla szenátort (mindketten 2004-ben kapták meg a Románia Csillaga lovagi fokozatát) többszöri próbálkozásunk ellenére sem sikerült elérnünk, Kelemen Hunor írásban eljuttatott kérdéseinkre nem válaszolt. Az RMDSZ elnöke – akinek 2000-ben ítélték oda az állami kitüntetés parancsnoki fokozatát – ugyanakkor 2013-ban és most is elfogadhatatlannak minősítette, hogy bármilyen ürüggyel vissza lehessen vonni Tőkés Lászlótól az 1989-es forradalomban betöltött szerepéért kapott román állami érdemrendet.
Rostás Szabolcs. Krónika (Kolozsvár),

Kiállt Tőkés mellett a Fidesz–KDNP EP-képviselőcsoportja
A Fidesz–KDNP európai parlamenti képviselőcsoportja kiállt Tőkés László EP-képviselő mellett, miután értesült Románia köztársasági elnökének döntéséről, aki visszavonta Tőkéstől a Románia Csillaga érdemrendet – közölte az MTI-hez eljuttatott közleményében a képviselőcsoport szerdán.
A Fidesz–KDNP uniós parlamenti képviselői méltatlannak és sértőnek tartják a Románia Csillaga érdemrend visszavonását Tőkés Lászlótól, aki szintén a Fidesz–KDNP EP-képviselőcsoport tagja. Társai hangsúlyozták, hogy a képviselő a romániai kommunista diktatúrával szembeni népi felkelés meghatározó alakja, és akinek közéleti tevékenysége középpontjában éppen egy szabad, demokratikus és európai Románia megteremtése áll.
Sérelmezték, hogy a kitüntetés visszavonásához Tőkés Lászlónak egy nyilvános fórumon elmondott kijelentése vezetett, amely eljárás Románia szólásszabadság iránti elkötelezettségét is megkérdőjelezi – vélekedtek a képviselők. Hozzátették, hogy Klaus Johannis köztársasági elnök döntése arról árulkodik, hogy a román politikai elit még mindig nem tudott felülemelkedni a kommunista örökségen, a nemzeti kisebbségeket és a másként gondolkodókat megbélyegző politizáláson.
Tőkés Lászlónak a román totalitárius rendszer lebontásában szerzett történelmi érdemei elvitathatatlanok, azon egyetlen kitüntetés elvétele sem változtat – jelentette ki a Fidesz–KDNP európai parlamenti képviselőcsoportja.
Amint arról beszámoltunk, Johannis múlt csütörtökön jelentette be, hogy a kitüntetettek becsületbírósága által tett javaslatnak megfelelően visszavonta Tőkés Lászlótól a Románia Csillaga érdemrendet. Az elismerés visszavonását Victor Ponta volt kormányfő kezdeményezte 2013-ban, miután Tőkés László felvetette, hogy Magyarország vállaljon „védhatalmi" szerepet Erdély érdekében, miként azt Ausztria tette Dél-Tirol esetében. Krónika (Kolozsvár)

„A székely szabadságot éhezzük!”
Székelyföld területi autonómiáját és az erről szóló párbeszéd elindítását követeli a székely szabadság napja alkalmából szervezett marosvásárhelyi tüntetés kiáltványa, melyet Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) elnöke olvasott fel csütörtökön a székely vértanúk emlékműve előtti megemlékezésen.
A körülbelül hétezer résztvevő által közfelkiáltással elfogadott dokumentum leszögezi: a székelység mindaddig fenntartja jogi követeléseit, amíg a Székelyföld státuszát megnyugtató módon törvény garantálja. A tüntetés résztvevői követelték, hogy a történelmi Székelyföld alkosson sajátos hatáskörökkel felruházott önálló fejlesztési és közigazgatási régiót, és ezt a közjogi státuszt a Székelyföld autonómiastatútuma szavatolja.
Kezdeményezték, hogy a román kormány folytasson párbeszédet a Székelyföld jogállásáról a Székely Nemzeti Tanáccsal (SZNT) és a székely önkormányzatokkal. Azt is követelték ugyanakkor, hogy Románia maradéktalanul tartsa tiszteletben Románia és Magyarország alapszerződését, különös tekintettel a dokumentumnak arra a szakaszára, amelyben a felek vállalják, hogy tartózkodnak minden olyan gyakorlattól, amely megváltoztatná a nemzeti közösségek által lakott régiók nemzetiségi összetételét. A székely szabadság napja marosvásárhelyi rendezvénye résztvevőinek nevében megfogalmazott dokumentum megállapítja: Románia, nem tartja be önként vállalt nemzetközi kötelezettségeit.
Hangsúlyos karhatalmi jelenlét a Postaréten
A marosvásárhelyi rendezvény a csendőrség és a rendőrség erőinek hangsúlyos jelenléte mellett kezdődött el a székely vértanúk emlékművénél, ahol a meghirdetett időpontban több ezren gyülekeztek, a parajdi fúvószenekar indulóit hallgatva. Az Erdély minden pontjáról érkező tüntetők elsősorban székely zászlókat és településneveket jelző táblákat hoztak magukkal, de egy transzparens a merényletkísérlettel vádolt kézdivásárhelyi férfiak képét mutatta, azzal a román és angol nyelvű felirattal, hogy „Vád: terrorizmus, bizonyíték: magyar!".
Az emlékmű mellé állították fel a Romániából kitiltott Szávay Istvánnak, a Jobbik alelnökének az életnagyságú képét. A helyszínre tartó tiltakozók szerint a rendőrség a Székelyföld felől Marosvásárhelyre tartó autóbuszok mindegyikét leállította, és az autóbuszvezetőknek nemcsak a személyi okmányait, hanem a telefonszámát is elkérte. A postaréti megemlékezésen helyszínelő rendőrök felszólították a tüntetőket, hogy távolítsák el a székely zászlók rúdjának a hegyes végződését.
„Nem vagyunk migránsok, tősgyökeres nép vagyunk!"
A rendezvényen elsőként felszólaló Izsák Balázs után Tőkés László az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke szólt a körülbelül hatezer résztvevőhöz. Az európai parlamenti képviselő beszédében az elmúlt negyedszázad „önfeladó" politizálását bírálta, és az autonómia melletti következetes, megalkuvás nélküli kiállásra buzdított. „Nem vagyunk migránsok, tősgyökeres nép vagyunk" – hangoztatta a szónok, igazat adva Kövér László házelnöknek abban, hogy nemcsak a szabad mozgáshoz, hanem a szülőföldhöz való emberi jogot is biztosítani kellene.
Az EMNT elnöke szerint a románok és magyarok is kisebbségbe juthatnak saját hazájukban, az európai nemzetek saját kontinensükön, ha nem becsülik jobban a szülőföldjüket. Tőkés László „a magyarellenes kurzus garázdálkodásainak" beszüntetésére szólította fel a román kormányt, és egy román–magyar kerekasztal összehívását sürgette.
„A Székelyföld szabadságát éhezzük, szomjúhozzuk és felemeljük érte szavunkat egy olyan helyzetben, melyben nemhogy a jogainkat és autonómiánkat nem biztosítják, hanem még az értük való kiállás politikai akaratnyilvánítás, a gyülekezés és szólás szabadságától is meg akarnak fosztani bennünket" – fogalmazott az EMNT elnöke.
Árulónak nevezték Biró Zsoltot
Biró Zsolt, a Magyar Polgári Párt (MPP) elnöke arra mutatott rá, hogy a székely autonómia nem válhat a megosztás eszközévé, mert akkor a közös ügy vesztésre van ítélve. „Az önrendelkezés nem pártokról, nem politikusokról szól, hanem önökről. Ha ezt megértjük, lesz autonómiánk. Ha nem, még sokszor kell összegyűljünk" – zárta beszédét a politikus, akit többször is kifütyült és leárulózott a tömeg.
Szilágyi Zsolt, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) elnöke arra mutatott rá, hogy a székelyek törekvései nem a románok ellen, hanem a közösség megmaradásáról, jövőjéről szólnak. „Békében, szeretetben, tiszteletben akarunk élni a románokkal. Tiszteletben tartjuk a nyelvüket, a kultúrájukat, és ugyanezt várjuk mi is Bukaresttől. Olyan országban élünk, ahol bolhából elefántot, petárdából bombát csinálnak. Hisszük, hogy Románia átszervezésekor a történelmi régiókat tiszteletben kell tartani. Jogunk van azt követelni, hogy a románokkal együtt az erdélyi autonómiát is megvalósítsuk, a románok is akkor lesznek szabadok, ha nem félnek a mi autonómiánktól" – fogalmazott beszédében Szilágyi, aki – arra utalva, hogy az RMDSZ részéről egyetlen politikus sem vállalta, hogy felszólal a rendezvényen – szégyenletesnek nevezte, hogy „nem vagyunk mindannyian jelen".
Günther Dauwen, az Európai Szabad Szövetség (EFA) igazgatója beszédében elfogadhatatlannak nevezte, hogy 2016-ban az Európai Unió egyik tagállamában, Romániában korlátozzák a székelység jogait és a nemzeti jelképek használatát. „Mindez Klaus Johannis elnöksége ideje alatt történik, aki maga is kisebbségi. Javult a helyzetetek a megválasztása óta?" – tette fel a kérdést Dauwen, melyre a tömeg hosszan tartó füttyszóval válaszolt.
Marc Gafarot i Monjó, a Katalán Demokratikus Konvergencia Párt külügyi kabinetvezetője magyarul köszöntötte az egybegyűlteket, majd hangsúlyozta, sajnálatos, hogy minden évben vissza kell jönni, és ugyanazt kell követelni.
„Erdély semmit nem ér az erdélyi magyar kultúra nélkül. Erre büszkének kell lenni. Meg fogjuk mutatni Romániának és a világnak, hogy a mi megmozdulásaink demokratikusak és eszmékben gazdagok, mert előbb vagy utóbb a reményeink valósággá válnak" – fogalmazott a katalán politikus.
José Mari Etxebarria, a Baszk Nemzeti Párt képviselője a párbeszéd fontosságát hangsúlyozta beszédében. „Amikor két közösség próbál békésen egymás mellett élni, elengedhetetlen a bizalom. Meg kell értetni, hogy az autonómia egyet jelent a hatékony közigazgatással, a demokrácia és az állami közszolgáltatások minőségének a növelésével" – fogalmazott Etxebarria.
A beszédeket követően több ezren indultak el a Postarétről a prefektúra fele, a parajdi rezesbanda kíséretében. A székely zászlókkal felszerelt, „Autonómiát! Autonómiát!" skandálók tömege a forgalom elől lezárt Szent György utcán át haladva a kormányhivatal főtéri épülete előtt állt meg, ahol a szervezők küldöttsége átadta a megemlékezésen elfogadott petíciót a prefektúra képviselőjének.
A ezek után résztvevők rendbontás nélkül elhagyták a teret. Bár korábban – a demonstrációt megelőző jogvitára hivatkozva – Maros megye prefektusa azt hangoztatta, hogy „nem tekinti engedélyezettnek" a felvonulást, a karhatalom nem próbálta a járdára szorítani a tüntetőket, mint két évvel ezelőtt, amikor ebből dulakodás alakult ki, hanem félpályás forgalomkorlátozással biztosította szabad mozgásukat.
Ciprian Călușer, a rendezvényt nagy erőkkel biztosító csendőrség mobil egységének szóvivője az MTI érdeklődésére elmondta: a Székely vértanúk emlékművénél tartott megemlékezés és a résztvevők elvonulása rendbontás nélkül történt.
Megerősítette azt a más településekről buszokkal érkezett demonstrálóktól származó értesülést, miszerint a hosszabb, vastagabb zászlórudakat már a megemlékezés előtt elkobozták a résztvevőktől, mint mondta, „elővigyázatosságból”. Arról, hogy a városközpontba vonulás és a megyeháza előtti tüntetés során történt-e bármilyen incidens, a csendőrség a következő napokban közleményt tesz közzé – mondta a szóvivő.
Támogató üzenet a magyar kormánytól
A miniszterelnökség nemzetpolitikai államtitkársága csütörtökön jelezte: támogatja az SZNT által szervezett marosvásárhelyi felvonulást. A budapesti kormány álláspontja szerint a különböző autonómiaformák, amelyekkel más európai kisebbségek rendelkeznek, járnak a székelyeknek, és járnak valamennyi külhoni magyar közösségnek. „A nemzetpolitikai államtitkárság támogatja a székelység törekvését, hogy anyanyelvét és szimbólumait szabadon használhassa, ugyanakkor a leghatározottabban elítéli a Székelyföld önkormányzati vezetői, polgármesterei ellen irányuló román hatósági fellépéseket" – olvasható az MTI-hez eljuttatott közleményben. Krónika (Kolozsvár)

Követeljük az autonómiát!
Ha hegyes a zászlórúd, faragd le bicskával! 
A várt negyvenezer ember helyett jóval kevesebben gyűltek össze tegnap délután Marosvásárhelyen a székely vértanúk obeliszkjénél a székely szabadság napja alkalmából szervezett megmozduláson. Egy kovásznai férfit bevittek a rendőrségre.
A háromszékiek tizenegy autóbusszal utaztak Marosvásárhelyre, ám mielőtt a Postarétre vonultak, a rendőrök feltartóztatták a kovásznai Ferenc Botondot, az SZNT orbaiszéki elnökét, a hegyes zászlórúd miatt. A férfi erre bicskát rántott, hogy majd lefaragja, mire a rendőrök bekísérték az őrsre. Lapzártakor jött a hír, hogy szabadon bocsátották, ám fehérfegyver-viselés miatt bűnügyi eljárást indítottak ellene.
Az elsőként megszólaló Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács elnöke felolvasta a kiáltványát, amelyben Székelyföld területi autonómiáját és az erről szóló párbeszéd elindítását követelik. A közfelkiáltással elfogadott kiáltvány követeli, hogy a történelmi Székelyföld alkosson sajátos hatáskörökkel felruházott önálló fejlesztési és közigazgatási régiót, és ezt a közjogi státuszt Székelyföld autonómiastatútuma szavatolja. Kezdeményezték, hogy a kormány folytasson párbeszédet Székelyföld jogállásáról a Székely Nemzeti Tanáccsal és a székely önkormányzatokkal. Azt is követelték, hogy Románia maradéktalanul tartsa tiszteletben Magyarországgal kötött alapszerződését, különös tekintettel a dokumentumnak arra a szakaszára, amelyben a felek vállalják, hogy tartózkodnak minden olyan gyakorlattól, amely megváltoztatná a nemzeti közösségek által lakott régiók nemzetiségi összetételét.
A következő felszólaló Tőkés László volt, aki az elmúlt negyedszázad önfeladó politizálását bírálva az autonómia melletti következetes, megalkuvás nélküli kiállásra buzdította honfitársait. „Nem vagyunk migránsok, tősgyökeres nép vagyunk” – hangoztatta a szónok, igazat adva Kövér László házelnöknek abban, hogy nemcsak a szabad mozgáshoz, hanem a szülőföldhöz való emberi jogot is biztosítani kellene. Végül a volt püspök felszólította Izsák Balázst, hogy hívja össze a székely nemzetgyűlést (amiről Izsák az utóbbi években nemes egyszerűséggel megfeledkezett). Ezután a flamand, a katalán és a baszk meghívott kapott szót, amikor az első említette Klaus Johannis elnök nevét, óriási pfujolás tört ki a tömegben.
Szőcs Péter Levente az Erdélyi Magyar Ifjak részéről arra szólította fel a résztvevőket, mondjanak nemet a román állam fenyegetésének, mire a tömeg hosszan éltette Beke Istvánt, a HVIM kézdivásárhelyi elnökét és Szőcs Zoltánt, akiket a DIICOT hónapokkal ezelőtt terrorizmus vádjával letartóztatott. Biró Zsoltnak, a Magyar Polgári Párt elnökének a szavait alig lehetett érteni, ugyanis a tömeg kifütyölte, majd „Elég volt az RMDSZ-ből, mondjon le” rigmusokat skandáltak. „Megértettem az önök üzenetét, de az autonómia nem a pártokról szól, hanem önökről” – mondta, ám mondhatott volna bármit, úgysem hallgatta senki.
Szilágyi Zsoltot, az EMNP elnökét tapssal, ám füttyökkel is fogadták. Beszéde végére sikerült pozitívra változtatnia a hangulatot azzal, hogy elmondja, restelli, nincs itt minden magyar politikus, mert szerinte mindenkinek támogatni kell az autonómiát, amit a korrupció ellentéteként ír le. 18 órakor a székely vértanúk emlékművét megkoszorúzta Izsák Balázs, Vass Imre, Selyem Levente, a Jobbiktól Novák Előd, a flamand, a baszk és a katalán kisebbség képviselője, Tőkés László Sándor Krisztinával, Szilágyi Zsolt, Zakariás Zoltán. Ezek után a tömeg elindult Marosvásárhely központjába, a prefektúra elé. 19 órakor Izsák Balázs átadta az autonómiapetíciót a kormány területi képviselőjének, majd a tüntetők elindultak haza. Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

A románságnak üzentek Tőkésék a területi autonómia hasznosságáról
Kolozsváron, külföldi meghívottjaikkal együtt tartott sajtótájékoztatóból leginkább az derült ki, hogy az önrendelkezés, az autonómia nem ördögtől való.
Az autonómia témájában tartott külföldi meghívottjaival sajtótájékoztatót az EMNP, az SZNT vezetője és Tőkés László EP-képviselő Kolozsváron, az elhangzottak leginkább a román sajtó számára hozhattak újdonságot: a szónokok azt az üzenetet próbálták átadni, hogy az önrendelkezés, az autonómia nem ördögtől való, a magyar közösség ügyének rendezése nem jár együtt Románia területi integritásának megsértésével, sőt, mi több, Nyugat-Európában az autonómia egy bevett, hétköznapi közigazgatási modell, amit elsősorban a hatékony szervezés eszközének kell tekinteni. 
Elhangzott, a román kormány minél inkább megtagadja az autonómiáról szóló párbeszédet, annál nagyobb szolgálatot tesz az ügynek, hiszen arra fogja kényszeríteni a magyar közösséget, hogy még inkább kiálljon követelése mellett. A sajtótájékoztatón részt vett Tőkés László, Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács elnöke, Szilágyi Zsolt, az Erdélyi Magyar Néppárt elnöke mellett Marc Gafarot i Monjó, a Katalán Demokratikus Párt képviselője, Günther Dauwen, az Európai Szabad Szövetség (EFA) igazgatója, valamint José Mari Etxebarria, a Baszk Nemzeti Párt képviselője. 
Szilágyi Zsolt bejelentette, három héten belül, a korzikai EFA kongresszuson az EMNP az európai pártcsalád teljes jogú tagja lesz. 
Izsák Balázs elmondta, a csütörtöki nap fontos nap volt a székelyek számára. Tegnap elmondása szerint 15 ezer személy gyűlt össze Marosvásárhelyen a Székely Vértanúk Emlékművénél, az önrendelkezés igényének kinyilvánítása végett. 
"A székelyek ezen kérése beépíthető Románia jogrendjébe, és meggyőződésem, hogy egy stabil közigazgatási reform a helyi lakosság bevonása nélkül elképzelhetetlen. Ha a székelyek azon joga, hogy beleszóljanak a régiósítással kapcsolatos vitába, nincs tiszteletben tartva, akkor nem beszélhetünk demokráciáról" - mondta. Reméli, hogy a társadalmi párbeszéd újrakezdődik, hiszen ez képezi a jogállam alapját. 
Tőkés László szerint a kisebbség-többség viszonya tekintetében ritkán merül fel a többség felelőssége. Szerinte Románia kormánya provokálja a székelyeket, a magyarokat, ezt jól példázza a kézdivásárhelyi HVIM-es fiatalokkal való bánásmód és a székelyföldi városok polgármesterei ellen induló hatósági eljárások. Tőkés arra is emlékeztetett, hogy a 90-es évek elejétől javasolta, hogy létrejöjjön egy román-magyar kerekasztal a többség-kisebbség viszonyának rendezésére, amelynek tagsága reprezentatív a magyar közösségre nézve, tehát nem korlátozódik arra, hogy az RMDSZ és a kormány közötti párbeszéd zajlik. Szerinte Romániának rendelkeznie kellene kisebbségpolitikával, amely az általános rendszerváltás része kellene, hogy legyen. Emellett párbeszéd, partnerségi kapcsolat kellene legyen a többség és a kisebbség között, és nem utolsó sorban az autonómiának helye kell legyen a demokratikus rendszerben. 
Günther Dauwen, az EFA igazgatója szerint európai kontextusban az autonómia a 21. század demokráciájának a része. Ő maga is jelen volt a csütörtöki Székely Szabadság Napján, a felvonuláson tapasztalt rendőri túlerő azt sugallja számára, hogy Bukarest fél megváltoztatni a status quot. Azt üzente Bukarestnek, hogy ez a félelem alaptalan. Emellett a román hatalom régiósítási törekvései, amely révén beolvasztanák a magyarlakta területeket egy román többségű régióba, csak egy oligarchiában vagy diktatúrában történhetnek meg, ahogy az is, hogy visszavonják az állami kitüntetést valakitől csupán csak azért, mert több tiszteletet követel a magyarság számára. 
Jose Maria Etxebarria, a Baszk Nemzeti Párt képviselője szerint az önrendelkezés alapvető jog, Európa pedig védi ezeket a jogokat. 
Felszólalásában Marc Gafarot i Monjó a Katalán Demokratikus Pártot képviselte a sajtótájékoztatón. Elmondta, az autonómia a legjobb módszer arra, hogy a fejlődés, a gazdasági fellendülés és a béke megteremthető legyen egy régióban. Ő is utalt Tőkés érdemrendjének visszavonására, mondva, hogy nem Tőkés az áruló, hanem azok a politikusok, akik drákói törvényeket hoznak saját állampolgáraik ellen. Az autonómia a legjobb módszer a korrupció csökkentésére, a közigazgatás hatékonyságának növelésére és a demokratikus, hatékony bürokrácia biztosítására, éppen ezért Bukarestnek meg kell értenie, hogy saját érdeke védeni a magyar etnikumú állampolgárait. 
Szilágyi Zsolt, az EMNP elnöke szerint fel kell ismerni, hogy mind a magyar, mind a román emberek legnagyobb ellensége nem a másik közösség, hanem a korrupció, és meglátása szerint a korrupcióval szemben a magyar elitnek sem volt markáns kiállása, sőt, a korrupció a magyar közösség elitje körében is elterjedt.
Kertész Melinda. Transindex.ro

Magyar Becsület Renddel tüntették ki Tőkés Lászlót
Orbán Viktor magyar kormányfő előterjesztésére Áder János államfő Magyar Becsület Renddel tüntette ki Tőkés Lászlót. Az indoklás hasonló, mint amivel Tőkés László 2009-ben megkapta a Románia Csillaga kitüntetést.
Bátorságának és emberi méltóságának – ami a személyes példa erejével a kommunista diktatúrát megdöntő temesvári forradalom kirobbanásához vezetett, s ezáltal megnyitotta a szabadság útját Románia és az erdélyi magyarság előtt – kivételes elismeréseként adományozza a kitüntetést Tőkés László európai parlamenti képviselőnek (Fidesz-KDNP), volt királyhágómelléki református püspöknek, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnökének Áder János államfő –  idézte az MTI a Magyar Közlöny pénteki számában megjelent határozatot.
Tőkés László 2009-ben, a romániai forradalom huszadik évfordulóján kapta meg Traian Băsescu román államfőtől a legrangosabb romániai kitüntetést, az indoklás szerint annak a kivételes bátorságának és emberi méltóságának az elismeréseként, amely „a személyes példa erejével a román nép kommunista diktatúra elleni történelmi forradalmának kirobbanásához vezetett”.
Az elismerést március 3-án visszavonta Klaus Johannis román elnök. A lépést Victor Ponta volt kormányfő kezdeményezte 2013-ban, miután Tőkés László Tusványoson felvetette, hogy Magyarország vállaljon „védhatalmi” szerepet Erdély érdekében. Székelyhon.ro

A dilettáns román államfő
Iohannis román államfő: a dilettáns címmel közölt kommentárt Keno Verseck tollából a legtekintélyesebb német lap, a Spiegel online kiadása. A jegyzet apropóját Tőkés László állami kitüntetésének visszavonása jelentette. Klaus Iohannis jelöltként nagy reformokat ígért, de államfőként csődöt mondott, olvasható a cikkben, s következik az indoklás: legutóbbi súlyos hibája Tőkés László kitüntetésének visszavonása. Emlékeztet, Tőkés László a romániai forradalom kirobbantásában játszott szerepéért kapta meg a legrangosabb állami kitüntetést. „Ezt az érdemrendet a szintén egy nemzeti kisebbség soraiból származó, magát kommunistaellenesnek valló Klaus Iohannis visszavonta” – idézi fel a szerző.
 A cikk emlékeztet arra, hogy a kitüntetést egy olyan becsületbíróság javaslata alapján vonta vissza az államfő, amely tagjainak java része a volt kommunista államapparátusban dolgozó, korrupcióért elítélt, nacionalista politikus – idézi a Maszol. Iohannis hivatalos indoklása az volt, hogy Tőkés László nem ismeri el Románia alkotmányát. Az államfő nem vette a fáradságot, hogy részletesen megindokolja lépését, kizárólag a becsületbíróság javaslata alapján döntött – írja a Spiegel munkatársa. A szerző emlékeztet arra is, hogy Iohannis a jól végzett munka országának ígéretével nyerte meg 2014-ben a választásokat, demokratikus jogállamot, határozott korrupcióellenes fellépést ígért. Eddigi mandátumát azonban átgondolatlan döntések jellemzik. Nagyon sok választója csalódott benne. Szemére hányják dilettáns lépéseit és hosszas hallgatásait – olvasható a német lapban, mely szerint a Iohannis által meghirdetett korrupcióellenes küzdelem az államfő részéről szólamokban merül ki. Amikor a Rise Project feltárta vagyonnyilatkozatának rendellenességeit, az elnöki hivatal beérte egy szűkszavú cáfolattal. A lap említi Iohannisnak az Antena televíziók kilakoltatása kapcsán tett szerencsétlen kijelentését is, amelynek nyomán több tízezer korábbi facebookos követője hagyta cserben. Az államfőnek ezek után is csak annyira tellett, hogy kijelentse: vette az üzenetet – állapítja meg a szerző. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Március 15. – Nemzeti ünnep Nagyváradon: a csoda nemzete a magyar
Március 15-én, délután három órai kezdettel tartotta megemlékező ünnepségét a nagyváradi Szacsvay Imre szobornál az Erdélyi Magyar Néppárt és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács.
Az egybegyűlteket Török Sándor, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) megyei elnöke köszöntötte, többek között hangsúlyozva azt, hogy a mai generáció forradalmisága a korábbi korok emberétől eltérően a szavazati jogban rejlik. „El kell menni szavazni, ez a mi forradalmiságunk” – fogalmazott a felszólaló. Ezt követően Csulák Péter konzul olvasta fel Orbán Viktornak, Magyarország miniszterelnökének az idei március 15-re megfogalmazott üzenetét, majd Csomortányi István, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) Bihar megyei elnöke szólt az egybegyűltekhez. 
Beszédének visszatérő gondolata volt az, hogy a magyar a csoda nemzete, hiszen Rákóczi idejében nyolc évre kiűzték a magyarok a Habsburgokat Magyarországról, 1848-ban több mint egy évig képes volt küzdeni a magyar nemzet a „gyilkos” túlerő ellen. 
„A csoda nemzete vagyunk, mely a nemzetgyilkosság világos szándékával ránk kényszerített trianoni országcsonkítás, az elszenvedett szabadrablás 1919-es esztendeje után pénz, erőforrások és szövetségesek nélkül újra talpra tudott állni és ki tudta küzdeni az 1938-as és 1940-es békés nemzetegyesítéseket. A csoda nemzete vagyunk, mely a vesztes második háború és az államosítás teljes nyomorának terhe alatt is felemelte fejét és 1956-ban képes volt kimondani: elég volt! (…) A csoda nemzete vagyunk, mely válaszképpen a román nacionálkommunizmus pusztító évtizedeire Tőkés Lászlót adta e hazának, a temesvári csodát adta annak az országnak, mely mai napig nyelvünk, kultúránk, népünk nélkül látná magát gazdagabbnak”.
Helyzetkép Ezt követően az elmúlt huszonhat év értékelését végezte el a felszólaló, meglehetősen sötét képet festve a romániai közállapotokról, és különösen a magyarság helyzetéről. Mint elmondta „Negyed század alatt elvesztettük népünk egy negyedét! Az ország azon régiójában élünk, ahol a legtöbben, a legtöbbet dolgoznak, a legtöbb adót fizetik be, és a legkevesebbet kapjuk vissza belőle bukaresti gyarmattartóinktól. Mert bizony ki kell mondani: ahogyan Trianon óta mindig, Bukarestből ma is gyarmatként, meghódított országként és népként tekintenek ránk. A szabadság nagy céljai közül továbbra sem teljesült az önálló állami magyar egyetem igénye (…). 
Az elkobzott vagyonokat mai napig nem kaptuk teljesen vissza, amit vissza adtak, az sem végleges. Hivatalainkban a magyar nyelvet még azok sem használják, akiket közösségünk választott oda. És hol állunk ma attól, hogy a kisebbségi közösségi önrendelkezés legmagasabb szervezeti formáját, a területi autonómiánkat végre vissza adják? (…) Ma a szekuritáté erősebb és magabiztosabb, mint valaha, és Bukarestben a célok is változatlanok: az egynemzetiségű, egynyelvű, egyvallású Nagy-Románia megteremtése. (…) Ma is van félnivalójuk azoknak, akik ki merik mondani az igazat, vagy a hatalmasokéhoz képest más véleményt mernek megfogalmazni. Ma is pártterror van, azzal a különbséggel, hogy a hivatalokkal szemben ezt sikerült magyar nyelvűvé tenni.”
Egységben az erő
A következő felszólaló Zatykó Gyula, az EMNP alelnöke volt, aki többek között így fogalmazott: „Ha meg akarunk maradni magyarnak, itt Erdélyben, akkor az erdélyi magyar közösségünk új lehetőségeket kell keressen, hiszen az eddigi, a bukaresti, opportunista, üzleti alapon szerveződő módszereken nevelkedett politikum bebizonyította, hogy zsákutcába vezeti a közösséget. (…) Nem lehet jogokat kérni azok által, akik érintve vannak korrupciós vagy összeférhetetlenségi ügyekben, azok által, akik saját érdekeiket előbbre tartva azokkal folytattak átláthatatlan üzleti ügyeket, akik neve olyan rosszul cseng a román közéletben. Talán sohasem volt ekkora szükség képviseletünk megtisztulására és a megtisztulás után az egységre, hiszen csak így tudunk erőt felmutatni.”
Ünnepi műsor és koszorúzás
Az ünnepségen Fábián Enikő színművésznő szavalt és énekelt, továbbá a Nagyváradi Asszonykórus és a Váradi Dalnokok is énekeltek, végezetül a koszorúzás következett. Koszorút helyeztek el többek között Szacsvay Imre szobránál az Erdélyi Magyar Néppárt, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács, a Magyar Polgári Párt, a Partiumi Keresztény Egyetem képviselői, valamint Huszár István, Nagyvárad alpolgármestere is,
Pap István
erdon.ro. Erdély.ma

A mi forradalmaink
A történelem úgy alakította, hogy az utóbbi három század mindenikében forradalmat kellett „csinálnunk”. Olyanokat, melyek nem csupán szűkebb-tágabb pátriánk sorsfordítóivá, hanem Európa átalakítóivá váltak. Olyanokat, melyek politikai rendszerek buktatóivá lettek, olyanokat, melyek gyökeres társadalmi átalakulásokat okoztak.
Kétségtelen, forradalmaink történetében az 1848-as a legkiemelkedőbb jelentőségű. A magyarság több évszázados leigázása után, az alig száz évvel azelőtti sikertelen Rákóczi-szabadságharcot követően ekkorra érett meg az idő ismét arra, hogy az önálló országgá válást eleink megkíséreljék. Számos kiváltó oka volt az „idő megérésének”, az elavult feudális rendszert túllépni kényszerítő társadalmi mozgások Európa-szerte forradalmakhoz vezettek, hogy ezek közül csupán a Budapesten kirobbant jutott el a katonai ellenállásig – a szabadságharcig –, azt sokan sokféleképp magyarázzák. Többek között a magyar nép mindenekfeletti szabadságvágyával – ezt fogalmazta meg oly szépen Jókai Mór épp a sepsiszentgyörgyi Honvéd-emlék obeliszkjére készített (ma már nem látható) egyik feliratán: „(...) míg él magyar, él a szabadság”. És ebben a szabadságharcban Háromszéknek kiemelt szerep jutott, hiszen 1848 végén, 1849 elején e kicsinyke végvár ápolta a forradalom magjából alig szárba szökkent sarjat: egymaga vívta az önként vállalt önvédelmi harcot, feltartóztatva a sokszoros túlerőt képező osztrák-orosz haderőt, míg Bem újjászervezhette seregét, és elindulhatott Erdélyt felszabadítani. Hogy aztán a szabadságharc leveretett, azt a történelem mégsem kudarcként tálalta: a megtorlások és önkényuralom nem egészen két évtizede után egy új Magyarország születhetett. A múlt század két forradalmat tömörített, mindkettő a történelem egy félresiklott ideológiájából született rendszer megdöntésére irányult. És mindkét forradalmat nekünk, magyaroknak kellett megvívnunk vagy kirobbantanunk. Az más kérdés, hogy a Tőkés László nevével fémjelzett 1989-es forradalmat alig néhány nap alatt „ellopták”, s végül Romániában csak a másodvonalbeli kommunisták hatalomra jutását eredményezte, de míg ’56 csak alapjaiban tudta megrengetni a kommunizmust, ’89 már végképp elsodorta Európa színteréről. És a 21. században is zajlottak forradalmak. A Nemzeti Együttműködés Nyilatkozata forradalommá nyilvánította a 2010-es magyarországi országgyűlési választásokat, és azt hittük, a 2014-es romániai államfőválasztás is az volt. Mi, erdélyi magyarok, azonban csak két forradalommal maradtunk, és egyik sem e századi. Eljön a mi időnk is?
Váry O. Péter. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)