Ioan Rus nyilvánosan vállalta a magyarságot, azért kell vasárnap rá szavaznunk, fejtette ki Markó Béla a kolozsvári polgármester-választás második fordulójáról. /Tibori Szabó Zoltán: Ioan Rust, az SZDP jelöltjét kell támogatni. Interjú Markó Bélával, az RMDSZ elnökével. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 18./

Tibori Szabó Zoltán, Szabadság munkatársa, a Népszabadság tudóstója kiállt a kormánypárttal /SZDP/ való további együttműködés mellett és elítélte az RMDSZ Kolozs megyei szervezetét, amiért a megyében győztes ellenzéki párt mellé állt. Emlékeztetett, hogy az RMDSZ szavatartó, megállapodásait mindig tiszteletben tartó szervezet volt. Az újságíró reméli, hogy a kormánypárt nem bontja fel az RMDSZ-szel kötött megállapodást. /Tibori Szabó Zoltán: Tanulságok. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 25./

A magyar költségvetésből a határon túli magyarság támogatására elkülönített, és az Illyés Közalapítvány (IKA) által kezelt pénzből bizonyos összeget minden évben át kell utalni a Magyar Távirati Irodának (MTI) annak érdekében, hogy utóbbi az erdélyi, vajdasági, kárpátaljai és felvidéki magyar szerkesztőségeknek lehetővé tegye az általa kiadott hírekhez való hozzáférést.. Az IKA kuratóriuma jún. 7-én egyhangúlag utasította el a további támogatást, a "nemzeti oldalon álló" testületi tagok is,” akik úgy egyébként élnek-halnak a mi megsegítésünkért. Megsúgom: inkább élnek. S nem is rosszul” – tette hozzá Tibori, a Népszabadság kolozsvári tudósítója. Az újságíró továbbment: 2004-ben azért nem tud fizetni az IKA, mert 2002-ben, kormányváltáskor, amikor az alapítvány kasszáját Pomogáts Béláék átvették, abban semmi nem volt. Hatalmas összegeket már elköltöttek. Tibori Szabó Zoltán megállapította: „A nemzetstratégia ma már igen nagy mértékben vezet a zsebekhez.” /Tibori Szabó Zoltán: Nemzetegyesítés és zsebek. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 3./

Az RMDSZ rendkívül jó eredményt ért el, s ez bizalmi szavazás volt a saját közösségünk részéről, állapította meg Markó Béla a vele készült beszélgetésben. Markó tart attól, hogy a megosztást célzó kísérletek folytatódnak. Az RMDSZ-nek ezért befogadónak és meggyőzőnek kell lennie a következő hónapokban. – A Magyar Polgári Szövetség (MPSZ) elnöke tisztességtelen ajánlatot tett azzal, hogy osszák el fele-fele a parlamenti helyeket. Az RMDSZ-en belül lehet megméretkezni. Markó hangsúlyozta: „Az RMDSZ nem kötheti a szekerét egyetlen politikai párthoz.” Hozzátette: Novemberig az országos politikában a kormánypárttal állapodtak meg, hogy együttműködünk, s ezt az együttműködést be fogják tartani. /Tibori Szabó Zoltán: Nem fogjuk sem a tisztségeket, sem a koncot osztani! Beszélgetés Markó Bélával, az RMDSZ szövetségi elnökével. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 5./

Eckstein-Kovács Péter szenátor, a Szabadelvű Kör vezetője egyetért azzal, hogy az RMDSZ sikeresen szerepelt a helyhatósági választásokon. A liberálisok szerint az RMDSZ-nek saját államelnök-jelöltet kell indítania. A szenátor szerint erre a legalkalmasabb Frunda György lenne. – Az MPSZ, illetve a különböző "tanácsok" szimpatizánsainak kivonulásával az RMDSZ belső nyilvánossága lett szegényebb lett. A kritikai hozzáállás meglehetősen hiánycikk az RMDSZ belső köreiben. Ezért a Szabadelvű Kör kritikai észrevételeket is megfogalmaz. /Tibori Szabó Zoltán: Kötelezőnek tartjuk, hogy saját államelnök-jelöltünk legyen. Beszélgetés Eckstein-Kovács Péterrel, az RMDSZ szabadelvű platformjának vezetőjével. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 5./

Száz évvel ezelőtt, júl. 12-én született Sepsiszentgyörgyön László Dezső. A kolozsvári Farkas utcai református templom köztiszteletnek örvendő lelkésze volt. Tanított a kolozsvári protestáns teológián, az Erdélyi Fiatalok folyóirat körül a múlt század harmincas éveiben kibontakozott értelmiségi mozgalom egyik vezéralakja, a negyvenes években behívott országgyűlési képviselő, az erdélyi magyarság egyik mártírja a második világháború után, amikor tíz év leforgása alatt kétszer is letartóztatták, munkalágerekbe és börtönökbe vetették. Élő lelkiismerete volt az erdélyi magyarságnak. A munkásságából történt válogatás /László Dezső: A kisebbségi élet ajándékai, Minerva Könyvek, Kolozsvár, 1997/ is ezt mutatta. Tisztán látta: a kisebbségi sorsba került erdélyi magyarságnak talpra kell állnia, tudásra kell szert tennie, s annak segítségével, a realitásokra építve kell megteremtenie saját jövőjét. Fia, László Ferenc egyetemi tanár elérte, hogy a Szekuritate irattárából megkapja apja iratcsomójának egy részét, hiszen az 1955 utáni iratok ma is titkosítva vannak (!). László Dezső a nehéz időszakban is megállta a helyét. /Tibori Szabó Zoltán: Tanítómesterünk, László Dezső. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 12./

Az európai fórumoknak két héttel ezelőtt tett ígéretek ellenére, a művelődési és kultuszminiszter máris törölte a védett történelmi műemlékek közül az egyedülálló római kori tárnákat magába záró verespataki Kirnyik-havast, mintegy szabad kezet adva ezáltal annak a kanadai–román vállalatnak, amelyik a térségben felszíni aranybányát akar nyitni. A Kirnyik-havas nyugati oldalán, Beatrice Cauuet francia régész vezetésével, két évvel ezelőtt régészeti feltárási munkák kezdődtek, s ma is tartanak. A franciák olyan római kori tárnákra bukkantak a Kirnyik gyomrában, amelyek Európában egyedülállóak. /T. Sz. Z. [Tibori Szabó Zoltán]: Bukarest lemondott a verespataki örökségről. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 5./

Tibori Szabó Zoltán, a Szabadság munkatársa, a Népszabadság tudósítója elítélte a hajdani Emil Constantinescu-féle vezetést: időnként a Nagy-Románia Párttal vetekedő módon viszonyult a magyarsághoz. Emil Constantinescu 1996–2000 között Románia elnöke volt, de akkor nem állt a magyar ügyek mellé. A tusnádfürdői Orbán–Constantinescu találkozó után azt mondták, hogy a Fidesz és a Constantinescu-féle vezetés között annak idején éppen olyan jó volt a viszony, mint amilyen a mai magyar szocialista-liberális koalíció és a bukaresti szociáldemokrata vezetés kapcsolata. Tibori hozzátette: ha annyira jó volt a viszony, miért nem ért el 1998–2000 között az erdélyi magyarság számára Orbán kormányfőként semmilyen engedményt Constantinescuéktól. – Orbán Viktor Tusnádfürdőn azt mondta, a szlovákiai magyar politikai modell a romániainál sokkal jobb. Legyen több párt, s majd azok egyesüljenek, választási koalícióba. Tibori szerint „Orbán Viktor ezúttal is rosszul mérte fel a helyzetet. A kibicnek, persze, semmi nem túl drága.” /Tibori Szabó Zoltán: Kibicek és kalandorok. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 7./

Aug. 8-án Nagyváradra érkezett Fejtő Ferenc. A 94 éves történész, író, újságíró első alkalommal tartózkodik Erdélyben. Fejtő Ferenc, aki József Attilával együtt alapította meg, majd 1935–1938 között szerkesztette is a Szép Szót, aki a második világháború után Franciaországban maradt, ahol előbb az AFP, a francia nemzeti hírügynökség kelet-európai hírmagyarázója, majd főszerkesztő-helyettese volt, azért jött el, hogy az erdélyi magyarság politikai elképzeléseivel, életével, gondjaival közelebbről is megismerkedjék. /T. Sz. Z. [Tibori Szabó Zoltán]: Fejtő Ferenc Erdélyben. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 9./

Geszthy Ferenc dévai várkapitány 1582-ben először fordíttatta románra és nyomtatta ki saját költségén az Ótestamentumot jobbágyai számára, hogy értsék a Szentírást. A Szászvárosi Páliát a második román nyelvű kiadványként tartják ma is számon. – Déván a magyar oktatás 1989-ig végképp elsorvadt. Az 1990-ben megindult magyar iskolát egy évvel később épülethiány miatt felszámolták. Áldozatos munkával Böjte Csaba ferences szerzetes alapított néhány évvel ezelőtt újabb magyar iskolát. Az általa összegyűjtött 402 árvából és szegény gyermekből mintegy 300 Déván, a többi Szászvároson és Szovátán tanul. Hauer Erich, a helyi Traian Líceum néhai aligazgatója két évvel ezelőtt eldöntötte: a város négy iskolájában szétszórt magyar tagozatokat egyesítve állami magyar oktatási intézményt hoz létre. Tanártársaival és szülőkkel alapította meg a Geszthy Ferenc Társaságot, amelynek a dévai magyar iskolaközpont létrehozása a célja. Hauer 38 éves korában hunyt el, anélkül, hogy álmát valóra válthatta volna. Munkáját Varga Károly, a dévai Corvin Kiadó igazgatója folytatja. Tavaly a román költségvetés által pénzelt Communitas Alapítvány segítségével félkész épületet vásároltak. Az Illyés, illetve az Apáczai Közalapítvány támogatásából hozzáláttak az építkezéshez. A központban összesen ötszáz diák tanulhat majd, elsőtől tizenkettedik osztályig. Jövő szeptemberben már ide járhatnának iskolába a dévai magyar gyerekek. Mármint azok, akik nem szociálisan rászorultak, mert azoknak Böjte Csaba atya intézménye nyújt lehetőséget. Winkler Gyula, az RMDSZ Hunyad megyei parlamenti képviselője mindkét intézmény aktív támogatója. Hunyad megye 25 400 lelket számláló magyar lakosának járna egy önálló magyar iskola, jelenleg ugyanis 1300 gyermek tanul különböző óvodák és iskolák magyar tagozatain, de további mintegy ezer románul végzi tanulmányait. 1992-es és a 2002-es népszámlálás között Hunyad megye magyarsága 7200 fővel csökkent. Főképp a nagy ipari vállalatok bezárásával munka nélkül maradt magyarok mentek el – Székelyföldre, Magyarországra, külföldre. Hunyad megye 11 iskolájában folyik oktatás magyar nyelven. Ezek egyike a ferencesek Magyarok Nagyasszonya Magániskolája, ahol csak magyarul tanítanak. A többi tíz világi iskola magyar tagozatain – Déván, Vajdahunyadon, Csernakeresztúron, a Zsil-völgyi bányavárosokban – az elmúlt tanévben összesen 570 diák tanult magyarul. /Tibori Szabó Zoltán: A várkapitány emléke és a kóbor kutya pedigréje. Magyar iskolahelyzetkép a Hunyad megyei szórványban. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 4./

Áll két palota a kolozsvári Főtér és a Jókai utca sarkán. Az egyiket Rhédey-házként emlegetik. A másikat az idősebbek ma is New York Szállónak hívják, a széles közönség számára pedig csak egyszerűen "a Continental". Mindkettőt a kisrédei Rhédey grófok építették. A kolozsvári Rhédey-házat a családhoz tartozó utolsó tulajdonos, báró Horváth-Inczédy Ödönné gróf Rhédey Johanna az egykori New York szálló épületével együtt a Debreceni Református Kollégiumra testálta. A Rhédey-palota telekkönyvileg mindvégig a debreceniek birtokában maradt. A Rhédey-házba költözött be az Erdélyi Múzeum-Egyesület. Gaal György, Kolozsvár közismert helytörténésze Ház a Főtér sarkán. A kolozsvári Rhédey-palota /Polis Könyvkiadó, Kolozsvár, 2004/ című könyve sok évi levéltári és könyvtári búvárkodásra enged következtetni. /Tibori Szabó Zoltán: Míves könyv a Rhédeyek főtéri palotájáról. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 10./

A Magyar Polgári Szövetség (MPSZ), az elmúlt hét végén tartotta kongresszusát Székelyudvarhelyen. Az előzményekről írta Tibori Szabó Zoltán /a Népszabadság kolozsvári tudósítója/, Szász Jenő kitépte a hatalmat a „rendkívül agresszív”, „kizárólag a hatalom megszerzésében és megtartásában érdekelt, egykoron Reform Tömörülésnek nevezett csoport kezéből”. Tibori szerint Szász Jenő azért teremtette meg az MPSZ-t, mert „politikai céljainak valóra váltásához az RMDSZ-ből önmagát kiszorító Tőkés László püspöknek az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanácson kívül aktív politikai szerepet is játszó szervezetre volt szüksége”. Tőkés László püspök nem is volt jelen az MPSZ kongresszusán. Tibori felsorolta, milyen ellentétek vannak. Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács alelnöke, a Reform Tömörülés, illetve a Reform Mozgalom egykori vezetője parlamenti képviselői mandátumát az RMDSZ listáin indulva próbálja meghosszabbítani. Tamás Sándor szintén az RMDSZ listáin indul. Pécsi Ferenc képviselő kilépett az MPSZ-ből, az előválasztásokon sem indul. RMDSZ-listán akar parlamentbe jutni a pécskai Nagy István, aki MPSZ-esként kritizálta eddig az RMDSZ-t. A Kövér László Fidesz-vezető jelenlétében rendezett MPSZ-kongresszus kimondta: a parlamenti választásokon az MPSZ nem az RMDSZ, hanem saját, illetve román pártok listáin vagy pedig függetlenként indítja jelöltjeit. Kovács László külügyminiszter, az MSZP, a magyarországi kormánypárt elnöke az MPSZ kongresszusát levélben üdvözölte. Tibori ezt rossz néven vette. /Tibori Szabó Zoltán: Tőkéstelenül, ám Kovácsosan. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 30./

Elhunyt Kovács András, aki 1949 és 1970 között, 21 esztendőn keresztül Kolozsvár magyar napilapját, az akkori Igazságot főszerkesztette. Tibori Szabó Zoltán aki 1990 és 1997 között volt főszerkesztője az Igazság utódjának, a Szabadságnak, megállapította, másképpen látták ugyan a világ bizonyos dolgait-kérdéseit, de a dilemmáik ugyanazok voltak. Mindketten emberibb korszak eljövetelében reménykedtek. Csekély azoknak a száma, akik képesek az önrevízióra, s tévedéseiket beismerik, mint Kovács András. /Tibori Szabó Zoltán: In memoriam Kovács András, avagy tiszteletteljes emlékezés a "belga" pályatársra. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 4./

Tőkés László püspök, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke helyesbítések megtételére kérte fel a Királyhágómelléki Református Egyházkerület Tájékoztatási Szolgálatát. Az Aradon az egység jegyében ünnepeltek című, a T. Sz. Z. szignóval jegyzett beszámolóban a következő hamis állítások szerepelnek: Október 6-án "hosszú idő után együtt ünnepelt Aradon az RMDSZ és a Tőkés László püspök által patronált ellenzék" – írta T. Sz. Z. Az újságíró állítása csak részben felel meg a valóságnak. A szervezett ellenzék csupán alig több mint egy esztendeje létezik, másfelől pedig kizárólag a tavalyi évfordulón, politikai kényszerűségből volt kénytelen külön ünnepelni az ellenzék, október 5-én. "Együtt ünneplésről" is csak nagy jóindulattal lehet beszélni, hiszen az RMDSZ hivatalosai Szilágyi Zsolt parlamenti képviselőt, a Magyar Polgári Szövetség vezéregyéniségét nem engedték szóhoz jutni. Tőkés László "sajnálattal állapította meg, hogy a most zajló előválasztások előtt – az összefogás – nem vált lehetővé, és reményét fejezte ki, hogy az általa irányított polgári szerveződéseknek az RMDSZ-szel mégis sikerül megállapodásra jutniuk" – olvasható a tudósításban. Tudnivaló, hogy "a polgári szerveződéseket" nem Tőkés László, hanem azok választott vezetői irányítják. Tőkés László beszédében kifejezetten arra mutatott rá, hogy a kellő időben való összefogás kimondottan az RMDSZ hibájából hiúsult meg. "A püspök elismerte: ő maga jelezte, hogy az idén együtt ünnepelne az RMDSZ-szel Aradon, és Markó Béla… meghívta: mondjon beszédet az aradi Vesztőhelyen" – állította T. Sz. Z. Az ünneplés nem az RMDSZ monopóliuma. Tőkés László igényét jelentette be a szervezőknél: az ünnepségen szólni kíván az EMNT nevében. Néhány órányi gondolkodási idő után az aradi szervezők közölték, hogy az EMNT-elnök felszólalásának nincsen akadálya. /A Királyhágómelléki Református Egyházkerület Tájékoztatási Szolgálata: A nemzeti demokrácia jegyében. – Helyesbítés. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 11./ A helyesítés közreadása mellett Tibori Szabó Zoltán válaszolt. Örömmel írt arról, hogy a múltbeli vélt vagy valós sérelmeken túllépve az erdélyi magyarság két közismert személyisége, Markó Béla RMDSZ-elnök és Tőkés László püspök együtt ünnepelt Aradon. Az aradi megemlékezéseket az idén is az RMDSZ szervezte. A T. Sz. Z. szignó Tibori Szabó Zoltánt jelenti. „Arról a személyről van szó, akinek Ön öt évre szóló bebörtönzését is kérte már, amikor az Önre jellemző felebaráti és főpásztori szeretet jegyében büntetőjogi eljárást indított ellene, s akit már mindenféle fórumon is feljelentett” – zárta sorait az újságíró, a Szabadság munkatársa, a Népszabadság kolozsvári tudósítója. /Tibori Szabó Zoltán: Püspök Úr! = Szabadság (Kolozsvár), okt. 11./

Tibori Szabó Zoltán újságíró szerint fennáll annak veszélye, hogy az erdélyi magyarság a november 28-án esedékes romániai választások nyomán parlamenti képviselet nélkül maradjon. A Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) ellenében ugyanis két másik magyar szervezet is indulni kíván. Tibori szerint Fidesz-mintára és -biztatásra szerveződött Magyar Polgári Szövetség (MPSZ). Egy másik szervezet, a Romániai Székelyek Szövetsége (RSZSZ) benyújtotta a KVI-nak választási jelvényét. Az RSZSZ nemzeti kisebbségi szervezetként kívánt részt venni a novemberi választásokon, ezért számára nem volt kötelező a 25 ezer aláírás benyújtása. A KVI végül úgy döntött, hogy az RSZSZ bejegyzési kérelmét elutasítja. Takács Csaba, az RMDSZ ügyvezető elnöke úgy vélte, az RSZSZ elődjét Ion Iliescuék hozták létre az RMDSZ ellenében, az MPSZ pedig, hasonló céllal, Orbán Viktorék támogatásával született meg. Tibori szerint az MPSZ egyetlen célt követ, azt, hogy az RMDSZ ne jusson be a parlamentbe. /Tibori Szabó Zoltán: Megéri? = Szabadság (Kolozsvár), okt. 22./

Kulcsár Terza József a Magyar Polgári Szövetség Kolozs megyei parlamenti jelöltje. Tibori Szabó Zoltán igyekezett nevetségessé tenni a jelöltet: eddig soha nem hallott Kulcsár Terza Józsefről, nem tudja, hogy az azt elmúlt 15 esztendőben mit tett a Kolozs megyei magyarságért. Tibori bejelentette: nem fog Kulcsár Terza Józsefre szavazni. /Tibori Szabó Zoltán: Hála az MPSZ-nek! = Szabadság (Kolozsvár), okt. 30./

A kettős állampolgárság kérdésén kívül az RMDSZ és a magyar kormány között a határon túli magyarság anyagi támogatási rendszerben is léteznek véleménykülönbségek. Kiss Péter kancelláriaminiszterrel Tibori Szabó Zoltán, a lap munkatársa, a Népszabadság tudósítója készített interjút. Kiss Péter igyekezett megmagyarázni, hogy miért utasítja el az MSZP a kettős állampolgárságot. A szülőföldön való boldogulásra hivatkozott, a békés nemzeti újraegyesítésre. Különbség van az RMDSZ és a magyar kormánypártok álláspontja között a kettős állampolgársággal kapcsolatos népszavazás ügyében, jelezte az újságíró. Kiss cáfolta, hogy Gyurcsány Ferenc kormányfő az ellentét miatt mondta le hétvégi erdélyi látogatását. /Tibori Szabó Zoltán: Bízom a tisztesség erejében! Beszélgetés Kiss Péter magyar kancelláriaminiszterrel. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 6./

Eckstein-Kovács Péter szenátor és szenátorjelölt úgy látja, hogy az RMDSZ kampánya sikeres volt. Azt nehezményezte, hogy a helyi közszolgálati rádió és televízió magyar nyelvű adásából szinte teljes mértékben hiányoztak a választási anyagok. Az RMDSZ mindeddig valóban erdélyi magyar politikát folytatott. Együttműködik a kormánypárttal, a Szociáldemokrata Párttal, de amikor erdélyi érdekek megsértése merült fel, az RMDSZ saját hangon tudott megszólaltatni. Romániában pedig az RMDSZ parlamenti jelenléte a demokrácia létének a fokmérője. /Tibori Szabó Zoltán: A magyar érdekképviselet léte a tét. Interjú Eckstein-Kovács Péter RMDSZ-szenátorral. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 26./

A Szabadság napilap alapítása óta /1990. dec. 22./ eltelt tizenöt esztendő. Tibori Szabó Zoltán 1990 és 1997 között a Szabadság főszerkesztője volt, úgy érzi, legszebb éveit tette rá arra, hogy minél korszerűbb lap legyen. A Szabadság jelent meg a romániai napilapok közül elsőként ofszet rotációs nyomdagépen, s az ország első színes napilapja is ez volt. A Szabadság az első magyar napilap, a magyarországiakat is beleértve, amelynek anyagai az interneten is megjelentek – 1995. március 15-től kezdve. Tibori Szabó Zoltán, aki egyben a Népszabadság tudósítója, kritizálta lapját: a minőség már nem volt meg, amikor nem ő volt a főszerkesztő. Nem mindig sikerült behozni a lapba a modernizációt képviselőket, bekerültek viszont olyan szerzők írásai, „akiknek véleménye lapunkra és közösségünkre rossz fényt vetett”. /Tibori Szabó Zoltán: Tizenöt esztendő. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 22./

Tibori Szabó Zoltán szerint Patrubány kitalálta „a népszavazásdit” és ezzel „Patrubány sikeresen visszaválasztotta magát a világszövetség pénzeszsákjának a szájához”. Tibori szerint „a baloldal csak a toronyórát nem ajánlotta még fel a határon túliaknak, láncostól, a jobboldal pedig egyetlen lépésre áll attól, hogy saját táborán belül háború robbanjon ki”. Tibori Szabó Zoltán, a Népszabadság kolozsvári tudósítója részletesen ismertette Malgot Istvánnak, a Szövetség a Nemzetért polgári kör egyik alapítójának írását, aki szerint „véget kell vetnünk a hallgatásnak”. Malgot István szerint „2004. december ötödikének katasztrófája nem egyszerűen a magyar politikai elit szánalmas vergődéséről adott képet. Szétrobbant az az illúzió, hogy a Fidesz jelenlegi állapotában képes a nemzet érdekében felelős döntéseket hozni, képes a társadalom többsége által járható utat, követhető célokat kínálni... December ötödikén megroppant, mert a nemzet többsége számára követhetetlennek bizonyult az a politikai irányvonal, amit Orbán Viktor a Fidesz átalakítása után képviselt. A nemzet határok feletti egyesítése helyett a nemzet részeinek eddig elképzelhetetlen mértékű szembefordítása következett be.” „Orbán Viktor támogatásának tudatában a nemzeti oldal aktivistái, polgári körösök, fideszesek versengve gyűjtötték az aláírásokat”. Malgot következtetése: „A kialakult helyzet a Fidesz számára győzelemnek púderezett vereség. Orbán Viktor számára egy politikai irányvonal csődje. Az MDF-nek csendes önigazolás. A szocialistáknak szégyennel keveredett megkönnyebbülés. Az SZDSZ számára egyértelmű győzelem. Egyébként nemzeti katasztrófa”. /Tibori Szabó Zoltán: Nagy hallgatások. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 20./

Okos Márton a csúsztatások miatt hozzászólt Tibori Szabó Zoltán cikkéhez /Nagy hallgatások, Szabadság, jan. 20./. Az MVSZ jövedelmei az „ajándékba adott hatalmas ingatlanok bérleti díjából származnak”. A „magyarországi választóknak erről többek között Balatonőszödi meg az Oktatási Minisztérium ügye jut eszébe, ahol bizonyos Gyurcsány Ferenchez közeli cégekhez vándorolnak a „garasok”„. Az MVSZ tulajdonában Budapesten két ingatlan van. A Semmelweis utcai Magyarok Háza számtalan civil szervezetnek ad otthont, és működteti a főváros egyik leglátogatottabb kulturális intézményét. Ez a ház önfenntartó, de az MVSZ-nek belőle haszna nem származik. Az MVSZ másik székházát bérlik. Az ebből származó bevétel nem volt elegendő ahhoz, hogy az MVSZ megvont költségvetési támogatása nyomán keletkezett sok tízmilliós adósságot törlessze. Az MVSZ-ben egyetlen tisztségviselő sem kap tiszteletdíjat, és az irodai munka 90%-át önkéntesek végzik. Tibori Szabó Zoltán szerint az MVSZ „még arra is rákényszerítette a magyar hatóságokat, hogy újabb kidobott hatalmas összegekért sok száz szavazókörzetben a szavazatokat újraszámolják.” Valójában az MVSZ élt alkotmányos jogával, és megfellebbezte az OVB döntését. A jogorvoslathoz való jog Magyarországon és Európa civilizált részében alkotmányos alapjog. Okos Márton kérte, hogy Tibori Szabó Zoltán ne azokat vegye tollhegyre Patrubány Miklóstól Orbán Viktorig, akik a nemzetegyesítésre buzdítottak, „hanem azokat, akik KISZ-titkárból lett multimilliárdosként ezt a „nemzeti katasztrófát” okozták”. /Okos Márton: Észrevételek egy tudósító írásához. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 22./

Tárcájának prioritásait ismertette január 24-én, vasárnap Borbély László területrendezési és közmunkaügyi megbízott miniszter. A magyarok által lakott megyékben az infrastruktúra rendkívül elmaradott állapotban van. Reméli, hogy az e a megyékben élő magyarok mielőbb érezni fogják majd annak hatásait, hogy a területrendezési tárca élén RMDSZ-es miniszter áll, jelentette ki. /Tibori Szabó Zoltán: Folytatódnak a fontos infrastruktúra-programok. Borbély László megbízott miniszter bemutatta terveit. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 24./

Néhány hete jelent meg a budapesti Nemzeti Tankönyvkiadónál Kántor Lajos Fellegek a város felett című könyve. A szerző fájlalja, hogy bár kötete kifejezetten Kolozsvárról szól, a könyvterjesztés visszásságai miatt Kolozsváron megvásárolni aligha lehet majd. A könyv arról szól, hogy Kolozsvár hogyan van jelen a 20. századi magyar irodalomban. Esszéi kolozsvári nézőpontból kísérik végig a múlt század történelmét a Bánffy-trilógia ilyen vonatkozásaival kezdve a szélsőséges Gheorghe Funar polgármester 2004-es bukásáig. Bekerült a kötetbe Kuncz Aladár és Tamási Áron, Szabó Dezső és Cs. Szabó László, Kolozsvári Grandpierre Emil és Passuth László, Kós Károly, Hunyady Sándor és Csiki László mellett Kiss János Omló falak című 1991-es könyvének rövid jellemzése is, de Köntös-Szabó Zoltán hármaskönyvéről, a Trianon gyermekeiről és Bálint Tibor Bábel toronyháza című könyvéről is szó esik benne. Kántor Lajos korábbi kötete, a szintén tavaly a budapesti Balassi Kiadó és a kolozsvári Polis Könyvkiadó közös vállalkozásaként megjelent A kapu is csak „szimbolikusan” van jelen az erdélyi könyvesboltokban. Éppen ezért jött létre a Kolozsvár Társaság, hogy Kolozsvár süllyedését lehessen megakadályozni. Kántor Lajos több RMDSZ-kongresszuson is elmondta, hogy Kolozsvár stratégiai fontosságú kérdés, mindent meg kellene tenni azért, hogy Kolozsvár múltját, jelenét és jövőjét átgondoltan szolgálják. A Kolozsvár Társaságon belül felmerült az 1956-os mártírok Kolozsváron felállítandó emlékművének gondolata. /Tibori Szabó Zoltán: Kolozsvár stratégiai fontosságú. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 26./

Megjelent Dobai István Tűnődések a történelemről azaz A mérhetetlen élet és az ember viszonyáról, különös figyelemmel Európára és a magyarokra, I–II. kötet /Püski Kiadó, Budapest, 2004/. A csaknem 1300 oldalas könyv láttán Tibori Szabó Zoltánnak azok az interjúk jutottak eszébe, amelyeket a kolozsvári nemzetközi jogásszal az 1989 decemberi forradalom után néhány nappal készített, s amelyek – magyar és román körökben egyaránt – nagy vitát váltottak ki. Dobai István akkor azt állította, hogy a nagyhatalmak a magyarok és a románok megbékélését rövidesen nemzetközi feladattá teszik (Megbékélésünk nemzetközi feladat, Szabadság, 1990. január 21.), majd felhívta a figyelmet, hogy a magyar–román megbékélés csakis a realitások figyelembevételével képzelhető el (Béke csak a realitások alapján lehetséges, Szabadság, 1990. január 30.). Az interjúnak volt egy harmadik része is, amely azonban a magyar és a román sajtóban kinyilvánított ellenzés miatt nem jelenhetett meg. Akkor a magyar értelmiség egyes képviselői (Podhrádszky László, Kapcza Imre, Szabó Pál Endre, Pillich László, Demény Pál, Mócsy László, Kovács András, Kiss András és mások) még úgy látták, hogy az interjúalany által felvetettekről nem időszerű beszélni, hiszen azokat a nemzetközi jog már megoldotta, s Romániának az európai jogi normák alkalmazásával kell a magyar–román viszonyt megoldania, később kiderült, hogy Dobai István mégiscsak látnoknak bizonyult. Hiszen a nagyhatalmak a megbékélést évekkel később valóban a két állam nemzetközi feladatává tették (lásd Atlanta, alapszerződés stb.). Majd megjelent Dobai István Gesta Hominum című könyve, Tűnődések a történelemről alcímmel (Kolozsvár, magánkiadás, 2003), amely tulajdonképpen börtönelőadásaiból csak ízelítőt adott. Dobait az ötvenes évek végén bebörtönözték. A börtönökben előadásokat tartott. Az előadások anyagát később emlékezetből jegyezte le, ebből kerekedett ki az a jegyzetanyag, amelyből végül a most megjelent köteteket összeállította. A könyv a szerző elmélkedéseit tartalmazza a világ különböző dolgairól, így történelmi eseményekről és azok következményeiről, vallásról, erkölcsről, társadalomról. A szerző sok megállapítása helyénvaló, sok más véleménye elfogadhatatlan, vitára sarkalló. Dobai István kimondja, hogy a magyar társadalom a zsidókat fizikailag soha nem bántotta mindaddig, amíg 1944. március 19-én az országot a németek meg nem szállták. A felelősség így kizárólag a németeket terhelné. Tibori ezt vitatta. /Tibori Szabó Zoltán: Tűnődés a Tűnődésekről. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 11./

A Népszabadság Online február 11-én Sibiuként emlegette Nagyszebent, azt a várost, melyet II. Géza király alapított, ahol 1690. szeptember 12-én az erdélyi rendek Thököly Imrét fejedelemmé választották, amely 1849 és 1865 között Erdély fővárosa, 1876 és 1918 között pedig Szeben vármegye székhelye volt. Az eset nem példa nélküli. A Népszabadság egyik decemberi számában Kolozsvár, mint Cluj-Napoca jelent meg /Tibori Szabó Zoltán neve alatt ez áll: „cluj-napocai tudósítónk”/. Ez akkor elnyerte Gheorge Funar szenátor tetszését is. /Pápaffy Endre: Otthon történt. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), febr. 15./

Forrásértékű kötet jelent meg a bukaresti Polirom Kiadónak a kommunizmus időszakának dokumentumait közreadó sorozatában: Nagy Imre: Insemnari de la Snagov, azaz Nagy Imre: Snagovi jegyzetek. A könyv a néhai miniszterelnök romániai deportálása idején készített jegyzeteit tartalmazza. 1956. november 22-én a budapesti jugoszláv nagykövetséget elhagyó Nagy Imrét és csoportját a szovjetek Romániába hurcolták. A csoportot Snagovban őrizte a Securitate. 1957. április 14-én a csoport férfitagjait bilincsbe verve visszahurcolták Budapestre. Snagovban Nagy Imrét és csoportjának többi tagját a Securitate végig lehallgatta, róluk valamennyi alkalmazott, így őrzőik is, szinte naponta jelentéseket írtak, feljegyzéseiket pedig távollétük idején titokban lefényképezték. Snagovi tartózkodás idején Nagy Imre csaknem 700 oldalas füzetet írt tele. Mintegy 550 oldalas munkában elemezte a magyarországi helyzetet, a forradalom kirobbanásának körülményeit és annak történéseit, és több mint száz oldalt kitevő részletes önéletrajzát is megírta (ez utóbbi Budapesten már megjelent). 1957 tavaszán Nagy Imre valamennyi kéziratát megsemmisítette. Kéziratát éppen a Securitate mentette meg a jövő generációk számára. Ioanid Ilona a budapesti 1956-os Intézet (az 1956-os Magyar Forradalom Történetének Dokumentációs és Kutatóintézete) megbízásából 1998 óta kutatta a román titkosszolgálat és más bukaresti intézmények levéltárában a forradalom és a Nagy Imre-csoport dokumentumait. Az évek során a Román Hírszerző Szolgálat (SRI) összesen 46 dossziényi aktát adott át neki az általa őrzött vonatkozó anyagok közül. Ioanid Ilona Nagy Imre 550 oldalnyi jegyzetéből, a magyar, a román és más állami, illetve pártvezetőknek írt leveleiből, a titkosszolgálati személyzet jelentéseiből és a lehallgatások anyagából kötetet állított össze. Nagy Imre jegyzeteinek teljes terjedelmű kiadását hamarabb olvashatják Romániában, mint Magyarországon. Nagy Imre fikarcnyit sem engedett meggyőződéseiből. Minden egyes, Snagovban, Nagy Imre vagy őrizői által írt papír egyenesen Gheorghe Gheorghiu-Dej pártfőtitkár, illetve Valter Roman (Neulander Ernő) asztalára került. A pártfőtitkár széljegyzeteket is írt a dokumentumokra, például: „Sejti, hogy mi vár rá.” /Tibori Szabó Zoltán: Sejtette Nagy Imre Snagovban, hogy mi vár rá? = Szabadság (Kolozsvár), febr. 15./

„Az erdélyi magyar társadalom létének és fejlődésének biztosítéka az intolerancia és a gyűlölet minden formájának elutasítása és az eltérő vélemények közötti akadálymentes párbeszéd: a szólás- és véleményszabadság maradéktalan érvényesülése” – kezdődik Tiltakozás című közös nyilatkozat, melyben az aláírók védelmükbe vették Eörsi Mátyás SZDSZ-es képviselőt, akinek szólásszabadságát korlátozták a tüntetők, mégpedig „gyűlölködő, kirekesztő, sőt, olykor antiszemitának is minősíthető bekiabálások kíséretében. Mindennek semmi köze sem volt „az általuk – állítólag – fájlalt problémákhoz”. Az aláírók: Ármeán Otília, Bíró Béla, Bányai Péter, Boros Kinga, Egry Gábor, Demény Péter, Gagyi Ágnes, Gáspárik Attila, Cs. Gyimesi Éva, Irsai Zsolt, Kovács András Ferenc, Könczei Csilla, Láng Zsolt, M. László Ferenc, Miklós Ágnes Kata, Parászka Boróka, Parászka Miklós, Selyem Zsuzsa, Szabó Róbert Csaba, Szilágyi Júlia, Virginás Andrea, Visky András, Ungvári Zrínyi Imre, Ungvári Zrínyi Ildikó, Tibori Szabó Zoltán, Vakarcs Szilárd. /Tiltakozás. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 10./

Erdélyi magyar értelmiségiek két levelet is közzétettek, mindkettőben az intolerancia és idegengyűlölet elutasítása és a véleményszabadság mellett foglalnak állást, ugyanakkor – a kolozsvári Eörsi-incidens kapcsán – felhívták a figyelmet az új, nyílt vagy burkolt alakban jelentkező antiszemitizmus leselkedő veszélyeire. A két közlemény szövegében nem, csak lényegét és aláíróinak egy részét tekintve azonos. Az első levél az SZDSZ országos sajtószolgálatán keresztül, a második A Hét szerkesztőségétől érkezett. Az aláírók: Ádám Gábor, Ágoston Hugó, Ármeán Otília, Balázsi-Pál Előd, Bányai Péter, Bíró Béla, Borbély Tamás, Boros Kinga, Egry Gábor, Demény Péter, Eckstein-Kovács Péter, Gagyi Ágnes, Gáspárik Attila, Gergely Edit, Cs. Gyimesi Éva, Haller István, Irsai Zsolt, Kovács András Ferenc, Kelemen Attila Ármin, Könczei Csilla, Láng Zsolt, M. László Ferenc, Miklós Ágnes Kata, Parászka Boróka, Parászka Miklós, Salamon Márton László, Schneider Tibor, Selyem Zsuzsa, Sipos Géza, Soós Károly Róbert, Spielmann-Sebestyén Mihály, Szabó Róbert Csaba, Székely Csaba, Székely István, Szilágyi Gál Mihály, Szilágyi Júlia, Tibori Szabó Zoltán, Ungvári Zrínyi Ildikó, Ungvári Zrínyi Imre, Virginás Andrea, Visky András, Vakarcs Szilárd. Ugyanakkor egy harmadik levél szerzője, Dénes László azon morfondírozott, hogy a véleménynyilvánítás miért csak az egyik felet illetné meg, illetve miért csak a tüntetőkön kérik számon az idegengyűlölet megnyilvánulásait. /Belföldi hírek rovat. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 10./

A Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetem vezetősége közleményben határolta el magát attól, hogy Eörsi Mátyás szabaddemokrata képviselőt egy harminc fős csoport megakadályozta előadása megtartásában. Az Erdélyi Magyar Ifjak elnöksége, valamint Juhász Péter, a tüntetés egyik résztvevője írásban tiltakozott a Szabadság kolozsvári napilap két újságírója – Borbély Tamás és Tibori Szabó Zoltán – ellen, mivel szerintük antiszemita megmozdulásként állították be a történteket. Az EMI-nek szándékában áll a Magyar Újságírók Romániai Egyesületének etikai bizottságához fordulni. Mint leszögezik, az antiszemitának minősített kijelentéseket nem ők, hanem hozzájuk társult idősebb személyek tették, akik provokátorok is lehettek. Felháborítónak tartják ugyanakkor, hogy a másik részről viszont nyilasokhoz hasonlították szervezetüket. Az esettel kapcsolatban két kolozsvári újságíró, Kelemen Attila (Transindex) és Salamon Márton László (Krónika) fogalmazott meg állásfoglalást. Eszerint az erdélyi toleranciával összeegyeztethetetlen, szélsőséges megnyilvánulások, az antiszemitizmus újszerű megjelenése nem csupán az értelmiségiek aggodalmát kell kiváltania. Tennie kell ez ellen az oktatás és az egyház közmunkásainak is, hiszen a fiatalok körében tapasztalható türelmetlenség és uszító magatartás csak így helyezhető normán kívül. /(Rostás-Péter Emese): Tovább gyűrűzik az Eörsi-botrány. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 10./

A Párizsban élő Méray Tibor író, az Irodalmi Újság főszerkesztője által alapított, erdélyi fiatal magyar újságírók három hónapos magyarországi továbbtanulását elősegítő, 2005. március 15-én tizedik alkalommal kiosztott díjat, az alapító által kijelölt – Kántor Lajos, Lászlóffy Csaba és Tibori Szabó Zoltán összetételű – bizottság Gergely Edit újságírónak, a Krónika napilap gyergyószentmiklósi tudósítójának ítélte. /Méray-díj 2005. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 15./