Tőkés László püspök, az RMDSZ tiszteletbeli elnöke a Szabadság kérdésére elmondta: egyelőre nem kíván elvárásairól nyilatkozni, mert nincs kikristályosodva, milyen legyen a majdani státustörvény. ″Erdélyi emberként azt értékelem leginkább, hogy nemzeti szerződés születik. Emellett az adott kedvezmények bizonyára sok ember számára nagyon fontosak, de számomra távlatilag és össznemzeti szempontból ez a jogi szerződéses viszony a döntő. Ezzel bizonyos értelemben helyreáll a nemzet együvé tartozása, ami ezáltal jogi, illetve politikai konstrukcióban is testet ölt″ - mondta. A püspök kijelentette: ″az összes kárpát-medencei magyar gyermek alanyi jogáról beszélnék a teljes értékű anyanyelvű tanuláshoz. Integrálnám a tanügyi rendszert. Függetlenül attól, hogy Kassán, Brassóban vagy a Mezőségen lakik, minden gyermeknek ugyanazt az esélyegyenlőséget kellene biztosítani, mint amit a legszínvonalasabb magyarországi iskolák biztosítanak.″ - Takács Csaba, az RMDSZ ügyvezető elnöke szerint a kettős állampolgárság kizárná a magyarságot a törvényhozásból, az önkormányzatokból, illetve a helyi és a központi végrehajtó hatalomból is. - Románia ez évtől alanyi jogon biztosít román állampolgárságot Moldova Köztársaság román nemzetiségű lakosainak. Erről Mircea Ciumara államminiszter kijelentette: az EU Romániát keleti határainak rendkívül komoly ellenőrzésére kényszerítette. Kénytelenek voltak a Pruton túli románoknak állampolgárságot adni. ″Ehhez hasonlóan Magyarország is adhat állampolgárságot vagy különleges státust a Romániában élő magyaroknak. Magánvéleményem szerint ez viszont rendkívül helytelen lenne, mert az erdélyi lakosok közötti diszkriminációhoz vezetne.″ /Tibori Szabó Zoltán: Tőkés László: A státustörvénnyel nemzeti szerződés születik. Mircea Ciumara szerint helytelen lenne az erdélyiek megkülönböztetése. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 2./

"Kilenc éve annak, hogy a Szovjetunió megszűnését követően Moldova Köztársaság függetlenségét kikiáltották. A Prut és a Dnyeszter között elterülő országnak azonban mindmáig nem sikerült kiterjesztenie szuverenitását a Dnyeszter bal partján fekvő területre, amelyet túlnyomóan oroszok és ukránok laknak. A senki által el nem ismert, ám mégis évtizede létező európai államot, a Transzdnyeszteri Moldovai Köztársaságot ma is az "ott felejtett 14. szovjet hadsereg" védelmezi. Nem oldotta meg a transzdnyeszteri kérdést a néhány évvel ezelőtti háború sem, amelynek során mintegy hatszáz ember vesztette életét. Az utóbbi hónapokban olyan hírek kaptak szárnyra, hogy orosz nyomásra Moldova Köztársaság két egyenlő rangú állam föderációjává alakul át. Dumitru Braghis miniszterelnökkel Tibori Szabó Zoltán készített interjút. A kormányfő cáfolta az ország föderalizálásáról szóló híreszteléseket, és leszögezte: országa egységes állam marad, a Dnyeszteren túliaknak pedig széles autonómiát biztosítanak. Braghis kifejtette, hogy az elmúlt években országa lényeges átalakuláson ment keresztül. Elfogadták az új, független Moldova Köztársaság alkotmányát. A bruttó nemzeti össztermék hatvan százalékát már a magánszektor állítja elő. Idén befejezik a föld tömegprivatizációját. 1991 óta a közvetlen külföldi befektetés 550 millió dollárra emelkedett. Júniusban Vlagyimir Putyin elnök Kisinyovba látogatott. Kidolgozták Transznyisztria statútumát, mind Ukrajna, mind pedig Oroszország különbizottságokat hozott létre a transznyisztriai helyzet rendezésére. Putyin megismételte, hogy Oroszország elismeri Moldova Köztársaság területi integritását, függetlenségét és oszthatatlanságát. Transznyisztriának széles autonómiát biztosítanak. Tibori megkérdezte: Románia idéntől alanyi jogon román állampolgárságot ad a moldovai románajkú állampolgároknak. Hogyan látja ezt a moldáviai kormány? A kormányfő megjegyezte: aláírták a moldovai-román alapszerződést. Románia néhány hónapja útlevelet követel a határon a moldovai állampolgároktól. A román állampolgárságot illetően: a moldáviai törvények csakis abban az esetben teszik lehetővé a kettős állampolgárságot, ha a szóban forgó országgal erre vonatkozó kormányközi egyezmény létezik. Romániával egy ilyen kormányközi megállapodás kidolgozása folyamatban van. A kormányfő elismerte, hogy több hónapos a késedelem, főképp a falusiak esetében a nyugdíjak kifizetésében, s az emberek nehéz körülmények között élnek. /Tibori Szabó Zoltán: Moldova egységes állam marad. Interjú Dumitru Braghissal, Moldova Köztársaság miniszterelnökével. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 9./"

Okt. 12-én hivatalosan megkezdődött a 45 napos romániai parlamenti és elnökválasztási kampány. Az RMDSZ Kolozs megyei szervezetének kampánynyitóján Kónya-Hamar Sándor megyei elnök mondott beszédet. Az RMDSZ államelnökjelöltje, Frunda György Szatmárnémetiben tartotta kampánynyitóját. Frunda kifejtette: 1996-ban pozitív folyamat kezdődött, amelynek főbb lépései a tanügyi törvény, a közigazgatási kormányrendelet és a diszkriminációellenes kormányhatározat voltak. Hangsúlyozta: Még mindig távol állunk attól, hogy Románia ezen a téren modellként említtessék. Nem biztosítják a szabad nyelvhasználatot, az önálló magyar egyetemet, nem szolgáltatják vissza az elkobzott egyházi és közösségi vagyont. Frunda célja gazdasági téren a tulajdonjog szentesítése, az állami tulajdonban lévő bankok, vállalatok magánosítása, a veszteséges nagyüzemek rehabilitálása, vagy csődeljárással történő felszámolása, szociális téren pedig a nyugdíjasok helyzetének megkönnyítése. A közösségi biztonság megteremtését valamennyi diszkrimináció eltörlésében látja. - A Romániai Társadalmi Demokrácia Pártjával az RMDSZ csak abban az esetben tudna koalícióra lépni, ha az RTDP vezette párt radikálisan változtatna programján, és ha egyetértene mindazokkal a jogos követelésekkel, amelyekért az RMDSZ küzd. Frunda a következő időszakban Erdély magyarlakta megyéit kívánja végiglátogatni. Az indulásához szükséges 300 ezer aláírásból eddig 250 ezret sikerült összegyűjtenie, és azt reméli, hogy az október 26-i határidőig a hiányzó aláírások is begyűlnek. /Tibori Szabó Zoltán: Szatmárnémetiben nyitotta kampányát Frunda. A román szenátorok feleségei az RMDSZ jelöltjére szavaznak. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 13./

Október 15-én, immár 5. alkalommal tartják a Beszterce-Naszód megyei Vicén a mezőségi néptánc és népzenei fesztivált, melyre több mint 40 környékbeli hagyományőrző, vagy műkedvelő néptánccsoportot, valamint egyházi kórust hívtak meg. Ez évben, tekintettel a millenniumra, Szent István-szoboravatásra is sor kerül, melyet a vicei faluközösség a templommal szembeni téren állíttatott fel. A bronzból öntött mellszobor Sárpátki Zoltán csíkszeredai szobrászművész alkotása, elkészítése Gergely István csíksomlyói római katolikus plébános segítségével valósulhatott meg. - A fesztivál népviseleti felvonulással kezdődik, majd leleplezik a Szent István-szobrot, ezután lépnek fel a meghívott tánccsoportok, a fesztivál műsora a nemrég kárpát-medencei turnéról hazatért Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes előadásával ér véget. /Füleki Zoltán: Mezőségi néptánc és népzenei fesztivál. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 13./ Markó Béla szövetségi elnök mondott beszédet az RMDSZ kampánynyitó ünnepi rendezvényén Szatmárnémetiben. Takács Csaba ügyvezető elnök, az RMDSZ országos kampánystábjának vezetője rámutatott: a kampány legfőbb üzenetei "az európai értékrend szerinti politizálás, az Erdélyben való megmaradás meggyőződéses hite, a tenni akarás, a cselekvés, és a tudatos építkezés kell hogy legyen". Markó Béla hangsúlyozta: "Olyan magyarságot akarunk, amilyen az évezredes országot megálmodó Szent István királyunké, a borotvaeszű Bethlen Gáboré, az egyszerre megújító és toleráns Dávid Ferencé, a protestáló és protestáns Ady Endréé, a mélyen katolikus, népéért nehéz időkben is szólni tudó Márton Áron püspöké volt. Olyan magyarságot, amely képes szembe nézni az új évezred kihívásaival, és képes megőrizni szülőföldjét, Erdélyt." Elismerte, hogy az elmúlt tíz esztendőben várva várt csodák nem következtek be, a felelős, kitartó munkának viszont vannak eredményei. Frunda György, az RMDSZ államfő-jelöltje elmondta: könnyebb dolga volt négy évvel ezelőtt, amikor ellenzéki pozícióból kampányolhatott. Frunda elismerte: a magyarság ma nem él jobban mint négy évvel ezelőtt. Ezt azzal magyarázta, hogy az elfogadott törvények hatását még nem érezzük. Bár ma 19 700 tanul felsőoktatásban magyarul, és Kolozsváron magyarul lehet újra jogot és közgazdaságot is tanulni, itt nem állhatunk meg. - A Bolyai-egyetem a miénk, a miénk volt és biztosan a miénk lesz - mondotta Frunda. /Tibori Szabó Zoltán: Markó: A várt csodák nem következtek be, a kitartó munkának viszont vannak eredményei. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 14./

A Magyar Újságírók Romániai Egyesülete /MÚRE/ szept. 21-24. között a háromszéki Árkoson ünnepelte fennállásának 10. évfordulóját. Ebből az alkalomból a MÚRE 84 kollégát tüntetett ki, zömmel a romániai magyar írott és az elektronikus sajtóból, akik sikeresen hozzájárultak a romániai magyar újságírószervezet egy évtizedes tevékenységéhez. A Kolozsváron vagy környékén lakó kitüntetettek - akik Árkoson nem vehették át díjaikat - okt. 29-én a Heltai Alapítvány pinceklubjában kapták meg az elismerést. A kitüntetettek névsora: Csávossy György, Cseke Péter, Imecs Márton, Kántor Lajos, Magyari Tivadar, Makkay József, Mezei Sándor, Orbán Katalin, Péntek János, Rostás István, Tibori Szabó Zoltán és Vetési László. /Újságírói kitüntetések a pinceklubban. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 31./

"Nov. 25-én Kolozsváron tartotta évi közgyűlését az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület. Elöljáróban Kötő József ügyvezető elnök emlékeztetett arra, hogy rendhagyó rendezvényről lesz szó, amelyet a millenniumi ünnepségek jegyében és a konkrét tennivalók előrevetítésének szellemében bonyolítanak le. Kötő József elnöki jelentésében emlékeztetett a nemzettudat ezeréves múltjára, amelyet soha nem lehetett megtörni. Hangsúlyozta, hogy az önvédelem cselekvő korszakába léptek, a mai feltételek közepette lehetséges az új nemzeti kulturális integráció. A közgyűlés elfogadta a Magyar kultúra fóruma elnevezésű együttműködési megállapodást, melyet az EMKE a következő kulturális szervezetekkel kötött: Szlovákiai Magyar Társadalmi és Közművelődési Szövetség (CSEMADOK), Magyarok Székelyföldi Társasága, Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség, Horvátországi Magyarok Demokratikus Közössége, Muravidéki Önkormányzati Nemzeti Közösség, Heltai Gáspár Könyvtári Alapítvány. Ennek értelmében közös célkitűzéseik az anyanyelv ápolása és megőrzése, a szülőföld magyar kulturális hagyományainak megóvása és átörökítése, a magyar kulturális élet szervezése és összehangolása, az egyetemes magyarság jeles személyiségei emlékének méltó ápolása. Az EMKE és a CSEMADOK már alá is írtak egy szerződést, melynek kivitelezésével a Heltai Gáspár Könyvtári Alapítványt bízták meg. Pillich László ügyvezető igazgató ismertette ennek tartalmát: 2001. január 15-ig a két szervezet adatbázist hoz létre Erdélyben és a Felvidéken, január 31-ig, kölcsönös művész vendégfellépéssel, megrendezik Erdélyben a felvidéki magyar kultúra napját, Felvidéken pedig az erdélyi magyar kultúra napját, évente díjazzák a két közösség kulturális életét, pályázatokra épülő közös költségvetést vezetnek. Beder Tibor, a Magyarok Székelyföldi Társaságának elnöke a gazdasági előrelépést sürgette: enélkül nincs megmaradás! Az EMKE támogatja a csángó nap megszervezését és hagyományossá tételét. Bartha András, a Moldvai Csángómagyarok Szövetségének elnöke ismertette ennek az Erdély-szerte megrendezésre kerülő rendezvénynek a lényegét, hogy ismertté tegyék a csángó kultúra kincseit és az otthonmaradást szorgalmazó üzleti terveikhez szponzorokat szerezzenek. Délután díjátadásokra került sor. Első ízben tiszteletdíjakat nyújtottak át olyan személyiségeknek, akik oktatói, művelődési, tudós munkásságukkal életpéldával szolgáltak környezetüknek. Oklevelet kaptak: Abodi Nagy Béla, Egyed Ákos, Cs. Erdős Tibor, Guttman Mihály, Kallós Zoltán, Lőrincz Lajos, Vencel Árpád, Veress István. Utána tizenheten vehették át az idei EMKE-díjakat. Tibori Szabó Zoltán, a Szabadság szerkesztője Kacsó Sándor-díjban részesült. További kitüntetettek: Janovits Jenő-díj - Boros Zoltán (bukaresti tévé magyar adásának vezetése), Kacsó András-díj - Antal Miklós, post mortem (a Maros és Hargita Népi Együttesek vezetése), Bányai János-díj - Bálint Erzsébet és Bálint Ferenc (inaktelki tájház megteremtése, Gazda Klára); Kun Kocsárd-díj - Zahoránszki Ibolya (máramarosi szórványmagyar kultúra ápolása) és Kálóczy Katalin (határon túli magyarok kulturális életének szervezése), Nagy István-díj - dr. Angi István (zenepedagógia és zeneesztétika), Bánffy Miklós-díj - Ferenczi István (erdélyi magyar színjátszás), Kolozsvári testvérek-díj - Kolozsi Tibor (Bocskai István nagyszalontai köztéri szobra), Kovács György-díj - Szélyes Ferenc (folyamatosan megújuló színészetért), Poór Lili-díj - Fülöp Erzsébet (meggyőző erejű színészet), Kádár Imre-díj - Visky András (korszerű dramaturgia és színházi szakemberképzés), Monoki István-díj - Róth András Lajos (könyvtárosi és tudományos kutatói munka), Kemény János-díj - Figura társulat (a 10 éve megalapított gyergyószentmiklósi színházi tevékenység), Vámszer Géza-díj - Mihály Zita (muzeológus és műemlékvédő munka), Szentgyörgyi István-díj - Puskás György (dicsőszentmártoni öntevékeny színjátszás megszervezése). Az ünnepség a Házsongárdi temetőben a Bánffy-kripta falán elhelyezett Bánffy Miklós-emléktábla leleplezésével és megkoszorúzásával zárult. /Ördög I. Béla: Önvédelmünk cselekvő korszakába léptünk. Átadták a 2000. évi EMKE-díjakat. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 27./"

Vadim Tudor előretörése nagy baj Románia és benne a romániai magyarság számára. Várható, hogy a külföldi képviseletek előtt kígyózó sorok még hosszabbak és lesznek. Tibori Szabó Zoltán, a Népszabadság kolozsvári tudósítója hangsúlyozta: ″az idei választási kampányban az RMDSZ-t és a magyarságot nem a Vatra Romaneasca, nem a Nagy-Románia Párt, a Románok Nemzeti Egységpártja vagy a legionáriusok támadták, hanem a magyar közszolgálati rádió egyik-másik műsora, a Magyar Igazság és Élet Pártja és a Magyarok Világszövetsége, illetve szövetségünk saját tiszteletbeli elnöke.″ Az RMDSZ-nek ″át kellene gondolnia végre azt is, hogy mennyi hasznot és mennyi kárt okoz az, ha tiszteletbeli elnöke állandóan a szövetség ellen és ezzel a legitim erdélyi magyar érdek ellen cselekszik. Nem azt mondom, hogy Tőkés Lászlót ki kell zárni a szervezetből. Azt mondom, Tőkés László egyetlen jelét nem adja már annak, hogy az erdélyi magyarságot teljes sokszínűségében integráló személyiség. S akkor vállaljon platform vezetői tisztséget annál a politikai irányzatnál, amelyhez szíve közelebb áll, a tiszteletbeli elnökséget pedig az RMDSZ szüntesse meg vagy bízza másra. Az RMDSZ-nek a mostani választások tapasztalataiból le kell vonnia a tanulságokat, s újra kell gondolnia azokat az elveket, amelyeken az egész szövetség nyugszik. S ugyanakkor a magyarországi politikai osztálynak világosan a tudomására kell hozni, hogy hálásak vagyunk a támogatásért, de efféle beleszólások ártanak nekünk.″ /Tibori Szabó Zoltán: Bambán a pampán. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 5./

"Nagy port kavart fel a román sajtóban Méray Tibor Párizsban élő magyar újságíró Budapesta 1956. Atunci si dupa 44 de ani című könyve, amely nemrég jelent meg a bukaresti Compania Kiadónál, Marilena Alexandrescu, Vlad Ranetescu és Tibori Szabó Zoltán fordításában. A mű eredeti (francia nyelvű) változata 1966-ban látott napvilágot a Robert Laffont Kiadó gondozásában. A szerző kibővítette könyvét olyan információkkal, amelyekre az eltelt 44 év alatt derült fény. Könyve írásakor Méray felhívást intézett a forradalom résztvevőihez, hogy tanúvallomásokat, dokumentumokat küldjenek neki. A felhívás eredményeként egy vaskos füzetet kapott, Sámson Mihály egykori egyetemista feljegyzéseit, ennek tartalmát a könyv megírásakor felhasználta. Sámson Mihály a forradalom áldozata lett, még október 23-án. A szerző kitért Romániára is. Nemcsak azért, mert Nagy Imrét Snagovra hurcolták, hanem azért is, mert a magyar forradalomnak romániai következményei is voltak. Az akkori román vezetőség határozatot hozott egy főparancsnokság alakításáról, amelynek feladata a rend fenntartása volt a Román Népköztársaság területén; intézkedéseket hoztak, hogy a magyar nyelvű lapokat (Előre, Utunk) "megbízható aktivisták″ őrizzék. - Méray többször említést tett Valter Roman (Petre Roman DP-elnök apja) forradalom utáni szerepéről. A könyvből kiderült az is: Valter Roman csupán halála előtt merte elmondani fiának, hogy magyar származású. /Mezei Kinga: A hitelesség hullámhosszán. Kényelmetlen történelmi "tanúvallomás″. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 8./"

A 85 éves dr. Izsák Sámuel orvos- és gyógyszerészettörténész professzort köszöntötte Tibori Szabó Zoltán. Izsák Sámuelnek zsidó származása miatt egyetemi tanulmányait félbe kellett szakítania. Végül 1948-ban, Kolozsváron szerezte meg orvosi oklevelét. A kolozsvári Orvostudományi és Gyógyszerészeti Egyetemen az orvostörténeti tanszék tanársegédje lett. Az erdélyi, bánsági, moldvai és havasalföldi felvilágosodás-kori orvostudomány, a kolozsvári orvosi könyvkiadás, az oktatás- és kórházügy, a magyar-román orvosi kapcsolatok története érdekelték, ezeket kutatta. Cikkeit és tanulmányait a legrangosabb magyar, román, francia és angol szaklapok közölték. Dr. Izsák Sámuelnek köszönhető a nagyszebeni Brukenthal Múzeum gyógyszerészeti gyűjteményének tudományos rendszerezése, és a kolozsvári Gyógyszerészet-történeti Gyűjtemény létrehozása. Izsák professzor házi szerzője a kilencvenes évek kolozsvári magyar napilapjának, a Szabadságnak, s két lábon járó enciklopédiája a szerkesztőségnek. /Tibori Szabó Zoltán: Dr. Izsák Sámuel orvos- és gyógyszerészettörténész professzor 85 éves házi lexikonunkat köszöntjük. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 15./

"Dr. Cs. Gyímesi Évával, a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem professzorával készített interjút Tibori Szabó Zoltán, a Népszabadság kolozsvári tudósítója az erdélyi magyar irodalom értékeléséről. A kilencvenes évek elején fiatal erdélyi magyar tollforgatók egy csoportja úgy vélte, hogy 1989 decemberével az erdélyi magyar irodalomban egy korszak lezárult. Megfogalmazták, hogy az erdélyi irodalmi életet meg kell tisztítani azoktól, akik 1989 előtt különböző kompromisszumokat kötöttek a hatalommal. Itt korábban ″udvari költészet″ folyt, az írók zöme behódolt a diktatúrának. Erről kérdezte az újságíró Cs. Gyímesi Évát. A tanárnő Szilágyi Domokos életművét hozta fel. Szilágyi Domokosnak vannak jócskán olyan fiatalkori versei, amelyekben hitet tett a párt és a közös haza mellett. Ugyanakkor Szilágyi Domokos családi életéről tudjuk, hogy az meglehetősen zilált volt. Cs. Gyímesinek óriási gondot okozott, hogy a költőnek szentelt könyvében mit csináljon a költő életével és moráljával. ″Az erkölcsösség, a morál az gyakran messze támolyog, csetlik-botlik attól az eszményrendszertől, amelyet az ember legmélyebb lelkében vall.″ - állapította meg. Cs. Gyímesi magyarázgatta: Szilágyi Domokost könnyen megszédítette az ″emberközpontú baloldali világkép, amelyben Istennek alig volt helye. De nem volt helye a jobboldaliságnak sem.″ Cs. Gyímesi szerint az erdélyi magyar kultúrában ″már a hetvenes évek végén megkezdődött egy öntisztulási folyamat. Egyes baloldali elkötelezettségű személyiségek már a nyolcvanas években szembenéztek önmagukkal.″ Cs. Gyímesi bátornak tartja mindazokat, akik az önvizsgálat útjára léptek. Ugyanakkor voltak mindvégig kitartó baloldali személyiségek is. Cs. Gyímesi Balogh Edgár példáját hozta fel, aki nem volt hajlandó 1983-ban az üldözött Tóth Károly érdekében kiállni, mondván: ″Én nem szövetkezem a szocializmus ellenségeivel!″ Ezt később Balogh Edgár letagadta. Balogh Edgár azok közé tartozik, akik kritika és önkritika nélkül mindvégig kitartottak. A fordulat után rögtön felvette a kapcsolatot az egyházakkal, és kompenzálni igyekezett. Tibori újra megkérdezte: hol van a határ a különböző fajta kompromisszumok között? Cs. Gyímesi kifejtette: Megengedhetetlennek a szerepnek azt a változatát tartom, amikor a hatalomközvetítő eszköz-emberré válik.″ Cs. Gyímesi felmenti azt az embert, aki szenved a közvetítő szerepben. Az, aki kiszolgál hatalmi pozícióból egy többé-kevésbé transzcendens hatalmat, annak a felelőssége viszont óriási. ″Én Gaál Gábort nem tudom felmenteni. Hajlok arra, hogy ne is tartsam értelmiséginek.″ ″Az irodalomtörténetet nemcsak azért kell művelni, hogy felmutassuk a haladó hagyományokat, ahogyan az ötvenes években nevezték, vagy nemzeti hagyományokat, ahogyan most nevezzük, hanem hogy a hagyományokkal élő viszonyba kerüljön az ember.″ ″Az önreflexió és a kritika hiánya speciálisan a kisebbségi létből eredő torzulása a kultúrának. Ezt szomorúan szemlélem a két világháború között is, és a mai kritikai életben is, hogy irodalmunk szakralizált értékeinek az értelmezése, a vele való élő kapcsolat, az úgyszólván nem létezik. Ez most kezd talán alakulni. De nálunk vannak szent tehenek, és a szent teheneket nem szabad fogdosni, azokat a vitrinbe kell tenni.″ ″Az 1989 előtt született műveket irodalomcentrikus, rendkívül érdeklődő, a magyar szóra és az igazságra szomjazó közeg éltette, az olvasó. Mára megszűnt az olvasás és így a könyv rangja, és az írók némi szerepvesztéssel küszködhetnek. Legalábbis abból ítélve, hogy az irodalmi életünk, úgy tűnik, hogy pang. Ám ha közelebb vagyunk a fiatalokhoz, nagyon sok biztató jelet tapasztalhatunk.″ Cs. Gyímesi említett néhány fiatalt, Orbán János Dénestől László Noémiig, Farkas Wellmann Endréig. Sokan vannak figyelemre méltó alkotók, Cs. Gyímesi Visky András és Selyem Zsuzsát említette, továbbá Jánk Károlyt, Balássy Csabát, Vida Gábort és Vermesser Leventét. Ezek a fiatalok nem ismerik a gettót, a regionális bezártságot, a helyi értékeket. - Cs. Gyímesi kiállt Sütő András egyes drámái mellett, hangsúlyozva értéküket. Hangoztatta továbbá, hogy ″a kisebbségi kultúra múltjának egészével szembe kell néznünk.″ /Tibori Szabó Zoltán: A szent teheneket nem szabad fogdosni. Beszélgetés dr. Cs. Gyimesi Éva irodalomtudóssal, a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem professzorával. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 6./"

"Az utóbbi időszakban az RMDSZ-en belül heves vita tárgyát képezte a szövetségnek a Romániai Társadalmi Demokrácia Pártjával (RTDP) kötött parlamenti támogatási megállapodás. Az RMDSZ két fő szárnya egymástól eltérően ítéli meg ennek hasznát. - Az RTDP, az egyezség ellenére bejelentette: módosítani szeretné a termőföldek és az erdők visszaszolgáltatásáról szóló törvényt /az úgynevezett Lupu-törvényt./ A kormánypárt ugyanis magáévá tette a székelyföldi románság érvrendszerét, s ma már úgy véli, igazságtalanság lenne az egykori közbirtokosság helyreállítása. Az RMDSZ-RTDP-megállapodás értékelésére és a szövetség 2001-es cselekvési prioritásainak nevesítésére a Szabadság Markó Béla szövetségi és Tőkés László tiszteletbeli elnököt kérte meg. a/ Interjú Markó Bélával, az RMDSZ elnökével. Szerinte RMDSZ-RTDP-megállapodás jó megállapodás. Iliescuéknak sincs más választásuk, mint megpróbálni Európához közeledni, onnan gazdasági és politikai támogatást kapni, és elszigetelni a Nagy-Románia Pártot. Markó marosvásárhelyi beszédében azt mondta, az RMDSZ-nek mindig azzal kell partnerségre lépnie, aki az erdélyi magyarság helyzetét jó irányba hajlandó megváltoztatni. Markó Béla bízik abban, hogy az ingatlan-visszaszolgáltatási, illetve helyi közigazgatási törvényt az államfő kihirdeti. Az RMDSZ prioritásai 2001-ben: szeretnék elérni, hogy az egyházi ingatlanokkal kapcsolatban megfelelő törvénytervezet szülessen, a Babes-Bolyai Tudományegyetem ügyében is közös konklúzióra kell jutni, más főiskolákon meg kell próbálni bevezetni a magyar oktatást. Tibori Szabó Zoltán kérdésére Markó kitért a Tőkés László tiszteletbeli elnökkel való ellentétre. Jó lenne, ha a jövőben mindenki összefogna. b/ Interjú Tőkés Lászlóval, az RMDSZ tiszteletbeli elnökével. A püspök az RMDSZ-RTDP-megállapodásról elmondta, hogy az őselőzmény Neptun. A neptuni csoport az RMDSZ-nek ma a meghatározó politikai garnitúrája. - Az első néhány hét alatt elért eredmények, kétségtelenül eredmények. Azonban ezt Tőkés László nem az RMDSZ sikereként látja. A mai Európában előbb-utóbb úgyis kizárt dolog, hogy egy húsz százalékon felüli népességnek ne engedjék meg, hogy a nyelvét használja. A püspök nem tartja túlságosan jónak az egyezményt. Az RMDSZ prioritásai: rá kell hajtani a követelések valóra váltására. Amit most lehetséges, azt el kell érni. /Tibori Szabó Zoltán: A kevesebb több? = Szabadság (Kolozsvár), jan. 31./"

"Egy évvel ezelőtt bezárták a Román Hírszerző Szolgálat (SRI) levéltárát, azóta "leltároznak". A kutatók azóta csak várakoznak. A leltár oka állítólag a tavaly elfogadott átvilágítási törvény, amely a szekusdossziékba történő bepillantást is szabályozza. Megdöbbentő, hogy Romániában, ahol az aktív lakosság mintegy harmada valamilyen módon kapcsolatban állt a kommunista titkosszolgálattal, ma már egy-egy parlamenti párt akár több száz nevet tartalmazó képviselő- és szenátorjelölt listájából alig két-három személy ha fennakad a rostán. Az irattárak bezárásának másik oka, hogy a hatalmon lévők rájöttek: nem lehet tudni, mi minden kerülhet elő. A fiatal történészek például a kibányászott iratokat azonnal világgá kürtölik. Például Dorin Dobrincu az SRI-levéltárban tavaly érdekes aktára bukkant. Egy 1950. január 30-i dokumentum szerint Teoctist Arapasu volt legionárius, aki részt vett a [legionárius] felkelésben, s aki más legionáriusokkal együtt szétverte az Antim utcai zsinagógát. "Arapasu a Iustinian Marina pátriárkával való jó viszonyának köszönhetően befolyással rendelkezett ez utóbbinál, aki támogatni szándékszik Arapasut, hogy a következő választásokon Moldva mitropolitai posztját elfoglalja". A mai román pátriárkáról van szó, Teoctistról, a Román Ortodox Egyház fejéről. Miután a dokumentumot idén január közepén két román napilap is közölte, Teoctist hivatala azonnal cáfolta annak tartalmát. Azt mondták, a jelentés tulajdonképpen a szovjetek diverziója nyomán születhetett. Azonban egy másik fiatal történész, Gabriel Catalan, ehhez hasonló dokumentumot talált 1949. augusztus 30-i keltezéssel, egyet pedig a bukaresti központi történelmi levéltárban, 1949. január 20-i dátummal. A legutóbbi Nicolae Balan mitropolita kijelentése. Teoctist ezt már nem tudta cáfolni, a román sajtó is azonnal elhallgatott. Mégiscsak az ortodox egyház fejéről van szó, tette hozzá Tibori Szabó Zoltán. Nem lehet Teoctist pátriárkát kikezdeni, hiszen az akadémia tagja lett, találkozott II. János Pál pápával, az ökumenizmus bajnoka és rengeteg kitüntetés birtokosa. Ki merne arra emlékezni, hogy Teoctist nem csupán legionárius volt, antiszemita és pogromok résztvevője, hanem a kommunista rendszer egyik legalázatosabb kiszolgálója is? Teoctist ezért 1990 elején saját egyháza nyomására lemondott, majd néhány hónappal később meggondolta magát, és visszatért pátriárkai trónusára. - Idén január 21-én Bukarestben megemlékeztek az 1941. január 21-i bukaresti pogrom áldozatairól. A bukaresti ortodox székesegyházban Teoctist pátriárka mise keretében emlékezett meg "az antiszemitizmus és az idegengyűlölet azon ártatlan áldozatairól, akiket hatvan évvel ezelőtt gyilkoltak meg Bukarestben". Tibori megjegyezte: A gyilkosok tarthatnak bűnbánatot és imádkozhatnak bűneik megbocsátásáért, de csakis bűneik nyilvános bevallása után. /Tibori Szabó Zoltán: Őtúlboldogsága és a zsidók. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 3./"

"Febr. 1-jén Kolozsváron a Duna Televízió vezetői beszélgettek a megjelentekkel az intézmény arculatváltoztatási kampányáról. Pekár István elnök bejelentette, hogy idén augusztus 20-tól a Duna tv adása az észak-amerikai földrészen is vehető lesz. Az általunk látott műsorból Amerika hatórás, angol nyelven feliratozott változatot lát majd, mert bár ott másfél milliónál többen vallják magyarnak magukat, a nyelvet legfeljebb kétszázezren beszélik. Erre idén 800, jövőre 400 millió forintot kapnak a magyar költségvetésből. Ezzel párhuzamosan a Duna tv-t a Kárpát-medence hírtelevíziójává kívánják változtatni. A Duna tv, a Magyar Televízió és a Magyar Rádió ugyanakkor 3-400 millió forintos hozzájárulással kárpát-medencei hírügynökséget hoz létre. - Bayer Zsolt közművelődési igazgatóhelyettes arról szólt, hogy a fiatalok irányába kívánnak nyitni, de nem hajlandók a kereskedelmi tévék stílusát átvenni. Kántor Lajos, a Korunk főszerkesztője a Kalendáriumot unalmasnak tartja. Mózes Árpád evangélikus püspök arra hívta fel a figyelmet, hogy a Duna Televíziónak nem csupán a nemzeti, de az erkölcsi nevelés is kötelessége. /T. Sz. Z. [Tibori Szabó Zoltán]: Beszélgetés a Dunáról. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 3./"

"A Népszabadság február 10. számában Magyar igazolvány szibériaiaknak? címmel körképet adott a készülő státustörvény kapcsán határon túli magyar szervezetek álláspontjáról. A lap valójában csupán két sajtóvéleményre hivatkozott. Az egyik az Erdélyi Napló 6. számának Dörzsölik a tenyerüket című jegyzete, amelyet Fidesz- és kormányellenessé "facsarintott" a budapesti lap: "Hevesen bírálta a státustörvényt a Fideszhez közel álló Erdélyi Napló. A nagyváradi hetilap felszólította Budapestet, hogy ne hozzon "kínos helyzetbe sok ezer magyart" azzal, hogy a romániai magyarok "mindenható" pártjának aktivistái előtt kelljen megalázkodniuk. Csupán azért, hogy eldöntsék, jár-e vagy sem az illetőnek az a magyar igazolvány, amellyel majd az anyaországnak bizonyítja: "jöttem, láttam, kotródom vissza"" - írja a Naplóra hivatkozva kolozsvári tudósítónk. Ezután Dénes László, az Erdélyi Napló főszerkesztője, a félreolvasott cikk szerzője, pontosítás közlésére kérte a Népszabadságot, Nem úgy és nem azt címmel: "A Népszabadság - "kolozsvári tudósítójára" (vélhetően Tibori Szabó Zoltánra) hivatkozva - félretájékoztatta olvasóit február 10-én a Magyar igazolvány szibériaiaknak? című 3. oldalas cikkben. Nem tisztem kideríteni, hogy a tudósító csúsztatott-e, avagy a szerkesztő értette-e félre a kolozsvári tudósítást. Egy biztos: az Erdélyi Napló február 6-ai számában megjelent Dörzsölik a tenyerüket című jegyzetemből önkényesen ragadtak ki félmondatokat, fordulatokat, szavakat, majd ezeket valami sajátos logikával egymásba fűzve teljesen más kicsengést adtak írásomnak. Amely csupán az egyetlen romániai magyar politikai párt, az RMDSZ ama szándékát vette górcső alá, hogy e párt megbízott aktivistái döntsék el: ki jogosult magyar igazolványra a határokon túl. Valótlan a Népszabadság ama állítása ezen cikkem alapján, hogy "hevesen bírálta a státustörvényt a Fideszhez közel álló Erdélyi Napló". A készülő jogszabályt egyáltalán nem minősítve fogalmaztam meg ama elvárásomat a mindenkori magyar kormány felé, hogy ne az egyik román politikai versenypártra (a bukaresti reformkommunista kormányerővel lepaktált RMDSZ-re) bízza annak igazolását, hogy ki a magyar Erdélyben. Mert ez óhatatlanul egy politikai kliensrendszer kiépüléséhez, bizonyos pártérdekek felülkerekedéséhez vezetne. Ominózus jegyzetem és a benne foglalt érvelés csonkítatlanul olvasható a www.hhrf.org/erdelyinaplo/ internet-címen. Árnyalnám a "Fideszhez közel álló" megfogalmazást is: a Nagyváradon megjelenő, idén tízéves Erdélyi Napló polgári hetilapként határozza meg önmagát 1997 szeptembere óta. Lapunk az erdélyi magyar polgárokhoz igyekszik közel állni. Dénes László főszerkesztő" Azonban Rózsa Gyula, a Népszabadság lapigazgatója azt válaszolta, hogy a szerkesztőség nem látta indokoltnak a pontosítás közlését, mivel a Népszabadság "interpretációja" megpróbált tartalmilag precíz és hangulatilag hiteles lenni... /A balliberális magyar sajtó csúsztatása. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), febr. 20./"

"Márc. 8-án Kolozsváron, a Röser könyvesboltban Szilágyi Júlia irodalomkritikus bemutatta Tibori Szabó Zoltán Élet és halál mezsgyéjén - Zsidók menekülése és mentése a magyar-román határon 1940-1944 között /Minerva Művelődési Egyesület, Kolozsvár/ című kötetét. /Élet és halál mezsgyéjén. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 9./"

"Aranytollat adományozott László Ferenc kolozsvári sportújságírónak a Magyar Újságírók Országos Szövetsége. A magyarországi szakmai szervezet legmagasabb díjának számító Aranytollat eddig csak két erdélyinek ítélték oda: Gáll Ernőnek és Kántor Lajosnak. László Ferenc több mint fél évszázada áll a magyar nyelv, a magyar újságírás szolgálatában. László Ferenc 1943-ban, 13 évesen indult a pályán Bethlenben, az ott magánkiadásban megjelenő Nyári Közlöny című hetilap sportújságírójaként. 18 évesen már a kolozsvári Világosság diáktudósítója, s húszéves korától, 1950-től az Igazság belső munkatársaként a lap sportrovatvezető-szerkesztője volt. 1954-től pedig mindennapos adással a Kolozsvári Rádió magyar adásának sportszerkesztője. 1990 után a Szabadság munkatársaként folytatta tevékenységét nyugdíjazásáig, de a lapban azóta is közli a sporttörténeti eseményekre-érdekességekre visszapillantó összeállításait, cikkeit. 1997-től a Kolozsvári Rádió mellett a Bukaresti Rádió magyar nyelvű adásának is dolgozik, ugyancsak napi jelentkezéssel. Emellett a Révai Lexikon számára elkészítette erdélyi magyar sportolók pályafutását bemutató több mint ötszáz szócikkét, a Ki kicsoda Aradtól Csíkszeredáig, illetve a Romániai magyar ki kicsoda elkészítésében is közreműködött, kéziratban van az önálló erdélyi magyar sportolólexikona és a magyar-német-román sportszótára. A március 10-én 72. életévébe lépett László Ferenc neve így vált fogalommá Kolozsváron és Erdély-szerte. /Tibori Szabó Zoltán: Fél évszázadnál több az anyanyelv szolgálatában. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 15./"

"A Párizsban élő Méray Tibor író, az Irodalmi Újság főszerkesztője által alapított, erdélyi fiatal magyar újságírók három hónapos magyarországi továbbtanulását elősegítő, 2001. márc. 15-én hatodik alkalommal kiosztott díjat, az alapító kijelölte bizottság Demény Péter fiatal kolozsvári újságírónak, a Krónika napilap munkatársának ítélte. A pályázatok elbírálásakor a bizottság (Kántor Lajos, Lászlóffy Csaba és Tibori Szabó Zoltán) megállapította: a Méray-díj kiosztása óta az idén érkezett be a legjobb, legszínvonalasabb termés, és ez a döntést nagyon megnehezítette. /Méray-díj 2001. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 15./"

"Március 15-e alkalmából az anyaország Németh Lajos-díjjal tüntette ki Murádin Jenő kolozsvári művészettörténészt, a Ion Andreescu Képzőművészeti Akadémia előadótanárát. A díjat Rockenbauer Zoltán, a nemzeti kulturális örökség minisztere adta át, aki hangsúlyozta, hogy amikor a magyar művészetről beszélünk, egyre fontosabb, hogy az egész nemzet művészetében gondolkodjunk. Az "egész nemzet művészetében" azonban nem könnyű gondolkodni, hiszen a múlt századi határtologatások következtében az anyaországtól elszakított nemzetrészek művészete egészen sajátos módon, más-más hatások alatt és körülmények között alakult olyanná, amilyen. Erdélyben művészgenerációk sora úgy nőtt fel, hogy a magyarországi művészeti vérkeringésből szinte teljes mértékben kimaradt, az anyaország tudomására viszont édes-kevés jutott az itteni művészek által elért eredményekről. Ha nem lett volna néhány olyan megszállott művészettörténész, amilyen Murádin Jenő is, akkor az anyaország ma a művészet terén nemzetben gondolkodni egyszerűen képtelen lenne, mert nem állnának rendelkezésére azok a forrásértékű munkák, amelyeket éppen ez a gárda tett le a nemzet asztalára. Murádin pedig a megszállottak között is élenjáró. Afféle napszámosa ő az erdélyi magyar művészetnek. Részletekig menően tisztázta a nagybányai festőtelep és -iskola történetét, az ott tanuló és alkotó művészek életútját. Murádin Jenő és a nagymértékben segítségével-munkájával Miskolcon megjelent Nagybánya Könyvek tíz kötete után kevés újat mondhat bárki az erdélyi Barbizonról. - Klein Józsefről, a Ferenczy művészcsaládról, a Barabás Miklós Céhről, Gy. Szabó Béláról, Nagy Istvánról, Maticska Jenőről, Gruzda Jánosról, Nagy Oszkárról, Kovács Zoltánról, Dömötör Gizelláról és Mund Hugóról írott monográfiái mércét állítanak a hazai művészettörténészek és kutatók számára, hangsúlyozta Tibori Szabó Zoltán. / Tibori Szabó Zoltán: Murádin Jenőről, az erdélyi képzőművészet napszámosáról, magyar állami kitüntetése ürügyén. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 17./"

"Az 1989 decemberében történt romániai fordulat után felszabadult indulatok kezelése szükségessé tette a magyar-román értelmiségi párbeszéd mielőbbi megkezdését. Éppen a marosvásárhelyi magyarellenes pogrom idején, 1990 márciusában ültek össze Budapesten román és magyar írók, költők és filozófusok, hogy a közös tennivalókról beszélgessenek. Villámcsapásként érkeztek akkor Erdélyből a magyar fővárosba a marosvásárhelyi véres összecsapás hírei. Azóta többen próbálták a párbeszédet feléleszteni. A kolozsvári Korunk folyóirat Cumpana néven évek óta román nyelvű antológiát jelentet meg, Magropress, illetve Sajtófókusz címmel pedig a magyar, illetve a román sajtó legfontosabb írásait adja közre hetente, fordításban. Újabban a Korunk napi rendszerességgel készíti el Komp-Press név alatt ismert sajtó- és tévészemléjét, amely a közelmúltban mindennapos hírügynökségi tevékenységgé fejlődött. - Az első kezdeményezés volt Szilágyi Júlia irodalomkritikus és Marius Tabacu tévérendező közös irányításával indult Puntea-A Híd nevű kiadvány. - Tavaly áprilisban Kolozsváron a Ziua de Ardeal és a Krónika napilapok döntöttek úgy, hogy havi mellékletet adnak ki Provincia címen. Ebben a magyar szerzők cikkeit románra, a románokét pedig magyarra fordítják. A lap társszerkesztői a kolozsvári Alexandru Cistelecan és a szintén erdélyi származású, de Budapesten élő Molnár Gusztáv politológusok. A Provincia nemrég jelentette be önállósulását. Az önállósult Provincia bemutatása alkalmából felmerült egy regionális párt gondolata. Erről Molnár Gusztáv kijelentette, a szóban forgó párt "90 százalékban az erdélyi románságra alapozna, de nyitott lenne a magyarság felé, és a Romániai Magyar Demokrata Szövetséggel is együttműködne". Egy ilyen transzetnikai regionális párt gondolata nem tetszik a bukaresti központnak. Az RMDSZ ezzel az kapcsolatban még nem fogalmazta meg álláspontját. - A kolozsvári születésű, Budapesten élő Tamás Gáspár Miklós "román barátainak" írt levelet. A levél az Élet és Irodalom 2000. december 15-i számában jelent meg, románul pedig néhány héttel ezelőtt közölte a Bukarestben megjelenő Dilema hetilap. A lap február 16-22-i száma nem csupán a vitaindító levelet, hanem az arra közismert román értelmiségiek által írt válaszokat is közölte. A párbeszédbe eddig Andrei Plesu, Theodor Baconsky, Pavel Campeanu, Zigu Ornea, Mircea Iorgulescu és Andrei Cornea kapcsolódtak be a Dilema révén, Nicolae Manolescu a Romania literara útján, Marin Mincu pedig a Ziua című napilapban közölt írásával. TGM azzal vádolta a román értelmiséget, hogy más módszerekkel ugyan, de egyazon forrásból merít a szélsőségesen nacionalista Corneliu Vadim Tudorral és az annak pártjában tömörülő neofasisztákkal, s némán asszisztál ahhoz, hogy fasiszta vagy fasisztoid szerzők egész sorát adják ma ki Romániában, Antonescu marsallt, a fasiszta diktátort pedig szobrok avatásával, utcanevekkel rehabilitálják. Az említett forrás pedig azon két világháború közötti román írók művei, akik a legionáriusokhoz, a román fasiszta mozgalomhoz közismerten közel álltak. TGM szerint az a román értelmiség, amelyet a magyarság dialóguspartnernek tekint, ezeket a szélsőjobboldali nézeteket valló, vagy abból merítő szerzőket manapság legitimálja. A feltette a kérdést, hogy miért nem létezik ma Romániában egy korszerű baloldali erő. Több válasz érkezett román oldalról. Andrei Plesu szerint TGM nem érti azt, ami ma Romániában folyik. Mások, így Theodor Baconsky TGM szövegét zavarosnak, és provokatívnak minősítik, és visszautasítják azt, hogy a román értelmiséget ilyen súlyos dilemmáiban éppen TGM oktassa ki, Pavel Campeanu pedig egyetért TGM üzenetével, csak az eszközök tekintetében keresne más megközelítési lehetőségeket. Egy másik romániai kisebbségi, a zsidó Zigu Ornea pedig TGM állításait, további érvekkel támasztotta alá. Mircea Iorgulescu szerint a levél nem több, mint a templomban való fütyörészés, csakhogy a templom - sajnos - üres, tehát talán nincs kivel párbeszédet folytatni. Nicolae Manolescu több pontban vitatta TGM érvelését. Leszögezte, hogy lehet jobboldali anélkül, hogy fasiszta lenne. Szerinte nem igaz, hogy a a két világháború közötti román értelmiség nem szállt szembe a hazai fasizmussal. Az sem igaz, hogy az 1989 utáni román értelmiségiek egészére jellemző a tehetetlenség az új nacionalista megnyilvánulásokkal szemben, hiszen itt van a Dilema hetilap, továbbá a marosvásárhelyi Vatra, a Sfera politicii, a 22, a temesvári Orizont, a nagyváradi Familia, s nem utolsósorban a Romania literara. Marin Mincu viszont kijelentette, hogy ennél súlyosabb és megalapozottabb vádakat a román értelmiséggel szemben ez idáig senki sem fogalmazott meg, s főképp erről kellene szólnia a vitának. /Tibori Szabó Zoltán: Tamás Gáspár Miklós fütyörészése az üres templomban, avagy Magyar-román értelmiségi párbeszédkísérletek. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 19./"

"Március 31-én ülésezett Marosvásárhelyen a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) fő fóruma, a Szövetségi Képviselők Tanácsa (SZKT). Arról döntöttek, hogy az RMDSZ 2003-ban sorra kerülő, következő kongresszusáig az SZKT a jelenlegi összetételben folytatja munkáját. Markó Béla politikai helyzetelemzésében a választások után kialakult helyzetre és az ennek nyomán a Romániai Társadalmi Demokrácia Pártjával (RTDP) kötött parlamenti támogatási megállapodás eredményeire, illetve a szövetség előtt álló feladatokra összpontosított. Az RMDSZ elnöke elemezte az RTDP-vel kötött megállapodás pozitív és negatív eredményeit. Előbbiek közé sorolta a helyi közigazgatási törvény elfogadását, Nastase miniszterelnök márc. 15-i üzenetét a romániai magyarsághoz. Eredménynek számít, hogy különböző minisztériumokban és központi intézményekben a vezető tisztségeket betöltő magyarokat sikerült posztjaikon megtartani. Negatívumok: össze nem hangolt törvényjavaslatok, a magyar szakemberek megyei és helyi szinten történő eltávolítása különböző állami hivatalok éléről, illetve a kormánypárt erősödő nacionalista retorika, amely az utóbbi napokban a szenátus művelődési és oktatási szakbizottságainak döntésében is megmutatkozott. Várhatóan két-három héten belül megoldást keresnek a Babes-Bolyai Tudományegyetem szerkezeti átalakításának, az önálló magyar tanszékek és karok létrehozásának tekintetében, s lépéseket tesznek a marosvásárhelyi Petru Maior Egyetemen, az orvosi és gyógyszerészeti egyetemen, továbbá a kolozsvári agronómián és a zeneakadémián a magyar oktatási formák bevezetésére, illetve megerősítésére. - A szövetségi elnök üdvözölte a magyarországi státustörvény tervezetének megszületését, azt a romániai magyarság számára fontos, javára szóló jogszabálynak nevezte. Katona Ádám székelyudvarhelyi képviselő az elnöki helyzetelemzésről vitát javasolt, ezt azonban elvetették. - Az SZKT rátért az SZKT megújításáról szóló vitára. Toró T. Tibor "az RMDSZ kapuinak kitárását" javasolta. Verestóy Attila rámutatott: vagy megújítják az SZKT-t, s akkor minden egyes helyet választással töltenek be, vagy pedig a platformoknak, az ifjúságnak, a nőknek stb. korporatív alapon biztosítanak helyeket. Kónya-Hamar Sándor az 1996 márciusában elfogadott határozatot idézte, amelynek értelmében az SZKT-t a romániai magyarság kataszteri nyilvántartásának alapján kell általános választással megújítani. Markó Béla szerint nem szabad olyan célokat magunk elé tűzzünk, amelyekről eleve tudjuk, hogy megvalósíthatatlanok.- Két elképzelés alakult ki. Az egyik az ügyvezető elnökség által elkészített közvetlen választásról szóló szabályzat szerint az SZKT teljes megújítását vetítette elő, a másik pedig azt, hogy a 2003-ban sorra kerülő, következő RMDSZ-kongresszusig maradjon meg a jelenlegi képviselet, s ennek következtében az SZKT is maradjon változatlan. A szavazáson a második javaslat győzött, s ezután a tanácskozást azonnal berekesztették. - Délelőtt az SZKT és Szövetségi Egyeztető Tanács (SZET) együttes ülést tartott, amelyen tudomásul vette Dézsi Zoltán SZKT-elnök lemondását, meghallgatta Markó Béla szövetségi elnök politikai helyzetelemzését, megerősítette önkormányzati ügyvezető elnöki tisztségében Kerekes Gábort, és zárt ülésen megvitatta és elfogadta a szövetség költségvetését. Dézsi Zoltán azért mondott le, mert a kormány Hargita megyei alprefektusnak nevezte ki őt. Markó Béla leszögezte: mindazok a politikai, gazdasági és társadalmi okok, amelyek az RMDSZ-t az RTDP-vel kötött megállapodásra kényszerítették, ma is léteznek. Markó kijelentette: a kormányfő részvételével tartott múlt heti RMDSZ-RTDP-egyeztetésen ígéretet kaptak arra, hogy az egyetemi akkreditációs törvénnyel kapcsolatos hátrányos javaslatokat nem fogják továbbvinni. Elmondta: közölték Adrian Nastaséval, hogy azzal a nacionalista irányzattal, amelyet az Adrian Paunescu-George Pruteanu páros képvisel, az RMDSZ nem tud közösséget vállalni, s annak további erősödése a két párt közötti együttműködést kockáztatja. Markó bírálta a Reform Tömörülést, amelynek egyik legutóbbi tanácskozásán elhangzott, hogy "a jelenlegi vezetők a romániai magyarság áruló bandáját alkotják", hogy "politikai gyilkosságról" és "politikai prostitúcióról" kell az RMDSZ kapcsán beszélni. Az SZKT délutáni ülésén Tőkés László tiszteletbeli elnök javasolta, hogy az SZKT vitassa meg a zilahi Wesselényi-kollégiumban kialakult helyzetet. A javaslatot Deák László Szilágy megyei ügyvezető elnök nem támogatta. Tőkés püspök javaslatát az SZKT 23 igen és 30 nem szavazattal, 21 tartózkodás mellett elutasította. Az SZKT elfogadta Vekov Károlynak a Nemzetépítő Platform magalakulásáról szóló tervezetét. Az SZKT-ülést követően Tőkés László püspök sajtóértekezleten ismertette a zilahi Wesselényi-kollégium ügyét, és leszögezte: az iskolaigazgatónak vissza kell vonulnia. Tőkés László elmondta: az SZKT elutasító magatartása nem lepte meg, hiszen ez a testület rég nem döntéshozó, hanem "közjegyzői feladatokat ellátó szerv". Ez a gárda a "nemzeti érdekeink elárulója lett". /T. Sz. Z. [Tibori Szabó Zoltán]: 2003-ig jelenlegi formájában működik az RMDSZ. Az SZKT nem élt a választások útján történő megújulás lehetőségével. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 2./"

"A budapesti magyar-román külügyi tárgyaláson elsősorban a kétoldalú kapcsolatokat tekintik át, a regionális biztonsági politika és együttműködés kérdéseit és a két ország európai és euroatlanti integrációját meghatározó módon érintő elemeket, jelezte Mircea Geoana külügyminiszter a vele készült interjúban. A román-magyar kapcsolatok a két kormány teljes nyitottságát tükrözik a párbeszédre. Magyarország Románia legfontosabb kereskedelmi partnere a CEFTA-tagországok közül, a kétoldalú kereskedelem volumene tavaly csaknem egymilliárd dollárra emelkedett. Arra a kérdésre, hogy Románia beleegyezik-e a csíkszeredai és a konstancai magyar főkonzulátusok megnyitásába, Geoana kitérően válaszolt: a román küldöttség kész a magyar féllel ezt is megvitatni. A tárgyalások eredményeinek értékelését korainak tartja. A romániai magyarság közösségi és egyházi vagyonának a visszaszolgáltatásával kapcsolatban a román külügyminiszter a kérdés összetettségére hivatkozott, hozzátéve: ezt az ingatlanok visszajuttatásának átfogó folyamata keretében lehet rendezni. A romániai állami magyar egyetem létrehozásáról kérdezte Geoanát Tibori Szabó Zoltán. Geoana szerint a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetemen a multikulturális fejlesztést tervezik, ezt az EBESZ kisebbségügyi főbiztosa is támogatásáról biztosította. Az új magánegyetem működési engedélyét az Országos Akkreditációs Tanács bocsátja ki. - Az RMDSZ és a Romániai Társadalmi Demokrácia Pártja viszonya építő jellegűnek minősíthető. - Mircea Geoana /sz.1958/ 1990 óta diplomata, az európai ügyek igazgatója a külügyminisztériumban. 1992-ben elvégezte a párizsi közigazgatási akadémiát, 1996-tól Románia washingtoni nagykövete. 1999-ben elvégezte a Világbank és a Nemzetközi Valutaalap Harvard egyetemi vezetői továbbképző programját. 2000. decemberétől Románia külügyminisztere, ebbeli minőségében ez év januárjától az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet soros elnöke. /Tibori Szabó Zoltán: Mindkét fél gyakorlatias és átlátható megoldásokra törekszik. Interjú Mircea Geoana külügyminiszterrel. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 4./"

"Tibori Szabó Zoltán, a Szabadság munkatársa /egyben a Népszabadság kolozsvári tudósítója/ emlékeztetett, „az 1998-as magyarországi választási kampány idején az Orbán–Torgyán-koalíció pártjai még a kettős állampolgárság biztosítását lebegtették”, később az anyaország határain kívül élő magyarok magyarországi jogállásának rendezését, majd az ún. státusra szelídítették, végül a törvényjavaslat már csak "a szomszédos államokban élő magyarokról" szólt. Tibori reméli, hogy a határon túli magyarság világosan látja: a számára beígért előnyökből „mindinkább hátrányok kerekednek” /!/. A Népszabadság tudósítója szerint hátrány a három hónap, bezzeg a Magyar Szocialista Párt (MSZP) javasolta, hogy a munkavállalási időszakot a készülő törvényben évi öt-hat hónapra növeljék. Tibori az Orbán–Torgyán-kormány képmutatás-politikájáról írt és sorolta ellenvetéseit a törvénytervezettel kapcsolatban. Tibori a Frankfurter Allgemeine Zeitung kommentárjára hivatkozott: "Orbán Viktor miniszterelnököt nem pusztán az a nemes szándék indította a tervezet benyújtására, hogy segítse a magyar népcsoportok összetartozását, és gátolja a diszkriminálásukat, hanem sokkal inkább politikai propagandáról van szó, már a következő választásokra való készülődés jegyében". Újabb hivatkozás: a brit The Economist írta: "Orbán Viktor miniszterelnök abban bízik, hogy sok ezer hálás (határon túli) magyar kérvényez majd ilyen különleges jogokra felhatalmazó igazolványokat még a következő választások előtt". Tibori szerint a magyar állampolgárok egyre idegesebbek, amikor a határon túli magyarokról és a többletjogokról hallanak. Meg is fogalmazták: a magyar állampolgároknak is biztosítani kellene az évi négyszeri, 90 százalékos utazási kedvezményt, illetve a gyermekenkénti 20 ezer forintos iskolakezdési támogatást. – A törvény mintegy 8 milliárd forintba fog kerülni. „Az ellenzék szerint akár 20–30 milliárd is rámehet.” Tibori szerint a magyar adófizető panaszkodott: nem volt hárommilliárd a tiszai gátak megépítésére, s közben ötmilliárd elúszott országimázsra, most pedig újabb nyolc és felet dobnak ki az ablakon státusra... Etnokorrupció, etnobiznisz - nem írta, hogy ezek a kifejezések Tabajdi Csaba ellenvetései között szerepeltek. - Tibori felvetette az arányt: a budapesti Határon Túli Magyarok Hivatalának működtetése évente ugyanannyiba kerül (422 millió forintba), mint amennyi a határon túli magyarok gazdasági megerősítésére szolgál (450 millió forint). /Tibori Szabó Zoltán: Státus - egyik magyarországi választási kampánytól a másikig. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 24./"

"A Magyarországgal szomszédos államokban élő magyarokról szóló törvénytervezettel kapcsolatban egyaránt vár magyarázatot az Európai Unió, illetve a környező országok kormányai. A törvénytervezet és az uniós szabályok összeegyeztethetőségével kapcsolatban felmerülő EU-kételyekre a magyar illetékesek azt válaszolják: a tervezet minden rendelkezése összhangban áll a Magyarország által vállalt nemzetközi kötelezettségekkel; a magyar igazolvány kibocsátása nem sérti a schengeni elveket; az EU több tagállama is alkalmaz pozitív diszkriminációt, mind az állampolgárságot, mind a vízumpolitikát illetően; a környező országokban is születtek hasonló törvények. Spanyolország például a latin-amerikai országok állampolgáraival alkalmaz pozitív diszkriminációt: 90 napnál rövidebb tartózkodásra nem szükséges számukra schengeni vízum, a beutazáshoz nemzeti vagy kedvezményes vízumot kapnak. Ugyanakkor pozitív elbírálásban részesülnek a tartózkodási és munkavállalási engedmények, illetve az állampolgárság megszerzésében is. Portugália Brazíliával és volt gyarmataival tart fenn különleges kapcsolatokat. A portugál és a brazil állam vízummentességi megállapodást kötött, ezenkívül Portugália "visszafogad" minden olyan brazil állampolgárt, aki a schengeni térségben túllépi a megengedett három hónapos tartózkodási időszakot. Írországban alanyi jogon illeti meg az ír útlevél azt a személyt, aki be tudja bizonyítani, hogy legalább egyik nagyszülője ír származású. Németországban szintén pozitív diszkriminációban részesülnek az állampolgárság megszerzésében az áttelepülő németek, akik kezdetben ún. "német jogállásúaknak" minősülnek. Ausztria kizárólag a Romániában élő német nemzetiségűek számára állít ki 1 éves érvényességű nemzeti vízumot. Az Albániában élő görög kisebbséghez tartozó személyek pedig 6 hónapos, csak Görögországba szóló vízumot kapnak, ennek birtokában pedig olyan személyi igazolványt kérhetnek, ami feljogosítja őket a görög területen való munkavállalásra, más EU-tagállamok meglátogatására. 1998-ban a román parlament is elfogadott egy, a határon túli román közösségek támogatására vonatkozó jogszabályt. Ennek értelmében a határon túli román közösségek által szervezett oktatási, művelődési, ifjúsági rendezvények támogatására, különleges orvosi beavatkozások finanszírozására stb. külön pénzalapot hoztak létre, amellyel a miniszterelnök rendelkezik. A támogatások odaítélése a Románia és Moldova Köztársaság között létrejött minisztériumközi bizottság dolga, amelynek összetételét a mindenkori román kormányfő hagyja jóvá. A bizottság tagjai: az oktatási, a külügyi, a művelődési és a pénzügyi tárcák, valamint a kormányfőtitkárság, illetve a vallásügyi államtitkárság képviselői. Létrejött ugyanakkor az oktatási minisztériumnak alárendelt Eudoxiu Hurmuzachi Központ, amelynek feladata a törvényben megjelölt támogatási akciók véghezvitele. Szintén e központ hatáskörébe tartozik a határon túli román fiatalok felvételi felkészítése a román oktatási rendszer valamennyi fokozatára. A felvételt nyert fiatalok erre az időre román állami ösztöndíjban, ingyenes bentlakásban, illetve más juttatásokban részesülhetnek. /Székely Kriszta: Magyarázatot várnak Magyarországtól. Nyugat- és kelet-európai "státus-példák". = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 25./ (Helyben) - A Magyarországon készülő státustörvény diszkriminatív lehet abban az értelemben, hogy a magyar nemzetiségűeknek biztosított kedvezmények hátrányos megkülönböztetést jelenthetnek a többiekkel szemben - jelentette ki a hét elején Adrian Nastase miniszterelnök újságíróknak nyilatkozva. Nastase szerint további problémát jelent az, hogy a tervezett törvény szerint elegendő, ha a román állampolgárok saját maguk kijelentik: ők magyar nemzetiségűek. "Előfordulhat, hogy arra ébredünk: Erdélyben hét millió magyar él - fogalmazott, hozzátéve azt, hogy nem tudni, miként fogják felkutatni a magyarokat."Ha ezt a szabályt az Európai Unió törvényesíteni fogja, akkor bennünket is érdekelni fog a határokon túl élő románok esetére"- szögezte le. - A hét elején Budapesten tartózkodó szlovák kormányfő, Mikulás Dzurinda aggályainak adott hangot a készülő státustörvénnyel kapcsolatosan. Felvetette, hogy a szomszédos államokban élő magyarokról szóló törvényjavaslat egyes passzusainak gyakorlati megvalósítása esetleg megronthatja a légkört a szomszédos országokban, illetve Magyarország és szomszédai között. Orbán Viktor miniszterelnök kijelentette: a magyar kormány készen áll az egyeztetésre az érintett országokkal. A Die Presse című bécsi lap ápr. 24-én ismertette a státustörvény lényegi elemeit, majd megállapította, hogy mindez az EU-hoz és Schengenhez való csatlakozás nyomán problémákat okozna. - A Romániai Magyar Szó idézte a Szabadságból Tibori cikkének néhány részletét. /Nincs béke a státustörvény körül. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 25./ Idézett cikk - Tibori Szabó Zoltán: Státus - egyik magyarországi választási kampánytól a másikig. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 24./"

"Jakab Gábor elutasította Tibori Szabó Zoltán cikkének /Szabadság, ápr. 24: Státus - egyik magyarországi választási kampánytól a másikig/ mondanivalóját, mert ő nem kételkedik a magyar kormány szándékának az őszinteségében. Valaminek már történnie kell, hogy legalább reménykedhessenek, hogy reményüket el ne veszítsék. A törvény(tervezet) a 80 éve szétesett nemzettest "rekonstrukciója" irányában tett jelentős előrelépés. A kettős állampolgárság eredeti (1998. évi), ígéretéből mára csak "ennyi" maradt, ez a kedvezőtlen történelmi körülményeknek és a "kívülről-belülről egyaránt keresztbetevő politikai folyamatoknak" köszönhető. /Jakab Gábor: Valóban szemfényvesztés? = Szabadság (Kolozsvár), máj. 3./"

"A Romániai Magyar Szóban Debreczeni Éva gúnyolódott: "elvárnák a külhoni magyaroktól, hogy örömujjongással fogadják a státustörvényt mint a viccbeli optimista gyerek, aki pónilovat kért karácsonyra, de csak egy lócitromot kapott, s mégis örült neki, mondva: - Milyen szép kis paci, kár hogy olyan gyorsan elfutott!" /Debreczeni Éva: Mi is kéne még...? = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 3./ Hasonló hangon írt Tibori Szabó Zoltán: Státus - egyik magyarországi választási kampánytól a másikig /Szabadság (Kolozsvár), ápr. 24./ címen."

"Asztalos Lajos elutasította Tibori Szabó Zoltánnak a státusztörvényt semmibe vevő, a magyar kormány kedvező döntését hevesen bíráló cikkét /Státus - egyik magyarországi választási kampánytól a másikig, ápr. 24./, anélkül, hogy megnevezte volna Tiborit. Elkészült a státusztörvény tervezete. Amikor a Fidesz - még ellenzéki pártként - felvetette, az akkor kormányon levő MSZP és SZDSZ hallani sem akart erről. Most pedig az MSZP, föladva eddigi álláspontját, nem egy esetben többet is javasolt a tervezetnél. Alig készült el a tervezet, akár a magyar magánegyetemnek nyújtandó első kétmilliárd forint megajánlása után, "huhogni kezdtek a halálmadarak": mindez csak a magyarországi választási kampány céljait szolgálja, a magyar adófizetőknek elegük van az erdélyi magyarokból, szemfényvesztés, etnokorrupció, etnobiznisz, és így tovább. Asztalos sorra megcáfolta az ellenzők érveit. A halálmadarak "nem veszik észre, hogy épp a határ két oldalán élők összetartozás-érzését akarják ismét fölébreszteni, erősíteni." Az ellenzők Martonyi János külügyminiszterre hivatkoznak, holott ő nyíltan a nemzeti összetartozás törvényének nevezte a tervezetet. Tabajdi Csaba /MSZP/ bírálatként megemlítette, hogy az előterjesztők "nem egyeztettek eleget az Európai Unióval, illetőleg a szomszédos országokkal". Ugyanakkor Martonyi János külügyminiszter szerint "változóban van a nemzetközi jog. Nemzetközi téren egyre inkább előtérbe kerülnek az emberi és a kisebbségi jogok. A törvényjavaslat minden szempontból összhangban van a nemzetközi jog előírásaival, valamint a szomszédos országokkal kötött kétoldalú szerződésekkel". Ezenkívül Németh Zsolt közölte, hogy a törvénytervezet tartalmáról "több ízben is tájékoztatták az Európai Unió és az Észak-Atlanti Szövetség tagországainak budapesti nagyköveteit, és a megbeszélések során soha nem hangzott el kifogás, sem pedig aggodalom". Az EU több tagállama is alkalmaz előnyös megkülönböztetést mind az állampolgárságot, mind a vízumpolitikát illetően. Asztalos hozott példákat. Spanyolország előnyös megkülönböztetésben részesíti a latin-amerikai országok polgárait. Portugália Brazíliával és volt gyarmataival tart fönn különleges kapcsolatokat. Brazíliával vízummentességi megállapodást kötött. Írországban alanyi jogon ír útlevél jár annak, aki bebizonyítja, hogy legalább egyik nagyszüleje ír. Ausztria a romániai német nemzetiségűek számára egy évig érvényes nemzeti vízumot ad. Az albániai görögök hat hónapig érvényes görögországi vízumot kapnak. Románia az elmúlt években román állampolgárságot adott a Moldovai Köztársaság polgárainak, akik ezt kérték. /Asztalos Lajos: Státustörvény és huhogás. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 5., folyt.: máj. 7./"

"Tibori Szabó Zoltán, a Népszabadság kolozsvári tudósítója cikkében a magyarság fogyásának tényéből indult ki, idézve olyan számításokat, hogy az anyaországi magyarok száma 2025-re hétmillióra csökken. Közben "egymás után hagyják el Erdélyt olyanok, akikről ezt még csak nem is feltételeztem volna" - állapította meg. Egy részük Magyarországra ment, a fiatalok legtöbbje pedig nyugatabbra próbál szerencsét. Tibori a cikket Csurka István "és a hozzá hasonló nemzetféltők" ellen írta. Csurka István az Országgyűlésben felvetette: a magyarországi népességfogyás következményeinek elhárítása végett "a szórványban élő, elsősorban erdélyi magyarság beolvadás előtt álló rétegeinek magyarországi befogadására, letelepítésére van szükség". Csurka legalább kimondja azt, amit mindenki gondol. Szerinte ugyanis a Magyar Tudományos Akadémia és a magyarországi Központi Statisztikai Hivatal szakértői is ezt ajánlották a magyar kormánynak. Mellesleg Tibori igyekszik, hogy megfeleljen az elvárásoknak, Csoórin is ütött egyet, nevét nem írta le, csal annyit vetett oda, hogy "filosz hírében álló", aki egy "erdélyi lapban vágta a pofánkba: minden hitványul, minden romlik, az erdélyi kopó is elkurvult, már az sem a régi." Csurka pontrendszert akar bevezetni, "amely a magyar nemzethez tartozást és a gyermekekkel együtt való betelepedést jutalmazná", s ezt a programot össze kellene kapcsolni "a gyermeket vállaló, gazdálkodáshoz értő fiatal párok földhöz juttatásával". Tibori hevesen ellenezte ezt az ötletet. Szerinte fel kellene hagyni ezekkel a "nagyhatalmi allűrökkel". Az embernek joga van ott élni, ahol akar. - Nekünk itt van jövőnk, vallotta az újságíró. /Tibori Szabó Zoltán: Pontozhatatlanok. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 7./"

"Markó Béla, az RMDSZ elnöke szerint a román kormány leginkább a státustörvény romániai alkalmazását kifogásolja. Bukarest felnagyította a törvény jelentőségét, s ez kárt okozhat a két ország kapcsolatában. Az RMDSZ elnöke a státustörvénnyel párhuzamosan olyan intézkedéseket sürgetett, amelyek gazdasági eszközökkel támogassák az erdélyi magyarság szülőföldön maradását. Ennek elmaradása szerinte visszafordíthatatlanul legyengítheti az erdélyi magyar közösséget. Markó Béla határozottan elutasította az erdélyi magyarság programszerű áttelepítésére vonatkozó elképzeléseket. Markó leszögezte: a román kifogás többféle: diszkriminációt említenek, s a törvénynek területen kívüli jelleget tulajdonítanak. Az RMDSZ elnöke elmondta, hogy jún. 13-án a román parlament külügyi bizottságainak ülésén folytattak párbeszédet a státustörvény kérdéséről is Mircea Geoana külügyminiszterrel, aki a kifogásokat ismét felhozta. Markó hangsúlyozta, hogy fölnagyították ennek a törvénytervezetnek a jelentőségét. Markó figyelmeztette a román külügyminisztert, hogy fontolják meg, nincs szükség a státustörvényről folyó, eltúlzott vitára. Az interjú készítője, Tibori Szabó Zoltán emlékeztetett: Tőkés László püspök bejelentette, hogy "stratégiai igénnyel kíván tárgyalni" Orbán Viktor kormányfővel a határon túli munkaerő magyarországi foglalkoztatásáról. Ugyanakkor leszögezte, hogy az RMDSZ nem monopolizálhatja a jogszabály hazai kivitelezését, mert az egyházak időállóbbak és legitimitásuk nagyobb. Markó válaszában kitért arra, hogy a munkaerő kérdéséről tárgyalni kell, a párbeszéd hasznos lehet. Az elmúlt napokban a Magyar Szocialista Párt küldöttségével beszéltek a munkaerő kérdéséről. "Ki kell dolgozni egy stratégiát, amely a gazdasági mozgások segítségével, munkahely-teremtéssel és más fajta támogatásokkal az erdélyi magyarságot a szülőföldjén megtartsa." Másfelől szomorúan szemlélte, hogy Tőkés László, az RMDSZ tiszteletbeli elnöke ilyen nehéz helyzetben kicsinyes RMDSZ-kritikával próbálkozott. - A törvény alapvetően arra alkalmas, hogy segítse az erdélyi magyarságot, és hozzájáruljon a szülőföldön maradáshoz. - A törvény által nyújtott kedvezményekre nemigen lehet majd román ellenintézkedéseket hozni, hiszen ez a jogszabály Magyarországon nyújt bizonyos kedvezményeket az ott tartózkodóknak. Az alkalmazást azonban meg lehet nehezíteni. Tibori Szabó Zoltán Csurka Istvánra hivatkozott, aki szerint a szórványban élő erdélyi magyarokat át kellene telepíteni Magyarországra. Markó ezt elutasította: Nekünk a szórványban is meg kell tartanunk a magyarságot, mert ez védelmet jelent a tömbmagyarság számára. /Tibori Szabó Zoltán: A magyarság szülőföldön tartását gazdasági stratégiával lehet elérni. Interjú Markó Bélával, az RMDSZ elnökével. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 16./"

"Markó Béla, az RMDSZ szövetségi elnöke cáfolta, hogy a szövetség kivonulna a státustörvény-vitából, hiszen a státustörvény a határon túli magyarságot közvetlenül érinti. Markó leszögezte: az RMDSZ nem tudja helyettesíteni a két kormány között szükséges konzultációt. Ugyanakkor a szövetség valóban azt szeretné elérni, hogy a két kormány üljön tárgyalóasztalhoz, mert ha elszabadulnak az indulatok, nagyon nehéz lesz a szellemet a palackba visszagyömöszölni. Markó elmondta: a státustörvény alkalmazásának előkészítéséről a következő napokban az érintettek részvételével Budapesten megbeszélésre kerül sor. Az ET Parlamenti Közgyűléséhez benyújtott román határozattervezetről szólva, az RMDSZ elnöke kifejtette: elvileg egy pozitív európai vélemény segíthetne a törvény alkalmazásában, csakhogy ebben nem lehet bízni. /T. Sz. Z. [Tibori Szabó Zoltán]: Markó: Nehéz lesz visszagyömöszölni a szellemet a palackba. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 28./"

" Tibori Szabó Zoltán, a Népszabadság kolozsvári tudósítója ismét írt a státustörvény ellen /ezzel csatlakozott a román támadó cikkek íróihoz/. Szerinte a magyar diplomácia ez alkalommal is gyengébbnek bizonyul a románnál, "hatástalan tűzoltás folyik magyar részről Strasbourgban", a magyar kormány politikáját és a magyar diplomácia teljesítményét a magyarországi ellenzék bírálja, az újságíró szerint: erre több mint valószínű, rászolgáltak. Tibori Szabó Zoltán átvette a román sajtó és az SZDSZ támadó szövegét: a szomszédos országokkal meg sem próbáltak egyeztetni. "Egyféle nagymagyar gőg lengte át ezt a minket segíteni hivatott törvény kidolgozását" - állította. Holott ő figyelmeztetett, előző durva kirohanását /Státus - egyik magyarországi választási kampánytól a másikig, Szabadság, ápr. 24./ "féltésből született"-nek minősítette. /Tibori Szabó Zoltán: Státusmentés. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 29./"