Őrtüzek összefogással – Körbevilágítják Székelyföldet
Teljes mellszélességgel támogatja az RMDSZ (legalábbis annak háromszéki szervezete) a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) őrtüzes kezdeményezését – jelentette be Izsák Balázs, aki tegnap délelőtt egyeztetett a kérdésről Tamás Sándorral és Antal Árpáddal. „Ugyanolyan széles körű együttműködés körvonalazódik, mint 2013-ban a székelyek nagy menetelésekor” – nyilatkozta sepsiszentgyörgyi sajtótájékoztatóján. Idén október 24-ére tervezik Székelyföld határainak őrtüzekkel, fényekkel való megjelölését, és a gyakorlati szervezést Háromszéken kezdték el, az SZNT vezetősége tegnap az itteni székely tanácsok képviselőivel egyeztetett. Ötvenhat, közülük tizenhét háromszéki „határ menti” településnek nyílik lehetősége, hogy kijelöljön egy-egy olyan pontot, ahol tüzet gyújtanak majd, és ahol közösségi élményként élheti meg minden résztvevő az eseményt. Az SZNT nem kíván beleszólni a helyi szervezésbe, mindenhol annyi tüzet raknak, fényt gyújtanak, amennyit jónak találnak, és a helyi közösségekre bízzák az e köré kialakított programot is.
Nem lehet egységes forgatókönyvet kialakítani, hisz nagyon változatos a terep, az ott élők tudják a legjobban, hol, mi valósítható meg – mondta el Izsák Balázs. Azt azonban javaslatként megfogalmazták, hogy ahol az erdő miatt lehetetlen a tűzgyújtás, ott autók, motorok fényszóróit tükrözzék az égre, a lényeg az lenne, hogy légi felvételről jól láthatóan körvonalazódjék Székelyföld. Szándékaik szerint műholdas szolgáltatóval is szerződést kötnének, amely majd rögzíti az eseményt, és ezt továbbítják a hazai és nemzetközi sajtónak, de bíznak benne, lesz lehetőség helikopteres, repülős légi felvételek készítésére is.
Izsák Balázs bízik benne, sikerül olyan méretű akciót szervezniük, amely eléri a román és a nemzetközi sajtó ingerküszöbét. Ezért tartják nagyon fontosnak, hogy az RMDSZ is csatlakozik kezdeményezésükhöz, számítanak a civil szervezetek, egyházak támogatására, mert már 2013-ban is bebizonyosodott, hogy az összefogás nagy mozgósító erő. Mint mondotta, a háromszéki RMDSZ-vezetőkkel megegyeztek, hogy az SZNT is csatlakozik majd minden általuk kezdeményezett megmozduláshoz, amelyek az autonómia vagy az ésszerű közigazgatási felosztás ügyét szolgálják. Abban is megállapodtak, hogy az RMDSZ kiveszi a részét a technikai előkészületekben is, egyeztetnek, kölcsönösen segítik egymást a siker érdekében.
Az SZNT elnöke kiemelte, nemcsak a „határ menti” települések megmozdulása fontos, csatlakoznia kellene minél több székelyföldi, erdélyi falu, város lakóinak, számítanak a testvértelepülések részvételére. Az önszerveződés próbája is lesz ez a megmozdulás, fontos, hogy minél többen bekapcsolódjanak a szervezésbe, minél nagyobb tömeg mozduljon meg október 24-én, és akkor biztosított lesz nemcsak a siker, de a feledhetetlen közösségi élmény is – fejtette ki Ferencz Csaba, az SZNT tájékoztatási alelnöke.
Nem indítanak eljárást Izsák ellen
Nem indítanak bűnvádi eljárást Izsák Balázs SZNT-elnök ellen – erről az elmúlt napokban kapta meg az értesítést az ügyészségtől. Tegnapi sajtótájékoztatóján elmondta, a kézbesített 12 oldalas indoklásból az derül ki, hogy alkalmazták az in dubio pro reo elvet, ami azt jelenti, hogy ha a bűnösség nem bizonyítható egyértelműen, a vádlott javára kell dönteni, vagy ejteni kell a vádat. Esetében több mint tíz tanút hallgattak ki, de sem a közösség elleni uszítás, sem a közrend elleni felbujtás nem nyert igazolást. Izsák sérelmezi, hogy ugyanezt az elvet nem minden esetben alkalmazza az igazságszolgáltatás, példaként Ráduly Róbert és Mezei János ügyeit említette.
Amint arról hírt adtunk (a Háromszék 2015. március 12-i számában), sorra kihallgatták a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom azon kézdivásárhelyi tagjait, akik egy évvel korábban részt vettek Marosvásárhelyen a székely szabadság napján szervezett rendezvényen. A hivatalos jegyzőkönyvben az állt: „2014. március 10-én Izsák Balázs a hatóságok által nem engedélyezett tüntetést szervezett Marosvásárhelyen, ahol olyan jelmondatok is elhangzottak, melyek a román állam, annak állampolgárai és az alkotmány elleni támadásnak minősíthetők.
Habár a megemlékezést a hatóságok csak egy bizonyos helyen, a Székely vértanúk emlékművénél engedélyezték, Izsák Balázs arra buzdította a jelen levő mintegy négyezer személyt, hogy vonuljanak végig Marosvásárhely utcáin. A felvonuló tömeg szidalmazta és szóbeli támadást intézett Románia alkotmányos rendje ellen, illetve erőszakos cselekedeteket hajtott végre a karhatalmi erők ellen. Az egész megmozdulás ideje alatt Izsák Balázs nyilvánosan is kiállt Székelyföld területi autonómiája mellett.”
Farkas Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

A „visszavágó birodalom” nem töri meg Ráduly Róbertet
A szerinte „a román társadalom szintjére süllyedt” kérdésekre kifakadt Ráduly Róbert Kálmán, Csíkszereda volt polgármestere pénteken Tusványoson. Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke is elutasított egy RMDSZ ellen irányuló, „politikai szlogennek tűnő” feltételezést.
A prefektusok az autonómia ellen címmel a Kós Károly-sátorban szervezett beszélgetésen a Tusványosra meghívott, de a jelenlétet visszautasító kormánymegbízottak hiányában „egyoldalú véleménynyilvánításnak” lehettek tanúi a résztvevők. Véleményütköztetésből azonban nem volt hiány.
Államhatalom mint „birodalom”
Benedek Erika, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) háromszéki elnöke bevezetőjében emlékeztetett: a „birodalom”, a román államhatalom minden eddigi, autonómiára irányuló törekvést megtámadott, elutasított, sőt olyan kijelentések is megfogalmazódtak, miszerint Székelyföld nem is létezik. „Az asztalnál ülők részesei voltak a folyamatnak. Hogyan látták ezeket?” – tette fel a kérdést.
Gyengén muzsikáló önkormányzatok
Két típusú prefektus volt az elmúlt huszonöt évben Hargita megye élén – kezdte a felszólalások sorát Ráduly Róbert Kálmán. „Az egyik, aki meggyőződésből járt úgy el, ahogy. A másik, aki parancsra, központi felszólításra cselekedett. Erre jó példa a mostani prefektusunk, aki annak a lenyomata, amit mi szeretnénk a közösségen belül. Ismeri a nyelvünket, próbál megérteni minket, de közbe leszólnak neki Bukarestből, a belügyminisztériumból, hogy most cirkuszra van szükség, úgyhogy lépnie kell” – részletezte Csíkszereda lemondott polgármestere. Gabriel Opreára utalva arra is kitért, hogy szerinte „a tábornoki múltjára nagyon büszke belügyminiszter az egyik korifeusa a Székelyföld-ellenességnek”.
„Éppen ezért érint engem rosszul, hogy a székelyföldi önkormányzatok nagyon gyengén muzsikáltak az autonómia kérdésében az elmúlt időszakban. Számomra elfogadhatatlan, hogy alig vagyunk néhányan, akik a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) által elképzelt önkormányzati határozatsorozat mögé álltunk. Nem tudom megmagyarázni azoknak a magatartását – a gyávaságon túl –, akik nem léptek ebben a témában” – tért rá az autonómia kérdésére.
„Nincs félnivalóm”
„Amikor otthon ültem »feleségi őrizetben« közel két hónapig, megjelent a komám, Borboly Csaba, és azt kérdezte, mit tehet értem. Azt mondtam, egy dolgot: amíg itthon ülök, az összes csíki önkormányzat fogadja el az autonómia-statútumot. Ez lenne a legnagyobb támogatás, ami engem illet. Senki nem fogadta el azóta. Jól mutatja ez a jelen helyzetben a riadalmat. Nekem nincs félnivalóm. Riadalmat az kell érezzen, akiben benne van a viselt dolgaiért a félelem. Mezei Jánoson és rajtam akarnak ütni. Rajtam hiába akarnak, nem tudnak. De az embereket is meg akarják félemlíteni, és ez látszólag sikerült” – mondta.
Noha Ráduly sajnálta, hogy Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács elnöke – objektív okok miatt – nem jelent meg a beszélgetésen, elismerte, hogy „az SZNT sokáig egy nagyon fontos felépítménynek ígérkezett, ezért a kezdetektől pártpolitikai elkötelezettségtől függetlenül elkötelezett híve és katonája” volt az intézményrendszerének.
Nehezen megbocsájtható hiba
„Izsák Balázsnak történelmi küldetése elmondani – a politikai törésvonalakon felül –, hogy autonómiakérdésekben hány óra. De Izsák Balázs elkövetett egy nehezen megbocsátható hibát: az egyik erdélyi magyar mozgalom jelöltje mellé állt nyilvánosan. Abban, hogy néhány RMDSZ többségű önkormányzat nem sorakozik az autonómia-statútuma mögé, lehet súlya annak is, hogy az SZNT elnöke eltévesztette akkor a pályát. Remélem ezen túltesszük magunkat” – jelentette ki.
Borboly Csabától Washingtonig
„Vannak még olyan intézmények, amelyek a két világháború közötti kultúrzónának a szellemiségét úgy próbálják a gyakorlatba ültetni, hogy közben a székelyföldi megyéket magyar ajkú emberek vezetik. Hogy lesz-e autonómia? Azt mondom, lesz” – adott hangot álláspontjának Ráduly. Bár név szerint nem említette, Csíkszereda volt városvezetője egyértelmű utalásokat tett Hargita Megye Tanácsa elnökének, Borboly Csabának az „úttévesztéséről”. Mint fogalmazott, „fájdalommal tapasztalta, hogy a két – Kovászna és Hargita – megyebeli legfontosabb vezető közül az egyiket két éve letérítették a normális útról”. „Nehéz együttműködni, amikor az egyik fontos hang egészen ellentétes, vagy merőben destruktív megfogalmazásokat sulykol nap mint nap. Például, hogy a székelyföldi autonómia konszenzusát a román közösséggel együtt kellene megtalálnunk. Ez lehetetlen küldetés” – fejtette ki.
Az autonómia külügyi kérdését illetően elmondta, meglátása szerint Románia elhitette Washingtonnal, hogy a székelyek destabilizáló helyzetet jelentenek. „Pedig pontosan azt kell megértetni az Amerikai Egyesült Államokkal, hogy Székelyföld autonómiájának ügye a térség egyetlen stabilizációs lehetősége. Ha ez ott sikerül, akkor sok minden változik” – vélekedett.
Kell-e kormányzati szerepvállalás?
Az RMDSZ kormányzati szerepvállalásairól szólva Ráduly feltette a kérdést, hogy „egyszerűen kell-e nekünk kormányzati pozíciót keresni – csak úgy?”. Mint mondta, az autonómia igényének ügyében „ne várjuk el, hogy Toró T. Tibor, Szilágyi Zsolt, Kelemen Hunor vagy Biró Zsolt fogalmazza meg ezeket helyettünk”. „Nekünk, székelyföldieknek kell egyértelműen hallatni a hangunkat. Huszonöt évet ott voltunk a parlamentben, és elgondolkodtató, hogy minden kormányban csak úgy voltunk, anélkül hogy a nagy kérdéseket megoldottuk volna. Nem Izsák Balázsnak, Kovács Péternek vagy Kelemen Hunornak kell eldöntenie, hogy az autonómia-statútumok közül melyik válasszuk. Ezt az időhúzást mihamarabb be kell fejezni. Akár úgy, hogy őket kihagyjuk, és megfogalmazzuk helyettük mi – székelyföldiek. Én megszabadultam a városvezetői teher alól, remélem, hogy több energiát tudok mozgósítani ezen síkokon is. Mert igény volna rá” – közölte.
Megoldásként egy „radikális” változatot is felvázolt: „2016-ban ott, ahol nem fogadták el az önkormányzatok az autonómia-határozatot, söprünk. Söpréssel oldjuk meg a problémát. Azok az emberek az élet nagy kérdéseivel kapcsolatban levizsgáztak, jöjjenek helyettük mások. Elegen vagyunk Székelyföldön. Nem csak a polgármesterek, alpolgármesterek és tanácsosok élnek és virulnak, hanem vannak még néhányan, vannak olyan fiatalok, akik helyükbe tudnak lépni” – részletezte elképzeléseit.
„Az idei EU-táborban, Marosfőn azt kérdezték tőlem a fiatalok, mit tanácsolok nekik most, hogy ilyen nehéz helyzetbe kerültem. Azt mondtam, meg kell nézni, hogy hol van rés a gáton, és oda kell állni, be kell azt tömni. Nem azon kell töprengeni, hogy megéri-e vagy sem, mi lesz velem. Ma a gátakon elég sok tennivaló van” – zárta első felszólalását Ráduly.
Pinti Attila „Segítő” prefektusok
A volt polgármestert követő Árus Zsolt, a Székely Nemzeti Tanács Állandó Bizottságának tagja beszámolt arról, hogy eddig 54 önkormányzat döntött az autonómiahatározatról. „A prefektusok az összeset megtámadták. Teszik azt, amit a felettesük diktál. Kérdés, hogy ezzel ártanak vagy segítenek az ügynek? Ők úgy gondolják, a román nemzet érdekeit képviselik. Csakhogy ez Európában igencsak furcsán néz ki. Amikor egy kormányképviselő azt mondja, a helyi közösségnek nincs joga véleményt mondani, kérést megfogalmazni, nagyot néznek Brüsszelben és Strasbourgban is. A prefektusok ilyen tekintetben nekünk játszanak” – emelte ki Árus.
Ismertette, létezik egy olyan kategóriájú dokumentum, amit nem lehet a bíróságon megtámadni. „Ez van a közigazgatási törvény 5. cikkelyében: nem megtámadhatók bíróságon azok a határozatok, amelyek az illető hatóság és a parlament viszonyáról szólnak. Márpedig ezek mind-mind a kormányhoz és a parlamenthez intézett petíciók. A bíróság dolga az lenne, hogy elmondja, neki nincs ebben illetékessége dönteni, és elutasítja a keresetet. Eddig erre nem volt példa. De ez az igazság előbb-utóbb valamelyik bíróságon kiderül. És akkor azzal szembesül a világ, hogy Romániában az állam képviselői sem ismerik a törvényeket. Sem a prefektus, sem az ügyészség, sem a bíróság. Milyen jogállamról beszélünk?” – tette fel a költői kérdést.
Csak együtt lehet előrelépni
A panel harmadik felszólalója, Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke visszautalt arra, amit Ráduly Róbert Kálmán is említett. „Az SZNT politikán felüli szerepe felbecsülhetetlen erőt jelentett, és remélem, hogy fog is még jelenteni. Izsák Balázs »háta mögött« azt mondom, amit csütörtökön személyesen is elmondtam neki: hibát követett el, hogy szerződést kötött az egyik erdélyi magyar politikai párttal. Nem tartom helyes dolognak. Bántás szándékkal jelzem az EMNP irányába, hogy az autonómia-statútumot ötvennégyen fogadták el, míg a két Erdélyi Magyar Néppártos önkormányzat nem. Elfogadták az RMDSZ és MPP többségűek. Erre rátevődik, hogy Izsák Balázs éppen az EMNP-vel kötött megállapodást. Rendszertani szempontból nincs jól a dolog. Csak együtt lehet előrelépni” – hangsúlyozta.
„Nem mindenkit lehet megtörni”
Mezei János, Ráduly Róbert és Markó Attila ügye bizonyítja, hogy az államhatalmi szervek akkor visznek el valakit, amikor csak akarnak – vélekedett Tamás Sándor. „A hatalom továbbra is meg fogja ezt tenni. Bárkinél, aki akár egy évet is a közigazgatásban dolgozott, biztosan találnak valamit. Ha nem valós ügyet, akkor csinálnak egyet. Elviszik bilincsben az embereket. A birodalom a székelyföldi megyékben erőteljesebben vág vissza, mint a többi megyékben. A következő célpont Háromszék és Sepsiszentgyörgy lesz” – vázolta. „Az elmúlt három évben sikerült elfogyasztanunk három prefektust. Cseberből vederbe estünk minden egyes alkalommal, azt hittük, nem lehet rosszabb – de lett. Ebben a három évben Háromszéken 154 olyan közigazgatási eljárást indítottak a prefektusok, amelyek kizárólag a szimbólumok, a kétnyelvű feliratok, a székely zászló ügyében születtek. Három év alatt minden hétre jutott egy” – számolt be.
„Meg akarnak törni, de Ráduly Róbert példája azt mutatja, hogy mindenkit nem lehet. A »birodalom« részéről nem véletlenül van ilyen nyers hatalmi gőg, mert tudják, amit mi: Székelyföld ügye a következő tíz évben Bukarestben, Budapesten és Brüsszelben fontos ügy lesz. Csak rajtunk múlik, és a minket szerető Székelyföldön kívülieken, illetve néhány román értelmiségin, hogy ezt a következő tíz évet tudjuk-e gyümölcsöztetni. Most van alkalom, olyan uniós példa, amire lehet hivatkozni” – mondta. Hozzátette, Székelyföldön az RMDSZ felelősséggel tartozik azért, hogy milyen a viszony az MPP-vel és az EMNP-vel. „Nem könnyű az együttműködés, de szükséges, csak ez vezet sikerre” – ismerte el Tamás Sándor.
Benedek Erika moderátor a felszólalások után „kényelmetlen” feltevéssel fordult a meghívottakhoz: „Vannak, akik azt mondják, hogy a viszály az önkormányzatok és a tisztségben lévő prefektusok között csupán egyfajta színjáték arra, hogy eljátsszák a jó magyar–csúnya, gonosz román, illetve a jó román és csúnya magyar játékát, elvonva a figyelmet a reális problémákról – időhúzás az egész, míg elfogy annyira a magyarság, hogy ne akarjon magának autonómiát, kiemelt jogokat. Mit mondhatunk azoknak, akik ezeket valósnak érzik?” – intézett kérdést a panel előadóihoz.
„Ez politikai szlogennek jó”
„Óvatosabban kell bánni ezekkel a politikainak ható kérdésekkel” – válaszolt Tamás Sándor. Szerinte meg kell kérdezni Ráduly Róbertet: ő kivel kacsintott össze, hogy elvigyék otthonról a „símaszkosok”? „Nem tudom, hogy reális-e ez a felvetés. Politikai szlogennek jó egy másik párt részéről. Ismétlem, százötvennégy ügyet görgetünk magunk előtt. Egy volt kormányképviselő fogalmazta így meg: ők azért vannak, hogy kézifékei legyenek a megyében lévő történéseknek” – tette hozzá, majd elmondta, „oda lehet jönni, helyet cserélni velünk, hogy lássák, milyen az élőben, amikor ilyen szinten fogják le az alkotói energiát”. „Elismerem: sokat mulasztottunk az elmúlt 25 évben, de akkor meg kell kérdezni Szilágyi Zsoltot is. Ő a román parlamentben RMDSZ-es képviselőként annyi időt volt, mint én és Ráduly Róbert összesen. Ha becsületesek vagyunk, tessék idehívni. Szívesen vitatkozunk, csak annyi a kérésem, hogy egészében lássuk a dolgokat” – egészítette ki válaszát.
Az erdélyi magyar pártok közötti összefogási szándékkal kapcsolatban Benedek Erika újabb kérdést tett fel: „Van-e valóban összefogási szándék? Mert valami miatt a társadalom ezt megkérdőjelezi, nem érzékeli így.”
„Szokjunk le erről a retorikáról”
Tamás Sándor előző kérdésre adott válaszát követően Ráduly Róbert Kálmán kifakadt az újabb kérdés miatt. „Van egy jó barátom, mostanában sorstársak is vagyunk: Szőke Domokos. Ő ilyenkor, amikor »valaki valamit megkérdőjelez«, mindig visszakérdez: kik azok? Szokjunk le erről a retorikáról, hogy »egyesek azt mondják, hogy...«, »úgy hallottam, hogy...«. Az egyik feljelentőm azt írta le, »úgy hallottam az egyik áruházban az elárusító nőtől, hogy a polgármester kapott 200 ezer lejt a Dedemantól«. És ez alapján azóta is vizsgálódnak a semmirekellők. Fejezzük be ezeket a történeteket” – fordult a moderátorhoz Ráduly. „Vagy a másik: »vannak, akik megkérdőjelezik azt, hogy...«. Kik azok? Ne süllyedjünk oda, ahol egész román társadalom van, hogy reggel bekapcsoljuk a rádiót, kíváncsian arra, aznap éppen kit vittek el. Felelős emberekként ne játsszuk ezt az erdélyi magyar közösségen belül. Mondjuk el, hogy például »Tőkés László, Kelemen Hunor vagy Toró T. Tibor azt mondta, hogy...«, és akkor tudjuk, ki volt. Csak felháborodni tudok. Ha nem mérvadó, aki mondta, akkor lapozzunk, ne vicceljünk” – mondta.
Székelyhon.ro

Harmadszorra is magyar lett
102 éves lelkipásztort köszöntöttek Bodokon
Száz esztendő történelmi időszak, egy ember életében pedig isteni áldás, mely ritka ajándékban csak keveseknek lehet részük. Az ilyen szerencsés embe­rek közé tartozik a bodoki 102 éves nt. Nemes Dénes unitárius lelkipásztor, aki harmadszor lett magyar állampolgár.
Dénes bácsit július 25-én, szombaton otthonában Semjén Zsolt, Magyarország miniszterelnök-helyettese, Zsigmond Barna Pál, Magyarország csíkszeredai főkonzulja, Tamás Sándor, az RMDSZ Háromszéki Területi Szervezetének elnöke és Antal Árpád András, a szövetség sepsiszentgyörgyi elnöke kereste fel.
Az udvarhelyszéki Kadácson 1913 karácsonyán született Nemes Dénes a korát meghazudtoló szellemi frissességgel mesélt vendégeinek életéről, melyben mindig az első helyen szerepelt a család és közösségének, népének szeretete, az érte való kitartó munka. A lelkipásztor bevallása szerint kétszer született magyar világba: 1913-ban és ’40-ben, a második bécsi döntéssel, ekkor került haza segédlelkészként Tordáról Székelyföldre, és szolgált közel négy évtizeden át Kálnokon és Sepsibodokon.
– Így kerültem abba a közösségbe, amiről álmodtam. Megkaptam a gyülekezet részéről a tiszteletet. Boldog vagyok, hogy valamit hagytam a népemnek, ami rám volt bízva. Boldoggá tesz az a megtisztelő magatartás, amit tapasztalok. Lelkész voltam. Lelkeket indítottam és úgy látszik, lelkeket indítottam meg öreg koromban, 102 évesen is. Nem múlt hiába, hogy törekedtem arra, hogy megkapjam a kettős magyar állampolgárságot, hogy magyar állampolgár is legyek, nemcsak román, hiszen magyar vidéken születtem és éltem le az életem – mondta az idős tiszteletes.
Semjén Zsolt a magyar kormány nevében kézfogással és ajándék átnyújtásával köszönte meg Nemes Dénesnek nemzethűségét, és mindazt, amit az egyházért és a hazáért tett, valamint magyar állampolgárként azt a példamutatást, amelyet a Magyarországon és az egész Kárpát-medencében élőknek nyújtott.
– Dénes bácsit a nemzetét és hazáját tisztelő és érte dolgozó emberként ismerik nemcsak Bodokon, hanem egész Háromszéken, akinek 102 évesen is csodálatra méltó életereje, hazája iránti szeretete. Példát vehetünk tőle, aki a politikum megszorításai okozta nehézségek ellenére sem hagyta el szülőföldjét egy jobb élet reményében, mint ahogyan ma azt nagyon sokan teszik – fogalmazott a miniszterelnök-helyettes.
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Magyar támogatás a háromszéki lovas turizmus fejlesztéséhez
Magyar állami támogatást ígért az oltszemi (Olteni) Mikó-kastély felújítására Semjén Zsolt magyar miniszterelnök-helyettes, a székelyföldi lovas turizmus fellendítése érdekében.
Semjén Zsolt szombaton részt vett a háromszéki településen szervezett lipicai ménszemlén. A Mikó- kastély műemlék épületét és a hozzá tartozó tízhektáros kastélykertet tavaly vásárolta meg a Kovászna megyei és a települési önkormányzat, ahol turisztikai központot alakítanának ki.
Tamás Sándor, a Kovászna Megyei Tanács elnöke felvázolta a terveiket: székely lovas múzeumot, konferenciatermet és szálláshelyeket rendeznének be a felújításra váró kastélyban. Mint mondta, eddig önerőből végeztek felújítási és karbantartási munkálatokat, a tetőszerkezetet újjáépítették, lomtalanították az épületet és a pincéket, az udvaron pedig farmot hoztak létre felújított lóistállókkal és kifutóval.
A megyei önkormányzati vezető emlékeztetett: Háromszéken hangsúlyosan támogatják a lovassportokat. Az oltszemi Mikó-kastély tízhektáros kertjében négy lovaspálya működik, ahol több programot kínálhatnak a látogatóknak. Hamarosan egy kiadvány is napvilágot lát a történelmi és lovas múlttal rendelkező kastélyról. A háromszéki politikus kifejtette, saját anyagi forrásaik végesek, európai uniós pályázatot is összeállítanak, de még az sem lesz elegendő a műemlék épület felújítására, a turisztikai központ megvalósítására. Semjén Zsolt kijelentette: a magyar kormány támogatni kívánja a háromszékiek erőfeszítéseit, ezáltal fellendülhet a székelyföldi lovas turizmus.
Háromszéki látogatása során a miniszterelnök-helyettes a 102 éves Nemes Dénes bodoki unitárius lelkipásztort is felkereste otthonában.
Nemes Dénes elmondta, harmadszor lett magyar állampolgár: 1913-ban magyar állampolgárként született, majd 1940-ben, a második bécsi döntéskor – amikor Tordáról Székelyföldre került segédlelkészként, négy évtizedet szolgált Kálnokon és Sepsibodokon – ismét esküt tett, majd nemrég kettős állampolgárrá vált. Semjén Zsolt megköszönte a magyar kormány nevében Nemes Dénes nemzethűségét, az egyházért és a hazáért végzett munkát.
"Példát vehetünk róla, aki a politikum megszorításai okozta nehézségek ellenére sem hagyta el szülőföldjét egy jobb élet reményében, mint ahogyan ma azt nagyon sokan teszik" – méltatta az idős lelkészt a miniszterelnök-helyettes.
Népújság (Marosvásárhely)

Autonómiaharc ellenszélben
A székelyföldi autonómiatörekvésekről, az eddig megtett útról, az elhibázott lépésekről, a román hatalom akadékoskodásai okozta energiaelszívásról is szó esett Tusványoson A birodalom visszavág című beszélgetésen. Az érintettek, a „birodalom” képviselői, Kovászna és Hargita megye prefektusai nem fogadták el a meghívást, és szószólót sem küldtek maguk helyett, így volt és jelenlegi önkormányzati vezetők, valamint a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) képviselője válaszolt a moderátor, Benedek Erika kérdéseire.
Csíkszereda ügyészség által meghurcolt és a vádak miatt lemondott polgármestere, Ráduly Róbert szerint kétféle kormánybiztos regnált, regnál a két székelyföldi megyében: aki meggyőződésből jár el, akadékoskodik, illetve aki parancsot teljesít. Véleménye szerint Hargita megye jelenlegi prefektusa ez utóbbi kategóriába tartozik, „tulajdonképpen nem rossz ember”, de felső utasításra kénytelen végrehajtani a magyarság által el­lenségesnek tartott lépéseket. Ráduly szerint már nemcsak Mircea Duşă, de a jelenlegi belügyminiszter, Gabriel Oprea is egyik fontos korifeusa a Székelyföld-ellenességnek. Ilyen összefüggésben úgy látja, a székelyföldi önkormányzatok „nagyon gyengén muzsikálnak” az autonómia ügyében, alig néhányan fogadták el az SZNT által javasolt határozatot, és erre más magyarázatot nem talál, mint gyávaságukat. Mezei János gyergyószentmiklósi polgármester úgy véli, az ő meghurcolásának is az a célja, hogy megfélemlítsék az itt élőket, és úgy tűnik, eredményes akció volt, mert az utóbbi időben nagyon elhalkult az autonómiáról szóló közbeszéd. Kitért az SZNT-re is, amely „nagyon fontos felépítménynek ígérkezett”, és amelyre nagy szükség is van, mert „egy nem politikai szervezet megteheti, elmondhatja mindazt, amit a politikusok nem tudnak, nem akarnak”. Ám meglátása szerint Izsák Balázs elnök nagyot hibázott, éppen a politika fölöttiséget, a pártatlanságot adta fel, amikor tavaly az elnökválasztási kampány során lecsatlakozott az egyik párt jelöltje mellett. Az autonómiáról szólva kifejtette: nem lesz jobb az élet, sokkal többet és fegyelmezettebben kell dolgozni, csak éppen nem mindegy, hogy az ember magáért vagy másért munkálkodik. Ráduly Róbert szerint lesz autonómia, és ez elsősorban rajtunk múlik, az itt élőknek kell „elsöpörniük” a jövő évi választáson azokat – polgármestereket, önkormányzati képviselőket –, akik addig nem fogadják el a székelyföldi autonóm régióhoz tartozásról szóló szándéknyilatkozatot. „Elég sok rés van a pajzson, meg kell találni, és be kell tömni azokat, ez a következő feladat” – mondotta. Az SZNT képviseletében felszólaló Árus Zsolt szerint egy számbeli kisebbségben élő népcsoport akkor lehet sikeres, ha „megtalálja a rést a pajzson, illetve, ha képes innovatív módon úgy megközelíteni a kérdéseket, ahogy nem számít rá az ellenség”. Ebbe a kategóriába tartozik a két sikertelen népszavazási kezdeményezés után a tavaly javasolt, autonómiáról szóló határozatok elfogadása, ki kellett zárni annak lehetőségét, hogy a prefektus érdemben meg tudja akadályozni. Ezért találták ki, hogy petíció formájában nyilvánítják ki a képviselők az őket megválasztók akaratát. 55 önkormányzat elfogadta, ezeket a dokumentumokat eljuttatták különböző külföldi fórumokra, és elérték azt, hogy most már az Európa Tanács titkára is pontosan tudja, miről van szó, mi a helyzet Székelyföldön. A prefektusok megtámadták ezeket a határozatokat, de Európában ugyancsak furcsán néz ki, hogy egy közösségnek nincsen joga még véleményt nyilvánítani sem. „Az igazság az, hogy ebben a kérdésben a prefektusok a mi pályánkon, nekünk játszanak” – vélekedett Árus Zsolt, aki azt is hozzáfűzte, látszik tehát az eredmény, ennek kellene meggyőznie a maradék 98 székelyföldi önkormányzatot, hogy ők is fogadják el a határozatot.
Székelyföldön szabadságharc folyik, a birodalom pedig azt szeretné, ha ez csupán személyes szabadságunk védelmére korlátozódna – utalt a Ráduly Róbert által is említett letartóztatásokra Tamás Sándor, a Kovászna megyei tanács elnöke. A birodalom ellenreakciója a székelyek nagy menetelése után erősödött fel, 2013 őszén, a szervezés során is jól érzékelték, hol lendült át a tiltás engedékenységbe: amikor látták, hogy megvan a kritikus tömeg, amelyet erővel nem tudnak legyőzni, így utolsó pillanatban rábólintottak a megmozdulásra. Tamás Sándor szerint az összefogás hozhat eredményt, ez a menetelés során is bebizonyosodott, „másképp egyenként fognak ledarálni, erre minden eszközük és erejük megvan”. Felidézte, hogy Háromszéken az elmúlt három évben a prefektúra 154 pert indított az önkormányzatok ellen kimondottan magyar ügyekben (zászló, kétnyelvű felirat, anyanyelvhasználat), „meg akarnak törni és van, akit sikerült” – mondotta. Ő is hangsúlyozta, hogy Székelyföld autonómiája a következő években fontos ügy lesz Bukarestben, Budapesten és Brüsszelben egyaránt, „csak rajtunk, múlik, hogy ki tudjuk-e használni ezt az időszakot”.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Együtt a törvényszékre (Himnuszper)
Kulcsár-Terza József, a Magyar Polgári Párt (MPP) megyei elnöke és Tamás Sándor, az RMDSZ háromszéki elnöke Kovászna Megye Tanácsának tegnapi soros ülésén napirend előtt arra kért minden jóérzésű embert, menjen el szeptember 15-én a törvényszékre, ahol a himnuszper fellebbvitelét tárgyalják.
Kulcsár-Terza József felháborítónak nevezte, hogy a kormánymegbízott nem vesz részt a tanácsüléseken, amikor megtárgyalhatnák a közös ügyeket, pedig minden egyes alkalommal meghívták. Arra viszont volt ideje a prefektusnak, hogy három év alatt 154 pert indítson a megyei tanács ellen – fűzte hozzá. Rátért arra, hogy 1500-an kérdezték meg levélben, miért támadja nemzeti imánkat. Nem magyarul válaszolt, pedig kötelessége lett volna, érdemi választ sem adott, azt üzente, a választ megadta az alapfokú ítélet elleni fellebbezésben. Most menjünk el 1500-an a törvényszékre? – tette fel a szónokinak szánt kérdést Kulcsár-Terza. Majd felhívással élt: igen, menjünk el mind a másfél ezren szeptember 15-én, amikor a fellebbvitelt tárgyalják. Tamás Sándor mutatta a kormánymegbízottól kapott levelet. Ő is kifogásolta annak nyelvét és tartalmát. Igen, ő elmegy szeptember 15-én a tárgyalásra, és arra kért minden jóérzésű embert, tegyen így. Júniusban azért kezdeményeztek magyar nyelvű petícióírást Háromszéken, mert a kormánymegbízott megbírságolta az MPP-t a magyar himnusz elénekléséért, majd amikor a párt alapfokon megnyerte a prefektus elleni pert, megfellebbezte az ítéletet.
Szekeres Attila
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Elfogadták Kovászna megye zászlótervét
Kovászna Megye Tanácsa tegnapi soros ülésén többségi szavazattal elfogadta a megye zászlótervét, melyet felterjeszt a kormány általi elfogadásra. Tulajdonképpen a már 2008-ban elfogadott, ám a román igazságszolgáltatás által megsemmisített zászlóról van szó. A román tanácstagok ellene szavaztak.
A címer és a zászló a két legjelentősebb jelkép, amely egyéniesít egy közigazgatási egységet, esetünkben Kovászna megyét – áll a határozattervezet indoklásában. A megye címerét 2007-ben fogadta el a kormány. 2008-ban a megyei tanács saját zászlót szavazott meg. Akkor még csak a címerhasználatot szabályozta a kormány. Amit törvény nem tilt, azt szabad alapon a megyeháza, de sok helyi önkormányzat is saját zászlót fogadott el. Kovászna és Hargita megye prefektusa azonban megtámadta a hatáskörébe tartozó önkormányzatok zászlait, s az igazságszolgáltatás javukra döntött. Tamás Sándor, a megyei tanács elnöke felvezetőjében elmondta: tulajdonképpen ebben az országban mindenütt máshol szabadon használhattak helyi vagy megyei zászlót, csak éppen Székelyföldön nem. A megyezászló elleni per végső tárgyalásán, a brassói táblabíróságon felhívta a bírói testület figyelmét, hogy székházuk előtt árbocon ott leng Brassó megye zászlaja. Ám ezt sem vették figyelembe, arra hivatkozva semmisítették meg Kovászna megye zászlaját, hogy törvény nem rendelkezik a zászlóhasználatról. Az elnök elmondta, az RMDSZ-nek sikerült elérnie ellenzékből, hogy végre szabályozzák a helyi és megyei zászlóhasználatot. Júniusban megjelent az erről szóló törvény. Minden kért lépést betartva most a testület elé terjesztik elfogadás végett a tervezetet. Az iratcsomót a közigazgatási minisztériumba kell felterjeszteni, az kikéri az Országos Heraldikai, Genealógiai és Pecséttani Bizottság szakvéleményét, s kedvező láttamozással a kormány elé kerül elfogadásra. A zászló fektetett téglalap alakú textília, melynek szélessége úgy aránylik a hosszához, mint 2:3. A téglalap kék mezejét széles aranysáv vágja 1–3–1 méretarányban. Az aranysáv közepét Kovászna megye hivatalos címere foglalja el. A zászló színeit a címer mázai határozzák meg. A pajzs mezejének kékjét kapta a két külső sáv, a középső a címerben levő nap mázát, aranyat kapott, arra utalva, a nap mindenkire ragyog (Petronius: Sol omnibus lucet). Sabin Calinic szociáldemokrata tanácstag közölte: számos román civil szervezet felkérésére emelkedett szóra. Kifogásolta, hogy a jelképben nincs román elem. A Kovászna megyei román közösség nem találja magát a zászlóban, nem érzi a magáénak. Kulcsár-Terza József, a Magyar Polgári Párt vezérszónoka jelezte: ő sem találja magát Románia zászlajában. Calinic kardoskodott, ne csak a székely jelképek jelenjenek meg, hiszen mára megváltoztak a viszonyok, az etnikai arányok eltérőek. A román közösség javaslatát is előadta: helyezzék a megyecímert a román nemzeti színekre, legyen az alap piros-sárga-kék. Elhangzott, a helyi és megyei zászlók használatát szabályozó törvény konkrétan megtiltja a nemzeti színek és jelképek használatát. A tervet szavazásra bocsátották. A magyar tanácstagok megszavazták, a teremben tartózkodó három román tanácstag ellene voksolt.
Szekeres Attila
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Magyar együttműködés Háromszéken
Az Erdélyi Magyar Néppárt frakciója csatlakozik ahhoz a politikai és önkormányzati együttműködési megállapodáshoz, amelyet idén május 28-án kötött Kovászna Megye Tanácsának másik két magyar politikai csoportja, az RMDSZ és a Magyar Polgári Párt (MPP) – jelentette be a tegnapi tanácsülésen napirend előtt Bedő Zoltán, a Néppárt vezérszónoka.
Bedő Zoltán hangsúlyozta, nemzeti kérdésekben össze kell fogni. Emlékeztetett a korábbi, konkrét ügyekben történt együttműködésekre, mint a himnuszügy, a kovásznai kórház névmódosítása elleni tiltakozás. A tanácstag kiemelte a megállapodás lényegét: az együttműködés elsődleges célja közös munkacsoport létrehozása Kovászna megye fejlesztési stratégiájának megvalósítására. A frakciók együttműködnek minden olyan nemzetpolitikai kérdésben, amely Székelyföld ügyét, a székelyföldi embereket érinti. A nemzetpolitikai együttműködés érdekében közös tanácsi határozatokat kezdeményeznek, és ezeket fenntartják minden illetékes fórumon. Továbbá politikai és önkormányzati szinten együttműködnek a közösségi szimbólumok védelme, elismertetése, tiszteletben tartása és használata érdekében. Kulcsár-Terza József, az MPP megyei elnöke üdvözölte a Néppárt csatlakozását, és reményét fejezte ki, hogy a Néppárt felső vezetősége is megérti az üzenetet. Tamás Sándor, a megyei tanács és az RMDSZ megyei elnöke hangsúlyozta, csak együttműködve lehet előre lépni. Ez nem azt jelenti, hogy mindenki mindent elfogad. Vannak közös érdekek, közösségi elvárások, amelyekben össze kell fogni. Ilyen összefogás rég nem volt, még most sincs máshol Erdélyben, csak itt, Háromszéken. Csak az együttműködés vezet előrelépéshez, melyet nem a választási eredményekben kell mérni, hanem abban, hogy, milyen az emberek hangulata Háromszéken, a Székelyföldön.
Nem választási megállapodás
A tanácsülést követően az EMNP megyei elnöke, Balázs Attila és a megyei frakcióvezető, Benedek Erika közös közleményt adott ki, amelyben üdvözlik, hogy az RMDSZ és az MPP megyei frakciói feladni látszanak eddigi kirekesztő magatartásukat, és ezáltal Háromszéken esély nyílik a a magyar–magyar együttműködésre. A megállapodással kapcsolatban pontosítják ugyanakkor, hogy nem politikai, netán választási protokollumról van szó. (farcádi)
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Háromszéki EMNP: nem tér ki a választásokra az RMDSZ-szel kötött megállapodás
Az Erdélyi Magyar Néppárt háromszéki szervezete egy közleményben egyértelművé tette, hogy nem tér ki a jövő évi választásokra az a megállapodás, amelyet csütörtökön Kovászna Megye Tanácsának ülésén kötöttek a megyei RMDSZ-szel. Az EMNP megyei szervezete közölte, az RMDSZ és MPP frakciói által régebben megkötött együttműködési megállapodás azon pontjaihoz csatlakozott, amelyek nemzetpolitikai kérdésekben, a nemzeti szimbólumok védelmében, illetve a magyar közösség jogainak csorbítási kísérletei ellen való közös fellépést szorgalmazzák.
Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának és az RMDSZ háromszéki szervezetének elnöke a Transindexnek csütörtökön úgy nyilatkozott: "Az MPP-vel kötött együttműködésünknek része a megye fejlesztési stratégiájának gyakorlatba ültetése, ennek követése, része továbbá a nemzeti szimbólumaink megvédése, kiteljesítése, és része ennek az együttműködésnek a 2016-os önkormányzati és parlamenti választásokon való olyan megoldás keresés, amely az imént említett összefogást eredményezi, ehhez csatlakozott ma az EMNP megyei önkormányzati frakciója is".
Erre a nyilatkozatra reagálva Balázs Attila, az EMNP megyei elnöke és Benedek Erika, az EMNP megyei tanácsi frakciójának vezetője közleményében leszögezte: "a megállapodás a megyei tanácsi magyar frakciók közötti, a megyei tanács keretei közötti tevékenységre vonatkozó közös akció-együttműködés, nem egy politikai, netán választási protokollum".
Az Erdélyi Magyar Néppárt háromszéki szervezete ugyanakkor pozitív fejleményként értékelte, hogy esély nyílik a három politikai alakulat közötti együttműködésre a közösséget érintő fontos kérdésekben.(hírszerk.)
Transindex.ro

Székelyföld ostroma
A kisebbségi jogok sértik a román nép becsületét?
Hát nem szomorú, hogy szinte naponta meg kell fogalmaznunk: az erdélyi magyarság nem akar mást, mint békében élni és megmaradni ősei földjén. Nem követel többet, mint amennyit 1918. december elsején ígértek. Nem kér kevesebbet, mint amennyit a Románia által aláírt kisebbségi szerződés előír. Tudjuk, hogy Erdélyt a kisebbségi jogok tiszteletben tartására tett ígéretek ellenében (is) ajándékozták – népszavazás nélkül – Romániának.
Azt is tudjuk, hogy a román politikai elit nemcsak a gyulafehérvári határozatokat, de a nemzetközi szerződések előírásait sem tartotta és tartja tiszteletben. Az agresszív nacionalista politikai morált Nicolae Iorga 1924-ben – egy parlamenti vitán – így összegzi: aki „az 1919. december 9-ei párizsi megállapodásra mint jogforrásra hivatkozik, az megsérti a román nemzet becsületét, és annak számot kell vetnie azzal, hogy a felháborodott román öntudat eltapossa”. Furcsa logika, hiszen a román nép becsülete épp akkor forog kockán, ha politikusai – Románia nevében – nem tarják tiszteletben a megígért kisebbségi jogokat.
Elgondolkodtató, hogy a Iorga által megfogalmazott szemlélet ma is él. Ha valaki nem fogadja el, számíthat hasonló fenyegetésekre. Az elmúlt években Ilie Şandru maroshévízi történészkedő, székelyzászló-ellenes tanár – elavult történelmi ismeretek birtokában – kioktat, nacionalista kirohanásokkal fűszerezve fenyeget. Szerinte meghamisítom a románok történelmét, mert nem fogadom el a dák-római kontinuitás elméletét. Felháborítónak tartja a Székelyföld, székely-magyar, székely nép fogalmak használatát, amikor a román népszámlálás mindössze 300 székelyről tud. Meg kell érteni, hogy nincs „székelyföld” (így, kisbetűvel!), mert az „románföld” stb. Nem sokat kertel. Szerinte abszurdum Székelyföld történelmi-etnikai múltját emlegetni. Nincs ilyen, az csak „beteg fejem szüleménye”. Őrjöngése magaslatán írja: „Kádár Gyula úr! Mindennek van határa! Ne higgye, hogy az erdélyi románok milliói közömbösen és végtelenségig eltűrik az összes arcátlanságukat!”
Székelyföld térképéről, Székelyföld megnevezéséről soha nem jutna eszembe, hogy revizionista jelkép. A kisebbségi szindróma, amely miatt helyi szinten a nacionalisták kiborulnak, állami szinten is élő valóság. Így például a román külügyminisztérium emberei – a Tusványosi Nyári Szabadegyetemen – látnak néhány jelvényt, szimbólumot. Többek közt az angol Szeretem Székelyföldet feliratú pólót, és azt azonnal revizionista jelképnek nevezik, de felháborítónak tartják az „úgynevezett” Székelyföld népszerűsítését is.
Jogaink határtalanok
Şandru úr nem tudja, hogy a hivatalokban román űrlapot töltünk ki, legtöbbször román nyelven kell beszélnünk, nincs önálló magyar egyetem stb. Olyan elemi jogokért is küzdenünk kell, hogy énekelhessük a himnuszunkat, mert a tolerancia országában az bűntettnek számít. Ha nem így lenne, 2015. július 21-én nem iktattak volna a himnuszéneklés jogáért – a Kovászna megyei prefektúrán – 1500 petíciót. Kulcsár-Terza József, a himnusz énekléséért büntetett Magyar Polgári Párt háromszéki elnöke nem jelentené ki, hogy „a román hatalom üldöz… himnuszunkért, anyanyelvünkért”. Bedő Zoltán, az Erdélyi Magyar Néppárt önkormányzati képviselője nem nyilatkozná, hogy a román nacionalizmus legfőbb célja a magyarság felszámolása. Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke nem mondaná: megengedhetetlen, hogy egy EU-ország himnuszának énekléséért büntessenek.
Şandru úr! Kötetekre rúgna a másodrangú állampolgári státusból eredő nyelvi és nemzetiségi sérelmek felsorolása. Kérem, lapozza át azokat a magyar médiában megjelent írásokat, amelyekből rádöbbenhet, hogy a hivatalos magyarnyelv-használat egyáltalán nem olyan rózsás, mint ahogy Ön gondolja. Meg kell érteni, hogy nem bevándorlók, hanem a szülőföldünkön őshonos és többségi nép vagyunk, amelynek jogai nem a bevándoroltakéval azonosak. Mert ha a szenegáli beköltözik Párizsba – mondta hajdanán Ion Iliescu –, akkor számára nem kötelező szenegál nyelvű állami egyetemet fenntartani. Tanuljon meg franciául. Talán ezért is nincs magyar állami egyetemünk! Tanuljunk meg románul! Örvendjünk, hogy megtűrtként élhetünk, és nem Ruandában vagyunk, ahol nemrég az ottani nemzeti kisebbség tömeges mészárlására is sor került.
Káros a románosítás
Szerencsére növekvőben azok száma, akik felismerik, hogy káros a románosítást ösztönző ördögi eszmék ápolása. Tudják, eljött az ideje, hogy a románok megismerjék (valós) történelmüket. Felismerték, hogy a románság boldogulása nem a magyar ajkú nemzeti közösség eltiprásán múlik.
Örömmel hallom, hogy az erdélyi magyar és a szász műemlék is érték. Az egyik tévéadás román riportere a Fehér megyei Teleki-kastélyt ismertetve kijelenti, hogy az értékes műemlék épület. Elmondja – amit eddig ritkán halhattunk –, meg kell menteni, mert közös kincs, örökség, függetlenül attól, hogy kik építették. Nem hittem a szememnek, a fülemnek! Közben hallgatom Sabin Gherman és Tudor Duică történelmi fejtegetéseit a magyarok, a szászok és más nemzetiségűek szerepéről, amelyek jelentős mértékben hozzájárultak a román kultúra felemeléshez.
Az erdélyi együttélés népszerűsítője, Răzvan Lupescu kijelenti, vár arra a napra, amikor szívére tett kézzel mondhatja, hogy büszke románságára, mert a Romániában élő magyar nép magyarul beszélhet, tanulhat. „Elvárom – írja –, hogy az állam egyenlő jogokat biztosítson számukra az anyanyelvhasználat terén, ahogy azt a románok esetében is teszi. Elvárom, hogy az állam ne csak »megtűrje« őket, vagy úgy viselkedjék, mintha szívességet tenne nekik, hanem egyszerűen tartsa tiszteletben jogaikat.” (Corbiialbi.ro/Főtér)
A román államtól nekünk is ennyi az elvárásunk, s hogy a román nép nevében ne fenyegessen!
Marosvásárhellyel mi történt?
Csík és Udvarhely vidékén – de más székely tájakon is –, ahol az etnikai arányok megváltoztatásának közvetlen lehetősége nem áll fenn, nem érzik a székelység gyors felszámolásának veszélyét. Márpedig nincs ok diadalittasnak lenni, mert Székelyföld ostroma nagy lendülettel zajlik. A román nacionalizmus már jelentős eredménnyel büszkélkedhet. Így például a legnagyobb székely város, Marosvásárhely az elmúlt másfél évtizedben került – az etnikai arányok erőszakos megváltozása révén – román nacionalista vezetés alá.
Sokan tudatosan összemossák Marosszék és Maros vármegye fogalmát. Maros vármegye az 1876-os közigazgatási átszervezéssel alakult. A székelylakta vidékek mellett a vármegyéhez került két szászrégeni járás, több szomszédos vármegye települése. Ezzel magyarázható, hogy Maros megyében a románság aránya jelentős. Az egyik sepsiszentgyörgyi nacionalista (L. I.), amikor Székelyföld (Székelyföld két és fél megye) területi autonómiája ellen érvel, csúsztatással a három megye székely-magyar és román etnikai arányát emlegeti. Nem mindegy, hogy – kerekítve – 75 vagy 55 százalékarányú Székelyföldről beszélünk!
Azt is kevesen tudják, hogy a románság betelepedése Székelyföldre viszonylag későn kezdődött. Az egyik legkorábbi írásos dokumentum 1600 tájáról maradt ránk. Eszerint Marosszék vezetése – a meggyérült helyi népesség pótlására – engedélyezi, hogy a szék 76 székely településére 196 (átlag 2–3) román családot költöztessenek.
A fokozatos betelepedés nem változtatja meg a székelység etnikai arányait. A románok aránya Marosvásárhelyen 1941-ben is csupán 3,9 százalék. A város mai etnikai arculata azonban nem a természetes fejlődést tükrözi, hanem a tervszerű betelepítési politikát, valamint az 1990-es pogromét. Az enyhe román többség (55 százalék) megteremtése lehetővé teszi a román nacionalista elitnek a székelymagyarság (gyors ütemű) másodrangú polgárrá süllyesztését.
Ezt példázza, hogy olyan elemi jogokért vagyunk kénytelenek pereskedni, ami különben a világ legtermészetesebb dolga lenne, mint a magyar utcanév vagy a piaci zöldség magyar megnevezése. Marosvásárhelyen a városvezetés 2015 márciusa óta tiltja a székelyek tiltakozó felvonulását, a szabad véleménynyilvánítás jogát.
Hová lett Aranyosszék?
Aranyosszék az ötödik, legkisebb és legkésőbb alapított székely szék. Még a 19. században is őrzi székely és többségi jellegét. Az 1920-as trianoni diktátum után azonban az etnikai arányok gyorsan megváltoznak. Ma a székelyek csak néhány településen alkotnak többséget, többnyire kisebbségi létbe szorulnak. Templomaik védőszárnya alatt őrzik magyarságukat, múltjukról keveset tudnak, a székely tudat megkopott, csak néhány faluban ápolják a hagyományokat és az anyanyelvet. A kialakult demográfiai arányok miatt a székely területiautonómia-igény már nem terjed ki Aranyosszékre, a ma közkézen forgó, az elmúlt napokban revizionistának nevezett Székelyföld-térképeken már hiába is keressük.
Az aranyosi székelyek a dél-erdélyi – Szászkézd és a Medgyes környéki – kézdiszékelyek utódai, akik az 1250-es évek második felében telepednek az Aranyos völgyébe. E vidéket IV. Kun László (1289) király adományozza nekik a kunok (1282) és a tatárok (1285) elleni győztes csatákban tanúsított vitézségükért. E jogukat II. András (1291) is megerősíti. Aranyosszék területén 29 település alapítására kerül sor. Orbán Balázs már csupán 22-ről tud. Az aranyosi székelyek évszázadokon át ugyanolyan földközösségi és katonai társadalomban élnek, mint tömbben élő társaik. Az aranyosszékiek számarányát a székelységen belül Csetri Elek történész – az 1600-as évekre vonatkoztatva – 9 százalékra becsüli. 270 évvel később – Orbán Balázs szerint – Székelyföld népessége 435 800 fő. Aranyosszéken 19 800-an élnek, melynek 55,8 százaléka székely (11 048) és 44,2 százalék (8751) román nemzetiségű.
Míg sorsunkról mások döntenek
Ştefan Cicio-Pop alcímben idézett szavai 1918 decemberében hangzanak el, amikor a magyarságot az egyenjogúság maszlagjával kecsegtetik. Az ígéret szép szó, ha megtartják, úgy jó – szól a közmondás. De nem így gondolkodnak az Erdélyt birtokba vevők. Már az első pillanattól a magyarság megalázására törekszenek. A szélsőségesek azóta is ugrásra készen állnak, tesztelik – hihetetlen méretű apparátus segítségével – a székelyek ellenálló képességét. Székelyföld ostroma nagy vehemenciával zajlik. Ennek koronája a vészjósló, évek óta tervezett régiósítás. Ez, mint Damoklesz kardja, rémisztő, mert célja az etnikai arányok drasztikus megváltoztatása. Egyértelmű, hogy a középrégióban – a népesség negyedét-harmadát alkotva – néhány év alatt elhalkul a magyar szó, eltűnik a közéletből, idegen szellemiségű szobrok, megnevezések, színek vesznek majd körül. Ünnepeinken templomainkba húzódva pompázhatunk ugyan piros-fehér-zöld gúnyában, de sorsunkról mások döntenek!
Bár Székelyföld testéből már hiányzik Aranyosszék, leszakadóban Marosvásárhely, a román nacionalizmus mind helyi állami, mind központi szinten dühöng, úgy véljük, az igazság fegyverével kiharcoljuk a székely területi autonómiát, mert az jogos, megillet mindannyiunkat!
Kádár Gyula
Háromszék
Erdély.ma

Mibe kerül Biró jelölése
Újabb be nem tartott ígéret?
Mibe kerülhet a Magyar Polgári Pártnak (MPP) az, hogy Biró Zsolt pártelnök az RMDSZ parlamenti választási listáján indulhasson? Ennek a hátteréről próbáltunk tájékozódni az MPP helyi vezetőinél.
Kulcsár-Terza József megyei elnök szerint „korai erről még beszélni”, de nem ördögtől való az ötlet, hiszen hasonló tárgyalások már 2008-ban is voltak.
– Az MPP mindig is azt mondta, hogy az önkormányzati választások eredményeiből kiindulva a parlamenti választásokra egy „nemzeti válogatottat” kell felállítani, hogy minél reprezentatívabb legyen a képviselet – érvelt Kulcsár-Terza.
A megyei MPP-elnök nem tud róla, hogy ez irányban konkrét tárgyalások történtek volna. Azelőtt még meg kell nézni, hogyan alakul a himnuszper, az autonómia statútum, vagy a székelyföldi „határ-világítás” sorsa – tette hozzá. Bálint József sepsiszentgyörgyi elnök egyáltalán nem lelkes. Szerinte „ennyire nem szenvedhet káderhiányban az RMDSZ”, és különben is: attól, hogy megígérnek valamit, még nem történik semmi.
– Huszonöt év be nem tartott ígéret után senkinek sem fog feltűnni, ha esetleg ezt sem teljesítik. Amúgy legalábbis furcsának találnám, hogy egy magát ellenzékinek tartó párt elnöke egy „hatalmon lévő” párt listáján induljon. Arról nem is beszélve, hogy ez most ismét listás választás: ha nem vagy jó pártkatona, a vezetőség bármikor megvonhatja tőled a politikai bizalmat, s azzal véget ért a karriered, jöhet a következő a listáról. Persze, elvben megteheti, hogy induljon, akár egyféle megtisztulási folyamat kezdete is lehetne az MPP-ben – nyilatkozta Bálint József.
Biró Zsolt esetleges indítását Tamás Sándor vetette fel a Sic Feszt – Székelyföldi Szabadegyetemen.
Erdély András
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Közös gondok Székelyföldön
A székelyföldi magyar politikusok szerint a Marosfői Nyári Egyetem résztvevői nem képviselik a székelyföldi románság többségét, ugyanakkor meglátásuk szerint az országos közpolitikát terheli a felelősség, hogy a románok és a magyarok sem érzik jól magukat. A Krónika által megszólaltatott román politikus is arról beszélt, hogy a marosfői rendezvény kirekesztő jellegű, másrészt meglátása szerint ebben a térségben a magyaroknak úgy kellene viszonyulniuk a kisebbségben levő románokhoz, ahogy azt országos szinten a magyar közösség elvárja a román többségtől.
Amint arról beszámoltunk, a Marosfői Nyári Egyetem zárónyilatkozatában a székelyföldi románok „elnemzetlenítésének” megakadályozását kérték. Egyúttal olyan törvényeket követeltek, amelyek „orvosolják az erdélyi ingatlanok és erdők visszaszolgáltatása során elkövetett visszaéléseket.” A rendezvényen Adrian Jean Andrei Hargita megyei prefektus azt állította: diszkriminálják a székelyföldi románokat, „a tehetetlenség, a félelem és az elhagyatottság érzése” uralkodott el rajtuk, vészesen fogy a számuk, az állam pedig nem tesz ez ellen semmit.
„Nem a magyarok és a székelyföldi magyar elöljárók tehetnek arról, hogy a román fiatalok kilátástalannak érzik a jövőjüket a térségben” – fogalmazta meg Borboly Csaba, a Hargita megyei közgyűlés elnöke, amikor a Marosfőn elhangzottakról kérdeztük.
Mint hangsúlyozta, azt nem érti, hogy Adrian Jean Andrei prefektus miért az RMDSZ-re mutogat, hiszen a szövetség gyakorlatilag 2012 nyara óta ellenzékben van, és nincs érdemi beleszólása a dolgok alakulásába, hiszen a néhány hónapos részvétel a koalícióban csak látszata volt a kormányzásnak.
„Három éve a partvonalról nézzük, hogy a Szociáldemokrata Párt (PSD) és az éppen aktuális szövetségese mit és hogyan tesz” – fogalmazott Borboly. Hozzátette, helyi szinten demokratikus módon szavaznak az RMDSZ-re, és a helyi döntések általában konszenzusos alapon születnek. Rámutatott, abban igaza van a prefektusnak, hogy a tanulmányaik elvégzése után a román fiatalok nem térnek vissza Hargita megyébe.
„Ez a jelenség nem nemzetiségfüggő, a magyar diplomások esetében is tapasztalható, és minden romániai megyére jellemző. A vidék kiürül, a román és a magyar fiatalok külföldre, nagyvárosokba mennek, de ezért a kormány gyenge vidékfejlesztési politikája a felelős. Erre kellene Bukarestben megoldásokat találni” – szögezte le Borboly Csaba.
Megrontott együttélés
„A román kormány Hargita megyei képviselője, és Lăcătuşu elvtárs (Ioan Lăcătuşu, a Kovászna és Hargita megyei Románok Civil Fórumának ügyvezető elnöke – szerk. megj.) inkább arról kellene tárgyaljon, hogy az elmúlt 25 évben 25 ezer orvos hagyta el az országot a csapnivaló fizetések miatt – egy kezdő orvos 1300 lejt keres, egy húsz éve tanító középiskolai tanár pedig 2000 lejt, míg Európa fejlettebb részein tízszer ekkorák a bérek” – reagált a nyilatkozatokra Tamás Sándor.
A Kovászna megyei önkormányzat elnöke úgy véli, a közismerten magyarellenes Kovászna, Hargita és Maros Megyei Románok Civil Fóruma a székelyföldi románok mindössze elenyésző részét képviseli. „Lăcătuşu elvtárs a Román Kommunista Párt propagandistája volt, az elmúlt 25 évben is ugyanazt folytatja Székelyföldön, amit a kommunizmusban elkezdett: a magyar–román együttélés megrontásán munkálkodik” – vallja a politikus, aki szerint „hála Istennek, Lăcătuşu és társasága nem képviseli a székelyföldi románok többségét”, ő személyesen nagyon sok tisztességes, jól gondolkodó románt ismer.
Párbeszédre van szükség
Mădălin Guruianu, a Nemzeti Liberális Párt (PNL) sepsiszentgyörgyi szervezetének elnöke, helyi
A román politikus, aki a magyar–román párbeszéd erősítését célzó több projektet is kezdeményezett – például a Corbiialbi.ro portál sepsiszentgyörgyi fiókszerkesztőségének a megalakulását, vagy a Vox populi román–magyar vitafórumot –, kifejtette, a Marosfői Nyári Egyetemre soha nem hívták meg, holott nincs olyan sok román tanácstag a térségben, „de ez a szervezők joga”. Az önkormányzati képviselő is kirekesztőnek tartja a marosfői rendezvényt.
A románok és a magyarok diszkriminációjáról úgy fogalmazott, nem lehet szeparatista rendezvényeken ezeket a problémákat megoldani. „Ez olyan, mintha a kerítés felett, összeszorított fogakkal kiabálnánk egymásnak. A térségben felmerülő problémákat csakis párbeszéddel lehet megoldani. Empátiára van szükség mind a két fél részéről, bele kell képzelnünk magunkat a másik helyzetébe” – szögezte le a román politikus.
Guruianu hangsúlyozta, Kovászna és Hargita megyében a többségben élő magyaroknak úgy kellene viselkedniük a románokkal, mint ahogy az országban kisebbségben élő magyar közösség a többségtől elvárja, „és ennek fordítva is így kellene történnie, de sajnos egyik részről sincs nyitás”
Bíró Blanka
Székelyhon.ro

Jó-e a kolozsváriaknak a székelyföldi autonómia?
A magyar közösségen belül különféle diskurzusok jelennek meg az autonómiáról, éppen azért kell feltenni a kérdést, hogy például a Kolozsváron élőknek miért jó, ha Székelyföld autonómiát kap. A témáról Tamás Sándor Kovászna, Borboly Csaba Hargita megyei elnök, Csoma Botond, az RMDSZ Kolozs megyei szervezetének elnöke és Bognár Zoltán politológus beszélgetett szombaton, a Kolozsvári Magyar Napokon.
Az autonómia elfogadottsága viszonylag kicsi a román társadalomban, értelmiségi körökben találni partnereket csupán, ugyanakkor magyar szervezetek futnak versenyt azért, hogy ki képviseli legitímebb módon ezt a kérdést - fogalmazott Csoma Botond.
Az autonómiának talán annyi definíciója van, ahány politikus beszél róla - mondta Borboly Csaba. Székelyföld a kolozsvári magyarságtól példát vehet a Magyar Napok szervezése miatt, hiszen az nem pártpolitikai viszályokról szól, a plakátokat se szedik le, nem visz el a rendőrség senkit stb. Ő maga azok táborába tartozik, aki szerint meg kell tenni minden jogilag biztosított lépést és tovább kell menni, de az nem jó, ha csak várjuk, hogy megkapjuk az autonómiát. Azon kell dolgozni, hogy az emberek a szülőföldjükön maradjanak, Hargita megyében a magyarság aránya még nőtt is az elmlút időszakban, viszont a kivándorlás problémát jelent - mondta el.
Tamás Sándor kisebb "közvéleménykutatással" kezdte az előadását, a közönséget kérdezve az derült ki, meglehetősen kevesen hisznek abban, hogy Székelyföld területi autonómiát kap, némileg többen abban, hogy Kolozsváron sem mindegy, hogy ez megtörténik-e. "Az autonómia a döntés szabadságáról szól" - fogalmazott kiemelve, ahol Európában autonóm területek létesültek, a gazdasági fellendülés megtörtént. A tanácselnök szerre vette az európai autonómiákat Észak-Európától Délig, majd feltette a kérdést, miért volna más, amit Székelyföldön akarnak, mint ami Európában megtalálható?
Az elmúlt években a két székely megye Székelyföld-szórvány programot indított, amelyben olyan programokat vittek a szórványmegyékbe, amelyek fontosak voltak a helyi magyar közösségek számára. Az autonómia így eszköz lehet arra, hogy jobban éljünk, hiszen ha magunk hozzuk meg a döntéseket, ésszerűbben fogunk eljárni, hangzott el. Regionális hivatalos nyelvet akarnak, emellett pénzügyi autonómiát, amelynek célja, hogy az adók 95 százaléka helyben maradjon - kérdés ugyanakkor, hogy kié a bánya, a borvíz, az erdő, a patak stb. Fontos kérdés a nyelvi arányosságé, céljuk, hogy a költségvetési intézményekben tartsák be az illető régió etnikai arányosságát, illetve helyi hatásköröket akarnak - összegezte Tamás Sándor. Kiemelte, a Székelyföldön élő románoknak kulturális autonómiát kell biztosítani, a megyei tanács költségvetésében ezt ő maga régóta gyakorolja is.
Kijelentette azt is, inkább eltökéletek, mint optimisták. Autonómiát közösen, a románokkal együtt lehet kivívni, nemzetközi segítséggel, mondta el Tamás.
Érdekek és érdekellentétek
Bognár Zoltán szerint a legnagyobb problémát az okozza, hogy a román sajtóban nincs meg a megfelelő elméleti és fogalmi tudás az autonómiáról. Mint mondta, a politika mindig érdekekről szól, így az autonómia kérdésében is vannak érdekek és érdekellentétek. Kolozsváron sok fontos kulturális, oktatási intézmény működik, az autonómia pedig lehetőségeket teremtene arra, hogy a kolozsvári intézményekkel konkuráló, akár a minőségüket meghaladó intézmények jöjjenek létre. Ilyen esetben megegyezésre volna szükség, és arra is, hogy a személyi elvű autonómiáról is beszéljünk, az ország magyar lakosságára vonatkozó jogokról, mondta.
Borboly Csaba elmondta, sem az RMDSZ, sem a többi párt nem döntötte el, hogy mit is akar. Ha teljes decentralizáció van, az jó Székelyföldnek, kicsit Szatmárnak is, de az erdélyi magyarság másik felének a teljes kiszámíthatatlanság jut. Felhívta a figyelmet arra is, a megyei tanácsban ők maguk is alig foglalkoztak a fiatalok problémáival, most azonban tudatosan odafigyelnek a kérdésre, élethelyzetet kell teremteniük a mai szükségleteknek.
Székelyföld hátország
Kolozsvárnak és Kolozs megyének lehetőséget jelent, ha a székelyföldi románsággal a magyarság normális párbeszédet alakít ki, mert ezt a példát be lehet mutatni. Székelyföld különlegességet és erőforrást jelent az ország számára - összegezte Borboly.
Tamás arról beszélt, amikor az etnikai vonzatot kiveszik a román-magyar párbeszédből, pragmatikus kérdésekben egyetértenek, hiszen a román fél is hasonló problémákkal küzd. "Ha világosan beszélünk, van elfogadottságnk és támogatásunk" - fogalmazott a háromszéki tanácselnök. Székelyföldről elmondta, utánpótlást biztosít Erdély számára: Háromszéken ma 8,6 százalék a felsőfokú végzettséggel élők aránya, mert az emberek továbbmentek a szülőföldükről.
Kustán Magyari Attila
maszol.ro

Érdekellentétek nehezítik a Székelyföld autonómiájáért folyó küzdelmet
Magyarországról nézve sem érdektelen az a vita, amelyet az erdélyi, partiumi magyar közösségek folytatnak Székelyföld autonómiájáról. A többség elfogadja a székely tömbmagyarság törekvését az önigazgatás megvalósítására, de sok fenntartás is megfogalmazódott a szórványmagyarság részéről. Ezekre a kérdésekre kereste a választ Csoma Botond, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) Kolozs megyei szervezetének elnöke, Tamás Sándor Kovászna, Borboly Csaba Hargita megyei RMDSZ-elnökök és Bognár Zoltán politológus a Communitas Alapítvány szervezésében.
Székelyföld autonómiája csak akkor fog megvalósulni, ha a románok és a központosító politikát folytató Bukarest elfogadja. Szomorú, hogy még mindig elég keveset tudnak a románok az autonómiáról, és azt gondolják, hogy a cél Székelyföld Magyarországhoz csatolása. Nem mellékes kérdés mindeközben, hogy mit gondolnak az autonómiáról a Székelyföldön kívül élő erdélyi magyarok. Nem egyértelműek ugyanis az érdekek.
Legyen nagyobb a szelet kenyér!
A beszélgetés során többször megfogalmazódott, hogy még mindig nagyfokú ismerethiány jellemzi a székelyföldi autonómiatörekvésekről szóló közbeszédet. Vélhetően ezért gondolták úgy a szervezők és az előadók, hogy az előadás nagy részében jól működő európai példákkal foglalja össze törekvésük lényegét Tamás Sándor székely politikus. Ebből következett, hogy talán kevés idő maradt az ütközőpontok kibeszélésére, a közönség éles kérdése legalábbis rávilágítottak arra, hogy nemcsak a román társadalom részéről merül fel vitapont.
Tamás Sándor azt hangsúlyozta, a területi autonómia egy eszköz a székelyeknek arra, hogy a közügyekben nagyobb döntési szabadsággal rendelkezzenek a helyi közösségek, mert így hatékonyabban tudják megoldani az őket érintő gazdasági, kulturális és szociális problémákat. „Az autonómia lényege, hogy legyen nagyobb az a bizonyos szelet kenyér és így jobban éljünk” – érzékeltette azt a problémát, hogy jelenleg szinte minden fejlesztési kérdésben Bukarest dönt. Azt szeretnék elérni, hogy a személyi jövedelemadó 95%-a Székelyföldön maradjon, a magyar is hivatalos nyelv legyen a közügyek intézésében és etnikai arányosság valósuljon meg a költségvetési intézményekben. Tamás Sándor összegzésében nem feledkezett meg a románoknak járó jogok felsorolásáról sem, külön hangsúlyozva, hogy az autonómia eléréséhez a magyarok összefogása mellett szükség van a román félre és nemzetközi segítségre is.
Érdekellentét a tömbmagyarok és szórványmagyarok között
Az autonómiaformákat kutató Bognár Zoltán politológus mondta ki először a beszélgetés során, hogy számos olyan, a magyarságnak fontos kulturális és oktatási intézmény működik Kolozsváron, amelyeknek konkurenciát támaszthatnak hasonló intézmények a sikeres székelyföldi önrendelkezés megvalósulása után. A szakember álláspontja szerint ezért megállapodásra lenne szükség a felek között. Borboly Csaba pedig ezen a szálon maradva arra irányította rá a figyelmet, hogy egyetlen romániai magyar párt sem foglalt állást egyértelműen, pontosan hogyan töltené meg tartalommal az autonómiát. Azt sem hallgatta el, hogy az autonómiával járó decentralizáció „lehet jó Székelyföldnek, kicsit Szatmárnak, de az erdélyi, partiumi magyarság másik felének a teljes kiszámíthatatlanság jut vele” – ismerte el a szórványmagyarság problémáját.
Akkor miért is lenne jó Kolozsvárnak a székelyföldi autonómia?
Borboly Csaba szerint mindenesetre valamennyi Romániában élő magyarnak segíthet, ha értelmes párbeszéd alakul ki magyarok és románok között Székelyföldön az autonómiáról. Székelyföld továbbá turisztikai különlegesség és erőforrás az országnak – emelte ki.
Tamás Sándor székely politikus álláspontja szerint Székelyföld hátországot biztosít Kolozsvárnak, például sokan jönnek továbbtanulni a kincses városba. (A közönség soraiban ülő székely hallgatók nem fogadták teljes örömmel, hogy egy hátország polgárai lennének.) További előnynek nevezte a háromszéki tanácselnök, hogy a Székelyföldön élő román fél is hasonló álláspontot képvisel a gyakorlati problémákról, hiszen ugyanúgy rossz rájuk nézve is a túlzott központosítás. „Ha világosan beszélünk, van elfogadottságunk és támogatásunk" – szűrte le ennek fényében Tamás Sándor.
hirado.hu
Erdély.ma

Útjavítások kormánypénzből
Valamivel több mint hat és fél millió lejt utalt ki a kormány a legutóbbi ülésén Háromszéknek a megyei és községi utak karbantartására. Az összeg szétosztásáért, felhasználásáért felelős megyei önkormányzat szerint a pénz ugyan kevés, mégis jól jön.
Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke elmondta: figyelembe véve, hogy idén a fejlesztések éve mottóval elkezdett megyei útkorszerűsítés mekkora összeget emészt fel, a Ponta-kabinet által kiutalt összeg kifejezetten kevés. Az elöljáró emlékeztetett, hogy 2015-ben összesen száz kilométer út korszerűsítését, felújítását tűzték ki célul saját forrásból, és ezek a munkálatok megközelítőleg tízmillió euróba – egy kilométernyi szakasz százezer euró körüli költséget jelent –, azaz 44 millió lejbe kerülnek. Ha ehhez viszonyítják a kormány mostani adományát, akkor az 11–12 kilométer út korszerűsítésére elég. Tamás Sándor szerint ugyanakkor a kicsinek is örvendeni kell, jó néven veszik a támogatást, ami egyébként más megyékhez viszonyítva nem is olyan jelentéktelen. A most kiutalt összeg elosztásáról a soron következő tanácsülésen döntenek. Mivel a forrásokat községi utak korszerűsítésére is fel lehet használni, előzőleg a polgármesterekkel is egyeztetnek, és ennek függvényében határoznak a pénz sorsáról.
Tamás Sándor hozzátette: a megye minden térségében zajló útjavítási munkálatoknak mintegy felét sikerült lezárni, és idén befejezik a Nagyajtát Apácával összekötő, 105 méter hosszúságú hidat is. A már befejezett útszakaszokon kívül a következő testületi ülésen jóváhagyják a Sepsiszentgyörgyöt Illyefalván keresztül Brassó megye határával összekötő szakasz korszerűsítési terveit, a munkálatok beindítására még idén lehetőség nyílik. A felújítások során egyébként olyan hosszabb szakaszok is megújultak, illetve befejezés előtt állnak, mint Mikóújfalu–Hatod–Bibarcfalva vagy Hidvég–Nagyajta.
Nagy D. István
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Magyarországi orvosok végeznek ingyenes vizsgálatot Háromszéken
Ingyenes egészségügyi szűrővizsgálatot végeznek magyarországi orvosok a háromszéki Bodok község településein. A Bács-Kiskun Megyei Kórház szakorvosai szeptember 7-11. között tartózkodnak Sepsisbodokon.
A Kovászna megyei önkormányzat elnöke, Tamás Sándor emlékeztetett, hogy két évvel ezelőtt a magyarországi testvérmegyével elindított programnak köszönhetően több ezer vizsgálatot végeztek a magyarországi orvosok Orbaiszéken és Erdővidéken. Idén Sepsiszékre, Bodok községbe érkezik a szűrőprogram.
Ennek keretében a Bács-Kiskun Megyei Kórház orvosai öt nap alatt belgyógyászati, kardiológiai, bőrgyógyászati, fül-orr-gége, gyerekgyógyászati, sebészet, nőgyógyászati, ideggyógyászati és ultrahang vizsgálatokat végeznek.
A vizsgálatokat a bodoki Henter Károly Általános Iskolában, ideiglenesen kialakított rendelőkben végzik naponta 9-16 óra között. Szeptember 7-8-án, hétfő-kedden a bodoki lakosokat, szeptember 9-én, szerdán az oltszemi lakosokat, szeptember 10-én, csütörtökön a zaláni lakosokat, utolsó nap pedig szeptember 11-én, pénteken mindhárom faluból várják az érdeklődőket.
„Az elmúlt évek tapasztalatai azt mutatják, hogy nagy szükség van az egészségügyi szűrővizsgálatra, hiszen sok esetben életet menthetnek”, mutatott rá Tamás Sándor. A több éve rendszeresen megismétlődő szűrőprogram azért is fontos, mert a magyarországi szakorvosok Háromszéken olyan vizsgálatokat végeznek el, amelyekhez sokat kellene utazni a vidéki betegeknek.
Az elmúlt esztendőkben sok esetben azonosítottak felnőtteknél magas vérnyomást és pajzsmirigy megbetegedést, gyerekeknél gyakran előfordult ülő életmódból fakadó gerincprobléma, illetve felhívták a figyelmet, hogy fiataloknál és felnőtteknél is gyakoriak az elhanyagolt fogak, ezért azok kezelésére buzdították az érintetteket.
mno.hu

Tiltakozás helyett
Ijesztően erőtlen, döbbenetesen gyáva politikai vezetőink reakciója mindazokra a túlkapásokra, amelyeket a Kovászna megyei fogyasztóvédelmi hatóság vezetője immár jó ideje elkövet.
Mircea Diacon vállalkozókat, vendéglősöket, taxisokat tart rettegésben, feszültséget szít, újságírókat fenyeget, újabban pedig karhatalmi erőkkel vonul be egyházi táborba, gyermekeket riogatva – s hiába van három magyar pártunk is, mindenik hallgat, a legerősebb magyar politikai szervezet háromszéki vezetője pedig azzal nyugtatgatja a közvéleményt, hogy majd csak „kipiszkálják” onnét a hatalmát fitogtató, azzal visszaélő felügyelőhelyettest.
Nincs azonnali és kemény hangú tiltakozó nyilatkozat, nincs elképzelés, netán cselekvési terv arról, hogy miként, milyen eszközökkel lehetne felhívni ország-világ figyelmét a fogyasztóvédő túlkapásaira, s arról sincs tudomásunk, hogy bár jogi segítséget biztosítanának az időnként abszurd bírságokkal sújtott vállalkozásoknak.
A székely ízek miatt kirobbant botránykor Tamás Sándorék hatalmas lendülettel még levelet küldtek az államfőnek, a miniszterelnöknek, az országos fogyasztóvédelemhez – hogy akciójuk mennyire volt elszánt vagy mennyire kommunikációs fogás, arról sokat elárul: bár érdemi választ nem kaptak, semmilyen további lépést nem tettek, be nem számoltak róla, szóvá sehol nem tették, pert nem indítottak. Pedig lennének módszerek, amelyekkel tiltakozni lehet, amelyekkel fel lehet hívni országos intézmények vagy jogvédő civil szervezetek figyelmét a hatósági túlkapásokra, léteznek jogi és politikai eszközök, amelyeket be lehetne vetni. És igenis, ezekkel elsősorban politikai vezetőinknek kellene élniük, hisz a vállalkozó kiszolgáltatott a hatóság bosszújának (magunk is drágán megfizettünk a Diacon tevékenységét bíráló írásainkért, hiszen azonnal lecsapott terjesztőhálózatunkra a hatóság), érthető hát, ha inkább a hallgatást választja.
De Tamás Sándor még azzal a meglehetősen kézenfekvő megoldással sem kíván élni, amely pedig erőteljes jelzés lehetne: a „politikai feltételek” hiányára hivatkozva, csendben tűri, hogy a hatóság székel a megyei tanács vagyonkezelésében levő ingatlanban. Érvelése alapján mintha csak meg akarná leckéztetni a háromszékieket: látjátok, ilyen az, ha nem vagyunk kormányon, hát azért kell ott lennünk Bukarestben, hogy ne történhessék ilyesmi.
Csakhogy így meg az a skizofrén helyzet állt elő, hogy a megyei önkormányzat akaratlanul bár, de segítő kezet nyújt a gyakorta túlkapásokat elkövető hatóságnak és vezetőjének. Mintha csak magunk hívnánk be a várunkat ostromlókat: jöjjenek, mi biztosítjuk a megfelelő körülményeket, hogy akadálytalanul dolgozhassák ki az ellenünk, legyőzésünkre irányuló terveiket…
Farcádi Botond
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Bartók Bélára emlékeztek Nagyszentmiklóson
Szobor és hangversenyt
Hétfői lapszámunkban kis cikkben közöltük, hogy Bartók Béla szobrát avatták fel a múlt héten Nagyszentmiklóson. A világhírű zeneszerzőt ábrázoló alkotás Aurel Gheorghe Ardeleanu temesvári szobrászművész munkája, leleplezésére a Bartók Béla halálának hetvenedik évfordulója alkalmából szervezett eseménysorozat keretében került sor. A Pro Bartók Társaság évek óta népszerűsíti a zeneszerző életművét Nagyszentmiklóson, Bartók Béla szülővárosában, számos hangverseny, esemény, legutóbb pedig a szoborállítás idézi a város nagy szülöttjének emlékét.
Minderről, valamint a szoborállítás előzményeiről Tamás Sándor, a Pro Bartók Társaság elnöke mesélt lapunknak részletesen.
– Bartók Béla Nagyszentmiklóson született 1881. március 25-én. Jómagam marosvásárhelyi vagyok, Vásárhelyen jártam a zeneiskolába klasszikus gitár szakra, majd ott végeztem a gyógyszerészeti egyetemet is, ezután kerültem Nagyszentmiklósra. A '89-es változások után mindenki a saját szakmai előrelépésével volt elfoglalva, közöttük én is, két gyógyszertárat nyitottunk. De az évek múlásával észrevettem, hogy egyre kevesebbet foglalkoznak Bartók Béla emlékének ápolásával, életművének népszerűsítésével, ezért 2001-ben megalapítottuk a Pro Bartók Társaságot e céllal. Bartók születésének 120. évfordulóján hangversenyt szerveztünk, a koncert pedig szép hagyománnyá vált Nagyszentmiklóson. Akkor Kocsis Zoltán segítségével a budapesti Liszt Ferenc Zeneakadémia tanárai és diákjai léptek fel a temesvári filharmonikusokkal közösen. Később a szegedi és temesvári konzervatóriumok vezetőségét kerestem fel – dr. Kerek Ferenc Liszt- díjas zongoraművész, a szegedi zeneakadémia volt dékánja nagyon sokat segített a további koncertek megszervezésében, olyannyira, hogy 2001-ben elvállalta a Pro Bartók Társaság művészeti vezetői tisztségét. 2006-ban kétnapos rendezvényt szerveztünk, 2011-ben szintén nagyszabású eseménysorozattal jelentkeztünk, és két évvel ezelőtt a Nagyszentmiklósi Polgármesteri Hivatal is elkezdte támogatni a rendezvényeinket, amelyek segítségével kis zenei központtá vált Bartók Béla szülővárosa. Az elmúlt tizenöt év alatt több mint hatvan hangversenyt szerveztünk Nagyszentmiklóson, és idén úgy gondoltuk: még emlékezetesebbé tesszük a rendezvényt, amelynek keretében a helyi Nákó-kastély előtt – a koncertek helyszínén – felállítjuk Bartók Béla egész alakos szobrát. Tervünkkel akadályba nem ütköztünk: a helyi polgármesteri hivatal biztosította a szobor elkészítésének anyagi hátterét, a Pro Bartók Társaság felelt a rendezvénysorozat megszervezéséért és lebonyolításáért, a magyar kulturális minisztérium Íjgyártó István, a Külgazdasági és Külügyminisztérium kulturális és tudománydiplomáciáért felelős államtitkárának ígérete szerint anyagiakkal ez utóbbit segítette. Igencsak nívós eseményt sikerült szerveznünk: a szobrot Semjén Zsolt, Magyarország nemzetpolitikáért felelős miniszterelnök-helyettese avatta fel, Bartók-árnyék címmel ősbemutatóra került sor (Hollós Máté szerzeményét dr. Kerek Ferenc és felesége, Kerek Fekete Éva adta elő), amelyet a Nagyszentmiklósról és a Pro Bartók Társaságról készült kisfilm levetítése követett, majd a magyar kulturális minisztérium által felajánlott koncert keretében Oravecz György zongoraművész játszott Bartók- műveket. A rendezvénysorozatot nagy siker övezte, valóban Bartókról szólt, minden zenekedvelő örömére.
Kaáli Nagy Botond
Népújság (Marosvásárhely)

Iskolatáska harmadszor
Több mint kétezer háromszéki előkészítő osztályos kisdiák kap tolltartóval, ceruzákkal, üzenőfüzettel, szendvicsdobozzal felszerelt iskolatáskát a megyei tanács három évvel ezelőtt indított programja révén, az 1063 rózsaszínű és 1130 kék hátizsákot tegnap Sepsiszentgyörgyön vették át az iskolaigazgatók.
A Székely Mikó Kollégiumban tartott táskaátadón Tamás Sándor, a megyei önkormányzat elnöke hangsúlyozta, idén tíz lejjel többet fordítottak egy-egy csomagra, mint tavaly, személyenként hatvanöt lejbe került a táska és a benne lévő felszerelés. A helyi cégtől vásárolt tanszereket feltétel nélkül minden előkészítő osztályos megkapja, az iskola annak is biztosítja az ajándékot, aki tanévkezdés után érkezik. Az igazgatók találkozójának második felében Marcela Ştefu főtanfelügyelő-helyettes hívta fel az óvoda- és iskolavezetők figyelmét néhány újdonságra, szabálymódosításra.
Marcela Ștefu tájékoztatott arról, hogy megérkeztek az I. és II. osztályos tankönyvek, amelyeket a napokban osztanak szét, de azt nem hangsúlyozta, hogy a magyar elsősöknek továbbra sem lesz számtankönyvük, a másodikosok pedig idén is csak a román nyelvű kommunikációkönyvre számíthatnak. Közölte, a szeptember 14-én kezdődő tanév százhetvenhét tanítási napból áll, a nyári vakáció pedig szeptember 4-éig tart, a következő tanév egy héttel korábban kezdődik a szokásosnál. Marcela Ştefu kérte az igazgatókat, az épületek bejáratánál biztosítsák a mozgássérültek számára a feljárókat, az érintett diákok osztályait rendezzék be a földszinten. Ismertette az új iskolaigazgatók és aligazgatók névsorát, valamint a tanfelügyelőség személyzetében történt változásokat, és szólt azokról a jogszabályokról, amelyek az alkalmazásokra vonatkoznak. Az iskolák feladata, hogy saját településükön minden olyan, nyolcadik osztályt végzett tanuló családját felkeressék, aki nem iratkozott be kilencedikbe, és próbálják elérni, hogy a tizenévesek ne hagyják abba tanulmányaikat – hangsúlyozta a tanfelügyelőség képviselője, aki bízik abban, a napokban a betöltetlen állásokra is kerül jelentkező, és egyetlen osztály sem marad tanító, tanár nélkül. Végül a jelenlévőknek sok sikert kívánt az új tanévben, és közölte, a tanév első megyei igazgatói munkaülését szeptember 29-én tartják.
Fekete Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

„Ez az ember is provokál” – Mircea Diacon közleményben panaszkodik
A megyei fogyasztóvédelmi felügyelőség vezetője, Mircea Diacon egy általa aláírt közleményben arról panaszkodik, hogy a magyar nyelvű médiában azt kérik Tamás Sándor megyetanácselnöktől és Antal Árpád sepsiszentgyörgyi polgármestertől, hogy lépjen közbe annak érdekében, hogy őt leváltsák.
Az idézett közleményben Mircea Diacon leszögezi, hogy közhivatalnok, és versenyvizsgával került annak a hivatal élére, mely nincs alárendelve sem a megyei tanácsnak, sem pedig a sepsiszentgyörgyi önkormányzatnak. Ugyanakkor megemlíti, hogy „Antal és Tamás urak valóban erőfeszítéseket tettek annak érdekében, hogy leváltsák”, ugyanis a két önkormányzati vezető közösen írt a kormánynak, parlamentnek, az Országos Diszkriminációellenes Tanácsnak, az ombudsmannak, valamint az Országos Fogyasztóvédelmi Hivatalnak, és kérték, hogy őt egy magyar nemzetiségűvel helyettesítsék. Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármestere újságírói kérdésre válaszolva egyelőre nem kívánta „sem megerősíteni, sem cáfolni a híresztelést”.
– Mindenki számára egyértelmű, hogy ez az ember is provokál. Provokálja a közösséget, provokál minket, és mi ezt jeleztük már tavaly a miniszterelnöknek is, másoknak is, de valakiknek az az érdeke, hogy ő itt provokáljon – válaszolt röviden az elöljáró.
(kiss) Székely Hírmondó
Erdély.ma

Nyeregben érzi magát Diacon
„Együttműködőbb”, magyar nemzetiségű igazgatóra cserélnék a megyei és sepsiszentgyörgyi vezetők – állítja Mircea Diacon legutóbbi közleményében.
A fogyasztóvédelmi hivatal magyarellenes megnyilvánulásairól és túlkapásairól ismert igazgatója szerint „Tamás és Antal urak” (Tamás Sándor megyeitanács-elnök és Antal Árpád sepsiszentgyörgyi polgármester – szerk. megj.) „a magyar sajtó nyomására” léptek fel ellene, és valóban erőfeszítéseket tesznek a leváltására: több panaszt is benyújtottak a nép ügyvédjénél, a fogyasztóvédelmi központ irányításánál, az Országos Diszkriminációellenes Tanácsnál, a kormánynál, a parlamentnél stb. Diacon leszögezi: a megyei fogyasztóvédelmi hivatal főfelügyelő-helyettese közhivatalnok, tisztségét versenyvizsgával foglalta el, és nem alárendeltje sem a megyei tanácsnak, sem a sepsiszentgyörgyi polgármesteri hivatalnak; hatásköre törvényesen megszabott, főként ellenőrzésekre korlátozódik, amelyeket az érvényes szabályok és előírások szerint lát el. A fogyasztóvédelmi igazgató megemlíti, hogy augusztus folyamán ellenőrzéseket végeztek az Uzonkafürdőn, Katrosán, Csomakőrösön, Csernátonban, Zabolán és Árkoson szervezett táborokban, és mindegyikben találtak (a szállásra, az étkezésre és a szükséges engedélyekre vonatkozó) rendellenességeket, ezért bírságokat róttak ki, és tanácsadásban részesítették a rendezvényekért felelős személyeket. A közlemény megemlíti, hogy Csomakőrösön az egyik szervező (egy megyei tanácstag) megígérte, hogy büntetés esetén ugyanúgy Bukarestbe fogják „előléptetni”, mint Codrin Munteanu volt prefektust. Az augusztusi táborellenőrzések során 14 „gazdasági egységet” látogattak meg, ebből 11-ben akadt hiba, és 9-ben büntettek is a különböző kihágások miatt, összesen 24 ezer lej értékben. Ezek nagyrészt formai mulasztások. Mircea Diacon közleménye legalább egy helyen csúsztat: az árkosi táborban nem bírságoltak, még ellenőrzési joguk is kérdéses, mert magánrendezvénye volt az unitárius egyháznak, amely nem sorolható a gazdasági egységek közé. A leváltására irányuló kezdeményezésekről Antal Árpád polgármester nem nyilatkozott, csak annyit jegyzett meg: mindenki számára egyértelművé vált, hogy Diacon provokálni akar, ezt jelezték is felsőbb szinten, de valakiknek érdeke a provokálás.
Demeter J. Ildikó
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

A szülőföldet művelni kell (Tanévnyitó a Sapientia-egyetem sepsiszentgyörgyi központjában)
A magyar kormány abban érdekelt, hogy képzett, a hagyományokat integráló, de a modern dolgokban jól tájékozódó fiatal felnőttek kerüljenek ki az iskolákból, egyetemekről, akik környe­zetükben minőséget képviselnek, és így gyarapítják a világ magyarságát – hangsúlyozta Grezsa István, a budapesti Miniszterelnökség határon átnyúló beruházások ellenőrzéséért felelős miniszteri biztosa tegnap a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem Sepsiszentgyörgyön tartott tizenötödik tanévnyitóján. Kolozsvár, Marosvásárhely és Csíkszereda után a háromszéki megyeközpont a Sapientia negyedik oktatási helyszíne, ahol négyéves agrármérnök szakkal indul az első évfolyam.
Az első erdélyi magyar nyelvű agrármérnökképzést az egykori Gámán János Szakközépiskola felújított Csíki utcai főépületében indítja a Sapientia EMTE. Az első felvételin betelt mind a 25 tandíjmentes és az öt tandíjköteles hely.
Kató Béla, a Sapientia Alapítvány elnöke megnyitóbeszédé­ben elmondta: a rendszerváltás óta több ezer hektár föld és erdő került vissza az emberek tulajdonába, de nem azért, hogy ez a terület parlagon maradjon vagy esetleg eladják olyanoknak, akik nem kötődnek ehhez a földhöz. A szülőföldet őrizni és művelni kell – hangsúlyozta. Az alapítvány szeretné hozzásegíteni az agrárszakon végző fiatalokat, hogy amikor elhagyják az egyetemet, hozhassanak létre mintagazdaságokat Erdély-szerte, és az első pillanattól tudjanak gazdálkodni, ezért tervezik földek, erdők vásárlását, amelyeket kedvezményesen bérbe adnának említett célra – ismertette Kató Béla. Elmondta, az első ilyen jellegű adományt már megkapta az alapítvány, és számítanak többre is, Simon Katalin Kolozsváron élő bikfalvi származású idős tanár húsz hektárnyi erdőt ajándékozott a Sapientiának.
Dávid László az új oktatási helyszín kiválasztását azzal indokolta, hogy biztosítani kívánják a régió felemelését, az értelmiség utánpótlását és az elvándorlás megállítását, ezért nem indul az új szak egy már működő Sapientia-központban, bár az könnyebb lett volna. Az EMTE rektora elmondta, a sepsiszentgyörgyi képzés a marosvásárhelyi és a csíkszeredai Sapientia összefogása és szakmai segítségével, az önkormányzatok, valamint a magyar kormány támogatásával jött létre. A Sapientia-egyetem a határon túli magyar felsőoktatás zászlóshajója – mondta Grezsa István miniszteri biztos, aki szerint az egyetem tizenöt éves sikertörténete azt bizonyítja, hogy a magyarságnak szüksége van egy, az erdélyi szellemiséget meghatározó intézményre. „A magyar kormány nevében annyit ígérhetünk meg, hogy minden segítséget megadunk az itt tanuló diákoknak, és mindent elkövetünk azért, hogy emelkedő és gyarapodó nemzet legyünk a közeljövőben.” Zákonyi Botond, Magyarország bukaresti nagykövete a Sapientiára jellemző kitűnő tanár-diák kapcsolatot és a folyamatos innovációt emelte ki, Jávor András, a Debreceni Egyetem rektorhelyettese pedig szakmai segítséget ígért az egyetemnek, és azt mondta, a Sapientia eddigi története garancia arra, hogy dinamikus lesz a fejlődés.
Székelyföldön abból fogunk megélni, amit a karunk erejével, az eszünkkel és a műveltségünkkel magunk megteremtünk – szögezte le Tamás Sándor megyeitanács-elnök. A kiművelt ember, a jó szakember Székelyföld legjobb tartaléka – mondotta, és hátrányként említette, hogy régiónkban a lakosság alig tíz százaléka rendelkezik felsőfokú végzettséggel. Székelyföldnek több mint ötszázezer hektár magántulajdonban levő erdőterülete és több mint ötszázezer hektár mezőgazdasági területe van. A szentgyörgyi Sapientia azt a célt szolgálja, hogy ez a vagyon jövedelmező legyen. Eddigi polgármesteri pályafutása legnagyobb eredményének tartja a Sapientia-egyetem sepsiszentgyörgyi központjának megnyitását – mondta Antal Árpád, aki szerint „ma Romániában a Sapientia-egyetem az igaz­ságtalanság szimbóluma. Nem elfogadható az, hogy mi, erdélyi magyarok a román államnak fizetjük az adónkat, de ha magyarul akarunk tanulni, bizonyos szakok esetében csak a magyar kormány pén­zén biztosított egyetemen tudjuk ezt elérni. Mi itt, Székelyföldön rendelkezünk mindennel, ami a világon egyre inkább hiánycikknek számít. Van vizünk, tiszta levegőnk, félmillió hektár erdőnk, legalább ennyi termőföldünk. Ha mindezt jól képzett szakemberekre bízzuk, akik szeretik szülőföldjüket, biztos a siker”.
Székely Gyula, a Sapientia EMTE rektorhelyettese, a sepsiszentgyörgyi oktatási központ igazgatója elmondta, a helyi önkormányzat az épület külső felújítását vállalta, a belső kivitelezést és a felszerelést a magyar kormány biztosította, és olyan egyetemi központ kapuját nyitják meg, amelyet vonzóvá kívánnak tenni minél több erdélyi fiatal számára. A első sapientiás tanévnyitón közreműködött a Mácsafej zenekar.
Fekete Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Megállítani az elvándorlást
Sapientia-évnyitó Sepsiszentgyörgyön
Agrármérnöki karral bővítette oktatási kínálatát a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem Sepsiszentgyörgyön. Antal Árpád polgármester szerint abból is látszik, hogy ez egy fontos nemzetpolitikai intézmény, hogy „még ki sem nyitottuk a kapukat, s már piszkálódnak a román ellenőrző hivatalok”.
Néhány évvel ezelőtt aligha tudtuk volna elképzelni, hogy ebben az épületben, ahol a „kommunizmus rabszolgáit” képezték, agrármérnöki képzést indítunk – mondta hétfői köszöntőbeszédében Kató Béla, a Sapientia Alapítvány elnöke. – A rendszerváltás után visszakapott földterületek nem maradhatnak parlagon, nem adhatjuk el olyanoknak, akik nem kötődnek ehhez a vidékhez, hanem meg kell művelnünk.
A református püspök szerint arra készülnek, hogy termőföldet vásárolnak, amit kedvezményesen adnak majd bérbe a leendő mérnököknek, hogy azon mintagazdaságokat hozzanak létre. Köszönetét fejezte ki a megye és a város elöljáróinak a támogatásért, mert „ha mindig csak a magyar kormány segítségét várjuk”, abból nem lehet hosszú távon megélni.
Dr. Dávid László rektor kijelentette: „Sepsiszentgyörgy ezzel igazi egyetemi várossá vált”, és úgy vélte: a helyben maradás záloga a tudás kihelyezése.
– A Sapientia-egyetemnek van egy hosszú távú célja, hogy Székelyföldet valami módon élhetővé tegye. Ehhez meg kell állítani az elvándorlást, amely azzal kezdődik, hogy elmennek a fiatalok egyetemre, és nagy részük nem jön haza. Ha itt van egyetem, itt van tudás, akkor nem innen mennek el, hanem ide fognak jönni – szögezte le a rektor.
Grezsa István miniszteri biztos azt mondta: az egyetem létrehozását egymillió euróval segítette a magyar állam, mert komolyan gondolja, hogy „minden magyar számít”, és azt szeretnék elérni, hogy a trianoni döntés századik évfordulóját emelkedő, gyarapodó nemzetként érjük meg.
Tamás Sándor szerint az elmúlt 25 évben 500 ezer hektár erdő- és ugyanennyi legelő- és szántóterület került vissza magyar magántulajdonba. Ez a kincs az elmúlt ezer évben is eltartotta Székelyföldet, ezután is eltartja, de csak akkor, ha megfelelően képzett, a hagyományokat tisztelő, de a modern technikát uraló szakembergárda kezelésébe kerül – mondta a megyetanácselnök.
Antal Árpád polgármester „hét­éves mandátumának legnagyobb megvalósításaként” értékelte a Sapientia megnyitását, és megjegyezte: az „illetékes elvtársak már hónapokkal ezelőtt piszkálni kezdték”, hogy milyen körülmények között adta át a tanács az épületet az egyetemnek.
– A Sapientia története az igazságtalanság története is, mert nincsen rendben az, hogy mi a román államnak fizetjük az adót, de ha bizonyos szakokat magyarul akarunk tanulni, azt csak a magyar adófizetők pénzén tehetjük meg – jelentette ki az elöljáró.
Az egyetemen idéntől 25 ingyenes és öt költségtérítéses helyen 30 diák kezdi meg a tanulmányait, mintegy huszonöt, részben helyi, részben a marosvásárhelyi, kolozsvári és csíkszeredai karokról betanító egyetemi oktató irányítása alatt.
Erdély András
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Terra Siculorum egyesület alakul (Európa Kulturális fővárosa-terv)
Terra Siculorum (Székelyföld latin megnevezése, szó szerinti fordításban a székelyek földje – szerk. megj.) névvel alakul civil szervezet, melynek célja a Sepsiszentgyörgy – Európa kulturális fővárosa 2021 terv támogatása. A Terra Siculorum 2021 Egyesület tagjai Sepsiszentgyörgy önkormányzata, valamint a Kovászna Megyei Kulturális Központ és a Hargita Megyei Kulturális Központ. A két utóbbi csatlakozásáról tegnap döntöttek, Sepsiszentgyörgy tanácsa szeptember 30-i ülésén hoz határozatot.
Kovászna Megye Tanácsa rendkívüli ülést tartott tegnap a sepsiszentgyörgyi városházán. A napirenden egyetlen téma szerepelt, az alárendelt Kovászna Megyei Kulturális Központnak az egyesülethez való csatlakozása, és sikeres terv esetén a megye hozzájárulásának mértéke. Antal Árpád András, Sepsiszentgyörgy polgármestere napirend előtti felszólalásában elmondta, komoly sikerélménnyel érkezett Hargita Megye Tanácsának szintén tegnap tartott üléséről, melyen a jelen lévő 30 tanácstag egyöntetűen megszavazta a Hargita Megyei Kulturális Központ csatlakozását. A polgármester elmondta, 2021-ben egy romániai és egy görögországi város lehet Európa kulturális fővárosa. Sokan mondták, hogy túl nagy fába vágták fejszéjüket, de ez nem így van, s kifejtette: európai tendencia a 100 ezer lakos alatti városok felkarolása. Sepsiszentgyörgy partnereivel – Csíkszeredával, Szé­kelyudvar­hellyel, Kézdivásárhellyel és Csíkszeredá­val, valamint Kovász­na és Hargita megye tanácsával – együtt pályázik Székelyföld nevében. Antal Árpád közölte, van példa arra is, hogy valamely város többedmagával pályázott és nyert, s arra is, hogy egy nemzeti kisebbségi térség nevében pályáztak. Utóbbihoz példaként említette, hogy Hollandiát a frízföldi Leeuwarden, Spanyolozrszágot a baszkföldi San Sebastian képviselte, s nem hinné, hogy Madrid ennek nagyon örvendett volna, de a nemzeti kormányoknak ebben nincs felülbírálati joga. Sepsiszentgyörgy pályázatának célja az egyéni és közösségi identitások megértésének elősegítése. Hiszen a különbözőségek meg nem értése, el nem fogadása feszültségeket szül egész Európában. Éppen ezért a kultúrát szeretnék felhasználni e feszültségek helyi csökkentésére. Antal Árpád arra kér mindenkit, hogy higgyen a tervben, és csatlakozzék hozzá. Meggyőződése, hogy ezzel, azon túlmenően, hogy erősítik a székelyföldi önkormányzatok közötti együttműködést, és elkészítik Székelyföld kulturális stratégiáját, mindenképp hozzájárulnak a különböző csoportok közötti párbeszéd elősegítéséhez.
A bemutató után Tamás Sándor, a megyei tanács elnöke szavazásra bocsátotta a Kovászna Megyei Kulturális Központnak az egyesülethez való csatlakozásáról szóló tervet és nyertes pályázat esetén a tervnek hat év alatt 1,75 millió euróval való támogatását. A 30-ból jelen levő 21 tanácstag egyöntetű szavazattal bátorította a megvalósulást.
Szekeres Attila
Erdély.ma

Nyelvi jogok Európában – Románia nem modell
A nyelvek európai napjának kikiáltott szeptember 26. előtt egy nappal a regionális nyelvekről, a nyelvi jogokról, a rendkívül különböző anyanyelvhasználati lehetőségekről tartottak konferenciát Sepsiszentgyörgyön. A Mikó Imre Jogvédő Szolgálat által szervezett rendezvényen Kárpát-medencei és európai „körúton” vehettek részt az érdeklődők, pozitív és negatív példák sokaságát ismerhették meg, nemcsak a romániai helyzet fonákságaival szembesültek, de bepillantást nyerhettek az ennél is rosszabb felvidéki valóságba, hallhattak a jelentősen jobb vajdasági eredményekről, de a katalánok és a finnországi svédek helyzetéről is.
A román média képviselői, intézményvezetők távol maradtak, így a nyelvi jogok kiterjesztésének szükségességéről, az anyanyelvhasználat fontosságáról, a népek önrendelkezési jogáról megfogalmazott üzenetek nem érhettek célba.
A külföldi vendégek felé tett gesztusként angolul üdvözölte az egybegyűlteket a szervezők nevében Benkő Erika, reményét fejezte ki, hogy új, hasznos tudásra tehetnek szert a jelenlevők. Magyarul folytatta Kovács Péter, az RMDSZ ügyvezető elnöke, aki elsősorban arra hívta fel a figyelmet, nem a román állam képviselőinek kell megfogalmazniuk, hogy példaértékű-e a romániai kisebbségek helyzete, erről véleményt mondani nekünk van jogunk. Valóban rengeteg előrelépés történt 1989 óta, de véleménye szerint azok az európai országok tekinthetőek modellnek, ahol egyenlő partnerként ismerik el a kisebbségben élő nemzeti közösségeket. Románia csak külső nyomásra volt hajlandó engedményeket tenni, most azonban ennek hiányában egy helyben állnak a dolgok, sőt, annak a veszélye is fenyeget, hogy elvesznek a megszerzett jogokból. Az ilyen konferenciák nagy hozadéka, hogy meg tudja mutatni a román közvéleménynek, mi az európai gyakorlat – vélekedett Kovács Péter.
Az önrendelkezés alanyi jogon jár
Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke rövid székelyföldi bemutatót tartott a vendégeknek, majd Csóti György, a magyarországi Kisebbségi Jogvédő Intézet igazgatója kapott szót, áttekintést nyújtott a magyar nyelvhasználati jogok Kárpát-medencei helyzetéről. Erdélyről szólva kiemelte, a román kisebbségpolitika szemfényvesztő és kétszínű. Elvárásként fogalmazta meg: anyanyelvhasználat születéstől a halálig, az élet minden területén. Ez a nemzeti megmaradásnak is alapfeltétele – mondotta. Nemzetpolitikai ars poeticaként jelentette ki: nem a többségi nemzettől kell várni, hogy jogokat adjon, az önrendelkezés alanyi jogon jár, hisz itt születtünk, őseink itt éltek, építkeztek, alkottak.
A magyarság megmaradását a különféle autonómiák szavatolhatják, és ezek megvalósításához két feltételnek kell teljesülnie: a legszélesebb össze­fogásra van szükség a magyar politikai erők között (véleménye szerint egy gyűjtőpárt tudna a leghatékonyabban fellépni), és kell az áldozathozatal a politikum és az egyszerű polgárok részéről egyaránt.
Az előbbieknek le kell tudniuk mondani a hatalomról, ha nem teljesülnek feltételeik, a kis lépések politikája nem hozta a várt eredményt, a lakosságnak pedig meg kell mozdulnia, tüntetésekre, közös fellépésekre, tömegtiltakozásokra lenne szükség. Székelyföldön megindult valami, lát kitörési lehetőséget – mondotta, de idézte Makovecz Imre tíz évvel ezelőtti kijelentését: „A szavak ideje lejárt, cselekedni kell”.
Pozitív példák
A dél-tiroli helyzetet ismertette Sergiu Constantin, az ottani Kisebbségi Jogok Európai Akadémiájának kutatója a teljes kétnyelvűségről és a ladinokat érintő részleges háromnyelvűségről beszélt, az oktatási hálózatról, a közigazgatási, igazságszolgáltatási nyelvhasználatról, a kultúrához való korlátlan hozzáférésről, és körvonalazódott az a modell, amely a kisebbségbe kényszerült magyarság számára egy­előre elérhetetlen álom.
A romániai helyzetnél sokkal jobb a szerbiai – derült ki Beretka Katinka előadásából, aki a Magyar Nemzeti Tanács nyelvhasználati bizottságának tagjaként számolt be eddigi munkájukról, stratégiájukról, és példákkal is igazolta, kevés pénzzel is el lehet érni jó eredményeket. Szerbiában a magyarság aránya 3,5 százalék, jelentős többségük a Vajdaságban él, körülbelül 250 ezren. A szerb az állam nyelve, de minden más nyelv hivatalosan bevezethető, ha az azt anyanyelvének tekintő lakosság aránya eléri a 15 százalékot. Vajdaság 45 önkormányzata közül 31-ben a magyar nyelv egyenrangú a szerbbel. „Ez azt jelenti, hogy minden olyan szervnek, amely valamilyen közszolgáltatást végez, egyenrangúként kell használnia a magyar nyelvet is. Az összes eljárást magyar nyelven kell folytatni, ha ezt kérik, el kell fogadniuk a magyar nyelvű kérvényeket, magyar nyelvű okiratokat kell kiadniuk, illetve egyenrangúként kell elfogadniuk azokat, minden településen, intézményen meg kell jelentetni a két- vagy többnyelvű feliratokat” – mondta el.
Beszélt a magyar kisebbségi önkormányzat, a demokratikusan megválasztott Magyar Nemzeti Tanács feladatairól és arról a nyelvhasználati stratégiáról, amely vázolta, hogy 2012–2017 között honnan hová kell eljutni a jogérvényesítésben. A jogi keretek bővítésén túl igyekeztek a lakosságot is felrázni, reklámfilmekkel, szórólapokkal népszerűsítették jogaikat, és így érték el, hogy míg korábban heti egy, ma már napi 15 bejelentés érkezik a sérelmekről. Államot segítő akcióik is voltak, például kis szótárat állítottak össze a szerb hivatalnokok számára magyar alapkifejezésekkel, ebből több tízezer példányt juttattak el az önkormányzatoknak. Beretka Katinka azt is elmondta, hogy mindezen sikeres akcióikat nagy összefogással és kevés pénzből hajtották végre, 40 ezer euróból fedezték a költségeket.
Anyanyelv és identitás
Adrian Szelmeczi, az ActiveWatch munkatársa számos példával mutatta be, miként sérülnek az erdélyi magyarság nyelvhasználati és más jogai. Románia nagyon jól áll a törvények területén, nemzetközi jogszabályokat is ratifikált, de ezek gyakorlati alkalmazása hiányos, aránytalan a média és a hatóságok reakciója a kisebbségi követelésekre, a román hatóságok nagyobb figyelmet szentelnek a román nyelvi jogok tiszteletben tartására, mint a kisebbségi nyelvi jogokéra – mutatott rá. Bogdán Andrea és Mohácsek Magdolna a romániai Nemzeti Kisebbségkutató Intézet munkáját ismertette, Marc Gafarot i Monjo pedig a katalánok helyzetéről beszélt. A barcelonai Külügyi Intézet közpolitikai koordinátora a spanyolországi autonóm tartomány történelmét vázolta, a nyelvi standardizációs törvény volt az egyike az elsőknek, amit az autonómia elnyerése után a katalán parlament elfogadott, és minden bizonnyal ennek is köszönhető, hogy valós kétnyelvűség alakult ki.
Neki katalán az anyanyelve, de a spanyolt nem tekinti idegen nyelvnek, és nagyon sok spanyol család tanítja otthon is katalánul gyermekét, mert tudja, ez segíti boldogulását. Az autonómia elnyerése után megtapasztalták a katalán nyelv újjászületését, és ez nagyon fontos az identitás megőrzése szempontjából – mondotta. Peter Backa szociológus a finnországi svédek történelmét, jelenkori helyzetét ismertette, nem kisebbségként élnek Finnországban – kikérik maguknak, ha valaki így nevezi –, amelynek már alkotmánya is kimondja: kétnyelvű ország. Finnországban a nyelvi küszöb 8 százalék, de számos esetben ennél kisebb arányú lakosságnál is bevezetik a kétnyelvűséget, mert az állam sok pénzt ad a svéd fordításokra. A kép, amelyet helyzetükről festett, az erdélyi magyarság számára álomszerűen ideális, problémáik, dilemmáik pedig eltörpülnek az itteni gondok mellett.
Nagyon hasonlít a romániai helyzethez a szlovákiai – derült ki Kovács Balázs felvidéki nyelvi jogi aktivista előadásából, sőt, sok szempontból még nehezebb, sötétebb a helyzetük, mint a miénk. A szlovák törvények a szlovák nyelv használatát kötelezik, megengedik ugyan a magyarét is, de mindenütt alárendeltként jelenik meg, és ebben a légkörben ez olyan, mintha be lenne tiltva – fejtette ki. Elsősorban a civil aktivisták tevékenységeit ismertette, több oka volt annak, hogy létrejött az új mozgalom: a népességfogyás jelentős mértéke – húsz év alatt 180 ezerrel fogyott a ma 448 ezres szlovákiai magyar közösség –, de hozzájárult a magyar politika fokozódó válsága is, mint fogalmazott, „összetévesztették a dolgokról való beszélést a munkával”, és megjelent egy új nemzedék új szemléletmóddal, új eszközrendszerrel. Számos akciójuk volt, magyar településtáblákat szereltek fel, tüntetéseket szerveztek, céljuk, hogy a magyar nyelv a szlovákkal egyenrangú regionális nyelv legyen – fejtette ki.
Farkas Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Himnuszper: győzött az összefogás – Ökumenikus istentisztelet Sepsiszentgyörgyön
Folytatni kell a harcot, a közös fellépést, mert ha összefogás van, az eredmények sem maradnak el – így értékelték a himnuszperben született ítéletet tegnap a magyar pártok háromszéki vezetői. Ugyanakkor bejelentették: vasárnap délután 5 órakor hálaadó ökumenikus istentiszteletet tartanak Sepsiszentgyörgyön az épülő főtéren, a politikamentes eseményre mindenkit várnak a történelmi egyházak. Mint arról tegnapi lapszámunkban beszámoltunk, a Kovászna megyei törvényszék kedden elutasította a prefektúra fellebbezését azon alapfokú ítélet ellen, amelyben a bírák érvénytelenítették a kormányhivatal által a Magyar Polgári Pártra a tavalyi sepsiszentgyörgyi trianoni megemlékezésen elénekelt magyar himnuszért kirótt ötezer lejes büntetést, az alapfokú döntés indoklásában pedig lényegében kimondták: más nemzet himnuszának éneklését nem tiltja a törvény.
Nem dőlünk hátra az eredmény után, az első csatát megnyertük, de tovább kell folytatnunk az együttműködést, a közös fellépést, és az, hogy a magyar pártok képviselői ismét egy asztalnál ülnek, ennek is bizonyítéka – jelentette ki Kulcsár-Terza József azon a sajtótájékoztatón, amelyet tegnap az MPP székházában tartott Tamás Sándor háromszéki területi RMDSZ-elnök, megyeitanács-elnök, Antal Árpád sepsiszentgyörgyi RMDSZ-elnök, polgármester, Pethő István MPP-s megyei önkormányzati képviselő.
Bedő Zoltán, az Erdélyi Magyar Néppárt színeiben megválasztott (időközben az alakulat jelenlegi vezetésétől eltávolodott) megyei tanácstag is jelen volt. Az MPP megyei vezetője szerint a prefektusnak távoznia kell tisztségéből, mivel megsértette a magyar közösséget azzal, hogy fellebbezett az alapfokú ítélet ellen, illetve azzal a semmitmondó levelével, amelyet azoknak küldött, akik számon kérték döntését.
Ugyanakkor bejelentette: egyeztettek a magyar történelmi egyházakkal, és – mintegy felidézve a tavaly decemberi tiltakozó akciókat, a himnuszénekléseket – vasárnap 17 órára ökumenikus istentiszteletre várják a sepsiszentgyörgyieket. Legyünk minél többen, mutassuk meg, hogy nem félünk, mert lám, az összefogásnak megvan az eredménye – vélekedett Kulcsár, aki korábbi nyilatkozatában is kifejtette, hogy szerinte a bírák ítéletében közrejátszhatott a népakarat kinyilvánítása, a tüntetések, a petíciók, a tárgyaláson való tömeges részvétel.
Nem a tiltakozás, hanem a hálaadás jegyében tartanak ökumenikus istentiszteletet Sepsiszentgyörgyön, hiszen a himnuszperben született ítélet a jogállam csírájának megjelenéseként értelmezhető – jelentette ki Antal Árpád. A sepsiszentgyörgyi polgármester arra hívta fel a figyelmet: nem feltétlenül Háromszéken, inkább Bukarestben kell keresni a problémák okait, onnan utasíthatták a prefektusokat bizonyos intézkedések végrehajtására. Azt kell megnézni, kinek állhat érdekében és hatalmában, hogy elővegyék a magyar ügyeket, meggyőződése ugyanis, hogy azok nem véletlenül kerülnek elő, hanem például olyankor, amikor el akarják terelni a figyelmet más gondokról. Emlékeztetett arra is: az MPP-t az elnökválasztás után bírságolták meg, mintha bizonyos körök a kormányban büntetni akarták volna a magyarságot, amiért úgy szavazott, ahogyan szavazott.
Ha annyiba hagyjuk a dolgokat, minden nap elveszítünk valamit – figyelmeztetett Tamás Sándor, aki a himnuszperben létrejött összefogás mellett említette a kovásznai Dr. Benedek Géza Szívkórház botrányos névváltoztatási próbálkozását, illetve a két évvel korábbi Székelyek nagy menetelését. Meglátása szerint Háromszék a magyar–magyar összefogás jó hátországa, ha jó, becsületbeli ügyekről van szó. Közölte azt is, hogy az MPP-vel közösen tájékoztató levelet küldenek mindazoknak, akik petíciót küldtek a prefektusnak.
Pethő István MPP-s megyei tanácstag úgy értékelte a törvényszéki ítéletet, hogy kezdenek feltűnni a hatalmi ágak szétválasztásának jelei, ugyanakkor fontosnak nevezte, hogy az emberek lássák: a politikusok képesek összefogni. Bedő Zoltán szégyenteljesnek nevezte, hogy a himnuszéneklésért bírságot róttak ki, de úgy vélte, a törvényszéki ítélettel mintha pozitív irányba kezdene elmozdulni a demokrácia. Azt is hangsúlyozta: az olyan kihívások mellett, mint a migráció, Európa népei, így a magyarok és románok is egymás mellett élésre vannak ítélve.
Új párt vagy taktikázás?
Különös megjegyzést tett Kulcsár-Terza József megyei MPP-elnök a tegnapi sajtótájékoztatón: amikor köszönetet mondott minden pártnak, amiért a himnuszperben az MPP mellé álltak, és az összefogás szükségességét ecsetelte, megjegyezte: remélhetőleg mindenki, az Erdélyi Magyar Néppárt és a bejegyzés előtt álló új párt is belátja, hogy nemzeti ügyekben közösen kell lépni.
Részleteket, neveket az MPP-s politikus a sajtó érdeklődésére sem árult el, mindössze annyit mondott, hogy tudomása szerint valakik készülnek egy új alakulat bejegyzésére. Szavait az RMDSZ jelen levő politikusai is meglepődve hallgatták. A Néppárt jelenlegi vezetői pedig jelen sem voltak az eseményen, így a továbbiakban azon MPP-s politikusoknál próbáltunk érdeklődni, akik több alkalommal is az országos elnökség döntéseitől eltérő álláspontot fogalmaztak meg, különösen az RMDSZ-szel kötött megállapodás ügyében. Bálint József sepsiszentgyörgyi MPP-elnök érdeklődésünkre elismerte, hogy vannak konfliktusok az alakulaton belül, de azt mondta: nem tud pártalapítási szándékról.
Őt az MPP színeiben nemrég választották újra a sepsiszentgyörgyi szervezet élére, hű az alakulat eszmeiségéhez, és az a dolga, hogy azon az úton tartsák az MPP-t, amelyen elindult, még ha vannak is, akik más irányba vinnék el a pártot. Nem zárta ki annak lehetőségét, hogy később felmerüljön egy új párt bejegyzésének ötlete, de „ma még nem” – szögezte le. Nagy István, Barót volt polgármestere megkeresésünkre azt mondta: sosem titkolta, hogy bizonyos kérdésekben más véleményen van, mint a párt elnöksége, de ezeket az alakulaton belül kell megbeszélni, nem másutt. (farcádi/hecser)
Farcádi Botond
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Tamás: a székely autonómia segítene a román identitás megőrzésében
Nem pedig a román erőszakszervezetek létszámának növelése, ahogy azt a soviniszta románok követelik.
„Egyetértek, hogy stratégia kell a magyar többségű megyék román lakosai nemzeti identitásának megőrzésére. Ennek a stratégiának Székelyföld Autonómia Statútumában van a helye, és ott tanulmányozható is” – nyilatkozta Tamás Sándor.
A Kovászna megyei tanács elnöke azokra a felvetésekreválaszolt, amit a Hargita megyei románok marosfői találkozóján fogalmaztak meg Mircea Dușa hadügyminiszter részvételével. Tamás Sándor szerint, ha a székelyföldi románok jogait rögzítenék az autonómia statútumban, akkor „legalább mi is garanciát kapnánk arra, hogy nemzeti identitásunkat meg tudjuk őrizni”. Ellenkező esetben ismét átvernek, mint nagyon sokszor az elmúlt 95 évben. A megyei tanácselnök felidézte: nem az első eset, hogy a hadügyminiszter megfenyegeti a háromszéki elöljárókat. Ezek után várjuk a megtorlásokat: ellenőrző szervek, ügyészség, vádemelés.
A téma kapcsán Borboly Csaba, a Hargita megyei közgyűlés elnöke a Krónikának azt mondta: „a memorandumoknál jobban szeretem a munkát.” A Hargita Megyei Tanács elnöke Horváth Istvánt, a Kisebbségkutató Intézet elnökét idézte, aki egy kutatást ismertetve úgy fogalmazott, Hargita megyében nincs konfliktusos helyzet, együttélés helyett pedig egymás mellett élésről lehet beszélni, ennek egyik oka pedig az, hogy a Hargita megyei települések vagy döntően magyar vagy pedig döntő mértékben román többségűek.
„A román többségű helységek az Európában szavatolt helyi autonómia elve alapján ugyanúgy élhetnek lehetőségeikkel, mint a többi önkormányzat, a megyei közgyűlés pedig ennek jegyében keresi az együttműködés lehetőségeit” – fogalmazott Borboly Csaba.
foter.ro

Az egység sokszínűsége (Székelyföld Napok)
Az egységes Székelyföld felmutatásának szándékával 2008-ban megálmodott Székelyföld Napok évről évre gyarapodó programkínálattal várja a közönséget, az idei rendezvény október 8–18. között zajlik Kovászna, Hargita és Maros megye székelyföldi részén. Az idei, sorrendben immár hatodik Székelyföld Napok – a székely identitás erősítésének alapgondolatán túl – nem titkolt szándéka hozzásegíteni Sepsiszentgyörgyöt az Európa kulturális fővárosa cím elnyeréséhez is.
A Székelyföld Napok továbbra is integrálja azokat a rendezvényeket, melyek ebben az időszakban zajlanak, de ma már sokkal több az olyan program, melyet kimondottan erre az alkalomra szerveznek, mint a grafikai, vagy az idén soros fotóbiennálé – emelte ki Tamás Sándor, Kovászna megye tanácsának elnöke a Székelyföld Napokat indító tegnapi sajtótájékoztatón. Felelevenítette, a rendezvénysorozat megálmodásakor abból indultak ki: kell legyen a világon egy olyan hely, ahol mi vagyunk a legfontosabbak, a Székelyföld Napok pedig a székely identitást erősítő rendezvények egyik pillérévé vált. Természetesen, a rólunk szóló Székelyföld Napok nem csak nekünk szól, hanem a helyi román közösséget is megszólítja, illetve Székelyföld népszerűsítését is céljául tűzte ki, ennek jegyében zajlott az elmúlt hétvégén a román bloggereknek, illetve zajlik jövő hétvégén a román újságíróknak szervezett, Háromszék kultúráját, hagyományait, épített örökségét bemutató találkozó.
Szabó Árpád, Maros megye tanácsának alelnöke elmondta, ha a Székelyföld Napok szervezésébe eleinte teljes mértékkel be tudtak kapcsolódni, ez 2012 után (amikor az RMDSZ elveszítette a megyei tanács elnöki tisztét – szerk. megj.) alábbhagyott, de a rendezvények továbbra is érintik Maros megye székelyföldi részét, hiszen ha intézményi szinten nem is, a kistérségi társulásokon keresztül nagyon jól be tudnak kapcsolódni.
Borboly Csaba, Hargita megye tanácsának elnöke azt emelte ki, a Székelyföld Napok példa arra, miként nő össze a megyehatárokkal szétszabdalt Székelyföld, illetve a rendezvény a megvalósult autonómia is, hiszen nemcsak beszélgetünk arról, hogy a térség együtt gondolkodik, hanem be is mutatja azt. Meglátása szerint a Székelyföld Napoknak a belső turizmus fejlesztésében, a belső határok eltüntetésében is komoly eredményeket kell hoznia, de elvándorlásban gondolkodó fiataljainkat is szándékuk átértékelésére ösztönözheti. Hozzátette, az egész Székelyföldet átfogó, hatodik kiadásához ért rendezvénysorozat rásegít Sepsiszentgyörgynek az Európa kulturális fővárosa cím sikeres megpályázására, hiszen bizonyíték arra, hogy a régióban a sokszínűség mutatja be egységünket. Ferencz Angéla, a Hargita Megyei Kulturális Központ igazgatója, az idei Székelyföld Napok programkoordinátora úgy vélekedett, a 2008-ban elindított folyamat révbe ért, idénre teljességgel átszövik Székelyföldet a programok, hiszen több mint nyolcvan helyszínen több mint százötven rendezvény zajlik a tíz nap alatt. Kiemelte, az idei Székelyföld Napokon sok a konferencia, és ez jó, mert nem lehet megspórolni a gondolkodást, és ez egy gondolkodó térség. Imreh Marton István, a Kovászna Megyei Kulturális Központ vezetője a Székelyföld Napok lényegének azt nevezte, hogy a régió egyik sarkából látszódjék a másik, azaz a régión belül egymás értékeinek megmutatása, megismerése. Kiemelte, ezáltal akár közös munka kezdődhet el, melynek eredménye valamelyik eljövendő Székelyföld Napokon mutatkozik meg. A Székelyföld Napok egyik legrangosabb eseményéről, a Székelyföldi Fotóbiennáléról Ádám Gyula zsűritag elmondta, bár még csak másodszor szervezik, máris kinőtte magát, valódi világversennyé válva. Kovács László, a fotóbiennálé kurátora ismertette, a versenyre 18 országból küldtek pályamunkákat, és az eredményekben is érződik a nemzetköziség, hiszen majdnem minden országból díjaztak fotóst. A meghirdetett három versenykategóriáról elmondta, legnépesebb és legerősebb mezőny az open kategóriában alakult ki, a hagyományok kategória adta a legtöbb díjazottat, az épített környezetünket bemutató – amúgy a fotóbiennálé jellegzetességének szánt – kategória azonban nem volt annyira népszerű: a fotósok vagy nem értették meg, mit várnak el tőlük, vagy soknak tűnt számukra, hogy rá kellett dolgozni az ellentétes képpárok megalkotására.
Váry O. Péter
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Tamás Sándor: nem zárható ki a megtorlás sem
Román–magyar szerződésre, székelyföldi autonómiára van szükség – vélik a háromszéki elöljárók a székelyföldi románok hétvégi marosfői, magyar- és autonómiaellenes nyilatkozataira reagálva.
„Egyetértek, hogy stratégia kell a magyar többségű megyék román lakosai nemzeti identitásának megőrzésére. Ennek a stratégiának a Székelyföld autonómiastatútumban van a helye" – fogalmazta meg a Krónikának Tamás Sándor. A Kovászna megyei RMDSZ és a közgyűlés elnöke szerint így a romániai magyarok is garanciát kaphatnak arra, hogy nemzeti identitásukat meg tudják őrizni.
„Ellenkező esetben ismét átvernek, mint nagyon sokszor az elmúlt 95 évben" – tette hozzá. Tamás kifejtette, nem az első eset, hogy a védelmi miniszter fenyegetőzik, megfenyeget. „Várjuk a megtorlásokat is: ellenőrző szervek, ügyészség, vádemelés. Van erre példa bőven, például Ráduly Róbert csíkszeredai polgármester esete" – fogalmazta meg a székely politikus.
Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármestere eközben kiemelte, el tudja fogadni, hogy a székelyföldi románoknak is vannak specifikus gondjaik, és azokat is meg kell oldani, de ennél sokkal komolyabb gondjaik vannak a szórványban, az interetnikus környezetben élő vagy akár székelyföldi magyaroknak. Hozzátette: nem elég az, hogy a miniszterek időnként elmondják, hogy be kell tartanunk az alkotmányt, és rögtön utána azt mondják, hogy nem szabad beszélni az autonómiáról, mert ez már önmagában is ellentmondás, hiszen az alaptörvény a szólásszabadságot is szavatolja.
Antal szerint nem az a megoldás, hogy a székelyföldi románok a bukaresti jelenlét megerősítését kérik a térségben, hanem román–magyar paktumot kellene kidolgozni, amely a következő 10-20 évre meghatározza az együttélés szabályait. „Nem a valóságot kell a törvényekhez igazítani, hanem fordítva: az alkotmányt, a jogszabályokat a valósághoz, hiszen mi itt élünk a szülőföldünkön, román állampolgárok vagyunk, és Románia soha nem lesz erős állam, amíg az erdélyi magyarsággal nem tud olyan szerződést kötni, ami szavatolja, hogy a magyarok jól érezzék magukat az országban" – szögezte le.
Marosfőn, a székelyföldi románok találkozóján intézkedéseket kértek nemzeti identitásuk védelmére, és Mircea Duşa védelmi miniszter úgy fogalmazott, az autonómiáról szóló vitáknak nincs helyük.
Bíró Blanka
Krónika (Kolozsvár)

Árapatakon ünnepeltek
II. Székföldi Magyar Napok
Lázas készülődés előzte meg a hétvégén Árapatakon második alkalommal megrendezett Székföldi Magyar Napokat. A Kovászna Megye Tanácsa, az RMDSZ Háromszéki Területi Szervezete, az előpataki polgármesteri hivatal és az Árapataki Református Egyházközség által szervezett rendezvényen váll váll mellett, mindenki az esemény sikeréért munkálkodott.
A tavalyi magyar napok emléke árapataki asszonyokat és férfiakat, egyházi és világi elöljárókat egyaránt megmozgatott, mindenki ott segített, ahol tudott. Volt, aki színpadot épített, az asszonyok krumplit hámoztak, süteményeket készítettek, a tiszteletes asszony ünnepi műsort tanított a gyermekeknek.
Vasárnap délben a templomkertből kiszűrődő fúvószene hangja hívogatta az árapataki lakosokat az istentiszteletre. A mikóújfalusi Nagykürt`95 fúvószenekar dallamaitól több falubeli könnybe lábadt szemmel haladt Isten háza fele. Az ünnepi istentiszteleten Berszán István erdővidéki református esperes prédikált, majd Fülöp László árapataki református lelkész köszöntötte az egybegyűlteket: „A tavalyi Székföldi Magyar Napok után vártuk ezt a napot, hiszen szükségünk van a közösségi ünnepekre. Isten ezt a napot örömre rendezte be. Sokan vagyunk együtt: elszármazottak, falubeliek, vendégek és mind ünnepre készültünk, örüljünk hát e találkozásnak, egy kicsit feledjük el mindennapos megpróbáltatásainkat.”
A rendezvény kulturális műsorral folytatódott, a református parókia udvarán elhelyezett színpadon egymást követték az előadók. „Azok a napok, amikor magyarságunkat ünnepeljük, azt jelzik, hogy fontosak vagyunk, fontos az anyanyelvünk, fontosak a hagyományaink. Az összefogás pedig megsokszorozza erőinket, így könnyebben viseljük el mindennapi gondjainkat” – hangsúlyozta Kovács László előpataki polgármester köszöntőbeszédében.
„Kovászna Megye Tanácsa számára minden magyar számít, minden magyar fontos. Azért kezdeményeztük ezt a rendezvényt, hogy önök is tudják, nem feledkezünk meg a szórványban élőkről sem, fontos, hogy az itt élő magyarság megmaradjon, erősödjön” – mondta Demeter Ferenc elnöki tanácsos, tolmácsolva Tamás Sándor megyei önkormányzati vezető üzenetét.
A kulturális műsor során szavalatok, népdalok hangzottak el, majd az árapataki vallásórás gyerekek összeállítását tekinthette meg a közönség. A Visky Árpád Színjátszó Társulat Nóti Károly A Csillár című vidám jelenetét adta elő, majd a Kincskeresők Néptáncegyüttes előadásával zárult a műsor. Az ünnepi esemény közös bográcsozással, beszélgetésekkel zárult. A Székföldi Magyar Napok záró rendezvényét tegnap tartották a hidvégi kultúrházban.
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely