Ismét megrongálták a SIC-pannót
Ismeretlen elkövetők kék festékkel öntötték le a Kovászna megyei kormányhivatal épülete előtt található SIC – Terra Siculorum feliratú pannót. Nem ez az első eset, hogy meggyalázzák a táblát, az ügyben ezúttal feljelentést tesznek.
Alig két hónapja festették fel a „Fuk you” gyalázkodó szöveget a SIC pannót tartó utánfutóra, szombatról vasárnapra virradó éjszaka ismét megrongálták a táblát Sepsiszentgyörgy központjában. Az ezúttal kék festékkel leöntött pannót ábrázoló képet vasárnap délután többen is megosztották a közösségi oldalakon, sokan felháborodva vették tudomásul az esetet, és zéró toleranciát mutattak az ügyben.
Tamás Sándor, Kovászna Megyei Tanácsának elnöke úgy fogalmazott: „mélyen megdöbbentette a helyi magyar közösséget az etnikai indíttatásból elkövetett vandalizmus, a székely szimbólum meggyalázása”. Hozzáfűzte: feljelentést tesznek az elkövetők ellen, hogy felelhessenek minősíthetetlen tettükért. Grüman Róbert, az RMDSZ háromszéki ügyvezető elnöke megkeresésünkre elmondta, nem áll szándékukban találgatni és nyomozgatni a tettesek kilétét illetően, ezért tesznek feljelentést. Arra a kérdésre, hogy mi történik a megrongált táblával, kifejtette: amennyiben az összefestékezett felületet le lehet takarítani, akkor letisztítják, ha viszont nem, akkor valószínűsíthetően kicserélik.
A Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom sepsiszentgyörgyi szervezetének tagjai is felháborodtak a tábla megrongálása miatt. Mint fogalmaznak, az időzítés nem lehet véletlen, hiszen közeledik a március 10-i Székely Szabadság Napja, és világos üzenettel bír a SIC tábla meggyalázásnak időzítése: az esemény bejelentése után, de még március 10-e előtt történt. A mozgalom tagjai hozzáteszik: „tudjuk, hogy a román nacionalista köröknek nagyon nem tetszenek a székelység autonómiatörekvései, illetve két nappal ezelőtt a Noua Dreapta szélsőségesen magyargyűlölő szervezet kolozsvári elnöke egy olyan javaslatot is tett, hogy Sepsiszentgyörgy legyen Románia új fővárosa”. Az esetet követően a HVIM tagjai ismételten felszólítják az erdélyi magyarokat arra, hogy vegyenek részt a március 10-ére szervezett tüntetéseken.
Mint ismeretes már több atrocitás is érte a SIC pannót. A több, mint két éve kikerült táblát korábban Codrin Munteanu volt Kovászna megyei kormánymegbízott kérésére takarták el több ízben is román zászlóval. A SIC – Terra Siculorum reklámpannót készítő céget is zaklatta a prefektus és a pénzügyi ellenőrző intézmények, ezt követően az utánfutót beszerzési áron vásárolta meg Kovászna Megye Tanácsa a vállalkozástól. A táblát hosszabb időre elvitték az Erzsébet parkból, december közepén került ismét vissza a helyére, majd január közepén trágár szövegeget festettek fel az utánfutóra, helytelenül. A román kisegyesülés ünnepe előtt Sebastian Cucu, jelenlegi Kovászna megyei prefektus is a SIC-pannó eltávolítását kérte.Tamás Sándor akkor úgy nyilatkozott: a molinó marad, hiszen azt nem valaki miatt vagy valaki ellen tették ki, hanem azért, hogy a székelység nemzeti identitását érvényesítse.
Bencze Melinda
Székelyhon.ro

Székely szabadság napja Sepsiszentgyörgyön – Bekapcsolódnak a fiatalok is
Felhívást intézett a fiatalokhoz a Háromszéki Ifjúsági Tanács: arra buzdítják az ifjakat, hogy minél nagyobb számban vegyenek részt március 10-én Sepsiszentgyörgyön a székely szabadság napján és március 15-én a megyeszerte szervezett ünnepségeken.
A fiatalok büszkék a székely elődökre című felhívásában Oltean Csongor, a szervezet elnöke felidézi: az elmúlt két évhez hasonlóan a Hárit szervezetten készült Marosvásárhelyre. Mivel azonban az ottani rendezvény elmarad, arra buzdítanak mindenkit, hogy Sepsiszentgyörgyön vegyenek részt a turul szobornál tartandó megemlékezésen. „Büszkék vagyunk elődeinkre, fontosnak tartjuk, hogy minél nagyobb létszámban legyünk jelen a keddi megemlékezésen. Az RMDSZ Háromszéki Területi Szervezetével partnerségben önkénteseink székely kokárdákat és székely zászlókat fognak osztani a résztvevőknek” – idézi Oltean Csongort a szervezet közleménye.
A székely szabadság napjára tervezett tiltakozó felvonulás betiltásával kapcsolatban egyébként pénteken este a Duna Televízió Közbeszéd című műsorában Tamás Sándor, az RMDSZ háromszéki területi szervezetének elnöke azt mondta: felháborítónak tartja a marosvásárhelyi hatóságok intézkedését. „Elfogadhatatlan, hogy 25 évvel a rendszerváltás után semmibe vegyék gyülekezési és véleménynyilvánítási jogunkat.
Ezt a jogsértő intézkedést minden lehetséges fórumon szóvá fogjuk tenni, mert össznemzeti ügyről van szó” – ígérte az RMDSZ politikusa. Ugyanakkor azt is elmondta: hibának tartja, hogy a Székely Nemzeti Tanács „visszavonulót fújt”. „Én bevonuláspárti vagyok, nem kivonuláspárti!” – mondta Tamás Sándor, arra biztatva ismerőseit a Facebook-közösségi portálon, osszák meg gondolataikat.
Farcádi Botond

Erdély.ma

Tamás Sándor újabb székely autonómiatüntetést kezdeményezett
A Székelyek Nagy Meneteléséhez hasonló, a székelység autonómiaigényét felmutató közös demonstráció megszervezése érdekében intézett felhívást az erdélyi magyar politikai szervezetekhez Tamás Sándor, Kovászna megye tanácsának elnöke kedden, a Székely szabadság napján.
Az RMDSZ politikusa a Sepsiszéki Székely Tanács által meghirdetett sepsiszentgyörgyi tiltakozó megmozdulás résztvevőjeként nyilatkozott kezdeményezéséről a magyar közmédiának. Rámutatott: az utóbbi 25 évben egyszer, a 2013 őszén széles összefogással megrendezett Nagy Menetelésen sikerült úgy felmutatni a székelység autonómiakövetelését, hogy az mind belpolitikai, mind külpolitikai szempontból Székelyföldre irányította a figyelmet. Úgy vélekedett: ez összefogás miatt sikerülhetett.
"Korábban is volt olyan párt, amely megpróbálta kisajátítani a székelyek ügyét, de senkinek sem hitbizománya Székelyföld, hanem mindannyiunk közös ügye, közös tulajdona (...) Szeretném hívni mindazokat a magyar szervezeteket, akikkel összefogásban Székelyföld autonómiájának ügyét előbbre tudjuk vinni: jöjjenek, tegyék félre a sértődéseket, szervezzünk közösen 2015-ben egy hasonló nagy rendezvényt" - mondta Tamás Sándor.
Március 10-ét, az 1854-es székely vértanúk kivégzésének évfordulóját, az Székely Nemzeti Tanács (SZNT) a Székely szabadság napjává nyilvánította. A 2013-as és 2014-es marosvásárhelyi megemlékezés a székelyföldi autonómiaigényt megjelenítő felvonulással végződött. Miután az idei marosvásárhelyi felvonulását Dorin Florea polgármester idén betiltotta, helyette Székelyföld számos más településén rendeztek kedden tiltakozó megmozdulásokat a Székely Nemzeti Tanácsot (SZNT) alkotó széki tanácsok.
A demonstrációk résztvevői a bukaresti kormányhoz intézett petícióban követeltek területi autonómiát Székelyföldnek, és tiltakoztak a marosvásárhelyi gyülekezési jog korlátozása, a székely jelképek hatósági üldözése ellen.
Gazda Zoltán, a Sepsiszéki Székely Tanács elnöke az MTI-nek elmondta: minden székelyföldi megmozdulást a helyi széki tanács kezdeményezett: volt ahol partnerszervezetek is csatlakoztak, de Csíkszereda volt az egyedüli hely, ahol valamennyi magyar szervezet - köztük a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) is - nyíltan kiállt a Székely szabadság napján szervezett tiltakozó megmozdulás mellett.
MTI
maszol.ro

Halasztás a himnuszperben – Nem a megfelelő jogi személyt bírságolta meg a prefektúra
Halasztottak tegnap Sepsiszentgyörgyön, a himnuszper néven elhíresült ügyben. A Kovászna megyei prefektus ötezer lejre bírságolta meg a Magyar Polgári Pártot azért, mert 2014. június 4-én, a Magyar Összefogás Napján, az egykori országzászló helyén tartott trianoni megemlékezésen elénekelték a magyar himnuszt. A párt nem fizette ki a bírságot, hanem beperelte a kormányhivatalt. A tegnapi tárgyalási napon Bálint Judit, az MPP ügyvédje egy érdekes húzással akarta kiugatni a nyulat a bokorból, kérte, hallgassák ki Sebastian Cucu mostani prefektust, aki akkor alprefektusi minőségében tanúként írta alá a jegyzőkönyvet, holott ott sem volt a himnuszéneklésen. A prefektúra ügyvédje viszont résen volt, és azzal érvelt, a „tanú” kihallgatása fölösleges, mert a felperes nem tagadta a himnusz eléneklésének tényét, a per tárgyát a büntetés kirovásának a törvényessége képezi.
Felmerült az is, hogy ügyrendi hiba történt: a trianoni döntésről szóló megemlékezést ugyanis a sepsiszentgyörgyi Magyar Polgári Párt szervezte, a büntetést viszont a megyei szervezetre szabták ki. – Szerintünk a törvényben, a szabálysértések között nem szerepel a himnuszéneklés, de egyelőre arról folyik a vita, hogy azt a jogi személy bírságolta-e meg a prefektúra, aki az állítólagos szabálysértést elkövette – nyilatkozta Bálint Judit.
Kulcsár-Terza József, az MPP Kovászna megyei elnöke szerint ez jól mutatja a prefektus szakmaiságát, nem számít semmi, csak büntessenek meg valakit.
– Feltehetően ilyen „alaposak” egyéb ügyekben is, ebből látszik, hogy a prefektúrának nem az a dolga, hogy jogos döntéseket hozzon, hanem az, hogy a román kormányt kiszolgálja – mondja Kulcsár-Terza. A részletkérdéseket tisztázni kell ugyan, de az ügy nem erről szól.
– Mi elfogadhatatlannak tartjuk azt, hogy ebben az országban azért megbüntessenek magyar embereket, mert magyar himnuszt énekelnek – szögezte le Bálint József, az MPP megyeszékhelyi elnöke. – Számomra az egész történet egy rémálom. El sem tudtam képzelni, hogy egy európai uniós országban felmerülhet az a kérdés, hogy egy másik uniós ország himnuszát elénekeljük, és ez büntetendő, bírságolandó tett – vélekedett Gazda Zoltán, a Székely Nemzeti Tanács irodavezetője.
Tamás Sándor megyetanácselnök úgy véli, bár sok jóra nem lehet számítani az igazságszolgáltatástól, az ügyet végig kell vinni a bíróságon.
– Ez nemcsak egy nemzeti kérdés, hanem diplomáciai kérdés is, amelyet azt hiszem, hogy a magyar állam erőteljesebben számon kell kérjen Románián– jelentette ki Tamás Sándor.
A himnuszéneklési per március 30-án folytatódik.
Erdély András
Székely Hírmondó
Erdély.ma

Világgá kiáltott sérelmek – A Székely Szabadság Napja Sepsiszentgyörgyön
Fennkölt megemlékezéssel kezdődött és indulatokkal ért véget a székely szabadság napja Sepsiszentgyörgyön. A turulszobornál szabadságvágyának adott hangot a tömeg, a kormánybiztosi hivatalnál pedig a lekezelő semmibevétel ellen tiltakozott, és csak haragos kiabálással érték el, hogy bár a kapus átvegye a miniszterelnöknek címzett petíciót.
Az elmúlt napok történései, a marosvásárhelyi felvonulás tiltása is hozzájárult, hogy több mint kétezren gyűltek össze tegnap a tavaly felavatott turulszobornál. A Székely Nemzeti Tanács volt a toborzó, de nem hiányoztak a magyar pártok vezetői, szót ugyan nem kaptak, de a tömegben jelen volt Tamás Sándor, az RMDSZ megyei elnöke és több politikustársa, az MPP helyi, megyei vezetői, az EMNP képviselői.
Sérelmek sora
„A székely szabadság napján azokra a mártírhősökre emlékezünk, kiknek életét vette az önkény, a jogtipró hatalom” – nyitotta a felszólalások sorát Gazda Zoltán a Sepsiszéki Székely Tanács elnöke.
Gazda Zoltán felsorolta a többségében háromszéki székely vértanúkat, kik szintén a székelység szabadságáért harcoltak, talán sokkal szervezettebben és elkötelezettebben, miként most mi. „Köztük is megjelentek a beépített gyenge láncszemek, miként köztünk is ott vannak az árulók és a hőzöngőnek látszó provokátorok” – mondotta, hangsúlyozva: mindannyian felelősek vagyunk gyermekeink, unokáink jövőjéért.
Számba vette az erdélyi magyarság sérelmeit, hogy 25 év úgynevezett demokrácia és jogállamiság anyanyelvünk használatának korlátozásához vezetett, nincs önálló egyetemünk és elsorvasztják a meglévő tagozatokat is, hagyományos termékeinket sem nevezhetjük székelynek, akadályozzák a magán- és egyházi tulajdonaink visszaszolgáltatását, újraállamosítják a Székely Mikó Kollégiumot, miközben az ortodox egyháznak ingatlanokat ajándékoznak, hadjáratot indítottak a székely és magyar zászló használata ellen, büntetnek a Himnusz énekléséért, lúdbőrösök Székelyföld autonómiájától, megakadályozták a népszavazást, perelik az önkormányzatokat, melyek határozatot merészelnek ez ügyben hozni. Felidézte a régió gazdasági elsorvasztását, a tervezett közigazgatási átszervezés veszélyeit, és leszögezte, azért gyűltek össze, hogy világgá kiáltsák ezen sérelmeket és mindenki tudtára adják: Autonómiát Székelyföldnek! Szabadságot a székelyeknek!
A szeretet legyőzhetetlen
A szeretet hangján szólt az egybegyűltekhez a rendezvény szónoka, Kovács István unitárius lelkész. Ő a turulszobor egy évvel ezelőtti avatóünnepségére emlékezett, ahonnan Marosvásárhelyre indultak az egybegyűltek, és akkor senki nem gondolta volna, hogy esztendő múltával a kiáltáshoz, tiltakozáshoz való jogunkat is elveszik: „ki hitte volna, hogy a szót is, a fájdalmat is belénk akarják szorítani”. Ő is felidézte az egykori székely vértanúkat, a székely ellenállás csodájának ma is felénk sugárzó erejét. „Csak akkor hiábavaló a vér, az áldozat, ha nincs lélek, amelybe belecsöppenjen, ha a fájdalom energiaforrása nem tudja meghajtani a lélek erőműveit, ha nincs, aki továbbvigye az álmot, ha nincs, aki higgye, nem gyűlölni kell másokat, de annyira szeretni a miénket, hogy az erőt adjon sziklaszilárdan állni minden körülmények között”.
Kitért arra is, hogy ez a szeretet szólítja mellénk azokat, kiknek nyiladozik a szemük, hisz egyre többen értik meg, van egy erdélyi értékrend, amely kimondja, szükségünk van egymásra, együtt többek lehetünk. Fognunk kell egymás kezét, hogy semmilyen régiósítási szándék ne tudjon elszakítani, ne sikerüljön elszigetelniük egymástól, ne vehessék el legnagyobb erőnket, a közösséget – mondotta. „Hittel fogunk kiállni, nem gyűlölettel, mindenkivel megosztjuk kenyerünket, hitünket, szeretetünket, de tántoríthatatlanok vagyunk ezen az úton.” „A szeretet felemel, gyűlölni nem tud, de tántoríthatatlan és legyőzhetetlen” – zárta beszédét Kovács István.
Autonómiát Székelyföldnek
A sepsiszentgyörgyi megemlékezésen Ferencz Csaba, az SZNT alelnöke olvasta fel a román kormánynak (és tájékoztatásképpen Klaus Johannis államelnöknek) címzett petíciót, mely ugyanaznap elhangzott számos székelyföldi és külföldi helyszínen. A dokumentumban leszögezik, „ez a nap nemcsak a székely vértanúkra való közös emlékezés napja, de a jogkövetelésé is Székelyföld jövőjéért, alapvető emberi jogaink gyakorlásáért”.
A székelyföldi önkormányzatok harmada már elfogadta az autonómiapárti határozatot, és annak dacára, hogy a kormánymegbízottak az igazságszolgáltatás segítségével érvényteleníteni kívánják ezeket, egyre több közösség képviselői teszik le voksukat Székelyföld önrendelkezése mellett. A kormánynak nemcsak ezt a tényt kell figyelembe vennie, de nemzetközi kötelezettségvállalásait is – a kiáltvány tételesen felsorolja ezeket –, majd kitér a marosvásárhelyi tiltásra, a gyülekezési és szólásszabadság korlátozására, az állampolgárok alkotmányos jogainak megsértésére. Hangsúlyozza, „Székelyföld területi autonómiája nem sérti Románia területi egységét és állami szuverenitását, nem sérti a Székelyföldön élő román és más nemzetiségű polgárok érdekeit, sem Románia alkotmányát”.
A közfelkiáltással elfogadott petícióban követelik: „Székelyföld alkosson önálló, autonóm jogkörökkel rendelkező közigazgatási és fejlesztési régiót a Székely Nemzeti Tanács által kidolgozott jogszabálytervezet alapján!” Tiltakoznak a marosvásárhelyi hatóságok túlkapásai ellen, követelik, hogy a romániai hatóságok azonnal szüntessék be a székely jelképek üldözését, s végül azt is, hogy a kormány kezdjen párbeszédet Székelyföld státuszáról a székely nép legitim képviselőivel, a Székely Nemzeti Tanáccsal és a székely önkormányzatokkal. Provokáció? A turulszobornál tartott megemlékezés után a kétezres tömeg a városközpontba vonult, a kormányhivatal előtt sorakozott fel. Néhány csendőr őrizte csupán az épületet, ám amikor a küldöttség átadta volna a petíciót, zárt ajtót találtak. Egy egyenruhás közölte, a prefektus munkaideje lejárt, nincs aki átvegye a dokumentumot. Ekkor már érzékelhetővé vált a feszültség a téren, hatalmas fújjogás, kiabálás kezdődött, és felhangzott a Vesszen Trianon jelszó is. A szervezők próbálták csitítani a tömeget, jelezték, hogy másnap átadják a dokumentumot, ám többen vészesen közeledtek már az ajtó felé, félő volt, elszabadulnak az indulatok. Végül az egyenruhás engedte, hogy a kapus átvegye és iktassa a kiáltványt, megígérte, a kormánybiztos másnap reggel nyolckor fogadja a küldöttséget. Ekkor azonban már ez is kevésnek bizonyult. A szervezők lélekjelenléte, a himnuszok eléneklése csitította valamelyest a dühöt, és végül a tömeg forrongva, de rendbontás nélkül eloszlott.
Újabb menetelés
Nem hivatalos felszólalóként, csak újságíróknak nyilatkozva fogalmazta meg legújabb javaslatát Tamás Sándor, az RMDSZ háromszéki elnöke tegnap a sepsiszentgyörgyi rendezvényen. Elmondta: felhívást intézett az erdélyi magyar politikai szervezetekhez, és azt javasolta, az év második felében szervezzenek egy, a székelyek nagy meneteléséhez hasonló, a székelység autonómiaigényét felmutató közös demonstrációt. Kifejtette: az utóbbi 25 évben egyszer, a 2013 őszén széles összefogással megrendezett nagy menetelésen sikerült úgy felmutatni a székelység autonómiakövetelését, hogy az mind belpolitikai, mind külpolitikai szempontból Székelyföldre irányította a figyelmet. Úgy vélekedett: ez az összefogás miatt sikerülhetett, éppen ezért félre kell tenni a sértettséget, és közösen kell megszervezni egy hasonló akciót.
Farkas Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Szilágyi: Románia nem lehet szabad addig, amíg korlátozza a szabad döntésünkhöz való jogunkat
Az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) készül a 2016-os helyhatósági választásokra, erről és a Kovászna megye önkormányzatának elnöke által kezdeményezett nagyszabású autonómiatüntetéssel kapcsolatos álláspontjáról kérdezte Száva Enikő a Duna Tv Közbeszéd című műsorának vendégét, Szilágyi Zsoltot, a néppárt új elnökét.
Tamás Sándor bejelentéséről Szilágyi Zsolt azt nyilatkozta, hogy amennyiben valóban komoly szándékról és nem csak arculatjavításról van szó, akkor természetesen bármikor hajlandók asztalhoz ülni, hogy megtárgyalják, miként kerülhetnének közelebb a székely autonómiához.
Kovászna megye vezetőjének felhívásáról a nagy tüntetésről Szilágyi azt mondta: az sokkal hitesebb lenne, ha Tamás Sándornak sikerülne végre meggyőzze az RMDSZ parlamenti képviselőit, hogy nyújtsák be Székelyföld autonómiájáról szóló törvénytervezetet.
Arról a kérdésről, miszerint a Magyar Polgári Párt (MPP) és a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) is kizárja a néppárttal való együttműködést, Szilágyi azt mondta, hogy ők továbbra is keresik az együttműködés lehetőségét a nemzeti oldal megteremtése érdekében. Hozzátette: a 2016-os választások sikere nagyban múlhat azon, hogy lesz-e összefogás az autonómiát támogató nemzeti oldalon.
A politikumnak össze kell fogjon az autonómia ügyében – hangsúlyozta az EMNP vezetője.
A beszélgetés végén arról is szólt Szilágyi Zsolt, hogy nemrég Budapesten a magyar kormánnyal megerősítették a stratégiai partnerségüket.
dunatv.hu
Erdély.ma

Székelyföld autonómiája: rendészeti kérdés?
A román hatóságok rendészeti kérdéssé akarják lealacsonyítani Székelyföld autonómiájának ügyét, jelentette ki Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) elnöke a Székely Szabadság Napján a romániai demokrácia állapotáról tartott marosvásárhelyi sajtótájékoztatón. A rendezvényen, amelyre valamennyi romániai politikai szervezet elnökét várták, csak az SZNT elnöke és Szilágyi Zsolt, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) elnöke vett részt. Izsák szerint a hatóságok azt próbálják elérni, hogy a székelyföldi autonómiatörekvések kérdése az esetleges rendbontások miatt rendészeti ügyként jelenjen meg március 24-e előtt, amikor az Európa Tanács keretében működő Helyi és Regionális Önkormányzatok Kongresszusának monitoring bizottsága tárgyalja a székelyföldi önkormányzatok autonómiapárti határozatait. Az SZNT elnöke megfélemlítési kísérletnek nevezte Lucian Goga Maros megyei prefektus állítását, amely szerint rá hárul minden felelősség, ha Marosvásárhelyen rendbontás történik a Székely Szabadság Napja alkalmából. Az EMNP elnöke, Szilágyi Zsolt úgy vélekedett: ma ugyanúgy a hatalom tudatos provokációjától kell tartani Marosvásárhelyen, mint 25 évvel ezelőtt, amikor a fekete márciusként emlegetett események során véres román–magyar összetűzések törtek ki a városban. „Azt kívánom román polgártársainktól, ne féljenek a magyar szabadságtól. A mi szabadságainkból állhat össze a közös országunk szabadsága” – jelentette ki Szilágyi.
Számos erdélyi településen tartottak megemlékezést az 1854-es székely vértanúk kivégzésének évfordulóján. Marosvásárhelyen körülbelül ezren vettek részt a Székely vértanúk emlékművénél tartott rövid megemlékezésen Kincses Előd ügyvéd felhívására. A rendezvény résztvevői zászlókkal, virággal érkeztek a helyszínre, ahol Kecskés Csaba unitárius lelkész mondott imádságot, ezt követően pedig a tömeg elénekelte a székely és a magyar himnuszt. A rendezvény helyszínén, a Postaréten és a környékbeli utcákban több száz csendőr és helyi rendőr követte figyelemmel az eseményeket, rendbontás azonban nem történt. A megemlékezést megelőző órákban a rendőrök több személyt is igazoltattak a környéken, megkérdezték tőlük, részt vesznek-e az eseményen. Szemtanúk szerint az emlékmű környékén parkoló autóból már a kora délutáni órákban filmezték a gyülekező tömeget.
Sepsiszentgyörgyön több százan gyűltek össze a turulmadaras obeliszk körül, a rendezvényt követően pedig Tamás Sándor, a Kovászna Megyei Tanács elnöke pedig felhívást intézett az erdélyi magyar politikai szervezetekhez, egy a Székelyek Nagy Meneteléséhez hasonló, a székelység autonómiaigényét felmutató közös demonstráció megszervezésére. „Szeretném hívni mindazokat a magyar szervezeteket, amelyekkel összefogásban a Székelyföld autonómiájának ügyét előbbre tudjuk vinni: tegyék félre a sértődéseket, szervezzünk közösen 2015-ben egy hasonló nagy rendezvényt” – mondta Tamás Sándor.
Csíkszeredában mintegy ezren vettek részt a Szabadság térre meghirdetett tiltakozáson. A székely zászlókkal felszerelt, „Autonómiát! Autonómiát!” skandáló tömeget Veres Dávid, az SZNT csíkszéki képviselője köszöntötte, majd Darvas-Kozma József római katolikus esperes mondott imát. A szervezők felolvasták a petíciót, amelyet Jean-Adrian Andrei prefektusnak adtak volna át, a hivatalt azonban zárva találták. Hasonlóan jártak a sepsiszentgyörgyi tüntetők is a Kovászna megyei prefektussal. Gyergyószentmiklóson legalább háromszázan vettek részt a húszperces főtéri megemlékezésen, ahol Árus Zsolt a Székely Nemzeti Tanács képviselőjeként tartott rövid beszédet.
Erdélyi Napló (Kolozsvár)

Mozgósítanak a pártok: részt kell venni a vasárnapi ünnepségen!
Minden háromszéki politikai párt és szervezet arra buzdít: részt kell venni az 1848–49-es forradalom és szabadságharc kitörésének 167. évfordulóján, március 15-én. A nemzeti ünnepről minden háromszéki magyar településen megemlékeznek.
Tamás Sándor megyei RMDSZ-elnök azt mondja: ilyen alkalommal nem lehet szó pártérdekről, mindenkinek saját településén, az ünnepségen a helye, hogy „megmutassuk, sokan vagyunk, és tudjuk, hogy mit akarunk”.
Kulcsár-Terza József a március 10-i tiltások elleni fellépésként értékeli a nemzeti ünnepen való részvételt. – Felhívással fordulok minden háromszékihez, ne nézze azt, hogy ki szervezi településén a megemlékező ünnepséget, hanem menjen ki, és vegyen részt rajta, mert szükségünk van az együttlétre, hogy érezzük egymás jelenlétét – fogalmazott a Magyar Polgári Párt megyei elnöke.
Benedek Erika, az Erdélyi Magyar Néppárt Kovászna megyei megbízott elnöke szerint a vasárnapi ünnepen mindenkor, minden külső körülménytől függetlenül, részt kell venni.
– Legjobb, ha mindenki saját közösségében ünnepel, mert ott tudja leginkább önmaga számára megélni a szabadságharc időszerűségét, üzenetét – véli Benedek Erika.
Erdély András
Székely Hírmondó

Erdély.ma

Elismerés Antal Árpádnak
A Honvédelemért Kitüntető Cím II. fokozatát adományozta Hende Csaba, Magyarország honvédelmi minisztere Antal Árpád Andrásnak a március 15-i nemzeti ünnep alkalmából.
Sepsiszentgyörgy polgármestere a budapesti Stefánia-palotában tartott ünnepségen vette át a kitüntetést múlt héten. Tavaly az október 23-i nemzeti ünnep alkalmából Tamás Sándor, a Kovászna Megyei Tanács elnöke és Szőcs Gyula vállalkozó vette át a kitüntető címet tanúsító oklevelet és érmet. (sz.)
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Erdélyi magyar útkeresés (Könyv érdekképviseletünk huszonöt évéről)
Személyes vallomásokkal tarkított politikai, történelmi utazás részesei lehettek mindazok, akik pénteken este Sepsiszentgyörgyön a Míves Házban jelen voltak Borbély Zsolt Attila legújabb könyvének bemutatóján. Az erdélyi magyar politikai érdekképviselet negyedszázada című kötet a rendszerváltás utáni erdélyi magyar politikai eseményeket veszi számba és elemzi, átfogó képet igyekszik nyújtani az elmúlt huszonöt év közéleti történéseiről, a honnan indultunk és hová jutottunk kérdéskört boncolgatja, kitérve okokra, hibákra és következményekre.
Borbély Zsolt Attila az RMDSZ első hivatalos nyilatkozatának 1989. december 25-i megjelenését tekinti a jelenkori önálló erdélyi magyar politizálás kiindulópontjának – derült ki a házigazda Csinta Samu kérdésére adott válaszából, innen kezdi könyve kronológiáját is, és amint megjegyezte, ez a Domokos Géza és a bukaresti magyar értelmiségiek által megfogalmazott szöveg messze elmarad a Kós Károly 1922-ben kiadott Kiáltó szójától, „több passzus szól arról, mennyire odavagyunk a Nemzeti Megmentési Frontért, mint ahány az erdélyi magyarság jogköveteléseiről”. Véleménye szerint másképp alakultak volna a dolgok, ha nem Domokos Géza az első arc, aki nyilatkozik az erdélyi magyarság nevében. Utal Király Károly vallomására, aki egy Ion Iliescuval folytatott tárgyalást elevenít fel, amikor az elnök kérdésére, hogy mi kell az erdélyi magyarságnak, ő autonómiával válaszol, de Domokos Géza tagadta ezt. „Óriási hiba volt ez akkor, amikor cseppfolyós volt még a helyzet, amikor a legnagyobb esélyünk volt saját létérdekeink szerint alakítani helyzetünket” – fejtette ki a szerző. Meglátása szerint akkor kialakítható lett volna egy Maros Magyar Autonóm Tartomány-szerű struktúra, mely, valószínű, látszatautonómiát biztosított volna, de később feltölthették volna tartalommal.
Borbély Zsolt Attila felidézte a 90-es évek történéseit, az első nagy hibákat, úgy véli, akkor a maximumot kellett volna követelni, erőt felmutatni, „tüskének kellett volna lennünk a román hatalom körme alatt, amelyet csak akkor tud eltávolítani, ha bizonyos kompetenciákat átad az erdélyi magyarságnak” – fogalmazott, és kitért arra is, hogy nagyon fontos lett volna nemzetköziesíteni ügyünket. Csinta Samu arról is faggatta a szerzőt, melyek voltak az elmúlt 25 évben azok a történelmi pillanatok, „melyekben akár jó irányba is fordíthatták volna a szekeret”. Borbély Zsolt Attila szerint az első ilyen pillanat Domokos Géza–Szőcs Géza 1991-es marosvásárhelyi párharca volt az elnöki székért, amikor igen kétes újraszavazással lett elnök az előbbi. A második ilyen elszalasztott lehetőség 1993-ban adódott, amikor Tőkés László visszalépett, és az RMDSZ Markó Bélára bízta az erdélyi magyar kataszter elkészítését és autonómiaprogramja megvalósítását, a következő pedig, amikor két év múlva újraválasztották, annak dacára, hogy semmit sem teljesített ezekből a vállalásokból. Az igazi nagy törés azonban 1996. november 8-án történt, a kormányra lépéskor. „Ez volt a legnagyobb hiba, itt rontottuk el a dolgokat, hiszen ez a kormányzati szerepvállalás pont a fordítottja volt annak, amit tennünk kellett volna. Ahelyett, hogy külpolitikai nyomást helyezzünk a román hatalomra, azt üzentük a kormányzati szerepvállalással, hogy itt minden rendben van” – idézte fel. Korrekcióra jó alkalom adódott 1998 szeptemberében, amikor az RMDSZ koalíciós partnerei egységfrontot alkottak az ellenzékkel, és megszavazták, hogy semmilyen államilag finanszírozott magyar egyetem nem lehet Romániában. Ekkor ultimátumot adott az RMDSZ, de nem tartotta magát hozzá, belement a Petőfi–Schiller Egyetem létrehozásába. Ez egy újabb elszalasztott lehetőség volt, pedig 2005. szeptember 26-ig (Románia EU-csatlakozásának kimondásáig) az önfeladó, román nemzetstratégiát kiszolgáló politizálás helyett önálló külpolitikát kellett volna gyakorolniuk, autonómiapolitikát kellett volna folytatniuk, addig, amíg erős alkupozícióban voltak. Most se lenne késő, ám jelentősen kisebbek az esélyek – vélte a politológus.
Borbély Zsolt Attila beszélt az „autonomista erők” ’90 óta folyamatos törekvéseiről is, az időleges sikerekről (1993-ban a kolozsvári nyilatkozat elfogadása), majd a vízválasztó 2003-as szatmárnémeti kongresszusról, amely döntései miatt kiváltak az RMDSZ-ből, megalakították az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanácsot és a Székely Nemzeti Tanácsot, illetve a választási megmérettetés miatt szükséges Magyar Polgári Szövetséget, melynek bejegyzését elgáncsolták, így létrehozták a Magyar Polgári Pártot, a belső harcok pedig később elvezettek az Erdélyi Magyar Néppárt megalakításához is. Ezek a szervezetek nem tudtak eléggé megerősödni, inkább elszenvedői voltak az eseményeknek, de bizonyos esetekben formatív szerepet játszottak, rá tudták venni az RMDSZ-t autonómiapárti gesztusokra, példaként a Székelyföldi Önkormányzati Nagygyűlés létrehozatalát és a székelyek nagy menetelését említette.
A teremből érkezett kérdésekre válaszolva a hogyan továbbról is beszélt: az autonómista erők megerősödése szükséges lenne, ám ennek módját egyelőre nem tudják, próbálkoznak, amivel tudnak. „Bízunk abban, ha sokszor elmondjuk az igazságot, annak hatása lesz.” Addig is azonban együtt kell működniük az RMDSZ-szel, „nem szabad minden hidat felégetni”, olyan akciókra van szükség, mint amilyen a székelyek nagy menetelése volt, amely felmutatta az autonómiára irányuló magyar közakaratot. „Ha Tamás Sándor kezdeményez egy ilyen megmozdulást, akkor mellé kell állni” – mondotta.
Farkas Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Kimondott Székelyföld – Felemás eredmény Strasbourgban
HELYSZÍNI TUDÓSÍTÁS – Nem kompetens annak a dokumentumnak a vizsgálatára a Helyi és Regionális Önkormányzatok Kongresszusa monitoringbizottsága, amelyben több székelyföldi önkormányzat kinyilvánítja, hogy a Székelyföld nevű, különálló közigazgatási egységbe akar tartozni – állapította meg a keddi, közel egyórás strasbourgi vita után a testület elnöke, Philippe Receveur. A monitoringbizottság ezennel visszautalta az ügyet a kongresszus vezetőtestületéhez. Bár a székelyföldi küldöttség jobb eredményre számított, az ügy nem tekinthető elveszettnek, ugyanis az Európa Tanács (ET) 2016-ban egy éven keresztül monitorizálja Romániát.
A székelység számára akár félsikernek is felfogható, felemás eredménnyel végződött az Európa Tanács keretében működő Helyi és Regionális Önkormányzatok Kongresszusa monitoringbizottságának keddi strasbourgi ülése.
A székelyföldi küldöttség azt szerette volna elérni, hogy a bizottság kezdje el annak a dokumentumnak a megvizsgálását, amelyben negyvennyolc Maros, Hargita és Kovászna megyei önkormányzat kinyilvánítja azt a szándékát, hogy a Székelyföld nevű, különálló közigazgatási egységbe tartozzon.
Ezért lobbizott a testület elnökénél a strasbourgi üvegpalotában Tamás Sándor háromszéki megyeelnök és Antal Árpád sepsiszentgyörgyi polgármester is, akik az ülés előtt arról győzködték Philippe Receveur bizottsági elnököt, hogy a testület szervezze első jövő évi kihelyezett ülését Kovászna megyében.
Az RMDSZ-es elöljárók a testület bő száz tagját élő szóban is meghívták volna, csakhogy a svájci elnök – azon túl, hogy lehetővé tette a gyűlés végigkövetését – a belső szabályzatra hivatkozva, ezt nem tette lehetővé. Öt percre viszont szót kapott Klárik Attila kongresszusi tag, aki viszont egy másik bizottságban tevékenykedik.
Román idézetek a nemzetállamról
A háromszéki tanácsos hangsúlyozta, hogy három megye negyvennyolc önkormányzatának, és ezzel csaknem 335 ezer lakónak az üzenetét tolmácsolja. „Hiba lenne félresörpörni az önkormányzatok autonómiakiáltványait csak azért, mert a prefektusok vagy a romániai bíróságok szerint netán jogilag valami sántít" – hívta fel a kongresszustagok figyelmét a háromszéki képviselő.
Kisebbség és decentralizáció a plenáris ülésen is
A Helyi és Regionális Önkormányzatok Kongresszusa plenáris ülésének napirendjén is több, a kisebbségekhez kötődő kérdés szerepelt. A küldöttek előbb a skóciai népszavazás eredményeit értékelték, majd az ukrán decentralizációs folyamat felgyorsítását sürgették. Elhangzott, hogy a központosítás lebontása mellett Kijevnek autonómiát kell biztosítania a régióknak. Klárik Attila kongresszusi tag a Krónikának nyilatkozva úgy vélekedett, a két kérdés napirendre tűzése „még inkább kiemeli" a Székelyföld ügyét.
Emlékeztetett, hogy az évek során a román hatalom mindenféle önállósodási kísérletet már csírájában elfojtott. Klárik kifejtette, hogy eddigi tapasztalataik alapján Székelyföld lakói attól tartanak, hogy a Bukarest által tervezett régiófelosztásban még inkább sérülnek a magyarság nyelvi és kulturális jogai. Hozzátette, a kormány elképzelése egyáltalán nincs tekintettel a helyi sajátosságokra.
Felszólalása végén Klárik Attila is arra kérte a monitoringbizottságot, hogy a helyszínen vizsgálja meg a székelyföldi helyzetet, és vállalja fel a felek közti közvetítést.
Amint várható volt, a replika nem váratott magára. A román delegáció vezetője, Ludmila Sfârloagă az alkotmány első, Románia nemezetállami, egységes és feloszthatatlan mivoltát leszögező pontját idézte. A Prahova megyei tanács szociáldemokrata alelnöke pártbeli felettese, Liviu Dragnea tavaly küldött leveléből is idézett, miszerint a régiókialakítás nem tartozik az önkormányzatok kompetenciájába. Sfârloagă már tavaly júliusban, Chişinăuban is keresztbetett a székely ügynek, amikor sikerült elnapoltatnia a kérdés megvitatását.
Átpasszolt „kényes ügy"
Nem volt túlságosan biztató a francia, olasz, portugál és moldáviai álláspont sem. Szinte valamennyi felszólaló azzal hárította el az etnikai színezetet kapott székelyföldi kérdést, hogy az nem tartozik a kongresszus hatáskörébe. Nem jogi, hanem politikai ügy, amit ráadásul nem Strasbourgban, hanem otthon kell megoldani – vélekedtek a hozzászólók.
Magyar Anna Csongrád megyei fideszes politikus volt az egyetlen, aki megkérdezte: Romániában alkotmányellenes kérni valamit? „A régiót nem körbehatárolni, hanem meghatározni kell. Vagy az lenne a legjobb megoldás, ha erről a kérdésről nem tárgyalnak, inkább fentről határozzák meg?" – tette fel a kérdést a magyarországi politikus, aki raportőrök kijelölését és egy jelentéstevő bizottság létrehozását szorgalmazta.
Összegzésében Philippe Receveur bizottsági elnök azzal zárta le a több mint ötvenperces vitát, hogy Székelyföld ügye valóban kényes ügy, amivel nem a monitoringbizottságnak, hanem a kongresszus vezetőtestületének kell foglalkoznia.
A meghívás marad, a látogatás elmarad
Amint beszámoltunk róla, a kongresszust megelőzően az RMDSZ és az MPP vezetői közösen fordultak Jean-Claude Frécon kongresszuselnökhöz, Andreas Kiefer főtitkárhoz, valamint Philippe Receveurhöz, a monitoringbizottság elnökéhez. Levelükben Kelemen Hunor és Biró Zsolt leírták, azt szeretnék, ha az Európa Tanács és az Európai Unió aktív támogatásával és a román politikai osztállyal való demokratikus és érdemi párbeszéd útján sikerülne megoldást találni a romániai magyarság kérdéses ügyeire.
A két romániai magyar politikus ugyanakkor azt javasolta, hogy a romániai helyszíni ülést előkészítendő, 2015. november elsejéig az Európa Tanácsnak egy tényfeltáró bizottsága vizsgálja meg a közigazgatási szubszidiaritás elvének, valamint az önkormányzati jogok érvényesülését a romániai magyar közösség körében – ide értve a települési és a megyei szintű önkormányzatokat is –, különös tekintettel a székelyföldi állapotokra. A felkérésre írásos válasz nem érkezett, de a keddi döntés felért egy udvarias, de határozott elutasítással.
Nem épp olyan fekete az ördög
A Strasbourgba elutazó székelyföldi küldöttség RMDSZ-es és polgári párti tagjai úgy értékelték, csupán egy csata veszett el, nem a háború. Klárik Attila arról beszélt lapunknak az ülésteremből kijövet, hogy a továbbiakban, a román félhez hasonlóan, a magyar küldöttségnek is jobban elő kell készítenie a lobbit. „Nagyobb összhangra, átgondolt diszkurzusra van szükségünk" – sommázta a feladatokat a háromszéki tanácsos.
Ezzel a bizottság póttagja, Antal Árpád is egyetértett, mondván, hogy komoly munka vár az RMDSZ-re. Sepsiszentgyörgy polgármestere szerint nincs ok a búslakodásra, hisz tudvalévő, hogy 2016-ban Románia ET-monitorizálásra számíthat. Ennek kapcsán a tanács számon kérheti a regionális vagy kisebbségi nyelvek európai chartájának alkalmazását. Antal az utóbbi két évtized Fehér Könyvének az elkészítését javasolta.
A két erdélyi magyar politikai alakulat képviselői úgy vélték, azzal, hogy egy két és félórás bizottsági ülésen, melynek napirendjén csaknem tizenkét pont szerepelt, közel egy órát beszéltek a Székelyföldről úgy, hogy annak nevét a román delegációvezetőtől kezdve az ülésvezető svájci elnökig ki is mondták, egyáltalán nem számít rossz eredménynek. Mint ahogy az sem, hogy a délutáni órákban több befolyásos ET-taggal tudtak szót váltani a térség és lakói kéréséről.
Szucher Ervin, Strasbourg
Krónika (Kolozsvár)

Biró Zsolt: a székely autonómia nem kerül le a napirendről
Az Európa Tanács Helyi és Regionális Önkormányzatok Kongresszusának főtitkárát, Andreas Kiefert tájékoztatta a romániai helyzetről, az erdélyi magyarok jogfosztásairól a Magyar Polgári Párt és az RMDSZ Strasbourgban tartózkodó delegációja. A találkozóra azt követően került sor, hogy a testület Monitoring Bizottsága kimondta, hogy nem kompetens annak a dokumentumnak a vizsgálatára, amelyben több székelyföldi önkormányzat kinyilvánítja, hogy a Székelyföld nevű, különálló közigazgatási egységbe akar tartozni.
Biró Zsolt, a Magyar Polgári Párt elnöke tájékoztatta Andreas Kiefert a romániai régióátszervezési tervekről és az „autonómiapárti határozatok” elfogadásáról. Kiemelte, hogy a tervezett közigazgatási átszervezés hátrányosan érintené Székelyföld lakóit. „Ez ellen több ízben is tiltakoztunk, de a központi Román hatalom elzárkózik a párbeszédtől, nem ad lehetőséget népszavazások megszervezésére, ez késztette a helyi tanácsokat az elvi határozatok elfogadására. Románia minden eszközzel gátat szab a közösségi akarat kinyilvánításának, így például olyan alapvető jogok, mint a szólás és véleménynyilvánítás szabadsága, illetve a gyülekezési jog gyakorlása is sérül, ha a régióátszervezés kérdése képezi annak tárgyát, ahogy történt ez március 10-én, Marosvásárhelyen.” – mondta Biró Zsolt, aki hozzátette, hogy az önkormányzatiság, a szubszidiaritás elve sérül.
„Azt szeretnénk ha régiókat elismernék és nem kijelölnék Romániában” mondta az MPP elnöke, aki arra is rávilágított, hogy korábban egy román alkotmányjogászokból álló bizottság (Stanomir Bizottság) ugyanerre a következtetésre jutott, de mégsem alkalmazzák ezt a demokratikus elvet. Biró Zsolt reményét fejezte ki, hogy ha most nem is kerül sor monitorizálásra, de a a 2016-ban esedékes romániai monitoring esetében hangsúlyosan odafigyelnek a most felvetett problémákra.
Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármestere is a demokráciadeficitre hívta fel a figyelmet. „Románia uniós csatlakozását követően 2007-től folyamatosan „visszavesznek” jogainkból, legyen szó bármilyen közösségi jogról” fogalmazott.
Az MPP delegációjában két olyan polgármester kapott helyet, akik olyan településeket képviselnek, amelyek elfogadták az autonómia-határozatokat, így Gyergyószentmiklós képviseletében Nagy Zoltán alpolgármester és Kápolnásfalu polgármestere Benedek László kísérte el Biró Zsoltot az Andreas Kiferrel folytatott megbeszélésre. Az RMDSZ-t Antal Árpád Sepsiszentgyörgy polgármestere és Klárik Attila Kovászna megyei tanácsos képviselte. (Délelőtt a monitoring Bizottság ülésén jelen volt Tamás Sándor Kovászna megye tanácselnöke is.)
Andreas Kiefert a Helyi és Regionális Önkormányzatok Kongresszusának tegnapi (keddi) plenáris ülésen választották újra a testület főtitkárának.
A székelyföldi küldöttség érdeklődéssel követi a plenáris ülés munkálatait, hiszen számos olyan kérdés szerepel napirenden, amely áttételesen érinti a székelyföldi helyzetet. Ilyen a skóciai népszavazás eredményeinek értékelése illetve az ukrán decentralizációs folyamat kérdésköre, melyet sokan sürgetnek. Elhangzott, hogy a központosítás lebontása mellett Kijevnek autonómiát kell biztosítania a régióknak.
Közlemény
Erdély.ma

Félresöpört autonómia (Strasbourgi napirenden Székelyföld)
Nem döntött az Európa Tanács keretében működő Helyi és Regionális Önkormányzatok Kongresszusának monitoringbizottsága a székelyföldi önkormányzatok autonómiapárti határozatainak ügyében, visszautalták az állandó bizottságnak. Így sikernek nehezen nevezhető a háromszéki önkormányzati vezetők strasbourgi útja, ám a monitoringbizottság elutasítását mégsem tekintik kudarcnak, bő egy órán keresztül Székelyföld volt a téma, és a jövőben lehet hozadéka, hogy a jelenlevők ízelítőt kaptak az erdélyi magyarság gondjaiból – véli Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármestere, aki póttagként volt jelen a tegnapi ülésen.
A Helyi és Regionális Önkormányzatok Kongresszusába minden Európa tanácsi tagállam delegál képviselőket, Románia tíz taggal van jelen a testületben, az erdélyi magyarságot egyedül Klárik Attila háromszéki megyei tanácstag képviseli, az ő feladata volt megindokolni a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) kezdeményezését. Az SZNT más nemzetközi fórumok mellett ezt a testületet is megkereste, tudomásukra hozta, hogy eddig ötven székelyföldi önkormányzat fogadta el azt a határozatot, amelyben kinyilvánítják, hogy a Székelyföld nevű különálló közigazgatási egységbe akarnak tartozni, mely számára sarkalatos törvény szavatolná az autonómiát, és területén az állam nyelve mellett hivatalos nyelv lenne a magyar is, de azt is, hogy a román kormányt képviselő prefektúrák megtámadták ezeket a határozatokat, és jelentős részüket a bíróságok már érvénytelenítették. Az SZNT beadványában szerepel az erdélyi magyarság aggodalma Románia tervezett közigazgatási átszervezése miatt.
A kongresszus több halasztás után tegnap strasbourgi ülésén tűzte napirendre a kérdést. Antal Árpád a Háromszéknek elmondta, a bizottság elnöke előbb ódzkodott, de végül belement, hogy póttagként ő is részt vegyen az ülésen felszólalási jog nélkül, és hosszas meggyőző munkára volt szükség, hogy beengedjék a terembe Tamás Sándor tanácselnököt, aki így az asszisztensek közül követhette a vitát. Biró Zsoltnak, az MPP elnökének már nem volt ilyen szerencséje.
A két és egynegyed órás ülésnek tizenkét napirendi pontja volt, és végül jó órát foglalkoztak az erdélyi magyarság ügyével, melyet „kényes kérdésként” minősített a bizottság svájci elnöke, Philippe Receveur. Klárik Attilának tíz perc állt rendelkezésére, és elmondta, három megye negyvennyolc önkormányzatának és ezzel csaknem 335 ezer lakónak az üzenetét tolmácsolja. „Hiba lenne félresöpörni az önkormányzatok autonómiakiáltványait csak azért, mert a prefektusok vagy a romániai bíróságok szerint netán jogilag valami sántít” – hívta fel a kongresszustagok figyelmét. Kitért arra is, politikai konszenzus van a magyarság politikai szervezetei között, hogy a román kormány által tervezett régiósítás jelentős veszélyeket hordoz a magyarság számára, meggyőződésük, Bukarest célja olyan régiókat kialakítani, melyek egyikében sincs magyar többség. Arra kérte a monitoringbizottságot, kísérje figyelemmel a folyamatot, és emeljen szót, ha beigazolódnak ezek a félelmek. Ugyanakkor meghívta a testületet, 2016-os első negyedévi ülését tartsa Sepsiszentgyörgyön.
A román delegációt vezető Ludmila Sfirloaga Prahova megyei önkormányzati képviselő szintén tízperces válaszában elsősorban azt emelte ki, hogy a székelyföldi önkormányzatok határozatai egy etnikai alapú területi autonómia létrehozatalát kérik, ez pedig ellentmond Románia alkotmányának. Ugyanakkor kitért arra is, a régiósítás nem az önkormányzatok, hanem a kormány hatáskörébe tartozik. Hosszan és részletesen idézte Liviu Dragnea miniszter tavaly e kérdésben írt válaszlevelét. A két felszólalás után jó páran hozzászóltak a vitához, többségük úgy ítélte meg, a kérdés nem tartozik a bizottság hatáskörébe, Románia belügyéről van szó, melyet itteni párbeszéddel kell megoldani. „Többen is tanácsolták, hogy amikor megfogalmazzuk törekvéseinket, ne területi autonómiáról, hanem a különleges státusú régiókról beszéljünk, mert az autonómia máshol is érzékeny téma” – magyarázta Antal Árpád. Néhány hozzászólás mögött egyértelműen tetten érhető volt a román lobbi, az SZNT kérése mellett csak a magyarországi Magyar Anna Fideszes képviselő érvelt. A vitát végül az ülésvezető zárta le, egyértelműen kimondta, nem tartozik hatáskörükbe a kérdés, jövőben az ET úgyis monitorozza, hogy Románia miképpen teljesítette vállalásait, és akkor majd odafigyelnek erre a vetületre is – mondta el Antal Árpád. Kifejtette, egyértelmű siker az lett volna, ha a bizottság kijelöl egy raportőrt, és elindítják Románia monitorozását ez ügyben, ám elégedettek lettek volna akkor is, ha most ugyan nem születik döntés, de tartanak egy kihelyezett ülést Sepsiszentgyörgyön.
„Kudarcnak így sem nevezném azt, ami történt, ott voltunk, beszéltünk Székelyföldről, és arra az elhatározásra jutottunk, hogy elkészítünk egy árnyékjelentést és egy fehér könyvet az erdélyi magyarság helyzetéről, ezeket bemutatjuk jövőben a Romániát monitorizáló bizottságnak. Rendkívül nagy munka az alapos dokumentáció összeállítása, de talán meglehet a hozadéka, előrelépést érhetünk el” – fejtette ki Antal Árpád.
Pár nappal az ülés előtt Kelemen Hunor, az RMDSZ és Biró Zsolt, az MPP vezetője írt levelet a kongresszus elnökének, főtitkárának és a monitoringbizottság elnökének. Ebben a romániai régiósítási tervekre és az ukrajnai konfliktusra utalva kijelentették: nem szeretnék, ha a romániai magyar közösség megoldatlan problémái ürügyet szolgáltatnának az Európai Unión kívüli erőknek arra, hogy etnikai feszültséget és instabilitást szíthassanak a térségben. Egyben azt kezdeményezték, hogy a monitoringbizottság tartsa Sepsiszentgyörgyön a 2016. eleji kihelyezett ülését.
Farkas Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Hargita és Kovászna megye tanácselnöke tiltakozik a központi politikai gyakorlat ellen
Borboly Csaba, Hargita Megye Tanácsának elnöke és Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke is csatlakozott és támogatja aláírásával a Romániai Megyei Tanácsok Országos Szövetségének (UNCJR) állásfoglalását, amelyben az országos szövetség a 2004/64-os törvény előírásainak módosítása ellen emel szót, a megyeitanács-elnökök megválasztására vonatkozóan. Mint ismeretes, a választási törvény módosítását előkészítő parlamenti szakbizottság tagjainak javaslata alapján 2016-tól a megyei önkormányzatok vezetőit közvetett módon választanák meg a megyei tanácsosok soraiból belső választás keretében. Jelenleg a megyeelnököket, akárcsak a polgármestereket, a lakosság választja egyfordulós szavazással. Az a jelölt nyer, aki a legtöbb szavazatot gyűjti be. Az állásfoglalás hangsúlyozza, hogy a tervezet ellentétes az 1985-ben elfogadott Helyi Önkormányzatok Európai Chartájának döntéshozatali elveivel és Románia Alkotmánybíróságának 2008/35-ös döntésével is, amely kimondja, hogy a megyei tanács elnökének megválasztása direkt szavazás eredménye kell, legyen, és nem a tanácsba bejutott pártok politikai alkuja. Az aláírók leszögezik, hogy a közvetett választási rendszer bevezetésének célja a megyék szerepének és hatáskörének csökkentése, figyelembe véve, hogy az állampolgárok által választott, tényleges lakossági felhatalmazással rendelkező jelenlegi vezetők nem befolyásolhatók a központi közigazgatás és politikai akarat által.
„Figyelembe véve, hogy a javaslat mögött nem létezik hatástanulmány, illetve társadalmi kezdeményezés, ezen indítvány kizárólag a központi politikai hatalomgyakorlás kiterjesztésének célját kívánja szolgálni, ami ellentmond a jogállamban alapvető értékként és irányadóként szolgáló demokratikus joggyakorlatnak” – nyilatkozta Borboly Csaba.
„Meggyőződésem, hogy egészségesebb az a döntés, amit 100 000 ember hoz meg azzal szemben, amit 30 emberre bíznak. Ez a demokrácia. Ez a törvénytervezet újra a központosítást szolgálja. Nyilvánvaló, hogy egy-egy erős helyi vezető, akit nem egy megyei tanács néhány-tíz tagja szavazott meg, hanem több tízezer polgár voksát tudhatja magáénak, sokkal erősebben képvisel egy közösséget. Ha kívülről nézzük a helyzetet: nyilvánvaló, hogy ilyen módon a helyi vezetőket ássák alá, ráadásul megfosztják az embereket egy választási lehetőségtől. Egyetértek a szövetség kezdeményezésével, hogy ezt a tervezetet nem szabad a parlamentnek elfogadnia. Minden megyei tanács elnökjelöltje maga veti az ágyát: ha a választók arra érdemesnek tartják, akkor megszavazzák. Ha a törvény módosul, akkor a megyei önkormányzat élére az kerülhet, aki több tanácsost tud meggyőzni arról, hogy őt támogassa. Nyilván értékelem és tisztelem a megyei önkormányzat képviselőit, azonban ez a törvénytervezet a demokráciadeficit tudatos építésének példája” – fogalmazott Tamás Sándor.
A Romániai Megyei Tanácsok Országos Szövetsége (UNCJR) tehát közös állásfoglalásban szólítja fel a parlamentet az európai direktívák, valamint az alkotmány szellemének tiszteletben tartására. A dokumentumot csatolva találják.
Közlemény
Erdély.ma

Márciusi füttyháttér
Vegyes érzésekkel fogadta az erdélyi magyar közvélemény Kelemen Hunor RMDSZ-elnök március 15-i kifütyülését. Ami végső soron érthető. Március 15-e nemcsak a kollégájukat védő RMDSZ-es politikusok retorikájában a nemzeti egység ünnepe, az egész magyarság ekként éli meg, leszámítva egy maroknyi Habsburg-párti legitimistát. Olyan nap, amikor a nemzet egységesen lépett fel az idegen uralom ellen, amikor valamennyi magyart áthatotta a Petőfi Sándor által versbe öntött szabadságérzése: „Rabok tovább nem leszünk!”. Épp ezért egyeztethető össze ez az ünnep a magyar nemzeti érdekek rovására politizáló élenjárók elleni tiltakozással, hiszen maga az emlékezetes esemény is egyszerre irányult a bécsi udvar és annak magyar szövetségesei, az elnyomó idegen hatalom akaratának helyi végrehajtói ellen.
Veled vagyunk, Vietnam!
Kelemen Hunor és a Markó-Neptun egységfront emberei között az a különbség, hogy Kelemenről az ember néha hajlamos elhinni, hogy folytatna karakteresebb, magyarabb politikát, de gúzsba kötve kénytelen táncolni. Mesterével, Markó Bélával ellentétben, aki elnököt csinált belőle, s akinek politikai vonala a kilencvenes évek második felétől egyre kevésbé különböztethető meg az önfeladó neptuni irányzat politikájától. Az 1996-os kormányzati szerepvállalással kezdődően Markó képviselte hivatalosan azt, amit három évvel korábban a neptuni tárgyalás idején még maga sem vállalt fel: a román nemzetstratégiai érdekeknek való alájátszást, az ország imázsának ápolását, miközben a magyarellenes asszimilációs politika továbbra sem szűnt meg. Sőt, RMDSZ-es legitimációval folytatódott, ennek eredményeként szállóigévé vált a korábban Ion Iliescu által hangoztatott hazugság, miszerint Romániában példaértékűen oldották meg a kisebbségi kérdést, amit 1999 óta egymás után szajkóztak a világ meghatározó politikusai Bill Clintontól Nyugat-Európa jeleseiig. Ez csak és kizárólag az RMDSZ bűne, ami a Neptun-logikára épített kormányzati szerepvállalásnak tudható be.
Kelemen Hunor elnökké választása óta akkor sem tudott volna szakítani ezzel a politikával, ha netán erre meglett volna benne a belső elhatározás. S hiába szállt szembe elődjével és mentorával a Székelyek Nagy Menetelése ügyében, arcává vált egy tétova, távlattalan, koncepciótlan, eseménykövető politikának, s így került a nemzetben gondolkodó emberek jogos felháborodásának célkeresztjébe. Persze az is megérne egy misét, hogy 2013 októberében két markáns, magát magyarnak mondó politikus akadt – a ziháló nemzetellenes SZDSZ-es közírókon túl –, aki a Székelyek Nagy Menetelése ellen nyilatkozott: Gyurcsány Ferenc és Markó Béla. Utóbbi az ötvenes évek hatalmi erődemonstrációit, a „Veled vagyunk, Vietnam” zsánerű, központi vezénylésű tüntetéseket emlegette a székely emberek önkéntes, sőt, a fennálló hatalom nemtetszése mellett kinyilvánított közösségi akarata kapcsán.
Tartózkodó cinkosság
De mielőtt felmentenénk Kelemen Hunort, azt se feledjük, hogy vezetése mellett az RMDSZ az utóbbi időben is súlyos hibákat követett el, magyar szívvel és ésszel felvállalhatatlan lépéseket tett. Szorítkozzunk most csak a legfrissebbekre. A Victor Ponta melletti kampányolás egyszerűen védhetetlen, akár szűk értelemben vett magyar szemszögből, akár a román demokrácia szemszögéből értékelve. Tagadhatatlan, hogy ez utóbbi Klaus Johannis elnöksége mellett is diszfunkcionális. A Mikó-ügyben hozott ítélet, amely egyértelműen justizmord, vagy legutóbb a Mezei János gyergyószentmiklósi MPP-s polgármester elleni, jogi köntösbe öltöztetett állami atrocitás azt jelzi: a román hatalom arra is használja fel a korrupció ügyében indított szőnyegbombázást, hogy annak oldalvizén megrekcumolja a magyarokat.
Tamás Sándor háromszéki tanácselnök azzal védi többek között Kelemen Hunort, hogy „ő az, aki végre megfogalmazta, leírta és közvitára bocsátotta Székelyföld autonómiastatútumát.” Miközben olyan statútumot sikerült összetákolni, amely nem Székelyföldre vonatkozik, hanem egy olyan területre, három megye olyan együttesére, amelyben nincs meggyőző magyar többség, amely dokumentum előírásainak értelmében a román prefektus bevethetné a fegyveres erőket a civil lakosság ellen, s amely értelmében a székely gyermekeknek cigányul kellene tanulniuk minden olyan faluban, ahol a cigányság részaránya 20 százalék feletti. Arra most ne vesztegessünk szót, hogy Kelemen Hunor nem írta ezt a dokumentumot, hanem a nevét adta hozzá. Új stratégiai partnerével Biró Zsolt MPP-elnökkel egyetemben.
De ennél is fájdalmasabb, hogy az RMDSZ ismételten tartózkodik olyan szavazásoknál, amelyek a román–magyar közös történelem fájdalmas pontjai, s amely esetekben magyar ember csak egyféleképpen gondolkozhat. Amikor arról határozott a tisztelt ház, hogy minden településen meg kell ünnepelni az Erdély elszakításáról hozott román határozat évfordulóját, és e dátumról utcát kell elnevezni minden helységben, az RMDSZ tartózkodott. Nem nyilvánított véleményt arról sem, hogy amikor a szovjet megszállást felszabadulásnak kellett nevezni és azt megünnepelni, arra kényszerítve a magyar embereket, hogy gyásznapon ünnepeljenek és utcát nevezzenek el egy olyan napról, amely kálváriájuk kezdetének tekinthető.
De van itt egy frissebb ügy, a Klaus Johannis által a parlamentnek visszaküldött törvény, amelyben Avram Iancut nemzeti hőssé akarta avatni a képviselőház, mindössze 4 ellenszavazat és 10 tartózkodás mellett. Az RMDSZ jelen levő képviselői közül a többség tartózkodott. Írjuk le a nevüket is, megérdemlik. Nemmel szavazott Bónis István, Kerekes Károly, Kereskényi Gábor és Korodi Attila, tartózkodott Antal István, Borbély László, Erdei-Dolóczki István, Fejér László Ödön, Kelemen Atilla, Márton Árpád, Máté András Levente és Seres Dénes. Elképzelhetőnek tartják, hogy a zsidó közösség képviselői bárhol a világon tartózkodjanak egy olyan szavazásnál, amely történelmi hőssé avatja Adolf Eichmannt? Miként létezhet, hogy magyar embereket, gyermekeket, nőket, öregeket bestiális kegyetlenséggel kiirtó terrorakció élén álló Avram Iancu történelmi hőssé avatásának idején akad akár egyetlen RMDSZ-képviselő is, aki tartózkodik? A szomorú valóság, hogy a jelenlevők kétharmada tartózkodott.
Legitimált önfeladás
Az RMDSZ kapcsán nem Kossuth, Deák vagy Széchenyi jut az ember eszébe, hanem az aulikus Zichy Ödön gróf, akinél 1848 szeptemberében a délszlávokat és a magyar csapatokat egyaránt a törvényes magyar kormány ellen lázító röpiratokat találtak. Nem kívánjuk Zichy kegyetlen sorsát az RMDSZ vezetőinek, azt viszont igen, hogy magyar érdekeket és értékeket képviseljenek, ha már egyszer magyarnak mondják magukat, és magyar szavazatokkal jutottak a képviselői és szenátori székekhez. Félrenézni, tartózkodni egy magyargyilkoló martalóc hőssé avatásakor nemcsak gyávaság, de cinkosság is.
Csoda-e hogy ezek után egyesekben elszakad a cérna, s nemzeti egység, nemzeti ünnep ide vagy oda, nem hallgatják csendben azt a politikust, akinek vezetése mellett történnek ezek az önfeladó lépések.
Borbély Zsolt Attila
Erdélyi Napló (Kolozsvár)

Hogy a románok megismerjenek (Vox Populi)
A magyarok és románok közötti kommunikáció legfőbb baja, hogy nem létezik – állapította meg Szabó Csaba, a közszolgálati televízió kolozsvári stúdiójának munkatársa tegnap délután a Vox Populi magyar–román közéleti vitafórumon Sepsiszentgyörgyön.
Rendhagyó volt a Mădălin Guruianu és Cziprián-Kovács Loránd által útjára indított Vox Populi harmadik rendezvénye: az RTV kolozsvári szerkesztősége többször is – a magyar és a román adásban egyaránt – élőben kapcsolt Sepsiszentgyörgyre. A Kónya Ádám Művelődési Házban Szabó Csaba mellett a vita kezdeményezői osztották meg gondolataikat.
A városi művelődési ház szomszédságában levő 1956-os emlékparkban megyei, városi elöljárókat – többek között Tamás Sándor megyeitanács-elnököt, Tischler Ferenc alpolgármestert – és más közéleti személyiségeket faggattak a közszolgálati televízió munkatársai, továbbá sepsiszentgyörgyi kórusok is bemutatkoztak.
Szabó Csaba az általuk kezdeményezett Corbiialbi.ro portál születéséről, annak céljairól is szólt. Rendhagyó e kezdeményezés, mert román nyelven szólnak magyarokról románoknak – szerinte ugyanis a magyar–román kommunikáció legfőbb problémája, hogy nem létezik, továbbá nem ismerjük egymást és hajlamosak vagyunk az általánosításra. Egész hisztéria alakult ki abból, hogy december elsején a magyarok el akarják csatolni Erdélyt, ehhez képest a valóságban annyi történt, hogy Kézdivásárhelyen négy magánházra fekete zászlót tűztek ki – példázta az általánosítás veszélyeit. Szeretnék lebontani az előítéleteket, az általános bizalmatlanságot – amelyet egyesek táplálnak –, megismertetni a románsággal például a magyar történelmet, felmutatni és beszélni a pozitív példákról. Ugyanakkor román értelmiségiek írásainak is helyt adnak, nem kizárólag a magyar–román együttélés témájában.
Kolozsvári könyvvásáron vetődött fel: nincsenek román nyelvű kiadványok, melyek a magyarokról, a magyarok történelméről szólnak – elevenítette fel egyik legsikeresebb kötetük, a román nyelvű magyarságtörténet születésének ötletét. Kitért az igen kedvező fogadtatásra – az első kiadás szinte azonnal elkelt, óriási volt a médiaérdeklődés, de az olvasók reakciói is pozitívak, normálisak voltak (egyik román olvasó azt jegyezte meg, milyen sok királyuk volt a magyaroknak, másik azt emelte ki: sokat civilizálódott a keletről érkezett magyarság) –, de a történelemkönyv születésére, a történetírás nehézségeire is rávilágított. Azért is fontos mindez, mert mi rengeteg mindent tudunk a románokról, az iskolában eléggé megismerjük kultúrájukat, irodalmukat, történetüket – a román gyermekek, fiatalok viszont alig találkoznak ilyesmivel az iskolaévek alatt. Ha pedig ennyi évig semmit nem tanítanak nekik, a magyarokról pedig csak a tévében szereznek tudomást, joggal gondolhatják, hogy valami nincs rendben velük – sorolta.
Szabó Csaba ennek ellenére derűlátó: úgy látja, Kolozsváron egyre több olyan sejt van, amely hajlandó tenni egymás kölcsönös megismeréséért, nyitott a magyarság iránt, a Babeş–Bolyai Tudományegyetem a legfőbb forrása ezen törekvéseknek, egyetemi tanárok, fiatal történészek, szociológusok vallják ugyanazt.
Farcádi Botond
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

A kétnyelvűségre hívták fel a figyelmet Kovászna Megye Tanácsánál
Kisebb vita alakult ki a Kovászna megyei önkormányzati képviselők között az intézmény kétnyelvű kommunikációjának hiányossága miatt, a keddi soros ülésen. A hasonló esetek elkerülése miatt hamarosan szinkrontolmácsa lehet a háromszéki önkormányzatnak.
Bedő Zoltán, Kovászna megyei önkormányzati képviselő a keddi soros ülés alkalmával a különböző anyagok és határozattervezetek két nyelven való hiányos használatára hívta fel a figyelmet. Azt is sérelmezte a képviselő, hogy a soros és rendkívüli tanácsüléseken „több alkalommal is előfordult, hogy vannak, aki nem használják anyanyelvüket”. Tamás Sándor, a háromszéki önkormányzat elnöke erre reagálva elmondta, úgy érzi, senki nem vádolhatja azzal az elmúlt hat és fél évben őt, hogy a törvényes kereteken belül nem szorgalmazta a kétnyelvűséget a Kovászna megyei Tanácson belüli kommunikációt illetően. Hozzátette, bár akadtak néha problémák úgy a fordítás minőségében, mint annak gyorsaságában, de meglátása alapján Románia más megyéihez viszonyítva tisztességes mértékben megkövetelte a kétnyelvűséget. A háromszéki vezető hangsúlyozta azt is, hogy nem csupán a kétnyelvűség törvényes kereteinek betartását tartotta fontosnak az elmúlt években, hanem annak bővítését is célként tűzte ki.
Tamás Sándor reakciójára Bedő Zoltán a soros ülésen elfogadott egyik határozattervezet anyagát mutatta fel, amelynek csak román nyelvű változata készült, illetve arra is kitért, hogy több alkalommal előfordult: csak román nyelvű meghívót kaptak az önkormányzati képviselők az ülésre. A felvetésre válaszként a háromszéki önkormányzat vezetője úgy fogalmazott: az említett határozattervezet magyar változata valóban nem készült el, ám ennek oka az idő hiánya volt, ugyanis még délelőtt 11-kor szakemberekkel tárgyaltak, a 12 órától kezdődő ülésre csak egy nyelven tudták előterjeszteni. Tamás Sándor, a végig magyar nyelven beszélő Bedő Zoltánt arra kérte, hogy az elhangzottakat foglalja össze románul is képviselőtársainak. Kulcsár-Terza József megyei önkormányzati képviselő a beszélgetéshez annyit fűzött hozzá, amennyiben Kovászna Megye Tanácsa alkalmazna egy szinkrontolmácsot a hasonló esetekre, akkor nem kellene arról vitatkozniuk, amiről a keddi ülésen.
Tatár Márta képviselő mindezt kiegészítve kifejtette: ahhoz, hogy a határozattervezetek és különböző anyagok két nyelven és időben elkészülhessenek, legalább két, vagy három szinkrontolmácsra lenne szüksége a háromszéki önkormányzatnak, amelynek költségeit a kormánynak kellene biztosítania azokban a megyékben, ahol jogos a kétnyelvűség iránti igény. Tamás Sándor a felvetést megköszönve elmondta, még április első hetében levelet írnak a miniszterelnöknek abból a célból, hogy a kormány hagyjon jóvá még öt állást és az azokhoz szükséges pénzforrást az önkormányzat részére annak érdekében, hogy a kétnyelvűséget biztosítani tudják az elkövetkezendőkben.
Bencze Melinda
Székelyhon.ro

Kétnyelvűséget a kormány pénzére – Mégis lesz tolmácsgép Sepsiszentgyörgyön
Rekordszámú, 43 napirendi ponttal, 27 tanácstag jelenlétében tartotta tegnap márciusi rendes ülését Kovászna Megye Tanácsa. A testület egyebek mellett elfogadta különböző bizottságainak és alárendelt intézményeinek 2014-es jelentését.
A tanács elfogadta, hogy 50 ezer lejjel támogassák a román színház által szervezett ATELIER Nemzetközi Színházi Fesztivált, és hogy befizessék évi tagdíjukat a Vadon Egyesületbe. Legtöbb 300 ezer lejt pótolnak a Sepsi SIC kosárlabdacsapatának költségeihez a rájátszásban (lásd cikkünket a 11. oldalon), és kiutalták a pénzt a 121A megyei út munkálataira Lécfalva és a 11-es országút között, amelynek év végéig kell elkészülnie. A testület erre a célra egy csaknem 15 millió lejes hitelt vesz fel a rendelkezésére álló keretből.
Határoztak a sepsiszentgyörgyi Művészeti Népiskola tevékenységének átszervezéséről is, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy összevonták az árkosi oktatási központtal. Ezzel kapcsolatban Tamás Sándor megyetanácselnök kifejtette: eddig is voltak kurzusok, szabó- és varróképzés, pincér, szakács, népi díszítés és kádármesterség, de most még inkább erősíteni szeretnék a felnőttképzést.
– A megyei tanács nem tud közvetlen módon munkahelyeket teremteni, de fontosnak tartja hozzásegíteni az embereket, hogy kenyérkereseti lehetőséghez jussanak – mondta a tanácselnök.
Gáj Nándor, a Művészeti Népiskola igazgatója szerint az intézkedést az indokolja, hogy a két intézmény, amelynek gyakorlatilag közös céljaik vannak, együtt „nagyobb hatékonysággal” tudja megszervezni a kurzusait.
Minthogy ebben az esetben Tamás Sándor csak magyarul, Gáj Nándor pedig csak románul beszélt (gyakorlatilag ugyanazt mondta), Bedő Zoltán az Erdélyi Magyar Néppárt nevében kifogásolta, hogy „szokásossá kezd válni” a magyar nyelv mellőzése a tanácsüléseken. Ezt Tamás kikérte magának, azt hagsúlyozva, hogy az elmúlt hat esztendőben általános volt a kétnyelvűség a megyei tanácsban. Erre Kulcsár-Terza József polgári párti tanácsos felidézte, már hat éve javasolják egy tolmácsgép beszerzését, de „csak szavazunk róla, s nem történik semmi”. Az „önkéntes tolmácsként” is dolgozó tanácselnök válaszában megígérte: a tolmácsgépet még idén beszerzik.
Tatár Márta RMDSZ-tanácsos azt javasolta, hogy a kétnyelvűség biztosítása érdekében a román kormány költségén alkalmazzanak legalább két szinkrontolmácsot. A megyei tanács elnöke ez ügyben a miniszterelnökhöz akar fordulni, hogy egyrészt a leendő tolmácsok bérét, másrészt a kétnyelvű táblák elkészítésével járó többletköltségeket vegye át a kormány, mert ezek a kiadások nem fordulnak elő a megyék legnagyobb részének költségvetésében.
A testület elfogadta a 2015. január 18-án Angersban aláírt, a Kovászna, a franciaországi Maine-et-Loire és Veszprém megyék közötti együttműködési szerződés meghosszabbítását, jóváhagyta a megyei víz- és csatornarendszer mestertervét, valamint a Dr. Fogolyán Kristóf Megyei Sürgősségi Kórház szervezeti felépítését. 
Erdély András
Székely Hírmondó
Erdély.ma

Bővítik a háromszéki felnőttképzést (Intézmény-összevonás)
Megszűnik az Európai Tanulmányok Központja, mely az egykori árkosi agronómusházban működik, ugyanakkor bővül a sepsiszentgyörgyi Művészeti és Népiskola tevékenységi köre – döntött Kovászna Megye Tanácsa keddi soros ülésén.
Az indoklás szerint nincs értelme a megyeháza égisze alatt két külön, felnőttképzéssel foglalkozó intézményt működtetni, ezért összevonják azokat. Az árkosi központ beolvad a Művészeti és Népiskolába. Utóbbi átveszi az árkosi ingatlant, ingóságokat és a folyamatban levő ügyeket. Az átszervezés a tervek szerint június 1-jén lép életbe.
Tamás Sándor tanácselnök elmondta, nemcsak költséghatékonyabbá teszik az összevonással bővülő intézményt, hanem a szakképzések körét is bővítik. Hozzáfűzte, a megyeháza közvetlenül nem tud munkahelyeket teremteni, de közvetve – például felnőtt szak- és továbbképzés támogatásával – hozzájárulhat Háromszék lakosságának nagyobb foglalkoztatottságához. Eddig volt szabó-, varró-, pincér-, szakács-, panzióvezetői, díszítőművészeti és kádártanfolyam, a mostani átszervezés után igyekeznek újabb szakokat indítani.
Szekeres Attila
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Bartók Bélára emlékezett Nagyszentmiklós
Bartók a határokon át is összeköti a magyarokat
Nagyszentmiklóson az utóbbi évtizedekben a március idusán megtartott Nemzeti Ünnepet követően, március 25-e is ünnepnappá nemesült, mert az egyetemes kultúra korszakalkotó jelentőségű személyisége, Bartók Béla születésnapját szülővárosában immár a zene egyik ünnepnapjaként tartják számon.
A Pro Bartók Társaság és Tamás Sándor fő szervezőnek köszönhetően immár másfél évtizede alkalomról-alkalomra hallhatják a zene kedvelői Bartók és a világ zeneirodalmának gyöngyszemeit. A hagyományt betartva, az idei Bartók-napon koszorút helyeztek el a Jecza Péter szobrászművész által alkotott, és 1993-ban felavatott, Bartók-szobornál a Pro Bartók Társaság, a helyi Polgármesteri Hivatal, a topolyai (Vajdaság) és zsombói (Magyarország) küldöttségek, a Temes megyei és a helyi RMDSZ szervezetek, a Révai Miklós Egyesület, a Máltai Segélyszolgálat helyi fiókszervezetének képviselői és magánszemélyek.
A koszorúzás ünnepélyes pillanatait követően, a felújítás alatt álló Nákó-kastély nagytermében Ioan Mihailescu, Dragos és Manuela Iana-Mihailescu zongoraművészek, Doru Roman és Szabó Zsolt (ütőhangszerek) közreműködésével ünnepi hangversenyt adták elő. A hangversenyen helybéli egyházi és világi tisztségviselők mellett nagy számban vettek részt a helybéliek mellett temesvári zenekedvelők is.
A rendezvény díszvendége volt dr. Kerek Ferenc szegedi egyetemi tanár, Liszt Ferenc-díjas zongoraművész, a Pro Bartók Társaság művészeti vezetője. Köszöntőbeszédében Tamás Sándor, a Pro Bartók Társaság elnöke igazi eurorégiós rendezvényként értékelte az idei Bartók Napot, ezzel teljesítve az egyesület célkitűzését, mely Bartók zenei örökségének országhatárokat felülírva hivatott népszerűsíteni és megismertetni. „Annak ellenére, hogy az idei nem kerek évforduló, hiszen Bartók Béla 134 évvel ezelőtt született városunkban, mégis különleges emlékezés az idei, mert egyrészt szeptemberben lesz a nagy zeneszerző halálának hetvenedik évfordulója, és ezáltal a zenei világ érdeklődésének homlokterébe került Bartók zenei öröksége, több helyszínen szerveznek hangversenyeket és más rendezvényeket, másrészt mindannyiunk örömére, a Pro Bartók Társaság tizenötödik alkalommal szervezi meg Bartók Béla születésnapján az ünnepi Bartók-Napot.
Kis üröm is vegyült örömünkbe amiatt, hogy a Román Rádió Vándorló Zongora akciója keretében három évvel ezelőtt Nagyszentmiklósra eljutott Blüthner koncertzongora áprilisban ismét útra kel, hogy más hazai kisvárosokban szólaljon meg. A fenti ok miatt, nagyon örülünk annak, hogy a két koncertzongora ittléte lehetővé teszi számunkra azt, hogy ezen a hagversenyen Bartóknak viszonylag ritkán játszott szerzeményének hangjait szólaltassuk meg. Abban reménykedünk, hogy a Nákó-kastély felújítására szánt európai pénzből sikerül egy zongorát is vásárolni, mert nagy szükségünk van egy jó hangversenyzongorára – mondta Tamás Sándor, aki az elmúlt másfél évtized gyorsmérlegét megvonva fejtette ki meggyőződését, mely szerint sikerült a legfontosabb célkitűzést, Bartók elmékének és szellemiségének ápolását, életművének népszerűsítését és bemutatását maradéktalanul teljesíteni. „A kezdetektől fogva hangsúlyosan jelen voltak a hangversenyek reperoárjában Bartók alkotásai, a legegyszerűbb daraboktól kezdve, a nápdalfeldolgozásokon keresztül, a maihoz hasonló rendkívül összetett darabokig. Az is része volt az elképzelésünknek, hogy ne csak a nagyszentmiklósiakat, hanem az egész régiót megszólítsuk, és az idén ez sikerült is, a temesvári vendégeink mellett szegedi, makói, kiszombori és vajdasági vendégeket fogadhattunk.” – mondta Tamás Sándor.
Dănuţ Groza nagyszentmiklósi polgármester a résztvevőknek ismertette, hogy egy Mórahalommal közösen megnyert, határon átnyúló európai uniós pályázat keretében újítják fel a Nákó-kastélyt: „Az uniós projektnek két összetevője volt. Az első a kastély tulajdonosainak járó összeg kifizetését célozta, mert a Nákó-kastély egyik szárnyát visszaszolgáltatták az örökösöknek. Megegyeztünk velük az árban, megkapták a kért összeget, és a kastély jelenleg teljes egészében a város tulajdonában van. A projekt másik összetevője a kastély külső felújítására vonatkozik. Reméljük, hogy az idei nyár végéig sikerül befejezni a külső felújítást, és a jövőben egy másik európai uniós pályázat keretében szeretnénk a kastélybelsőt is felújítani annak érdekében, hogy a régióba látogató turisták programjába is bekerüljön a kastélylátogatás, Nagyszentmiklós többi nevezetességével együtt” – mondta a polgármester.
A Bartók-napi ünnepi hangversenyen elsőként az ifjú Ioan Mihailescu zongoraművész tolmácsolásában hangzottak fel Beethoven 12. zongoraszonátája dallamai, majd az előadóművész Chopin fokozott lírai hangvételű cisz moll Scherzóját adta elő. A lírai zenei vonalvezetés jegyében, a romantikus hangzás folytatásaként rendkívüli élményt, hamisítatlan zenei csemegét biztosított a Mihailescu házaspár előadva Rahmaninov hat négykezes zongoradarabját.
A hangverseny kiemelkedő és egyedi – Bartók zsenijét egyértelműen kiemelő – darabját képezte, az 1937-ben szerzett Szonáta két zongorára és ütőhangszerekre című, a zeneiséget a végletekig kiaknázó darab. Az előadók ihletett megfogalmazásában keltek életre a változatosságuk ellenére is összeforrt zenei egységet alkotó hol mélyen gomolygó, hol játékos, sőt humoros fordulatokkal telített dallamok, a váratlan cintányérütések, a zongorák hömpölygő dallamait kiteljesítő xilofon, pergődob, trangulum és sok más ütőhangszer hangjai tartalmas és különleges zenei élményt biztosítva. Makai Zoltán
hetiujszo.com
Erdély.ma

Püspök a szívkórházban: nem kívánt keresztelő
Semmibe véve a helyiek tiltakozását, az egészségügyi minisztérium megváltoztatta a kovásznai szívkórház nevét: az alapító orvos, Benedek Géza neve elé az 1918. decemberi gyulafehérvári román nagygyűlés megszervezésében markáns szerepet vállaló Iustinian Teculescu ortodox püspök neve került. 
Az országos érdekeltségű kovásznai Dr. Benedek Géza Szív- és Érrendszeri Rehabilitációs Kórház, ahol évente 16 ezer beteg fordul meg, eddig az alapító főorvos nevét viselte, szerdán azonban a kórház vezetősége megkapta a miniszteri rendeletet, miszerint az intézmény neve Teculescu–Benedekre változott.
A nemkívánatos „keresztelő” miatt Kovászna város önkormányzata, az alapító Benedek Géza főorvos fia és özvegye, a Kovászna megyei önkormányzat és a kórház orvosai egyaránt írásban kértek magyarázatot a szaktárcától.
Tatár Márta, a kovásznai szívkórház kardiológus főorvosa, a Kovászna megyei önkormányzat tanácsosa a Krónikának elmondta, az intézményben dolgozó orvosokat felháborította a névváltoztatás. Tudomásuk szerint a névcserét a Kovásznán bejegyzett Iustinian Teculescu Kulturális–Keresztyén Egyesület kezdeményezte.
A tiltakozók azonban jelezték, hogy az 1865-ben a Kovásznához tartozó Vajnafalván született ortodox katonai püspöknek semmi köze a szívkórházhoz, egyetlen napot sem töltött ott, hiszen életében az még meg sem volt, így nem indokolt, hogy az intézmény a nevét viselje.
Benedek Géza alapító főorvosnak jelenleg is a kórházban orvosként dolgozó fia, illetve a névadó özvegye, aki jómaga is nyugalmazott orvos, levélben fordult a minisztériumhoz, jelezve: a névpárosítás értelmetlen, ráadásul sérti az alapító emlékét, hogy olyan személyiséggel együtt emlegetik, akinek semmi köze a kórházhoz.
Tamás Sándor, a Kovászna megyei önkormányzat elnöke elmondta, már korábban levélben tájékoztatta a minisztériumot, hogy szabálytalanul járnak el a névváltoztatásban, hisz az ügyben a kórházban dolgozó román és magyar orvosokat, a helyi önkormányzat vezetőit is meg kellene kérdezni.
„Államigazgatási szempontból megtehetik, hiszen a kórház nem az önkormányzat, hanem a minisztérium fennhatósága alá tartozik, ám ha erőltetik a névmódosítást, ez szétfeszíti az évek óta eredményesen fenntartott, békés etnikai együttélést az intézményben” – magyarázta Tamás Sándor, aki még nem kapott választ levelére.
A Kovászna-modell kitalálója
A kovásznai szívkórház egyébként öt éve, 2010-ben vette fel alapítójának nevét. A nagybaconi születésű Benedek Géza kardiológus főorvos tanulmányait Kolozsváron, Budapesten és a németországi Halle an der Saale egyetemén végezte, 1960-ban alapította meg Kovásznán az ország első szívkórházát, az általa kezdeményezett Kovászna-modell rehabilitációs eljárás világhírnévre tett szert.
A Székelyföld borvíz- és gázforrásainak gyógyászati jelentőségét és hatásmódját kutatta, különös tekintettel a szív- és érrendszeri betegségekre. A neves kardiológus 25 évig vezette a kovásznai szívkórházat. Az egészségügyi intézmény 2010 októberében, alapításának ötvenedik évfordulóján Cseke Attila akkori egészségügyi miniszter rendelete alapján vette fel a nevét.
Az ünnepségen többen is rámutatattak: a kardiológus főorvos munkájának köszönhető, hogy a kovásznai intézmény hivatkozási alap a szívgyógyászatban. A létesítményben ötven év alatt több mint 700 ezer beteg fordult meg. Benedek Géza egyébként két hónappal a névadó ünnepség után, 2010 decemberében, 94 éves korában hunyt el.
Akcióban a „románság védőbástyái”
A névmódosítást szorgalmazó román egyesület a közösségi oldalon úgy mutatkozik be, hogy Iustinian Teculescu emlékének ápolója, mely emellett az ősi román hagyományok őrzését, az ortodox egyházközség támogatását, a román identitás erősítését tekinti fő feladatának „ezekben, a románoknak oly nehéz időkben”.
Hangsúlyozzák: a „románság védőbástyái a térségben, megpróbálják bemutatni a valóságot, miközben a magyar sajtó meghamisítja a románok történelmét, a magyar vezetők kiszorítják a románokat, a magyarok megsértik az együttélés elemi szabályait, hiányzik belőlük a tolerancia, a románok nemzeti ünnepén románellenes megmozdulások vannak, és a nemzeti színű hajpántot viselő kislány emlékeztette az itt lakókat a románságukra”.
Justinian (Ioan) Teculescu 1865-ben született egy vajnafalvi tízgyermekes családban, tanulmányait Brassóban végezte, 1901-ben nevezték ki gyulafehérvári püspöknek, 22 évig töltötte be a tisztséget. A volt püspökről a magyarellenességéről híres Ioan Lăcătuşu írt monográfiát, melyben így fogalmaz: „Teculescu szélsőségesen ellenséges körülmények között lépett be a magyar katolicizmus erődjébe Gyulafehérváron, amikor a magyarok vak harcot vívtak, hogy megsemmisítsék a román iskolát és egyházat”.
Leírja, hogy a magyar hatóságok az első világháború alatt üldözték, ám 1918 decemberében azt a feladatot kapta, hogy készítse elő a román nagygyűlést, és fogadja a résztvevőket. Az 1918-as egyesülés valamennyi dokumentumán szerepel az aláírása. Ezt követően kinevezték katonai püspöknek, majd Besszarábiába küldték. 1932-ben hunyt el, a nekrológban azt írják róla, hogy a román nép büszke katonája volt, aki ellenállt a magyar törekvéseknek, bár el akarták pusztítatni. 
Az egykori ortodox püspök nevét Kovásznán utca viseli, ugyanakkor mellszobrot is állítottak neki a városban. Emellett több próbálkozás is történt arra – tizenkét, majd két évvel ezelőtt –, hogy a helyi Kőrösi Csoma Sándor Iskolacsoport vegye fel az ő nevét is, nevezzék Kőrösi Csoma–Teculescu-iskolának, ám a kísérlet meghiúsult, hisz a középiskola diákjainak többsége magyar.
A Teculescu emlékét ápoló egyesület egyébként egy Avram Iancu-szobor felállítását is szorgalmazza a városban, a múlt hónapban azt kérte az önkormányzattól, hogy a hagyományos tündérvölgyi juhászlakodalomra megítélt támogatást csoportosítsák át, és fordítsák a büszt elkészítésére. Az Avram Iancu Általános Iskola ugyanis 19 ezer lejt nyert az önkormányzat kulturális bizottságától a szoborra, és ezáltal növelni szerették volna az összeget.
Bíró Blanka
Székelyhon.ro, 

Levél a miniszterelnökhöz
Írásos kéréssel fordult Victor Ponta miniszterelnökhöz Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke: öt új munkahely jóváhagyását és anyagi támogatást kér azért, hogy az intézmény zökkenőmentesen alkalmazhassa a kétnyelvűséget.
„Az álláskeret megkötései miatt az önkormányzat nem alkalmazhat teljes munkaidős fordítót vagy fordítókat. Mivel alkotmányos jogról van szó, a miniszterelnök segítségét kértük” – fogalmazott Tamás Sándor, hozzátéve, a törvény előírja, hogy azon megyei önkormányzatok esetében, ahol a kisebbség számaránya eléri a legalább húsz százalékot, kötelező az anyagokat két nyelven – azaz románul és ez esetben magyarul – elérhetővé tenni.
„Dél-Tirol igen jó példája annak, hogy mit jelent a kétnyelvűség: többletköltséget, hiszen a nyomtatott anyagok ára szinte duplája az egynyelvűekének. A nyelvhasználati kérdések teljes körű lefedésének érdekében a kormánytól öt munkahely létrehozását kérjük, ugyanakkor további négymillió lejt költségvetés-kiegészítésként, amely a megyében elhelyezendő többnyelvű táblákat, illetve a tanácsülésekkor is használt fordító berendezés költségeit kell lefedje” – fejtette ki Tamás Sándor. Kíváncsi, hogy a miniszterelnök valamilyen kifogás mögé bújik, vagy igazi európai polgárként segíti a Romániában érvényes törvényeket betartani.
Legutóbb a márciusi soros ülésen merült fel a nyelvi jogok használatának kérdése, amikor Bedő Zoltán megyei önkormányzati képviselő jelezte: a határozattervezetek egyike nem érhető el magyar nyelven. A háromszéki önkormányzat elnöke akkor úgy fogalmazott: úgy érzi, senki nem vádolhatja azzal az elmúlt hat és fél évben őt, hogy a törvényes kereteken belül nem szorgalmazta a kétnyelvűséget a Kovászna Megye Tanácsán belüli kommunikációt illetően. A fordítás nem csupán idő, hanem humán erőforrás kérdése is – állapították meg az ülésen, és így merült fel egy, a miniszterelnökhöz szóló levél megfogalmazása. A megyei önkormányzat idén tervezi egy szinkrontolmácsolás lehetőségét megteremtő felszerelés vásárlását is.
Bencze Melinda 
Székelyhon.ro

Fedezzék a kétnyelvűség többletköltségeit!
Tamás Sándor, Kovászna megye tanácsának elnöke beadványban kérte Victor Ponta miniszterelnöktől, a központi költségvetésből fedezzék a kétnyelvűség többletköltségeit a megyében, és a kormány hagyja jóvá fordítók alkalmazását az önkormányzatnál – tájékoztatott az RMDSZ hírlevele.
Szabadság (Kolozsvár)

Kőrösi Csoma Sándor emléke mindenkié
Április 11-én, szombaton Csomakőrösön egész napos rendezvénysorozattal ért véget a Kőrösi Csoma Sándor-napok idei kiadása. Nyitányként a résztvevők – a falu lakosságának jó része, Kovásznáról, a környékről, idegenből érkezett vendégek – a református templomban gyűltek össze. Az egyházi  méltóságok, önkormányzati vezetők, jeles személyiségek mellett jelen volt dr. Csige Sándor Zoltán, Magyarország csíkszeredai konzulátusának vezető konzulja, Márton Árpád parlamenti képviselő, Tamás Sándor megyeitanács-elnök. Az ünnepi istentiszteleten igét hirdetett Csűry István, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke.
Ezt követően a főtéri Csoma-szobornál gyűlt össze a nagy előd előtt tisztelgő közösség. Kosztándi Annamária köszöntötte a jelenlévőket. Csoma Sándor emléke mindenkié, élete példája igazolja, hogy lehetetlennek tűnő tervekre vállalkozva juthatunk el céljainkhoz – mondta. Helyi gyermekek rövid verses-énekes műsort mutattak be (Kosztándi irányításával), majd Tamás Sándor mondott ünnepi beszédet. A Csoma-életútból kiindulva vonta le a következtetést: a jövő elhatározással kezdődik. Ezer évvel ezelőtt kezdődött az a munka, melynek eredményét most itt, Székelyföldön is láthatjuk. Csak együtt vihetjük előre térségünk ügyét – hangoztatta. A Csoma-szobor megkoszorúzása után a résztvevők a kovásznai ifjúsági zenekar vezetésével (karnagy: Kertész Barna) a Csoma-emlékházhoz vonultak.  Dr. Somlai György, a Csoma-hagyaték egykori gondozója – 40 évvel ezelőtt nevezték ki a hagyaték kurátorává – szólt elsőként a jelenlévőkhöz. Csoma célját nem érte el, de hitte, hogy munkája nem volt hiábavaló. Küzdelme sokaknak hasznára vált, nekünk is példaként szolgálhat – mondta beszédében. Dr. Csige Sándor Zoltán a Csoma-napok szervezését felvállaló, 1990-ben alakult Kőrösi Csoma Sándor Közművelődési Egyesület, és ennek elnöke, Gazda József kitartó munkáját értékelte – és jelképesen ajándékcsomaggal jutalmazta. Elmondta: Magyarország kormánya számára is mintakép Csoma Sándor, épp ezért alapították 2013-ban a Kőrösi Csoma Sándor-ösztöndíjat (a magyar identitás erősítése érdekében végzett ismeretátadási, oktatási, szervezési tevékenységre szóló ösztöndíj, évente száz, húsz éven felüli személy kaphatja meg – szerk. megj.) 
Sor került az idei Csoma-emlékérem átadására is. Az idei díjazottat, Bíró András Zsoltot dr. Ladvenszky Levente méltatta. Magyarságtörténeti tudományos kutatóként, antropológusként, humánbiológusként ismert, de kitűnő szervező is, nevéhez fűződik a Kurultáj – Magyar törzsi gyűlés lebonyolítása, ráadásul fekete öves dzsúdós, ifjúsági bajnok is volt. Ő egy XXI. századi Kőrösi – jelentette ki. A kitüntetést megköszönve Bíró azt mondta: Kőrösi Csoma Sándor nevének említése olyan fontos szó, mely minden magyar lelkében jelent valamit.
Thiesz János polgármester szintén az egyesület nagy értékű munkáját méltatta. Az idei Kőrösi-napok záróbeszédében Gazda József a fáradozó szervezők nevében kért erőt a további munkához a Fennvalótól. Törekvésük akkor lesz igazán értékes, ha mások azon igyekeznek, hogy Kőrösi emléke ébren maradjon – mondta.
Az emlékháznál tartott ünnepségen közreműködött a Hozsánna kamarakórus, szavalt Papp Katalin Lilla (Csenger) és Deliné Cserei Andrea. Záróakkordként a jelenlévők az ifjúsági fúvósok vezetésével elénekelték a magyar és székely himnuszt.
Csoma-konferencia Három napon keresztül értekeztek Csoma-kutatók, történészek, antropológusok, a magyarság eredete, illetve a rokon népek iránt érdeklődő szakemberek. A Kőrösi Csoma Sándor Napokon 26. alkalommal szervezett tudományos konferenciára közel negyven előadó jelentkezett.
Az Eurázsiai műveltségi rétegződések című szakmai értekezleten Gazda József nyugalmazott tanár, a konferencia szervezője elmondta, az évek során kialakult egy kis csoport, amely igen lelkesen, nagy tudományos felkészültséggel vesz részt a Csoma-konferencián. Az esemény megnyitóján csenddel emlékeztek a konferencia két egyéniségére, a nemrég elhunyt Kubinyi Annára és Fábián Mártára, aki a Kőrösi Csoma Sándor Közművelődési Egyesület alelnöki tisztségét is betöltötte. Az előadások izgalmas szemszögből közelítettek az idei konferencia témaköréhez. Fehér András például „mérnöki fejjel” vette célkeresztbe a Szent Koronát és a koronázási ékszereket. Megállapította, hogy egységesen megtervezett jelvényegyüttesről van szó, egy szakrális szertartás összetartozó kellékeiről. Az egyes darabokon külön-külön, de együtt is biztosan megállapíthatók a jól mérhető arányok, az alkotók betartották az aranymetszés szabályait. Kivétel talán a palást és a kard, ezek ugyanis „kifogtak a mérnökön” – szólt kutatásairól  az előadó.
Bokor Gábor
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

A megmaradás népe vagyunk
Véget értek a Kőrösi Csoma Sándor Napok 
A szerdától szombatig tartó (többek között kulturális eseményeket, könyvbemutatót, tárlatmegnyitót és tudományos előadásokat magába foglaló) 26. Kőrösi Csoma Sándor Napok legfontosabb mozzanata idén is Csomakőrösön zajlott, ahol szombaton koszorúzással egybekötött ünnepségen emlékeztek a falu nagy szülöttjére. Az eseménysorozat Zákonyi Botond, Magyarország bukaresti nagykövete védnöksége alatt zajlott.
 A Kőrösi Csoma Sándor Közművelődési Egyesület által szervezett kulturális rendezvény zárónapján a helyi református templomban ünnepi istentiszteletet tartottak, az igét Csűry István, a Királyhágó-melléki Református Egyházkerület püspöke hirdette. A Csoma-szobornál egybegyűlteket Kosztándi Annamária csomakőrösi művelődési igazgató köszöntötte, majd a kicsik kerültek előtérbe, irodalmi műsorral tisztelegtek a nagy tudós emléke előtt.
Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke köszöntőjében a tudós példáját felhozva emelte ki, hogy akárcsak Kőrösi Csoma Sándor esetében, a székely nép jövője is az elhatározással kezdődik. A tanácselnök ezek után egy aktualitásra is kitért, a Dr. Benedek Géza Szívkórházat érintő Dr. Teculescu-Benedek névváltoztatásra, bejelentvén, hogy aláírásgyűjtést kezdeményeznek az eredeti elnevezés megtartása érdekében.
– Fontosnak tartom, hogy mindenki tudja: a névváltoztatással az a baj, hogy az intézmény nem Teculescu vajnafalvi orvos munkája révén jött létre, aki a kórház alapításakor már rég nem is volt a város lakója, egy napot sem dolgozott a szívkórházban. Hangsúlyozom: kell helyük legyen a román személyiségeknek is, de ott, ahol fontosat alkottak – szögezte le Tamás.
Ezt követően koszorúztak, majd az emlékháznál folytatták az ünnepséget. Dr. Somlai György, a Csoma-hagyaték egykori gondozója beszédében megköszönte, hogy itt lehetett, abban a faluban, ahonnan az egykori keletkutató pénz és taps nélkül útnak indult.
Mint minden évben, idén is kiosztották a Kőrösi Csoma Sándor-emlékérmet, amit ezúttal Bíró András Zsolt antropológus, a Magyar Turán Alapítvány elnöke, a Kurultáj főszervezője vehetett át Gazda Józseftől, a Kőrösi Csoma Sándor Közművelődési Egyesület elnökétől. Köszönő beszédében Bíró András Zsolt kiemelte: a magyarság a megmaradás népe, és bár Európában államot alapítottunk, és európaiak vagyunk, nem adhatjuk fel keleti múltunk hagyatékát sem.
Ezt követően Thiesz János, Kovászna város polgármestere mondott köszönetet az egyesületnek, amiért immár 26. éve megszervezi ezt a nemzetközi szintre nőtt eseményt, és ezáltal méltó módon tiszteleghetnek Kőrösi emléke előtt. Gazda József záróbeszédében megjegyezte, szeretné, ha a Csoma-napok hagyománya akkor is tovább élne, amikor a jelenlegi szervezők már nem lesznek itt, és akár száz év múlva is kerüljenek olyan emberek, akik Csomakőrösön egybegyűlve emlékeznek a nagy őshaza-kutatóra.
A rendezvény a magyar és a székely himnusz eléneklésével zárult. Az ünnep fennköltségét fokozta a Hozsánna kamarakórus éneke Gyerő Katalin irányításával, valamint a kovásznai ifjúsági fúvószenekar játéka Kertész Barna vezetésével. 
Nagy Sz. Attila
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Értékmentés Zalánpatakon
Nem csak a táji és épített örökséget mérték fel Zalánpatakon, a Kálnoky Alapítvány által 2014-ben kezdeményezett kutatással azt is megvizsgálták, hogy az elszigetelt, elöregedő erdővidéki zsákfaluban milyen gondokkal, illetve lehetőségekkel számolnak – hangzott el tegnap a szakemberek sepsiszentgyörgyi beszámolóján.
Építészek, gazdaságfejlesztők úgy vélik, Zalánpatak egy kis csoda, ám a települést, illetve közösségét csak úgy lehet éltetni, ha sikerül helyben tartani a fiatalokat, ha az ott élők javukra tudják fordítani a rendkívüli természeti adottságokat. Tudatosítani kell a helyi közösségben, hogy legnagyobb erőforrásuk a táj – nyomatékosították –, sőt, esetükben még a zártság, a térerő hiánya is értéket jelent.  Gróf Kálnoky Tibor bevezetőjében elmondta: alapítványuk kezdeményezte, nézzék meg közelről Zalánpatak valódi arcát, olyan felméréséket készíttettek, amelyek megmutatják a pici település igazi értékeit, a szakemberek megvizsgálták a tájat és az épített örökséget, illetve a szociális, közösségfejlesztési lehetőségeket is. Ezt a folyamatot Károly herceg kezdeményezte azért, hogy a Zalánpatakon élők helyben maradhassanak, találjanak megélhetési lehetőséget. Magyarósi Imola, a Kálnoky Alapítvány ügyvezető igazgatója leszögezte, nagyon fontos, hogy projektjüket a zalánpataki közösség sajátjának érezze. Már István, a Székelygyümölcs Egyesület elnöke a helybéli vidékfejlesztési lehetőségeket részletezte, megjegyezve, minden erdélyi falu egy sajátosság, ugyanakkor számukra nagyon fontos, hogy megismerjék, hogyan gondolkodnak a helyi emberek. Miként mindenhol Erdélyben, itt is nagy gond a kilátástalanság, de Lázár Lászlóval házról házra járva azt is felismerték, a zalánpatakiak nyitottak a változtatásra, a közösség gazdasági értelemben is fejleszthető. A székelyföldi térségfejlesztési és kalákaszervező munkáiról jól ismert Herczeg Ágnes budapesti tájépítész leszögezte: ennek a régiónak legnagyobb erőforrása a táj, ám az erőteljesen erodálódik, ez a tájban élő közösség lelkiállapotával függ össze. A zalánpatakiak tájművelés és tájhasználat terén olyan ősi tudással rendelkeznek, ami igen ritka, és európai értéknek számít. A táji örökségvédelmi tanulmány célja, hogy segítsen a zalánpatakiaknak a boldogulásban, miközben kérdéses, ki élteti tovább a jövőben ezt a tájat? Egyelőre még lehet a helyiek nagy tudására támaszkodni, ám a település demográfiai képe öregedő népességet, elvándorló fiatalokat és betelepedő nyugdíjasokat mutat – magyarázta. Nagyon szép, erdőterületekkel, csodálatos természeti értékekkel övezett faluról van szó, ahol fellelhetőek a „turizmus nyomai”, de az idegenforgalom egészségesen, nagyon ökologikusan tovább fejleszthető. Herczeg Ágnes egyetért a rendezvényen felszólaló Tamás Sándor megyeitanács-elnökkel abban, hogy aszfaltozott útra nincs szükség, viszont annál fontosabb az utak közösségi karbantartása. Nagy baj lenne – vélekedett a tájépítész –, ha bezárna az óvoda és az iskola, ugyanakkor az is probléma, hogy a falu közösségének nincs „vezetettsége”, ez a hiányosság különösen fájdalmas lelki, hitbéli téren. Szembesültek ugyanakkor a közösség kultúrára való igényével is. Közös jövőkép megalkotása a feladat, egyetlen szereplő sem hagyható ki, alapvető kérdés a fiatalok megtartása. A táj a közösség tükre – hangoztatta –, a közösség, a székely ember műveli, élteti a tájat. Jövőre vonatkozó cél, hogy Zalánpatak élő faluként maradjon meg, „most a határon vagyunk” – hangsúlyozta Herczeg Ágnes. A zalánpataki faluképvédelem tekintetében az utolsó órában vagyunk – nyomatékosította a település építészeti értékeit bemutató Fekete Márta. A sepsiszentgyörgyi építész elmondta, minden épületről adatlapot készítettek, majd negatív példákra, olyan megváltoztatott épületekre hívta fel a figyelmet, amelyeket „normális esetben” le kellene bontatni. Példa értékűnek tartja a Kálnoky Tibor által helyreállított épületegyüttest, ugyanakkor úgy véli, legfontosabb a tudatosítás. A falukép akkor védhető meg, ha azt a helyi közösség is akarja – összegezett. A zalánpataki huszonkét esztendős Préda Barna helytörténeti monográfiáját ismertette, majd Kálnoky Tibor zárszavában kifejtette, tanulmányaik akkor hatásosak, ha következtetéseiket a zalánpatakiak elfogadják, belátják, ezáltal javíthatnak életükön. Hozzátette: lejárt a felmérés ideje, következik a cselekvés ideje.
Mózes László
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Kapcsolatépítés iskolák között
Székelyföldi és szórványbeli diákok találkoztak 
Négy tanintézmény diákjai erősítették meg az eddigi kapcsolataikat, illetve létesítettek újakat a múlt hét folyamán. A sepsiszentgyörgyi Mikes Kelemen Elméleti Líceum több osztályközössége a dévai Téglás Gábor Iskolaközpont diákjaival, míg a Székely Mikó Kollégium tanulói a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium fiataljaival találkoztak az Iskola másként hét alatt.
Az első kapcsolatfelvétel a sepsiszentgyörgyi Mikes Kelemen Líceum és a dévai Téglás Gábor Iskolaközpont között öt évvel ezelőtt történt, azóta egy generáció már elballagott a tanintézményekből, az akkor még kicsiknek számító tanulók ma már tizedik osztályosok. A közösségi oldalakon ápolt kapcsolattartás azonban személyes találkozást is megkívánt, így kerekedett útra a dévai diákok egy kisebb csapata, hogy háromszéki barátaikkal együtt töltsenek néhány napot. Első nap a Kolumbán Laura tanárnő által vezetett osztállyal közös tevékenységeket folytattak, másnap reggel pedig Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke fogadta irodájában a dévai fiatalokat. Ezt követően kulturális programokban vettek részt, színházi előadást, múzeumokat tekinthettek meg Sepsiszentgyörgyön.
Ugyancsak ez alatt a hét alatt a Mikes Kelemen Elméleti Líceum és a Székely Mikó Kollégium hatodikos, illetve hetedikes diákjai háromnapos szórványkörutat tettek, így nem csak kapcsolatépítés, hanem történelmünk színhelyeinek megismerése is szerepelt programjukban. A fogarasi, gyulafehérvári és dévai várak mellett Piski történelmi jelentősége sem maradt ki a tanulmányi bemutatókból, illetve a Gyulai család által létrehozott arborétumban is sétálhattak a háromszéki tanulók.
Tervek szerint a közeljövőben a tanintézmények felújítják együttműködési szerződéseiket és bővebb tevékenységi lajstromot dolgoznak ki.
„Az Összetartozunk Székelyföld–Szórvány program keretében az elmúlt években számos kezdeményezés valósult meg: műemlékprogramok, templomfelújítás, emlékévek, konferenciák, könyvadományok, kirándulások, közös rendezvények, de főként az ilyen és ehhez hasonló személyes találkozások adnak lehetőséget arra, hogy a fiatal generáció tagjai megismerjék egymást, betekintést nyerjenek egymás hétköznapjaiba, barátságok alakulhassanak ki közöttük” – fogalmazott Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának vezetője. 
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Kovásznai szívkórház – Tíz nap, tízezer aláírás
A kovásznai Dr. Benedek Géza Szív- és Érrendszeri Rehabilitációs Kórház előtt tartott sajtótájékoztatón tegnap jelentette be Tamás Sándor megyeitanács-elnök: megkezdték a gyűjtést, tíz nap alatt tízezer aláírást kívánnak összesíteni, a listával is alátámasztják: a megyében sem a magyarok, sem a románok nem kívánják, hogy a kórház elnevezése megváltozzon. Tamás elsőként írta alá a petíciót, őt követte Márton Árpád képviselő, majd Thiesz János kovásznai polgármester.
A jóhiszemű emberek, magyarok és románok egyaránt azt kívánják, hogy az intézmény nevében – jól megérdemelt módon – csak dr. Benedek Géza neve szerepeljen. A román személyiségek nevének is helye van, ott, ahol nagyot alkottak, nevükhöz köthető egy intézmény. A névváltoztatás nem tisztességes, nem helyes az Európai Unióban 2015-ben. Nem engedhető meg, hogy egy ilyen döntést lenyomjanak az emberek torkán. A névváltoztatással az interetnikus kapcsolatok destabilizálását akarták elérni – mondta a tanácselnök.
Dr. Tatár Márta, a szívkórház orvosa dr. Benedek Géza érdemeit elevenítette fel. 1952-ben megalapította a városi kórházat, majd 1960-ban letette a szívkórház alapkövét, vezette az intézményt 1987-es nyugdíjazásáig, élete végéig szívügyének tekintette az intézmény sorsát. Megalkotta a Kovászna-modellt, melynek keretében a hagyományos kardiológiába integrálta a természetes gyógytényezőket. 2010-ben a város közösségének kérésére, miniszteri beleegyezéssel vették fel nevét a szívkórház megnevezésébe – elevenítette fel.
Vasile Neagovici, a szívkórház szóvivője hangsúlyozta: nem a kórházban kezdeményezték a névcserét, ez politikai döntés, de a miniszteri rendelet kötelezi őket, a névváltoztatást meg kell jelentetni a dokumentumokban, le kell cserélni a pecséteket. Az archívumban keresik a Teculescu doktorra vonatkozó adatokat, egyelőre nincs elégséges adat, mely bizonyítaná szívkórházhoz fűződő tevékenységét – hangoztatta.
Dr. Fülöp Csaba családorvos, MPP-alelnök felháborítónak, nem helyénvalónak, szándékosan etnikai síkra terelt ügynek nevezte a névváltoztatást. Közösségi ügyekben közösen kell fellépni, így az MPP is gyűjti az aláírásokat – jelentette ki.
Dr. Benedek Csaba, a névadó orvos fia röviden mondta: nem elhanyagolható az etnikai vonatkozás, de a névváltoztatás a jóérzés, igazságosság kérdése is.
Márton Árpád képviselő hangoztatta: A jogállamisággal összeférhetetlen a névváltoztatás, az adminisztráció túlpolitizálását jelenti.
Thiesz János a maga során kijelentette: a város, a kórház közösségének közös döntése volt a szívkórház dr. Benedek Gézáról való elnevezése. Miért kellett ide jutni, hogy fejünk fölött döntsenek megváltoztatásáról? – tette fel a kérdést.
A szívkórház névváltoztatása immár tényként kezelhető. Információink szerint szerdán három órakor a kovásznai városi kórházban – a szívkórház alegységében – megkapták a hivatalos értesítést: az intézmény nevét Dr. Teculescu–Benedek Szív- és Érrendszeri Rehabilitációs Kórházra változtatták. Az intézmény honlapján tegnap délután még nem jelent meg a változás, a kórház előtti cégéren sem a Teculescu neve.
Bokor Gábor
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Továbbgondolásra méltó kötet
Háromszék viharos fél évét foglalták össze 
Kedden este Kézdivásárhelyen a Kosztándi Galéria szolgált helyszínéül egy érdekfeszítő könyv bemutatójának. Az Együtt és külön. Az erdélyi magyarok önszerveződése (1989–1990) című tanulmánykötet többek között az 1989-es háromszéki eseményeket próbálja megvilágítani.
A szerzők elmondták, mintegy vitaindítónak szánták a kötetet, és annak tudatában vágtak neki az adatgyűjtésnek, hogy a rendszerváltást kirobbantó események és az azt követő, forrongó hónapok tényeit korántsem lehet teljesen feltárni. Felkészültek arra is, hogy a munka dandárja még hátra van, de elérkezettnek látták az időt a leltár elkezdésére. 
A tárgyalt időszak erdélyi eseményeit taglaló kötet Háromszéket érintő fejezeteiből a sepsiszentgyörgyi vonatkozásokat Nagy Botond levéltáros, míg a kézdivásárhelyi történéseket Tóth-Bartos András történész foglalta össze, és dokumentumértékű fényképekkel szemléltetették mondanivalójukat. A házigazda szerepét betöltő Tamás Sándor megyetanácselnök hiánypótlónak nevezte a kiadványt, és külön érdemeként emelte ki, hogy a fiatal történészekből álló szerzőpáros személyes érintettségtől mentesen, szakmai tudás birtokában, tárgyilagosan közelítette meg a témát. 
– Gyökeres változásokat ígérő időszakról beszélünk, és hogy ezek egy része meghiúsult, annak okait a történelmi folyamatokban kell keresnünk, ezért fontos számunkra a közelmúlt feltárása – fogalmazott Tamás.
A háromszéki decemberi eseményeket nem lehet kiemelni az országos környezetből, ráadásul a kisebbségi önszerveződés szakirodalma a romániai kortárs történelemírás egyik hiányossága. Ezért is üdvözlendő, hogy a kötet román fordítása is hamarosan megjelenik. Ugyan a 12 erdélyi résztanulmány csak összefoglaló jelleggel bír, összességében elmondható, hogy a könyv jó fogódzó a későbbi kutatásokhoz.
Az 1989-es decemberi székelyföldi események részben különböztek attól, ahogy az ország más részein alakultak a dolgok, mert itt az első napokban nem a hadsereg vette át a hatalmat, hanem a helyi értelmiség indította el az önszerveződést, jobbára a Domokos Géza köré csoportosuló személyek vezetésével. A helyi biztonság helyreállításának igénye leginkább Kézdivásárhelyen mutatkozott meg, míg Sepsiszentgyörgyön az első, zavaros napokban kétes személyek próbálták magukhoz ragadni a vezetést, akik a megyeszékhely mesterségesen felduzzasztott népességéből eredő etnikai homogenitás hiányát próbálták kihasználni. A szerzők kifejtették, a provokációk Kézdivásárhelyen is tetten érthetők voltak, de az már a jövő nemzedék történészeinek feladata, hogy a most még zárolt, de idővel majd tanulmányozhatóvá váló dokumentumokat is feldolgozzák, és a jelenlegi fehér foltokat is eltüntessék a történetből.
Az előadás végén a jelenlevő kortanúk közül többen is elmondták véleményüket, hiányolva a részletek kibontását. Válaszként a szerzők hangsúlyozták, főként vitaindítónak szánták a tanulmányokat, és a kép kiteljesedése érdekében felkérik mindazokat, akik információval rendelkeznek, segítsenek kibővíteni az adatokat.
Jancsó Katalin 
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Mit szólna Dózsa György a névcseréhez?
A gyűlölet prédái 
Az egyik tévéadásban elborzadva láttam, hogy az iszlám nevében fanatikus dühvel törik-zúzzák az emberiség közös kincseit, évezredes műremekeit. Eszembe juttatják, hogy a román nacionalisták már a román uralom első pillanatától fogva fő feladatuknak tekintik a magyar műemlékek rombolását, az intézmények külső románosítását.
Erre rendszerint olyan településeken kerül sor, ahol fontosnak érzik a román jelenlét, jelleg hangsúlyozását. A román hadsereg már 1918 novemberétől megkezdi a magyar jelképek, a magyar történelemre, államiságra utaló emlékek tudatos pusztítását. Ez Trianon (1920) után is zajlik. Jelentős értékű műemlék templomok, kastélyok, várak, szobrok sora vált romhalmazzá. Nemrég omlott össze az alvinczi kastély, a bözödújfalusi templom tornya… 
Mivel a szobrok könnyebben pusztíthatók, a vandál gyűlölködők számára többnyire ezek válnak prédává. Az értékes szobrok közül példaként említem a marosvásárhelyi polgárok pénzén készült Kossuth-szobor sorsát, melyet 1919-ben döntenek le. A megsérült szobrot 1936-ban az akkor grasszáló Maros megyei prefektus olvasztatja be és öntet belőle román címeres sasokat, amelyek a román hatalmat szimbolizálják. Néhány szobor – köztük a kolozsvári Mátyás királyé, Fadrusz János 1902-ben felállított alkotása – megmaradását annak köszönheti, hogy a nacionalista történetírás Mátyás „román származását” hirdeti.
Dózsa György vagy Gheorghe Doja? 
Hihetetlen, paradoxon, de a történelmi hamisításnak köszönheti létét a székely Dózsa György monumentális dálnoki szobra is, mert „Gheorghe Doja” a román és magyar jobbágyparasztok vezére volt. Román honfitársaink nem hibásak, amiért azt tanították nekik az iskolában, hogy Dózsa román volt, akárcsak a törökverő magyar hadvezér, az 1479-es kenyérmezei csata hőse, Kinizsi Pál. Kinizsi a tankönyvekben Pavel Chinezuként jelenik meg. Ha e nevet magyarra fordítjuk, akkor a magyar olvasó rágódhat, gondolkodhat, mert soha nem fogja kitalálni, megtudni, ki az a Kínai Pál.  A közhiedelem úgy tartja, hogy Dózsa nevének románosítása szülőfaluja, Dálnok előnyére szolgált. Sokan úgy tudják, hogy Dálnok azért vált önálló községgé – bár lélekszáma nem éri el a megszabottat –, mert Bukarestben azt hitték, Gheorghe Doja román parasztvezér szülőfaluja. Hihetetlen, hogy a büszke székely nemesnek, a magyar történelem egyik legismertebb alakjának Ceauşescu parancsuralmi rendszere idején szobrot emelnek. Ennek megértésére felidéznék egy 1987-es apró, de szimbolikus jelenetet, melynek szem- és fültanúja voltam. Az említett évben a sepsiszentgyörgyi Református Székely Mikó Kollégiumban – az akkori 1-es számú Líceum névre silányított iskolában – tanítok történelmet egy vegyes nemzetiségű osztályban, a román tagozaton. Dózsa Györgyről tanulunk. Úgy gondoltam, hogy a világ legtermészetesebb dolga, ha Sepsiszentgyörgyön, a Mikóban a gyermekek ismerik Gheorghe Doja valódi nevét is. Mondom, gyerekek, Dózsa az alig húsz kilométer távolságra fekvő, ma is székely-magyar falu, Dálnok szülötte. Ha arra jártok, találtok egy hatalmas szobrot, illik nevét magyarul is ismerni. A számomra kedves osztályban, ahol mindig tisztelettel fogadtak, s jellemző volt a példás fegyelem, és ahová mindig szeretettel mentem be, hirtelen óriási zajongás, mozgolódás támadt. A hátsó sarokban egy B. nevű román tanuló elég hangosan, talán azért, hogy én is halljam, odasúgta padtársának: „Tovarăşul profesor minte!”, azaz „A tanár elvtárs hazudik!”. 
Megállapítottam, hogy az I–IV. osztályban tanultak alapján a román diákok számára elfogadhatatlan Dózsa György székely-magyarsága. Az említett gyermekek ma szülők, mit fognak mondani gyermekeiknek, ha a megyei rendőrségre mennek ügyes-bajos dolgaik intézésére, miközben találkoznak a közeli csendőr-felügyelőség megnevezésében a Gheorghe Doja névvel? Elmondják, hogy hajdani tanáruk a történelmet meghamisította? Ha Sepsiszentgyörgyön ez így áll – egy háromnegyed részt székely-magyar városban és megyében – mit várhatunk azoktól, akik teljes román közegben élnek?
Lesz-e magyar neve?
Talán a magyar gyermekekben tudatosult – ha magyar ajkú tanáruk volt –, hogy Dózsa György székely-magyar, tehát a neve is magyar. Azonban úgy tűnik, hogy román honfitársaink tudatában Gheorghe Doja mint román felkelővezér rögzült. Talán ezzel és nem a román nacionalizmussal függ össze, hogy a Kovászna megyei csendőr-felügyelőség ma büszkén a Gheorghe Doja nevet viseli. Sepsiszentgyörgyön is, mint annyi más erdélyi és székely településen, az elmúlt évtizedekben sértette szemünket a Gheorghe Doja utcanév. Ez a helyi névadó bizottságnak köszönhetően ma magyarul olvasható. Hasonlóképp a 2014. június 6-án avatott újabb dálnoki emléktáblán is. E táblaavatás alkalmával Kovászna Megye Tanácsának elnöke, Tamás Sándor megígérte, hogy levélben kéri a belügyminisztert a Kovászna megyei csendőr-felügyelőség nevének kiigazítására. A névkiigazítás azóta sem történt meg. Nem tudjuk, hol akadhatott el a név helyreállítása. Gondoljuk, nem tolakodó vélekedésünk, miszerint a csendőrségnek – a magyar lakosság iránti tiszteletből – minden kérés nélkül Dózsa György nevét úgy illene használnia, ahogy a vezért születésekor keresztelték. A rend, a törvény védelmezőitől elvárjuk, hogy az igazság mellett álljanak, és ne engedjék, hogy  saját cégérük is történelemhamisítást szolgáljon. 
Természetesen, nemcsak a csendőr-felügyelőségnek, de a dálnoki polgármesteri hivatalnak is mozdulnia kellene, mivel szégyen, hogy a Kárpát-medence közismert magyar személyiségének neve a tiszteletére állított szobor talapzatán csak román nyelven olvasható!
Vajon mit szólna?
Ha 500 év után felébredne, és azt olvasná, hogy ő román jobbágyfelkelő vezér volt, nevét átkeresztelték, bizonyára Arany János ősz Toldijának módjára, aki az őt nem tisztelő királyi lakájokat buzogányával megfenyíté, Dózsa is szétverne a mai lakájok közt, akár magyarok, akár románok! Vajon mit mondana a szabadságára oly büszke székely nemes, az a lovas hadnagy, aki párviadalban legyőzi a szendrői török szpáhik parancsnokát, dicsőséget szerezve népének? Mit mondana az a Dózsa, aki hivatását komolyan veszi, vállalja a kegyetlen mártírhalált? Mit szólnának a seregébe beállt keresztesek, köztük szép számban a mezővárosok módos parasztpolgárai, a kis- és középnemesek, deákok, papok és szerzetesek, akik önként vállalják a haza védelmét, a törökellenes harcot? Azok, akik a főurak ellen fordulnak, mert Magyaroszágon is szeretnék megteremteni a székelyek szabad társadalmát. 
Vajon mit szólnának a keresztesek, ha látnák, hogy Dózsát szülőfalujában még annyira sem becsülik, hogy nevét anyanyelvén olvashassák?
Ismerjük-e őt?
A magyar emberek tudatát is áthatja a Dózsáról kialakított hamis ismeretanyag, melynek gyökerei a 19–20. századba vezetnek. Petőfi Sándor nagy hatású A nép nevében, Ady Endre Dózsa György unokája című verse, a történelmi regények, később a kommunista osztályharcos-szemlélet teremti meg a jobbágyfelkelő vezér alakját. A magyar emberek tekintélyes részének, ha Dózsáról esik szó, a kaszás-villás jobbágyparaszt és a német nyelvterületen kialakult 17. századi mese, a kitalált tüzes vastrónus jut eszébe. A románok többsége is úgy gondolja, hogy Gheorghe Doja a román és magyar jobbágyparasztok harcát vezeti a magyar nemesség kegyetlen elnyomása ellen. 
Ideje lenne, hogy ne pórlázadásról, ne jobbágyfelkelésről beszéljünk. 
A tavalyi Székely Vágtán (is) a méltán hírneves Honvéd Táncegyüttes – immár több éve – előadott táncjátékában Dózsa György mint jobbágyparaszt figura jelenik meg. Dózsa mártírhalálának fél évezredes évfordulója alkalom lehetett volna arra, hogy megismerjük az igazi Dózsát, a hadvezért, a büszke székely lófő nemest, a nándorfehérvári hőst, aki a vállalt feladatok melletti kitartás és a bátorság szimbóluma. 
A keresztes had társadalmi összetétele egyértelműen mutatja, hogy 1514-ben nem egy jobbágyhadsereg fordul szembe a főúri önzéssel. Dózsa, amikor rádöbben arra, hogy a főnemesség akadályozza a törökök elleni harc szervezését és visszaél hatalmával, megfenyíti a keresztesnek állt jobbágyokat, korlátozza a módos parasztok, parasztpolgárok, a kis- és középnemesség jogait, elhatározza, hogy megrendszabályozza a főurakat, majd – az egész ország népére támaszkodó hadseregével – kiveri a pogány törököket Európából. Teheti, mert időközben megérkezik a hír, hogy a szultáni hadak Perzsia ellen indulnak. A veszély elmúltával a főurak, akik nem távlatban, hanem pillanatnyi érdekeik alapján gondolkodnak, követelik a keresztes hadsereg felszámolását, amely kiváltja a keresztesek haragját, akik a főurak ellen fordulnak. Ez már polgárháború a javából. Ekkor már a nagybirtokosok ellen helyi lázadások is kitörnek. 
Az 1514-ben zajló események sokkal árnyaltabbak a köztudatban ismertnél. Sokkal közelebb áll a történelmi valósághoz, hogy Dózsa György egy jogaiért küzdő, feltörekvő társadalmi rétegekből verbuvált keresztes hadsereg vezetője. Tőle (nagyrészt) függetlenül kerül sor több helyi zavargásra, felkelésekre. Sajnos, sokan nem hallották hírét Dózsa Györgynek, a keresztes hadvezérnek, aki Bakócz Tamás esztergomi érsek megbízásából vállalja a törökellenes keresztes had fővezéri szerepét. E hadsereget hirtelen kellett felállítani, megszervezni, mert híre jött, hogy a szultán hatalmas sereggel indul Magyarország ellen. Az önkéntes hadseregbe lépők felveszik a kereszt jelét, ezért őket kereszteseknek nevezik. A keresztesek jutalma a bűnbocsánat. 
Bakócz megbízásából a mozgósításban a ferencesek obszerváns rendje vállal óriási szerepet. Bár egy ilyen hadsereg vezetését – a kor szokásának megfelelően – főúrnak kellene vállalnia, ez nem volt lehetséges, mert megbontotta volna a bárói csoportok közti katonai egyensúlyt, ezért az érsek választása az országosan ismert hírneves lovas hadnagyra, Dózsára esik. Bakócz a nándorfehérvári hőst, az ünnepelt katonatisztet már korábbról ismeri, tudja, hogy rendelkezik megfelelő katonai képességekkel.
A megmaradás jelképe
1976-ban a sors érdekes játékaként Dálnok központjában, a templomtéren egy őszi novemberi napon tanúja voltam, amikor Dózsa szobrát déli 12 órakor, harangzúgás idején a mikóújfalusi kőfaragók által készített óriási faragott kőtömbökre, a talpazatra illesztették. A pillanat számomra jelképes, szimbolikus értelmet nyert. Úgy éreztem, a harangok azt üzenik a keresztesek vezérének, hogy szoborba öntve is elnyerte a keresztény világ áldását. Hisszük, hogy Dózsa György példakép mint a hit, az anyanyelv és a szülőföld védelmezője!
Szobotka András szobrászművész hattonnás szobra, a térdre könyöklő, gondolkodó Dózsa a jövőt, a jövőnket fürkészi. Azt sugallja, hogy ez a bátraké, azoké, akik kiállnak a közösség jogaiért. Népünknek ilyen elszánt vezetőkre van szüksége, olyanokra, akik szembeszállnak az idegen elnyomással. Olyanokra, akik számára nem közömbös városaink, műemlékeink és közintézményeink átkeresztelése sem!
Kádár Gyula
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)