Orbán Balázs-díj a család és a munka jegyében
Ráduly-Baka Zsuzsanna erősdi református lelkész, Laczkó-Albert Elemér gyergyóremetei polgármester és Ludescher László, a gyulafehérvári Caritas szociális ágazatának vezetője az idei Orbán Balázs-díj kitüntetettje.
A Székelyföld Napok keretében immár negyedik éve adták át a legnagyobb székelyről, a „szegény báróról” elnevezett Orbán Balázs-díjat, a rendezvénynek idén a marosvásárhelyi Kultúrpalota adott otthont hétfőn este. A kitüntetést azoknak adományozza a három székelyföldi megye, akik a térség érdekében folytatnak kimagasló tevékenységet.
Amint Orbán Balázs leszögezte: minden tagoltsága ellenére Székelyföld egységes egészet alkot, ennek jegyében 2011-ben Kovács Piroska, Váncsa György és Simon Judit, 2012-ben Beder Tibor, Haszmann Pál és Domokos Ilona, tavaly pedig a Kós Károly évben három egyesület munkatársai vehették át az elismerést – ismertette B. Szabó Zsolt műsorvezető. „A család az a biztos pont, ahol önzetlen szeretetet lehet kapni, a munka pedig a megélhetéshez szükséges” – e kettőnek, amely nem egymást kizáró, hanem kiegészítő, az összehangolásáért járt idén a 70 milliméter átmérőjű, 4 milliméter vastag, kör alakú díj.
A Maros megyei RMDSZ politikai alelnöke, Péter Ferenc szovátai polgármester a díj névadójáról elmondta, a néppel a népért cselekedett, nem siránkozó, hanem cselekvő ember volt, harmincéves közéleti munkásságát A Székelyföld leírása című hatkötetes enciklopédiában tette közzé, miután bejárta Székelyföld minden zegét-zugát. Kelemen Hunor RMDSZ-elnök a térség jövőjét illetően a párbeszéd fontosságát hangsúlyozta, hiszen „mindenki a mindennapokban hozzáad az értékekhez”.
„Ismerjük Székelyföld múltját, vállaljuk örökségét, ezen a szülőföldön kell magyarnak megmaradni. Erős Székelyföld erősebbé teszi Romániát is. Székelyföld jelentős változások előtt áll, reméljük, hamarosan eljön az az idő, amikor Maros megye román nemzetiségű tanácselnökével közösen adhatjuk át az Orbán Balázs-díjakat, mert ő is Székelyföld része” – fogalmazott Kelemen Hunor.
Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusa részéről Lukács Bence Ákos konzul elmondta,  a díj szimbolikus jelentőségén túl becsüljük meg a jövőnket, és Orbán Balázshoz hasonló kitartással, lelkesedéssel maradjunk szülőföldünk szerelmesei.
„Székelyföld és a székelyek léteznek, egyiket sem kell kitalálni. Marosvásárhelyen és Marosszéken erősíteni kell a székely öntudatot, mert az erdélyi magyarság számára Székelyföld amolyan belső anyaországként kell működjön. Területi autonómiára van szükség, amely nemcsak erős, hanem valós önkormányzatiságot eredményez, hogy Székelyföldön Székelyföld lakói döntsenek saját sorsukról. Meg kell állítani az elmúlt 25 év tendenciáját, miszerint naponta átlagosan 65 magyarral vagyunk kevesebben. A mostani díjátadó kis lépés, de a nagy menetelés során elmaradhatatlan” – mondta az MPP elnöke, Biró Zsolt.
Az Orbán Balázs-díjra mindhárom megye egy-egy személyt jelöl évente. Kovászna megye nevében a kitüntetést Tamás Sándor tanácselnök Ráduly-Baka Zsuzsanna erősdi református lelkésznek adta át, aki hatodik gyerekét várva a háromszéki szórványmagyarság mozgatórugója, 145 fős gyülekezetében élteti a magyarságtudatot.
Hargita megye nevében az elismerést Borboly Csaba tanácselnök Laczkó-Albert Elemérnek, Gyergyóremete negyedik mandátumát töltő polgármesterének, négygyerekes családapának adta át, aki a következőt vallja: „Életünket szervezzük az értékek mentén. Igyekezzünk az értékek mentén élni”.
„Székelyföld a székelyek mellett a románoké és a romáké is, és nemcsak gazdag és szép, hanem szociális gondjai is vannak, szegény is. Az egymásra figyelés az egyik legnagyobb kihívás, amellyel meg kell küzdenünk” – fogalmazott az RMDSZ Maros megyei elnöke, Brassai Zsombor, aki a nagykárolyi születésű Ludescher Lászlónak adta át a díjat. A gyulafehérvári Caritas szociális ágazatának vezetője hat megyében folytatott tevékenységet koordinál, és úgy érzi, ez az elismerés nemcsak neki, hanem a mellette álló csapat 11 éves munkásságának szól.
A rendezvényen fellépett a Tiberius Quartet, Kilyén Ilka színművésznő, Buta Árpád bariton és a Dzseztán együttes.
Gáspár Botond
Székelyhon.ro

V. Székelyföld Napok
Orbán Balázs-díjátadó gála
A magyar és székely himnusszal indult és Dzseztán-koncerttel zárult hétfő este az V. Székelyföld Napok keretében megszervezett Orbán Balázs-díj-átadó gála. Az eseményre a Kultúrpalota nagytermében került sor. A megtisztelő díjat idén Ráduly-Baka Zsuzsanna (Kovászna megye), Laczkó Albert-Elemér (Hargita megye) és Ludescher László, a Gyulafehérvári Caritas szociális ágazatának vezetője vehette át.
A rendezvényen fellépett Kilyén Ilka színművész, Buta Árpád előadóművész, a Tiberius Quartet, valamint a Dzseztán együttes. Műsorvezető B. Szabó Zsolt volt.
Székelyföld a múltunk, Székelyföld a jelenünk, és Székelyföld a jövőnk
Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke ünnepi beszédében kiemelte: – Akkor, amikor ilyen neves díjak átadására ülünk össze, óhatatlanul ki kell mondanunk, hogy Székelyföld a múltunk, Székelyföld a jelenünk, és Székelyföld a jövőnk. Mi, akik Székelyföldön élünk, Székelyföldön gondolkodunk, határozottan állítjuk, hogy van elképzelésünk Székelyföld jövőjéről, mert tiszteljük, becsüljük múltját, tudjuk, ismerjük és vállaljuk az örökségét, mert a mindennapokban azért dolgozunk, hogy hozzáadjunk Székelyföld értékeihez: mindenki a maga helyén, a maga módján, a maga tehetségével, de minden egyes alkalommal elkötelezetten a szülőföld iránt. Itt maradtunk ezen a földön, apáink, nagyapáink, dédapáink, szépapáink földjén, és itt akarunk maradni, a szülőföldön akarunk jövőt tervezni mindazoknak, akik utánunk következnek, és hiszünk abban, hogy ezen a földön magyar emberként tudjuk ezt a jövőt megtervezni. Amikor arról beszélünk, hogy van elképzelésünk, akkor azokra az intézményes garanciákra gondolunk, amelyek szükségesek ahhoz, hogy nemzeti identitásunkat biztonságban tudjuk. Ezt nevezhetjük területi autonómiának akár, de a lényeg az, hogy ezt csupán a románokkal közösen tudjuk elképzelni, és az érvek erejét próbáljuk használni akkor, amikor meg akarjuk győzni őket, hogy ezek az intézményes garanciák előbbre viszik, erősebbé teszik ezt az országot. Ma még nem áll itt a megválasztott román tanácselnök, de biztos, el fog jönni az a pillanat, amikor az Orbán Balázs- díjakat együtt fogjuk átadni. Eljön az az idő, amikor az őszinte párbeszéd meggyőző tud lenni, ezért kell nekünk tenni mindennap, hogy ettől a jövőképtől ne féljen senki. Azok sem, akik itt élnek, de azok sem, akik nem Székelyföldön élnek, és úgy tekintenek Székelyföldre, mint valami csodabogárra – jelentette ki az RMDSZ elnöke.
Lukács Bence Ákos konzul Magyarország csíkszeredai főkonzulátusának részéről köszöntötte az eseményt. A maga és a főkonzulátus nevében gratulált a díjazottaknak, és azt kívánta, kísérje őket továbbra is az egész magyar közösség megbecsülése.
Nem kell kitalálni Székelyföldet és a székelységet
A Magyar Polgári Párt elnöke, Bíró Zsolt Széchenyit parafrazálva úgy fogalmazott, nem kell kitalálni Székelyföldet és a székelységet. Viszont felhívta a figyelmet, hogy Marosvásárhelyen és Marosszéken van tennivaló a székely öntudat erősítése érdekében. Ezért külön üdvözölte, hogy Marosvásárhely és Marosszék újra bekapcsolódott a Székelyföld Napok rendezvénysorozatba, és hogy idén ebben már a város önkormányzata is partner. Véleménye szerint Székelyföld az erdélyi magyarság életében a belső anyaország szerepét tölti be, de ezt a szerepet csak akkor tudja hatékonyan ellátni, ha megteremtik annak gazdasági alapjait. Ezért kérik Székelyföld területi autonómiáját, azt az autonómiát, amely nemcsak erős önkormányzatiságot jelent, hanem gazdasági megerősödésünket, kulturális és oktatási intézményeink önállóságát is jelenti, illetve azt, hogy Székelyföld lakói legyenek azok, akik saját sorsukról döntenek. Rámutatott: vannak olyan helyzetek, amikor együtt kell lépni, ugyanolyan egységben, mint tavaly a székelyek nagy menetelésén. – Meneteljünk tehát együtt tovább az autonómia felé ugyanolyan egységben, ahogy sikerült azt tavaly megteremteni a Bereck és Kökös közötti szakaszon. Lehet, hogy kis lépés ez az Orbán Balázs-díj-kiosztó gála, de a nagy menetelés során kihagyhatatlan, és biztos vagyok benne, hogy egyet előre lépünk – mondta az MPP elnöke.
Csak nyugodt családi háttérrel lehet eredményesen dolgozni
Péter Ferenc, az RMDSZ Maros megyei szervezetének politikai alelnöke Orbán Balázs Székelyföld leírása című művét olyan történeti, néprajzi, régészeti, földrajzi és természetrajzi leírásnak, olyan dokumentumgyűjteménynek nevezte, ami ma is kiindulópont bármiféle, Székelyföld egészére, egy részére, de akár egyetlen településére vonatkozó vizsgálódásnak. Hangsúlyozta: Orbán Balázs arra törekedett, hogy népét fölemelje, ráébressze saját erejére, fölmutassa szellemi, kulturális értékeit, önbecsülésében megerősítse, és föltárja annak a földnek a gazdagságát, amelyen és amelyet ősei vére és verejtéke által magukénak tud. Idén a család és a munka összehangolásának jegyében olyan személyiségeket díjaztak, akik életükkel bebizonyították, hogy a család és a munka összeegyeztethető, és csak nyugodt családi háttérrel lehet eredményesen dolgozni – sommázta Péter Ferenc.
Annyit ér az ember élete, amennyi örömet szerez másoknak
Tamás Sándor, a Kovászna Megye Tanácsának elnöke szerint kinek-kinek annyit ér az élete, amennyi örömet szerez másoknak. Ezért is tartotta fontosnak, hogy az idei Orbán Balázs-díjat a hivatás és a család köré szervezték. Felhívta a figyelmet a Székelyföldön belüli szórványra, ahol kihívás magyarnak lenni. Székelyföldet egy "jó sütetű, éltető házi kenyérhez" hasonlította, kijelentve, hogy Székelyföldnek csak egyben van esélye, tömbre és peremvidékre egyaránt szükség van. Azért, hogy Székelyföld talpon tudjon maradni, mindenkire szükség van, ezért az elkövetkező időszakban "átírják a politika logikáját", vagyis nem a napi pártpolitikát fogják promoválni, hanem a nemzetpolitikát, mert Székelyföldnek minden becsületes emberre szüksége van.
Borboly Csaba, a Hargita Megyei Tanács elnöke kijelentette: látszik, hogy Székelyföld az együttműködés útján halad, a Székelyföldbe vetett hit megkerülhetetlen tényezővé vált. Mint mondta, Orbán Balázs kívánsága teljesülőben van, az Orbán Balázs-díj átadása a Székelyföld legfontosabb és talán legrangosabb eseménye, hiszen a három megye együtt adja ezt a díjat, és az együtt szóban ott van az erő.
Brassai Zsombor, az RMDSZ megyei elnöke hangsúlyozta, hogy az idén a marosvásárhelyi önkormányzat nyitottabb volt, ami mind az augusztusi Vásárhelyi Forgatagon, mind az őszi fesztivál keretében tartott Székelyföld Napok rendezvényein megnyilvánult. Ezeket, mondta, értékelni kell, ezekre oda kell figyelni, és Maros megyében ezekre hangoltan kell folytatni a politizálást. Ugyanakkor Maros megye és a Székelyföld szociális problémáira, az odafigyelés, az együttérzés, a megoldások keresésének szükségességére figyelmeztetett. Ennek a felismerésnek a jegyében
Maros megye díjazottja Ludescher László
Ludescher László Nagykárolyban született 1973. május 3-án. A temesvári Műszaki Egyetemen szerzett mérnöki oklevelet 1996-ban, majd a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetemen szociális munkás felsőfokú képesítést 2003-ban. Menedzseri tanulmányokat végzett Linzben, az idősgondozásra történő szakosodás mellett a pszichodrámai képzéseken túl a különböző típusú egyesületekkel való kommunikáció terén is szakmai ismeretekre tett szert.
2003-tól a Gyulafehérvári Caritas marosvásárhelyi kirendeltségének vezetője, 2009-től a Főegyházmegyei Caritas szociális ágazatának a vezetője, hat megye – Fehér, Kolozs, Hunyad, Maros, Hargita, Kovászna – szociális munkáját koordinálja. Ebben a minőségében hozzájárult a Caritas tevékenységi palettájának a lényeges bővítéséhez, szakszerűsítéséhez, elsősorban a fogyatékos ellátása, a korai nevelés- fejlesztés, a családsegítés, a romaprogramok és az önkéntes programok területén. Ágazati igazgatóként felel továbbá a Főegyházmegyei Caritas által működtetett öregotthonokért, valamint a vidékfejlesztési programért.
A Székelyföldi Orbán Balázs-díj
A Székelyföld Napok alkalmával átadott Székelyföldi Orbán Balázs-díjat Hargita, Kovászna és Maros megye tanácsa 2011-ben közösen hozta létre. Azoknak adományozzák, akik sokat tesznek a közös székelyföldi ügyekért.
A közös történelmi múlt és kultúra révén összetartozó három megye a régió egyik legjelentősebb kitüntetésének szánja a térség érdekében folytatott kimagasló tevékenységért. A 2014-es év a család és munka összehangolásának éve. Az idei Orbán Balázs-díjat olyan személyeknek ítélték, akik bebizonyították, hogy munka és család területén is lehet sikeresnek lenni, ugyanakkor lehet közösségi feladatokat vállalni, társadalmunk jövőépítésén, értékeink megőrzésén, hagyományaink ápolásán dolgozni.
A díj kör alakú, 70 mm-es átmérőjű, 4,5 mm vastagságú, kétoldalas ezüstből készült vert érme, amelyet emléklap és pénzjutalom kíséretében adományoznak a megyei önkormányzatok vezetői a külön erre az alkalomra szervezett ünnepségen a Székelyföld Napok keretében.
Az emléklap szövegét Sepsiszéki Nagy Balázs néprajzkutató, a Kovászna Megyei Tanács munkatársa, az emléklap látványtervét Botár László csíkszeredai képzőművész tervezte.
Mózes Edith
Népújság (Marosvásárhely)

Tizenkét háromszéki tanácsos igazolt át az RMDSZ-be
Tizenkét önkormányzati képviselő állt be az RMDSZ-be Kovászna megyében a politikai migrációt az önkormányzati tisztségviselők számára is lehetővé tevő jogszabály alapján – közölte a Háromszék napilap, Tamás Sándort, a szövetség megyei szervezetének elnökét idézve.
A megyei tanács elnöke elmondta, hatan a Magyar Polgári Párt (MPP), négyen az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP), ketten pedig a Demokrata-Liberális Párt (PDL) kötelékéből igazoltak át.
Grüman Róbert, az RMDSZ háromszéki szervezetének ügyvezető elnöke a Háromszéknek elmondta, Baconban két néppárti és egy MPP-s, Gidófalván egy néppárti, Dálnokban és Lemhényben két-két MPP-s, Rétyen egy MPP-s tanácstag igazolt át, Sepsikőröspatakon egy néppárti és két magyar nemzetiségű demokrata-liberális tanácsos kérte a szövetségbe való felvételt.
Kulcsár Terza József, az MPP megyei szervezetének elnöke az átigazolások kapcsán a napilapnak azt nyilatkozta, nem tartja korrektnek az RMDSZ háttérügyködését, és úgy véli, ez a magatartás nem tesz jót a nemzetpolitikai érdekeknek sem, mert a politikai pártok közötti súrlódásokhoz vezet.
Mint arról beszámoltunk, a választott helyi elöljárók pártváltását 45 napig lehetővé tevő sürgősségi kormányrendeletet augusztus 28-án fogadta el a kormány Liviu Dragnea közigazgatásért felelős miniszterelnök-helyettes kezdeményezésére.
Dragnea azzal indokolta a tervet, hogy az új pártok megjelenésével, a Szociálliberális Unió (USL) felbomlásával és a Keresztény-Liberális Szövetség (ACL) megalakulásával átrendeződött a politikai térkép, és számos önkormányzatban felborultak az erőviszonyok.
A pénteken lejárt türelmi időre Dragnea szerint azért volt szükség, hogy a választott elöljárók eldönthessék, melyik pártban akarnak tovább politizálni. Az RMDSZ egyébként vehemensen ellenezte a kezdeményezést.
Krónika (Kolozsvár)

Diakónia Zágonban
Ünnepélyesen megnyitották tegnap Zágonban a Diakónia Alapítvány helyi kirendeltségét. Az idős- és beteggondozást nyújtó iroda az orvosi rendelő épületében, egyelőre egy alkalmazottal működik. Személygépkocsi is rendelkezésre áll, így nemcsak zágoni, hanem papolci rászorulókon is segíthetnek. Az előzetes becslések szerint a községben 40–50 személy szorul segítségre.
Megnyitóbeszédében Kis József polgármester azt mondta: Zágon mindig élen jár az új megvalósításokban, s bár a Diakónia szolgálatának honosításával kissé elmaradtak, de pótolják a hátrányt. Az elöljáró mindenkit biztosított: nem lesz gond az új intézmény finanszírozásával, akár helyi forrásokból is előteremtik a pénzt.
A Diakónia Keresztyén Alapítvány, az Erdélyi Református Egyházkerület Szeretetszolgálatának tevékenységét Tóth Anna, a megyei szervezet vezetője ismertette. 2002-ben indult a szolgálat, református szervezet koordinálja, de hovatartozástól függetlenül minden rászorulón segítenek. Kovászna megyében ma már 54 településen dolgoznak, ebből három város. Alapápolást nyújtanak olyan személyeknek, akik nem tudnak gondoskodni magukról, orvosi szolgáltatással, kezelésekkel segítenek egészségügyi asszisztensek együttműködésben a családorvosokkal. Közösségi szolgáltatást végeznek, vizet, fát hordanak be, recepteket, gyógyszert váltanak ki, kapcsolatot tartanak az önkormányzatokkal, orvosokkal, bevásárlásban segítenek, szükség esetén ágyneműt, pizsamát biztosítanak. Mosodát is működtetnek, segédeszközöket (mankókat, tolókocsit, speciális ágyat, járókeretet) kölcsönöznek.
A zágoni irodát a papolci Veres Jolán vezeti, napi nyolcórás alkalmazásban. Örvend, hogy elkezdheti a munkát, bízik a közösségi összefogás erejében – hangoztatta a megnyitón. Ördög-Gyárfás Lajos, az alapítvány kuratóriumának elnöke saját tapasztalatát osztotta meg: egyszer mindenki saját bőrén érezheti a szolgálat szükségességét. Márton Árpád képviselő szerint az egyházi vagyonok visszaszolgáltatása hozzájárult ahhoz, hogy a felekezetek szociális kérdések megoldásában is szerepet vállalhassanak. A jelen lévő lelkészek is méltatták a szolgálat beindulását, támogatásukról biztosították a működtetőket. Beszédében Hölgyesi Pál Zsolt plébános megfogalmazta a szeretetszolgálat lényegét: szabadon, örömmel, szeretettel fordulni a beteghez, rászorulóhoz. Tamás Sándor megyeitanács-elnök az összefogás fontosságát hangsúlyozta. Szeretetszolgálat, önzetlenség, felbecsülhetetlen munka, az erőfeszítés mellett szükséges az együttműködés. A megyeháza évi 300 ezer lejjel támogatja a hasonló szolgálatokat, jövőben 20 százalékkal növelik a keretet – jelentette be.
A létesítmény megáldása, az avatószalag elvágása után a jelenlévők szemrevehették a Diakónia új kirendeltségét. Az ünnepet szeretetvendégség zárta.
Bokor Gábor
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

A példamutató Gábor Áron
Könyvbemutatóval egybekötött konferencián értekeztek helyi és magyarországi történészek, művészettörténészek Gábor Áron életéről, tetteiről, az ágyúöntés technikájáról, a székely hős emlékére emelt szobrokról, emlékművekről szombat délelőtt Sepsiszentgyörgyön. A megyei tanács által kezdeményezett Gábor Áron Emlékév részeként zajlott esemény helyszínéül nem véletlenül választották a Bod Péter Megyei Könyvtár Gábor Áron Termét: emitt hangzott el, hogy lészen ágyú – hangsúlyozták többen is a konferencia nyitányában.
Köszöntőbeszédében Demeter László történész rámutatott: az 1848-as szabadságharc idején megvalósult a székely összefogás, erre most is szükség van, és ennek jegyében vesznek részt az eseményen mindhárom székely megye képviselői. Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke emlékeztetett: sokadik rendezvénye a konferencia a Gábor Áron Emlékévnek, majd köszöntötte Kozma Pétert, a magyarországi Szabolcs-Szatmár-Bereg megye kormánymegbízottját. Brassai Zsombor, az RMDSZ Maros megyei szervezetének elnöke arra hívta fel a figyelmet: a székely összefogás szelleme perdöntő lehet a közösség jövője szempontjából, Borboly Csaba, Hargita Megye Tanácsának elnöke pedig azt hangsúlyozta: Gábor Áron a tettek embere volt, fontos, hogy a cselekvésbe vetett hit ma is éljen.
A megnyitót követően dr. Süli Attila őrnagy, a budapesti Hadtörténeti Intézet és Múzeum tudományos kutatója nyitotta meg az előadások sorát, Erdővidék szerepét méltatva a szabadságharc hadiiparában. Következtetésként fogalmazta meg: 1848–49-ben a kistérség erején felül teljesített a hadiiparban. Dr. Prokai Gábor budapesti művészettörténész az ágyúöntés múltját, technikáit ismertette részletesen. Az ágyú történetéről szólva rámutatott: a fegyver előzményének számítottak például a hajítógépek, amelyekkel az ostromlott vár falain belülre lőttek be különféle „fegyvereket”: cserépedénybe tett kígyókat, viperákat, méhkast. A fából, vasból készített ágyúk történetének bemutatása után a bronzöntés technikájáról is szólt a művészettörténész. Bordi Zsigmond Loránd sepsiszentgyörgyi régész a Gábor Áron halálát okozó kökösi csata történetét ismertette, dr. Csikány Tamás ezredes, hadtörténész, a budapesti Nemzeti Közszolgálati Egyetem tanára pedig a kor tábori tüzérségéről szólt, kitérve arra is, milyen műszaki, tudományos ismeretekkel kellett rendelkeznie egy tüzérnek a 19. század közepén. Dr. Szakács Lajos budapesti hadtörténész azt vette számba, mennyire változatos formákban él ma Gábor Áron emlékezete Magyarországon és a Kárpát-medencében: kezdve a kisgyermekek által is jól ismert népdaltól a tankönyveken, intézmény-, utcaneveken át a székely hősnek állított emlékművekig. Váry O. Péter, lapunk munkatársa, a Gábor Áron Ünnepet Rendező Bizottság elnöke az ágyúöntő háromszéki emlékezetéről beszélt, kitérve az eresztevényi emlékműre, a kézdivásárhelyi, csernátoni, berecki, sepsiszentgyörgyi szobrokra, majd dr. Jánó Mihály művészettörténész vette számba, miként ábrázolták Gábor Áront a képzőművészeti alkotásokban, kitérve Gyárfás Jenő befejezetlen kompozíciójára is.
Csikány Tamás ezt követően röviden bemutatta az Ágyúba öntött harangok című, az alkalomra megjelent tanulmánykötetet is. A konferencián elhangzott előadások közül több is része a kötetnek, de szólt a további szerzőkről, kiemelve a konferenciáról egészségügyi állapota miatt hiányzó Egyed Ákos akadémikust. Zárszóként Váry O. Péter jelentette be: novemberben Bereckben kerül sor a Gábor Áron Emlékév zárására, a tervek szerint ekkor mutatják be a meghirdetett irodalmi pályázatra beérkezett dráma felolvasószínházi változatát is.
Farcádi Botond
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Kitüntették Borboly Csabát és Tamás Sándort
Nemzeti ünnepünk, október 23. alkalmából – a Vay Ádám Honvédség és Társadalom Baráti Kör felterjesztésére – Hende Csaba, Magyarország honvédelmi minisztere kitüntette Borboly Csabát és Tamás Sándort, Hargita, illetve Kovászna megye tanácsának elnökét – adta hírül Hargita Megye Tanácsának sajtószolgálata.
Erdélyből díjazta még Szőcs Gyula sepsiszentgyörgyi vállalkozót. Mindhárman személyesen, a Budapesten október 22-én, szerdán tartott ünnepségen vették át a Honvédelemért Kitüntető Cím II. fokozatát tanúsító oklevelet és kitüntetést – számol be a közlemény.
„A kitüntetés nem nekem szól, hanem a Hargita megyei közösségnek, amely nagy erőfeszítéseket tesz az emlékhelyek ápolásáért, a múlt tiszteletéért, történelmünk megismeréséért. Ezt az elismerést az egész Hargita megyéért dolgozó csapat kapta, amelynek a képviselőetében átvehettem, amellyel együtt dolgozom” – fogalmazott Borboly Csaba.
„A nekünk adott díjjal tulajdonképpen Székelyföldet tüntette ki Magyarország honvédelmi minisztere. Akik javasoltak, és akik döntöttek, azért tették, mert a székelyföldi emberek, családok történelmi múlt iránti tiszteletét és a napi kitartó munkáját akarják elismerni” – mondta Tamás Sándor.
Székelyhon.ro

Főhajtás az ’56-os hősök előtt
Erdély-szerte megemlékeztek csütörtökön az 1956-os magyar forradalom évfordulójáról, a legtöbb városban előadásokkal, koszorúzásokkal és fáklyás felvonulásokkal hajtottak fejet a hősök előtt.
Kelemen Hunor RMDSZ-elnök, a szövetség államfőjelöltje Csíkszeredában, a Gloria Victis-emlékműnél mondott beszédet, míg Szilágyi Zsolt, az Erdélyi Magyar Néppárt államfőjelöltje Snagovban megkoszorúzta Nagy Imre emlékoszlopát.
Szilágyi az 1956-os magyar és az 1989-es romániai forradalom között vont párhuzamot. Nagy Imre emlékműve előtt arra emlékezünk, hogy létezett olyan magyar hazafi, aki a kommunizmussal szakítva egy jobb, szabadabb jövőt kívánt a magyaroknak és a térség népeinek. A szabadság egyetemes gondolata mindmáig összeköti a románokat és a magyarokat: történelmünkben sokkal több a közös vonás, mint a különbség, és ezt meg kell becsülnünk” – hangsúlyozta az EMNP politikusa.
Kifejtette: az erdélyi magyarok 90 éve vannak a szabadságharc állapotában. „Meg kell küzdenünk a teljes értékű emberi létért, magyarként, erdélyiként, katolikusként vagy reformátusként. Nagyjaink emléke arra kötelez bennünket, hogy ezt a harcot folytassuk, és akkor, amikor Erdély felemeléséről, Erdély európai csatlakozásáról beszélünk, akkor Nagy Imre emlékműve mellett joggal mondhatjuk, hogy magyarok, románok, szászok, Erdély népei közösen kell dolgozzanak, össze kell fogjanak Erdély európai jövőjéért” – mondta az EMNP jelöltje.
Mint ismeretes, az ’56-os forradalom miniszterelnökét és munkatársainak a budapesti jugoszláv nagykövetségre menekült csoportját annak idején a Bukarest közelében lévő Snagovba hurcolták, és ott tartották fogva szovjet parancsra az akkori román hatóságok. Kényszerű száműzetésük helyszínén 1997-ben állították fel az emlékoszlopot.
„Nem a börtönévek fájnak”
Csütörtökön Erdély-szerte megemlékeztek a magyar pártok, közösségek és önkormányzatok az 1956-os magyar forradalom kitöréséről, a rendezvények többségét délutánra vagy estére időzítették.
Csíkszeredában délelőtt a Kalász lakótelepi temető előtti téren, az 1956-os forradalmárok tiszteletére állított kopjafánál emlékeztek meg a szabadságharc áldozatairól és hőseiről. A jelenlévőket a Himnusz eléneklése után az ’56-os Vitézi Rend, és az ’56-os Bajtársi Társaság nevében Kelemen Csongor köszöntötte. Rámutatott, mindazok, akik felbiztatták a magyar népet, hogy elindítsa a forradalmat, végignézték, ahogy a kis nemzet elvérzett, valamint az azt követő megtorlást.
Nagy Benedek volt politikai elítélt elmondta, nem a börtönévek, a megaláztatások fájnak, hanem az a 200 ezer ember, aki örökre elhagyta az országot. És az, ahogy az itthon maradó nagy többséget arra kényszerítették, hogy életükért rettegve megtagadják a forradalmat és résztvevőit. Orbán Zsolt önkormányzati képviselő, történész a nők szerepét méltatta az 1956-os forradalomban.
Hangsúlyozta, ők nemcsak a hátországot biztosították, élemet hozva, a sebesülteket ápolva, töltve a fegyvereket és a benzinespalackokat, hanem tevékenyen részt vettek a harcokban is.
Darvas Kozma József római katolikus esperes arra figyelmeztetett, hogy a politikai széttagoltságban és a diaszpóralét körülményei között apáik hitének megőrzése és továbbadása segített megmaradni a magyarságnak.
Corvin közi harcosok Kolozsváron
Kolozsváron kora délután rendeztek megemlékezést a sétatéri ’56-os emlékműnél, ahol Zákonyi Botond, Magyarország bukaresti nagykövete és Horváth Anna, Kolozsvár alpolgármestere mondott beszédet. A kincses város és a megye gimnáziumai egy nappal korábban történelmi vetélkedővel emlékeztek, az ismeretterjesztő előadásnak is beillő rendezvénynek a János Zsigmond Unitárius Kollégium díszterme adott otthont. A versenyen hét gimnázium diákjai vettek részt, beszédes csapatneveket választva.
A kolozsvári Apáczai Csere János Gimnázium diákjai a „Ruszkik, haza!” csapatnévvel nyerték meg a vetélkedőt. Rajtuk kívül a Református Kollégium, a János Zsigmond Unitárius Kollégium, a Báthory István és a Brassai Sámuel Gimnázium diákjai vettek részt a megmérettetésen, míg a megye iskoláit a tordai Jósika Miklós Gimnázium tanulói és a dési gimnazisták képviselőték, utóbbiak a Corvin közi harcosok csapatnévvel. A részvetők könyvjutalomban részesültek.
Jakab Antal, a versenyt megnyerő Apáczai Csere János Gimnázium tanára elmondta: az 1956-os eseményeket épp csak említik a tananyagban, ahogy az összes többi kommunistaellenes megmozdulást. A gyerekek legfeljebb 10. osztályban hallanak egy összefoglaló leckében a magyar szabadságharcról. Ezenkívül 6–7. osztályban egy leckényi anyagot szentelnek ’56-nak. Hangsúlyozta, október 23-án valamennyi óráján 10-15 percet szán az események ismertetésére. „’56 azért jelen van az erdélyi magyar társadalomban. Nemcsak az iskola felelős azért, hogy erről beszéljen, hanem a család is” – mondta.
Mint ismeretes, bár Romániára nem terjedt át a forradalom, 1956 után itt is kegyetlen leszámolás következett. Tófalvi Zoltán publicista, történész kutatásai szerint Romániában húsz embert végeztek ki az 56-os forradalom eszméivel való azonosulásukért a kommunista hatóságok, a Magyarországon kivégzettek közül pedig nyolcan voltak erdélyi születésűek.
A forradalmat a kommunista hatóságok ürügyként használták az erdélyi magyar értelmiség megfélemlítésére: 826 embert, köztük 620 magyart ítéltek el 14 ezer évnyi börtönre, több mint ezer magyar hallgatót zártak ki az egyetemekről.
Székelyföldieket tüntettek ki
Székelyföldi elöljárókat tüntetett ki a magyar nemzeti ünnep, október 23. alkalmából – a Vay Ádám Honvédség és Társadalom Baráti Kör felterjesztésére – Hende Csaba, Magyarország honvédelmi minisztere. Borboly Csaba Hargita megyei és Tamás Sándor Kovászna megye tanácselnök mellett Szőcs Gyula sepsiszentgyörgyi vállalkozó részesült a kitüntetésben. Mindhárman személyesen, a Budapesten vették át a Honvédelemért Kitüntető Cím II. fokozatát tanúsító oklevelet és kitüntetést.
„A kitüntetés nem nekem szól, hanem a Hargita megyei közösségnek, amely nagy erőfeszítéseket tesz az emlékhelyek ápolásáért, a múlt tiszteletéért, történelmünk megismeréséért” – fogalmazott Borboly Csaba. Tamás Sándor úgy vélte, a díjjal valójában Székelyföldet tüntették ki. „Akik javasoltak és döntöttek, azért tették, mert a székelyföldi emberek, családok történelmi múlt iránti tiszteletét és a napi kitartó munkáját akarják elismerni” – mondta.
Kiss Előd-Gergely, Kovács Attila, Pap Melinda
Krónika (Kolozsvár)

Antal és Tamás autonómiát kértek a PER-rel folytatott megbeszélésen
Sajtótájékoztató keretében mutatta be Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármestere és Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke azt a két prezentációt, amelyet amerikai segítséggel szervezett román-magyar kerekasztalokon mutattak be.
Tamás Sándor elmondta, hogy a román-magyar párbeszéd kapcsán, ami a Friends of the Proiect on Ethnic Relations nevezetű amerikai civil szervezet kezdeményezésére jött létre, fontosnak tartják a teljes átláthatóságot, ezért szeretnék bárminemű változtatás nélkül bemutatni mindazt, amit elmondtak és képviselőtek a két korábbi poianai találkozón, melynek egy új román magyar etnikai paktum a célja. Tamás Sándor elmondta, noha a meghívottakat az amerikaiak választották ki, a résztvevők az RMDSZ elnökének tudtával és felhatalmazásával vettek részt a találkozókon.
Az elöljáró beszélt arról, hogy eddig három találkozó jött létre, egy előkészítő megbeszélés, és két kétnapos kerekasztal. A két kerekasztalon székelyföldi magyar politikusok, román parlamenti pártok képviselői, és az amerikai civil szervezetek, valamint az amerikai nagykövetség képviselői vettek részt.
Az első kerekasztalon elhangzottak
A megbeszélés során sor került az elmúlt huszonöt év kisebbségi politikájának áttekintésére, valamint a jelenlegi helyzet összefoglalójára.
Antal Árpád egy prezentáció keretei közt mutatta be Székelyföld politikai autonómiájának történelmét, emlékeztetve arra, hogy 1599-ben Mihai Viteazul megerősítette a székelyek kiváltságait, akik aztán 1918-ban is ígéretet kaptak az autonómia újraalakítására. Beszélt arról is, hogy az autonómia valóság volt a XX században is, amikor 1952 és 1968 között létezett a Maros Magyar Autonóm Tartomány, amikor a magyar a régió hivatalos nyelve volt a román mellett.
A prezentációban szó esett arról is, hogy a kommunizmus alatt a román államhatalom mesterséges eszközökkel próbálta megváltoztatni Székelyföldön az etnikai arányokat, de az elmúlt húsz évben Székelyföldön mégis helyrebillent a demográfiai trend. A polgármester szerint ez azért lehetséges, mert a székelyek szeretik a szülőföldjüket és nem akarnak onnan elmenni máshová.
A polgármester arról is beszélt, hogy noha 1989 után elindult egy párbeszéd, melynek eredményeképpen jelentős nyelvi jogokat sikerült kiharcolni, a román állam „kontroll-kooptációt” alkalmazott a magyar kisebbséggel szemben, beemelték őket a hatalomba, de a székelyföldi követelések nem teljesültek. A polgármester hangsúlyozta, hogy „az utolsó nagy közös román-erdélyi magyar projekt a NATO és az EU csatlakozás volt”, mely során a román állam gesztusokat tett a magyar közösség felé. Ugyanakkor a NATO és az EU integrált egy problémát, amelynek a megoldása most már az ő felelősségük is. Azóta lényegében semmilyen előrelépés nem történt a közösségi jogok terén, sőt, a létező jogokat is igyekszik megnyirbálni a hatalom, nem beszélve arról a román politikában uralkodó, a politikai pártok és a média által gerjesztett magyarellenes hangulatról, mely eddig soha nem látott mértéket öltött.
„Székelyföldön jelenleg az a helyzet, hogy nincsenek fejlesztések, például nem épült egyetlen autópálya sem, az én városomban a legnagyobb állami beruházás egy csendőrlaktanya építése volt. Ugyanakkor a közösségi szimbólumaink és a magyar nyelv folyamatos támadás alatt állnak, úgy az államhatalom, mint a szélsőséges csoportosulások részéről. Azt érezzük, hogy az állam nem véd meg bennünket, ellenkezőleg, hallgatólagosan diszkriminál, hiszen huszonöt év után még mindig nincsenek magyar feliratok a gyógyszereken, és még mindig más régiókból érkező román nemzetiségű emberek dolgoznak a rendőrség, a belügy, a katonaság és az igazságszolgáltatás kötelékében. Kettős mércét alkalmaz velünk szemben a hatalom, hiszen Romániában csak két megye van, melynek nem lehet zászlója és ez a két magyar többségű székely megye.” – foglalta össze Antal Árpád a székelyföldi helyzetet.
A polgármester arra is kitért, hogy Romániában a mai napig nemzetbiztonsági kockázatként tekintenek a magyarokra, különösen a közösség vezetőire, akiket folyamatosan megfigyelnek, lehallgatnak és megpróbálnak megfélemlíteni. Pedig a székelyföldi magyarok nem akarnak mást, csak azt, ami bevett és működő gyakorlat 14 autonóm státussal rendelkező régióban és 12 olyan régióban, ahol az állam nyelve mellett van más hivatalos nyelv is.
„Sokszor szembesülünk azzal, hogy szakadároknak neveznek bennünket, pedig ez nem igaz. Ezt leginkább két érzékletes moldáviai példával tudom a legjobban alátámasztani: Transznisztria szakadár régió, és Gagauzia autonóm terület. Jelentős különbség van a kettő között. Amikor mi azt mondjuk, hogy autonómiát akarunk, nem Transznisztria, hanem Gagauzia, de még inkább Dél-Tirol példáját akarjuk követni.”- tisztázta Antal Árpád, aki hangsúlyozta, hogy véleménye szerint az autonómia létrejötte jelentősen megerősítené a székelyek lojalitását a román állam iránt.
A prezentációban a székelyföldiek tíz pontban foglalták össze a közösségi igényeket:
1. A román mellett a magyar legyen regionális hivatalos nyelv Székelyföldön
2. A székely zászló elfogadása Székelyföld regionális szimbólumaként
3. Székelyföld fejlesztési régió létrehozatalt
4. Székelyföld területi és fiskális autonómiájának a létrehozatala
5. Teljes körű decentralizáció
6. Etnikai arányosság bevezetése az igazságszolgáltatás, a katonaság, a belügyminisztérium, a csendőrség és a rendőrség székelyföldi egységeiben
7. Székelyföld altalaj, ásványi és természeti kincseinek a felügyeleti, kitermelési és koncessziós joga tartozzon a régió kompetenciái közé
8. Jöjjön létre Székelyföldön állami finanszírozású magyar egyetem
9. Az állam finanszírozza a kétnyelvűséget
10. Székelyföldön vezessen át autópálya
Egyébiránt maguk a romániai emberek is úgy vélik egy 2012-es IRES felmérés alapján, hogy a hadügy és a külügy kivételével az összes kormányzati kompetenciának a régiókhoz kellene kerülniük. Ugyanis a túlzottan centralizált román állam valós térképe egy aránytalanul „hatalmas hasú” Bukarestet és vékonydongájú régiókat mutat. Fontos, hogy a romániai megyék között a székely megyék erős középmezőnyben vannak, és nettó befizetők, tehát Székelyföld szegénysége hamis politikai mítosz. Mindenki veszít a jelenleg fennálló fejlesztési régiókkal, a székelyföldi megyék például 600 millió eurót az elkövetkező uniós költségvetési ciklusban. Mindezek alapján fontos, hogy újabb román-magyar párbeszéd alakuljon ki, ahol az egyik fél nem erőből diktál a másik félnek, hanem a méltányosság és az együttműködés jegyében tárgyaljanak Székelyföld autonómiájáról. A második kerekasztalon elhangzottak
A második kerekasztalon bemutatott prezentációban a székelyföldi politikusok hangsúlyozták, hogy a székelyek nem szakadárok, hanem autonomisták. Az előző kerekasztalról készült jegyzőkönyvvel kapcsolatosan, melyet az amerikaiak készítettek, megjegyezték, hogy annak nagyon sok elemével nem értenek egyet, pontosabban nem gondolják azt, hogy a Romániában megvalósult úgynevezett kisebbségi modell pozitív modell lenne. Szerintük a román modell lényege a kisebbségi elitek kontrollkooptációja, és mindaddig, amíg a létező kisebbségi jogok nem valósultak meg a gyakorlatban, a magyar vezetőket zászló és feliratperekkel üldözik, a zsidók és a németek eltűntek Romániából és jelenleg a magyarság asszimilációja zajlik, addig nem lehet egy sikeres román kisebbségi modellről beszélni. Arra is felhívták a figyelmet, hogy a román állam kisebbségpolitikája azt eredményezte, hogy leginkább a mélyszegénységben élő kisebbségiek száma nő. Beszéltek arról, hogy 2018-ban száz éve lesz annak, hogy Erdély Románia részéve vált és az 1918-ban ígért autonómia még mindig nem valósult meg. Antal Árpád statisztikai adatokkal igazolt azt, hogy a tömbben élő magyarság a romániai átlag alatt fogyott, tehát aki arra számít, hogy a székelység problematikája megoldódik azzal, hogy a magyarság elfogy Erdélyből, az téved.
„Európában vannak a mi szempontunkból releváns kisebbségi modellek, melyeket mi pozitív és negatív modellekként értelmezünk. E tekintetben negatív modellnek tekintjük Koszovót, Kelet-Ukrajnát és bizonyos tekintetben Katalóniát is. Koszovó esetében az autonómia megtagadása egy új államot eredményezett, Kelet-Ukrajnában az új ukrán vezetés kisebbségellenes politikája (pl. a regionális nyelvek betiltása) a jelenlegi belháborúhoz vezetett és azt eredményezte, hogy ma már felajánlották nekik az autonómiát, de az nekik már nem elég. Katalónia esetében is az történt, hogy a katalánok azért kezdtek el függetlenségben gondolkodni, mert a spanyol alkotmánybíróság elutasította a katalán nemzet létét. Az a közös elem ezekben a példákban, hogy a többség némi empátiával meg tudta volna előzni a kialakult patthelyzeteket.” fogalmazott Antal Árpád.
Pozitív modellként értékelték ugyanakkor Skóciát, arra hivatkozva, hogy Skócia esetében a skótoknak lehetőségük volt arra, hogy demokratikus módon nyilvánítsanak véleményt a régiójukról.
A prezentációban szó esett arról is, hogy a térségben kialakult geopolitikai válság teljesen új helyzetet eredményezett. Antal Árpád elmondta, hogy hosszú idő után most van olyan miniszterelnöke Magyarországnak Orbán Viktor személyében, aki támogatja a székelyek törekvéseit, aki odafigyel a székelyekre és képviselői azt, amit azok meg akarnak valósítani.
Antal ugyanakkor figyelmeztetett arra, hogy a térségben nagyon megerősödött az orosz politikai befolyás és hogy az orosz külpolitika fegyverként használja az EU-ban élő kisebbségek frusztrációját a saját expanziós törekvései érdekében. Mivel Románia az Egyesült Államok stratégiai partnere, Romániának és az Egyesült Államoknak egyaránt érdeke az, hogy Székelyföld helyzete megnyugtatóan rendeződjék, a tét ugyanis a térség stabilitása vagy instabilitása. Mindez azért különösen aggasztó, mert egy uniós kisebbségi sztenderd hiánya könnyen instabilitást okozhat. „A kisebbségi kérdést soha nem lehet lezártnak tekinteni. Új generációk nőnek fel, akik esetünkben már demokráciában születtek, akik magától értetődőnek tekintik azt, hogy a több demokrácia több joggal jár. Ezért a kisebbségi ügyeket időnként újra kell tárgyalni úgy, hogy az új generációk elvárásai is helyzet kapjanak benne”- fejtette ki Antal Árpád, aki arra is kitért, hogy nem lehet szembeállítani a gazdasági érdekeket az identitás kérdésével. A kettő egyáltalán nem zárja ki egymást, inkább kiegészíti, és példaként a Financial Times 2012-es adatára hivatkozott, melyből kiderül az, hogy hiába magas a GDP Skóciában, a skótok számára továbbra is fontos az identitás kérdése, olyan annyira, hogy népszavazást szerveztek erről.
A prezentációt Antal azzal folytatta, hogy az autonómiának széles tömegbázisa van Székelyföldön, és mára már megkerülhetetlen kérdés lett az erdélyi politikában. Azt is elmondta, hogy az autonómia lényegi kérdéseiből nem lehet engedni, az nem lehet alku tárgya, ezt az SZNT és az RMDSZ statútumai közötti különbséggel érzékeltette, amikor az RMDSZ autonómia statútumát mérsékeltnek és az SZNT statútumát radikálisabbnak nevezte.
Ahhoz, hogy az autonómia létrejöjjön, alkotmányos reformra van szükség. Fontos, hogy erről a kérdésről egy civilizált társadalmi párbeszéd alakuljon ki és a média ne hisztérikusan viszonyuljon hozzá. Az alkotmányos reform során fontos, hogy a nemzetállam kitétel kikerüljön az alkotmányból, hiszen ez nem tartalmazza a kisebbségeket, akik maguk is államalkotó tényezők Romániában. Továbbá fontos, hogy az alkotmány elismerje a regionális hivatalos nyelvek és a régiók létjogosultságát. Az alkotmány ugyanis hamis koncepciókra támaszkodik, amikor a szuverenitást és az egységet teszi az állam alapjává, a szuverenitás tekintetében nem túl szuverén módon viszonyul a befolyásos nemzetközi szervezetekhez, tehát csak a kisebbségekkel szemben mutatja magát szuverénnek, míg az egység tekintetében sem alkalmaz egyenlő mércét, hiszen vannak megyék Romániában, melyeknek nem lehet saját zászlójuk sem, míg ez más megyék esetében magától értetődő.
Amennyiben Romániában demokrácia van, akkor a kisebbségnek is joga kellene legyen hozzá, hogy a saját jövőjével kapcsolatosan demokratikus módon, referendumon fogalmazza meg az elképzeléseit. Ez azonban nem megengedett, hiszen vagy az alkotmányra hivatkoznak vagy adminisztratív módon akadályozzák azt, hogy a székelyek referendumon nyilvánítsák ki az akaratukat, és ily módon sérül a demokrácia Romániában, arról nem is szólva, hogy a többség arroganciája tartós frusztrációt okoz a kisebbség tagjainak, akik ily módon jelentősen radikalizálódnak. Fontos, hogy a románok ne arrogáns és lekicsinylő visszautasítással kezeljék a székelység autonómiaigényét, hanem érdemben foglalkozzanak azzal. Az a tény, hogy az RMDSZ kormányalkotó tényező volt az elmúlt időszakban, az nem jelenti azt, hogy a székelység problémái megoldódtak. A kormányban való jelenlét azt jelenti, hogy a román állam döntéshozó szerveinek csak egy töredékében van jelen a magyarság. A magyarok nincsenek jelen az igazságszolgáltatásban, az elnöki hivatalban, az ortodox egyházban, a titkosszolgálatokban és a militarizált egységekben sem, tehát nincs is ráhatásuk ezekre a befolyásos állami intézményekre.
Az autonómia lényege pedig röviden a következő: hivatalos magyar regionális nyelv a román mellett, fiskális autonómia, nyelvi arányosság, valamint regionális döntéshozatali felhatalmazás a régiót érintő ügyekben.
A kerekasztal végén a székelyföldi politikusok a következő kérdéseket intézték a román résztvevőkhöz: Az elkövetkező 4 évben
1. Mi az ami lehetséges, mi az ami nem lehetséges kisebbségi ügyekben? 2. Lesz-e olyan alkotmánya Romániának, mely lehetővé teszi a magyar hivatalos regionális nyelvet? 3. Elismerik-e a régiót területi adminisztratív egységként?
4. A székely zászló kérdését meg lehet-e oldani 30 napon belül?
5. Lehetővé teszi-e a román politikai elit egy referendum megszervezését Székelyföld autonómiájáról? 6. A székely politikusok mit mondjanak otthon, hogy lehetséges-e eredményeket elérni demokratikus eszközökkel, vagy a demokratikus eszközök nem elegendőek ehhez?
Közlemény
Erdély.ma

Antal Árpád: nemzetbiztonsági kockázat Romániában magyarnak lenni
Az amerikaiak által kezdeményezett román-magyar etnikumközi párbeszédek tartalmáról, annak kulisszatitkairól, folytatásáról beszélt Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármestere, valamint Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke hétfőn. 
A háromszéki és a sepsiszentgyörgyi RMDSZ vezetői bemutatták mindazt az anyagot, amelyet megfogalmaztak, valamint amelyet a korábban szervezett találkozón tárgyaltak az Egyesült Államokban bejegyzett Project on Ethnic Relations (PER) jogvédő szervezet vezetőivel. Tamás Sándor elárulta, hogy ezek alkalmával az amerikaiak kétkedtek abban, hogy azok a magyar kisebbséget érintő problémák, amelyet a meghívott romániai magyar politikusok felvázoltak, valóban széles körű társadalmi réteg igényeit tükrözik. Kitért arra is, hogy az Allen Kassoff, a PER visszavonult vezetője részvételével néhány hete szervezett beszélgetés is egy lépés volt az irányban, hogy bebizonyítsák ennek ellenkezőjét.
A magyar kisebbséget érintő problémák románok és amerikaiak előtt
Antal Árpád elmondta, egy előkészítő megbeszélés, továbbá két találkozó is lezajlott az amerikai PER vezetőivel tavasszal. Ezeken az eseményeken Hargita, Kovászna és Maros megyéből érkeztek magyar politikusok, valamint – egy kivételével – a román parlamenti pártok képviselői is jelen voltak. A polgármester elárulta, hogy az amerikaiak kezdeményezték ezeket a találkozókat, ők is keresték, illetve hívták meg az általuk kiválasztott politikusokat. Az első találkozón magyar kisebbség problémáit abból az érvényben levő kijelentésből kiindulva mutatták be, miszerint Székelyföld nem létezik, majd ezt történelmi eseményekkel, tényekkel cáfolták.
Kihangsúlyozták azt is, hogy bár a román-magyarok együttműködése mindkét fél számára jelent előnyöket, mégis 1993-ban, a Neptun-ügy alkalmával is amerikai, azaz külső szervezésre volt szükség, hogy egyfajta párbeszéd létrejöjjön a két közösség közt. Ezzel kapcsolatban Antal kifejtette, az azt követő időszakban igen, de gyakorlatilag 2007 óta nincsenek nagy közös projektek, hozzáfűzve, hogy tapasztalataik alapján a kisebbségi jogok szélesítését illetően azóta nem is történtek előrelépések. „Székelyföld gazdasági bojkott alatt állt, hiszen nincs autópálya, amely érintené, nincsenek nagy állami intézmények, a nagy vállalkozások Bukarestben fizetik az adót, továbbá az igazságszolgáltatást is folyamatosan arra használják, hogy a kisebbségi jogokat visszaszorítsák, példaként felhozva a zászlópereket” – fejtette ki a városvezető.
„Nemzetbiztonsági kockázat Romániában magyarnak lenni”
„Romániában aki magyarnak születik nemzetbiztonsági kockázatot jelent, hiszen minden magyar úgy ébred fel, hogy ő valamilyen negatív hatással van az országra. Így tekint a román állam minden magyarra, akikre csak akkor van szükség, ha olimpiai érmet szereznek a román zászló alatt” – jelentette ki Antal Árpád, aki hozzátette, az amerikai vezetőknek elmondták a székelység csupán annyit akar, amelyhez hasonlót az Európai Unió területén már megvalósítottak, ezeket pedig az amerikaiaknak is felsorolták.
A találkozókon hangsúlyozták ugyanakkor, hogy Székelyföld zászlóját sosem a román helyére, hanem mellé tűzték ki, ugyanakkor beszéltek arról is, hogy milyen jogokat biztosítanának a románság számára a régióban: a románokat érintő kérdések eldöntésében szabad kezet kapnának, valamint teljes körű kulturális autonómia. Antal Árpád arra is kitért, hogy a Pénzügyminisztérium adatai alapján országos átlag fölött fizet be a Hargita, Kovászna és Maros megye a költségvetésbe. Így ezek nem eltartott megyékként vannak nyilvántartva, a jelenlegi regionális felosztás azonban hátrányt jelent a régiónak – magyarázta a városvezető.
Jegyzőkönyv „kiigazítás” és határidő a kisebbségi kérdések megoldására
A második találkozó egyik témája az elsőn készült jegyzőkönyv volt, ehhez fűztek hozzá megjegyzéseket. Antal Árpád elárulta, abban úgy jelent meg, hogy Románia pozitív modellnek számít a kisebbségi kérdések kezelését illetően, ezzel azonban nem értettek egyet. A PER vezetői az első megbeszélésen ugyanakkor nevetségesnek, és két héten belül megoldódó problémának látták a székely zászlók használatát érintő problémákat, így ezt érintve elmondták: nem oldódott meg, a perek folytatódnak, bár a polgármester hozzátette, nem érkezett komoly érv arra, hogy miért nem tűzhetik ki a lobogót.
Az Székely Nemzeti Tanács, továbbá az RMDSZ által elkészített autonómia statútumról is beszéltek, ugyanakkor a magyar politikusok ismét hangsúlyozták, hogy nem szeparatizmust szeretnének megvalósítani Székelyföldön. Moldova példájával élve pedig bemutatták, mi a különbség a szakadár és autonóm mozgalmak között. Határidőt is megszabtak a romániai magyar kisebbségi problémák megoldásának, Antal megjegyezte, 2018-ban lesz száz éve, hogy Erdély Romániához került, illetve száz éve annak, hogy az ígéreteket nem tartották be. „Ez határidő is egyben, amin belül ezeket a problémákat meg kell oldani, mert száz év hosszú idő, ez idő alatt pedig négy nemzet élete volt nehéz ebben az országban” – tette hozzá a városvezető.
Több érdekcsoport számára is fontos a régió
A geopolitikai helyzetet értelmezve Antal kifejtette, hogy Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnöke odafigyel és támogatja az erdélyi magyarság akaratát, ugyanakkor beszélt Vlagyimir Putyin oroszországi kormányfőről is. Mint magyarázta Putyin Kelet-Közép európai befolyását próbálja erősíteni, míg a terület jelen pillanatban geopolitikai szempontból több érdekcsoport által is fontos régiónak tekinthető. Oroszország külpolitikájában a kisebbségi jogokra hivatkozva próbálja átszervezni a világot, Székelyföldtől pedig akkor lehet távol tartani, ha az itt élők megkapják, amit akarnak, mivel akkor nem tudják felhasználni terveikhez a román-magyar konfliktust – zárta gondolatmenetét Antal Árpád.
Tamás Sándor arról beszélt, hogy a következő találkozó előreláthatólag februárban lesz, ugyanakkor javasolták, hogy ezt Sepsiszentgyörgyön szervezzék meg, valamint nyilvános fórum megtartását is kezdeményeznék, utóbbit az Európai Unión belüli regionális nyelvhasználat kérdésében. Mint magyarázta ezt úgy képzelik, hogy az adott országok képviselői bemutatnák, ebben a kérdésben milyen jogszabály van érvényben, és gyakorlatban hogyan működnek azok megvalósításai.
Bencze Melinda
Székelyhon.ro

Az autonómia nem alku tárgya (Román-magyar egyeztetések Pojánán)
A Brassó-Pojánán amerikai közvetítéssel lezajlott román–magyar tárgyalások kulisszatitkaiba avatta be a sajtót Antal Árpád és Tamás Sándor, akik az RMDSZ képviselőetében voltak jelen a megbeszéléseken. Antal Árpád bemutatta a román és amerikai résztvevőknek készített, a székelyföldi magyarság helyzetéről szóló képes jelentéseket, de beszéltek ezek fogadtatásáról és arról is, hogy közölték: 2018, Erdély Romániához csatolásának százéves évfordulója a határidő, amíg rendezni kell az erdélyi magyarság jogos igényeinek teljesítését.
Október elején második alkalommal ültek tárgyalóasztalhoz Brassó-Pojánán a román pártok képviselői az RMDSZ küldöttségével, akár 1993-ban, ezúttal is az amerikai Project on Ethnic Relations (PER) megbízottjai közvetítettek, a tárgyaláson jelen voltak az amerikai külügy és a bukaresti követség képviselői is – mondta el Tamás Sándor. A megbeszéléseknek eddig két fordulója zajlott le, ezeket egy korábbi egyeztetés előzte meg, és az amerikaiak állították össze a meghívottak listáját. Az RMDSZ részéről mind a három székelyföldi megyéből volt résztvevő, a román parlamenti pártok (Dan Diaconescu pártja kivételével) magas szinten képviselőtették magukat. A politikusokon kívül megjelent néhány szakértő, újságíró, közéleti személyiség is, őket szintén az amerikaiak hívták meg. Az RMDSZ háromszéki szervezetének elnöke kiemelte, azért tartották fontosnak az ott bemutatott anyagok nyilvánosságra hozatalát, mert „az elmúlt huszonöt évben kiderült: a nyilvánosság a mi ügyeinket segíti”.
Antal Árpád és munkatársai két bemutatót készítettek a találkozókra, az első igen élesen kezdődik: egy képpel, amelyen az áll románul: Székelyföld nem létezik. A Neptun utáni időszak egyik hozadékaként tálalta ezt, majd román történelmi adatokkal igazolta, hogy bizony a székelység több száz éve itt él, harcolt korábban is jogaiért. Az 1993-as hasonló tárgyalásokat (Neptun-paktum) követő időszakot úgy jellemezte, bevonták a magyarság képviselőetét a hatalomba, de ennek az is célja volt, hogy ilyen formában tartsák ellenőrzés alatt. 2007-ig Románia NATO- és EU-csatlakozása volt a román–magyar közös cél, ezek megvalósulása óta ilyen nincsen, és azóta a magyarság jogai sem bővültek – idézte fel. Felsorolta Székelyföld gondjait: a gazdasági bojkottot, az igazságszolgáltatás kisebbségellenes ítéleteit, a székely zászló körüli cirkuszokat, azt, hogy igen kicsi a magyar bírák, ügyészek, rendőrök, csendőrök aránya. Azt éreztetik velünk, aki magyarnak születik, az első pillanattól nemzetbiztonsági kockázatot jelent. Képekkel illusztrálva mutatta be, mit akar a székelyföldi magyarság: a magyar is hivatalos nyelv legyen a régióban, pénzügyi és területi autonómiát, külön fejlesztési régiót a három megyének, decentralizációt, etnikai arányosságot mindenhol, az altalajkincsek kezelési jogát stb. Ismertette azt is, milyen jogokat biztosítanának a románoknak. Bemutatták a térség anyagi lehetőségeit, hogy nem igaz az, hogy eltartott lenne a három megye, s a veszteségeket, melyeket a Központi Régióba sorolás okozott. A kisebbség csak úgy tudja megvédeni magát a többség döntéseivel szemben, ha erre eszközei vannak, esetünkben ez az eszköz az autonómia – hangsúlyozták.
Az első találkozót követően minden résztvevő megkapta az amerikaiak által készített jelentést, amely sok szempontból részrehajló volt, a román álláspont hangsúlyosabban szerepelt benne – mondta el Antal Árpád. Éppen ezért a következő bemutatóanyag még élesebb lett, és számos elmaszatolt részt egyértelműsített. Központi témája az RMDSZ autonómia­statútuma volt, melyet rövid idővel azelőtt mutatott be a szövetség, s melyet eljuttattak az európai kancelláriákra és az Egyesült Államok vezetőinek is. Ez alkalommal mindenekelőtt azt igyekeztek tisztázni, hogy az autonómia nem jelent elszakadást, a székelyek nem szakadárok, ám arra is kitértek, hogy Románia nem tekinthető pozitív modellnek a kisebbségi kérdés rendezésében. Statisztikai adatokkal bizonyították, hogy a magyarok fogynak ugyan, de kisebb arányban, mint a románság: ahol többségben élnek, s számos kérdésben döntési joguk van, ott alacsonyabb a népességcsökkenés, szórványban pedig jóval nagyobb. Pozitív és negatív modelleket is vázoltak: Koszovó, Novorosszia vagy akár Katalónia a negatív példa, ahol a többség jogoktól fosztja meg a kisebbséget, arrogánsan viszonyul, ott előbb-utóbb elszabadul a pokol, ahol nyitott, megoldást keres a problémákra – lásd Skócia –, ott nem akar elszakadni a kisebbség sem. Kitértek arra is, hogy Vlagyimir Putyin befolyását erősítené az instabilitás, a megoldatlan konfliktusok neki kedveznek. Szerintük a Székely Nemzeti Tanács autonómiastatútuma a maximalista követelés, az RMDSZ-é pedig a kompromisszumos megoldást tartalmazza, ha nem fogadja el a román többség, akkor a radikálisokkal találja majd szembe magát. 
A bemutatóanyag ismertetése után, a tárgyalások azzal a felvetéssel folytatódtak, hogy miként látja a román fél, mit lehet megoldani a következő négy évben. Voltak megértőbb és elzárkózóbb vélemények, ám a konkrét javaslatokat a februárban esedékes következő fordulóra fogalmazzák meg. Antal Árpád egyértelműsítette elvárásukat: legyen egy konkrét ütemterv, amely pont és dátumszerűen tartalmazza, mikorra, mit valósítanak meg, a részt vevő három-négy párt kössön egyezséget, hogy nem használják kampánycélokra a magyar ügyet, bármelyikük kerül hatalomra, a vállaltakat betartja. Az RMDSZ-es politikusok azt is hangsúlyozták: az RMDSZ autonómiastatútuma nem alku tárgya, annak teljes mértékű elfogadásához ragaszkodnak.
Farkas Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Megoldás 2018-ra
PER-es ügyek kulisszái
Mindig is azt mondtuk, tisztességes egyenes beszédet folytatunk, ezért úgy döntöttünk, bemutatjuk a nyilvánosságnak mindazt, amit az amerikai PER és a román pártok képviselői előtt kifejtettünk – mondta Tamás Sándor. A megyei tanács elnöke Antal Árpád sepsiszentgyörgyi polgármesterrel együtt tartott prezentációt tegnap a román-magyar tárgyalásokon képviselőt álláspontjukról.
Tamás Sándor elmondta: két tárgyalásuk volt a Project of Ethnic Relations (PER) egyesült államokbeli szervezet, valamint a román pártok képviselőivel, mindkettő Brassópojánán. Antal Árpád azt hangsúlyozta, a találkozót az amerikai fél kezdeményezte, a meghívottakat ők választották ki, ebbe az RMDSZ képviselőinek beleszólásuk nem volt.
Az első megbeszélésen felidézték, hogy 1993-ban, ugyancsak a PER közreműködésével, az ún. neptuni találkozón előkészítették a magyarság „kontroll kooptációját”, azaz az RMDSZ bevonását a hatalomba. Ezután megvalósult a romániai magyarság és a többség egyetlen komoly közös projektje: Románia felvétele a NATO-ba és az Európai Unióba.
– Ami ezután történt, az gyakorlatilag Erdély gazdasági blokádjának nevezhető: nincs autópálya, a nagyvállalatok Bukarestben adóznak, 55 per folyik a székely zászló és szimbólumok ellen, bizonyos területeken teljes körű nyelvi diszkrimináció tombol (gyógyszerdobozok feliratai, áram- és gázszolgáltatók figyelmeztető feliratai, az igazságszolgáltatásban, a militarizált egységeknél stb.). Ötvenöt bíróból öt, 50 ügyészből kettő magyar, a rendőrség 85, a csendőrség 95 százaléka román. Aki magyarnak születik, arra nemzetbiztonsági kockázatként tekint a román hatalom – sorolta Antal Árpád. Ha az állam ennyire bizalmatlan a kisebbségekkel szemben, akkor milyen alapon vár el lojalitást? – tette fel a kérdést Sepsiszentgyörgy polgármestere.
Az elöljárók felsorolták azt is, amit a székelyföldi magyarok akarnak: a román mellett a magyar is legyen hivatalos nyelv, hivatalos szimbólum a székely zászló; továbbá pénzügyi autonómiát; azt, hogy a közhivatalnokokat az etnikai arányosság elve alapján alkalmazzák, az altalajkincsek bevételei teljesen, a befizetett adók kétharmada maradjon helyben, a magyar egyetemek kapjanak állami finanszírozást, a kétnyelvűséggel kapcsolatos pluszköltségek az állami költségvetést terheljék. Az autonóm területen a románoknak teljes körű kulturális autonómia járna, a román nyelv is megmaradna első hivatalos nyelvnek.
A második találkozón határidő is megfogalmazódott: 2018. december 1-je. Száz év után a modern román államnak el kell számolnia azzal, hogyan oldotta meg a kisebbségi kérdést. Európában vannak rossz (Koszovó, Novorossya, Katalónia) és jó (Dél-Tirol, Skócia) példák, de a tapasztalat azt mutatja, ott enyhültek a feszültségek, és indult el jelentős gazdasági fellendülés, ahol nem elnyomni és asszimilálni akarták a kisebbségeket, hanem autonómiát biztosítottak számukra. A magyar félnek az az elvárása, hogy a 2015 februárjára tervezett újabb tárgyalási fordulóig egy konkrét ütemtervet dolgozzanak ki a magyarság igényeinek teljesítésére. Ha ez nem történik meg, akkor ez az út nem járható, és vélhetően az RMDSZ-nél radikálisabb csoportosulások kerülnek majd előtérbe – ezek közé sorolták az SZNT autonómia-statútuma körüli erőket is. 
Erdély András
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Háromszéki RMDSZ-vezetők a román–magyar tárgyalásokról
Az RMDSZ politikusai arra kívánták felhívni a román–magyar tárgyalásokat kezdeményező Project of Ethnic Relations (PER) figyelmét, hogy Románia semmiképp sem tekinthető pozitív modellnek a kisebbségi kérdések rendezésében – jelentette ki hétfőn Antal Árpád sepsiszentgyörgyi polgármester és Tamás Sándor, a Kovászna Megyei Önkormányzat elnöke.
A háromszéki politikusok közös sajtótájékoztató keretében beszéltek az amerikai jogvédő szervezet által kezdeményezett, az RMDSZ és a román kormánypártok képviselőinek részvételével lezajlott eddigi tárgyalások témáiról.
Tamás Sándor elmondta, eddig egy „előkészítő” beszélgetésre és két találkozóra került sor, a tárgyalások résztvevőit pedig nem a pártok nevesítették, hanem a PER tagjai név szerint hívták meg őket, hogy az etnikumközi párbeszédet újra kialakítsák.
Mint mondta, az október első hétvégéjén Brassópojánán lezajlott találkozón arra mutattak rá, hogy az 1993-ban Neptunon szervezett hasonló témájú találkozó alapgondolata a kontrollkooptáció volt: az akkori román hatalom képviselői úgy próbálták ellenőrzés alatt tartani a magyarságot, hogy bevonták a hatalomba.
Brassópojánai felszólalásukban arra is rámutattak, hogy az utolsó közös román–magyar projekt a NATO és az uniós csatlakozás volt, ám 2007 óta nem történt előrelépés a kisebbségi jogok terén. „Felhívtuk a figyelmet arra, hogy a Székelyföld gazdasági bojkott alatt áll, az igazságszolgáltatást pedig arra használják, hogy a kisebbségi jogokat visszaszorítsák” – tette hozzá Tamás Sándor.
A háromszéki politikusok a magyar kisebbség követeléseit is felvázolták az amerikai szervezet képviselőinek. „Azt akarjuk, hogy az állam ismerje el hivatalos regionális nyelvként a magyart, pénzügyi és területi autonómiát, etnikai arányosságot kérünk a militarizált egységekben is. Ezeket a követeléseket négy év alatt, az 1918-as egyesülés százéves évfordulójáig meg kellene oldani, hiszen a többség arroganciája csak növeli a kisebbség frusztrációját és az instabilitást a térségben” – mondta Antal Árpád.
A Kovászna megyei politikusoktól megtudtuk, a PER kezdeményezte találkozókon a román tárgyalópartnerek nem utasítottak el minden felvetést, bár ismét előkerültek a megszokott panelek, hogy az autonóm Székelyföld lakói éhen halnak, és hogy útlevéllel kell majd közlekedni Románián belül. A következő egyeztetésre februárban kerül sor, a háromszéki politikusok pedig abban bíznak, hogy az egyeztetések nyomán létrejön egy ütemterv a kisebbségi követelések teljesítése kapcsán.
Amint arról beszámoltunk, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) közleményben szólította fel az RMDSZ-t, hogy hozza nyilvánosságra azoknak a tárgyalásoknak a témáját, melyek keretében a román pártok képviselőivel egyeztettek a román–magyar viszonyról a PER közvetítésével. Az amerikai jogvédők képviselője, Allen Kassof szerint a tárgyalásokra főként a magyarság által kinyilvánított autonómiaigény miatt van szükség.
Az EMNP szerint a romániai magyar politikai alakulatok, valamint a meghatározó civil szervezetek képviselőinek tárgyalóasztalhoz kell ülniük, hogy egységes, a romániai magyarság jogos autonómiatörekvését tükröző állásponttal jelentkezzenek a következő találkozón. Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke úgy véli, idegen érdekek húzódnak meg az amerikai szervezetnek a román–magyar párbeszéd újraindítását célzó kezdeményezése mögött, éppen ezért nem érdemli meg az erdélyi magyarság bizalmát.
Bíró Blanka, Gyergyai Csaba |
Krónika (Kolozsvár)

Nem is amerikai a közvetítő szervezet?
Nem hivatalos információk szerint a befolyással üzérkedés gyanújával vizsgálati fogságba helyezett Viorel Hrebenciuc szociáldemokrata politikus áll az erdélyi magyarság és a román hatalom képviselői között közvetíteni próbáló, amerikainak mondott szervezet hátterében.
Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács elnöke úgy tudja, az Asociaţia Friends of The Project on Ethnic Relations (FPER) egyesületet idén májusban a képviselőház nemrég lemondott alelnöke kezdeményezésére jegyezték be egy bukaresti bíróságon. Az 1993-as neptuni egyeztetést szervező Project on Ethnic Relations (PER) 2010-ben megszűnt.
Antal Árpád sepsiszentgyörgyi polgármester és Tamás Sándor Kovászna Megyei Tanácselnök hétfőn jelentették be, hogy az RMDSZ elnökének felhatalmazásával vettek részt az amerikaiak kezdeményezte előkészítő megbeszélésen, majd két kétnapos beszélgetésen, amelyeket Brassópojánán tartottak. Tamás Sándor közölte, a tárgyalásokon a székelyföldi vezetők mellett román parlamenti pártok képviselői, amerikai civil szervezetek, valamint az Amerikai Egyesült Államok bukaresti nagykövetségének képviselői vettek részt, a meghívottakat az amerikaiak választották ki.
Mint megtudtuk, öt hónappal ezelőtt, Bukarestben alapították azt – az RMDSZ által amerikaiaknak nevezett – civil szervezetet, amely a 21 évvel ezelőtti neptuni egyeztetéshez hasonlóan igyekszik közvetíteni az erdélyi magyarok és a bukaresti hatalom képviselői között. Az új egyesületnek azonban csak annyi köze van a kilencvenes évek első felében Romániában is megtelepedett Project on Ethnic Relations (PER) nevű amerikai szervezethez, hogy Allen H. Kassof egykori PER-igazgató kezdeményezésére született. Viszont az Asociaţia Friends of The Project on Ethnic Relations (Etnikumközi Kapcsolatok Barátainak Egyesülete, FPER) elnevezésű szervezetet nem az Egyesült Államokban, hanem a Bukaresti 2. Kerületi Bíróságon jegyezték be idén május 21-én. A szervezet címe a fővárosi Dacia sugárút 141. szám alatt van, az emeletes magánház homlokzatára viszont még nem került fel semmiféle cégtábla, és a lakók névsora között sem szerepel.
Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) elnöke úgy tudja, a 2014/10438/300-as számon iktatott bejegyzési kérést Viorel Hrebenciuc nyújtotta be, aki a Szociáldemokrata Párt (PSD) vezető politikusaként több ízben is részt vett az RMDSZ képviselőivel folytatott tárgyalásokon. „Jó lenne, ha végre a közvélemény is megtudná: ennek a PER-nek semmi köze ahhoz a PER-hez! – szögezte le kérdésünkre Izsák Balázs. „Ez nem amerikai, hanem román szervezet, amely csak azt a látszatot próbálja kelteni, hogy az Egyesült Államok próbál közvetíteni a két fél között”. Kérdésünkre, hogy kinek állhat érdekében a közvélemény megtévesztése, az SZNT elnöke nem kívánt találgatásokba bocsátkozni.
Szucher Ervin
Székelyhon.ro

Ki közvetít?
Nem a Project on Ethnic Relations amerikai szervezet megbízottjai közvetítettek a román pártok képviselői és az RMDSZ küldöttsége közt – jelezte tegnap Facebook-bejegyzésében Izsák Balázs.
A Székely Nemzeti Tanács elnöke arra figyelmeztet, ez a szervezet néhány éve megszűnt, a közvetítő valójában az Asociaţia Friends of the Project on Ethnic Relations, román jogi személyiséggel rendelkező, Bukarestben ez év májusában Viorel Hrebenciuc által bejegyeztetett szervezet – hangsúlyozta az SZNT elnöke. * A rétyi faipari beruházás elleni tiltakozásáról ismert Civil Felelősség 2014 társadalmi csoport ugyancsak tegnap közleményben hívta fel a figyelmet: „bűnszövetség” közvetít az autonómia ügyében. Felidézték a Tamás Sándor és Antal Árpád keddi sajtótájékoztatóján elhangzottakat, miszerint a Friends of the Proiect on Ethnic Relations nevezetű amerikai civil szervezet kezdeményezésére és közvetítésével kerekasztal-megbeszéléseken képviselőték a székelyföldi autonómia ügyét, illetve hogy a meghívottakat az amerikaiak választották ki. Ugyanakkor dokumentumokat mellékelve közlik: a Friends of the Proiect on Ethnic Relations nem amerikai, hanem román civil szervezet, egyesület, amelyet 2014. június 5-én jegyeztek be a bukaresti bíróságon (bejegyzési szám: 89); alapítótagjai: Nicolae Mergeani, Victor Adrian Prodan, Constantin Beiu, cenzor: Carmen Elisabeta Dragoi. A felsorolt személyek kapcsán pedig megjegyzik: ügyvédek, az október 23-án őrizetbe vett Andrei Hrebenciuc által létrehozott bűnszövetség tagjai, akik ellen a korrupcióellenes ügyészség jelenleg vizsgálatot folytat pénzmosás és befolyásolás miatt a nagy port kavart törvénytelen erdő-visszaszolgáltatások ügyében. Ezért kérik az érintett politikusok felelősségre vonását, mert úgy vélik, az autonómiaügyet kompromittálták, és megtévesztették a közösséget.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Fontos a magyarság részvétele az államelnök-választáson
„A magyar szavazatokkal felmutathatjuk, hogy olyan közösség vagyunk, amellyel számolni kell” – jelentette ki Antal Árpád a közelgő államelnöki választásokkal kapcsolatban, és arra is kitért, hogy miért fontos Kelemen Hunorra szavazni.
Az, hogy milyen arányban megy el a magyarság az államelnök-választáson szavazni, meghatározza az elkövetkező tíz év történéseit, szerepvállalását a romániai politikai életben – jelentette ki Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármestere. Mint a városvezető magyarázta, érezhető, hogy ezúttal lezárul egy korszak, és egy új kezdődik, a román politikai sakktáblán pedig újrapozicionálás történik, és aszerint veszik komolyan a szervezeteket, illetve közösségeket, ahogy most teljesítenek. Nem mindegy az sem, hogy Kelemen Hunor neve mellett hány szavazat lesz – fejtette ki Antal Árpád. Mint magyarázta, ezúttal az erdélyi magyarok szavazatával semmit nem lehet eldönteni, ugyanis egyik jelölt sem nyerhetné meg első fordulóban a választásokat, még akkor sem, ha minden magyar mellette szavazna, ugyanakkor a második fordulóba bejutó felállást sem befolyásolhatja.
Arra is kitért a polgármester, hogy amennyiben Kelemen Hunor kevés szavazatot kap Sepsiszentgyörgyön, vagy éppen Háromszéken, abban az esetben a helyi politikusoknak csökken a befolyása az RMDSZ-en belül. Azt pedig, amit Tamás Sándor, továbbá Antal Árpád képviselő, nem tudnák erőteljesen megjeleníteni a szövetségben, így az ő részükről a választások tétje, hogy milyen mértékű lakossági támogatást kapnak a háromszékiektől.
Antal szerint amióta Kelemen Hunor az RMDSZ elnöke, azóta jobb irányba halad a szövetség, ebben pedig nekik is szerepük volt, hiszen kellő szavazatot és támogatást tudtak felmutatni a lakosság részéről a korábbi parlamenti, valamint önkormányzati választások alkalmával.
Bencze Melinda
Székelyhon.ro

A hülyítésen túl
Sajnos az RMDSZ vezető tisztségviselőinek túlnyomó többsége már nem az erdélyi magyarság feltétlen érdekvédőjeként hallatja hangját, hanem egy romániai párt jól vagy rosszul képzett, minden hájjal megkent politikusaként, ám Antal Árpád és Tamás Sándor a kivételek közé tartozik.
Ha egy közvélemény-kutatáson megkérdeznék tőlünk, hogy egy esetleges, a jövőnket nagyban meghatározó tárgyalássorozaton ki képviselője érdekeinket a szövetség részéről, Sepsiszentgyörgy polgármestere, illetve a Kovászna Megyei Tanács elnöke előkelő helyen végezne.
Rendkívül szerencsés, hogy azok is így gondolták, akik ismét szükségét érezték tárgyalóasztalhoz invitálni a többség és kisebbség képviselőit. Sikerélményként hat, hogy háromszéki érdekvédőink – a kormányzás „életbevágó” fontosságát szajkózó bukaresti pártpolitikusainkkal ellentétben – ki merték mondani: az 1993-as neptuni találkozó következménye, a „kontrollkooptáció” elfogadása csapda volt: a magyarság hatalomba emelésével nem teljesültek a székelyföldi követelések.
Képviselőink – a mindenkori kampányok idején rendszerint diadalként világgá kürtölt „megvalósításokat” végre őszintén a helyükön kezelve – kijelentették, a NATO-s és uniós csatlakozás óta, azaz legalább hét éve gyakorlatilag semmilyen előrelépés nem történt a közösségi jogok terén, sőt a létező jogokat is igyekszik megnyirbálni a hatalom.
Fontos hozzátenni, hogy Antal Árpád és Tamás Sándor nem valamiféle partizánakciót hajtott végre, miután „rosszakaróik” igazságszérumot kevertek kávéjukba: háromszéki érdekképviselőink az RMDSZ elnökének felhatalmazásával vettek részt az amerikai közvetítéssel létrejött találkozókon.
Jó lenne azt is megtudni, hogy ezek az állítólagos amerikaiak kicsodák is, hogy most miként váltotta fel a Neptunon mediáló, tengerentúli központú Project on Ethnic Relationst egy idén Romániában bejegyzett, Friends of Project on Ethnic Relations nevű szervezet, vagy azt, hogy mégis kik képviselőték a román felet.
De egyelőre elégedjünk meg ennyivel: az üres, megtévesztő, hazug kampánydumákkal és magyarázkodásokkal csak saját magunkat hülyítjük – néha legalább a románoknak és az amerikaiaknak az igazat mondjuk.
Páva Adorján

Támadások kereszttűzébe került a brassópojánai tárgyalás
Nem kérünk erkölcsi bizonyítványt azoktól, akikkel az autonómiáról beszélünk, szögezte le Tamás Sándor a háromszéki önkormányzat vezetője annak kapcsán, hogy a brassópojánai román-magyar tárgyalásokat szervező Friends of Project on Ethnic Relations egyesületet Bukarestben jegyezték be és feltételezések szerint annak hátterében a korrupcióval vádolt Viorel Hrebenciuc szociáldemokrata politikus áll.
Tamás Sándor szerint számunkra az a legfontosabb, hogy az autonómiát képviselőjék minden fórumon, az autonómiáról bárkivel leülnek tárgyalni, az a lényeg, hogy ugyanazt mondják Kézdikőváron, Bukarestben és Brüsszelben. Az elmúlt egy év alatt több külföldi diplomata, és külföldi sajtókiadványok képviselői keresték meg őket, a Székelyföldi autonómia- törekvések iránt érdeklődtek. Ebbe a sorba illeszkedett az amerikai Allen Kassof megkeresése is.
„Nem áll módunkban leellenőrizni, hogy az amerikai titkosszolgálatok, az amerikai külügy, vagy a NATO áll a tárgyalások hátterében, minket Allen Kassof hívott meg, hogy közvetíteni szeretne a románok és a magyarok között", mutatott rá Antal Árpád. Sepsiszentgyörgy polgármestere szerint az biztos: a tárgyalás szervezői képesek voltak arra, hogy egy asztal mellé ültessék a román politikai elit képviselőit a bukaresti sajtó mérvadó véleményformálóit és a székelyföldi politikusokat. Antal Árpád hangsúlyozta: most, hogy árulónak bélyegezték őket, az a kérdés, hogy elmenjenek-e a februári találkozóra, vagy döntsék el a románok és az amerikaiak a romániai magyarság jövőjét.
Kovács Zsolt
marosvasarhelyiradio.ro
Erdély.ma

Valami Amerika
Kémbotrány és korrupciós ügyek uralták az államfőválasztási kampányt, a voksolás előtt pár nappal pedig a magyar–magyar verseny is hovatovább egy igazi hatásvadász amerikai filmre kezd emlékeztetni, mindennel, ami ehhez kell: bepillantással a nagyhatalmak vélt vagy valós geopolitikai játszmáiba, titokzatos erőkkel, rejtéllyel, a közösségért bátran síkra szálló hősökkel, árulókat leleplező éber megfigyelőkkel.
De mielőtt elragadna a hév, és hősökké vagy árulókká kiáltanánk ki bárkit is, lássuk, honnan indult és merre tart a történet szála. Az elmúlt hetekben – de már kampányban! – került nyilvánosságra, hogy amerikai közvetítéssel magyar–román tárgyalások kezdődtek az autonómiáról Brassó Pojánán. Újabb Neptun – kiáltottak fel sokan, lássuk be, nem alaptalan szkepticizmussal, hiszen az 1993-as paktum számos elemét, szereplőjét fedezhették fel ismét Viorel Hrebenciuc szociáldemokrata főgurutól kezdve Allen Kassof amerikai közvetítőig. Különbségek azért vannak – intettek mások –: ezúttal nyilvánosságra került az ügy, a beszámolók szerint az autonómiáról tárgyalnak, várjuk hát ki a végét, hisz a magyar–román párbeszédre szükség van, Amerikának érdeke a stabilitás, akár javunkra is fordíthatjuk a helyzetet.
E két eltérő álláspont közötti szakadék tovább mélyült, mivel kampány van, és mindkét tábor igyekezett a maga hasznára fordítani a helyzetet. Antal Árpád és Tamás Sándor e hét elején mutatta be azt a szakszerű, érvekkel alátámasztott követeléslistát, amelyet a tárgyalásokon képviselőt. Nyilván, az RMDSZ számított arra, hogy az amerikai közvetítés, a román és az amerikai fél előtt végre határozottan megfogalmazott autonómiaigény, a tárgyaló személyek hitelessége – a két háromszéki politikus az RMDSZ-en belüli autonomista tábor képviselőinek számít – segít a szövetség jelöltjének, Kelemen Hunornak is. Aligha véletlen, hogy éppen a kampány utolsó hetében, jó három héttel Kassof sepsiszentgyörgyi látogatása után hozták nyilvánosságra a bemutatott anyagot. Csakhogy ez kétélű fegyvernek bizonyult: fokozta a bizalmatlanságot is, és csakhamar kiderült: a korábbi alkut tető alá hozó amerikai Project on Ethnic Relations nevű szervezet megszűnt, az ahhoz hasonló nevűt – Friends of the Project on Ethnic Relations – Romániában jegyezték be, ráadásul Hrebenciuchoz köthető. Ezzel voltaképpen a tárgyalásokban az amerikai jelenlétet kérdőjelezték meg, s mert az egyik legbefolyásosabb szociáldemokrata politikus ellen bűnvádi eljárás indult, adódott az újabb vád, miszerint bűnszövetkezet a közvetítő. Sokasodnak tehát a kérdések, egyre súlyosabb vádak hangzanak el, fokozódik a feszültség – s csak remélni tudjuk, hogy a számos megpróbáltatás után happy-enddel végződik a történet. Ehhez, persze az is kell – ugyancsak a hollywoodi közönségsikerekből tudjuk –, hogy az ugyanazon jó célért küzdők ne egymás ellen, hanem egymás oldalán harcoljanak.
Farcádi Botond
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Az autonómia ügyét szolgálják
„Mi nem kérünk háttérelemzést arról, ki fizeti a kávét és a vizet, ha egy beszélgetésre hívnak bennünket” – ezekkel a szavakkal hárította Tamás Sándor az RMDSZ háromszéki vezetője a pojánai tárgyalások szervezőivel, közvetítőivel kapcsolatosan megfogalmazott kifogásokat és leleplezéseket.
Az elmúlt hónapokban megkereste őket a belga, a francia nagykövet, az angol követség politikai osztálya, neves nyugati újságírók, és mindannyian egyetlen dologról érdeklődtek, a székelyföldi autonómiatörekvésekről. Ugyanezzel a kérdéssel hívta őket meg Allen Kassof a pojánai találkozóra, s mivel számukra az a legfontosabb, hogy az autonómiáról minden fórumon beszéljenek, elfogadták a meghívást. „Bárkivel, aki egy árnyalattal fehérebb, mint az ördög, bármikor, bárhol le fogunk ülni tárgyalni Székelyföld érdekében” – hangsúlyozta.
A támadásokkal kapcsolatban megjegyezte, „lehet, egyesek elveszítették arányérzéküket, vagy pártpolitikai célt szolgálnak vehemens megnyilatkozásaik”. Felidézte, Izsák Balázsék első reakciója az volt, hogy őket miért nem hívták meg, Tamás Sándor szerint valószínű azért nem, mert a kezdeményezők azokat akarták tárgyalóasztalhoz ültetni, akikről azt gondolják, valóban befolyással vannak a magyar közösségre. „Savanyú a szőlő. Egyik mondatukkal azt mondják, nekik is ott kellett volna lenniük, a másikkal pedig azt, nem is ér semmit, ha az autonómiáról beszélünk” – mondotta Tamás Sándor, aki azt is kiemelte, meggyőződése, minél többször, minél több fórumon kell az autonómiáról beszélni, pártszíntől függetlenül. Élesen támadta Izsák Balázst, a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) elnökét, aki szerinte azt hiszi, az ő „hitbizományuk az autonómia, kizárólagos joguk van erről beszélni”, ám ugyanakkor feladta a pártsemlegességét, amikor az EMNP kampányához csatlakozott. Okfejtése szerint ők (háromszéki RMDSZ-vezetők  – szerk. megj.) átírták a pártpolitikai logikát, és nem pártérdeket, hanem nemzetérdeket szolgálnak, példaként említette a kettős állampolgárság megszerzéséhez nyújtott segítségüket, és kifejtette, „egy másik politikai oldalon ezzel ellentétes folyamat indult el”. Ezt hibának tartja, nem a kizárólagosságra kellene törekedni, hanem arra, hogy minél többen szolgálják az autonómia ügyét. „Székelyföld akkor tud talpon maradni, ha mindannyian Székelyföld ügyét visszük előre” – hangsúlyozta. Antal Árpád kiemelte, éppen azért hozták nyilvánosságra a találkozó tényét, mert ők nem hajlandóak titkos megbeszéléseken részt venni, titokban tartani, amit ott képviselőnek. Allen Kassof kereste meg őket, hogy szeretné elősegíteni a román–magyar párbeszédet. Sepsiszentgyörgy polgármestereként nem áll módjában ellenőrizni, ki titkosszolgálat ügynöke, ki képviselői a NATO-t vagy az amerikai külügyet, de azt látta, hogy képesek voltak egy asztalhoz ültetni a román politikai elit  képviselőit és a székelyföldi RMDSZ-es politikusokat, jelen volt az amerikai nagykövetség megbízottja és néhány befolyásos véleményformáló a bukaresti médiából. Mint fogalmazott, tíz éve politizál, de mindeddig nem volt alkalma ilyen szintű tárgyaláson részt venni, román pártelnökök, vezetők előtt mutatta be prezentációit, „Nem behúzott farokkal távoztunk, hanem nagyon markánsan képviselőtük Székelyföld autonómiájának ügyét” – hangsúlyozta. Feltette a kérdést bírálóinak: akkor a következő februári találkozóra elmenjen vagy ne? Rendkívül károsnak nevezte a most zajló folyamatot, ők mindig üdvözölték, amikor az SZNT nemzetközi kapcsolatokat épített, és törekedtek az árkok betemetésére is, elmentek, mozgósítottak a székely szabadság napjára, szervezőkként vettek részt a nagy menetelésben. Izsák Balázs is az RMDSZ-es önkormányzatok segítségével lépked előre, a székely zászlók kitűzéséért, az autonómiahatározatok elfogadásáért a jogi felelősség nem az SZNT-t, hanem a helyi tanácsokat terheli – mondotta. Meglátása szerint az SZNT és az EMNP vezetői most szétverik mindazt, amit eddig nagy nehezen felépítettek, ez pedig árt az autonómia ügyének is.
Farkas Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Erdélyi magyar vita a román közvetítő miatt
A politikai és gazdasági korrupció árnyéka vetül a román–magyar párbeszédet célzó kísérletre Tőkés László EP-képviselő szerint, miután kiderült, hogy a számos bűncselekménnyel gyanúsított Viorel Hrebenciuc holdudvara húzódik a közvetítésre bejelentkezett Asociaţia Friends of The Project on Ethnic Relations (FPER) mögött. Közben az egyre nagyobb port kavart botrány közepette az RMDSZ háromszéki vezetői közölték, nem áll módjukban leellenőrizni, ki áll a tárgyalások hátterében.
Kölcsönös vádaskodást robbantott ki az erdélyi magyar politikusok körében a Krónika szerdai számában közölt információ, miszerint pénzmosással és szervezett bűnözői csoport létrehozásával gyanúsított politikusok, ügyvédek állnak a román–magyar párbeszédet szorgalmazó szervezet hátterében.
Mint megírtuk, az előzetes letartóztatásba helyezett Viorel Hrebenciuc szociáldemokrata politikushoz és fiához közel álló személyek alapították idén májusban az Asociaţia Friends of The Project on Ethnic Relations (FPER) egyesületet, amelynek égisze alatt az RMDSZ politikusai kétszer is tárgyaltak idén a román pártok képviselőivel.
Az FPER alapítói ellen nemrég pénzmosás gyanújával indult bűnvádi eljárás annak a nyomozásnak a keretében, amelyben Hrebenciucékat több százmillió euró értékű erdőterületek illegális visszaszolgáltatása kapcsán gyanúsítanak befolyással üzérkedéssel, szervezett bűnözői csoport létrehozásával és pénzmosással.
A szervezet kilétének nyilvánosságra kerülése nyomán a Kovászna megyei Civil Felelősség 2014 társadalmi csoport azzal vádolja az RMDSZ-nek az eddigi tárgyalásokon résztvevő politikusait, hogy kompromittálták az autonómia ügyét és megtévesztették a közösséget a „hazugságaikkal”, emiatt az érintettek felelősségre vonását követelik.
Tamás Sándor, a Kovászna Megyei Tanács elnöke – aki Antal Árpád sepsiszentgyörgyi polgármesterrel együtt részt vett a Brassópojánán rendezett román–magyar megbeszéléseken – szerdán sajtótájékoztatót hívott össze a bírálatok hatására. Közölte, számunkra az a legfontosabb, hogy minden fórumon az autonómiát képviselőjék, ennek érdekében bárkivel hajlandóak tárgyalni, és a témában ugyanazt kívánják elmondani Kézdikőváron, Bukarestben és Brüsszelben is.
Az RMDSZ háromszéki szervezetének vezetője kifejtette, az elmúlt egy év alatt több külföldi diplomata és mérvadó külföldi sajtókiadványok képviselői keresték meg őket, a székelyföldi autonómiatörekvések iránt érdeklődve, ebbe a sorba illeszkedett Allen H. Kassof, a Project on Ethnic Relations (PER) szervezet volt elnökének megkeresése is.
„Savanyú a szőlő! Akik az amerikaiak által kezdeményezett magyar–román párbeszéd kapcsán most„hazaárulást” és „bűnszövetkezetet” kiáltanak, első alkalommal azt nehezményezték, hogy ők nem vehettek részt ezeken a tárgyalásokon” – jelentette ki Tamás Sándor, hozzátéve, nem a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) és elnöke, Izsák Balázs kizárólagos joga az autonómiáról és a székely zászlóról tárgyalni, hanem jót tesz az ügynek, ha minél többen teszik ezt.
A politikus azzal vádolta Izsákot, hogy „a pártsemleges oldalról átlépett a pártpolitikába”, sőt azt is felrótta a szervezetnek, hogy „mivel nem az ő szájuk íze szerint képviselőte az autonómiát, kizárták az SZNT-ből” Biró Zsolt MPP-elnököt. Tamás leszögezte, Háromszéken ezentúl a nemzetpolitikát tartják szem előtt, és pártállástól függetlenül mindenki mellé oda állnak, ha előremozdítja Székelyföld ügyét.
„Nekünk nem áll módunkban leellenőrizni, hogy az amerikai titkosszolgálatok vagy a washingtoni külügy áll a tárgyalások hátterében, minket Allen H. Kassof hívott meg, hogy közvetíteni szeretne a románok és a magyarok között. Nem tudjuk, ki állt a háttérben, de képesek voltak egymás mellé leültetni a román politikai elit képviselőit, a bukaresti sajtó befolyásos véleményformálóit és a székelyföldi politikusokat” – magyarázta Antal Árpád.
Sepsiszentgyörgy polgármestere hangsúlyozta, tőle nem kérheti számon senki az 1993-as neptuni találkozót, mert akkor még iskolába járt, ám tíz éve politizál, és azóta ilyen szintű megbeszélésen nem vett részt.
„Most az a kérdés, hogy elmenjünk-e a februári találkozóra. Ha árulónak bélyegeznek meg emiatt, nem megyünk el, de akkor a románok és az amerikaiak fogják eldönteni a romániai magyarság jövőjét” – szögezte le Antal. A politikus szintén azzal vádolta Izsákot, hogy elkötelezte magát egy politikai szervezet mellett, emiatt szerinte az államfőválasztás után az SZNT-nek újra kell gondolnia a szerepét.
Eközben élesen bírálta az RMDSZ-t Tőkés László európai parlamenti képviselő és Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Néppárt elnöke. Szerdai kolozsvári sajtótájékoztatójukon Tőkés közölte, miközben Tamás Sándorék utólag tárják a nyilvánosság elé a brassópojánai tárgyalásokon elhangzottakat, mégis a korrupcióellenes ügyészség nyomozása biztosít teljes átláthatóságot arról, kik állnak a szerinte eleve hiteltelen román–magyar párbeszédkísérlet mögött.
„A politikai és gazdasági korrupció, továbbá a kampánycélzatú demagógia árnyéka vetül az egyeztetésekre, kompromittálva az etnikai paktumra irányuló kísérletet. Szembeötlő, hogy miközben magyar vonalon az RMDSZ kizárólagosságra törekszik, a román pártok közül valamennyi ott volt a FPER által szervezett találkozókon” – jelentette ki az EMNT elnöke.
Tőkés a kétoldalú tárgyalások előfeltételének nevezte, hogy az erdélyi magyar pártok, szervezetek vezetői egyezzenek meg a tekintetben, miről folytassanak tárgyalást a román féllel. Szerinte nincs értelme román–magyar párbeszédről beszélni mindaddig, amíg a magyarok nem tudnak közös nevezőre jutni.
Toró T. Tibor az FPER alapítói ismeretében átverésnek nevezte a kezdeményezést. Az EMNP elnöke úgy vélekedett, két magyarázat lehet arra, hogy miért bízták „bűnszervezetre” a román–magyar párbeszéd ügyét: vagy gyengén teljesít az amerikai külügyminisztérium, vagy semmi köze az egész folyamathoz.
„A párbeszéd az autonómiáról kell szóljon, nem másról, hiszen ez a megoldás. Tény, hogy eredmény csak párbeszéd útján lesz, és valószínűleg akkor lesz sikeres, ha a nagyhatalmak is segítenek, de elsősorban belső nyomásra van szükség a közösség részéről” – jelentette ki a politikus.
Toró hozzátette, a hiteles román–magyar egyeztetésekhez az erdélyi magyar politikai vezetők egységes fellépésére is szükség van, ezért jónak tartaná egy magyar–magyar kerekasztal megrendezését.
A téma kapcsán Németh Zsolt, az Országgyűlés külügyi bizottságának elnöke úgy vélte, az erdélyi magyarság számára lehetőséget jelent, hogy az Egyesült Államok fokozott érdeklődést mutat Közép-Kelet-Európa, ezen belül a magyar–román viszony iránt. A Fideszes politikus szerint a közösségnek élnie kell ezzel az „exponáltsággal”. Németh Zsolt közölte, Magyarország figyelemmel követi az eseményeket, és a román–magyar dialógus tekintetében Budapest számára az erdélyi magyarok véleménye az irányadó.
Bíró Blanka, Rostás Szabolcs
Szabadság (Kolozsvár)

Omázszenekar
Kelemen Hunor tudtával és felhatalmazásával zajlott a közelmúltig csak PER-ként ismert, Project on Ethnic Relations nevű amerikai szervezet által „moderált” első magyar–román barátkozási forduló.
Az RMDSZ elnöke után még egy forrás erősítette meg az információt, miután az Antal Árpád–Tamás Sándor háromszéki tárgyalóduó sajtótájékoztatón számolt be a brassópojánai tapasztalatokról – már amennyi megítélésük szerint a nyilvánosságra tartozik. Kelemen Hunor előzetesen sem rejtette véka alá: maga is bekapcsolódik, amint odáig „fajulnak” a dolgok.
Márpedig egyfajta „fajulásnak” máris tanúi lehetünk. Kiderült ugyanis, hogy ez a PER már nem az a PER, legfeljebb egyfajta utántöltése annak, akár egy nagy rockbanda „omázszenekara”. S ha igaz a hír, miszerint a PER nosztalgiabandában több a román, mint az amerikai, akkor néhány dolgot alaposan át kell gondolnunk.
Például azt, hogy milyen mértékben áll a lábán a szövetségi elnök azon érvelése, hogy butaság lenne elzárkózni az amerikai részről megnyilvánuló érdeklődés elől, pláne, ha az a magyar kisebbség helyzetének felmérését célozza. Hogy az amerikai külügyminisztérium tavalyi jelentésében szerepelt a Mikó-ügy, a székely zászló, az autonómiatörekvések, a csángó magyar oktatás ügye, természetesen értelmezhető az Egyesült Államok irányából érzékelhető nyitás jeleként.
Ám a PER barátai és üzletfelei típusú szervezetek közvetítőként való ajánlkozása mindenkit minimum óvatosságra kellene hogy intsen, még akkor is, ha az első összejövetel meghívotti listáját egy azonosíthatatlan amerikai adminisztráció állította össze. Ha egyébért nem, hát azért, mert az egyesület alapítói momentán egyéb, igen kínos dolgok megmagyarázását szolgáló nyilatkozatokat kényszerülnek fogalmazgatni.
Az autonómia ügyéért persze az ördöggel is készen állunk cimborálni. Csak az tűnik fájdalmasnak, hogy az ügy különböző kanyarjaiban egyelőre nem a ballaszt repül kifelé az ablakon. Inkább olyan, esetenként egészen keserves erőfeszítések árán működőképes állapotban tartott partnerség, mint például a Székely Nemzeti Tanáccsal való viszony. Amelynek működési elemeit korántsem lehet pótolni bármilyen fájlletöltő oldalról.
Csinta Samu
Krónika (Kolozsvár)

Lövészárok-politika lett az autonómiaképviselőetből
Az RMDSZ háromszéki politikusai számára a legfontosabb, hogy minden fórumon az autonómiát képviselőjék, a lényeg az, hogy bárkinek Kézdikőváron, Bukarestben vagy Brüsszelben is ugyanazt mondják – nyilatkozta Tamás Sándor. A Kovászna Megyei Tanács vezetője, a háromszéki RMDSZ elnöke szerint azok, akik most bűnszövetkezetet, árulást kiáltanak elvesztették arányérzéküket.
A politikus arra reagált, hogy a Krónika szerint nem amerikai, hanem Bukarestben bejegyzett civil szervezet közvetítésével zajlott Brassópojánán az a több napos kerekasztal beszélgetés, amelyen az RMDSZ és a román parlamenti pártok képviselői a Székelyföld jövőjéről tanácskoztak.
A lap szerint a Friends of Project on Ethnic Relations (FPER) egyesületet májusban jegyezték be Bukarest egyik kerületi bíróságán, és annak hátterében az a Viorel Hrebenciuc szociáldemokrata politikus áll, akit korrupció gyanújával éppen kedden vettek őrizetbe az ügyészek. „A FPER nem amerikai, hanem román szervezet, amely csak azt a látszatot próbálja kelteni, hogy az Egyesült Államok közvetít a két fél között” - idézte a lap Izsák Balázst, a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) elnökét.
„Egyesek számára savanyú a szőlő”
Tamás Sándor emlékeztetett, hogy a brassópojánai román-magyar tárgyalások első hírére egyesek még azért panaszkodtak, hogy őket miért nem hívták meg az eseményre. Kijelentette: a meghívottak személye nem rajtuk múlott, és úgy értékeli, a mostani támadások annak tulajdoníthatóak, hogy egyesek számára „savanyú a szőlő”.
A politikus elmondta: az elmúlt időszakban több amerikai, belga, francia és más országok diplomatái, illetve mérvadó nemzetközi kiadványok képviselői keresték fel a háromszéki magyar elöljárókat és a székelyföldi autonómia törekvések iránt érdeklődtek. Hozzátette: Izsák Balázs azt gondolja, kizárólagos joga van az autonómiáról, a székely zászlóról tárgyalni, holott az a jó, ha minél többen képviselőik az ügyet.
A háromszéki tanácselnök szerint Izsák Balázs átlépett a pártsemleges oldalról a pártpolitikába. Ezt is bizonyítja, hogy a napokban kirúgták Bíró Zsoltot, az MPP elnökét az SZNT-ből, mert nem az ő szájuk íze szerint képviselőte az autonómia ügyét. „Háromszéken arra törekszünk, hogy a nemzetpolitikát segítsük elő, ezért mindenki mellé odaállunk, aki Székelyföld ügyét előre viszi” – mondta Tamás Sándor.
„Nem állt módunkban ellenőrizni”
Antal Árpád sepsiszentgyörgyi polgármester, az RMDSZ helyi elnöke kifejtette: nem tartották titokban, hogy részt vettek a tárgyalásokon és azt se, hogy miről tárgyaltak. Rámutatott: őket Allen Kassof (szerk. megj: a Project Of Ethnic Relations szervezet volt elnöke) hívta meg a beszélgetésekre, és elmondta, hogy közvetíteni akar a magyarok és románok között. A polgármester szerint nem volt hiba részt venni a brassópojánai találkozókon, azt viszont nem áll módjukba leellenőrizni, hogy ki áll a tárgyalásokat szervezők mögött: "az amerikai titkosszolgálatok, a NATO vagy amerikai külügy".
Az biztos: a tárgyalás szervezői képesek voltak arra, hogy egy asztal mellé ültessék a román politikai elit képviselőit a bukaresti sajtó mérvadó véleményformálóit és a székelyföldi politikusokat – szögezte le. A sepsiszentgyörgyi elöljáró rámutatott: tíz éve politizál, ezért rajta senki nem kérheti számon Neptunt, de a tíz év alatt tudomása szerint ilyen szintű román magyar találkozó nem volt román és magyar politikusok között.
A háromszéki politikusok ezeken a találkozókon markánsan képviselőték a székelyföldi autonómia ügyét. Antal Árpád szerint most, hogy leárulózták őket, az a kérdés hogy februárban elmenjenek-e az újabb találkozóra, vagy beszéljék meg az amerikaiak és a románok, hogy mit kell kezdeni az itt élő magyarokkal?
„Újra kell gondolni az SZNT szerepét”
Antal Árpád kifejtette: mindig üdvözölték, amikor az SZNT nemzetközi kapcsolatokat épített, nem bagatellizálták azokat. Szerinte a brassópojánai román-magyar tárgyalásokat és az azon részt vevő magyar politikusokat érintő támadások kártékonyak, egyesek megpróbálják kiásni azokat a lövészárkokat, amiket Háromszéken megpróbáltak betemetni.
Emlékeztetett, hogy az RMDSZ most sem sajátította ki kampány célokra a Székelyek Nagy Menetelését, és a rendezvény idején se vittek magukkal pártjelképeket. Izsák Balázs pedig ma is az RMDSZ-es önkormányzati képviselőkkel lépked előre, olyan körülmények között, hogy a jogi felelősség a szövetség polgármestereit és helyi tanácsosait terheli az autonómiahatározatokért és a kitűzött székely zászlókért.
Antal Árpád szerint eddig értelmes munkamegosztás volt, de azzal, hogy Izsák Balázs felmegy az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) pódiumaira, elkötelezte magát egy politikai szervezet mellett, ezért újra kellene gondolni az SZNT szerepét. Kifejtette: ők soha nem kérték az SZNT-től, hogy legyen az RMDSZ mozdonya vagy utánfutója, hanem éppen azt, hogy legyen pártsemleges.
Kovács Zsolt
maszol.ro

Nagyon titkos lehallgatási jegyzőkönyv (A Brassó-Pojánai második Neptun találkozó)
„ti megkaptátok a Lukoil-üzletet,
nekünk meg itt van a Chevron. Lehet miénk a palagáz?”  Allen H. Kassof, a PER volt igazgatója: Kedves Hrebenciuc elvtárs, kedves Verestóy és Frunda elvtársak, azért gyűltünk ma húsz év múlva ismét össze…
Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármestere: Ö... ö... ö... Én Antal Árpi vagyok. Ő meg Tamás Sanyi. AHK: Oh, sorry, ti, bennszülöttek olyan egyformák vagytok. Szóval, azért gyűltünk ma össze ezen a varázslatos szépségű hegyen…
Viorel Hrebenciuc szoci machinátor: Tényleg szép. Nézd, Sonyi, ott még fenyves is van. Vajon nem kéne a druzsbás Ottiának? Megbótolhatjuk…
Tamás Sándor, Kovászna megye tanácselnöke: Megkérdezhetem, Vicám. VH: Költői kérdés volt, Sonyi, Otilával már rég leosztottuk. AHK: Uraim, egy kis figyelmet kérek, a demokráciától, emberi jogokról és fontos geopolitikai kérdésekről van szó, a bizniszt halasszuk későbbre. (Lehalkítja a hangját.) Te, nektek nem gyanús, hogy a pincér a vodkához savanyú uborkát hoz???
Hang a szekrényből: Az nekünk lesz, uram.
AHK: Oh, sorry vagyok ismét. Iván, ez te vagy? Megismerlek a hangodról! (Szekrényajtó kinyílik, kilép egy orosz férfi): Allen, Allen, hát már megint találkozunk, keblemre, öregfiú. AHK: Ó, barátom, hát honnan tudtad, hogy itt leszünk? Annyira gondosan terveztünk, a legjobb ügyvédeket fogadtuk fel, meg minden. (Az orosz Hrebenciucra néz, aki vigyorogva V-betűt formáz az ujjaival) Na, ha már itt vagy, Ivan, akkor a szemedbe mondom: ti megkaptátok a Lukoil-üzletet, nekünk meg itt van a Chevron. Lehet miénk a palagáz?
Ivan: Legyen.
Antal Árpád: Uraim, az autonómia…
AHK: Nyugi, Árpikám, mindjárt beszélünk arról is. Ok, Ivan, de itt van még ez a Verespatak-ügy is, kibaszott sok pénzünk áll már eddig is benne.
Ivan: Tesó, ha te tudnád, hogy mi mennyi pénzt toltunk a SZDP-be, az Oroszország Hangjánál külön romániai főosztály is van. Szóval: vigyétek Verespatakot, de akkor Ponta elnök lesz, és nem akadályozzátok meg benne, hogy amnesztiát adjon a kollégáinak. Nem azért építettünk fel egy komplett politikai elitet, hogy ti lecsukjátok. Nagy huncutok vagytok ezzel a DNA-val… Hrebenciuc: Na, akkor ezzel meg is volnánk. Árpi, akartál mondani valamit? Na, mindegy, a következő találkozón, húsz év múlva megbeszéljük. (Forrás: Főtér.ro)
Demeter Szilárd
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Az Egyesült Államok és az erdélyi magyar autonómia
Bűnvádi eljárás folyik a Friends of the Project on Ethnic Relations egyesület alapítói ellen. Ez a civil szervezet kezdeményezte az új Neptun-tárgyalásokat. Idén júniusban Brassó Pojánán találkoztak az 1993-as Neptuni tárgyalások főszereplői, vagyis a Project on Ethnic Relations (PER) nevű hajdani civil szervezet egykori vezetői, valamint az RMDSZ és a jelenleg a SZDP-hez tartozó szociáldemokrata politikusok képviselői.
Az 1993-as neptuni tárgyalások zárt ajtók mögött zajlottak, az ott elhangzottakról és a megállapodásokról senki nem beszél szívesen, a harmadik résztvevőt, Tokay György egykori kisebbségügyi minisztert pedig sikerült kilenc évvel ezelőtt jó messzire, Litvániába küldeni nagykövetnek (nem sokkal azután, hogy a sajtóban elkotyogta, a Petőfi-Schiller Egyetemet csak azért találták ki, hogy elodázzák az önálló magyar egyetem ügyét).
A mostani tárgyalásokról az RMDSZ részéről első ízben Antal Árpád és Tamás Sándor beszélt. Ők azt mondják, eddig egy előkészítő beszélgetés és két tárgyalás zajlott, és hogy a találkozók idei folytatását a FPER kezdeményezte.
Ez az első hivatalos megnyilvánulása az RMDSZ-nek ebben a kérdésben, noha az elmúlt hónapokban az RMDSZ-közeli sajtón keresztül történtek óvatos előkészítő próbálkozások a kérdés kommunikálására, úgy csomagolva, hogy az Egyesült Államok ismét érdeklődik az erdélyi magyarok sorsa iránt, az RMDSZ pedig a közösség egyetlen legitim képviselőjeként ott van és helyt áll a vártán.
Az RMDSZ megszólalása „véletlenül” épp az elnökválasztási kampány utolsó hetében történik, ami azt jelzi, hogy a szövetség pozitív eredményként próbálja kommunikálni az ügyet, amelytől szavazatokat, mozgósítást remél. Megteheti, mivel a Brassó Pojánán elhangzottakról azt mondhat, amit akar, ellenőrizni nem lehet.
Csakhogy van néhány érdekes körülmény. A PER 2012 decemberében megszűnt, a Friends of the Project on Ethnic Relations nevű amerikai civil szervezet pedig nem létezik. Vagy ha létezik, nem amerikai. Izsák Balázs hívta fel a figyelmet a Facebookon arra (s nyomában többek közt a Háromszék is), hogy a bukaresti 2. kerületi bíróságon idén májusban bejegyezték az Asociaţia Friends of the Project on Ethnic Relations elnevezésű romániai civil szervezetet. Az SZNT elnöke azt is tudni véli, hogy az egyesületet az a Viorel Hrebenciuc jegyeztette be, aki 1993-ban a neptuni tárgyalások egyik főszereplője, az elmúlt húsz év romániai politikacsinálója volt, aki ellen most – egyelőre – három ügyben folyik bűnvádi eljárás, és akit éppen ezekben a napokban vettek őrizetbe. A romániai civil szervezetek jegyzéke szerint a Friends of the Project on Ethnic Relations alapítói Nicolae Mergeani, Victor Adrian Prodan és Constantin Beiu, cenzora Carmen Elisabeta Drăgoi, aki Mergeanival és Prodannal együtt gyanúsítottként szerepel a Viorel Hrebenciuc fia, Andrei Hrebenciuc ellen nemrég indított bűnvádi vizsgálatban.
Az 1991-ben létrehozott amerikai PER tevékenysége nagyjából a délszláv konfliktusok idején volt intenzív Kelet-Európában, és naivitás lenne feltételezni, hogy egy amerikai civil szervezet puszta önzetlenségből hirtelen elkezd érdeklődni a nemzeti kisebbségek sorsa iránt. Talán inkább arról lehet szó, hogy az Amerikai Egyesült Államok civil szervezeti köntösbe bújtatja sokrétű és nem mindig nyilvános, vagy a bevallott, paraváncélt követő globálpolitikai tevékenységét. Magyarán: az USA határain kívül jogvédelemmel foglalkozó amerikai civil szervezetek az amerikai külpolitika szereplői és az amerikai érdekek közvetítői. A PER megjelenése a térségben pedig a nagyhatalmi logika felől nézve teljesen érthető, hiszen a hidegháború végével, a kelet-európai kommunista diktatúrák bukásával és a Szovjetunió felbomlásával zavaros geopolitikai helyzet alakult ki, amit csak tetéztek a volt jugoszláv tagállamokban hosszú évekig folyó etnikai háborúk. Ezen a vonalon továbblépve nem túlzás azt mondani, hogy a PER hajdani romániai tevékenységének célja valamilyen középtávú stabilitás elérése azáltal, hogy a forró pont – a Balkán – szomszédságában levő interetnikus környezet – Románia – táborainak képviselőit a tárgyalóasztalhoz ültesse, és arra késztesse, hogy valamilyen megállapodást kössenek. Olyan megállapodást, amely lényegében nem oldja meg a problémákat, de az Egyesült Államok számára valamelyest előreláthatóvá és tervezhetővé teszi a következő éveket, évtizedeket. Ez azért fontos, mivel az 1990-es években kezdődött el a nagyhatalmi rekonfiguráció, az Egyesült Államoknak pedig fontos volt, hogy a szovjet befolyás megszűnésével vagy visszaszorulásával újabb befolyási övezeteket tudjon magáénak.
Most ismét hasonló a geopolitikai helyzet, ugyanis Moszkva újból bejelentkezett a globális befolyáspiacon, Románia pedig az ütközőzónában fekszik. Nem beszélve arról, hogy az Egyesült Államoknak a katonai hídfők (Kogălniceanu-légibázis, deveselui támaszpont, a rendszeresen Aranyosgyéresen állomásozó vadászgépegységek) mellett kemény érdekeltségei vannak a romániai palagáz vagy a fekete-tengeri kőolaj kitermelésében is, de említhetjük a Bechtelnek busásan tejelő „autópálya-építést” is.
Ezek fényében nem is furcsa, hogy az amerikai alelnök és a külügyminiszter idei bukaresti látogatása után januárban, márciusban, júniusban, majd ősszel ismét megjelent Romániában Allan H. Kassof, a PER korábbi vezetője.
Az sem furcsa, hogy idén nyáron amerikai diplomaták Székelyföldön jártak és érdeklődtek az autonómiatörekvésekről és arról, hogy nagyjából mi felelne meg a magyaroknak. Most, amikor nemsokára operacionális lesz az amerikai rakétapajzs romániai eleme. Most, miután az utóbbi években ismét előtérbe kerültek az erdélyi magyar autonómiatörekvések, intenzívebbé váltak az erdélyi magyar közösségi mozgások (felvonulások, menetelések, tiltakozások stb.), és amikor a román vezetés mereven elzárkózik a magyarok minden jogbővítő törekvésétől, előrevetítve egy befagyasztott vagy akár nyílt konfliktus lehetőségét is. Rengeteg kérdés van még nyitva, a lényeg az, hogy noha az FPER nem az eredeti PER, a helyzet kísértetiesen hasonlít az 1990-es években történtekre, a Netpun-mozzanatra, amelyről a közvélemény ma sem tud szinte semmit. A mostani tárgyalásokról is valószínűleg csak annyit, amennyit a nevünkben ott jelen levők elmondanak. Nem mellesleg kampányban.  (Forrás: Főtér.ro)
Fall Sándor Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

RMDSZ–Néppárt csörte az éjszakai gerillaakció miatt
Az RMDSZ Háromszéki Területi Szervezetének képviselői szerint „vélhetően a versenypárt” okolható azért az őket lejárató gerillaakcióért, amelyben felhasználták a szövetség nevét és logóját is. Az Erdélyi Magyar Néppárt Kovászna megyei szervezete azonban elhatárolódik az RMDSZ által jelzett sepsiszentgyörgyi esettől.
„Felháborodva vette tudomásul az RMDSZ Háromszéki Területi Szervezete, hogy Sepsiszentgyörgyön a kampány utolsó éjszakáján vélhetően a magyar versenypárt a szövetség jelképét használva, több helyszínen szavazásra buzdító szlogeneket festett fel, továbbá a Civil Felelősség 2014 társadalmi csoport rágalmazó szórólapokat helyezett el a város lakóinak postaládájában” – tájékoztat az RMDSZ Háromszéki Területi Szervezetének sajtóirodája.
Sepsiszentgyörgyön több lépcsőház bejáratára, tejautomatára, buszmegállókra festettek fel szavazásra buzdító szlogeneket a kampány utolsó éjszakáján, felhasználva az RMDSZ jelképét. Ugyanebben az időszakban a Civil Felelősség 2014 társadalmi csoport tagjai által aláírt, az RMDSZ által rágalmazónak ígért szórólapokat terjesztettek a városban. Tamás Sándor, az RMDSZ Háromszéki Területi Szervezetének elnöke leszögezte, hogy ez az eset nem az RMDSZ, hanem vélhetően a magyar versenypárt akciója, és ettől a káros gerillaakciótól elhatárolódnak. Hozzátette: az RMDSZ egy korrekt, tiszta kampányt folytatott az elmúlt időszakban. Még akkor sem válaszoltak semmilyen provokációra, amikor reklámfelületeiket rongálták meg. Hangsúlyozta: a legutóbbi eset után a rendőrségen feljelentést tettek. „Elnézést kérünk az elkövetők helyett minden lakótól a kellemetlenségért, az RMDSZ önkéntesei már szombaton nekiláttak a felületek takarításának” – mondta.
Az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) Kovászna megyei szervezete elhatárolódik az RMDSZ által jelzett sepsiszentgyörgyi „festőakciótól”. Remélik, hogy a rendőrségi kivizsgálás azonosítani fogja az elkövetőt – nyilatkozta Benedek Erika, az EMNP Kovászna megyei elnöke. Hozzátette: „amennyiben az akciót nem maga az RMDSZ rendelte el – hiszen a felfestett szöveg e percben erre enged következtetni –, hanem az tudtán és akaratán kívül történt, akkor együttérzésünkről biztosíthatjuk mindazokat, akikben az akció ellenérzést, megbotránkozást, megütközést keltett. Ugyanakkor úgy gondoljuk, hogy ha az RMDSZ korrekt módon akarna az ügy végére járni, akkor nem vádolná az EMNP-t ilyesmivel, és nem csúsztatna, vádolna szokása szerint minden alap nélkül.”
Álláspontjuk szerint az akciónak két lehetséges forgatókönyve van: az eset vagy az RMDSZ diverziója,  vagy ismeretlen elkövető tette. Benedek Erika reményét fejezte ki, hogy az RMDSZ-nek is érdeke a tettesek azonosítása, s bízik abban, hogy a rendőrségi kivizsgálás azonosítani fogja az  elkövetőt és megbízóit. „Hagyjanak békén minket és a választókat” – zárta közleményét az Erdélyi Magyar Néppárt Kovászna megyei elnöke.
Miklós Erzsébet, a Kovászna Megyei Választási Iroda elnöke megerősítette, hogy a rendőrség tudomásukra hozta a feljelentés tényét. Kifejtette: a rendőrség hatáskörébe tartozik az eset kivizsgálása is.
Székelyhon.ro

Háromszéki RMDSZ-vezetők: Mocskos kampány volt
Megköszönte a Kelemen Hunorra leadott szavazatokat és a jelenlétet is az RMDSZ háromszéki területi elnöke, és külön kiemelte a legjobban teljesítő településeket, ugyanakkor kemény kritikát is megfogalmazott a magyar versenypárt ellen. Tamás Sándor a tegnapi kiértékelőn az eddig történtek összegzése mellett a következő időszak teendőit is felvázolta, Antal Árpád sepsiszentgyörgyi polgármester pedig kiegészítette az elhangzottakat.
Ahogy azt előre jeleztük, Háromszéken a választási részvétel magasabb volt, mint a 2009-es elnökválasztáson, illetve az idei EP-választásokon: ezúttal 79 469-en szavaztak a megyében, ami 43,12 százalékos arány. Ebből 38 773 voksot Kelemen Hunor, az RMDSZ államfőjelöltje kapott, ez az érvényes választólapok 50,41 százaléka. Kovászna mellett Árkos, Sepsibodok, Előpatak, Málnás, Réty, Kommandó, Zágon, Esztelnek és Kézdialmás lakossága szavazott 50 százalék fölötti létszámban – közölte Tamás Sándor.
Az EMNP jelöltjére, Szilágyi Zsoltra 7619-en pecsételtek abban a megyében, ahol 31 ezer támogató aláírást gyűjtött be, még abban a mindössze két erdélyi faluban is alulmaradt, ahol EMNP-s a vezetés: Maksán Kelemen 284, Szilágyi 60, Nagyborosnyón Kelemen 593, Szilágyi 80 szavazatot kapott; ez becsületbeli kérdés, és ebben is megbukott a Néppárt.
A háromszéki magyar voksok 84 százalékát Kelemen Hunorra adták le, és csak a maradék 16-ot Szilágyi Zsoltra. Többévi teljesítményt nézve pedig még rosszabb a helyzet: 2007-ben, amikor megjelent az RMDSZ ellenzéke, az EP-választáson versenytársként fellépő Tőkés László még mintegy 32 ezer szavazatot kapott, a 2008-as helyhatósági választásokon az RMDSZ versenypártja 22 ezret, 2012-ben a helyhatóságin 19 400-at, a parlamentin 10 ezret – sorolta Tamás, aki szerint a számok is bizonyítják, hogy nem lehet folyamatosan széthúzásra alapozni, nem lehet a Székelyföldet duzzogva építeni. Erről eddig nem sikerült meggyőzni a magyar ellentábort, de e beszédes kudarcok sorozata után remélhetőleg belátják tévedésüket, és a józan eszükre hallgatnak. A kampány alatt tartózkodtak a visszavágástól, noha az EMNP folyamatosan szapulta az RMDSZ-t, „a válaszadás ideje azonban vasárnap este kilenckor eljött”, és a székelyföldi magyarok nagy többsége „a józan ésszel és bátorsággal fölvértezett” jelöltre szavazott. A kampány nem volt jóízű, méltatlan támadások érték az RMDSZ-t, amiért az ellenjelöltet terheli a legnagyobb felelősség, hiszen a főleg az utolsó héten folytatott mocskos kampány egyik következménye az, hogy a magyarok egy része távol maradt, más része pedig román jelöltekre voksolt – fejtegette Tamás Sándor, aki azt is kétségbe vonja, hogy a Szilágyi indulását támogató 31 ezer aláírás valós, hiszen a valóságban negyedannyian sem álltak mögötte. Az emberek érzik, hogy ki mond igazat, és be is bizonyosodott, hogy a parlamenti választáson hangoztatott 6:3-as elmélet is öncsalás volt, a nagy garral beharangozott Mikó Imre gazdaságfejlesztési tervből sem született bár egy megvalósítás, most pedig a kétséges támogatottság ássa alá a néppárti vezetők szavahihetőségét. Nem helyes az út, amelyen jártak – szögezte le a megyei RMDSZ-elnök, és hangsúlyozta: értékválasztás történt, az RMDSZ jelöltje komoly esélyt kapott arra, hogy Székelyföld ügyét képviselője, a következő időszakban erre kell összpontosítani. A székely emberek méltóságát infrastrukturális fejlesztésekkel, munkahelyteremtéssel, az egészségügyi rendszer korszerűsítésével, biztonságos társadalmi berendezkedés megteremtésével, a jövő előmozdításával lehet visszaadni, ez a következő feladat – mondta végül.
Antal Árpád főként a kampányról beszélt, amelyhez hasonlóan mocskos, negatív küzdelmet legutóbb a 2008-as helyhatósági választásokon látott – ez esetben viszont meglepte, hiszen bizonyos értelemben tét nélküli a magyar verseny a román elnökválasztáson. Szerinte semmi értelme nem volt az utolsó napok szórólapozásának, plakátfestésének, falfestésének – olyanforma cselekvés ez, amikor az egyik csapat 8:1-re vezet (és ez a jelenlegi RMDSZ–EMNP arány), a 89. percben azonban a vesztésre állók még megpróbálják eltörni a nyerő csapat kapitányának a lábát. Antal is úgy véli, hogy a magyar–magyar verseny inkább demobilizáló, mint mobilizáló hatással volt a magyar választókra, ennek ellenére fontosnak tartja végiggondolni, hogy milyen együttműködést lehet tető alá hozni az erdélyi magyar szervezetek között. Újra kell gondolni a viszonyt, elsősorban a Székely Nemzeti Tanáccsal, mert Izsák Balázs elnök az utóbbi napokban civilből pártpolitikussá lépett vissza – vagy előre, kinek-kinek tetszése szerint –, és ezzel az elmúlt években betöltött szerepét tovább már nem tudja hitelesen képviselőni. Ez nagy kár, mert „mi az elmúlt években a lövészárkok betemetésén dolgoztunk”, és ezt a lehetőséget kompromittálta az SZNT. Antal szerint a hitelét vesztett Néppárttal sem lesz könnyű egy ilyen lejárató kampány után egy asztalhoz ülni – kínos helyzet, hogy támogatóik háromnegyede nem szavazott Szilágyira, s még kínosabb, ha a támogatói aláírások nem valódiak –, de távlatilag nem zárkóznak el tőle.
Demeter J. Ildikó
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Nem mozgósított a magyar–magyar verseny
Nem mozgósított kellőképpen a magyar–magyar versenyhelyzet a vasárnap lezajlott államfőválasztáson: A részvételi arányok azt mutatják, a magyar többségű székelyföldi megyék jóval az 53,16 százalékos országos átlag alatt teljesítettek.
A voksolás jegyzőkönyvei 98,3 százalékának összesítése alapján Kelemen Hunor, az RMDSZ jelöltje 327 918 szavazatot kapott – ez országos viszonylatban 3,5 százalékot jelent –, míg az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) támogatta Szilágyi Zsolt 52 809 voksot, azaz 0,56 százalékot tudhat magáénak.
Hargita és Kovászna megyében Kelemen végzett az élen, míg – a szociáldemokrata (PSD) Victor Ponta Hunyad és Krassó-Szörény megyei győzelmét leszámítva – az összes többi erdélyi és partiumi megyében Klaus Johannis, a Keresztény-Liberális Szövetség (ACL) jelöltje nyert.
Beszédes, hogy a két magyar jelölt összesen csupán 7960 szavazattal kapott többet, mint 2009-ben az egyedüli magyar államfőjelöltként induló RMDSZ-es Kelemen Hunor, akit öt évvel ezelőtt 372 764-en támogattak.
A számok azt mutatják, hogy a helyhatósági választások óta az erőviszonyok sem változtak: az RMDSZ megtartotta a 86 százalékos támogatottságát a magyarság körében.
Kelemen Hunor az urnazárást követően úgy nyilatkozott, a szövetség számára a következő időszakban biztosított a közösség támogatása ahhoz, hogy folytathassa a kampányban elkezdett munkát. A szövetségi elnök szerint az RMDSZ hiteles programmal állt a választók elé, amit az is bizonyít, hogy a szövetség olyan helyekről is kapott szavazatokat, ahol nem élnek magyarok.
Elmondta továbbá, a kampányban egy olyan Románia építéséről beszélt, ahol létezik a tisztelet, ahol az állam tiszteli és becsüli a polgárait, ahol a közösségek bízhatnak az állami intézményekben, ahol garanciájuk van a kisebbségeknek arra, hogy megőrizzék a nemzeti identitásukat.
Kovászna megyében – ahol a szavazópolgárok alig 43 százaléka járult az urnákhoz – Kelemen Hunor a voksok valamivel több mint felét gyűjtötte be. A szövetség jelöltje 38 779 voksot (50, 41 százalékot) kapott, a második helyen pedig némi meglepetést okozva Klaus Johannis végzett 11 509 szavazattal (14,9 százalék), a harmadik helyen pedig Victor Ponta követi 10 533 szavazattal. Az EMNP jelöltje 7619 vokssal csupán a negyedik helyen áll, a partiumi politikus a szavazatok 9 százalékát tudta begyűjteni Háromszéken.
Tamás Sándor, az RMDSZ háromszéki elnöke úgy értékelte, a magyar versenypárt mocskos, lejárató kampányt folytatott, és szerinte kérdéses, hogy a néppárt hogyan tudott a választások előtt több mint harmincezer támogató aláírást összegyűjteni Háromszéken. Benedek Erika, az EMNP megyei szervezetének vezetője szerint az RMDSZ támogatottsága enyhén csökkenő, a néppárté pedig növekvő tendenciát mutat a megyében.
Papírforma szerinti eredmények születtek viszont Hargita megyében, ahol a két magyar jelölt végzett az élen 44 százalékos részvétel mellett. A leadott szavazatok 62,97 százalékát Kelemen Hunor kapta, míg Szilágyi Zsoltot a szavazók 10,9 százaléka támogatta, a harmadik helyre pedig alig több mint 10 százalékkal Klaus Johannis került.
Borboly Csaba, az RMDSZ csíki területi szervezetének elnöke hétfőn úgy fogalmazott, a magyar–magyar cirkusz távol tartja a magyarokat a szavazástól, és emiatt nem lehet elérni a magyarság számarányához hasonló szavazatszámokat. A területi elnök kifejtette: választ kell találni arra a kérdésre, hogy tíz választóból miért csak öt ment el szavazni. Ezt többek között az elavult választói névjegyzékekkel, illetve a külföldön munkát vállalók nagy számával magyarázta.
A Maros megyében leadott érvényes szavazatok többségét az ellenzéki ACL jelöltje, Klaus Johannis szerezte meg (a voksok 32 százalékát), megelőzve az országos összesítésben első helyen végző szociáldemokrata Victor Ponta miniszterelnököt (26) – tájékoztatott a megyei választási iroda. A megyében a harmadik helyen az RMDSZ jelöltje, Kelemen Hunor végzett 22 százalékkal; a szövetségi elnökre 51 664-en szavaztak, míg a néppárt jelöltjét, Szilágyi Zsoltot 5738-an támogatták. A részvétel 47,81 százalékos volt.
Az RMDSZ jelöltje egyébként több mint 12 ezer szavazattal kapott kevesebbet a megyében, mint öt évvel ezelőtt. A gyengébb eredményt Brassai Zsombor, az RMDSZ Maros megyei elnöke azzal magyarázta, hogy a magyarok közül sokan egy esélyesebbnek ítélt román jelöltre szavaztak. Brassai szerint az RMDSZ aktív szavazókat veszített amiatt is, hogy a magyar települések lakosságának jelentős része külföldön tartózkodik.
Szatmár megyében főként a végső győzelemre esélyes jelöltekre adták voksukat a szatmári magyarok, véli egybehangzóan az RMDSZ és az EMNP. A körülbelül 35 százalékban magyarok lakta megyében a két alakulat összesen ért el 20 százalékot, amin belül bő 90 százalékot az RMDSZ tudhat magáénak.
Pataki Csaba, a szövetség megyei elnöke elmondta: a szavazatok számával nem elégedett, hiszen nagyon alacsony, 42 százalékos volt Szatmár megyében a részvétel, az arányok viszont megnyugtatták, hisz véleménye szerint a román jelöltekre leadott voksok nem számítanak protestszavazatoknak, a szatmári magyarok túlnyomó többségét pedig még mindig a szövetség tudja megszólítani.
Zatykó Gyula, az EMNP alelnöke szerint a magyar–magyar versenyt tekintve a 2012-es helyhatósági választásokon elértekhez hasonlóan alakultak a szatmári eredmények. Az RMDSZ fölénye szerinte főképp annak tudható be, hogy a szövetségnek megvannak az eszközei arra, hogy mozgósítsa a szimpatizánsait, különösen falvakon. Szatmár megyében egyébként a voksok 32,4 százalékával Klaus Johannis végzett az első helyen, akit 31,6 százalékkal követ Victor Ponta.
Bihar megyében a szavazásra jogosultak 51,40 százalékos részvételi aránya mellett Johannis nyerte az első fordulót. A választási iroda tájékoztatása alapján Nagyszeben liberális polgármestere a voksok 37,31 százalékát gyűjtötte be, míg mögötte Ponta (32,24 százalékkal) és Kelemen Hunor (11,8) végzett.
A nagyváradi Szilágyi Zsolt végül 2,65 százalékkal csak a hetedik lett, s Csomortányi István, a Bihar megyei EMNP elnöke szerint részben azért fordulhatott elő, mert a magyarság egynegyede a PSD-től való félelme miatt már most, az első körben az ACL jelöltjére szavazott. A néppárti politikus ugyanakkor rámutatott, a partiumi megyében ők nemcsak megőrizték 2012-es támogatottságukat, hanem még javítottak, Szabó Ödön, az RMDSZ megyei szervezetének ügyvezető elnöke is rámutatott arra, a szövetség szavazói közül sokan voksoltak Johannisra.
Amint az várható volt, Klaus Johannis elsöprő győzelmet aratott Kolozs megyében is, Nagyszeben polgármestere a voksok 42 százalékát gyűjötte be, megelőzve a 23,7 százalékon megragadt Victor Pontát és a független Monica Macoveit, aki 7 százalékot kapott. Kelemen Hunor 7 százalékot ért el a vasárnapi választáson.
Krónika (Kolozsvár)

PER-patvar újratöltve
Az autonómia ügyének elárulásával vádolta meg a kampányhajrában ellenzéke az RMDSZ-t, mert képviselői az időközben letartóztatott Viorel Hrebenciuc által bejegyzett egyesület közvetítésével ültek tárgyalóasztalhoz román politikusokkal. Cseke Péter Tamás annak járt utána, mi történt a zárt ajtók mögött Brassópojánán.
Újabb „Neptun-veszélyt” (lásd keretes írásunkat) kiáltott az RMDSZ ellenzéke amiatt, hogy a szövetség képviselői amerikai közvetítéssel idén kétszer is tárgyaltak román parlamenti pártok politikusaival a Székelyföld jövőjéről és a román-magyar párbeszéd lehetőségeiről. Az Erdélyi Magyar Néppárt (EMPN) eleinte főként azt kifogásolta, hogy őket nem hívták meg az eseménye, ám utóbb a „Neptun-gate” emlegetése durva vádaskodásba csapott át. Az autonómia ügyének elárulásával gyanúsították meg az RMDSZ-t, amikor kiderült, hogy a találkozók kezdeményezője még csak nem is a már a kilencvenes évekből ismert Project on Ethnic Relations (PER) amerikai szervezet, hanem a Bukarestben bejegyzett Friends of Project on Ethnic Relations (FPER) egyesület, amelynek hátterében az a Viorel Hrebenciuc PSD-s politikus áll, akit korrupció gyanújával nemrég őrizetbe vettek az ügyészek. Az EMNP és az államfőjelöltjének kampányoló Székely Nemzeti Tanács ezt az elnökválasztás első fordulója előtt úgy tálalta, hogy „bűnszövetség közvetít” az autonómia ügyében a román és a magyar politikusok között.
Tény az, hogy az FPER idén Brassópojánán júniusban és októberben is szervezett kerekasztal-beszélgetést, amelyen magyar és román politikusok mellett amerikai civil szervezetek és az Amerikai Egyesült Államok bukaresti nagykövetségének a képviselői vettek részt. Ezek a találkozók nem zajlottak ugyan a nyilvánosság előtt, de nem is voltak titkosak, a kerekasztal-megbeszéléseken pedig az RMDSZ felhatalmazásával vettek részt a szövetség politikusai. Céljukról – a román többség és a magyar kisebbség közötti viszony új alapokra helyezése – maga Allen Kassoff, a PER jogvédő szervezet 2005-ben visszavonult igazgatója számolt be október elején egy sepsiszentgyörgyi sajtótájékoztatón. Nem árult el azonban részleteket arról, kik vettek részt és milyen kérdések kerültek terítékre ezen a találkozón.
Mit kértek Antal Árpádék?
A tárgyalásokról október végén az RMDSZ két székelyföldi politikusa, Antal Árpád sepsiszentgyörgyi polgármester és Tamás Sándor háromszéki tanácselnök rántotta le részben a leplet, amikor a kampány hajrájában a „Neptun-veszély” emlegetése egyre inkább sajtótéma lett. Úgy döntöttek, nyilvánosság elé állva ismertetik a sajtó képviselőivel is azokat a prezentációkat, amelyeket a FPER által szervezett két kerekasztal-megbeszélésen is bemutattak. Közölték, tudomásuk szerint a tárgyalásokra meghívott politikusokat „az amerikaiak választották ki”, neveket azonban ők sem említettek.
A prezentációban többek között a székelyek önrendelkezésének a hagyományait, és az erdélyi románok 1918-as gyulafehérvári nyilatkozatban tett vállalásait ismertették, tíz pontban foglalva össze a közösségi igényeket. Azt kérték, a magyar nyelv legyen regionális hivatalos nyelv Székelyföldön, a székely zászlót fogadják el Székelyföld regionális szimbólumaként, hozzák létre a Székelyföld fejlesztési régiót, kapjon területi és pénzügyi autonómiát Székelyföld, legyen teljes körű a decentralizáció, vezessék be az etnikai arányosság elvét az igazságszolgáltatás, a katonaság, a belügyminisztérium, a csendőrség és a rendőrség székelyföldi egységeiben, a régió maga gazdálkodhasson ásványkincseivel, jöjjön létre a régióban állami finanszírozású magyar egyetem, az állam támogassa a kétnyelvűséget, továbbá vezessen át autópálya Székelyföldön. A székelyföldi politikusok hangsúlyozták, a székelyek nem szakadárok, hanem autonómiapártiak. Antal Árpád arra figyelmeztetett, hogy a térségben megerősödött az orosz politikai befolyás, Moszkva fegyverként használja az Európai Unióban élő kisebbségek frusztrációját a saját expanziós törekvései érdekében.
„Mivel Románia az Egyesült Államok stratégiai partnere, Romániának és az Egyesült Államoknak egyaránt érdeke az, hogy Székelyföld helyzete megnyugtatóan rendeződjék, a tét ugyanis a térség stabilitása” – érvelt a polgármester.
Tamás: savanyú a szőlő az EMNP-nek
Amikor nyilvánosságra került, hogy a találkozókat nem a PER, hanem egy Romániában bejegyzett egyesület kezdeményezte, amelynek hátterében az időközben rács mögé került Viorel Hrebenciuc áll, Antal Árpád és Tamás Sándor ismét a sajtó elé állt. Közölték: számukra a legfontosabb, hogy minden fórumon az autonómiát képviselőjék. Tamás szerint elvesztették arányérzéküket azok, akik most bűnszövetkezetet, árulást kiáltanak. Emlékeztetett, a brassópojánai román-magyar tárgyalások első hírére egyesek még azért panaszkodtak, hogy őket nem hívták meg. Kijelentette: a meghívottak személye nem rajtuk múlott, s a mostani támadások annak tulajdoníthatóak, hogy egyesek számára „savanyú a szőlő”. Antal Árpád emlékeztetett: nem tartották titokban, hogy részt vettek a tárgyalásokon, és azt se, miről tárgyaltak. Rámutatott: őket Allen Kassof hívta meg a beszélgetésekre, aki elmondta, közvetíteni akar a magyarok és románok között. A polgármester szerint nem volt hiba részt venni a pojánai találkozókon, azt viszont nem áll módjukban ellenőrizni, hogy ki áll a tárgyalásokat szervezők mögött: „az amerikai titkosszolgálatok, a NATO, vagy amerikai külügy”.
A neptuni tárgyalások
993-ban az RMDSZ három politikusa (Borbély László, Frunda György és Tokay György) az amerikai Project on Ethnic Relations közvetítésével, a tengerparti Neptun üdülőhelyen, az akkori RMDSZ-vezetés felhatalmazása nélkül ült le tárgyalni a román kormánypárti képviselőkkel kisebbségvédelmi kérdésekről. A „Neptun-ügy" megosztotta az addig egységesen fellépő erdélyi magyar érdekképviselőetet. Az RMDSZ vezető politikusai a román-magyar kiegyezés első lépésének, a szövetség belső ellenzéke pedig – mely azóta két pártot is alapított – a magyar érdek elárulásának tekintette a Neptunban kötött megállapodást.
Vezető román politikusok vettek részt
 A két brassópojánai találkozón Ambrus Attila, a Brassói Lapok hetilap igazgatója is jelen volt. A találkozók visszhangjáról, Viorel Hrebenciuc „leleplezéséről” az Erdélyi Riportnak elmondta, megütközve tapasztalta, hogy sokan az erdélyi magyar újságírók közül is bűnszövetkezetnek titulálták a találkozókat megszervező személyeket. „Azért egy újságírónak illene tudnia, hogy valaki akkor lesz egy bűnszövetkezet tagja, ha a bűncselekményeket jogerős bírósági ítélet is megállapítja” – fogalmazott.
Megtudtuk: a tárgyalásokon a Dan Diaconescu Néppárt kivételével valamennyi parlamenti párt „legmagasabb szintű” képviselői voltak jelen, köztük a kezdeményező, Viorel Hrebenciuc volt képviselőházi frakcióvezető is. A többi résztvevő nevét azonban Ambrus nem árulta el. „A többiek is ismert, vezető politikusok, de nem szívesen mondok neveket. Arra kérték az újságírókat, ne írják le, ki és mit mondott ezeken a találkozókon. Kényes kérdések kerültek terítékre. A szervezők azt próbálják elérni, hogy a résztvevők bátran vállalják a véleményüket ezeken a találkozókon, ne tartsanak attól, hogy ha álláspontjuk kiszivárog, rossz pontokat szereznek a választók szemében” – magyarázta.
Nem titkolták, hogy ez nem a PER
Beszámolója szerint már a kezdetektől világos volt, hogy a román-magyar dialógust ezúttal nem a PER, hanem egy új szervezet, a FPER bonyolítja le. „Ez nem volt újdonság, már az első találkozón bejelentették” – magyarázta. Mint mondta, az első találkozó egyfajta „átvezetés” volt a régi egyesületről az újra. Ennek első felét a PER bemutatásának, eredményei és eredménytelenségei ismertetésének szentelték. „Elhangzott, hogy az annak idején beindított tárgyalási folyamat milyen konkrét eredményeket hozott, és mi az, amit nem sikerült elérni. A mai napig nem biztosított például az anyanyelv-használat az igazságszolgáltatásban, pedig annak idején a felek megegyeztek abban, hogy ez megvalósul” – részletezte a Brassói Lapok főszerkesztője. Tájékoztatása szerint az első találkozó második felében azt is megindokolták a szervezők, miért van szükség a dialógus folytatására: a román és a magyar politikusok pragmatikus kérdésekről már nem tárgyalnak, és annak ellenére, hogy az RMDSZ kormányon van, a valós problémákról és megoldásukról nem folynak egyeztetések. „Valahogy úgy tűnt, a magyar kérések nem jelennek elég nyilvánvalóan a román kormánypártok előtt, ezért ezeket nem is veszik figyelembe” – idézte fel az első találkozókon elhangzottakat.
Ambrus elmondta, arról sem az első, sem a második találkozón nem hangzottak el részletek, hol jegyezték be a román-magyar tárgyalásokat közvetítő új szervezetet. Allen Kassof, a PER volt elnöke közölte, nem ő fogja ezeket a tárgyalásokat vezetni, hanem Larry Watts biztonságpolitikai szakértő, aki a PER korábbi titkára volt.
Mit mondtak a román politikusok?
Arról, hogy miként viszonyultak a találkozókon részt vevő román politikusok az RMDSZ képviselői által felvetett kérdésekre, többek közt az autonómia-elképzelésekre, Ambrus elmondta: nagyjából mind egyetértettek azzal, hogy a romániai magyar közösség elvárásainak legnagyobb része nem túlzott. „De azt mondták: az RMDSZ-nek számolnia kell azzal, hogy nekik ezeket a saját választóiknak is be kell adagolniuk, és ez nem megy könnyen. Azt is kérték, hogy néhány elvárásán valamelyest csökkentsen a magyar közösség, mert akkor könnyebb lesz elfogadtatni a román közvéleménnyel” – mondta Ambrus. A székelyföldi autonómia-statútummal kapcsolatban azt mondták: egyszerűbb lenne, ha a jogszabályt nem autonómia-törvénytervezet néven fogadnák el, hanem tartalmát belefoglalnák több más törvénybe. „Egész konkrétan arról is beszéltek, hogy a decentralizációs törvény tartalmazza például a regionális nyelvhasználat szabályozását a különleges helyzetű régiókban. Tartalmazzon egy olyan kitételt, hogy a magyar nyelv Hargita és Kovászna megyben egyenrangú a románnal. Ennek megvalósításához ebben a törvényben pénzforrásokat is lehet csatolni, például tolmácsok biztosítására. Azt azonban a román parlament nem fogja megszavazni, hogy a magyar is hivatalos nyelv legyen az országban” – idézte fel az elhangzottakat.
A második találkozón felvetődött az a javaslat is, hogy a mindenkori romániai ellenzék ne támadja a hatalmat a magyar kártyával, ne legyen a romániai magyarok helyzete kampánytéma.
A javaslat alapja az volt, hogy emiatt nem lehet a kisebbségi kérdésben előrelépni: bárkivel is kormányoz az RMDSZ, az ellenzék előbb-utóbb emiatt támadja a kormányt. Az is elhangzott, hogy a romániai elnökválasztás után ismét létre kellene hozni egy román-magyar tárgyalóbizottságot. Ambrus emlékeztetett arra, hogy ehhez hasonló testület már működött 1993 és 2003 között, a PER kezdeményezésére. A bizottság annak idején rendszeresen áttekintette a megoldásra váró kérdéseket a kisebbségi jogok terén. Nem szimbolikus politizálással, ideológiákkal foglalkoztak, hanem konkrét problémákkal. Ambrus felidézte: a bizottságban az RMDSZ 2003-ban több ezer magyar hallgatói helyet kért a kolozsvári BBTE-n. „Erre akkor az volt a válasz, hogy több ezer helyet nem lehet, de kezdjük el 300-zal, és évről évre növeljük. Ma már tényleg több ezer egyetemista tanul magyarul Kolozsváron” – illusztrálta a tárgyalóbizottság létrehozásának hasznát Ambrus.
Hrebenciuc kulcsfigura volt
A második találkozó után abban állapodtak meg a felek, hogy februárban folytatják a párbeszédet, ennek a nyelvhasználat lenne a központi témája. Ambrus azonban attól tart, hogy a legutóbbi fejlemények – Hrebenciuc letartóztatása, a résztvevő RMDSZ-es politikusok leárulózása – miatt már nem lesz folytatás. Szerinte a román politikusok is érzik, hogy most már figyelnek rájuk, ezért óvatosabbak, visszafogottabbak lesznek.
Ambrus hangsúlyozta, hogy Hrebenciuc tekintélyének nagy szerepe volt a román-magyar dialógus ebben a formában történő újjáélesztésében. „Egy asztalhoz tudta ültetni az ellenzéki és a kormánypárti román politikusokat. Ha előzetesben marad, kell találni egy másik olyan személyiséget, akinek van akkora tárgyalói tapasztalata, hogy le tudja egy asztalhoz ültetni a román pártok képviselőit” – magyarázta kollégánk, aki szerint ebben a folyamatban nem is a román-magyar párbeszéd jelenti a nehézséget, hanem a hatalom-ellenzék dialógusának tető alá hozása.
Ambrus szerint ki fog derülni az, hogy áll-e erős amerikai akarat a FPER által kezdeményezett párbeszéd-sorozat mögött. „Ha igen, akkor megpróbálják Hrebenciuc utódját megkeresni a dialógus folytatásához.
Ha még júniusban sem folytatódnak a találkozók, azt jelenti, ez Hrebenciucnak volt a kezdeményezése, amelyhez megszerzett valami amerikai támogatást”.
(Kelemen Hunor spekulációt emleget
Kelemen Hunor spekulációnak tartja, hogy pénzmosással és szervezett bűnözői csoport létrehozásával gyanúsított személyek állnak a román–magyar párbeszédet szorgalmazó Friends of The Project on Ethnic Relations hátterében. Kolozsvári sajtótájékoztatóján az RMDSZ elnöke újságírói kérdésre fontosnak nevezte, hogy a brassópojánai tárgyalásokon a szövetség képviselői kifejthették álláspontjukat, amely ez által az Egyesült Államok bukaresti nagykövetségének képviselőin keresztül a washingtoni adminisztrációhoz is eljut. Egyúttal reményét fejezte ki, hogy hamarosan a pártelnökök szintjén is tárgyalási forduló következik. „A többi spekuláció, amiben én nem vagyok jó, ebben önök sokkal jobbak” – mondta az újságíróknak Kelemen Hunor.)
Erdélyi Riport (Nagyvárad)

Diszkriminált a kormány a kovásznai Fenyő szálló átadásával
Egyhangúlag diszkriminatívnak nyilvánította az Országos Diszkriminációellenes Tanács (CNCD)  a kormány azon sürgősségi rendeletét, mellyel a kovásznai Fenyő szállót a Kovászna és Hargita megyei ortodox püspökség tulajdonába utalta 2013 végén.
„Az Országos Diszkriminációellenes Tanács mintegy három hete hozott határozatot az ügyben, azonban az indoklás közzétételére pénteken került sor. Most közöljük ki a feleknek, a kormánynak és a huszonegy panaszosnak” – mondta el portálunknak Asztalos Csaba, az Országos Diszkriminációellenes Tanács (CDND) elnöke. A döntés értelmében a kormány sürgősségi rendelete vallási alapon diszkriminált azáltal, hogy az ingatlant az ortodox egyház tulajdonába utalta, hiszen a vallástörvénynek és az alkotmánynak is az ellentmondva  hátrányos helyzetbe hozta a többi felekezetet. „Mi kértünk a kormánytól egy kimutatást arról, hogy adtak-e más egyházaknak is használatba ingatlanokat vagy más javakat, de ezt ők nem tudták bizonyítani. Ami érdekes ebben a döntésünkben az az, hogy egyhangúlag hoztuk meg” – emelte ki Asztalos.
„Mi nem tudunk megsemmisíteni sürgősségi kormányrendeleteket, mert erre nincs hatáskörünk, ezt csak az alkotmánybíróság tudja megtenni. Viszont véleményt mondhatunk. Álláspontunk szerint diszkriminatív a kormánynak az a gyakorlata, miszerint ingatlanokat ad át ingyenes használatra csak egy egyháznak. Diszkriminál a sürgősségi rendelet preambuluma is, hiszen indoklásában az áll, hogy a román ortodox egyház a román államnak egy alapvető intézménye, ez megszegi az állam semleges mivoltát a vallással és egyházakkal szemben. Orvosolnia kell a kormánynak az ügyet, de persze itt lesz alkotmánybírósági döntés is – fejtette ki Országos Diszkriminációellenes Tanács elnöke.
„Mi már akkor azt mondtuk, hogy nagyfokú diszkrimináció, hiszen a vallásügyi törvény és Románia alkotmánya is világosan kimondja, hogy megfelelő mértékben, de arányosan kell támogatni az ország különböző felekezeteket” – emlékeztetett Tamás Sándor, az RMDSZ háromszéki területi szervezetének elnöke. Hozzátette: méltánytalanul aránytalan a magyarokkal szemben ami akkor történt, az egyházak arányosság elve alapján történő támogatásának figyelmen kívül hagyásának tekinthető ez a sürgősségi rendelet. Örvendünk annak, hogy végre van egy olyan hatóság, mely az igazat is kimondja - fejtette ki Tamás Sándor, az RMDSZ háromszéki területi szervezetének elnöke portálunknak.
A diszkrimináció tilalmának érvényt kell szerezni – áll a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) sajtószolgálatának közleményében. Emlékeztetnek, hogy az akkor kiadott közleményében Izsák Balázs azt javasolta a hátrányos helyzetbe hozott magyar egyházaknak, illetve azok kovásznai híveinek, hogy indítsanak pert a kormány ellen. A megszólítottak – Sepsiszéki Székely Tanácsa elnökének aktív közbenjárásával – annak megfelelően jártak el és közigazgatási bíróságon támadták meg a 114/2013-as Sürgősségi Kormányrendeletet, illetve a Diszkriminációellenes Országos Tanácsnál is panaszt tettek.
Ez utóbbi testület elnökének a tájékoztatása szerint helyt adtak a panasznak és megállapították, hogy a kormányrendelet diszkriminatív. Az SZNT szerint azonban a döntés felemás, amennyiben Asztalos Csaba azt nyilatkozta, hogy csak álláspontot fogalmaztak meg, ami jogi szempontból nem kötelező érvényű. „A vonatkozó jogszabály értelmében az Országos Diszkriminációellenes Tanács az elébe terjesztett megkeresések ügyében határozatot hoz, ami kötelező érvényű, ha az érintettek nem támadják meg bíróságon. Ez utóbbi esetben azonban a bíróság fog kötelező érvényű ítéletet hozni, tehát nem fordulhat elő olyan eset, hogy bárki a saját kénye-kedve szerint tartson be, avagy hagyjon figyelmen kívül egy diszkriminációs ügyben született határozatot vagy ítéletet” – jegyzi meg. Az SZNT úgy véli: „a Diszkriminációellenes Országos Tanácsnak fel kell hagynia a homályos, félreérthető megfogalmazások gyakorlatával, és a vonatkozó jogszabállyal összhangban, határozatban kell kimondania, hogy a 114/2013-as Sürgősségi Kormányrendelet diszkriminatív, ezért a kormány köteles azt visszavonni”.
A kovásznai Tündérvölgyben álló 89 szobás, több mint 9 millió lejes leltári értékű, kétcsillagos kezelőközpont átadása egyébként nagy felháborodást keltett a háromszéki közvéleményben és az épületadományozás diszkriminatív politikája ellen a magyar történelmi egyházak is felemelték szavukat.
Székelyhon.ro

Ingázó tanárok nehézségei
Más-más módon térítik meg a vidéki településekre ingázó tanárok utazási költségeit: van, ahol teljes egészében visszaadják a bérlet árát, máshol az iskolabusz szállítja munkahelyükre az ingázókat. Olyan település is akad, ahol törvényes lépéseket fontolgatnak a költségtérítés kiharcolása érdekében. Az elnökválasztási kampány végén a kormány ígéretet tett a probléma rendezésére.
Az előző évekhez viszonyítva gyakorlatilag változatlan a vidéki településekre ingázó pedagógusok költségtérítésének helyzete. 
Az iskolák az önkormányzatok által jóváhagyott költségvetésükből megtéríthetik a pedagógusok ingázási költségeit. Csukás Levente, a Hargita megyei tanfelügyelőség gazdasági igazgatója ismertette, az áfából visszaosztott összegekből bizonyos, távolságonként megszabott határig – ahogy a diákoknak is – vissza lehet fizetni a vonat- és autóbuszjegyek árát. A megszabott határon belül a teljes költség mintegy negyven százalékát tudják visszaadni a tanítóknak, tanároknak, ha van rá forrás, akkor az iskola vagy az önkormányzat kiegészítheti és felkerekítheti ezt az összeget.
Csukás úgy tudja, a megyebeli tanintézetek nagy részében kifizetik a minimum költségtérítést, azonban nem mindenhol pótolják fel ezt. Elmondta, ha az önkormányzat biztosítja a finanszírozást és belefoglalják ezt a jármű működtetésébe, akkor az iskolabuszokkal is lehet szállítani az ingázó pedagógusokat.
Iskolabusszal ingáznak
A csíkszentgyörgyi Gál Sándor Általános Iskola egyike azon tanintézeteknek, amelyekben az iskolabusszal szállítják munkahelyükre a más településről ingázó pedagógusokat. Tamás Sándor, az iskola igazgatója elmondta, eleve úgy terjesztették el jóváhagyásra az iskolabusz menetrendjét, hogy az vigye és hozza a több mint tíz ingázó pedagógust. Az iskolabusz fenntartási költségeit a helyi önkormányzat finanszírozza.
Teljes költségtérítés
A csíkkozmási Dr. Boga Alajos Általános Iskolába ingázó tanítók, tanárok költségeit teljes mértékben visszafizetik – mondta el Csillag Ottó igazgató. Az iskola vezetője közölte, a helyi önkormányzattól megkapják az ingázási költségekre szükséges teljes összeget. Van tanáruk, aki tömegközlekedési eszközzel ingázik, de olyan pedagógus is, aki autóval jár – is kap költségtérítést az erre vonatkozó, az üzemanyag-fogyasztást alapul vevő szabály szerint. A szükséges összegeket belefoglalják mindig a költségvetésükbe – tette hozzá az igazgató. Mivel a tanintézet nemrég iskolabuszt kapott, gondolkodnak k is azon, hogy meg tudnák-e ezzel oldani a pedagógusok szállítását.
Nem kapják vissza a pénzt
Már a második vagy a harmadik kérést teszik le az önkormányzathoz, de idén még egy lejt sem kaptak az ingázók költségtérítésére – nyilatkozta Bogos Tibor, a csíkszentmihályi Arany János Általános Iskola igazgatója, aki úgy tudja, pénzhiányra hivatkozik a helyi önkormányzat. Nehezményezte ugyanakkor, hogy kiszállási díjat sem tudnak fizetni a pedagógusoknak, van, aki saját pénzből vitte el versenyre a gyerekeket.
„Tavaly év végén az önkormányzat adott ötezer lejt, azt egyenlő módon elosztottuk az ingázók között, de közel sem fedezte a költségeket” – mondta. Úgy tudja, Csíkszeredából például havi 140 lej egy ingázó tanár költsége. Mivel beadványaikra az önkormányzattól eddig nem kaptak választ, most már azt fontolgatják, hogy a szakszervezethez fordulnak, vagy a törvény útjára terelik a kérdést – mondta az igazgató, hozzátéve, el vannak keseredve a kollégái. A tanintézetnek van iskolabusza, kérdés azonban, hogy a pedagógusok szállítására lenne-e finanszírozás, ugyanakkor a busz akkora területet kell bejárjon, hogy az órarendjébe nem férne bele ez is – véli az igazgató.
Jövő évtől fizethetnek
Nincs költségtérítés a csíkkarcfalvi Mártonffy György Általános Iskola ingázó pedagógusai számára sem – tudtuk meg Gábor János igazgatótól. Kifejtette, kérték, de erre az évre nem került be az önkormányzat által elfogadott költségvetésükbe a költségtérítés, ígéret van azonban arra, hogy a jövő évibe belefoglalják ezt. Eddig arra hivatkoztak, hogy nem jutott erre pénz, a többnyire a környez településekről ingázó pedagógusok pedig megértették a helyzetet – fejtette ki az igazgató, hozzátéve, remélik, jövőben lesz költségtérítés számukra. Iskolabusza a tanintézetnek nincs, kérték viszont és bíznak abban, hogy kapnak járművet.
Nincs panasz
Senki nem reklamált – mondta Póra Fülöp, a Tanügyi Szabad Szakszervezeti Szövetség csíkszéki szervezetének elnöke. Kifejtette, tavaly jelentkeztek egy felcsíki településről panasszal amiatt, hogy nem adnak költségtérítést az ingázóknak, idén viszont még nem érkezett ilyen jelzés egyetlen pedagógustól sem.
Tervezett intézkedés
A választási kampányban, október 27-én született az az egyezmény, amit a miniszterelnök, több miniszter és szakszervezeti szövetség vezetője írt alá, és amely számos kedvez intézkedés bevezetését rögzíti az oktatás terén a következő időszakra. Az egyezmény 12. pontja szerint évente belefoglalják ezentúl az állami költségvetésbe a helyi önkormányzatok azon kötelezettségét, hogy térítsék meg, prioritással, a pedagógusok ingázási költségeit. Az intézkedést az egyezmény szerint december 31-étl vagy a jövő évi költségvetési törvény elfogadásától kell érvénybe léptetni, további részletek ezzel kapcsolatosan nem ismertek.
R. Kiss Edit|
Székelyhon.ro