"Valahányszor bizonyos újdondászok a többségi nemzet közmondásos erényeit taglalják sajtószerte, a Ceausescu-érában elkoptatott "szorgalmas és tehetséges" minősítés helyett előszeretettel használják a "szelíd, toleráns és vendégszerető" jelzőcsokrot. Az egyik Nagyváradon megjelenő román napilap erről a legutóbbi nemzeti jó tulajdonságról tett derekasan tanúbizonyságot, amidőn oldalnyi terjedelmű doronggal "várta" okt. 4-én Nagyváradra a magyar miniszterelnököt. A cikkíró szerencsétlen konstellációnak minősítette az Orbán-kormány és a tavaly leköszönt, RMDSZ-részvételű koalíció részbeni egyidejű országlását, hiszen szerinte ez az időszak tette lehetővé "a hungarizmus zavartalan megnyilvánulását Romániában az európaiság jegyében". Ilyen szemszögből kell megítélni Orbán Viktor és külügyi államtitkára, Németh Zsolt mostani egyetemi tanévnyitó látogatását is - vélte Razvan kolléga -, amely "visszavágásnak tekinthető Adrian Nastase Hargita és Kovászna megyei, illetve Ion Iliescu nagyváradi vizitjére". Cikkében párhuzamot vont a két eseménysor között: míg Nastase és Iliescu Erdély összes lakójának azt az üzenetet hozta, hogy "ők mindannyian román állampolgárok, s a bukaresti hatóságok valamennyiük érdekeit meg óhajtják védeni", addig a budapesti vezetők "Nagy-Magyarország agyrémét elevenítik fel a romániai magyarok számára". Míg Iliescuék "náluk, odahaza az integráció, a multikulturalitás, a hazafiság eszméjéről szólnak", addig Orbánékról tudni véli, hogy "a román Erdélyben egy exkluzív magyar magánegyetem avatószalagját elvágva értelemszerűen a szegregáció, a román állam iránti megvetés - és amennyiben nem tűnik túl durva megfogalmazásnak: a rasszizmus védelmére kelnek". C. Razvan cikkében javasolta: a határrendőrség akadályozza meg Orbán Viktor belépését az országba, továbbá javasolta: zárják be a román piacot a magyar export elől, hiszen "ez katasztrofális hatással volna szomszédunk gazdaságára". Szilágyi Aladár megjegyezte: a magyar külkereskedelmet 0,8 százalék erejéig "sújtaná" ez az intézkedés. /Szilágyi Aladár: A hagyományos vendégszeretet... = Bihari Napló (Nagyvárad), okt. 6./"

"Románia súlyos imázsdeficitben szenved külföldön" - állapította meg Adrian Nastase kormányfő. "Szuggesztív erejű, összetett üzeneteket hordozó hírnevet kell kiépíteni és továbbadni" - vonta le a következtetést, és menten sürgősségi kormányrendeletet bocsátott ki az országimázs javítása érdekében. A rendelet szerint létre kell hozni egy úgynevezett "Románia-alapot", amelynek anyagi hátterét adományokból, a költségvetésből elkülönített 7 milliárd lejből, illetve a hazai exportőrök valutabevételének 1 százalékos megadóztatásából kell az illetékeseknek biztosítaniuk. Lesznek Románia-nyomtatványok, Románia-videokazetták, Románia-kompaktlemezek, és megvásárolt hirdetésoldalak a nagy tekintélyű nyugati napilapokban, amelyeknek "reális képet kell terjeszteniük országunkról". /Szilágyi Aladár: Pótolni kell az "elbűvölőt". = Bihari Napló (Nagyvárad), okt. 18./"

"Valóságos "etikai kistraktát" adott elő Mircea Geoana román külügyminiszter A NATO szerepe a fekete-tengeri térség biztonságában címmel megtartott bukaresti konferencián.. Szólott arról, hogy "e térség országai olykor arroganciáról tesznek tanúbizonyságot, sokat hangoztatják különbözőségüket, a nyugat-európaiakétól eltérő kultúrájukat, vallásukat, történelmi tapasztalataikat, életmódjukat. Szerényebbeknek és alázatosabbaknak kell lennünk, saját értékeinkről le nem mondva csatlakoznunk kell az egyetemes értékekhez". Románia leend az EU és az észak-atlanti szövetség legkeletibb tagállama, ezért fontos missziós feladatok várnak rá: keleti szomszédai, a fekete-tengeri régió többi országai számára Romániának kell vonzóvá tennie az Európai Unió és a NATO értékrendjét és érdekeit. /Szilágyi Aladár: Pökhendiségellenes pökhendiség. = Bihari Napló (Nagyvárad), okt. 30./"

A Magyar Szocialista Párt – miután megszavazta a törvényt – a munkavállalói jog kiterjesztésének úgymond beláthatatlan veszélyeire hivatkozva zúdít össztüzet az Orbán-kabinetre. Nekilátott a hazai közvélemény riogatásának, mondván, hogy jönnek a "románok", és elveszik előletek a munkát, a kenyeret. A szocialisták odáig mentek, hogy felszólították a kormányt: vonja vissza a Bukarestnek adott engedményt. Nem tudjuk megjósolni, hogy ezzel a választási kampányfogással hány voksot szerez az MSZP az anyaország, esetleg ellenünk, erdélyi, felvidéki, kárpátaljai, délvidéki magyarok ellen hergelhető rétegei körében, írta Szilágyi Aladár. Teszik ezt Hornék, Kovácsék, Medgyessyék, miközben tudván tudják, hogy a külhoni magyarok és nem magyarok legális munkavállalása törvény szabta, ellenőrizhető folyamat. De mitévők lennének a magyar szocialisták, ha áprilisban megnyernék a választásokat? Hatalomra kerülve – miközben addigra tíz- és tízezrek a magyar igazolvány birtokába jutnának – felvállalná-e az MSZP annak ódiumát, hogy a magyar nemzet határokon kívül rekedt részétől elvegye azt a történelmi esélyt, amelyet az Orbán-kormány teremtett meg elsőként Trianon óta? /Szilágyi Aladár: De mitévő lesz, ha győzni fog? = Hargita Népe (Csíkszereda), jan. 9./

"A román parlament 140 szenátora közül 52-en összesen 109 millió lejjel több kiszállási díjat vett fel 2000-ben, illetve 2001-ben, mint amennyi járt volna nekik. Az 52 listáját, melyen tíz RMDSZ-es szenátor is szerepel, méghozzá eléggé az élmezőnyben, közzétették. Markó Béla szenátor, az RMDSZ szövetségi elnöke Nicolae Vacaroiut, a ház elnökét, illetve a szenátus főtitkárságát hibáztatta az előállott helyzetért. Markó szerint nem pontos a jelenlétük nyilvántartása, ezért fordulhatott elő, hogy bizonyos napokra kiszállási díjat és jelenléti illetményt is felvettek. Némi odafigyeléssel mindez elkerülhető lett volna, jegyezte meg óvatosan Szilágyi Aladár. /Szilágyi Aladár: Tévedni szenátori dolog. = Bihari Napló (Nagyvárad), nov. 9./"

"Nov. 23-án Nagyváradon bemutatták Péter I. Zoltán Mesélő képeslapok - Nagyvárad 1885-1915 /Noran Kiadó, Budapest/ című kötetét. Szűcs László beszélgetett a szerzővel és a könyv kiadójával, Kőrössi P. Józseffel. A helytörténeti sorozat szerkesztője, a könyv gondozója, Wagner Csilla. A Váradról Budapestre származott Kőrössi P. József bevallotta, hogy kiadója, a Noran egyik legjelentősebb vállalkozása ez a könyv. /Szilágyi Aladár: Ünnepi hangulatú könyvbemutató a bábszínházban. = Bihari Napló (Nagyvárad), nov. 25./"

"Születésének 125. évfordulóján Ady-estet tartott Nagyváradon a Szigligeti Társulat. Tavaszi Hajnal válogatta az irodalmi szemelvényeket, a rendező Meleg Vilmos volt. Sikere volt a költő egyetlen Nagyváradon írt és bemutatott színpadi művének. /Szilágyi Aladár: A Szigligeti Társulat Ady-estje. = Bihari Napló (Nagyvárad), nov. 25./"

"Nov. 30-án Nagyváradon jelképesen Nagyvárad szenátorává avatták Szilágyi Aladár közírót, a Bihari Napló munkatársát. Szilágyi Aladár beszédében emlékezett a hite miatt meghurcolt édesapjára, az 1960-as évek Váradára és az Ady Endre Irodalmi Kör tevékenységére. 1990 után sokrétű közéleti tisztséget vállalt, fontos szerepe volt az első Varadinum rendezvény megszervezésében, és hosszú ideig a Királyhágómelléki Református Egyházkerület főgondnokaként munkálkodott, de helytörténészként, anyanyelvápolóként és gyermekversek szerzőjeként is ismert. /Tököli Magdolna: Nagyvárad szenátora: Szilágyi Aladár. = Bihari Napló (Nagyvárad), dec. 2./"

"1990-ben az RMDSZ első kongresszusa sem volt mentes az egymásnak feszüléstől, a nézetek indulatos ütköztetésétől, s a látványos kibékülésektől sem. Az akkori nagyváradi fő- és mellékszereplők egy része azóta sértődötten, belefáradtan, fásultan, csalódottan kivonult, leköszönt, félreállt. Több sikertelen, kevesebb sikeres kísérlet is előfordult bizonyos helyi vagy regionális erők kivonására az RMDSZ-erőtérből. Hogy Szatmár után mi lesz, azt nehéz volna megjósolni. Szilágyi Aladár szerint a "játszma" többesélyes: 1. A szakítás elmarad, s a felek megkísérlik együtt menteni, ami menthető. 2. A Szövetségből kiválók oly kevesen lesznek, hogy a bennmaradók meggyengülve ugyan, de túlélik a válságot. 3. Két, egymás nélkül "parlamentileg tehetetlen" részre szakadnak, s a felek a választásokig talán összehoznak egy koalíciót. 4. Az egész szervezet az 5 százalék alatti süllyesztőbe kerül. /Szilágyi Aladár: Lebontani a harag falát. = Bihari Napló (Nagyvárad), jan. 31./"

"Febr. 6-án Nagyváradon Tempfli József római katolikus megyéspüspök és a hasonmás kiadványokat nyomtatás alá rendező Szilágyi Aladár közíró közösen mutatták be Bunyitay munkásságának újabb reprint köteteit: az 1892-ben írott Szent László emlékezete című emlékalbumot és az 1890-ben kiadott Nagyvárad természetrajza című tudományos gyűjteményt.A nagyváradi római katolikus egyházmegye történetét több kötetben feldolgozó Bunyitay Vince - a mű hasonmás kiadása anyaországi segédlettel a közelmúltban jelent meg- akit ezért a nagyvolumenű munkájáért levelező tagjának fogadott a Magyar Tudományos Akadémia. Bunyitay Vince /sz. Sátoraljaújhely, 1837. jan. 11./ apát történetírói, egyháztörténet-írói munkásságáról Tempfli püspök beszélt. /Balla Tünde: A Bunyitay-életmű újabb kötetei. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 11./"

"A nagyváradi színház magyar társulatát, a Szigligeti Társulatot tizenegy magyarországi teátrummal együtt meghívták a Pécsi Országos Színházi Találkozóra, ahol Móricz Zsigmond Rokonok című drámáját fogják eljátszani, Bodolay Géza rendezésében. Meleg Vilmos, a Szigligeti Társulat igazgatója szerint az utóbbi időben azok a társulatok, azok az előadások értek el folyamatosan sikereket, amelyek az alternatív színjátszás felé tájékozódtak. Elsősorban Kolozsvár, a gyergyói Figura Stúdió, de Sepsiszentgyörgy és Temesvár is. Úgy ítélték meg, hogy Várad a maga hagyományos színjátszásával nem "ütőképes", nem korszerű, nem odavaló. Mostani előadásuk hagyományos színház, és mégsem az, egy kissé groteszkbe forduló, de összességében móriczi előadás. /Szilágyi Aladár: Pécs vendége: a Szigligeti Társulat. = Bihari Napló (Nagyvárad), ápr. 10./"

"Romániában 2002-ben 3486-an vetettek önkezükkel véget az életüknek. 2001-ben 3127-en lettek öngyilkosok. A romániai magyarok - akár a magyar nemzet egésze Európában - élen járnak az ezer főre eső öngyilkosságok tekintetében. A megyék közül Hargita vezet (38,7 eset/ezer fő), a második Kovászna megye (35,2), a harmadik Szatmár (32,5), a negyedik Maros megye (28,6) - valamennyi messze fölötte a 15,5-es országos átlagnak. Bajaink gyökerei mélyre nyúlnak, Trianonig s azon is túlra, írta Szilágyi Aladár. /Szilágyi Aladár: Románia bajnokai vagyunk. = Bihari Napló (Nagyvárad), máj. 19./"

"Péter I. Zoltán nagyváradi újságíró, helytörténész legújabb kötetéről /Ady Erdélyben, Noran Kiadó, Budapest/ elmondta, hogy több évtizedes helytörténeti keresgélései során minduntalan föltűnt a költő alakja, ez indította a könyv megírására. A könyvbemutatón, Szilágyi Aladár újságíró beszélgetett a szerzővel eddigi munkásságáról, terveiről a kötet előéletéről. A könyvet megjelentető Noran Kiadó igazgatója, a Nagyváradról elszármazott Kőrössi P. József elmondta, hogy a tavaly ilyentájt könyvesboltokba került másik Péter Zoltán kötet, a Mesélő képeslapok nagy sikernek örvend a mai napig. Az ötleten fölbuzdulva Nagyvárad után Arad, Szabadka és Szeged is jelentkezett kiadásra a Mesélő képeslapokhoz hasonló monográfiával. A Várad, villanyváros sorozatban folytatódik a nagymúltú település történetét felölelő emlékirat irodalom kiadása Réz Pál gondozásában, jelentette be a kiadó. /(Balla Tünde): Ady Erdélyben.= Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 10./"

Megyei Egyeztető Tanács (MET) létrehozásáról döntött az RMDSZ bihari szervezete – jelentette be Nagyváradon Földes Béla, a szövetség megyei ügyvezető elnöke. A kezdeményezés célja, hogy a szövetség nyitottá váljék a civil szféra irányában. A tanácsnak 49 tagja lesz, tizenöt olyan személy vesz részt benne, akik kulturális, szociális vagy közéleti szinten fontosnak számítanak, valamint huszonnégy, a megyében működő civil szervezet, illetve oktatási intézmény képviselője. „A megkeresett személyek között a történelmi egyházak vezetői, így Tempfli József római katolikus megyés püspök és Tőkés László királyhágómelléki református püspök is szerepelnek. Az új testületnek beleszólása lesz a szervezet költségvetésének elfogadásába, az ügyvezető elnök személyének kiválasztásába, valamint a közpénzek elosztására hivatott pályázatelbíráló testületek összetételébe is. /Balogh Levente: Megyei egyeztető tanács alakul. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 13./ A tanácsba meginvitálták Szilágyi Aladár közírót, Szombati Gille Ottó nyugalmazott rendezőt, Jakab Noémi képzőművészt, Tavaszi Hajnal könyvtárost, Péter I. Zoltán helytörténész- újságírót, Kiss Törék Ildikó színésznőt, Koncsek Zita megyei szociális igazgatót, Szűcs László költő-újságírót. A meghívottak listáján szerepel: az EME, az EMT, az RMPSZ, az RMGE, az Anna Nőszövetség, valamint a Tibor Ernő Galéria, a Pro Familia, a Sapientia, a Studium Academicum Alapítvány, a Partiumi Népfőiskola, a Caritas Catolica, az Agnuli Dei Alapítvány, az Alma Mater Alapítvány, a Partiumi Keresztény Egyetem, a Nagyváradi Magyar Diákszövetség, a Szent László Gimnázium, a MIDESZ és a Romániai Magyar Doktoranduszok Szövetsége. Vidéki művelődési egyesületek közül a nagyszalontai Arany János Társaságot, a margittai Horváth János Társaságot, és az érmihályfalvi Nyíló Akác Egyesületet is meginvitálták az egyeztető testületbe. Az újságírók Földes Bélának szögezték a kérdést, nem volna-e rendjén, hogy az MPSZ-t is bevonják e nyitási folyamatba. Az ügyvezető szerint ez még a jövő kérdése. /Lakatos Balla Tünde: Nyitás a civil társadalom felé. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 14./

Mezőpetri tipikus sváb falu a Nagyvárad–Szatmárnémeti országút mentén. Lakói sváb származásúak, de magyar nyelven beszélnek. A vidék egyik legrégibb települése, amely a törökvész, a kuruc–labanc háborúk alatt szinte teljesen elnéptelenedett. Károlyi Sándor gróf 1738-tól kezdődően népesítette be Württemberg környékéről származó telepesekkel. Mezőpetriben emlékoszlopot állítottak az utódok a község jeles szülötte, dr. Vonház István nyelvész (1881–1945) tiszteletére. A pécsi egyetem professzora, a nemzetközileg elismert svábkutató több évtizedes kutatás nyomán írta meg az ősök Württembergből Szatmárba telepedésének történetét. Legutóbb Augsburgban, a nyelvjáráskutatók konferenciáján Szabó József ismertette a német–magyar nyelvi kölcsönhatás néhány kérdését a Nagykároly környéki Csanálos, Mezőfény és Mezőpetri nyelvjárásában. Bura László, Szatmárnémeti tudós tanára pedig egy Bécsben megtartott élőnyelvi konferencián értekezett „a sváb alapnyelvi réteg hatásáról Mezőpetri tájnyelvére”. Ugyanő névtani kutatásokat is végzett, s önálló kötetben jelentette meg Mezőpetri ragadványneveit. – Az ulmi székhelyű Dunai Svábok Központi Múzeuma vándortárlatot szervezett Háztörténetek. Német sorsok a Duna mentén címmel. A kiállításon négy ország tizenkét lakóházának példáján mutatják be a 18–19. században szétszóródott svábok történelmét, kultúráját és életkörülményeit. – Mezőpetriben óvoda és négyosztályos iskola működik német nyelven. A tanulók nem otthon sajátították, sajátítják el a német nyelvet, hiszen otthon magyarul beszéltek. Mezőpetribe hazalátogatnak a németországi rokonok. Több mint ezer van belőlük. A hetvenes-nyolcvanas években, de még a kilencvenes évek elején is zajlott a kivándorlás. Mára 1600 lélek körül stabilizálódott Mezőpetri lakosságának száma. /Szilágyi Aladár: A Bodeni-tó mellől a Kraszna mellékére cseréltek hazát. Sváb természetű magyarok között (2.). = Erdélyi Riport (Nagyvárad), aug. 4./

Háromezer ember egy nagyközség benépesítésére volna elegendő. Egy háromezer lelkes közösség – képes lenne akár egy nyolcosztályos iskolát is megtölteni a gyermekeivel. Szórványvidéken, mondjuk, Resicabányán, Krassó-Szörény megye székhelyén, ahol a háromezer főnyi magyarság a lakosság 3,5 százalékát képezi, más a helyzet. Resicabányán a legóvatosabb becslés szerint sem telik többre egyharmadnyi magyar-magyar frigynél. A városszerte szétszórtan élő (még) „tiszta” magyar családok legfeljebb szülőföldjükre látogatva részesülnek a közösségi lét élményeiben. A resicai magyar jelenlét szempontjából csúcsidőnek számító 1977-es népszámlálás másfélszer ennyi, 4500-as magyarságának/magyarságából is csupán egyetlen összevont 1-4 osztályra tellett. Azóta az egybefogott elemisták száma csökkent folyamatosan, hol egyik, hol másik iskola tűrte meg falai közt a betűvetést magyarul tanulókat. Krassó-Szörény megye egyetlen magyar tannyelvű 1-4. osztályos tagozatán jelenleg 20 gyermek tanul egy lelkes és szakképesítéssel nem rendelkező tanító néni keze alatt, mind „magyar-cigány” családok csemetéi. A városban a magyar nyelvű oktatás egyetlen intézménye a romagyerekeknek köszönheti létét. Resicabánya és vonzáskörzetének ötezernyi magyarja – tisztelet a fájdalmasan kevés kivételnek – a részleges vagy teljes nyelvváltás útjára tért. A nyelvromlás minden fokozata tapasztalható. /Szilágyi Aladár: Magyarmentesen. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 20./

Ötödik évfolyamába lépve új arculattal jelentkezik az Erdélyi Riport nagyváradi hetilap. Szűcs László főszerkesztő elmondta, hogy a jövőben hangsúlyosabban jelenítik meg azokat a műfajokat és témákat, amelyek a lap fő erősségei: az interjú, a publicisztika és a riport. Nem haragszanak meg, ha azt mondja valaki: nahát, ezek liberálisok. A baloldaliságot is vállalják. A tavaly indított Etnosz rovatuk népszerű lett, Szilágyi Aladár riportjainak köszönhetően. A lapban megjelenő vélemények, interjúk által tematizálják a közéletet, fontos kérdéseket fogalmaznak meg. Az ÚMSZ-t és az Erdélyi Riportot ugyanaz a kiadó jelenteti meg. Egyre inkább kiegészíti egymást a két lap, mindkét részről állandó szerzői egymásnak. /G. E.: Nem a hírt, a folyamatot vetítjük. Szűcs László főszerkesztő a megújult Erdélyi Riportról. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 4./

A Magyar Kultúráért díjak átadásával zárult Nagyváradon január 22-én a Magyar Kultúra Ünnepe. Az egyhetes rendezvénysorozat része a magyar kultúra napi ünnepségnek, amelyet egész Erdélyben változatos programok kísértek. A nagyváradi színházban tartott díszelőadáson Szili Katalin, az Országgyűlés elnöke és Markó Béla RMDSZ-elnök mondott beszédet. Életműdíjban Implon Irén újságíró és Tolnay Tibor festőművész részesült. A Magyar Kultúráért díjakat Dukrét Géza helytörténész, a Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Bizottság elnöke, Hasas János, a Pro Rév Egyesület elnöke, illetve Szilágyi Aladár, az Erdélyi Riport munkatársa vette át. Díszoklevelet Pásztai Ottó, a Premontrei Öregdiákok Egyesületének elnöke és Sztankovics Gyula hegyközcsatári kultúraszervező kapott. A Partiumi Magyar Nyugdíjasok Egyesülete nevében Szombati Gille Ottó, a margittai Horváth János Társaság nevében Szőke Ferenc, az EKE Bihar megyei szakosztálya nevében pedig Újvárosi Tibor vette át az oklevelet. /Magyar kultúrnap „a fantázia és a megújulás földjén”. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 23./

Születésének százéves évfordulója alkalmából Horváth Imre-emlékévvé nyilvánította a 2006-os évet a Nagyváradi Ady Társaság (NAT). Horváth Imre /Margitta, 1906. nov. 4. – Nagyvárad, 1993. ápr. 11./ szülővárosában, Margittán, a nevét viselő könyvtár szavalóversenyt szervez, a NAT pedig irodalomtörténeti szimpóziumon szeretné méltóképpen ünnepelni. Tervezik a költő bronz mellszobrát felállítani Nagyváradon kedvenc sétálóhelyén, a Körös-parton, vagy a már több magyar személyiség szobrának helyet adó Petőfi-parkban. Emellett Nagyvárad post mortem díszpolgárává avattatnák. Bemutatkozott a NAT-ot új elnöksége is: Szilágyi Aladár közíró az új elnök, alelnökök Jakobovits Miklós és Szűcs László. A szervezet továbbra is kiadja a Várad folyóiratot. /P. M.: Horváth Imre-emlékév lesz. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 27./

Költőtársak, barátok, ismerősök, mindazok, akik szerették Máté Imrét /1936. febr. 14. – 1989. dec. 9./ és költészetét, Érmihályfalván a szülőháza falán lévő emléktábla köré gyülekeztek február 14-én. A hetven éve született költő egész életét csakúgy, mint költészetét az egyszerűség, a szülőföldhöz való ragaszkodás határozta meg. Konoksága az úgynevezett irodalmi elitből való kitaszítást jelentette számára, mégis vállalta az egyenes gerincűek sorsát. Érmihályfalván élte le életét. Néhány gyermekverskötete jelent meg, 73-ban a Forrás-kötete (Forgó táncban). Versei az érmihályfalvi G. G. Irodalmi Stúdió összeállításában hangzottak el. Szilágyi Aladár emlékezett barátságukra. Szűcs László és Gittai István elevenítette fel emlékeit Máté Imréről. Számára Sinka István volt a Biblia, Gellért Sándor a mérce. /D. Mészáros Elek: Gyertyalángban megbújva. Máté Imrére emlékeztek szülővárosában. = Reggeli Újság (Nagyvárad), febr. 16./

A 101 vers Nagyváradról /Kriterion Könyvkiadó, Kolozsvár, 2005/ című antológia bevezetőjében írta Szilágyi Aladár: „sok minden Váradon, Váraddal kezdődött. Például a magyar költészet is.” A Janus Pannoniustól napjaink legifjabb költőnemzedékéig terjedő lírai Várad-vallomásokból Molnár Judit válogatott egy kötetre valót. Harmincnyolc szerző verselte meg a „Körös menti Párizst”. Ady Endre mindössze egy verssel szerepel, a kötet mégis az Ady-kultusz jegyében is született. /(németh): Divina dolce Várad. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 1./

Nagyváradon a Limes – I. Határ Menti Könyvfesztivál díszvendége, Konrád György író volt. Bár nem volt kimagasló az érdeklődés, sikeresnek ítélte a hét végén Nagyváradon tartott rendezvényt Derzsi Ákos főszervező. A rendezvényen 16 kiadó volt jelen, a békéscsabai, szegedi, debreceni kiadók mellett kolozsvári, aradi és váradi könyvkészítők. Szilágyi Aladár, a Nagyváradi Ady Társaság elnöke, Szűcs László, a Várad és Erdélyi Riport főszerkesztője és a Váradról Budapestre települt Kőrössi P. József, a könyveit megjelentető Noran Kiadó vezetője faggatta Konrád Györgyöt hitvallásáról, életútjáról, váradi emlékeiről. „Ez az ország, s a térség más országai '89 után feszített ritmusban próbáltak igazodni Európához, lábujjhegyre álltak, de utána belefáradtak, s mikor nem látta senki, visszaereszkedtek” – mondta Markó Béla Ágoston Hugó vele készített, A lábujjhegyre állt ország című interjúkötetének nagyváradi bemutatóján. Nagyváradon a hagyományos Varadinum-ünnepségek keretében, a hét végén hirdették ki a Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Bizottság által meghirdetett országos helytörténeti pályázat eredményét. Az első díjat Puskel Péter újságíró-helytörténész, az Új Magyar Szó aradi tudósítója nyerte el az idén százéves arad-hegyaljai motorosvasút történetét feldolgozó munkájával. Puskel immár harmadszor nyer díjat a váradi pályázaton. /Pap Melinda: Konrád: faggatom magam. Félsikernek ítélik a szervezők a határ menti könyvfesztivált. = Új Magyar Szó (Bukarest), máj. 22./

Több mint százfős közönség közel egy órán át állt sorban Nagyváradon Varga Gábor könyvének dedikáltatásáért. Nem véletlenül Nagyváradon volt Varga Gábor Toronyiránt, avagy toborzó léleknagyobbításra /Mentor Kiadó, Marosvásárhely/ című könyvének bemutatója. A szerző ugyanis – akit sokan az ország más részében inkább úgy ismernek, mint a Szabványvédelmi Hivatal vezetőjét, mintsem közírót – annak idején Váradon, az Arlusban, péntek esténként az Ady Endre Irodalmi Kör aktív tagjaként, szervezőjeként volt ismert. Így magától értetődő volt, hogy a többnyire 1989 előtt megjelent írásaiból készült válogatáskötetet itt mutassák be. A Mentor igazgatója, Káli Király István visszaemlékezett a Varga Gáborral együtt töltött egyetemi évekre is. „1968-ban, még Temesváron Gábor Tábornokok című drámájából olvastam fel, akkoriban nem értettem azt az időszakot, nem találtam a helyemet, ő igen. Bár fiatalabb két évvel, mint én, tíz évvel idősebb volt már akkor is” – fogalmazott Káli Király. Szilágyi Aladár, a Nagyváradi Ady Társaság elnöke, a könyvben fellelhető, harmincöt évet átfogó negyven írást úgy értékelte: Varga Gábor a szónoki fordulatoktól sem riad vissza, és nem egyszer hangoztatja a kívülállóságát. /Both Abigél: Léleknagyobbítás. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 25./

Kevesen gyűltek össze Nagyváradon, hogy a város egyik legismertebb költőjére, Horváth Imrére /Margitta, 1906. nov. 4. – Nagyvárad, 1993. ápr. 11./ emlékezzenek a Rulikowsky-temetőben. A költőhöz fűződő emlékeit idézte fel Szilágyi Aladár. Az újságíró elmondta, a centenáriumra a Nagyváradi Ady Társaság egész alakos szobrot szeretett volna állítani a margittai születésű, több mint fél évszázadon át Nagyváradon élő költőnek. Erre azonban nem sikerült összegyűjteni a szükséges pénzt. „Sok kiadatlan vers maradt utána, ezek egy részét tíz évvel ezelőtt sikerült megjelentetni” – mondta Szűcs László költő, aki szintén idézett Horváth Imre verseiből. /Horváth Imre-centenáriumot tartottak a Partium fővárosában. = Krónika (Kolozsvár), nov. 6./

Megjelent Szilágyi Aladár riportkötete Klisszura titkai /Scripta Kiadó/ címmel, alcíme: Zárványok és szórványok. Szilágyi Aladár könyvében feltérképezte a Romániában élő nem magyar ajkú kisebbségeket, ehhez a Kisebbségügyi Hivatal, illetve a Communitas Alapítvány biztosított lehetőséget. Ezek a kisebbségek is cáfolják az egységes román nemzetállam alkotmányba foglalt eszméjét. Szilágyi Aladár 13 náció körében forgolódott, közel száz településen több mint félezer riportalanyt szólaltatott meg. Igyekezett egy-egy zárványban vagy szórványban élő etnikum letelepülés-történeti, népmozgalmi adatainak is utána járni, beleszőni identitástudatuk jelenlegi állását. /Szűcs László: Nációk pitvarában. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 22./

Napok óta beszélik, hogy Stanik István lemond az Új Magyar Szó igazgató-főszerkesztői tisztségéből, és megválik a Scripta Kiadótól. Stanik István elmondta, hogy sok volt már neki a napilapos „taposómalom”. Harmincnyolc éve dolgozik, ebből az elmúlt tizenhét évben kiadót menedzselt, lapokat indított és szerkesztett. Belefáradt a munkába, a rengeteg stresszbe. Úgy látja, elérkezett a generációváltás ideje. Bízik benne, hogy Vincze Lóránt és Salamon Márton László új lendületet hoz a kiadó, illetőleg a napilap életébe. Stanik István elhatározta, hogy lazább kapcsolatban, publicistaként folytatja munkáját az Új Magyar Szónál és az Erdélyi Riportnál, és belefog az Erdélyi Magyar Ki Kicsoda szerkesztésébe. Ez nagy adósság, hiszen harmadik kiadásának már 2005-ben meg kellett volna jelennie. Közben jött egy felkérés a közszolgálati rádió bukaresti nemzetiségi szerkesztőségétől, hogy vegye át a nyugdíjba vonuló Majtényi Ágnes helyét. Elvállalta. Stanik emlékeztetett, hogy a Scripta Kiadó indította el 1999 októberében a Krónika napilapot, majd 2005 őszén, az Új Magyar Szót. Az ÚMSZ azóta konszolidálta piaci helyzetét, elnyerte egy olvasói réteg bizalmát, Az Erdélyi Riport hetilap immár betöltötte az ötödik évét, ez idő alatt számos kiváló szerző színvonalas írása jelent meg hasábjain. Az A Hét nyomtatott verziójának megszűnésével pedig szinte egyedül maradt a hetilap piacon. Stanik szerint az ÚMSZ és az Erdélyi Riport meghatározó a romániai magyar sajtóstruktúrában. Stanik hangsúlyozta, hogy a két lap finanszírozását csak elenyésző részben biztosítják a pályázati úton szerzett támogatások, a szükséges tőkét a kiadó többségi tulajdonosa bocsátotta rendelkezésre. /Szilágyi Aladár: „Elérkezett a generációváltás ideje”. Beszélgetés Stanik Istvánnal, a Scripta Kiadó leköszönő igazgató-főszerkesztőjével. = Új Magyar Szó (Bukarest), ápr. 5./

Leonard Orban többnyelvűségért felelős EU-biztos a vele készült exkluzív interjúban kifejtette, azokban a tagállamokban, ahova ellátogatott, fokozódó érdeklődést tapasztalt. Elsősorban nyelvi és kommunikációs kérdésekkel foglalkozik, szembesülnie kell az érzékenység változatos formáival. Ezt az érzékenységet tapasztalhatta az EP kisebbségi frankcióközi csoportjával május 9-én lezajlott találkozón is, amikor a képviselők elégedetlenül távoztak. Leonard Orban kifejtette az Európai Bizottság álláspontját a kisebbségjogi, nyelvhasználati, oktatási kérdéseket illetően: az EB illetékessége korlátozott, tiszteletben kell tartani a szubszidiaritás elvét, mely szerint ezeknek a kérdéseknek a megoldása az illető tagországok vagy régiók kompetenciájába tartozik. Mindezt emberi jogi, kisebbségvédelmi szempontból is kezelni kell, de az ő illetékessége csak kis részben fedi le ezeket a kérdéseket. Az Intergroup által felvetett tárgykör nem került az EB kollégiumának napirendjére. /Szilágyi Aladár: Az európai uniós kompetencia korlátai. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 15./

Szilágyi Aladár, a hetilap munkatársa tavaly szeptemberi csángóföldi riportútján jobbára azokkal a pedagógusokkal találkozott, akik már túl vannak a magyar nyelvoktatás beindításának a nehezén. Számukra sem zavartalan ez a tevékenység, sok helyütt a megtűrtség állapotában vannak. Az utóbbi időben két csángó közösségben, előbb Nagypatakon, majd Diószegen indult hadjárat az iskolán kívüli magyarórák ellen. Nagypatakon Maczó Balázs és Varga Máté tanítók 2007 novemberében kezdtek ötszáz közül mintegy harminc gyermekkel foglalkozni. 2008 januárjában egy párt helyi képviselői aláírásgyűjtő akcióba kezdtek a magyarórák ellen, s az egyik tanárnő megfenyegette az érintett tanulókat. A magyarórák helyszínén történt kődobálásnak megvolt a hatása: hirtelen csökkent az óralátogatók száma. Az ügy eljutott Brüsszelbe, az Európai Parlamenthez, és a magyar parlamentben is interpelláció tárgya lett. Erre az ellenségesség csökkent, a magyarórák miatt fenyegetőző tanár ellen fegyelmi eljárás indult, a helybeli polgármester támogatja a magyar nyelv tanítását. Diószegen a román tanárok megfigyeltették, hogy kik merészelnek magyarórákra járni, a helybeli plébános pedig a templomban tiltotta meg a magyar iskolába járást. /Szilágyi Aladár: Az öregek szivikből beszélik. = Erdélyi Riport (Nagyvárad), márc. 20./

Április 12-én a kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet dísztermében tartotta meg évi közgyűlését az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE). Arról határoztak, hogy megreformálják az egyesület elnökségi összetételét és munkáját, a visszavonuló Kötő József elnök helyébe megválasztották Dáné Tibor Kálmánt, és április 12-ét erdélyi magyar közművelődési napnak nyilvánították. Kiosztották az EMKE 2008-as díjait. Kötő József elnöki beszámolójában áttekintette az EMKE tevékenységét, amely több ezer magyar civil szervezetet koordinál. Tavaly magyarországi alapítványi támogatásokból 10 millió forintot osztott ki a magyar házak kiépítésére (Nagyenyeden, Zilahon, Besztercén, Vajdahunyadon, Szilágysomlyón, Visón, Désen stb.). Fontos megvalósítás volt Kolozsváron a Szabédi-ház újjáépítése, ahol az Erdélyi Magyar Irodalom Kézirattára működik, valamint a Györkös-Mányi Albert Emlékház korszerűsítése. Az alapszabály módosítása nyomán megszűnt az ügyvezető elnöki funkció, és létrehozták a tanácsosi tisztséget. Dáné Tibor Kálmán ügyvezető elnöki beszámolójában a tavalyi év eredményei közé sorolta a Pusztinai Csángó Kulturális Központ megteremtését, a www.emke.ro honlap beindítását, a hazai és magyarországi civil szervezetekkel kialakított kapcsolatokat. Idén július végén a Kolozsvár Társasággal megrendezik a kincses városból elszármazottak találkozóját, októberben pedig Kárpát-medencei konferenciát tartanak. A Szabédi-házban fog működni a Közép-erdélyi Magyar Művelődési Intézet. Matekovics Mária (Bánság) a szórványsorsban élő 120 civil szervezet munkáját dicsérte. Muzsnay Árpád (Partium) az országhatáron átívelő együttműködés fontosságát hangsúlyozta. Kiss Jenő (Székelyföld) szerint tavalyi legnagyobb eredményük az uniós pályázatok számbavétele volt. Pozsony Ferenc (Kriza János Néprajzi Társaság) arra hívta fel az EMKE vezetőségének figyelmét, hogy lobbizzon a hazai múzeumokban jelentkező magyar szakemberhiány pótlása érdekében. A tisztújítás során a következőket választották meg: elnök – Dáné Tibor Kálmán; régiói tanácsosok – Matekovics Mária (Bánság), Muzsnay Árpád (Partium), Ábrám Zoltán (Közép-Erdély), Kiss Jenő (Székelyföld), Szép Gyula (társadalomszervezés); főtanácsos – Kötő József, elnökségi tagok – Széman Péter, Guttman Mihály, Házy Bakó Eszter, Beder Pál. Megjutalmazták az erdélyi magyar közművelődésben jeleskedőket. Az EMKE 2008-as díjazottjai: Szilágyi Aladár (Spectator-díj), Háromszék Zenekar (Kacsó András-díj), dr. Bárth János (Bányai János-díj), dr. Széman Péter (Kun Kocsárd-díj), Öllerer Ágnes (Nagy István-díj), Székely Szabó Zoltán (Bánffy Miklós-díj), Balázs Attila (Kovács György-díj), Balázs Éva (Poór Lili-díj), Fazakas Mihály (Szentgyörgyi István-díj), Soó Zöld Margit (Szolnay Sándor-díj), Györffi Dénes (Monoki István-díj), Calepinus Alapítvány (Balázs Ferenc-díj), Irsay Miklós (gr. Mikó Imre-díj), Bálint Lajos (életműdíj), Laskay Adrienne (életműdíj). /Ördög I. Béla: Erdélyi magyar közművelődési számvetés. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 14./

1885. április 12-én alakult meg Haller Károly vezetésével a kolozsvári Vigadó, a Redut nagytermében az EMKE, amit aztán 43 éves tetszhalálból 1991. április 20-án Brassóban támasztottak fel az újjáalakulás tényét rögzítő közgyűlésen, ahol megválasztották Dávid Gyulát elnöknek és Kötő Józsefet főtitkárnak. Az EMKE története megtalálható a Művelődés 1995. évi augusztus–szeptemberi összevont százlapos számában. Ma már dokumentumértékű ez a külön kötetként is megjelent összefoglalás, amely első ízben vette számba a 89-es decemberi fordulat után gomba módra megszaporodott romániai magyar egyesületeket is. 1992-től osztják ki az erdáélyi szellemi élet, közművelődés személyiségeinek nevét viselő EMKE-díjakat. A 2007. évi EMKE-díjak: Spectator-díj Szilágyi Aladárnak, az 1990 után kibontakozó kisebbségi önépítést segítő gazdag publicisztikai tevékenységéért, Kacsó András-díj a Háromszék Népi Együttes Zenekarának, az erdélyi népzene értékeinek itthoni és határon túli népszerűsítéséért, minőségi műveléséért, Bányai János-díj Bárth János néprajzkutatónak, az erdélyi népi kultúra értékeinek feltárása és közlése terén végzett kiemelkedő kutatói tevékenységéért, Kún Kocsárd-díj Széman Péternek, a versenyképes magyar közösség létrehozásáért végzett közművelői tevékenységéért, Nagy István-díj Öllerer Ágnesnek, kiváló zenepedagógiai, karnagyi és a kamarazenei mozgalom terén végzett munkásságáért, Bánffy Miklós-díj Székely Szabó Zoltánnak, fáradhatatlan szervezőmunkájáért, melynek eredményeképpen a Magyarország határain kívül működő magyar színtársulatok rendszeresen jelen vannak Bécsben és más ausztriai településeken, Kovács György-díj Balázs Attilának, korszerű és nagyhatású színészi munkásságáért, sokoldalú tehetségéért, mellyel a temesvári színpadot szolgálja és az erdélyi magyar, román és német színjátszás egymás felé fordulását segíti, Poór Lili-díj Balázs Évának, az anyanyelvi színpadi szó nemesítő erejébe vetett hitéért, mindig megújulásra kész emberábrázoló művészetéért, Szentgyörgyi István-díj Fazakas Mihálynak, színjátszásunk kiemelkedő hagyományának ápolásáért, a diákszínjátszásunk terén elért kiemelkedő érdemeiért, Szolnay Sándor-díj Soó Zöld Margitnak, utolérhetetlen művészi érdemeiért és az alkotói közösség érdekében kifejtett áldozatos tevékenységéért, Monoki István-díj Györfi Dénesnek, a nagyenyedi Bethlen Gábor Református Könyvtár állományának elkötelezett és szakszerű gondozásáért, Balázs Ferenc-díj a Calepinus Alapítványnak az 1990-ben létesített nyelviskola működtetéséért, biztosítva több ezer személynek az idegen nyelvek oktatását, nemzetközi nyelvvizsgára való felkészítését, gr. Mikó Imre-díj Irsay Miklósnak, értékteremtő, kultúrapártoló tevékenységéért. Életmű-díjban részesültek: Bálint Lajos, a míves könyvek erdélyi hagyományát folytató félévszázados munkásságáért, kultúrahordozó szép könyvek kivitelezéséért, Laskay Adrienn művészeti és oktatói tevékenységéért, az erdélyi Bartók- és Kodály-kultusz kiteljesítésében szerzett érdemeiért. /Szabó Zsolt: EMKE-díjak 2007. = Művelődés (Kolozsvár), 2008. április/