Budapestnek két arca volt a népszavazás napján: az egyik vaskordonos, diktatórikusnak tűnő szoldateszka vasas-fegyveres, csikorgó erőfitogtatása, s ezt felerősítette a Parlament felé vezető utakat elzáró, az Országházat duplázva körbeálló Nagybudapesti Vasfal. Máshol pedig volt egy riadt, más alkalmakkor cinikus és éles hangú társaság, amely Gyurcsány kormányfő szánalmas traktáját szürke arccal állta végig. A balliberálisok székházában Kóka János miniszter azt bizonygatta, hogy pártja számára bekövetkezett a Nagy Diadal: félmillió ember szavazott az országot mentő Nagy Nemmel. Ezután a miniszterelnök bejelentette, hogy az övék a diadal. Hiszen kérdésenként ,,csak” hárommilliónyian szavaztak Igennel, s az a négymillió, aki otthon maradt, az mind az övék. /Sylvester Lajos: A Nagybudapesti Vasfal. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 11./

Az idei március 15-i rendezvényekből kiemelkedő a Sepsiszentgyörgyön felújított Lábas Ház, melyet a város lakói birtokba vettek. Az itt élők két évszázad múltán először tudhatják magukénak azt az építményt. Röviddel 1848 után a Huszárezred Parancsnoki Székháza Siralomházzá nyomorodott, Bartalis Ferenc és Váradi József ennek az épületnek a börtönpincéiben töltötte utolsó éjszakáját. Ez az érzelmi kötődés az alapja annak a féltésnek is, amely az épületet övezte. A Lábas Ház 2000-ben a város tulajdonába került, és elkezdődött az a nyolc évig tartó, akadályokat hárító munka. Az épület felújítása Háromszéktől Bukarestig és Kiskunhalason át Budapestig terjedő rendkívüli szakmai, anyagi és politikai összefogást feltételezett. Így lehetett Siralomházból a szellemi építkezés, a Jóreménység Házává. /Sylvester Lajos: A Jóreménység Háza. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 17./

Török József, a Volt Politikai Foglyok Háromszéki Szervezetének elnöke március 15-én furcsa kalandokba keveredett Sepsiszentgyörgyön, az Óriáspince-tetőn és Eresztevényen. Március 15-én Sepsiszentgyörgyön egyik régi ismerőse a kezébe nyomott egy röpcédulát azzal, hogy ,,nézd meg, az éjszaka mit találtam, tele volt a város ezekkel”. A papír a Noua Dreapta magyarellenes uszítását tartalmazta. Mivel a röpcédula tulajdonosa a saját példányát meg akarta őrizni, Török kölcsönkérte a papírt, majd fénymásolással készített néhány példányt, és visszament a március 15-i központi ünnepségre. Két fiatalember melléje lépett, és egyikük azt mondta: Va rog sa ne dati si noua din hartia aia (Kérjük, adjon nekünk is abból a papírból). Török József adott egy példányt az ismeretlen március 15-i ünneplőknek egyet. Török József ezt követően végignézte az ünnepséget, s azt vette észre, hogy ismeretlenek fényképezik. Este hazafelé ment, amikor egy terepruhás férfi melléje lépett, mondván, ő a Román Hírszerző Szolgálat tagja, s olyan utasítást kapott, hogy egy alacsony termetű, bajuszos és szemüveges férfi hangoskodott, ezért igazoltatnia kell. – Ki telefonált ilyesmit? – kérdezte Török. – Nem mondhatom meg – válaszolta a terepruhás. Nem volt nála semmi irat, ezért bemondta a személyi adatait. Miközben a terepruhás őt igazoltatta, négy csendőregyenruhás férfi is ott termett. Török József kikérte magának ezt az útszéli molesztálást, a terepruhás elnézést kért, és azt mondta: ő csak parancsot hajtott végre. Török József egykori politikai üldözöttként úgy érezte, hogy visszatért a Szekuritáté. Mindenki örült, hogy a háromszéki ünnepségek provokáció nélkül zajlottak le, holott a röpcédulázás, főleg annak vasgárdista-fasiszta tartalma a legsúlyosabb jogsértések közé tartozik. /Sylvester Lajos: Újra Törököt fogtak (Határhelyzetek). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 21./

Bodó Csaba berecki fafaragó sepsiszentgyörgyi egyéni kiállításának megnyitójára tömegesen jöttek el a bereckiek és berecki származásúak. Bodó Csaba környezete népéletének jelenségeit és jellemzőit faragja meg. Bereck népe a magáénak érzi a művészt és alkotásait. /Sylvester Lajos: Bodó Csaba sepsiszentgyörgyi kiállítása (Berecki faragó a Műves Házban). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 5./

Kőszegen 59 éves korában, súlyos betegségben elhunyt Tornay Endre András zetelaki születésű, Ferenczy-díjas, Munkácsy-díjas szobrászművész, akinek emlékét több, Háromszéken elhelyezett alkotása, köztük a köpeci 1848–49-es emlékmű és a sepsiszentgyörgyi sportcsarnok elé nemrég visszahelyezett térplasztikai alkotás (fotó) őrzi. /Sylvester Lajos: Tornay Endre szobrászművész halálára. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 12./

A marosvásárhelyi Mentor Kiadó értékes kiadvánnyal lepte meg a pedagógustársadalmat: Az erdélyi tanító- és óvóképzés történetéből című ezeroldalas, képanyaggal gazdagon illusztrált kötettel. A kiadvány alcíme: Az erdélyi magyar tanító- és óvóképzés évszázadai Aradtól Zilahig (1777–2000). Az anyagot gondozta és sajtó alá rendezte Szabó K. Attila. A kiadvány huszonhárom szerzőt vonultat föl, mindegyikük egy-egy iskola történetét vázolja. Az erdélyi iskolai és óvóképzés legteljesebb összefoglalásáról van szó. Szabó Kálmán Attila Bevezetés címmel a népoktatásról és tanítóképzésről, a kisdedóvásról és óvóképzésről, az erdélyi oktatás- és iskolai intézménytörténetről monografikus összefoglalót tett közzé, ez a könyv további fejezeteit megalapozó és tartóoszlop. A részmonográfiák felölelik Erdély 23 városának és 45 iskolájának két- és negyedszázados történetét 1777 óta. /Sylvester Lajos: Az erdélyi tanító- és óvóképzés történetéből (Egy monumentális vállalkozás elé). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 17./

Szécsi Antal, a vargyasi iskola egykori igazgatója, ma székelyudvarhelyi nyugdíjas tanár Falu a Látóhegy alatt címmel kiadott Vargyas-monográfiája után pedagógus életútjának stációit Kapuállítók hitével (Székelyudvarhely, 2007). címmel egy iskolai katalógus aprólékosságával jelenített meg. A könyvben helyet kapnak a tanító- és tanárkollégák, felettes felügyelők, az iskolai kisegítő személyzethez tartozók is. A szerző Galacon született (1938), a második bécsi döntés – Észak-Erdély visszacsatolása – után Budapestre költöztek, majd Székelyföldön kötöttek ki. A könyv tipikus példája a túlélésre, csendes hasznosságra és alkotó munkára berendezkedő pedagógusnak. /Sylvester Lajos: Szécsi Antal iskolai katalógusa (A túlélés esztendei). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 17./

Számos erdélyi meghívott részvételével zajlik április 19-én Csíkszeredán vita a székelyföldi térség meghatározó jellemzőiről. A tanácskozás szervezeti-intézményi keretét a Sapientia EMTE Társadalomtudományi Intézete biztosítja. A rendezvényre Csutak István Székek földje – Székelyföld? című, széles körű vitát gerjesztő írása alapján kerül sor. A közel negyven meghívott névsora arra utal, hogy a Székelyföld-vitának csíkszeredai stációján elsősorban az eddigi hozzászólók véleményét óhajtják mederbe fogni és összegezni, a Hogyan tovább? kérdéskörre válaszokat fogalmazni. Csutak István jelezte, amennyiben az egyeztetések ezt lehetővé teszik, a tanácskozáson bejelentik a Székelyföldi Fejlesztési Intézet létrehozását. /Sylvester Lajos: A székelyföldi térség fejlesztéspolitikája. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 19./

Április 18-án a sepsiszentgyörgyi Gyárfás Jenő Képtárban megnyílt M. Péter János festészeti kiállítása. Sylvester Lajos mondott megnyitóbeszédet, Jánó Mihály művészettörténész pedig a magyar vidék egyik legjobb koloristájának nevezte a művészt. /(a. l.): Színek inváziója. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 19./

Meghalt Tornay Endre szobrászművész /Zetelaka, 1949. júl. 21. – Kőszeg, 2008. ápr. 7./ Zetelakán a család tizenharmadik gyermekeként született meg, a legkisebb gyermek vált a leghíresebbé. 1973-ban a kolozsvári egyetem szobrászati karán kitűnő eredménnyel államvizsgázott. Rövid ideig Sepsiszentgyörgyön dolgozott, majd 1976-ban Balassagyarmatra költözött, később családjával Kőszegen telepedett le. A kilencvenes években Munkácsy-díjjal tüntették ki. /Bocskay Vince: A szobrászt Tornay Endrének hívták. = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 19./ Kőszegen 59 éves korában, súlyos betegségben elhunyt Tornay Endre András zetelaki születésű, Ferenczy-díjas, Munkácsy-díjas szobrászművész, akinek emlékét több, Háromszéken elhelyezett alkotása, köztük a köpeci 1848–49-es emlékmű és a sepsiszentgyörgyi sportcsarnok elé nemrég visszahelyezett térplasztikai alkotás őrzi, emberi tartása sokak számára példakép marad. /Sylvester Lajos: Tornay Endre szobrászművész halálára. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 19./

A Magyar Művészetért Kuratóriuma és a Herendi Porcelán Manufaktúra Zrt. alapította Árpád fejedelem-díjat a kuratórium rangos intézmények és kiemelkedő személyiségek társaságában a sepsiszentgyörgyi Háromszék napilap szerkesztőségének ítélte oda. A mostani kitüntetettek: Aracsi pusztatemplom és a bánsági püspökség, a Háromszék szerkesztősége, Győrffy Sándor szobrászművész, Illyés Gyula (posztumusz), Kubik Anna színművész, Dunaszerdahely városa és Wass Albert (posztumusz). Az Árpád fejedelem-emlékdíjat 2007-ben alapították, és 52 alkalommal adományozták a nemzetépítésben rendkívüli szerepet vállaló intézményeknek és személyeknek. A korábbi kitüntetett között van: Apáczai Csere János Református Líceum – Kolozsvár, Árpád-házi Szent Erzsébet Gimnázium és Berszán atya – Gyimesfelsőlok, Az erdélyi néptánc 30 éve – Csíkszereda, Böjte Csaba atya és a dévai gyermekek, Duna TV, Csoóri Sándor, Jankovics Marcell, Jókai Anna, Kobzos Kiss Tamás, László Gyula (posztumusz), Makovecz Imre, Nagyszeben magyar közössége, nagyváradi püspökség, Nemeskürty István, Révkomárom városa, Sapientia Egyetem – Csíkszereda, Sára Sándor, Sütő András (posztumusz), Székely Nemzeti Tanács, Székelyudvarhely városa – Orbán Balázs emlékére, Szörényi Levente, Zenta városa. /Sylvester Lajos: Árpád fejedelem-díj a Háromszéknek. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 26./

A Székelyföld-vitában, amelyet Csutak István írása (Székelyföld – Székek földje) gerjesztett, a küzdelem többnyire elméleti síkon zajlott. Nem volt mögötte társadalmi felhajtó erővé, nem vált mozgalommá. A székelyföldi magyarság közösségtudatát kell erősíteni. Mindenféle autonómia nélkül is lehet szabatosan használni az anyanyelvet. A bolti árukínálat, a cégnevek, a keresztnevek, minden megnevezés esetében. Hiányzik a közösség kényszerítő ereje. /Sylvester Lajos: Lelki autonómia. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 29./

Sepsiszentgyörgyön a Szent György-napok idején április 29-én rendezték meg a sepsiszentgyörgyi könyvszerzők író-olvasó találkozóját, 30-án a Bod Péter Megyei Könyvtárban Derűs irodalomóra a Cimborával címmel a gyermekolvasók Kovács András Ferenc költővel találkoznak. A poétát Farkas Kinga, a Cimbora főszerkesztője fogja kérdezni. /Sylvester Lajos: Tollforgatók forgolódása (Szent György-napok) = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 30./

A csíksomlyói búcsút követő napon csoda történt a Gyimes völgyében: Gyimesbükkön nagy dugó keletkezett, hogy órákra leállt az országúti forgalom. A gyimesbükki pályaudvar épülete elé a sokaság hosszas várakozása után begördült a Magyar Államvasutak ipartörténeti értékű magyar királyi koronás mozdonya. A Gyimes völgyében titokban azelőtt is évenként ezrek és ezrek fordultak meg, hogy a történelmi Magyarország határán levő épületet. 1920 után az őrházat a román állam használta, 1940-től ismét a MÁV tulajdonába és a Magyar Honvédség felügyelete alá került. Aztán következett az újabb Trianon, a párizsi béke. Deáky András, az építő ember, a gyimesi és moldvai csángók világi apostola, a Szeret-Klézse Alapítvány elnöke nem nézhette tétlenül, hogy a vasúti őrház a Rákóczi-vár lábánál véglegesen romba dől. Deáky András az épületet megvásárolta, tetőzetét kijavította. Deáky segítséget kért a felújításhoz és az épület vasúttörténeti múzeummá alakításához. A gyimesbükkiek beszerezték a szükséges engedélyeket, jelentős támogatást kaptak Tánczos Barna és Korodi Attila államtitkároktól. /Sylvester Lajos: A Gyimes-völgyi csoda. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), máj. 13./

A Bákó megyéhez csatolt Gyimesbükkön kétnyelvű feliratok sorakoznak. A hatalmas állomásépületen Ghimes–Gyimes, de egyéb kétnyelvű névből is több van, mint Sepsiszentgyörgy leghosszabb utcáján. A legnagyobb magyar lakosú székely városnak titulált Sepsiszentgyörgyön elfelejtenek az itt élő lakosság nyelvén szólni. Látta-e valaki valamelyik polgármester- vagy tanácstagjelölt programjában, hogy megválasztása esetén élne az anyanyelvhasználat jogával, s másokat is erre ösztönözne? /Sylvester Lajos: Jöjjenek a gyimesiek! = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), máj. 22./

Kászoni Zoltán halbiológus 80 éves, ennek ellenére egymás után jelennek meg Székelyföld és Erdély vonzatú könyvei. Egy ideje Budapesten él. Magyarországon és Romániában húsz könyve jelent meg, ebből tizenhárom magyarul, hét román nyelven. Születési évfordulója alkalmából a budapesti szaklapok testes életpálya- és életműméltatásokkal köszöntötték. Az első magyar nyelvű halászati szakkönyvet Romániában Kászoni Zoltán írta (1959), de nemcsak a halászat és a vadászat a szenvedélye, hanem az erdélyi magyar múlt, Erdély nagyjainak tisztelete is. Kászoni Zoltán Baróton született 1928. január 22-én, édesapja, Kászoni Gáspár nevét viseli a Baróti Múzeum. Halbiológusi és halászati mérnöki képzést szerzett. Nagy szakmai karriert futott be. Erdély, Bánság és a Partium halászati felügyelője, majd a bukaresti Halászati Kutatóintézet laborfőnöke, később igazgatója. Másfél évtizedig halászati államtitkár, a román óceáni halászflotta egyik létrehozója, az óceáni halászatot személyesen is szervezte meg. Hosszú ideig a Román Országos Vadász- és Horgászegyesület alelnöke, később, egy híján másfél évtizedig ennek főtitkára. Gyermekei a Ceausescu-diktatúra idején sorra elhagyták az országot, ezért őt megbízhatatlannak nyilvánították, bukaresti állásából eltávolították. Szülőföldjére visszaérkezve Sepsiszentgyörgyön a megyei vadászati és horgászati szférában dolgozott. /Sylvester Lajos: Kászoni Zoltán bátyánk szöges bakancsa (A túlélés esztendei) = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), máj. 29./

Puskás Attila szerkesztésében és jegyzeteivel jelent meg édesapja, néhai Puskás Lajos Börtönnaplója. /Charta Kiadó, Sepsiszentgyörgy, Múltidéző sorozat/. A könyv törzsanyaga a Börtönnapló, fontosak a kiegészítő megjegyzések, magyarázó szövegek és lábjegyzetek. A naplóíráshoz szükséges papírt Puskás Lajos felesége juttatja be a szamosújvári lágerbörtönbe: az elemózsiás kosár fülét vászonnal betekerte, ez alatt lapult a papír. Ez 1947-ben történt, a börtönviszonyok nem torzultak el, mert később ez elképzelhetetlen lett volna. Puskás Lajost a Magyar Népközösség jogutódjaként 1941-ben megalakult Tízes Szervezet volt kolozsvári elnökeként tartóztatták le. Nem tetszett a hatalomnak Puskás Lajosnak a cserkészmozgalomban vállalt szerepe, a moldvai csángókkal kiépített s a magyarországi kapcsolatai sem, ezért a börtönből való szabadulása után is állandó megfigyelés alatt tartották. A szintén börtönviselt Puskás Attila jegyzeteiből az apját figyelő ügynök-besúgókra is fény derül. A titkos dossziékban fellelhető dokumentumokból Puskás Attila kihámozta az ügynökök kilétét, sőt, azt is felfedezte, hogy volt köztük kettős ügynök is, aki egyrészt jelentette a szekuritáténak a Börtönnapló meglétét, másrészt a börtönviselt Puskás Lajossal egy olyan ,,változatot” készített, amely ártalmatlannak tűnt, s az eredeti helyett ez került a biztonságiak kezébe. A Dossziék című fejezet válogatott dokumentumokat tartalmaz Puskás Lajos több ezer oldalas, négykötetes szekus iratcsomójából. /Sylvester Lajos: Puskás Lajos: Más jövőt álmodtam (Börtönnapló a kommunista hatalomátvétel évéből) = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), máj. 29./

Kovászna megyében részvétel 47,1 százalékos volt, a két város – Sepsiszentgyörgy és Kézdivásárhely – a maga 35 százalékos részvételével a mélypontra került. Az ilyen fokú érdektelenség, a közöny orvoslása hosszú távon a magyarság sorsának kulcskérdése lesz, hangsúlyozta Sylvester Lajos. Mint ahogy a románság összefogása a román népesség önbizalmát fogja erősíteni. A városi magyar lakosság passzivitása a legaggasztóbb, ez a mélypont-szemlélet. Az, hogy tizennyolc éve nem mentünk semmire, vezetők korruptak, ígérgetnek, hazudnak és így tovább. Ezzel a mentalitással szemben szerencsétlennek tűnt az a sikerpropaganda, amellyel az RMDSZ erőlködött, és túl általános volt, amit az MPP ígért. /Sylvester Lajos: Győzött a mélypont-szemlélet. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 3./

Negatív kampány folyt, mert mindenik fél az ellenfelet pocskondiázta, s alig jutott valakinek eszébe, hogy az ellenlábasok között is lehet tisztességes és becsületes ember. A polgármester- s a tanácstagjelöltek hosszú-hosszú listáit látva, ekkora tömeget eléggé kockázatos kölcsönösen csak negatív jelzőkkel illetni. Az eddigi választási kampányból eddig csak a románság nyert, azok, akik alapvető nemzeti érdekeket szem előtt tartva képesek voltak összefogni. Amennyiben a magyarság körében tovább erősödik a most tapasztalható destrukció, örökre lemondhatunk országos vagy nemzetközi szinten a reprezentatív és hatékony képviseletről, írta Sylvester Lajos. /Sylvester Lajos: Minden jóból kifogytunk volna? = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 9./

Rodostó város tanácsa a múlt héten Beder Tibort, a Magyarok Székelyföldi Társasága és a Julianus Alapítvány elnökét díszpolgárává választotta. Beder Tibor elsősorban nem székelyföldi tisztségeiért és Kárpát-medence szerte ismert teljesítményéért kapta a rangos kitüntetést, hanem azért a teljesítményért, amelyet a székelyföldi magyar ember küldetéstudata alapozott meg. A most kitüntetett már a diktatúra éveiben II. Rákóczi Ferencnek, bujdosótársainak és Mikes Kelemennek a nyomába szegődött. Zágonból elindulva többszöri nekifutamodással próbálta Törökországot elérni, amire csak a diktatúra bukása után kerülhetett sor. Az első igazi útján – egyébként Hargita megyei főtanfelügyelőként – Rodostó érintésével az antaliai Macarköyig jutott el, rácsodálkozva a magyar megmaradás búvópatakszerű, jelképi értékű históriai ,,teljesítményére”, amint a törökországi ,,magyarfalusiak” fél évezrede nyelvvesztés után is féltve őrzik magyarságtudatukat, és személyi irataikba büszkén íratják be a ,,Macar” (Magyar) szót. Beder Tibor szervezésében a székelyföldiek, erdélyiek százai keresték fel a törökországi magyar emlékhelyeket. Csíkszentdomokosi székely kapu került Macarköybe, Csernátonban faragott és az alkotók által felállított székely kapu a rodostói Magyar utca bejáratához, ezt megelőzően a budapesti Rodostó Alapítvánnyal és a Rákóczi Szövetséggel együttműködve háromalakos térplasztikai alkotás Rodostó városligetébe. Rodostóban központi helyre került a török nyomdászat megalapozójának, a török ősnyomtatványok létrehozójának, a világi könyvkiadás elindítójának, Ibrahim Müteferrikának – Székely Ábrahámnak – Köpe Csaba által kisbaconi cserefából faragott, monumentális szobra. Beder Tibor törökországi utazási élményeit könyvekbe, alkalmi kiadványokba foglalta. A magyar–török kapcsolatépítés kétoldalú: az évek során számos török küldöttség látogatott Székelyföldre, testvértelepülési kapcsolatok jöttek létre. Ezeknek a létrehozásában a Magyarok Székelyföldi Társaságának partnere volt a Háromszéki Mikes Kelemen Közművelődési Egyesület. /Sylvester Lajos: Rodostó székelyföldi díszpolgára. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 19./

Sütő Andrásra emlékező könyv jelent meg: Nyolcvan nyugtalan esztendő. Születésnapi megemlékezés Sütő Andrásról Marosvásárhelyen és Pusztakamaráson 2007 júniusában. Összeállította és az előszót írta Székely Ferenc /Mentor Kiadó, Marosvásárhely, 2008/. Az összeállításban többek között Görömbei András, Márkus Béla, Pálfy G. István, Péntek János, Sylvester Lajos, Szász István Tas, Fodor Sándor és Dobos László emlékezett az íróra. /B. D. : Nyolcvan nyugtalan esztendő. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 5./

Fodor Gábor újsütetű SZDSZ-elnök első ,,külföldi" útja Erdélybe vezetett. Meg is kapta a magáét az Erdélyi Magyar Ifjaktól. Az SZDSZ eddig elutasította a külföldön élő magyarok kollektív jogait, a kettős állampolgárság megszavazásánál a megadás ellen érvelt, elutasította a magyar nemzeti szimbólumokat. Eörsi Mátyás néhányszor megesett térülése-fordulása botrányba fulladt, s SZDSZ képviselői ezért inkább átrepülték Erdélyt Bukarestig. Fodor Gábor és az SZDSZ-es stáb most Erdélybe látogatott. Fodor Gábor kijelentései a szavak szintjén figyelemre méltó fordulatot előlegeznek az SZDSZ határokon túli politikájában. Az SZDSZ-nek szüksége van erre az irányváltásra, hiszen népszerűtlensége negatív rekordokat dönt. Gyurcsány Ferenc és kormányából kicsavarták pártjuk és pozícióik számára a lé maximumát, és most finom fordulattal váltanak. /Sylvester Lajos: Hány Fodor van a szoknyánkon? = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 15./

Sylvester Lajos új könyve /Ojtoz völgye a hadak útján. A Kárpátok délkeleti átjárójának régi és új keletű históriája. Charta Kiadó, Sepsiszentgyörgy, 2008/ nem ismeretlen a Háromszék napilap olvasói előtt. A kisemberek egymásba csúszó, egymást kiegészítő és folytató monológjai, történetei alulnézetből ábrázolják az elmúlt évtizedek eseményeit. A háromszéki krónikát makacsul, irigylésre méltó kitartással újra meg újra át meg átíró Sylvester ars poeticájának is felfogható: mindent meg kell tenni, hogy az elmúlt évtizedek elhallgatott, meghamisított, manipulált története teljes egészében ismertté válhasson. Sylvester kis darabokból, tragikus történetekből rakja össze könyvét. Így jelenik meg Ojtoz és környéke története, főként közelmúltja. Az ojtozi emberek zöme dacosan igyekezett hű maradni szüleitől, nagyszüleitől átöröklött életfelfogásához, eszményekhez. /Bogdán László: Az ojtozi történet, alulnézetből. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 26./

Fetés András tanár a háború után Háromszékről származott Budapestre. Fetés András ötlete, hogy a rákosszentmihályiakkal – Csíkszentmihály testvértelepülésével – karöltve a nyergestetői Székely Termopüléhez kopjafát állítanának, és hagyományt kellene teremteni, hogy a csíksomlyói búcsún részt vevő sokaságból a búcsú másnapján, ki-ki tetszés szerint, látogasson el Gyimesbükkbe vagy a Nyergestetőre. Fetés András azt kérte Sylvester Lajostól, hogy tollforgató emberként felkarolja javaslatát. Fetés András hozta napvilágra dr. Rákossy Árpád feledésbe merült élettörténetét, s neki köszönhető, hogy a múlt évben szobrot állítottak neki szülőfalujában, Csernátonban, az avatást részvételükkel vagy üzenetükkel a legnagyobb magyar méltóságok is megtiszteltek. A Székely Termopüle, Nyergestető székelymagyar kegyhely lehet majd, ahol a tisztást megtölti a kopjafa és keresztekből álló erdő. Nyergestetőn 1897-ben, a magyar millenniumi évében állították Bukarestben élő csíkkozmási székely honfiak és honleányok adományaiból az 5,40 méter magas emlékoszlopot. A száztíz évvel ezelőtt állított obeliszk egy Fetés Andráshoz hasonlatos férfiú, Ábrahám István kezdeményezése volt. /Sylvester Lajos: A Székely Termopülé. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 2./

Sylvester Lajos magyar nyomkereső új könyve, a Szőttesünkben török minták számos törökországi útjának tapasztalatait hármas megvilágításba helyezte. Útikönyvét egyrészt török históriai, művelődéstörténeti, turisztikai, földrajzi és geológiai ismeretek tárházává tette, másrészt törökországi kalandozásait minden esetben céltudatosan magyarságkereső útként jelenítette meg, s harmadrészt kis-ázsiai útjaira mindig magával vitte a ,,hazai fonnivalót". Kéziratának első része Zágonhoz kötődik. /Megjelent. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 14./

Háromszéken Szent István napja, augusztus 20-a idén is gazdagnak ígérkezik. Az egyházi fő rendezvény a perkői búcsú lesz. Az idei őrtűzgyújtás bevilágítja a háromszéki magyarok jövő évre tervezett világtalálkozóját és a római katolikus egyház ezer évének grandiózus ünnepségét. Friss hír az is, hogy létrehozzák a Háromszéki Magyarok Egyesületét, amelynek tiszte lesz, hogy ne hagyja a háromszékiek összetartozásának lángját kialudni. /Sylvester Lajos: Háromszék augusztusi őrtüzei. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 16./

Megjelent dr. Nagy Lajos Elfelejtett rétyiek című új könyve, a mellékletként csatolt füzet címe: Pálinkatan az erdélyhoni minden valláson lévő falusi iskolák számára. Készítették Nagyborosnyai Bartha András és Felső-boldogasszonyfalvi Bíró Sándor rétyi ev. ref. hitszónokok. A könyvecske Kolozsvárott jelent meg a Tilsch János tulajdonában lévő nyomdában 1846-ban. /Sylvester Lajos: Pálinkatan és az Elfelejtett rétyiek (Dr. Nagy Lajos új könyve) = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 29./

Idén is többszázan zarándokoltak a Kárpát-medence sokféle tájáról az úz-völgyi 15. emlékünnepségre a II. világháborús szovjet betörés 64. évfordulóján. Nagyon rossz állapotban lévő utak fogadják az érkezőket. Szabó József hadtörténész-ezredes egész családjával érkezett Budapestről az Úz völgyébe. Petkes József nyíregyházi festőművész is családostól jött. Intézmények, egyházi közösségek jelenléte volt jellemző. A Vitézi Rend Háromszéki Székkapitánysága v. Pásztori Tibor vezetésével, a szentivánlaborfalvi férfikórus, a kökösi egyházközség, Étfalvazoltánból egy népesebb csapat, a budapesti Nemzetvédelmi Egyetem kadétjai, a háromszéki és csíki veteránok. Az úzi születésű Kovács Sándor információs arzenállal szolgált az 1944-es katonai eseményekről. Dr. Szőts Dániel, a képletes úzi katonai térparancsnok évenként levezényelte az emlékünnepségeket. Kiemelkedő egy újabb hagyomány, az úzi emlékezők sorra állítják a katonatemetőbe az emlékkopjákat. A gelencei neves fafaragó, Kelemen Dénes felajánlotta, hogy ha minden évben megjelölik az úzi katonatemetőben egy ismeretlen katona domborzati formák után azonosítható sírját, akkor ő és fafaragó fiai vállalják ezeknek az elkészítését cserefából. Ezek az emlékjelek előrejelzik, hogy a Nyergestető kopjás-keresztes emlékparkjához hasonlóvá bővül az úzi két világháborús katonatemető is. Az idei úzi ünnepség hozadéka az is, hogy dr. Szőts Dániel kezdeményezésére Csíkszentmártonban egy úzi múzeumi gyűjtemény létrehozására gondolnak. Az ojtozi völgyben, az Ojtoz a hadak útján néven létesül múzeum. /Sylvester Lajos: A 15. Úz-völgyi zarándoklat. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 30./

A hódmezővásárhelyi önkormányzat és dr. Traub Alfréd budapesti plasztikai sebész adományából felújították Csehétfalva 1841-től működő, műemlék értékű templomi orgonáját. Az átadó ünnepségen jelen volt a budapesti adományozó és dr. Szabó Árpád unitárius püspök is. A hódmezővásárhelyiek felajánlották minden határon túli magyarnak a hódmezővásárhelyi tiszteletbeli polgári titulust, Csehétfalva minden lakosa élt ezzel. A hódmezővásárhelyiek az elsők között siettek az árvíz után segíteni a Nyikó menti falvakat. Az árvíz utáni összefogásról még Basescu államfő is azt mondta, hogy ilyent ő még nem látott Romániában. Moldvában is voltak árvizek, de az ottaniak várták, hogy érkezzen a segély. Itt viszont a lelkészek, a püspökükkel az élen, gumicsizmát húztak, s kézbe vették a lapátot. Dr. Grezsa István Hódmezővásárhelyről két éve szekértúrákat szervez ezen a vidéken, bejárják a kis falvakat. Ez több mint turistaút. Azt akarják, hogy az itteni székelyekkel együtt legyenek, s megéljék az itteni életet. Eszünkbe jut ezen a vidéken Tamási Áronnak az a sora, amelyet a Tüzet vegyenek! című novellájában írt: Énlaka fölött, a Firtos lova hátán, lehajtott fejjel elaludt a Gondviselés. Átvitt értelemben fogalmazza meg az elszigeteltséget, a magárahagyatottságot: erről a területről, az itt élő székelyekről még a Gondviselés is elfeledkezett. Most úgy tűnik, hogy mintha nyitogatná a Gondviselés a szemét. /Sylvester Lajos: Mintha nyitogatná szemét a Gondviselés... (Frigyre lépni a szülőfölddel). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 3./

Dr. Nagy Lajos könyves bemutatkozása a Rétyi Falunapokon páratlan esemény volt. Négy könyve sorakozott az asztalon: Réty monográfiája, Nagyernye monográfiája, az Életünk kórtörténete és az Elfelejtett rétyiek című kötet, amelynek melléklete a Pálinkatan. Egykori orvostanhallgató évfolyamtársak, kollégák, a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Intézet 1956–1959 alcímű kötet kapcsán volt politikai foglyok és más érdeklődők töltötték meg a termet. Párját ritkító, hogy a könyvkiadást az önkormányzatok ilyen mértékben támogassák. Réty monográfiájának és az Elfelejtett rétyiek megjelenését a helyi polgármesteri hivatal, Nagyernye monográfiáját az ottani önkormányzat támogatta. Az ugyancsak dr. Nagy Lajos által összehozandó, Komolló monográfiájának a kiadását a megyei önkormányzat is támogatni fogja. Dr. Nagy Lajost négykötetes szerzőként köszöntötték 75. születésnapja alkalmával. /Sylvester Lajos: /Könyves Nagy Lajos rétyi bemutatkozása. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 6./