A történelem Trianon után nyolcvan év s a II. világháború után közel fél évszázad múltán most lehetőséget kínált, hogy a szétdaraboltság lelki sérüléseit valamennyire enyhítse, ez a magyar igazolvány. "Miközben ,,odaát" a hatalomra éhes ordasfalka ordít, acsarkodik ellene, olyan modorban is, amit még Rákosi Mátyás sem engedett meg magának. Ezek kavarják újfent a gyűlölködés feneketlen örvényeit. Kényelmetlenek vagyunk számukra, s van rá eset, hogy lelki fogva tartóink érzékenyebbek a dolgainkra, mint a nemzet egésze ellen támadó hol rafináltan okos, hol megtévesztett ostoba sereg. És még kényeskednek is egyesek, ha fél szájról elröppen egy kiprovokált hazaárulás szó, ami — bárhonnan nézvést, mondtuk már — tulajdonképpen nemzetárulás." – állapította meg Sylvester Lajos. /Sylvester Lajos: A feneketlen gyűlölet örvényei. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), febr. 15./

Sylvester Lajos fenyegető üzenetet kapott: ha nem száll le egy patinás nevű történelmi erdélyi család gyalázásáról, majd rászállnak ők. Sylvester Lajos leszögezte, inkriminált írásában nem egy családról írt, hanem egy Magyarországon igen magas politikai szerepet vállalni kívánó személyről. Meg arról a jelenségről, hogy kampánycélokkal kiféle-miféle emberek játsszák meg az ,,erdélyit", vagy hivalkodnak erdélyi gyökereikkel. Sylvester felelősséget érez, hogy olvasókat tájékoztassa, méltánytalanságokat követnek el egyes személyek, olyanok, akik egy csoport hatalomra törő érdekeit felvállalták. Ítéljék meg, "hogy a magyar státustörvény kapcsán a magyarsággal együtt vagy ezek szomszédságában élő népek ellenünk hangolása, uszítása, a tények elferdítése, a hamis ígéretek halmozása milyen haszonnal jár jelenlegi állapotunk javítása és jövőnk alakulása felől nézvést." Bizonyos magyar körök által elítélt, kigúnyolt, a magyar koronát meggyalázó kampány ellenére mégis hányan igénylik a magyar igazolvány megszerzését. "Egyúttal azt is vegyük számba, hogy az európai uniós csatlakozás megnehezítése (a mezőgazdasági fejezet lezárása például stb., stb.) s a magyar parlamentben a destruktív ellenzéki fellépések — a sértett leszármazottak védence nincs utóbbiak között —, mint a médiatörvény jóváhagyása és száz másféle hasonló mennyiben szolgálja a magyarság ügyét.Én felelősségem teljes tudatában azt is állítottam, hogy ez nem hazaárulás, ami egy nem hivatalos parlamenti szóváltás alkalmával elhangzott, hanem nemzetárulás, annak a nemzetnek az elárulása, amelynek virtuálisan mi is tagjai lennénk." – "Ez még mind semmi: verőlegényeket kell alkalmazni az ,,ellenség" megrekcumolására, sőt, ezt utólag úgy kell beállítani, hogy az illető a vétkes. Miért ment oda? — kérdezi Forró úr a Magyar ATV-ben. Miért mer nyilatkozni (összetört orrsövénnyel), amikor a rendőrség még nem zárta le az ügyet, csak a két tettest csípte el? Ez sem elég? Az egyházak nyájas megközelítése után most ávós ,,jogkörrel" felruházott templomellenőrző és istentiszteletek szövegét rögzítő brigádokat akarnak bevetni. " "Egyébként a valóban nevén nevezettek lapunkat drótpostán olvassák, s a ,,rázósabb" írásokat személyesen is elküldöm az érintetteknek. Érdekes, ők jobbnak látták (eddig) hallgatni a megjegyzésekről, mert ezt nehezen lehetne harmonizálni például azzal a mindennap hallható tétellel, hogy a határokon kívüliek is elégedetlenek a kedvezménytörvénnyel, s hogy ők aztán igazán felkarolják az ügyeinket. (Mint Rákosi, Kádár és Horn meg Kovács uralgásuk hosszú évein át.)" /Sylvester Lajos: Fenyegető üzenet. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), febr. 19./ Tehát Medgyesy Péter ismeretlen hívei megfenyegették Sylvester Lajost!

Zsigmond László nyugdíjas tanító, kisbaconi gazdálkodó fél évszázaddal ezelőtt, 1952-ben került ki Moldvába, a székelykeresztúri tanítóképzőből a lujzikalagori iskolába. Lujzikalagorban három évet tanított, onnét kapott behívót, s 1955-ben már meg is szüntették az iskolát. Ezután következett a bákói magyar tanítóképző magyar tagozatának bezárása is, s ezzel véget vetettek a moldvai magyarság történetében először létesített anyanyelvű iskolák és iskolai tagozatok működésének. Zsigmond László jelezte, felajánlana egy parabolaantennát valamelyik moldvai csángó családnak és szomszédságának. A Háromszék szerkesztősége és a Háromszéki Mikes Kelemen Közművelődési Egyesület szívesen közvetít az ügy lebonyolításában. /Sylvester Lajos: Ajándék Csángóföldre. Félszázados hűség. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 5./

Sepsiszentgyörgyön megjelent egy cigányújság: a Roma Szombat. Eddig két számát vehette kezébe az olvasó. A Háromszék mellékleteként jelenik meg. Anyagát a sepsiszentgyörgyi Néri Szent Fülöp Alapítvány munkatársai szedegetik egybe a lap címoldalára cigány nyelvjárásokban is kiírt evangéliumi idézet szellemében: Ne vessetek meg egyet se a kicsik közül. (Mt. 18.) Egy magyar nyelvű, roma témájú lapmelléklet az írástudással, a hitélettel ismerkedő cigányok réteglapja. De nem csak az övék és az ügyüket felvállaló papok, pedagógusok, civil szervezetek sajátja, hanem információkat szolgáltat minden olvasó számára. A Comunitas Alapítvány kuratóriumának a kisebbségi sajtó támogatására vonatkozó döntése szerint 46 kiadványt támogatnak, azonban a Háromszék Roma Szombatja nem kapott ebből. /Sylvester Lajos: Csak a hírét halljuk? = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 12./

A magyarországi választások két fordulója közötti idő előrevetíti a bármi áron győzni rémképét. A magukat győztesnek kikiáltó pártvezérek a második fordulóban bárkivel ? régi marxista tétel: az ördöggel is ? szövetkeznek, csak kormányváltó legyen az. Thürmerrel is. Medgyessy egyik kijelentése: ,,A határon túli magyarok tekintetében elképzelésünk az, hogy semmiképpen sem akarnánk, ha Trianon ismét beteljesülne." Négy esztendő alatt az SZDSZ megbocsáthatatlan politikai merényletek sorozatát követte el a határokon kívüli magyarok vonatkozásában. ?A kedvezménytörvény ellen az Orbán-féle jobboldali ,,szellemi terror időszakában", mindegyre Csurkával rémítve a gyerekded magyar társadalmat, a Trianon kreálta államok szélsőséges irányzatainak képviselőivel szövetkeztek Magyarország és a magyar nemzeti értékek belföldi-külföldi lejáratásáért, mosdatlan nyilatkozatokat engedtek meg maguknak a magyar Szent Koronával kapcsolatosan, a magyar millenniumi ünnepségsorozatot, kétezer-valahányszáz település lakóinak emelkedettebb történelmi meditációját meggyalázták ? sokatmondó, hogy Nemeskürty István pápai kitüntetésének a Magyar ATV-ben nem volt hírértéke (az Uránia Filmszínházban A hídember bemutatójának sem, az Antall Józsefről való megemlékezésnek sem), mert kellettek a drága percek a Sajtóklub négy politikai alkimistájának arra, hogy most a Fideszbe bekebelezett Csurka-pártiakkal riogassák határon innen és túli nézőiket ?, a legaggasztóbb viszont Erdély felől és minden határokon túlról nézvést, amint kegyeskednek majd rólunk gondoskodni. Újratárgyalják a magyar?román megállapodást, amelyet felváltva neveznek paktumnak és diktátumnak. /Sylvester Lajos: Megbűnhődte már e nép? = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 10./

A magyar nemzet egészének sorsáért felelősséget érző háromszékiekhez intézett felhívást több háromszéki értelmiségi. Ápr. 21-én, a múlt század békediktátumai után tízmilliós lakosságúra zsugorodott Magyarország, amely az új évezred egyik legnagyobb próbatétele előtt áll: otthon tartózkodó állampogárainak dönteniük kell, hogy az országgyűlési választások második fordulójában az otthonteremtés és a társadalomépítés, az egyéni és közösségi boldogulás milyen útját jelöljék ki maguknak. De nem csak ezt kell eldönteniük. A nyolcmilliónyi, szavazati joggal rendelkező magyar állampolgárnak határoznia kell arról is, hogy a Kárpát-medencében, a mai Magyarország határain kívül élő, és a nagyvilágban szétszóródott nemzetrészeket és csoportokat milyen gazdasági, kulturális és érzelmi szálak, az együvé tartozás és az azonosságtudat milyen kötelékei kapcsolhatják majd az anyaország szerepkörének a betöltésére hivatott Magyar Köztársasághoz. A most lezáruló négyéves választási ciklusban a magyar nép belső erőfeszítései, gazdasági, kulturális teljesítménye, polgári többségű országgyűlése és nemzeti elkötelezettségű kormánya révén az európai országokhoz viszonyítva kiemelkedő, önnön korábbi állapotához képest kiváló teljesítményt mutathat föl, a volt kommunista országok közül állampolgárainak anyagiakban és szellemiekben a legtöbbet tudta nyújtani, s a határokon kívül élő nemzettársak gondjai egy részének felvállalásával mindannyiunk által érzékelhető, az összmagyarság Trianon utáni történetében előzmények nélküli nemzeti összefogást eredményezett. Önmagunkat áltatnók, ha nem érzékelnők, és nem adnók egymás tudtára: a magyar ország- és nemzetépítés eddigi útja és esélyei veszélybe kerültek. A választóknak voksukkal kell eldönteniük, hogy tízmilliomod-magukkal összezárkózva kívánnak-e a nemzetfogyás aláhajló útján tévelyegni, vagy virtuálisan és a gyakorlatban is a nemzeti erők egészét egybefogva óhajtanak maguknak az új Európában, nemzeti önazonosságukat is megőrizve, helyet teremteni. Ápr. 21-én dől el, hogy a szomszédos vagy velünk együtt élő népekhez hasonlóan, és ezekkel békességben élve, a határokat átjárhatóvá téve lélekben egységes nemzetként próbálnak/próbálunk-e évezredünk új kihívásai között is helytállni, vagy mint oldott kéve hullunk szét. Történelmi determináltság és a múlt századi kataklizmák következménye, hogy a mai Magyar Köztársaság állampolgárai között alig van olyan, akinek ne lennének a határokon átívelő családi, rokoni, baráti kötődései. Írjanak, üzenjenek magyarországi nemzettársaiknak, vegyenek részt az ápr. 21-i választásokon, és vigyenek magukkal ismeretségi körükből legalább egy olyan személyt, aki felelősséget érez a polgári Magyarország sorsának alakulásáért. A nemzet egészének sorsáért mi is felelősek vagyunk. A mai Magyarországhoz ne csak támogatásért folyamodjunk, hanem segítsük is bizakodóvá tenni a bizonytalankodókat. A mai kommunikációs feltételek lehetőséget nyújtanak, hogy a hátralévő bő hét alatt kapcsolatot teremtsünk rokonainkkal és barátainkkal, és figyelmeztessük egymást legelemibb, de legszentebb kötelességünkről, amelyet egyik történelmi imánk így fogalmaz meg: (...) ,,Magyarországról, édes hazánkról, / ne feledkezzél meg, szegény magyarokról".Balogh Attila, a Mikes Kelemen Líceum igazgatóhelyettese, Beder Tibor tanár, a Magyarok Székelyföldi Társaságának elnöke, Bíró Béla, a Székely Mikó Kollégium igazgatója, dr. Birtalan Ákos parlamenti képviselő, Benkő Levente újságíró, Czimbalmos Kozma Csaba, Sepsiszentgyörgy polgármester-helyettese, Farkas Árpád, a Háromszék napilap főszerkesztője, Gazda Zoltán színész, önkormányzati képviselő, a Sepsi Reform Egyesület elnöke, Incze Sándor lelkész, a Sepsi Református Egyházmegye esperese, Kónya Ádám szakíró, a Székely Nemzeti Múzeum nyugalmazott igazgatója, Kovács István, a Romániai Unitárius Lelkészek Országos Szövetségének elnöke, Krizsovánszky Szidónia színművész, Márkó Imre közíró, szakorvos, Nagy Gábor tanár, a Szent György Alapítvány kuratórium tagja, Nemes Levente, a serpsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház igazgatója, Pál Ferenc, a Mikes Kelemen Líceum igazgatója, a Romániai Magyar Pedagógusszövetség alelnöke, Pethő István, Sepsiszentgyörgy polgármester-helyettese, Simó Erzsébet újságíró, Sylvester Lajos, újságíró, a Háromszéki Mikes Kelemen Egyesület elnöke, dr. Szőts Dániel nyugalmazott igazgató-főorvos, a Sepsi Református Egyházmegye főgondnoka, Török József, a Volt Politikai Foglyok Szövetsége háromszéki szervezetének elnöke, dr. Tamás Sándor parlamenti képviselő, Tulit Attila, a T3 Könyvkiadó igazgatója, városi önkormányzati képviselő, Váry O. Péter újságíró. /Felhívás. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 13./

Jún. 8-án Kézdivásárhelyen a Céhtörténeti Múzeumban az intézmény fennállásának 30. évfordulójára emlékeztek, amit a Mezőváros és vidéke című tudományos konferencia követett. A rendezvényt Dimény Attila, a múzeum vezetője nyitotta meg. Kónya Ádám tanár, a Székely Nemzeti Múzeum ny. igazgatója, Cserey Zoltán, a múzeum aligazgatója, Haszmann Pál, a csernátoni múzeum vezetője, Jánó Mihály művészettörténész személyes emlékeit elevenítette fel. Haszmann Pál egy évig, Jánó Mihály pedig tizenegy évig volt a kézdivásárhelyi múzeum munkatársa. Incze László ny. főmuzeológus azt hangsúlyozta, hogy a múzeum megszületése nem az ő érdeme, az közös munkával született, a város akkori vezetői, néhai Márton Albert és Makó Árpád polgármesterek, Sylvester Lajos, a megyei művelődési tanács akkori elnöke, Király Károly megyei első titkár és sok névtelen adományozó nélkül a múzeum nem jöhetett volna létre. A Mezőváros és vidéke című tudományos ülésszakon dr. Vofkori László, dr. Pál Judit, Incze László, Beján András, Cserey Zoltán, Kónya Ádám, Haszmann Pál, Jánó Mihály, Róth András Lajos, Bakk Pál, Szabó Judit és Dimény Attila dolgozatai a mezőváros témára összpontosítottak. /Iochom István: A múzeum születésnapja. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 10./ Török Sándor polgármester megköszönte Incze László muzeológusnak hagyományőrző és értékápoló tevékenységét. /(dimény): Mezőváros és vidéke tudományos konferencia. = Székely Hírmondó (Kézdivásárhely), jún. 7-15./

A 75 éves Sütő Andrást köszöntötte a lap Múzsák irodalmi melléklete. Közölték Fodor Sándornak az íróhoz írt levelét, Nagy Pál, Sylvester Lajos, Lázok János méltató írását, Csoóri Sándor és Farkas Árpád hozzá írt versét /Az elszalasztott utak, illetve Az árnyalatokért/, részlet olvasható A Nehéz álom - Sütő András 70 éve című kötetből (Nemzeti Könyvtár, Budapest, 1997), továbbá az ünnepelt munkáiból is hoztak részleteket. /Népújság (Marosvásárhely), jún. 15./

Jún. 16-án szülőfalujában, Pusztakamaráson köszöntötték a 75 éves Sütő András erdélyi magyar írófejedelmet az egybegyűltek. A református templomban a hálaadó istentiszteleten igét hirdetett Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspökhelyettese, valamint Csató Béla, marosvásárhelyi plébános. Amikor innen elmegyünk, kezdjünk életmentésbe, mondotta Csató Béla plébános, és először a lelki életet mentsük. Vetési László lelkész, a Diaszpóra Alapítvány elnöke vette át a szót. Ahogy nő és gyarapszik az életmű, mintha úgy fogynának el azok, akik olvashatnák, hangzott a figyelmeztető megjegyzés Vetési Lászlótól. Az ünneplők gyülekezete Mezőségi Tanulmányi Alapot hoz létre, jelentette be Vetési László, amelynek segítségével támogatják a szórványvidéken élő tehetséges gyermekek és fiatalok anyanyelvi továbbtanulását. Az ünnepi köszöntők sorát Bálint-Pataki József nyitotta meg, aki Magyarország miniszterelnökének, Medgyessy Péternek az üzenetét tolmácsolta. Ezek után köszöntötte Sütő Andrást Markó Béla, az RMDSZ elnöke, Pomogáts Béla, a Magyar Írószövetség részéről, Farkas Árpád, Márkus Béla, Sylvester Lajos, Bogdán László, Bertha Zoltán, Nagy Pál, Kötő József, a pusztakamarásiak részéről pedig Szász Gyula. Sütő András megköszönte a hozzá címzett szavakat, kegyelettel említette föl mindazokat "az emlékbe költözetteket", akik nélkül e maradék nép nem létezne. Az ünnepi gyülekezet a templomból a szülőházhoz vonult, ahol Vetési László felolvasta Fodor Sándor üzenetét, majd Pálfy G. István közíró, a Hungária Televízió Közalapítvány elnöke mondott köszöntőt. A köszöntők sorát Kányádi Sándor zárta, aki, mint mondotta, aszúsodó szeretettel üdvözli a születésnapját ünneplő Sütő Andrást. Az írót az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület életműdíjjal tüntette ki. /Köllő Katalin: Ott álltunk, tehettünk-e másként? = Szabadság (Kolozsvár), jún. 17/

Néhány vezető a lakosságot egymás ellen gerjesztő, hangulatrontó, a kinevezett tisztséghez méltatlan cselekedetsorozatba kezdett, állapította meg Sylvester Lajos. Példákat hozott: Az utcanévadások évek óta tartó politikai útszéliségek elkövetésének forrásaivá váltak. Az utcanévtáblák leszaggatói nem érzékelik, hogy nemzetüknek ártanak a nemzetiségek folyamatos heccelésével. Sepsiszentgyörgyön a prefektúra bejáratától száműzik a magyar cégmegnevezést, hogy ezzel borsot törjenek Albert Álmos polgármester orra alá. A prefektúra bizonyos emberei feljelentő hivatallá alacsonyították hatáskörüket. Most például a tanács tornyában nem lobogó lobogó a vita tárgya. A torony lobogóját Albert Álmos replikaként vonatta be, mert a törvény csak azt írja elő, hogy az épület bejáratához kell elhelyezni ezeket, s ha a prefektus lefeszegettette a cégjelzést a hivatal faláról, ő sem adja alább, mert a tornyok kizászlózásáról sem szól külön az írás. Sylvester Lajos szerint felesleges az állandó vitatkozás, a replikázás. /Sylvester Lajos: ,,...innen és túl összeugat..." = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 18./

Medgyessy Péternek, a Szigorúan Titkos múltú miniszterelnöknek az Országgyűlés előtt kénytelen-kelletlen el kellett ismernie, hogy öt évig, védett titkos tiszti állományba besorolva ügyködött a magyar és nemzetközi pénzügyi-gazdasági szférában. Az érintett zavartan vergődik, folt nélküli erkölcsi bizonyítványának néhány mondatát is papírról olvassa föl, amelyet parlamenti padtársai megtapsolnak. Hőst faragnak az országmentő szigorúan titkos tisztből, ő maga mondja, hogy a kémelhárítás a legősibb mesterség. Az sz. t. minősítéssel megtisztelteknek csupán fedőállásuk volt, s az ott folyósított fizetést ,,leadták", s helyette ,,felvették" a megérdemeltet az erre kijelölt helyen. Legalább a hősiesség hangoztatásától kíméljenek meg, írta Sylvester Lajos. A hősiességet ugyanis hamarabb kellett volna azzal a hárommilliónyi nem hőssel tudatni. /Sylvester Lajos: Hősök-e a kémelhárítók? = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 21./

Jún. 20-án a Brassóban, a fellegvárban az Apáczai Csere János Közművelődési Egyesület és az RMDSZ helyi vezetőségének, a római-katolikus, a református és az unitárius egyházak képviselőinek, illetve a meghívott előadó Sylvester Lajos történész, és a Brassói Magyar Dalárda jelenlétében egy közel háromszáz fős csapat 153 évvel történt hősies harcra emlékeztek. Emléktábla avatásra került sor, azonban az emléktábla nem maradt a várfalon, mert a város közművelődési egyesületének indítványozása ellenére sem sikerült több mint egy éve kiharcolni a szükséges engedélyeket. A történelmi műemlék értékű Fellegvár jelenlegi tulajdonosa, egy turisztikai vállalat(!) nem volt hajlandó engedélyezni a tábla elhelyezését. Sylvester Lajos helytörténész, a Háromszék napilap munkatársa emlékezett a csatára. 1849. június 19-én a Tömösi szorosban Lüders tábornok csapatai betörtek - a császárral kötött egyezség alapján -, hogy Erdélyt elfoglalják. Házy Bakó Eszter, az Apáczai Csere János Közművelődési Egyesület elnöke elmondotta: Az emléktábla elhelyezéséhez szükséges engedélyek megszerzését már egy éve elkezdték. /Tóásó Áron Zoltán: Szimbolikus emléktábla-avatás. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 25./

A Medgyessy-ügyből eredően a rendszerváltás utáni idők legsúlyosabb erkölcsi-politikai válsága árkolja most keresztül-kasul Magyarországot. Kilábalni belőle látszólag könnyű volna: Kis János megfogalmazása szerint Medgyessynek mennie kell! A Kádár-korszak vezető káderei hemzsegnek a párt és a kormány új apparátusában. A balliberális és szocialista Medgyessy-mentés, a szerecsenmosdatás egyenes következményeként — a Juszt-féle médiasakálok igen aktív közreműködésének eredményeként is - tömegesen állnak ki a Medgyessy kémelhárítása, titkostiszti mivolta, a választóit félrevezető sunyisága védelmében, állapította meg Sylvester Lajos. /Sylvester Lajos: Gödörásás. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 28./

A Magyarok Székelyföldi Társasága, a Julianus Alapítvány idén is Háromszékről indította az erdélyi Lármafa-találkozósorozatot. Kökös, Sepsikilyén és Sepsiszentgyörgy vendégei voltak a Magyarországról, Felvidékről és a Pancsova melletti Székelykevéről érkező csapatok, valamint erdélyi vendéglátóik és utastársaik. A Lármafa-találkozók Szent László kötődésűek, a jelképes zarándokút vállalói Szent László nyomdokait keresve jutottak el a legendát élő hagyományban és templomi falfestményekben őrző településekre. Beder Tibor mondhatni egyszemélyes rendezvénye, az évenként ismétlődő erdélyi Lármafa-találkozó, amelynek szelíd hangja már a tengeren túli tájakra is elhangzik, Dávid Ibolya MDF-elnök és Luer Edit, az Amerikai Magyar Szervezetek és Szövetségeinek elnöke is vendégük. /Sylvester Lajos: Háromszéki Lármafa-találkozók. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 28./

"Beder Imre, Papolc református lelkésze megmozgatta a falut. A faluban nincs se '48-as, se világháborús emlékmű, s a kommunizmus áldozatairól is csak a Bede Erika tanárnő, a Papolc-monográfia szerzője tudósít. Papolcon nincs RMDSZ sem, a magyar államalapítás ezeresztendős évfordulóján itt nem volt emlékező ünnepség. Most pótolni óhajtják a mulasztásokat. Májusban volt könyvtáravatás, elkészült a falumonográfia, a kis kultúrházat rendberakták. A Duna Televízió, Bede Erika és társai közbenjárására, a Papolcról elszármazott Földes István révén egész könyvtárra való könyvadománnyal lepte meg a helyieket. /Sylvester Lajos: Papolc - papharc. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 2./"

"Kísértet járja be a magyarországi közéletet: az ügynökmúlt kísértete, állapította meg Sylvester Lajos. Eörsi Mátyás államtitkár bevallotta, hogy apja is ügynök volt, egyetemi tanár-, majd rektorként, de senkinek sem ártott, szemben Pokorni apjával, aki feljelentéseket írt. Ez gusztustalan csúsztatás, egyféleképpen viselkedik valaki tizenkét év politikai börtönbüntetéssel a nyakában, három évtizeden át zsarolva, és másféleképpen, ha mondjuk, egyetemi tanár. Ugyancsak Eörsire jellemző, hogy Pokorni lemondását álságosnak találja, szerinte csak azért tette, hogy piedesztált építsen belőle a maga és pártja számára, amelyről Medgyessyt elmarasztalhatja. Világos: Eörsi nem álságos, ő nem mond le. Eörsi Mátyás ügyvédi irodát nyitott azzal a Bauer Miklóssal, akit "körmös" Bauerként emlegetnek. Fia, Tamás az előző ciklusban országgyűlési képviselő volt. A legtöbbet beszélő. A kormánypárt, hogy a restauráció számára kedvező feltételeket teremtsen, politikai tisztogatást végez, leleplez, ellenőriz, feltár... Így tették ezt ötven évvel ezelőtt is. Egy apró mozzanat, cseppben a tenger: az oktatásügyi minisztériumban is nagy hibákra bukkannak. Egy hölgy tüsténkedő új ügynökként betelefonál a tévéhez: az Országimázs Központ március 20-án postáztatott igényes kivitelezésű, igen drága, a magyar millenniummal kapcsolatos anyagokat. CD-t, kottát, kazettát, könyvet. Március 15. már "lejárt". Világos: meg kell büntetni. Magyarországon a rendőrök már az olasz turistákat vagy sportolókat is megrégulázzák a zöld-fehér-piros zászlóért. /Sylvester Lajos: Közélet: bűzlő posvány. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 12./"

"Verespatakon a környezetszennyezés kerül előtérbe. Verespatakkal kapcsolatosan a meggazdagodás vágya a környezetkárosítás motorja, tizenegy év alatt 400 tonna aranyat és 1700 tonna ezüstöt óhajtanak kitermelni, ebből a már megkötött szerződések alapján az Eurogold Corporation - Gabriel Resources Ltd-nek 80 százalékos részesedés dukál, s kevésbé érdekli őket tizenegy éven át évi húszmillió tonna kőzet kibányászása és feldolgozása, továbbá az, hogy a felhasználandó 203 000 tonna ciánvegyület tönkreteszi a vidéket. A bányászat miatt 780 gazdaságot, 138 lakást, 8 templomot, 9 temetőt kell elköltöztetniük vagy megsemmisíteniük. Az újabb kori aranyásók azt próbálják elhitetni az itt lakókkal, hogy a cián nem mérgező. /Sylvester Lajos: Vérespatak lesz Verespatak? = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 20./"

"Az erdélyi magyar literatúra fordulat utáni éveinek legnagyobb nyeresége az a tényirodalom, mely feltárja a közelmúlt történéseit, a hadifogság nyomorúságait, a háborút követő, a söpredék által elkövetett tömegmészárlásokat, a tömeges menekülés, a tömeges deportálás kínjait, a kollektivizálás embertelen inkvizícióját, a román sziguranca és szekuritáté ténykedését. Száz nemzedéknek elég lett volna az a szenvedés, melyen alig két-három generációnak kellett átgázolnia. Csupán a Háromszék napilapot tekintve Benkő Levente, Sylvester Lajos, Balogh László, Gocz József munkásságát kell kiemelni. Benkő Levente tette talán a legtöbbet országos vonatkozásban is. Benkő új könyve /Bűn volt a szó - dokumentumriport erdélyi pokoljárásról, Moyses Márton egyszemélyes forradalmáról (Charta Kiadó, Sepsiszentgyörgy, 2002.)/ egy erdővidéki fiatalember életútjának, küzdelmeinek és tragikus végzetének hiteles követése. /Magyari Lajos: A múltat be kell vallani... = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 3./"

"Mindannyiunk gyalázatos arculcsapása, ha a hír igaz: az erdélyi magyarság támogatása ürügyén Alexandru Mandura váradi üzletember, Medgyessy Péter magyar miniszterelnök barátja és vadásztársa, akinél a magyar kormányfő kolozsvári látogatása után megszállt, több mint 2 milliárd forinthoz jut, hogy Nagyváradon hatalmas bevásárlóközpontot építhessen, írta Sylvester Lajos. Jellemző Magyarország újabb kori leggazdagabb miniszterelnökének gátlástalanságára, hogy nem tudja érzékelni ennek a támogatásnak az erkölcstelenségét. A pláza közvetlenül a magyar határ mentén lesz, ahonnét a magyarországi nagy bevásárlóközpontok órányi vagy néhány percnyi járásra megtalálhatók, de az országok és régiók közötti árdifferenciák egy üzletház ügyeskedése révén vagyonszerzésre jól kihasználhatóak. Meg kellene kérdezni viszont, hogy a bihari vállalkozóknak, üzletembereknek mi a véleményük erről a magyar baráti segítségről. Az ügynök-bankár kormányfő az egy brancsbéliek számára nyit teret határon innen és túl. /Sylvester Lajos: Határhelyzetek. Erdélyi kindertojás. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 13./"

"Aug. 11-én, vasárnap este a Magyar ATV műsorában Lovas István Tasnádi Péter első fokon elítélt, házi őrizetben lévő bűnöző kihívására a nyílt vitán nem jelent meg, emiatt a műsor árnyékbokszolássá vált. A maffiavezérnek tartott Tasnádi többször is megfogalmazta, hogy féljenek a magyar jobboldal reprezentánsai, mert őket levadásszák. Ez a műsor roham volt a magyar polgári erők, a demokrácia ellen. Egy házi őrizetes, alvilági maffiózókapcsolatokkal vádolt potenciális bűnöző tévényilvánosságra engedése a Medgyessy-féle kémbotrányról hivatott elterelni a figyelmet."Jó volt a cenzúra", "ne vonuljon külön a jobb és a bal", hanem "együtt vitassák meg...", "Lovas válassza a lámpavasat", "kérjen Kövértől kötelet", hagyja ott a Pázmány Péter Egyetemet, "gyakoroljanak önkritikát", jelentette ki Tasnádi. /Sylvester Lajos: A jobboldal levadászása. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 13./"

"Klézsén és Pusztinán magyarórák kezdődtek: tizenhét klézsei és huszonnégy pusztinai tanuló részére magyarórát tartanak. A múltról Sylvester Lajos "csángó" filmet készített, erről szólt könyve, Csupa csapás az élet a címe, alcíme pedig: Az elsorvadt moldvai magyar oktatás és a csángó szétrajzások emlékkönyve . Az ötvenes években megszüntetett moldvai magyar iskolák után 1989 utánig szó sem lehetett moldvai anyanyelvi oktatásról. A Csángóföldön kertek alatt bujkáló, a csángó spiclik által besúgott néprajzosokat a milicisták hajkurászták a parancsnokságra. Most Klézsén és Pusztinán csángómagyar csoportok számára lehetővé tették az anyanyelvű oktatást. Az első osztályos apróságoktól a nyolcadikos korúakig egy csoportban - egyelőre nem számít. Sylvester tisztelettel írta le a moldvai csángómagyar órákat tartók, Nyisztor Tinka, Duma István András, Bilibók Jenő, Hegyeli Attila és sok társuk nevét. /Sylvester Lajos: Csángó csengő magyarórára. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 21./ "

"Bocskai Vince Kézdivásárhelyen felállított alkotása a városhoz és a történelmi eseményekhez méltó, az 1848-49-et, a két világháború és a kommunizmus áldozatait együvé ölelő emlékmű. /Sylvester Lajos: A szobrász három jobbkeze. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 8./ "

"Balázs Antal fafaragó magyarországi kopjafás csillagtúráról érkezett haza. Mezőkeresztesen és Monokon a Kossuth-ünnepségen felavatták az általa egy kétszáz éves sepsiszentkirályi ház gerendájából faragott kopjafát. Balázs Antal az ünnepségen felszólalt: "Kossuth Lajossal egyidős székely ház gerendájából készült, és Gábor Áron harisnyás székely népének nevében arra kérjük a monokiakat, hogy a március 15-i ünnepi koszorúzások alkalmával a kopjafa mellett fújják el a Gábor Áron rézágyúja kezdetű dalt, s emlékezzenek arra, hogy szívünk együtt dobban, s népünket sohasem választhatja el még egy gúnyhatár sem." A kopjafa a művelődési háztól nem messze áll. /Sylvester Lajos: Gábor Áron rézágyúja Monokon. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 12./ "

"A Bethlen Gábor Alapítvány kuratóriuma immár tizenhetedszer adományozott Bethlen Gábor- és Tamási Áron-díjat, illetve Márton Áron-emlékérmet; a nov. 5-i budapesti ünnepségen az alapítvány létrehozójára, a 100 éve született Illyés Gyulára is emlékeztek. A kuratórium döntése alapján Bethlen Gábor-díjban részesült Csicsery-Rónay István író, kiadó, politikus; Hódi Sándor vajdasági pszichológus, közíró; Gencso Hrisztozov bolgár műfordító-költő és Ablonczy László színházigazgató, irodalomkritikus. A Tamási Áron-díjat a Háromszék főmunkatársa, Sylvester Lajos vehette át. Márton Áron-emlékéremben részesült: Franz König bíboros, Bécs érseke; Bókay András, Franciaországban élő vegyészmérnök, valamint a kárpátaljai Kőrösmező magyar közössége. /Sylvester Lajos Tamási Áron-díjas. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 6./ "

"Végre Sepsiszentgyörgynek is van Kossuth-szobra: a Háromszéki Mikes Kelemen Közművelődési Egyesület kezdeményezésére születésének 200. évfordulóján az egykori Kossuth térhez nagyon közel, a mai Kossuth Lajos utcában nov. 22-én felavatták a Kossuth-mellszobrot, Vargha Mihály alkotását. A László Attila irányította sepsiszentgyörgyi Magyar Férfidalárda Kossuthról szóló népdalelőadásai után beszédet mondott Sylvester Lajos, a Háromszéki Mikes Kelemen Közművelődési Egyesület elnöke és Albert Álmos, Sepsiszentgyörgy polgármestere, aki utalt arra is, hogy 110 éve választotta Sepsiszentgyörgy tanácsa a város díszpolgárává Kossuth Lajost. Sylvester Lajos és Albert Álmos leleplezték a szobrot. /(vop): Kossuth-szobor Sepsiszentgyörgyön. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 23./ "

"A sepsiszentgyörgyi Szent József-plébániatemplom százéves. Erre az alkalomra felújították a templomot. Dr. Jakubinyi György, Erdély érseke celebrálta a szentmisét. A sepsiszentgyörgyi római katolikus közösség 1860-ban még 800 tagot számlált, 1890-ben 1500-at, ma a sepsiszentgyörgyi Szent József-plébániához egy tizenötezres közösség tartozik. A központi templom mellé társultak a Csíki utcai (1987), az Állomás negyedben a Szent Benedek-plébánia, az Őrkő alatt a Kalkuttai Teréz anya rendjének kolostora és a templom (1988), Szépmezőn a Szent József Munkás-kápolna (1990), és épülőfélben van az ötödik sepsiszentgyörgyi római katolikus templom is. Csató Béla 1981-1990 között volt itt plébános, a diktatúra legszörnyűbb éveiben képes volt elérni az egyház fizikai és lelki térnyerését. /Sylvester Lajos: Új áldás Isten házára. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 26./ "

"Dec. 1-jén Budapesten a Kempinski Hotelben a román és magyar kormányfő népes kíséretével találkozott. Elsősorban az alkalom és a tét miatt sokkolta a magyar ellenzéki pártokat és a magyarság tetemes részét, írta Sylvester Lajos, így folytatva: "Ezen nincs, mit csodálkozni, Hungária történetében hasonló, a nemzet egészét sértő kormányzati bárdolatlanságra még nem került sor. A találkozó félig titkos és sietős összehozására azért volt szükség, hogy a felháborodás ne ölthessen tüntetésekben testet, hogy a tiltakozások kezdeményezőinek ne legyen idejük és módjuk engedélyekért folyamodni a hatóságokhoz. Gondos megtervezettségre vall az is, hogy egyrészt a Nastase-kíséretbe bevonták az RMDSZ képviselőit, a túlságosan nagy népszerűséggel nem övezett Verestóy szenátort, a jobb sorsra érdemesebb Kelemen Attilát is", másrészt Göncz Árpádot. Közben "a magyarokat úgy szerette, majd megette alapon" Iliescu elnök átnyújtott magas állami kitüntetéseket Tokay Györgynek, Varga Attilának. A "magyar sajtó lakájgyakorlatokban edzett publicistái" a magyar kormányfő jeles cselekedetét magasztalták. Mindez "részét képezi annak az identitászavarban lévő párt politikai kurzusának, amely már a puszta magyar szó hallatán is nacionalizmust, irredentizmust, antiszemitizmust okád, Orbán Viktort kiált, akárcsak internacionalista elődeik". A határokon túli nacionalista gyűrűben fő gondjuk, nehogy a jó szomszédok nemzeti érzékenységét megsértsék. Ezért ők védik meg, akár a szlovákok ellenében is a magyarság tömegeit földönfutóvá tevő Benes-dekrétumokat, széles körben följelentik saját országukat, keltenek belpolitikai pánikot 23 millió román képzeletbeli bevonulásával Magyarországra. "Az RMDSZ csúcsvezetőségének bizonyos emberei ezekben a nemes akciókban partnerek" /Sylvester Lajos: Vérzékeny érzékenység. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 5./ Dec. 1-jén Budapesten Adrian Nastase fogadást adott a Kempinski Szállodában a román nemzeti ünnep tiszteletére. A rendezvényen részt vett Medgyessy Péter is, ami azt jelenti, hogy a két miniszterelnök közösen ünnepelte Erdély elszakítását Magyarországtól, állapította meg Károlyi L. Mihály. A magyar miniszterelnök jelenléte felrúg minden jó ízlést, erkölcsöt és tisztességes magatartási formát. Ez a lépés közfelháborodást váltott ki Magyarországon. A Kempinski Szálloda előtt többszáz fős tömeg tüntetett a fogadás alatt, s a sors iróniája, hogy a tiltakozókat éppen a magyar rendőrség oszlatta szét erőszakkal. Előzően Dr. Eva Maria Barki nemzetközi jogász, a Nemzetközi Erdély Bizottság részéről levélben hívta fel Adrian Nastase figyelmét a tervezett ünneplés káros voltára, emlékeztetve a román kormányfőt arra, hogy a gyulafehérvári ígéreteket nem tartották be. "Ez a nap az erdélyi magyarságnak 84 év elnyomást, megaláztatást és az önrendelkezés megtagadását jelenti. Provokációk nem segítik elő a népek egyetértését és a problémák megoldását." Ugyanakkor a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom nyílt levelében Medgyessy Pétert igyekezett visszatartani az esztelen gesztustól: "(...) Mivel Miniszterelnök Úr gyakran emlegeti erdélyi származását, bizonyára tudomása van arról, hogy a Román Köztársaság nemzeti ünnepe mely történelmi eseményhez köthető: 1918. dec. 1. napján került sor Gyulafehérvárott arra a román nagygyűlésre, amelyen a jelenlévők kikiáltották Erdély Romániához történő csatlakozását. E napon vette kezdetét az a történelmi léptékű vesszőfutás, amelyet a közel kétmilliós magyar nemzetrész immár több mint nyolc évtizede elszenvedni kénytelen. A román államhatalom a mai napig hallani sem akar társnemzetként való elfogadásukról, jogfosztottságban tartja és származása miatt hátrányosan megkülönbözteti. E változatos eszközökkel történő, csendes, de szívós etnikai tisztogatás eredményeképpen csak az elmúlt évtizedben közel kétszázezer fővel csökkent a romániai magyarság lélekszáma. A dec. 1-jei dátum erdélyi nemzettársaink számára tehát gyásznap, amely tényt a román kormányzat tudatosan semmibe vesz, sőt, az olyan öntelt és nyilvánvalóan provokatív ünneplésekkel, mint már a tavalyi csíkszeredai, de még inkább az idei budapesti, a békés egymás mellett élés távlati esélyeit is rombolja. Tudjuk, hogy Ön tízmillió magyar miniszterelnökének tartja magát, így kénytelenek vagyunk azt is tudomásul venni, hogy a fenti szempontokat kellőképpen nem mérlegeli. Fel kívánjuk hívni azonban a figyelmét arra, hogy a Magyar Köztársaság állampolgárainak - akiknek képviseletére Ön és kormánya felesküdött - jelentős része az erdélyi magyarokat éppúgy nemzettársának tekinti: sorsáért aggódik, megmaradását és gyarapodását óhajtja, a közös magyar jövőképet velük és általuk tartja valóra váltandónak. Így a román kormány részéről tanúsított arcátlan és dölyfös, a diplomáciai és az általános emberi jóízlést egyaránt semmibe vevő magatartás nem csak a Romániában élő magyar közösséget, hanem magyar állampolgárok millióit is súlyosan sérti, nemzeti önbecsülésében megalázza. A Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom - mely létezésével is a magyar egység kifejezője - ezért a leghatározottabban kéri, hogy teljességgel indokolatlan és védhetetlen részvételével ne keltse azt a látszatot, hogy a jelenlegi magyar kormány érzékenysége az erdélyi magyarság irányában egyenértékű az európai normák iránti elkötelezettséget csak szavakban hangsúlyozó, de gyakorlatában balkáni arroganciát tanúsító román kormányzatéval." - Medgyessy mindezek ellenére közösen ünnepelt román kollégájával. /Károlyi L. Mihály: Medgyessy mindannyiunkat megalázott! = Székely Hírmondó (Kézdivásárhely), dec. 6./"

"Az Erdélyi Magyarok Ausztriai Egyesülete Közlemények címmel negyedévenként tallózó lapot ad ki (1230 Wien, Autofabrikstr. 7/B/53). Száva Zoltán szerkesztő átveszi és lapszámonként csokorba gyűjti az Erdély-témájú markánsabb írásokat. Az érdeklődők olvashatnak a bécsi döntésről, a Sapientia Erdélyi Tudományegyetemről, Fadrusz János Mátyás-szobrának történetéről, a csíksomlyói búcsúról, Szervátiusz Jenő bécsi kiállításáról, Orbán Balázsról... A Közlemények idei őszi száma Háromszék súlypontú. Bogdán László /Sylvester Lajos: Vándor székely reménysége. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 7./ "

"Tíz esztendeje hunyt el Seres András néprajzos, akire most jó barátja, Ősz Erőss Péter emlékezett. Többször együtt mentek a moldvai magyar falvakba Az autodidakta Seres András etnográfus messze fölülmúlta sok "diplomás" társát. Amíg Sylvester Lajos és László Attila volt Seres főnöke, addig Seres jókedvvel dolgozott. Később azonban meghasonlott önmagával, bántotta, hogy nem becsülték meg kellőképpen. /Ősz Erőss Péter: In memoriam Seres András. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 7./ "

"Az Európai Unióhoz csatlakozással kapcsolatban látható, hogy jelentős társadalmi rétegek, a kis- és középvállalkozók, a családi gazdálkodás útkeresői válnak a fejlett európai államok diktálta konkurencia áldozataivá. Az ország fenntartói, eltartói, a nemzet fő alkotói. Orbán Viktor, a Fidesz alelnöke "brüssszelitáknak" nevezte azokat, akik Moszkva feltétel nélküli kiszolgálóiból egy ideológiai hovatartozást megváltoztató műtéttel Brüsszel, a nyugati pénzvilág feltétel nélküli, a nemzeti érdekeket is semmibe vevő kiszolgálóivá váltak. Számolni kell egy átmeneti időszakkal, amelyben Magyarország tagja lesz az uniónak, és a határokon kívüli nemzetrészek számára is feltételeket kell teremtenie, hogy azokat a maradék anyaországtól ne zárja el egy újabb vasfüggöny mögé. Ennek az átmeneti kivédésére lenne hivatott a kedvezménytörvény, írta Sylvester Lajos, amelyet a jelenlegi magyar kormány apránként értelmétől-tartalmától megfoszt. Ugyanakkor a szomszédos országok saját nemzetrészeik számára tágabb és fontosabb jogköröket, állampolgári státust is biztosítottak. Közben folyik "Székelyföld, a belső anyaország egyházi, katonai és adminisztratív megszállása, valamint a román gazdasági kolonizáció, miközben a nagy nemzeti összeborulások ünnepeit ülik azok, akiknek a magyarországi választók részben a mi sorsunkat is a kezükbe adták." /Sylvester Lajos: Moszkoviták meg brüsszeliták. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 11./ "