Új könyvvel gazdagodott az erdélyi – és az egész magyar – szellemi panteon: Zágoni Jenő szerkesztésében és kiadásában Budapesten megjelent Szent­katolnai Bálint Gábor Válogatott írások című könyve. Zágoni Jenő Sepsiszentgyörgyről történt kényszerű távozása után is ízig-vérig székelyföldi kötődésű tudományos kutató, művelődésszervező és íróember maradt. Zágoni Jenő saját munkáit tartalmazó Válogatott írások címmel 2004-ben kiadott könyve kereken száz erdélyi kötődésű vagy témájú írást tartalmaz. Mostani könyvében Szentkatolnai Bálint Gábor nyelvész, őshazakutató, nyelvismerő zseni – harminc nyelven beszélt! – mellőzött, elfelejtett, a tudománytárakból kiközösített értékes műveit teszi közkinccsé. Mint minden eddigi kötete, a mostani is a tudós kutatóra jellemző jegyzetanyaggal bővel­kedik. A kötet tartalmazza Szent­katolnai Bálint Gábor önéletrajzi naplótöredékét is. /Sylvester Lajos: Szentkatolnai Bálint Gábor (Zágoni Jenő új könyve). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 20./

Tibád Sándor tanár Bereck-monográfiája befejezés előtt áll. Sylvester Lajos végighallgatta a berecki Gábor Áron-emlékkiállításon, amint Tibád Sándor Bereck mezővárosát bemutatta. Imponáló tárgyismerete döbbentette rá, hogy nem ismerjük és nem bátorítjuk eléggé egymást az alkotó, értéket teremtő munkára. Sylvester Lajos ekkor tudta meg, hogy Tibád Sándor több éve dolgozik Bereck egyház- és településtörténetén. /Sylvester Lajos: Szétoszlatom a szeleket… = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), máj. 10./

Egyre szaporábbak az európai integrálódásról szóló beszélgetések, kerekasztalok, konferenciák. Fel lehet-e Erdélyben készíteni a népet, hogy mihez kezdjen visszakapott-örökölt nadrágszíj-parcelláival, miután tizenöt esztendő nekik nem hozott semmit? Tudatosítani kell, hogy a székely szabadság meg a sokat emlegetett küldetéstudat mára kiürült, üres fogalommá vált, a székely előbb vagy utóbb elmegy, ha nem boldogulhat, és akkor nem segít sem kerekasztal, sem konferencia, írta Bölöni Domokos. A Duna TV Hírmondó műsorában Csáky Zoltán bemutatta a csíkszeredai Sapientia Egyetem aulájában Székelyföld – jövőkép Európa küszöbén című konferencia előadóit. Köztük volt Kolumbán Gábor egyetemi adjunktus, Bunta Levente, a Hargita megyei tanács elnöke, Ráduly Róbert, Csíkszereda polgármestere, Szász Jenő Székelyudvarhely polgármestere és Kurkó János György vállalkozó. Egyetlen budapesti ember volt jelen, Tamás Pál egyetemi tanár, aki a Sapientián is tanít. Jó utakra van szükség, az úgynevezett kommunikációs csatornák azért „dugultak el”, mert nincs min kommunikálni, a gazdasági kommunikációhoz kocsik és rakományok is kellenének. A globalizációval jár az újabb elvándorlás is. Veronában, mondotta a sepsiszentgyörgyi Sylvester Lajos rövid felszólalásában, legalább ezer csángó él, és kivívták maguknak a jogot, hogy – románul hallgathassanak misét. Az is jelképértékű, hogy Rekecsinben lerakták az első csángómagyar iskolaközpont alapjait. Autonómia, tudás, (főleg magyar) tőke, fiatalok segítése, modern üzleti tudományok akadémiája, a székelyek közvetítő szerepe a romániai húszmilliós felvevőpiac felé, jó közgazdászok, talpraesett menedzserek, utak, székely világháló, sok pénz – ez kellene. /Bölöni Domokos: Telenéző. „Ha jön a Tőke, hé, székelyek, mi lesz?” = Népújság (Marosvásárhely), máj. 17./

A Duna Televízió beszámolt a Csíkszeredán, a Sapientia Tudományegyetemen szervezetett konferenciáról. Közben megtörtént a moldvai Béke Királynője Gimnázium, az első csángómagyar tanintézet alapkövének ünnepélyes letétele. A rendezvényeket összekapcsolja a székelymagyar küldetéstudat. Sylvester Lajos a székely küldetéstudat sérülése kapcsán csíkszeredai hozzászólóként kifejtette, hogy Székelyföld a Kárpát-medencei magyarság keleti kapuja. A Kárpátok előterében találhatók a moldvai magyarok, a mai magyar népcsoportok közül az egyedüli közösség, amely pozitív népszaporulatával a magyarság biológiai fogyatkozásának mérséklésére lenne képes. A magyar nemzetstratégiának – ha volna ilyen – alapvető feladata lenne, hogy kormányzati szinten is vállalja ennek a népcsoportnak a magyar nemzethez való visszakapcsolását. Ehelyett félszáz esztendeje egyetlen kormány sem vállalta a moldvai csángómagyarság ilyenféle gyámolítását. Helyettük egyházi és világi személyek, egyesületek, alapítványok vállalták fel a moldvai iskolaügyet is. Hajdó István gyergyó­szentmiklósi főesperes-plébános a csíksomlyói búcsú ünnepi szentbeszédében is nyomatékkal kérdezett rá: miért kellett hogy éppen egy finn asszony emelje fel szavát az Európa Tanácsban a csángómagyarok jogaiért? A Kárpát-medence előterében lévő moldvai magyarság az előerdők szerepkörét tölti be. Védi a hegyek koszorúin belül lévőket. /Sylvester Lajos: Előerdősors. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), máj. 17./

Megdöbbentő hírek: román tinédzserek bandákba verődve megvernek magyar tizenéveseket. Hogy miért? Mert Székelyföldön pár évtizede néhány százalék híján még színmagyar városukban magyarul, azaz anyanyelvükön beszélnek. Értetlenül fogadta mindenki a vajdasági magyarverések szörnyűségeit. És ha magyarok megvertek némely szerb fiatalt, akkor öt temerini magyar verekedőt együttvéve 61 évi börtönbüntetéssel sújtottak, amíg más esetekben a szerb elkövetőknek haja szála sem görbült. A budapesti és általában a magyarhoni verekedéses garázdaságokat, mint például a mostani cigány-cigány ,,kardvívásokat” ugyancsak távolinak tartották, írta Sylvester Lajos, „amelyek némelyeknek ismételten alkalmat szolgáltatnak arra, hogy magyargyűlölő indulataiknak szocialista párttársaikkal együtt szabad teret engedjenek.” Közben erdélyi hídfőállásaikat is építgetik bizonyos lapok, bértollnokok, megélhetési politikusok révén. Derült égből villámcsapásként jött a sepsiszentgyörgyi magyarverősdi, ennek bandajellege, primitív agresszivitása. A bandák ellen a hatóságoknak kell határozottan fellépniük. /Sylvester Lajos: Háromszéki magyarverősdi. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), máj. 26./

Cseh Tibor nyolc évtizednyi világjáró bolyongás után haló porában tért vissza Alsócsernátonba. A II. Rákóczi Ferencek, a Csoma Sándorok, Tamási Áronok, Wass Albertek sorsa az ilyenféle hazatérés. Cseh Tibor a székelyföldi faluban élt hatéves koráig, nagyanyja halálakor meghagyta utolsó kívánságaként, hogy Tibort, az elsőszülött fiút Magyarországon neveljék. Ez 1930-ban volt, amikor a magyar megmaradás életkérdés volt. Így került a hatéves fiú Budapestre, papírok nélkül. Gyermektelen nagybátyja otthonába került, aki később örökbe fogadta, hogy magyar állampolgár lehessen legálisan, és útlevelet kaphasson, hogy hazalátogasson néha a szülői házhoz. Az amerikai Magyar Baráti Közösség 2005-ös Itt-Ott Kalendáriumát örökös tiszteletbeli főszerkesztője, Cseh Tibor emlékének szentelte, és a múlt év szeptember 4-én tartott búcsúztató felszólalások szövegét közölte. Ezekből a búcsúszövegekből kirajzolódik Cseh Tibor örökös vándorlássorozata. Cseh Tibor szellemi kisugárzásának mintadarabjai maguk a megemlékezések is. Mélyen hívő ember volt, de egy felekezetek fölött, mindenkit befogadó Istent hitt. Az utolsó időkig, szinte megszállottan: irodalmi cikkeket írt, folyóiratot szerkesztett, történelmi előadást tartott, tábort látogatott, ösztöndíjprogramot szervezett, lobbizott, toborzott. S mindezt a magyarságunk fennmaradásáért tette. Cseh Tibor hosszú évekig élt Brazíliában, majd családjával az USA-ba költözött. Brazíliában cserkészkedett, egy egész generációt nevelt fel magyarságával, Erdély-rajongásával. A mai napig emlegetik, ahogy ő a tábortüzeknél elmondott egy Sütő-idézetet, egy Reményik-verset, egy székely anekdotát. Cseh Tibor nevelőapja kívánságára vegyészmérnökként végzett, pedig író szeretett volna lenni. Szabad idejét, éjszakáit az írásnak szentelte. Mindenkit arra tanított, hogyan lehet megőrizni az elhagyott hazát. Hűséges jó barát volt, aki mindig kész volt segíteni, , mindent elvállalt, csak hogy könnyítsen mások gondjain. Nemcsak a Magyar Cserkészt és a Vezetők Lapját szerkeszette, hanem az Itt-Ott-ot, végül a Transsylvaniát is, mellyel egy világot átfogott. Ludányi András professzor emlékezett rá: ,,Cseh Tibor a szervezés, a tanítás és a lelkesedés megtestesítője. A magyar cserkészmozgalom és a Magyar Baráti Közösség egyik legkiemelkedőbb alakja. Elkötelezett ember, akit a sors, az isteni akarat és Nagyanyja utolsó kívánsága a magyarság szolgálatába állított. Sokoldalú, művelt, tág látókörű és fegyelmezett magyar, aki tudását, lelkesedését, élettapasztalatát közösségével, munkatársaival, családjával önzetlenül mindig megosztotta egy jobb, szebb, értelmesebb jövő reményében. Munkabírását és a közösségnek szolgálatát még az 1999 nyarán elszenvedett agyvérzése sem törte meg. Bár ez a csapás lebénította jobb oldalát – tolószékben ülve, bal kézzel pötyögtette a komputer billentyűit –, az általa szerkesztett folyóiratok ugyanolyan rendszerességgel jelentek meg, mint addig.” Cseh Tibor 1996-ban, a magyar millecentenárium évében megszervezte a Csehek Csernátoni Világtalálkozóját. Ez a gondolat iskolát teremtett, azóta több erdélyi família hívta haza rokoni, baráti együttlétre a világba szétszóródott atyafiságát. /Sylvester Lajos: A tábortűz bennünk szunnyad. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), máj. 26./

A Svédországi Magyarok Országos Szövetségét (SMOSZ) a múlt évben Márton Áron Emlékéremmel tüntették ki három évtizedes magyarságszolgálatért, ,,az ottani diaszpóra lelki és kulturális gondozásáért, valamint a szovjet diktatúra alatt a Kárpát-medencei magyarok segélyezésében végzett munkája alapján”. Bakos István, a Bethlen Gábor Alapítvány elnöke elutazott az a SMOSZ közgyűlésére, meghallgatta harmincöt egyesület vezetőjének beszámolóját. A szövetségnek mintegy hatezer fizető tagja van, és Svéd­országban 30-35 000 magyar él. Bihari Szabolcs, a SMOSZ elnöke közgyűlési beszámolójában nyomatékkal emelte ki a 2004. december 5-i szavazás szégyenletességét. ,,Példa nélküli a világtörténelemben, hogy egy ország vezetői, nem is tudom, milyen okoktól vezérelve, szembeállítják az anyaországi és a határon túli nemzetrészeket, hogy pártpolitikai adok-kapok szintjére süllyesztenek egy gesztusértékű és a nemzet összefogását szimbolizáló népszavazást. A határon túliakkal riogatni az anyaországiakat, gyakorlatilag úgy beállítani őket, mint egy koldusokból álló, anyagi és szociális előnyökre éhező csürhét, több, mint sértő: egyszerűen bűn.” ,,Svédországban például a hivatalos statisztikák mindössze 19 000 magyart tartanak számon, azokat, akik Magyarországról emigráltak oda, a másik tizenötezret románként, jugoszlávként, csehszlovákként regisztrálták egykor, s hivatalosan úgy tartják számon őket ma is.” /(Sylvester Lajos): A nemzeti egység építése/felezése (Nyugati magyar diaszpóra). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), máj. 31./

A román suhancok sepsiszentgyörgyi magyarveréseinek híre begyűrűzött a határon kívüli közvéleménybe is. Albert Álmos RMDSZ-elnök, városi polgármester hangsúlyozta, hogy a magyarveréseket kapcsolatba kell hozni azokkal az elnézett dolgokkal, amelyek az elmúlt esztendőkben történtek. Az ortodox templom falára festett sátáni jelekről kiderült, hogy románok műve volt. Tettüknek semmiféle következménye nem lett. A múlt esztendő végén a Lósy Schmidt Ede-tábla elhelyezése kapcsán kialakult tüntetés is az előzményekhez tartozik. A hivatalos jelentés szerint ez ,,nem szervezett tüntetés”, hanem ,,spontán dolog” volt, de a tanárok hagyták, hogy a gyerekek az utcán ordibáltak. Feliratokat lobogtattak, és azt ordibálták: Legyen vége a magyarosításnak! – A városban történt magyarverésekért pénzbüntetések lesznek, de ez nem oldja meg a kérdést. A polgármester első ízben tapasztalta, hogy úgy írták le egy tényállást, ahogy az megtörtént: román gyermekek megvertek magyar gyermekeket. – Mindig azt mondják, hogy veszélyben van a románság. Az állami struktúrákban azonban ma is ők vannak jelen. A magyarság olyan részt kér, amilyen arányban a lakosságon belül jelen van. /Sylvester Lajos: Ki miért verekszik? = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 1./

,,Trianon egy mocskos ügy volt, egy felmérhetetlen katasztrófa” – mondta Francois Mitterrand 1977-ben, a Szent Korona hazahozatala évében Budapesten. Később Párizsban egy másik nyilatkozatában kifejtette: ,,Jóvátehetetlen bűnt sohasem lehet az eredeti igazság alapján rendbe hozni, mert például Trianon akkor, 1920-ban eleven húsba, eleven országtestekbe vágott bele, aminek következtében népek és nemzetek élete teljesen megváltozott, és ha most az eredeti állapotokat akarnók visszaállítani, újra csak eleven húsba, eleven országtestekbe kellene nagy henteskésekkel belevágni. Ez azonban teljesen lehetetlen. Európa politikusainak, jogászainak, értelmiségi embereinek tehát az a feladatuk, hogy másféle megoldásokat keressenek a történelemben felhalmozódott nemzeti, nemzetiségi sérelmekre.” A ,,másféle megoldásokat” sokan a Kárpát-medence egész térségének az uniós csatlakozásában látják. Ez – főleg a most regnáló magyar kormány számára – a legkényelmesebb megoldás. A jelenlegi magyar kormány Trianon legfőbb tovább éltetője. Képtelen a magyar nemzet egészének összefogására, hisz a maradék ország lakosságával megszavaztatta a kettős állampolgárság elutasítását, a máig hatályos, jogtipró Benes-dekrétumokat a jószomszédság nevében a magyar kormányfő védelmezi, írta Sylvester Lajos. Az újságíró a megoldást a kettős állampolgárság intézményének a kiterjesztésében, a területi és a kulturális autonómiában látja a megoldást. /Sylvester Lajos: Trianon, a mocskos ügy. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 4./

Markó Bélának, az RMDSZ elnökének írt nyílt levelet több háromszéki civil szervezet, történelmi magyar egyházak képviselői és iskolaigazgatók, azt kérték, hogy a parlament hozzon létre különbizottságot, amely kivizsgálja a sepsiszentgyörgyi magyar fiatalok megverésének körülményeit. A sepsiszentgyörgyi rendőrparancsnok tagadja az erőszakos cselekedetek etnikai jellegét. Az aláírók között van Kónya Ádám, Domokos Géza, Sylvester Lajos, a Mikes Kelemen Közművelődési Egyesület elnöke és Kovács Sándor, a Székely Nemzeti Múzeum Alapítványának elnöke. /Markó Béla úrnak, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség elnökének, a kormány miniszterelnök-helyettesének. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 9./

Stefano Bottoni: A hatalom értelmisége – az értelmiség hatalma. A Földes László-ügy /A Hét (Marosvásárhely), 2005. február 17./ című tanulmányával kapcsolatban a hetilapban folyó vitában újabb hozzászólások érkeztek. a/ Kuszálik Péter újból jelentkezett, fontoskodóan mindent elutasított. Két folytatásban közölt írásában elutasítva azokat, akik Sütő védelmében szólaltak fel. Szokása szerint saját korábbi cikkeiből is közöl részletet /ő már akkor látta…/ Szerinte Kántor Lajos az árkosi írótáborban leszögezte, a Láng Gusztávval írt irodalomtörténetükben /Romániai magyar irodalom 1944-1970/ csak Réthy Andor bibliográfiája maradandó. Kuszálik a vitában Sütő mellett megszólalókat /Ablonczy László. Görömbei András, Cs. Nagy Ibolya/ ítélte el. /Kuszálik Péter: Az ügyvédi kamara. = A Hét (Marosvásárhely), jún. 2., folyt.: jún. 9./ b/ Burján Emil kifejtette, amit Sütő András Földes Lászlóval kapcsolatban kifogásolt, szinte mind-mind pozitív emberi vonás. Burján Emil hozzászólásában elmarasztalta Sütő Andrást, amiért nem nézett szembe akkori önmagával. /Burján Emil: Földes-ügy. = A Hét (Marosvásárhely), jún. 9./ c/ Sylvester Lajos Bíró Bélával, – emlékezete szerint – bizonyos szóbeli megjegyzések erejéig a Tragikum tragédiája című Sütő ellenes zsebkönyvecskéje kapcsán szállt vitába. Sylvesternek birtokában vannak a Megyei Vizionáló Bizottság 1983. március 3-tól keltezett jegyzőkönyvei. Ezekben Sütő Pompás Gedeonját cenzúrázták, csonkíttatták. A darabot vidéki turnén is feljelentették, nacionalistának, irredentának, miegyébnek nevezték. Sylvester felvetette, hogy ez alatt egyesek hol voltak, mit műveltek? /Sylvester Lajos: Egy „Bírói” ítélkezés margójára. = A Hét (Marosvásárhely), jún. 9./ d/ Róna Éva emlékeit idézte fel: szenvedő alanya volt családostól az 1958-as ún. párttisztogatási akciónak. Az egyetlen velük szolidáris ember a környezetükben, aki melléjük állt, Sütő András volt. /Róna Éva. az Izraelben megjelenő magyar nyelvű központi napilap, az Új Kelet munkatársa: A Hét című lap szerkesztőségének. = A Hét (Marosvásárhely), jún. 9./

Az alsócsernártoni temetőben Cseh Tibor utolsó kívánsága szerint az Észak-Amerikából hazahozott hamvak fölött, felmenői temetői közösségének sírcsoportjában faragott kopjafa áll. A temetésen részt vevő családtagok, rokonok egy másik emlékjelet is állítottak: létrehozták az Alsócsernátoni Cseh Tibor Alapítványt. Az alapítólevél szerint „ Magyar nemzete iránti hűségéről és elkötelezettségéről tanúbizonyságot adó és azt hittel, szívvel, lélekkel megélő néhai Cseh Tibor mérnök, író és közéleti személyiség emlékére hozta létre a Cseh család és azok leszármazottai az Úr 2005. évének május 29. napján.” Az alapítók között a családon kívül Haszmann Pál és a Haszmann család tagjai is szerepelnek. Az alapítvány célja: kimagasló tanulmányi eredményeket felmutató csernátoni tanuló (elemi és középiskolás, főiskolás és egyetemista) tanulmányi kiadásainak támogatása. /Sylvester Lajos: Alsócsernátoni Cseh Tibor Alapítvány. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 16./

Június 24-én avatják fel Wass Albert szobrát Solymáron, a templomtéren. 2004 nyarán több solymári civil szervezet és a Fidesz solymári szervezete elhatározta, hogy ha már Budapest nem engedte be a városba Wass Albert szobrát, akkor a főváros határától pár kilométerre felállítják ők a szobrot. A szoborállításért nem folyamodtak semmilyen közpénzért, sem az önkormányzat anyagi támogatásáért. A helyi római katolikus egyházközség engedélyezte a település központjában lévő terület felhasználását szoborállításra. A költségek civil szervezetek támogatásából, magánszemélyek adományából álltak össze, különféle rendezvények bevételéből származnak. Gróf Teleki Pál szobrának kálváriajárásai után most Wass Albert emléke keresett és talált helyet abban az országban, amelyet a pillanatnyilag legnépszerűbb magyar író a szoborkergetők összességénél jobban szeretett, írta Sylvester Lajos. /(sylvester): Szoborállítók – szoborkergetők (Wass Albert-szobor Solymáron). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 18./

Koréh Endre a székely hadosztály és később a székely dandár tábori lelkészeként harcolt 1918–19-ben. Az Erdély és Magyarország megmentéséért folyó harcok történetét megörökítő könyve 1929-ben jelent meg. A második világháború után a Kárpát-medencét behálózó kommunista szellemi terror a székely hadosztályt befeketítette. Kocsis András Székely dilemma 1919-ben című tanulmányában kiemelte, hogy a székely hadosztály ,,árulását” – a bolsevizmus elutasítását, a románok előtti fegyverletételt – annyira a közvéleménybe sulykolták, hogy ezt egy szűk történész szakmai körtől eltekintve a rendszerváltozás után tíz évvel is hiszi és vallja, aki egyáltalán hallott is valamit az ügyről. Koréh Endre könyvének újrakiadása szóba sem jöhet a jelenlegi magyar kormányzat idején. Kóréh Endre: A székely hadosztály és dandár története, 1918–1919 című emlékezése erdélyi kiadót keres, írta Sylvester Lajos. /(sylvester): Székely dilemma 1919-ben (Kocsis András). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 2./

Falunapoktól hangos a vidék. A falunapok első üzenete: az emberek keresik a közösségi együttlétet, a közösségi élményt, állapította meg Sylvester Lajos. Dálnok népe például július 16-án és 17-én elsősorban annak örvendezik, hogy 36 év után visszanyerte községi státusát. A falu telve gonddal-bajjal, nyomorúsággal, de vannak olyan értékek, amelyeket tudatosítani kell a helyiek körében, meg a nagyvilág előtt is. Erre az alkalomra rendbe rakják, szépítik, csinosítják a falut, árkot ásnak, kátyúkat tömnek. A falunapok az önmagunk keresése mellett nagy kitárulkozás is. A közösségi rendezvényeket a nagyvilágba szétszóródott falusfelek hazakívánkozása indokolja, színezi. A falunapok a nemzeti együvé tartozás és a megmaradás egyik eleme, pillére és alkalma. /Sylvester Lajos: Falunapok egymás hátán. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 4./

Dr. Szőts Dániel, a Sepsi Református Egyházmegye főgondnoka, a Kárpát-medencei Magyar Református Generális Konvent tagja hazaérkezett a konvent debreceni gyűléséről. A debreceni gyűlésen jóváhagyták, hogy a magyarországi református egyház az egyháztagság fogalmát kiterjeszti a határon túl élő magyar reformátusokra is. A döntést a határon túli egyháztestek is megvizsgálják, és törvényeikben hasonló módon végrehajtják a szükséges változtatásokat. Dr. Szőts Dániel kiemelte Bölcskei Gusztávnak, a magyarországi zsinat lelkészi elnökének személyes kezdeményezését. A református egyházat, akárcsak a többi történelmi magyar egyházat, a jelenleg kormányon lévő pártok szószólói és a magyar kormány részéről több durva támadás érte. Az ominózus 2004. december 5-i népszavazás nemzeti egységet romboló szégyenteljes akciói mellé felzárkóztak az ötszáz református lelkész magyarországi és erdélyi szereplését ,,elítélő”, az egyházi ügyekbe durván beavatkozó pártvezetői és kormányzati kísérletek is. /Sylvester Lajos: Egyik öröme mosolygóssá teszi a másik arcát (Magyar Református Generális Konvent Debrecenben). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 13./

Stefano Bottoni: A hatalom értelmisége – az értelmiség hatalma. A Földes László-ügy /A Hét (Marosvásárhely), 2005. febr. 17./ című tanulmányához újabb hozzászólások érkeztek: a/ Bertha Zoltán irodalomtörténész szerint pontokba szedett bizonyítékok sorolásával tüsténkednek többen Sütő András írói-emberi teljesítményét (félévszázaddal ezelőtti megnyilvánulásait alapul véve) kisebbíteni vagy meghazudtolni. A posztmodern elméletek többé nemigen tulajdonítanak kitüntetett jelentőséget az olyan levéltári vagy egyéb adatbogarászásnak, amelynek módszereit bárki elég könnyen elsajátíthatja. Sütő már nem népszerű, hatása szűnőben van, életműve vegyes értékű, remekművet nem vagy alig írt – hangzanak a minősítések. Minden irodalomelméleti konferencia az imaginárius múltat konstituáló fikciókról szokott elmélkedni manapság, jegyzete meg Bertha Zoltán. Az irodalomtörténetben általában nem szokott sikerülni az idők során korszakos jelentőségűnek bizonyuló életművek életrajzi alapon történő devalválása – Villontól Adyig és tovább. Tény, hogy százezrek számára jelentettek és jelentenek ma is Sütő művei hiteles helyzettudósítást és helyzettudatosítást a magyarság nemzeti és kisebbségi sorsát illetően. Százezrek nemzeti öntudata és lélekjelenléte erősödött általuk, s a megmaradásba vethető reményt táplálták évtizedeken át, hangsúlyozta Bertha. Erőteljesebb érzelmi hatást keltenek a Sütő-művek még ma is, mint más, „posztmodern” sztár-szerzőkéi. A vita során valaki a Wass Albert-kultuszt megsokalló véleményét is kifejezte. Ezek szerint korlátozni kellene az olvasói szabadságot, s felfüggeszteni a nemes liberális eszmét, hogy mindenki azt olvas, amit akar és amit szeret? Mindig csak a sajátos, markáns nemzeti (nemzetféltő) tematika váltja ki az ellenérzést, egyfolytában csak az szúr szemet? A régi dokumentumok vizsgálatából miért kell Sütő András írói teljesítményére vonatkozó negatív ítéletekhez jutni? /Bertha Zoltán: Nem lehetnénk tényleg legalább posztmodernek (bokaharapdálás helyett). = A Hét (Marosvásárhely), júl. 14./ b/ A Hét június 30-i számában Parászka Boróka Sikeres kudarc című cikkében sajnálkozással állapította meg, hogy a lap hasábjain hónapok óta folyó vitában, mely szerinte a „Földes László–Sütő András ügy”-ről szól, „hallgatott a hazai irodalom”. Miért lett a vitából „Földes László–Sütő András ügy” Sütőt Andrást lejárató, rágalmazó célzattal? – kérdezte Nagy Pál hozzászólásában. Amolyan „megélhetési gyűlölködők” forgatják hévvel méregbe mártott tollukat egyik-másik vita-cikkben, állapította meg. Parászka Boróka azt írta, hogy vállaltak minden véleményt, cenzúra nélkül. Valójában az A Hét szerkesztősége durván megcenzúrázott hozzászólásokat: Sylvester Lajosnak Egy „Bírói” ítélkezés margójára című cikkét (június 9.-i sz.) jócskán meghúzva közölték, holott a szerző a szerkesztőségnek küldött levelében határozottan megmondta: csakis a teljes szöveg megjelentetésével érthet egyet. Róna Éva írásának ugyanez lett a sorsa. Mindkét esetben a Sütő Andrásra vonatkozó pozitív mondandó kigyomlálását látta szükségesnek a végrehajtó munkatárs... Nagy Pál június 10-én írt az A Hét-nek: fontos lenne Hajdu Győző terjedelmes feljelentésének közlése. Hajdu ugyanis leírta, illetékes pártfórumoknak jelentette mindazt, amit Földessel kapcsolatban észlelt, és később információs anyagát benyújtotta a helyi állambiztonsági szerveknek is. Hajdu Győző beismerte tehát, hogy nem csupán a pártot informálta, de a belügynél is feljelentette Földes Lászlót 1958 augusztusában. Ez mutatja, hogy ki is volt a Földes-ügy főszereplője. Miért csak az Sütő szövegének közlését tartotta fontosnak A Hét? A Hajdu-féle irat közlését nem vállalta. Parászka Boróka szerint Hajdu Győző ebben „a vitában (s általában) nem jelentős személy; nem „releváns”. Eszerint a hetilap csak olyan személyekkel kíván foglalkozni a lap, akik súllyal vannak jelen a közéletben, az irodalomban. Ez szelektív eljárás. Nem igaz, hogy Parászka Boróka felajánlotta volna: írásban „foglaljam össze álláspontomat Hajdu Győző szerepével kapcsolatban”. Ilyesmiről szó se volt. Ellenben tény, hogy telefonbeszélgetésüket a szerkesztőségben „rögzítették”. Így ellenőrizni lehet: semmiféle fenyegetésről nem volt szó. /Nagy Pál: Egyoldalú „helyzetértékelés” = A Hét (Marosvásárhely), júl. 14./ c/ Szerkesztőségi választ közöltek: „Nagy Pál sorozatosan csúsztat, és valótlanságokat állít.” Csúsztat, amikor azt állítja: durván megcenzúrázták a szövegeket. Két esetben tekintettek el a teljes szöveg közlésétől: amikor olvasói levelet közöltek (Róna Éváét). Ilyenkor éltek a rövidítés és szerkesztés lehetőségével. Sylvester Lajos lapzárta után visszavonta saját terjedelmes szövegváltozatát, ezért a rövidített változatban közölték. Szerintük Nagy Pál telefonálásánál elhangzottak sértések és fenyegetések. /A Szerk.: Válasz. = A Hét (Marosvásárhely), júl. 14./

Dr. Nagy Lajos körorvos 43 éve él Rétyen. A gyógyítás mellett a családok és a faluközösségek szellemi és anyagi gyarapodását is előmozdította feleségével, Nagy Lenke igazgató-tanárnővel. Dr. Nagy Lajos rétyi lakása Kárpát-medence-szerte ismert szellemi találkahellyé vált, ahol írók, költők, művészek mindig is szíves vendéglátásra, találtak. Kiadásra és kiadóra vár nagy munkája, Réty monográfiája. /Sylvester Lajos: Elkészült Réty históriai ,,hosszmetszete”. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 14./

A Dálnoki Napokat július 16–17-én szervezik, a meghívó mottója: ,,A gyökér erőt ad az élethez.” Dálnok 36 év után újra nagyközség lett. Itt született Dózsa György, ennek ellenére a község megbecsülés helyett csak bántást kapott. A jobb módú gazdákat elhurcolták, kényszerlakhelyeiken emberi méltóságukban is próbálták megalázni őket, itthon pedig a maradék dálnokiakra ráhozták a kollektivizálást. Manapság Dálnok és közössége magára talál, építkezve kísérli meg visszahódítani régi rangját és szerepét. A mostani jeles napokon a közelmúlt egyik példaadó személyiségére, dr. Kicsi Sándorra emlékeznek leszármazottai, a község díszpolgára címet adományozzák Beczásy Istvánnak, a legendás hírű ,,Lencsekirálynak”. A dálnoki lovaskultúráról sem feledkeztek meg, sportpályát is avatnak. Hazavárják a falu szülötteit, elszármazottait, a testvértelepülések küldötteit. /Sylvester Lajos: Egy falu feltápászkodik. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 16./

A Középajtai Falunapokon a Szőlőskertben a Benkő József Arborétum és Füvészkert lelkészi áldással elhelyezett alapkövénél a neves botanikus érdemeiről, a középajtai három füvészkertről Kubánda Gizella nyugalmazott tanítónő beszélt. Ezután megkoszorúzták Benkő József sírját. Az ünnepségen részt vett Majosháza testvértelepülés, valamint Szigetcsép küldöttsége. A középajtai gyülekezet számára Szenczi Molnár Albert 1612-ben kiadott Bibliájának hasonmását és a református templom orgonájának javításához 60 000 forint adományt adtak. Benkő József munkásságát dr. Demeter János megyei tanácselnök és Sylvester Lajos, a lap munkatársa méltatta. /(Kispataki): Füvészkert Benkő József emlékére (Középajta). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 25./

A Bálványosi Nyári Szabadegyetemen hatezer résztvevőt regisztráltak, a zárónapon Orbán Viktor beszédét egy futballpályányi sereglet hallgatta. Orbán Viktor ,,tézisei” a papíralapú és az elektronikus sajtó révén a világ minden sarkába eljutnak. Orbán Viktornak és a bálványosi résztvevők meghatározó személyiségeinek köszönhetően párbeszéd kezdődött az RMDSZ és vele ellenséges viszonyban álló politikai testületek, csoportosulások és személyiségek között. Egy asztalhoz ült Tőkés László és Markó Béla. Sor került Orbán Viktor, Tőkés László, Szász Jenő közti egyeztető beszélgetésekre is. Mindez a sajtó nyilvánossága előtt zajlott, amely felvállalhatja a polgári és konzervatív keresztény értékeket valló pártok és csoportosulások nyitottságát a nemzeti érzelmű baloldal felé. Az idei rendezvény azért is jelentős előrelépés az eddigiekhez képest, mert lekoptak róla a rátelepített vagy vele párhuzamba állított ,,ellenrendezvények” és akciók. Ezek után megdöbbentő, hogy a Tusnádfürdőn elhangzott szavakat és nemzetegyesítő gondolatokat miként próbálták megváltoztatni. Volt, aki azt mondta: Orbán Viktor nem méltó, hogy a nemzet érdekében szóljon. Van, aki Orbán Viktort szavai visszavonására ösztökéli, mert úgymond Magyarország lakosságának felét nemzetietlennek nevezte. Valójában Orbán Viktor a nemzetellenességet nem a baloldal egészére, hanem ennek a jelenlegi vezetőire vonatkoztatta. /Sylvester Lajos: Politikai madárijesztés. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 27./

Negyvennégy fős hódmezővásárhelyi csapat érkezett Bereckbe. A Gábor Áron Ifjúsági Fogadóban szálltak meg, és mindjárt érkezésük után hozzáláttak annak bebútorozásához. Elsősorban történelmi, művelődéstörténeti bebútorozás történt, a hódmezővásárhelyiek a berecki általános iskolai tanulók bevonásával 1848/49-es témájú történelmi vetélkedőt rendeztek. A hódmezővásárhelyiek modern konyhai felszerelést, hűtőszekrényeket, bojlereket, csillogó-villogó edényt hoztak, a konyhák, mosdók csempézését és fajanszpadlózatát is elkészíttették. /Sylvester Lajos: Bebútorozták a Gábor Áron Ifjúsági Fogadót. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 28./

A Dálnoki Napok keretében bemutatták néhai Kicsi Sándor Szülőfalum, Dálnok című, Zsigmond Győző összeállításában és Dálnok Önkormányzatának kiadásában megjelent rangos kiadványt. Dr. Kicsi Sándor történész, lexikonszerkesztő íróember (1919–2004) Dálnoki történetek című elbeszélésfüzére irodalmi értékű, megkapó olvasmány. /Sylvester Lajos: Szülőfalum, Dálnok. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 28./

Orbán Viktor Tusnádfürdőn megfogalmazta, hogy a lebomló – lebontható – országhatárokat miként lehet és kell a világban szétszóródott, illetve a határok mellett tömbben vagy szórványban élő magyarok nemzeti egyesítésére fordítani, a kettős állampolgárságot, az autonómiaformákat – a területit is –, a státustörvény biztosította és tovább bővíthető jogokat és kedvezményeket együvé fogva, a nemzeti érzelmű baloldali szimpatizánsokat is az ügy számára megnyerve a nemzetegyesítés céljából egybefogni. Erre az MSZP-s politikusok Budapesten azt mondták, hogy Orbán Viktor megsértette a fél Magyarországot (az egész baloldalt) azzal, hogy egy kalap alá vonta őket Kun Bélával, Rákosival, ’56 elfojtóival, s ehhez a ,,nemzetre rárontáshoz” kapcsolta a múlt évi december 5-i népszavazásos nemre buzdítást is. A szocialista vezetők követelték, hogy Orbán Viktor vonja vissza azt, amit Tus­nádfürdőn mondott, kérjen bocsánatot. Arról nem beszéltek, hogy a baloldalhoz tartozók vagy vonzódók összességéről szó sem volt, illetve a Fidesz a nemzetegyesítésben a baloldaliakra is számít, ami eleve rontja az egész baloldalt sértegető szándék hitelét. Tusnádfürdőn sok szó esett viszont az MSZP-vezetés, a jelenlegi kormány nemzetegyesítésre alkalmatlan és képtelen voltáról. Az Orbán Viktorra irányított össztűzzel párhuzamosan Gyurcsány Ferenc a korlátozott magyar állampolgárság esetleges megadására nyugati szakértőket hívott nemzetközi tanácskozásra Budapestre, amelyre a határon túli magyarok képviselőit nem hívták meg. Az arculcsapást Kasza József az érdemi megoldás helyett látszattanácskozásnak, időhúzásnak minősítette, Bugár Béla is nehezményezte a közvetlen érdekeltek kizárását, és Markó Béla komoly mulasztásként értékelte az érdekeltek bevonása nélküli tanácskozást. Figyelemre méltó fejlemény az is, hogy Markó Béla az eddigi egyoldalú balos kapcsolattartás helyett bejelentette: a magyarországi pártokhoz való egyenlő közelség elvét alkalmazzák, s a legerősebb magyar ellenzéki párttal – a Fidesszel – tovább építik kapcsolataikat. Markó az alvó Szülőföldprogramot is bírálta, írta Sylvester Lajos. /Sylvester Lajos: Nagy hőség van, ég a Tátra. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 1./

Beke György augusztus 3-án a 79. életévébe lép. Ebből az alkalomból közölték az író szülőföldhöz szóló üzenetét, mely a Felső-magyarországi Szépírás Kiadó gondozásában megjelent könyvben, Somos Béla Beke György pályaképe című összeállításában olvasható. Számára mindig Uzon, a szülőfalu volt az erkölcsi mérce, vallja. Uzon bizalma arra kötelezi, hogy befejezze erdélyi barangoló könyveinek sorozatát. Mostani földrajzi helyzete lehetővé teszi, hogy egyszerre figyeljen valamennyi kisebbségi régióra a Kárpát-medencében. A sokféle magyar sors tanulságait nem ismerjük eléggé. – Meggyőződése, hogy a jövő egyetlen útja az önrendelkezés. /Sylvester Lajos: Szabad rendelkezés önmagunkkal (Születésnapi üzenet). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 3./

Sólyom László köztársasági elnök MTI-nek adott nyilatkozatában a határon túli magyarság kettős állampolgárságával kapcsolatban leszögezte, a határon túli magyarok jogos igényéről van szó, amellyel szemben az EU nem támaszthat jogi kifogásokat. Kifejtette, hogy kellő szakmai előkészítés után kell ismét foglalkozni az üggyel, s a szomszédos államokkal is meg kell értetni, a kisebbségben élő magyarok kettős állampolgársága nem jár semmilyen negatív következménnyel számukra. Sólyom László állásfoglalásának jelentősége rendkívüli. Napjainkban a magyar állampolgárok és az elszakított nemzetrészek magyarjai kapcsolatrendszerének rendezetlensége legsúlyosabb erkölcsi-jogi válságban van. Az erkölcsi válságot a magyar kormány és a kormányon lévő pártok mai hangadó csoportjai gerjesztik. Az európai nemzetek történetében is páratlan cselekedet – egy nemzetrész megtagadja és eldobja magától édestestvéreit – társadalmi méretű erkölcsi válsághoz vezetett, írta Sylvester Lajos. Ennek a válságfolyamnak megdöbbentő állomása a magyar kormány által Budapestre összecsődített ,,szakmai konferencia”, amelyen a kettős állampolgárság kérdése el sem hangzott, ehelyett az állampolgárság hiányát kárpótló utazási okmányok kitöltéséről beszéltek, kihagyva a határon túli szervezeteket és szakértőket. – Sólyom László fontosnak tartja a határon túli magyar szervezetek vezetőivel való találkozást . /Sylvester Lajos: Sólyom-mérték, Sólyom-lépés. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 8./

A Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor résztvevőinek többezres serege döbbenten nézi, hogy baloldali vezetők micsoda orcátlan ferdítésekkel és aljassággal reagálnak a nemzetegyesítésben jelentős fórumra. Ebben még Nyakó István MSZP-szóvivőn, Lendvai Ildikón, Hiller Istvánon és magán Gyurcsány Ferencen is túllövő Simon Gábor pártigazgató emelhető ki, aki eljutott Orbán Viktor antiszemitizmusáig. Orbán Viktor Tusnádfürdőn kifejtette, hogy Magyarországon szemléletváltásra van szükség, amely a határon túli magyarok támogatása helyett a nemzetegyesítést jelöli meg fő célként. Eklatáns példa az Állampolgársági formák és az utazás szabadsága elnevezésű budapesti konferencia, amelytől a határon túli magyarság képviselőit és szakembereit gondosan távol tartották, s amelynek gyümölcse az a következtetés, hogy Magyarország legfeljebb a schengeni határokon belüli utazást megkönnyítő tartózkodási engedélyt adhat. Simon Gábor pártigazgató előállt Orbán Viktor feltételezett antiszemitizmusával. A cél világos: Orbán ellen hangolni a magyarországi és a külhoni zsidóságot, antiszemitizmust emlegetni ott, ahol nincs. /Sylvester Lajos: Erdélyi zugtalálkozó? = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 12./

Gyurcsány Ferenc kormányfő mindmáig nem hívta össze a Magyar Állandó Értekezletet, holott erre hatályos jogszabály kötelezné. A Máért helyett tavaly óta létrejött egy országgyűlési fórum, amely a határon túli magyar parlamenti képviseletek tagjaiból áll össze. A testület a múlt hét végén Szili Katalin elnökletével ülésezett, aki kijelentette, hogy ha Magyarország nem lesz sikeres, akkor előfordulhat, hogy a határon túli magyar közösségek Nyugat-Európában keresik a boldogulást. Németh Zsolt /Fidesz/ sajnálatosnak tartotta, hogy Gyurcsány Ferenc elmenekült az értekezlet elől, nem teljesíti alkotmányos kötelezettségét. A múlt évi december 5-i határon túli kiábrándulással nem mer szembenézni. A szóban forgó Parlamenti Fórum a gyurcsányi pótcselekvések közé sorolható, amelyet a résztvevők is érzékelnek, annak ellenére, hogy a semmitmondó zárónyilatkozat ilyen fából vaskarika fogalmakat forgalmaz: ,,folytatni kell az alapjogi testület felállítását, s ez kapjon külön felhatalmazást a kisebbségi jogok érvényesítésének nyomon követésére”. Továbbá: kezdjenek megbeszélést a fórummal a Határon Túli Magyarok Állandó Bizottságának létrehozásáról, írta Sylvester Lajos. Bizottság bizottság hátán, ahelyett hogy a Máértet működtetnék. Nem teszik, mert a Máért legutóbb éppen a december 5-i, magyar nemzeti egységet bontó gyurcsányi kampány ellen emelt szót, s a külhoni magyarok történetében először egységesen foglaltak állást a nemzeti önrontás ellen. Somogyi Ferenc külügyminiszter nemzeti célnak nevezte az autonómia megvalósítását, de figyelmeztetett arra, hogy a téma pusztán etnikai, múltba tekintő megközelítése nem hoz eredményeket. /Sylvester Lajos: Alapjogi semmittevés. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 19./

A mostani rendelkezés elsősorban a magyarokat sújtja, a magyarokat alázza meg, állapította meg Sylvester Lajos. A határnál ugyanis a 250 euró mellé társítani kell a román nyelvre lefordított és közjegyző által hitelesített meghívólevelet. Mindez pénzbe kerül. A belügyminiszteri rendelkezés Magyarországot egybemossa a schengeni államokkal. A beutazóktól a meghívóleveleket ugyanis csak azok az államok kérik. Magyarország illetékesei viszont bejelentették, hogy a magyar állam az eddigi beutazási feltételeken nem változtat. Továbbá a magyar nyelv hivatalos uniós nyelv, Brüsszelben is meg kell érteniük. Mégis fordítást követelnek a román határon. A román szenátusban ,,Ázsia fenekéből jött népségnek”, ,,a lovak nyelvén beszélőknek” nevezték a magyarokat. Az új rendelet a hálás román kormányzat ajándéka azért, hogy december elsején a magyar kormány képviselői együtt koccintgatnak, és hogy Románia uniós csatlakozását feltétel nélkül szavazzák meg az Ázsia mélyéből ide vetődött és a lovak nyelvén beszélő magyarok. /Sylvester Lajos: A könnyítések nehezéke. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 3./

Kovásznán az Ignácz Rózsa Irodalmi Klub október 1-jén tartotta évadnyitó rendezvényét, amelyen a Háromszék munkatársai, Farkas Árpád, Bogdán László, Magyari Lajos és Sylvester Lajos találkoztak az olvasókkal. A Tanulók Klubjának Forrás együttese bemutatta a Kádár Kata ballada háromszéki változatát, majd a napilap munkatársai írásaikból olvastak fel. Farkas Árpád főszerkesztő elmondta, hogy a Háromszék igyekszik az olvasói igényeknek megfelelni. Cseh Béla tanár szerint többet kellene foglalkozni a tanügyi kérdésekkel. A kolozsvári Európai Egyetemre például kétszáz helyet hirdettek meg, azonban a bejutók közül egy sem erdélyi. Gödri Márta arra kérte a szerkesztőséget, hogy álljon ki határozottabban az anyanyelv használatának követelése mellett, néhány éve már az egyházi papírokat, hivatalos egyházi iratokat sem lehet magyarul kiállítani. /Bodor János: A Háromszék Kovásznán. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 5./