"Gazdag a 2004-es Hargita Kalendárium, a Hargita Népe című lap kiadványa. Sütő András, Pomogáts Béla, Beke György, Kányádi Sándor mellett olyan csíki, gyergyói, udvarhelyszéki alkotók jelentkeznek, mint - a néprajzosok, kutatók, közgazdászok, helytörténészek közül - dr. Balázs Lajos, Tankó Gyula, Gálfalvi Gábor, Gagyi József, Mirk László, Oláh Sándor, Miklós István, dr. Garda Dezső és Zepeczáner Jenő. A hargitai szépírók közül Ferenczes István, Kozma Mária, György Attila, Ferencz Imre, Zsidó Ferenc, Molnár Vilmos, Gál Éva Emese és Oláh István. /b. d.: Hargita Kalendárium. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 16./"

"Sylvester Lajos Julianus-díjat kapott, Sütő András mondta el a laudációt. Hangsúlyozta, hogy Sylvester Lajost radikálisan konzervatív nézetek vezérlik, nemzetben gondolkozik, autonomista.Fájdalom, hogy az autonómia követelését Európa nem támogatja. Indokolt hát Sylvester Lajos hangvételének radikális fölerősödése. /Sütő András: Sylvester Lajos Julianus-díjas. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 20./"

"Új és lényegesen bővített szerkesztésben jelent meg Sütő András Fülesek és fejszések című könyve a csíkszeredai Neptun Könyvkiadónál. Sütő András a bővítéssel kapcsolatban két krónikás barátját említette. Néhai dr. Kerek Istvánt, aki orvosként töltött az író mellett 15 órát 1990. márc. 19-én és 20-án, amikor őt súlyos sebesültként a bukaresti Katonai Kórházba szállították. Egy másik krónikás az akkori bukaresti magyar nagykövet, Szűts Pál, akinek Bukaresti napló 1985-1990 című emlékiratában izgalmas fejezetek olvashatók a marosvásárhelyi magyarellenes pogromról is. A száműzött könyvek kifejezéssel arra utalt, hogy a Fülesek és fejszések című könyve szövegének nagyobb részét az 1989-es fordulat előtt írta és menekítette Budapestre, nehogy házkutató szekusok kezére kerüljön. Itthoni kiadása tehát a száműzöttségből való hazatérés is egyben. 1981-90 között Sütő könyvei csak Magyarországon láttak napvilágot, itthoni kiadásuk tervének megvalósítását reméli a Neptun Könyvkiadóval kötött egyezség alapján. /Borbély László: Fülesek és száműzött könyvek. Röpke beszélgetés Sütő Andrással. = Hargita Népe (Csíkszereda), dec. 20./"

Sütő András az erdélyi magyar középiskolai igazgatók tanácskozásának résztvevőihez küldött üzenetét közölte a lap. Az író veretes szavakkal köszöntötte a tanácskozókat, kiemelve, hogy a magyarság követeléseinek nemzetállami nacionalista ellenzői „kemény utóvédharcokat folytatnak Trianon szülte előjogaik és asszimilációs álmaik védelmében.” Mögöttük még mindig tömegek állnak, ezért „politikai rózsasándoroskodással, erőink oktalan megosztásával velük szemben csak kudarcot vallhatunk”- hangsúlyozta, az egységnek nincs. Az erdélyi-romániai magyarság fennmaradásának feltétele, „hogy állampolgári jogain felül kollektív jogait is elnyerje.” – írta. Sütő András sorolta a súlyos problémákat, nem sikerült a magyar iskolai hálózat teljes újrateremtése. Három éve hangzott el a szórványgondozó lelkipásztorok drámai algyógyi kiáltványa. Milyen kevés cselekvést hírül adó visszhangja volt. Az író szólt „az anyanyelvi ipari-szakmai-műszaki oktatás lehetőségétől megfosztott fiatal magyar nemzedék” súlyos problémájáról is. /Sütő András: Gond és remény. = Népújság (Marosvásárhely), jan. 13./

Egy éves lett az Erdőszentgyörgyi Figyelő, a Baróton megjelenő folyóirat, ebből az alkalomból Sütő András köszöntötte a lapot. /b. d.: Kinőtte a pelenkát? = Népújság (Marosvásárhely), jan. 23./

Január 24-én Marosvásárhelyen bemutatták Nagy Pál Forgatagos idők című könyvét és köszöntötték a pár nap múlva nyolcvanéves szerzőt. Gálfalvi György elmondta, számára Nagy Pál új kötete krónikát jelent. A recenziók, naplójegyzetek, kritikák folyamatosan írt krónika benyomását keltik. A szerzőt Sütő András köszöntötte. /Nagy Botond: Irodalmi fordulatok hűséges krónikása. = Népújság (Marosvásárhely), jan. 26./

Kantár Csaba /1978-2003 jan./ poszthumusz kötete az Öntörvény(alkotás) /B-ART Könyvkiadó, Pozsony, 2003/a kisebbséggel, a közéletiséggel foglalkozik. Szélsőségesnek bélyegzik azt, aki fölemlegeti az évtizedes sérelmeket, észreveszi az elszlovákosítás, elrománosítás jelen időben is tetten érhető tendenciáit. Kialakult egy általános szabályrendszer, amit tiszteletben kell tartani, ha Trianonról, a leszakadt országrészekről, a kisebbségben élő magyarságról szólunk, írta Baranyai recenziójában. Baranyai szerint voltak itt igazságtalanságok, volt elnyomás, erőszak, téeszesítés, falurombolás, miegyéb, de azok mindenkit egyformán sújtottak, magyar és román, szerb és szlovák egyformán szenvedtek a jobb- és baloldali diktatúrák véres embertelenségében. Sütő András beszédmódja szerinte ma vagy idejétmúltnak címkéződik vagy a hazafiság / magyarság / helytállás / anyanyelv témakörök okán, jobboldali-konzervatív attitűdnek bélyegződik. Baranyai szerint járhatatlan az autonómia útja, csak ingerelik vele a másik oldal szélsőségeseit. /Baranyai Péter: Nem. Nem. Soha? (Rendhagyó könyvismertetés). = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 2./

A Bethlen Gábor Alapítvány tizenhét éve olyan személyiségeket díjaz Bethlen Gábor-, Márton Áron- és Tamási Áron-díjjal, akik a nagy névadók szellemiségéhez, szándékaihoz és erkölcsi igényeihez igazodva dolgoztak egész életükben. Az évek során a díjazottak között olyanok voltak, mint Domokos Pál Péter, Szabó T. Attila, Király Károly, Tőkés László, Duray Miklós, Erdélyi Zsuzsanna, Sütő András és mások. Tavaly nov. 3-án, az Országos Széchényi Könyvtár dísztermében megtartott ünnepélyes díjátadáson Bethlen Gábor-díjat kapott dr. Jakubinyi György gyulafehérvári érsek is. Laudációját Erdő Péter bíboros, esztergom-budapesti érsek mondta el. Kifejtette, hogy ismerve Jakubinyi György személyiségét, megdöbbentően széles körű nyelvtudását, amely a keleti és biblikus nyelvekre és nagyon sok modern nyelvre kiterjed, ismerve irodalmi munkásságát, maradandó értékekkel gazdagította a magyar nyelvű irodalmat. Aki Erdélyben a magyarságért tesz, dolgozik, az az egész magyarság életéhez járul lényegesen hozzá. Erdő Péter kiemelte: „elfogadni a nemzeti azonosságot és tenni érte, az egyben katolikus hitünk szerint is hozzátartozik az ember igazi méltóságához, a nemzeti szolgálata vallási szempontból is értékes cselekedet.” /Nagy és kettős kihívás. = Hargita Népe (Csíkszereda), febr. 19./

A bukaresti tárlat után Marosvásárhelyen, a Bernády Házban láthatók a Kossuth- és Munkácsy- díjas Kő Pál szobrászművész kis méretű szobrai, rajzai, plakettjei, érmei. A millennium évében Budapesten, a Gellért-hegyen felavatták Kő Pál négy méteres Szent Istvánt ábrázoló lovas szobrát. A marosvásárhelyi kiállítást a bukaresti Magyar Kulturális Központ szervezte, melynek vezetője és munkatársa, Beke Mihály András és Vári Attila is jelen volt a megnyitón. Sütő András egy korábban hozzá írt levelével köszöntötte a művészt. /Máthé Éva: Kő Pál Marosvásárhelyen. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 26./

Az ellenzéki politikusok a kormány egyetlen ujjcsettintésére beálltak lobbizónak, rohantak Brüsszelbe, hogy mentsék egy cselekvésképtelen országvezetőség mundérjának a becsületét. Azóta bebizonyosodott, hogy Európa felelős politikusait nem hatották meg mindezek, írta Ujj János. A romániai valós állapotok megismeréséhez mindössze Sütő András 2002-ben megjelent Erdélyi változatlanságok című, itthon agyonhallgatott könyvét kellene elővenni. Sütő András ugyanis ebben a kötetében ezt írta: ,,a romániai magyar kisebbség etnikai megsemmisítéséről valójában – mindenfajta mellébeszélő, áldemokratikus és sunyi kormányszintű megfogalmazások ellenére – az új hatalom se mondott le. Azért tesz meg mindent, hogy amit Ceausescu elkezdett, befejezze”. Ezután megkérdezte Ujj János: Kikért is lobbiztak politikusaink az Európai Uniónál? Azért a kormányért, pártért, amely a mai napig is csak nemzetállamban képes gondolkodni? /Ujj János: Kiért lobbiztak? = Nyugati Jelen (Arad), márc. 5./

1949 márc. 2-án éjjel majdnem minden erdélyi közép- és főnemesi udvarháznál, kúriánál, kastélynál teherautók álltak meg, az alvókra törték az ajtót, majd rájuk parancsoltak, hogy szedjenek össze huszonöt kilónyi holmit, csak ruhaneműt, ékszert, pénzt, órát semmiképp, felrakták a családot a teherautóra, és elhurcolták őket. Kit kényszerlakhelyre, kit kényszermunkára. Erről a szomorú éjszakáról és következményeiről tartott megemlékezést márc. 5-én a Castellum Alapítvány Marosvásárhelyen, a Vártemplomban. Beszédet mondott Ötvös József református esperes, Csató Béla római katolikus főesperes, Nagy László unitárius lelkész és Benkőné Zonda Tímea evangélikus lelkész. Nagy Mihály Zoltán történész-kutató Az erdélyi magyar nemesség jogfosztottságának beteljesedése – 1949 címmel tartott előadást. Gál Mária D.O. (kényszerlakhely), /Kolozsvár, 1996/ című könyvéből olvastak fel részleteket. /Nagy Botond: Ötvenöt éve történt. A sorsforduló (fegyveres) éjszakája. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 8./ Csávossy György író, nyugalmazott egyetemi tanár, Castellum-tag előadásában a történelmi családok lelkialkatát vizsgálta Ellentétben a kommunista propagandával, ez a történelmi réteg az ország és nemzet szolgálatát tekintette legfontosabb feladatának. Az egyszerű emberek tiszteletére, közcélú adakozásra, hagyománytiszteletre, lovagiasságra, keresztény erkölcsre, összetartásra, nagylelkűségre nevelték őket. A meghívottként jelen lévő Sütő András író elismeréssel beszélt a pusztakamarási Kemény és a New Jerseyben élő Hámos családról. Méltatta Hámosné Sándor Margit nemrég megjelent könyvét, amely figyelmet érdemlő erkölcsi örökség tanúbizonysága. Sütő András javasolta, hogy a Castellum indítson könyvsorozatot tagjainak visszaemlékezéseiről, és az alapítvány éljen a jogszerzés eszközével az elkobzott vagyonok visszaszerzésére vagy kártalanítására. /K. Gy.: A sorsforduló éjszakája. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), márc. 9/

Életének 78. évében Budapesten elhunyt Fazekas János /Lupény, 1926. febr. 16. – Budapest, 2004. márc. 8./ politikus és történész. Fazekas János 1945 és 1980 között vezető állami és pártfeladatokat látott el előbb Székelyudvarhelyen, majd Brassóban, Marosvásárhelyen és Bukarestben. A román párt- és állami vezetésben volt KB-titkár, belkereskedelmi miniszter, miniszterelnök-helyettes, de a nyolcvanas éveket már belső ellenzékben töltötte. „Ténykedésének legjellemzőbb jegye mindvégig a kisebbségi jogvédelem volt” – írta róla Sütő András. Az 1989-es decemberi változások után mint nemzetiségi politikusnak még többször kikérték a véleményét, de magyarságához, s egyúttal szocialista elképzeléseihez is ragaszkodó emberként nem jutott szerephez. Egy ideig az Ilie Verdet vezette Szocialista Munkapártban kereste a helyét, de amikor az 1992-es pártkongresszuson a magyar kisebbség védelmében szólalt fel és kifütyülték, kilépett e szervezetből. /Elhunyt Fazekas János. = Krónika (Kolozsvár), márc. 8./ Utolsó éveit Budapesten töltötte, a Magyar Tudományos Akadémia megbízásából végzett kutatómunkát. Fazekas János szülei szülőfalujában, Magyarandrásfalván nevelkedett. 1943-tól tagja a Kommunista Ifjak Szövetségének és részt vett az antifasiszta mozgalom megszervezésében a Székelyföldön. 1944-ben a Maniu-gárdisták letartóztatták, szabadulása csak a véletlenen múlt. 1945-ben Székelyudvarhelyen volt KISZ-titkár, majd Brassó és Maros tartományi KISZ-titkár lett. 1950–84 között nagynemzetgyűlési képviselő. 1954-től 61-ig a Román Kommunista Párt Központi Bizottságának titkára, 1965–82 között a kormány alelnöke, illetve a minisztertanács alelnöke volt, időközben az élelmiszeripari, illetve a belkereskedelmi tárcát vezette a kormányban. 1989 januárjában Fazekas Javier Perez de Cuellar ENSZ-főtitkárhoz fordult az Erdélyi Magyar Nemzeti Kisebbség Szövetsége nevében, felsorolva az erdélyi magyarságot ért sérelmeket, kérve a kisebbségi kérdés nemzetközi szintű rendezését. /Elhunyt Fazekas János. = Hargita Népe (Csíkszereda), márc. 9./

Márc. 20-án az RMDSZ Szövetségi Elnöki Hivatalában Markó Béla, az RMDSZ elnöke adott át támogatást a tizennégy évvel korábbi véres marosvásárhelyi események áldozatai hozzátartozóinak és azoknak, akik részesei voltak az akkori eseményeknek. Jelen volt Csipor Emma (Csipor Antal özvegye), Gémes Ilona (Gémes István özvegye), Kiss Irma (Kiss Zoltán özvegye), valamint Juhász Ilona és Cseresznyés Pál. Markó Béla, miután a jelenlevőknek megköszönte, hogy eljöttek a megemlékezésre, felidézte az 1990 márciusi eseményeket. 1990 után lassan, de mégis elkezdődött az etnikai kérdés rendezése Romániában, és nem erőszakos eszközökkel folytatódott, hanem nehezen, rendkívül nagy feszültségek árán, de politikai úton. A találkozó végén Sütő András fogalmazta meg üzenetét: „Az RMDSZ-szel szervezetten politikai küzdelembe indult erdélyi magyarság több olyan alapvető, alkotmányban is rögzített jogot vívott ki, amelyek alapján már sokkal közelebb kerülünk az önrendelkezés formáihoz, vagyis az autonómiához. Ez az autonómia – amely célja az erdélyi magyarságnak – a fokozatos építkezés és a román politikai életben még rendkívül erős politikai ellenállás körülményei között folytatott küzdelemben lesz megvalósítható.” /Mózes Edith: Az áldozatokra emlékeztek. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 22./

A tizenöt éve Budapesten élő Beke György író tanulmányokat, interjúkat, portrékat tartalmazó kötete /Makacs realizmus – Tanulmányok, interjúk, portrék, I–II. kötet, Közdok, Budapest, 2003/ széles sávot fog át az időben, közel hatvan évet ölelnek fel, az Új Székely Népben 1946-ban megjelent írástól napjainkig. A kisebbség ügyeinek szószólójaként munkálkodik – ez Beke György írói munkásságának legsajátosabb, legjellemzőbb vonása. A sorskérdéseinkhez való viszonyulást jelzi, hogy kik kerülnek vizsgálódásai középpontjába: Veres Péter és Móricz Zsigmond, Illyés Gyula és Féja Géza, Tamási Áron és Czine Mihály, továbbá Nyirő József és Kós Károly, Bánffy Miklós és Molter Károly, Horváth Imre és Szabédi László, Páll Árpád és Lakatos Demeter, Veress Dániel és Sütő András, Kántor Lajos és Cseke Péter, az anyaországi Pomogáts Béla, a vajdasági Hornyik Miklós, a felvidéki Duba Gyula, a müncheni Juhász László és Borbándi Gyula, az amszterdami Kibédi Varga Áron, a bécsi Szépfalusi István, a cambridge-i Gömöri György… /Máriás József: Beke György: Makacs realizmus = Hargita Népe (Csíkszereda), márc. 26/

Érdemdíjban részesült Hajdú Győző is, az Igaz Szó volt főszerkesztője, a szélsőségesen nacionalista Eugen Barbu, Corneliu Vadim Tudor és Adrian Paunescu kebelbarátja, aki 1989 előtt kivívta az erdélyi magyarok ellenszenvét. Az Érdemdíjat Kiosztó Országos Bizottságot a Román Akadémia elnöke, a képviselőház és a szenátus művelődési és munkaügyi bizottságának elnökei, a Művelődési és Kultusz-, az Oktatási, Kutatási és Ifjúsági Minisztérium, illetve az Országos Sportügynökség képviselői, valamint az öt alkotási szövetség képviselői alkotják. A díjazott írók között található Balogh József, Domokos Géza, Fodor Sándor, Gálfalvi Zsolt, Hajdú Győző, Kányádi Sándor, Kántor Lajos, Szász János, Sütő András és Szilágyi István. Érdemdíjat kaptak továbbá Boér Ferenc és Csíky András színművészek, valamint Baranyai Ferenc és Gergely István képzőművészek. Fodor Sándort megdöbbentette az, hogy díjat kapott Hajdú Győző, Adrian Paunescu szenátor kebelbarátja is. Hajdút nem a romániai magyar írók javasolták a díjra, hanem olyan szerv, amelynél elévülhetetlen érdemeket szerzett. /Papp Annamária: Érdemdíj az érdemtelen Hajdú Győzőnek. Elismerésben részesültek a romániai magyar alkotók. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 6./

Ápr. 17-én Marosvásárhelyen köszöntötték a hatvanesztendős Farkas Árpád költőt. A laudációt Sütő András vállalta. Elemezte Farkas Árpád líráját, amely, mint mondta, az erdélyi magyartalanítás néma rettenetének idejében teljesedett ki. Párhuzamot vont a helikoni írók nagy egyénisége, Dsida Jenő és a mai sepsiszentgyörgyi költő között, akik a nemzetféltésben ikerszellemekként, testvérlelkekként emelték fel szavukat sorstársaik érdekében. Farkas Árpád nem titkolt kiábrándultsággal beszélt, elmondta, hogy elég régóta nem ír már verseket, úgy érzi, megszűnt számára a versírás tétje. A líra ideje lejárt, a politikusoké lett a szó, ők lettek a hangadók. Farkas Árpád versei hangzottak el a Színművészeti Egyetem végzős hallgatóinak előadásában. /Nagy Miklós Kund: A vers ideje lejárt?! = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 19./

Száz romániai író-költő, ezen belül tíz magyar alkotó sorában a Ceausescu-rendszert kiszolgáló Hajdu Győző is állami elismerésben részesült. Szabó Gyula szerint az elismerést nem azok kapják, akiknek munkássága feddhetetlen. Az érdemdíj havi 8,4 millió lejes juttatást jelent, amelyet az állami költségvetésből fizetnek. A jogosultságot az Országos Bizottság dönti el. A testület tagjai többek közt a szenátus és az alsóház művelődési, egyházügyi és tömegtájékoztatási bizottságának elnökei, köztük Adrian Paunescu szenátor. A testületnek egyetlen magyar tagja sincs. Az írók mezőnyében 100 érdemdíjas között 10 magyar szerepel. Balogh József bukaresti szerkesztő mellett Domokos Géza, Fodor Sándor, Gálfalvi Zsolt, Hajdu Győző, Kányádi Sándor, Kántor Lajos, Sütő András, Szász János és Szilágyi István a kitüntetett. A képzőművészek sorában Baranyai Ferenc és Gergely István kapott érdemdíjat, a 135 színművész között pedig Boér Ferenc, Csíky András, Lohinszky Loránd, Senkálszky Endre és Tarr László, a 126 zeneszerző-zenész között Bács Lajos, Hary Béla, Ruha István és Valkay Ferenc a magyar kitüntetett. A sportolók 45 fős mezőnyében érdemdíjban részesült Szász Éva Sára, Szemányi Margit, Balló Ferenc, Stefanescuné Ugron Jozefina, Stanisel Stark Anna, Bíró Anna Ilona, az edzők sorában Barcany Pál, Paneth Farkas és Fűrész Géza. Érdemdíjas a Román Akadémia tagjává választott Lászlóffy Aladár és Jakó Zsigmond is. A Kolozsváron élő Szabó Gyula úgy tudja, a román írószövetség őt is javasolta érdemdíjra, de a jogosultságot elbíráló országos bizottságban Adrian Paunescu Hajdu Győzőt támogatta, így maradt ő ki a lajstromból. Hajdu Győző feltétlen kiszolgálója volt a bukott kommunista diktátornak, Nicolae Ceausescunak és rendszerének. Szabó Gyula szerint az ő mellőzése annak köszönhető, hogy Képek a kutyaszorítóból című, az utóbbi években megjelent négykötetes memoárjában sokak számára meglehetősen kényelmetlen tényeket tárt fel. Hajdu Győző úgy véli: megérdemelte az elismerést, mert az ő főszerkesztésében megjelenő Együtt-Impreuna magyar–román nyelvű kulturális lap „rendkívül fontos küldetést betöltve a magyar kultúrát népszerűsíti Bukarestben”. /Benkő Levente: Ellenvéleményeket szült az érdemdíj. = Krónika (Kolozsvár), máj. 13./

Sütő András: Fülesek és fejszések között /Neptun Könyvkiadó, Csíkszereda, 2003/ című naplójegyzetet minden korosztálynak el kellene olvasnia, írta Sándor Boglárka Ágnes. Az ő korosztályának azért, mert gyerekfejjel csak keveset értettek abból, hogy mi történt 89 decemberében országszerte, és a következő év márciusában Marosvásárhelyen. Az idősebb generációnak pedig azért, hogy első kézből értesüljön a szemtanú, sőt, a szenvedő alany elbeszélése alapján arról, mi is történt akkoriban. A Száműzött könyvek sorozatban megjelent kötetnek a sorozatcíme is beszédes. Voltak időszakok Sütő András életében, amikor egyetlen sora sem jelenhetett meg az országban. Ezért a betiltott kéziratokat Magyarországon adták ki. Most a Neptun Kiadó jóvoltából ezek a könyvek is hazatérhetnek. /Sándor Boglárka Ágnes: Rejtett titkok, fájó valóságok. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 26./

Az ember tragédiája ősbemutatójára /1883. szept. 21./ emlékezve ünnepelték a magyar dráma napját szept. 21-én Budapesten. Az a tény, hogy magyarországi és erdélyi magyar írókat együtt tüntetnek ki, igazolja, hogy irodalmunk közös – hangoztatta a magyar dráma napja alkalmából Szép Ernő-díjban részesült Sütő András. Sütő András gratulált a szintén most díjazott magyarországi kartársainak, Spiró Györgynek és Térey Jánosnak. A magyar dráma napjához kapcsolódik a nagyváradi Állami Magyar Színház Szigligeti Társulatának szept. 22-ei, budapesti fellépése is: a teátrum Kincses Elemér A csatorna című darabját a szerző rendezésében mutatja be Budapesten. A mű a Duna-csatornához ítélet nélkül deportált magyar értelmiségiek tragédiáját örökíti meg. /Szép Ernő-díjas Sütő András. = Krónika (Kolozsvár), szept. 22./

Minden romániai magyar szavazatára szükség van ahhoz, hogy ez a közösség a jövőben is biztosíthassa képviseletét a román parlamentben – ezt fogalmazta meg nov. 18-án közzétett felhívásában tizenhét vezető erdélyi értelmiségi. A dokumentumot Ágoston Hugó, Dávid Gyula, Domokos Géza, Egyed Péter, Fodor Sándor, Gálfalvi György, Gálfalvi Zsolt, Horváth Andor, Jakobovits Miklós, Kántor Lajos, Kányádi Sándor, Kovács András Ferenc, László Ferenc, Parászka Miklós, Sütő András, Székedi Ferenc és Varga Gábor írta alá. "Egy erősen központosított országban, ahol a politikai mentalitások és cselekvésmódok többsége is erősen centralizált, a jelenlét a parlament döntéshozó folyamatában – az ehhez tartozó intézményrendszert is figyelembe véve – különösképpen nélkülözhetetlen" – állapítják meg az aláírók, hangsúlyozva, hogy ehhez minden magyar szavazatra szükség van. "Lehetnek közöttünk véleménykülönbségek világnézeti, politikai, magatartásbeli kérdésekben, beleértve az RMDSZ eddigi politikai gyakorlatának megítélését is" – fejtik ki a dokumentum szerzői, de hozzáfűzik: most nem egyszerűen az egyik vagy a másik politikai álláspontra, hanem az érdekképviseleti szövetség egészére, az erdélyi magyarság érdekvédelmének további lehetőségére és folyamatos érvényesítésére kell szavazni. /Értelmiségiek felszólítása a szavazásra. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 19./

Az RMDSZ mostani választási hadjárata minden eddiginél dinamikusabb és tartalmasabb. Vallani és vállalni, fáradatlan küzdelemben véghez vinni: ez a közösségi megmérettetés módja, állapította meg Sütő András. Platform-alternatívákból többféle ellentömörülés keletkezett, ezek szinte mindegyike parlamenti székre vágyik. Sütő András Bethlen Gáborra hivatkozva állt ki az RMDSZ, az egység mellett. /Sütő András: Mit szól hozzánk Bethlen Gábor! = Népújság (Marosvásárhely), nov. 23./

Nov. 30-án emlékeztek Marosvásárhelyen, a Kultúrpalotában, a Kemény Zsigmond Társaság irodalmi estjén Bözödi Györgyre, a tizenöt évvel ezelőtt elhunyt íróra. 1989-ben hunyt el Budakeszin. Született 1913-ban Jakab Györgyként Bözödön, a Bözödi nevet íróként vette fel. Költő, író, prózaíró, történész, szociográfus, irodalomtörténész, kritikus, műfordító volt egy személyben. Nagy Pál előadása után Kárp György színművész olvasta fel a megjelenni nem tudó jó barát, Sütő András Bözödiről szóló írását. Dr. Egyed Ákos történészprofesszor A történetíró Bözödi György címmel tartott előadást, kitért Székely bánja című könyvére, az első erdélyi magyar szociográfiai tanulmányra. /Nagy Botond: "Amit leírt, tudomány is, szép is...". = Népújság (Marosvásárhely), dec. 2./

Az RMDSZ Szövetségi Képviselők Tanácsa úgy döntött, hogy az RMDSZ a D.A. Szövetséggel folytatja a koalíciós tárgyalásokat. Markó Béla szövetségi elnök hangsúlyozta, hogy Romániának stabil kormányzásra van szüksége. Az SZKT meghívott vendége, Tempfli József nagyváradi megyéspüspök utalva Gyurcsány Ferenc ama kijelentésre, hogy az egyház ne politizáljon, kijelentette: igaz, hogy az egyház fő feladata a tanítás és a nevelés. Amennyiben azonban a hívek egyéni és kollektív jogairól van szó "kutya kötelessége mindent megtenni". Ez összefonódik a politikával, és az egyház nem hallgathat, csak "ne essen át a ló másik oldalára". Mint mondta, "félretéve az egyéni érdekeket, a vallásos hit és a politikai ész összetartozik". Markó élete legnagyobb politikai teljesítményét nyújtotta – állapította meg Sütő András író, aki "klinikai kórteremből figyelte a választási küzdelmet". Sütő politikai kalandoroknak nevezte azokat, akik az RMDSZ ellen dolgoztak. Kifejtette, helyesen cselekszik az RMDSZ, ha nyíltan magyarázva viszi be a köztudatba, hogy mi az az autonómia, amit elképzel. /Mózes Edith: Habozás a keresztútnál. Toró T. Tibor szerint a tárgyalási alap az autonómia. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 21./

Wass Albert könyvei tavaly is keresettek voltak a kolozsvári könyvesboltokban, ezzel szemben Kertész Imre művei iránt csökkent az érdeklődés – derült ki a Szabadság végezte körkérdésből. Az erdélyi kortárs szerzők közül Kovács András Ferencet, Láng Zsoltot és Orbán János Dénest kedvelik, a külföldiek közül Paulo Coelho és Gabriel Garcia Marquez aratott sikert. A kolozsváriak a helytörténeti kiadványok iránt is érdeklődnek. Nyírő József alkotásai kelendőek, Kós Károly, Bánffy Miklós, Szilágyi Domokos, Reményik Sándor művei is népszerűek. Sütő Andrásnak a Neptun Kiadó által piacra dobott műveit is sokan keresték. /Borbély Tamás: Mit olvasnak a kolozsváriak? = Szabadság (Kolozsvár), jan. 13./

A Hitel folyóirat februári számának lap címoldalán ez olvasható: Nem, az nem lehet. Vallomások és elemzések 2004. december 5-éről. Csoóri Sándor, Vasadi Péter, Pozsgay Imre, Duray Miklós, Pap Géza, Sütő András, Gál Sándor, Lászlóffy Aladár, Dobos László, Dudás Károly, Vári Fábián László, György Attila, Zsidó Ferenc, Sepsiszéki Nagy Balázs, Csata Ernő, Magyari Lajos, Koncsol László, Fekete Gyula, Kodolányi Gyula, Tőkéczki László, Ablonczy László, Czakó Gábor, Tornai József, Tamás Menyhért, Domokos Mátyás, Nagy Gáspár, Ács Margit, Alföldy Jenő, Márkus Béla, Görömbei András, Bertha Zoltán, Cs. Nagy Ibolya, N. Pál József, Elek Tibor, Rott József, Száraz Miklós György, Sturm László, Prágai Tamás, Brém Nagy Ferenc, Mórocz Zsolt és Szabó István. A folyóirat kevés példányban jut el Erdélybe, Felvidékre, Kárpátaljára, Szabadka környékére, Lendvára. „Senki sem kötelezte a maradék Magyarországot arra, hogy megvonja az állampolgárságot azoktól, akik fölött áthelyezték az államhatárokat.” – írta Duray Miklós. „Egy néptől, mely évtizedeken át határain belül bambán tűri pusztítását, sőt besegít önpusztítással, nehogy nacionalistának pellengérezze ki a sajtó, nem várható el, hogy a határain kívül rekedt sorstársaiért ébredjen fel évszázada alvó lelkiismerete.” – állapította meg Fekete Gyula. Csoóri Sándor pedig arról írt, hogy a mai divatos és sikeres íróinknak egyetlen szavuk sincs arról, hogy miért sorvad, miért fogyatkozik ez a nép. „Magasban járó elmélkedésekből már régóta arra tudok következtetni, hogy saját esztétikájukat, gondolataikat, előítéletüket ismerik csupán. De azt a valóságot, amelyben maga az istenadta nép él idehaza vagy a határainkon kívül, egyáltalán nem ismerik, legfeljebb hallomásból, mint a hutukat.” /Nagy Pál: Mi történt velünk? = Népújság (Marosvásárhely), febr. 16./

Parászka Boróka főszerkesztő vezércikkében kifejtette: „Az erdélyi magyar társadalom érzékenyen figyel minden olyan dokumentumot, döntést, ami az egykori pártállam állambiztonságával, hatalmi szerveivel való együttműködést illeti.” „Amint felmerül egy név, egy kényesebb ügy: fegyelmezett csend ereszkedik ránk. Mert mindannyian tudjuk, milyen nehéz ezekkel. Hogy a nemzeti megmaradásnak milyen ára volt. (Sőt: milyen ára van.)” „Besúgás, együttműködés, ha volt, azért volt, hogy túléljünk.” Ez akol-morál, állapította meg Parászka Boróka. „Az erdélyi magyar társadalom teljes intézményrendszere, a betölthető szerepek, a közélet teljes szereposztása évtizedekkel ezelőtt alakult ki.” „Ez az intézményes és személyes struktúra mit sem változott.” „ Azóta is vannak vezéreink, küldötteink, lázadóink, tárgyalóink és kollaboránsaink, akiket kiküldünk magunk közül valahova oda, ahol a román hatalmat képzeljük.” „Stefano Bottoni, a kívülről jött ember szembesít önmagunkkal: e heti lapszámunkban olvasható írása a Földes-ügyről. Hajdu Győző, Sütő András, Gálfalvi Zsolt, Földes László érintett a (többé-kevésbé) feltárt történetben.” „Mert nem temetni jöttünk, hanem kibeszélni” – végződik a vezércikk. /Parászka Boróka: Fegyelmezett csend. = A Hét (Marosvásárhely) febr. 17./ Parászka Boróka úgy állította be, mintha a régi időkről, a pártállami együttműködésről még nem írtak volna, és most jön a „kibeszélés”. Valójában például Szabó Gyula író 2001-ben megjelent visszaemlékező könyvében /Képek a kutyaszorítóból (Pallas-Akadémia, Csíkszereda) részletesen írt erről a korszakról, írt Földes Lászlóról, a vitákról, a támadásokról, bőven idézett az akkori cikkekből.

Stefano Bottoni Olaszországban élő történész terjedelmes tanulmányában a magyar értelmiségiek Marosvásárhely és Kolozsvár közötti ellentétét hangsúlyozta. A román hatalom több intézményt Kolozsvárról Marosvásárhelyre telepített, emiatt volt ellentét, a kolozsváriak féltek attól, hogy elvesztik a város központi szerepét. Marosvásárhelyen 1953-tól jelent meg az Igaz Szó irodalmi folyóirat, főszerkesztője Hajdu Győző karrierista, törtető ember volt. A kolozsváriak közül Földes László került kulcspozícióba, a kiadó kolozsvári fiókjának élére. Földes az Igaz Szóban 1954-ben közölt A nemzeti hős jellege című tanulmányában a kuláktulajdonságokat a magyar népnek tulajdonította, amit azzal magyarázott, hogy a magyarok évszázadokig uralkodó nemzetként viselkedtek Erdélyben. Stefano Bottoni szerint az 1956-os forradalom leverése után „nemzetiségre való tekintet nélkül” történt a megtorlás. Erősödött a Hajdu-Földes ellentét. „Ahhoz azonban, hogy Hajdu elindíthassa a Földes elleni támadást, folyamatosan információra volt szüksége Kolozsvárról. Ezt biztosította Sütő, aki 1958 áprilisától, miközben továbbra is szerepelt az Igaz Szó szerkesztői között, az Utunk szerkesztőbizottságába is bekerült, bár ebben a lapban nem találkozunk írásaival” – írta Bottoni. Stefano Bottoni szerint Hajdu csapdába csalta Földest: egy ismerőse közölte Földessel, hogy az Igaz Szóban egy Földest támadó cikk fog megjelenni. Erre Földes László, az Utunk főszerkesztője lapjában Irodalmunk tisztaságáért (1958. augusztus 7., 14.) címmel támadást intézett főleg Sütő András, Gálfalvi Zsolt és Hajdu Győző ellen. Földes hangsúlyozta: „Hazai irodalmunk a Román Népköztársaság kultúrájának szerves része.” Földes támadása után Hajdu Győző, Sütő András és Gálfalvi Zsolt külön-külön, majd Kovács Györggyel együtt fordultak a párt Központi Bizottságához. A hosszú levélben Földes bűnösségét bizonygatták. Hajdu Győző volt az egész támadás mozgatórugója, aki 25 oldalas irodalompolitikai vádirattal járult hozzá Földes „leleplezéséhez”. Hajdu és a többiek levele után, 1958. szeptember 4-én Földest felmentették az Utunk főszerkesztői állásából, majd 1959. január 7-én párt alapszervezeti gyűlést tartottak az Utunk szerkesztőségében. A gyűlésen többen bírálták Földest, köztük Gáll Ernő, Bodor Pál, Kacsó Sándor. Nagy István, Tompa István és Márki Zoltán, majd a Földest feljelentő marosvásárhelyi írók. Az ülés nyomán Földest kizárták a pártból. Csak 1970-ben vállalhatott újra lapszerkesztést, az A Hét hetilapnál. Bottoni szerint a Földes-ügy után hatolt be a román titkosszolgálat véglegesen a kisebbségi közösség mindennapi életébe. 1956 után rohamosan növekedett a magyar nemzetiségű ügynökök száma. /Stefano Bottoni: A hatalom értelmisége – az értelmiség hatalma. A Földes László-ügy. = A Hét (Marosvásárhely) febr. 17./

Gelu Pateanu, Gyalu, az „énlaki remete” /Kolozsvár, 1925. jún. 3. – Budapest, 1995. márc. 25./ Bukarestben élt, termékeny szerző és fordító volt. A nyolcvanas évek végén Énlakára menekült. Gyalu – ezt a megtisztelő nevet Kányádi Sándor ajándékozta neki – 1981-re már 51 kötetet tett le az asztalra, köztük Mikes Törökországi leveleinek román fordítását. Eljárt a környék olvasótalálkozóira is. Ezt írta a korondi irodalmi kör naplójába: „Ha odanyújtod a jobb kezed, cserébe kapod a székelynek mind a két kezét.” Arany Toldiját is lefordította, de ez idáig nem akadt kiadója. A kistáj értelmiségijei június 4-5-én Gyalu Napokat tartanak, a Kőrispatakért Alapítvány szervezésében. Szeretnék meghívni Sütő Andrást, Pomogáts Bélát, Gálfalvi Györgyöt, és persze a román értelmiség egy-két jeles képviselőjét. /Bölöni Domokos: Napló. = Népújság (Marosvásárhely), febr. 19./

Stefano Bottoni: A hatalom értelmisége – az értelmiség hatalma. A Földes László-ügy /A Hét, febr. 17./ című tanulmánya vitát váltott ki. A hetilap következő számában több reagálást közöltek: a/ Sütő András cáfolta Stefano Bottoni állításait. 1957-ben nem váltották le az Igaz Szóban viselt beosztásából, hozzátette: 1956-ban – „forradalom-pártiságért” – a letartóztatandó személyek listájára került, Fazekas János – akkori KB-titkár vállalt érte felelősséget. Sütő András visszautasította Bottoni állítását, hogy Hajdu Győzőt ő látta volna el folyamatosan információval Földes Lászlóról, Sütő ugyanis bekerült az Utunk szerkesztőbizottságába. Sütő ezt rágalmazásnak minősítette, mondván általános gyakorlat volt a tiszteletbeli szerkesztőbizottsági tagság. A hetilap testületében szerepelt, de gyakorlatilag semmi köze sem volt hozzájuk, mert 1956 elejétől kezdve már a Művészet című folyóirat főszerkesztőjeként dolgozott Marosvásárhelyt. „Így a kolozsvári Utunknál nem volt alkalmam Hajdu Győző „besúgójaként” működni Földes László ellenében” – írta. Sütő szerint Hajdu Győző véleményeket kért több, Földes által megtámadott írótól, ezt nevezte a tanulmány feljelentő levélnek. Sütő az emlékezetes gyűlésen védeni próbálta Földes Lászlót. /Sütő András: Traumát oldó emlék. Gálfalvi Zsoltnak. = A Hét (Marosvásárhely), febr. 24./ b/ Gálfalvi Zsolt az akkor történteket csapdahelyzettel magyarázta: „Földes tehát egy szorongató csapda-helyzetből úgy próbált kiutat találni, hogy másokat taszított csapda helyzetbe. Nemcsak helyzetmegítélése, eljárása is téves volt.” Gálfalvi Földes László hitelét és megbízhatóságát vonta kétségbe, de utólag úgy látja, hogy saját csapdahelyzetéből téves módon próbált menekülni. Ami akkor történt, az csak a diktatúra ismeretében ítélhető meg. /Gálfalvi Zsolt: Megjegyzések egy esettanulmányhoz. = A Hét (Marosvásárhely), febr. 24./ c/ Bodor Pál hozzászólásában a diktatúra akkori korszakát elevenítette fel. A románosítás 1956-ra már egyértelmű volt. 1956 szeptemberében Miron Constantinescu, a párt KB keménykezű titkára Kolozsváron magyar értelmiségi gyűlést hívott össze, ahol a felszólalók óriási többsége nyíltan kritikus volt a pártvezetéssel és a kormánnyal, a magyar érdekeket sértő jelenségek tekintetében. Ezt látva Miron Constantinescu elmondta, a párt vezetése jóváhagyta a régi kérést az 1940-ben megszüntetett Korunk újrakiadására, egy új gyereklapra (ez lett a Napsugár), nem állítják le a szakszervezetek magyar nyelvű hetilapját, (Szakszervezeti Élet, majd Munkásélet), a KISZ ifjúsági lapját sem szüntetik meg (Ifjúmunkás), visszaállítják a kolozsvári Agronómia magyar tagozatát, megvizsgáltatja az utcanév-változtatásokat stb. Bodor elismerte, hogy felszólalt Földes László ellen, de hozzátette: ezt a szövegét szinte Földes László diktálta és heteken át kérte Bodor Pált, hogy olvassa föl. /Bodor Pál Diurnus: Stefano Bottoni! = A Hét (Marosvásárhely), febr. 24./ d/ Hozzászólt a hetilap munkatársa, Sipos Géza is, aki nekirontott Sütő Andrásnak és ítélkezett, Sütő nem jelentős író. „Egyszerre volt a működtetője, haszonélvezője és ugyanakkor eszköze a hatalomnak, másrészt nemzetiségi mivolta miatt sohasem válhatott annak szerves részévé” – minősítette Sütő Andrást Sipos Géza. Sőt, Sipos szerint az író „ellenzéki szerepben is megnyilvánult”, „átnyergelt”, „ellenzéki-nemzetvédő identitást épített ki magának”, „hatékonyan dolgozott önnön irodalmi kultuszán”. Sipos szerint Sütőnek 57 kötete jelent meg, „tézisdrámái 1975-től a szelep funkcióját töltötték be diktatúra és nemzetiség viszonyában”. Sipos Géza megvonta Sütő András írói mérlegét: egyetlen jó könyve van, az Anyám könnyű álmot ígér. /Sipos Géza: Az önfelmentő.= A Hét (Marosvásárhely), febr. 24./ e/ Kuszálik Péter saját magára hivatkozott, ő már régebben sürgette a „kibeszélést”. Földes László már 1964 decemberétől közölhetett, igaz, kezdetben csak recenziókat, kisebb cikkeket. Kuszálik két könyvcímet hiányolt Bottoni bibliográfiájából: Huszár Sándor: Sorsom emlékezete. Vallomások egy bűntelen nemzedék elkárhozásáról /Kriterion, Bukarest, 1982/ és Földes László: Elvek és viták. Tanulmányok, kritikák /Kriterion, Bukarest, 1983/. Huszár könyvéből kiderült, hogy a pártból kizárt Földes haláláig a marxista esztétika egyetemi előadótanára maradhatott. /Kuszálik Péter: Eljött (?) a kibeszélés ideje? = A Hét (Marosvásárhely), febr. 24./

Az A Hétben folytatódtak Stefano Bottoni reagált A hatalom értelmisége – az értelmiség hatalma. A Földes László-ügy /A Hét, febr. 17./ című tanulmánya kapcsán a hozzászólások: a/ Lövétei Lázár László megjegyzéseket fűzött Sipos Géza Az önfelmentő című vezércikkéhez /A Hét, febr. 24./. mondván, nem akarja Sütő Andrást védeni, de Sipos összehordott tücsköt-bogarat, a végén a cikk mondanivalója eltűnt „a sok marhaság között”. Pontatlan, hogy Sipos elhallgatta: Sütő az ötvenes évek után is kapott díjakat, ezzel Sipos azt sugallta, hogy a szorítás lazulásával – amikor irodalmi/esztétikai szempontok is érvényesültek az elbírálásban – Sütő már nem volt/nem lehetett jó író. Lövétei Lázár László szerint Sipos írásában „a legelképesztőbb baromság”, hogy Sütő életműve „csak egy hatalom-közeli alkotó munkássága lehet”. Lövétei azt sem fogadta el, hogy Sütő drámái megjelenésükkor a „szelep funkcióját” töltötték be. Sipos lekismesterezte Sütő Andrást. /Lövétei Lázár László: Levél Sipos Géza szerkesztő úrhoz. = A Hét (Marosvásárhely), márc. 3./ c/ Kántor Lajos kifejtette, a Parászka Boróka vezércikkében emlegetett „fegyelmezett csend” nem most, az olasz Stefano Bottoni tanulmány részletének közlésével szakadt meg, mert már a kilencvenes évek legelején elkezdődött az 1989 decembere előtti erdélyi, romániai magyar irodalom egyes ismert-elismert szerzőinek és műveinek számonkérése. Kántor hangsúlyozta: a „diktatúra életben lévő tanúi, kiszolgálói, áldozatai, akik közül egyesek nem egyszerűen „átnyergelők”, hanem szembefordulók is voltak”. /Kántor Lajos: A megszakított csendről. = A Hét (Marosvásárhely), márc. 3./ d/ Kuszálik Péter cáfolta Sipos Gézát, aki szerint Sütő Andrásnak 57 könyve jelent meg. Kuszálik Péter kijelentette, hogy az ötvenes években „pártunk és kormányunk előszeretettel szórta a román és magyar dolgozók elé Sütő szakmányban gyártott brosúráit és könyvecskéit, ui. azok igen alkalmas propagandaanyagai voltak a kollektivizálásért folytatott harcnak.” Kuszálik Péter felsorolta, mennyi díjat kapott Sütő András. Kuszálinak erről a felsorolásról Nagy Pál korábban megállapította: „adatgyűjtő szorgoskodása valójában lejárató célzatú kötekedés”. (Látó, 2003. 10. sz.) Kuszálik szerint ez nem lejáratás, de előzőleg megjegyezte: sok adatot kellett összehordania, hogy megerősítse Sipos Géza következtetését („ez csak egy hatalom-közeli alkotó munkássága lehet”). A vitában Kuszálik vállalja az ördög ügyvédjének szerepét. /Kuszálik Péter: Advocatus diaboli. = A Hét (Marosvásárhely), márc. 3./