November 14. és 18. között Déván, Nagyszebenben, Aradon és Temesváron koncertezik Tamás Gábor erdélyi származású könnyűzenész. Több mint három évtizede telepedett le Svédországban, és ezalatt a világ szinte minden pontján koncertezett, 1989 óta rendszeresen járja az erdélyi településeket is. Az említett négy városban még sosem koncertezett, a magyar szórványvidékeken koncertezni küldetést jelent a számára. Tamás Gábor 1976-ban döntötte el, hogy elhagyja szülőföldjét. Első gyermekkori traumája volt, hogy a kolozsvári zeneiskola Chisu Leontin nevű – soviniszta és magyargyűlölő – igazgatója kirúgta őt az intézetből, pedig a tehetsége alapján jogosult lett volna ott tanulni. Később bekerült a kolozsvári Gheorghe Dima Zenekonzervatóriumba. Következtek a sikeres évek, amikor 1968 és 1975 között minden könnyűzenei fesztivált, amelyen részt vett, megnyert, majd a bukaresti tévé és rádió magyar adásának lett a zenei szerkesztője. Megtagadta a Ceausescu-rendszert éltető hazafias dalok tolmácsolását, ezért eltiltották a szerepléstől. Lehetősége adódott, hogy külföldre távozzon mint énekes. 1994-ben visszatérte Erdélybe egy 16 várost magába foglaló koncertturnéra, és olyan fogadtatásban volt része, amelyet soha nem fog elfeledni! Teltházak, vastaps, éljenzés. Azóta kétévente jön, a siker egyre nagyobb. Sepsiszentgyörgyön tavalyelőtt 34 ezer ember énekelte a dalait a téren. Ez a fogadtatás szülte az olyan szerzeményeit, mint a Gyere velem a Hargitára, vagy az Ó, Erdély, szép hazám. Megkapta a Magyar Kultúra Lovagja címet. Tamás Gábor koncertet koncert után szervez, Erdőszentgyörgytől Amerikáig, Ausztráliáig. Legfontosabb feladatának tartja az utóbbi években ellátogatni olyan helyekre, ahol a magyarság már „alig létezik”, hiszen bennük kell tartani igazán a lelket. Ezért adta mostani koncertturnéjának az Együtt címet. Tamás Gábor /sz. Kolozsvár, 1948. máj. 31./ klasszikus zenét tanult, énekelt a magyar és a román opera gyermekkórusában, 1970-től csak könnyűzenei énekes, a romániai magyar könnyűzenei műfaj egyik megteremtője. /Pataky Lehel Zsolt: Meghálálni a közönség szeretetét. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 3./

Október utolsó napjaiban a román sajtó Kopernikusz De revolutionibus orbium… című művének első, 1543-ban, Nürnbergben készült egy millió eurót érő kolozsvári példányáról cikkezett. Hatvan esztendei csipkerózsika álom után a kolozsvári Akadémiai Könyvtárban Gheorghe Stratan egyetemi tanár véletlenül fedezte fel a kincset érő példányt. A professzor szerint az említett kiadásból alig néhány tucat maradt fenn napjainkig, így a kolozsvári példány értéke felbecsülhetetlen és Romániában unikumként tartják számon. A De revolutionibus… kolozsvári példánya az unitárius kollégium tudós tanára, a Pádovában tanult Árkosi Benedek orvosdoktor adományaként 1647-ben került Ernyei Mosa István birtokába, majd innen a kolozsvári unitárius eklézsia könyvespolcára. 1948-ban az iskolák államosításával az Unitárius Kollégium könyvtára is a Román Tudományos Akadémia fennhatósága alá került. A kolozsvári Akadémiai Könyvtár épülete 1974-ben nagylelkűen helyet biztosított az államosított Római Katolikus Lyceum, a Református Kollégium, a kolozsvári Unitárius Kollégium, a kolozsvári Ferences Zárda, a Balázsfalvi Görög Katolikus Érsekség és a Szatmári Római Katolikus Püspöki könyvtárnak. A román lapok állításával ellentétben néhány kutató már 1973-ban felfedezte Kopernikuszt, s az 1543. évi editio princeps „egyetlen” kolozsvári és az „egyetlen” brassói példányát is. A kolozsvári példányról Hajós János Kopernikusz születésének 500. évfordulóján Korai Kopernikusz-vonatkozásainkról címen közölt tanulmányt a Korunkban. Binder Pál 1973-ban a Brassói Lapokban A nagy csillagász hazánkban címen méltatta a kopernikuszi fordulat jelentőségét és írta le a De revolutionibus orbium… példányát. Dankanits Ádám XVI. századi olvasmányok című, 1974-ben a Kriterionnál megjelent kötetében a 2009-ben „felfedezett” mű címlapjának fényképét is közölte. A Kárpát-medence kora újkori könyvtárai sorozatban hamarosan megjelenik Bíró Gyöngyi magyarországi kutató „Menjetek, szép könyvek, Kolozsvárra!” Unitárius intézményi- és magán-könyvtárak Kolozsvárott a kezdetektől 1738-ig. A kiadás előtt álló kötet szerzője is részletes leírását és bibliográfiát állított össze a kopernikuszi műről (is). Mindez mutatja, hogy a magyar kutatók számon tartják könyveinket és tudják, mennyit érnek a kommunista hatalom által elrabolt kincsek. /Kovács Sándor, teológiai tanár: Az égi pályák körforgásáról avagy a cera di spagna kolozsvári felfedezéséről. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 4./

Elítélte Sorin Apostunak a kincses városi magyar közösséget kirekesztő magatartását Kelemen Hunor, az RMDSZ ügyvezető elnöke, Gheorghe Funarhoz hasonlította a jelenlegi kolozsvári polgármestert. „Úgy tűnik, Sorin Apostu egy dolgot nem akar megérteni: hogy egy olyan közösséget képvisel, ahol magyarok, románok és más nemzetiségűek együtt élnek – egy olyan városban, ahol a magyar történelemnek ezeréves múltja van” – nyilatkozta Kelemen Hunor. „Nem hiszem, hogy ilyen magatartással a 21. században lehet Kolozsvárt vezetni” – szögezte le Kelemen Hunor. /Kiss Előd-Gergely: Kelemen: Apostu az új Funar, csak rafináltabb. = Krónika (Kolozsvár), nov. 9./

November 10-én a kézdivásárhelyi Vigadóban megnyílt Felházi Lenke Zsuzsanna festő- és grafikusművész akvarelleket és pasztelleket bemutató egyéni tárlata. Felházi Lenke Zsuzsanna Kolozsváron született, 1997-ben a Ion Andreescu Művészeti Akadémia grafika szakán szerzett oklevelet. A rajzolás, festés mellett kántorizál, 2003-tól a Kolozsvár-Hidelvei Református Egyházközség kántor-karnagya. Jelenleg másodéves a kolozsvári Gheorghe Dima Zenekonzervatórium ének szakán. Kisgrafikáival több nemzetközi ex libris kiállításon volt jelen. /(Iochom): Festészeti kiállítás a Vigadóban. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 11./

November 11-én Gyula és Arad város önkormányzata, civil szervezetei Aradon találkoztak, hogy közös programmal emlékezzenek a Kézfogások 15. évfordulójára. Gheorghe Falca aradi polgármester beszédében kiemelte, a 15 év nagyon sokat számított mindkét város önkormányzatának, lakosságának, ezért köszönetet mond annak az akkor 17 esztendős fiatalembernek – a gyulai Susánszki Imréről van szó –, aki kiötlötte a Kézfogásokat és bábáskodott körülötte. Dr. Perjési Klára gyulai polgármester beszélt Arad és Gyula kapcsolatának másfél évtizedes történetéről. /Irházi János: Kézfogások Aradon. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 12./

Rendhagyó kamaraest volt Kolozsváron november 11-én a Zeneakadémián: a kolozsvári gyökerekkel rendelkező, jelenleg Spanyolországban élő és tevékenykedő Tomosvary Szabo Geza Segismundo gordonkaművész állított emléket zongoraművész édesapjának, Szabó Gézának, aki 1947-től a kolozsvári Magyar Művészeti Intézet tanársegédeként, majd ennek utódintézményében, a Gheorghe Dima Zeneakadémián tanított zongorát, orgonát, partitúraolvasást és zongorakíséretet. A hangverseny műsorán a zeneszerző nagyapa, Delly Szabó Géza egy műve is helyet kapott. Szabó Géza zongoraművész idén töltötte volna be századik életévét. Az évforduló kapcsán László V. Ferenc zenetudós elevenítette fel a zongoraművész életútjának és zenei pályájának főbb elemeit. /Nagy-Hintós Diana: Zenész-dinasztiák Kolozsváron. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 13./

Négynapos fesztivállal és tudományos ülésszakkal emlékezik Ruha István hegedűművészre a kolozsvári Gheorghe Dima Zeneakadémia közössége, volt tanítványai és tisztelői. November 14-én tudományos konferencia nyitja a rendezvényt. Előadást tart többek között Angi István zeneakadémiai professzor, Visnyai Csaba nagykárolyi zenetanár és Bányainé Line Ildikó, a Budapesti Rádió zenekarának hangversenymestere. A következő napokon koncertekkel áldoznak Ruha István hegedűművész emlékének. /Nagy-Hintós Diana: Ruha István hegedűművészre emlékezünk. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 14./

November 18-án a nagyváradi Kiss Stúdió Színházban emlékeztek F. Diósszilágyi Ibolyára. Az emlékműsorra a Vendégségben egy égbeli kávéház asztalánál című sorozat keretében került sor. A műsor vezetője Kiss Törék Ildikó volt, aki F. Márton Erzsébet és Varga Vilmos színművészekkel egyetemben felolvastak F. Diósszilágyi Ibolya műveiből. A jelenlevőkkel Tavaszi Hajnal a nagyváradi Gheorghe Sincai megyei könyvtár szakmai aligazgatója és Pető Csilla RMDSZ-es parlamenti képviselő osztották meg Diósszilágyi Ibolyához kapcsolódó emlékeiket. Elhangzott többek között az, hogy az írónő Makóról származott, és a nagyváradi orvostársadalom egyik tagja volt. Az írónő számára az újságírás igazi élményt jelentett, és ő volt az, aki behatóan kutatta Juhász Gyula nagyváradi életét továbbá érdemeket szerzett Nagyvárad monográfiájának újraírásában is. F. Diósszilágyi Ibolya korszakokat köt össze a magyar irodalomban, fontos alakja ő a régi Nagyváradnak, mondta az alkotóról Tavaszi Hajnal. /Emlékezés egy íróra. = erdon. ro, nov. 18./

Az öt évvel ezelőtt elhunyt Ruha István világhírű hegedűművészre emlékezett Kolozsvár zeneszerető közönsége, a kolozsvári Gheorghe Dima Zeneakadémia, a Transilvania Filharmónia, valamint volt növendékei, tisztelői november 14-e és 17-e között. November 14-én ülésszakon elevenítették fel Ruha István életét, pályafutását, egyedülálló művészetének néhány sajátosságát, majd négy koncerttel adóztak emlékének. /Nagy-Hintós Diana: Fesztivál – Négynapos fesztivált rendeztek Ruha István hegedűművész emlékére. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 21./

Tízéves a Házsongárd Alapítvány. Gergelyné Tőkés Erzsébet, az alapítvány igazgatója elmondta, az elmúlt évek alatt rengeteg sírkövet megmentettek. Ha az elődök nem épülnek be az emlékeinkbe, az életünkbe, akkor gyökértelenek vagyunk, vallja. 1980-ban jelent meg Gaal Györgynek a Házsongárdi pantheon című írása, térképestől a Korunk évkönyvben. Gergelyné Tőkés Erzsébet akkori osztályát kivitte a temetőbe. Akkortól kezdve ez a kegyeleti munka nagyjából állandó jelleggel folyt, szűkebb keretek között. A Házsongárd Alapítvány egy tanár-diák kapcsolatból és osztályfőnöki munkából alakult ki. Sok megható esetről tudna beszámolni, olyan emberek részéről is kapott segítséget, akiknek semmi közük sincs Kolozsvárhoz. Kezdetben, amikor a Sigmond mauzóleumot akarták pályázati pénzből rendbe tenni, a polgármesteri hivatal leállította a munkálatokat, de akkor még Gheorghe Funar volt a polgármester. Mostanában már fogadkoznak, hogy segítenek, azonban nem kaptak semmiféle anyagi támogatást. A magyarországi Hungaria Nostra Város- és Faluvédők Szövetsége Podmaniczky-díjjal tüntette ki nemrégiben az alapítványt, négy-öt éve megkapták a Magyar Örökség-díjat. A Házsongárd Alapítvány felekezetközi és civil jelleggel működik. /Köllő Katalin: Évforduló – „Beszél a kő, olvasd le róla sorsomat” = Szabadság (Kolozsvár), nov. 28./

Becslések szerint a román kommunista rezsim több mint egymilliárd dollárt zsebelt be az egykori Nyugat-Németországtól a romániai szász és sváb kisebbség kiárusításáért. A román hatóságok a rendszerváltás után húsz évvel sem hozták nyilvánosságra az erről szóló dokumentumokat, mivel feltételezések szerint az egykori emberkereskedelemben érintett politikusok egy része ma is aktív szerepet tölt be a közéletben. A hosszan tartó titkolózás már csak azért is furcsa, mivel a kommunizmus rémtetteit elítélő Traian Basescu államfő mandátuma alatt a volt kommunista titkosszolgálat, a Szekuritáté több mint kétmillió dossziéja került át a Szekuritáté Irattárát Vizsgáló Bizottsághoz (CNSAS). Marius Oprea történész, a Kommunizmus Romániai Bűncselekményeit Feltáró Intézet (IICCR) vezetője szerint beszélni kell erről, felelősségre kell vonni a kisebbségek kiárusításában szerepet vállaló, ma is élő személyeket, tettükkel kimerítették az emberkereskedelem fogalmát. Németországi újságírók és kutatók szerint Bukarest először nem is az 1965-ben hatalomra került Nicolae Ceausescu vezette diktatúra, hanem jóval korábban, a Gheorghe Gheorghiu-Dej fémjelezte rezsim idején ajánlotta fel a Német Szövetségi Köztársaság vezetőinek, hogy fejenként ezer dollárért hajlandó kiengedni az országból a német ajkú polgárokat. Az egykori román kémfőnök, az 1978-ban az Egyesült Államokba disszidált Ion Mihai Pacepa tábornok Vörös horizontok című könyve szerint az emberkereskedelembe Gheorghiu-Dej kezdett az ötvenes években a romániai zsidók kiárusításával, amelyet aztán Ceausescu „vitt tökélyre” a következő évtizedekben, kiterjesztve az „üzletet” a németekre is. „Olaj, zsidók és németek a mi legfontosabb export árucikkeink” – hangoztatta szűk baráti körben Ceausescu, aki kortól, iskolázottságtól, szakmától, alkalmazástól és családi állapottól függően szabta meg az illető kisebbségek „eladási értékét”. Ennek megfelelően a hetvenes években például Izrael 2000 és 50 ezer dollár közötti összeget fizetett egy-egy romániai zsidó személyért. Az NSZK külügyminisztériumának államtitkára, Karl Carstens akkori – az ország későbbi államfője – által aláírt 1963-ból származó dokumentuma azt javasolta a bonni pénzügyi tárcának, hogy különítsen el százmillió márkát százezer romániai német „kiváltására” – vagyis ezer márkát minden egyes erdélyi szászért és svábért. A bonni kormány többnyire bőröndbe rejtve, készpénzben juttatta el a vételárat a személyesen Ceausescu, valamint elnyomó gépezete, a Szekuritáte csúcsvezetői által koordinált román emberkereskedőknek, ugyanakkor az anyaországukba emigráló németek külön fizettek kérvényük mihamarabbi elbírálásáért (mindezt közvetítőknek nevezett szekusügynököknek), majd pedig a román állampolgárságról való lemondásuk jóváhagyásáért. Az évek során Bukarest többször felsrófolta a tarifát, így a hetvenes években az NSZK 5–10 ezer márkát fizetett egy egyetemi hallgatóért, 11 ezret egy felsőfokú végzettséggel rendelkező személyért és háromezret egy szakképzett munkásért. Nem hivatalos németországi becslések szerint 1967, a kétoldalú diplomáciai kapcsolatok helyreállításának éve és 1989 között Románia mintegy 1,5 milliárd márkát (akkori árfolyamon 1,2 milliárd dollár) zsebelt be Nyugat-Németországtól az erdélyi szászokért cserébe. Emiatt az 1956-ban még közel 400 ezer főt számláló romániai német kisebbség létszáma az 1992-es népszámlálásra 111 ezerre apadt, számuk pedig jelenleg alig haladja meg a 60 ezret. Hasonló a helyzet a zsidók vonatkozásában: népszámlálási adatok szerint a második világháború idején mintegy 400 ezer romániai zsidó élte túl a holokauszt borzalmait, számuk 1961-re 225 ezerre, 1968-ra pedig százezerre apadt. Az 1992-es népszámláláskor alig több mint 9000-et, a 2002-es összeírás során ugyanakkor 6179 zsidót regisztráltak (1989 után már többnyire önként távoztak az országból). /Rostás Szabolcs: Romániai kisebbségek exportja. = Krónika (Kolozsvár), dec. 4./

A Legfelső Semmítő- és Ítélőszék jóváhagyta a Legfelső Bíróság döntését, így nem találták vétkesnek az egykori kolozsvári polgármestert, Gheorghe Funart munkahelyi visszaélés vádjában. A nagy-romániás polgármestert a korábbi városi tanácsosok perelték be, miután 2002-ben feloszlatta a helyi tanácsot, és azt kérte a kormánytól, írjon ki időközi helyhatósági választásokat. /Funar nyert. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 9./

A magyar–román–szerb határ találkozási pontjánál, az Óbéba mellett felállított Triplex nevű obeliszk a három állam fennhatósága alá szakadt történelmi Bánságon keresztül az átjárást jelképezi. Egyelőre még csak előre igényelt engedéllyel lehet közelről megszemlélni a húszas években állított emlékművet. Évente egyszer megnyitják ezt a határt, akkor ünnepségeket rendeznek az emlékműnél. Az év többi napján ha például a szomszédos Kübekházára szeretne átjutni valaki, harminc kilométert kell megtennie, hogy Csanádnál átlépjen a magyar oldalra. Az Európai Unió határ menti együttműködést segítő programjai az ilyen lehetetlen helyzeteknek a felszámolására nyújtanak anyagi segítséget. December tizedikén alakul meg a magyarországi Szeged melletti Mórahalmon az a háromoldalú társulás, amely a gazdasági és infrastruktúra-fejlesztésekre közvetlenül Brüsszelből hívhat le forrásokat. Gheorghe Ciuhandu, Temesvár polgármestere is. Szegeddel közösen számos határon átnyúló projektet terveznek, például másfél millió euróból egy logisztikai központ létrehozásán fáradoznak, az agrártermelők számára. December 19-től megszűnik a vízumkényszer, így Szerbiából könnyebb lesz az átjárás. /Nagy Vajda Zsuzsa: Semmibe vezető út. Mától napirenden a magyar–román–szerb gazdasági együttműködés. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 10./

Szűkebb körben megköszönte az Magyar Polgári Párt választási kampányban nyújtott támogatását a Demokrata-Liberális Párt regionális vezetősége. Gheorghe Scripcaru alelnök tárgyalt az MPP polgáriak háromszéki vezetőivel. Korábban leszögezte, nem volt írott megállapodásuk az MPP-vel. A D-LP-alelnök sepsiszentgyörgyi sajtótájékoztatóján az derült ki, nem tartja túl sokra az MPP és pártja közötti kapcsolatokat, neheztel ugyan az RMDSZ-re a kampányban tanúsított viselkedéséért, de ez nem zárja ki az eljövendő, akár kormányzati együttműködést. /Farkas Réka: Kit szeretnek a demokraták? = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 12./

Bolyai János születésére emlékezve december 16-án újabb emlékművet avatnak Marosvásárhelyen. Az emlékmű a Bolyai Alkotótáborban készült 2001-2002-ben, Dienes Attila szobrászművész alkotása, a Hiperbolikus napóra. A Bolyai Alkotótábort 2001-ben, Bolyai János születésének 200. évfordulójára emlékezve, a Bolyai-emlékév keretében, Csegzi Sándor alpolgármester kezdeményezésére indítottak, teret biztosítva különböző műfajokban dolgozó művészeknek. Az Erdélyi Magyar Műszaki Tudományos Társaság (EMT) Marosvásárhelyi Fiókszervezete szervezésében meghirdetett pályázat keretében Horváth Sándor matematikus terve alapján készítették el 2002. december 15-re az első emlékművet, a Pszeudoszferát, amely a megemlékezést akkor ünnepélyessé tette. Ez az első matematikai szobor azóta is élő emlékműként vonzza az érdeklődőket. Tavaly, ugyancsak december 15-én került sor újabb két szobor /Muresan Gheorghe A geométer trónusa és Benedek József Forrás című munkái/ avatására, a megyei kórház előtti parkban. /Csegzi Magdolna, a Bolyai Alkotótábor szervezője: A negyedik emlékmű a Bolyai Alkotótábor munkáiból. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 12./

Demeter Béla (Somkerék, 1910. jan. 6. – Bukarest, 1952. dec. 24.) személye szinte ismeretlen maradt az erdélyi magyarság múltja iránt érdeklődők előtt is. Bátyjának, Demeter Jánosnak, továbbá Jancsó Elemérnek, Jancsó Bélának, Venczel Józsefnek, László Dezsőnek (az egykori „erdélyi fiataloknak”) megjelentek visszaemlékezései, írásai, ezért munkásságuk jobban beépült a köztudatba, mint a Demeter Béla hagyatéka. Pedig ez a hagyaték nagyon gazdag. Demeter Béla – Közgazdasági és gazdaságpolitikai írásai: 1.) Románia gazdasági válsága (Demeter Jánossal együtt, Uránia nyomda, Kolozsvár, 1930); 2.) Az Erdélyi Magyar Gazdasági Egyesület munkája a román impérium alatt (Venczel Józseffel együtt, Budapest, 1940); 3. Az Erdélyi Magyar Gazdasági Egyesület munkája 1941–42 (Minerva Irodalmi és Nyomdai Műintézet RT, Kolozsvár 1942); 4.) 1945-ben az EMGE vezetőinek megbízásából bejárta szinte egész Észak-Erdélyt, s a mezőgazdaság helyzetét vizsgálta. Részletes jelentése felbecsülhetetlen forrása az akkori, észak-erdélyi önkormányzati időszaknak.; 5.) 1936-tól az Erdélyi Gazdának munkatársa. Érdemes felleltározni minden évkönyvben (Erdélyi Gazda Naptára) leközölt beszámolóját és tájékoztató írását. – Falukutató és szociográfiai munkássága: 1.) Demeter Béla teremtette meg a gyakorlati falukutatást. Ő adta közre azt a kérdőívet, amely a falukutatás fontos módszertani kézikönyve lett (Hogyan tanulmányozzam a falu életét? – 400 kérdés –, Kolozsvár 1931); 2.) Részt vett faluszociológiai felmérésekben, így született meg Az erdélyi falu és a szellemi áramlatok című könyve (Kolozsvár, 1932). (Lásd Erdélyi Fiatalok); – Politikusi és kisebbségpolitikai munkássága: 1.) 1944-ben Teleki Bélával részt vett az Erdélyi Pártnak az észak-erdélyi magyarság megmentését célzó szervezkedésben.; 2.) 1945-ben megalakult a Béke-előkészítő Osztály, amelynek román és erdélyi referensként tagja lett. Hozzászólás a békeelőkészítő elgondolásokhoz s az elkövetkezendő feladatokról (1945. aug. 1.); 3.) 1945-ben többször visszatér Erdélybe, adatokat gyűjtött az erdélyi magyarság sérelmeiről, a magyarellenes intézkedésekről és elkövetett atrocitásokról – jegyzőkönyvi ismertetések.; 4.) 1946 tavaszán ő készítette fel Nagy Ferenc miniszterelnököt moszkvai útjára, tanácsolt Erdélyre vonatkozó határterveket, amikor pedig kiderült, hogy a határmódosítást nem támogatják a nagyhatalmak, akkor részt vett egy kisebbségvédelmi szerződéstervezet kidolgozásában, amelyet a Romániával megkötendő békeszerződésbe akartak belefoglalni. (A Kisebbségi Kódex); 5.) Részt vett egy székely autonómia-tervezet előkészítésében is, de ez sem került a béketárgyalások asztalára.; 6.) Több nagy tanulmányban elemezte az erdélyi magyarság helyzetét, rávilágítva arra, milyen nagy az eltérés a Groza-kormány sokat hangoztatott magyarbarát politikája és a gyakorlat között. Szinte egyedüliként figyelmeztetett arra, hogy a békedelegációba be kell vonni az erdélyi magyar szakértőket is.; 7.) Ő juttatta ki a Márton Áron, Szász Pál, Lakatos István, Vásárhelyi János, és Korparich Ede által aláírt Memorandumot, amelyben a Magyar Népi Szövetség Vásárhelyi Kiáltványa ellen tiltakoztak, s mutatta be, amikor Gheorghe Tatarescu román külügyminiszter azt hangoztatta, hogy az erdélyi magyarság a trianoni határok visszaállításának híve. Rákosi Magyarországa Demeter Bélát kiszolgáltatta a román hatóságoknak 1951. április 18-án, koronatanúnak álcázva a Márton Áronék perében. Demeter Béla 1952. december 24-én, Bukarestben (Zsilaván) belehalt az embertelen vallatásba és bánásmódba anélkül, hogy tőle egyetlen terhelő, s a perben felhasználható információt is megszerezhettek volna. /Kónya-Hamar Sándor: Demeter Béla ébresztése. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 29./ Emlékeztető: Demeter Béla Az erdélyi magyarság helyzete 1944. augusztus 23. óta című tanulmányát folytatásokban közölte a bukaresti napilap /Romániai Magyar Szó (Bukarest), 1996. máj. 11., máj. 18., jún. 1./ Demeter Béla tanulmányában kifejtette, 1944. augusztus 23-a után megnyíltak a román börtönök, ártatlan magyarok ezrei kerültek a szabaduló románok helyébe. A magyarság likvidálására irányuló tervek részeként a legsovinisztább románokat a román nagyvezérkar felfegyverezte. A Maniu gárdának nevezett alakulatok parancsot kaptak, hogy büntessék a magyarokat, ha kell, irtsák ki őket, javaikat pedig kobozzák el. Elrendelték, hogy mindazok a csendőrök, adóvégrehajtók, akik 22 éven át rettegésben tartották az erdélyi magyarságot, térjenek vissza és foglalják el helyüket. A román sajtó példátlan módon uszított. A felfegyverzett bandák gyilkoltak, raboltak, nőket erőszakoltak meg. Szárazajtán embereket lefejeztek, több helyen gyilkoltak magyarokat /például Csíkszentdomokoson, Csíkkarcfalván, Fejérden, Páncélcsehen, Magyarzsomboron, Egeresen, Bámffyhunyadon/. Magyarok ezreit fogták össze, szadista tisztek éheztették, kínozták a foglyokat, a szovjet katonáknak azt jelentették, hogy a foglyok magyar partizánok. A falvakban a román csendőrök jártak elől a magyarság elleni vérengzésben, fosztogatásban. A magyar Háromszék megyében az egyik első intézkedés volt a magyar nyelv használatának eltiltása a hivatalos érintkezésben. A katonai ügyészek perbe fogták azokat a magyarokat, akik Dél- Erdélyből Észak-Erdélybe szöktek és most visszatértek eredeti lakóhelyükre. A Vörös Hadsereg véget vetett a rablógyilkos hadjáratnak, 1944. november 14-én kiparancsolta Észak-Erdélyből a román csendőröket, tisztviselőket, elrendelte a Maniu gárdák feloszlatását. Maniu hozzájárult a gárdák feloszlatásához, „bajtársaknak” nevezte a gyilkosokat és köszönetet mondott „hazafias akciójukhoz” /Dreptatea, 1944. nov. 16./ 1944. november 14-től a demokratikus román és magyar pártok koalícióra léptek egymással, helyi hatóságokat szerveztek, élükre pedig a Központi Tanácsadó Testületet. Demokratikus törvényeket alkottak. Az egyenjogúság alapján álló nemzetiségi törvényjavaslatot fogadtak el. Kolozsváron felállítottak egy magyar és egy román egyetemet, Kolozsváron magyar tankerületi főigazgatóságot létesítettek. 1945. március 13-án a Groza-kormány bevezette a román közigazgatást Erdély egész területén. A kormány ígéretet tett arra, hogy a nemzetiségi jogokat, az egyenlő bánásmódot biztosítja. A hivatalos elvekkel ellentétes a megvalósítás, az új jogszabályokban ott vannak a magyarellenes tendenciák. A kormány elsősorban a fasiszta Antonescu-rezsim uralma idején Dél- Erdélyből elüldözött 350-400 ezer főt kitevő magyar tömeget sújtotta. Őket a katonaság kifosztotta, hónapokon át az országutakon sínylődtek, úgy vánszorogtak haza. Vagyonukat zár alá vették, földeiket elkobozták. A tisztogatást csak a magyarok között vették komolyan, a román közigazgatásban azok maradtak a helyükön, akik a magyarságot üldözték. A román hadbíróságok tömegesen ítéltek el a román és magyar hadseregből megszökött magyar katonákat, annak ellenére, hogy ők a szövetségesek elleni háborúból vonták ki magukat. Abból a célból, hogy a béketárgyalások időpontjában Erdélyben minél több románt találjanak, kényszerítették az óromániai és dél-erdélyi román alkalmazottakat és nyugdíjasokat, hogy költözzenek vissza Erdélybe. Úgy csináltak helyet nekik, hogy megkezdték a magyar városokból /Kolozsvár, Brassó stb. / a magyar lakosok kitelepítését, otthonaik lefoglalását. Törvényt hoztak a nemzetiségek védelméről, de ezt nem tartják be. A vegyes lakosságú községekben a románok büntetlenül verik, gyilkolják, rabolják a védtelen magyarokat, a román hatóság szeme láttára. A román hatóságok népbírósága magyarellenes. Román tömeggyilkosok kegyelmet kapnak, a zsidómészárlások értelmi szerzői közül sokan szabadon járnak, ugyanakkor a magyarok ellen tömegesen indult népbírósági eljárás, halálos ítéletek sorát hozták. A kormányzat minden intézkedésével az 1940. augusztus 30-án fennállott helyzetet állítják vissza, a magyarságot abba a helyzetbe hozzák, amelybe a 22 évi céltudatos fasiszta, soviniszta elnyomás következtében jutott. Jelenleg az erdélyi magyarság egyik legsúlyosabb sérelme a CASBI, az Ellenséges Javakat Kezelő Pénztár alkalmazási módja. A CASBI célja az ellenséges állampolgárok javainak zár alá vétele. Ezt úgy alkalmazzák, hogy földönfutóvá tegyék a magyarság túlnyomó részét. Magyarországgal a fegyverszüneti egyezményt 1945. január 10-én írták alá, ettől a naptól kezdve Magyarország nem ellenséfes állam. Eleget tesz jóvátételi kötelezettségének, így nem kötelezhető kettős anyagi jóvátételre. Ebből következik, hogy Románia nem adhat ki olyan rendelkezéseket, amelyek Magyarországot továbbra is ellenséges államnak tekintik. A CASBI végrehajtási utasítsa 1945. április 5-én jelent meg. Ennek egyik pontja „vélelmezett ellenségnek” tekinti azokat, akik 1944. szeptember 12-e előtt vagy után elmentek Romániából. Ezek minden vagyonát elkobozzák. A román fegyverszüneti egyezmény erről nem beszél. A „vélelmezett ellenség” kategóriájának megállapítása az erdélyi magyarság tudatos, tervszerű tönkretétele. Tudni kell, hogy a német katonai hatóságok 1944 augusztusában kihirdették, hogy a lakosságnak el kell hagynia lakóhelyét. A megfélemlített lakosság nagy része azért választotta az elmenekülést. Az elmenekült erdélyi őslakosság 90 százaléka nem önszántából menekült, hanem rendeletek hatására. Az elmenekült lakosság tehát nem tekinthető ellenségesnek. A román kormány a Besszarábiából, Bukovinából a harcok elől menekülő százezer román menekültet nem tekintette ellenségnek. A CASBI alkalmazása terén rengeteg panasz merült fel. A Magyar Népi Szövetség a kormány tudomására hozta a panaszokat. 1945. augusztus 15-én vizsgáló bizottság érkezett Kolozsvárra, elvben bizonyos könnyítéseket helyeztek kilátásba. A román igazságügy-miniszter 1945. október 15-én kiadott rendeletével a román bíróságoknak megtiltotta, hogy a menekülteket visszahelyezzék jogaikba. A Romániai Szövetséges Ellenőrző Bizottság hozzájárult ahhoz, hogy a Magyarországra repatriálni akaró magyar állampolgárok ingóságaikat kivihessék. Ezt csak akkor tehetik meg, ha a román hatóságok igazoló írás adnak ki. Azonban ezt az írást nem adják ki, így a hozzájárulás csak elvi jelentőségű. Az erdélyi magyarság 70-80 %-ban földműves, ezért legfájóbb problémája a földkérdés. Az 1921-es román földreform célja az erdélyi magyarság létalapjainak gyöngítése volt. A 100 hektáron aluli kisajátítottaknak 74,9 %-a volt magyar és csak 4,7 %-a román. Kisajátítottá az erdélyi római katolikus egyház birtokainak 95,5 %-át, a protestáns magyar egyházak 45 %-át. A román nemzetiségűek sokkal nagyobb arányban részesültek földjuttatásban, mint a magyarok. Az 1945. március 22-én közzétett román földtörvény a magyar földművesek újabb százezreit sújtotta igazságtalan ítéletével. A törvény szerint el kell kobozni mindazok földbirtokát, akik 1944. augusztus 23-a után külföldre menekültek. A Magyar Népi Szövetség közbenjárására ígéret hangzott el Bukaresten, hogy orvosolni fogják a törvény sérelmes kitételeit. A törvény ugyanis kimondta, hogy mindez nem vonatkozik a románokra. A Magyar Népi Szövetség 1945. májusában tartott kongresszusa alkalmával emlékiratban fordult a kormányhoz, követelve a változtatásokat. Azonban a tiltakozás nem ért el eredményt. A magyarellenes túlkapások fő forrása a kisajátítás. Kisajátították a román hadseregben szolgáló magyarok, a kórházba távozott magyar betegek földjét is. A helyi bizottságok túlkapásainak áldozatai nem kapnak jogorvoslást. Földet ismét csak a magyarság veszít. Az erdélyi magyarság egyik legsúlyosabb sérelme a 645/1945. sz. román rendelettörvény, amely a magyar uralom alatt kötött egyes megállapodások érvénytelenségét mondja ki. A törvény szerint az 1940. augusztus 30. és 1945. október 25-e között megkötött jogügyletek megsemmisítendők, ha a felperes 50 %-os kárt szenvedett, ha kiutasított, deportált volt, az ügyet kényszer hatására jött létre. A vagyontárgyakat vissza kell adni. A Dél-Erdélyből elüldözött és az Észak-Erdélyből távozott románok között gyakori volt a csereszerződés. A románok most ezeket a csereszerződéseket megtámadják, a Dél-Erdélyben kapott csereingatlanaikat megtartják és az Észak-Erdélyben szerzett ingatlanaikat is visszakapják, a vételár nevetségesen csekély hányadáért. Súlyos sérelme az erdélyi magyarságnak az úgynevezett adminisztrátori intézmény, ez a magyarság gazdasági tönkretételét célozza. Csak a magyar nemzetiségű román állampolgárok kereskedelmi és ipari vállalataihoz, magyar érdekeltségű pénzintézeteihez, szövetkezeteihez adminisztrátorokat neveznek ki, akik az illető vállalat minden kérdésébe beleszólhatnak, ezért a tevékenységükért súlyos összegeteket szednek fel. Az adminisztrátori intézmény független a CASBI-tól. A román hatóságok a háború előtti időben a magyar nyelvű feliratok és kereskedelmi könyvek után többszörös illetményt róttak ki. Ezt az antidemokratikus intézményt a Groza-kormány idejében is fenntartották. A magyarság elszegényítésének a múltban is egyik legalkalmasabb eszköze volt az adópolitika. A román közigazgatás Észak-Erdélybe való bevezetésével új adórendszert hoztak be, a magyarok adóját újraértékelve lényegesen magasabban állapították meg, mint a románokét. Erdélyben fejlett volt a szövetkezik élet, mai s közel ezer magyar jellegű szövetkezet működik egy fogyasztási és egy hitelszövetkezeti központ keretében. A román kormány ezeknek a szövetkezeteknek az alapszabályaiba olyan változtatásokat eszközölt, amelyek a magyar szövetkezetek működését úgyszólván teljesen megbénítják. Korlátozták a szövetkezetek üzletkötési jogát, a magyar szövetkezetek nem részesülnek a szétosztásra szánt közszükségleti cikkekből, a magyar szövetkezek adójánál a háború előtti forgótőkét veszik alapul. A készülő új törvény meg kívánja szüntetni a magyar szövetkezeti központokat. Trianon után 1924-ben a román hatóságok állampolgársági névjegyzéket állítottak össze, akkor ebből mintegy 200 ezer magyar nemzetiségű személyt kihagytak a névjegyzékből. 1945 után ezek az emberek újból állampolgárság nélkül maradtak, ehhez jöttek az észak-erdélyi magyar tömegek. A Magyar Népi Szövetség többszöri közbelépése és a kormány ígéretei ellenére a helyzet nem változott jelentősen. Bizonyos enyhülés jelentkezett az állampolgársági törvény 1945. decemberi újabb utasításában. A Groza-kormány fel tud mutatni néhány olyan intézkedést, ami arra enged következtetni, hogy az erdélyi magyar tanügy méltányosabb elbánásban részesül, mint 1940 előtt: az észak-erdélyi magyar iskolahálózatot nagyjából fenntartotta. Dél-Erdélyben pedig lehetővé tette a magyar egyházaknak több új elemi és középiskola megnyitását. 1945 nyarán a magyar tanulók anyanyelvükön érettségizhettek – Romániában előízben. Egyelőre még működhetnek a magyar tanügyigazgatási szervek. Azonban az egész magyar tanügyet a jogi bizonytalanság jellemzi, a magyar iskolák hivatalos elismerése még nem történt meg, a magyar tanfelügyelőségeket hivatalosan nem ismerték el. – Az 1945. május 29-én megjelent törvény értelmében az Észak-Erdélyből 1940-ben elmenekült román iskolák visszatértek eredeti román székhelyükre, ezzel az ott működő magyar iskoláknak át kellet adni helyiségeiket, a legtöbb esetben a magyar felekezeti iskolákba mehettek, délutáni tanítást vállalva. A visszatérő román iskolák nemcsak az épületeket vették vissza, de a teljes felszerelést is. Súlyos gond a magyar iskolában a tanárhiány, az iskolák átlagosan 30 %-os tanítóhiánnyal küszködnek. Állandó a veszély, hogy román tanárt neveznek ki magyar iskolába. A magyar tanítóság éhbérnek sem mondható fizetéselőleget kapott, mialatt a román tanítók teljes fizetést élveztek. A fizetéskülönbözetek orvoslása most van folyamatban, de a múlt áprilishoz képest háromszoros értékcsökkenéssel. A magyar tanárok besorolása igazságtalanul történt, ugyanis a bécsi döntés után szerzett jogaikat semmibe vették. – Elemi és középiskolai tanuló annyi van, mint talán soha a XX. században. A magyar tanulók nagy létszáma a legbiztosabb alapja a magyar tanügynek. A román elemi iskolák részére az állam ingyen tankönyvet adott, a magyarelemi iskolák diákjai súlyos tankönyvhiánnyal küszködnek. A román középiskolák továbbra is használják az 1940 előtti tankönyveket, a magyar középiskoláknak ez azonban tilos. Súlyos kérdés a magyar tudományegyetem ügye. 1944 őszén a kolozsvári magyar egyetem – ellenszegülve a hatóságok kiürítési parancsának -, a helyén maradt és folytatta működését. A román államigazgatás Észak-Erdélyre való kiterjesztése után a Nagyszebenből visszatért román és a magyar egyetem között megállapodás jött létre 1945. április 16-18-án, melynek értelmében a magyar egyetem – megtartva az 1940. augusztus 20-a után szerzett teljes felszerelését, kiköltözött azokból az épületekből, melyekben eddig működött. A megállapodás után másfél hónappal, 1945. május 26-án megjelent a Hivatalos Közlönyben a magyar tannyelvű állami tudományegyetem „felállításáról szóló rendelettörvény, amely az áprilisi megállapodásnál jóval alacsonyabb szinte állapította meg a magyar egyetem státusát. A rendelet szerint a magyar egyetemnek el kellett hagynia az egyetemi város 50 épületét és egy volt állami magyar leányiskolát jelöltek ki számára. További sérelem, hogy a magyar tanárok besorolását román egyetemi tanárok végezték. A magyar tudományegyetem orvosi fakultását át kellett költöztetni Marosvásárhelyre. A magyar egyetem tanárai a legsivárabb anyagi helyzetben vannak. A tanárok megsegítésére gyűjtőakció indult. A kormány a gyűjtőakció eredményének felhasználására még nem adta meg az engedélyt. Az erdélyi magyarság a szép szavak ellenére sem lát garanciát jogainak biztosítására a jelenlegi rendszerben.

Funar: Népszavazást Verespatak ügyében
Népszavazást javasol Verespatak ügyében Gheorghe Funar, a Nagy-Románia Párt (PRM) főtitkára. Románia állampolgárainak kell eldönteniük Verespatak sorsát, véli Funar, aki szerint csakis a román államot kellene hogy megillesse a kitermelés joga, a nemzet javára, nem pedig külföldi cégeket, amelyek saját részvényesei érdekeit tartják szem előtt. A volt PRM-s szenátor aggodalmát fejezte ki a településen feltárt régészeti leletek, templomok, temetők, műemléképületek sorsa miatt, és szólt azokról a környezetszennyezési veszélyekről is, amelyekkel az aranykitermeléshez használt ciántechnológia jár. Funar szerint nyilvánosságra kellene hozni, majd érvényteleníteni a Roşia Montana Gold Corporation-nal kötött szerződést.
Tegnapi kolozsvári tájékoztatóján Gheorghe Funar hazaárulással vádolta a Demokrata-Liberális Pártot (PD-L), amiért RMDSZ-es prefektusokat és alprefektusokat nevez ki. Véleménye szerint a nagyobbik kormánypárt meggondolatlan cselekedete a Románia szétszakadásán munkálkodók malmára hajtja a vizet. Forrás: Szabadság (Kolozsvár)

Huszadik születésnapját ünnepli az RMDSZ
1990
Április 21–22.
– Az RMDSZ I. Kongresszusa az Egységben az erő jelszó jegyében Nagyváradon. Felhívással fordul az Ideiglenes Nemzeti Egységtanácshoz és Románia kormányához, tegye haladéktalanul vizsgálat tárgyává az országban a kisebbségi kérdés kezelésében kialakult állapotokat, és haladéktalanul foglaljon állást a kisebbségek kérdésének valóban demokratikus rendezése érdekében. Megválasztják az országos elnökség tagjait: Domokos Géza elnök, Szőcs Géza főtitkár, Béres András, Markó Béla, Formanek Ferenc, Szilágyi Zsolt, Cs. Gyímesi Éva, Csutak István, Bodó Barna, Kántor Lajos, Zonda Attila, Toró T. Tibor, Erőss Péter, Nagy Béla, Verestóy Attila, Sylvester Lajos, Vida Gyula, Kolumbán Gábor, Káli Király István tagok. Tiszteletbeli elnök: Tőkés László.
Május 10.
–Az RMDSZ közleményében kijelenti, nem kívánja elkötelezni tagságát egyik államelnökjelölt személye mellett sem. Arra kéri választóit, menjenek el szavazni, és szavazzanak a visszarendezés ellen.
Május 15.
– Szőcs Géza RMDSZ-főtitkár nyilatkozatban teszi közzé a választási adatok feldolgozásával kapcsolatos aggályait.
Május 20.
– Parlamenti és elnökválasztások. Ion Iliescu a szavazatok 85,07 százalékával elnök lesz. A képviselőházban az RMDSZ 991 601 szavazatot (7,23%, 29 mandátum), a szenátusban 1 004 353 szavazatot (7,20%, 9 mandátum) kap.
Május 27.
– Az RMDSZ országos elnöksége a közvélemény tudomására hozza: a kormánynak az 1990/1991-es tanév megszervezésére vonatkozó 521/1990.05.12 Határozata ellentétes az érvényben lévő tanügyi törvénnyel. Beadvánnyal fordul az állam vezetőihez. Rámutat: ez a határozat visszalépés a diktatúra időszakához képest. A rendelet a kisebbségi jogokat korlátozó intézkedéseket vezet be az oktatásban (leszögezi, hogy az oktatás minden szinten román nyelven történik; „a nemzeti kisebbségek számára feltételeket teremtenek az anyanyelv elsajátítására és esetenként anyanyelvű képzésre”; az egyetemi oktatás fejezetében szó sincs a magyar nyelvű egyetemi oktatásról stb.).
Június 7.
– Demény Lajos tanügyminiszter-helyettest, marosvásárhelyi útja során, a helyi Nemzeti Megmentési Front és a Vatra Românească képviselői megakadályozzák abban, hogy a tanfelügyelőségen eleget tegyen hivatali feladatának.
Június 13–14.
– Bukarestben a rendőrség eltávolítja az Egyetem térről a demokratikus reformok gyorsítását több hete követelő tüntetőket, többszáz személyt őrizetbe vesznek. Miron Cozma vezetésével, Zsil-völgyi bányászok érkeznek Bukarestbe, a rend helyreállításának ürügyével behatolnak és törnek-zúznak, ártatlan járókelőket és tüntető diákokat kegyetlenül bántalmaznak.
Június 16.
– Az RMDSZ vezetősége a június 13–15-i bukaresti eseményekkel kapcsolatban tiltakozik Szilágyi Zsolt és Zsigmond László RMDSZ-képviselők indokolatlan bántalmazása ellen.
Június 20.
– Beiktatják a Petre Roman által vezetett új kormányt.
Június 27.
– Adrian Moţiu államtitkár semmisnek nyilvánítja a Demény Lajos tanügyminiszter-helyettes által kiadott rendeleteket. Deményt július elején fölmentették tisztségéből, de szenátorként alelnöke lett a szenátus oktatásügyi bizottságának.
Július 5.
– A helyi közigazgatási törvénytervezet vitája során a képviselőházban heves ellenállásba ütközik az a szakasz, amely lehetővé tenné a határozatok kisebbségi nyelven történő megjelentetését.
Július 9.
– Szatmárnémetiben, Nagyváradon, Aradon, Kolozsváron és Bukarestben a Vatra Românească szervezésében összejöveteleket tartanak a kisebbségek anyanyelvű oktatása ellen, a román tanulók „hátrányos helyzetbe” kerülése miatt.
Július 20–21.
– Az RMDSZ országos választmánya nyilatkozatban foglalkozik a marosvásárhelyi márciusi események résztvevőivel szemben indított egyoldalú büntetőjogi eljárás visszásságaival. Míg Sütő András támadói közül senkit sem azonosítanak, a büntetőeljárási szervek több magyar és cigány nemzetiségű személyt tartóztattak le és ítéltek szabadságvesztére.
Július 30.
– Domokos Géza nyílt levelet intéz Iliescu elnökhöz, amelyben ismételten kéri, hogy a prefektúrák felállításakor vegyék figyelembe a helyi magyar lakosság által beterjesztett javaslatokat
Augusztus 13.
– Marosvásárhelyen újabb magyarellenes tüntetést szervez a Vatra Românească, amelyen jelszavakat skandálnak késő éjjelig, megfélemlítve a lakosságot.
Szeptember 11.
– Az RMDSZ parlamenti csoportja interpellációban tiltakozik az oktatási miniszter azon telefonutasítása ellen, amely az érvényben lévő törvényben biztosítottak ellenére megfosztja a tanulókat az anyanyelven történő felvételizés jogától.
Szeptember 15.
– Az oktatási minisztérium magyar líceum megnyitását engedélyezte Aradon. Szept. 10-én Gheorghe Gîrbovan megyei prefektus kijelenti, hogy nem engedélyezi a líceum megnyitását. Tokay György képviselő tiltakozásul ülősztrájkba kezd. Sikerül elérnie, hogy szeptember 17-én mégis meginduljon a tanítás.
Október 4.
– A szenátus határozata értelmében a székelyföldi vonatokon rendőrségi és katonai járőrök tartanak ellenőrzést, azzal a mondvacsinált ürüggyel, hogy megvédjék a román utasokat a helybeli lakosok atrocitásaival szemben.
Október 6.
– Engedélyezik az aradi megemlékezést az 1848-1849-es magyar szabadságharc vértanú tábornokaira. Utólag a román kormány a Magyar Külügyminisztérium egy jegyzékére válaszolva úgy értékeli, hogy a rendezvény nemzeti uszításhoz, a román nép érzéseit sértő megnyilatkozásokhoz vezetett.
Október 9.
– Az RMDSZ képviselői tiltakozásul kivonulnak a parlamenti ülésről, mert a gazdasági társaságok törvénytervezete szerint ezek vezetője csak román lehet. Végül az RMDSZ által javasolt változatot fogadják el, amelyben a románt román állampolgárságúra cserélik.
November 2.
– Radu Ceontea és Adrian Moţiu (PUNR) szenátor javaslatára a szenátus napirendre tűzi egy bizottság felállítását, amely kihallgatná azokat a románokat, akik 1989. december 22. után távozásra kényszerültek Hargita és Kovászna megyéből.
December 1.
– A román nemzeti nap alkalmából Gyulafehérváron kerül sor a parlament szabadtéri, ünnepi ülésszakára. Szőcs Géza főtitkár közbekiabálással, fütyüléssel keltett hangzavarban próbálja elmondani a toleranciáról szóló beszédét. A román ellenzék sem jut szóhoz. A hangulatkeltésben részt vesz – a televíziós felvételen is láthatóan – Petre Roman miniszterelnök is.
December 2.
– Az RMDSZ nyilatkozatban tiltakozik a december 1-jei incidens ellen. Követeli, kormányfői minőségével összeegyeztethetetlen magatartásáért Petre Roman megbízatásának visszavonását.
December 5.
– A Nemzeti Megmentési Front (FSN ) frakcióvezetője, Vasile Văcaru szenátor államellenes tevékenység vádjával bűnvádi eljárást követel Sütő András és Tőkés László ellen.
1991.
Február 4.
– A közszolgálati televízió nemzetiségi nyelvű adásidejének csökkentése ellen nyilatkozatban tiltakozik az RMDSZ.
Február 22.
– Domokos Géza RMDSZ-elnök a parlamentben ismerteti a szövetség álláspontját az alkotmánytervezet első cikkelyével kapcsolatban. Kifogásolja azt a meghatározást, hogy Románia „egységes nemzeti állam”. Az RMDSZ és a többi nemzetiség parlamenti csoportja javaslatai az alkotmány tervezetéhez: a hatalom köteles biztosítani a nemzeti kisebbségek védelmét, a román állam alapja nem a román nép egysége, hanem a román nép és a nemzeti kisebbségek egysége. Több paragrafus átdolgozását kérik (pl. azt, hogy ne legyen büntetendő a nemzeti és etnikai szeparatizmusra való felhívás), és azt, hogy a kisebbségek használhassák anyanyelvüket a közigazgatási szervek előtt.
Május 24–26.
– Marosvásárhelyen megtartják az RMDSZ II. Kongresszusát. Domokos Géza marad az elnök, Tőkés László a tiszteletbeli elnök, Szőcs Géza a politikai, Kolumbán Gábor a gazdasági alelnök.
Az elnökségi tagok: Borbély Imre, Csapó József, Béres András, Patrubány Miklós, Toró T.Tibor, Beder Tibor, Takács Csaba, Tokay György. A kongresszus felhívást tesz közzé, melyben a kommunista nómenklatúra és a Securitate érdekösszefonódására és a hatalmi struktúrák továbbélésére mutat rá. Egy másik felhívást a magyarországi pártokhoz intéznek, kérve a magyar kisebbségpolitika pártérdekeken felülemelkedő stratégiájának kidolgozását.
Június 1.
– A Maros megyei prefektus, egy 1968-as törvényre hivatkozva, elrendeli, hogy a megyében szereljék le a kétnyelvű helységnévtáblákat, és cseréljék ki azokat románra.
Június 12.
– A képviselőház tanügyi bizottságában ismertetik az 1991/521. sz. kormányhatározat 1991/92-es tanévre aktualizált szövegét. Eszerint vegyes lakosságú térségekben akkor is kötelező román osztályokat indítani, ha a tanulók létszáma kevesebb tíznél. Románia földrajzát, történelmét és a műszaki tárgyakat románul kell tanítani a kisebbségi iskolákban is.
Június 25.
– A Kolozs megyei tanfelügyelőség néhány nappal a középiskolai felvételi vizsgák előtt közzéteszi a következő évi beiskolázási tervet. Ezek szerint a Báthory István, Brassai Sámuel és Apáczai Csere János líceumokban, ahol 1990-ben visszaállították a magyar nyelvű oktatást, most újból román osztályok indítását tervezik. A kolozsvárihoz hasonló gondjaik vannak a nagyváradi magyaroknak is.
Június 26.
– Iliescu elnök fogadja az RMDSZ küldöttségét. Szóvá teszik az iskolaügyben kilátásba helyezett újabb korlátozásokat, a földrajz, illetve a történelem kötelezően román nyelven való oktatásának kérdését szélsőséges nacionalista erők aggasztó térnyerését, az állambiztonsági törvény tervezetében a szeparatizmus önkényes értelmezésének veszélyét, és azt, hogy a szükségesnél kevesebb magyar nyelvű osztályt terveznek indítani. Felvetik, hogy a nagyarányú tanárhiányt csak a Bolyai Tudományegyetem visszaállításával lehetne pótolni.
Július 6.
–Kolozsváron alakuló ülését tartja az RMDSZ Küldötteinek Országos Tanácsa (KOT). Felhívást intéz az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet genfi Kisebbségi Konferenciájához, a kisebbségi kérdés egész Európára való érvényességét hangsúlyozva. Ugyancsak felhívással fordulnak a román kormányhoz és pártokhoz, egy interetnikus problémákat tárgyaló kerekasztal létrehozását szorgalmazva.
(Részletek az RMDSZ, eseménynaptárából) Forrás: Szabadság (Kolozsvár)

Huszadik születésnapját ünnepli az RMDSZ
FOLYTATÁS LAPUNK JANUÁR 9-I SZÁMÁBÓL
1991.
Szeptember 7.
– A KOT kolozsvári ülésén tiltakozik az igazságügyi szervek „etnikai elfogultsága és nemzetiségi diszkriminációja”ellen. Közleményük hangsúlyozza, autonóm helyi önkormányzatokra van szükség, biztosítani kell a nemzetiségek számarányának megfelelő képviseletet. Szükség van egy Nemzetiségi Minisztériumra is.
Szeptember 10.
– A Parlament megkezdi az alkotmánytervezet vitáját és jóváhagyja az első szakaszt, amely szerint Románia nemzetállam. Az RMDSZ és a Kereszténydemokrata Nemzeti Parasztpárt (PNŢCD) ellene szavaznak.
Október 3.
–Az RMDSZ-küldöttség Theodor Stolojannal tárgyal a kormányalakításról. Az RMDSZ igényli a nemzetiségi minisztériumot és jogot formál a miniszteri tisztségre, ezenkívül a tanügyi, művelődési és igazságügyi tárcákban kér egy-egy államtitkárt.
Október 5.
– Aradon ülést tart a KOT. Nagy vita folyik a kormányban való részvétel esetén igénylendő tisztségek betöltése körül. Elhatározzák a rendkívüli kongresszus összehívását decemberig. Állásfoglalás születik az önrendelkezési jogról és a területi autonómia igényéről.
Október 9.
– A (Roman-kormány bukását követő) kormányalakítási tárgyalások során a nemzetiségi minisztérium létrehozását Stolojan és az ellenzéki pártok képviselői egyaránt elutasítják. A tárgyalások megszakadnak.
Október 17.
– Élő tv- és rádióadás közvetíti a Kovászna és Hargita megyéből „elűzött” románok meghallgatásával megbízott parlamenti bizottság jelentését. A jelentés elüldözöttnek tünteti fel azokat a tanárokat, akik kényszerkihelyezésük után hazatértek szülőföldjükre. Az RMDSZ képviselői és szenátorai kivonulnak a parlament együttes üléséről, mert a jelentés az egész magyar nemzeti kisebbség kollektív bűnösségét fogalmazza meg. (Később a Har-Kov-jelentés néven emlegetik.)
Október 28.
– A parlament két háza folytatja a Har-Kov-jelentés vitáját. Az RMDSZ továbbra is adatokkal cáfolja a jelentés állításait, a román szenátorok és képviselők, csakúgy, mint a korábbi vitanapokon, indulattal és gyűlölettel válaszolnak.
November 8.
– Budapesten Antall József miniszterelnök fogadja az RMDSZ küldöttségét; megtörténik a hivatalos kapcsolatfelvétel az RMDSZ és a magyar politikai élet vezető erői között.
November 12.
– A parlament leszavazza, hogy az ország alkotmányában rögzítsék a kisebbségek arra vonatkozó jogát, hogy anyanyelvüket a helyi közigazgatásban is használhassák. Az RMDSZ képviselőit megakadályozzák beszédük elmondásában.
November 21.
– Theodor Stolojan kormánya nyilatkozatot fogad el a kisebbségekről, amelyben kifejti, hogy elítéli és visszaveri a nemzeti gyűlöletet és az antiszemitizmust. A kormány őrködni fog a kisebbségek jogai fölött, elősegíti önazonosságuk megőrzését, biztosítja az anyanyelvű oktatáshoz való jogot, az anyanyelv szabad használatát. Ugyanakkor kijelenti, hogy figyelemmel követi, hogy az etnikai, vallási és nyelvi kisebbségekhez tartozó személyek elidegeníthetetlenül elismert és szavatolt jogaik gyakorlása ne vezessen a kisebbségeknek a lakosság többi részétől való elszigetelődéséhez.
November 23.
– Az Alkotmányozó Gyűlés megszavazza az Alkotmányt. Az RMDSZ szenátorai és képviselői az Alkotmány ellen szavaznak, mert – többek között – nem értenek egyet azzal, hogy Románia egységes nemzetállam.
December 4.
– Az RMDSZ felhívja tagjait: „polgári kötelezettségeinek eleget téve, tanulmányozza Románia alaptörvényét, vegyen részt a népszavazáson és saját belátása és lelkiismerete szerint szavazzon”.
December 12.
– Király Károlyt megfosztják szenátori mandátumától, mert nem vett részt az Alkotmány parlamenti megszavazásán és megírta az Európa Tanácsnak a román alkotmányozási vita eseményeit.
December 27.
– Az RMDSZ országos elnöksége nyílt levélben fordul a Központi Népszámlálási Bizottsághoz. Felhívja a figyelmet, hogy nem létezik sem székely nyelv, sem székely nemzetiség, ezért kéri ezeknek a jegyzékből való törlését.
1992
Január 7–14.
Népszámlálás. Az adatfelvétel és -feldolgozás hitelességét az RMDSZ kétségbe vonja. Külön népszámlálást szorgalmaz az egyházakkal együttműködve, a romániai magyarok összeírására.
Február 9.
A helyhatósági választások első fordulójának eredményeként az RM DSZ-nek 117 polgármestere, 2616 helyi és 121 megyei tanácsosa lesz.
Február 23.
A helyhatósági választások második fordulója. Az RMDSZ polgármestereinek száma 131-re nő.
Kolozsváron a PUNR polgármesterjelöltje, Gheorghe Funar kapja a legtöbb szavazatot.
Február 24.
Romulus Vulpescu szenátor a parlamentben internáló táborok létrehozását sürgeti magyarok számára.
Március 19.
Névtelen feljelentés alapján a rendőrség házkutatást tart több Kolozs megyei helységben a helyi RMDSZ-elnök, valamint a református lelkészek lakásain és a templomokban.
Március 26.
Funar polgármester felszólítja a kolozsvári magyar líceumokat és a református lelkészi hivatalt, 48 órán belül távolítsák el a magyar névtáblákat.
Április 11.
A Nemzeti Liberális Párt kilép a Demokratikus Konvencióból, mert elfogadhatatlannak tartja az RMDSZ törekvéseit. Az RMDSZ Kolozs megyei elnöksége tiltakozik az újabb polgármesteri határozat ellen, amely szerint bármilyen közlemény, hirdetmény, beleértve a színház- és operaplakátokat is, kizárólag román nyelvű lehet.
Május 5.
Domokos Géza – bukaresti sajtóértekezletén – bejelenti, hogy nem jelöli magát a szövetségi elnöki tisztségbe és parlamenti mandátumért sem indul, hanem korábbi döntésének megfelelően befejezi politikai tevékenységét. Visszavonulásának egészségügyi és politikai okai vannak.
Mivel 1984-ig az RKP KB póttagja volt, visszavonulásával hozzá kíván járulni ahhoz, hogy az RMDSZ ettől a tehertől megszabaduljon.
Június 10.
Minden magyar eredetű emlékművet meg kell semmisíteni – jelenti ki Gheorghe Funar kolozsvári polgármester.
Június 22.
Ion Iliescu elnök fogadja az RMDSZ kolozsvári küldöttségét. Tagjai közlik: Kolozsváron a polgármester sorozatos magyarellenes intézkedései miatt pattanásig feszült a helyzet. Az elnök kifejti, hogy nincs hatalma a helyhatóság fölött.
Július 4–5.
Az RMDSZ úgy dönt: támogatja a DK elnökjelöltjét, Emil Constantinescut.
Szeptember 4.
Leváltják Horváth Andort, az egyetlen magyar nemzetiségű államtitkárt, azzal, hogy a művelődési minisztériumban megszüntetik tisztségét.
Szeptember 27.
Parlamenti és elnökválasztás. Az RMDSZ-nek 12 szenátort és 27 képviselőt sikerül bejuttatni a román Parlamentbe. Az elnökválasztáson Ion Iliescu vezet.
Október 9.
A román külügyminisztérium körlevele megtiltja az Erdély szó használatát hivatalos iratokban, az ilyen tartalmú levelek fogadását és azt is, hogy a kormány helyi szervei a külügyminisztérium előzetes engedélye nélkül külföldieket fogadjanak.
Október 11.
Az elnökválasztás második fordulójában Iliescu és Constantinescu mérkőzik meg; 73,2%-os részvétel mellett Iliescu nyer, 61,43-38,57% arányban.
November 30.
Kolozsvárott újabb feszültséget provokál Gheorghe Funar, azzal, hogy a Mátyás-szobor talapzatára fölszereltet egy Iorga-idézettel ellátott bronztáblát, amely a király román eredetét hivatott igazolni. Domokos Géza az RMDSZ Elnöksége nevében levélben fordul az ország elnökéhez, kéri, állítsa le Kolozsváron a Mátyás-szobor körül történő törvénytelenségeket.
December 1.
Románia nemzeti ünnepén, nagy rendőri felügyelet mellett, hivatalosan fölavatják a Mátyás szoborra tett táblát. Az RMDSZ tiltakozásként távol marad minden aznapi megnyilvánulástól. Román értelmiségiek is magyarellenes provokációnak tartják, hogy hozzányúltak Fadrusz János művéhez. Másnap a város mintegy 300 magyar lakosa körmenettel és gyászszertartási énekekkel tiltakozik.
December 6.
Kolozsváron a Szent Mihály-templomban a város magyar lakossága ökumenikus istentiszteleten tiltakozik a Mátyás-szobor meggyalázása ellen. Az istentisztelet után a több ezres tömeg néma csendben megkerüli a templomot. A menethez több ellenzéki román értelmiségi is csatlakozik.
December 22.
Az Országos Műemlékvédő Bizottság határozatban tiltja meg a Kolozsvár főterén található emlékművek és azok környezetének módosítását, elrendeli a Mátyás-szobor eredeti állapotának visszaállítását. Az intézkedést nem támasztja alá politikai akarat, ezért hatástalan marad. Forrás: Szabadság (Kolozsvár)

Csak a PD-L és az RMDSZ támogatja a 201-es költségvetési tervezetet
A Szociáldemokrata Párt (PSD) nem szavazza meg a költségvetési tervezetet – jelentette ki tegnap Mircea Geoană. A párt elnöke szerint a kormány által javasolt szövegváltozat nem kielégítő, mivel ez figyelmen kívül hagyja az ország valós szükségleteit.
Ludovic Orban alelnök elmondása szerint hasonló a Nemzeti Liberális Párt (PNL) álláspontja is, amely azonban úgy határozott, hogy ettől függetlenül a költségvetési-tervezet plenáris vitáján előterjeszti módosító indítványaikat.
Amint az várható volt, a demokrata-liberálisok megszavazzák a Boc-kormány által javasolt 2010-es költségvetési tervezetet. Ezt Gheorghe Flutur, a PD-L alelnöke is megerősítette tegnapi nyilatkozatában. Kifejezte reményét, hogy a parlament még ezen a hétvégén elfogadja a költségvetést. A költségvetés-tervezetet a PD-L-n kívül csak az RMDSZ támogatja. Markó Béla szövetségi elnök hétfőn közölte: a gazdasági helyzetet figyelembe véve több fájdalmas intézkedés meghozatala szükséges, és tetszik, nem tetszik, kénytelenek megszavazni a megszorításokat tartalmazó büdzsét. Forrás: Szabadság (Kolozsvár)

Elosztották az intézményeket
Az elmúlt húsz évben először a kormánynak alárendelt megyei intézmények több mint 65 százaléka magyar irányítás alá került. A Demokrata-Liberális Párt és az RMDSZ tegnap este befejezte a tárgyalásokat, és aláírták ― országosan elsőként ― az együttműködési megállapodást.
A felek elégedetten álltak fel az asztaltól, a hivatalos nyilatkozatokból legalábbis az derült ki, mindkét tábor nyertesnek érzi magát. Nem kétséges, hogy a siker annak is köszönhető, hogy a D-LP tárgyalócsapatát a párt országos alelnöke, a brassói polgármester, George Scripcaru vezette, és nem Gheorghe Baciu megyei, hanem Dan Manolăchescu sepsiszentgyörgyi elnöknek volt meghatározó szerepe az egyeztetésben. Az RMDSZ-t Tamás Sándor megyei, Antal Árpád sepsiszentgyörgyi elnök, illetve Tischler Ferenc ügyvezető elnök képviselte.
A kedden kezdődött és tegnap este zárult alku során az RMDSZ-nek sikerül nemzeti szempontból fontos intézményeket, például a megyei tanfelügyelőséget vagy a művelődési felügyelőséget megtartania, megszerezni és első alkalommal lehet magyar irányítója az országos levéltár helyi kirendeltségének. Magyar vezető marad az egészségügyi, illetve az állat-egészségügyi igazgatóság élén, és az RMDSZ nevesítheti az egészségügyi pénztár vezetőjét. Magyar lesz a sport-, de az ifjúsági és a mezőgazdasági igazgató is, illetve az építészeti főfelügyelő, és sikerült megszerezni gazdasági szempontból fontos posztokat: a pénzügyi igazgatóságot, pénzügyőrséget, a környezetvédelmi és az erdészeti felügyelőséget is. A két párt képviselői harmincöt intézmény vezetőinek sorsáról döntöttek, huszonnégy magyar irányítás alá került, tizenegynek demokrata-liberális lesz a vezetője. Arról is megállapodtak, hogy ahol egyik fél adja az igazgatót, ott a másik nevesíti az aligazgatót, ha több helyettes van, ezek a posztok fele-fele arányban oszlanak. Összesen százkét vezetői tisztség volt az alku tárgya, és az RMDSZ-nek a posztok kicsivel több mint hatvanöt százalékát sikerült megszereznie. A hétfői bukaresti megállapodás értelmében minden megyében az etnikai arányt tekintik kiindulópontnak, ám Kovászna és Hargita „engedékenyebb" lesz, lemond néhány százalékról a szórványmagyarság javára ― ismertette az egyezséget Tamás Sándor.
„Együtt élnek itt románok és magyarok, ezért közösen kell megoldást találnunk a gondokra, és túl kell lépnünk mindazon, ami elválaszt bennünket" ― fogalmazott George Scripcaru. Antal Árpád a normalitás jeleként értékelte a megállapodást, eddig sok volt a fölösleges vita, most végre körvonalazódnak közös tervek, elképzelések, melyek a térség javát szolgálják.
A majdani igazgatók szemé­lyéről a következő napokban döntenek, tegnap este sem az RMDSZ, sem a D-LP nem volt hajlandó arról nyilatkozni, kit tartanak meg, illetve kit menesztenek, ki számíthat a párt bizalmára és egy-egy igazgatói székre. A Háromszék kérdésére válaszolva George Scripcaru elmondta, az MPP-vel nem egyezkedtek, koalíciós partnerük az RMDSZ, így a vezető posztokról a szövetséggel tárgyaltak. „Más politikai alakulatokkal is van kapcsolatunk, tárgyalunk, de ezek az egyeztetések csak ránk és rájuk tartoznak" ― nyilatkozta a D-LP országos alelnöke.
Farkas Réka. Forrás: Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Sikeres egyeztetés: a háromszéki közintézmények kétharmadát magyarok fogják vezetni
A háromszékiek országos viszonylatban elsőként írták alá a megyei RMDSZ–PDL-együttműködést, az egyeztetések eredményeként a kormánynak alárendelt megyei közintézmények 65 százaléka magyar irányítás alá kerül.
Az országban elsőként Kovászna megyében írták alá az együttműködési megállapodást az RMDSZ és a Demokrata-Liberális Párt (PDL) helyi szervezetei. Két nap intenzív tárgyalás után szerda estére megegyeztek, hogyan osztják el a dekoncentrált intézmények vezetői tisztségeit.
A szövetség megyei szervezetének vezetői szerint az RMDSZ az elmúlt húsz év legjobb eredményét érte el a tárgyalásokon. A kormányhoz tartozó 35 háromszéki intézmény 65 százalékát az RMDSZ szerezte meg, így 24 igazgatóság élére kerül magyar vezető. Antal Árpád sepsiszentgyörgyi polgármester és RMDSZ-elnök rámutatott: eddig a megyei intézményvezetőknek legtöbb 45 százaléka volt magyar nemzetiségű. Mint mondta, több intézmény élére első alkalommal sikerül magyar igazgatót kinevezni, így például az országos levéltár vagy a sportigazgatóság is az RMDSZ-hez került. Ugyancsak a szövetség jelöl igazgatót többek között a pénzügy és a pénzügyőrség, a környezetvédelmi, az erdészeti, a művelődési felügyelőség, az egészségbiztosítási pénztár, a mezőgazdasági és ifjúsági igazgatóság élére.
Magyar marad a főtanfelügyelő, a főállatorvos, az építészeti főfelügyelő és a közegészségügyi hatóság igazgatója is. Az egyezség értelmében, ahol az egyik alakulat jelöli az igazgatót, a másik szervezet kapja meg az igazgatóhelyettesi tisztséget. Azokban az intézményekben, ahol több aligazgatói tisztség van, azokat fele-fele arányban osztják el. Az igazgatókat mindkét párt a következő napokban nevesíti.
„A tárgyalások kiindulópontját az etnikai arány jelentette, a Háromszéken fennmaradó 10 százalékot – a 65 százaléktól 75 százalékig – a szórványközösségek megerősítése érdekében más megyékben használhatjuk fel, erre ígéretet kaptunk a PDL tárgyalócsapatától – mondta a Krónikának Tamás Sándor, az RMDSZ megyei szervezetének elnöke. – Fontos ez a lépés is, hiszen a szórványközösségek a megmaradásukhoz szükséges kulcspozíciókhoz juthatnak – gondolok itt Hunyad, Arad, Temes megyére például.”
Scripcaru: tévedés volt összefogni
A tárgyalásokon a PDL-t George Scripcaru brassói polgármester, a párt országos alelnöke és Dan Manolăchescu sepsiszentgyörgyi elnök képviselte. Gheorghe Baciu Kovászna megyei elnök nem volt jelen a megállapodás aláírásán. Újságírói kérdésre Scripcaru elmondta, a Magyar Polgári Párttal nem tárgyaltak az igazgatói állásokról. „Több politikai alakulattal van kapcsolatunk, de ez a párt belügye, a koalíciós partner az RMDSZ, a koalíciós egyeztetések csak ezzel az alakulattal zajlanak” – fejtette ki Scripcaru. Ugyanakkor tévedésnek nevezte, hogy a helyhatósági választások alkalmával a román pártok megyei képviselői koalícióra léptek, ezt a hibát, mint mondta, többször nem követik el.
Elégedetlen az MPP
Az MPP megyei szervezetének képviselői szerint elkeserítő, hogy az RMDSZ helyi szinten is tisztségekre vadászik a kormányzati szerepvállalást követően, ahelyett hogy a területi autonómia ügyéért harcolna. „Vissza nem térő alkalom adódott, hogy az RMDSZ az önrendelkezésről tárgyaljon a demokrata-liberálisokkal, ehelyett bársonyszékekre vadásznak. Elkeserítő, ami történik” – nyilatkozta a Mediafax hírügynökségnek Kulcsár Terza József, a polgári párt megyei elnöke.
Az RMDSZ csíki szervezete bejelentette: tanácskozássorozatot, szakmai fórumokat indított el különböző szakmai ágazatok képviselőivel. A velük folytatott kommunikáció eredményeképpen megfogalmazott, intézményvezetéssel kapcsolatos elvárásokat, kéréseket, problémákat a csíki RMDSZ közölni fogja az illetékes intézményvezetőkkel, ugyanakkor annak függvényében jelölne vezetőket, hogy mennyire felelnek meg a megfogalmazott elvárásoknak, illetve rendelkeznek-e azokkal a képességekkel, amelyek a kérések megvalósításához szükségesek. Orvosokkal, ifjúsági szervezetek, civil szervezetek, művelődési intézmények, vállalkozók érdekvédelmi szervezetek, mezőgazdasági szakmai szervezetek képviselőivel terveznek tanácskozásokat. Forrás: Krónika (Kolozsvár)

Beiktatták hivatalába Várad új református püspökét
Szombaton beiktatták tisztégébe Csűry Istvánt, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület novemberben megválasztott új püspökét. A beiktatási ünnepségre a nagyvárad-újvárosi templomban került sor, nagy köz- és médiaérdeklődés közepette. A patinás istenháza megtelt, a ceremónia közel négy órán át tartott, a tervezettnél jó félórával tovább. Főtiszteletű Csűry István a trianoni határrajzolások után létrejött egyházkerület negyedik szabadon, az államhatalom beleszólása nélkül megválasztott püspöke, közvetlen elődje, a kommunista rezsim megbuktatásában elévülhetetlen érdemeket szerzett Tőkés László közel húsz évig volt első őrállója a Partium reformátusságának.
Az új püspök beiktatása ünnepi közgyűlés keretében történt meg, kánoni alapokon és a hagyományokat követő szertartással. Csűry István előbb egyházközségében, annak mindmáig parókus lelkészeként találkozott a nagyvárad-őssi gyülekezet tagjaival az őssi templomban, itt fogadta Bíró Rozália váradi alpolgármester gratulációit és jókívánságait, akinek Kolozsvárra kellett utaznia az RMDSZ központi jubileumára.
Fél tizenegykor az Igazgatótanácsi Hivatalban gyülekeztek az egyházkerület tisztségviselői és lelkészei, innen indultak el a harang szavára az újvárosi templomba a meghívott jeles vendégekkel egyetemben. A fennálló ének intonálása után az ünnepi közgyűlés – amelyet Forró László közigazgatási előadótanácsos vezetett le –megnyitása következett, Kovács Zoltán egyházkerületi főgondnok köszöntötte sorra a megjelenteket, név szerint is az illusztris meghívottakat, egyházi és közéleti méltóságokat.
Igehirdetésében Tőkés László leköszönő püspök, európai parlamenti képviselő mózesi idézetekből kiindulva mutatott rá: mérföldkőhöz érkezett a kereszténység, a magyarság, a reformátusság, az egész civilizált Európa. Meg kell számláltatnunk, hogy lássuk-tudjuk, hányan és kik vagyunk, kikre és miképpen lehet számítani az előttünk álló, megvívandó harcokban, küzdelmekben. Mindvégig igei alapon maradva jelölte ki prédikációjában a követendő utat, a feladatokat, a magatartásmintákat.
Következett a püspökválasztó közgyűlési határozat felolvasása és az eskütétel. Atyai és testvéri szeretettel nemesített beiktató beszédet és imádságot Pap Géza, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke mondott, miután Csűry István letette a gyülekezet színe előtt a szolgai esküt és Sipos Miklós, az esperesek kollégiumának elnöke bevette azt. Az egyházkerület jelen lévő esperesei ezek után sorra megáldották választott elöljárójukat.
Az új püspök igei szolgálata következett, amely székfoglaló beszédként vonul be majd az egyháztörténetbe, lásd teljes terjedelmében a következő újságoldalon.
A köszöntések rendjén Bölcskei Gusztáv, a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke, a Generális Konvent elnöke kapott elsőként szót, majd Jakubinyi György, a Gyulafehérvári Római Katolikus Főegyházmegye érseke, Adorjáni Dezső, a Romániai Magyar Evangélikus-Lutheránus Zsinatpresbiteri Egyház püspöke, Bálint Benczédi Ferenc, az Erdélyi Unitárius Egyház püspöke, Koppelman Félix, a Nagyváradi Zsidó Hitközség elnöke (román nyelven), Ioan Codorean tanácsos, a Nagyváradi, Bihari és Szilágysági Ortodox Püspökség képviseletében (a saját egyházmegyéjük közgyűlésen rész vevő elöljáróit kimentve), Virgil Bercea, a Nagyváradi Görög Katolikus Püspökség püspöke, Kovács Gyula, a Nagyváradi Baptista Szövetség elnöke és
Ries Nieuwkoop, a Holland Református Egyházak Zsinatának küldötte próbált meg beilleszkedni a megbeszélt két perces hozzászólások rendjébe, több-kevesebb sikerrel.
Nagyváradi kántorok és zenetanárok ez alkalomra szervezett kórusának üdítő szolgálata következett. Claudin de Sermisy Míg csak az Úr megtartja életem, Ch. Uhran–Beharka Pál Szólsz hozzám, Istenem, Tarnóczy Pál 100. zsoltár című művei hangzottak el.
A közéleti személyiségek köszöntései következtek, de mindenekelőtt Orbán Viktor levelét olvasta fel a főgondnok. Barabás János kolozsvári vezető konzul a Magyar Köztársaságot és annak kormányát képviselte, de gratulációi és jókívánságai inkább személyes jellegűek voltak. Nagy Mihály, a román Vallásügyi Államtitkárság tanácsosa felettesének, Adrian Lemeni államtitkárnak a levelét olvasta fel románul, majd a maga nevében magyarul is biztosította az új püspököt együttműködési készségéről. Gavrilă Ghilea, Bihar megye prefektusa protokolláris szavakat, Radu Ţîrle, a Megyei Tanács elnöke – lévén maga is teológus – erkölcsi megújulást szorgalmazó és hitet erősítő buzdítással lepte meg a hallgatóságot, Gheorghe Carp nagyváradi alpolgármester pedig magyarul szólt és tetszést kiváltó rövidséggel. Hörcsik Richárd országgyűlési képviselő a FIDESZ – Magyar Polgári Szövetség nevében emlékeztetett és ígért további támogatást és gondoskodást, Cseke Attila egészségügyi miniszter az RMDSZ országos vezetőségének üdvözletét adta át, Kiss Sándor, az RMDSZ megyei elnöke a volt és az új püspökhöz intézett szellemesnek szánt, de kétértelműségükben intésként, elvárásként ható mondatokat, Zatykó Gyula, a Magyar Polgári Párt váradi elnöke és Szilágyi Zsolt, az EMNT alelnöke a cselekvő együttműködés szellemében biztosította szervezetük támogatásáról Csűry Istvánt. Kovács Sándor, a Szatmár megyei Egri lelkipásztora az 1980-ban teológiai főiskolát végzett évfolyamtársak nevében üdvözölte és biztatta az egykori kollégát, aki immár püspökké emelkedett ki közülük. A meghatódottság és szeretet hangját-hangulatát csak tetézte a Partiumi Kórus szolgálata, amelyik Berkesi Sándor professzor vezényletével Kodály Zoltán Sík Sándor Te Deuma című művét adta elő az alkalomhoz illő fennköltséggel és szakmai tudással.
A püspökbeiktató ceremónia zárásaként az egyházkerület megajándékozta a sokéves eredményes szolgálatáért, bátor kiállásáért és intézményépítő törekvéseiért szombaton is nagyon sok méltatást kapott Tőkés Lászlót és méltónak remélt-hitt utódát, az egyelőre egyéves megbízatással felruházott Csűry Istvánt. Mindketten a nagybányai festőtelep egy-egy értékes alkotását kapták emlékbe.
A tartalmas, felemelő mozzanatokban bővelkedő együttlét a Himnusz eléneklésével ért végett, szinte megremegtek a szívből fakadó nemzeti imádság erőteljes hangjaira az ódon falak.
D. L. Forrás: Reggeli Újság (Nagyvárad)

Többnyelvű táblák Kolozsváron?
A Mátyás-szoborcsoport sorsáról, táblaügyről, gazdasági válságról tárgyalt pénteken a kincses városban Füzes Oszkár, Magyarország bukaresti nagykövete Sorin Apostuval, Kolozsvár polgármesterével.
„Az a jó, hogy tudunk tárgyalni, most már tudunk őszintén beszélni, fel tudjuk vetni a problémákat, és nem borítjuk egymásra az asztalt pusztán azért, mert szóba hozunk egy bizonyos témát” – utalt Gheorghe Funar polgármesterségének idejére Füzes.
„Ha a korábbi időszakokhoz viszonyítunk, ez már előrelépés. Ha azonban ahhoz hasonlítjuk, hogy mit szeretnénk, van még mit fejlődni” – értékelte az utóbbi évek diplomáciáját Magyarország nagykövete. Füzes a találkozót követően arról tájékoztatott, hogy Apostu korrektnek mutatkozott, készségesen válaszolt a nagykövet kérdéseire.
„A polgármester ígéretet tett, hogy júniusban felavatják a felújított Mátyás-szobrot, és azt is megígérte, hogy a többnyelvű táblák ügye is megoldódik” – számolt be tapasztalatairól a nagykövet. Füzes Oszkár egyébként most első ízben találkozott Sorin Apostuval.
Szilágyi Mátyás, Magyarország kincses városi főkonzulja is megerősítette, 2004 óta lényegesen javultak a diplomáciai kapcsolatok Kolozsváron, de országos szinten is. „Ma már nincsenek tabuk, bármilyen nyitott problémát meg lehet beszélni bármelyik román parlamenti párttal” – hangzott el. Forrás: Krónika (Kolozsvár)

Csík: már nem gyászolnak
Elvitték tegnap az „Ebből az intézményből magyar vezetőt távolítottak el” feliratú, gyászjelentés formájú táblát a Hargita Megyei Tanács bejárata elől. A helyi RMDSZ vezetői így kívánták jelezni, hogy a szövetség kormányra lépésével csökkent a magyar igazgatók leváltása miatti feszültség Székelyföldön.
Utolsó szakaszába érkezett tegnap az RMDSZ és a Demokrata–Liberális Párt (PD-L) közötti egyeztetés a kormányzati tisztségek elosztásáról: a koalíciós partnerek lapzártánkkor az országos ügynökségek és hatóságok vezetőségi posztjain alkudoztak.
Kovászna és Temes az élen
Eközben helyi szinteken is zajlanak a tárgyalások a PD-L és az RMDSZ között a megyei intézményvezetői tisztségek elosztásáról, igaz, eddig nem sok eredménnyel: mindeddig csak Kovászna és Temes megyében sikerült aláírni a koalíciós partnerrel a megállapodást – erősítette meg tegnap lapunknak Kovács Péter területi szervezetekért felelős ügyvezető alelnök.
Emlékeztetett: a területi szervezetek január 21-ig kaptak határidőt arra a két alakulat vezetőségétől, hogy megkössék a helyi egyezségeket. „Ott, ahol nem sikerül megállapodni a határidőig, a PD-L és az RMDSZ országos vezetői próbálnak megoldást keresni a helyi tisztségek elosztására” – magyarázta Kovács Péter.
Temes megyében egy igazgatói és hat aligazgatói tisztséget sikerült két tárgyalási forduló után kialkudni a helyi RMDSZ-nek, Kovászna megyében pedig a posztok 65 százalékát szerezte meg a PD-L-vel folytatott egyezkedéseken.
Baciu: vissza az egész!
Ez utóbbi megállapodással azonban máris elégedetlen a demokrata-liberálisok háromszéki vezetője, igaz, Gheorghe Baciu nem is vett részt a helyi „koalíciós szerződés” múlt heti aláírásán. Az RMDSZ-szel folytatott tárgyalásokon a PD-L régióért felelős alelnöke, Gheorghe Sricpcaru képviselte a koalíciós partnert, a megyei elnök Bukarestben volt.
„Nekem csak az utolsó pillanatban szóltak a megállapodásról” – panaszkodott Baciu, aki szerint a nélküle megkötött egyezséget újra kell tárgyalni. „Elfogadhatatlan, hogy a választásokon nyertes párt olyan kulcsfontosságú intézményekből küldi haza az embereit, mint például a pénzügyi igazgatóság vagy a mezőgazdasági igazgatóság” – nyilatkozta a Kovászna megyei PD-L elnöke.
„A kutya ugat, a karaván halad” – kommentálta tegnap megkeresésünkre Gheorghe Baciu panaszait Tamás Sándor. A háromszéki RMDSZ-szervezet elnöke nem tartja valószínűnek, hogy a PD-L helyi vezetőjének kifogásai felboríthatják a már megkötött megállapodást. „Nyilván, hogy Baciu tiltakozik, hiszen most nagyon haragszanak rá azok az igazgatók, akiknek most távozniuk kell posztjukról, s akiket korábban ő juttatott tisztségbe” – mondta Tamás Sándor.
Csíkban ma tárgyalnak
Hargita megyében ma tart tárgyalási fordulót az RMDSZ és a PD-L az intézményvezetői tisztségek elosztásáról. Borboly Csaba megyei tanácselnök, a Csík Területi RMDSZ elnöke reméli, hogy a háromszékinél is jobb arányban jutnak igazgatói posztokhoz.
„Hangsúlyoznám azonban, hogy nem is az arány számít. Számunkra az a fontos, hogy olyan intézmények élére kerüljenek felelős, szakértelemmel rendelkező magyar igazgatók, amelyek az emberek mindennapjait érintik. Ilyen az oktatás, a mezőgazdaság, az egészségügy” – magyarázta az ÚMSZ-nek Borboly Csaba.
Oldódott a feszültség
Csíkszeredában egyébként tegnap jelképesen is jelezték, hogy véget értek a magyar igazgatók eltávolításával keletkezett feszültségek Hargita megyében: Korodi Attila képviselő és Bencze István, a csíkszeredai városi RMDSZ ügyvezető elnöke sajtóesemény keretében elvitte az „Ebből az intézményből magyar vezetőt távolítottak el” feliratú, gyászjelentés formájú táblát a Hargita Megyei Tanács bejárata elől.
„Most már nyugodtan bevehetjük a táblát, elérte célját. Ezentúl új időszak kezdődik a megye közéletében” – jelentette ki Korodi, utalva arra, hogy a megyébe nemrégiben magyar prefektust neveztek ki, és hamarosan a megyei intézmények élére is jobbára magyar tisztségviselők kerülnek.
Korodi emlékeztetett, hogy a magyar igazgatók tavalyi leváltása elleni tiltakozásul 2009. április 30. – május 22. időszakban a helyi RMDSZ hét darab ilyen táblát helyezett ki Csíkszeredában egy-egy intézmény bejárata elé. Ezek egy részét egyébként azóta ellopták.
Cseke Péter Tamás, Inczefi Tibor. Forrás: Új Magyar Szó (Bukarest)

RMDSZ- PDL: vidéki perpatvar
Bár az RMDSZ és a Demokrata-Liberális Párt (PDL) csúcsvezetése közötti megállapodás értelmében január 20-áig kell megszülessenek a két alakulat helyi szintű együttműködéséről szóló megegyezések, a tárgyalásoknak koránt sincs vége.
A legtöbb megyében a decentralizált intézmények vezető tisztségeinek elosztása körül zajlik a vita. Maros, Szatmár, Kolozs és Hargita megyében javában zajlanak a koalíciós pártok közti egyeztetések, Bihar megyében pedig a megyei RMDSZ-szervezet közölte: nem hajlandó felrúgni a Nemzeti Liberális Párttal (PNL) korábban kötött együttműködési megállapodást. Kovászna megyében – az erdélyi megyék közül elsőként – már aláírták az ezzel kapcsolatos egyezményt.
Bihar megye: az RMDSZ a liberálisokkal folytatja
Szabó Ödön, az RMDSZ Bihar megyei szervezetének ügyvezető elnöke a Krónikának ismét megerősítette: szó nincs arról, hogy felmondanák a megyei és a nagyváradi önkormányzatban a PNL-vel fennálló megállapodást. Kifejtette, a megyei szervezet kezdettől úgy gondolkodott, hogy a PNL-t tartja meg partnerként, függetlenül a kormányban kialakult viszonyoktól.
„Az intézményvezetői tisztségeknél fontosabb a tavaly leváltott magyarok erkölcsi kárának megtérítése” – fogalmazott Szabó. Szerinte miután az elmúlt évben az RMDSZ azért harcolt, hogy az intézmények élére ne politikai alapon nevezzen ki vezetőket a kormány, akkor sem szabad változtatnia álláspontján, amikor a saját embereiről van szó.
„A bíróság már több esetben elrendelte az eltávolított tisztségviselőket ért anyagi kár megtérítését, most annak kell következnie, hogy a felelősök nyilvánosan megkövetik a leváltottakat, és elismerik, hogy jól végezték a dolgukat” – magyarázta. Ha ez megtörténik, lehet, hogy születik konkrétabb megegyezés is, de biztosan nem egy-két napon belül – mondta Szabó Ödön. A Bihar megyei önkormányzatban az RMDSZ a liberálisokkal alkot többséget, a testület elnöke és egyik alelnöke PNL-s, a másik alelnök pedig az RMDSZ színeiben tevékenykedik.
Az RMDSZ és a PDL hétfőn este megállapodott az állami ügynökségek vezetői tisztségeinek elosztásáról, a tárgyalások eredményeképpen a szövetség többek között a pénzügyőrség és a környezetvédelmi felügyelőség élére jelölhet képviselőt.
A Mediafax PDL-forrásokból úgy tudja, a pénzügyőrségen és a környezetvédelmi felügyelőségen kívül az RMDSZ az Országos Vízügyi Hivatal és a Kisebbségügyi Hivatal vezetését is megkapja.
Az idézett források szerint a koalíciós partnerek abban is megállapodtak, hogy a szövetség ezenkívül egy repülőtér-igazgatói tisztséget is kap. Arról még folynak a tárgyalások, hogy melyik repülőtér igazgatóját jelölheti az RMDSZ.
Maros megye: szombatra halasztottak
Az RMDSZ Maros megyei szervezete eddig többször tárgyalt a PDL helyi vezetőségével, legutóbb tegnap. „A megyében a vezető tisztségek 40 százalékát kapja meg az RMDSZ, és a vezető-helyettesi állások negyven százalékát szintén magyar nemzetiségű szakemberek töltik majd be” – tudtuk meg Kelemen Atillától. Kérdésünkre, miszerint korábban leváltott vezetőket helyeznek-e vissza tisztségeikbe, a megyei RMDSZ-elnök azt válaszolta: lesznek régi és új jelöltek is. Maros megyében várhatóan szombaton írják alá a koalíciós egyezményt, ekkor hozzák nyilvánosságra a tisztségekre jelölt személyek névsorát is.
Hargita megyében ugyancsak tegnap ültek asztalhoz a demokrata-liberálisok és az RMDSZ helyi képviselői, a szövetség Csíki Területi Szervezetének sajtóosztályától azonban megtudtuk, a feleknek lapzártánkig nem sikerült megállapodniuk, így a tisztségek elosztására vonatkozó megállapodást várhatóan ma írják alá. Kolozs megyében jelentős igényekkel lép fel az RMDSZ: László Attila, a szövetség megyei elnöke közölte, a magyar lakosság arányának megfelelően a megyei intézmények igazgatói tisztségeinek 16 százalékát kérik a PDL-től. Egyelőre itt sem született egyezség a PDL-vel, a tárgyalások a napokban folytatódnak.
Szatmár megye: el sem kezdték az egyezkedést
A Szatmár megyei RMDSZ objektív okok miatt még nem tudott tárgyalóasztalhoz ülni a PDL helyi képviseletével – tudtuk meg Nagy Szabolcstól, a szövetség megyei szervezetének sajtóreferensétől. „A PDL megyei vezetője, Ioan Holdiş parlamenti képviselő az elmúlt időszakban nagyon elfoglalt volt, ezért nem tudtunk egyeztetni vele a megyei együttműködés mikéntjéről” – fogalmazott a sajtószóvivő.
A szatmári RMDSZ-nek jelenleg még nincs pontos ütemterve a partnerségről szóló tárgyalások megszervezésére, de a közeljövőben egyeztetni fog a nagyobbik kormánypárt helyi szervezetével. Szatmár megye ügyeit az RMDSZ a megyei önkormányzatban jelenleg a liberális és a Szociáldemokrata Párttal (PSD) közösen kezeli, ez a két politikai alakulat látja el a megyei tanács alelnöki tisztségeit. A tanácselnöki pozíciót az RMDSZ birtokolja, és ugyanígy övék a nagyobb városok, Szatmárnémeti, Nagykároly és Tasnád polgármesteri széke is.
Kereskényi Gábor, Szatmárnémeti alpolgármestere, az RMDSZ városi szervezetének elnöke korábban úgy nyilatkozott a Krónikának, hogy a szövetség a megye magyar lakosságával arányosan 40 százalékot szeretne kapni a decentralizált intézmények igazgatói székeiből, ezért nem zárkóznak el a tárgyalások elől.
Kovászna megye: Baciu visszakozott
A Demokrata-Liberális Párt Kovászna megyei egyeztetőtanácsa hétfői ülésén érvényesnek nyilvánította az RMDSZ-szel kötött helyi szintű megállapodást a decentralizált intézmények vezetői tisztségeinek újraelosztásáról. A szervezet várhatóan pénteken, az RMDSZ-szel egy időben hozza nyilvánosságra az igazgató- és aligazgatójelöltek névsorát.
Mint ismeretes, Gheorghe Baciu, a PDL megyei szervezetének elnöke nem vett részt múlt héten a két párt közötti tárgyalások véglegesítésén, ezt követően úgy nyilatkozott: nem hajlandó aláírni az RMDSZ-szel kötött megállapodást, és javasolni fogja a vezetői tisztségek újraelosztását. A PDL egyeztetőtanácsának ülését követően azonban viszszakozott: mint mondta, a sajtó félreértelmezte nyilatkozatait, egy pillanatig sem kérdőjelezte meg az egyezség legitimitását. A háromszékiek országos viszonylatban elsőként írták alá a megyei szintű RMDSZ–PDL-együttműködést, az egyeztetések eredményeként a kormánynak alárendelt 35 megyei közintézmény 65 százaléka magyar irányítás alá kerül.
A koalíciós partnerrel kötött egyezmény értelmében az RMDSZ öt megyei intézmény élére jelölhet igazgatót Szilágy megyében – jelentette be a PDL-vel folytatott egyeztetést követően Seres Dénes, a szövetség területi szervezetének elnöke. Mint mondta, a megállapodás szerint az RMDSZ további hét dekoncentrált intézmény aligazgatói tisztségét is megkapja. Lucian Bode, a demokrata-liberálisok Szilágy megyei szervezetének elnöke tegnap úgy nyilatkozott: a vezetői tisztségek elosztása az etnikai arányok figyelembevételével történt.
Gyergyai Csaba, Kiss Előd-Gergely, Máthé Éva, Nagy Orsolya, Végh Balázs. Forrás: Krónika (Kolozsvár)

Koalíciós szakítópróba?
A PD-L ígérete szerint ezúttal tartják a szavukat, és elfogadják a kisebbségi törvényt
Van kilátás arra, hogy a kisebbségi törvényt a ma kezdődő ülésszak végéig elfogadja a képviselőház – erősítette meg tegnap lapunknak Márton Árpád RMDSZ-es frakcióvezető, miután Emil Boc miniszterelnök a hétvégén azt nyilatkozta: a PD-L betartja a szavát, s prioritásként kezeli a jogszabályt.
A ma kezdődő parlamenti ülésszakban folytatódni fog a kisebbségi törvény 2007-ben megfeneklett vitája. Erre a hétvégén a miniszterelnök tett ígéretet, aki szerint a jogszabály elfogadása kabinetjének prioritásai közé tartozik. Emil Boc emlékeztetett, hogy a törvény a Demokrata-Liberális Párt (PD-L) és az RMDSZ alkotta koalíciós kormány programjában is szerepel.
„A PD-L megbízható, hiteles partner: betartja mindazt, amit a koalíciós szerződésben vállalt” – hangsúlyozta pártelnöki minőségében a kormányfő.
Márton: adottak a feltételek
Márton Árpád RMDSZ-es képviselőházi frakcióvezető szerint adottak a feltételei annak, hogy a jogszabályt ebben az ülésszakban elfogadja a parlament. „A törvény szerepel a kormányprogramban; a kormánynak viszonylag stabil parlamenti többsége van; újabban az Európai Unió is nyitott a történelmi kisebbségek helyzetének rendezésére” – sorolta érveit Márton Árpád.
Mint ismert, a Călin Popescu-Tăriceanu által vezetett kormány 2005-ben fogadta el és terjesztette a szenátus elé a kisebbségi törvény tervezetét. Miután a felsőházban megbukott, a tervezet a képviselőházba került, annak megvitatására létrehoztak három szakbizottságot, a tanügyit, a jogit és a kisebbségjogit. Csakhogy a konzervatív és a demokrata-liberális párti honatyák távolmaradása miatt az illetékes szaktestületek folyamatosan szavazatképtelenek voltak.
Márton Árpád szerint később a demokrata-liberálisokkal sikerült ugyan megegyezni, de a tervezet vitája éppen a tanügyi bizottságban akadt el, mégpedig akkor, amikor a tanügyi fejezetnek már csak az utolsó cikkelye volt hátra.
Markó Béla kormányfőhelyettes és Emil Boc miniszterelnök. Elég az adott szó a politikában?
A házbizottságon múlik
A frakcióvezetőtől megtudtuk, a törvény vitájának a három szakbizottságban kell majd folytatódnia, ennek feltétele pedig, hogy a házbizottság a frakcióvezetőkkel egyeztetve ezt napirendre tűzze. A képviselőház a ma kezdődő ülésszakon választja meg a házbizottság tagjait, a testület pedig várhatóan már szerdán, a frakcióvezetőkkel tartott együttes ülésén dönt az ülésszak második heti szakbizottsági üléseinek napirendjéről.
„Így szerdán már eldőlhet, hogy a három szakbizottság folytatja-e, s ha igen, mikor, a törvény vitáját” – magyarázta Márton. A frakcióvezető szerint az RMDSZ esélyeit növeli, hogy a házbizottságba ma beválasztják a kisebbségi frakció egyik tagját is. „Így a PD-L-nek, az RMDSZ-nek és a kisebbségeknek többsége lehet a testületben” – mondta a politikus, aki ugyanakkor elismerte, hogy a szakbizottságban még mindig kisebbségben van a koalíció.
Seres Dénes képviselő, a házbizottság tagja szerint a koalíciós többséget az biztosítaná a szakbizottságokban, ha e testületekbe a függetlenek is delegálhatnának tagokat. „Erre már született javaslat, amelyet a plénumnak is meg kell szavaznia” – mondta az ÚMSZ-nek a háznagy.
PD-L: mi megszavazzuk
Ígéretek szintjén a kisebbségi törvény elfogadását nemcsak a kormányfő, de a demokrata-liberális képviselők is támogatják. „A házbizottság tagjaként arra fogok szavazni, hogy a jogszabály ismét kerüljön a szakbizottságok napirendjére” – biztosította az ÚMSZ-t Ioan Oltean képviselőházi alelnök. Felvetésünkre, miszerint a demokrata-liberálisok korábban elutasították a jogszabályt, Oltean azzal hárított: „mi nem a törvényt utasítottuk el, csak azokat a passzusait, amelyek ellenkeztek az európai jogrenddel”.
Hasonlóan érvelt az ÚMSZ-nek tegnap a PD-L nacionalista szárnyához tartozó Valeriu Tabără is, aki korábban Gheorghe Funar alakulatából, a Román Nemzeti Egységpárttól igazolt át Emil Bocékhoz. „Fenntartom, hogy a törvényre szükség van. Én is megszavazom, ha az európai jogrendhez illeszkedik” – mondta a képviselő, aki azonban nem kívánta részletezni, hogy a jogszabály mely előírásai ütköznek szerinte az európai jogrendbe.
Mint ismert, a kisebbségi törvény vitájának folytatását az RMDSZ „erőltette be” a kormányprogramba. Korábban Markó Béla szövetségi elnök azt mondta: az RMDSZ szorgalmazni fogja, hogy a jogszabályba bekerüljenek olyan cikkelyek, amelyek jogot biztosítanak a kisebbségek képviselőinek, hogy a közintézmények szintjén részt vegyenek a döntési folyamatban.
Cs. P. T. Forrás: Új Magyar Szó (Bukarest)

Az Emberi Jogok Európai Bírósága Albert Álmosnak, a többségében magyarok lakta romániai Sepsiszentgyörgy (Sfantu Gheorghe) volt polgármesterének, az RMDSZ szenátorának adott igazat egy évek óta húzódó peres vitát lezárva kedden.
Albert Álmos 2002-ben, amikor Sepsiszentgyörgy polgármestere volt, levetette a városháza tornyáról a román nemzeti lobogót. Egy másik román vád szerint - meg nem határozott időpontban - pedig arra adott utasítást, hogy a hivatalos fejléces levélpapírokon tüntessék fel a város nevét magyarul is. Az illetékes megyei hatóságok jegyzőkönyvet vettek fel a történtekről, és átszámítva 2755 eurós pénzbírsággal sújtották Albert Álmost.
A polgármester azonban megtámadta a jegyzőkönyv tartalmát és formáját is. Hiányolta, hogy a dokumentumban nem utaltak arra: mikor rendelte el a hivatalos levélpapírokon a városnév magyar fordításának a feltüntetését. A román igazságszolgáltatás a későbbiekben indoklás nélkül utasította el a polgármester jogi kereseteit. Albert Álmos ezt követően fordult a strasbourgi székhelyű bírósághoz.
Az Emberi Jogok Európai Bírósága egyhangúlag a volt polgármesternek adott igazat, arra hivatkozva hogy az ítéletek megindokolásának hiánya egyenlőtlenné tette a pereskedést. A bíróság ezért arra kötelezte a román államot, hogy térítse meg a volt polgármesternek a korábban rá kiszabott bírság összegét. Forrás: NOL.hu

Többnyelvű táblák Kolozsváron
A Mátyás-szoborcsoport sorsáról, táblaügyről, gazdasági válságról tárgyalt pénteken a kincses városban Füzes Oszkár, Magyarország bukaresti nagykövete Sorin Apostuval, Kolozsvár polgármesterével.
„Az a jó, hogy tudunk tárgyalni, most már tudunk őszintén beszélni, fel tudjuk vetni a problémákat, és nem borítjuk egymásra az asztalt pusztán azért, mert szóba hozunk egy bizonyos témát” – utalt Gheorghe Funar polgármesterségének idejére Füzes.
„Ha a korábbi időszakokhoz viszonyítunk, ez már előrelépés. Ha azonban ahhoz hasonlítjuk, hogy mit szeretnénk, van még mit fejlődni” – értékelte az utóbbi évek diplomáciáját Magyarország nagykövete. Füzes a találkozót követően arról tájékoztatott, hogy Apostu korrektnek mutatkozott, készségesen válaszolt a nagykövet kérdéseire.
„A polgármester ígéretet tett, hogy júniusban felavatják a felújított Mátyás-szobrot, és azt is megígérte, hogy a többnyelvű táblák ügye is megoldódik” – számolt be tapasztalatairól a nagykövet. Füzes Oszkár egyébként most első ízben találkozott Sorin Apostuval.
Szilágyi Mátyás, Magyarország kincses városi főkonzulja is megerősítette, 2004 óta lényegesen javultak a diplomáciai kapcsolatok Kolozsváron, de országos szinten is. „Ma már nincsenek tabuk, bármilyen nyitott problémát meg lehet beszélni bármelyik román parlamenti párttal” – hangzott el. Forrás: Krónika (Kolozsvár)

Emil Boc: nincs veszélyben az RMDSZ kormánytagsága
Emil Boc kormányfő tegnap cáfolta, hogy a Demokrata– Liberális Párt (PD-L) kiszorítaná az RMDSZ-t a kormányból, amint a függetlenek frakciója annyira „megizmosodik”, hogy a szövetség jelenléte fölöslegessé válik.
„Mindez vélhetően csupán az ellenzék álmaiban szerepel. A kormány stabil, megvan a többségünk, az országnak politikai és gazdasági stabilitásra van szüksége, ami most megvan. Ilyen forgatókönyv semmilyen esetben sem merül fel, legalábbis nem a mi fejünkben” – szögezte le a miniszterelnök.
Boc egyúttal ismételten cáfolta, hogy be szeretné venni a kormányba a Szociáldemokrata Pártból (PSD) a múlt héten kilépett Cristian Diaconescu volt külügyminisztert és Marian Sârbu volt munkaügyi minisztert.
Markó Béla, az RMDSZ elnöke sem tart attól, hogy a szövetség pozíciója veszélyben lenne. A kormányfő-helyettes a hétvégén a téma kapcsán kifejtette, álláspontja szerint a kormányban nem csupán az általa szállított voksok miatt van szükség az RMDSZ-re, hanem azért is, mert a magyarok jelenléte törvényhozási és kormányzati szinten jótékony hatást gyakorol az ország társadalmi viszonyaira és a külkapcsolatokra egyaránt.
Markó szerint nem meglepő, hogy az utóbbi időben több honatya is elhagyta a PSD-t, mivel a pártokban az elvesztett választások után rendszerint felszínre törnek az indulatok. Az új párt esetleges megalakulása kapcsán ugyanakkor megállapította: nem tudni, annak megjelenése milyen mértékben segítené elő a romániai pártok ideológiai irányultságának tisztázását, mivel ezen a téren jelenleg is meglehetős zűrzavar uralkodik.
Gheorghe Flutur, a PD-L alelnöke tegnap úgy kommentálta az új baloldali párt esetleges megjelenését, hogy az teljesen természetes folyamat lenne. Hozzátette: a PSD-nek meg kell békülnie azzal a gondolattal, hogy elvesztette egyeduralmát a baloldal fölött.
Az RMDSZ-szel megkötött kormányzati megállapodás esetleges felrúgását egyúttal ő is az összeesküvés-elméletek kategóriájába sorolta. Leszögezte: a PD-L megállapodást kötött az RMDSZ-szel, a függetlenekkel és a kisebbségek frakciójával, amelyet be kíván tartani. A hétvégén Traian Băsescu államfő határozottan cáfolta, hogy ő állna a honatyák átcsábítása mögött.
A függetlenek képviselőházi csoportjának vezetője, Eugen Nicolicea korábban úgy nyilatkozott: az új párt elnöke Gabriel Oprea lenne, a párt pedig a Nemzeti Szövetség a Fejlődésért vagy a Román Nemzeti Szövetség nevet viselné. Forrás: Új Magyar Szó (Bukarest)