„Az ‘56 kapcsán Erdélyben folytatott kutatás inkább helyzetfelmérésnek nevezhető. Nem elégedhetünk meg a szubjektív visszaemlékezésekkel. Rekonstruálnunk kell a teljes belpolitikai helyzetet, de azt is a nemzetközi konjunktúrába ágyazva” – mondta Pál-Antal Sándor marosvásárhelyi levéltáros a vele készült beszélgetésben. Az igazi kutatás és feldolgozás a jövő évek feladata. Várni kell, hogy megnyíljanak a katonai levéltárak, mert az anyagok nagy része nem a már tanulmányozható Szekuritáté irattárában, hanem a kolozsvári és brassói katonai törvényszék birtokában van. Sokan kemény ellenállásukról regélnek, mondván, hogy a vallatások során egy kukkot sem szóltak. Azonban a jegyzőkönyvek szerint a legtöbb esetben a vallatott előbb-utóbb megtört. A megtorló szervek a rendszerellenes elemek semlegesítésére használták a magyar forradalmat. Az ‘56-ig kiépített besúgóhálózat később egyre szerteágazóbbá és szervezettebbé vált. Feltűnő, hogy egyetlen költő, író vagy színész sem volt az ‘56-os megtorlás szenvedő alanyai között. Ez is pártpolitika volt. Gheorghe Gheorghiu-Dej 1956. december 15-én és 16-án Marosvásárhelyen tartott beszédeiben megjegyezte, hogy míg a magyarországi írók közül sokan az úgynevezett ellenforradalmárok mellé szegődtek, romániai magyar társaik a párt politikáját támogatva, egyenként sorakoztak fel a román hatalom mögött. Ennek az volt az előzménye, hogy közvetlenül az események után a Kolozsvárra kiküldött Miron Constantinescu és a Marosvásárhelyre látogató Fazekas János gyűlést hívatott össze, melynek során az íróknak, költőknek állást kellett foglalniuk, majd az ellenforradalmat elítélő nyilatkozatot kellett tenniük. Az írók viselkedése három csoportba sorolható. Hajdu Győző és a párt politikájához hű társai nyíltan elítélték a Budapesten történteket. A második kategóriába az óvatosak tartoztak, mint például Sütő András, akik elfogadták a párt irányelveit. A harmadik, legvékonyabb csoportot Nagy Pál és Oláh Tibor képviselte, akik kényszerből foglaltak állást, akkor is nagyon kurtán-furcsán. Fazekas János a gyűlés végén szemrehányóan megjegyezte, hogy „ha fegyvert kellene fogni, maguknak, kettőjüknek csak fapuskát adnék”. A hatalom az 1948 és ‘53 közötti politikai tisztogatás után a végső leszámolásra használta fel az ‘56-os forradalmat. Az egyházi vezetők szerepvállalása szinte az egész közösségre nagy befolyással bírt. A Szekuritáté ezért is tartóztatta le a hangadókat. Erdélyben nem volt olyan vidék, ahonnan ne hurcoltak volna le papokat. A gyergyóalfalusi plébánost például azért zárták be, mert úgymond arra utasította a kántort, hogy irredenta énekeket játsszon, holott csak zsoltárokról, egyházi énekekről volt szó. Az itthoni megmozdulások eleve kudarcra voltak ítélve. Hiányzott a politikai eszme, amelyért az emberek – úgy, mint Magyarországon – utcára vonuljanak. Voltak Erdélyben csoportosulások, amelyek szervezkedtek, de ezek naiv próbálkozásoknak számítottak. Pál-Antal Sándor /sz. Csíkkarcfalva, 1939/ levéltáros, a történelemtudományok doktora. A kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetem elvégzése után a marosvásárhelyi levéltárba került, és azóta is ott dolgozik. Fő kutatási területe Székelyföld története, a levéltártan, pecséttan és heraldika. A magyar forradalom erdélyi utórezgéseiről számos tanulmányt közölt, tavaly megjelent az Áldozatok – 1956 (A forradalmat követő megtorlások a Magyar Autonóm Tartományban) című kötete. Munkásságáért A szabadság hőse emlékéremmel tüntették ki. /Szucher Ervin: Erdélyi ‘56: hiányzott a politikai eszme. = Krónika (Kolozsvár), okt. 19./

Magyarországra küldené a „hazájukat 1918-ban elvesztő” magyarokat és az RMDSZ vezető politikusait Daniel Buda demokrata párti képviselő, arra kérve a hatóságokat, lépjenek fel Markó Béla „irredenta kijelentései” ellen, amelyek szerinte alkotmánysértők, sértik a jogállamot és a jogrendet. Buda szerint Markó tudatosan szembeszáll „az 1918. december 1-jén létrejött modern Románia születési pillanatával és Románia nemzeti ünnepével”. A PD-s képviselő feltette a kérdést: mire számíthatnak a szélsőségesektől, ha a mérsékeltnek tartott Markó Béla olyan kijelentéseket tesz, hogy új honfoglalásra van szükség. Gheorghe Funar, a Nagy-Románia Párt szenátusi frakciójának vezetője azt követelte: zárják ki az RMDSZ-t a kormányzásból, és tiltsák meg a szövetségnek, hogy részt vegyen az európai parlamenti választásokon. A nacionalista politikus beadványában súlyosan törvényellenesnek nevezte Markó Béla szövetségi elnök és Frunda György, az RMDSZ európai parlamenti képviselőjelöltjének kijelentését, miszerint a Szövetség „kérni fogja Európától Székelyföld területi autonómiáját”. A közelmúltban több román politikus – Mircea Geoana PSD-elnök, Dan Voiculescu PC-elnök, Adrian Paunescu szenátor, Emil Boc PD-elnök és Lucian Bolcas PRM-képviselő is hevesen támadta az RMDSZ elnökét, amiatt, hogy kifejtette, az RMDSZ kitartóan küzd Székelyföld területi autonómiájáért. Funar kijelentéseire reagálva az RMDSZ elnöke elmondta, a magyar kártya kijátszása egyes politikai alakulatoknál mindig hatott választási kampány idején. Markó hangsúlyozta, az utóbbi időben nem tett egyebet, mint egy régebbi témát hozott szóba, éspedig a gazdasági fejlesztési régiók átalakítását. A szövetségi elnök szerint viszont egyesek, „nem veszik észre, hogy a javaslat nemcsak a Székelyföldre, hanem Románia valamennyi vidékére vonatkozik”. /Mihály László: Össztűzben az RMDSZ. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 24./

Az 1949-ben létesített kolozsvári Folklórintézetbe Kodály Zoltán egyik tanítványát, Jagamas Jánost meghívták tudományos főmunkatársnak. Jagamas János irányította és hangolta össze valamennyi romániai magyar népdalgyűjtő tevékenységét. Ezt azért is tehette, mert intézeti feladatai mellett egyidejűleg a kolozsvári Gheorghe Dima Zeneművészeti Főiskola tanára is volt, ahol ő képezte a népzenekutatók újabb nemzedékét. Jagamas János /Dés, 1913. jún. 8. – Szamosújvár, 1997. szept. 15./ a középiskolát Kolozsváron végezte, majd beiratkozott az itteni konzervatóriumba. Rövid idő múltán kénytelen volt félbeszakítani tanulmányait, és a Dés közelében levő Alőrben vállalt tanítói állást. Ebben a román lakosságú faluban gyűjtött először népdalokat. Nemsokára lehetővé vált, hogy a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán tanuljon, maga Kodály Zoltán avatta be a népzenetudomány kérdéseibe. A mesterétől kapott útmutatás szerint 1942 nyarán, majd 1943-ban nagyszabású népdalgyűjtést végzett. A háború miatt tanulmányait ismét megszakította, csak 1948-ban, harmincöt esztendős fővel nyerte el a zeneszerzői oklevelet Kolozsváron. Noha élete céljául a zeneszerzői pályát választotta, az első dalok, kórusművek, vonósnégyesek és zongoraszonáták megírása után szinte másfél évtizeden át teljesen abbahagyta a komponálást, hogy minden idejét a tanításnak és főleg zenefolklorisztikai kutatásainak szentelhesse. Megkezdte a korábban egyáltalán nem érintett, illetőleg a kellő mértékben még nem ismert vidékek népzenéjének kutatását. Páratlan szorgalommal nagyarányú gyűjtéseket végzett a Fekete-Körös völgyében, Kalotaszegen, a Mezőségen, a Nagy-Szamos és a Felső-Maros mentén, a Kis-Küküllő–Maros közén, az udvarhelyi, a gyergyói és a csíki székelyek, valamint a moldvai, a gyimesi és a barcasági csángók körében. Viszonylag rövid idő alatt több mint hatezer népi dallamot gyűjtött össze. A lejegyzett anyagot a Kolozsvári Folklórintézet népzenei archívuma őrzi. A gyűjtéssel és a lejegyzéssel párhuzamosan rendszerezte a dalanyagot. Nem kevesebb mint tizenkétezer dallamot elemzett és osztályozott, majd elkészítette az erdélyi és a moldvai magyar népdalok típuskatalógusát. Ezzel szilárd alapot biztosított tanulmányainak és köteteinek megszerkesztéséhez. Nevét legelőször Moldvai csángó népdalok és népballadák című, Faragó József és Szegő Júlia közreműködésével 1954-ben kiadott könyve tette ismertté. A Kolozsvári Folklórintézet népdalgyűjteménye alapján Adatok a romániai magyar népzenei dialektusok kérdéséhez című tanulmányában foglalta össze. Ötesztendei megfeszített munka árán 1958-ban fejezte be Jagamas János – Faragó József részvételével – Romániai magyar népdalok című gyűjteménye összeállítását. Munkája csak 1974-ben láthatott napvilágot. /Almási István: Jagamas János emlékezete. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 24./

Erdély egyik legmodernebb könyvtárépületének bizonyulhat a nagyváradi Gheorghe Sincai Bihar Megyei Könyvtár új székhelye, melynek ünnepélyes megnyitóját október 25-én tartják. A könyvtárat ultramodern elektronikai felszereléssel is berendezték. Az igazgató sajnálattal említette, hogy bár a 300 ezer kötetes közgyűjtemény jelentős részét a magyar könyvek teszik ki, a magyar ajkú olvasók aránya még a 10 százalékot sem éri el. /Korszerű könyvtárépületet avatnak Nagyváradon. = Krónika (Kolozsvár), okt. 25./

Ezer eurót, útiköltséget, illetve házaikért kártérítést kellene fizetnie a román államnak a Magyarországra áttelepedni kívánó romániai magyaroknak, ha a parlament elfogadja Gheorghe Funar nagy-romániás szenátor erről szóló törvénytervezetét. A magyarellenes nézeteiről hírhedtté vált egykori kolozsvári polgármester bejelentette, hogy erről szóló törvénytervezetet nyújtott be a parlamentbe. Elmondta: a jogszabálytervezet minden olyan romániai magyarra vonatkozna, aki nem ismeri el Románia Erdéllyel való egyesülését. „Figyelembe vettem egyes romániai magyarok honfoglalási szándékát, akik nem ismerik el az egységes román nemzetállamot” – nyilatkozta Funar, utalva arra, hogy az RMDSZ európai parlamenti választási kampányának a jelszava „Új honfoglalás”. Gheorghe Funar szenátor azt javasolta a bukaresti szenátus házbizottságának, hogy kérjék Traian Basescu államfőtől és Calin Popescu Tariceanu miniszterelnöktől az RMDSZ kizárását a kormányból, illetve tiltsák meg a nemzeti kisebbségek szervezeteinek, hogy részt vehessenek a november 25-i európai parlamenti választáson. /Funar pénzt adna a magyaroknak, hogy áttelepedjenek Magyarországra. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 27./

A meghurcoltak máig nem kaptak sem elégtételt, sem kárpótlást, az egykori verőlegények pedig parlamenti képviselők vagy jól menő vállalkozók – hangzott el azon a kolozsvári találkozón, amelyen az 1987. november 15-i brassói zendülésre emlékeztek a Babes–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) történelem kara Oral History Intézete, valamint a Memoria Alapítvány kincses városi fiókja szervezésében. A zendülés két szereplője, Florin Postolachi – a brassói 1987. November 15-e Egyesület elnöke – és Dan Iacob elmondták: Romániában nincs politikai akarat arra, hogy a húsz évvel ezelőtti spontán lázadás utáni brutális megtorlás verőlegényeit, illetve a 61 elítélt munkás iratcsomóját összeállító ügyészeket és bírákat nevükön nevezzék. „Előfordult, hogy a nyilvánosság előtt kimondtuk az egyik szekus nevét, és háromévi rágalmazási per lett a következménye. Amíg az egykori, vadállatoknak sem nevezhető szekusok és pártaktivisták a parlament padsoraiban ülnek, vagy jól menő üzletemberek, addig nem is számíthatunk a társadalom megtisztulására. Ez van, ilyen országban élünk” – részletezte Florin Postolachi. Példaként említette: az őket egykor heteken át vallató szekus, Ristea Priboi a Szociáldemokrata Párt (PSD) képviselője lett, és Adrian Nastase volt kormányfő egyik legközelebbi munkatársává vált, majd az elszámoltatás elől külföldön eltűnt. Dan Iacob hozzátette: „A Szekuritáté Irattárát Vizsgáló Bizottság birtokában semmilyen dokumentum nincs a brassói zendülésre vonatkozóan. ”1987. november 15-én Brassóban tízezrek tüntettek a Román Kommunista Párt székháza előtt. A munkások elindultak a pártszékház felé. Dél körül már harmincezres tömeg tüntetett. A tömeg rohammal bevette a pártszékházat, ahol –nemzetgyűlési választási nap lévén – soha nem látott finomságokkal gazdagon terített asztalokat találtak, ezen felbőszülve pedig Ceausescu-portrékat és pártzászlókat dobáltak ki az ablakon, és égettek el. „Egy alig tizennyolc éves munkatársunkat később velünk együtt azért ítéltek el, mert evett a főelvtársak kenyeréből, és megivott egy üveg Pepsit” – ecsetelte az embertelen időket Florin Postolachi. A kolozsvári megemlékezésen jelen volt az akkor egyetemi hallgató, Catalin Bia mérnök, valamint Leontin Iuhas mérnök, aki édesanyjával, Doina Cornea emberjogi harcossal néhány nappal a Brassóban történtek után nyilvánosan tiltakozott a brassói zendülés utáni tömeges letartóztatások és kínzások ellen. /Benkő Levente: A megtorlók köztünk élnek. = Krónika (Kolozsvár), okt. 29./; Előzmény: Ristea Priboi képviselőt nemrég a Külföldi Hírszerző Szolgálatot (SIE) ellenőrző parlamenti bizottság elnökévé választották, de ezt követően olyan sajtóhírek jelentek meg, miszerint Priboi a ‘89 előtti kémelhárító egység kollaboránsa volt, akinek a Szabad Európa Rádió munkatársainak megfigyelése volt a feladata. A Szekuritáté Irattárát Vizsgáló Bizottság újraindítja a vizsgálatot Ristea Priboi ügyében. A Legfelsőbb Védelmi Tanács február 12-én határozott: Gheorghe Fulga lesz a Külföldi Hírszerző Szolgálat /SIE/ igazgatója. /Priboi, a pribék? = Szabadság (Kolozsvár), 2001. febr. 14.

Alig iktatta a szenátus Gheorghe Funarnak a kisebbségeknek nyújtandó „lelépési pénzt” tartalmazó törvényjavaslatát, a Kolozs megyei szenátor újabb kezdeményezéssel fordult a törvényhozó testülethez. Funar október 29-én benyújtott „Románia és a románok nyugalmáért hozott törvénye” megtiltaná a magyar nyelvű oktatást, megszüntetné a közigazgatási intézményekben és a kormányban a magyar funkciókat, betiltaná a magyar politikai szervezeteket. A javaslat szerint az intézményeknek, településeknek, hegyeknek, folyóknak, de még a személyneveknek is csak a román változatát lehetne használni. A Sajtófigyelő Ügynökség (AMP) tiltakozott, rámutatva: Funar javaslatai visszalépést jelentenek a közbeszédben, emlékeztetve a 90-es évekbeli interetnikus konfliktusokra. /M. L. : Funar megtiltaná a magyar oktatást. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 30./

A Sapientián működő szakok elismeréséhez a címzetes tanárok szerződtetése a legnehezebb. Még a héten benyújtja négy szakának akkreditációs kérelmét a romániai Felsőoktatás Minőségét Biztosító Ügynökséghez (ARACIS) a csíkszeredai Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetem. Az év végéig pedig a marosvásárhelyi karon működő pedagógia és informatika szak elismerését is kérvényezi az intézmény vezetősége. A magánegyetemeken működő szakok elismeréséhez számos követelménynek kell eleget tennie az intézménynek. Így elsősorban a felsőoktatási intézményben legalább 70 százalékban főállású tanároknak kell tanítaniuk, amelyből minimum 25 százalék professzor és docens. A Gazdaság és Humántudományok Karon öt szak működik, ebből három – az agrár- és élelmiszeripari gazdaság, a könyvelés és a román–angol nyelv és irodalom – szak akkreditálását kérvényezik – közölte dr. Bakacsi Gyula csíkszeredai dékán. „A végzősök 50 százalékának kellett sikeresen államvizsgáznia, és ezt a feltételt teljesítettük is: a három végzett évfolyam diákjainak 75–90 százaléka diplomázott, mégpedig román élvonalbeli egyetemeken Bukarestben és Temesváron” – fejtette ki Bakacsi. A Műszaki és Társadalomtudományok Karon a szociológia–vidékfejlesztés szak akkreditálási dossziéja már összeállt. Bíró A. Zoltán, a kar dékánja elmondta, a karon működő tanszékeket intézetekké alakították át. Ezzel a lépéssel létrehozták a Műszaki Tudományok Intézetét, amelynek Szép Sándor rektor-helyettes a vezetője, és Bíró A. Zoltán vezeti a Társadalomtudományi Intézetet. A Sapientia-EMTE Marosvásárhelyre kihelyezett Műszaki és Humántudományok Karon működő pedagógia és informatika szakát szeretné akkreditáltatni az egyetem vezetősége. Dr. Hollanda Dénes dékán szerint mindkét szak immár az összes feltételt teljesíti. Szélsőséges politikusok bármikor megpróbálhatnak keresztbe tenni a magyar egyetemnek. A nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetem akkreditálása ellen a Nagy-Románia Párt főtitkára, Gheorghe Funar emelt szót a szenátusban. Kolozsváron a Sapientia Természettudományi és Művészeti Kar környezetföldrajz–környezettudomány szakát szeretné elsőként akkreditáltatni az egyetem vezetősége. Dr. Tonk Márton dékán a Krónika érdeklődésére elmondta, a szak akkreditációs kérelmét csak 2008 őszén nyújtja be. /Prioritás az akkreditálás. = Krónika (Kolozsvár), okt. 30./

Egyre inkább úgy látszik, hogy újraszerveződik az a kisantant, mely hosszú évtizedekkel ezelőtt a maradék Magyarország és a magyarság elszigetelésére és végső tönkretételére szövetkezett. Akkor Csehszlovákia, Románia és Jugoszlávia alkotta a véd- és dacszövetséget, ma Szlovákia vezeti, és Románia egyes politikai erői csatlakoztak hozzá. Szerbia pillanatnyilag egyébbel van elfoglalva, Koszovóval foglalkozik. Szlovákiában Ján Slota kimondta, Szlovákia nemzetállam, s a területén lakó magyarok – pártjukkal együtt! – nemzetárulók. Romániában Voiculescu lassan túltesz Corneliu Vadim Tudor és Gheorghe Funar ostobaságain. /Magyari Lajos: Slota és Voiculescu. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 30./

Megjelent Lakatos István emlékiratainak második kötete az RMDSZ Szociáldemokrata Tömörülés nevű platformja gondozásában. Lakatos István (1904–1993) a két világháború között többek között a Román Szociáldemokrata Párt magyar tagozatának országos elnöke volt, s fontos szerepet játszott a szakszervezeti és a szövetkezeti mozgalomban. A kommunista diktatúra idején fővádlott volt abban a perben, amelyben Márton Áront is elítélték; Lakatos 25 év kényszermunkát kapott, amiből 15-öt le is töltött a börtönben. A két világháború között a szociáldemokraták és a kommunisták harcoltak egymás ellen. A szocdemek szerint a kommunisták idegen érdekeket szolgálnak. Valóban, abban az időben a kommunisták pártjának hivatalos neve: Kommunisták Romániai Pártja, a Kommunista Internacionálé Romániai Szekciója, és a párt mindenben köteles volt a III. Internacionálé utasításait követni. Lakatos állította, hogy ha a politikai érdekek azt kívánták, hogy zavargások legyenek, a kommunisták vállalták a provokátor szerepét. Szerinte ilyen szerepet játszott Gheorghe Gheorghiu (Dej) is a grivicai összecsapásokban, s így kezdődött a későbbi pártfőtitkár politikai karrierje. Egyes kommunisták beépültek a Szociáldemokrata Párt befolyása alatt álló szakszervezetekbe, hogy ott bomlasztó tevékenységet fejtsenek ki. /Fey László: Nincsen új a Nap alatt. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 2./

Felix Edmundovics Dzerzsinszkijt Lenin kinevezte a Cseka (később GPU, NKVD KGB) alapító elnökének, 1919-től belügyminiszternek, majd a szovjet népgazdaság fellendítését bízta rá. A Cseka páratlan kegyetlenséggel számolt le az osztályellenségnek kikiáltott orosz arisztokráciával, egyházzal, üzleti élettel, a kolhozosítást ellenző kulákokkal, a cári hadsereg tisztjeivel. Az elszabadult terror Lenin első forradalmi vívmánya volt, ennek eszköze pedig Dzerzsinszkij. Romániában a bukaresti Politikai Kiadó 1959-ben megjelentette válogatott műveit. A Cseka tanítványaiból 1944 után Romániának is jutott. Az újonc Securitate élére Sztálin Moszkvában képzett verőlegényeket exportált, de a látszat kedvéért romános hangzású nevekkel. Így lett Borisz Grünbergből Alexandru Nicolski, Pantelei Bodnarenkoból Gheorghe Pintilie, Szergej Nikonovból Sergiu Nicolau stb., valamennyien belügyi tábornokok, akiknek nevéhez Fóris István pártfőtitkár és édesanyja meggyilkolása, a Duna-csatorna, a Delta tömegsírjai, a politikai börtönök, kényszerlakhelyek fűződnek. Az 1990 után megnyílt romániai titkos levéltárak kutatói kimutatták, hogy Sztálin haláláig a Securitate főtisztjeinek káderlapjain az alapfoglalkozásnál villanyszerelő, asztalos, géplakatos, szabó szerepelt, öt tábornoknak pedig középiskolai végzettsége sem volt. Nemzetiségi megoszlás szerint 38 volt román, 15 zsidó, 3 magyar, két ukrán, egy-egy cseh és örmény. Borisz Jelcin Moszkva főpolgármesterként kezdeményezte Dzerzsinszkij szobrának eltüntetését. /Barabás István: Az élet fonákja. Emlékes terror. = Hargita Népe (Csíkszereda), nov. 3./

A napokban tett nyilatkozatai azt mutatják, hogy Tőkés László nem az erdélyi magyarság érdekeire, hanem saját hiúságára hallgat, a püspök egy nappal ezelőtt ugyanis olyan kijelentést tett: minthogy az RMDSZ bejusson az Európai Parlamentbe, inkább ne képviselje senki a magyarságot Brüsszelben – mondta Frunda György, az RMDSZ európai parlamenti képviselőjelöltje november 4-én Krasznán, az RMDSZ kampányrendezvényén. A politikus Markó Béla szövetségi elnökkel, Sógor Csaba európai parlamenti képviselőjelölttel látogatott el Szilágy megyébe. Frunda György kifejtette, Tőkés Lászlónak és az őt támogató csoportnak nem a bejutás a cél, hanem az, hogy annyi szavazatot vegyen el az RMDSZ-től, hogy az ne érje el az ötszázalékos küszöböt, és ne jusson be az Európai Parlamentbe. Az RMDSZ karavánja Szilágy megyét megelőzően november 3-án Beszterce-Naszód megyében járt. November 3-án Sógor Csaba szenátor jelenlétében tartották meg az aradi Szentháromság-szobor avatóünnepségét. A kommunista rendszer által – egyházi és magyar jellege miatt – az Arad-belvárosi minorita templom előcsarnokába száműzött szobor-emlékmű újra a színház előtti térre került. Az Arad megyei RMDSZ kezdeményezésére a városi tanács több százezer lejjel támogatta a tizennégy méter magas műalkotás újraállítását. Az ünnepségen Gheorghe Falca polgármester, Bognár Levente alpolgármester és Roos Márton temesvári római katolikus püspök mondott ünnepi beszédet, majd a szobor újraszentelését követően Sógor Csaba szólt a több száz fős közönséghez. Újabb aradi szobor szabadult ki. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 5./

Nem indított bűnvádi eljárást az ügyészség a székelykeresztúri rendőr ellen, aki október 11-én szolgálati fegyverével lelőtte a helyi Kerestély Leventét. Erről az ügyészség szóvivője, Dana-Maria Pop tájékoztatta a Krónikát, a tíz nappal ezelőtt írásban feltett kérdésekre válaszolva. A fiatalembert lopás közben érték tetten a rendőrök. Kerestély a rendőrautóban váratlanul késsel támadt az első ülésen ülő rendőrökre, mindkettőjüket megsebesítve. Egyikük önvédelemből használta a fegyverét; a tüdőlövést kapott fiatalember a helyszínen meghalt. Néhány órával az esemény után Gheorghe Filip, a Hargita megyei rendőrség szóvivője elmagyarázta, hogy nem volt indokolt megbilincselve ültetni be a rendőrautóba az előállított fiatalembert. Szemtanúk állították azonban, hogy bilincset is láttak a fiatalember út szélén fekvő holttestén. Az is felkeltette az újságírók figyelmét, hogy – noha a hatóság állítása szerint a rendőrautóban dördültek el a lövések – vérnyomok csak a rendőrautón kívül voltak láthatók. Az ügy azóta is élénken foglalkoztatták a székelykeresztúri közvéleményt. Az ügyészségi közlemény szerint a rendőr jogos önvédelemből használta szolgálati fegyverét, hiszen a késsel támadó fiatalember mindkét járőröző életét veszélyeztette. A vizsgálat során kiderült, az áldozat a lövés pillanatában a rendőrautóban tartózkodott, és nem volt megbilincselve. A lövés után húzták ki a kocsiból, és akkor bilincselték meg. /Gazda Árpád: A halál oka: belső vérzés miatti vérszegénység. = Krónika (Kolozsvár), nov. 14./

Idén tizenharmadik alkalommal rendezték meg a Kézfogások rendezvénysorozatot. November 16-án Aradon, a városháza dísztermében aradi részről Gheorghe Falca polgármester és Bognár Levente alpolgármester, gyulai részről Szabó Árpád alpolgármester köszöntötte a jelen lévő tanácsosokat, a polgármesteri hivatalok különböző osztályainak képviselőit, meghívottakat. Szabó Árpád elmondta, a Kézfogások kifejezik a két város közötti jó kapcsolatot, ugyanakkor szeretnék ezt az együttműködést egyre inkább a civilszervezetekre bízni. /(irházi): Újabb kézfogás Arad és Gyula között. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 17./

Több politikai párt heves támadta az RMDSZ-t. Dan Voiculescu, a Konzervatív Párt (PC) elnöke közleményben jelentette be, hogy pert indít Markó Béla szövetségi elnök ellen, aki szerinte több ízben is megsértette a román nemzetet, illetve ellene uszított. Voiculescu szerint az RMDSZ hétvégi marosvásárhelyi kampányrendezvénye kimeríti az alkotmányos rend elleni szervezkedés fogalmát. „A magyar nyelv hivatalossá tételére és a területi autonómiára vonatkozó igények, Erdély etnikai feszültségek miatt hírhedt régiókkal való összehasonlítása, a magyar Himnusz eléneklése, valamint Erdély – mégoly szimbolikus – tarisznyába tétele elégséges alapot képez az RMDSZ elleni eljárás megkezdéséhez” – áll a közleményben. Gheorghe Funar, a Nagy-Románia Párt (PRM) szenátora arra szólította fel a Központi Választási Iroda vezetőjét, Gheorghe Floreát, hogy tegyen bejelentést a legfőbb ügyészségen „az RMDSZ törvénysértéseivel kapcsolatosan”, és kötelezzék a szövetséget, hogy 24 órán belül távolítsák el az utcákról az „Új honfoglalás” szlogent, illetve a magyar nemzeti színeket tartalmazó plakátokat. Ugyanakkor az európai parlamenti választásokról szóló kétnyelvű tájékoztatók bevonását is követelte. Funar szerint az RMDSZ mind az alkotmányt, mind pedig a választási és a nemzetbiztonsági törvényt megsértette. Hasonló hangnemben kommentálta az RMDSZ autonómiaigényét Emil Boc, a Demokrata Párt (PD) elnöke is. „A PD elutasítja az RMDSZ eszelős, etnikai alapú kulturális, közigazgatási és területi autonómiára vonatkozó követeléseit” – szögezte le a pártelnök. „Románia alkotmánya sem Kolozsvárott, sem Konstancán, sem Brüsszelben nem képezheti alku tárgyát. Márpedig az alaptörvény az ország nemzetállami és egységes jellegét rögzíti, ezt pedig egyes RMDSZ-vezetők szavazatszerzési céllal tett kijelentései ellenére is tiszteletben fogjuk tartani” – hangsúlyozta Boc. Markó Béla RMDSZ-elnök Dan Voiculescu akciójával kapcsolatosan úgy vélte, a magyarellenes retorika alkalmazása csupán kétségbeesett kísérlet a konzervatívok népszerűségének növelésére. /Balogh Levente: Román össztűz az RMDSZ-re. = Krónika (Kolozsvár), nov. 20./

Gheorghe Funar, a Nagy-Románia Párt szenátora kérte a választási bizottságtól, hogy tiltsa meg az RMDSZ-nek az Új honfoglalás jelszó használatát. Funar szerint az RMDSZ nem használhatná a magyar nemzeti zászló színeit sem választási plakátjain. A szenátor egyúttal követelte annak a tízezer kétnyelvű ismertetőfüzetnek a visszavonását is, amelyek a választásokra érvényes rendelkezéseket tartalmazzák és amelyek – Funar megfogalmazása szerint – „a románok pénzén magyarul tájékoztatják a választókat”. Funar az utóbbi időben több magyarellenes kezdeményezést nyújtott be a törvényhozásban, akárcsak a Konzervatív Párt, amely a kampányban nacionalista szólamokat hangoztatva igyekszik megszólítani a számbeli kisebbségben élő románokat. Markó Béla RMDSZ elnök ismételten felhívta a figyelmet a magyarellenes diskurzus erősödésére a kampányban. Emlékeztetett arra, hogy Funar, Kolozsvár egykori polgármestere szinte naponta nyújt be durván magyarellenes törvény-kezdeményezéseket. A képviselőház hallgatólagosan elfogadta a Konzervatív Párt azon törvénykezdeményezését, amely előírná, hogy a kisebbségi tannyelvű iskolákban is a román tantervek alapján oktassák a román nyelvet, Markó szerint mindez a román politikum „elképesztő felelőtlenségéről” árulkodik. /Magyarellenes diskurzus. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 20./

Felmerül a kérdés, hogy Kolozsváron, „a szobrok és gödrök városában”, fellélegeztek-e Funar után. És lesz-e a városban magyar reneszánsz? Kántor Lajos erre azt felelte, hogy szülővárosát nem tudják elvenni tőle sem új, silány szobrokkal, sem gödrökkel. A magyarok ellen ma is uszító Funar gödrei zavaróak, de a Funart követő polgármesterrel mégiscsak lehet tárgyalni. Kántor reméli, még idén felavathatják a Sétatéren a Kolozsvár Társaság kezdeményezte 1956-os emlékművet, a temesvári Szakáts Béla már elkészült munkáját. Lehet, hogy a város reneszánszára többet kell várni, a rehabilitáció viszont megkezdődhet. Ezért hozták létre, néhány évvel ezelőtt, a Kolozsvár Társaságot, és idén november elején ezért tanácskoztak civil szervezetek, a város, a megye, az RMDSZ képviselői Kalotaszentkirályon Kolozsvár jelenéről, jövőjéről. Gheorghe Funar hatalomra kerülése és több cikluson át történő kolozsvári „uralkodása” a város lakóinak nem feledhető bűne. A többségi szavazóké, de a magyarok tehetetlensége is belejátszott a nagy-romániás szellem győzelmébe Kolozsváron, ahol a magyar királlyá választott Mátyás született, és ahol a magyar történelem és kultúra oly sok kiválósága élt és alkotott. Az utóbbi ötven évben – amikor Kolozsvár többségi magyar lakossága kisebbséggé változott a város határain belül – átalakul a világ. Versenyben kell maradni, lépést tartani a román polgártársaikkal. Ezt pedig csak közösségben lehetséges. A szembenállásig nem volna szabad eljutni. /Kántor Lajos: Kolozsvár, a Társaság, a távlatok. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 20./

Valóságos politikai földrengést váltott ki az európai parlamenti (EP) választásokon öt százalék alatt teljesítő kisebb pártokban a kudarc. Corneliu Vadim Tudor, a Nagy-Románia Párt (PRM) elnöke bejelentette, lemond szenátori tisztségéről, és összehívja tömörülése rendkívüli kongresszusát, amelyen javasolni fogja a politikai alakulat kilépését a parlamentből. A PRM honatyái azonban nem szívesen adnák fel jövedelmező tisztségüket. Gheorghe Funar pártfőtitkár figyelmeztetett: a párt kilépése csak lehetőséget adna az RMDSZ-nek a „szárnyalásra”. A Nemzeti Liberális Fiatalok (TNL) listáján indult Csibi Magor befutott, EP-képviselő lett. Az EP-ben a környezetvédelmi bizottságban szeretne dolgozni. /Bogdán Tibor: Kis pártok – nagy földrengések. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 27./

A gyergyóditrói Csibi Istvánt állítása szerint megverte, és megfélemlítette a Hargita Megyei Rendőrség két nyomozója, majd egy olyan nyilatkozat aláírására kényszerítette, amelyet hiányos román nyelvtudása miatt nem értett. A fiatalembert két nyomozó november 23-án több órán át hallgatta ki a csíkszeredai megyei rendőrségen, egy júniusban Kovászna megyében elkövetett motorlopási ügyben gyanúsították meg. Mint elmondta, a kihallgatás során a rendőrök bántalmazták, s ezen kijelentését törvényszéki orvosi bizonylattal is igazolni tudja. Dr. Rémán István törvényszéki orvos 7–9 nap között gyógyuló, a koponyán és testen ejtett sérüléseket állapított meg, amelyeket kemény tárggyal való ütlegelés és karmolás okozhatott. Két civilruhás nyomozó hallgatta ki, hazugnak és gazembernek nevezték. Megfenyegették, hogy kiviszik az erdőbe, agyonverik és otthagyják. A két rendőr verte, megrugdosta és gumibottal ütlegelte őt. Ekkor Csibi azt mondta, mindent bevall, csak tovább ne verjék. A rendőrök tollba mondták a vallomást, amit ő aláírt. A rendőrség illetékesei, Gheorghe Filip rendőrségi szóvivő cáfolták a történteket. /Jánossy Alíz: Rendőri túlkapás? = Krónika (Kolozsvár), nov. 28./

Több ügyész ellen is vizsgálatot indított a közelmúltban a Legfelsőbb Ügyészség Korrupcióellenes Ügyosztálya (DNA), miután kiderült róluk, hogy csúszópénzek segítségével szereztek vezető tisztségeket. Ennek ellenére a Legfelsőbb Igazságszolgáltatási Tanács (CSM) plénuma úgy döntött: jóváhagyják a tisztségek betöltésére kiírt vizsgák eredményeit. A korrupcióellenes ügyészek december 12-én 24 órás őrizetbe vételi parancsot bocsátottak ki Gheorghe Dumitru ügyész és Gheorghe Bucur közjegyző – a CSM volt tagja – ellen, miután a Legfelsőbb Igazságszolgáltatási Tanács (CSM) ügyészekért felelős osztálya jóváhagyta az őrizetbe vételt. Laura Codruta Kövesi, Románia főügyésze megengedhetetlennek minősítette az ügyészek őrizetbe vételére vonatkozó döntést. /Nagy B. István: Megvásárolt ügyészi állások. = Krónika (Kolozsvár), dec. 13./

A frissen megalakult Demokrata Liberális Párt Kovászna megyei szervezetének legfontosabb célja a 2008-as választások megnyerése mellett kiiktatnia a parlamentből és a kormányból az RMDSZ-t – jelentette ki a párt megyei elnöke, Gheorghe Baciu. Kormányra kerülésük esetén átvennék az összes megyei intézmény vezetését. Baciu szerint megyei szinten egyértelműen az RMDSZ-t tekintik legfontosabb politikai ellenfelüknek, és azzal vádolta a szövetség színeiben megválasztott helyi és megyei vezetőket, hogy bár élvezték a kormány teljes támogatását, mégis nagyon keveset tettek a régióért. /Az RMDSZ az ellenfél. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 22./

Egy évvel a kommunizmus hivatalos elítélése után a Tismaneanu-jelentésben foglalt 36 konkrét intézkedésből csak négyet léptettek életbe, derül ki a Hotnews internetes hírportál elemzéséből. A dokumentum elkészítésével megbízott kutatócsoport vezetője, Vladimir Tismaneanu politológus szerint az intézkedéseket kormányrendeletek útján ültethetnék gyakorlatba. A Tismaneanu-jelentésben foglalt, ám még meg nem valósított intézkedések listája igen hosszúra nyúlik: a kommunista ellenes felkelések, az 1990-es márciusi marosvásárhelyi események kutatásainak mielőbbi befejezése, a Belügyminisztérium levéltárának nyilvánossá tétele, a kommunizmus áldozataira való emlékezés napjának kijelölése, a hősök bukaresti emlékművének felállítása, a történelmi múzeumokban a kommunizmus rémtetteit bemutató részlegek létesítése. S ehhez még hozzá tehető a parlamentben megszervezendő állandó kiállítás, a kommunizmusról szóló tankönyv kibocsátása, az átvilágítási törvény mihamarabbi elfogadása, valamint olyan kutatócsoport létesítése, amely vállalná a romániai kommunizmus enciklopédiájának kidolgozását, a kommunizmus bűntetteinek az emberiség elleni bűntettekké nyilvánítását. Fontos lenne az 1948-ban, 1955-ben és 1968-ban érvényes büntetőjogi törvénykönyv alapján hozott ítéleteknek törvény általi megsemmisítése, a fizikai és pszichikai kínzásoknak, a kényszermunkára vonatkozó ítéleteknek törvénytelenné nyilvánítása, a Ceausescu által életbe léptetett, a politikai bűntettekre vonatkozó határozat érvénytelenítése, a kommunista rendszerben kiutasított személyek jogainak visszaállítása, illetve olyan jogszabály elfogadása, amelynek alapján a Román Kommunista Párt volt élvonalbeli aktivistái, a szekus vezetők, a rendőrség, az igazságügyi és belügyminisztériumi vezetők a lehető legkisebb nyugdíjban részesüljenek. A jelentésben említették Gheorghe Ursu kommunistaellenes disszidens naplójának felkutatását és közzétételét, a Szekuritáté valamint más intézmények irattárát tönkretevő személyek elleni bűnvádi eljárás elindítását, a Románia és a volt Német Szövetségi Köztársaság között a kivándorolt személyekre vonatkozó egyezségek titkosságának feloldását, a katonai törvényszékek, a volt rendőrségi nyilvántartási igazgatóságok, az igazságügyi minisztérium iratcsomói átadásának megsürgetését, a kommunizmust megelőző és követő időszak igazságainak feltárását, valamint tizenkét, negyven évnél fiatalabb, a kommunizmus feltárása iránt érdeklődő kutató ösztöndíj-rendszerének kialakítását. Az életbe léptetett intézkedések a következők: az elnöki hivatal honlapján román nyelven közzétették a jelentést, november 15-én a parlamentben megszervezték a „Ways to consider communism” elnevezésű, a kommunizmus bűntetteit elítélő nemzetközi konferenciát. Folytatják a román közszolgálati adó egyes adóján „A fájdalom emléknaplója” elnevezésű sorozatot. Feloldották valamennyi, a kommunista rezsimre vonatkozó levéltári anyag titkosságát, de az illetékesek közölték: az iratok nem titkosak, de amíg azokat nem dolgozták fel, nem hozhatók nyilvánosságra. /Csak négy intézkedést léptettek életbe a Tismaneanu-jelentésből. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 28./

A régi, elavult honlap helyett újat készített Sepsiszentgyörgy önkormányzata, felépítését véglegesítették, feltöltése most folyik. Egyelőre azonos tartalmú magyar és román változatban készül el. Az új elérhetőségek: www.sepsiszentgyorgyinfo.ro, illetve www.sfantugheorgheinfo.ro. /(vop): Sepsiszentgyörgy új honlapja. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 25./

A felekezetközi összefogás szellemében február 1-jén Kolozsváron, az Unitárius Püspökségen sor került a város elismert vallási felekezetei képviselőinek tanácskozására. Egyetértés volt a következőkben. A vallásoktatásnak a kommunizmus bukása utáni közoktatásba történő visszavezetése nem egyszerű gesztusértékű engedmény volt, hanem belátása annak, hogy az ateista kommunizmus évtizedeiben súlyosan megsérült valláserkölcsi értékrendet rehabilitálják. Ugyanebben a helyreállítási közegben került vissza a teológiai oktatás az állami egyetemeken. A vallásoktatás jelenléte döntő többséggel pozitív hatással volt az állami iskolai intézményekre. Az általános műveltség nélkülözhetetlen és meghatározó alapja a vallásos kultúra. A tanügyi törvénytervezetben megfogalmazott kétértelműség aggodalomra ad okot. Az új tanügyi törvénynek valláserkölcsi jellegűnek is kell lennie, hogy az értékeszményt szolgálja, az anyagiasság hamis társadalmi modelljeivel ellentétben. Különböző nyomást gyakoroló érdekszervezetek azon megnyilvánulásai, mely szerint az iskolai vallásoktatást európai előírások miatt kell visszafojtani ennek teljes kiiktatásáig – nem más, mint a közvélemény tudatos félrevezetése. Kulturális és vallási területen minden uniós tagállamnak kizárólagos önrendelkezési joga van. Aláírók: Gál László, Gyulafehérvári Római Katolikus Érsekség, Gróf Majláth Gusztáv Teológiai Líceum igazgatója, dr. Radu Preda, Babes–Bolyai Tudományegyetem, Ortodox Teológia, Ielciu Dorin, Ortodox Teológiai szeminárium, Kató Levente, Királyhágó-melléki Református Püspökség tanácsosa, Székely Árpád, Kolozsvári Református Kollégium igazgatója, Popa Márta, János Zsigmond Unitárius Kollégium igazgatója, Solymosi Zsolt, János Zsigmond Unitárius Kollégium lelkész-tanára, Flore Dragan, Emanuel Baptista Teológiai Líceum igazgatója, Paraschiva Pop, ASCI iskolák nemzetközi szervezete, Asanache Romeo Gheorghe, Észak Erdélyi Adventista Egyház, Sandra Nicolae, Samariteanul Egyesület vezetője, Codorean Sabin vallásügyi inspektor, neoprotestáns felekezetek, Hulpe Ruxandra, vallásügyi inspektor, ortodox felekezet, Schuller Hajnal, Pázmány Péter Római Katolikus Gimnázium igazgatója, Vörös Alpár, Unitárius Püspökség tanácsosa. /Vallásoktatás az iskolában: a romániai oktatás európai tanúságtétele. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 4./

Közérdek rovására elkövetett visszaéléssel vádolják az oktatásügyi minisztert. Az elmúlt 19 évben annyit változott a tanügyi törvény, hogy immár minden javítási szándék zsigeri ellenkezésbe ütközik. Bűnvádi panaszt tett a főügyészségen Cristian Adomnitei tanügyminiszter ellen az AEACE – Oktatás Minőségét Értékelő Ügynökség – nevű szakmai szervezet, szolgálati hanyagság és a közérdek rovására elkövetett szolgálati visszaélés vádjával. Az egységes félévi dolgozatok bevezetését nem előzte meg hatástanulmány, és a minisztérium nem konzultált az érintett társadalmi csoportokkal – jelentette ki Gheorghe Radulescu indoklásként azt követően, hogy bűnvádi panaszt nyújtott be a tanügyminiszter ellen az egységes félévi dolgozatok miatt. Matekovits János kisebbségi oktatásért felelős igazgató megkérdőjelezi a vádak megalapozottságát. /Oborocea Mónika, Pásztor Krisztina: Nebulófárasztó reform. = Új Magyar Szó (Bukarest), febr. 8./

Üzenetben kaptak halálos fenyegetést a székely tanács vezetői. „Te szaros bozgor, ha nem fejezed be azonnal a referendumot, a jég alatt találnak meg, a hídnál” – kapott román nyelvű üzenetet Czirják Károly, a Maroshévízi Székely Tanács elnöke, illetve Csibi István, a szervezet titkára. Az eset január közepén történt, a január 2–31. között zajlott referendum idején, amikor Székelyföld autonómiájáról kérdezték a Hargita megyei kisváros lakóit. Ezután még két fenyegető üzenet érkezett. „Hetekkel ezelőtt érkeztek az üzenetek, de nem hoztuk nyilvánosságra őket, hogy ne ijesszük el a népszavazásban részt vevő biztosokat” – mondta a Krónikának Czirják Károly. Nem tettek feljelentést. Gheorghe Filip, a megyei rendőrség szóvivője elmondta, minden fenyegetőzést jelenteni kell, függetlenül attól, hogy ismeretlen telefonszámról érkezett. Mint mondta, a rendőrségnek megvannak az eszközei, hogy kiderítse a küldő kilétét. /Jánossy Alíz: Megfenyegetett „bozgorok”. = Krónika (Kolozsvár), febr. 8./

Sokszor felmerül a kérdés: vajon lehallgatnak? Ezekről a kérdésekről volt szó a Kelemen Hunor képviselővel, az RMDSZ ügyvezető elnökével készített interjúban. Kelemen Hunor elmondta, hogy a Román Hírszerző Szolgálat /SRI/ szervezeti felépítésének nyilvánosnak kellene lennie, de erről a SRI honlapja csak nagyon kevés információt közöl. Az SRI nem ismeri el, de mindenki tényként kezeli, hogy a sajtóban, az üzleti életben, az adminisztrációban vannak emberei. Fedett ügynökök és besúgók garmadája dolgozik neki. A belső kémelhárítást, a belső védettséget a SRI-nek kell biztosítania, illetve a katonaság esetében a katonai hírszerző és kémelhárító osztálynak, s a Belügyminisztériumnak is van erre szakosított egysége. A különböző szolgálatok között nincsen alá- és fölérendeltségi viszony. Volt versengés is közöttük, az SRI és a Belügyminisztérium egykori 0215-s egysége között volt versenyfutás. Ez utóbbi egységet azóta átalakították. Ugyancsak a Belügyminisztériumhoz tartozik, belső elhárító és felderítő egységként. A nevét megváltoztatták, de most is ugyanazzal foglalkozik. Ez az egység egyéb munkát is végez. A magyar konzulátus előtt a gyertyagyújtáskor szinte többen voltak az SRI emberei, mint az emlékezők, fotóztak és filmeztek. Az újságíró látott ilyen személyeket a Székely Nemzeti Tanács alakuló ülésén Csíkszeredában, de látott a kormányon lévő RMDSZ rendezvényein is, pl. műemlékvédelmi tanácskozásán. Kelemen Hunor szerint tudni kell, hogy ebben az országban – most csak a magyarokról beszél –, aki politikai szerepet vállal, „azokat követi, egytől egyig megfigyeli a titkosszolgálat”. „A kérdés az, hogy ezzel mit kezdenek?” Mindenről tudni akarnak, mindentől tartanak. Ugyanolyan gyanakvóak, ugyanolyan bizalmatlanok a romániai magyarokkal szemben, mint ‘89 előtt, csak nem tudják az embereket a politikai tevékenységért börtönbe zárni. Az SRI vagy a Belügyminisztérium elhárító egysége a bankszámlákat, a bankkártyák forgalmát is ellenőrizheti. Ugyanígy ellenőrzés alatt tarthatják az elektronikus levelezést, azt is, hogy ki milyen honlapokat látogat. Ma is ellenőrizhetetlen, hogy mekkora hálózattal dolgoznak a titkosszolgálatok. 1990 és 1999 között Vasile Fulger ezredes volt a SRI Hargita megyei parancsnoka. A volt katonatisztet személyes kérésére váltották le, és Szilágy megyébe helyezték át hasonló beosztásba. 2001-ben botrányos körülmények között menesztették, utolsóként az országban a katonaság berkeiből a hírszerzésbe átkerült parancsnokok közül. Hargita megyébe Fulger ezredes helyére Maricel Gavrila ezredest nevezték ki, aki Bákó megyéből érkezett, majd 2001-ben Brassóba helyezték át. 2001-ben Neculae Moldovan ezredes vette át a Hargita megyei SRI irányítását 2006 májusáig, amikor dandárparancsnokként nyugalomba vonult. Jelenleg Gheorghe Trifan ezredes a SRI Hargita megyei parancsnoka. A hírszerző szolgálatok munkatársai mindenütt ott vannak, de jelenlétük csak ritkán válik feltűnővé. Az egyik ilyen eset 1999-ben történt Székelyudvarhelyen, amikor a Magyarok Világszövetségének elnöke, Csoóri Sándor, és a magyar igazságügyi miniszter, Dávid Ibolya látogatásakor egy hűtőautónak álcázott Daciában „lepleztek le” a polgárok egy audio-video technikával felszerelt megfigyelő csapatot, amelyről az akkori Hargita megyei SRI-parancsnok, Vasile Fulger is elismerte, hogy hozzá tartozik. Magyarázata szerint a kiküldöttek nem a magyarországi politikusok miatt végeztek megfigyelést, hanem a „civil napok” elnevezésű rendezvényen vettek részt. A másik esetben, 2000 szeptemberében az Erdélyi Magyar Kezdeményezés országos gyűlését tartotta az udvarhelyszéki Zeteváralja római katolikus plébániájának vendégházában. A Román Hírszerző Szolgálat különítménye a kezdés előtt kiruccant a helyszínre, és ellenőrzést tartott. Katona Ádám, az EMK vezetője értesítette a közvéleményt erről. Az EMK tagjai tiltakoztak a SRI Hargita megyei parancsnokánál is, aki azzal utasította el őket, hogy a tisztek úgymond gyónni mentek el Zeteváraljára. Cornel Ivanciuc, az Academia Catavencu lap munkatársa szerint 1995-ben kilenc titkosszolgálat létezett Romániában: a Román Hírszerző Szolgálat (SRI), az elnökség mellett működő testőrszolgálat (SPP), a hadseregen belüli szolgálatok: Katonai Információk Igazgatósága, Katonai Kémelhárító Igazgatóság, Külföldi Hírszerző Szolgálat, a belügyminisztériumi két szolgálat a Belügyminisztérium Hírszerző Igazgatósága (U. M. 0215) és a Rendőr-főfelügyelőségi Különleges Vizsgálati Osztály, az igazságügy-minisztériumi szolgálat, a Fegyházak Hírszerző Igazgatósága (U. M. 0400), valamint az összes szolgálatot adatokkal ellátó Különleges Távközlési Szolgálat. Ebben a kilenc szolgálatban 1995-ben több mint 30 ezer operatív tiszt dolgozott. Azóta valószínűleg nem csökkent a számuk. /Daczó Katalin: Megfigyelten, lehallgatva, ellenőrizve – de szabadon. Beszélgetés Kelemen Hunor képviselővel. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), febr. 11./

A verespataki aranybánya megnyitását tervező Rosia Montana Gold Corporation-nek joga van arra, hogy igazát a bíróságokon keresse, és a minisztériumot beperelje. Azt viszont, hogy Silviu Stoica államtitkárt és őt személyesen is beperelt, zaklatásnak tartja, jelentette ki a sajtó kérdésére Korodi Attila környezetvédelmi miniszter. Több környezetvédő szervezet, köztük a verespataki tervekkel első perctől szembeszálló Alburnus Maior, illetve a Greenpeace, továbbá több román és európarlamenti képviselők szolidaritásukat fejezték ki, és kérték, hogy szó szerint alkalmazzák a törvényt. Arra a kérdésre, hogy milyen esélyt ad az Eckstein-Kovács Péter és Gheorghe Funar szenátor által kezdeményezett, a ciántechnológia beszüntetését célzó törvénytervezetnek, a miniszter nem volt derűlátó. Szembetűnő volt, hogy a szaktárcát kivéve a pro és kontra érvek csak Verespatakra vonatkoztak, a jelenlevők nem kezelték országos gondként a cián-problémát. Valójában Romániában jelenleg nagyon sok olyan zagytároló van, amely ciános ipari hulladékot tartalmaz, és amelyek kérdése megoldatlan. A Demokrata-Liberális Párt testületileg felvonult a ciántechnológia mellett, jelezte a miniszter. /Sz. K. : Korodi pesszimista a cián-törvény sorsát illetően. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 15./

Az RMDSZ magára zúdította a román politikum haragját azzal, hogy Koszovó függetlenségének elismerését sürgette. Egységbe kovácsolta a román pártokat Koszovó függetlenségének február 17-i kikiáltása: egyetértettek abban, hogy Romániának nem szabad elismernie a pristinai parlament döntését, s mindegyikük támadta az RMDSZ-t amiatt, hogy Koszovó elismerését sürgette. A pristinai parlament döntésekor Koszovóban tartózkodott két RMDSZ-es politikus, Antal Árpád képviselő és Sógor Csaba európai parlamenti képviselő is. Mindkettejüket azzal vádolta román sajtó, hogy az RMDSZ „kémeiként”, „küldetésben” voltak Pristinában. „Azt tudom üzenni azoknak, akik riogattak és világvégéről beszéltek, hogy Pristinában minden rendben történt, még hogy ha egyeseknek fájdalmat is okozott Koszovó függetlenségének kikiáltása. Ezt üzenjük azoknak is, akik nem tudják elfogadni, hogy a közösségi jog nem egy nevetséges dolog. Mi nem akarunk elszakadni Romániától, hanem kulturális és területi autonómiát szeretnénk” – fogalmazott Sógor Csaba. Hozzátette: azok az országok nem ismerik el a tartomány függetlenségét, akiknek rossz a lelkiismeretük a saját kisebbségeikkel szemben. Koszovó önállóságát a világ számos országa elismeri, előbb-utóbb Romániának is meg kell tennie ezt – vélekedett Markó Béla RMDSZ-elnök. Alina Mungiu Pippidi, a Romániai Akadémiai Társaság elnöke szerint Koszovó és Erdély között történelmi párhuzam vonható. „Erdély ugyanúgy a magyar nemzet bölcsőjének tekinthető, mint Koszovó a szerb nemzetének” – állította. „Erdély leszakadása a Magyar Királyság testéből, majd később az egyesülés, akárcsak most Koszovóban a népek önrendelkezési joga alapján történt” – magyarázta. „Ha Markó Béláék kitartanak álláspontjuk mellett, távozniuk kell a kormányból” – üzente Radu Campeanu liberális szenátor. Az RMDSZ-elnök kijelentéseit bírálva Emil Boc, a Demokrata-Liberális Párt elnöke felszólította a miniszterelnököt, foglaljon egyértelműen állást Koszovó függetlenségének ügyében. Corneliu Vadim Tudor, a Nagy-Románia Párt (PRM) elnöke, felszólította a miniszterelnököt, „azonnal rúgja ki a kormányból az RMDSZ-t, mert veszélyezteti az ország területi épségét”. Gheorghe Funar, a párt főtitkára úgy vélekedett: Markó Bélát le kellene tartóztatni. A parlamenti pártok vezetőivel tartott konzultáció után Románia hivatalos álláspontját Traian Basescu államfő fogalmazta meg: törvénytelen lépésnek nevezte Koszovó függetlenségének egyoldalú kikiáltását. Basescu helytelennek minősítette, ha bárki párhuzamot von Koszovó és Románia között. Úgy vélekedett, hogy Romániában a kisebbségek csaknem minden megadható jogban részesülnek. „Ez persze nem jelenti azt, hogy nincs még tennivaló” – szögezte le Basescu. A cotroceni-i találkozó után a pártelnökök megismételték az RMDSZ-t bíráló nyilatkozataikat, békülékenyebb hangot csak a PNL képviselőházi frakcióvezetője ütött meg. /Célkeresztben az RMDSZ. = Új Magyar Szó (Bukarest), febr. 19./

Gheorghe Funar Nagy-Románia párti szenátor a múlt év végén benyújtott egy olyan törvénytervezetet, amely Románia és a románok nyugalmáért betiltana minden etnikai alapon szervezett politikai pártot és alakulatot, kisebbségi szervezetet – tájékoztatott Tamás Sándor képviselő, a képviselőház jogi bizottságának tagja. A tervezet szerint minden RMDSZ-tagnak meg kell tiltani, hogy kormányzati és megyei alárendeltségű tisztséget valamint köztisztséget betöltsön. A 2008-2009-es tanévtől be kell tiltani a nemzeti kisebbségi iskolákat, minden iskolában be kell vezetni a román osztályokat, akkor is, ha nincsenek román nemzetiségű gyerekek. Az iskolai és egyetemi tankönyvekben csak az állam hivatalos nyelvén szabad leírni a helységek nevét, a földrajzi neveket és a személyek nevét is. Be kell tiltani a magyar televízió- és rádióadásokat. Le kell szerelni a magyarul is megjelölt helységnévtáblákat, és sorjáznak tovább a legképtelenebb ötletek: a törvény esetleges hatályba lépésétől számított 30 napon belül minden magyar vonatkozású emlékművet, szobrot, plakettet, megjelölést azonnal le kellene bontani, aki nem tud vagy nem akar beszélni románul, az csak az általa fizetett fordító segítségével állhatna szóba az állami intézmények képviselőivel. /Elvetették Funar "törvénytervezetét" = Népújság (Marosvásárhely), febr. 21./