A romániai magyarság története és művészeti hagyományai címmel ötnapos továbbképző program indult középiskolai történelemtanárok számára. Szervezői és támogatói a Babes–Bolyai Tudományegyetem Történelem és Filozófia Kara, valamint a Kolozsvári Magyar Egyetemi Intézet. Fogarasi-Rüsz Enikő dékán elmondta: huszonöt részvevő érkezett Erdély különböző vidékeiről erre az első alkalommal megrendezett tanfolyamra, amelyen neves történészek (Kovács András, Pál Judit, Vekov Károly, Sipos Gábor, Tóth Szilárd) előadásait hallgathatják meg. A tanároknak még nem volt alkalmuk tanulni a magyarság történetét, amelyet csak két esztendeje lehet oktatni a középiskola négy féléve alatt. A következő ilyen továbbképző programot jövő júliusában tartják. /Ö. I. B. : Magyarságtörténeti továbbképzés. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 9./

Szeptember 12-én érkeztek a vendégek határon innenről és túlról a Királyhágómelléki Református Egyházkerület Presbiteri Szövetségének IV. Konferenciájára Érmihályfalvára. A találkozó témája: Politizáló egyház – imádkozó politikus. A háromnapos egyházi rendezvényt Csűry István helyettes püspök istentisztelettel nyitotta meg. Hermán M. János előadó-tanácsos, Sipos Gábor történész, Tőkés László EP-képviselő, valamint Varga Mihály egykori magyar pénzügyminiszter osztotta meg a véleményét a hallgatósággal. A történelem során bebizonyosodott Márton Áron püspök, Mindszenty József bíboros, valamint a mihályfalvi Sass Kálmán lelkipásztor példáján keresztül, hogy az egyházi ember szava mérvadó a nemzet sorsának alakulásában. Az előadások utáni hozzászólások is – kevés kivétellel – erre utaltak. /Sütő Éva: Presbiteri konferencia Mihályfalván. Kötelező állást foglalni a nemzet ügyeiben. = Reggeli Újság (Nagyvárad), szept. 15./

Erdélyi és magyarországi szakemberek részvételével kétnapos tudományos konferencia kezdődött október 9-én Kolozsváron az Erdély reneszánsza rendezvénysorozat keretében, mert a Mátyás király trónra lépése 550. évfordulója alkalmából reneszánsz évnek nyilvánított 2008-as esztendő kötelez a múlt emlékeinek számbavételére. Sipos Gábor, az Erdélyi Múzeum-Egyesület alelnöke köszöntő szavai után a házigazdák nevében Poráczky Rozália, a könyvtár aligazgatója szólalt fel, aki azt a hat szervezet közti példátlan összefogást emelte ki, amely lehetővé tette Erdély reneszánszáról tanácskozni. Ezek a következők: Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület, Erdélyi Múzeum-Egyesület, Kriza János Néprajzi Társaság, a Babes–Bolyai Tudományegyetem Magyar Irodalomtudományi Tanszéke, Egyetemi Könyvtár, Romániai Magyar Könyvtárosok Egyesülete. Egyed Ákos EME-elnök arra emlékeztetett, hogy a történelem során Kolozsvár mindig nyitott volt az európai szellemiség befogadására, de azt saját arculatára alakította át. Kötő József művészettörténész szintén Kolozsvár reneszánszkori emlékeinek világörökségi értékére hívta fel a figyelmet. Pozsony Ferenc KJNT-elnök Mátyás királynak a magyar és más népek kultúrájában fellelhető nyomai tanulmányozására tett kezdeményezést emelte ki. Gábor Csilla, a Magyar Irodalomtudományi Tanszék professzora kifejezte reményét, hogy a konferencia nívós kóstolót nyújt a reneszánsz világ teljességéből, és az elhangzó előadások anyaga kötetben is meg fog jelenni. Jankovics József (Magyar Tudományos Akadémia Irodalomtudományi Intézete) a reneszánsz témájával kapcsolatos tudományosság érvényesülésének fontosságát hangsúlyozta. Ezután plenáris előadások következtek. A könyvtárban a Kolozsvári nyomdászat a humanizmus szolgálatában című kiállítást Kolumbán Judit könyvtáros nyitotta meg. /Ördög I. Béla: Konferencia Erdély reneszánszáról. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 10./

November 7-én Csíkszeredán a Csíki Székely Múzeumban Pataki József (1908–1993) történészre emlékezve konferenciát tartottak, amelyen a történész munkásságát Kiss András, Sipos Gábor és Forró Albert ismertette. Pataki József történész tanári pályáját Kolozsváron kezdte, majd Marosvásárhelyen és Csíkszeredában tanított, a csíkszeredai Római Katolikus Főgimnázium igazgatója volt. Az orosz hadifogságból 1948-ban került haza, 1956-tól a kolozsvári Történeti Intézetnél és a Bolyai Tudományegyetemen dolgozott. 1990-től a Magyar Tudományos Akadémia külső tagja volt. Úttörő értékűek Erdély gazdasági fejlődésének ütemére vonatkozó kutatásai, történetírói érdemei közé sorolják a székelység múltjára vonatkozó forrásanyag feltárását is. Fontosabb munkái: Anjou királyaink és a két román vajdaság (1944), Domeniul Hunedoara la Székely oklevéltár I-II., III. (Demény Lajossal és Tüdős S. Kingával 1983, 1985, 1994), Kolozsvári emlékírók 1603–1720 (1990), Kászonszéki krónika 1650–1750 (Imreh Istvánnal közösen, 1992). A székelyudvarhelyi Hargita Megyei Hagyományőrzési Forrásközpont, a Haáz Rezső Múzeum, a Művelődési Ház és a Városi Könyvtár november 8-án tudományos konferenciát szervez. Az állami levéltárak munkatársai témakörben Flóra Ágnes (Kolozsvár), Bicsok Zoltán (Csíkszereda), Nagy Botond (Sepsiszentgyörgy), László Márton (Marosvásárhely) mutatják be tanulmányaikat, az egyházi levéltárak kapcsán pedig Bernád Rita (Gyergyószentmiklós), Róth András Lajos – Gidó Csaba (Székelyudvarhely) előadását hallgathatják meg az érdeklődők. A konferencia második része fórum jellegű, amelynek témája a levéltárak helyzete. /Konferenciák a Magyar Tudomány Napjára. = Hargita Népe (Csíkszereda), nov. 8./

Hetedik alkalommal rendezte meg az Erdélyi Múzeum-Egyesület (EME) és a Kolozsvári Akadémiai Bizottság (KAB) a magyar tudomány napja Erdélyben elnevezésű szokásos évi konferencia első felét november 21-én, a Protestáns Teológiai Intézet dísztermében. Az idei rendezvénysorozat témája az erdélyi magyar tudományos közgyűjtemények mai állapotának és jövőjének lehetséges alakulása. Az EME egykori természetrajzi, történeti, néprajzi, földrajzi gyűjteményeit annak idején jogtalanul államosították, és az intézmény sok éve folytatja harcát azok tulajdonjogának visszaszerzéséért. „Hatalmas értékekről van szó, ez az átmeneti állapot nem tartható sokáig” – jelentette ki Egyed Ákos EME-elnök a konferencián, a tulajdonjogi viszonyok rendezését sürgetve. Az EME jövőre ünnepli fennállásának 150. évfordulóját, erre az alkalomra kötetet fognak megjelentetni a kommunista rendszer által elkobzott gyűjteményekről. Ugyanakkor tudni kell, hogy más erdélyi magyar tudományos intézményeket is jogos tulajdonuk visszaszerzése vezérel. A tudományos kutatásokat szolgáló anyagokat német, román és zsidó kiegészítő források összefüggésében kell hasznosítani. Görömbei András, a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) Magyar Tudományosság Külföldön elnöki bizottságának elnöke előadásában nemzeti önismeretünk felújításának fontosságát hangoztatta. A történelem során a magyarság – önként vagy idegen hatalmak nyomására – sokszor került öntudati válságba. Most a nyolc államba szakadt népet kell saját szellemisége megőrzésére sarkallni, miközben a szomszédok mindnyájan megteremtették saját országukat, és megerősödtek. – Mi nem akarunk senki ellen harcolni, csak saját magunkat akarjuk átmenteni a jövőnek, és ebben az EU lehetőségeket ajánl fel. A globalizációban erkölcsi-szellemi tartalékainkat felhasználva kell haladnunk tovább, nem a beolvadás gondolatával, hanem méltóságunk megőrzésével, mert nem vagyunk más nemzeteknél alábbvalók – hangsúlyozta Görömbei. Üdvözlő beszédet mondott még Bitskey István, a KAB-bal szoros kapcsolatokat fenntartó Debreceni Akadémiai Bizottság elnöke, és Szűcs Edit, a Debreceni Egyetem Műszaki Karának dékánja. Ezután plenáris előadások következtek. Gyarmati Zsolt, a Csíki Székely Múzeum igazgatója a csíkszeredai Mikó-vár épületében található intézmény gyűjteményeit mutatta be. A múzeum alintézményei: a zsögödi Nagy Imre Emlékház és Galéria, a tusnádfalui Borvízmúzeum, a néprajzi, a szabadtéri, a régészeti-történelmi, a természettudományi és a régikönyv-gyűjtemény. . A sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum közgyűjteményeit Vargha Mihály igazgató ismertette. Az intézmény most csak államosított gyűjteményekkel rendelkezik. Elkezdték az öt belső (természetrajz, régészet, történelem, néprajz, könyvtár) és öt külső részleg (Gyárfás Jenő Képtár, csernátoni Haszmann Pál Múzeum, kézdivásárhelyi Céhtörténeti Múzeum, zabolai Csángó Néprajzi Múzeum, baróti Erdővidéki Múzeum) anyagának digitális feldolgozását. Zepeczáner Jenő, a székelyudvarhelyi Haáz Rezső Múzeum igazgatója az 1950-ben államosított intézmény gyűjteményeit (történelem, néprajz, természetrajz, helytörténet, tudományos könyvtár, dokumentumtár) mutatta be. Az EME gyűjteményeiről több előadás hangzott el. Nagy-Tóth Ferenc a természettudományi szakosztály gyűjteményeinek múltjáról szolgáltatott adatokat, Sipos Gábor előadásában pedig az intézmény könyvtárának múltját vette számba. Murádin Jenő az EME képtáráról, Vincze Zoltán az érem- és régiségtárról, Tötszegi Tekla a néprajzi gyűjteményeiről, Mihály Melinda a középkori és kora újkori kőtárról, Bogdándi Zsolt pedig a jelenkori gyűjteményekről számolt be. A konferencián első ízben adták át a KAB-díjat, amit, Ferencz István főszerkesztő képviseletében, a csíkszeredai Székelyföld kulturális (de egyben szépirodalmi és tudományos) folyóirat kapott meg. Szintén először ismertették azok névsorát, akik az MTA köztestületi tagságát nyerték el: Asztalos Lajos, Marton Melinda, Magyari Tivadar, Ágoston Klára-Zsuzsa, Pálffy Károly, Fekete Pali-Pista Szilveszter, Kolumbán Vilmos József, Péter A. Sándor, Chirila Emil, Domandi János, Mintas Ioan, Simon Zsolt és Székely Csaba István. Az EME újjászervezésében és folyamatos működtetésében kifejtett kiemelkedő munkásságáért a Gróf Mikó Imre emlékplakettet Gaal Györgynek adományozták. A fiatal kutatóknak szánt Nagy György Emlékdíjat Gergely Orsolya csíkszeredai szociológusnak és Nagy Mihály Zoltán történésznek (EME) nyújtották át. /Ördög I. Béla: Visszaigényli tudományos közgyűjteményeit az EME. A Magyar Tudomány Napja Erdélyben – VII. Fórum. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 22./

November 20-án Dobai István két könyvéről tartottak előadást Kolozsváron, az Erdélyi Múzeum-Egyesület és az Imitatio Christi Kollokvium szervezésében. Dobai István /sz. Nagyvárad, 1924/ a Bolyai Tudományegyetemen tanult jogot, majd később mint tanársegéd tanított a jogi tanszéken. Nem volt hajlandó belépni a Kommunista Pártba, ezért megfosztották tanársegédi tisztségétől, majd 1957-ben letartóztatták. Az ország több börtönében megfordult, végül 1964-ben nyerte vissza szabadságát. Végh László, Debrecenből érkezett atomfizikus, egyetemi tanár elmondta: Dobai István legterjedelmesebb művének, a Tűnődések a történelemről /Püski, Budapest, 2005/ című könyvének /pontosan: Tűnődések a történelemről, azaz a Mérhetetlen Élet és az Ember viszonyáról, különös figyelemmel Európára és a magyarokra/ bemutatását azért vállalta el, mert a könyv óriási ismeretanyagot képvisel, és rengeteg kérdésre ad választ. A könyv az emberiség történelmét mutatja be, a jogász szempontjából vizsgálva, kiemelve Európa, és azon belül a magyarság múltját. A szerző vakon írta meg, tollba mondva a szöveget. „Erősen megérlelt mű”, „börtönelőadások eredményeit foglalja össze” – emelte ki Végh László. A szerző a köteten körülbelül három évtizeden keresztül dolgozott. A második könyvet, a Múlandó Szilágyságot /Regun Press, 2007/ Sipos Gábor, Dobai István jó barátja és egykori tanítványa mutatta be. A kötet művelődéstörténeti tárcadolgozatok gyűjteménye, amelyek a Szilágyság történetét az egyetemes magyar történelembe helyezik be. Varga László, nyugalmazott református lelkész végszóként elmondta: Dobai István élete során remélte a kommunizmus mielőbb bekövetkező bukását, ezért megőrizte méltóságát, belső tisztaságát egy olyan világban, amelyben sajnos nem volt szükség „tiszta” emberekre. /Potozky László: Eszmény és történelem. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 22./

December 8-án Marosvásárhelyen a Kultúrpalotában bemutatják a kolozsvári Entz Géza Művelődéstörténeti Alapítvány gondozásában megjelent Teleki Mihály udvartartási naplója (1673-1681) című kötetet. Szerkesztette: Fehér János. A könyvet Sipos Gábor levéltáros, a Babes-Bolyai Tudományegyetem előadótanára ismerteti. /Teleki Mihály naplója. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 5./

Biró József művészettörténész folyóiratokban és különnyomatokban publikált munkáit tartalmazó Erdély beszélő kövei /Kriterion Könyvkiadó, Kolozsvár/ című tanulmánykötetet ismertették Kolozsváron az Erdélyi Múzeum-Egyesület (EME) székházában. A kiadványt válogatta, sajtó alá rendezte és a kötet utószavát írta Sas Péter magyarországi művelődéstörténész, aki Sipos Gábor történésszel, az EME alelnökével jelen volt a bemutatón. Biró József művészettörténészt Erdély és a Partium barokk-kutatójaként ismerik a művészeti értékek iránt érdeklődők, Biró József tagja volt a nagybányai festőiskolának, sőt, szobrászként is dolgozott, művészettörténészi pályája elején pedig komolyan foglalkozott a levéltári adatokkal. Ekkor ismerte meg Kelemen Lajost, Erdély legendás levéltárosát, akinek a későbbiekben tanítványa lett. – A közeljövőben a két világháború közötti erdélyi művelődés történetét szeretném megírni, ebből pedig semmiképp nem maradhat ki Biró József és munkássága – mondta Sas Péter. /Ferencz Zsolt: Beszélő kövek, könyvformában. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 20./

Nemrég Hódmezővásárhely önkormányzata látta vendégül a Házsongárd Alapítvány vezetőit és munkatársait. Ennek keretében az alapítvány nyilvánosan köszönetet mondott azért a támogatásért, amellyel az önkormányzat hozzájárult a Házsongárdi temető iktári Bethlen-kriptájának a renoválásához. Dr. Sipos Gábor elnök az alapítvány köszönetét tolmácsolta, majd dr. Gaal György ügyvezető elnököt tartott előadást, felvázolva az Ybl Miklós tervezte iktári Bethlen-kripta és a benne nyugvó Bánffy grófok családjának történetét. Dr. Lázár János polgármester, országgyűlési képviselő kiemelte Hódmezővásárhely Erdélyhez, Kolozsvárhoz fűződő kapcsolatait. A jelen lévő Tőkés László püspök, európai parlamenti képviselő is méltatta a kolozsváriak és a hódmezővásárhelyiek közti gyümölcsöző kapcsolatot. /G. G. : A Házsongárd Alapítvány Hódmezővásárhelyen. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 4./

Az Erdélyi Múzeum-Egyesület jubileumi rendezvénysorozata keretében május 12-én az intézmény székhelyén Gaal György irodalomtörténész tartott előadást az Erdélyi Tudományos Füzetek történetéről és könyvészetéről. Ezek az Erdély-központú kiadványok különlenyomatként jelentek meg. A sorozatot György Lajos indította el, akit Szabó T. Attila, Dávid Gyula, Sipos Gábor követett a szerkesztésben. Gaal György 259 füzet témakörét és azok szerzőit vette számba. Az Erdélyi Tudományos Füzetek az erdélyi magyarság leghosszabb életű értékévé nőtte ki magát. /Ö. I. B. : EME: a Tudományos Füzetek története. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 14./

Július 6-10-e között tartották Gyulafehérváron az egyházi gyűjtemények éves vándorgyűlését. Néhány elődadás címe. Bernád Rita: A Gyulafehérvári Főegyházmegye gyűjtőlevéltárainak helyzete, Emődi András: A nagyváradi és szatmári római katolikus püspökségek régi könyvállományának összegyűjtése, rendezése, feldolgozása, Sipos Gábor: Református levéltárügy Erdélyben, kitekintés a könyvtáros és levéltáros képzésre, Molnár B. Lehel: Levéltári gyűjtőmunka az Erdélyi Unitárius Egyházban. /Meghívó alapján/

Az Erdélyi Múzeum-Egyesület mai könyvtárának állománya a kolozsvári magyar intézmények könyvtárai közül a legnagyobb, a könyvtár három különböző épületben található. Mostani állományának gazdagsága alig közelíti meg annak a nagynevű, értékes könyvekből álló gyűjteménynek a gazdagságát, ami 1950-es felszámolása előtt jellemezte a könyvtárt. Ez a mai, megközelítőleg 80 ezer kötetet és számos kéziratos hagyatékot tartalmazó könyvtár az 1990-es újjáalakulás után jött létre, és semmit nem kapott vissza az eredeti tulajdonából. 1990-ben, az EME újjászervezésével a mai könyvtárat az akkor az egyesület birtokában levő mintegy 15 ezer kötettel indították útjára, azzal az elhatározással, hogy a továbbiakban beszereznek minden magyar nyelvű szakkönyvet és folyóiratot. A két szoba kevésnek bizonyult az egyre gyarapodó könyvállomány számára, ugyanis az Országos Széchényi Könyvtár és az Akadémiai Könyvtár folyamatosan támogatja a könyvtárat, emellett hazai és külföldi magánszemélyek és kiadók is adományoztak könyveket. 1991-ben Győrbiró István sepsiszentgyörgyi tanár és Binder Pál brassói nyugalmazott kutató–tanár letétbe helyezték kézirataikat az EME-nél, ezzel megalapozva a kézirattárat. Az EME két együttműködési megállapodást kötött 1994-ben: a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemmel az EME könyvtárának egyetemi jegyzetekkel történő kiegészítéséről és a Magyar Országos Levéltárral a tudományos együttműködésre. Az EME könyvtára jelentős hagyatékokat kapott, Szabó T. Attila, Pataki József történetkutató, dr. Kós Károly néprajzkutató és Nagy Jenő nyelv- és néprajzkutató hagyatékát. Az utóbbi két hagyatékot az EME tartós használatra a Kriza János Néprajzi Társaságnál helyezte el. A raktározási gondokat 1995-ben sikerült – ideiglenesen – megoldani a Jordáky könyvtár, a Lakatos utcai könyvtár, kézirattár és kutatóműhely megindításával, ami Jakó Zsigmond professzor, Sipos Gábor és segítőtársaik, tanítványaik munkájának köszönhető. Jelenleg az Erdélyi Múzeum-Egyesületnek 3 működő könyvtára, 3 könyvtárosa és egy levéltárosa (Bogdándi Zsolt) van. Könyvtárai: Rhédey ház (Jókai utca 2.). Ide kerültek a nyelvészeti és irodalomtörténeti szakmunkák is, itt avatták fel az EME Információs Dokumentációs Központját 2007 januárjában. Jordáky könyvtár: 1995 óta működik, Jordáky Lajos hagyatéka mellett itt van Gobbi Hilda kb. 24 000 kötetes színházi könyvtára, amelyet 1991-ben kapott meg az EME. Lőrinczi ház (Lakatos utca): kézirattári részleg Szabó T. Attila, Nagy Jenő, Brüll Emánuel, Gy. Szabó Béla, Kelemen Lajos, Kós Károly, Nagy Jenő, Vetró Artúr, Bözödi György, Imreh István, Jordáky Lajos és mások hagyatékai, középkori oklevelek fényképei, kézikönyvtár több mint tízezer kötettel. Az Elektronikus Információ Szolgáltatáshoz Kolozsváron diákok csak az EME könyvtárában férhetnek hozzá szabadon. Az EME könyvtárai jelentős részét katalogizálták, bevezették az Erdélyi Közös Katalógusba (http://ekka.progress.ro). /Papp Kinga, könyvtáros: Az Erdélyi Múzeum-Egyesület jelenlegi könyvtárai. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 3./

November 13-án megnyílt Kolozsváron a Lucian Blaga Egyetemi Könyvtárban az alapításának hamarosan 150. évfordulóját ünneplő Erdélyi Múzeum-Egyesület (EME) emlékkiállítása. A megnyitón Doru Radosav, a könyvtár főigazgatója hangsúlyozta annak a gyűjteménynek a fontosságát, amely egykor az EME tulajdona volt. Az intézmény vezetősége beadvánnyal kíván a helyi önkormányzathoz fordulni, hogy a Clinicilor utca nevét változtassák vissza Mikó Imrére. Sipos Gábor, az EME alelnöke röviden áttekintette az egyesület múltját, a Kemény Józseftől kapott adománnyal való indulástól napjainkig. Felelevenítette az EME könyvállományának gyors fejlődését: a megalapítást követően Erdély-szerte nagy közadakozásból több mint húszezer kötet gyűlt össze. Ez alkotta az 1872-ben létrehozott Kolozsvári Magyar Királyi Tudományegyetem bázisát. Az EME 1950-es erőszakos felszámolásával annak teljes vagyona, gyűjteményei más kezekbe kerültek. 1990 után az újjászületett EME fokozott figyelemmel követi hagyatékának sorsát. /Ördög I. Béla: Ünnepi kiállítás a másfél évszázados EME tiszteletére. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 13./

Székelyföld múltját feltáró kutatásaik ismertetését tartották a történészek november 14-én Szovátán a magyar tudomány napja és az Erdélyi Múzeum-Egyesület megalakulásának 150. évfordulója alkalmából. Pál-Antal Sándor az EME 150 éves múltját ismertette, majd Sipos Gábor értekezett az EME könyvtáráról, levéltáráról, érem- és régiség-, valamint természettudományi gyűjteményéről. A székelység múltjából a fejedelemség korabeli vásárokról értekezett Rüsz-Fogarasi Enikő, Soós Zoltán pedig a nyárádszentlászlói unitárius templomban végzett régészeti ásatások jelentőségét ismertette. Mihály János a hadi zászlókról, Zepeczáner Jenő a címerekről, Garda Dezső a székely határőrezredekről, Cserey Zoltán a huszárkatonai életmódról tartott előadást. Szováta múltjáról Józsa András és Szolláth Hunor beszélt, Tüdős S. Kinga Mikes Mihályné Bethlen Fruzsina végrendeleteit és a korabeli főúri hétköznapokat ismertette, Csáky Árpád és Tamási Zsolt pedig a katolicizmus helyzetét a 18–19. századokban. A 20. század történelméhez fűződik Boér Hunor kutatása, aki Marosvásárhely szerepét tárta fel a magyar skanzenépítésben, Spielmann Mihály pedig Bernády György közéleti szereplésének utolsó periódusát dokumentálta. /Antal Erika: Történelmi mozaik. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 16./

Gazdag programmal ünnepelte fennállásának tizedik évfordulóját december 2-án a Házsongárd Alapítvány: a Szilágyi Mátyás, Magyarország kolozsvári főkonzulja védnökségével zajló rendezvény Kolozsváron a Farkas utcai református templomban Pap Géza erdélyi református püspök áhítatával kezdődött, majd Sipos Gábor főlevéltáros, az alapítvány elnökének köszöntője után a kolozsvári Magyar Pedagógusok Kórusának műsora következett. Gergely Istvánné Tőkés Erzsébet igazgató díszokleveleket adott át az alapítvány tevékenységéből részt vállaló személyeknek, majd Németh Júlia műkritikus megnyitotta az erdélyi és határon túli képzőművészek munkáiból szervezett kiállítást. Zárásként Gaal György Tört kövön és porladó kereszten című kötetének ötödik, átdolgozott kiadását méltatta Asztalos Lajos helytörténész. Az elmúlt majd fél évezredben a Házsongárdi temetőből Erdély aranykorát idéző pantheon lett, amelyet kötelességünk óvni és a következő fél évezred számára megőrizni – mondta bevezetőjében Németh Júlia műkritikus. Hangsúlyozta: a Tőkés Erzsébet, a Báthory-líceum tanára által tíz évvel ezelőtt elkezdett munka folytatása érdekében anyagi alapokra van szükség, „ezt szolgálja az a több mint félszáz, erdélyi, magyarországi és külföldi képzőművész és műgyűjtő adományából összeállt kiállítás”. A kiállított munkák megvásárolhatók. Gaal György történész elmondta, hogy a kötet első kiadásának 1993–94-ben Pusztuló múlt és fájó jelen a Házsongárdi temetőben alcímet adta, de az ötödik, átdolgozott könyv megjelenésekor örömmel állapíthatja meg: ez az alcím már nem igazán találó. A Házsongárd Alapítványnak köszönhetően sikerült megállítani a további pusztulást, és ebben mindenekelőtt Gergely Istvánné ereje és kitartása rejlik. A Tört kövön és porladó kereszten című kötetet méltatva Asztalos Lajos helytörténész megjegyezte: a könyv egyértelműen mutatja, hogy a történész által végzett munkát tovább lehet, és kell is folytatni. /Ferencz Zsolt: Szilágyi Mátyás: a temetőmentés a közösség élni akarását jelképezi. Tizedik évfordulóját ünnepelte a Házsongárd Alapítvány. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 4./

December 18-án Kolozsváron az Erdélyi Múzeum-Egyesület (EME) székhelyén könyvbemutatóval egybekötött karácsonyi könyvvásárt tartottak. Egyed Ákos elnök arra emlékeztetett, hogy a fennállásának 150. évfordulóját nemrég ünneplő tudományos intézmény a tartalmas könyvkiadásokra helyezte a megemlékezés hangsúlyát. Ezúttal négy új kiadványt ajánlottak az érdeklődők figyelmébe. A Kovács Kiss Gyöngy által szerkesztett Hivatás és tudomány: Az Erdélyi Múzeum-Egyesület kiemelkedő személyiségei című kötetet Sipos Gábor ismertette. Kovács Kiss Gyöngy a Sipos Gábor által szerkesztett Az Erdélyi Múzeum-Egyesület gyűjteményei című munkát mutatta be. Újvári Mária szerkesztésében jelent meg Az Erdélyi Múzeum-Egyesület kiadványainak bibliográfiája 1859–2008. Az Erdély reneszánsza I–II. kötetek (szerkesztői: Gábor Csilla, Luffy Katalin, Sipos Gábor) a tavalyi reneszánsz év alkalmából megrendezett konferencia anyagát, harminchárom tanulmányt tartalmaznak. A bemutató után emlékérmeket adományoztak EME tiszteleti tagoknak, volt és jelenlegi választmányi, szakosztályi vezetőségi, szerkesztőségi tagoknak, belső és külső tudományos munkatársaknak, volt és jelenlegi munkatársaknak. December 19-én a Kolozsváron az EME Műszaki Tudományok Szakosztálya közgyűlésének bevezetőjeként bemutatták a Műszaki Tudományos Füzetek sorozat idén megjelent újdonságait /Bagyinszky Gyula–Bitay Enikő: Felületkezelés, Forgó Zoltán: Bevezetés a mechatronikába, Tolvalyos-Rosca Ferenc: A számítógépes tervezés alapjai – AutoLISP és Autodesk Inventor alapismeretek/. Ezek a kiadványok több egyetem keretében a műszaki tudományok terén nyújtanak segítséget a mester- és doktorképzésben, valamint a kutatómunkában. /Ördög I. Béla: Jubileumi könyv-kavalkád az EME-nél. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 21./

Tisztújító közgyűlés az Erdélyi Múzeum-Egyesületnél
Sipos Gábor, az új elnök, bízik a kollektív munkában
Szombaton a hagyományoknak megfelelően a Protestáns Teológiai Intézet patinás dísztermében tartották meg az Erdélyi Múzeum-Egyesület (EME) rendes évi közgyűlését, amelyen kiértékelték a 2009-es esztendő munkáját, vázolták az idei tennivalókat, és – az alapszabályzat értelmében – új elnökséget választottak, ugyanakkor lecserélték a választmány egyharmadát. A fennállásának százötvenedik évfordulóját tavaly megünnepelt intézmény a romániai magyar tudományos élet meghatározója kíván maradni, és ennek érdekében akar több hangsúlyt fektetni munkájában a fiatalok bevonására, a műszaki haladás elmélyítésére. A hazai és magyarországi felszólalók szerint folytatni kell a kiváló kutatási és képzési eredményeket, amelyben fontos szerepet játszanak a Magyar Tudományos Akadémiához fűződő kapcsolatok, de nem szabad elhanyagolni a román és a nemzetközi tudományossággal való együttműködést sem.
Köszöntőbeszédében Görömbei András, a Magyar Tudományos Akadémia Magyar Tudományosság Külföldön Elnöki Bizottságának elnöke aktuális feladatnak nevezte a határtalanítás jegyében zajló tudományos együttműködést a nemzetrészek között, mivel az Európai Unió nem oldotta meg a magyarság közös gondjait. Görömbei szerint az EME bámulatos eredményeket produkált, és az erdélyi magyar tudományosságban megvan a folytonosságra való törekvés.
Szabó Vilmos magyar külügyi államtitkár a nemzeti célt, a Kárpát-medencei magyarság határmódosítás nélküli egyesítését említette, valamint azt, hogy az EU-n belül sem felhőtlen a viszony minden szomszéddal (pl. a szlovák kormány magyarellenes kampánya). Szilágyi Mátyás magyar főkonzul szerint az erdélyi magyarság jogos igénye folytatni gróf Mikó Imre szellemi hagyatékát, és ezért az EME a legjelentősebb mértékben rászolgál a magyarországi támogatásra.
Megnyitójában Egyed Ákos EME-elnök kiemelte a tavaly Budapesten és Kolozsváron lezajlott jubileumi emlékünnepséget, amikor az EME értékmentő, értékteremtő, és a jövőbe is tekintő munkáját vették számba. Az elnök szerint a választott vezetőség teljesítette feladatát. Beindult az elektronikus adattároló, célul tűzték ki a szélesebb közönség megszólítását, felismerték, hogy elengedhetetlen a kommunikáció a tudományos műhelyek és ágazatok között.
Bitay Enikő főtitkári jelentéséből kitűnt, hogy eredményei alapján az EME-t a nemzetközi kutatóintézetek 282-es mezőnyében a 130. helyre rangsorolták. A közgyűlés elfogadta a költségvetési, ellenőri és jogtanácsosi beszámolókat, a 2010-es munkatervet, valamint az alapszabály két paragrafusának módosítását: az EME kutatóintézetet tart fenn; a kutatóintézet vezetője elnökségi tag. A hozzászólások során Garda Dezső, a gyergyószentmiklósi fiókegyesület vezetője a vidéki egyesületrészek mozgásterének megnövelését siettette.
A közgyűlés tiszteletbeli taggá választotta dr. Balla Árpád székelyudvarhelyi főorvost (laudációt mondott Péter Mihály), és alapító tagjává fogadta dr. Széman Pétert, a szilágysomlyói fiókegyesület elnökét. Még a 150 jubileum jegyében gróf Mikó Imre emlékérmet adományoztak az EME-vel együttműködött több tucat személynek (köztük az Erdélyi Magyar Szótörténeti Tár szerkesztőgárdájának és a Szabadság tudósítójának is). Monoki István, a Gróf Mikó Imre Alapítvány elnöke, az Országos Széchenyi Könyvtár főigazgatója két Mikó Imre-díjat adott át: Fehér Jánosnak a Teleki Mihály udvartartási naplója című munkájáért, és Dáné Veronkának a Torda vármegye jegyzőkönyvei forráskiadvány megjelentetéséért.
Ezután következett a mandátumát letöltött elnökség helyébe lépő új testület megválasztása. Az eredmény: elnök – Sipos Gábor, főtitkár – Bitay Enikő, alelnökök – Gyenge Csaba, Gyéresi Árpád, Kovács András, Péntek János, ellenőr – Somai József, jogtanácsos – Bányai József. És kicserélődött a választmány egyharmada.
Sipos Gábor, az új elnök, Jakó Zsigmond, Benkő Samu és Egyed Ákos utódjaként, zárszavában azt hangsúlyozta, hogy nincs szükség gyökeres programváltozásra. Ő az EME-ben a következő négy évre kollektív munkát képzel el, nem múltba fordulással, hanem a jövőre szóló hangolódással. Forrás: Szabadság (Kolozsvár)

Folytatja közösségépítő munkáját az EMKE
Egész napos rendezvénysorozattal ünnepelte szombaton, Kolozsváron megalapításának százhuszonötödik évfordulóját az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE). Az 1885. április 12-i alakuló ülés, a pánszlavizmus és pángermanizmus akkori magyarországi terjedésének hatására, az erdélyi magyar közművelődés és közigazgatás megerősítése céljából született, a szervezet első elnökéül pákéi Sándor Józsefet választották. A totalitárius társadalmi rendszer negyvennégy évre betiltotta az egyesületet, amelynek azonban napjainkban az erdélyi fővárosban székhely központja, szerte vidéken pedig 17 fiókszervezete és 75 társszervezete működik. A jubileumi ünnepséget délelőtt a Protestáns Teológiai Intézet dísztermében az EMKE évi közgyűlése vezette be. Délután Sándor József Házsongárdi temetőbeli sírjánál koszorúzás és megemlékezés, este a Magyar Operában nagyszabású gálaműsor következett. [Kommentálható]
A szombati közgyűlésen részt vett Markó Béla, az RMDSZ szövetségi elnöke is, aki ünnepi beszédében sikertörténetnek nevezte az EMKE 1991-es újraalakulása óta kifejtett tevékenységét, mert bebizonyította, hogy képes felépíteni mindazt, amit mások leromboltak. Szerinte nincs kultúra közönség nélkül, de a piacgazdaság sem lehet tárgya a művészeteknek, ami Erdélyben fokozottan érvényes. Az RMDSZ megpróbálta, megpróbálja biztosítani a működési feltételeket az EMKE számára.
Szilágyi Mátyás magyar főkonzul azt hangsúlyozta, hogy továbbra is támogatni kell az EMKE lelki és intézményi felépítését, amelynek viszont ezentúl is a nemzeti identitás fennmaradását, a jövendő autonómiaformák megalapozását kell szolgálnia. Dr. Szurmainé Silkó Mária, a magyar Oktatási és Kulturális Minisztérium Közművelődési Főosztályának vezetője az EMKE egész Kárpát-medencei kisugárzását, a trianoni tragédia utáni nemzeti öntudaterősítő szerepét emelte ki, és reményét fejezte ki, hogy támogatását sikerül biztosítani az eddigi mértékben. Sipos Gábor, az EMKE „nagyobbik testvére”, vagyis az EME elnökeként a közös célokról, a jelen elvárásokhoz való alkalmazkodásról beszélt. Borbáth Erika, a Magyar Művelődési Intézet és Képzőművészeti Lektorátus főigazgatója szerint a múlt példaértékű szellemiséget és tartást adott az EMKE-nek.
Ezután Dáné Tibor Kálmán EMKE-elnök, az RMDSZ által az egyesületnek nyújtott erkölcsi és anyagi támogatás elismeréseként, Markó Béla szövetségi elnöknek díszoklevelet adományozott.
A közgyűlés folytatásaként szakmai fórumot tartottak, amelyen Zonda Erika bemutatta a Hargita Megyei Tanácsnak a Beszterce-Naszód és Temes megyékhez kötődő szórványprogramjait, amelyek 2009-ben kiállítások, könyvadományok, képzőművészeti táborok, pedagógiai fórumok, fesztiválok stb. formájában konkretizálódtak. Az idén ezeket többszintes kapcsolatokká (önkormányzatok, iskolák, vallási gyülekezetek stb.) szeretnék bővíteni, és Aranyosszékre is ki szeretnék terjeszteni tevékenységüket (október 8-án Tordán szórványkonferenciát szerveznek). Nemes Előd a Kovászna Megyei Tanács hasonló jellegű munkáját ismertette Hunyad testvérmegyével kapcsolatban, elismerve a klasszikus mondást: „Erdélyben minden magyar felelős minden magyarért.” Borbáth Erika intézménye erdélyi hálózatfejlesztési terveiről tartott előadást, hangsúlyozva a kölcsönös érdekeket, a multikulturalitás értékeit, a Kárpát-medencei Közművelődési Kerekasztal jelentőségét.
Az elnöki és a pénzügyi beszámolót (az elhunyt Takács Gyula cenzor utódjaként Imecs Veronkát választották) hozzászólások követték.
Délután a Házsongárdi temetőben az EMKE vezetősége megkoszorúzta első elnökük, Sándor József síremlékét, aki hatvan évig töltötte be ezt a tisztséget. A nagy előd életművét Gaal György helytörténész, a Kelemen Lajos Műemlékvédő Társaság elnöke méltatta. Koszorút helyezett el még Szilágyi Mátyás főkonzul, az OKM nevében dr. Szurmainé Silkó Mária, az MMIKL részéről pedig Borbáth Erika és Hegedűs Katalin.
Az ünnepi esemény a Kolozsvári Magyar Operában zárult, a szombat esti díjkiosztó gálával. Dáné Tibor Kálmán EMKE-elnök beszédében az EMKE sajátosságait emelte ki, majd köszönetet mondott azon magyarországi intézmények képviselőinek, akik az évek során támogatták az egyesületet, és most megtisztelték jelenlétükkel az eseményt. A folytatásban Egyed Ákos történész a XIX. században létesített négy erdélyi civil szervezetről – EMKE, EME, EKE és EGE – értekezett. Borbáth Erika jelképes ajándékot, míg Gubcsi Lajos magyarországi műpártoló-vállalkozó ex libris-díjat nyújtott át az EMKE-elnöknek.
Gémesi Ferenc magyarországi szakállamtitkár felszólalásában a Kárpát-medencei magyarság közművelődése védjegyének nevezte az EMKÉ-t. Ezt követően színpadra szólították a most tiszteletbeli tagságot nyert személyiségeket, majd átadták a díszokleveleket, okleveleket. Az est második részében 13 EMKE-díjat adtak át. Az ünnepi műsorban közreműködött a Kolozsvári Református Kollégium énekkara (vezényelt: Székely Árpád), Nistor Ilona csángó népdalénekes, Vidovenyecz Edina és Csurulya Csongor, a székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház művészei, a Bogáncs Néptáncegyüttes és a Harmadik Zenekar. A műsorvezető feladatát Sebesi Karen Attila színművész látta el.
N-H. D., Ö. I. B.
Szabadság (Kolozsvár)

Újabb adatok az EME megalakulásáról
Fennállásának 150. évfordulóját tavaly ünneplő Erdélyi Múzeum-Egyesület programsorozatának folytatásaként egy újabb kötet látott napvilágot: az Egyed Ákos–Kovács Eszter szerzőpáros munkáját hétfőn délután mutatták be az egyesület Jókai/Napoca utcai székházában.
Sipos Gábor EME-elnök bevezetőjét Kiss András nyugalmazott főlevéltáros méltató szavai követték, aki mindjárt a könyv címét dicsérte: Okmány- és irománytár az Erdélyi Múzeum-Egyesület történetéhez I. (1841–1859). Elmondása szerint a második világháború után szovjet mintára nálunk is elterjedt „dokumentum” szó használata nem mindig indokolt, helyette ugyanis léteznek igazi magyar kifejezések. Kiss András szerint a kötet hiteles, jól áttekinthető, mutatója megfelelő, regestája pedig lényegre tapintóan világosítja fel az olvasót.
– Olyan korszakot ölel fel, amely a magyar forradalom és szabadságharc küszöbétől az abszolutizmus tombolása ellenére sikeres EME-megalapításig terjed. Az osztrák hatalom gyanakvással, ellenérzéssel fogadta az erdélyi magyar nyelvű tudományos intézmény létrehozásának gondolatát, de gróf Mikó Imre levelezéséből kiderül, hogy abban az időben ismét diadalmaskodott a megfontolt, nem hangos, de a kellő történelmi pillanatban határozott, kompromisszumos fellépés. A korabeli okmányok és irományok tanúsága szerint az EME megalapításakor Erdély-szerte tapasztalt összefogás és adakozás a vidék életerejét bizonyította – magyarázta Kiss András.
A kötet keletkezését Egyed Ákos az 1970-es évekre vezette vissza, akkoriban kezdett el foglalkozni ugyanis gróf Mikó Imre életművével. A téma azóta is foglalkoztatja, és mint mondta, az EME megalapításának 150. évfordulója alkalmából szervezett ünnepségsorozat kapcsán még inkább előtérbe került. A kötet sajtó alá rendezésében kiváló segítséget nyújtott unokája, Kovács Eszter, aki a gyűjtésből és a műszaki munkából vette ki a részét. Egyed Ákos reméli, hogy a kiadvány sok történészkutatónak könnyíti meg a dolgát a jövőben.
A Központi Egyetemi Könyvtár munkatársaként Kovács Eszter nagy mennyiségű forrásanyagot dolgozott fel. Kifejtette: nehéz volt úgy válogatni, szerkeszteni, hogy ne haladják túl az elfogadható méretet, ugyanakkor pedig a sokszínűségi törekvésük is érvényesülhessen. Az elmondottakat rövid részletek felolvasásával „illusztrálta”.
Ö. I. B. Szabadság (Kolozsvár)

Nem (csak) Erdély volt a tét
Koszta István egyike azon Romániában élő magyar újságíróknak, akik filológiai végzettséggel nem a tanári pályát választották, hanem a sajtó berkeiben kezdtek dolgozni. Már az 1989. decemberi események után közvetlenül érezte, mit kell tennie. Ott volt a Romániai Magyar Kereszténydemokrata Párt 1990. december 27-én Marosvásárhelyen tartott első országos kongresszusán, amelyen megválasztották a párt 11 tagú országos vezetőségét. Köztük volt Koszta István is. A sajtóban létrehozta a Pulzus című, gazdasági élettel foglalkozó lapot. Munkássága mind jobban bizonyítja, hogy rátalált arra az útra, amely mind tudatosabban tükrözi azt az irányt, amellyel az Erdélyben és a nagyvilágban élő olvasóinál mind jobban elérheti az önazonosság hatékony fejlesztését. Tényfeltáró könyvei beszédes bizonyítékai ennek. Legújabb könyve: Nem (csak) Erdély volt a tét. Alcíme: Kései tudósítás a párizsi konferenciáról (312 oldal, Kárpátia Stúdió Kft. 2010).
Maga a könyv unikum, ennek is köszönheti szokatlanul nagy sikerét. Az első kiadás hetek alatt (nem túlzás) elfogyott, már a második kiadást nyomtatják a budapesti Korrekt Nyomda nyomdaüzemében. A Tóth Gábor által tervezett borító megragadja az olvasó figyelmét, zsúfoltságával beszédesen bizonyítja, a könyv tartalma nem mindennapi. A címlap fotója a trianoni „békekonferencia” megnyitása. Febt a szerző neve, a könyv címe, alcíme, majd a kép alatt szalagcímben: Titkosított jelentések, eddig nem publikált dokumentumok. A hátsó borító képei: Clemenceau, Wilson és Lloyd George a diktátum aláírása után. Alexandru Vaida-Voevod (a magyar országgyűlés alsóházának jegyzőkönyve szerint Vajda Sándor) portréja. 1899. május 25. és egy bécsi orvostanhallgató diák aláírása. A fülszövegből gondolatsornyit idéznék: „Vajda-Voevod levelei a párizsi békekonferenciáról, olykor beszámoló, összegező tájékoztatói azért fontosak, mert abban a békéről alig szóló, általános zűrzavarban eligazítanak arról, hogy ki, kivel, hányszor, hol és mikor, meg miért, vagy mennyiért…”
Nem véletlen, hogy a könyvhöz Raffay Ernő történész, a vizsgált kor egyik legjobb magyar ismerője írt előszót. Így fogalmaz: „Trianonról és következményeiről szóló, minden szempontból körültekintő elemzést adó történelmi mű még nem született meg, de talán nem is fog hosszú ideig… Íme egy könyv, amely arról szól, hogy korántsem vagyunk minden titkok birtokában, kilencven év után is lehet megdöbbentően újat mondani… Ajánlom Koszta István könyvét minden magyar olvasó kezébe. Megérthető belőle nemcsak a Magyar Királyság tragédiája, de a különbség is a magyar és a román politikai elit (például gróf Tisza István és Brăteanu vagy éppen gróf Bethlen István és Alexandru Vaida-Voevod) szellemi és morális állapota, valamint érdekérvényesítő tehetsége között is.”
Koszta István tudatosságát jellemzi: a budapesti könyvhétre megjelent könyvet 2010. június 4-én, a nemzeti összetartozás napján du. 4–5 óra között a budapesti Vörösmarty téren a 80. számú Püski-pavilonnál dedikálta először, másodszor pedig az Erdélyi Magyar Igazság Klubban mutatta be. Ezt követte az erdélyi körút, csíkszeredai bemutató, majd Nagyszeben, ahol a könyvet az előszót író Raffay Ernő mutatta be. Kolozsvárról megtisztelő meghívást kapott, a Román Akadémia kolozsvári Gheorghe Bariţiu Történeti Intézetének konferenciatermében nemzetközi konferencia keretében mutatták be. A rendezvény védnöke Nicolae Edroiu, a Román Akadémia levelező tagja, a román–magyar történész vegyes bizottság elnöke, az intézet igazgatója volt, a moderátor pedig Lucian Nastasă-Kovacs, az Akadémiai Intézet főállású kutatója, a jelenkori történelem munkacsoport vezetője. Koszta István kötetét dr. Stelian Mânduţ ajánlotta a történésztársadalom figyelmébe. A hiánypótló munka Vaida-Voevod 1918–20-as, a párizsi béketárgyalásokról hazaküldött szigorúan bizalmas, máig nem publikált rejtjeles üzeneteit dolgozza fel. A dokumentációt alaposan ismerve írta, fordította és bő jegyzetanyaggal látta el a szerző. A könyv egyaránt szól románokhoz és magyarokhoz. (A nem könnyű, de kitűnőre sikeredett fordítást dr. Lakatos Artur Lóránd történész végezte.) Az egykori magyar országgyűlési képviselő Vaida-Voevod a Trianon után létrejött „Nagy-Románia” első miniszterelnöke volt, ám erdélyi autonomista elképzelései miatt hamar kiszorult a hatalomból.
A harmincas években közel került a jobboldali eszmékhez, így – bár háborús rémtettek nem fűződnek a nevéhez – a második világháborút követően munkássága tabutémává vált. Történettudományi recepciója máig rendkívül foghíjas és egyoldalú, többek közt ezen is szeretnének változtatni a konferencia szervezői.
A könyvbemutatóval egybekötött konferencián Kónya Hamar Sándor kolozsvári író-filozófus Demeter Béla politikai kálváriájáról beszélt. Szávay István történész-politológus a Vaida-Voevod személyiségével kapcsolatos képet árnyalta, többek közt elmondta: Vajda Sándor mint parlamenti képviselő egy pillanatig sem feledkezett meg arról, kik küldték őt a magyar palamentbe, kitűnő szónokként következetesen a románság érdekeit képviselte. Szónoki technikája a következő volt: mindig általános kérdést vetett fel, majd azt kifejtve eljutott a nemzetiségi problémához. Valamennyi felszólalásában a nemzetiségi kérdés került központba. Tudta érvényesíteni a magyarországi románság érdekeit, hangsúlyozta, hogy a monarchiában a magyarok és a románok egymásra vannak utalva. Az előadásokból kiderült: a Koszta István által közölt szövegek két részre oszthatók: Alexandru Vaida-Voevod Párizsból Iuliu Maniunak, illetve a kormányzótanácsnak írt levelei átfogják az ún. békekonferencián rendkívül tanulságosan és eredményesen tevékenykedő román delegáció első párizsi munkaévét (1919. január–november). A második rész: feljegyzései és emlékirat-töredékei, az 1920. év első negyedévének történéseit és azok összefüggéseit tartalmazzák. Vaida-Voevod levelei azért is fontosak, mert eligazítják az olvasót a párizsi békekonferencia munkálataiban.
A hallgatóság közt jelen volt Csucsuja István, a BBTE történettudományok professzora, volt dékánhelyettes, Vekov Károly volt RMDSZ-es országgyűlési képviselő, egyetemi tanár, Sipos Gábor, az EME elnöke, egyetemi tanár, Vasile Puşcaş, Románia EU főtárgyalója, egyetemi tanár, Zagyva György Gyula magyarországi képviselő, több akadémiai és egyetemi munkatárs.
Koszta István könyve hét nagy egységre tagozódik. Mindenik tartalma a maga egészében olyan információkat tartalmaz, melyek ismerete nélkül csak hiányos képünk lehet. Az ebben a részben elmondottakat árnyalja és egészíti ki a közel 35 oldalnyi függelék. Ehhez van csatolva a levelek jegyzéke és a névmutató, és kézbe vehetünk egy román térképet is, amely 1915-ben ábrázolja Erdélyt és Bukovinát. A kötetet érdemes figyelemmel olvasni, benne az ember előtt feltárul egy olyan világ, amelyről azt gondolta: ismeri. A könyvet elolvasva rájöhet arra, még sok tanulnivalója volna, ha ezt a kort tényleg szeretné megérteni.
Csomafáy Ferenc. Vasárnap (Kolozsvár)

A kolozsvári Egyetemi Könyvtár vendégei voltunk
Kalandozás 3,5 millió "könyvtári egység" között, ahol kiderül: egyetemisták kezébe csak pléhborítós könyv való.
Izgalmas túrára invitáltak a Kolozsvári Magyar Napok szervezői csütörtök délelőtt: a Lucian Blaga Egyetemi Központi Könyvtár nemcsak kapuit, hanem alagsorát, műhelyei ajtaját is kitárta a szép számban megjelenő érdeklődők előtt, akik arra voltak kíváncsiak, miként működik egy ilyen óriásintézmény, hogyan lehet 3 és fél millió könyvtári egységet (ez a könyvek és különféle egyéb publikációk, dokumentumok neve) rendszerezni, nyilvántartani, kikeresni, és nem utolsó sorban takarítani? Gurka Balla Ilona könyvtáros és Sipos Gábor levéltáros, a BBTE Filozófia és Történelem kar docense vezette végig a könyvtár épületében a nyílt napokra érkező vendégeket.
Sipos Gábor egy kis történelmi ízelítővel kezdte mondanivalóját: az intézményt 1872-ben alapították, az Erdélyi Múzeum-Egyesület 31 ezer kötetet számláló gyűjteményével. A könyvtár szecessziós stílusú épületét 1906-ban kezdték építeni Giergl Kálmán és Korb Flóris tervei alapján.
Az olvasóterem több mint 200 személy befogadására alkalmas. A grandiózus belterek kialakításakor a funkcionalitásra is nagy hangsúlyt fektettek, így készült el a kor és a régió legkorszerűbb könyvtára..
A könyvtár legizgalmasabb része minden bizonnyal az alagsorban levő könyvrestauráló és könyvkötő műhely. Itt a korabeli nyomdafelszerelés békében megfér az utolsó generációs digitális készülékekkel. Ottlétünkkor éppen a napi Agerpres-híreket tartalmazó lapokat kötötték karton közé az alkalmazottak.
Elmagyarázták, a fűzési technikával összefogott kötetek nem szépek, viszont nem is ez a cél: talán 10 évente egy alkalommal lapozzák fel ezeket, így a műhelyben megpróbálják a lehető legalacsonyabb kiadással archiválni. Azonban nem ugyanígy bánnak az értékes kiadványokkal: azokat 100 éve nem változott technikával restaurálják, minden munkafázist manuálisan, vagy a korabeli mechanikus gépekkel, eszközökkel, szerszámokkal végzik el.
Rengeteg a tennivaló, mert naponta szállítanak az alagsorba szétesett, sérült könyveket. Ezeket újrakötik, ha kell, ragasztják. „Az egyetemistáknak kölcsönzött könyveket pléhvel kellene újrakötni” – élcelődik az egyik könyvkötő.
A könyvtári séta során a látogatók megtudták, a könyvtári cédulák digitalizálása van éppen folyamatban, a külföldről, vagy más városból érkező kutatók örömére: amikor Kolozsvárra érkeznek, már tudják, hogy milyen könyveket szeretnének kikölcsönözni, nem kell a cetlikkel tele fiókokban keresgélniük. A digitalizáló laboratórium alkalmazottai azzal szoktak viccelődni, hogy munkájukkal megkímélik az olvasókat a portól.
szecessziós üvegberakásokkal díszített óriási ablakok, és art nouveau lépcsőkorlátok díszítette folyosón végighaladva az olvasótermet, a könyvliftet, a társadalomtudományok részleget és a lepedő-nagyságú térképeket őrző szekrényekkel bebútorzott termet is meg lehetett tekinteni – igaz, ez utóbbit csak kívülről. Nincs új a nap alatt ősmaxima ismét beigazolódott: A tudás fája családi képes enciklopédia ki- és becsatolható borítójának ötlete már a francia enciklopédistáknak is eszébe jutott emberöltőkkel ezelőtt. Gurka Balla Ilona elmagyarázta, az enciklopédia fatáblás kérge kinyitható volt, ami lehetővé tette a kimaradt lapok beszúrását, így nem kellett pótkiadványt mellékelni a kész enciklopédiához.
Az egyetemi tanárok mindig is kiemelt tiszteletet élveztek a könyvtárban: létezik egy ódon bútorral berendezett kutatószoba, amelyből leginkább egy tanári szoba szigora árad, ahol ismét perzsán érezheti magát az egykori csínytevő diák. A könyvek takarítása nem elhanyagolható tevékenység, nemcsak porszívóval, portörlővel, de infravörös sugarakkal küzdenek az atkák ellen, amelyek súlyosan károsíthatják a papírt. A sugaras kezelés végzésekor a növényeket ki kell menekíteni a helyiségből, hiszen ezekre is káros hatással van ez a fajta kezelés.
Kertész Melinda. Transindex.ro

Az EMKE és a BMC is tagja a magyarság szellemi múzeumának
Magyar Örökség-díjakat adtak át Kolozsváron
Rangos hazai és határon túli személyiségek jelenlétében adták át hétvégén a Magyar Örökség- díjakat Kolozsváron: a Magyar Örökség és Európa Egyesület által felkért Bírálóbizottság hatvanadik döntése értelmében ezúttal hét erdélyi személy és intézmény érdemelte ki az 1995-ben, a Magyarországért Alapítvány által létrehozott „magyarság szellemi becsületrendjét”. A Protestáns Teológiai Intézet dísztermében szeptember 18-án tartott ünnepségen Kiss András nyugalmazott főlevéltáros, Hajdó István főesperes, Kilyén Ilka színművész, Korniss Péter fotóművész, az erdélyi református, evangélikus és unitárius lelkészképzés, a 125 éves Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület és a Barabás Miklós Céh részesült az erkölcsi elismerésben, és lett tagja a magyarság láthatatlan szellemi múzeumának. A rendezvény keretében a Gaal György tanár, irodalomtörténész és Gránitz Miklós fotóművész által összeállított Örök Házsongárd című kötetet is megismerhették a résztvevők.
„Soha irodalomra és tudományra (kultúrára) olyan szent feladat nem várt, mint ma, nemzetünknek ebben a lelki válságában. Megmutatni nemzeti múltunkban, nemzeti géniuszunkban az örök értékeket, ennek révén növelni az önbizalmat, az önbecsülést, figyelmeztetni a nemzeti hibákra, fejleszteni a nemzeti erényeket, saját értékének öntudatára ébreszteni a magyart: ez a szent feladat” – idézte Klebelsberg Kunó kultuszminiszter 1920-as írását bevezetőjében Hámori József agykutató, a Magyar Örökség-díj Bírálóbizottságának elnöke. Mint mondta, szükségszerű, hogy a Magyar Örökség-díjak átadására ezúttal Erdély fővárosában, Kolozsváron került sor. – A magyarságnak és kultúrájának megmaradását jelentős mértékben köszönhetjük az évszázadokon át független erdélyi fejedelemségnek. Erdélyből és a Partiumból származó kiválóságok, intézmények eddig is szerepeltek az évi díjazottak között, ma azonban mind a hét kitüntetett közvetve és közvetlenül is az erdélyi magyarság soraiból kerül ki – magyarázta Hámori, majd a díjról szólt néhány szót.
Megtudtuk: a Magyar Örökség-díj megalapítói 1995-ben a klebelsbergi gondolatok szellemében határozták meg a kitüntetés misszióját. Úgy látták, „az elmúlt negyven-ötven évben a magyar történelemnek olyan alkotó személyiségei merültek feledésbe, és kerültek ki ezáltal a nemzeti emlékezetből”, akik alapvetően meghatározták a 19. és a 20. századi Magyarország fejlődési irányát. – Ezeket a személyiségeket, életműveket szinte elő kell bányászni a feledés mélységeiből, hogy példaként lehessen őket a mai nemzedék elé állítani: íme, ők voltak azok, akik a magyar 20. századot megcsinálták. Ez az oka, ha úgy tetszik, történelmi oka annak, hogy bizottságunk számos esetben jutalmaz Magyar Örökség-díjjal már nem élő személyeket vagy egykor működött intézményeket – hangsúlyozta Hámori, majd hozzátette: ezek a személyek és intézmények óriások voltak a maguk idejében, a személyek közül nem egy a zseni kategóriájába sorolható. Bartók Bélát, Kodály Zoltánt, Lajtha Lászlót, Reményik Sándort, Dsida Jenőt és Nagy Imrét említette többek között példaként, mintegy bizonyítva: a díj odaítélésének fő szempontja az életmű minősége. Az intézmények közül többek között a több mint háromszáz éves nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium és a Nagybányai Művésztelep részesült eddig a díjban.
Ablonczy László megfogalmazása szerint a Magyar Örökség-díj a „magyarság szellemi becsületrendje”, nem jár pénzjutalommal, sem más anyagi elismeréssel: a kitüntetettek egy oklevelet kapnak, valamint egy jelvényt, amely a magyar Szent Koronát ábrázolja – fejtette ki Hámori József, majd Poprády Géza könyvtárosnak, a Magyar Örökség és Európa Egyesület alelnökének, a Bírálóbizottság tagjának adta át a szót. A Farkas Balázs, Fekete György és Makovecz Imre kezdeményezésére, a Magyarországért Alapítvány Kuratóriumának tevékeny közreműködése révén létrejött Magyar Örökség-díj kapcsán elmondta: a kitüntetettek kiválasztása az alulról építkező demokrácia elvén alapszik, ugyanis a Bírálóbizottság az állampolgárok által érdemesnek tartott személyek, együttesek, intézmények, teljesítmények közül választja ki a díjazandókat. Évente négy alkalommal hét-hét díjat osztanak ki a mostanihoz hasonló kulturális műsor keretében. Mint kiderült, a díj gondozását 2003. márciusában a Magyar Örökség és Európa Egyesület vállalta fel.
A folytatásban Schulek Ágoston, a Magyar Örökség és Európa Egyesület elnöke mutatta be a Bírálóbizottság tagjait: Hámori József akadémikust, a Bírálóbizottság elnökét, Poprády Gézát és Zelényi Kovács Annamáriát, a Magyar Örökség és Európa Egyesület alelnökeit, Juhász Judit szóvivőt, a Magyar Katolikus Rádió vezérigazgató-helyettesét, Bakos István tanárt, művelődéskutatót, Benkő Samu művelődéstörténészt, esszéistát, a Magyar Tudományos Akadémia külső tagját, Kelemenné Farkas Márta nyelvészt, egyetemi oktatót, Boda László tanárt, művelődéstörténészt, Pázmándi Gyula vegyészmérnököt, közgazdászt, Rókusfalvy Pál pszichológust, Takács József biológust, agykutatót, Tóth-Pál József zenetanárt, kultúrakutatót, valamint Veres-Kovács Attila nagyváradi református lelkészt.
Magyar Örökség-díjban részesült, nevét az Aranykönyv őrzi és szombat óta a magyar szellem láthatatlan múzeumához tartozik: az erdélyi református, evangélikus és unitárius lelkészképzés (az elismerést Rezi Elek, Adorjáni Zoltán és Benkőné Zonda Tímea vette át, laudált Kozma Zsolt kolozsvári teológiai tanár), Kiss András nyugalmazott főlevéltáros, múltfeltáró nemzetszolgálatáért (laudált Benkő Samu művelődéstörténész), Hajdó István főesperes, lélekmentő szolgálatáért (laudált Berszán Lajos gyimesfelsőloki plébános), Kilyén Ilka színművész, kulturális missziójáért (laudált Medgyessy Éva marosvásárhelyi író, újságíró), Korniss Péter, fotográfusi alkotóművészetéért (laudált Sára Sándor operatőr, rendező), a 125 éves Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (az elismerést Dáné Tibor Kálmán, Dávid Gyula és Kötő József vette át, laudált Filep Antal budapesti néprajzkutató) és a Barabás Miklós Céh, az erdélyi magyar képzőművészetet felélesztő és megtartó szolgálatáért (az elismerést Kolozsi Tibor szobrászművész és Németh Júlia műkritikus vette át, laudált Dáné Tibor Kálmán művelődésszervező).
A díjazottak nevében Hajdó István főesperes mondott köszönetet, majd a Bolyai János Alapítvány Kuratóriuma által odaítélt Bolyai-pályadíjjal tüntették ki Benkő Samu akadémikust az Erdélyi Múzeum-Egyesület újjászervezésében és vezetésében kifejtett kiemelkedő közszereplői tevékenységéért, valamint Bolyai János marosvásárhelyi kéziratainak gyűjteményes kiadásáért, őt Nagy Ferenc méltatta. Az ünnepség keretében közreműködött a János Zsigmond Unitárius Kollégium Péterffy Gyula kórusa, Majó Julianna karnagy vezetésével, valamint Kilyén Ilka és a pusztinai Kovács Krisztián.
Rövid szünet után az Örök Házsongárd című, a budapesti székhelyű Pharma Press kiadónál megjelent kötetet ismerhették meg a résztvevők, Sipos Gábor EME-elnök méltatását Köllő Katalin, lapunk munkatársa tolmácsolta. Elhangzott: „a régi metszetek, archív felvételek, új fényképek a míves szöveggel összefonódva igazán és legjobban a minőségi papíron, kiváló nyomdatechnikával hatásosak, ráadásul szép kötésben, igényes védőborítóval – ezt a szépség-együttest forgathatjuk most a Pharma Press könyvkiadó jóvoltából. Dr. Gaal György kolozsvári tanár, irodalomtörténész, a kincses város múltjának avatott kutatója és Gránitz Miklós budapesti fotóművész több mint három évi kitartó munkájának eredménye kerül most az olvasó kezébe”. Az immár kétkötetes kiadvány létrejöttéért köszönetet mondott továbbá Gránitzné Demel Editnek, Gergelyné Tőkés Erzsébetnek, a Házsongárd Alapítvány „legfőbb munkásának”, aki a helyszíni munka feltételeinek biztosításában vállalt oroszlánrészt, valamint Dávid Ferencnek, a kiadó ügyvezető igazgatójának és az album külalakját elkészítő Árgyélus Grafikai Stúdiónak. A két szerző a kötetek megszületésének körülményeiről szólt, majd a rendezvény dedikálással zárult.
FERENCZ ZSOLT. Szabadság (Kolozsvár)

Az erdélyi tudomány kötetei
Az Erdélyi Múzeum Egyesület (EME) több tudományos kötetét ismertették tegnap este a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeumban.
A rendezvényen jelen volt az EME korábbi elnöke, Egyed Ákos akadémikus is. Vargha Mihály múzeumigazgató az EME és a Székely Nemzeti Múzeum közötti kapcsolat folytonosságát említve köszöntötte a kolozsvári vendégeket: Egyed Ákos mellett Sipos Gábor történészt, az EME új elnökét és W. Kovács András tudományos főmunkatársat. Fórumot kell biztosítani ezeknek az igen szűk rétegnek szóló könyveknek — vélekedett Vargha. Sipos Gábor jubileumiként emlegette az igényes kiadású könyveket, azok az EME tavalyi, 150. évfordulója alkalmával láttak napvilágot, ő maga azokról beszélt, melyek az EME kiemelkedő személyiségeit, illetve gyűjteményeit ismertetik. Egyed Ákos két kötetről szólt, mindkettő gróf Mikó Imréhez, Erdély Széchenyijéhez kötődik. Egyik, felhívásait és beszédeit tartalmazva, tükrözi az ,,ő nagy koncepcióját”, miszerint az erdélyi magyarság számára fontos az intézmények alapítása, azok éltetése. Felidézte az EME 1859-es alapítása idején időszerű nemzetiségi és politikai alapelvet, melynek értelmében minden erdélyi nemzetnek létre kellett hoznia a maga intézményrendszerét. ,,Mai körülmények között legalább annyira fontos a nyelv és a hagyomány kérdése, mint annak idején volt, ehhez az alapelvhez az EME hűséges maradt” — hangsúlyozta Egyed Ákos.
Mózes László, Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Tudományos ülésszak Szovátán
Az Erdélyi Múzeum-Egyesület marosvásárhelyi fiókja a Magyar Tudomány Napja alkalmából tudományos ülésszakot szervez ma 10 órai kezdettel a szovátai városháza dísztermében a Magyar Tudomány Napja Erdélyben címmel. A rendezvény megnyitóján Pál-Antal Sándor, az EME marosvásárhelyi fiókjának elnöke, valamint Sípos Gábor, az EME elnöke köszöntik a résztvevőket. A tudományos ülésszak részletes programja megtalálható a www.szovata.ro honlapon. Népújság (Marosvásárhely)

A magyar tudomány ünnepe Szovátán
A novemberi ajándéknyárban egy pluszörömben is részesült Erdély legnevesebb fürdőhelye. Az Erdélyi Múzeum-Egyesület, marosvásárhelyi fiókja másodszor szervezte Szovátára a magyar tudomány napja egyik legrangosabb rendezvényét.
November 13-án a polgármesteri hivatal gyűléstermében a Székelyföld múltjáról értekeztek az erdélyi magyar történelemírás nagyjai. A tudományos ülésszakot a főszervező, dr. Pál Antal Sándor akadémikus, az EME marosvásárhelyi fiókjának elnöke nyitotta meg, majd dr. Sipos Gábor egyetemi előadótanár, az EME elnöke köszöntötte a jelenlévőket.
A délelőtt folyamán dr. Sipos Gábor értekezett a székely múlt EME-gyűjteményekben lévő emlékeiről, majd dr. Egyed Ákos akadémikus a székely örökség témájának több, még kellőképpen nem tisztázott részét helyezte új megvilágításba. A néprajzos dr. Balázs Lajos csíkszeredai egyetemi tanár tartotta a nap egyik legérdekesebb témájú előadását egy keresztény kor előtti székely házasságkötési rítusról. Adatokban bővelkedett dr. Simon Zsolt marosvásárhelyi tudományos kutatónak az 1671-1672-es vámnaplók alapján írt, a csíki harmincadról szóló előadása. A Székelyföldön letelepedett örmények történetéhez is forrásértékű adatokat tartalmazott dr. Garda Dezső gyergyószentmiklósi egyetemi előadótanárnak a 18. századi és a 19. század eleji gyergyói-medencei életmódváltozásról szóló értekezése. Lírai hangulatot teremtett dr. Tüdős Kinga tudományos kutatónak egy elfelejtett 17. századi székely nagyasszonyról, Mindszenti Krisztináról szóló előadása.
A délutáni előadók sorát dr. Rüsz Fogarasi Enikő egyetemi előadótanár nyitotta meg marosvásárhelyi végrendeleteket ismertető értekezésével. Spielmann Mihály, a Teleki Téka főkönyvtárosa új oldaláról, vérbeli hadtörténészként mutatkozott be: Marosszék 17. századi haderejéről, és a harctéren elesettekről. Dr. Tamási Zsolt tanár előadása az alcsíki és a felcsíki papságnak az 1848-as forradalomban játszott szerepéről szólt. A székelyudvarhelyi céhek történetének megismerését szolgálta Zepeczáner Jenő székelyudvarhelyi muzeologus céhpecsét-bemutatója. 1956 eseményeinek Erdély magyar értelmiségijei általi átélést tükrözte Boér Hunor sepsiszentgyörgyi dokumentarista a Magyar Autonóm Tartomány múzeumainak kollektív tanácsa 1956. – 1957. évi irattárának bemutatásával. A magyar történetírás szombati ünnepét a főszervező dr. Pál Antal Sándor akadémikus egy elhanyagolt kutatási témakör, a kézműtörténeti kutatások számbavételével zárta.
A hagyományoknak megfelelően szovátai helytörténészek is szót kaptak. A történészként bemutatkozó Birtok György mérnök, havasgazda a legnagyobb székely tulajdon, az ős-Marosszék közbirtokosságának történetéről értekezett, napjainkig követve az eseményeket. Szinte a tragikomédia határát súrolta a közbirtok román államtól való visszaszerzésének a története, hiszen – jogtörténetünkben példa nélkül álló módon –, még a bírósági végrehajtót is kénytelenek voltak beperelni a birtokba helyezés elvégzése végett. Józsa András helytörténész Szováta legelső térképét mutatta be.
Egy-egy tudományos előadás, könyvbemutató alkalmat teremt városunk értelmiségének a számbavételére is, ami – egypár tiszteletre méltó kivételtől eltekintve – jórészt nyugdíjasokra szűkül. A magyar tudomány napi előadás-sorozaton sajnos egyetlen, ma is aktív „tanügyi káder" sem volt jelen.
A rangos eseményre az EME marosvásárhelyi fiókegyesülete, Szováta Város Polgármesteri Hivatala, a szovátai Bernády Közművelődési Egylet szervezésében és a Communitas Alapítvány, a szovátai Teleki Oktatási Központ, a Nyárádremetei Közbirtokosság, a kibédi Dósa Húsüzem és a szovátai Elixon üzletház anyagi támogatásával került sor.
Józsa András, Népújság (Marosvásárhely)

Tudományok régiói Erdélyben
Húsz esztendővel ezelőtt, az Erdélyi Múzeum-Egyesület (EME) újjáalakulásakor elhangzott a vád, hogy a szervezet az erdélyi magyar tudományosságot akarja kisajátítani. Az eltelt idő rácáfolt erre, az EME kitűnően együttműködik a Kolozsvári Akadémiai Bizottsággal és más tudományos szervezetekkel, újszerű kutatási programokat bonyolít le, mondta megnyitó beszédében Sipos Gábor EME-elnök a Magyar Tudomány Napja Erdélyben fórum november 19-én tartott megnyitóján. A kilencedik alkalommal szervezett hagyományos rendezvényt az Erdélyi Múzeum-Egyesület szervezte, fővédnöke Pálinkás József, a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) elnöke.
A fórum címe – A régiók tudománya – a tudományok régiói – azonos a 2011-ben Kolozsváron megrendezésre kerülőhungarológiai konferencia témájával, derült ki Sipos Gábor megnyitó beszédéből.
Görömbei András akadémikus, az MTA Magyar Tudományosság Külföldön Elnöki Bizottság elnöke a magyarság számára rendkívül fontos összetartozási tudat erősítéséről beszélt. Szerinte a kisebbségi tudományt nem lehet kikapcsolni a magyar tudományos életből, és ebben a határtalanításban érvényesülnek igazán az összeadott tudományos értékek. Görömbei hangsúlyozta a globalizációs kihívások folytán még nagyobb feladatok elé állított magyar nyelvű tudomány szerepét. Az anyanyelv pótolhatatlan kommunikációs eszköz, miközben nemzetközi értékeket is hordoz.
Szilágyi Mátyás magyar főkonzul az erdélyi magyar tudományosság sokoldalúságára,az új ágazatok felé irányuló egyre szervezettebb EME-tevékenységre hívta fel a figyelmet. „Kitartó munka e gyümölcsei érnek most be, amelyekkel globális világban kell helyt állni, Európa határain túlra kell velük lépni” – jelentette ki a külképviselet vezetője.
Ezután plenáris előadások következtek, este pedig az EME székházában, A zömök sárkány és A Rhédey-ház története címmel kiállításokat nyitottak meg. A Magyar Tudomány Napja Erdélyben ma az EME-szakosztályokbeli előadásokkal zárul.
Ö. I. B. Szabadság (Kolozsvár)

Köszöntő-könyv Egyed Ákos születésnapjára
Emlékkönyv Egyed Ákos születésének nyolcvanadik évfordulójára. Ez a címe az Erdélyi Múzeum-Egyesület (EME) zsúfolásig megtelt üléstermében november 25-én, csütörtök este bemutatott kötetnek, amelyet Sipos Gábor EME-elnök visszaemlékezése szerint a jeles történész tavalyi 80. születésnapja alkalmával vettek munkatervbe.
Péntek János EME-alelnök, a Kolozsvári Akadémiai Bizottság elnöke bemutatójában köszöntő-könyvnek nevezte a művet, amely negyvenöt szerző történelem-jellegű dolgozatát tartalmazza, amelyek valamilyen formában kapcsolódnak az ünnepelt életművéhez. Sokféle témáról és szerzőről van szó, akik munkájukkal Egyed Ákos szakmai tekintélyét ismerik el. A kötetben, többek között, szerepel az erdővidéki Bodos, az a szülőfalu, amely a későbbi tudós számára afféle laboratóriumként szolgált, és két egyetemi tanár gyermekének, Emesének és Péternek a munkája is. A közel hatvan éves pályafutás számvetéséhez tartozik az a fiatal kutatónemzedék, amelyre a történész büszkén tekinthet vissza, és akikre, noha neki nem volt tanári katedrája, életműve pozitívan sugárzott ki – összegezett a KAB elnöke.
Sipos Gábor a kötet egyik szerkesztőjeként (társa Pál Judit) a megjelenés előtti műhelytitkokba engedett bepillantást. Egyed Ákos köszönetet mondott mindenkinek, aki munkájával segítette a könyv kiadását, amely „éppen egy évvel tette őt fiatalabbá”. Az ünnepelt visszatekintett nyolcvanegy évének legfontosabb, legemlékezetesebb állomásaira: első példaképül szolgáló szüleire (köztiszteletnek örvendő tanító édesapa, „munkamániás” édesanya), a sepsiszentgyörgyi Református Székely Mikó Kollégiumban és a Bolyai Egyetemen eltöltött évekre, az osztályharci fejlemények miatt a kutatói pályára való ráállására, találkozására a családi összetartozást a mai napig sikerrel szorgalmazó feleséggel, a kolozsvári Történeti Kutatóintézetben és az EME-ben kifejtett tevékenységre, az MTA-val, hazai és magyarországi történészekkel való együttműködésre. Egyed Ákos számára az EME újjászervezése 1990-ben és az ő nyolcéves itteni elnöksége elégtételt, sok kihívást jelentett.
Az ünnepségen jelen volt Orosz István akadémikus, az MTA Történettudományi Bizottságának alelnöke, aki az Egyed Ákoshoz fűződő személyes élményeiből nyújtott egy csokorra valót a hallgatóságnak. Szerinte Magyarországon megvan a kellő szakmai érdeklődés Erdély iránt, itt pedig biztosított a fiatal történész kutatógárda.
Ö. I. B. Szabadság (Kolozsvár)

Hiányosak az egyházi levéltárak
Máig nem kerültek vissza a kommunista rezsim által elkobzott egyházi dokumentumok, születési anyakönyvi kivonatok, illetve különböző nyilvántartások az erdélyi történelmi magyar egyházak levéltárába – nyilatkozták egybehangzóan az egyházi levéltári illetékesek, amikor a Krónika arról faggatta őket: előfordulhat-e, hogy – akárcsak Kárpátalján – nem minden esetben tudnak majd segíteni mindazokon, akik a kettős állampolgárság megszerzéséhez szükséges származási dokumentumokat az egyházaktól kívánják megszerezni. Mint ismeretes, egyházi dokumentumokat is elfogadnak a honosítás megszerzéséhez.
Biztosabb, ha az önkormányzatokhoz fordulnak igazoló iratokért a Királyhágómelléki Református Egyházkerület gyülekezeteinek tagjai, mert az államosításkor az egyházi levéltárak rengeteg adata elveszett – jelentette ki a Krónika kérdésére Csűry István, az egyházkerület püspöke. Megtudtuk: a hetvenes évek elején valamennyi olyan egyházi anyakönyvet elvett az állam a református lelkipásztoroktól, ami már betelt, így annál sokkal korábbról nagyon kevés a megmaradt adat.
A püspök azt mondja, a kerület egy-két évente rendszeresen a Kulturális és Vallásügyi Minisztériumhoz fordul, hogy visszakaphassa az anyakönyveket, de mindeddig hiába. Úgy véli azonban, a magyar állampolgárság megszerzési procedúrájának könnyítése most jó alkalmat adhatna arra, hogy minden érintett egyházzal összefogva próbálják meg visszaszerezni, ami elveszett. Elmagyarázta azonban: nem minden gyülekezet esetében ugyanakkora a hiány. A kisebb közösségekben ugyanis jóval lassabban teltek meg az anyakönyvek, mint a nagyoknál, így falun még mindig valószínű, hogy a hetvenes években már régóta vezetett, de még be nem telt könyvek mai napig megvannak.
Hasonlóképpen nyilatkozott lapunknak Gyerő Dávid, az Erdélyi Unitárius Egyház közigazgatási előadó-tanácsosa. Mint elmondta, a legtöbb helyen az 1900-ig vezetett jegyzékeket kobozták el, de vannak szerencsés egyházközségek, ahol a 20. századi dokumentumok megvannak. Éppen ezért szerinte az érdeklődőknek az érintett egyházközséget kell felkeresniük, mivel mindenhol más helyzet áll fenn. Ugyanakkor Gyerő szerint dokumentumok hiányában az egyházi illetékesek esetleg valószínűsítő dokumentumokat tudnak kiállítani. Az unitárius lelkész arra is kitért, hogy rendszeresen kérik elkobzott dokumentumaikat, azonban nem sok sikerrel jártak.
Ennek oka Gyerő szerint, hogy a jelenleg hatályos levéltári törvény nem rendelkezik kielégítően az anyakönyvek és különböző nyilvántartások visszaszolgáltatásáról. Szerinte a teljes restitúcióhoz elsősorban politikai akaratra van szükség. Szintén a helyi plébániáknál próbálhatnak szerencsét mindazok, akiknek felmenői római katolikusok és szülőhelyük a Gyulafehérvári Római Katolikus Főegyházmegye területén található. Bernád Rita, a Gyulafehérvári Római Katolikus Főegyházmegye főlevéltárosa lapunknak elmondta, amennyiben a helyi plébánia nem tudja kiállítani a kivonatot, akkor a kéréssel a Gyulafehérvári Főegyházmegyei Levéltárhoz kell fordulni.
A szakember kérdésünkre arra is kitért, hogy az Állami Levéltár igazgatósága 1950. június 7-én hozott 153-as számú törvényerejű rendelete kötelezte az egyházközségeket, hogy „megőrzés végett” adják át az 1870–1895 közötti időszak anyakönyveit, melyeket egy hónap múlva július 7-én vettek át az akkori néptanácsok. Az 1952-ben kiadott belügyminisztériumi rendelet értelmében az átadási kötelezettséget „mentés” ürügyén az 1870 előtt keletkezett anyakönyvekre is kiterjesztették, majd ezt a felszólítást 1971-ben megismételték.
A begyűjtött anyakönyvek kezdetben a néptanácsok anyakönyvi hivatalaihoz kerültek, majd a területileg országos hálózattá szervezett állami levéltárakhoz. A Magyar Autonóm Tartomány fennállása idején (1952–1968) begyűjtött anyakönyveket a marosvásárhelyi levéltárban központosították, majd a megyésítés után áthelyezték a megyei levéltárakhoz, ahol ma is találhatók. A gyakorlatban azonban az anyakönyvek plébániákról való tömeges összegyűjtése nem az 1895-ös évvel ért véget, hanem az ezt az évet is tartalmazó megkezdett kötetekkel, melyek sok esetben az 1950-es évekkel zárulnak.
Eközben Sipos Gábor, az Erdélyi Református Egyházkerület Központi Gyűjtőlevéltárának levéltárosa lapunknak kifejtette, van lehetőség arra, hogy a kettős állampolgársághoz szükséges bizonylatokat kiállítsák, az adatokat visszakeressék. A kettős állampolgárság igénylésekor a 20. században született felmenőkről kell igazolást kiállítani, a múlt századi iratok pedig megvannak az egyházközségek archívumában, szögezte le a szakember. Sipos Gábor elmondta, 1950–1951-ben az 1895 előtti anyakönyveket kellett az egyházközségek beszolgáltassák, tehát a 20. századi iratok megvannak.
Előfordult például, hogy az anyakönyvet 1893-ban kezdték el és 1940-ig vezették, így azt egészben be kellett szolgáltatni, de ezek a dokumentumok az állami levéltárakban fellelhetők. Ritka esetben fordult elő, hogy a II. világháborúban az irattár teljesen elpusztult. Levéltári dokumentumokat nem zúztak be. Ritka kivételektől eltekintve az egyházközségi irattárak, archívumok alkalmasak a rokonsági kötelékek kimutatására és a kettős állampolgársághoz szükséges igazolásokat helyben ki tudják állítani, szögezte le Sipos Gábor.
Szintén derűlátó Józsa János, a Szatmári Római Katolikus Püspökség sajtóreferense. Mint lapunk kérdésére elmondta, azok a személyek, akik a megye területén születtek, vagy itt éltek családtagjaik, a lakhelyük szerinti plébániákon kérvényezhetik a magyar állampolgárság gyorsított megszerzéséhez szükséges iratokat. „A megye plébániáin szinte hiánytalanul megvannak az anyakönyvi kivonatok, és ha valami hiányzik, az ott szolgáló plébános tud útbaigazítással szolgálni, hol érdemes érdeklődni a továbbiakban. A püspökséghez eddig még nem érkeztek ilyen jellegű kérések” – fogalmazott a referens. Józsa szerint minden település eltérő helyzetben van, és így az illető kérvényezőnek személyesen kell érdeklődnie a papírokról. A szóvivőnek nincsen tudomása arról, hogy a kommunista rezsim alatt koboztak-e el anyakönyveket, illetve szolgáltattak-e vissza ilyen regisztereket a rendszerváltást követően.
Szintén jól áll dokumentumok tekintetében a Nagyváradi Római Katolikus Egyházmegye. Emődi András, a püspökség levéltárosa elmondta, a katolikus egyházban 1820 óta minden dokumentumról hiteles másolatot őriznek, amelyek mai napig szinte hiánytalanul fellelhetők az összes erdélyi püspökségen. A levéltáros azt is elmagyarázta, hogy az államosításkor nem vették el az éppen vezetett anyakönyveket, csak a betelteket, és ezek között a kis plébániákon ekkor még olyanok is voltak, amelyeket 1920 előtt kezdtek el vezetni.
Fehér Attila, a Romániai Evangélikus-Lutheránus Egyházkerület Püspöki Hivatalának főtanácsosa a Krónikának elmondta, az evangélikus egyházkerületektől lényegesen kevesebb levéltári anyagot vettek el és semmisítettek meg a kommunizmus alatt. Eddig még minden esetben tudtak segíteni, ha valaki a családfáját akarta felkutatni, vagy a felmenőiről kért adatokat. A Temesvári Római Katolikus Egyházmegyétől csak mára ígértek eligazítást. Reggeli Újság (Nagyvárad)

Karácsonyi könyvújdonságok az EME-nél
Könyvbemutató- és vásár szerepelt pénteken délután az Erdélyi Múzeum-Egyesület rendezvénykínálatában, és az érdeklődők nem csalódhattak, bőven volt miben válogatniuk az ülésterem rögtönzött standján.
A két legfrissebb újdonság közül előbb Sipos Gábor EME-elnök Kelemen Lajos Kézirattári értékeink című kötetét ismertette, amely az Erdélyi Tudományos Füzetek 265. láncszemeként jelent meg. Kelemen Lajos, aki munkásságával és közéleti szereplésével az EME múltjában gróf Mikó Imre után a második helyre rangsorolható, 1955-56-ban írta meg ezt a munkáját, amely utolsó befejezett alkotása. Sajtó alá Benkőné Nagy Margit kezdte el rendezni, és Sipos Gábor fejezte be. A szakemberek mellett a nem szakmabelieknek is szánt kötet kiadását jelentősen támogatta a Központi Egyetemi Könyvtár.
Varga P. Ildikó Hiisi szarvasától a csodaszarvasig. A Kalevala magyar fordításaicímű kötetét Molnár Bodrogi Enikő mutatta be. A finnek nemzeti eposzát kutatni hálás feladat, sokan foglalkoztak vele. Varga P. Ildikónak mégis sikerült valami újat hozzátenni ehhez a „trófeasorozathoz”: azt vizsgálta, hogy annak idején az öt teljes magyar fordítás milyen kritikai fogadtatásban részesült. Részletesen elemezte a nyelv, a nemzet, az identitás szempontjából felmerülő kérdéseket, ami különösen jelentős a mai körülmények között, amikor újabban felerősödtek a finnugor rokonságot megkérdőjelező hangok.
Ö. I. B. Szabadság (Kolozsvár)

Kiadvány az RMDSZ születéséről
Telt ház előtt mutatták be péntek este Kolozsváron A hívó szó és a vándor idő Kolozsvár 1989–1990 című, az RMDSZ megalakulásáról szóló kiadványt. A Kolozsvár Társaság székhelyén tartott könyvbemutató a Concordia vonósnégyes műsorával, illetve Vindis Andrea színművész szavalataival kezdődött, majd az est házigazdája, Kántor Lajos, a Kolozsvár Társaság elnöke szólalt fel.
Elmondta, a kötetben 13 szerző visszaemlékezése, illetve korabeli dokumentumok olvashatók. Mint hangsúlyozta, a kötet többre vállalkozik, mint az RMDSZ első küldöttgyűlésének a bemutatása. Ezt követően Markó Béla szövetségi elnök beszélt a kötetről, az RMDSZ megalakulása óta eltelt 21 évet a két világháború közti időszakhoz hasonlította.
„Ezt a könyvet végiglapozva egy közhelyre, a szolidaritás gondolatára hívnám fel a figyelmet, amelyről nem beszélünk eleget mostanában. Amikor az RMDSZ megalakult országosan, 1990. január 7-én már vádakkal kellett szembenéznünk az első napok közös magyar–román eufóriája után. Azzal vádoltak, hogy valójában egy föld alatti szövetséget hoztunk ki a napfényre. Már akkor is voltak különvélemények, de megvolt bennünk az alázat, a hűség a szolidaritás és az egység iránt” – jelentette ki Markó Béla.
„Számomra azért tanulságos a kötet, mert már A hívó szóban van néhány olyan probléma, ami az azt követő húsz-huszonegy évben folyamatosan jelen volt. Már azokban a pillanatokban volt néhány ütközőpont, s ezeket azóta sem sikerült végérvényesen lezárni, kezdve attól, hogy szövetség vagy párt legyen, milyen nevet adjanak neki, hogyan fogalmazzák meg a célokat.
Ugyanakkor az általános célokban teljes egyetértés volt” – tette hozzá Kelemen Hunor művelődési miniszter. Markó Béla és Kelemen Hunor beszédét követően, a zömmel a kolozsvári értelmiség alkotta közönség soraiból elsőként megszólaló Sípos Gábor, az Erdélyi Múzeum-Egyesület elnöke arra hívta fel a figyelmet, hogy az RMDSZ megalakulásakor nem jelent meg az erdélyi magyarság világnézeti sokszínűsége.
Kiss-Előd Gergely, Krónika (Kolozsvár)