Az új elnök, Bíró Rozália megválasztása mellett struktúrájában alig alakult újjá a Szövetségi Képviselők Tanácsa. Az RMDSZ politikai döntéshozó testületében a csoportok csak a platformok egy részét képviselik. Eckstein-Kovács Péter, a Szabadelvű Kör platformvezetője ideológiai alapon szerveződő frakciókban tudja elgondolni az SZKT-t. A megújult Szövetségi Képviselők Tanácsa kilenc frakcióval működik: Keresztény-Demokrata frakció (elnök: Frunda György), Közép-Erdély Frakció (elnök: László Attila), Nemzeti Szabadelvű Kör platform (elnök: Dénes István), Novum Forum frakció (elnök: Kelemen Atilla), Partium frakció (elnök: Lakatos Péter), Szabadelvű Kör platform (elnök: Eckstein-Kovács Péter), Székelyföldi frakció (elnök: Tánczos Barna), Szórvány frakció (elnök: Winkler Gyula), Tulipán frakció (elnök: Borboly Csaba). Nincs frakciója a Demokratikus Új Baloldal, az Erdélyi Magyar Kezdeményezés, a Nemzetépítő Platform, a Nemzeti Szabadelvű Kör, a Nők a Nőkért Szövetség, a Romániai Magyar Kisgazdák és Vállalkozók Szövetsége, a Szociáldemokrata Tömörülés, a Romániai Magyar Vállalkozói platformoknak, viszont Erdély valamennyi régiója frakcióval képviselteti magát. Ellenzéki csoportosulás sincs az SZKT-ban. Az ezt a szerepet betöltő, Katona Ádám vezette Erdélyi Magyar Kezdeményezés, valamint a Vekov Károly vezette Nemzetépítő Platform nem alakított frakciót. /Simon Judit: SZKT: platformok, frakciók – képviselet. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 11./

Az Európa Tanács parlamenti közgyűlésének liberális frakciója feltétel nélkül támogatja Frunda Györgyöt, hogy elnyerje a jogi bizottság elnöki tisztségét, erősítette meg Eörsi Mátyás, az ET parlamenti közgyűlés liberális frakcióvezetője. Eörsi hangsúlyozta: nemcsak ő támogatja a szenátor jelölését, hanem az egész szabadelvű csoport, ugyanis Frunda „az emberjogi kérdésekben, minden esetben kimagasló teljesítményt nyújtott”. /Simon Judit: Eörsi: a liberálisok is Frundát támogatják. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 19./

A pártok és a politikusok körében felértékelődött a polgármesterség. Az egyéni szavazókörzetes választás kevesebb esélyt biztosít a politikai pártoknak, hogy erős embereiket bejuttassák a törvényhozásba. Az idei választásokig ritkán történt meg, hogy miniszter váljon meg tárcájától a városvezetői tisztségért. Idén az egyik legsikeresebbnek nevezett miniszter, Borbély László és a liberális körökben nagy megbecsülésnek örvendő Ilie Bolojan száll ringbe a Marosvásárhely, illetve Nagyvárad első emberének járó székért. /Simon Judit: Polgármesterségesen. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 16./

Elemzők állítják, az RMDSZ jó szereplése a 2004-es helyhatósági választásokon nem az előzetes megmérettetésnek köszönhető elsősorban, hanem annak, hogy a helyi közösségek összefogtak a szövetség körül. Simon Judit, a lap főmunkatársa az előválasztás ellen érvelt. Az RMDSZ Székelyföldön nem minden településen tudott olyan jelölteket állítani, akik felvehették a versenyt az ellenzék jelöltjeivel. Az RMDSZ 1996-tól kezdődően az előválasztások eredményei alapján állítja össze a helyhatósági és törvényhozási jelöltlistákat, de nem mindig a legjobb szakemberek kerültek a befutó helyekre. /Simon Judit: Előválasztás. Célszerűség? Szükségtelenség? = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 25./

Hosszas huzavona után bejegyezték a Magyar Polgári Pártot. A Magyar Polgári Szövetség – amely azt követően alakult meg, hogy a Reform Tömörülés Platform 2002-ben kivált az RMDSZ-ből és több részre szakadt – 2005-ben kezdte gyűjteni a bejegyzéshez szükséges szignókat, de csak 2007 augusztusában sikerült elegendő számú aláírást csatolni a bejegyzéshez szükséges iratokhoz. Az MPP az RMDSZ alternatívájaként kíván szerepelni a helyhatósági és a törvényhozási választásokon. Elődje, az MPSZ 2004-ben is indított jelölteket – függetlenként, illetve román pártszínekben –, de értékelhetetlen eredményt ért el. Előzőleg nyilatkozatháború folyt Szász Jenő MPSZ-elnök, illetve Gazda Zoltán, az MPSZ sepsiszéki szervezetének elnöke között arról, hogy ki legyen az alakulófélben levő politikai párt vezetője. Gazda szerint erre a funkcióra – és egyben az RMDSZ ellenzékének összekovácsolására – Tőkés László a legalkalmasabb. Szász Jenő ellenben úgy nyilatkozott, hogy az EP-képviselői mandátumot nyert püspök számára „lealacsonyító” lenne egy párt ügyvezetői tisztsége. Toró T. Tibor képviselő arra figyelmeztetett, hogy egyelőre nem világos, milyen programmal és milyen csapattal vesz majd részt az MPP a választásokon. Szerinte a Tőkés-féle politikai filozófiára kell majd építeni. 1991-ben megjelent a magyar politikai palettán a Magyar Független Párt, de esélytelenül indult az RMDSZ ellenében. Az 1996-os választások előtt ugyanaz a Kiss Kálmán vezette alakulat a Romániai Magyar Szabaddemokrata Pártként (RMSZDP) jelent meg az erdélyi magyar politikai palettán, nem több eséllyel, mint korábban. Az akkori sajtó szerint az alakulat a román kormánypárt segítségével „éledt újra”, és az RMDSZ „szavazóinak elhódítását” fogalmazta meg célként saját jelöltek állításával. A 2000-es helyhatósági választásokon nyolcszáz szavazatot szerzett Marosvásárhelyen, amennyi „éppen elég” volt ahhoz, hogy az RMDSZ ne nyerje meg a polgármester-választást. 2004-ben, már nem RMDSZP, hanem az MPSZ által elvitt szavazatok miatt nem lett magyar polgármester Marosvásárhelynek. /Simon Judit: MPP: új párt, sokadik próbálkozás. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 30./ Megjegyzés: Simon Judit állításával szemben 2004-ben Marosvásárhelyen Dorin Florea polgármester a 85. 892 leadott érvényes szavazatból 48. 556-ot szerzett meg. Kelemen Atillára 34. 625-ön szavaztak. /(antalfi): Marosvásárhelyi polgármester-választás. = Népújság (Marosvásárhely), 2004. jún. 8./ Az MPSZ nem indított jelöltet.

Markó Béla RMDSZ szövetségi elnök a vele készült beszélgetésben kifejtette, a nyolc miniszter feljelenése azt jelenti, hogy az államfő sakkban akarja tartani a kormányt. Az államfő ezzel azt a látszatot kelti, hogy itt már egyfajta bűnözői csoportról, a nyolcak bandájáról van szó. Holott a nyolc esetnek nincs köze egymáshoz. Markó a Székelyföldről szóló vitát fontosnak tartja. Mi az RMDSZ szándéka az erdélyi magyar ellenzékkel: tárgyalás, kiegyezés, együttműködés vagy verseny? Markó szerint néhányan, akik valamikor az RMDSZ-en belül és most ezen kívül politizálnak, nem azért kerültek kívülre, mert másképpen gondolkodnak, hanem mert összeférhetetlenek. Velük nehéz megegyezni. Markó kifejtette: aki jelöltetni szeretné magát, iratkozzon be az RMDSZ-be. Tőkés Lászlónak ott a helye a néppárti frakcióban, de ne várja senki Markótól, hogy sajnálja, amikor Tőkés még most is dicséri az államelnököt. „Ha ő ennyire szereti az államfőt, akkor intézze el, hogy bekerüljön a frakcióba. ” /Simon Judit: Markó Béla, az RMDSZ szövetségi elnöke. Ideje lenne kijózanodni. = Erdélyi Riport (Nagyvárad), jan. 31./

Eckstein-Kovács Péter szenátor szerint amennyiben az RMDSZ és az új magyar párt koalícióban indulna az általános választásokon, akkor a törvény szerint nyolcszázalékos választási küszöböt kellene elérnie a választási szövetségnek. Az MPP megjelenése veszélyezteti a romániai magyarság képviseletét a román törvényhozásban – nyilatkozta Eckstein-Kovács Péter. A Magyar Polgári Párt (MPP) a párttörvény alapján jegyezte be magát, ami azt jelenti, hogy joga van részt venni a helyhatósági, a törvényhozási és az európai parlamenti (EP) választásokon. A párt jellegéből adódóan rá is kötelező az öt százalékos választási küszöb átlépése ahhoz, hogy parlamenti vagy EP-választásokon mandátumot szerezzen. Az RMDSZ-t is köti az öt százalékos küszöb. A különbség az, hogy ha az RMDSZ nem éri ezt el, akkor egy képviselőt küldhet az alsóházba mint kisebbség. Az EP-választáskon az RMDSZ 300 ezer szavazatot kapott, és ennyi szavazattal nem jut be a törvényhozásba. Létrejött az RMDSZ és az ellenzéke, az MPP közötti kétharmad – egyharmad arány, ha ezen nem sikerül változtatni, akkor az RMDSZ kimarad a román parlamentből. Eckstein-Kovács Péter tárgyalásokat szorgalmaz az RMDSZ és az ellenzéke között. Szerinte Tőkés László EP-képviselővel közös projektek mentén létrejöhet megegyezés. /Simon Judit: Együtt nyolc százalék kellene? = Új Magyar Szó (Bukarest), febr. 1./

Demeter János, a Kovászna Megyei Tanács elnöke a Székelyföld fejlődéséről szóló vitával kapcsolatban kifejtette, Csutak Istvánnal régen együtt dolgoznak a regionális kérdéseken, véleménye megegyezik Csutakéval. A széki berendezkedés is egy szervezési, szervezeti forma. A gond az, hogy elveszünk a részletekben, hangsúlyozta. Székelyföld Romániában van, ezt tudatosítani kell. Mást javasol Ráduly Róbert csíkszeredai polgármester: szerinte egyesíteni kellene Hargita és Kovászna megyét. Antal Árpád és Tamás Sándor pedig egy újabb testület alapítását javasolta. Demeter János egyik féllel sem ért egyet. Ebben a pillanatban is összefognak a közös érdekeinkért. Ilyen a Kovászna és Hargita megyei integrált hulladékmenedzsment közös projektje. Székelyföldnek meg kell adni a maga súlyát. A székelyföldi emberekben erős az autonómia utáni vágy. A Magyar Polgári Szövetség elindult aláírásokat gyűjteni arról, hogy szükség van-e a székelyföldi autonómiára. Demeter szerint ez félretájékoztatás. Elég tudás van az RMDSZ-ben, hogy meg is tudja valósítani autonómiaprogramját. /Simon Judit: Demeter János, a Kovászna Megyei Tanács elnöke − Román érdek a szétforgácsolódás. = Erdélyi Riport (Nagyvárad), febr. 21./ Előzmény: Csutak István: Székek földje – Székelyföld? = Szabadság (Kolozsvár), jan. 8./

A kormányfő meghagyta Melescanut ideiglenes igazságügyi miniszternek, nem hívja vissza a védelmi tárca éléről, az államfő pedig felhagyott a vádaskodásokkal. A liberálisok tárgyalnak a szociáldemokratákkal /PSD/. Tariceanu kormányfő nem bírálta a magyar minisztereket, és nem vette rossz néven Markóék Koszovóval kapcsolatos különvéleményét. Emil Boc, a PD-L elnöke kijelentette: a választások után számítanának az RMDSZ partnerségére a kormányalakításban. Ez azt is jelentheti, hogy az államfő többé nem tekinti ellenségnek az RMDSZ-t. A PSD-nek néhány vezető embere tárgyal az RMDSZ vezetőivel. Teljesen választás előtti hangulat ez. Az RMDSZ újra jó helyzetbe került, ismét keresik a kegyeit. Elkezdődött a választási násztánc. /Simon Judit: Násztánc. = Új Magyar Szó (Bukarest), febr. 27./

Intézményesült a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma (KMKF), ezt az SZDSZ kivételével, minden parlamenti párt megszavazta. Vezetője, Szili Katalin, a magyar Országgyűlés elnöke, tagjai: a Kárpát-medencei magyar és magyarországi honatyák és európai parlamenti (EP)-képviselők. A KMKF Szili Katalin országgyűlési elnök kezdeményezésére 2004. szeptember 10-én alakult meg a különböző Kárpát-medencei országok országos vagy tartományi, megyei szinten megválasztott képviselőinek és az EP-ben mandátummal rendelkező magyar képviselők egyeztető fórumaként. A MÁÉRT 1999. februárjában alakult meg. 2002-ig, amikor a szocialisták kerültek kormányra, teljes összhang uralkodott az értekezleten belül. 2004. novemberében a közös nyilatkozatot nem írta alá az MSZP és az SZDSZ. 2005. januárjában megalakult a Határon Túli Magyar Szervezetek Fóruma (HTMSZF). Tagjai a MÁÉRT határon túli szervezeteinek vezetői, képviselői lettek. Az ötlet Kasza Józseftől, a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) elnökétől származott. Minden évben legalább egyszer összeül a HTMSZF, elfogadnak egy közös nyilatkozatot. A Gyurcsány-kormány a teljes támogatási rendszert átalakította. Létrejött a Szülőföld Alap, megszűnt több alapítvány. 2007. februárjában megalakította a kormány a Szülőföld Alap Regionális Egyeztető Fórumát (REF). /Simon Judit: Összmagyar fórum – újratöltve. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 6./

A Kolozsvári Állami Magyar Színház immár része az európai színházi elitnek, az Európai Színházi Unió tagjai közé fogadta. Korábban a közönség egy része és néhány színházi személy próbálta megbuktatni Tompa Gábor direktort, mert nem a közönségnek csinál színházat, hiányoznak a magyar klasszikusok. Mások úgy gondolták, a színházi nyelv, a nemzetközi sikerek többet tehetnek a magyar kultúráért, nemzetért, mint a „középszerű, ám mély nemzeti érzéssel színpadra vitt magyar klasszikus alkotás. ” /Simon Judit: A színház. = Új Magyar Szó (Bukarest), ápr. 16./

Minden változik, a színház is átalakul, művészi és szervezeti szempontból egyaránt – hangzott el Temesváron a Csiky Gergely Színház fennállásának 55. évfordulója alkalmából rendezett Eurorégiós Színházi Találkozón, amely május 11-én gálaműsorral zárult. Kötő József színháztörténész a változásokkal kapcsolatban kifejtette: a társadalmi átalakulások nyomán a kultúra és a színház ne eltartott legyen, hanem partner. Sok szó esett a pénzről a konferencián, amelyen részt vett Balázs Attila temesvári, László Sándor újvidéki, Urbán András szabadkai, Fekete Péter békéscsabai direktor, Camelia Iordache, a temesvári Német Színház képviselője, valamint Elekes Botond a magyar és Koczka György a román kulturális tárca részéről. Demeter András, a román művelődési tárca államtitkára, aki több mint tíz éven át vezette a Csiky Gergely Színházat, eljött, hogy megnézze az előadásokat, és fellépjen a gálaesten. /Simon Judit: Emlékpróba a Bánságban. = Új Magyar Szó (Bukarest), máj. 12./

Huszadik, jubileumi évéhez érkezett a határon túli magyar színházak kisvárdai fesztiválja, mely idén június 19-én kezdődik, és június 28-ig tart. A találkozó valóságos színházi ünneppé nőtte ki magát. A határon túli társulatok legjobb előadásai mutatkoznak be. Kisvárdáról díjat hozni rangot jelent. A jubileumi rendezvénysorozatra az erdélyi, kárpátaljai, felvidéki és vajdasági színházak, társulatok viszik el a Szűcs Katalin kritikus és Darvay Nagy Adrienne színházkutató, szakíró, a fesztivál művészeti tanácsadói által válogatott és legjobbnak ítélt produkcióikat. Az idei fesztiválon bemutatkozik az Aradi Kamaraszínház és a sepsiszentgyörgyi alternatív társulat, az M Stúdió is, továbbá ismertetik Darvay legújabb, az évfordulóra megjelent kötetét, amelynek Kisvárdai fesztivál a címe. Ebben a szakíró a rendezvénysorozat utóbbi tíz évét összegzi. Szintén a fesztiválon mutatják be Köllő Katalin Csíky András kolozsvári színművésszel készített interjúkötetét. /Simon Judit: Indul a kisvárdai fesztivál. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 19./

A Kárpát-medencei magyar színházak mindegyike jelen van Kisvárdán, a határon túli magyar színházak fesztiválján, írta Simon Judit. Mintegy negyven előadást kísért figyelemmel a zsűri. A kisvárdai színházi találkozó nagyjából tükrözi a határon túli magyar színházak elmúlt évadjának színvonalát. A szatmárnémeti Északi Színház Harag György Társulata Szabó Magda–Bereményi Géza Az ajtó című előadását mutatta be. Sokat vitatkoztak szakemberek a székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház Elektra előadásán. Sorin Militaru rendező érdekes formanyelvet talált ki az előadásnak. A rendező nem tud magyarul, nem érzékelte a hangsúlyokat. /Simon Judit, Kisvárda: Tükör a színházaknak. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 24./ Megjegyzés: Simon Judit rosszul tudja, a kolozsvári Állami Magyar Színház társulata nem jött el Kisvárdára.

Egyedül válogatta ki a meghívott előadásokat idén a kisvárdai fesztiválra Szűcs Katalin Ágnes művészeti tanácsadó. Elárulta: néhány előadást szíve szerint nem hívott volna meg, de az ünnepre való tekintettel kénytelen volt mindenhonnan elhozni legalább egy produkciót. A székelyudvarhelyi és a sepsiszentgyörgyi színház több előadással is jelen van, mert ezeknél a társulatoknál olyan kiváló előadások születtek, hogy képtelenség volt dönteni, melyik jöjjön a fesztiválra. /Simon Judit: Kisvárdai válogatás. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 25./

Ameddig tart a fesztivál, Kisvárda külön világot alkot. Szakmai megbeszélések folynak, a zsűri tagjai, illetve színházi szakemberek megvitatják az előző napi előadásokat. Direktorok cserélik ki tapasztalataikat, rendezőket győzködnek hogy csak náluk érdemes dolgozni a következő évadban. A színészek szerződés vagy jobb lehetőség reményében tárgyalnak az igazgatókkal. /Simon Judit: Fesztiválország. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 26./

Alföldi Róbert színész, rendező, a Budapesti Nemzeti Színház igazgatója, a zsűri elnöke a kisvárdai színházi találkozóról elmondta, a fesztiválra érkezett előadások alkotta kép nem tér el a magyarországitól, vannak értékelhetetlen és vannak megrázó előadások. /Simon Judit, Kisvárda? Alföldi: széles a skála. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 27./

Visszavonulását fontolgatja Ion Iliescu, az elmúlt húsz esztendő meghatározó személyisége, a korára hivatkozik, az elemzők szerint azonban tart az új választási rendszertől. Ion Iliescu szenátor, a PSD tiszteletbeli elnöke 1965-től a Nagy Nemzetgyűlés tagja, 1967 és 1971 között ifjúsági miniszter. 1971-ben eltávolították a párt felső vezetéséből, bírálta a pártvezetést és felvette a kapcsolatot a hazai ellenzékkel. 1979 és 1984 között az Országos Vízműveknél dolgozott, majd 1989-ig a Műszaki Könyvkiadó igazgatója. 1989. december 22-én a tévé által közvetített forradalom sztárja, a Nemzeti Megmentési Front Tanácsának elnökévé nevezték ki. 1990-ben alapító tagja a Nemzeti Megmentési Front nevű pártnak, amelyből később osztódással megalakul a Demokrata Párt (PD) és a Társadalmi Demokrácia Pártja (PDSR). Utóbbi névváltoztatással lett a mai Szociáldemokrata Párt (PSD). Iliescu az ország elnöke volt az 1992-es szabad választásokig. Az első bányászjárás idején megköszönte a bányászoknak a bukaresti rendcsinálást. Nem utazott Marosvásárhelyre, hogy megakadályozza a román–magyar összecsapást. Csak a titkosszolgálatok megalakulása után utasította a belügyet, hogy rendet teremtsen. 1992-ben megválasztották államfőnek. 1996-ig vezette kemény kézzel az országot, a magyarsággal szemben elutasító volt. 1996-ban Emil Constantinescuval szemben elvesztette a választásokat, és rá egy évre megválasztották a PDSR elnökének. Ezt a tisztségét 2000-ig töltötte be. 2000-ben ismét államfővé választották. 2004-ig az Adrian Nastase-kabinet kisebbségben, az RMDSZ támogatásával kormányzott. 2004-ben Iliescu támogatta Adrian Nastasét a kampányban, de Traian Basescu lett az államfő. Iliescu a pártvezetési tisztséget is elvesztette, azonban 2006-ban a PSD tiszteletbeli elnökévé választották. /Simon Judit: „Az első ember” búcsúja. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 9./

Füzes Oszkár, az új romániai magyar nagykövet a moszkvai diplomataképző egyetemen végzett. Néhány éves külügyminisztériumi munka után a Népszabadság munkatársa lett. Tud románul. Szeretné, ha a román közvélemény megértené: a romániai magyar közösség nem fenyegetés, nem veszély, hanem kincs az országnak. Túl kell lépni Trianonon, hiszen európai uniós és NATO-szövetségesek vagyunk. Az anyaországiaknak nem kell beleszólniuk abba, hogy milyen utat választ az erdélyi magyarság, hangsúlyozta Füzes Oszkár. A Népszabadság vezető munkatársa volt, most kijelentette: „Vannak dolgok, amelyekben a baloldal áll hozzám közel, és van néhány, amelynél a jobboldal”. /Simon Judit: Füzes Oszkár, Magyarország romániai nagykövete. Állandóan mászkálni fogok. = Erdélyi Riport (Nagyvárad), aug. 4./

Másodszor érkezik magánlátogatásra Erdélybe magyar nemzeti ünnepen Sólyom László köztársasági elnök, ezúttal másodszor találkozik Traian Basescu román államfővel. A két legfőbb közjogi méltóság először tavaly februárban ült tárgyalóasztalhoz hivatalos keretek közt, Bukarestben. Tavaly februárban, bukaresti hivatalos látogatása alkalmával napirenden kívül Sólyom szóba hozta az autonómiát. Traian Basescu nem fogadta barátságosan kollégája kijelentéseit az autonómia jogosságáról, törvénytelennek és alkotmányellenesnek nevezte a területi autonómiáról azokban a napokban szerveződő székelyföldi „népszavazást” is. Sólyom tavaly márciusban újra ellátogatott Erdélybe. Ezúttal magánlátogatásra érkezett, a magánlátogatás március 15-re, a nemzeti ünnepre esett. Akkori magánlátogatásán Sólyom főleg kulturális emlékeket látogatott meg, közéleti és egyházi vezetőkkel találkozott. Március 15-ét a magyar legfőbb közjogi méltóság Nagyváradon töltötte, ahol találkozott az EP-képviselőségért kampányoló Tőkés László Királyhágó-melléki református püspökkel. /Simon Judit: Sólyom Erdélyben: magánút, üzenettel. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 23./

A Szombat című zsidó politikai és kulturális folyóirat legújabb számának bemutatóját december 11-én, az egyik budapesti, Dob utcai kávéházban tartották a szerzők és a szerkesztők. Tematikus számuk címe: A mi Erdélyünk. A közölt írások többnyire a régi időket idézik. Tamás Gáspár Miklós szerint Erdélyben, sőt egész Romániában a zsidóság múlttá vált. A lapszám bemutatóján Erdélyi Lajos elmesélte, életének nagyobbik részét Marosvásárhelyen töltötte, a Sütő András vezette Új Élet munkatársa volt. 1940-ben, a bécsi döntés megváltoztatta életüket. Marosvásárhely fellobogózva várta a honvéd csapatokat. Végül jött Auschwitz. A szintén marosvásárhelyi Ágoston Vilmos író, kritikus – a ’70-es évek végén a helyi területi rádió munkatársa volt, jelenleg Gödöllőn él –, írással szerepel az összeállításban. Ágoston apját munkaszolgálatra hívták be, ezzel megúszta azt, amit szerettei nem, ugyanis több családtagját elhurcolták Auschwitzba, ahonnan nem volt visszaút. Az erdélyi jelent többek között Simon Judit nagyváradi újságíró képviselte a lapban, aki azt vallja, hogy ő magyar, és a vallása zsidó. „Egyik sem zavarja a másikat. Egyik sem több, mint a másik. ” A Tompa Gáborral, a Kolozsvári Magyar Színház rendezőjével készített interjúból kiderül: az anyjának az apja volt zsidó származású. Tompa Gábor rendező kifejtette: Harag György meg Kovács György sem hagyta magát sodortatni a középszerű, népnemzeti hőbörgés által, ezért tudtak európai módon gondolkodni a színházról. Parászka Boróka, a marosvásárhelyi A Hét főszerkesztője két könyvet ismertetett. Lőwy Dániel A Kálváriától a tragédiáig című könyvében a kolozsvári zsidóság történetét dokumentálta a második világháborúig. Tibori Szabó Zoltán az Árnyékos oldalban pedig a holokauszt utáni évek eseményeit boncolgatta. Dragomán György 1973-ban született, az anyai nagymamája zsidó származású, tizenöt éves korában vándorolt ki szüleivel Magyarországra. A fehér király című regénye az utóbbi évek talán legnagyobb könyvsikere. /Kibédi Varga Sándor: Kettős identitás, dupla szorítás. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 20./

Folynak a találgatások, miért éppen Eckstein-Kovács Péterre, az RMDSZ volt szenátorára, a szövetség egyik befolyásos politikusára esett az államfő választása. Amikor Basescu felkérte, hogy fogadja el a tanácsosi, miniszteri ranggal járó tisztséget, még nem lehetett tudni, milyen területen kell dolgoznia. Csak kinevezése előtt derült ki, hogy kisebbségi ügyekben ad tanácsokat Eckstein-Kovács Basescunak. Elemzők úgy vélik, hogy az államfő elsősorban európai nyomásra vett maga mellé kisebbségi tanácsost. Azt is írják, hogy Basescu azért választotta a volt kolozsvári szenátort, mert ő néhányszor konfliktusba keveredett az RMDSZ hivatalos álláspontjával. Ekcstein-Kovács 2008 márciusában lemondott a felsőház jogi bizottságának elnökségéről, amikor az RMDSZ nem támogatta az ANI-vel kapcsolatos álláspontját. A kinevezés, illetve maga a kisebbségi tanácsadói tisztség létrehozása meglepetésként érte úgy a román politikumot, mint az RMDSZ-t. A legvitatottabb elnöki tanácsos kétségtelenül Elena Udrea, a „szőke ciklon” volt. Az ő nevéhez fűződik a cetli-botrány, amikor azzal vádolták Taricenu kormányfőt, hogy befolyásolni kívánta az igazságszolgáltatást. Udrea az ismeretlenségből került a magas tisztségbe, s alig négy év alatt látványos politikai karriert futott be. Időközben Basescu mellől egyre-másra távoztak is a tanácsosok. Elsőként a neves értelmiségi, a Constantinescu-éra volt külügyminisztere, Andrei Plesu mondott le. Eckstein-Kovács Péter megbízatása nem egészen egy évre szól, a novemberi elnökválasztás után új tanácsosokat nevezhet ki a megválasztott államfő. /Simon Judit: Az elnök magyar embere. Plesuék sorsára jut Eckstein-Kovács Péter kisebbségügyi tanácsadó? = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 9./

Sógor Csaba a hét elején részt vett Strasbourgban a Nemzeti Kisebbségi Intergroup kezdeményezésére zajlott vitában. Elmondta, hogy az EP-ben 2004 óta létezik a kisebbségi munkacsoport. A néppárti románok, görögök, szlovákok, spanyolok és a szocialisták közül is nagyjából ugyanazok, akik nem akarják elismerni Koszovót, és akik körül sokan nem írták alá a Kisebbségi és Regionális Nyelvek Chartáját – megtorpedózták, hogy határozat-tervezet szülessen. Az Európai Unióban mindenki igyekszik konszenzusos döntést hozni, és ha nem sikerül, ki kell egyezni egy mindenkinek megfelelő megoldásban. A román képviselők felháborodtak Sógor Csaba megszólalásakor, a kisebbségi csoport megszólalására előre felkészültek, fújták a betanult szöveget. Felháborodtak, amikor Sógor Csaba szóvá tette: azért kell kisebbségi kerettörvényt biztosítani, hogy ne lehessenek az Európai Unióban olyan túlkapások, mint Szlovákiában, ahol megverték a szurkolókat, vagy akár a román kormány esetében, amikor begyűjtik a nemzeti szimbólumokat, elfelejtenek beiskolázni félezer gyereket. A román képviselőtársak lehetetlen érveket hoztak fel, például azt, hogy a spanyolországi románok nem kérnek autonómiát. Azzal érveltek, hogy sehol nincsenek kollektív jogok. /Simon Judit: Fejlődést generáló kollektív jogok. Interjú Sógor Csaba EP-képviselővel a brüsszeli törvényhozásban zajlott kisebbségjogi vitáról. = Új Magyar Szó (Bukarest), febr. 6./

Borbély László, az RMDSZ ügyvezető alelnöke hangsúlyozta: „Egymásra vagyunk utalva. Erre rájött Markó Béla és Tőkés László is. ” Tőkés László nyilatkozata szerint a megegyezést segítette, hogy „az RMDSZ kiszorult a kormányból”. Borbély László vallja: „nem azért ajánlottuk fel, hogy első legyen a listán, mert ellenzékben vagyunk. ” Borbély László úgy látja, az MPP elveszítette a hitelét az agresszív, visszautasító magatartásával. Az SZKT-n ugyan nem esett szó erről, de az RMDSZ-ben a vezetőségcserére irányuló bizonyos mozgások, forrongások vannak, jegyezte meg Simon Judit újságíró. Borbély szerint a vezetőségnek a jövőben jobban be kell vonni a munkába a területi szervezetek elnökeit. Nem megoldás, „hogy mondjon le Markó Béla, és jöjjön más a helyére. Vitázni lehet és kell, elemezni, mi történt az elmúlt időszakban. Erre valók a találkozók. ” Borbély szerint a megoldás: jobbítani kell a vezetési munkát. A lap munkatársa szerint egyesek szeretnék Borbély Lászlót látni szövetségi elnöknek. „Nem aktuális most erről tárgyalni. 2011-ig tart Markó Béla mandátuma, előtte le kell ülni megbeszélni, hogy hogyan tovább” – reagált erre Borbély. Simon Judit szerint mintha az RMDSZ jobbra tolódott volna. Borbély nem úgy fogalmazna, hogy jobbra tolódott, inkább valamelyest radikalizálódott. „Romániában mindenkinek meg kell értenie: az RMDSZ méltón képviselte a magyarságot, jó irányba befolyásoltuk a magyar közösséget, 1990 óta meg tudjuk tartani azt az egyensúlyt, amit a Kárpát-medencében sehol máshol nem tudtak a magyar szervezetek. ” /Simon Judit: Borbély László, képviselő, az RMDSZ ügyvezető alelnöke: Veszélyben kicsit radikalizálódunk. = Erdélyi Riport (Nagyvárad), febr. 19./

Albert Álmos polgármesteri székből került a felsőházba. Elmondta, hogy az elmúlt másfél évtized alatt betöltött tisztségei közel álltak a román parlamenthez. Tagja volt a Megyei Jogú Városok Országos Szövetségének, ahol számos alkalommal megfogalmazták azt az igény, hogy a helyi közösségeket, helyi, megyei tanácsokat érintő törvényeket úgy kellene meghozni, hogy kikérjék azok véleményét, akik ezekkel a jogszabályokkal dolgoznak. Albert Álmos gépészmérnökit végzett a Brassói Műegyetemen, majd a Babes–Bolyai Tudományegyetem sepsiszentgyörgyi karán menedzsment szakon tanult tovább. 1992– 2008 között volt Sepsiszentgyörgy polgármestere, valamint az RMDSZ területi szervezetének vezetője. /Simon Judit: Döcögve halad a decentralizáció. „Újoncavató” interjú Albert Álmos Kovászna megyei szenátorral. = Új Magyar Szó (Bukarest), febr. 23./

Március 19-én van a Fekete március néven ismert marosvásárhelyi tragédiának a 19. évfordulója. Két évtized alatt sem tisztázódott, mi történt azokban a napokban. Elemzők szerint a Román Hírszerző Szolgálat /SRI/ megalakulásához kellett az etnikai konfliktus. 1990. március 15-én szélsőségesek tüntetéseken támadták a magyarságot, Tőkés László, Kincses Előd, Király Károly fejét követelték. Kincses akkor még Marosvásárhely polgármestere, Király pedig az egységkormány tagja volt. Március 16-án elkezdődnek az erőszakos események Marosvásárhelyen: részeg, randalírozó románok kifogásolták egy gyógyszertár magyar nyelvű feliratozását. Március 19-én nacionalista tömeg tüntetett a magyarok ellen, a környékbeli falvakból 13 autóbusszal hoztak további tüntetőket. Fejszékkel felfegyverzett emberek megostromolták az RMDSZ székházát. Mintegy 75 fő rekedt az épületben, a rendőrség nem sietett a védelmükre. Később a katonaság szabad elvonulást ígért a bent rekedt magyaroknak. Amikor kijöttek, a román tömeg láncokkal, botokkal verte őket. Sütő András írót is összeverték, a fél szemére megvakult, több bordája eltört, bal karja zúzódást szenvedett. Március 20-án óriási magyar tömeg vonult ki a város főterére, a Rózsák terére. Követelték az előző napokban eltávolított Kincses Előd visszahelyezését a polgármesteri tisztségbe, továbbá az anyanyelvi oktatást. A közeli falvakból teherautón érkeztek ismét a megtévesztett román falusiak, hogy „visszafoglalják” a várost a magyaroktól. A véres összecsapások három magyar és két román áldozatot követeltek, több mint százan megsebesültek. Március 29-én még nem készült el a kormánybizottság jelentése a marosvásárhelyi eseményekről, ugyanakkor feltűnő sietséggel bíróság elé állítottak csendháborítás, hangoskodás vádjával hét magyar, illetve cigány etnikumú személyt, majd megkezdődött a tárgyalás. Március 30-án már ítéletet is hirdettek: számos magyar résztvevőt hónapokra, illetve évekre, évtizedekre küldtek börtönbe. Cseresznyés Pált 19 évi börtönre ítélték. Hat év után szabadult. Az RMDSZ Szolidaritási Alapjából különítettek el támogatást az áldozatoknak, valamint hozzátartozóinak. Traian Basescu mostani államfőnek a kommunizmus elítéléséről szóló beszédében, illetve ennek dokumentumaiban nem szerepel a vásárhelyi fekete március. /Simon Judit: Marosvásárhely: élő kérdőjelek. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 19./

Tizenkilenc éves a Román Hírszerző Szolgálat (SRI). Kétes körülmények között jött létre, és a tavalyi átszervezés ellenére nem vált átláthatóbbá, nem veszített erejéből. Egyes vélekedések szerint a SRI az egyik eszköz az államfői hatalom megtartására. Az állambiztonsági szervek működését 1989. december 31-i hatállyal felfüggesztették: a drasztikus intézkedés nemcsak az elhárítást (a Securitate I. Főcsoportfőnökségét), hanem a hírszerző központot (DIE) és a gazdasági részleget (CIE) is érintette. A belügyi szervek hirtelen leépítését követően több tízezer tiszt és az általuk irányított, 130 ezer főből álló ügynökhálózat ellenőrizhetetlen módon áramlott be és vissza az ország politikai és gazdasági életébe. 1990 márciusában a központilag manipulált román–magyar nemzetiségi összecsapások ürügyként szolgáltak a belügyi szervek újjászületéséhez. A marosvásárhelyi incidens utáni héten, 1990. március 26-án Román Hírszerző Szolgálat (SRI) néven – kizárólag korábbi állambiztonsági tisztekből álló – elhárító szolgálat jött létre. A Temesvári Kiáltvány híressé vált 8. pontjában szereplő átvilágítás jó időre lekerült a napirendről. Csak 1996 őszén, az immár Emil Constantinescu elnök nevéhez fűződő időszakban került újra napirendre a lusztráció. Stefano Bottoni történész szerint immár „nyugodtan állítható, hogy miközben egyes kelet-európai országban megütközést okozott egyes tisztviselők állambiztonsági múltja, Romániában elképzelhetetlen volt bizonyos állami funkciók betöltése ilyen háttér nélkül”. Miután Constantinescu elvesztette Ion Iliescuval szemben a 2000-ben a választásokat, azzal állt a nyilvánosság elé, hogy őt lényegében a titkosszolgálatok győzték le. Elemzők úgy vélik, hogy a Constantinescu államfő nem tudta a maga oldalára állítani a SRI-t. Annak ellenére sem, hogy leváltotta Virgil Magureanut a szolgálat éléről, és Costin Georgescut javasolta az igazgatói tisztségre. Amint újra államfő lett, Iliescu azonnal leváltotta Georgescut, helyét Radu Timofte vette át. 2004-ben Traian Basescu megnyerte az elnökválasztást, Timofte –az elemzők szerint – nem volt hajlandó „behódolni” az új elnöknek, hamarosan leváltották. Helyére, a SRI-t ma is igazgató George Cristian Maior került. Tavaly márciusban a Legfelső Védelmi Tanács a SRI átszervezéséről döntött. Maior igazgató bejelentetése szerint, nem egyszerű átszervezésről, hanem új működési rendszerek bevezetéséről van szó. Azt tervezték, hogy felszámolják a központi egységek mintegy negyedét, és az átszervezés az egykori Szekuritáté alkalmazottainak eltávolítását célozta. /Simon Judit: A hatalom titkos szolgálatában. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 27./

Kettős állampolgárságot ígért Kárpátalján Orbán Viktor, a Fidesz–MPP elnöke, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség közgyűlésén azt mondta: a magyar nemzet újraegyesítése pártja programjának egyik alappillére. „Nem tartom erkölcsileg vállalhatónak azt a helyzetet, hogy a Kárpát-medencében minden népnél, szerbeknél, horvátoknál, szlovénoknál, osztrákoknál, szlovákoknál is létezik kettős állampolgárság, egyedül mi nem adjuk meg a sajátjainknak, holott nekünk volna rá a legnagyobb szükségünk” – fejtette ki. /Simon Judit: Státusmagyar téma újratöltve. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 30./

Nemrég mutatták be a kolozsvári Tranzit Házban a Budapesten megjelenő Szombat, zsidó politikai és kulturális folyóirat 2008 decemberi lapszámát, A mi Erdélyünk címmel ellátott tematikus számot, amely az erdélyi magyar-zsidó élet sajátosságait vette számba. Az erdélyi magyar-zsidó identitás kérdése nem tartozik az erdélyi magyar diskurzusok homlokterébe. Az erdélyi magyar kisebbségi lét kérdései mellett maximum másodlagos kérdésként fogalmazódhatott meg az erdélyi magyar-zsidó identitás és annak aspektusai. További szempont lehetne, hogy a bukaresti Realitatea Evreiasca, zsidó kulturális folyóirat és a budapesti Szombat havilap között „hol” helyezkedik el az erdélyi magyar-zsidóság (identitás) kérdése. Novák Attila nyitó írásában megállapította, hogy az erdélyi magyar zsidóság léte csak többszörös szűrőn keresztül közelíthető meg. Kétirányú politikai szűrő: egyrészt szélsőséges nacionalista beszédmód, amelynek középpontjában a Nagy-Magyarország imázs és a Trianon-szindróma áll, másrészt ennek balliberális ellendiskurzusa, amelyben a nacionalizmus „önmagában rosszként” jelenik meg. A tanulmányok, esszék mellett hangsúlyosak a visszaemlékezések. Az ország második legnagyobb zsidó közössége, a nagyváradi zsidóság múltja és jelene elevenedik meg Lőwy Dániel tanulmányában, és Kőrössi P. József, Simon Judit újságíróval készített interjújában. A Szombat folyóirat nem az egyetlen zsidó kulturális folyóirat, de a Múlt és Jövő, az Erec (A magyarországi Cionista Szövetség lapja), Új Élet (a magyarországi zsidó hitközségek lapja), Remény (zsidó közéleti, társadalmi folyóirat), Pilpul.net (a Marom Egyesület lapja) stb. folyóiratok mellett azon zsidó kulturális lapok egyike, amely értelmezéseket kínál a kortárs zsidó kulturális és társadalmi folyamatok megértéséhez. /Musca Szabolcs: Többszörös szűrőn át. Erdély magyar zsidósága a Szombat hasábjain. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 27./

Hónapok óta nem érkeznek a marosvásárhelyi civil szervezetekhez szociális projektekre jóváhagyott pénzösszegek a helyi önkormányzattól. A problémára a civil szervezetek és az önkormányzat illetékesei közötti találkozón hívták fel ismételten a figyelmet. A HIFA Románia megyei kirendeltségének vezetője, Simon Judit által kezdeményezett megbeszélésen többek között jelen volt a Caritas megyei kirendeltsége, a Cukorbetegek Egyesülete, az Alpha Transilvana Alapítvány, a Diakóniai Keresztyén Egyesület, a Talentum Alapítvány, valamint a helyi önkormányzat részéről Kolozsváry Zoltán helyi tanácsos. Kolozsváry Zoltán szerint a finanszírozás nem csak a civil szervezetek esetében késik, a polgármesteri hivatal adósságban úszik. Megoldásként azt javasolta, hogy összehívja a költségvetési bizottságot, talán lesz eredménye az egyeztetéseknek. /(bi): Üres a civil szervezetek számlája. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 14./