Kit szolgál az egészségügyi kártya?
Nem is Romániában élnénk, ha az egészségügyi kártyák bevezetését nem előzte volna meg többszöri halasztás, fejetlenség. Újabb három hónappal tolták ki használatuk kötelezővé tételét, és okkal, mert jelentős mennyiségű kártya mai napig nem került gazdájához, de az orvosoknak, gyógyszerészeknek sem sikerült beszerezniük a leolvasókat – a gyártók, forgalmazók készlete kicsinek bizonyult –, és sok esetben akadozik a rendszer, zárlatot okoznak a hibás chipek.
Évek óta készül Románia e nagy egészségügyi reformra, és igen jelentős összeget, 40 millió eurót fordított az új rendszer kiépítésére. Victor Ponta miniszterelnök nem győzte ajnározni, rendkívüli eredménynek nevezte az egészségügyi kártyák bevezetését, mint fogalmazott, „érződik majd a rendszer működésében”. Egyelőre azonban csak a káoszt és fejetlenséget tapasztaljuk, és a kérdések sokaságával szembesülünk: jó lesz ez valakinek, s ha igen, kinek? Már a kártyák kiosztása körül is rengeteg gond adódott, a rendkívül rosszul működő, de monopolhelyzetet élvező román posta csak egy részét juttatta el a címzettekhez, akik a postások munkaideje alatt – reggel nyolc és délután négy között – dolgoztak, állhattak sorba a postahivatalnál, ha egyáltalán megkapták az értesítőt. Kiknek továbbra sincs kártyájuk, most mehetnek a biztosítópénztárhoz, újabb sorok árán talán hozzájutnak, s ha nem megyeközpontban élnek, utazhatnak, buszozhatnak, hogy május elseje után jogosultak legyenek az ellátásra. Mi lesz az idősekkel, a mozgásképtelenekkel? – erre egyelőre nincs válasz. Közben kiderült az is, a kártya a betegek számára nem hoz sok jót. Adataink rákerülnek ugyan (hogy mi, az egyelőre talány), de egyéni azonosító PIN-kód védi, így ha például eszméletlen állapotban találnak ránk az egészségügyiek, forgathatják, nézegethetik, de sem vércsoportunkat, sem allergiáinkat nem tudják leolvasni, sőt, még azt sem, hajlandóak lennénk-e a szervdonorságra. Értéktelen műanyag darabbá válik. Egyre inkább kitetszik, nem minket, sokkal inkább a hatóságokat szolgálja a reform, az orvosokat tudják így nyomon követni, ellenőrizhetővé válik, hány beteget vizsgáltak meg valóban, és biztosítottak voltak-e a páciensek, kiknek recepttel, tanáccsal segítenék gyógyulását. Kiszűrhetővé válnak a biztosítással nem rendelkezők, de a hamis receptet felírók, kiadók is.
Tulajdonképpen egy méregdrága ellenőrzőrendszert vezet be az állam a polgárokat segítő reformmozzanat címén. Ha egyáltalán túléli a kezdeményezés a sorozatos halogatást és az ortodoxok átkát a sátáni jelképnek tekintett 666-os számsor miatt.
Farkas Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Pályázati pénzből újul meg a Kölcsey Ferenc Főgimnázium
Pályázati úton újítanák fel a szatmárnémeti Kölcsey Ferenc Főgimnázium épületét. A projektet, melynek kivitelezéséhez a Regionális Operatív Programból kívánnak pénzt lehívni, csütörtöki ülésén hagyta jóvá a városi tanács.
A Szatmári Római Katolikus Püspökség tulajdonában lévő épületet a városi önkormányzat bérli az iskola számára, a központi ingatlan azonban igen rossz állapotban van.
Amint arról több ízben beszámoltunk, a Kölcsey-gimnázium három éve volt kénytelen elhagyni régi ingatlanját, a református egyház ugyanis visszakapta a Kálvin téren lévő egykori fiúiskola épületét, melybe a 90-es években újjáalakult református gimnáziumot költöztette.
Maskulik Csaba városi tanácsostól megtudtuk, a tanintézet által jelenleg használt épület felújítását célzó tervezetet a katolikus püspökség készíttette, és a dokumentáció szerint a szükséges munkálatok értéke eléri a 31 millió lejt.
Az épületet kívül-belül tatarozni kívánják, kivételt csak a körülbelül két éve megjavított tető képez. Az önkormányzati képviselő lapunknak elmondta, a tervek szerint manzárdosítják is a tanintézetnek otthont adó épületet, melyet naponta körülbelül ezer diák látogat.
Babos Krisztina
Krónika (Kolozsvár)

Mi állhat a romániai magyarok elítélése mögött?
Az utóbbi hónapokban több, a magyarságot és képviselőit is negatívan érintő döntést hoztak a romániai igazságügyi szervek, de hiba lenne ezek mögött egységes magyarellenes fellépést vizionálni.
Az elmúlt hónapokban több olyan romániai bírósági ítélet is született, amelyben a magyar közösség prominenseit ítéltek el. A legutóbbi példa, hogy négy év letöltendő börtönbüntetésre ítélte a román legfelsőbb bíróság Nagy Zsoltot, a Tariceanu-kormány volt távközlési miniszterét, az RMDSZ volt politikusát a 2005–2006-os stratégiai privatizációk ügyében.
Bizalmas információk
Nagyot és társait azzal vádolták, hogy bizalmas információkat adtak ki külföldieknek magánosításra váró állami vállalatokról. A vádhatóság szerint egyebek mellett a krajovai repülőgépgyár, a Petrom olajipari vállalat, a román posta és a Romtelecom telefonszolgáltató esetében történtek törvénytelenségek.
Szintén nagy port vert fel, hogy a Ploiesti-i Táblabíróság novemberben jogerősen is felfüggesztett börtönbüntetésre ítélte annak a restitúciós bizottságnak a három tagját – köztük Markó Attila parlamenti képviselőt –, amelyik visszaszolgáltatta a református egyháznak a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Református Kollégiumot. A református egyház tulajdona újraállamosításaként értelmezte a döntést.
Telekeladás
A legújabb ügy Mezei János gyergyószentmiklósi polgármester esete, aki 2013-ban városvezetői minőségében egy olyan 400 négyzetméteres – a Gyilkos-tó partján álló – telek eladásáról kötött adásvételi szerződést egy céggel. Pedig a telek ugyanis a város apportját képezte a Budapest V. kerületével közösen létrehozott Monturist Kft.-ben. A városvezető egyelőre szabadlábon védekezhet.
Érthető lépés
Joggal merülhet fel a fenti esetek kapcsán a magyarországi közvéleményben, hogy a román állam, ha nem is nyíltan, de jogi eszközökkel támadást indított az erdélyi magyar politikai közösség ellen. Egyébként a romániai magyar közéleten belül is komoly viták vannak arról, hogy az elmúlt hónapok, a közösség számára hátrányos bírósági döntések mögött milyen motívumok húzódhatnak meg.
Pászkán Zsolt Romániával foglalkozó elemző szerint minden ügyet külön kell választani, ráadásul az adott ügyeken belül is több szempont merülhet fel. Hiba lenne minden eset mögött etnikai szálat keresni. A romániai belpolitikát jól ismerő szakember szerint azok a magyar közéleti személyek, akiket elítéltek, teljesen érthető módon szeretnék összekapcsolni az etnikai hátterükkel az esetleges ítéleteket.
Erős az ügyészség
Úgy látja, a Székely Mikó Kollégium ügyének esetében az etnikai szál teljesen egyértelműnek tűnik. A magyarokat elmarasztaló ítélet mögött az a cél is meghúzódhat, hogy más ingatlan-visszaadási perekben is elmarasztaló ítélet szülessen.
A romániai korrupcióellenes ügyészség (DNA) nem engedheti meg magának, hogy a vádemelések során nagyot tévedjen, több esetben is presztízsokokból folytat le eljárásokat – vélte Pászkán Zsolt. A DNA erősödő nyomása miatt a bíróságok is egyre több esetben adnak igazat az ügyészség vádjainak, még akkor is, ha azok nincsenek teljes mértékben megalapozva.
Fokozott figyelem
A DNA próbál megfelelni a nyugati igényeknek, mivel Románia továbbra is szeretne a schengeni övezet része lenni, és az egyik legnagyobb kritika az országgal szemben a jelentős mértékű korrupció.
A gyergyószentmiklósi eset alapvetően egy magyar-magyar ügy, a román többség ebből kimarad – mondta Pászkán Zsolt. A háttérben több dolog húzódhat meg, így például az is, hogy az RMDSZ és a rivális magyar párt, az MPP közötti vitáról van szó, de még egy budapesti, V. kerületi szál is fölmerült. Úgy látja, a kisebbségi politizálás vezető alakjainak fokozottan kellene figyelniük a tisztességre, a korrupciógyanúnak még a látszatát is kerülniük kellene.
Nem tehetik meg
Rostás Szabolcs szerint Nagy Zsolt elítélését követően kiderült, hogy a kilenc éve húzódó ügyhöz az erdélyi magyar nyilvánosság kizárólag érzelmi alapon viszonyult. A Nagyékkal rokonszenvezők részéről természetes az érzelmi megközelítés, a külső szemlélők azonban nem tehetik meg, hogy összeesküvés-elméletek gyártásával egyszer s mindenkorra semmissé nyilvánítsák a romániai igazságszolgáltatás pártatlanságát.
Politikai manőverezés
Elemzők azzal is összefüggésbe hozták a magyarok elleni ítéletek megszaporodását, hogy az RMDSZ hosszas hezitálás után, de december közepén távozott a szociáldemokrata kormányból. Az alakulat azért döntött így, mert a magyar választók mintegy 80 százaléka a jobboldali Klaus Iohannisra szavazott a romániai elnökválasztás második fordulójában. A szövetség azt hirdette, hogy a választók belátására bízta a döntést, de a kampányban Victor Pontának nyújtott burkolt támogatást.
Azok véleménye, akik valamiféle friss magyarellenes kampányt látnak, abból a szempontból semmiképpen sem megalapozott, hogy a fönt említett ügyek nem az elmúlt években kezdődtek. Azonban ha a közeljövőben újabb megosztó ítéletek lesznek magyar politikusokkal vagy üzletemberekkel szemben, az remek muníciót adhat azoknak, akik eleve hibás lépésnek tartották, hogy az RMDSZ nem maradt a kormánykoalíció része.
Kovács András
Origo.hu

Feddhetetlenség
Szédületes iramot diktál a Korrupcióellenes ügyészség, szinte nincs nap, hogy valamely magas rangú tisztségviselőt, volt vagy jelenlegi minisztert, államtitkárt, szenátort, képviselőt vagy önkormányzati vezetőt ne idéznének be kihallgatásra, vennének őrizetbe.
Sorra érkeznek a hírek vádemelésekről, s bár továbbra is igen hosszú idő múlva, de születnek a gyakorta elmarasztaló ítéletek. Hogy csak az elmúlt néhány nap történéseit idézzük fel: elérte a korrupcióellenes harc Traian Băsescu exállamfő egykori kedvenceit, a volt demokrata-liberális nagyágyúkat: Elena Udreát, Adriean Videanut, börtönbüntetésre ítélték Codruţ Şereş és Nagy Zsolt volt minisztert, vádat emeltek a sepsiszentgyörgyi bíró, Ördög Loránd ellen, elítélték a volt Kolozs megyei főtanfelügyelő-helyettest. Minthogy az 1989-es változást követő vadkapitalista időkben, a soha véget nem érő átmenet korában inkább ahhoz voltunk hozzászokva, hogy a mindent behálózó korrupció ellen nincs, aki felléphetne, a közpénzeket gátlástalanul lenyúló vezetők érinthetetlenek, az országban folyó szabadrablásnak nem lehet gátat vetni, kicsit amolyan Robin Hood-szerűnek tűnik most az ügyészség tevékenysége. Azt a képzetet keltik ugyanis, hogy az embereket kizsákmányoló, korrupt, gazdag politikusokra lecsapnak, és végre győz az igazság. Kétségkívül, vannak olyan ítéletek, amelyeket nem akarunk elfogadni, nem érzünk igazságosnak – a Mikó-ügyben született döntést például, de sokakban Nagy Zsolt börtönbüntetése is döbbenetet váltott ki. Az is vitathatatlan, hogy gyakorta oly látványosan járnak el az ügyészek, mintha nem is a potenciális korrupciós bűncselekmény feltárása lenne a cél, hanem maga az akció, a fekete álarcos karhatalmi erők felvonulása a kamerák kereszttüzében. Mégis, nehéz szót emelni e vélt vagy esetleg valós túlkapások ellen. A politikai osztály hitelét vesztette, a sokat szajkózott politikai lejáratásra való hivatkozás mára egyszerűen nevetségessé vált, hiszen bebizonyosodott: az ügyészség nem ad a párthovatartozásra – ehhez közelít egyébként e védekezés RMDSZ-es változata, mely szerint azért vizsgálódnak némely tagjuk ellen a hatóságok, mert magyar. S bár igazuk lehet azoknak, akik szerint e hajsza kicsit azzal a veszéllyel jár, hogy a fürdővízzel együtt a gyermeket is kidobják, azaz a korrupcióellenes küzdelemben ártatlanok is áldozatul esnek, mindenekelőtt azon kellene elgondolkodnunk, miként jutottunk idáig. Mert ha a politikai osztály feddhetetlen maradt volna, aligha tartóztatnának le naponta egy-egy magas rangú tisztségviselőt. Mindez pedig hatványozottan érvényes a magyar vezetőkre, akiknek a romániai igazságszolgáltatásban ma sem ritka – lásd zászlóperek, utcanévtáblák esetét –, alkalomadtán alig burkolt magyarellenes hangulattal, megnyilvánulásokkal is szembe kell nézniük. Farcádi Botond
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Ponta lemond a PSD éléről, ha...
Victor Ponta PSD-elnök tegnap, a párt Országos Ügyvezető Tanácsának Sinaián tartott ülése után kijelentette, lemond a PSD éléről, ha az Országos Tanács márciusban nem fogadja el az általa javasolt statútum-módosításokat a bűnvádi ügyekben szereplő párttagok szankcióira vonatkozóan. A kérdésre, hogy az illető intézkedések elfogadásától teszi-e függővé a párt élén való maradását, Ponta így válaszolt: „Igen. Úgy gondolom, hogy ha az Országos Tanács elé állok egy javaslattal, és a kollégák többsége nem ért velem egyet, akkor jöjjön más, mivel nem mondhatom azt, hogy nincs igazam, de menjünk tovább”. Ponta kifejtette, hogy az Országos Tanács március 20–21-én tartandó ülésén a PSD-nek döntéseket kell hoznia azokról a dolgokról, amelyeket meg kell változtatnia belső szervezésével, mentalitásával, politikai és köztevékenységeivel kapcsolatban. A PSD elnöke kifejtette, jelenleg nincs konszenzus a pártban azt illetően, hogy az igazságszolgáltatással szembe kerülő párttagok számára pontos és világos szankciókat vezessenek be a statútumba, sőt.
(Mediafax)
Nyugati Jelen (Arad)

Egy elfelejtett 100 éves kisvasút ...
Száz évvel ezelőtt, amikor fél Európa ágyúdörgéstől és puskaropogástól volt hangos, február 1-jén egy kisvasútnak a vonalrészeit adták át a forgalomnak. Többévi akadozó építkezés után megindult a közlekedés a maros-tordai helyi érdekű vasúton, amely az október 23-án átadott vonalrészekkel Erdély leghosszabb kisvasúthálózata lett. (Az 1940-ben Szászlekencéig meghosszabbított vonal közel 200 km hosszúságú, amelyhez még csatlakozott 100 km Szováta környéki erdei kisvasút.)
Vonatkerék-csattogástól lett hangos a Nyárádmente és a Mezőség keleti része, pöfögő fekete mozdonyai, majd a ’70-es évektől korszerűbb LDH-s mozdonyok személyvonatokat vontattak, amelyeken a kistermelők Marosvásárhely piacára vitték termékeiket, később ingázó munkások, diákok százai utaztak rajta naponta. Kirándulók csoportjai jártak Szovátára, Parajdra, a helyhiány miatt néha a vagonok tetején is, megcsodálva egy-egy bátrabb legényt, aki a remetei kapaszkodónál leugrált a vonatból virágot szedni a párjának, s utána visszamászott a kocsira, egy kicsit nevetségessé téve a kisvonatot. Hordott még határőröket (1940-44 között), berukkoló katonákat, akik egy kis itallal lekenyerezték a mozdonyvezetőt, hogy kilométereken át sípolva búcsúztassa el utasait a falujuktól, és vitt egy kis műveltséget, mert bizony volt olyan is, aki csak a vonat megjelenésekor látott angolvécét. Olyan falu is volt, ahol szórakozásnak számított kisétálni az állomásra vasárnap délután egy kis beszélgetésre, az érkező személyvonat nézésére.
Tehervonatok éveken át vitték a cukorrépát a marosvásárhelyi gyárba, fát, követ, téglát a Mezőségre, ameddig helyüket át nem vették a gépkocsik.
82 évig hallatszott a vonatsíp, s néztük a szerelvényeket, majd 1997 áprilisában végleg megszűnt a forgalom a kisvasúton. A mozdonyok, vagonok százai eltűntek, feldarabolták, ócskavasként eladták őket. Az állomások, őrházak szétrombolva, a sínek, hidak, átereszek felszedve, a gyors meggazdagodás miatt ellopva.
Órákig lehetne beszélni arról, hogy miként történhetett ez meg, és hogy ki a vétkes. Az a vasúthálózat, amit a helyi közösség épített (forrás: Gidó Csaba Egy megszűnt vasútvonal- hálózat emlékére), a vezetőség érdektelensége miatt szinte teljesen eltűnt. Igény lenne rá, bizonyíték erre a nyári hónapokban Szovátán működő nosztalgiavonat, amelyet egy kis pénzbefektetéssel le lehetne vinni Nyárádszeredáig, hogy a vasút menti községek rendezvényeire egy kis változatosságot hozzon. Így van ez a tőlünk nyugatabbra levő államokban, ahol a kisvasúti utasforgalom az utóbbi években megkétszereződött.
Hogy lesz-e még kisvasút, az a helyi közösségek lakosaitól, vezetőitől függ, de lévén, hogy most a 100. évfordulón senki sem emlékezett meg a kisvasútról, nem sok reményt látok....
Egy képet csatolok, bizonyítandó hogy ez a mozdony most 100 éve itt dolgozott ezen a kisvasúton, pályaszáma 490.022 volt, de sors úgy hozta, hogy Szarajevóban fejezte be a "pályafutását". (Forrás: facebook- Hungarian lokomotives/Magyar mozdonyok.)
Virág Sándor
Népújság (Marosvásárhely)

Udrea ellentámadásban: feljelentette a SRI-vezért
Ellentámadásba lendült Elena Udrea volt fejlesztési miniszter, a Népi Mozgalom Párt (PMP) elnöke, aki azonban az ellene csütörtökön pénzmosás és hamis vagyonbevallás leadása gyanúja miatt indított bűnvádi eljárás miatt felfüggesztette magát a pártelnöki tisztségből.
A politikusnő az ellene felhozott vádakra reagálva pénteken este a HotNews hírportálnak adott interjúban közölte: feljelentést tett Florian Coldea, a Román Hírszerző Szolgálat (SRI) ügyvivő igazgatója ellen, mert őt sejti az ellene indult „lejárató” kampány mögött.
Udrea szerint tavaly nyáron Sebastian Ghiţă, a SRI-hez közel álló korábbi vezető szociáldemokrata pártiüzletember-politikus, aki gyakran találkozott Coldeával, egy kávézóban közölte vele, hogy Coldea gyűlöli őt, mivel a SRI mellett „alternatív információforrásként” szolgált Traian Băsescu decemberben leköszönt államfő számára.
Hozzátette: nem volt ugyan baráti viszonyban Ghiţával, de az többször is ellátta hasonló, bizalmas információkkal, vélhetően azért, mert egyszerre akart jóban lenni Băsescuval és pártbeli elöljárójával, Victor Ponta miniszterelnökkel is. A politikusnő szerint Alina Bica, a Szervezettbűnözés- és Terrorizmusellenes Ügyosztály (DIICOT) – időközben előzetes letartóztatásba helyezett – főügyésze arra panaszkodott, hogy Coldea nyomást gyakorolt rá több ügyben, így Ioan Niculae üzletember ügyében is.
Udrea azt is állította, hogy ő maga is közbenjárt Pontánál a Băsescu emberének tartott Laura Codruţa Kövesi kinevezése érdekében az Országos Korrupcióellenes Ügyosztály (DNA) élére, ugyanakkor Coldea is emellett lobbizott a vonakodó kormányfőnél, mivel jó viszonyban van a jelenlegi DNA-főügyésszel.
Ponta erre úgy reagált: sem Udreával, sem más politikussal nem egyeztetett a főügyész személyéről, Kövesi pedig azt mondta: nem ez az első alkalom, hogy egy gyanúsított rágalmazó kijelentéseket tesz vele kapcsolatban, ezért nem kívánja kommentálni az ügyet. A SRI is jelezte: nem kíván reagálni egy gyanúsított állításaira.
Udrea amúgy azt is állította, hogy a SRI nem támogatta Alina Bica – akivel baráti viszonyban áll – kinevezését a DIICOT élére, mert nem állt elég közel a hírszerzéshez. Azt mondta: Bica panaszkodott is neki, hogy a kinevezése után a SRI nem volt hajlandó őt az ügyosztálya által vizsgált ügyekkel kapcsolatos információkkal ellátni.
Elena Udrea egyúttal azt is elmondta, hogy a vesztegetési ügyekben közvetítéssel vádolt exférje, Dorin Cocoş egyszer Florian Coldea utasítására 500 ezer eurót vitt Ghiţának, hogy azt a jelenlegi kormány szócsövének számító hírcsatornájára, a România TV-re fordítsa.
Mint ismeretes, Udrea ellen azért indított eljárást pénzmosás és hamis vagyonbevallás leadása miatt a DNA, mert a gyanú szerint tudott férje vesztegetési ügyeiről. Miután felfüggesztette magát a pártelnöki tisztségből, helyette ideiglenesen Eugen Tomac irányítja a PMP-t. Udreának – akit bírói felügyelet alá helyeztek – tilos elhagynia Bukarestet, és hetente kétszer jelentkeznie kell a rendőrségen. Ez először pénteken történt meg.
Újabb eljárások Alina Bica és Dorin Cocoş ellen
Előzete letartóztatásba helyezte pénteken a DNA Alin Cocoşt, Dorin Cocoş üzletember – Elena Udrea volt fejlesztési miniszter, a Népi Mozgalom Párt (PMP) elnöke volt férje – fiát az Alina Bica ellen zajló eljárás kapcsán.
Mint ismeretes, Bicát azzal vádolják, hogy még 2011-ben, a restitúciós bizottság tagjaként elintézte, hogy egy üzletember számára a valós ár háromszorosát, több mint 377 millió lejt fizessék ki kárpótlásként egy 13 hektáros bukaresti telekért. Az ügyben közvetítőként eljáró Dorin Cocoşt már korábban őrizetbe vették, most azonban a fiát, Alint is vizsgálati fogságba helyezték, miután kiderült, hogy ő is részt vett a vesztegetési ügyben.
Ráadásul az ebben az ügyben is vizsgálati fogságba helyezett Bica és Cocoş ellen egy másik restitúciós ügyben is eljárás indult – a vád szerint Cocoş 16 millió eurót kapott, hogy közbenjárjon Bicánál két visszaszolgáltatási ügy rendezésében.
Bica ellen egy másik ügyben is eljárás indult: a gyanú szerint 2006-ban az ügyben eljáró ügyészként megvesztegették, hogy próbálja elkenni egy bűncselekményekkel vádolt üzletember, Ovidiu Tender ügyét. A DNA azt állítja: 2013-as kinevezése óta Bica Tender érdekeinek rendelte alá a DIICOT-ot. Ügyészségi források szerint Tender feljelentést is tett Bica ellen, mondván: meg kellett vesztegetnie őt. Ebben az ügyben előzetes letartóztatásba helyezték Bica korábbi tanácsadóját, Florentin Mihăilescut is.
Balogh Levente
Krónika (Kolozsvár)

Románia és az ukrán válság
Bár az ukrajnai válság kialakulásának elején a bukaresti külügyminisztériumi állásfoglalásokban rendre szerepelt az Ukrajnában élő román közösségek jogainak védelme, ez mára szinte teljesen eltűnt a hivatalos kommunikációból – állapítja meg a budapesti Nemzetpolitikai Kutatóintézet alább olvasható, lapunkhoz csütörtökön eljuttatott aktuális elemzése. Az alcímek szerkesztőségünktől származnak.
Románia külpolitikájára erőteljesen rányomja bélyegét az ország stratégiai partnersége az Egyesült Államokkal, ennek megfelelően a román álláspont ellenzi az Oroszország elleni szankciók bármilyen szintű könnyítését és az Oroszországgal fenntartott kapcsolatok kereteinek megváltoztatását. Az Ukrajnában élő román kisebbség jogainak védelme a konfliktus kezdetén még szerepelt a külügyminisztérumi állásfoglalásokban, mára azonban ez szinte teljesen eltűnt.
Az Egyesült Államok európai és eurázsiai ügyekért felelős államtitkár-helyettese, Victoria Nuland legutóbb január közepén járt Romániában, ahol egyetlen nap alatt találkozott a román állam legfontosabb vezetőivel, köztük Klaus Johannis államfővel, Victor Ponta miniszterelnökkel és Bogdan Aurescu külügyminiszterrel is. A felek a román–amerikai stratégiai partnerség jegyében folytattak egyeztetéseket, kiemelten tárgyalva a 2015-ös év prioritásait és főbb cselekvési irányait.
A külügyminisztérium tájékoztatása nem mulasztotta el hangsúlyozni, hogy a román külügyminiszer és Victoria Nuland találkozóján a két ország kapcsolatainak „kivételes jellege” is a tárgyalások témáját képezte, a román fél pedig kifejezte óhaját a stratégiai partnerség kiterjesztésére és az együttműködés formáinak elmélyítésére vonatkozóan. A tárgyalásokon Victoria Nuland Romániának a régióban betöltött pozitív szerepét emelte ki és nyitottnak mutatkozott a stratégiai partnerség új területekre való kiterjesztésében.
Barátságtalan bukaresti gesztusok
Természetesen nem csupán az Egyesült Államokkal fenntartott stratégiai kapcsolat határozza meg Románia álláspontját az ukrán válság kapcsán, hanem az Oroszországhoz fűződő viszony is. Az elmúlt években a román állam több magas rangú vezetője is kifejezetten barátságtalan megjegyzésekkel és gesztusokkal reagált egyes orosz állami vezetők nyilatkozataira, az is előfordult, hogy az akkor hivatalban lévő román államfő, Traian Băsescu nyíltan a „Luhanszkot és Donyecket elfoglaló terroristák partnerének” nevezte az Orosz Föderációt.
Az Oroszországgal szembeni, sokszor keményvonalasnak nevezhető román külpolitika ugyanakkor kényszerhelyzetben van, hiszen a fekete-tengeri kijárattal rendelkező országot közvetlenül érintik Oroszország lépései. Traian Băsescu államfő több esetben hangot adott abbéli nézetének, hogy Vlagyimir Putyin célja tulajdonképpen befagyott konfliktusok előidézése a Fekete-tenger övezetében.
Az egyik ilyen, már hosszú ideje befagyott konfliktus Transznisztriában, azaz a Moldovai Köztársaság többségében orosz ajkúak által lakott, kvázi szakadár övezetében van. Mivel a román politika egy elvesztett területként, a „második román államként” tekint a többségében román ajkúak által lakott Moldovai Köztáraságra, itt közvetlenül ütközik az orosz és a román érdek.
Románia energetikai helyzete a másik olyan terület, amely a román külpolitikát meghatározza az ukrán válságban elfoglalt pozíciója tekintetében: bár az orosz Gazprom 2014 végére összességében 30 százalékkal csökkentette a Romániának szánt gázszállítások volumenét, ez nem rázza meg különösen a román energiaellátást. Ennek oka, hogy a 12,5 milliárd köbméteres belső földgázfogyasztásból 11 milliárd köbmétert belső termelésből fedez az ország, csupán a különbözetet importálja Oroszországból, ezért akkor sem kellene komolyabb problémákkal szembenéznie a román energetikai rendszernek, ha a Gazprom teljesen leállítaná a szállításokat.
Románia tehát megteheti, hogy az Oroszországgal szembeni szankciók egyik legerőteljesebb támogatójaként lépjen fel az Európai Unióban, nemzeti érdekei pedig szintén azt diktálják, hogy a geopolitikai felértékelődéséből származó előnyöket maximálisan megpróbálja kihasználni az Egyesült Államokkal folytatott stratégiai partnerség keretében.
Román félelem a szeparatizmustól
Érdekes azonban, hogy bár az ukrajnai válság kialakulásának elején a külügyminisztériumi állásfoglalásokban rendre szerepelt az Ukrajnában élő román közösségek jogainak védelme, ez mára szinte teljesen eltűnt a hivatalos kommunikációból, sőt a román média is alig foglalkozik a témával. A román hivatalos álláspont szerint Ukrajnában a román a harmadik legnépesebb közösség az ukrán és az orosz után, amennyiben „mesterségesen nem osztották volna meg a közösséget”.
A hivatalos adatok szerint ugyanis 151 ezer román nemzetiségű él az országban, ugyanakkor 258 ezren moldovainak vallották magukat, ezért a román értelmezésben 410 ezer román él Ukrajnában. A legnépesebb közösség a Romániával határos Csernyivci megyében él, itt 180 ezren román anyanyelvűnek számítanak, míg Kárpátalján csupán 32 ezer főt számlál a közösség.
Odesszában 724-en vallották magukat románnak, ám 123 ezren moldovainak, így a román hivatalos értelmezésben jelentős román anyanyelvű közösség él a nagyvárosban. Bár nincsenek megbízható információk az Ukrajnában élő románok és moldovaiak román állampolgársága kapcsán, a médiában keringő információk szerint a kárpátaljai románok 70 százalékának van román útlevele.
Míg tavaly februárban a román külügyminiszter kijelentette, Románia „elvárja, hogy az Ukrajnában élő román közösséget ne érjék ellenséges megnyilvánulások”, továbbá kifejezte aggodalmát a nyelvtörvény eltörlése miatt, hangsúlyozva, hogy reményei szerint az eltörölt törvényt hamarosan olyan szabályozás váltja fel, amely megfelel a nemzetközi szabványoknak, köztük a kisebbségvédelmi keretegyezménynek és európai nyelvi chartának, az ezt követő időszakban egyre ritkábban lettek a hasonló megnyilvánulások.
Sőt 2014 májusában Titus Corlăţean külügyminiszter egy kolozsvári választási rendezvényen már egyenesen arról beszélt, hogy „ami országunk keleti határainál oly drámaian történik, az ötletet, késztetést adhat az efféle szeparatista modellek terjedésére, olyan dolgokra, amelyek az ország határainak a megkérdőjelezését jelentik. Ezt nagyon komolyan mondom. Ezért Romániának erős államnak kell lennie”.
Ezzel párhuzamosan Traian Băsescu államfő is számos alkalommal hangsúlyozta a kisebbségi jogok, kiemelten a nyelvhasználat biztosításának fontosságát Ukrajnában, egyszerre azonban látványosan ez is abbamaradt. Az államfő közvetlenül Vlagyimir Putyin Transznisztriára vonatkozó, egyik tavaly áprilisi kijelentésére válaszul arról beszélt, hogy „elfogadhatatlan a nemzetközileg elismert határok megkérdőjelezése.
A kívülről generált revizionista mozgalmak közvetlenül veszélyeztetik az államok területi egységét és szuverenitását, és nem szolgálhatnak megoldásként a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek jogainak védelmére. Az államszervezésről, a föderális és autonomista modellek bevezetéséről szóló viták, a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek állampolgárságuk szerinti állammal szembeni felforgató tevékenységekre való felbujtása közvetlen beavatkozást jelent a szuverén államok belügyeibe”.
Lekerült napirendről a kisebbségi kérdés
Legutóbb január 7-én beszélt egymással a román és az ukrán külügyminiszter telefonon a román fél kezdeményezésére. Bogdan Aurescu ekkor teljes támogatásáról biztosította Pavlo Klimkint Ukrajna területi épsége, szuverenitása és függetlensége tekintetében, továbbá kifejezte határozott álláspontját az EU Oroszország elleni szankcióinak fenntartására vonatkozóan is.
A román diplomácia vezetője bukaresti látogatásra hívta ukrán kollégáját, ugyanakkor felajánlotta Románia segítségét az országban szükséges reformok, az EU–Ukrajna társulási megállapodás alkalmazása – amelyet Románia elsőként ratifikált – tekintetében. Emellett tájékoztatta a kijevi külügyért arról, hogy Románia már ratifikálta az ukrán–román határra vonatkozó kishatár-egyezményt, és reményét fejezte ki, hogy ukrán részről is hamarosan megtörténik a ratifikáció.
A külügyminisztériumi tájékoztató végén egyetlen mondat található: „a két tárcavezető tárgyalt továbbá az ukrajnai román kisebbséget érintő kérdésekről is”.
Krónika (Kolozsvár)

Decentralizációs törvényt sürget az RMDSZ
A Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) az alkotmányellenesnek bizonyult decentralizációs törvény újraalkotását sürgeti, tavaly közzétett székelyföldi autonómiatervezetéről pedig egyelőre a közvitát akarja folytatni mind a románság képviselőivel, mind a magyar közösségen belül – jelentette ki kedden Borbély László, az RMDSZ politikai alelnöke.
A politikust arról kérdezte a magyar közmédia, melyek a magyar érdekképviselet törvényhozási prioritásai a bukaresti parlament most kezdődött tavaszi ülésszakán.
Borbély László hangsúlyozta: hétfői parlamenti felszólalásában is sürgette a központi intézmények önkormányzati hatáskörbe utalását. Mint mondta, az RMDSZ nem tud egyetérteni az utóbbi időben hozott központosító intézkedésekkel és azt szorgalmazza, hogy a nyári költségvetés-kiigazítás előtt a kormány tisztázza, milyen szempontok szerint osztja vissza az az adóbevételeket az önkormányzatoknak. Borbély László a tavaszi ülésszak fontos feladatának nevezte a választási reformot is. Kifejtette: az új választási törvények előkészítésénél az RMDSZ olyan megoldást támogat, amely lehetővé teszi a magyarság számarányos képviseletét mind a parlamentben, mind az önkormányzatokban. Az RMDSZ politikai alelnöke jelezte: mind a decentralizációs törvénynél, mind a választási reformnál a magyar érdekképviselet az önkormányzatok megerősítését tartja szem előtt.
Arra a kérdésre, hogy a parlament elé terjeszti-e autonómiatervezetét az RMDSZ, Borbély László azt mondta, a következő hónapokat a közvita folytatására fordítják. Legközelebb február 26-án kerül terítékre a téma a marosvásárhelyi Bernády Alapítvány által rendezett szemináriumon. Rámutatott: az RMDSZ fontosnak tartja a párbeszéd a románsággal, mert az autonómiatervezetet csak a román többség támogatásával lehet elfogadtatni a parlamentben.
Hozzátette: az RMDSZ nyitott arra, hogy a magyar közösségen belül is tárgyaljon az autonómiatervezetről mindazokkal, akiknek „értelmes, okos javaslataik vannak".
„Egyelőre írott javaslatokat nem kaptunk senkitől, aki még foglalkozik az autonómia kérdésével, de nyitottak vagyunk. A mostani parlamenti ülésszak végéig a közvita és a magyar közösségen belüli tárgyalás hónapjai lesznek, hiszen nem akarunk egy olyan törvénytervezetet benyújtani, hogy ne próbálnánk bizonyos konszenzust elérni" – jelentette ki Borbély László.
Arra a kérdésre, támogatja-e az RMDSZ a bizalmatlansági indítványt, amellyel Victor Ponta szociáldemokrata kormányát próbálja megbuktatni a jobbközép ellenzék, Borbély László úgy vélekedett, hogy egyelőre nincs többség a kormánybuktatáshoz az RMDSZ-szel együtt sem. Ugyanakkor jelezte, készek tárgyalni az ellenzékkel, ha kidolgozzák a bizalmatlansági indítvány szövegét. MTI
Erdély.ma

Őrizetbe vették Adrian Sarbut, Románia első sajtómágnását
Sarbut kedden rendőrök vitték kihallgatásra a legfőbb ügyészségre, amely várhatóan előzetes letartóztatását is kezdeményezni fogja.
Sarbut adócsalásra, sikkasztásra és pénzmosásra való felbujtással gyanúsítják.
Állítólag fantomcégek tucatjait hozta létre olyan „vállalkozók" nevében, akiknek semmi közük a médiához, hogy az általa vezetett sajtótrösztnél dolgozó újságírókat a fantomcégeken keresztül szerzői jogi szerződésekkel fizesse, ahelyett, hogy alkalmazná őket.
Sarbu politikai leszámolásnak minősítette őrizetbe vételét, amely mögött szerinte Victor Ponta kormányfő áll.
MTI
Erdély.ma

Geoană Romániája
Mircea Geoană egykori pártvezér, külügyminiszter, sőt öt percig képzeletbeli államfő az SZDP-ből való kiűzetése után azt lépte meg, azt cselekedte, amire várni lehetett tőle és sorstársaitól: új szervezetet alapít, mely kezdeményeiben egyelőre A Mi Romániánk Platform nevet viseli, de ez csak időleges, hiszen gyorsan párt lesz belőle. Semmi akadálya ennek, itt is az alakít pártot, aki csak akar, s akinek legalább négy-öt cimborája akad, kikből kitelik a párt vezetősége. Tagság majd csak kerül, s ahogyan a romániai politikai moralitást ismerjük, lesz majd elégséges „átigazoló” parlamenti képviselő, szenátor is.
Persze, ez nem lesz elég ahhoz, hogy már most, frissiben megelőzzék eddigi édes, fölnevelő pártjukat, de talán elégséges a Ponta-uralom megszüntetéséhez. Mármint az ország kormányrúdjánál. Mert a lázadó szocdemek célja voltaképpen nem más, mint Ponta és társasága megbuktatása.
Amiért nem is lenne különösebben nagy kár, de azért mégis mosolyogtató, hogy erre Geoană csapata a jobboldallal összefogva készül. Hiába, a sértett ember bosszúvágya nem ismer határokat, s ha az még egy túlméretezett énképpel is társul, akkor pártirtó erővé válhat. Geoană esetében mindez igaz, az nem igaz viszont, amit ígér, mármint, hogy ő fogja megteremteni az igazi szociáldemokrata pártot. Mert olyan soha nem volt, nincs és nem is lesz Romániában.
Ezek a mostani gyülekezetek a legnagyobb jóindulattal is csak reformkommunista, posztkommunista csimbókoknak nevezhetőek, de közelebb járnánk az igazsághoz, ha nemes egyszerűséggel kimondanánk: zűrzavaros doktrínájú nacionalista érdekcsoportok, kiket sokkal inkább jellemez a hatalom- és a szerzésvágy, mint a társadalmi szolgálat gerjedelme. Aztán az is eléggé pikáns, hogy a nagy moszkoviták fiaiból, unokáiból most hogyan lesz elszánt brüsszelista, washingtonista, eladdig, hogy kiátkoznák e civilizált emberek közül azt, aki Vlagyimir Putyinnal egyáltalán szóba áll.
O, tempora, o, mores! – sóhajthatnánk a bölcs latinokkal, elcsodálkozván az emberek, a világ, az erkölcsök nagy színeváltozásán.
Magyari Lajos
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Berde Mózsa itthon
Az 1848–49-es háromszéki önvédelmi harc jeles alakjának emlékévébe léptünk. Laborfalva nagy szülöttjére, Berde Mózsára (1815–1893) emlékeztet lapunk ez évi falinaptára is. Berde Mózsát a székely katonaság választotta meg népképviseleti országgyűlési követének, részt vett a kolozsvári országgyűlés jobbágyfelszabadítási törvénytervezetének összeállításában, s küzdelme eredményeként a képviselőház kimondta a határőrrendszer megszüntetését. Kormánybiztosként résztvevője volt az Agyagfalvi Nemzeti Gyűlésnek, szervezője Háromszék önvédelmi harcának, jótevője egyházának.
Barangolás a bölcsőhelyen
Egymást követik a rohanó gépkocsik a Laborfalvát átszelő nemzetközi úton. Rohan a nagyvilág, pereg az egyre gyorsuló jelen, s mi ebben a zajban keressük Berde Mózsa emlékét. Segítségül hívtuk életrajzíróit, néhai Benczédi Gergely unitárius főgimnáziumi tanárt, Jakab Eleket, a maiak közül pedig Egyed Ákost.
A kicsi Mózsa szülei, Berde Mózes és Márkos Krisztina a laborfalvi szájhagyomány szerint az unitárius templom mögötti régi temetőrészen pihennek, sírhalmukat tumba, a régiek nevén haskő, fedi. Tavasz keltével védelemre szorul. Az apa idős fejjel állt be a szabadságharcba. A gyerek Mózsa hétévesen ment a falusi iskolába, húszéves korában küldik szülei a Székelykeresztúri Unitárius Gimnáziumba (az intézmény ma az ő nevét viseli). Gyermekként és serdülőként volt alkalma, hogy megismerje, lelkileg is kötődjön szülőfalujához. Nyáron hozzászokott a munkás vakációkhoz, szülei takarékosságra nevelték: tudnia kellett, hogy csak a munka hozhat eredményt, csak dolgozva lehet javakat teremteni. Kilenc évig szívta magába a tudományt, s lelkébe a neves gimnázium szellemét. Családja székely nemes volt, oklevelüket a nagy református fejedelem, Bethlen Gábor adta „harci szolgálataik elismeréseként.” Két évszázad távlatából nem könnyű feladat Berde emlékét keresni szülőfalujában. Egykori lakóháza helyére a Sükösd család emelt új házat, ennek a családnak kell megköszönni az egykori régi Berde-udvarházról készített fényképfelvételt is. Az új ház előtt néhány éve még állt a két régi eredeti kapuláb, mára már csak Berde Mózsa cserefája maradt.
„Koránál fogva még láthatta az alatta játszadozó kicsi Mózsát. Mi úgy tartjuk, hogy olyan háromszáz éves lehet ez a fa – tájékoztatott 2008-ban az ott lakó Sükösd Gábor. – Ez a hely a Labor völgyétől fel a Seethal-tagig és ki egészen a Magyarok útja kanyarulatáig – mind Berde-birtok volt. Ők adták el a Bedőknek, s tőlük mi vásároltuk meg. Amikor a régi házat bontottuk, megtaláltuk azt a rejtekhelyet, ahol Berde a kincseit tartotta. Itt, az udvaron található még egy kőből rakott kút. Egy háromszögű kőre, lenn a kőrakatban, az 1837-es esztendő van bevésve, és egy W betű, lehet, hogy a kőfaragó monogramja” – mesélte e sorok írójának az azóta elhunyt Sükösd Gábor falutudós. Tőle tudjuk az anekdotává szentesült Berde Mózsa-történetet, miszerint egy nyári napon lovasfogatával bekocsikázott dolgait intézni Brassóba. Mikor hazajött, összegyűjtette udvarnépét, akiknek azt mondta: No ezt tegyétek ti meg, két kiflivel mejártam Brassót! Berde Mózsa emlékét keresve az egykori funduson Sükösdné Szőcs Erzsébet fogadott, aki elmondta: az emlékfát menteni-gyógyítani, nyesni kellene, az említett eredeti kapuláb pedig a vízvezeték lefektetésének lett az áldozata.
Berde Lenke és első unokatestvére, Kóródi Sándor (229. szám) segítségével összeállítottuk a jelenlegi szentivánlaborfalvi Berdék névsorát, akik közül néhány család Uzonban és Sepsiszentgyörgyön él. Családtörténeti adatok szerint a ma élő laborfalvi Berdék Berde Mózsa első unokatestvérének, a főiskolai tanár Berde Áronnak (1819–1891) lehetnek a leszármazottai. Hihető, mert ezen a falurészen, Laborfalva északi felében állt Berde Mózsa udvarháza, körülötte mind Berde nevű családok laktak s laknak ma is. Itt, a Kicsivíz utca 329. szám alatt állt a tudós-tanár Berde Áron kúriája. Innen egy dobásnyira nyílik a Berde utca, ahol ma is Berdék élnek. Élő tehát ma is, de számában apadó a laborfalvi Berdék nemzetsége.
A forradalom forgatagában
Berdét képességei, nem utolsósorban egyfajta aszketizmussal társuló szigora és mértéktartása miatt választotta fia, Daniel Gábor tanítójául báró Daniel Elek unitárius főgondnok. Egyházához és a valláshoz való ragaszkodását édesanyja famíliájának is köszönhette, amelyből az egyház egykori jeles püspöke, Szentiványi Márkos Dániel is származott.
Berde kolozsvári ügyvédként, jogászként mint katonacsalád sarja került a forradalom forgatagába. Agyagfalva után Háromszéken egyike az önvédelem megszervezőinek. A Sepsiszentgyörgyön székelő Kormányzó Hivatal, az ún. Berde–Horváth-féle Bizottmány vezetője, s kormánybiztosi minőségében is példátlan bizonyítékát adta a hazafiúi szolgálatnak.
„Az önvédelmi harc társadalmi-politikai hátterének kialakítója volt. Az egységfront érdekében küzdő Berde Mózsa révén Háromszéken csak azután válhatott teljessé a haladó erők szövetsége, összefogása a külső ellenség ellen, miután a szabadelvű nemesség csatlakozott e szövetséghez. Ez pedig Berde Mózes politikájának gyümölcse volt” – írja Egyed Ákos. 1848 tavaszán a katonarend követévé választották Háromszéken, mint katonaivadék, élvezte a katonarend bizalmát, szerették benne a nemes embert, a katonafiút. Ő élesztette újra az akkori nép- és falugyűléseket. Egyed Ákos szerint „a nemesség Háromszéken csak egy személyre volt hajlandó hallgatni: ez a személy Berde Mózsa volt!” Politikai bölcsessége abban állt, hogy látta: a sikerhez nem elég a lelkesültség, harci felszerelés is kell, ebben segítette a háromszékieket. Törekvéseit, eredményeit Orbán Balázs is méltatta. Berde Mózsa már Agyagfalván találkozott Gábor Áronnal, s itthon közösen tárgyaltak a lőszer- és ágyúgyártásról, megbízta Szacsvait, hogy szervezze meg a puskaporgyártást, s ekképpen szökkent szárba a székely hadiipar. Forradalmi tevékenysége eléggé ismert, most inkább „bűnhődéséről” szólunk, ugyanis a Habsburg-hatalom halálbüntetést rótt ki rá, melyet később várfogságra változtattak. A négyesztendei súlyos várfogság a josefstadti börtönben megviselte, s az isteni gondviselésnek tudható be, hogy megmenekült a haláltól. A Kincses városban és a laborfalvi birtokon pihente ki börtönéveit. Csak a kiegyezés után volt alkalma folytatni jogászi tevékenységét. 1872 után Sepsi- és Miklósvár-szék országgyűlési képviselőjének választották Sepsiszentgyörgyön. Ekkor huzamos ideig újra szeretett Háromszékjének volt a lakója. Ebből az időből Kádár Lajos korabeli laborfalvi tanító és rokona, Berde Ferenc adatai alapján Kiss Sándor akkori laborfalvi unitárius lelkész közölt adatokat.
A Berde-cipó
Illő, hogy röviden szóljunk „a legnagyobb jótevő” egyházi tevékenységéről. 1845-ben beválasztották az unitárius egyházi főtanácsba, a forradalom előestéjén az egyház jogtanácsosa volt. Fukar természetéről szóló szájhagyományok ellenére nemcsak egyházának volt jótevője, hanem egy sor korabeli közületnek, intézménynek, köztük az Erdélyi Múzeum, EKE, EGE, Székely Nemzeti Múzeum, Kézdivásárhelyi Erzsébet Leányárvaház és Szentkereszti Stefánia Menház, amelyeket pénzadományokkal segített. Végrendeletében jelentős vagyonát az unitárius egyházra hagyományozta. Hagyatékának felhasználásával épült fel a háromszéki származású neves műépítész, Pákéi Pakey Lajos tervei alapján a kolozsvári Unitárius Gimnázium, majd 1914-ben a székelykeresztúri Unitárius Gimnázium új épülete. Birtokainak jövedelméből a kolozsvári, tordai és székelykeresztúri iskolák diákjainak naponta egy-egy ingyencipót juttattak. Ez volt az a bizonyos híres Berde-cipó, melyet diákok nemzedékei, szegény sorsú és arra érdemes tanulók vehettek igénybe. Berde előrehaladott kora okozta, hogy elborult elmével hunyt el életének 78. évében 1893. szeptember 22-én egy budapesti magánklinikán. Kívánsága szerint a Házsongárdi temetőben, földije, az unitárius Bölöni Farkas Sándor sírja mellé helyezték örök nyugalomra. Temetésén a háromszéki származású unitárius püspök, a kilyéni Ferencz József mondott gyászbeszédet. Az unitárius egyház 1901-ben mellszobrot állított Berde Mózsának a Kolozsvári Unitárius Kollégium épületében. Margó Ede (1872–1946) budapesti szobrász alkotása. Háromszéken nincs emlékszobra.
Emlékezete Berde nem feledkezett meg szülőfaluja iskolájáról sem, amely a rendszerváltás utáni időktől az ő nevét viseli. Támogatta a laborfalvi unitárius eklézsiát, amiért az utókor, de a jelenkor is hálás. A laborfalvi unitárius templomban és az iskola falán emléktábla őrzi emlékét. A bécsi döntés előestéjén Szentiványi Gábor (1888–1950) jogász, közgazdász, Háromszék vármegye főispánja, állíttatott emléktáblát a laborfalvi unitárius templomban ezzel a felirattal:
E község hallhatatlan szülöttje
a legnagyobb unitárius jótevő
laborfalvi Berde Mózsa
emlékére Dr. Szentiványi Gábor 1939
1993. október 30-án, néhai Szalad Sándor iskolaigazgató idején, a szentivánlaborfalvi iskola felvette a Berde Mózsa nevét, s az egykori unitárius felekezeti iskola épületének falára elhelyezték Petrovits István sepsiszentgyörgyi szobrászművész Berdét ábrázoló bronz domborművét. Jeles szülöttjére halálának 120. évfordulója alkalmával is emlékezett a szülőfalu, a helybeli unitárius egyházközség 2013 novemberében. Ekkor állítottak Berde-emlékkopját a laborfalvi unitárius templom előterébe (Bálint Zoltán alkotása).
– Születésnapjához közeledve mi is ünnepi istentiszteleten emlékezünk Berde Mózsára – tájékoztatott Buzogány-Csoma István szentivánlaborfalvi unitárius lelkész –, s ez alkalommal szeretnénk átadni a szentivánlaborfalvi iskolában berendezett Berde-emlékszoba szomszédságába tervezett állandó jellegű falutörténeti kiállítást. Berde, mint a forradalmi események szervezője és aktív résztvevője megszámlálhatatlan alkalommal fordult meg Sepsiszentgyörgyön, örömmel-reménységgel fogadott személyisége volt a városnak. Éppen ezért lapunk úgy gondolja, hogy az egykori szabadságharcosok utódai, akik ma Háromszék székely-magyar közösségét alkotják, megye- és városvezetésünk, az unitárius egyház és helybeli egyházközség egy Berde-mellszoborral tudna méltó módon tisztelegni az önvédelmi harc jeles személyisége előtt születésének 200. évfordulója alkalmával.
Kisgyörgy Zoltán
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Amerikai apanázs a „neptunos” RMDSZ-eseknek
Kisebb szolgálatokkal, esetenként pénzzel honorálta a Project on Ethnic Relations (PER) amerikai szervezet a kilencvenes években lezajlott román–magyar tárgyalások magyar résztvevőit – derítette ki az Átlátszó Erdély.
Az űrlap teteje
Az űrlap alja
A nemrég beindított oknyomozó blog több száz oldalnyi, eddig nem publikált dokumentum alapján közölt cikksorozatot a bukaresti hatalom képviselői és az RMDSZ politikusai közötti egyeztetésekről.
A találkozók egyik helyszíne, a fekete-tenger-parti üdülőtelep neve alapján Neptun-tárgyalásokként elhíresült találkozók annak idején heves vitát váltottak ki erdélyi magyar politikai körökben.
Miközben az RMDSZ-es tárgyalók nem rendelkeztek a szövetség meghatalmazásával, az alakulat vezető politikusai a román–magyar kiegyezés első lépéseként, az RMDSZ Tőkés László vezette belső ellenzéke viszont a magyar érdek elárulásaként értékelte a Neptunban kötött megállapodást.
Az Átlátszó Erdély most feltárta, hogy az egyeztetések egyik résztvevője, az RMDSZ politikai alelnöki tisztségét betöltő Borbély László parlamenti képviselő amerikai ösztöndíj megpályázásához kapott ajánlást 1992-ben a PER-től. A szervezet 1993 októberétől tanácsadói szerződéssel alkalmazta a politikust, akinek jelentéseket kellett írnia a romániai politikai helyzetről.
Hogy az évek során mennyit kapott Borbély, az nem derül ki, az oknyomozó blogon közzétett dokumentumok egyike szerint viszont 1993-ban 500 dollár honoráriumot utaltak át neki azért, mert közreműködése nyomán a marosvásárhelyi önkormányzat bérmentve bocsátott irodát a PER számára a városban. Borbély egyébként az Átlátszónak tagadta, hogy megnyert volna amerikai ösztöndíjat, a blog munkatársának adott interjúját ugyanakkor visszavonta.
A jelenleg Victor Ponta kormányfő tanácsadójaként tevékenykedő Frunda György volt szenátort 1996-ban a „romániai magyarsággal kapcsolatos projektek tanácsadójaként" alkalmazták az amerikaiak. A magyar–román egyeztetések másik résztvevője 2400 dollár értékű számítógépet is kapott, amely a blog megállapítása szerint akkor két évi nettó átlagfizetésnek felelt meg Romániában.
Az Átlátszó Erdély egyébként problémásnak nevezi a kifizetések és ajándékok elfogadását, mert az említett találkozókon nem tudományos vita, hanem érdekérvényesítés folyt és politikai alkuk köttettek. „Kérdés, hogy az RMDSZ politikusai mennyire tudták hatékonyan képviselni a közösség érdekeit akkor, amikor el voltak köteleződve a PER felé, mely szervezetnek érdeke az, hogy a felek minél hamarabb megegyezzenek" – jegyzi meg a cikkíró.
Mint ismert, a PER-féle találkozókhoz hasonlóan tavaly a Friends of The Project on Ethnic Relations (FPER) néven bejegyzett egyesület égisze alatt Brassópojánán rendeztek találkozókat a román–magyar párbeszéd jegyében, az RMDSZ számos politikusának részvételével.
Kiderült azonban, hogy a szervezet mögött Viorel Hrebenciuc volt szociáldemokrata (PSD) képviselőhöz közel álló politikusok és ügyvédek húzódnak meg. Ellenük a kormánypárt egykori befolyásos alelnökéhez hasonlóan pénzmosás és szervezett bűnözői csoport létrehozása gyanújával indult bűnvádi eljárás októberben, amikor valamennyiüket előzetes letartóztatásba helyezték.
Rostás Szabolcs
Krónika (Kolozsvár)

Évértékelő Borbély Zsolt Attila EMNT-megyei elnökkel
Autonómiaelvű magyar egységet!
Arad – 2014 eseménydús esztendő volt a magyarság életében. Három választás az anyaországban, tüntetéssorozat a kormány ellen, itthon elnökválasztás és az RMDSZ kilépése a kormányból. A múlt év kiértékelésére ezúttal Borbély Zsolt Attila politológus-közírót, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács Arad megyei elnökét kértük fel.
– Miként lehetne megvonni a 2014-es esztendő nemzetpolitikai mérlegét?
– Kezdjük az anyaországgal. A minden hibája és mulasztása ellenére is a korábbinál nagyságrenddel jobb, eredményesebb s mellesleg nemzetpolitikában, Kárpát-medencei közös magyar jövőben gondolkodó kormányzatot három választáson is megerősítette Magyarország választóközönsége. Ez hatalmas eredmény, akkor is, ha roncsolt a kormány népszerűségén néhány balszerencsés ötlet, s a nyomukban megszervezett tüntetéssorozat. Orbán Viktor több tabudöntögető, előremutató beszédet mondott, meghirdette a munkaalapú, nemzetépítő, illiberális állam programját, aminek megvalósítását sokan várják a nemzeti oldalon. Az említett tusványosi beszédben körvonalazott pragmatikus, a magyar nemzeti érdeket követő új külpolitika, a keleti nyitás, azon belül az orosz–magyar viszony szorosabbra fonása azonban nem mindenkinek nyerte el a tetszését. A térségünket gyarmatosító globalista háttérhatalom, melynek első számú nyíltszíni képviselője, az Egyesült Államok kormányzata újabb diplomáciai háborút indított Magyarország ellen. Ennek kimenetele többesélyes. Aligha vitatható, hogy az Egyesült Államok, mely képes volt titkosszolgálati eszközökkel levezényelni az ukrajnai puccsot, Magyarország kormányát is megbuktathatja, ha nagyon akarja, de remélhető ugyanakkor az is, hogy a két vezetés megtalálja a modus vivendit.
– Talán evezzünk inkább erdélyi vizekre…
– Erdélyben a múlt év legnagyobb kihatású eseménye az elnökválasztás volt, melyen sokak meglepetésére a német Klaus Iohannis győzedelmeskedett. Ez nem jelent túl sok jót magyar szempontból, de az ország demokrácia-minőségére egyértelműen pozitívan fog hatni. Nemcsak azért, mert jobb egy politikai szempontból kiegyensúlyozott főhatalom, jó, ha a bármire képes utód-kommunista Ponta-féle kormányzatnak van ellensúlya, hanem azért is, mert a jelenlegi elnökről könnyebb elhinni, hogy őszinte elkötelezettje a korrupció elleni harcnak, a hatékony és elvszerű kormányzásnak, mint bármely korábbi államelnökről. Az RMDSZ rossz lóra tett Ponta támogatásával, le is vonta a vezetés a következtetést a magyar szavazók elsöprő többségének Iohannist támogató szavazatából: a szervezet kilépett a kormányból. Kár, hogy e taktikai húzás nem járt stratégiaváltással, a brassói, ma is érvényben levő programhoz való visszatéréssel, az autonómia körüli akcióegység megteremtésének igyekezetével. Pedig az erdélyi magyar parlament életre hívásának gondolata ma is aktuális, akárcsak a nemzeti kataszter összeállítása és egy vállalható autonómia-statútum megfogalmazása. Az autonómiaelvű magyar egység első számú létparancs ma is.
– Mi a gond ezzel az RMDSZ székelyföldi autonómia-statútumával?
– A tavaly ősszel az elnökválasztási kampányban közvitára bocsátott dokumentum azon túl, hogy a majdani Székelyföld prefektusának a jelenleginél sokkal nagyobb hatalmat ad – az elképzelt autonóm régió élére állított kormányzati tisztségviselő akár a fegyveres erőket is bevethetné, ha szükségesnek látná –, nem a történelmi Székelyföldre, hanem Maros, Hargita és Kovászna megyék együttesére vonatkozik, mely integrál a Székelyföldhöz soha nem tartozó román többségű területeket is. E három megyén belül a magyar többség nem kellően masszív, és könnyen felmorzsolható. Nem véletlenül minősítette Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács elnöke, hogy az autonómia-statútum közvitára alkalmatlan.
– Arad megyei szinten milyen évet zárt az EMNT? Mik a jövő évi terveik?
– Tavaly folytattuk „szabadegyetemünk” előadássorozatát, melynek keretében rangos szellemi alkotók gondolatait ismerhette meg az aradi közönség Süli Attila hadtörténésztől Toót Holló Tamás irodalomtörténészig. Testvérszervezetünk, az Erdélyi Magyar Néppárt több helyi szervezetet alakított, s azt sem hallgathatom el, hogy közösségi támogatással sikerült tető alá hozni az elmúlt 25 év politikatörténetét összefoglaló monográfiát. A jövő esztendőben is gondolatdús programmal jelentkezünk, a meghívottak között lesz Szentesi Zöldi László, a nemzeti oldal több kötetes gondolkodója, jó tollú közíró, aki legutóbb egy török szakácskönyvvel jelentkezett, Kántor Zoltán, a Nemzetpolitikai Kutatóintézet igazgatója, Balogh Gábor történész, Hegedűs Tamás közgazdász és még mások. Az újabb előadássorozatot az autonómiaelvű erdélyi magyar egység kiépítése jegyében szervezzük.
– Köszönöm a beszélgetést!
– Én köszönöm a lehetőséget!
Balta János
Nyugati Jelen (Arad)

Kormányra!
Tárgyalás az RMDSZ és a PNL között
Alig hűlt ki a volt RMDSZ-es miniszterek feneke alatt a szék, máris helyzet van. A România Liberă napilap értesülése szerint új parlamenti többség kialakításáról, és az RMDSZ esetleges kormányra lépéséről tárgyaltak a szövetség és a Nemzeti Liberális Párt (PNL) vezetői. A találkozó tényét Kelemen Hunor is elismerte.
A PNL berkeiből származó információk szerint a liberálisok két miniszteri és 14-15 államtitkári tisztséggel honorálnák, ha az RMDSZ 8 szenátora és 18 képviselője melléjük állna.
Kelemen Hunor szerint csupán találkoztak a két párt vezetői, semmi konkrétumról nem esett szó. „Amíg a jelenlegi kormánynak többsége van, addig nincs értelme a kormányra lépésről beszélni”– szögezte le Kelemen. Hozzátette: azt ugyanakkor még nem lehet tudni, mi lesz júniusban vagy augusztusban.
Ahhoz, hogy megbuktassa a jelenlegi Ponta-kabinetet, és kormányt alakíthasson, a PNL-nek más pártokat is meg kell győznie, elsősorban a jelenleg a kormánykoalíció tagjaként politizáló Románia Fejlődéséért Országos Szövetséget (UNPR), amely arról nevezetes, hogy tagjai többször is átálltak már egyik oldalról a másikra. A Dan Diaconescu-féle néppártot és a Geoană-féle szociáldemokratákat nem kell győzködni, ők megfelelő mennyiségű bársonyszék fejében mindenre hajlandók
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

RMDSZ–PNL-egyeztetés: Kelemen szerint nem aktuális a kormányra lépés
Új parlamenti többség kialakításáról és az RMDSZ esetleges kormányra lépéséről tárgyalt az RMDSZ a Nemzeti Liberális Párttal (PNL) – értesült a România Liberă napilap.
A szerdán megjelent írás szerint Kelemen Hunor RMDSZ-elnök elismerte, hogy találkozott a liberálisok vezetőivel, de azt mondta: nem hivatalos egyeztetés volt, nem esett szó konkrét dolgokról, a szövetség kormányra lépése pedig jelenleg nem aktuális.
„Jelenleg a kormánynak nélkülünk is megvan a többsége. Amíg ez a többség létezik, nincs értelme a Ponta-kormány leváltásáról beszélni. Az nem miattunk bomlik majd föl, hanem miattuk. Ma nincs szó arról, hogy kormányra lépnénk. Hogy mi történik júniusban vagy augusztusban, azt nem tudom” – nyilatkozta Kelemen.
A lap értesülései szerint az RMDSZ kormányra lépése fejében a PNL két miniszteri tárcát és 14-15 államtitkári pozíciót kínál a szövetségnek. Cserébe az RMDSZ 26 szavazattal járulna hozzá a PNL vezette új többség kialakításához, lévén hogy nyolc szenátorral és tizennyolc képviselővel rendelkezik.
A szenátusban az RMDSZ és a független szenátorok támogatásával a PNL-nek már csak öt szavazatra van szüksége ahhoz, hogy többségbe kerüljön, és leváltsa a szenátus éléről Călin Popescu-Tăriceanu házelnököt.
A képviselőházban már nem ennyire egyszerű a helyzet, ott ugyanis az ellenzék csak 159 vokssal rendelkezne, márpedig a többséghez 200 kellene.
Ehhez elengedhetetlen, hogy a jelenleg kormánykoalíciós tag Románia Fejlődéséért Országos Szövetség (UNPR) és a Dan Diaconescu Néppárt (PPDD) 13 képviselője is átálljon. Gabriel Oprea belügyminiszter, az UNPR elnöke meg nem erősített források szerint erre hajlandó lenne, ha kineveznék a Román Hírszerző Szolgákat (SRI) élére, Kalus Johannis államfő azonban erre nemigen hajlik. Így a PNL-sek egyenként próbálják győzködni az UNPR-es honatyákat.
Mint ismeretes, az RMDSZ a tavaly novemberi államfőválasztásig a jelenlegi, szociáldemokrata (PSD) vezetésű kormánykoalíció tagjaként politizált, ám azt követően, hogy a voksoláson a magyarok több mint 80 százaléka nem a PSD jelöltjére, hanem Johannnisra szavazott, kilépett a kormányból.
Balogh Levente
Krónika (Kolozsvár)

Bizalmi válság
A lankadatlanul folyó korrupcióellenes küzdelem, a naponta újabb és újabb politikusokat érintő bűnügyi eljárások, az ügyészség vizsgálódásainak kereszttüzébe került vezetők leleplező, másokat bemártó nyilatkozatai mögött egyre inkább felsejlik egy olyan félelmetes háló, amely úgyszólván mindent beborít.
Szinte nincs olyan ága, szelete a romániai társadalomnak, amely érintetlen volna: volt és jelenlegi miniszterek, államtitkárok, államigazgatási intézmények képviselői, parlamenti honatyák, önkormányzati vezetők, igazságszolgáltatásban dolgozók, bírák, rendőrök, orvosok, sportolók és sportklubok vezetői, nagyvállalkozók, médiacézárok egyaránt a nyomozó hatóságok célkeresztjébe kerültek, többen közülük jogerős bírósági ítélet nyomán rácsok mögött ülnek. Ilyen fokú fertőződés láttán egyre időszerűbb a kérdés: mi lehet a politikai osztály megújulásának titka, miként indulhat el és válhat általánossá egy olyan megtisztulási folyamat, amely aztán hétköznapjainkra is kihat? Mert bizony a korrupció, adólejeink, a közpénzek gátlástalan lopása az egyik legfőbb oka annak, hogy ezer sebből vérzik a romániai egészségügyi ellátás, alulfinanszírozott az oktatási rendszer, alig épülnek autópályák, úthálózatunk lassan életveszélyes. A megtisztulás, a megújulás kérdésének a látványos ügyészségi akciók mellett az is aktualitást ad, hogy éppen most zajlik a választási törvény módosításáról szóló vita. A reformnak pedig az olyan ágazatokat is érintenie kell, amelyek eddig mintegy táptalajt jelentettek a korrupció jelenségének. Elengedhetetlen volna például átláthatóbbá tenni a pártfinanszírozást, könnyíteni a pártalapítást, szükség volna a politikai migráció tiltására, a mentelmi jog kérdésében pedig el kellene végre érni, hogy azt ne használhassák védőfalként bűnügyi vizsgálatok ellen. Mindez elhangzott Klaus Johannis államfő és a parlamenti pártok vezetőinek múlt heti tanácskozásán, illetve az azt követő nyilatkozatok során – kérdés azonban, hogy mi marad e lendületből a módosítások kidolgozásakor. Azt azonban vélhetően a pártvezetők sem hagyhatják figyelmen kívül: ha a modern állam alapintézményének számító parlamentnek nem sikerül visszanyernie az emberek bizalmát, az alapjaiban rendítheti meg az amúgy is törékeny romániai demokráciát. Farcádi Botond
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Kényes magyar-kérdések terítéken
Kovács Péter főtitkár értékelője
Ígéretünkhöz híven, külön írásban közöljük az Aradon tartózkodott Kovács Péter szövetségi főtitkár politikai értékelőjét, amit az Arad megyei RMDSZ Küldöttgyűlésén tartott pénteken este. Amint előrebocsátotta, néhány múltbeli, jelenlegi, illetve jövőbeli kihívást kíván közelebbről megvilágítani.
Tavaly márciusban, a szövetség igen nehéz döntést hozott, amikor a baloldali párttal lépett kormánykoalícióra. Az SZDP-vel 2000–2004. között volt egy igen tartalmas és eredményes parlamenti együttműködés, akkor viszont az RMDSZ nem volt közvetlenül kormányon, nem voltak miniszterei, államtitkárai. Végül is belevágtak, de a koalíció eléggé fogcsikorgatva működött. Őszintén megítélve, ebben az időszakban volt az EP, illetve az államfő választás kampánya, de nemzetiségi, vagyis magyar ügyekben nem igazán tudtak előre lépni, eredményeket felmutatni. Más finanszírozási ügyekben kisebb lépéseket tudtak tenni. Jól szerepeltek az EP-választáson, ahol megőrizték a magyar képviseletet, majd előzménytelenül belefutottak egy olyan államfőválasztásba, ahol nem csak az RMDSZ jelöltje volt az egyedüli magyar jelölt. Az első fordulóban látható volt a belső magyar eredmények közötti különbség, hiszen azt az RMDSZ 86:14 arányban nyerte meg. Tehát úgy igazolódott vissza, hogy az aktív magyar szavazók körében a voksok 86%-át sikerült megszerezni, ami nagyon fontos, az eredményhez minden megyei, illetve helyi szervezet hozzájárult. A második fordulóban viszont nem az volt a meglepetés, hogy a magyarok hány százaléka szavazott Iohannisra, hiszen érezhető volt, tudták, hogy a magyarság 75-80%-a rá fog szavazni. A meglepő az volt, hogy megjelent egy 25-35 év közötti társadalmi réteg, amelyről a politikai pártok és szervezetek nem is tudták, hogy elektori szempontból léteznek. Ez a társadalmi réteg ugyanis közvetlenül 1989 előtt vagy után született, számukra teljesen természetes, hogy köztéren van a Szabadság-szobor, akkor kel át az országhatáron, amikor akar. Természetes, hogy anyanyelvén tanulhat az óvodától az egyetemig, természetesek a kétnyelvű feliratok. Tehát nem érzik, mit veszíthetnek az által, ha elveszítjük a magyar képviseletet az önkormányzatokban vagy a parlamentben. Megjelent tehát egy olyan réteg – és itt a magyarokra fókuszálunk –, amivel valamit kezdeni kell. Az elnökválasztás előtt az RMDSZ kilépett a kormányból és annak ellenére, hogy az elnökválasztás második fordulójában nem arról döntöttünk, ki fog kormányozni Romániában, nem az RMDSZ szerepvállalásáról döntöttünk, annak ellenére, hogy a második fordulóban az RMDSZ mindenkinek a belátására bízta, kire szavaz, a magyarság szavazatai által kinyilvánított vélemény alapján a vezetőség eldöntötte: a következő időszakban a szövetség nem marad a kormányban! A rendszerváltás óta eltelt 25 év alatt először lépett úgy ki a kormányból, hogy azt nem buktatták meg, hanem saját döntésük következtében tették. Hogy jó döntés volt-e vagy nem, azt most nem tudják megmondani, de a 2016-os parlamenti választásokon ki fog derülni. Azzal együtt, hogy az RMDSZ az eltelt 25 évben állandóan a politikai párbeszédre alapozva, vagyis a maguk 6-7%-ához sikerült még szerezni 43-44%-ot az eredményességéhez, decemberben azzal kellett szembesülnie, hogy valakik azt próbálják elhitetni róluk, hogy terrorista szervezet. Bizonyára tudják, hogy Antal Árpád sepsiszentgyörgyi polgármesternek az SZKT-n elmondott üzenete miatt a Terrorizmus Ellenes Ügyészség elkezdett vizsgálódni, hogy a kijelentése nem hozható-e összhangba a terrorizmussal, az erőszakra történő bujtogatással, ami nagyon veszélyes dolog. Felolvasta a mondatot, ami miatt nem csak Antal Árpádot, hanem az RMDSZ-t is kivizsgálják: „Végül pedig Frunda tanácsos úrnak, Victor Ponta miniszterelnök tanácsos urának szeretném mondani, hogy kérje meg a főnökét, a tanácsoltját, a miniszterelnök urat, hogy utasítsa a helytartóját: ne provokálják az erdélyi magyarokat, mert az, amit Kovászna megye prefektusa tesz, minősíti a miniszterelnök urat is. Ha valakinek nem az az érdeke, hogy a románok és a magyarok Sepsiszentgyörgyön, Háromszéken, Székelyföldön megint ugyanolyan helyzetbe kerüljenek, mint Marosvásárhelyen 1990-ben, akkor egy minimális tiszteletet nyújtsanak az irányunkban.” Tehát ez az a mondat, ami miatt valakinek érdeke volt, hogy az RMDSZ közé betolja a terrorizmus felhőjét.
Koncepciós perek?
Mindenki számára világos, hogy ebből nem lehet egy bárkit is elítélő törvényszéki döntés, de valakinek érdeke, hogy az RMDSZ kapcsán lebegtesse a terrorizmus felhőjét. Nagy Zsolt esetéből kiindulva azonban, semmiben sem lehetünk biztosak, hiszen Nagy Zsolttal kapcsolatban semmiféle közvetlen bizonyíték nincs. Két ember telefonon, angolul arról beszél, hogy majd megkeresik Nagy Zsoltot, akivel ezt és ezt fogják megbeszélni. Semmiféle bizonyíték nincs, hogy a jelzett beszélgetés Nagy Zsolttal megtörtént volna, vagy az, bármilyen törvénytelenséget tett volna. Ugyanakkor a Román Államot 1 lej kár sem érte, hiszen a Posta privatizációját még nem indították el. Tehát egyetlen lej kár, illetve egyetlen lej csúszópénz átadása sincs bizonyítva, közben a Nagy Zsolt védelmében megszólalni óhajtó tanúkat meg sem hallgatta a román igazságszolgáltatás. A vérlázító per 9 éve folyik, ezalatt Nagy Zsolt minden este azzal a tudattal feküdt le, hogy ártatlan, de lehet, mégis bezárják. A következő 4 évben viszont börtönben fekhet le azzal a tudattal, hogy ártatlan. Ugyanakkor olyan társadalmi kivetítése is van, hogy a romániai közvélemény örül annak, hogy végre, még egy politikust elkaptak, mert ugye, a politikusok csalnak, lopnak, gazemberek, akik a polgárok hátán gazdagodtak meg. Európa tapsol a folyamatnak, hogy végre volt minisztereket is elítélnek, ráadásul nagy számban ítélik el a csúnya, gazember politikusokat. Ha viszont megnézzük Nagy Zsolt és Markó Attila esetét, feltehetjük a kérdést: milyen országban élünk? Valakiknek érdeke, hogy magyar embereket RMDSZ-es politikusokat is elítéljenek. Markó Attilát egy olyan ügyben akarják rácsok mögött kivizsgálni, ahol ott sem volt az ominózus kárpótlás ügyében született döntés meghozatalakor, de be akarják zárni egy bizonyos időre, amíg az ügyet kivizsgálják.
Amikor azt mondjuk, hogy be akarnak feketíteni bennünket, a romániai magyar közszolgálati médiában megjelenik egy olyan hír, miszerint az RMDSZ döntéseit Budapesten hozzák. Gondolkozzunk el, kinek az érdeke ilyen híreknek a terjesztése? Meggyőződésem, hogy ezek nem véletlenek, hanem tudatosan irányított dolgok, csak ne kérdezzék meg, hogy ki áll mögöttük? Nem a kormány vagy a miniszterelnök, mert azok túl gyengék ehhez. Nem véletlen, hogy ezek a dolgok ilyen tervszerűen, rövid határidő alatt követik egymást.
Újratervezni a politizálást
Tehát ilyen környezetben élünk, de a legnagyobb kihívás talán a választási törvény lesz, mert ha az nem biztosít arányos képviseletet, vehetjük a kapunkat, kivonulhatunk a politikából. Tehát csak olyan választási törvényt tudunk elfogadni, amely arányos képviseletet biztosít. Ha az RMDSZ 6%-ot ér el a választásokon, az 6-os képviselet is legyen. Ennek a biztosítására van elképzelésünk is: a mandátumok 65%-a egyéni választókerületekben, míg 35%-a egy országos kompenzációs listán találna gazdára. Tehát minden szavazó kétszer pecsételne: egyszer az országos listára, egyszer az egyéni választókerület jelöltjeire. Ugyanakkor támogatjuk egy kisebb parlament létrehozását a mostani katasztrofális állapot helyett, amikor a képviselők száma ahelyett, hogy csökkent volna, 120-szal növekedett. Támogatjuk a 300 fő plusz a kisebbségek képviselőiből álló képviselőház, illetve a 100 fős szenátus alakulását. A szenátusba minden megye 2-2, továbbá minden bukaresti kerület is 2-2 szenátort küldhetne. Az önkormányzati választások tekintetében támogatjuk az egyetlen fordulóban megválasztandó polgármesterek változatát, hiszen ezzel a szórványban is van esélyünk polgármestert választani. A megyei tanácsok elnökeinek a megválasztása lehet a jelenlegi módszer szerint, vagyis, hogy névre szavazzanak, vagy a megyei tanács válassza meg a saját tagjai közül.
Kelemen Hunor szövetségi elnök decemberben jelentette be a politika, célok megváltoztatása nélküli újratervezésének a szükségességét, ezért a kongresszusig azt kell kitaláljuk: tartalmilag mit jelent az újratervezés? Ez azért is szükséges, mert megjelent egy olyan politikai réteg, amely képes egy választás eredményét eldönteni. Nem tudjuk, milyen elvárásaik vannak, mennyire fontos számukra az etnikai szempont. Azt az államelnök-választáskor láthattuk: az etnikai szempont nem fontos. Tehát új témákat és tartalmakat kell bevonnunk az RMDSZ politikájába. Ha a fiatalokat nem, hát az újgenerációs értelmiségieket sem tudjuk megszólítani. Ha őket nem sikerül megszólítanunk, komoly gondjaink lehetnek a céljaink elérésében. A kongresszus az a nap lesz, amikor strukturális, de tartalmi változtatásokat is hoznunk kell a munkánkba. Ha sikerrel tesszük, nem csak a soron lévő választásokra, hanem akár a következő 20 évre is kihathat. Ami a költségvetést illeti, Bukarestben született egy döntés, hogy hova, mennyi pénzre van szükség. Mivel mi őszintén gondoljuk a decentralizációt, e gyakorlat elvben ellenkezik a felfogásunkkal, mert egy-egy helyi tanács szintjén sokkal jobban tudják, hol mire van szükség. A Bukarestben hozott döntés szorosan összefügg a PSD-ben tervezett tisztújításokkal. Vagyis. oda adnak pénzt, ahol nekik a legelőnyösebb.
Kovács Péter értékelőjét abban a hitben fejezte be, hogy április 17–18-án meghozzák a megfelelő döntéseket, amelyeket majd közösen, sok munkával végrehajtanak, a romániai magyar közösség érdekében.
A hozzá intézett kérdésekre válaszolva, Kovács Péter a veterán tisztségviselőkkel kapcsolatban kifejtette: Frunda Györgynek nincs tisztsége az RMDSZ-ben, de gyakran a nevében nyilatkozik. Markó Béla és Borbély László bejelentették, hogy tovább nem vállalnak tisztséget, míg egy veterán – akit nem óhajtott megnevezni – nem vonul vissza. Az ártatlanul elítélt magyaroknak a legjobb ügyvédeket kereső igényre elmondta: az ország legjobb, román ügyvédeit fogadták meg, de az ítélet nem rajtuk múlott. Természetesen, fellebbeznek az európai fórumokhoz – hangzott el a Kovács Péter RMDSZ-főtitkár által tartott politikai értékelőn.
Balta János
Nyugati Jelen (Arad)

Nem sürgős a választások kiírása Pontáéknak – Nem sürgős az időközi választások kiírása
Beperelték a liberálisok Pontát az időhúzás miatt
Beperelte Victor Ponta miniszterelnököt a Nemzeti Liberális Párt (PNL), amiért nem írja ki az időközi választásokat megüresedett önkormányzati és parlamenti tisztségekbe. Három megyei tanácselnöki, huszonhat polgármesteri és hat parlamenti képviselői tisztség áll üresen, köztük Kolozs megyében is a megyei tanácselnöki funkció.
Az elmúlt hetekben több lehetséges időpont is felmerült, a szerdai kormányülésre állítólag el is készült a konkrét javaslat, amiben március 22-e, illetve március 29-e szerepel, de végül nem került napirendre a kérdés. Kolozs megyében a korrupcióval vádolt Horea Uioreanut tavaly májusban vették őrizetbe, az elöljáró októberben lépett vissza megyei tanácselnöki tisztségéből.
A megyei önkormányzat volt liberális vezetőjét csúszópénz elfogadásával, okirat-hamisítással és pénzmosásbeli bűnrészességgel gyanúsítják, jelenleg házi őrizetben várja az ítéletet.
A Szociáldemokrata Párt (PSD) számára biztos kudarccal végződnének az időközi választások, az ellenzék szerint Pontáék emiatt húzzák az időt. Jövő tavasszal ismét önkormányzati választásokra kerül sor Romániában, ha tehát sikerülne őszig halogatni az ügyet, akkor már „büntetlenül” lehet hivatkozni arra, hogy fél évre indokolatlan új tisztségviselőket választani vélik.
Szabadság (Kolozsvár)

A bírák diktatúrája?
Csak kapkodni tudjuk a fejünket, hiszen naponta sokkolnak a híradások, ki mindenki kerül a korrupciót, szervezett bűnözést vizsgáló ügyészek látkörébe, s nem csupán egy kis vizsgálódó, tájékozódó beszélgetés szándékával, hanem a tetteikkel, viselt dolgaikkal való elszámoltatás igényével.
S történik ez most a legmagasabb szinten, mert a kihallgatottak, őrizetbe vettek között immáron miniszterek, államtitkárok vannak fölös számban, s ahogyan megértük azt, hogy egyik volt miniszterelnökünk is rács mögé került, könnyen megérhetjük, hogy ez lesz a sorsa a nemrégiben leköszönt államelnöknek is. Ilyen fejhullást azért sehol másutt nem tapasztalni, de az is tény, hogy ennyire korrupt országot és politikai osztályt is nehezen találni a földkerekségen.
Egy kérdésre, hogy mennyire korrupt Románia, nemrégiben egy mérvadó publicistánk nemes és tömör egyszerűséggel válaszolt: velejéig! Hogy igaza van, azt naponta megtapasztaljuk, s ha netán a saját szemünknek, tapasztalásainknak nem hinnénk, akkor a DNA és a DIICOT gondoskodik róla, hogy bizonyítékokat szállítson. S újabban a bíróságok is.
Tény az, hogy a társadalmi és gazdasági rákfene, a korrupció fölszámolása elképzelhetetlen az ügyészségek, bíróságok befolyásolástól mentes ténykedése nélkül, s ezt az elvárást számtalanszor megfogalmazták már Románia számára, s úgy tűnik, mintha végre komolyan is venné. Az igazságszolgáltatás szerveit valóban függetlenné kell tenni minden politikai befolyásolástól, megrendeléstől és tiltástól egyaránt. Mert csak így működhet hatékonyan, hivatásának megfelelően, messzemenően szem előtt tartva az állampolgárok törvény előtti egyenlőségét, az elkövetett bűnök mértékéhez szabott büntetések elvét. Így jó ez, így talán lehet mérsékelni a társadalmat szétcincáló vak szerzésvágyat, a közpénzek eltulajdonítását, a fehérgalléros bűnbandák szerveződését és háborítatlan ténykedését. Mondom, így van ez jól, de az már nincs jól, ha az igazságszolgáltatást oly módon fetisizáljuk, hogy annak a működése és döntései ellen pisszenni sem szabad. A tévedhetetlenség vélelmének törvényre való emelését.
Magyari Lajos
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Dorin Florea legazemberezte a székely felvonulás kezdeményezőit
Nem lesz felvonulás a Székely szabadság napján, március 10-én Marosvásárhelyen – erősítette meg csütörtöki sajtótájékoztatóján Dorin Florea. A marosvásárhelyi polgármester úgy fogalmazott, hogy a románoknak sem engedélyezne olyan felvonulást vagy rendezvényt, amely sértené a magyarok méltóságát.
„Marosvásárhely a harmónia városa és nem a konfliktusoké” – hangoztatta Florea. Az elöljáró a 2013-as „rossz tapasztalatokra” való tekintettel nem tartja jó kezdeményezésnek, és ezért nem is hagyta jóvá a március 10-re tervezett felvonulást a Székely Vértanúk Emlékművétől a városközpontig. Szerinte ugyanis „ez a város többet érdemel, minthogy harctérré változzon, az idegek csataterévé”.
Arra a kérdésre, mi lesz, ha a tavaly történtekhez hasonlóan, az idén is „spontán” felvonulás lesz a városban, Florea azt mondta: ez nem fog megtörténni, de ha mégis, akkor törvénybe ütközik. Szerinte ünnepelhetnek a székelyek, emlékezhetnek március 10-én az emlékműnél, sőt javasolja, hogy egy ünnepi műsort is mutassanak be, de ha petíciót akarnak átnyújtani a perefektusnak, akkor azt tíz ember tegye meg.
„Nem engedélyezem sem a magyaroknak, sem a románoknak, sem a cigányoknak, hogy feszültséget keltsenek” – hangsúlyozta a polgármester, hozzátéve, hogy „egyes gazemberek” a magyar-román kapcsolatokat szeretnék „macska-egér” viszonnyá alakítani.
Antal Erika
maszol.ro

Mi lenne, ha…?
A kérdést milliószor föltesszük. Hangosan és gyakran önmagunkban is. A pontok helyére életbevágóan fontos és tréfásan könnyed, halálosan komoly és játékos dolgok egyaránt kerülhetnek. Fikció éppúgy születhet belőle, mint tényfeltárás. De a kérdőjel feloldása mindenképpen bizonytalan és többirányú. Akkor is, ha a kérdésfelvetés például így alakul: Mi lenne, ha Romániában megoldódna a magyarság autonómiaóhaja? Vajon ez már a sci-fi területére terel? Hagyjuk a cinizmust, szerzőt akarunk köszönteni. Borbély Tamást, akinek a Van-e élet az autonómia után? című tetszetős kinézésű első könyve pár hónapja jelent meg, a 20. Marosvásárhelyi Nemzetközi Könyvvásáron is bemutatták. Nem szépirodalom. Interjúkötet. Divatosabban: beszélgetőkönyv. Bár szó szerint ez nem fedi a valóságot, nem a "ketten ülnek, beszélgetnek" helyzet vált itt valóra, hogy oldott hangú eszmecseréket teremtsen a kiadvány számára. A téma komolysága arra késztette a kérdezetteket, hogy írásban fogalmazzák meg mondandójukat. Ezzel a szerző kénytelen-kelletlen el is tért az eredeti szándékától, le kellett mondania a kezdeti elképzelésről, miszerint "olvasmányos kötetet adnának az olvasó kezébe". A módszer megváltozásával a könyv mit se veszített értékéből és fontosságából, de leszűkült a potenciális közönsége, valószínűleg inkább az értelmiségi elit forgatja, és kevésbé az átlagolvasó. Az élő beszéd varázsától, spontaneitásától is megfosztatott az interjúgyűjtemény, és az sem adatik meg a kérdezőnek, hogy szemtől szemben, esetleg ellentmondva, váratlanul közbekérdezve keltsen feszültséget, ami izgalmasabbá tehetné a téma kibontását. De a veszteségért kárpótolhatja az, hogy a tizenegy interjúalany, jeles szakember nem bocsátkozik hazardírozó rögtönzésekbe, hanem mélyen, alaposan átgondolva, a maga sajátos szemszögeit érvényesítve adja meg a válaszait. Annál is inkább, mivel a kérdező is hasonló komolysággal viszonyul témájához, jól dokumentált, naprakész információkkal rendelkezik, szóval amint a dialógusokban bizonyítja, otthonosan mozog politikában, közéletben, gazdaságban, az autonómiával érintkező minden területen. Nyilván természetesnek is tekinthetnők ezt, de a mai felületes, sekélyes, botrányhajhászó médiában feltétlenül hangsúlyozandó.
Azt is mondhatnók, Borbély Tamás jó iskolát járt ki, nem véletlenül ível felfelé több mint egy évtizedes újságírói pályája. A kolozsvári Szabadságnál megjelenő publicisztikáival is méltán szerzett elismerést, a gyakran anonim jellege miatt hálátlan, de annál gazdagabb tapasztalatot nyújtó hírügynökségi újságírás is hathatósan gyarapíthatja tudását, fejlesztheti tehetségét, amelyet a mostanihoz hasonló újabb kötetek megírásában tovább kamatoztathat. A könyvben gondolataikat kifejtő politológusok, emberjogi aktivisták, társadalomkutatók, történészek, más szakértők – sorrendben Juhász Jácint, Szilágyi N. Sándor, Bakk Miklós, Stefano Bottoni, Csutak István, Gabriel Andreescu, Salat Levente, Bocsárdi László, Smaranda Enache, Bárdi Nándor és Biró A. Zoltán – az autónómia körüli köznapi csatazajban, a gyakorta semmitmondó politikai közbeszédben, a devalválódó, demagóg nyilatkozatözönben hitelesen, szakszerűen hallatják a szavukat. Jó lett volna persze több román szaktekintélyt is szóra bírni, meggyőzőerőben nőtt volna általa a könyv. Legközelebb talán ebben is kitartóbb, rámenősebb lesz a szerző. És érdemes lenne gondolkozni azon is, hogy hasznos volna a román olvasóközönséghez is eljuttatni a szöveget.
N.M.K.
Borbély Tamás: Van-e élet az autonómia után? Koinónia Kiadó, 2014, Kolozsvár
Népújság (Marosvásárhely)

Ki is vezeti most a Román Hírszerző Szolgálatot?
Eddigi viszonylagos névtelensége után hirtelen az újságok első oldalára került Florian Coldea, a Román Hírszerző Szolgálat ügyvivő igazgatója. Nem biztos, hogy örvend a hirtelen jött népszerűségnek, hiszen egyrészt egy titkosszolgálat vezetője – akárcsak az intézmény – inkább a névtelenséget kedveli, másrészt viszont Elena Udrea vádjai hívták fel rá a figyelmet.
Zöldségárus, terrorelhárító…
A Román Hírszerző Szolgálat (SRI) ügyvivő igazgatója, a 44 éves Florian Coldea az Arad megyei Tornován született. Korábban korábban még egy alkalommal szerepelt neve az újságok első oldalán: a Bagdadban elrabolt három román újságíró kiszabadításában való részvétele miatt – akkoriban a munkatársai maguk között csak „007-es ügynöknek” nevezték.
Florian Coldea ipari szakközépiskolát végzett, szüleinek állítása szerint pedig a család ARO-típusú terepjáróval zöldséget árult a piacon. Másfél évet tanult a temesvári műegyetemen, tanulmányait azonban abbahagyta, mivel több vizsgán sem kapott átmenő jegyet.
Eléggé „későn érő” diák volt: csupán 25 éves korában, 1996-ban végezte el a Mihai Viteazul Hírszerző Akadémia pszicho-szociológia karát. Az első államvizsgán szintén megbukott, csak második nekifutásra volt sikeres. Igaz, nemsokára doktori címet is szerzett, katonai hírszerzési témakörben. Hírszerzői sikerében – ugyancsak bukaresti lapértesülés szerint – nagy szerepet játszott egyik rokona, az 1989 előtt a Securitate terrorelhárító egysége, az USLA parancsnokhelyettesi tisztségét betöltő Dan Gheorghe, aki „átmentette” magát a Román Hírszerző Szolgálatba, ahol egyébként a csausiszta-szárny” egyik képviselőjének ismerték.
Florian Coldea politikai vonalon Traian Băsescu embere volt, „hátországát” a Demokrata Liberális Párt két, hangadó aradi politikusa, Gheorghe Falcă és Gheorghe Seculici biztosította. A Román Hírszerző Szolgálat honlapján közölt életrajzából kiderül, hogy hírszerzőként „komplex antiterrorista küldetésekben, akciókban és műveletekben vett részt a Román Hírszerző Szolgálat külföldi partnereivel együtt”.
Kis ideig a SRI Terrorizmust Megelőző és Leküzdő Felügyelőségén dolgozott, és már 33 évesen az ország legfontosabb titkosszolgálata igazgatójának, George Maiornak az első helyettese lett. Politikai megfigyelők szerint „felfelé bukásában” – egykori szekus protektora mellett – nagy szerepet kapott az elrabolt román újságírók kiszabadításában játszott szerepe. Erről konkrét adatok ugyan nincsenek, az ügycsomót Traian Băsescu jó időre titkosította, a román sajtó szerint azonban Florian Coldea egyike volt a kiszabadításukra irányuló akció vezetőinek.
Furcsa cetlik
Florian Coldea neve azonban számára kellemetlenebb esetekben is felmerült. Mircea Geoană, a Szociáldemokrata Párt akkori elnöke 2007-ben két fénymásolattal bizonyította, hogy Traian Băsescu államfő felkérésére a titkosszolgálatok munkatársa kompromittáló anyagokat gyűjtött az alkotmánybíróság tagjairól, pontosabban Ion Predescuról, Nicolae Cochinescuról és Aspazia Cojocaruról. Mircea Geoană szerint a fénymásolatokon Coldea aláírása szerepelt, ezért a pártelnök kérte az államfő, a SRI teljes vezetősége lemondását, illetve Florian Coldea vád alá helyezését.
A későbbi vizsgálatok bebizonyították, hogy a fénymásolatok eredetije valóban Florian Coldea íróasztaláról származnak, és maga sem tagadta, hogy a „cetlik valahogy elkallódtak”. A fénymásolatok végül is semmit sem bizonyítottak, mert arra is fény derült, hogy a SRI semmilyen jelentést nem készített az alkotmánybíróság említett tagjairól. A kivizsgálások idejére Florian Coldeát felfüggesztették tisztségéből, ám végül minden megoldódott George Maior megállapításával, miszerint „a Román Hírszerző Szolgálat nem végzett politikai rendőri tevékenységet”.
Florian Coldea öt hónappal a botrány kirobbanása után ismét elfoglalhatta titkosszolgálati tisztségét, mi több, Traian Băsescu jóvoltából 2008-ban dandárparancsnoki, 2012-ben vezérőrnagyi, 2014-ben pedig altábornagyi rangot kapott.
500 ezer eurót kért?
Korábban is terjedtek olyan hírek, hogy Florian Coldea a dâmboviţai hatalmat szolgáló, kulisszák mögötti szálak mozgatója, mi több, a romániai igazságszolgáltatást is befolyásolni tudja. Erre nincsenek bizonyítékok, ám most a SRI ügyvivő igazgatóját Elena Udrea most azzal vádolja, hogy volt férjétől, Dorin Cocoştól az altábornagy 500 ezer eurót kért – készpénzben – a szociáldemokrata Sebastian Ghiţă televíziójának támogatására.
A több dossziéban is a legkülönfélébb bűncselekményekkel megvádolt Elena Udreának arról is tudomása van, hogy Victor Ponta Coldeát leváltotta volna tisztségéből, ha megnyeri az államfőválasztást. Florian Coldea ugyanis – Udrea szerint – Klaus Johannist támogatta. Elena Udrea szerint egyébként minden gondja-baja a Florian Coldeával való konfliktusából származik. Igaz, erre semmilyen bizonyítéka sincs.
Mindezek kapcsán Florian Coldeát hétfőn hallgatja meg a Román Hírszerző Szolgálat tevékenységét ellenőrző parlamenti bizottság.
Bogdán Tibor
maszol.ro

Nemet mondott a bukaresti kormány az IMF-nek
Újfent szándéknyilatkozat nélkül távoznak Bukarestből a nemzetközi hitelezők képviselői, miután a kormánynak nem sikerült megállapodásra jutnia a Nemzetközi Valutaalap (IMF), illetve az Európai Bizottság (EB) küldötteivel a lakossági és a hőerőműveknek szolgáltatott földgáz árának liberalizációs ütemtervéről, valamint a vajdahunyadi és olténiai energetikai vállalat átszervezéséről.
Victor Ponta miniszterelnök a hitelezőkkel folytatott utolsó tárgyalási forduló után megtartott hétfői sajtótájékoztatóján elmondta, valóban nincs szándéknyilatkozat, a készenlétihitel-megállapodás azonban ettől még érvényben marad, a felek pedig a két vitatott kérdésben áprilisban folytatják a tárgyalásokat.
Ponta hangsúlyozta, Románia valamennyi egyéb feltételt teljesítette. A kormányfő ugyanakkor azt is kiemelte, hogy a román gazdaság jelenleg a térségben a legstabilabb, és Bukarest az állami vállalatok hatékonyságának növelése terén is jelentős előrelépéseket tett.
A nemzetközi trojka képviselői január 27-én érkeztek Romániába felülvizsgálati látogatásra, amelyre azért került sor, mert Románia 2013-ban kétéves elővigyázatossági hitelszerződést kötött az IMF-fel. Ennek értéke 4 milliárd euró, amiből 2 milliárdot az Európai Bizottság biztosít.
A hitelezők legutóbb tavaly júniusban jártak Bukarestben hasonló felülvizsgálaton, s akkor is szándéknyilatkozat nélkül hagyták el az országot, miután a kormány jelezte, jóváhagyásuk nélkül is öt százalékponttal csökkenti a munkáltatók által fizetett társadalombiztosítási hozzájárulás mértékét, így Románia nem hívhatta le a soron következő hitelrészletet. A trojka januári látogatásán kizárólag az idei évi állami költségvetés volt a téma, akkor viszont a felek egyetértettek a főbb sarokszámokban.
Románia 2013-ban két éves elővigyázatossági hitelszerződést kötött az IMF-fel. Ennek értéke 4 milliárd euró, amiből 2 milliárdot az Európai Bizottság biztosít. Az országnak 2009 óta ez a harmadik hitelszerződése, a két utolsóból viszont nem használt el részleteket, mert nem volt szüksége erre, így a soron következő hitelrészlet jóváhagyásának késése nem érinti kedvezőtlenül.
Mint Victor Ponta elmondta, az IMF és az Európai Bizottság azt kérték, hogy a lakossági és a hőerőművek által fizetett földgáz árát áprilistól liberalizálják, ami pedig azt jelentené, hogy a jelenlegi megawattóránkénti 53,5 lejről 62 lejre drágulna a gáz.
A kormány azonban elutasította ezt, hangsúlyozva, az intézkedés nem fenntartható, sem a lakosság, sem a hőerőművek nem tudnák elviselni a gázár emelését, és azt kockáztatnák, hogy hosszú távon újabb adósságok keletkeznek.
A bukaresti hatóságok 2012-ben állapodtak meg a nemzetközi hitelezőkkel arról, hogy 2018 végéig mind a lakossági, mind az ipari fogyasztók esetében liberalizálják a belföldi kitermelésű gáz árát. Az akkori ütemterv szerint tavaly október 1-jétől három, januártól két, áprilistól ismét kettő, júliustól pedig további három százalékkal emelkedett volna a lakossági gázár Romániában.
Csakhogy a Ponta-kormány tavaly szeptemberben rendeletet fogadott el arról, hogy 2016 júliusáig befagyasztja az energiahordozó árát, mivel az elmúlt két évben a gáz fogyasztói ára 16 százalékkal emelkedett, az átlagbér viszont csökkent. A parlament által később megszavazott jogszabály ugyanakkor 2021 júliusáig kitolta a hazai kitermelésű gáz árának liberalizációját mind a lakossági, mind az ipari fogyasztók esetében.
Az energetikai vállalatok „masszív és radikális” átszervezése kapcsán eközben a Ponta-kabinet úgy véli, nem ez mentené meg az ágazatot, sőt jelentősen csökkentené annak fontosságát. „Remélem, megállapodásra jutunk, de Románia érdekében. Egyetértünk a hatékonyságot célzó intézkedésekkel, de nem fogadunk el olyan lépéseket, amelyek ennek az energetikai biztonságunk szempontjából igen fontos ágazatnak az eltűnéséhez vezetnének, illetve akadályoznák bizonyos régiók, Elsősorban Hunyad és Gorj megye gazdasági és társadalmi fejlődését” – fogalmazott hétfőn a miniszterelnök.
Az elmúlt időszak béremelés-követelései kapcsán viszont arra kérte a szakszervezeti vezetőket, hogy szó sem lehet nagyobb fizetésekről, az intézkedés ugyanis a két vállalat bezárását eredményezné.
Az Olténia Energetikai Komplexum jelen pillanatban az országban kitermelt lignit 95 százalékát biztosítja, ami pedig a belföldi villanyáram-szükséglet 30 százalékának előállításához elegendő. A vállalatnak közel 19 ezer alkalmazottja van.
A Vajdahunyadi Energetikai Komplexumnak mintegy 6500 munkavállalója van, akik összesen négy bányában – Lónyaytelep, Livazény, Lupény, Zsilyvajdejvulkán –, továbbá két hőközpontban dolgoznak – 2013-ban ezek biztosították az ország energiaszükségletének a mintegy 7 százalékát.
A kormány és a nemzetközi hitelezők képviselői végül abban állapodtak meg, hogy áprilisban, amikor az IMF-küldöttség ismét visszatér, a Ponta-kabinet saját elképzelést mutat be, és olyan fenntartható tervet dolgoz ki, amely a szociális szempontokat is figyelembe veszi.
Ponta: a kormány dolga az áfacsökkentés
A Nemzetközi Valutaalap, az Európai Bizottság és a Világbank soha nem fog beleegyezni az általános forgalmi adó (áfa/TVA) csökkentésébe, de a gazdaság- és adópolitikai döntések kizárólag a kormány hatáskörébe tartoznak – jelentette ki hétfőn Victor Ponta kormányfő, miután tárgyalt a trojka képviselőivel. „Ők csak azért jönnek, hogy lássák, Románia tartja-e magát a megállapított deficitcélhoz, és betartja-e az európai fegyelmet. A gazdaságpolitikát mi csináljuk, nem ők. Ők csak javasolnak bizonyos dolgokat, de a döntés a miénk, mert mi felelünk az emberek előtt” – fogalmazott a miniszterelnök az áfacsökkentést firtató újságírói kérdésre. Amint arról korábban beszámoltunk, Ponta nemrég arról beszélt, hogy a kormány 2016 januárjától vagy bizonyos termékek áfáját csökkenti, vagy pedig 3 százalékponttal a jelenlegi 24 százalékról 19 százalékra mérsékli az adó mértékét.
Bálint Eszter
Székelyhon.ro

Frankhitelesek: Isărescu megértő, de nem segíthet
Megérti a vasárnap már másodízben utcára vonult svájcifrank-hitelesek aggodalmait a Román Nemzeti Bank (BNR), de ez nem jelenti azt, hogy az ügyfelek érdekében a központi jegybank hajlandó lesz törvényt szegni – mondta hétfőn Mugur Isărescu, a BNR kormányzója arra utalva, hogy a hatályos jogszabályok értelmében az általa vezetett intézmény nem dönthet arról, hogy a kereskedelmi bankok hogyan kezelik a svájcifrank-válságot.
„A devizakölcsönöket nem mi adtuk, ezért nem is avatkozhatunk bele a hitelszerződések újratárgyalásába. A BNR mindössze annyit tehet, hogy felügyeli a kereskedelmi bankok tevékenységét, ellenőrzi a kockázatkezelés hatékonyságát” – magyarázta Isărescu.
A jegybankelnök rámutatott: Romániában körülbelül kétmillió hitelszerződés van érvényben, ezek mindegyike legalább száz záradékkal rendelkezik. „Abszurd ötlet, hogy a nemzeti bank felelősséget vállaljon mind a kétmillió szerződésért. A törvények egyszerűen nem adnak lehetőséget arra, hogy az ügyfél és a pénzintézet között megkötött megállapodás módosítása érdekében közbelépjünk. Semmi keresnivalónk e téren” – fogalmazott Isărescu. Hozzátette: semmi kifogása az ellen, hogy egyes kliensek törvénytelennek vélt záradékok miatt perelnek be bankokat.
Victor Ponta miniszterelnök szerint a svájcifrank-hitel krízist a parlamentnek kell megoldania. „A pénzintézetek bajba jutott ügyfeleinek a megfelelő jogszabályok megalkotásával kell segíteni, ezért remélem, hogy a képviselőház hamarosan elfogadja a magáncsőd intézményének bevezetésére vonatkozó rendeletet, amelyet ésszerűen dolgoztak ki” – magyarázta hétfőn a kormányfő a parlament előtt.
Arra a kérdésre, hogy milyen más konkrét intézkedésekkel tudnák segíteni az állami hatóságok a nehéz helyzetben lévő adósokat, Ponta mindössze annyit mondott: „hagyjuk, hogy a parlament döntsön erről”.
Mugur Isărescuval ellentétben Darius Vâlcov pénzügyminiszter úgy véli: épphogy a BNR-nek kellene hatékonyabban beleavatkoznia a svájcifrank-hitelesek problémájának megoldásába, szerinte pedig erre a törvény is lehetőséget ad.
„A kormány az adóügyi és költségvetési ügyekkel foglalkozik, a pénzpolitika a központi jegybank hatáskörébe tartozik. A BNR rendelkezik azokkal az eszközökkel, amelyekkel meg tudná valósítani a szükséges intézkedéseket. A kereskedelmi pénzintézeteknek egyébként is eleget kell tenniük egy sor jegybanki előírásnak, és úgy gondolom, hogy a BNR-nek a svájcifrank-hitelek ügyében is sokkal hatékonyabban kellene fellépnie az ügyfelek érdekében” – fogalmazott Vâlcov a Realitatea hírtelevízió vasárnap esti adásában.
A miniszter szerint a kormánynak, a bankoknak és az adósoknak egymás között kellene szétosztaniuk a kliensek terheit: a kabinet meghatározott ideig mérsékelné az ügyfelek adóterheit, „a probléma többi részének megoldása pedig a pénzintézetekre és a hitelesekre hárulna”. A miniszter egyébként hétfő este tárgyal nyolc kereskedelmi bank képviselőivel a lehetséges megoldásokról.
Vâlcov abban reménykedik, hogy a parlament még ebben a hónapban, de legkésőbb márciusban elfogadja a kiskeresetű adósok megsegítésére benyújtott rendeletet. Az elképzelés szerint a bruttó 3000 lejnél kisebb fizetéssel rendelkezők számára a bank két éven keresztül legfeljebb 35 százalékkal csökkentené a törlesztőrészletet, a következő két évben pedig a kormány mérsékelné a jövedelemadót.
„Az intézkedés száz százalékos segítséget jelent a kis fizetéssel és alacsony hitellel rendelkezők számára. A Román Nemzeti Banknak azonban további előírásokat kellene bevezetnie, hogy az ezen a kategórián kívül eső adósok is biztonságban érezhessék magukat” – fogalmazott a pénzügyminiszter. Arra a kérdésre, hogy hajlandó lesz-e lemondani, amennyiben a kormány intézkedései nem jelentenek valós segítséget a hiteleseknek, Vâlcov elmondta: akkor sem látja értelmét, hogy távozzon a szaktárca éléről, hiszen nem az ő feladata a pénzpolitikai problémák megoldása.
A svájcifrank-hitelesek részéről egyébként egyre nagyobb a nyomás, hogy vagy állami, vagy banki részről megoldást találjanak a problémára. A Mediafax hírügynökség hétfőn egy Buzău megyei családról számolt be, amelyet lakásuk elárverezése fenyeget a devizahitel miatt.
A házaspár 2008-ban vett fel 55 700 frankos kölcsönt 16 éves futamidővel, időközben azonban mindketten elveszítették állásukat, és jelenleg képtelenek fizetni a törlesztőrészleteket. A pénzintézet nem volt hajlandó újratárgyalni a szerződést, ezért a házaspár a bíróságon kért segítséget, amelynek ítélete szerint 21 ezer lejes óvadékot kell adniuk a banknak annak érdekében, hogy ne árverezzék el lakásukat.
Kőrössy Andrea
Székelyhon.ro

Belföldi hírek
Felmentett titkosszolgálati vezető
Nyilvánosan visszautasította az őt ért vádakat Florian Coldea, a Román Hírszerző Szolgálat (RHSZ) ideiglenes igazgatója, és meghallgatása után a RHSZ tevékenységét ellenőrző parlamenti bizottság is arra a következtetésre jutott, hogy megalapozatlanok a Coldeát gyanúba keverő sajtónyilatkozatok.
A hírszerzés vezetőjét a korrupcióval gyanúsított Elena Udrea vádolta visszaélésekkel. A képviselő szerint Romániában valójában az RHSZ ideiglenes igazgatója van hatalmon, és ő dönti el, melyik politikus vagy üzletember kerül börtönbe, ugyanakkor azt állította, hogy Coldea az elnökválasztási kampányba is beavatkozott Klaus Johannis oldalán. Coldea alaptalan rágalomnak minősítette a vádakat, és azt mondta: az RHSZ vezetése a teljes politikai semlegesség és azonos távolságtartás jegyében végezte munkáját a tavalyi választási évben is. Az RHSZ biztonsági szolgálatának vezetője belső ellenőrzést kezdeményezett az ügyben, Georgian Pop, a titkosszolgálat tevékenységét ellenőrző parlamenti bizottság elnöke ennek ismertetése után kijelentette: a parlamenti bizottság megalapozatlannak találta Udrea vádjait, a testület semmi törvénysértőt nem talált az RHSZ ideiglenes vezetőjének tevékenységében.
Hat szavazás Udrea ügyében
A képviselőház hat különálló szavazást tartott tegnap Elena Udrea ügyében, a döntés lapzárta után született meg. Udrea esetében az igazságszolgáltatás három kérést nyújtott be a bűnvádi eljárás elindításának jóváhagyására a Bute-gála és a Microsoft-ügyben, és további hármat az előzetes letartóztatásba helyezés jóváhagyására ugyanabban a két ügyben. A szavazás előtt Udrea beszédet tartott a parlamentben, melyben azt mondta, bizonyos szempontból vétkesnek tartja magát. Fenntartotta, hogy ő a politikai szálakat a háttérből húzogató Florian Coldea bosszújának áldozata. Úgy vélte, ennek egyik bizonyítéka az, hogy amikor kinyitotta a száját, az ügyészség néhány óra alatt öt folyamodványt nyújtott be a parlamenthez, amelyben ellene indítandó bűnvádi eljárásokhoz és letartóztatásához kéri a képviselők hozzájárulását. A szavazás előtt Vasile Blaga elmondta, a Nemzeti Liberális Párt Udrea kiadására fog szavazni, Victor Ponta pedig általánosságban kijelentette, pártja és a konzervatív-liberális frakció a parlamenti képviselők mentelmi jogának a felfüggesztésére szavaz.
Gyors ütemben Borbélyról
A képviselőház Állandó Bizottsága tegnap úgy döntött, elküldi a jogi bizottságnak a főügyész kérését a Borbély László elleni bűnvádi eljárás elindítását illetően – jelentette be Nicolae Mircovici háztitkár. Elmondta, bár a szabályzat nem ír elő határidőt a bűnvádi eljárás elindítására vonatkozóan, csak az őrizetbe vételre és a letartóztatásra vonatkozó kérés esetében van megszabva háromnapos, illetve ötnapos határidő, ennek ellenére felkérték az Állandó Bizottságot, hogy gyors ütemben vitassa meg az igazságszolgáltatás kérését.
Johannis a parlament előtt
Klaus Johannis partneri viszonyt ígért a parlamentnek, ugyanakkor olyan magatartást kért a törvényhozóktól, amellyel hozzájárulnak a parlament hitelének helyreállításához. Az államfő első alkalommal intézett beszédet tegnap a parlamenthez, és jelezte, hogy minden parlamenti ülésszak elején élni akar ezzel az alkotmányos jogával. Johannis szerint a politikusoknak fel kell hagyniuk azzal, hogy döntéseiket szavazatnövelő és népszerűséghajhász szempontoknak rendelik alá, a maga részéről pedig megígérte, hogy sosem fog populista témákban népszavazást kiírni. Arra kérte a politikusokat, hagyjanak fel a látszatintézkedésekkel, mert az országot csak valódi reformokkal lehet előbbre vinni. Úgy vélte, a választási reform a legjobb alkalom arra, hogy a parlament hatékonyabbá váljék és valóban a népakaratot jelenítse meg. Johannis úgy fogalmazott, hogy erős parlamentet szeretne, mert ha a törvényhozás gyenge, akkor a demokratikus berendezkedés gyenge láncszemévé válik. Az elnök új párttörvényt sürgetett, amely átláthatóvá tenné a kampányfinanszírozást, felszámolná a választási turizmust (többes szavazást) és szavazatvásárlást. Johannis rámutatott: az alkotmány közvetítői szerepet szán az államfőnek, és ő ennek eleget akar tenni.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Bepillantás a Mura-vidéki magyarság életébe
Újjáéleszteni az Arad–Lendva kapcsolatot
A Muravidéki Magyar Önkormányzati Nemzeti Közösség elnökével, Horváth Ferenccel a közelmúltban, Aradon tett látogatása alkalmával beszélgettünk.
– A lendvai Zala György monumentális alkotása, a Szabadság-szobor 10 éve újra köztéren áll Aradon. Ön milyen célból érkezett ide?
– Tulajdonképpen az RMDSZ 25. évfordulója alakalmából, Kolozsváron szervezett ünnepségre tartok, mivel azonban korábban a Lendva és Arad közötti kapcsolat, pontosabban közöttem és Bognár Levente alpolgármester úr között igen jól működött, gondoltam, teszek egy kitérőt Arad felé. Én az elmúlt mandátumban más posztra kerültem, ezért a kapcsolat kissé lankadt. Most viszont Lendva alpolgármestere is vagyok, ezért is gondoltam, hogy a kapcsolatnak vissza kellene nyernie a régi fényét. Vagyis évente legalább egyszer találkozzunk, ezért kapcsoltam össze a kolozsvári utamat az aradival. Tehát az alpolgármester úrral leülünk, megbeszéljük a régi kapcsolat újraélesztésének a lehetőségeit.
– Csak magyar–magyar vagy a két önkormányzat közötti kapcsolatépítésen is gondolkoznak? Zala György ugyanis nemcsak a két magyar közösség, hanem a két város között is kapocs lehet.
– Abban reménykedem, ha a régi kapcsolatot felelevenítjük, nemcsak a két magyar közösségre, hanem a két városra is kiterjeszthetjük azt. Most alpolgármesterként a két város közötti kapcsolat kiszélesítésének is nagyobb löketet adhatok. Ezt megbeszéltem a lendvai polgármester úrral is, aki nyitott az aradiakkal való kapcsolat újrafelvételére, amelynek nemcsak Zala Györgyről kell szólnia, hanem, ha közös pontokat találunk, akár egy gazdasági delegáció látogatásában vagy kultúra, sport jellegű együttműködésekben is gondolkodhatunk. Szerintem Lendva város mindenfajta kapcsolatra nyitott.
– Mennyire ismerik a lendvai magyarok Zala Györgynek az Aradon ápolt emlékét, illetve szoktak-e Aradra látogatni?
– Aradról, illetve az itt álló Szabadság-szoborról nagyon sokan tudnak, hiszen ha lendvai kiránduló csoportok Erdélybe érkeznek, rendszeresen megtekintik a Szabadság-szobrot is. Amint említettem, 4-5 évig a kapcsolat igen intenzív volt, akkor aradiak is rendszeresen jártak hozzánk vendégszerepelni, színdarabot mutattak be, miközben mi Aradon kiállítást szerveztünk. Tehát igen termékeny kapcsolat volt, amit szeretnénk felújítani, lehetőleg kiszélesíteni, hogy minél több ember megismerje azt a nagy sikert, amivel az aradiak újra felállíthatták a Szabadság-szobrot.
Magyar hétköznapok
– Kérném, mutassa be a lendvai, illetve a Mura-vidéki magyarság hétköznapjait.
– A Mura-vidéki magyarság manapság hivatalosan olyan 5-6 ezer főre tehető, tehát viszonylag kis létszámú, szerintem viszont nem hivatalosan a számuk ennek a duplája. Azért van ekkora különbség a két szám között, mert nálunk nagyon sok a vegyes házasság, ezért sokan mindkét nemzetiséghez kötődnek. Ha dönteniük kell ez ügyben, talán sokan nem feltétlenül a magyar nemzetiséget választják. Ha viszont szélesebb értelemben vesszük, beszélik a nyelvet, magyar értékeket hordoznak, a magyar közösséget erősítik.
– Lendvának hány százaléka magyar?
– A lakosság 30-40%-a magyar, de a Mura-vidéken is mintegy 30 településen élnek magyarok, néhány helységen többséget is alkotnak. A vidék nagy részén azonban szlovének élnek, de Jugoszlávia idején nagyon sok délszláv is beköltözött, főként munkavállalás okán. Sokan letelepedtek, családot alapítottak. A járást alkotó öt községben élnek magyarok, magam e településeknek a csúcsszervezetét képviselem, hiszen elektori módon innen kerülnek ki a tanácstagok. A csúcsszervezetnek van két alapított intézete, a Tájékoztatási Intézet, amely kiadja a Népújság nevű hetilapot 24 oldalon, illetve a másik intézet a Magyar Nemzetiségű Művelődési Intézet, amely a kultúra mellett minden olyan tevékenységgel foglalkozik, ami a magyar kultúrát szolgálja, ápolja. Van magyar rádió- és tévéstúdiónk is, amelyek szervezetileg hozzánk tartoznak, de a nagy szlovén rádió- és tévérendszer kereteiben működnek egy Lendván székelő szerkesztőségük jóvoltából. A rádió naponta 18,15 órát működik élő adásban, míg a tévéstúdió napi 30 percet sugároz a szlovén 1-es, illetve 2-es csatorna műsorában. Ami a legfontosabb, teljes mértékben a Szlovén Rádió és a Szlovén Televízió költségvetéséből élnek. Nekünk nincs különálló iskolánk, hiszen nálunk az oktatás kétnyelvű, szlovén és magyar. Ha viszont alaposabban megnézzük, a magyar nincs azonos státusban a szlovénnel. Ha papíron úgy van is, a hétköznapok gyakorlatában ez másképp nyilvánul meg. Ez is egy serkentője az asszimilációs folyamatnak, ráadásul nincs nemzeti egyházunk, ugyanis a papjaink nem magyarok vagy alig van közöttük magyar. Ilyen szempontból komoly gondokkal küszködünk. A teljes kép kialakításához hozzá kell tennem: a négy darab, kétnyelvű általános iskolában, illetve az egy, ugyancsak kétnyelvű középiskolában társalapítói szerepe van a magyar közösségnek. Ez azt jelenti, hogy a tanácsokban, a felügyelő szervezetekben ott vannak a magyarok által delegált képviselők. Véleményt mondunk az igazgatók kinevezéséről és a tanmenetről. Gyakorlatilag minden fontosabb kérdésbe be vagyunk avatva, de mégsem olyan, mintha tiszta magyar iskola lenne.
– A templomban milyen nyelven folyik a szertartás?
– Vasárnap két magyar szentmise van, mivel a Mura-vidéki magyarok 85-90 százaléka római katolikus, viszont csak két olyan papunk van, akik tisztán beszélik a magyar nyelvet. Mivel komoly paphiánnyal küszködünk, egyik 70 év körüli plébánosunk azért szolgál, hogy a magyar hívek ne szenvedjenek hiányt. Egy másik fiatal papunk az anyja révén magyar, tehát jól beszéli a nyelvet. Lendván viszont, ahol a Mura-vidéki magyarság 75-80%-a él, a plébános szlovén anyanyelvű, aki igyekszik megtanulni magyarul, de nem tudja a hitéletet úgy átélni, átadni magyar nyelven, mint az anyanyelvén. Lendván él egy magyar nyelvű evangélikus közösség is, amely részére a püspök nemes gesztust tett, hiszen hosszú idő alatt sikerült kinevelni egy szlovén származású, de Mura-vidéki fiatalt, aki Budapesten végezte el a teológiát, tehát anyanyelvi szinten beszéli a magyart. A továbbiakban helyettesíti az eddigi lelkészt, aki nem beszél magyarul. Van egy 200 lelkes református közösség is, ahova 50-60 év után első alkalommal érkezett magyar lelkész, aki mindent megtesz a közösség újraélesztéséért.
– Hogy történik a magyar hagyományápolás?
– Nagyon sok magyar rendezvényünk van, a magyar ünnepekre mindig szervezünk a falvakon is, de a városban is ünnepséget, ahova a fiatalokat is megpróbáljuk mozgósítani. Olyan programjaink is vannak, amelyek a fiatalokat kifejezetten vonzzák. Ilyenek a Puskás Akadémiával szervezett sportrendezvények. Az Akadémia sportolói hozzánk járnak edzeni, de olyan koncerteket is szervezünk, amelyek a fiatalokat vonzzák. Magyarországról átvettük a Ringató Programot, amely 6 hónapostól 3 éves korig foglalkozik a gyermekekkel, akikkel minél korábban kell elkezdeni a foglalkozásokat. Szinte az anyatejjel együtt kell magukba szívniuk a magyarságtudatot. Szinte minden faluban működik művelődési egyesület, ezek főként magyar érdekeltségűek, azok vezetik, akik évtizedeken keresztül ápolják a nyelvet és a kultúrát. Ez főként az anyaországi Zala és Vas megyéknek köszönhető, ahol már 30 évvel ezelőtt felfigyeltek arra, hogy magyarországi szempontból, a kis lélekszámunk miatt, nem vagyunk fontos tényező, ezért a két megye rendszeresen küldött hozzánk népművelőket, biztosítva az egyesületeink számára szükséges szakmai támogatást. Néhány nappal ezelőtt ünnepeltük a sport együttműködésnek az 50. évfordulóját, ami hatalmas dolog volt a kezdetben, amikor több száz kilométert kellett utazni azért, hogy az országhatár túl oldalán lévő szomszédos faluba el lehessen jutni. Az akkori jeget a sportolók törték meg, ami útmutató volt a további generációk számára.
– A gyorsított honosítás lehetősége mennyire erősítette meg a magyarságtudatot a Mura-vidéki magyarság körében?
– Ha az EU-szempontokat, a nyugati demokráciákban meghonosodott szokásokat vesszük figyelembe, a nemzeti tudat, így a magyarságtudat is kissé kiveszik az emberekből. Az első fázisban nem volt nagy érdeklődés a magyar állampolgárság iránt, viszont sikerült elérnünk Magyarország Kormányánál, hogy egy évvel ezelőtt konzuli irodát nyisson Lendván. Mivel az iroda munkatársai vidékre is rendszeresen kijárnak, jelentősen megnőtt az érdeklődés a magyar állampolgárság iránt. Hogy azt pontosan hányan igényelték, nem tudom, de arányszámban az megegyezik a többi elszakított területen jegyzett aránnyal.
– A magyar kulturális rendezvényeket a szlovén állam vagy az önkormányzatok támogatják-e?
– A szlovén állam jelentős mértékben támogatja a magyar intézményeket és önkormányzatokat. A magyar önkormányzatok a nagy városi önkormányzatok közvetítésével kapnak támogatást, noha teljes önállósággal rendelkeznek, míg az újság a művelődési intézmények, illetve a rádió- és tévéstúdió közvetlenül az államtól kapnak jelentős támogatást, de az utóbbi időben magyarországi források is megnyíltak.
– Köszönöm szépen a beszélgetést, amit abban a reményben zárjunk, hogy Arad vezetőségével sikerül újraéleszteni a régi kapcsolatot.
Balta János
Nyugati Jelen (Arad)

Iohannis Párizsban, Ponta Amerikában tárgyal
Kétnapos hivatalos látogatásra Párizsba érkezett tegnap Klaus Iohannis államfő, ahol vendéglátójával, Francois Hollande francia államfővel nemcsak a kétoldalú politikai-gazdasági kapcsolatokról tanácskozik, hanem az ukrán válság politikai megoldási lehetőségeiről is.
Ezzel egy időben Victor Ponta kormányfő tegnap az Egyesült Államokba utazott. Egyhetes ottléte alatt amerikai vállalatok képviselőivel és politikai vezetőkkel találkozik Washingtonban és New Yorkban. „A kitűnő politikai és katonai viszonyok mellett jobb gazdasági kapcsolatokra is szükség van” – mondta Ponta a minisztereknek a tegnapi kormányülésen, ismét felkérve a minisztereket, hogy távolítsák el a bürokratikus és közigazgatási sorompókat a beruházók elől.
A kormányfő utazása miatt az e heti kormányülést tegnap tartották.
A múlt héten, a kormányülés előtt Ponta miniszterelnök Dean Thompsonnal, az AEÁ bukaresti külképviseletének megbízott vezetőjével tartott megbeszélést a Victoria-palotában. A találkozó után Ponta felkérte a minisztereket, újítsanak az AEÁ-kal való gazdasági viszonyon, rámutatva: el kell távolítani mindenféle akadályt a nagy amerikai beruházók elől.
nyugatijelen.com / Transindex / Mediafax
Erdély.ma

Guanó a Házsongárdban: nincs pénz a megoldásra?
Évek óta visszatérő, megoldatlan probléma a kolozsvári Házsongárdi temetőben a varjúürülék.
A kolozsvári temetőszabályzat szerint a sírhelyek tisztán tartása az azokat koncesszionálók feladata, ám utóbbiak minden igyekezete ellenére a guanó sok esetben vastag rétegekben lepi el a (műemlék)sírokat. – Még ha naponta le is takarítom, másnap ugyanaz a látvány fogad – panaszkodott telefonon egyik olvasónk. Megkeresésünkre a Kolozsvári Polgármesteri Hivatal sajtóosztálya azt válaszolta: a vadásztörvény tiltja, hogy városban lelőjék a madarakat, ráadásul a varjak védettek. Felemlegettük azt a korábbi önkormányzati elképzelést, miszerint egy akusztikai berendezéssel, „hangágyúval” riasztanák el a temető fáira éjszakázni érkező madarak százait. A sajtóosztály szerint azonban a berendezések túl drágák voltak, ezért elálltak az ötlettől. Talán lehet, hogy ismét utánanézhetnének az áraknak, mert az interneten már 1000 lejnél jóval olcsóbban is kínálnak ilyen szerkezetet…
Szabadság (Kolozsvár)

Kékfény-történetek
A hiteltelenségig elborzasztó méreteket ölt lassan a hazai korrupcióellenes vadászat „trófeáinak” száma. Sokak szerint viszont még számos nagyvad rohangál szabadon, vagy igyekszik pocok módjára elásni magát a tavalyi avarban. A székelyföldi elöljárók ajándékhozó boldogságos nagyasszonya, Elena Udrea esetében például három gyors egymásutánban sem riadt vissza a parlament megszavazni a turisztikai és fejlesztési miniszter mentelmi jogának felfüggesztését, de naponta érkeznek hírek a közélet megtisztítását célzó sortűz újabb „áldozatairól”.
Az Európai Bizottság nemrég nyilvánosságra hozott igazságügyi jelentése a bilincsdömping ellenére is csak részben üt meg elégedett hangot. Egyik bekezdésével simogat, a másikkal meg nyakleveseket osztogat, nehogy bárki is elbízza magát. Egyértelműen méltatja viszont az Országos Korrupcióellenes Ügyosztály (DNA), az Országos Feddhetetlenségi Ügynökség (ANI), a legfelsőbb bíróság és a Legfelsőbb Igazságszolgáltatási Tanács (CSM) tevékenységét. A letartóztatások, bekasztlizások, maszkos rajtaütések fonalát már rég elvesztő romániai polgárban mindez megerősíti azt a meglehetősen lehangoló kocsmademagóg meggyőződést, hogy javíthatatlanul korrupt országban él. És nem is jár túl messzire az igazságtól, legfeljebb abba nem gondol bele, hogy e tekintetben is van ahonnan felfejlődnünk, sok év mulasztásának pótlási kényszere termeli ki a szédítő folyamatot.
Mivel a korrupció elleni harc eredményei nem számszerűsíthetők – mint például a költségvetési hiány –, olyan fegyvernek számítanak, amelyek ellen roppant nehéz védekezni. Így aztán bár az EB országjelentéseit többnyire a pillanatnyi érdeküknek megfelelően kezelik az érintett kormányok, mindenki tudja: a bírálatokat – és az elismeréseket is – valahol mégiscsak összesítik, s a végeredmény befolyásolja a mérleg nyelvének ide-oda ingását.
Romániai politikai körökben viszont immár teljes az egyetértés a tekintetben, hogy a korrupció mértéke súlyos nemzetbiztonsági kockázatot rejt. A nyomozó hatóságok csúcsra járatott hadjárata kíméletlenül rávilágít, hogy a megvesztegetés gyakorlata polipszerűen hálózza be a hazai társadalmat. A történelmi hagyományokra való utalást talán felejtsük el egy pillanatra, és koncentráljunk arra, hogy a társadalom jelentős rétegei ma is egyfajta megélhetési bűnözési formaként tartják életben a korrupciót.
Mi, magyarok eddig többnyire elegáns szemlélőkként, erkölcsi bajnok fejcsóválókként követtük az eseményeket. Egyre érintettebbé válva átalakul a kékfény-történetekhez való viszonyunk is. De tudnunk kell: elemi érdekünk, hogy Románián is végigfusson a korrupciós megtisztulás erdőtüze.
Csinta Samu
Erdélyi Napló (Kolozsvár)