Elvész az autonómia? (Erdélyi magyar politológusok az RMDSZ statútumáról)
Csalódtak az RMDSZ múlt héten közvitára bocsátott székelyföldi autonómiatervezetében az MTI által megszólaltatott erdélyi magyar politológusok: egyebek mellett azt kifogásolják, hogy a tervezetben elvész az autonómia, és a dokumentum nem a történelmi Székelyföldre vonatkozik.
Salat Levente, a kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetem tanára szerint az RMDSZ most szembesítette a román társadalmat azzal, hogy Székelyföld autonómiája nemcsak az olykor szélsőségesnek bélyegzett kis magyar pártok, hanem valamennyi romániai magyar politikai szervezet igénye. A politológus elhibázottnak tartotta azt a stratégiát, hogy az RMDSZ a tervezet elkészítésével akarja megszólítani a román társadalmat autonómiaügyben. Úgy vélte, jobb esély lenne az autonómia elérésére, ha a román felet sikerülne előbb meggyőzni az autonómiaigény jogosultságáról, majd az ahhoz szükséges politikai akarat alapján a román partnerek bevonásával készülne el a technikai részletekre is kiterjedő törvénytervezet. Salat Levente úgy vélte, a tervezet kidolgozói nem vállalták fel nyíltan, hogy tulajdonképpen hatalommegosztás, illetve törvényhozói és végrehajtói hatáskörök átruházása a törekvésük célja, aminek az lett a következménye, hogy éppen az autonómia lényege vész el a szövegben. „A tervezet egyrészt meg akarja nyugtatni a románokat, hogy nem is olyan nagy dolog, amit a magyarok kérnek, a magyarokkal pedig azt akarja elhitetni, hogy ez az autonómia” – jelentette ki a politológus. Salat Levente szerint a tervezet készítői elképzeléseiket megpróbálták beilleszteni a jelenlegi román jogrendbe és államszerkezetbe úgy, hogy az a lehető legkevesebb átalakítást tegyen szükségessé. Ezért „túlságosan nagy árat fizettek” – mondta a politológus, és példaként hozta fel: a regionális tanács csupán jogszabály-tervezeteket készít, amelyek hatályba lépése attól függ, hogy a bukaresti kormányt képviselő prefektus megtámadja-e azokat vagy sem a közigazgatási bíróságon. „Eszerint végső soron a prefektuson múlik, hogy van-e autonómia vagy nincs, legalábbis a jogszabályalkotással kapcsolatos hatáskörök terén” – jelentette ki. A törvénytervezet hiányosságaként említette azt is, hogy anélkül adja meg a székelyföldi nemzeti közösségeknek a képviselet és a kardinális kérdések tekintetében a konzultáció lehetőségét, hogy előírná a nemzetiségi regisztrációt. Bakk Miklós, a Babeş–Bolyai Tudományegyetem tanára is hibának tartotta azt, hogy a tervezet nem rendelkezik nemzeti névjegyzék összeállításáról. Megjegyezte, nélküle nehéz megnyugtatóan rendezni, hogy a köztisztviselői állásokat az etnikai arányoknak megfelelően töltsék be. Bakk Miklós a tervezet hibájának tartja, hogy az RMDSZ Hargita, Kovászna és Maros megye társulásával hozná létre a Székelyföld régiót. A romániai megyék 1968-as kialakításakor e három megyéhez olyan területek is kerültek, amelyek soha nem voltak Székelyföld részei, és román többségűek. Hozzátette, ha az RMDSZ úgy gondolja, hogy a három megye csak kiindulópont, és a települések csatlakozási, leválási folyamatával alakul ki a végleges terület, akkor az ezt leíró mechanizmust is be kell építenie a tervezetbe. A terület pontos körülhatárolását azért is fontosnak tartotta a politológus, mert szerinte csak a történelmi Székelyföldön biztosítható a törekvések mozgalmi háttere, amit elengedhetetlenül fontosnak tart a célok megvalósításához. A politológus azt is megemlítette, hogy a tervezet közzétételét régóta halogatja az RMDSZ, mégsem sikerült kiérlelt szöveggel a nyilvánosság elé állni. Szerinte a közzétett magyar szöveg számtalan fogalmi hibát, pontatlanságot tartalmaz. A közvitára bocsátott tervezettel az RMDSZ azon a helyzeten próbál változtatni, hogy jelenleg az ellenzéke uralja az erdélyi autonómiadiskurzust – fűzte hozzá Bakk Miklós. (MTI)
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Háborúskodók
Ellenünk masíroznak a katonák. A minket gyalázó dalokkal hergelt tömeg csillogó szemmel élvezi majd a bajonettes fáklyásmenet nacionalista füstjét. Péntek este Marosvásárhely főterét kerülje el minden magyar érzelmű polgár, vagy legalább azok, akik gyenge idegzetűek! Bár ne lenne igazam, de félő, hogy a marosorbói csata – ahol a felelőtlen parancsnokok tizenegyezer katonát kergettek a biztos halálba – emlékére rendezett megemlékezést nem az egykori ellenfelek megbékélésének jegyében szervezték. Persze, minden népnek szüksége van a hősiesség mítoszára, de most a hely és az időpont kiválasztása egyértelmű provokáció. Az ország területén eddig sehol nem rendeztek ilyen demonstratív megemlékezést a második világháborús román átállás kapcsán. Még augusztus 23- át is elsunyították, mintegy szégyellve a szovjetekkel kötött paktumot. De a magyaroknak nem tudják megbocsátani a bécsi döntést és az átmeneti magyar világot. Pedig a kilencvenes évek elején milyen sok román váltotta forintra a Budapestről kapott kárpótlási jegyét, vagy élvezi most a gyorsított honosítással megszerzett magyar útlevél előnyeit! Na, ezekről biztos nem esik szó a szenvedéslitániák rohamában. Mert minket gyilkosoknak tartanak, amint naponta olvasható a nacionalista román napilapban. Századokra visszamenően keresik-gyártják vétkeinket, és amikor kollektív jogainkat követeljük, fejszenyelet emlegetnek. A vásárhelyi erőfitogtatásnak egy a célja: a megfélemlítés. Az időzítés oka a székelyföldi autonómiatervezetben keresendő. Pontosabban a nemrég elkészült RMDSZ-törvény-kezdeményezésben, amely már több mint zászlócsata. Nem mellékes, hogy a rendezvény szervezői a nemrég még hadakozó, de mostanra közös politikai alakulatba terelt megyei és városvezető. Ez utóbbi a napokban Marosvásárhelyt az etnikumközi harmónia példájaként emlegette. Furcsa harmóniaképe van. Pedig tanulhatott volna például a francia–német megbékélésből, amely elindítója volt az Európai Unió létrejöttének, vagy akár az idén nyáron megrendezett normadiai megemlékezésből. A partraszállás hetvenedik évfordulóján az egykori ellenfelek közösen koszorúztak. Jó lenne, ha bennünk is feloldódna végre a vérzivataros évek sérelme, és egymás áldozatait megtisztelve emlékeznénk! Fáklyásmenet, idegborzoló vadászrepülők és szuronyroham nélkül.
Karácsonyi Zsigmond, Népújság (Marosvásárhely)

„Soha ennyire érdekes”
Az államelnöki választások még soha nem voltak ennyire érdekesek, mint az idén, tekintve a jelöltek nagy számát, vélte Emil Boc volt kormányfő tegnapi sajtótájékoztatóján. „Soha nem volt még 14 jelöltünk az állam legmagasabb tisztségére, és ezek közül kettő nő” – mondta Boc.
Az államelnöki választások versenyébe 14 jelölt szállt be a törvény megszabta határidőig, azaz szeptember 23-án 24 óráig, benyújtva jelöltetését a Központi Választási Irodához.
A jelöltek a következők: Victor Viorel Ponta (PSD-UNPR-PC Választási Szövetség), Klaus-Werner Iohannis (PNL-PDL Keresztény-liberális Szövetség), Monica Luisa Macovei, Călin Popescu Tăriceanu és Teodor Meleşcanu független jelöltek, Elena Udrea (Népi Mozgalom Párt).
Benyújtották még jelöltetésüket Kelemen Hunor (RMDSZ), Szilágyi Zsolt (Erdélyi Magyar Néppárt), Dan Diaconescu (Dan Diaconescu féle Néppárt), Corneliu Vadim Tudor (PRM), Constantin Rotaru (Szocialista Alternatíva Párt), William Brânză (Román Ökologista Párt), Mirel Mircea Amariţei (Prodemo Párt) és Gheorghe Funar független jelölt.
A Központi Választási Irodának a jelöltetések benyújtását követő 48 órán belül kell iktatnia avagy elutasítani a jelöltetéseket.
A jelöltetések beiktatását vagy elutasítását követő 24 órában a jelöltek, politikai pártok és szövetségek és a választók megóvhatják a Központi Választási Iroda eme döntéseit.
Az óvásokat írásban kell benyújtani az Alkotmánybírósághoz.
Nyugati Jelen (Arad)

Politikai nyomásgyakorlásra panaszkodik a román köztelevízió elnöke
Politikai nyomásgyakorlásra panaszkodik Stelian Tanase, a román köztelevízió elnök-vezérigaztgatója, aki szerint az intézmény azért nem rendelkezik életképes stratégiával, mert “ki van szolgáltatva a politikusok kénye-kedvének”.
A Román Televízió (TVR) elnök-vezérigazgatóját szerdán a képviselőház kulturális bizottságában hallgatták meg, miután a nyilvánosság előtt politikai nyomásgyakorlással vádolta meg a kormányt, mindenekelőtt Victor Ponta miniszterelnök kabinetjének szóvivőjét. A parlamenti bizottság előtt fenntartotta korábbi állításait.
Stelian Tanase szerint a román köztelevízió sürgősen belső szerkezeti átalakításra szorul, amit 2014-ben azért halasztottak el, mert választási év. Romániában novemberben tartják az államfő-választást. Tanasét 2013 decemberében választották meg a köztelevízió élére. A liberálisok javasolták a tisztségre, akik akkor még kormányon voltak. Az idén februárban felbomlott a liberálisok és a szociáldemokraták alkotta, kormányzó Szociálliberális Szövetség (USL), Tanase szerint azóta politikai támogatás nélkül maradt reformterve.
Kifejtette, az elmúlt hetekben erősödött a politikai nyomásgyakorlás, amikor Corneliu Calota kormányszóvivő – aki a televízió igazgatótanácsának is tagja volt – arra kérte Tanaset, vegye le műsorról két újságíró, Cornel Nistorescu és Sorin Avram adását. Tanase ezt megtagadta, de a nyilvánosságra hozta a nyomásgyakorlási kísérletet.
Victor Ponta miniszterelnök a botrány kitörése után jelentette be, hogy az ő kérésére Calota lemondott a televízió igazgatótanácsából, és a kormányt egy másik személy fogja képviselni a köztelevízió vezető testületében. Ponta elhárította a nyomásgyakorlási szándékot, mint mondta, azért kérte Calota lemondását, hogy ne vetüljön a gyanú árnyéka a kormányra. A román köztelevízió meglehetősen nehéz anyagi helyzetben van. Adósságai elérik a 800,6 millió lejt (55,2 milliárd forint). Tavaly 619 embert bocsátottak el, s az alkalmazottak száma 2535-re csökkent, de ez nem elegendő az intézmény pénzügyi helyzetének stabilizálásához. Tanase javaslatára májusban megkísérelték csökkenteni 20 százalékkal valamennyi alkalmazott bérét, de ez tüntetést váltott ki a dolgozók körében, és a parlamenti pártok sem értettek egyet ezzel a lépéssel, így elmaradt a megszorító intézkedés alkalmazása.
erdon.ro

Gyónások és lemondások
Az egész román közvéleményt sokkolta az ismert televíziós szerkesztő-műsorvezető Robert Turcescu vallomása. A román újságíró a blogján tette közzé, hogy a román hírszerzés titkos ügynöke volt alezredesi rangban. Államelnök-választási helyzetkép a jelentkezés hajrájában.
Nem éltem meg felszabadítóbb érzést, nagyobb ünnepet, nem hallottam szebb dolgokat a lelkemben annál, mint miután megszabadultam ettől a tehertől. Rájöttem: becstelenséget művelek Istennel, önmagammal, a családommal – valamint mindannyiatokkal szemben. Nem tudok tovább hazudni, el kell mondanom, be kell vallanom, függetlenül attól, mivel kell fizetnem érte – írta blogbejegyzésében Robert Turcescu. Jelezte, aláveti magát az igazságszolgáltatás ítéletének, amire könnyen sor kerülhet, hiszen az új büntető törvénykönyv értelmében államtitoknak minősülő adatok nyilvánosságra hozataláért kettőtől hét évig tartó szabadságvesztéssel sújtható az önleleplező. Államtitoknak minősülő dokumentum nyilvánosságra hozataláért pedig három hónaptól két évig terjedő szabadságvesztés vagy bírság róható ki. Márpedig Turcescu nemcsak mesélt, blogján nyilvánosságra hozta katonakönyvének fénymásolatát, valamint néhány fizetési bizonylatot is annak igazolására, hogy valóban titkos ügynök volt.
Miután az önleleplezést követően néhány órán át elérhetetlen volt, az újságíró megjelent a B1 televízió egyik vasárnap esti adásában, ahol láthatóan zaklatott állapotban megerősítette a közzétett dokumentumok hitelességét, majd elmondta: azért leplezte le magát, mert elviselhetetlen terhet jelentett a titkolózás. Közölte: nem folytatja a Traian Băsescu államfőhöz, illetve a jobbközép ellenzékhez közel álló B1 hírtelevízión sugárzott műsora szerkesztését. Aztán az adás vége előtt elhagyta a stúdiót.
Az egyértelműnek látszó bizonyítékok ellenére a román sajtóban olyan vélemények is napvilágot láttak, amelyek megkérdőjelezik Turcescu állításait. A Hotnews portálnak nyilatkozó források szerint katonakönyvvel csak a tartalékos tisztek rendelkeznek, a tényleges egyenruhások szolgálati igazolványt kapnak, a hírszerzőknek pedig nincs katonakönyvük. Emellett a nyilvánosságra hozott katonakönyvben az újságíró blogján szereplő fénykép látható. A védelmi minisztérium egyelőre nem kommentálta érdemben a hírt, a kibocsátott kommünikében mindössze annyi szerepelt, hogy a hasonló üggyel ártanak a hadsereg presztízsének. Victor Ponta miniszterelnököt állítása szerint nem lepte meg a bejelentés, „aki szelet vet, vihart arat” fogalmazott, és ezt az állítását érvényesnek nevezte más, Traian Băsescu államelnökhöz közel álló személyek esetében is. Ugyanakkor ellenzéki oldalról szorgalmazták Mircea Dusa honvédelmi miniszter parlamenti meghallgatását az ügyben.
Félmilliós csomag
Az államelnök-választásra való jelentkezések benyújtásának folyamata kedden éjfélkor, lapzártánk után zárult. Előtte egy nappal Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke is benyújtotta a Központi Választási Irodához az államelnök-választáson való indulásához szükséges iratokat, és a jelöltségét támogató csaknem 270 ezer aláírást. Az aláírások iktatása után Kelemen Hunor úgy nyilatkozott, hogy Romániának az oktatásra, kultúrára, kutatásra és infrastruktúrára kell kiemelt figyelmet fordítania, hogy megerősödjék és meghatározó szerepet játszhasson a térségben és az Európai Unióban. Hozzátette: a kampányban a romániai magyarság sajátságos érdekeit is fel akarja mutatni „Mindenhol az unióban, ahol a 20. század második felétől kezdődően stabil gazdaság, jólét, biztonság alakult ki, rendezték a többség és kisebbség viszonyát. Mindig a többség felelős a kisebbségért. A kisebbségnek képesnek kell lennie megmutatni, mit akar, hogyan akarja, ezt mi a párbeszéd útján, az érvek erejével kívánjuk megmutatni és kialakítani az előítéleteket lebontó párbeszédet” – jelentette ki Kelemen Hunor. A politikus ugyanakkor elhárította azt az újságírói kérdést, hogy kit támogat a választás második fordulójában. „Azt a kishitűséget kell legyőzni, hogy a második fordulóba az RMDSZ jelöltje nem juthat be. Ha mégsem sikerül, lesz időnk kialakítani az álláspontunkat a két forduló között” – fogalmazott az RMDSZ államfőjelöltje.
A határidő lejárta előtt néhány órával az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) is benyújtotta a közel 220 ezer támogató aláírást tartalmazó csomagot annak érdekében, hogy Szilágyi Zsolt EMNP-alelnök is elindulhasson az elnökválasztáson. „Mi, magyarok máris nyertünk az összesen mintegy félmillió aláírás összegyűjtésével – mondta az Erdélyi Naplónak Szilágyi Zsolt elnökjelölt. – Ha nem is megy el ennyi ember választani, a támogatók félmilliós száma már Bukarestben is komoly tételnek számít. Az EMNP számára az elnökválasztás elsődleges tétje az Erdély-központú politika megjelenítése a kampányban. Ezért vállaltuk, s ezért örülünk az első sikernek, a szükséges számú aláírás összegyűjtésének.”
Ponta: Băsescu a Szekuritáté tisztje volt
Traian Băsescu államfő a Szekuritáté tisztje volt – vádolta meg az államelnököt Victor Ponta miniszterelnök, a Szociáldemokrata Párt (PSD) államfőjelöltje. Ponta egy vasárnap esti televíziós műsorban azt mondta: azért nem szavazott Băsescura, mert tudta róla, hogy 1989 előtt a hírhedt kommunista titkosrendőrség tisztje volt. Mint ismeretes, Băsescu nemrég közölte, tudomása van arról, hogy az államfőjelöltek között egy jelenlegi vagy volt titkosügynök is szerepel. Az államfő sejteni engedte, hogy Pontára célzott. A kormányoldal nyomására elhalasztották az ellenzék által az ügy kivizsgálása céljából létrehozni kívánt bizottság megalakítását.
Bujkáló aláírások
A Băsescu által az elnökjelöltek hitelesítésének hajrájára jelzett látványos visszalépések és leleplezések sorába illeszthető Teodor Melescanu, a román Külföldi Hírszerző Szolgálat (SIE) igazgatójának tisztségből való lemondása. Meleşcanu 2012 februárja óta vezeti a SIE-t, amikor az államfő Mihai-Răzvan Ungureanu akkori igazgatót jelölte miniszterelnöknek. A 73 éves Meleşcanu 2012-ben az akkor ellenzékben lévő Nemzeti Liberális Párt (PNL) szenátori tisztségéből került a külföldi hírszerzés élére, korábban védelmi és külügyminiszter is volt. 1995-ben a magyar–román alapszerződés előkészítése és aláírása idején ő vezette a román diplomáciát.
Bár Meleşcanu már nyár elején jelezte, hogy nem utasítaná el, ha felkérnék az elnökválasztáson való indulásra, a román média mégis váratlan fordulatként értékelte a bejelentést. Az is felmerült, hogy vajon nem törvénybe ütköző-e, ha egy kémfőnök egyik napról a másikra aktív politikai szerepet vállal. Azt is kíváncsian várják, honnan kerül majd elő az államfőjelöltséghez szükséges 200 ezer aláírás, hiszen eddig elvileg senki sem gyűjthetett Meleşcanut támogató aláírásokat, míg a jelölt a SIE igazgatója volt.
Az elnökválasztási kampányt már a SIE-igazgató lemondása előtt is ügynökbotrányok tarkították. A leköszönő államfő nemrég közölte, hogy az elnökjelöltek között korábbi titkosügynök is van, akit felszólított, hogy fedje fel magát, ellenkező esetben személyesen lesz kénytelen „kiegészíteni” az illető önéletrajzát.
Erdélyi Napló (Kolozsvár)

Statútumok, választások, minőségek
Az elmúlt héten két jelentős bejelentés történt az erdélyi magyar közéletben. Mindkettő a közeljövőnek ugyanahhoz az eseményéhez kapcsolódik: az elnökválasztáshoz. Az RMDSZ közvitára bocsátotta a székelyföldi autonómiastatútumát, az Erdélyi Magyar Néppárt elnöke pedig bejelentette, hogy sikerült összegyűjteni a Szilágyi Zsolt elnökjelölti indulásához szükséges 200 ezer aláírást.
Geocentrikus világkép
Az autonómiastatútum – amellyel kapcsolatban már súlyos bírálatok is elhangzottak – minőségétől függetlenül a kampány része, bár ezt az illetékesek tagadják. Az RMDSZ az 1996-os kampány idején, amelyet a kormányzati szerepvállalás áldásos mivoltára hegyezett ki a választás várható győztesének kilététől függetlenül, teljes mértékben kiemelte kommunikációjából az autonómiát. Csak 2004-ben élt annak mozgósító erejével, amikor a Magyar Polgári Szövetség a Népi Akció színeiben indított vele szemben jelölteket.
A téma a kisebbségi törvényen keresztül még évekig a szövetség politikai propagandájának része volt, bár a törvény elbukott a román fél irracionális ellenállásán. Irracionális, mondom, hiszen az etnokratikus, homogenizáló, centralista, etatista román érdek is azt diktálta volna, hogy a látszatpolitizálás eme szemfényvesztő elemét az RMDSZ-szel közösen emeljék be a román közjogi rendszerbe, s arassák le annak presztízshasznát belföldön és külföldön egyaránt. A szólamokkal ellentétben ugyanis a jogszabály semmiféle közjogi jogosítvánnyal nem ruházta volna fel a Kulturális Autonómiatanácsot, lényegében az RMDSZ önbebetonozását szolgálta az erdélyi magyar társadalomban. Mivel a „kulturális autonómia” szerepelt benne címszóként (az érdemi szabályozást a beláthatatlan jövőbe tolva ki), sulykolással sikerült elhitetni a politika iránt érdeklődő magyar közvélemény tekintélyes részével – beleértve egyes konzervatív anyaországi politikusokat is –, hogy a jogszabály biztosítaná az erdélyi magyar nemzeti közösség kulturális autonómiáját.
Valamivel jobb a helyzet a tervbe vétel után 21 esztendővel, az 1993-ban megszabott kétéves határidő letelte után 19 esztendővel tető alá hozott statútum esetében. Nem mintha nem lennének vele koncepcionális gondok. Ezek közül az egyik legfontosabb, hogy a tervezet szerint a Ceauşescu-féle 1968-as megyésítés által létrehozott területi egységek, Hargita, Kovászna és Maros megye képezi Székelyföldet, mely terület nem azonos a történelmi Székelyfölddel. Az is problematikus, hogy a nyelvoktatást feltétlenül az adott nyelvet anyanyelvként magukénak tudó tanárok által rendezné, vagyis a székelyföldi magyar anyanyelvű román tanároknak át kellene képezniük magukat, vagy mehetnének Erdély más részeibe tanítani. Az sem túl szerencsés szabályozás, hogy azokon a településeken, ahol a cigány lakosság eléri a lélekszám 20 százalékát, a cigány nyelv tanítását is kötelezővé tennék a magyar és a román iskolákban. Tény azonban, hogy a tervezet – a kisebbségi törvénnyel ellentétben – nem luftballon. A benne foglaltak megvalósulásának esetén kétségkívül előrébb tartanánk. Némi arroganciára vall viszont, hogy a Székely Nemzeti Tanács autonómiastatútumának alapul vétele helyett teljesen új tervezetet alkotott a szövetség. De ez része a sajátos RMDSZ-es gondolkodásnak, amely emlékeztet az évezredekig uralkodó geocentrikus világszemléletre. Eszerint az erdélyi magyarság azonos az RMDSZ-szel: aki az RMDSZ ellen indul, az erdélyi magyarság ellen indul, az RMDSZ maga az erdélyi magyar nemzeti közösség egysége, aki rá szavaz, az egységet erősíti. Ami ugyan fogalmi nonszensz, de választási szlogennek eddig mindig bevált.
Gellert kapott RMDSZ-elképzelés
És már ott is vagyunk a második bejelentésnél. Meglátjuk, elég lesz-e ennyi, ha a román hatóságok indulni engedik Szilágyi Zsoltot. Mert összegyűjtött aláírások ide vagy oda, Románia nem az a hely, ahol ne lehetne elgáncsolni egy jelöltet, aki az egységes nemzetállam tabuját a föderalizmus gondolatának népszerűsítésével döntögeti. Láttunk itt már olyat, hogy legitim, az önkormányzati választásokon demokratikus felhatalmazottságot nyerő szervezet bejegyzését szüntette meg a román állam egyik bírói fóruma egy másik bírói fórum mulasztása miatt, a megválasztott tanácsosokat pedig a szemben álló párt, történetesen az RMDSZ, kizárta a tanácsból.
De induljunk ki abból, hogy két magyar elnökjelölt áll majd a rajthoz. Kelemen Hunor felkötheti a felkötni valót, s aligha alapozhat arra, hogy az egységféltő retorika elég lesz az elsöprő győzelemhez. A nagy kérdés inkább az, hogy a választói bázis veszi-e magának a fáradságot, hogy végiggondolja a két jelölt programját, és voksát adja az egyikre, vagy otthon marad, netán valamelyik román jelöltre szavaz. Annyi biztos, hogy az RMDSZ elképzelése – miszerint Kelemen Hunor összegyűjti a magyar szavazatokat, majd azokat igyekszik átcsoportosítani a magyarellenességét számtalanszor bizonyított Victor Pontához, akivel látványosan együtt kampányol az utóbbi időben – gellert kapott. S az EMNP-nek már csak ezért is érdemes volt belevágni ebbe a kockázatos vállalkozásba.
De ha hozzávesszük ehhez annak a kéznyújtásnyira levő lehetőségét, hogy a rendszerváltás utáni erdélyi magyar történelemben első ízben kap jelentős médiafelületet egy olyan magyar jelölt, aki az autonómiát (és a föderalizmust) nemcsak a saját bázis mozgósítására használja, hanem megfelelő szakmai színvonalon a román fél irányába is artikulálja, nem kétséges, hogy ez volt a néppárt történetének egyik legjobb lépése.
Borbély Zsolt Attila, Erdélyi Napló (Kolozsvár)

Az autonómia nem szeparatizmus – Interjú Kelemen Hunorral
Autonómiatervezetet mutatott be az RMDSZ. Sokak szerint rosszkor, a nemzetközi hangulat most nem kedvez ilyen törekvéseknek. Államfőválasztásra készül Románia, az egyik államfőjelölt az RMDSZ elnöke. A Fidesz-RMDSZ viszály a múlté, az erdélyi magyarság liberális társadalomszervezési modellhez való viszonyát nem változtatja meg az Orbán-beszéd. Kelemen Hunort kérdeztük.
– Meglepődve olvastam az RMDSZ autonómiatervezetének bemutatása kapcsán született kormánypárti nyilatkozatokat. Bár nem örülnek neki, de „beszéljünk róla", mondták olyanok, akik korábban hevesen ellenezték. Mi történt a román politikában? – Hogy mi történt a román politikában azt nehezen tudnám körbeírni, de el kell fogadni azt, hogy egy uniós tagállamban nyíltan lehet bármiről beszélni, akár az autonómiáról is. – Elfogadta ezt most a román politikai élet, a kormánypárt, a PSD? Victor Ponta miniszterelnök azt mondta, ha az autonómia decentralizációt jelent, lehet róla tárgyalni… – A lett volna a legnagyobb hiba, ha ezt a kérdést nem úgy kezelik, mint a romániai magyarság egyik célját, hanem mint az egyik román pártnak az ügyét. Nem kértük a PSD támogatását, amely párttal együtt kormányzunk és nem kértük a liberálisok és demokraták támogatását sem, amelyekkel egy pártcsalád, az Európai Néppárt tagjai vagyunk. Azt gondolom, a román társadalomban kell lebontani azokat a falakat, amelyek a magyarokkal és az autonómiával kapcsolatban emelkednek. Ha a román társadalomban az elutasítottság nem lesz olyan nagy, mint amilyen most, akkor a román politikusok is könnyebben tudnak egy ilyen ügyet támogatni.
Általában a politikus nem támogatja azt, amiről azt látja, hogy választói félnek tőle. Először a társadalmi vitát kell lefolytatni a román társadalommal, civil szervezeteivel és azután kell keresnünk ehhez a pártok között partnereket. Azt hiszem, ez a helyes sorrend. Az eddigi nyilatkozatok azt sugallják: a normális, demokratikus pártok elfogadják azt, hogy erről vitázzunk. Nem azt mondják: erről konszenzusra fogunk jutni, nem azt, hogy támogatják, hanem azt, legyen erről egy nyitott, tisztességes vita.
– Mennyire segíti vagy nehezíti az autonómiatörekvéseiket a jelenlegi nemzetközi helyzet, a kelet-ukrajnai válság, skóciai és katalán függetlenségi referendum.
– Aki megpróbálja rávetíteni Erdélyre a skót, katalán vagy ukrajnai helyzetet, az nem érti, vagy nem akarja érteni a dolgoknak a lényegét, vagy rosszindulatú. A kilencvenes években ugyebár a jugoszláviai háború dúlt. Mindig van valami, amiért nem alkalmas a pillanat. De minden pillanat alkalmas lehet, ha az ember megrajzolja a kereteket és elmondja, hogy az ő törekvései mit jelentenek és mit nem. Ha mi azt mondjuk, az autonómia nem jelent szeparatizmust, területi különállóságot, hogy nem sérti Románia területi integritását, mint ahogy ezzel kezdjük ennek a törvénynek a felvezetését is, ha olyan nemzetközi dokumentumokra hivatkozunk, amelyek ezeket a kérdéseket leírják, akkor nem lehet ezt másképpen értelmezni, csak ha valaki feszültségkeltésre használja ezt.
– Mi lesz a Minority SafePack kisebbségvédelmi európai polgári kezdeményezés sorsa, amelyet elindítottak az Európai Nemzetiségek Föderatív Uniója (FUEN) égisze alatt, de az Európai Bizottság, mint nem hatáskörébe tartozó kérdést, elutasított? – A luxembourgi bíróságtól függ. Ha a bíróság a Bizottságnak ad igazat, akkor ez így, ebben a formában érvényét veszti. Ha viszont nekünk ad igazat, akkor megkezdődhet az európai aláírásgyűjtés. – Van más elképzelésük arra miként érhető el egy általános érvényű európai szabályozása a kisebbségi kérdésnek? Lehet más formában ehhez elegendő európai támogatást szerezni? – Épp az átfogó európai keretszabályozás volt a szándékunk. Nem magyar, hanem összeurópai kisebbségi ügyként kezeltük a Minority Safe Packet, ezért is kerestük a partnereket az Északi-tengertől az Adriáig, és hoztuk létre azt a kisebbségi szolidaritást, amire még nem volt példa az unión belül, hiszen a németországi dánoktól a dániai németekig, a görögországi törökökig, dél-tiroliaktól a frízekig mindenki partner volt ebben a kezdeményezésben. Arra törekszem, s a FUEN elnökének szándéka is ez, hogy ez a kisebbségi szolidaritás ne essen szét, függetlenül a bírósági döntéstől, mert ha a Bizottságot erősíti meg a bíróság ebben a kérdésben, az nem jelenti azt, hogy nem kell újrakezdenünk a folyamatot.
De azt is látni kell, hogy ez sem olyan történet, ami egyik napról a másikra megoldódik, mégis hiszek abban, hogy az EU-nak ezt a kérdést előbb-utóbb rendeznie kell. Mert ha hosszú távon békét és stabilitást akar, akkor rendeznie kell és rendezni is fogja. Ha az a 70 millió ember, aki emögött van, nem lesz annyira fontos, mint az uborka mérete és hajlata, akkor az EU-nak is vége lesz.
– Romániában választás közeleg. Nyugalmasabb időszak várható ezután a politikában? Az utóbbi évek romániai történéseit meghatározta a politikai társbérlet, az államfő-kormányfő viszálya. A kormánykoalícióra lehet hatása? Hiszen volt már példa erre. – Normális társadalomban ennek a koalíciónak folytatnia kellene a munkát akkor is, ha Victor Ponta elveszíti a választást, akkor is ha megnyeri. Ám egy időszak mindenképpen véget ér, az a 10 éves Basescu-éra, ahol az államelnök az alkotmányos jogosítványaival mindig elment a falig és feszegette a kereteit ennek az alkotmányos rendszernek anélkül, hogy szétpattintotta volna. Azt remélem, olyan időszak következik, amelyben erre a tapasztalatra építve kiegyensúlyozott viszony lesz a végrehajtó hatalmi ágak és törvényhozás között még akkor is, ha kohabitálni kell.
– Állandóan felmerül, van-e értelme magyar jelölt indításának? Az RMDSZ mégis mindig vállalja. Tárgytalan választás ez, miért csinálják mégis minden alkalommal végig? – Erről sok vitánk van, de mindig arra a konklúzióra jutunk, nem szabad egy választásból kimaradni, nem szabad hozzászoktatni a választóinkat ahhoz, hogy nincs a szövetségnek saját jelöltje. Nem szabad kihagyni azt e lehetőséget, hogy bemutassuk, van elképzelésünk nemcsak az erdélyi magyarságról, hanem az egész társadalomról és akár jobb is mint a többieké, s vannak olyan politikusaink, akik ezt az országot el tudnák vezetni. Ezeket ilyenkor lehet felmutatni, rá lehet irányítani a figyelmet olyan kérdésekre, amelyekre máskor talán kevésbé. Ettől nem lehet félreállni.
– A második fordulóra beáll valaki mögé az RMDSZ? Általában meg szokta nevezni, hogy kit támogat. – Az első forduló előtt nem fogunk a második fordulóról beszélni. A helyes sorrend az, hogy előbb van november 2. és rá két hétre 16. A kettő között van időnk ezt eldönteni.
– Igen, csakhogy november 2. előtt is az egyik jelölt, aki biztos, hogy második fordulós lesz, az a koalíciós partner, Victor Ponta.
– A koalíciós szerződésben nincs semmilyen az államfőválasztásra vonatkozó kitétel. – Az utóbbi időben úgy tűnt, hogy a romániai magyar belső viták lecsengtek, s az EMNP gyakorlatilag eltűnt miután Tőkés Lászlót kiiktatták azzal, hogy Fidesz-képviselővé vált. Az MPP-vel pedig fegyverszünetet kötöttek. Most megint feléledni látszik ez a harc. – Nekem soha nem tűnt úgy, hogy ez a vita megszűnt volna. Mindenki végezte a dolgát, mi a miénket, a versenypártok a magukét, ezek közül az MPP-vel érvényben van egy stratégiai megállapodásunk a nemzetpolitikai ügyekre vonatkozóan, a másikkal nincs. Az ő munkájuk kimerül a mi bírálatunkban. Korábban is így volt, most is így van.
– A román-magyar kormányközi viszony kívülről úgy tűnik, mintha nem is létezne. Az utolsó látványos közös projekt a kolozsvári Mátyás-szobor felújítása volt. 2011-ben avatták fel, több év munka után. Újra kormányon van az RMDSZ, várható valami elmozdulás?
– Létezik olyan uniós program, amely összértékében nagyobb. Utakat építettünk, templomokat, iskolákat újítottunk fel, nyilván mindez a Mátyás-szobor szimbolikus erejét nem múlhatta felül. Közös kormányülés nem volt, mint ahogy sok minden más sem az elmúlt években, a tárcaközi kapcsolatokra és az uniós határmenti együttműködésre fókuszálódott az együttműködés. Ez nem helyettesítheti az államfői, kormányfői szintű együttműködést. Remélem, eljön a pillanat, amikor ez a négy éves szünet véget ér. Kampányról kampányra bukdácsoltunk, hol mi, hol Magyarország. Azt remélem, hogy a magyarországi önkormányzati és romániai elnökválasztás után ez a helyzet változni fog. Biztos, hogy lesz ajánlata a román kormánynak és bízom abban, hogy a magyarnak is, ha túl leszünk ezeken a választásokon.
– Az előző Orbán-kormány a magyar-magyar együttműködési rendszert is átírta. A külhoni magyar szervezeteket azóta nem vonják be a képviselt közösségét érintő döntésekbe, nem konzultálnak velük a támogatáspolitika alakulása kapcsán sem. Kezdetben nagy volt a felháborodás a külhoni magyar sajtóban is, aztán szép lassan elhalt. Lett valami Önök által is elfogadott megoldás, vagy egyszerűen beletörődtek?
– Nem foglalkoztunk ezzel, nem akarjuk, hogy a magyar-magyar kapcsolatrendszer kapcsán az legyen a benyomás, hogy csak a támogatásokról szól. Fontosabb volt, hogy a KMKF mellett a MÁÉRT is elkezdett dolgozni, az RMDSZ viszonylatában az is jelentős, hogy 2012-től újra van közvetlen konzultáció a magyar kormánnyal. Mi az elmúlt négy évben támogatást nem kértünk és nem is kaptunk. Az RMDSZ persze nem is kérhetett, a hozzánk közel állónak tartott civil szervezetekre gondolok. Most viszont újra kell gondolni ezt a támogatáspolitikát, ki kellene találni a rendszer új kereteit, oktatásra-kultúrára kell nagyságrendileg több pénzt fordítani, a gazdasági támogatásnak pedig más formát találni, mert néhány tízmillió forinttal nem lehet gazdasági kapcsolatokat építeni. Az önkormányzati választások után vélhetően lesz újra MÁÉRT, KMKF, akkor meglátjuk, mit tervez a magyar kormány, mert április óta erről még egyáltalán nem volt egyeztetés, nem ismerjük az új kabinet elképzeléseit.
– Látszólag véget ért az évtizedes háború. Milyen most a Fidesz-RMDSZ viszony, milyen az Orbán-Kelemen viszony?
– Mindketten azon voltunk 2012-től, hogy a helyzetet javítsuk. Olyasmi nem történt, ami végérvényesen befagyasztotta volna az RMDSZ-Fidesz kapcsolatát. Azt hiszem, normalizáltuk ezt a viszonyt. Azon leszünk, hogy ezt a normális kapcsolatot fenntartsuk, nem vagyunk érdekeltek abban, hogy vitázzunk. Az Európai Parlamentben ugyanabban a frakcióban ülünk, a nemzetpolitikai kérdésekben pedig megkerülhetetlen az RMDSZ. Aki megpróbálta megkerülni, az idővel rájött arra, hogy nem érdemes.
– Akkor most az RMDSZ is stratégiai partnere lett az Orbán-kormánynak vagy még mindig csak Tőkés László EMNP-je az?
– Ez az a kérdés, aminek nem látom értelmét. Az RMDSZ-nek a stratégiai partnere az erdélyi magyarság. Pont. Mi nem írtunk alá stratégiai partnerséget soha senkivel, csak az erdélyi magyarsággal. – Ha már ilyen szépen rendeződött a korábbi viszály, Tusnádon miért csak Tőkés László ül Orbán Viktor mellett, Ön nem?
– Elsősorban nem rajtam múlik, hogy ott vagyok-e, az erdélyi szervezők bonyolítják a programot. Orbán Viktorral találkozunk, amikor Tusnádra jön, szűkebb, tágabb keretek között.
– Szeretett volna ott ülni a pódiumon, amikor az elhíresült beszéd elhangzott?
– Én a saját helyemen ülök, függetlenül attól, hogy kinek a társaságában.
– Ez a beszéd azóta is téma az európai sajtóban is. Külön érdekessége, hogy épp ott mondta el Orbán Viktor, ahol önök autonómiát akarnak, ahol nemzetállamot szeretnének lebontani, ahol épp az ellenkezőjét próbálják megvalósítani, mint amit Magyarországra vonatkozóan meghirdetett. Hogyan látja ezt?
– Romániában a mi álláspontunk 25 év alatt nem változott és nem is fog változni, függetlenül Orbán Viktor tusnádfürdői beszédétől. Én továbbra is azt gondolom, hogy a nemzetállam az erdélyi magyarság számára nem megoldás, kizárólagosságot jelent, Romániában legalábbis mindig ezt jelentette. Aki nemzetállamról beszél Romániában az arra törekszik, hogy ne legyenek kisebbségek, mi pedig azon vagyunk, hogy a román társadalmat meggyőzzük, ez nem egy monolit nemzetállam.
– És a liberalizmushoz való viszonyuk?
– Kérdés, hogy a liberalizmuson mit értünk – ideológiát vagy társadalomszervezési modellt? De azt gondolom, hogy a liberális demokráciának, mint társadalomszervezési modellnek nincs alternatívája, és minden, amit annak alternatívájaként mutatnak fel, az valami olyasmi, amit én nem kívánok a magunk számára.
Gál Mária
nepszava.hu, Erdély.ma

Kádárképzés is indul
Amatőr színjátszó csoportoknak és színjátszással foglalkozó csoportvezetőknek kíván szakmai segítséget nyújtani a sepsiszentgyörgyi Művészeti és Népiskola a mostani tanévben induló tanfolyamokkal, de a hagyományápoló irányvonalat folytatva újabb népi mesterség, a kádárképzést is elindítja.
Az amatőr színjátszókkal és rendezőkkel Fazakas Mihály színész, rendező, színházpedagógus; Prezsmer Boglárka dramaturg, dráma-, és színházpedagógus, illetve Fehérvári Péter színművész, koreográfus foglalkozik, a kádár mesterséget a haralyi Szőke Tibor Barnától tanulhatják meg a mester falujában, ahol megismerhetik a fenyőfa edények elkészítésének folyamatát, és együtt készíthetnek dézsát, kútvedret, kádat vagy csebret. A tanfolyamokról érdeklődni és jelentkezni a Sepsiszentgyörgyi Művészeti és Népiskolában lehet, a Szabadság tér 9. szám alatt naponta 8 és 18 óra között október 10-ig, illetve a 0267 351 560-as telefonszámon. (fekete)
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Papp Sándor Zsigmond: Gyűrött notesz
Újra itthon. Vagy otthon. Vagy minek is kellene nevezni ezt az egészet? De ha ez az otthon, akkor mi a pesti hely? Szállás? Átmenet?
Ahol én fekszem, az a hazád?
Valami ilyesmiről szól különben az az írói konferencia is, amit Borzonton tartanak ezekben a percekben is. Amikor olvassák, Potozky Lászlótól Láng Gusztávig válaszolt tucatnyi szerző arra a kérdésre, hogy: Hol van az író hazája? A legérdekesebb válaszok persze Tompa Andreától, Csender Leventétől vagy Nagy Koppány Zsolttól várhatóak, hiszen ők már évek óta nem élnek itt, s valamit kezdeniük kellett a haza-meghatározással.
Jómagam délután következem, addig van időm gondolkodni a kérdésen. Valamiért a saját novellahősöm, Kurpu György jut eszembe, aki helyettem is feltette már ezt a kérdést. De ő csak egy szűk pincéig jutott abban a zsugorodásban, amit a haza keresgélése jelentett. Mert előbb csak a város, aztán az utca, végül csak a ház jelentette a hazát. Aztán elment, itt hagyta ezt az egészet, a talpalatnyi föld ideológiáját, állampolgárságot szerzett, és azt hitte, hogy ezzel vége a zsugorodásnak, sőt a bővülés ideje jön, egész országnyi lesz a haza, de nem, nem ez történt. Végül a bérház pincéjében lelt a hazájára, egy fotel és néhány könyv társaságában. Szűk, levegőtlen helyen. Hatvanas égő fényénél.
Sajnálom őt? Inkább: megértem. Mert hiába volt a sok hazafias vers, a rengeteg „patria”, az iskolai ünnepségek hónaljszaga, a haza folyton kicsúszott a kezéből. Legtöbbször a tévében vélte felfedezni, Kudlik Júlia háta mögött, ahogy az kései Karádi hangon a tudományos világ híreiről mesélt. S talán csak azt a hazát lehet igazán gyűlölni, amely nem is létezik. Hiszen mi is van a Kárpátokon túl, a Baragan búzával behintett síkján, a tengerparton? Egy idegen ország. Egy mese. Egy rosszul megírt versszakasz. Amely még idegenebbé vált, miközben épp úgy kellett szeretni, olyan bensőséges érzülettel, ahogy a vezetőit. Vonaglani előtte, mintha csak huszonégyórás élvezet hömpölyögne végig az alattvalón.
Románia mindig is fikció volt, ahogy Magyarország: egy álom. És köztük, valahol, egy nagyon vékony ösvényen, ott a haza. Az el nem ismert, a meg nem talált. A név nélküli. Ami inkább csak sejtés. Ha Erdélyt mondok, máris pontatlan vagyok, mert Erdély is inkább kirakat, illúzió, a bűvész egyetlen trükkje. Van is, meg nincs is. Ha ott vagyok, szinte tapintható, ha eltávolodom, homályba vész. Ilyenkor irigylem Wass Albert vagy Nyirő mai híveit, a Nagy-Magyarország matricáival közlekedő turistákat, akiknek a kérdésre oly egyértelmű válaszuk van, miközben talán ők kerülik meg leginkább a kérdést.
Tehát: mi a haza? Falatnyi kürtős kalács? Erdélyben énekelt magyar himnusz? Pesten dúdolt „maroknyi székely”? A miccs vagy a töltött káposzta? Tamási Áron vagy Dsida? Szilágyi Domokos árnyképe a falon? Füst Milán klasszikus hirdetése: meglévő érzelmekhez tárgy kerestetik?
Keresem, kutatom hát a tárgyat, amelyre ráönthetném érzelmeimet. Könnyes, ráborulós, feszengős, tenyérizzadós érzelmeimet. Mert ahhoz, hogy hontalan legyek, túl sok hazám van, ahhoz meg, hogy otthon legyek végre valahol, túl sok kétségem. Maradnak a pillanatnyi örömök. Ez a kis borzonti faház, ahol most gépelek. Sosem láttam még eddig, de akár ez is lehet a haza. A kilátás, a sürgés-forgás, a Bucsin-tető idáig hallatszó lélegzete. A friss levegőt szabdaló eső, amely oly közönnyel öntözi a földet. Neki aztán tényleg mindegy, hogy hova esik.
Néha szeretném eltanulni ezt a közönyt. De ahogy megpróbálom, máris árulónak érzem magam. Nem baj, majd csak lesz valahogy. Ha megunom magam, hát hazamegyek. Van még pár cím a zsebemben.
maszol.ro

Nem vesz részt a magyar tagozat a MOGYE tanévnyitóján
Tiltakozásképpen távol marad a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem hétfői hivatalos tanévnyitójáról az egyetem magyar tagozata – közölte vasárnap a magyar tagozat vezető tanácsa. A magyar tagozat pénteken, október 3-án tartja meg saját tanévnyitó ünnepségét a marosvásárhelyi vártemplomban. A magyar tagozat harmadjára szervez külön tanévnyitót. Ezzel az ellen kíván tiltakozni, hogy az egyetemen még nem léptették maradéktalanul életbe a 2011-ben elfogadott tanügyi törvény anyanyelvi felsőoktatásra vonatkozó előírásait.
„Jelenlétünk a rendezvényen csak legitimálná az egyetem vezetőségének a kirakatpolitikáját, miszerint a MOGYE-n minden a legnagyobb rendben van" – áll a közleményben. A magyar tagozat vezető tanácsa azt is közölte, a külön tartandó tanévnyitóról egyhangú döntést hozott a magyar tagozat közgyűlése.
A MOGYE-n 2011-ben alakult ki éles konfliktus az egyetem román vezetése és magyar tagozata között amiatt, hogy az egyetem vezetése az intézményi autonómiára hivatkozva nem léptette életbe az új oktatási törvény magyar szempontból fontos előírásait.
A konfliktus rendezésére tett kísérlet 2012 májusában a jobboldali Ungureanu-kormány bukásához vezetett. Victor Ponta miniszterelnök közvetítésével 2012 szeptemberében hétpontos rendezési tervet fogadott el az egyetem román vezetése és a magyar tagozat vezetése, amit az oktatási miniszter is aláírt. Az egyezmény előírásai csak részben teljesültek. Áprilisban tiltakozásképpen lemondott az egyetem magyar rektorhelyettese és két magyar dékánhelyettese.
A MOGYE kizárólag magyar tannyelvű intézményként alakult 1945-ben. Az intézményben a kommunista pártvezetés szóbeli utasítására vezették be 1962-ben a román nyelvű oktatást is, amely fokozatosan háttérbe szorította a magyar orvosképzést. Ma az egyetem vezető testületei a román oktatók kétharmados többségével működnek.
MTI, Erdély.ma

Több pénz a hírszerzésnek
Számos területről készül támogatást elvonni a kormány, amely jelentős összegeket csoportosít át más ágazatokhoz a héten esedékes, idén immár második költségvetés-kiigazítás keretében – derült ki a büdzsémódosítás nyilvánosságra hozott tervezetéből.
A kabinet egyebek mellett az államelnöki hivatal, a képviselőház, az alkotmánybíróság, a Román Akadémia, a gazdasági, az oktatási, a művelődésügyi, valamint a sport- és ifjúsági minisztérium költségvetését készül csökkenteni, ugyanakkor pluszösszeget biztosít a Román Hírszerző Szolgálatnak (SRI), a Külügyi Hírszerzésnek (SIE), a kormányőrségnek (SPP), a különleges kommunikációs szolgálatnak (STS), illetve a szenátusnak és az ombudsmannak.
Az autópályákra szánt összeget is csökkentik
A tervezet szerint ugyanakkor közel 4 milliárd lejjel – 900 millió euróval – csökkentik azt a költségvetést, amelyből az államnak a vissza nem térítendő európai uniós finanszírozással megvalósuló projektek önrészét kellene biztosítania – az összegből több mint egymilliárd lejt autópálya-építésre szánt eddig a kabinet.
A kormány mindemellett arra számít, hogy a tervezetthez képest idén 1,47 milliárd lejjel kevesebb összeg fog befolyni az államkasszába: a kiesést főként a befizetés szempontjából távolról sem kielégítő általános forgalmi adó (áfa/TVA) okozza, amely esetében a kabinet több mint 813 millió lejes hiányra számít. Emellett 471 millió lejes kiesésre számítanak a nem adójellegű bevételek tekintetében, 305 millió lejes mínuszra az EU által a különböző projektek kifizetése után elszámolt támogatás kapcsán és 94 millió kevesebb bevételre más adók tekintetében.
A kabinet ezzel szemben a költségvetés-kiigazítás nyomán a profitadóból 190 millióval lejes, míg a magántulajdon után fizetendő illetékből 19,7 millió lejes pluszbevételre számít. Összességében a becslések szerint az államkassza jövedelme, illetve kiadása éves szinten egyaránt 1,4 milliárd lejjel mérséklődik, a deficit ugyanakkor változatlanul a bruttó hazai termék (GDP) 2,2 százaléka körül alakul.
Választási pénz az önkormányzatoknak?
A tervezetből az is kiderül, hogy a büdzsékiigazítás nyomán a kormány 1,16 milliárd lejt különít el az általános forgalmi adóból befolyó összegből a helyi önkormányzatok számára, ehhez hozzájön további egymilliárd lej az Országos Településfejlesztési Programon (PNDL) keresztül, az EU-s projektek társfinanszírozására szánt költségvetés megvágásával pedig még 100 millió lejt osztanak szét a helyi hivataloknak a kultúrotthonok és sportlétesítmények korszerűsítésére, fejlesztésére.
Ez jóval nagyobb összeg, mint amennyit tavaly fordított a helyi önkormányzatokra a kabinet: 2013 első költségvetés-kiigazítása során ugyan 600 millió lejjel növelték a vidékfejlesztési minisztérium büdzséjét, de a második módosításnál 300 millió lejt vontak el a szaktárcától.
Az önkormányzatok ráadásul tavaly elsősorban a hátrányos helyzetű, illetve fogyatékos személyek juttatásának kifizetésére, valamivant adósságaik törlesztésére kaptak pluszpénzeket. A helyi képviselőtestület számára legutóbb 2012-ben, a parlamenti választásokat megelőző büdzsékiigazítás során utalt ki a kormány ugyancsak egymilliárd lejt az áfából befolyó összegből.
A tervezet szerint az 1,16 milliárd lejből 50 milliót a megyei szintű decentralizált intézmények támogatására, 194 millió lejt a helyi szintű intézmények fejlesztésére biztosítanak, ugyanakkor 542 millió lejt „az önkormányzatok és a vidékfejlesztési minisztérium igénylésére utaltak ki”, további 380 millió lejes plusztámogatásra pedig „a helyi költségvetés kiegyenlítése érdekében” volt szükség. A szaktárca idei költségvetése összességében 1,5 milliárd lejjel bővül, ehhez adódik még hozzá az önkormányzatoknak kiosztott 1,16 milliárd lej.
Victor Ponta miniszterelnök a múlt hétfői kormányülés előtt úgy nyilatkozott: a költségvetés-kiigazításra vonatkozó intézkedéseket az Európai Bizottság képviselőivel folytatott tárgyalások alapján hozzák meg. A kormányfő ugyanakkor leszögezte: a fizetésekre és más juttatásokra előirányzott összegeket az év végéig biztosítani tudják. „A továbbiakban meglátjuk, mit tudunk támogatni, mit tudunk adni az egészségügynek, a helyi fejlesztéseknek” – fogalmazott Ponta.
Kőrössy Andrea, Székelyhon.ro

Johannis: tegyük Romániát a jól végzett munka országává!
A Romániában fogalomnak számító német megbízhatóságra utaló választási jelmondattal, a Legyen Románia a jól végzett munka országa! szlogennel kezdte meg Klaus Johannis, az ellenzéki Keresztény-liberális Szövetség (ACL) szász nemzetiségű államfőjelöltje szombaton választási kampányát Bukarestben.
A kormánypalota előtti Victoria téren a jobbközép pártszövetség több tízezer szimpatizánsa gyűlt össze a jobboldal legesélyesebbnek tartott elnökjelöltjének választási nagygyűlésén.
Bár a novemberi elnökválasztáson legalább öt jelölt számít a jobboldali szavazók támogatására, a felmérések szerint a két legnagyobb ellenzéki párt, a Nemzeti Liberális Párt (PNL) és a Demokrata Liberális Párt (PDL) összefogásából kialakult ACL jelöltje örvend a legnagyobb népszerűségnek, így nagy valószínűséggel Johannis lehet az államfői tisztségre pályázó Victor Ponta szociáldemokrata kormányfő ellenfele az elnökválasztás második fordulójában.
A bírálói szerint merev és szófukar Johannis maga is tisztában van vele, hogy a belé vetett bizalom nem szónoki képességeinek szól. Az ACL a jelek szerint kampánystratégiáját arra építette, hogy Johannist a felületesség, igénytelenség, hazugság és képmutatás ellentéteként pozicionálja. Szombaton elmondott választási beszédében Johannis igyekezett előnyt kovácsolni közismert szűkszavúságából.
"Én a tettek embere vagyok, nem az üres szavaké. A beváltott ígéreteké, nem a botrányoké és színjátékoké. Olyan ember, aki épít és nem rombol. Az elnöki célkitűzésem nagyon egyszerűen megfogalmazható: legyen Románia a jól végzett munka országa!" – mondta Johannis bukaresti kampányrendezvényén.
Kifejtette: a munkát, vállalkozásokat, értékteremtést bátorító, nem pedig adókkal megfojtó, a nevelést fontos befektetésnek tekintő ország építésére hívja maga mellé szavazóit.
Népújság (Marosvásárhely)

Ponta-Dragnea ellentmondás a magyar régió ügyében
Ellentmondott egymásnak Victor Ponta és Liviu Dragnea a magyar többségű régió ügyében: a miniszterelnök szerint az etnikai kritérium egy a sok közül, míg helyettese szerint a nemzetiség nem is szempont.
Kincses Előd képviseli Izsák Balázst abban a perben, amelyet a Székely Nemzeti Tanács elnöke azért indított Traian Băsescu államfő, Victor Ponta miniszterelnök, Liviu Dragnea miniszterelnök-helyettes és Crin Antonescu volt szenátus-elnök ellen, mert Románia regionális átszervezése kapcsán azt mondták: elképzelhetetlen magyar többségű régió, csupán azért, mert magyar. Az ügyet a bukaresti ítélőtábla szeptember 18-án két hétre elhalasztotta, az alperesek eltérő érvelése azonban figyelemre méltó.
„Ponta és Dragnea különböző módon viszonyultak az etnikai kritériumhoz. Ponta szerint a régiók kialakításakor figyelembe kell venni az etnikai hovatartozást is, de ez csak egy feltétel a sok, ennél sokkal fontosabb között. Dragnea viszont úgy érvelt, hogy amikor eldöntötték, hogy milyen feltételeket vesznek figyelembe a régiósításkor, akkor az etnikait kizárták ezek közül, vagyis nem veszik figyelembe. A miniszterelnök-helyettes álláspontja visszalépés Ceauşescuhoz képest is, hiszen a megyésítést elrendelő 1968-as törvény szerint sem lehet eltekinteni az etnikai hovatartozástól” – ismertette Kincses Előd szeptember 29-én. Arra a kérdésre, hogy milyen döntésre számít, azt válaszolta: „a tapasztalat nem jó”.
Gáspár Botond, Székelyhon.ro

Megkezdődött az autonómiatervezet közvitája
Semmit sem venne el a románoktól Székelyföld autonómiája vagy a kulturális autonómia kerettörvénye: ezekkel az erdélyi magyarság csak identitása megőrzésének feltételeit próbálja megteremteni, nem erőszakkal, hanem ésszerű párbeszéd útján – hangoztatta Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke azon a bukaresti fórumon, amellyel tegnap megkezdődött a szövetség által kezdeményezett közvita az RMDSZ autonómiatervezetéről.
A bukaresti Közigazgatási és Politikatudományi Egyetemen rendezett, Az én Romániám politikai tabuktól mentes erős ország című fórumon Kelemen Hunor kettős minőségben, államfőjelöltként és a székelyföldi autonómiastatútum előterjesztőjeként válaszolt az érdeklődők kérdéseire. A csaknem háromórás fórumon a hazai médiában leggyakrabban szereplő politikai elemzők többsége jelen volt, többen kifejtették véleményüket, illetve tettek fel kérdéseket. A fórum meghívott előadóinak egyike, Emil Hurezeanu politikai elemző, a Szabad Európa Rádió korábbi munkatársa aggodalmának adott hangot, hogy az RMDSZ autonómiatervezetét éppen a skót elszakadási népszavazás napján tette közzé. Szerinte az ukrajnai fegyveres konfliktusok, a skót és katalán függetlenségi törekvések közepette nehéz elhitetni, hogy a Székelyföld autonómiaigénye nem szakadár kezdeményezés. Az elemző erre hivatkozva visszafogottságra és óvatosságra intette az RMDSZ-t, azt állítva, hogy a románság hálás lenne azért, ha egy ilyen feszült helyzetben a magyar kisebbség önmérsékletet tanúsítana.
A másik meghívott újságíró, Luca Niculescu, a francia közszolgálati rádió román részlegének főszerkesztője megkérdőjelezte, hogy a magyar–román viszonyt terhelő tabukat és előítéleteket fel lehet számolni. Azt azonban – a későbbi felszólalókkal egyetértésben – a jogállamiság megsértésének nevezte, hogy a Legfelsőbb Bírói Tanács be akarta tiltani a közvitát a Székelyföld autonómiájáról, alkotmányellenesnek minősítve azt.
A moderátori szerepre vállalkozó Cristian Pârvulescu politológus, a politikatudományi kar dékánja rámutatott: semmilyen közvita nem lehet alkotmányellenes, Romániának pedig érdemes fontolóra vennie, hogy az egységes nemzetállami forma helyett nem lenne-e jobb visszatérnie föderalista gyökereihez. Emlékeztetett: a Moldva és Havasalföld 1859-es egyesülése révén kialakult román királyság szövetségi állam volt, a Nagyromániát megalapozó 1918-as gyulafehérvári román nemzetgyűlés pedig olyan autonómiát ígért Erdély kisebbségeinek, amely nagyon jól összeegyeztethető a föderális államformával.
Dan Tapalagă, a jobboldali Hotnews hírportál elemzője azt firtatta, mit keres még az RMDSZ a szociáldemokrata Victor Ponta kormányában, amikor az gyakorlatilag „ajtót mutatott” az RMDSZ-nek a autonómiatervezet közzététele után, és a románok nemzeti büszkeségére építi választási kampányát. Kelemen Hunor válaszában rámutatott, a jobboldali ellenzék is autonómiaellenes nyilatkozatokat tett, de az RMDSZ nem is akarja „megnehezíteni” a román politikusok életét azzal, hogy az autonómiához kér támogatást, amíg nem sikerül a társadalomban jelen lévő zsigeri ellenkezés legalább egy részét megváltoztatni.
Gabriel Andreescu ismert emberi jogi aktivista azt javasolta, hogy az RMDSZ ne ragaszkodjék a létező európai modellekhez, hanem újító szellemiséggel arra alapozza autonómiastatútumát, ami megkülönbözteti a székelység helyzetét más közösségekétől.
Kelemen Hunor az alkotmánymódosító elképzeléseit firtató kérdésekre válaszolva azt mondta: új alaptörvényre van szükség, de azt csak egy olyan parlament dolgozhatja ki, amelyet a 2016-os választásokon felhatalmaznak erre. Egy másik kérdésre válaszolva az RMDSZ elnöke rámutatott: a maga részéről a liberális demokrácia híve, de ez nem befolyásolja a magyar kormányhoz fűződő kapcsolatát. Hozzátette: az autonómiatervezetről sem konzultált Orbán Viktor miniszterelnökkel. Az RMDSZ korrekt partneri, nem pedig valamiféle gyámsági viszonyt ápol a mindenkori magyar kormánnyal – magyarázta.
A szeptember 18-án közzétett autonómiatervezetről az RMDSZ más hazai egyetemeken is szervez fórumot. Kelemen Hunor azt ígérte, hogy a közvitát a választási kampány után is folytatják.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Elfogadta a helyi zászlókról szóló törvénytervezetet a szenátus
Ennek értelmében a közigazgatási egységek – községek, városok, megyék – tanácsa saját zászló elfogadásáról dönthet. Elfogadta a helyi zászlók használatáról szóló törvénytervezetet kedden a román szenátus – közölte hírlevelében a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ). A zászlókon szerepelhet a helyi címer, valamint a közigazgatási egység neve is, ez utóbbi a nemzeti kisebbségek nyelvén is használható ott, ahol az említett közösség eléri a húsz százalékot – olvasható a hírlevélben.
„A helyi önrendelkezés szempontjából azért fontos ez az intézkedés, mert a közösség identitásának kifejezéséhez szorosan hozzátartozik a helyi szimbólumok használata is" – idézte Klárik László Attilát, az RMDSZ szenátorát az RMDSZ hírlevele. A szenátor hozzátette: a háromszéki önkormányzatoknak számtalan problémája származott abból, hogy a prefektusok megtámadták azokat a tanácsi határozatokat, amelyekkel elfogadták a helyi zászlóhasználatot, ezért akarta az RMDSZ azt, hogy ugyanaz az előírás vonatkozzon Székelyföldre, mint Románia más régióira. A kérdésben a képviselőházé a döntő szó.
Az RMDSZ márciusi kormányra lépésekor egyezményt írt alá koalíciós partnereivel, amelyben a felek egyebek mellett azt is vállalták, hogy jogszabályt dolgoznak ki a helyi jelképek használatáról. A szenátus által kedden elfogadott tervezetet áprilisban terjesztette a bukaresti parlament elé a Szociáldemokrata Párt (PSD) 42 képviselője, köztük Victor Ponta miniszterelnök és Liviu Dragnea közigazgatási miniszterelnök-helyettes.
Márton Árpád, az RMDSZ képviselőházi frakcióvezető-helyettese akkor az MTI-nek úgy nyilatkozott, semmi nem gátolja a közigazgatási egységeket, hogy a „székely zászlóra tegyék fel saját címerüket", úgy, ahogy az Kovászna megye esetében történt.
A Székelyföldön a román hatóságok perek tucatjait indították a helyi önkormányzatok ellen, amiért azok középületekre is kitűzték a székelység által nemzeti jelképként tisztelt székely zászlót. A román hatóságok Székelyföld létét is többször megkérdőjelezték arra hivatkozva, hogy ilyen nevű közigazgatási egység nem létezik Romániában.
MTI
Erdély.ma

Folytatják-e a korrupcióellenes harcot?
Illúzióink azért nincsenek a román igazságszolgáltatás függetlenségét illetően – elég, ha csak a magyar ügyekben, a zászlóperekben, az anyanyelv-használati jogokért indított eljárásokban hozott ítéletekre gondolunk, és folytathatnánk a sort a Mikó-üggyel is –, de az tény, hogy az elmúlt években jó néhány nagykorrupciós ügyet felgöngyölítettek az ügyészek, mi több, a bírák addig sérthetetlennek tartott, igen befolyásos politikusokat vagy módfelett gazdag üzletembereket küldtek rács mögé.
Így került börtönbe – sokak kétkedése dacára – a volt szocialista kormányfő, Adrian Năstase, számos volt miniszter, a futballmaffia vezetői, nem úszták meg a nagy médiamogulok, s bármennyit húzta az időt, még a szekusbesúgó Dan Voiculescunak is be kellett vonulnia. És lám, most is egy több egymást követő, különböző politikai színezetű kormányt végigkísérő, kilenc minisztert, valamint nemzetközi hírű számítástechnikai vállalatokat érintő, talán minden eddiginél komolyabb nagykorrupciós ügyben készül vádat emelni az ügyészség. Mindez pedig azt bizonyítja, valami mégiscsak megmozdult a hazai igazságszolgáltatásban, az európai nyomásra létrehozott korrupcióellenes ügyészség nem fél befolyásos politikusokat érintő ügyeket felgöngyölíteni, a bíróság pedig nem retten vissza az ítélettől, ha a vádakat megalapozottnak találja. S bármennyire is elegünk lett Traian Băsescu agresszív, konfliktusgerjesztő politikájából, bármennyire is kiábrándultunk a Székelyföldön többször is megfordult államfőből, azt el kell ismerünk: ez a folyamat az ő első elnöki mandátuma idején kezdődött, majd a másodikban folytatódott. Ellenfelei vádja pedig – miszerint politikai céljai elérésére használja az igazságszolgáltatást, különösen a korrupcióellenes ügyészséget – igencsak ingatag lábakon áll: saját testvévérét is letartóztatták, és számos, a Băsescu által támogatott pártban, pártokban tevékenykedő politikust elítéltek.
Traian Băsescu tízéves uralma végén, a novemberi államfőválasztás előtt azért sem árt ezt felidéznünk, mert igencsak kérdéses, mi lesz a politikai hatalomtól lassan ugyan, de mégiscsak függetlenedő igazságszolgáltatással, folytatódik-e a végre beindulni látszó korrupcióellenes küzdelem Romániában? Különösen akkor, ha a felmérések szerint a győzelemre leginkább esélyes Victor Ponta lesz a Cotroceni-palota új lakója.
Farcádi Botond
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Megkezdődött a közvita az RMDSZ autonómiatervezetéről
Semmit sem venne el a románoktól a Székelyföld autonómiája vagy a kulturális autonómia kerettörvénye: ezekkel az erdélyi magyarság csak identitása megőrzésének feltételeit próbálja megteremteni, nem erőszakkal, hanem ésszerű párbeszéd útján – hangoztatta Kelemen Hunor, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) elnöke hétfőn azon a bukaresti fórumon, amellyel megkezdődött az RMDSZ által kezdeményezett közvita a szövetség autonómiatervezetéről.
    A bukaresti Közigazgatási és Politikatudományi Egyetemen rendezett Az én Romániám politikai tabuktól mentes erős ország című fórumon Kelemen Hunor kettős minőségben, államfőjelöltként és a székelyföldi autonómia-statútum előterjesztőjeként válaszolt az érdeklődők kérdéseire.     A csaknem háromórás fórumon a román médiában leggyakrabban szereplő politikai elemzők többsége jelen volt, többen kifejtették véleményüket, illetve tettek fel kérdéseket.     A fórum meghívott előadóinak egyike, Emil Hurezeanu politikai elemző, a Szabad Európa Rádió korábbi munkatársa aggodalmának adott hangot, hogy az RMDSZ autonómiatervezetét éppen a skót elszakadási népszavazás napján tette közzé. Szerinte az ukrajnai fegyveres konfliktusok, a skót és katalán függetlenségi törekvések közepette nehéz elhitetni, hogy a Székelyföld autonómiaigénye nem szakadár kezdeményezés. Az elemző erre hivatkozva visszafogottságra és óvatosságra intette az RMDSZ-t, azt állítva, hogy a románság hálás lenne azért, ha egy ilyen feszült helyzetben a magyar kisebbség önmérsékletet tanúsítana.     A másik meghívott újságíró, Luca Niculescu a francia közszolgálati rádió román részlegének főszerkesztője megkérdőjelezte, hogy a magyar–román viszonyt terhelő tabukat és előítéleteket fel lehet számolni. Azt azonban a – későbbi felszólalókkal egyetértésben – a jogállamiság megsértésének nevezte, hogy a Legfelső Bírói Tanács be akarta tiltani a közvitát a Székelyföld autonómiájáról, alkotmányellenesnek minősítve azt.     A moderátori szerepre vállalkozó Cristian Parvulescu politológus, a politikatudományi kar dékánja rámutatott: semmilyen közvita nem lehet alkotmányellenes, Romániának pedig érdemes fontolóra vennie, hogy az egységes nemzetállami forma helyett nem lenne-e jobb visszatérnie föderalista gyökereihez. Emlékeztetett: a Moldva és Havasalföld 1859-es egyesülése révén kialakult román királyság szövetségi állam volt, a Nagy-Romániát megalapozó 1918-as gyulafehérvári román nemzetgyűlés pedig olyan autonómiát ígért Erdély kisebbségeinek, amely nagyon jól összeegyeztethető a föderális államformával.     Dan Tapalaga, a jobboldali Hotnews hírportál elemzője azt firtatta, mit keres még az RMDSZ a szociáldemokrata Victor Ponta kormányában, amikor az gyakorlatilag „ajtót mutatott” az RMDSZ-nek az autonómiatervezet közzététele után, és a románok nemzeti büszkeségére építi választási kampányát. Kelemen Hunor válaszában rámutatott, a jobboldali ellenzék is autonómiaellenes nyilatkozatokat tett, de az RMDSZ nem is akarja „megnehezíteni” a román politikusok életét azzal, hogy az autonómiához kér támogatást, amíg nem sikerül a társadalomban jelenlévő zsigeri ellenkezés legalább egy részét megváltoztatni.     Gabriel Andreescu, ismert emberjogi aktivista azt javasolta, hogy az RMDSZ ne ragaszkodjék a létező európai modellekhez, hanem újító szellemiséggel arra alapozza autonómia-statútumát, ami megkülönbözteti a székelység helyzetét más közösségekétől.     Kelemen Hunor az alkotmánymódosító elképzeléseit firtató kérdésekre válaszolva azt mondta: új alaptörvényre van szükség, de azt csak egy olyan parlament dolgozhatja ki, amelyet a 2016-os választásokon felhatalmaznak erre. Egy másik kérdésre válaszolva az RMDSZ elnöke rámutatott: a maga részéről a liberális demokrácia híve, de ez nem befolyásolja a magyar kormányhoz fűződő kapcsolatát. Hozzátette: az autonómiatervezetről sem konzultált Orbán Viktor miniszterelnökkel. Az RMDSZ korrekt partneri, nem pedig valamiféle gyámsági viszonyt ápol a mindenkori magyar kormánnyal – magyarázta.
(MTI)
Nyugati Jelen (Arad)

Óvásözön a magyar államfőjelöltek ellen
Kelemen Hunor az első, Szilágyi Zsolt pedig a tizedik helyre került az államfőválasztáson induló tizennégy jelöltet tartalmazó szavazócédulán a Központi Választási Iroda (BEC) által kedden lebonyolított sorshúzás szerint. A jelöltek névsora azután lett végleges, hogy az alkotmánybíróság elutasította a részvételük ellen beterjesztett óvásokat, amelyek a két magyar politikus esetében többnyire a magyar közösség érdekében kifejtett „alkotmányellenes" tevékenységüket kifogásolta.
Több mint ötven óvást emeltek magánszemélyek és szervezetek az idei államfőválasztás november 2-i első fordulójában induló 14 jelölt ellen, a megmérettetésre bejelentkezett két magyar politikus esetében többnyire „alkotmányellenes" tevékenységüket kifogásolták. Az óvásokat az alkotmánybíróság vitatta meg, és kivétel nélkül valamennyit visszautasította, így a legfőbb közjogi méltósági címre pályázók listája már hétfőn véglegessé vált.
Puskás Bálint, a kilencfős bukaresti taláros testület egyetlen magyar tagja a Krónikának elmondta, az óvások mintegy kilencven százalékában felsorolt kifogásoknak semmilyen alapjuk nincs, túlnyomó többségük komolytalan, átgondolatlan érvet sorakoztat fel az államfőjelöltek ellen.
„Akadt, aki azért kezdeményezte valamelyik elnökjelölt indulásának elutasítását, mert korábban nem fogadta fogadóórán, egy másik esetében nem tetszett, mit mondott a televízióban. A jelöltek azonban ezekben az esetekben nem követtek el törvénytelenséget, így a kifogásokat kivétel nélkül visszautasítottuk" – magyarázta Puskás Bálint.
Egyébként a legtöbben (kilencen) a legesélyesebbnek tartott Victor Ponta szociáldemokrata miniszterelnök indulásának jogosságát kérdőjelezték meg, a jobboldal legnagyobb népszerűségnek örvendő jelöltjének, Klaus Johannisnak a pályázata ellen csak ketten emeltek kifogást.
Kelemen Hunor RMDSZ-elnök ellen hét, míg Szilágyi Zsolt, az Erdélyi Magyar Néppárt jelöltje ellen négy óvás érkezett az alkotmánybírósághoz. A testület által közzétett határozatok – amelyek csak az óvó felek nevét tartalmazzák, a kifogások lényegét nem – Kelemen jelölését kizárólag magánszemélyek, közöttük a választáson ugyancsak résztvevő Gheorghe Funar kolozsvári expolgármester próbálta megakadályozni.
Szilágyi esetében óvást nyújtott be a Román Ökologista Párt (PER) és a Romák Kereszténydemokrata Egyesülete is; utóbbi szervezet egyébként valamennyi jelölt ellen kifogást emelt.
Puskás Bálinttól megtudtuk, a magyar jelöltek ellen beterjesztett óvások zöme a romániai magyar politikusokat általában ért vádakban merült ki. „Felrótták nekik, hogy annak idején nem szavazták meg az alkotmányt, hogy módosítani akarják az alaptörvény 1., Románia egységes nemzetállamiságát kimondó cikkelyét, továbbá hogy felvállalják a magyar közösség problémáit" – jelentette ki kérdésünkre az alkotmánybíróság RMDSZ által delegált tagja.
A Központi Választási Iroda (BEC) kedden sorshúzással alakította ki, hogy a jelöltek neve milyen sorrendben szerepel a szavazócédulákon. Ennek alapján Kelemen Hunor az első, Szilágyi Zsolt pedig a tizedik helyre került; Johannis a második, Ponta pedig a negyedik kockát foglalja el.
Rostás Szabolcs |
Krónika (Kolozsvár)

Elfogadták a büdzsékiigazítást
A munkaügyi minisztérium nyert a legtöbbet a kormány által kedden elfogadott költségvetés-kiigazítás nyomán: a szaktárca éves büdzséjét 1,2 milliárd lejjel emelték – jelentette be a kabinet ülése után Victor Ponta miniszterelnök. 
A korábbi tervekkel ellentétben ugyanakkor sem a művelődésügyi, sem a sport- és ifjúsági minisztérium költségvetését nem faragták le, hanem – Ponta elmondása szerint – éppen ellenkezőleg: pluszösszeget biztosítottak a művészeknek és sportolóknak járó, a Boc-kormány által megvont juttatások kifizetésére.
A büdzsékiigazítás tervezetében még az szerepelt, hogy a Kelemen Hunor RMDSZ-elnök vezette művelődésügyi tárcától 10,2 millió lejt, az ifjúsági minisztériumtól pedig 3,5 millió lejt vonnak el. Kelemen korábban úgy nyilatkozott: a nyilvánosságra hozott dokumentum „csak a pénzügyminisztérium tervezete volt, a költségvetés-kiigazítás részleteiről pedig a kormányülésen egyeztetnek.”
Az idén második alkalommal végrehajtott büdzsékiigazítás nyomán 300 millió lejt kap a belügyminisztérium, amelyből egyebek mellett a rendőrök, csendőrök és tűzoltók túlóráit és más juttatásokat fizetnek ki. A külügyi tárca költségvetését 96 millió lejjel toldották meg, ebből 60 milliót beruházásokra és bérekre, 30 millió lejt pedig a Moldovai Köztársaságban indított programokra fordítanak – fejtette ki Ponta.
Mintegy 25 millió lejt kapott a szintén RMDSZ-es Korodi Attila vezette környezetvédelmi minisztérium „a különböző munkálatok folytatására és vízügyi projektek kivitelezésére.” További 140 millió lejt utaltak ki pluszban a védelmi tárcának, illetve 125 millió lejt az igazságügyi minisztériumnak, a hírszerző szolgálat (SRI), a Külügyi Hírszerzés (SIE), a kormányőrség (SPP) és más nemzetbiztonsági intézmények ugyanakkor 118 millió lejes többlettámogatást kaptak.
A közlekedésügyi minisztériummal és a többi, „menedzsmenttel foglalkozó vezető hatósággal” kapcsolatban a kormányfő úgy fogalmazott: megvan a forrásuk arra, hogy az európai uniós támogatásból megvalósított projektekre szánt önrészt biztosítsák, de „sajnos számos beruházás rendkívüli késésben van a fellebbezések vagy a kivitelező miatt.”
A helyi önkormányzatok megkapják a megígért 1,1 milliárd lejes támogatást: ennek felét már megkezdett beruházásokra, az összeg többi részét pedig a hivatalok és az alárendeltségükbe tartozó intézmények fenntartására költhetik. További 400 millió lejt biztosít a kormány a vidékfejlesztési minisztériumnak a helyi, már folyamatban lévő projektek befejezésére.
A kabinet ugyanakkor 411 millió lejjel csökkenti az egészségügyi, illetve 34 millió lejjel az oktatási minisztérium éves büdzséjét, ezzel szemben direkt finanszírozás nyomán támogatják a két ágazatot.
Az Egyetemista Szervezetek Országos Szövetsége (ANOSR) ehhez képest hétfői közleményében a tanügyi rendszerre szánt költségvetés növelését kérte a kormánytól, mivel elmondásuk szerint a különböző egyetemi és kollégiumi díjszabások évről évre egyre drágábbak. Hangsúlyozták: a beiratkozási díjat például a felsőoktatási intézmények 80 százaléka emelte az elmúlt években.
„A fiataloknak saját zsebükből kell kifizetniük az egyetemnek, amit a kormány nem képest biztosítani számukra” – hívták fel a figyelmet a hallgatók.
Kőrössy Andrea
Krónika (Kolozsvár)

Üzenet az új államfőnek: tartsák be nagyapáik ígéretét
Ha a jelenlegi román politikai vezetők nagyapái önrendelkezést ígértek a magyarok nagyapáinak, akkor azt az unokák szinten tartsák be – fogalmazott az MPP elnöke, Biró Zsolt.
A Magyar Polgári Párt elnöke, Biró Zsolt október elsejei marosvásárhelyi sajtótájékoztatóján ismételten elmondta: a romániai magyarság számára tét nélkülinek tartja az államfőválasztást, egyrészt azért, mert a november másodikai első fordulóban csak akkor hirdethetnek győztest, ha a tizennégy jelölt egyike megszerzi a választási névjegyzékben szereplő 18 millió választópolgár felének plusz egy személynek a voksát, másrészt azért, mert a romániai társadalom nem érett meg arra, hogy magyar nemzetiségű államfőt válasszon.
„A választási részvétel pótcselekedet, hiszen a román társadalmat például az autonómiatervezet vagy az alkotmánymódosító javaslatok közvitája kapcsán is meg lehetne szólítani. Az MPP ötpontos alkotmánymódosító javaslatcsomagját tegnap (szeptember 30-án – szerk. megj.) elküldtük a két magyar jelöltnek, Szilágyi Zsoltnak és Kelemen Hunornak, és elküldjük a további tizenkét indulónak is. A következő Victor Ponta lesz, mert ő már elindította kampányát, és programjában a román egységről beszélt az 1918-as gyulafehérvári nyilatkozatra alpozva. Márpedig az MPP azt szeretné, hogy a 100 évvel ezelőtti ígéretek váljanak valóra” – mondta Biró Zsolt.
Hozzátette, Romániában 18 elismert nemzeti kisebbség létezik, közöttük a mintegy 1,2 milliós magyarság, így nem lehet kizárólag a románajkúak érdekeit képviselni. Elmondta, a tizennégy jelölt között nincs olyan, aki esélyes és a magyarság számára elfogadható lenne, hiszen sem Victor Ponta, sem Klaus Johannis programjában nem esik szó a kisebbségek ügyeiről. Továbbá az RMDSZ-szel kötött megállapodás a magyar ügyekre vonatkozik, az államfőválasztást pedig nem tartja ilyennek, ezért ez nem is szerepelt az egyeztetések napirendjén.
„Azt szeretnénk, ha a nemzeti közösségeket államalkotó tényezőként ismernék el az alkotmányban. Az RMDSZ is ezeket az elveket célozta meg, de a mi újításunk abban áll, hogy mi az ígéretekre hivatkozunk. És ha már Victor Ponta beszélt arról, hogy a családjában mekkora esemény volt 1918. december 1., említette erdélyi felmenőit, akkor a Ponta nagyapja által az én nagyapámnak tett ígéretet az unokák szintjén váltsák be” – fogalmazott a politikus, aki azt szeretné, hogy az alkotmánymódosítás és az ötpontos javaslatcsomag kerüljön az államfőválasztási kampány középpontjába.
Sepsiszentgyörgyre november végén
Ennek nyomatékosítására november utolsó hétvégéjén Sepsiszentgyörgyön szerveznek nagyméretű tiltakozást, hogy számonkérjék a be nem tartott ígéreteket. A rendezvény logisztikai kidolgozása még zajlik – mondta Biró –, és várják a civil szervezetek, az egyházak és az összes erdélyi magyar politikai párt képviselőit is, hogy továbbítsák az üzenetet: a december 1-jei nyilatkozat szellemében tartsák be a kisebbségek jogait az Európai Unió-tag Romániában. „Amit akkor a 20. század eleji politikai nyelven megfogalmaztak, az a 21. században azt jelenti: autonómia. Ha valaki tehát ma megkérdőjelezi az autonómiához való jogot, az a gyulafehérvári nyilatkozatot kérdőjelezi meg. November végére lesz új államfő, így neki is megmutathatjuk, hogy a magyar közösség nem tágít, ragaszkodik az önrendelkezéshez” – mondta az MPP elnöke.
Kikre voksolhatunk november 2-án?
A tizennégy államfő-jelölt a szavazólapon található sorrendben: Kelemen Hunor (RMDSZ), Klaus Johannis (Keresztényliberális Szövetség – ACL), Dan Diaconescu (Dan Diaconescu-féle Néppárt – PPDD), Victor Ponta (Szociáldemokrata Párt – PSD), William Brânză (Román Ökológus Párt – PER), Elena Udrea (Népi Mozgalom Pártja – PMP), Mirel Mircea Amariţei (Prodemo), Teodor Meleşcanu (független), Gheorghe Funar (független), Szilágyi Zsolt (EMNP), Monica Macovei (független), Constantin Rotaru (Szocialista Alternatíva Pártja – PAS), Călin Popescu Tăriceanu (a Liberális Reformpárt – PLR által támogatott független), Corneliu Vadim Tudor (Nagy Románia Pártja – PRM).
Gáspár Botond
Székelyhon.ro

Elindult a Mozgópont
A városban való tájékozódást segíti az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) által beüzemelt, és a tegnap este a Lábasházban bemutatott Mozgópont. Mihály István EMI-elnök (képünk) elmondta: a Zsurzsa László által okostelefonra tervezett, ingyenesen letölthető android alkalmazás a korábbi Városi kisokos, okosabb, naponta aktualizált, elektronikus „utódja”. Az EMI a Háromszéki Közösségi Alapítvány Civil licitjén nyerte el a program kidolgozásához szükséges összeget, amelynek fő, anyagi és szakmai támogatója a Gnome Design Kft. volt. Akinek nem elég okos a telefonja (legalább 4.0-ás verzió kell), az mindezeket megtalálja a facebook.com/mozgopont címen. (ea)
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Kis lépésekkel a szakadék fölött
Megkezdődött az elnökválasztási kampány. Ebből az alkalomból a magyar, a székely s az RMDSZ-rendezvényeken most már minden jel szerint kötelező román himnusz elhangzása után Kelemen Hunor megtartotta élete legjobb beszédét. Ha nem vennénk tekintetbe, hogy rajthoz állt az Erdélyi Magyar Néppárt jelöltje, Szilágyi Zsolt is, bizony nem értenénk, miért tartogatta a lényegről szóló mondanivalóját egy tét nélküli mérkőzésre. Mert ez a meccs csak a román államelnöki tisztség szempontjából tét nélküli, elvégre arra mindkét magyar jelölt esélytelen. Egyébként egy rendkívül fontos, Kelemenék szempontjából húsba vágó kérdésről szól: a 2016-os választásról. Arról, hogy lehet-e továbbra is bukaresti paktumpolitikát folytatni az erdélyi magyar választók feje felett, figyelmen kívül hagyva a távlati célokat, lehet-e elbeszélni az autonomista erők mellett, vagy muszáj lesz egyezségre jutni velük. Amit az RMDSZ tényleges csúcsvezetése, a Kelemen mögötti háttérhatalom – amelynek volt ereje az elnök akarata ellenére is kormányon tartani a szövetséget – nagyon nem szeretne.
A lehetséges lehetetlen
Az RMDSZ vezető grémiuma ugyanazt játssza az autonomista táborral, amit a románság a magyarsággal, s amit Szabédi László Jordáky Lajoshoz címzett emlékezetes, sokat idézett levelében úgy fogalmazott meg, hogy „mindent meg kell adni a magyaroknak, amit meg nem adni lehetetlen.” Ha Szilágyi Zsoltnak sikerül Kelemen Hunort megszorítania, netán legyőznie az elnökválasztás során, 2016-ban nehéz lesz fölényeskedni és az RMDSZ-t úgy beállítani, mint egyetlen esélyes magyar szervezetet.
Így válik érthetővé, hogy Kelemen hirtelen olyan dolgokat mondott ki egymással szoros összefüggésben, amire lassan húsz éve várunk. Hogy le kell építeni a tabukat, hogy világos, őszinte párbeszédre van szükség a románság és a magyarság között, hogy az autonómiaprogramot a román fél felé is artikulálni kell. Hogy ne mások mondják példaértékűen a kisebbségi kérdés romániai megoldását, hanem mi magunk, hogy száz esztendős ígéret valóra váltását várjuk a román féltől, amikor síkra szállunk az autonómiáért. Hogy ebben az országban nem albérlők vagyunk, hanem tulajdonosok, hogy nem az adottságokat kell méricskélni, hanem a lehetőségeket számba venni.
Így nyernek értelmet Victor Ponta szavai, aki szerint az autonómia-statútum Kelemen Hunor kampányfogása. Ponta esetében ugyan teljesen esetleges, hogy kijelentéseinek van-e bármi ténybeli alapja, Traian Băsescu politikai hagyatékának a nácikhoz való hasonlítása megmutatta, hogy a magyar baloldalhoz hasonlóan bármire képes, ha retorikai túlzásokról, pontosabban hazug rágalmazó fekete propagandáról van szó. S ezt természetesen nem Băsescu védelmében mondom, aki egyébként a tárgyszerű bírálatra igencsak rászorul.
Prefektusi autonómia
A statútum egyébként nem meglepő módon kiszámítható, prognosztizálható visszhangot keltett román és magyar berkekben egyaránt. Szövegezői egyszerre próbáltak megfelelni az autonómiakövetelő magyarság igényének és az etnokratikus, centralista, magyarellenes román politikai elit ízlésvilágának. Egyik sem sikerült maradéktalanul. Az RMDSZ szakértői olyan tervezetet hoztak össze, amelyet az összromán felháborodás mellett a magyarok sem éreznek magukénak. Amely megismerése után – a Székely Nemzeti Tanács tervezetével ellentétben – aligha nyerné el 200 ezer ember elfogadó egyetértését. Már csak azért sem, mert a tervezetben foglalt terület, a három, Székelyföldet is nagyjából magába foglaló megye, amely az RMDSZ elképzelései szerint az autonóm Székelyföldet alkotná, román többségű, a Székelyföldhöz soha nem tartozott területeket is tartalmaz. Így a magyar többség jelenléte egyáltalán nem lenne annyira masszív és egyértelmű, mint ma Hargita és Kovászna megyében. S miután a tervezet szinte teljhatalmat ad a román kormányt képviselő prefektusnak, csak egyetérthetünk a magyar nemzeti radikalizmussal aligha vádolható Salat Leventével, aki szerint az RMDSZ elképzelésében „végső soron a prefektuson múlik, hogy van-e autonómia vagy nincs, legalábbis a jogszabályalkotással kapcsolatos hatáskörök terén.” Az pedig végképp nonszensz, hogy alkotmánymódosításhoz kössék a tervezet elfogadását, hisz ha van bármiféle értelme egy magyar szempontból ennyire gyenge tervezet benyújtásának, akkor legfeljebb az lehet, hogy az elfogadáshoz ne legyen szükség alkotmánymódosításra.
A román reakciók várhatók voltak, minden politikai erő elutasította az RMDSZ oly puha, a román nemzetállam irányában oly megengedő tervezetét, a minősítések nem sokkal jobbak annál, mint amit tíz esztendeje, a megalakuláskor az SZNT és az EMNT kapott. „Szélsőséges”, „méltatlan”, „kabaréba illő”, „alkotmányellenes”, „provokatív”, „gyűlöletet szító” – íme néhány jelző. Újra bebizonyosodott: nem lehet a neptuni sugárúton menetelve, a román politikai elittel egyezkedve, nyíltan magyarellenes erőkkel paktálva autonómiapolitikát folytatni. Azt csak konfrontáció vállalásával, a nemzetközi fórumokon való kőkemény kiállással, társadalomszervezéssel, messze hangzó tiltakozásokkal lehet. Ha nem jelenünk meg megoldandó problémaként a román politikai horizonton, soha nem vesznek komolyan minket.
Szeletelt elefánt
Több mint húsz éve vette tervbe az RMDSZ a statútum megfogalmazását – a brassói kongresszus által megszabott határidő letelte óta felnőtt egy generáció. Markó Béla azonban képes volt a csíkszeredai kampánynyitón azt állítani: „Megrökönyödhettek, akik 25 éve abból éltek, hogy az RMDSZ-en számon kérték az autonómiát. Most már nem tudják ezt rajtunk számon kérni, mert elkészült a törvénytervezet.”
Nem az a probléma tehát, hogy közel két évtizedet késett egy olyan politikai cselekedet, önépítő lépés, amely csak a magyar politikai akarattól függött, miközben történelemi lehetőségek húztak el mellettünk egymás után, a koszovói nemzetközi rendezéstől Románia EU-csatlakozásáig – utóbbinak feltételt szabhatott volna a magyar diplomácia szövetségben a magyar érdekképviselőettel. Nem. Markó szerint az a probléma, hogy erre egyesek mertek folyamatosan figyelmeztetni, és gyorsan meg lehet vádolni őket azzal, hogy „ebből éltek”. S ki teszi mindezt? Aki 1996 óta abból él, hogy maga alá szervezte a középgárdát, vazallusává tette a civil társadalmat és sajtót, s aki neptuni pályára állította az RMDSZ-t, eljátszva a legfőbb ütőkártyát, az önálló erdélyi magyar külpolitikát, ingyen adva oda azt a bizonyos libát.
Mielőtt túldicsérnénk a hirtelen radikálissá vált Kelemen Hunort, hadd említsük meg azt is, hogy az utóbbi időben megnyilvánulásai nem épp az önálló magyar politizálásról szóltak. Például annak kifejtése, hogy kedvező fejlemény a magyarellenes soviniszta Corina Creþu Európai Bizottságba való jelölése, aki beiktatásával majd átlényegül, és már nem a PSD-t képviselői, és nem is Romániát, hanem az Európai Bizottságot. Finoman szólva aggasztó a skót népszavazással kapcsolatos ama meglátása is, miszerint kedvező a szavazás végeredménye, mert a realitásérzék hiányáról tanúskodik.
De a fentebb dicsért beszédnek is van legalább egy problematikus kitétele, amely nyilván az eddigi politikát hivatott legitimálni, eladni a választóközönségnek. Beszédében Kelemen újracsomagolta a Domokos Géza által fémjelzett „apró lépések politikáját”. Az általa közzétett „dakota mondás” szerint az elefántot szeletenként kell megenni. Nos, válaszképp a dakota mondások Kárpát-medencei elterjesztőjét kell idéznem: „A szakadékot nem lehet két kis lépéssel átugrani.”
Borbély Zsolt Attila
Erdélyi Napló (Kolozsvár)

Belföldi hírek
Megalapozatlan az SZNT panasza
Elutasította a bukaresti táblabíróság tegnap a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) elnökének a miniszterelnök és az államfő ellen emelt diszkriminációs panaszát: Izsák Balázs azt sérelmezte, hogy a román vezetők kizártnak nevezték egy magyar többségű régió létrehozását Romániában.
A panasszal egy évvel ezelőtt Izsák Balázs először az Országos Diszkriminációellenes Tanácshoz fordult. A testület úgy ítélte meg, hogy a román vezetőknek egy magyar többségű régiót kizáró kijelentései nem lépték túl a szabad véleménynyilvánítás határait, és nem minősíthetők a magyar nemzetiségű személyek elleni izgatásnak. Ezen határozat és több magas rangú politikus ellen emelt panaszt a táblabíróságnál az SZNT elnöke. A bukaresti táblabíróság tegnap közzétett elsőfokú ítéletben megalapozatlannak találta és elutasította Izsák Balázs beadványát. A döntés nem jogerős, ellene tizenöt napon belül lehet fellebbezni.
MOGYE: bővült a magyar keret
Kibővítette az oktatási minisztérium tizenöttel a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) orvosi karának magyar tagozatán a tandíjmentes helyek számát – az intézkedésről Kelemen Hunor miniszterelnök-helyettes és Mihnea Costoiu, felsőoktatásért felelős tárca nélküli miniszter állapodott meg. Szilágyi Tibor professzor, az egyetem korábbi rektorhelyettese üdvözölte a magyar keret kibővítését, de megjegyezte, hogy a minisztérium ugyancsak tizenöt hellyel bővítette a román tagozat keretét is. Szabó Béla professzor, a magyar tagozat vezetője kijelentette: a pluszhelyek nem oldják meg az egyetem alapvető problémáját, nem rendezik az egyetem magyar tagozatának státusát.
Érték- és érdekvédelemre buzdít Semjén
Ha nem tudjuk felmutatni értékeinket, helyettünk senki sem teszi meg. Ha nem állunk ki érdekeink mellett, más nem fogja megtenni helyettünk – jelentette ki tegnap Semjén Zsolt Székelyudvarhelyen. A nemzetpolitikáért felelős miniszterelnök-helyettes a XXII. Őszi Vásár és Kiállítás szervezői meghívására érkezett Székelyföldre, és tegnap találkozott a történelmi egyházak Hargita megyei vezetőivel is. Ennek keretében beszámolt a magyar kormány főbb intézkedéseiről, köztük a határon túli magyarságot is érintő eredményekről.
Több pénz védelmi célokra
Románia NATO-tagságának tizedik évfordulója alkalmából tegnap Bukarestben megnyitották az észak-atlanti szövetség ballisztikus rakéták elleni védekezését bemutató kiállítást. A rendezvényen Victor Ponta miniszterelnök megerősítette,  Románia három évig fokozatosan növelni fogja védelmi költségvetését, amíg a katonai kiadások el nem érik a GDP 2 százalékát. Kifejtette: a NATO által nyújtott közös biztonság nincs ingyen, de Románia megbízható szövetséges, és kész eleget tenni vállalt kötelezettségeinek.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Történelmi változások –„elnyomás”-elméletek
A Kárpát-medencében óriási múltja van az „elnyomás”-elméletnek. A magyar honfoglalás után létrejövő s az egész medencét magában foglaló állam etnikailag uralkodó jellege ugyanis magyar volt, s így a részben itt talált (szlovák, tót), részben később bevándorolt népek (németek, románok, oláhok, szerbek, rácok és rutének, ruszinok) már korán szembesültek azzal, hogy – mindenféle újkori nacionalizmus nélkül is – előnyös a zömében magyar etnikumú, államalkotó nemességhez alkalmazkodni, asszimilálódni.
Tehát nem az „elnyomás”, hanem az emelkedni akarás asszimilált. Nagyrészt később is! (Mellékesen az elnyomáselméleteket térségünkre nézve leginkább olyan népek és történészeik gyártották és forgalmazzák, amelyeknek s akiknek 1920 után módjuk lett volna a gyakorlatban „bemutatni” a „nem elnyomásos” világot. Nem tették. A másik csoportot a nyugati gyarmatosító népek elszántan „demokrata” képviselői jelentették, akik saját hazájuk elnyomó politikáját – érdekes módon – alig vették észre. Vagy a párizsi magyarellenes sajtót nagy pénzekkel támogató oroszok, akik ugye közismertek voltak „szabadságos gyakorlatukról”. A zsidóknak vagy csángóknak jogokat nem adó román politikát már szinte kár említeni.)
Az elnyomáselmélet legnagyobb hibája az, hogy visszavetít újkori eszméket és gyakorlatokat, s így a magyart olyan népnek láttatja, amelyik már akkor feltalálta a nacionalizmust, amikor másoknak arról fogalmuk sem volt. Sőt, olyan államigazgatást is feltételez, amely a XVIII. századig térségünkben nincs.
A Magyar Királyságban pedig etnikailag és kulturálisan csaknem spontán történetiséggel alakultak a viszonyok, leszámítva a háborús pusztításokat. A premodern korban csupán a vallás volt politikum. Sőt, nálunk még az is csak mérsékelten, hiszen az ortodoxiát sohasem semmisítették meg, s a zsidóság is (néha az iszlám is) viszonylag békében élt.
De nézzük konkrétabban az elnyomásvádakat. Ezek közül a csak nagyon későn nemzetté alakuló felföldi szlávság/szlovákság vádjai voltak mindig a leghangosabbak. Az ő különös etnicitástörténetük azzal függ össze, hogy mindig egy multietnikus térben éltek úgy, hogy az állami-hatalmi pozíciókat sohasem ők dominálták. 1920 előtt a nagymorva birodalmat is ezért próbálták szlovák előzménnyé tenni – sikertelenül.
Ugyanis néppé/nemzetté őket valójában a magyar állam a többi szlávtól „elszigetelő” léte teszi majd! A felföldi magyar eredetű nemesség jó része – birtokosi és lakóhelyi minőségében – ugyan az idők során többnyire gyakorlatias szinten ismerte a helyi szláv dialektust, de magát magyarnak/hungarusnak tartotta, és nem gondolkodott egy szláv entitásban. A szlávok pedig „alkalmazkodtak”. Felföldi magyar–szláv összefüggésben – miután mindkét csoport a nyugati egyházakhoz tartozott – vallásilag sem volt állami jellegű megkülönböztetés. Mindvégig, a polgári korszakig arról volt szó, hogy a magyar etnikai jelleg presztízsben felülmúlta a szlávot, a szlávság területileg/nyelvileg is töredezett volt – nem lévén sem hagyománybeli, sem állami, sem kulturális egységes hagyománybázisa (...)
Nem kérdéses persze, hogy a szlovákság jelentős hátránnyal kezdte a polgári átalakulást, de ez a hátrány jórészt szerves, történelmileg alakult állapot volt, s nem a „magyar politikai elnyomás” következménye. Ha egy nép elitje igen nagy mértékben egy másikba olvad társadalmi emelkedési okokból, az elit nélkül maradt tömeg eltűnése is csupán idő kérdése. De a történelmet visszafelé konstruálni ilyen esetben sem szabad.
Egészen más a románság ügye Magyarországon. A valóságos történelmi helyzet elemzéséhez el kell tekintenünk a dákoromán elmélettől (lassan ezt a román történészek egy része sem tartja értelmes kiindulópontnak!). A románságnak a Magyar Királyságban játszott történelmi szerepét alapvetően az határozta meg, hogy későn érkező, csaknem teljesen csonka társadalom volt. Egy már „kész” feudális társadalomban (kápolnai unió: magyar, székely, szász „nemzetek”) a lakatlan és kipusztult népességű területekre érkező románság bevándoroltató vezető rétege, a kenézek szinte mind beolvadtak a magyar nemességbe (a dél-erdélyi magyar nemesek mintegy 40 százaléka vlach-oláh eredetű volt!) A románság történelmileg hátrányos helyzetét fokozta ortodox vallása, amely később persze előnyére vált a polgári korszakban, amikor az egy nemzeti, autonóm egyházat biztosított számukra. A történelmi magyar és szász népesség pusztulása után Erdélyben többségre jutó románságot sem kellett „elnyomni”, mert mind papsága, mind az értelmisége – egészen a görög katolikus unióig – nem nyugat-európai jellegű volt, s ezért nem játszhatott politikai szerepet. Nem véletlen, hogy az említett dákoromán elméletnek nincs reális történelmi valósága. A románság „elnyomási élménye” is egy történelmileg kialakult hátrányos helyzet, amely nem valamiféle tudatos magyar politika következménye, hanem olyan szituáció, amely a polgári korszakban egy liberális, tehát nem beavatkozó kormánypolitika idején vádaskodásra adott alapot. Hiszen az oláhokat letelepítő magyar nemeseket éppen hogy magyar oldalról lehetne számon kérni.
A korabeli román városi lakosság igen alacsony száma sem a magyar politika következménye, annál kevésbé, mivel az állami politikát a dinasztikus Habsburg-politika szabta meg. Az ortodox és a görög katolikus analfabéta arányszámot sem a magyar „elnyomás” okozta. A régi magyar vagy német iskolákat társadalmi áldozaTőkészség tartotta fenn. Lehetne a példákat szaporítani. Legjellemzőbb az, hogy a románság körében volt a legalacsonyabb az államnyelv tudása is, s így a közigazgatás képviselői tanulták meg a román nyelvet. Hol itt az elnyomás?
Miféle „elnyomásról” lehet szó ott, ahol, miként 1784-ben (Horia–Cloşca-felkelés) vagy 1848–49-ben az osztrák (Habsburg) államhatalom a magyarokkal szemben a román lázadókat támogatta? A történelmileg kialakult társadalmi-kulturális hátrányok „ledolgozásának” támogatását számon kérni egy be nem avatkozó nemzeti liberális magyar államon egyszerűen nevetséges, főleg akkor, amikor az impériumváltás utáni utódállami kormányok nemzetközileg vállalt kötelezettségeiket sem teljesítették. (folytatjuk) Tőkéczki László
Hitel, 2014. augusztus
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Kolozsváron a magyar kormányfő (Iskolaavató)
Az ezredforduló iskola- és egyetemalapításai után elérkezett az erdélyi magyar szakoktatási rendszer újjáélesztésének ideje – erről Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnöke beszélt Kolozsváron, ahol tegnap ünnepélyes keretek között avatta fel a helyi Református Kollégium szeptemberben indított szakoktatásának otthont adó épületet.
A református egyház tízévi jogi küzdelemmel szerezte vissza a román államtól az iskolaépületet, amelyet a magyar állam segítségével újított fel és rendezett be.
A Szász Domokos református püspökről elnevezett épület avatóján Orbán Viktor elmondta, egy iskola alapítása nem csupán az élni akarást jelzi, hanem azt is, hogy a közösségnek van elég ereje és tudása, hogy eredményes, sikeres és magabiztos legyen. „Üzenjük, a mai magyarok felfogása szerint a lehetetlen nem egy tény, hanem egy vélemény” – jelentette ki a miniszterelnök. Orbán Viktor helyesnek találta, hogy a határon túlra irányuló magyarországi támogatás nagy része az oktatást és a nevelést szolgálja. Kijelentette: nemcsak tudóssá, de jó szakemberré is csak a maguk nyelvén válhatnak a fiatalok.
A magyar kormányfő a Kolozsvár magyar nyelvű helységnévtábláiról folyó vitára is utalt, amikor kijelentette: „minden nemzetnek és népnek, amelyik itt élt, és itt él, amelyik munkájával és imádságával naggyá tette a várost, joga van ahhoz, hogy azon a néven szólítsa, amelyet a sajátjának érez”. A nemzetegyesítés állásáról szólva kijelentette: az együvé tartozás érzete természetes érzés, az ezt eltagadó ideologikus nemzetek fölöttiség mesterséges konstrukció, és ezért életidegen. „Büszkék lehetünk arra, hogy 25 éves építkezés után elmondhatjuk, Magyarország és a magyar nemzet újra egymásra talált. Egyetlen magyarról sem mondunk le, és minden magyarért kiállunk. Hiszem, hogy Kós Károly 1921-es iránymutatása ma is érvényes: dolgoznunk kell, ha élni akarunk, élni akarunk, tehát dolgozni fogunk” – jelentette ki Orbán Viktor. Hozzátette: ahhoz, hogy a magyar nemzet ismét a nagy és erős nemzetek sorába emelkedjék, Kós Károly parancsát Szent Ágoston útmutatásával kell kiegészíteni: „Úgy kell imádkoznunk, mintha minden Istentől függene, és úgy kell dolgoznunk, mintha minden rajtunk múlna.”
Kató Béla erdélyi református püspök Orbán Viktorhoz intézett köszönetében reményét fejezte ki, hogy a szakiskola kialakításához nyújtott támogatásáért sem Brüsszelben, sem Budapesten nem kap feddést. Horváth Anna, Kolozsvár alpolgármestere közösségi megnyilvánulásokra buzdította a kolozsvári magyarokat. Kijelentette: ha sokaságként viselkednek, soha nem lesznek elegen a közösségi célok megvalósításához.
Az iskolaavató előtti utcán tucatnyian tüntettek Orbán Viktor ellen. Kétnyelvű transzparenseik egyikén az Autonómiát a civil társadalomnak jelszó állt.
Orbán Viktor miniszterelnök felkereste Traian Băsescu államfőt tegnap este Bukarestben – ismertette Havasi Bertalan. A Miniszterelnöki Sajtóiroda vezetője hangsúlyozta, hogy Orbán Viktor magánlátogatást tett a román elnöknél. Victor Ponta tegnap szerencsétlennek nevezte, hogy Traian Băsescu „baráti vacsorára” hívta Orbán Viktort, akit az Amerikai Egyesült Államok is bírált politikája miatt. Hozzátette, ő maga elnökként nem ült volna le „elvtársi vacsorára” Orbán Viktorral.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Tőkés László erkölcsi kártérítést követel az Antena3-tól
A temesvári események furcsa mementójának nevezte Tőkés László európai parlamenti képviselő, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke az Antena3 szeptember 15-i adását, amelyben Mihai Gadea és meghívottai – Filip Teodorescu és Ioan Talpes – hazaárulónak és Magyarország kémének nevezték, közvetve azzal is megfenyegetve, hogy ő is a Ceausescu-rezsim által hazaárulás vádjával elítélt Mircea Raceanu sorsára juthat. Tőkés "Temesvár szellemében" utasította vissza a Ceausescu-diktatúra "levitézlett harcosainak és örököseinek" az 1989-es forradalom emlékét és áldozatait is meggyalázó, nemtelen támadásait, és tegnap kártérítési követelést nyújtott be a bukaresti I. kerületi bíróságnál.
A Kincses Előd ügyvéddel az Atlantic étterem protokolltermében közösen tartott pénteki sajtótájékoztatón az EMNT elnöke kijelentette: "Véleményem szerint az Antena3 szeptember 15-i adásának moderátora és azok akik megszólaltak, magukat minősítették azokkal a rágalmakkal, amelyeket a fejemre szórtak, és minősítették a román titkosszolgálatot, amely tovább folytatja a volt szekuritáté gyászos hagyományát, de mindez minősíti magát a román államot is. Ez annak a jele, hogy tovább folytatódik a kommunista restauráció." Véleménye szerint ha Ponta nyeri meg a választást, egy posztkommunista kormány és egy utódkommunista államelnök még inkább a visszarendeződés irányába viheti Romániát. Corina Cretu EU-biztosi kinevezése is a volt kommunisták erősödését jelzi.
Úgy fogalmazott, hogy az ominózus műsorból világosan kitűnik, hogy "negyedszázaddal a kommunista diktatúra bukása után még mindig azokkal találjuk szemben magunkat, akik 1989-ben a román politikai rendőrség nevében üldöztek, akik elnyomták a román népet, erdélyi magyar közösségünket és egyházainkat". Tőkés László szerint tovább kell folytatni a rendszerváltoztatást, hogy "megszabaduljunk a kommunizmus visszahúzó örökségétől".
Kincses Előd elmondta, megfogalmazta és még a pénteki nap folyamán benyújtja a bukaresti I. kerületi bíróságnak az Antena3 elleni beadványt, amelyben 40 ezer eurós erkölcsi kártérítést követelnek a műsorvezetőtől és meghívottaitól, ahol az is elhangzott, hogy Tőkés László minősített kém (spion cu acte in regula). Ezt többek között egy 1989. október 20-i elismervénnyel "bizonyították", amelyben Tőkés megköszönt egy adományt. Az ügyvéd érdekes egybeesésnek nevezte a dolgot, mert éppen ’89. október 20-án mondták ki Tőkés László kilakoltatási ítéletét. Ráadásul Tőkés az elismervényben Isten áldását kéri az adományozóra.
Kincses szerint a Tőkés Lászlót érő folyamatos támadásoknak az az oka, hogy a temesvári forradalom után a szekusok "reszkettek". Ezt, és hogy mit veszítettek, azóta sem felejtették el, és mindez dühödt bosszúvágyba csapott át Tőkéssel szemben.
A polgári törvénykönyv alapján az erkölcsi kár okozása miatt letett beadványhoz csatolták a teljes adás felvételét és a tévéadó honlapján található anyagot, illetve két tanú meghallgatását is kérik majd az első tárgyaláson.
Mózes Edith
Népújság (Marosvásárhely)

Román alkotmányjog
A hatalom pallérozásának, visszaszorításának, ellenőrzésének az alapvető eszköze nem más, mint az alkotmány. Az alkotmány valósítja meg a hatalom korlátozását, a hatalom joghoz kötöttségét. Nélkülözhetetlen dr. Varga Attila egyetemi docens új kötete, a román alkotmányjogot magyar nyelven tárgyaló egyetemi tankönyv sokban hozzájárul az alkotmányjog megismertetéséhez, az alkotmányosság értékeinek bemutatásához, és szükség esetén ismereteket és eszközöket nyújt az alkotmányosság védelméhez. A releváns alkotmányjogi szakirodalmat feldolgozó, önálló kutatásokon is alapuló kötetet haszonnal forgathatják a vizsgákra készülő joghallgatók, jogászok, politológusok, történészek vagy bárki, akit a román alkotmányjog és az alkotmányosság jelenlegi állapota érdekel – írja a kötet előszavában dr. Veress Emőd egyetemi docens.
A könyv marosvásárhelyi bemutatójára a Bernády Házban került sor csütörtökön, a Kós Károly Akadémia Alapítvány szervezésében. Az est házigazdája Markó Béla szenátor, a szerző beszélgetőtársai Frunda György, a miniszterelnök tanácsadója és Ágoston Hugó közíró volt.
Markó Béla és Frunda György is felidézte az 1990-es évek elejét, a "harcos éveket", amikor meg kellett tanulniuk az alkotmányt, hogy mit jelent az alkotmányjog és a kisebbségi jog, mennyire fontos, mennyire meghatározza az életünket. Ugyanakkor azt is megtanulták, mit jelent, ha valaki nem reálpolitikus. Mindketten úgy vélték, érthető, világos, Frunda György különösen a parlamenti képviselők figyelmébe ajánlotta, hogy tanulmányozzák, mielőtt szavaznának.
Ágoston Hugó szerint rendszeres, koherens, szemléletes, logikus felépítésű könyv, amelyet tanítani kellene a média szakokon.
A szerző elmondta, hogy a könyv nem szubjektív vélemény, nem esszéként megfogalmazott írás, nem publicisztika, száraz tudományos munka, amely nemcsak bemutatja az előírásokat, de vitatkozik is az előírásokkal, mert nagyon sok helyen rossz a szabályozás, módosítani kellene. Sok jelenlegi konfliktusnak, feszültségnek, hatásköri vitának a forrása, nemcsak egy köztársasági elnöknek a vérmérséklete, nemcsak a kormányok esetleges bizonytalansága, de nagyon sok konfliktus kódolva van a román alkotmányban, nem kellő precizitással írja le a hatásköröket, nem egyértelmű modelleket használ.
A könyv tartalmáról szólva utalt az Alkotmánybíróság szerepére, amely nemegyszer túllépi saját törvényes és alkotmányos kereteit. Az emberi jogokkal kapcsolatosan elmondta, hogy vannak kimondottan egyéni jogok, vannak olyanok, amelyek egyéni jogok, de csak közösségben gyakorolhatók, pl. a nyelvhasználat, és a kimondottan kollektív jog, amikor a közösség a jogalanya annak a bizonyos jognak, mert másképp elképzelhetetlen annak a gyakorlása. Pl. az intézményalapítás joga.
A könyvben tudományos igényességgel próbálja tárgyalni a kormánynak azt a gyakorlatát, hogy sürgősségi kormányrendeletekkel akar kormányozni, ezzel a feje tetejére állítva az egész hatályos jogrendszert. Egyebek mellett megállapítja: sokkal szerencsésebb lenne, ha Romániának parlamenti rendszere lenne, nem félelnöki rendszere, amely pontatlanul másolja a klasszikus francia példát.
A szerző szerint a könyv kuriózuma és fontossága, hogy magyar nyelven íródott, a román jogi felfogást mutatja be, saját véleménnyel megtűzdelve, a román alkotmányos szabályozásokat mondja el magyarul, és ezáltal egy szélesebb réteg, nemcsak joghallgatók számára lehet hasznos, de bárki számára érdekes lehet, aki ezek iránt a kérdések iránt érdeklődik, ugyanis az alkotmányjog az a terület, amely bizonyos szempontból mindenkit érint, az életünk egészét átfogja.
A kérdések során többek között felvetődött, hogy parlamenti vagy elnöki köztársaság lenne-e jobb, a képviselők/szenátorok mentelmi joga, hogy ellentmondás van az alkotmányban megfogalmazott szuverén állam elve és aközött, hogy Romániában, mivel EU-tagország, bizonyos hatásköröket Brüsszel gyakorol, hogy szükség van-e új alkotmányra, illetve mi lesz a sorsa a Crin ANtonescu bábáskodásával elindított alkotmánymódosításnak.
Mózes Edith
Népújság (Marosvásárhely)

Kelemen Hunor: „Hihetetlenül sok türelem és sok munka kell ahhoz, hogy célba érjünk‟ - exkluzív interjú Kelemen Hunorral, az RMDSZ államfőjelöltjével
Novemberben elnökválasztást tartanak, amelyen megválasztják a tízéves elnökség után leköszönő Traian Băsescu utódját. A versenybe szálló tizennégy jelölt között van Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke is. Ha a november 2-i első fordulóban egyik jelölt sem kapja meg a névjegyzékben szereplő választópolgárok több mint felének a támogatását, a tisztség sorsa a két legjobban szereplő jelölt között dől el a november 16-i második fordulóban. A megválasztott államelnök december 22-én kezdi meg ötéves mandátumát. Interjúnkban Kelemen Hunort elnökjelöltségéről, programjáról, az autonómia statútummal kapcsolatos fejleményekről kérdeztük. 
– Miért döntött úgy az RMDSZ, hogy saját államelnökjelöltet indít? Többen a választók közül úgy vélekednek, ha amúgy sincs reális esély a győzelemre, akkor ennek mi az értelme..?
– Azért, mert van elképzelésünk arról, hogy milyen országban akarunk élni, milyen Romániát, és ezen belül milyen erdélyi magyarságot szeretnénk. Az elnökválasztási kampány jó alkalom arra, hogy ismertessük a magyarság törekvéseit, összefogjuk a közösséget, megmutassuk a közösségi szolidaritást, de az ország jövőjével kapcsolatos meglátásainkat is szóvá tegyük. Soha nem volt még a mi esetünkben az a szempont, hogy bejussunk a második fordulóba, és megnyerjük a választást. Nem szeretem viszont a kishitű embereket, akik állandóan azt hangoztatják, hogy teljesen mindegy, mert nekünk úgyis rossz, a földön vagyunk, így is, úgy is eltipornak… De azt azért én is látom, hogy a választásokon még mindig eléggé mereven az etnikai „határok‟ érvényesülnek. Ugyanakkor azok az előítéletek, amelyeket mindannyian, románok és magyarok egyaránt magunkkal hozunk a másikról, továbbra is elég erősek ahhoz, hogy ne történjen meg az átszavazás, teszem azt a magyarok felé. Ennél sokkal fontosabbnak tartom viszont azt, hogy felvázoljuk a saját értékeinket, elképzeléseinket, jövőképünket, és ezt hitelesen felmutassuk a román társadalomnak. Egy olyan jól működő országot képzelünk el, amelyben az emberek nyugodtabban, boldogabban és jobban élnének.
– Konkrétan hogyan nézne ki ez a jövőkép? Melyek azok a főbb kérdések és témák, amelyekről a kampányban beszélni szeretne?
 – Abból kell kiindulnunk, hogy a 2007-es uniós csatlakozás óta igazából nincsenek nagy célkitűzései az országnak, megszűnt az a fajta nagy célkövetés, amelyet az integrációs törekvések jelentettek. Ma a nagy kérdés az, Románia hogyan találja meg a helyét az EU-ban és a régióban. Összességében egy olyan országra van szüksége az erdélyi magyarságnak, amely erőt képes felmutatni a régióban, hallgatnak rá és tisztelik. Az EU-ban pedig azt az álláspontot képviselői, amely szerint a szoros politikai egység jelenti a megoldást a huszonegyedik században minden egyes országot és közösséget, tehát az egész emberiséget érintő kihívásokra. Ha mindezt kissé részletezni akarjuk, akkor elmondhatjuk, egy olyan Romániát szeretnénk, amely elsősorban tiszteli a saját polgárait, és nem alattvalóknak tekinti őket, hanem értéket alkotó és teremtő, energiával rendelkező embereknek, hiszen amennyiben megbecsüli a lakóit, akkor azok is tisztelni fogják az országot. Egy olyan erős Romániában hiszek, amely a regionális identitásokra épít, s az emberek kezébe adja a döntést. Felnőtteknek, nagykorúaknak tekinti az állampolgárait és a közösségeket, mindez pedig a helyi és a regionális autonómiát jelenti. Nyilván a mi esetünkben bizonyos földrajzi helyeken, például a Székelyföldön, ennek vannak etnikai sajátosságai, ugyanis a nyelvi kérdést nekünk meg kell oldani. Bár a nyelvi jogok tekintetében nagy lépéseket tettünk meg a kilencvenes évekhez képest, de a valós kétnyelvűségnek az intézményes kereteit is meg kell teremteni ott, ahol nagyszámban élnek magyarok, és itt elsősorban a Székelyföldre gondolok. Tehát nem hozható létre egy erős Románia a többség-kisebbség viszonyának a rendezése nélkül, ez pedig csak akkor valósítható meg, ha őszintén tudunk beszélni egymással, tekintettel vagyunk az előítéleteinkre, s ezeket kölcsönösen megkíséreljük lebontani. Úgy vélem, hogy a többség-kisebbség kapcsolatának, valamint a valós kétnyelvűségnek a rendezésére a dél-tiroli modell a követendő példa. Ez természetesen elhozná majd a jobb munkalehetőségeket és béreket, a magasabb életszínvonalat, a megfelelőbb közszolgáltatásokat, a kevesebb bürokráciát, a nagyobb biztonságot stb. Mert az emberek azt szeretnék, hogy nyugodtan és jól éljenek, az identitásuk ne kerüljön veszélybe, s jövőt tudjanak tervezni. Ami pedig az EU-t illeti, Romániának is azt az értelmezési utat kell követnie, miszerint a nemzeti szuverenitásából fel kell adnia. A politikai integráció felé kell vinni az EU-t, mert külön-külön a kis, de még a nagy államok sem fogják tudni állni a versenyt az Amerikai Egyesült Államokkal, Kínával, Indiával vagy a feltörekvő dél-amerikai gazdaságokkal, és nem lesz képes megőriznie versenyelőnyét, amit a második világháború óta fokozatosan megteremtett. Ha ezt elveszíti, akkor a jóléti társadalom veszélybe kerülhet, előbb-utóbb Kínának vagy az orosz föderációnak lesz a piaca, és tőle függő helyzetbe kerül. Azt gondolom, ezt nem szeretnénk, ezért én hiszek abban, hogy a saját útkeresését mindenki meg fogja tenni. Hiszen egy politikailag egységesebb és gazdaságilag versenyképesebb EU jelenti számunkra a biztonságot.
– Egyik kulcsfontosságú téma az autonómia kérdése. Az RMDSZ a héten, Bukarestben indította el a közvitát az autonómiatervezetről, amelyen román szakemberek véleményét kérték ki. Milyen következtetéseket szűrt le az első beszélgetés alkalmával?
– Az akadémiai, az egyetemi szférával, valamint szakértőkkel próbálunk az elkövetkező időszakban vitát folytatni az autonómiatervezetről. Elsőként a román társadalmat szeretnénk meggyőzni arról, hogy az, amit mi kérünk, nem sérti az ország érdekeit, sőt erősebbé teszi azt, ha a többség és kisebbség között nincs latens feszültség. A bukaresti Közigazgatási és Politikatudományi Egyetemen lezajlott két és fél órás beszélgetés nehéz, de jó vita volt. Hihetetlenül sokat kell majd dolgoznunk azon, hogy lebontsuk az előítéleteket, amelyek az emberek fejében ott „lapulnak‟. Jóllehet a beszélgetésen olyanok vettek részt, akik nagyon korrektül tették fel a nehéz kérdéseket, és nem zsigerből utasították vissza a kezdeményezésünket, az ő esetükben is érződött az, hogy kételyeik vannak, amelyekre keresik a válaszokat. Ezeket azonban csak akkor tudják megtalálni, ha mi kérdéseikre a helyes válaszokat adjuk meg. Úgy látom, a román és a magyar közösség között nincs meg az a bizalmi szint, amely az ilyen típusú nehéz kérdések megoldását ma lehetővé tenné. Következésképpen nekünk arra kell törekednünk, hogy a két nép közötti bizalmat a jövőben erősítsük, és leszámoljunk az előítéletekkel. A bukaresti vita jó lépés volt, de ez nem elég, a jövőben sok-sok ilyen lépést kell még megtenni ahhoz, hogy célba érjünk. Én mindenképpen örülök, hogy egyáltalán a párbeszéd elkezdődött, pontosabban újrakezdődött, hiszen a kilencvenes években még voltak ilyen típusú viták. Ezeket az elkövetkezőkben folytatni szeretnénk más helyszíneken is, mint például Temesváron, Kolozsváron, Jászvásáron, Craiován stb. Fel kell vállalni, hogy nehéz napja lesz az embernek, „súlyos‟ kérdésekre kell válaszolnia, akár le is izzasztják, de mindezt nem lehet megspórolni. Csak párbeszéd útján, érvek felsorakoztatásával érhetünk el eredményt, hiszen ez nem olyan, mint a libatömés, hogy ha kell, ha nem, lenyomod a másik torkán.
- A román pártok vezetőivel, képviselőivel történt-e valamilyen egyeztetés a kérdésben?
– Egyelőre egyetlen román politikai pártot sem szólítottunk meg. Azt gondolom, a dolgok helyes sorrendje az, hogy először a társadalom, illetve a közvélemény- formálók felé kell kommunikálnunk. Amikor eljön az ideje annak, hogy a tervezethez politikai támogatást kérjünk, akkor kell a pártokat megkeresni. Ugyanakkor nem szabad azt a látszatot kelteni, hogy vannak barátaink és vannak ellenségeink. Azt viszont ki kell mondani, hogy jelen pillanatban ezt a típusú kezdeményezést egyetlen román politikai alakulat sem vállalja fel. Ezért most nekünk arra kell törekednünk, hogy az ő választóik részéről ne legyen olyan nagy az elutasítás. Hiszen ha a politikum azt látja, hogy a társadalom nem utasítja el zsigerileg a kezdeményezésünket, akkor ők is könnyebben az ügy mellé állnak. Mert hát ilyen a politikus…
 – Az elhangzott nyilatkozatokból az derül ki, hogy a tervezet kapcsán nincs teljes egyetértés az erdélyi magyar politikai szereplők között…
– Szerintem teljes konszenzus nem létezik, az viszont fontos, hogy nagyfokú egyetértés alakuljon ki a magyar közösségen belül. A magyar társadalomban is le kell folytatni a vitát, de elsősorban nem a versenypártok vezetőivel, bár az MPP-vel folyamatosan egyeztettünk, hiszen együtt dolgoztuk ki a jogszabály szövegét. Ez természetesen nem tökéletes, ezt én soha nem állítottam. Egy tervezetről van szó, amiről lehet, és kell is vitázni, a végén pedig majd látni fogjuk, hogy milyen jobbító szándékú észrevételek születtek. Eddig az volt a baj a versenypártok részéről, hogy nincs tervezet, most pedig az a gond, hogy van. Ráadásul választási kampányban vagyunk, és az aktivisták csípőből lőnek rám, ha van sapkám, azért kapom a „taslit‟, ha nincs, akkor hát azért. Ebben az időszakban konszenzusra törekedni, na, hát legyünk komolyak…
– Időben meddig tarthat a közvita, egyáltalán mikor érhetünk autonómiailag célba…?
– A javaslatokat és a viták következtetéseit folyamatosan próbáljuk feldolgozni, megérteni azokat, s elképzelni, hogyan illeszthetők a rendszerbe. Határidőket nem mondok, hiszen ezek nem olyan kérdések, amelyeket egyik napról a másikra meg lehet oldani. Hihetetlenül sok türelem és sok munka kell ahhoz, hogy célba érjünk.
– Olyan vélekedés is elhangzott, hogy nem lehet egyszerre kormányon lenni, és az autonómiáért is harcolni. Van-e a kettőnek köze egymáshoz?
– Egyiknek a másikhoz az ég egy világon semmi köze nincs. Lám, közvitára bocsátottunk egy nagyon erős autonómiakoncepciót, és nem rúgtak ki a kormányból. Tehát kormányzati pozícióból is lehet ilyen vitát gerjeszteni. Ez megint a van sapkád, nincs sapkád történet… Minden attól függ, hogy a többségi társadalommal el tudjuk-e fogadtatni: az, amit mi kérünk, nem sérti a román állam, a román közösség, a román emberek érdekeit. – Jelenleg mi a helyzet a kisebbségi törvénnyel?
– Jelen pillanatban a képviselőházban rostokol. Eljutottunk a döntő házig, és úgy véljük, akkor kell majd ezt előbbre „tolni‟, amikor úgy látjuk, hogy megvan az ehhez szükséges parlamenti többség. Most nincs szándékunkban megbuktatni a jogszabályt.
– Victor Ponta–Klaus Johannis döntőt jósolnak az eddigi felmérések az elnökválasztás második fordulójában. Ön kiket lát a végső hajrában?
– Mivel benne vagyok a kampányban, ezért inkább az elemzőkre bízom, hogy eljátszadozzanak ezzel a gondolattal.
– A magyarság számára ki lenne jó, hogy nyerjen…
 – Természetesen Kelemen Hunor lenne a legjobb…
 – … a román jelöltek közül?
 – Jelenleg nincs egyetlen olyan román jelölt sem, beleértve Klaus Johannist, aki a magyarság felé valamilyen üzenetet megfogalmazott volna. Ezért erre most nem tudok válaszolni.
– Az 1989-es változások óta először indít két magyar párt jelöltet az államfőválasztáson, az RMDSZ az Ön, illetve az EMNP Szilágyi Zsolt személyében. Ennek milyen hozadéka lehet a magyarság számára?
– Ezt a kalandot, mármint Szilágyi Zsolt indulását nem tudom értelmezni. Az lenne az egyik nagy hiba, ha én ebben a kampányban Szilágyi Zsolttal vagy a mögötte álló párttal foglalkoznék. Nekem a románsággal vannak vitás kérdéseim, és az erdélyi magyarság – amely bennünket megbízott, hogy képviselőjük – jövőjéről kell beszélnem.
 – Ha mégis, egy csoda folytán megválasztanák Románia elnökének, mi lenne az első dolga?
 – Az emberek szolgálatába állnék másnap.
 Papp Annamária
Szabadság (Kolozsvár)

Băsescu „egyes magyar politikusokról” is beszélgetett Orbán Viktorral
Orbán Viktor magyar kormányfő Traian Băsescu államelnöknél tett pénteki látogatása Bukarestben magánjellegű volt - hangsúlyozta az államelnöki hivatal és Havasi Bertalan, a magyar Miniszterelnöki Sajtóiroda vezetője egyaránt. Băsescu hivatala azt is közölte, semmilyen közleményt nem adnak ki a találkozó után.
Băsescu korábban elmondta, amikor értesült, hogy Orbán Viktor Kolozsvárra megy, meghívta Bukarestbe is, hogy a román-magyar kapcsolatok alakulásáról beszélgessenek. Az államfő közölte: többek között arról a módról kíván beszélgetni Orbán Viktorral, ahogyan egyes magyar politikusok viszonyulnak olyan kérdésekhez, amelyeket az alkotmány szabályoz. Emellett azt mondta, a román-magyar kapcsolatokat veszélyeztető kockázatokat is szóba kívánja hozni.
Victor Ponta miniszterelnök közben szerencsétlennek nevezte, hogy Băsescu "baráti vacsorára" hívta Orbán Viktort, akit az Amerikai Egyesült Államok is bírált politikája miatt. Azt mondta, ő maga elnökként nem ült volna le "elvtársi vacsorára" Orbán Viktorral. "Láthatják, miniszterelnökként sem tettem" - jelentette ki Ponta. (mti, hírszerk.)
Trsansdindex.ro

Tőkés: szemfényvesztés az RMDSZ autonómiatervezete
Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke, Tőkés László Európai Parlamenti képviselő szerint az RMDSZ által közvitára terjesztett székelyföldi autonómiatervezet ebben a formájában vállalhatatlan.
Tőkés László úgy fogalmazott marosvásárhelyi sajtótájékoztatóján, hogy az RMDSZ-nek azzal kellett volna a tervezetet kezdenie, mintegy preambulumként, hogy elnézést kér az erdélyi magyarságtól, hogy csak most dolgozott ki autonómia-tervezetet.
Az EP-képviselő szerint a szövetség botrányosan elkésett ezzel a gesztussal, ráadásul a statútum olyan gyenge produktum, mintha csak szemfényvesztés lenne a célja, s csak azért álltak elő vele most, az elnökválasztás kampányában Kelemen Hunorék, mert valamit fel kellett mutatni a választóknak.
„Szégyen, hogy erre 25 évig kellett várni. Meg kellene magyarázniuk, hogy eddig miért nem tették meg. Most már nem volt mit tenniük, mert erodálódott az RMDSZ politikai arca és az autonómiáról szól a közvélemény. Nem tudták kihagyni, megkerülni a témát, mert az erdélyi magyar politika polgári oldala nyomást gyakorolt rájuk. De ez egy gyenge tervezet, amely Victor Ponta szája íze szerint készült, valószínűleg összekacsintottak a román miniszterelnökkel, hogy ha az RMDSZ csinálja, akkor nem lesz gond. Az RMDSZ ebből még 10 évig megél, ha hagyjuk” – fogalmazott Tőkés László.
Hozzátette, egyetért a Székely Nemzeti Tanáccsal abban, miszerint az RMDSZ autonómiatervezete nem is a Székelyföldre vonatkozik, „köszönő viszonyban sincs” a tényleges magyar közösségi önkormányzással, sőt, még törvénytervezetnek sem minősíthető, csupán egy „ötlethalmaz”, amely ily módon vállalhatatlan.
Gáspár Botond
Székelyhon.ro