Ismét feljelentették Antal Árpádot a magyar felirat miatt
Feljelentették Antal Árpád sepsiszentgyörgyi polgármestert az Országos Diszkriminációellenes Tanácsnál (CNCD) amiatt, hogy a székely szabadság napján, a megyeszékhelyen felavatott, turulmadárral díszített obeliszken csak magyar felirat szerepel.
Az elöljáró hétfői sajtótájékoztatóján elmondta, a CNCD tagjainak fotókat mutatott 13 olyan sepsiszentgyörgyi emlékműről, melyeken egynyelvű – héber, román vagy német – felirat található. „Én nem érzem diszkriminálva magam amiatt, hogy a holokauszt-emlékparkban kizárólag héber feliratokkal találkozom, és szerintem az sem probléma, hogy az említett obeliszken olvasható, magyar költő tollából származó verssorokat nem fordítottuk le” – fogalmazott Antal Árpád.
Az obeliszken egyébként György Attila csíkszeredai költő verssorai olvashatók. Antal Árpádot korábban amiatt jelentették fel a diszkriminációellenes tanácsnál, hogy sepsiszentgyörgyi polgármesteri hivatalban csak magyar nemzetiségű személyek dolgoznak, a testület azonban elutasította a keresetet.
A polgármester továbbá újságírói kérdésre leszögezte, nem akarja választási szempontból elemezni Victor Ponta kormányfő hétvégi székelyföldi látogatását, ennél nagyobb változásokat vár el a román-magyar kapcsolat alakulásában.
„Korrekt törvényeket várunk, melyek szavatolják, hogy a magyarok nem másodrendű állampolgárok ebben az országban. A koalíciós egyeztetések során azért nem kértünk magyar prefektust Kovászna megyében, mert a prefektus nemzetisége nem számít, ha rosszak a törvények” – jegyezte meg.
A sajtótájékoztatón jelen levő Ráduly Róbert csíkszeredai polgármester szerint nagy baj van akkor, ha csak a prefektusok hozzáállásán múlik az, hogy egy polgármester milyen zászlót tűz ki. Antal Árpád ugyanakkor hozzátette, azt várja el a mindenkori prefektustól, hogy ugyanolyan szigorral felügyelje a magyar nyelv használatát, mint a románt. „Még egyetlen felszólítást sem kaptam a prefektustól azért, mert valahol hiányzott a magyar felirat, ám több tucatot a román miatt” – mondta a sepsiszentgyörgyi elöljáró.
Bíró Blanka, Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Ingyenes érettségi felkészítők a csíkszeredai Sapientián
A Sapientia EMTE Csíkszeredai Karai a nyári időszakban is folytatják az ingyenes érettségi felkészítőket román nyelv és irodalomból. Szeretnének segítséget nyújtani azoknak a diákoknak, akik az őszi pótérettségire szeretnének felkészülni.
A felkészítőket Bogos Beáta és Kiss Csilla tartja. A csoportos foglalkozásokban pedig Bodor Anikó és Balázs Andrea mesteris hallgatók lesznek a diákok segítségére.
A felkészítők időpontja 2014. augusztus 11-15. között naponta: 09:00-11:00 – előadás, elméleti témában, 11:00-13:00 – csoportos foglalkozások. A felkészítőt a csíkszeredai Sapientia EMTE Kis Aulájában tartják, a Szabadság tér, 1.szám alatt.
maszol.ro

A szankciók és az orosz kisebbségek
A hidegháború vége óta nem látott mértékben durvult el – az ukrán válság és a maláj gép lelövése miatt – Oroszország és az Európai Unió, illetve az Egyesült Államok viszonya.
Az EU-nagykövetek ugyanis komoly szankciókról döntöttek: a nyugati hitelfelvétel tilalma finanszírozási problémákat okozhat, de mélyebb sebet üthet az orosz gazdaságon az olajipari technológiák nyugati exportjának leállítása is. Az orosz energiaipar most olyan fázisba jutott, hogy lépnie kellene, tengeri fúrásokba kezdeni vagy a földgáz cseppfolyósításának irányába elmozdulni. Az oroszoknak erre nincs saját technológiájuk, ezért szükségük van a nyugatira, a műszaki tudásra, más országból pedig – például Kínából – nem tudják beszerezni. Az orosz válaszlépések is körvonalazódnak, a moszkvai fogyasztóvédelem beperelte a McDonald’s gyorsétteremláncot, a lengyel zöldségek importját pedig a minőségbiztosítási tanúsítványokkal kapcsolatos problémák miatt augusztustól megtiltották.
A nagy kérdés, persze, hogy betartják-e a nagy nyugati, főként német és francia cégek a tilalmat, hiszen csak a hadiipar esetében több tízmilliárd eurós beruházásokról van szó. Az augusztus 1-je előtt megkötött szerződésekre a szankciók nem vonatkoznak, a berlini kormány ennek ellenére visszavonta egy nagy német cég engedélyét, amely már megkezdte Nyizsnij Novgorod térségében egy modern lövészeti központ építését. Ez a felszín, kérdéses, hogy a látványos és durva szankciók elérik-e a kívánt hatást, és egyáltalán mi lenne az? Oroszország jobb belátásra térítése? A Nyugat a kilencvenes évek eleje, a Szovjetunió, a sátán birodalma gyors, „mesebeli” szétesése után nem számolt azzal, hogy a volt szovjet tagállamokba hozzávetőleg 30 millió orosz rekedt! Vagy több? A népszámlálási adatok nyilván torzítanak és pontatlanok, de ettől a tény még tény marad. Az erősödő putyini Oroszországnak lépnie kellett, Európa legnagyobb számú kisebbsége némely volt tagországban igen mostoha körülmények között él. A hihetetlen nyomor mellett éppen ez áll az ukrán polgárháború hátterében: a kijevi „forradalom” után felálló új ukrán kormány éppen a nyelvtörvénnyel kezdte tevékenységét, mintha ki akarták volna provokálni mindazt, ami azóta történt, s még történni fog.
Mert, ami beindult, nehéz megállítani, s ezzel eljutottunk a mai európai kisebbségvédelem gyenge pontjához, a közösségi jogokhoz, amelyekkel a liberális jogfelfogás nem nagyon tud mit kezdeni. Gazdasági szankciókat hozni mindenesetre könnyebb, ám ezek nemhogy megoldanák, inkább elmélyítik a válságot.
Bogdán László, Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Petíció az autonómiáért (Sepsiszentgyörgy)
Sepsiszentgyörgy is csatlakozott az autonómiapárti határozatokat elfogadó székelyföldi önkormányzatok mostanára negyedszázat meghaladó táborához, bár nem a korábban elindított formában, hanem petícióként fogadva el a különleges státussal majdan rendelkező területi egységhez való csatlakozás szándékát.
A tegnapi tanácsülés a kulturált vita jegyében zajlott, ugyan már az ülés elején egyik szociáldemokrata önkormányzati képviselő a „határozattervezet bizonyos intézkedésekről Sepsiszentgyörgy municípium polgárai jogos érdekei tiszteletben tartása céljából” megnevezésű előterjesztés visszavonását kérte, annak alkotmányellenességére, valamint a jegyzői ellenvéleményezésre hivatkozva, végül a tervezet utolsó napirendi pontként vitára és elfogadásra került. A tegnapi tanácsülés kezdetén Rodica Pârvan, a Szociáldemokrata Párt képviselője kérte a határozattervezet levételét a napirendről, de Antal Árpád polgármester tájékoztatta, a város jegyzőjének véleményezése csupán konzultatív jellegű, a tervezetet benyújtó Bálint József (MPP) meg ismertette, egy tervezetet csak az előterjesztő vonhat vissza, ő meg nem él ezzel a joggal. Bálint József közölte, ez a harmadik alkalom az évek során, hogy autonómiával kapcsolatos beadvány kezdeményezője, az első kettőt alkotmányossági okokra hivatkozva utasították el. De mit jelent az alkotmányosság, tette fel a kérdést, alkotmányos volt-e 1918. december 1-je, vagy alkotmányos volt-e az 1989-es romániai rendszerváltás? Az alkotmányt kellene igazítani az emberek igényéhez, hiszen a társadalom előbbvitelét a túlhaladott törvények módosításával lehet elérni, nem az igények elfojtásával – mondta Bálint József. A határozattervezet arról szól, hogy Sepsiszentgyörgy választott vezetői véleményüket nyilvánítsák ki arról, a város tartozzon-e az autonóm Székelyföldhöz, így hát nem is alkotmányos és nem is demokratikus, hogy már az ülés elején szociáldemokrata kollégája a véleménynyilvánítási szándékot próbálta megakadályozni – fejtette ki Bálint. Antal Árpád polgármester a Székely Nemzeti Tanács vezetőségének kérését tolmácsolva javasolta, ne autonómiapárti határozatot hozzon a testület, hanem petíciót fogadjon el, melyet Románia kormányának, parlamentjének, a megye prefektusának, az Európa Tanácsnak, az ENSZ testületeinek küldenek el, a petíció lényege pedig, hogy Sepsiszentgyörgy is felszólítja a kormányt, hozza létre a különleges jogállású autonóm Székelyföld régiót. Azért is ajánlott a formai változtatás, ismertette a polgármester, mert a petíció elfogadásával demokratikus jogot gyakorol a testület, azt megtámadni nem lehet, azon túl pedig nemsokára a parlamentben az RMDSZ képviselői benyújtják az autonómiastatútumot, és akkor jó lesz látniuk a román pártok honatyáinak, hogy az önkormányzatok is támogatják kezdeményezésüket. Az ellenvélemények sorozatát Rodica Pârvan felszólalása nyitotta meg, a határozattervezet megnevezésére utalva úgy vélte, már megint a hátsó ajtón akarnak valamit becsempészni. Azon kívül a tervezetben leírtak közt nem találja meg az ő érdekeit – tette hozzá. Rámutatott, a beterjesztés alkotmányellenes, mert az alaptörvény szerint az önkormányzatoknak nem áll jogukban felszólítani a kormányt a területi átszervezésre, épp ezért nem szabadna beterjeszteni sem, de mert úgy véli, még ellenszavazatával is megszegné az alkotmányt, ezért nem fog részt venni a voksoláson – mondta. Felszólalására Antal Árpád válaszolt, kifejtve, a törvényeket, így az alkotmányt is emberek hozzák meg, az alaptörvény sem szentírás, hogy ne lehessen változtatni rajta. „Nem vagyunk egyformák, másként gondolkodunk, de nekünk, választott vezetőknek az a kötelességünk, hogy a félelem falait, a kommunizmusban felépített falakat leromboljuk. Akik nem ezt akarják, azok Ceauşescu álmát folytatják, aki úgy akart nemzetállamot létrehozni, hogy a zsidókat elüldözte, a németeket kiárusította, a magyarokat megpróbálta beolvasztani. Az országnak csak előnyére válik, ha itt marad a magyar közösség, és jól érzi magát szülőhazájában, a magyarság törvényes érdekei pedig egyáltalán nem sértik a román közösség érdekeit. Mi maradni akarunk, éppen ezért van szükségünk védelemre, és úgy véljük, a különleges jogállású régió biztosíthatja nekünk csak identitásunk, kultúránk, hagyományaink megmaradását. Ebben a kérdésben egyetlen kulcsszó van: a tolerancia” – fogalmazott a polgármester. A liberális Mădălin Guruianu kifejtette, hasznos bármiféle párbeszéd az autonómia kapcsán, de elege van abból, hogy az autonómia mindig csak választási kampányokban válik beszédtémává. Miként a Ceauşescu-féle „sokoldalúan fejlett társadalom” sem mond semmit számára, úgy az autonómia sem, míg el nem magyarázzák, érvekkel alá nem támasztják szükségességét – tette hozzá, felszólítva Bálint Józsefet, amennyiben valós párbeszédet akar, vonja vissza a határozattervezetet, különben – elfogadása esetén – „holnap már tépi a száját Vadim, hogy íme, mi történik Kovászna megyében”. Felemlítette Victor Ponta hétvégi nyergestetői látogatását is, annak a reményének adva hangot, hogy változás következik be a szociáldemokraták viszonyulásában, ezentúl ők is részt vesznek a magyar közösség ünnepein, miként a polgármester is a románok nemzeti ünnepén. Felszólalására előbb Antal Árpád válaszolt, elmondva, Ponta látogatása egyáltalán nem kötelezi a december 1-jéhez való viszonyulása megváltoztatására. „Mindig azt mondtam, és soha nem kerestem kibúvót: adják meg, amit Gyulafehérváron megígértek, és akkor én is részt veszek az ünnepükön” – mondta a polgármester. Bálint József arra hívta fel Guruianu figyelmét, az ellenkezés nem vezet párbeszédhez. A városi tanács másik szociáldemokrata képviselője, Palela Rădiţă szintén bejelentette, nem vesz részt a szavazáson, és felhívta a figyelmet, a törvénytelen tervezetek helyett azoknak kellene figyelmet szentelni, amelyek a nagyobb jóléthez vezetnének. Antal Árpád válaszában kifejtette, ez idáig az autonómia Európa-szerte jólétet eredményezett, a jelenlegi helyzet hátrányára példát is mondott: a 2014–2020-as időszakban a központi fejlesztési régió részeseként Kovászna, Hargita és Maros megye hatszázmillió eurótól esik el. Párttársa gondolatmenetét folytatva, Rodica Pârvan annak a véleményének adott hangot, a választók azt várják el választottjaiktól, hogy munkahelyeket teremtsenek, hogy a fiatalok ne menjenek Nyugatra a jobb megélhetés reményében. Ha fejlett gazdasággal rendelkeznénk, fel sem vetődne az autonómia kérdése – vélte a képviselő, aki értetlenségének is hangot adott: nem tudja felfogni, a magyarok miért érzik másodrangúaknak magukat Romániában. Válaszában Antal Árpád kifejtette, a fiatalok Nyugatra való távozása kelet-európai jelenség, ebben a régióban viszont – mert immár hetven esztendeje gazdasági bojkott alatt tartják – a románok és magyarok szociális gondjai egyformák, a magyarságot viszont nyomasztják az identitási problémái is. A hosszúra nyúlott vitát végül a szavazás zárta le, a négy román képviselő nem voksolt, az RMDSZ, az MPP és az EMNP jelen levő képviselői mindannyian a petíció elfogadása mellett szavaztak.
Váry O. Péter, Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

A román ortodox egyház elhatárolódott a román pártoktól és az államelnök-választási kampánytól
Elhatárolódott az elnökválasztási kampánytól a román ortodox egyház, amely felkérte a politikusokat, ne használják fel kampánycélokra az egyházat és a hit kérdéseit – írta kedden a média.
Az államelnök-választási kampányban a jelöltek vallásáról és etnikai hovatartozásáról alakult ki vita az elmúlt napokban. Mégpedig azután, hogy Victor Ponta szociáldemokrata miniszterelnök a legesélyesebbnek tartott lehetséges ellenjelöltjére, az evangélikus vallású, szász nemzetiségű Klaus Johannisra utalva a múlt héten kijelentette: semmi gondja azzal, ha egy elnökjelölt nem román és nem ortodox vallású, de azt sem szeretné, hogy valaki a saját hazájában azzal vádolja vagy hibaként tüntesse fel, hogy ő román és ortodox. "Így születtem, így fogok meghalni, büszke vagyok erre, és azt hiszem, tiszteletet érdemlek ezért" – jelentette ki a román Szociáldemokrata Párt (PSD) államfőjelöltje.
Ezt követően Ponta számos bírálatot kapott a jobboldal politikusaitól. Petre Roman, Románia volt miniszterelnöke, aki jelenleg a Nemzeti Liberális Párt (PNL) képviselője, kijelentette: Ponta részéről "roppant csúnya és erkölcstelen volt", hogy szóba hozta Johannis vallását és etnikai hovatartozását. Roman úgy vélte, a hagyományok szerint éppen a szociáldemokratáknak kellene küzdeniük az előítéletek lebontásáért, elsősorban a vallási jellegű előítéletek megszüntetéséért.
Catalin Predoiu, a Demokrata Liberális Párt (PDL) államelnök-jelöltje úgy vélte, hogy a kormányfőnek ez a megnyilatkozása "elmaradott szemléletét" igazolja. Predoiu szerint Ponta kijelentése a hátrányos megkülönböztetés határát súrolta, és úgy vélte, "veszélyes vita" bontakoztathat ki a román társadalomban, amely toleráns, ráadásul az emberi jogok – mint Predoiu fogalmazott – biztosítva vannak Romániában.
Mihai Razvan Ungureanu volt miniszterelnök, a PDL első alelnöke szerint Ponta elérte a célját, hiszen nyilatkozatával Johannis vallásáról indított vitát, de "mérgezett győzelemnek" nevezte, amit Ponta és "korlátolt" tanácsadói elértek, mert nem lesznek képesek megállítani a román ortodox egyháznak a kampányba való bevonását.
Cristian Diaconescu, a Traian Basescu államelnök védnöksége alatt álló Népi Mozgalom Pártja (PMP) államelnök-jelöltje szintén veszélyesnek nevezte a vallási alapon való megkülönböztetést. Leszögezte: a protestánsok, az ortodoxok és a katolikusok egyaránt keresztények.
A román ortodox egyház ezt követően állásfoglalást adott ki. Kifejtette, hogy a jelöltek politikai meggyőződésétől, etnikai származásától, vallási meggyőződésétől függetlenül az ortodox klérusnak nem szabad pártokat és jelölteket támogatnia, ezt ugyanis tiltja a román ortodox egyház zsinatának döntése, és a hívek is elítélik.
Az egyház felhívta a politikusok figyelmét, hogy a választási kampányban kerüljék a vallási indíttatású vitákat. Leszögezte, hogy az ortodox egyház egyetlen pártot és politikust sem támogat még burkoltan sem. Romániában a lakosság 86 százaléka ortodox vallású.
Népújság (Marosvásárhely)

Máris megrongáltak egy vásárhelyi magyar utcanévtáblát
Alig került ki Marosvásárhely néhány épületére pár valós kétnyelvű utcanévtábla, máris megrongáltak egyet közülük. Kedden a Mátyás király téren, a Turbina-árok mellett akadtunk olyanra, amelyen a magyar nyelvű felirat egy részét piros-sárga-kék alapú lehúzós képpel takarták le.
A matricán az „Uniţi sub tricolor” (Egyesülve a trikolór alatt) felirat olvasható. Huszonöt évvel ezelőtt, 1990 véres márciusát megelőzően szintén a Corvin Mátyás nevét hirdető táblát mázolták le elsőként a városban.
A Turbina-híd mellett lévő kiskocsma kerítésén található tábla mostani megcsúfolásáról nem tudtak az illetékesek, sem az italozóban üldögélők. Peti András alpolgármester viszont megígérte, hogy akárcsak a folyamatosan lefestett helységnévtáblákat, az utcanévtáblákat is letisztítják vagy kijavítják.
A csere folyatódik, de milyen iramban?
Mint arról beszámoltunk, az önkormányzat illetékesei múlt héten több olyan egynyelvű táblát cseréltek ki, melyeken a magyar személyiségek neve mindössze románosított vagy németesített változatban jelent meg. Néhány napja a Strada Gheorghe Doja alatt a Dózsa György utca felirat is olvasható; hasonlóan jártak el a Paul Chinezunak átkeresztelt Kinizsi Pállal, a Matei Corvinnak nevezett Mátyás királlyal, valamint a Franz Lisztként írt Liszt Ferenccel.
Kérdésünkre, hogy mikor olvashatjuk magyarul szentjeink, például István király, valamint a 19. századi mócvidéki bányászmozgalom vezetőjének, Varga Katalinnak a nevét, Peti András azt ígérte: hamarosan.
„Naponta két-három utcába kerül ki új, kétnyelvű tábla” – fejtette ki az alpolgármester, aki szerint várhatóan szeptember derekára az összes vásárhelyi köztéren kétnyelvű táblák tájékoztatják majd a járókelőket.
Ezzel szemben a táblacserével megbízott városházi igazgató, Florian Moldovan azt állítja, hogy jóval hosszabb folyamatról van szó, amely csupán 2015-ben ér véget. „Mindez költségvetésfüggő” – adott hangot a hivatal álláspontjának a lapunk által megkérdezett Aurel Trif városházi szóvivő is.
A kétnyelvűséget szorgalmazó Civil Elkötelezettség Mozgalom (Cemo) vezetője, Szigeti Enikő attól tart, hogy néhány kicserélt utcatábla után az önkormányzat, forráshiányra hivatkozva, lezárja az ügyet.
„Tapasztalataink azt mutatják – például a kétnyelvű iskolanévtáblák ügye –, hogy a városháza egyik időhúzó érvelése a kétnyelvűség témakörben a forráshiányra való hivatkozás” – fejtette ki lapunknak Szigeti. A Cemo-aktivista szintén cáfolta Peti András állítását, miszerint naponta több feliratot is lecserélnek: mint mondta, információik szerint a táblákat készítő cég nem kapott több rendelést.
RMDSZ-siker idegen hátszéllel
Miközben a valós kétnyelvű utcanévtáblák megjelenését múlt héten saját sikereként tálalta az RMDSZ helyi vezetősége, kiderült, hogy Dorin Florea polgármestert az Országos Diszkriminációellenes Tanács (CNCD) kötelezte az ügy mielőbbi intézésére.
A Cemo a Kétnyelvű utcanévtáblákat Marosvásárhelyen! elnevezésű civil érdekérvényesítő csoport szakmai tanácsadójaként májusban feljelentette Marosvásárhely polgármesterét és Maria Cioban jegyzőt, mivel diszkriminatívnak tartotta a csak román nyelven kiírt utcaneveket. A CNCD július 31-én meghozott döntése értelmében az egynyelvű marosvásárhelyi utcanévtáblák sértőek a marosvásárhelyi magyar közösségre nézve.
A diszkriminációellenes testület figyelmeztetésben részesítette Floreát és Ciobant, továbbá hat hónapos határidőt szabott ki a valós kétnyelvű utcanévtáblák kifüggesztésére. A tanács ugyanakkor felszólította a polgármesteri hivatalt, hogy amennyiben az utcanévtáblák elkészítése nincs befoglalva a kiadások közé, mielőbb módosítsa az idei költségvetést.
Egyébként a Strada Gheorghe Doja – Dózsa György utca felirat kihelyeztetésére még 2012 őszén az Erdélyi Magyar Néppárt tett egy nem mindennapi kísérletet. A szervezet vezetői, Portik Vilmos, Jakab István és Boros Zoltán egy kész táblával állítottak be az RMDSZ Dózsa utcai székházába, és félbeszakítva a szövetség sajtótájékoztatóját, arra kérték a párt szenátor-, illetve képviselőjelöltjét, Frunda Györgyöt és Kerekes Károlyt, hogy mielőbb helyezzék ki azt az iroda külső falára.
A néppárti küldöttséget ingerült hangnemben kitessékelő Frunda György akkor úgy vélekedett, hogy „az EMNP táblája nem helyes, ugyanis a törvény azt írja elő, hogy az utcanév csak azon a nyelven legyen kiírva, amilyen a névadó nemzetisége”.
„A következetesség szép erény: akkor nem tetszett ez a kompromisszumos változat az RMDSZ-nek, most meg ezzel dicsekszik” – fogalmazott a szövetség múlt heti nyilatkozataira reagálva Portik Vilmos, a néppárt megyei elnöke.
Szucher Ervin, Krónika (Kolozsvár)

Tőkés László: üres szavazatvadászat Ponta nyergestetői látogatása
Üres szavazatvadász gesztusnak nevezte Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke Victor Ponta román miniszterelnöknek a hétvégi nyergestetői látogatását.
Az EMNT elnökének szerdai közleménye szerint a marosvásárhelyi orvosi egyetem „végleges elrománosítási kísérlete”, valamint a székely szimbólumok ügyében „folyamatban lévő hajtóvadászat” teljes mértékben hiteltelenné teszik a román kormánykoalíciós partnerek „nyergestetői mutatványát”.
Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc székely honvédjeinek hősiességét méltatta vasárnap, a nyergestetői csata 165. évfordulója alkalmából a csata helyszínén tartott megemlékezésen Victor Ponta román miniszterelnök, aki Kelemen Hunornak, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) elnökének meghívására vett részt a rendezvényen.
Tőkés élesen bírálta az RMDSZ elnökét, úgy vélte, „Kelemen Hunor és elvtársai szégyentelenségét tanúsítja az a körülmény, hogy a román utódkommunista miniszterelnökkel szívélyes módon együttműködnek a székely történelmi örökség politikai manipulációra való felhasználásában, valamint a magyar- és székelyellenes nacionalista román politika legitimálásában.”
Az EMNT elnöke szerint Ponta népszerűségszerző székelyföldi „nyitása” nem egyéb, mint Traian Băsescu államfő atyáskodó „székely politikájának” utánzása a székelyföldi szimbolikus politikai tér elhódítása céljából – olvasható a közleményben.
Székelyhon.ro

Mi, hol, mikor?
10. EMI-tábor
Gyergyószentmiklós közelében, Borzonton a Dorka Panzió és kemping területén zajló tábor mai programja: az Előadósátorban 10 órától Raffay Ernő történész, Vona Gábor, a Jobbik elnöke, Gyöngyösi Márton, a Jobbik országgyűlési képviselője, Borbély Zsolt Attila közíró, politológus, Délvidéki S. Attila történész (Délvidék), Fehér István tanár (Felvidék), Kovács Miklós, az Ungvári Megyei Tanács képviselője (Kárpátalja) tart előadást; 16 órától Berecz András mesél. A Keskeny út-sátorban 11 órától hangoló és áhítat, Bardócz Csaba lelkipásztor előadása a párkapcsolatok témakörben, Maldives-foglalkozás, filmnézés és beszélgetés. A Művész-sátorban 10–18 óráig Irodalmi sarok, portrékészítés, rajzoktatás, kiállítás, 13 órától Gyöngyösi János a Székely kártya készítéséről beszél, filmvetítés, nemezelés, felolvasó-délután, népdaltanítás és gitárest. A Bor-házban 18 órától borkóstoló, meghívott: Kertész Zoltán (Etyek). A Csép Sándor-sátorban 10 órától kézműves-foglalkozások, filmvetítés, 13 órától Makkai Béla történész, Balázs-Bécsi Attila, a szamosújvári Téka Alapítvány elnöke, Serfőző Levente, a nagyszebeni Híd Egyesület elnöke, Vetési László, az erdélyi Diaszpóra Alapítvány elnöke, Bardócz Csaba, az Adj, király, katonát csoportos vetélkedő szervezője, Murányi Levente 1956-os elítélt, politikus, országgyűlési képviselő előadásai. Párhuzamosan naponta sport-, hagyományőrző és gyermekprogramok zajlanak a táborban. A kisszínpadon 18 órától TransylMania- és The Blast-koncert, a színpadon 20 órától az Attila Fiai Társulat: Kalapács József, Rudán Joe és Varga Miklós, Nagy Feró és a Beatrice lép fel. Holnap: az Előadósátorban 10 órától Borbély Imre politikai elemző, Gergely István (Tiszti), a Csibész Alapítvány elnöke, Kincses Előd ügyvéd, Szabó László unitárius lelkész, Kis Júlia ügyvéd, Lakó Péterfi Tünde civil nyelvjogi aktivista, Landman Gábor nyelvjogi aktivista, Vincze Gábor történész, Kőszegi Zoltán dabasi polgármester, Szilágyi Zsolt, az EMN alelnökének előadása. A Keskeny út-sátorban 11 órától a hangoló és áhítat után Simon Kinga Katalin szociálpszichopedagógus és pszichoterapeuta tart előadást a boldogító emberi kapcsolatokról; gitárdélután és filmnézés, este beszélgetés. A Művész-sátorban 10–18 óráig Irodalmi sarok, portrékészítés, kiállítás, Ősz Zoltán festőművész előadása, felolvasó-délután, népdaltanítás és gitárest. A Bor-házban 18 órától borkóstoló, meghívott: Miklós Csaba (Mór). A Csép Sándor-sátorban 10 órától kézműves-foglalkozások; 12 órától előadást tart Szabó-Györke Zsombor, az Igen, tessék! mozgalom tájékoztatási felelőse, Mihály István, a sepsiszentgyörgyi EMI elnöke, Opra Zsófia Szende, a CIVEK programvezetője, Biszak István székelykevei helytörténész, Rancz Károly, a pancsovai Petőfi Sándor Kulturális Egyesület elnöke, László Gergely Pál, a bukovinai székelyek történetének kutatója, Kali István, a marosvásárhelyi Regeneráció Egyesület elnöke, Simon Emőke projektvezető, Karácsony Lehel humánerőforrás-felelős, Lukács Csaba, a Magyar Nemzet újságírója; 17 órától filmvetítés: Egyetlenem (rendező: Csép Sándor). A kisszínpadon 16 órától interaktív gyermekműsor Miklós Gyurival; 18 órától Black Roses Band-, majd Bagossy Brothers Company-koncert. A színpadon 20 órától a Hot Jazz Band, később a P. Mobil zenél.
Könyvbemutató A zabolai gróf Mikes- kastélyban pénteken 17 órától dr. Fejér Tamás bemutatja dr. Süli Attila hadtörténész Erdélyi arisztokrata sors a „csudák évében”. A gróf Mikes család tagjainak szerepe az 1848–49-es forradalomban és szabadságharcban című kötetét. Zenél a sepsibükszádi fúvószenekar. Házigazda: a gróf Mikes – Roy Chowdhury család.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Egy harc, ami a végső lehet
Ha Orbán Viktor követ akart dobni a politika állóvizébe a tusványosi beszéddel, akkor sikerrel járt. Azóta is erről szól a közéleti polémia, a beszéd kapcsán megszólaltak a különböző politikai erők képviselői belföldön és külföldön egyaránt. A New York Times szerkesztőségi vezércikkben követel EU-s szankciókat Magyarország ellen, ami eget verő cinizmus, azok után, hogy a „terror” elleni világszintű háború ürügyén az amerikai kormányzat súlyosan korlátozta az emberi jogokat. Lehallgatnak tetszésük szerint bárkit, drónokról vadásznak terroristaként megbélyegzett emberekre, úgy, hogy velük együtt ártatlanok is meghalnak, hogy Guantanamón ítélet nélkül tartanak fogva és kínoznak embereket, hogy demokráciaexport címszó alatt káoszt és anarchiát idéznek elő országok sorában, hogy most a „Majdan-projektbe” fektetett 5 milliárd dollárról ne szóljunk. De hát ilyen a világ.
„Lényeglátó” elméletek
Orbán Viktor kérdésre válaszolva azt is elmondta, hogy tisztában van a kockázatokkal. Külön kiemelendő, hogy a háttérhatalmakra és a Bilderberg-csoportra vonatkozó kérdésre nem a szokásos választ adta – „ugyan kérem, hát ezek összeesküvés-elméletek” –, hanem azt, hogy nem akar a témában nagyon elmélyedni. Minél mélyebbre ereszkedünk ugyanis egy mély kútba, annál inkább megijedünk, s hozzátette: természetes, hogy azoknak az erőknek, amelyek Magyarországon számottevő pozíciókat szereztek meg, nincs ínyükre a kormány magyar szuverenitást erősítő politikája. Egy zárójel erejéig: önmagában az, hogy egy elmélet összeesküvés-elmélet, még semmit nem mond arról, hogy leírja-e a valóságot vagy sem. Mióta a világ világ, a színfalak mögött is zajlottak események, s aki ezeket elemezni kívánta, kénytelen volt „összeesküvés-elméletet” gyártani. Más kérdés, hogy az összeesküvés-elméletek egy részét intellektuálisan nem lehet komolyan venni, vagy mert egzaltált, magukat lényeglátóknak gondoló emberek találták ki őket, vagy mert a háttérhatalom suttogópropagandájától származnak és azt a célt szolgálják, hogy minden összeesküvés-elméletet kompromittáljanak.
Orbán Viktor beszédéből Magyarországon elsősorban az „illiberális demokrácia” kifejezést emelték ki, nem pedig a nemzetépítő államot. Vélhetően az előbbi mentén látták könnyebbnek megindítani az eszmei támadást. Hack Pétertől Tamás Gáspár Miklóson át a korábbi ciklusban Orbán főtanácsadójaként működő Elek Istvánig a bírálók alighanem készakarva értették félre a miniszterelnököt, és magyarázták úgy beszédét, mintha magával a jogállammal, a demokráciával akarna leszámolni, és olyan világot teremteni, mint amilyet az általa sikeresként említett államok, Kína, India, Törökország és Oroszország lakosai élnek meg nap, mint nap. Holott Orbán világosan megfogalmazta, mit ró fel a liberális demokráciának. Hogy e társadalmi rendszer képtelen volt arra, hogy a mindenkori kormányokat a nemzeti érdekek szolgálatára, a nemzeti összetartozás erősítésére kötelezze, hogy nem védte meg a közösségi vagyont, sőt, azt a nemzet önfenntartásához szükséges mérték alá csökkentette, hogy nem védte meg az országot az eladósodástól és a családokat az adósrabszolgaságtól. Mindezeken túl külön passzus szólt az emberi jogokról, a kereszténység és a szabadság értékeinek tiszteletben tartásáról.
Hadüzenet, de minek?
Az általa körvonalazott munkaalapú nemzetépítő államról – amely, ha akarjuk, „illiberális demokráciaként” működik – Orbán nem sokat mondott, de néhány alapelvet leszögezett. Így például azt, hogy a liberalizmus azon elvét, miszerint „mindent szabad megcselekednünk, ami a másik szabadságát nem sérti” le kell cserélni arra, hogy „amit nem akarsz, hogy veled cselekedjenek, te se tedd azt másokkal”. S ezt meg is indokolta: az utóbbi negyed évszázadban a magyar lakosság azt tapasztalhatta, hogy mindig az erősebb mondta meg, kinek a szabadsága sérül. „Folyamatosan azt éreztük, hogy aki gyengébb, azt letapossák. Nem valami elvont igazságosság elve szerint dőlnek el az egymás kölcsönös szabadságának elismeréséből fakadó konfliktusok, hanem az történik, hogy mindig az erősebbnek van igaza. Mindig az erősebb szomszéd mondja meg, hogy hol a kocsibejáró, mindig az erősebb bank mondja meg, hogy mennyi a hitel kamata, ha kell, menet közben változtatja, és sorolhatnám azokat a példákat, amelyek egyébként a kiszolgáltatott, gyenge, másoknál kisebb gazdasági véderővel rendelkező személyeket és családokat folyamatosan életélményként érte az elmúlt húsz esztendőben.” Mindebből sok minden következhet, de az aligha, hogy Orbán Viktor a „fékeknek és egyensúlyoknak” üzent hadat, hogy totális államot akarna építeni.
Igazságtétel
Erdélyben mást kérnek számon Orbán Viktoron. Van, akinek az a problémája, hogy a beszéd nem rólunk, erdélyi magyarokról szólt, holott sokan a magyar miniszterelnöktől várják a megváltást. Ehhez képest a beszéd rólunk is szólt, hiszen a nemzetépítő állam értelemszerűen az egész magyarság érdekeit szolgálja, az egész Kárpát-medencei magyar közösséget szeretné versenyképessé tenni. Másrészt beszéde elején a miniszterelnök utalt a 2004-es népszavazásra, és úgy ítélte meg: az a tény, hogy a határon túli, s ezen belül zömmel az erdélyi magyarok szavazatainak köszönhetően elnyert mandátummal lett meg a kormány kétharmados többsége, egyfajta igazságtételt jelent.
Volt, aki átírta az Orbán beszédet román kontextusra, és azt olvasta ki belőle, hogy egy ilyen beszéd fenyegető a magyarság számára. Nos, a helyzet az, hogy a román politika meghirdetés nélkül nemzetépítő államként működik Erdély román megszállása óta, mi több, nemcsak illiberális, de az emberi jogokat súlyosan sértő államként. Az elnyomó román hatalom meg sem várta, hogy a békeszerződés Romániának ítélje Erdélyt vagy annak egy részét, már feleskette a román államra a magyar elöljáróság arra hajlandó tagjait. Aztán végigrabolta Magyarországot, bevezette a botbüntetést a kollektív megalázás nyilvánvaló szándékával, majd Trianon után alkotmányos szinten rögzítette a homogén egységes nemzetállam koncepcióját egy olyan országban, amelynek területén akkor legalább három, a nemzeti lét teljes vertikumát megszervezni és magát igazgatni képes közösség élt.
Azóta is e célprogram jegyében cselekszik. Sajátos, hogy egy erdélyi magyar tollforgatónak azzal van problémája, hogy a magyar miniszterelnök támogatni, szervezni akarja a magyar közösséget, illetve a magyar államot a magyar érdekek kifejezőjévé és szolgálójává akarja tenni s nem azzal, hogy a román hatalom naponta súlyosan csorbítja az erdélyi magyarság jogait. Mert a tények ezek: Magyarországon Orbán Viktor vezetése alatt nem tudunk arról, hogy az állam részéről jogsérelem érte volna bármely kisebbséget, míg a Ponta-kormány etnosoviniszta kurzusa a Ceauşescu-rendszert idézi a Wass Albert-könyvek elkobzásával, a Wass Albert-szobrok és a székely zászlók elleni hadjárattal, a bíróság politikai célra való használatával és még sorolhatnánk. Képzeljük el, mi lenne, ha Magyarországon a helyi szlovák, román, sváb, zsidó vagy cigány kisebbség valamely tagja által magánterületen felállított szobrot távolítaná el a magyar karhatalom. Vagy rendőrök koboznának el ezen kisebbségek tagjaitól könyveket.
Kinek tálcán, kinek ellenszélben
Egyenként lehetne szétcincálni az Orbán-beszéd bírálóinak állításait, és kimutatni: vagy nem értették meg a beszédet, vagy csúsztatnak, vagy pedig egyszerűen azzal van problémájuk – ami a 19. század óta evidencia –, hogy az európai államok az európai nemzetek első számú érdekérvényesítő eszközei. Az a nemzet, amely ezt nem ismeri fel, nem meri kimondani és nem mer ennek jegyében cselekedni, versenyhátrányba kerül a többivel szemben. Különösen igaz ez egy olyan országra, mint Magyarország, amely több olyan ország szomszédságában él, ahol nemcsak államszervezési elv a nemzetépítés, de Trianon óta rendszeresen és gátlástalanul megsértik az emberi és polgári jogokat.
Amiben természetesen nem szolgálhatnak modellként számunkra, de abban igen, hogy a 2002 és 2010 között a globális főhatalom, a nemzetközi háttérerők helyi adminisztrációjaként működő államból Szabó Dezső szellemében magyar történelmi műhelyt teremtsünk. Amelyben a magyar sorsot magyar kezek igazgatják a magyar érdekeknek megfelelően. Amit a kisantant államoknak a történelem tálcán kínált, azért a magyarságnak meg kell küzdeni belső és külső, közeli és távoli ellenfelekkel. De ezt a harcot meg kell vívni, mi több, ez a legfontosabb harc, amit meg kell vívni. Mert ez a harc nemcsak a versenyképességünkről, hanem kárpát-medencei jelenlétünkről, megmaradásunkról szól.
Borbély Zsolt Attila, Erdélyi Napló (Kolozsvár)

Vasile Oprea és Nagy Zsigmond letette a hivatali esküt
Négy hónappal megbízott alprefektusi kinevezése után, tegnap Vasile Liviu Opreát kormányrendelettel Maros megye prefektusává nevezte ki Victor Ponta miniszterelnök. Ugyancsak kormányrendelettel Nagy Zsigmondot nevezte ki az alprefektusi tisztségbe.
A két tisztségviselő tegnap tette le a hivatali esküt. A beiktatáson részt vett Florea Oprea helyettes államtitkár, aki a hivatalos rendeletek felovasása után a rendeleteket ellenjegyző Gabriel Oprea belügyminiszter üzenetét is tolmácsolta.
Az eseményen jelen volt Ciprian Dobre, a megyei tanács elnöke, Dorin Florea polgármester, Vasile Gliga, a PSD megyei elnöke, Borbély László, az RMDSZ politikai alelnöke, a megyei tanács alelnökei, képviselők, szenátorok, az önkormányzatok képviselői, közintézmények vezetői.
Nagy Zsigmond székfoglaló beszédében hangsúlyozta, hogy a kinevezés megtisztelő, az eskü kötelezi. Normalitást ígért, mert, mint mondta, Vásárhelytől 20 kilométerre született, ismeri ezt a vidéket. A szülőföld szent, dolgozni kell érte, jelentette ki, Tamási Áront idézve, aki szerint azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne. Majd Octavian Paler mondására hívta fel a figyelmet, aki azt mondta, a föld az egyetlen hely, ahol paradicsomot lehet építeni. – Nem látom be, miért ne lehetne itt is – zárta szavait Nagy Zsigmond.
Vasile Oprea megköszönte a kinevezést, köszöntötte a megjelent volt prefektusokat, és kijelentette: négy hónap alatt, mióta alprefektusként a főispáni hatáskört töltötte be, alkalma volt megismerni a megye és az emberek problémáit. Elmondta, hogy alprefektusként legfontosabb feladata az európai parlamenti választások megszervezése volt, a következő nagy feladat az elnökválasztás minél jobb megszervezése. Munkáját a transzparencia jegyében az állampolgárok szolgálatában fogja végezni, jelentette ki.
Ciprian Dobre ünnepnek nevezte a napot, mert "mától összeállt a helyi önkormányzat csapata", arra hívta fel a figyelmet, hogy a megyének a gazdasági lemaradását kell mindenekelőtt behoznia, és reményének adott hangot, hogy a 2014-2020-as időszak fejlesztési projektjei megvalósulnak.
Borbély László a politikát a kompromisszumok művészetének nevezte, rámutatva, hogy ez a kinevezés is kompromisszum eredménye. Maros megye olyan megye, ahol több etnikai közösség él együtt. A két legerősebbnek, a román és a magyar közösségnek együtt kell építenie a megye jövőjét, de oda kell figyelni a kétnyelvűségre, a nemzetiségi jogok tiszteletben tartására. Nagyon fontos az együttműködés, üzente azoknak, akiket a kormány tegnap megbízott.
Vasile Gliga jeles napnak nevezte a tegnapit, mivel a prefektus kinevezése normalitást hoz a megye életébe, de azért is, mert az eseményen az összes fontos politikai alakulat jelen volt. Fogjunk össze, hozzunk minél több európai pénzt a megyébe, mondta a PSD megyei elnöke.
Népújság (Marosvásárhely)

Nyergestetői beszédéért támadja Pontát egyik ellenjelöltje
A székelyföldi nyergestetői csata évfordulóján a minap mondott beszédéért támadta Victor Ponta miniszterelnököt kedden Cristian Diaconescu, az ellenzéki Népi Mozgalom Párt (PMP) államfőjelöltje. Diaconescu a határon túli román közösségek vezetői számára szervezett Marosfői Nyári Egyetemen tartott előadásában „egyes politikusok tudatlanságáról, hiányos műveltségéről" beszélt Victor Ponta nyergestetői beszédére utalva. Hiányolta a beszédből az 1848-49-es szabadságharcban „a földdel egyenlővé tett román templomok és falvak" említését.
A Traian Basescu leköszönő államfő bizalmát élvező elnökjelölt azt is kifogásolta, hogy a megemlékezésen rezesbanda játszotta a magyar himnuszt, és felvételről, hiányos változatban játszották le a román himnuszt. „Ha ezt a román állam képviselőjeként elfogadja valaki, annak vagy kulturális vagy még súlyosabb problémái vannak" – jelentette ki Diaconescu.
Úgy vélte, a székelyföldi Hargita és Kovászna megyében jelenleg is korlátozzák a románok munkához, kultúrához és nemzeti önkifejezéshez való jogát, s a térségben ugyanúgy sikeres „a román küldetés elleni manipuláció és propaganda", mint a határon túli román közösségekben. „Az itteni románok a saját hazájukban érzik kisebbséginek magukat, mint önök" – hangoztatta a határon túli románok képviselői előtt Cristian Diaconescu.
A Marosfői Nyári Egyetem második napján a székelyföldi településsel szomszédos hegyre 150 méteres román zászlót feszített ki egy civil szervezet annak a kifejezésére, hogy a román fiatalok Románia és Moldova egyesülését akarják.
Diaconescu kijelentette, semmi nem állhat Románia és Moldova egyesülése útjába. „Nem élhet hosszú ideig megosztottan egy nép, ez nem természetes egy nemzet fejlődése számára" – tette hozzá az elnökjelölt.
A nyergestetői csata évfordulóján augusztus 3-án tartott megemlékezésen Victor Ponta miniszterelnök, a kormánykoalíciót vezető Szociáldemokrata Párt (PSD) államfőjelöltje az önfeláldozó székely csapatok hősiességét méltatta. Elismerését fejezte ki amiatt, hogy Nyergestető hősei olyan ideálokért adták életüket, amelyek közösek minden nemzet és minden ország számára. Ezek sorában a szabadságot és az önrendelkezés jogát külön is megemlítette.
Romániában novemberben tartanak államfőválasztást, amelynek kampányában – a jelek szerint – a kisebbségi témák is szerepelnek.
MTI, Erdély.ma

Két jelölt, egy kockázat
Két államelnökjelöltje is lehet az erdélyi magyarságnak az őszi választásokon, úgy tűnik, az RMDSZ és az EMNP egyaránt beszáll a nagy téttel bíró román belpolitikai hadakozásba. Naiv, ki azt képzeli, hogy a sikerben bíznak a magyar pártok, sokkal inkább a lehetőséget kívánják kihasználni, hogy gondjainkat, bajainkat, vágyainkat megismertessék a többségi nemzettel.
Az RMDSZ már több ízben indított államfőjelöltet, hozta a magyarok százaléka okán becsült arányt. Legutóbb is Kelemen Hunor szövetségi elnök szállt versenybe, s őrá ruházták most is e feladatot. Csakhogy kényes helyzetben indul csatába, hisz a kormánykoalíció tagjaként partnerének, Victor Pontának közvetlen vetélytársa, érvrendszerét azzal szemben kell felépítenie, kire – mint nyilatkozta – maga is szívesen szavazna, s erre biztatja támogatóit is. Nagy kérdés, a hatalom részeseként miként tud majd szót emelni annak visszaélései ellen, hogyan beszél autonómiáról, a közösségi jogok bővítéséről, mikor ez ma államellenes cselekedetnek számít Romániában. Terítékre kerülhetnek-e az igazán fontos kérdések, hisz maga is azt mondta indulása bejelentésekor, hogy ez lenne a cél.
Az Erdélyi Magyar Néppárt korábban bejelentette szándékát, hétvégén nevesítette is jelöltjét, Szilágyi Zsoltot. Célja megjeleníteni, mit vár a magyar közösség a román államtól, de az is, hogy végre érdemi vita induljon el többség-kisebbség viszonyáról, és minden bizonnyal népszerűsíteni kívánja a pártja által kidolgozott, Románia regionális átszervezéséről, Székelyföld területi autonómiájáról szóló törvényeket. Ellenzékben lévén, nyíltabban, merészebben sorjázhatja bajainkat, ám kevésbé ismert, mint Kelemen Hunor, így kérdés, mily messzire hallatszik majd hangja. S bár a bejelentések szerint mindkét jelölt elsősorban a román közvélemény felé igyekszik majd kommunikálni, megtörténhet, mégis magyar versenyhelyzet alakul ki, s ugyan valós tétje nincs, de fontosabbá válik, melyikük hány magyar szavazatot szerez. Veszélyes helyzet jöhet létre, ha ez válik a romániai magyar kampány vezérmotívumává, ha nem egymást kiegészítve, akár egyeztetve próbálnak üzeneteket megfogalmazni, egyértelműsítve az erdélyi magyarság autonómiaigényének üzenetét. Megtörténhet, az egymással szembeforduló kétféle retorika nem erősíti, hanem kioltja egymást, és még zavarosabbá válik a románság számára, hogy mit is akarunk mi, magyarok. A belső háborúskodásban a jó szándékú, nemes célú jelöltállítás csúfos kudarccá válhat.
Farkas Réka, Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Johannist indítják az államfőválasztáson
Klaus Johannist, a Nemzeti Liberális Párt (NLP) elnökét indítja jelöltként az államfőválasztáson a két legnagyobb ellenzéki párt – az NLP és a jobbközép Demokrata Liberális Párt (DLP) – összefogásával létrejött Keresztény–liberális Szövetség (KLSZ).
A tegnap bejelentett döntést a két, fúzióra készülő párt közvélemény-kutatásokra alapozva hozta meg. A felmérések megerősítették, hogy Johannisnak nagyobb esélye van legyőzni a szociáldemokrata Victor Ponta kormányfőt, mint a DLP által javasolt Cătălin Predoiu volt igazságügyi miniszternek. Vasile Blaga, a DLP elnöke közölte, hogy Predoiu lesz a jobboldali összefogás miniszterelnök-jelöltje. Johannis szerint egy évtizednyi botrány és konfliktus után a románoknak azt kell eldönteniük, hogy a képmutatás és korrupció évtizedét óhajtják-e, vagy szívesebben élnének egy, az állampolgárait tisztelő, nyugati elkötelezettségű jogállamban. „Kevesebb lármát és több komolyságot akarok az államfői feladatok ellátásában” – szögezte le Johannis. Elmondta: feltett szándéka, hogy államfővé választása esetén megváltoztassa a politikai játékszabályokat Romániában, ugyanakkor folytonosságot ígért a nyugati irányultságú román külpolitikában és az igazságszolgáltatás függetlenségének garantálásában. „Nagyszeben polgármestereként bebizonyítottam, hogy botrány nélkül is lehet politizálni, lehet konszenzust építeni, munkahelyeket teremteni, befektetőket vonzani és fejlődni, igenis, lehetséges a szolidaritás és tolerancia a különbözőségben. És ha Nagyszebenben lehet, akkor Románia egészében is lehet” – jelentette ki Klaus Johannis, aki 2013-ban a Romániai Német Demokrata Fórum éléről igazolt át a Nemzeti Liberális Pártba. Kiemelte: először történik meg, hogy jelentős politikai erőt képviselő román pártszövetség etnikai kisebbséghez tartozó politikust jelöl a legmagasabb állami tisztségre. Úgy vélte, az államfői posztra való jelölése a román demokrácia érettségét bizonyítja és azt, hogy Románia „egy liberális társadalommá, polgári nemzetté” kezd válni.
Romániában november 2-án rendeznek elnökválasztást. Amennyiben senki sem szerzi meg a választók több mint felének támogatását, november 16-án második fordulót tartanak az első két helyen végzett jelölt részvételével. A közvélemény-kutatások szerint most Victor Ponta szociáldemokrata kormányfő a legesélyesebb, hogy Románia következő elnöke legyen. A felmérések júliusban 53–47 arányú győzelmet jósoltak Pontának, amennyiben Johannisszal kerül szembe a második fordulóban.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Asszimilációtól tartanak az ukrajnai románok
Az erőteljes asszimilációra, a háborút vívó ukrán hadseregbe való besorozásokra, valamint a román kormányzat közömbösségére panaszkodtak az ukrajnai románok képviselői a Marosfőn zajló nyári egyetem első napján.
Anatol Popescu, az Odessza környéki románok Besszarábia Nemzeti Kulturális Egyesületének elnöke előadásában elmondta, egyre nehezebb a Moldovai Köztársaságtól délre élő, mintegy 80 ezer fős román közösség önazonosságának megőrzése. A „szláv tengerben” csökkenőben a román lakosság száma, sorra szűnnek meg a román iskolák. A román közösség képviselője szerint a román fiatalokat is érintő mozgósítások szintén aggodalomra adnak okot. „Kár lenne, hogy meghaljanak a román ifjak nem tudni, kinek az ügyéért” – jelentette ki a közösségi vezető. Anatol Popescu hevesen bírálta a román államot, amiért az sorsára hagyta az ukrajnai román közösséget. Kijelentette, Emil Constantinescu román elnök 1997-es látogatását leszámítva Románia nagykövetei sem keresték fel az odesszai román közösséget. A román állam hozzáállására jellemző példaként hozta fel, hogy a helyi román közösség vezetőjeként orosz nyelven írott meghívót kapott a Románia nemzeti ünnepe alkalmából szervezett rendezvényre.
Vasile Tărâţeanu, a Román Nyelv Háza kulturális alapítvány elnöke a román nyelvű oktatás kérdését tartotta a legaggasztóbbnak. Elmondta, Észak-Bukovinában évente megszűnik egy román iskola, mert a román szülők ukrán iskolába adják gyermekeiket. A román fiatalok sorozásáról és a keleti hadszínterekre való vezényléséről elmondta, lojális polgárai kívánnak lenni Ukrajnának, de azt szeretnék, hogy béke legyen, és se a román, se az ukrán fiatalok ne haljanak meg a háborúban. A határon túli románok képviselői felháborodással vették tudomásul, hogy a marosfői nyári egyetemről hiányoznak a román állam illetékesei. A határon túli románok seregszemléjének számító, 12. alkalommal zajló tábor szervezői mind Traian Băsescu államfőt, mind Victor Ponta miniszterelnököt meghívták Marosfőre.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Harmonia Cordis nemzetközi klasszikusgitár-fesztivál
Hétfőtől a Kultúrpalotában!
Mint arról korábban beszámoltunk, hamarosan kezdődik a Marosvásárhely egyik igencsak rangos és hagyományos zeneszemléjévé vált Harmonia Cordis nemzetközi klasszikusgitár-fesztivál. Az idei szemlére augusztus 18-a és 24-e között kerül sor, a hagyományokhoz híven a Kultúrpalotában. Mint azt Beke István Ferenc gitárművész, a szemle főszervezője elmondta, a fesztivált a Harmonia Cordis Egyesület szervezi, lelkes támogatóik közé sorolható a Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatal és a Maros megyei tanács – ők társszervezőkként is feltűnnek –, valamint a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem.
– Az egyesület szervezi az ország két legnagyobb klasszikusgitár-fesztiválját: az augusztusi, marosvásárhelyi Harmonia Cordis nemzetközi klasszikusgitár-fesztivált és az áprilisi Terra Siculorum nemzetközi klasszikusgitár-fesztivált és versenyt (Székelyudvarhely, Csíkszereda, Sepsiszentgyörgy, Gyergyószentmiklós). Vásárhelyre számos meghívott előadó érkezik Franciaországból, Magyarországról, Ausztriából, Angliából, Németországból és itthonról egyaránt, a fellépések programja gazdag és változatos. Naponta két koncertre kerül sor, lesz szólógitárkoncert, gitár-fuvola koncert, gitárduó és -trió, valamint dzsesszkoncert is. Idén megpróbáljuk "kivinni" a klasszikusgitár-muzsikát a Kultúrpalotából, így lesz koncert a főtéri Zanza kávézóban és valószínűleg a Víkendtelepen is. Az esti koncertekre természetesen a Kultúrpalota nagytermében kerül sor, a marosvásárhelyi gitáriskola hallgatói a kisteremben lépnek fel, a mesterkurzusoknak pedig a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem ad otthont. Számos érdeklődő jelentkezett, e kurzusokon többen részt vesznek Bukarestből, Kolozsvárról, Székelyudvarhelyről, Sepsiszentgyörgyről. A koncertekre a belépés ez évben is ingyenes, a programot és egyes fellépők rövid bemutatását az alábbiakban olvashatják.
Knb.
Népújság (Marosvásárhely)

Emlék az utókornak: Egy honvéd visszaemlékezései
Családi dokumentumok rendezgetése közben került elő egyik székelyhídi olvasónk üknagyapjának az első világháborúról, illetve az azt követő évekről írt visszaemlékezése, melyet, mint kordokumentumot adunk közre.
Tatai István székelyhídi olvasónktól kaptuk az alább több részben olvasható, megszerkesztett kéziratot, melynek aktualitást ad, hogy nemrégiben volt az első világháború kitörésének 100. évfordulója. A szöveg szerzője olvasónk üknagyapja, Farkas Gábor (1877–1949) építőmester és kőműves, az első világégés részese volt, mint a debreceni 39. gyalogos ezred katonája, és ennek „köszönhetően” bejárta fél Európát, harcolt a piavei fronton, és Doberdónál is, majd szerencsésen hazatért. A visszaemlékezés régi fotók és családi dokumentumok rendezgetése közben került elő. Olvasónk joggal fogalmaz úgy, hogy igazi kincsre bukkant, hiszen a papírra vetett szöveg a hozzá tartozó fotókkal kiegészítve valóságos kordokumentumnak nevezhető: hogyan látta a háborút egy katona a lövészárokból, és hogyan a háború utáni éveket. Hogy valóban így van, arról most győződjenek meg olvasóink is, íme Farkas Gábor visszaemlékezése.
„Engem is besoroztak…”
Születtem 1877. hatódik hó 10-én, Székelyhídon. Édesapám Farkas Gábor (született Székelyhídon), édesanyám Nyéki Erzsébet (született Váncsodon, Magyarországon). Két és fél évig voltam nyomdász tanonc, de láttam, ez a szakma nem nekem való, ezért kőműves tanonc lettem 4 és fél évre. A segédi idő alatt dolgoztam többek közt Nagyváradon, Érkeserűben, Szatmáron, Nagykőrösön, Kecskeméten, Budapesten. Amikor hazatértem, apám látta, hogy megkomolyodtam, és mivel egyedül nem élhettem, hát megnősültem, Hatházi Julianna lett a hites feleségem. Kőműves iparosként építettem az Érmellékem többek között az asszonyvásári leányiskolát, a székelyhídi pala, később papírgyárat, a nagykágyai malmot. Miután kitört a háború, a Duna és a Tisza közét már elfoglalták a szerbek, az oroszok a Kárpátokat, engem is besoroztak, kiképzésre elvitek Jaromérba (Csehországba), 6 heti kiképzésre. Onnan kerültem Königgratzba (középkori magyar neve Királyvárad), ott volt a harctéri kiképzés, akkor voltam 37 éves. Később 4 hétig voltam, 1916. januárjában a doberdói fennsík lövészárkaiban, melyek közönséges árkok voltak, az ellenség felőli oldalon földdel megrakott zsákokkal egy méterrel megmagasítva.
Méterekre az ellenségtől
A zsákok között vaslemez volt, az azokon volt lyukakon dughatta ki a katona a puskája csövét. Az ároktól egy méterre volt a drótakadálynak nevezett tövises drót, de csupán 20 méterre volt az ellenség is. A tisztek pince alakú, kősziklába vájt üregben voltak, onnan osztották parancsaikat. A katonák az említett árkokban kellett legyenek 10 napig és 10 éjszakán át, az ennivalót éjszaka vitték nekik, már amikor lehetett. Csendesebb időben, amikor nem volt támadás, az 500 emberből 15 – 20 halt meg naponta. Éjszakánként, hogy az ellenséget meglessük, világító rakétát kellett kilőnünk, de sok volt a gránát és repesz, ami az emberek életét könnyen kioltotta. Az életüket vesztett bajtársakat a szanitécek hajnalonként szedték össze, és vitték 2 kilométernyi távolságra, ahol koporsó nélkül, saját ruháikban temették el őket. A sebesülteknek a szanitéc gyorssegélyt nyújtott.
Sok magyar nyugszik olasz földben
A 10 keserves nap eltelte után, hajnali időben érkezett el a váltás ideje, a mi, 39. számú ezredünket a 41. számú váltotta. Nagyjából 10 kilométeres távolságban voltak a deszkából épült pihenő barakkok, egybe 100 ember fért be. Ezeket az építményeket az ellenség, leginkább repülőről, rendszeresen szétverte. Ez a barakktábor egy kis falura hasonlított, a katonák még kis templomokat is építettek deszkából. Volt idő körülnézni a környéken. Doberdó éghajlata meleg, megterem a citrom, a narancs, a füge, a babér, a gesztenye, a rozmaring. A talaj köves egyik helyen, a másikon a burján akár 60 centisre is megnő, a kopárságban semmi nem terem. Egy idő után megbetegedtem, legyengültem, ezért kórházba vittek előbb San Daniele-be, ahonnan másfél hónap után Budapestre kerültem 2 hónapra. Átkértem magam Debrecenbe, ahol újabb 4 hónapig lábadoztam, majd áthelyeztek Érmihályfalvára újabb 5 hónapra. Ekkor már Románia is hadban állt, katonái bevonultak Kolozsvárra. nem sokáig voltak ott, a németek és a magyarok visszaverték őket Bukarestig.
Négy nap, négy éjjel
Ez idő tájt már Mihályfalván nem lehetett maradni, vissza kellet menni az ezredhez. Ott, ahol már korábban voltam, az üdülőbe (San Danielle – szerk.megj.) készítettem egy konyhát épülettel együtt, ahol 500 embernek főztek. Innen beosztottak a menetszázadba, 4 nap és 4 éjjel mentünk vonattal, míg az olasz tengerparthoz értünk, Doberdóhoz közel. Ekkor már az olaszokat Coneglián túl, a Piavé partjánál állították meg a magyar és német hadtestek. A tengerparton kiszálltunk, gyalog mentünk Conegliáig. Szép város volt nagyon, gyárak raktárak, vasúti nagy épületek. Az olaszok, mikor visszavonultak, felgyújtották, az állomást szétlőtték, ebben a nagy városban nem maradt 20 családnál több, a többiek elmenekültek. Mi egy kastélyban szálltunk meg, melynek a kertjéből lett az elhunytjaink temetője: a Piavénél meghalt embereinket ott temettük el. Engem, mint mesterembert, beosztottak a temetkezéshez, tiszteknek csináltan koporsót, közlegényeknek keresztet. Itt kevés ideig voltam, újra beteg lettem, kórházba szállítottak, de csak olasz területen, mivel senki beteget az országunkba vissza nem hoztak, ott volt az üdülőnk is, nagyon sok magyar nyugszik az olasz földön.
Nehéz helyzetben
Innen áthelyeztek a divíziós asztalos műhelybe itt már nagyon jó dolgom volt, 10 napra kaptunk 30 olasz lírát, az volt a lénungunk (fizetésünk). A magyarok1908. májusában átkeltek a Piavén, 14 nap és éjjel egyformán tűz alá voltunk véve. Zita királynénk, az olasz király leánya, árulást tett, a folyó vizét előbb elzáratta, majd, mikor felgyűlt, megengedtette – embereink közül sokan az ágyútűzben haltak meg, mások vízbe fúltak. A mieink kimerültek, nehéz helyzetükben feladták a frontot, a hátralevő emberek pedig fellázadtak: 1918. október 10-én reggel egy jeladásra mindenki felvette a holmiját, fegyverét azzal, hogy nem megy senki a frontra, e helyet védje meg a cseh, mi csak Magyarországot védjük, nem kell nekünk az olasz föld.
Következett Székelyhíd, hazaértem
A tisztek, nem bírván a legénységgel, arra hivatkoztak, hogy „fiúk, messze van Magyarország!” Nem baj, megyünk gyalog is, volt a válasz. A honvédek minden magyart összeszedtek, a fegyvert otthagyták, és elmentek. Október 20-án este jött a parancs, hogy a civilektől hozzunk szekeret, jószágot. Összeszedtünk 25 szekeret, megraktuk élelemmel, a szegény emberektől az utolsó jószágokat is elhoztuk, azok nem győzték siratni. Elindultunk, reggel hallottuk a robbanásokat: a mi embereink amit nem tudtak elhozni, azt felgyújtották. Az országútra érve láttuk, hogy mindenfelől jönnek az emberek a frontról, alig fértek, az égen olasz repülők szálltak. Az utolsó olaszországi falunál, a Plocken hágónál jártunk, amikor újabb parancs jött: fegyvert elégetni! Másnap reggelre elértük Ausztria első faluját, Kötschach-Mauthent. A parancs szerint semmihez nem volt szabad nyúlni, aki azt megszegi, egyből hadbíróság elé viszik. Ekkor már nagy hatalmuk volt a civileknek.
Ismét változás
Meneteltünk tovább, majd Maltambergben szálltunk vonatra, ahol 14 nap utazás után a csehek mindent elszedtek, élelmet, felesleg ruhákat. Pécsre érve jött a parancs: le a sapkát, rózsával. Vártak bennünket, húzták, hogy „Kossuth Lajos azt üzente…”, teával és kaláccsal kínáltak. Innen tovább utaztunk Budapestre, Debrecenbe, végül következett Székelyhíd. Hazaértem! Aztán jött ismét a változás, a kommunisták az egész országban Kun Béla és Lenin nevében kormányoztak. Ezek sok embert eltetettek láb alól, Pesten a Dunába lökték, akik ellenük voltak. Kezdett minden hivatal románná alakulni. 1930-ban elmentem Bukarestbe munkára, 3 hét után tovább Dömbovicára, ahol 6 hónapig voltam egy nagy cementgyárban, és 32 ezrest kerestem. Ó-Románia egy része, Brassótól Szinajáig nagyon sziklás sok erdőséggel, sok forrása van, aztán nagy síkság következik. Ugyanabban az évben, november elsején jöttem haza. Decemberben a székelyhídi papírgyárban robbanás történt, négyen meg is haltak.
„Román idő”
Szüleim sírkövét 1931. januárjában készítettem el, február 16-án meghalt feleségem, Hatházi Julianna. Április hónapban újra nősültem, Bóné Juliannát vettem el. Édes fiam, ifj. Farkas Gábor 1932. április 20-án született meg. A népnek 1939-ig tűrhető volt az élete. Ez ideig 2 minisztert is lelőttek, és most már sűrűsödnek a vészjelek: az olaszok elfoglalták Szicíliát, a németek Ausztriát, az oroszok Lengyelország egy részét, és Finnországot 1939. december 1-én. A “román idő” alatt a közigazgatás román volt, 1939-ben készült el Székelyhídon a katolikus kápolnából egy román templom, ami mostanig sincs bepucolva. E napig 21 éve a román uralomnak…
Rencz Csaba
erdon.ro

Aláírásokat gyűjt a Néppárt (Államfőválasztás)
Egyes lelkes néppártosok már a bejelentés után, vasárnap elkezdték gyűjteni a Szilágyi Zsolt államfőjelöltségéhez szükséges aláírásokat, a folyamatot azonban kedden indították el teljes erőbedobással, szerda reggelre pedig már Erdély-szerte több ezer, Háromszéken közel száz önkéntes járt házról házra, hogy meglegyen a szükséges 200 ezer kézjegy – jelentette be tegnap sepsiszentgyörgyi sajtótájékoztatóján Benedek Erika, az Erdélyi Magyar Néppárt háromszéki elnöke és Papp Előd országos alelnök. Szilágyi Zsolt reményét fejezte ki: a nemes verseny megmozgatja a magyarokat, és ha többen mennek el voksolni, a magyarságnak nagyobb lesz a beleszólása a döntésekbe.
Papp Előd felidézte: az EMNP már születésekor az autonómia képviseletét tűzte ki célul, azért indítanak jelöltet az államfőválasztáson, hogy ezt képviselje. Szilágyi Zsolt a legjobb jelölt, aki ezt az ügyet felvállalhatja – jelentette ki, hangsúlyozva: indulását támogatja az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács is. Felmerült az ötlet, hogy Izsák Balázs szálljon versenybe, fel is kérték erre az SZNT elnökét, aki köszönettel, de elutasította az ajánlatot – erről szóló levelét Papp Előd átadta a sajtó képviselőinek.
Az augusztus 8-án kelt levélben Izsák kifejti: fontos és hasznos, hogy egy olyan pillanatban, amikor a román közvélemény egésze az államelnökjelöltre figyel, legyen közöttünk olyan, aki az alkalmat arra használja, hogy a székely autonómia ügyét megértesse a románsággal. Ugyanakkor kifejti: ezt a hivatást nem a Székely Nemzeti Tanács elnökének kell betöltenie. Reményét fejezi ki, hogy megtalálják a megfelelő embert, aki a kampányban megérteti: a globális gazdasági, társadalmi kihívásokon túl Romániának a székely kérdést is meg kell oldania. Azt is felidézi: az elmúlt elnökválasztásokon ezt a kérdést egyik magyar jelölt sem vállalta fel, de az idei év áttörést hozhat, akár két magyar jelölt is esélyt kaphat, hogy egymás érveit erősítve a székelyek ügyének szószólója legyen a kampányban.
Benedek Erika arról számolt be: Háromszéken mindenütt elkezdték gyűjteni az aláírásokat, a fogadtatás kedvező, sokan örülnek annak, hogy az EMNP megteremtette a választás lehetőségét – több olyan visszajelzést is kaptak, hogy az EP-választásokon is indulniuk kellett volna –, Szilágyi Zsolt pedig hitelesen képviseli a székelyföldi autonómia ügyét. Háromszéken legalább 30 ezer aláírást szeretnének összegyűjteni, önkénteseik falvakon házról házra járnak, városokban a támogatók az EMNT-irodákban, a Demokrácia Központokban is aláírhatják a támogatóíveket, tervezik továbbá standok felállítását is, hogy eljussanak az emberekhez. Nagy kihívás a 200 ezer aláírás összegyűjtése, de nem számolnak azzal a lehetőséggel, hogy ez ne sikerülne – szögezte le újságírói kérdésre a Néppárt háromszéki vezetője. Arra is felhívta a figyelmet: egy személy csak egyetlen jelöltet támogathat aláírásával.
Szilágyi Zsolt megtiszteltetésnek nevezte, hogy Háromszéken jelentik be az aláírásgyűjtés indítását, hiszen a térség az elmúlt időszakban többször is színtere volt az autonómiaharc különböző mozzanatainak, többek között itt alakult az SZNT, itt tartották a székelyek nagy menetelését. Nemes versenyre számítunk, arra, hogy a magyarok legyőzik a közönyt – magyarázta. Reményét fejezte ki, hogy az erdélyi magyarság nyer abból, ha két magyar jelölt is versenybe száll – kettő, több mint egy, két magyar jelöltnek ugyanannyi esélye van bejutni a második fordulóba, mint egynek, jegyezte meg –, hiszen ha többen mennek el szavazni, a magyarság politikai súlya is nagyobb lehet. Ráadásul ezúttal nincs bejutási küszöb, nem lehet ezzel riogatni az embereket, s minthogy az ország egésze egyetlen választókörzet, olyan magyarokat is meg lehet szólítani, akiket önkormányzati vagy parlamenti választásokon kevésbé. Programja tulajdonképpen a Néppárt által 2012 decemberében elfogadott elveken alapszik: megoldásként Románia számára az autonómiát, az ország föderalizálását javasolják a történelmi régiók mentén, sikeres nyugati államok – Svájc, Németország stb. – mintájára. A kampányt arra használná ki, hogy ezeket az elképzeléseket ismertesse, illetve érdemi párbeszédet kezdeményezzen a román elittel, hiszen érdekeink ugyanazok, a központosított, korrupt államigazgatás pedig nem alkalmas az ország vezetésére. Erdélyiségünk nem veszély Romániára nézve, nem nemzetbiztonsági kockázat vagyunk, hanem éppenséggel gazdagítjuk Romániát – magyarázta Szilágyi. Azt is elmondta: az MPP több helyi vezetője jelezte, hogy támogatják, ez megtiszteltetés számára, és jóllehet a párt központi vezetése még nem hozott ilyen döntést, természetesnek veszi, hogy az MPP szavazói az autonomista erők mellé állnak. Azokra az újságírói kérdésekre, amelyek azt firtatták, kit támogathat az EMNP az elnökválasztás második fordulójában, illetve hogy az RMDSZ-szel közösen próbálnak-e majd tárgyalni, a Néppárt képviselői azt mondták, erről majd az első forduló után beszélnek, Szilágyi Zsolt azonban annyit megjegyzett: ők nem fogják Victor Pontát a Nyergestetőre hívni.
Kézdiszéken is gyűjtik az aláírásokat
Augusztus 12-én az Erdélyi Magyar Néppárt kézdivásárhelyi tagjai, önkéntesei és szimpatizánsai megkezdték az államelnökjelöltjük, Szilágyi Zsolt indulását támogató aláírások gyűjtését – jelentette be Balázs Attila, az EMNP helyi elnöke. A szükséges kétszázezer aláírásból a párt kézdiszéki szervezete tíz-tizenötezer összegyűjtését vállalta. A támogató ívet a megye városaiban a Demokrácia Központokban lehet aláírni, Kézdivásárhelyen a 44. Udvartér 1. szám alatt várják az érdeklődőket. Az elnök arra kéri a lakosságot, hogy bizalommal nyissanak ajtót a Néppárt ifjúsági szervezete, a Minta önkénteseinek, és támogassák aláírásukkal Szilágyi Zsolt indulását. A tervek szerint az aláírásgyűjtést szeptember 20-án fejezik be. (iochom)
Farcádi Botond
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Mitől fél az RMDSZ?
1990 februárja óta RMDSZ-ellenes vagyok, ugyanis akkor tapasztaltam meg először, hogy tulajdonképpen ez a párt a levitézlett párttitkárok, aktivisták, néptanács- és kollektívelnökök, ismert és titkos szekus besúgók menedékhelye lett. Akkor kiléptem.
Most érdeklődve követem, amint a „párt”, az egyetlen legitim, minket tűzön-vízen át képviselő párt megint harcba indul érettünk. Kelemen Hunort akarja indítani elnökjelöltnek, és ehhez kéri segítségünket. Érdekes, hisz ellenfele többek között az a Ponta, aki jelen pillanatban az RMDSZ szövetségese, és mindent megtesz, hogy jogainktól, szimbólumainktól, nyelvünktől, iskoláinktól megfosszon! Kíváncsian várom a kampányt, hadd lássuk, szövetségese ellen mit mer és fog hangoztatni! Megint előkerül az autonómia? Sajnos, már nem nagyon vevő erre a nép egy része, ha az RMDSZ-től hangzik, tudják, az elpazarolt huszonöt évnek el kell gondolkodtatnia minden embert! Egyebet meg mit ígérhetne, hisz gazdaságilag az utolsók között állunk, infrastruktúra ugyanúgy, munkahelyek nincsenek, a fiatalok menekülnek az országból, és vagy visszajönnek, vagy nem, kiöregedtek a falvak, az elhalálozások száma meghaladja a születésekét, nap mint nap belénk rúgnak szülőföldünkön a betelepítettek, zászlónkat, szimbólumainkat üldözik, leszedik, leverik, meggyalázzák. De az RMDSZ-nek az a fontos, hogy kormányon legyen! Miért? Értünk biztos nem, én csak szégyenkezni tudok ártatlanul miattuk. Kovács Péter meg újra elővette „a magyarság megosztása” szöveget, ahogy megtudta, az EMNP is indít jelöltet. Kérdezném én, bár költői a kérdés: egy olyan megmérettetésben, ahol 0,0 százalék az esélyünk, mitől fél ez a székelységet analfabétának tartó és tituláló aktivista? Hogy netalán kiderül, mégsem szereti őket annyira a lassan ébredező székelység, és Kelemen belefut egy nagy ruhába a másik magyar jelölt ellen is? Tehát üdvözlöm az EMNP jelöltjét, és kérek mindenkit, aki eddig távol maradt, jöjjön el szavazni az új, friss, nem kompromittált emberre, hátha le tudjuk győzni a médiát, propagandaeszközöket és szinte mindent uraló RMDSZ-t! Nagy lépés lenne az autonómia felé, mert amíg a tulipán „érdekképvisel” minket, addig szóba sem jöhet.
VAJDA DÉNES
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Ponta és az "átkozott" magyar szavazatok
Hozzászoktunk, hogy bármi történjék is ebben az országban, egyeseknek mindenről a magyarok jutnak az eszébe. A minap egy "politikai elemző", a sok közül, azt vetette fel, hogy miközben az embereket a Voiculescu- ügy szögezi a tévék elé, vagy ha az nem lenne eléggé "izgalmas", hallgathatnák Basescu fenyegetőzéseit, de – hozzátehetnénk – drukkolhatnak Johannisnak, Monica Macoveinek, esetleg Funarnak az elnökválasztáshoz, tehát, miközben ezekkel a dolgokkal vannak elfoglalva a politikusok, sajtósok, egyszerű tévénézők, észre sem veszik, hogy a miniszterelnök a magyarok szavazataival akarja megnyerni az őszi elnökválasztást. Ami az említett "elemző" szerint túl nagy ár, és teljesen felesleges.
Az egyébként igencsak terjedelmes "elemzés" kissé teveálomszerűre sikeredett, mert belekeverte Tusványost, a magyar kormányfőt, az RMDSZ-t, a Magyar Polgári Pártot, de még a Washington Postot is, amiből aztán egyfajta "zakuszka" keletkezett – most van a szezonja –, aminek a "sava-borsa", azaz a lényege az, hogy szerinte az RMDSZ és az MPP azért szövetkezett, mert minden idők "legveszélyesebb ütközetére készül Románia megkaparintásáért". Ez a veszedelem, gondolom, kitalálták, természetesen az autonómia, ami "lényegében és európai uniós összefüggésben, függetlenséget jelent".
Az "elemző" ennél is tovább megy, és kijelenti: "A magyar etnikumú román politikusok által az őszre előkészített csapás egyebek között "a románok történelmi kultúrájának hiányára alapoz".
Állításait igazolandó felvázolja "a magyar etnikumú román politikusok akcióinak rövid történetét". Eszerint az RMDSZ reméli, hogy a Gyulafehérvári Kiáltvány napirenden tartásával megnyerheti az erdélyi románság támogatását is autonómiaügyben. Csakhogy – világít rá –, 1918-ban "ideiglenes autonómiáról" volt szó az alkotmányozó nemzetgyűlésig, de a közigazgatásban és igazságszolgáltatásban megengedett anyanyelvhasználat is "ideiglenes" volt, és az 1923-as alkotmány megszületésével megszűnt. Fájlalja, hogy erről a történelemkönyvek sem beszélnek.
Hogy mi köze van ezeknek a dolgoknak a Ponta kampányához?
Az, hogy az "elemző" szerint a kormányfő "lábbal tipor mindent néhány szavazatért", és ahelyett, hogy örülne, hogy "nincs magára" Európában – köztudott, hogy Románia belépett a luxemburgi bíróságon levő autonómiaperbe az elutasító EB oldalán –, menesztette a Hargita megyei prefektust, "szabad mozgásteret" biztosítva ezáltal a magyar pártoknak. És mindezt néhány "átkozott" szavazatért.
Nem férne be egy "aktuális" keretébe a további eszmefuttatás, a lényeg az, hogy lehet, sőt kell is barátkozni a székelyföldi magyarokkal, hogy "érezzék itthon magukat" Romániában, de ennyit és nem többet. Mert szerinte a magyar politikusok az autonómián tulajdonképpen a krímihez hasonló függetlenséget értenek. Ergo, az RMDSZ-nek semmi keresnivalója a kormányban, mert elért mindent, ami törvényesen elérhető. Ki kell rúgni, megszüntetni etnikai pártként, iratkozzanak be a PPDD- be vagy a PRM-be.
Sommás eszmefuttatás. Hasonlókkal egyre gyakrabban fogunk találkozni az elkövetkezendőkben.
Mózes Edith
Népújság (Marosvásárhely)

A harmadik Élő Erdély diáktábor a Csíki-medencével varázsol el idén
Az Élő Erdély Egyesület 2014. szeptember 1―6. között immár harmadik alkalommal szervezi meg a középiskolás diákoknak szóló táborát. Az idei tábor tematikája a Csíki-medence, az állandó táborhely pedig a csíkcsomortáni Szellő Szálló lesz.
A diáktáborba olyan 14 és 18 év közötti fiatalokat várnak, akik szeretnék megismerni a Csíki-medence jellegzetességeit, építészetét, hagyománykincsét, népművészetét, a tájegységre jellemző hagyományos mesterségeket, a vidék természeti különlegességeit, a csíki ízeket. A változatos programnak része a biciklizés, túrázás, a meghívott szakemberek által tartott előadások, foglalkozások, kézműves tevékenységek, találkozások helyi emberekkel, nótázás, jó hangulat, és sok-sok meglepetésprogram.
A táborozók legfontosabb kellékei, amelyet lehetőség szerint maguknak kell biztosítaniuk: bicikli, biciklis felszerelés (sisak, első és hátsó lámpa, fényvisszaverő mellény), eső és nap elleni felszerelés, váltócipő, benti cipő, és ha van, akkor hangszer, távcső, fényképezőgép. A tábor ideje alatt napi háromszori étkezést biztosítanak. Legtöbbször a szálláshelyen zajlik az étkezés, de előfordul majd, hogy az ebédet azon a településen készítik vagy fogyasztják el, ahol éppen ebédidőben tartózkodnak. A táborhely a csíkcsomortáni Szellő Szálló lesz (Csíkszeredától 7 km-re). A szálláshely 67 fő számára biztosít férőhelyet 23 fürdőszobás szobában. A házhoz 3500 m2-es kert tartozik, melyet átszel az Aracs patak. A kertben, különálló épületben található az étkezésnek, előadásoknak, programoknak is helyt adó közösségi helység
A táborban való részvételi díj 180 RON/fő, ami tartalmazza a szállás, étkezés, a programok és az ajándékcsomag (diáktáboros póló, szakmai anyagok, meglepetés) költségeit. Idén 10 ösztöndíjas helyet biztosítanak a legjobb tanulmányi eredménnyel rendelkező jelentkezők számára. Az ösztöndíjas részvételi díj 130 RON/fő, az ösztöndíjas hely igényléséhez a jelentkezési laphoz csatolni kell az utolsó iskolaév tanulmányi átlagának igazolását (ellenőrző könyv, iskolai igazolás stb.). Az ösztöndíjat igénylő jelentkezők közül a 10 legjobb, 9-es fölötti tanulmányi átlaggal rendelkező résztvevő élhet a kedvezményes részvétel lehetőségével.
Jelentkezni augusztus 29-ig lehet a Jelentkezési lap és a Szülői nyilatkozat (a Jelentkezési lap melléklete, amelynek kitöltése a 18 éven aluli jelentkezők számára szükséges) kitöltésével. A kinyomtatott és aláírt dokumentumokat az Élő Erdély Egyesület székhelyén (530170 Miercurea-Ciuc, Aleea Copiilor nr. 5/5, jud. HR, RO) várjuk postán vagy személyesen naponta 10 és 16 óra között. A jelentkezési határidő letelte után visszajelzést küldenek a jelentkezés elbírálásáról és a további tudnivalókról.
Bármilyen kérdéssel, további információval kapcsolatban kereshetők a szervzeőkt az office@eloerdely.ro, a 0740-OFFICE (0740-633 423, Élő Erdély Egyesület irodája, naponta 10–16 óra), ill. a 0745-274 525-es (Vas Réka, táborszervező) elérhetőségeken, vagy az Élő Erdély Egyesület székhelyén.
maszol.ro

Szilágyi Zsolt az erdélyi magyarok igényeit tolmácsolja
Az Erdélyi Magyar Néppárt romániai államfőjelöltje, Szilágyi Zsolt augusztus 14-én Marosvásárhelyen ismertette: azért vállalta a novemberi megmérettetést, hogy mozgósítsa az erdélyi magyarságot és képviselje igényeiket.
„Marosvásárhely nélkül nincs erdélyi magyar politika, nincs megmaradás, ez egy olyan bástyája az erdélyi magyarságnak, amely nélkül nincs jövő a szülőföldön” – fogalmazott a marosvásárhelyi Klastrom (Mihai Viteazul) utcai honosítási irodában tartott sajtótájékoztatón az EMNP alelnöke és államfőjelöltje, Szilágyi Zsolt, aki már gyerekként megismerkedett a várossal, a víkendteleppel, a bulevárddal, a Somostetővel, később egyetemistaként időzött többször a településen.
A politikus indulását a novemberi megmérettetésen felelősségnek, közösségszolgálatnak nevezte, annál is inkább, mivel 1996 óta – amikor az erdélyi magyarság először állított romániai államfőjelöltet – először fordul elő, hogy két magyar nemzetiségű személy is részt vesz a választásokon. „Ilyenkor lehetőség nyílik intenzív politikai kommunikációra, amikor az erdélyi magyarság elvárásait ismertetni lehet. Mindeddig Székelyföld autonómia-igényét nem sikerült országos szintre emelni, államfői kampányba bevinni, most ezt teszem. 2012 decemberében vázoltuk elképzelésünket Románia átszervezéséről, föderalizálásáról. Kétségtelen, hogy szövetségi államként Erdély és az ország is sikeresebb lenne, a magyarságnak élhetőbb otthona lehetne. Ha Svájc, Ausztria, Németország vagy az Amerikai Egyesült Államok elégedettek a föderális államszerkezettel, akkor valószínűleg Románia is nyerne az átalakítással. Erdély sokkal jobban teljesítene egy szövetségi államban, ahol a német minta alapján az adók, illetékek egyharmada maradna helyben, egyharmada a tartományban és egyharmada menne a szövetségi kasszába. Érvényesülne az aki többet dolgozik, az éljen kicsit jobban elv, és a korrupcióra is hathatós válasz lenne a fiskális föderalizmus” – fogalmazott Szilágyi Zsolt.
Szerinte két magyar jelöltnek is annyi esélye van, mint egy magyar indulónak az államelnök-választásokon, de a kettő több mint egy alapon több szavazatot tudnak megmozgatni, és amennyiben több magyar megy el választani, akkor nő a magyarság szavazati súlya, és kérésére felfigyelnek akár külföldön is. Most nincs 5 százalékos küszöb, az egész ország egyetlen választókerület, tehát tényleg minden szavazat ugyanannyit ér. „Jelöltségem nem egyéni és nem pártügy, hanem azoknak az ügye, akik hisznek abban, hogy Erdély többet érdemel, hisznek Székelyföld autonómiájában, ahol meg lehet maradni magyarnak, és hisznek a jobb életben. Nem valaki ellen, hanem a magyar közösségért indulok” – ismertette a néppárti alelnök, aki elmondta: az elmúlt néhány napban, amióta gyűjtik az aláírásokat, sokan biztosították támogatásukról kézjegyükkel, és a szeptember 23-ai határidő előtt meglesz az induláshoz szükséges 200 ezer aláírás, amelyeket több ezer önkéntes gyűlt.
„Ha nem most, akkor mikor? Ha nem mi, akkor ki?” – mondta az indokról egyik kollegáját idézve Szilágyi, aki Cseh Gábor Maros megyei EMNT-elnök szerint minden idők legjobb államelnök-jelöltje. Szilágyi Zsolt indulását az államfőválasztáson a Klastrom utcai irodában naponta 9 és 17 óra között lehet aláírni, az önkéntesek pedig már utcákon, illetve lakásokon kopogtatva és falvakon is gyűjtik a támogatásokat – ismertette Portik Vilmos megyei Néppárt-elnök.
Gáspár Botond
Székelyhon.ro

Különös békeszerződés – Sepsiszentgyörgy az első világháború idején (7.)
„A Monarchia és Németország 1917. december 9-én Focşani-ban fegyverszünetet, majd 1918. május 7-én Bukarestben békeszerződést kötött Romániával. Ez a szerződés, mondhatni, a világtörténelem legenyhébb békefeltételeire épült: a Monarchia egészen keskeny sávban kapott határkiigazítást a Kárpátokban, egyszerűen avégett, hogy a román tüzérség ne tudjon a hegygerinc nyugati, illetve északi oldaláról támadóállást elfoglalni. A megszerzett területen különben alig élt számottevő lakosság, így Erdély etnikai képe nem változott meg. A békeszerződés értelmében a román hadsereg megtarthatta teljes fegyverzetét. Ezekkel a fegyverekkel vonult be Erdélybe néhány hónappal később, a Monarchia hadseregének összeomlása után.” (Pomogáts Béla: Ember az embertelenségben)
Belső hadszíntér
A hirtelen rázúduló veszedelem következtében a vármegye lakossága fokozott mértékben károsodott. A helyzetet tovább rontotta, hogy mire az emberek visszatérhettek otthonaikba, a szövetséges katonákat találták ott, akik a maradék tartalékaikat is felélték vagy rekvirálták. Készült egy másik, a miniszterelnökhöz küldött felirat is, amelyben a kárpótlás elmaradását sérelmezték, a legfőbb vezetést figyelmeztették, hogy a vármegye lakossága kárpótlás nélkül már nem bírhat ki még egy telet. A kialakult siralmas állapotokról dr. Török Andor alispán 1918 májusában számolt be, hogy a megye már 20 hónapja belső hadműveleti területnek számít, emiatt a postai, távíró szolgálat szünetelt, de rendkívüli nehézségekbe ütközött a szállítás is. 1917-ben katasztrofálisan rossz termés volt. A hiányt csak az Alföldről lehetett volna pótolni, de a szállítási fennakadások következtében ez csak nagy nehézségek árán sikerülhetett. Gyakorlatilag élelmiszerhiány alakult ki. 1917. október 4-én a városi képviselő-testület megállapította, hogy a közélelmezés a háborús viszonyok között a hatóság legnehezebb feladata. Szükségessé vált a jegyrendszer általánosítása. A lakosság ellátásával kapcsolatos súlyos fennakadások kötelezővé tették a közélelmezési ügyosztály felállítását. Az élelmiszerhiány ugyanakkor lehetőséget kínált némelyek számára, hogy uzsoraáron értékesítsék eltitkolt készleteiket. 1917 márciusában a kenyérnek fogyasztási igazolvány nélküli forgalmazásáért Apor Jánost a rendőrség 150, Voloncs Mihálynét 75 koronával büntette. Tejdrágítás miatt Juga Józsefnét 60 koronával bírságolták. A cukornak jegy nélküli árusításáért Kozma Lajosnét 60 koronával, szalonnadrágítás vétségéért Pál Lajost 75 koronával büntették. A hatóságok számára az 1917-es év kiemelkedő fontosságú feladatát jelentette a román megszállás elől Kelet-Magyarországra menekültek hazatelepítésének megszervezése. A türelmetlenebbek a román visszavonulás után mindjárt hazaindultak ugyanolyan módon, ahogy azt fél évvel korábban tették, szekereik és lovaik segítségével. 1917 február elején a belügyminisztérium megállapodott a központi vasúti igazgatósággal, hogy a sok ezerre tehető menekült számára naponta két-két szerelvényt biztosítson. Jó hírként nyugtázták, hogy az Udvarhely, Brassó és Háromszék vármegyei hazatérőket már útnak is indították.
1917. október elején Sepsiszentgyörgy felszabadításának első évfordulóját a katolikus és református templomban is istentiszteleten ünnepelték meg.
A meglévő súlyos gondok mellett más természetű, aggodalomra okot adó jelenség is izgatta a hatóságokat. Alispáni jelentés szerint kormányértesülésekből tudható volt, hogy orosz fogságban lévő magyarok körében a forradalmi ideológiát elsajátítók száma igen magas, és várni lehetett az ilyen személyek tömeges hazatérését. A főszolgabírák figyelmébe ajánlotta, hogy készüljenek fel erre, és jelentsék az estleges baloldali agitációt körzetükben. Sepsiszentgyörgyre ugyanakkor nagyobb számú hadifoglyot irányítottak. Két okból is elrendelték a hazatérő rokkant katonák ideiglenes elkülönítését: a járványfertőzések miatt, másrészt a „szellemi mételytől”, a különböző forradalmi, főleg bolsevik eszméktől való fertőzöttségük okán. Közben a szegénység egyre nagyobb méreteket öltött, ezt csak fokozták az általánossá váló rekvirálások. A szarvasmarhákat rendszeresen potom áron eltulajdonították a gazdáktól. A Székely Nép 1918. január 16-án írta: „Ha ezt a brutális eljárást be nem szüntetik, rövidesen összeomlik a székely gazdasági élet. Követeljük, hogy azonnal vessenek véget ennek a rekvirálásnak, amely az ellenséges betörés kárát megismétli.” 1918 februárjában az hír járta Sepsiszentgyörgyön, hogy a rekvirálás mindenre kiterjed, most már nemcsak élelmiszert, hanem még a fehérneműt is elviszik. A hírek arról is szóltak, hogy mindent visznek a hatóságok, még a létfenntartáshoz szükséges élelmet is. Más alkalommal azzal riogatták az embereket, hogy a lakosság teljes burgonyakészletét elkobozzák, még a vetőmagot is.
Új román invázió
1918. november 11-én dr. Török Andor alispán a bonyolult katonai, politikai és nemzetbiztonsági helyzetről tartott közgyűlési beszámolót. Újabb román invázió valószínűségét említette, miközben Magyarországon kitört a forradalom, ami a háború befejezését vonta maga után Magyarország számára. Az új hatalom az államiságot más alapokra helyezte. A kormányzást az Országos Nemzeti Tanács ragadta magához. Mindenütt megalakultak ennek a helyi szervei, így történt Háromszék vármegyében is. Az alispán hangsúlyozta, hogy nincs fontosabb teendő, mint a közrend, köznyugalom, a személyi és vagyonbiztonság helyreállítása. Az ellenséges betörés esetén senki sem kötelezett távozásra, aki csak teheti, maradjon helyben, mert ezzel javait jobban védheti. Véleménye szerint: „Mivel már nem vagyunk hadviselő felek, az idegen csapatok csak bevonulnának hozzánk, és mi az egész világ nemzetközi oltalmába ajánlanánk magunkat.” 1918. november 2-án a városi tanács polgárai számára hirdetést bocsátott ki arról, hogy a független, szabad és önálló Magyarország kormánya a nemzeti tanács elvei alapján Károlyi Mihály vezetésével megalakult. A városi tanács sürgönyileg köszöntötte az új miniszterelnököt. 1918. november 14-én belügyminisztériumi távirat értesítette a törvényhatóságot az idegen megszállás közeli bekövetkezéséről. Sepsiszentgyörgy képviselő-testülete kimondta, hogy a városi hatóságok idegen csapatok általi megszállás esetén helyükön maradnak, munkájukat tovább folytatják, mindent megtesznek annak érdekében, hogy a megszálló csapatok jóakaratát a lakosság részére megnyerjék. Időközben Ojtozban és Bereckben román katonák jelentek meg. 1918. december 14-én pedig már a megszállás tényéről tett jelentést a polgármester. Dumitru Tigoianu százados parancsnoksága alatt mintegy 120 főből álló katonaság érkezett a városba. Ez ugyanakkor azt is jelentette, hogy a megszállás már nem rövid lejáratú kalandnak minősült, mint korábban, hanem immár a győztes hatalmak diktálták a vesztesek számára kötelező békefeltételeket. Ez pedig Magyarország területe kétharmadának, ezzel együtt Erdély elvesztéséhez is vezetett.
Vége
Cserey Zoltán
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Maffiák harca
Egyre jobban közeleg az államelnök-választási kampány, és sokasodnak azok a korrupciós vizsgálatok, amelyek a kampányban részt vevő politikusokat érintik.
Ez rendjén van, láttuk, hogy a Dan Voiculescu bezárása milyen zsigeri indulatokat ébresztett, miután emberek ezreit manipulálta a tíz évre elzárt politikus érdekeit védő hírhedt hírtelevízió. Csakhogy a manipuláció nem egyoldalú, hanem mindkét irányból tetten érhető. Az ügyészség szépen sorban a Szociáldemokrata Párt (PSD) valamennyi vezető politikusát kikezdte. Liviu Dragnea és Dan Şova, vagyis Victor Ponta két legközelebbi munkatársa került mostanában az ügyészség látókörébe, és nem kizárt, hogy hamarosan magát a miniszterelnököt is előszedik. Traian Băsescu államfő még el volt ragadtatva a májusi európai parlamenti választások előtt attól, hogy a korrupcióellenes ügyészség nem avatkozott bele a kampányba, és nem állt elő olyan, vezető politikusokat érintő, nagy médiaérdeklődésre számot tartó ügyekkel, amelyekkel megbolygathatták volna a kampányt. Az államelnök-választás tétje azonban jóval nagyobb, így kérdéses, hogy a vádhatóság meg tudja-e majd őrizni pártatlanságát ebben a kényes időszakban, amikor a vádhatóságra rendszerint minden irányból jelentős nyomás nehezedik.
BORBÉLY TAMÁS
Szabadság (Kolozsvár)

Templomot építeni jött, nem bezárni
„Magyarkályán? Így, hogy magyar?” – csodálkozik el a középkorú helybéli román atyafi, mint aki soha nem hallotta volna ezt a településnevet, amikor a Nagysármás és Apahida közötti mezőségi útról letérve, a hét évszázados múltra visszatekintő Kolozs megyei faluról érdeklődünk.
Aztán némi gondolkodás meg a szomszéddal való tanakodás után így válaszol: „Nem, a magyarok nem ott élnek, hanem itt, Kiskályánban”.
Ami egyébként – ma már – igaz is. Pedig valamikor, évszázadokkal ezelőtt a patakon túl, az 1300-as években Kályánpatakának emlegetett faluban, a dálnoki Gálék birtokán telepedett meg a tömbmagyarság. Az első világégés után még négyszázan voltak, ma már alig húszan maradtak. A lövedék érte domboldali templomukat sem építették újra, inkább lebontottak és vártak, vártak…
Bő nyolcvan esztendőt, amíg a Fennvaló és földi helytartója, a kolozsvári püspök Páll Zoltán személyében olyan lelkészt küldött a környék gyülekezeteibe, akinek fontos volt Isten házát újraépíteni. Ekkorra viszont a magyarkályáni magyarság csaknem húsz főre apadt. Igaz, a vele összenőtt Kiskályánban a Trianon előtti tizenkét fős közösség mára nyolcvanra duzzadt. Mindez legfőképpen a főút közelségének köszönhetően.
Az ipszilonnal megvan, csak a sorrend más
A Magyarkályánnal teljesen összenőtt Kiskályán egyike azon kevés mezőségi településeknek, ahol, bár rozsdázó, de aránylag érintetlen kétnyelvű helységnévtábla hirdeti, hogy a faluban magyarok is élnek. Igaz, helytelen helyesírással, de nem a román községvezetők rosszindulatából. Amikor a település református lelkésze szólt Vasile Pop polgármesternek, hogy ideje lenne kitenni a kétnyelvű táblát, az gondolkodás nélkül rábólintott. Aztán ugyanúgy rendelte meg a feliratot is.
„Amikor mondtam, Popică, én leírom a falu nevét, a bíró azt mondta, ne aggódjak, mert ő tudja, hogy mit kell papírra vetnie. Ipszilonnal – hangoztatta büszkén, én meg gyanútlanul bólintottam. Valóban ipszilonnal írta, csakhogy felcserélte a sorrendet” – mosolyodik el a lelkész. Így lett az egykori téesz-alkalmazottból polgármesterré avanzsált ügyködése által Kályánból Kálány. Ami mellesleg Kolozs megye magyar elöljáróinak eddig vagy fel sem tűnt, vagy így is a célnak megfelelőnek tartják. Pedig községi szinten a magyarok aránya megközelíti a románokét.
Oda sietett, ahonnan mások menekültek
Páll Zoltán alig két héttel a ’89-es népfelkelés előtt került a faluba. Nagy Gyula akkori egyházfő azzal indította útnak, hogy „fiam, nem tudom, te ott mit fogsz csinálni”. A kihelyezését maga kérő lelkész viszont nagyon jól tudta. Az elején valóban szomorúság töltötte el a Mezőséget és annak szórványvilágát jól ismerő férfit – aki Pusztakamaráson nőtt fel és jó ideig a Beszterce-Naszód megyei Szászzsomboron szolgált –, azonban a kesergését hamarosan felülírta a tenni akarás.
„Magyarkályánban mindössze egy rozoga épület várt, ahol óvoda, iskola és könyvtár működött, és az egyháznak csak egy kis terem maradt. Az államtól egyszerűen visszafoglaltam a valamikor özvegy Makkai Ferencné által az EMKE-nek, a közművelődési egyesület által meg a református egyháznak adományozott ingatlant, és bejelentettem, hogy lebontatom, helyébe meg templomot építek. Az egyik presbiter, Felházy Sándor, Isten nyugtassa, szét is kürtölte: Ennek a papnak nincs esze! Utólag nekem is bevallotta, hogy hülyének nézett” – idézi fel a két, egymással összeolvadt kályáni egyház modernkori újjászületésének első mozzanatait Páll.
A lelkipásztor már az elején megnyugtatta híveit: bízzanak mindent rá, ő majd intézkedik; senkinek nem kell a zsebébe nyúlnia. „Hermann János mezőségi kollégámon keresztül megismerkedtem egy holland házaspárral, Sturingékkal, akik az építőanyagok költségeit magukra vállalták. Én csak annyit kértem a helyi reformátusoktól, hogy naponta húszan jöjjenek el közmunkázni. Ehhez képest volt olyan alkalom, hogy kilencvenen szorgoskodtak a templom felhúzásán” – meséli a pap.
Isten háza 2000-ben készült el. Páll Zoltán viszont nem állt meg itt. Mint mondja, hamarosan ráébredt, hogy a környező települések szórványmagyarsága is igényli a papot és a rendszeres istentiszteletet. Ekkor fogalmazódott meg benne az egyházközség missziósításának a szükségszerűsége.
Misszió a környező szórványtelepüléseken
Felbuzdulva a magyarkályáni templomépítés sikerén, Páll eldöntötte, hogy Romángyéresen is belevág az építkezésbe. Az ottani, körülbelül alig húsz református addig a jó pár kilométerre fekvő Mócsra járt istentiszteletre.
„Annyira meghatott, amikor az egyik hívem, az akkor már betegeskedő Veress Dániel azt kérdezte, hogy vajon ő megéri-e, hogy szülőfalujában református templom is legyen, hogy csakis igennel válaszolhattam. Ennek tudatában cselekedtem. Veress bácsi egy kis telket adományozott a falu közepén, mondván, hogy lássa csak az ortodox pópa, hogy a magyaroknak is futotta templomra” – idézi fel az azóta elhunyt hívének kérését a missziós lelkipásztor.
Akárcsak a kályáni templom esetében, Romángyéresen is lehetett számítani a Sturing családra, de jól jött a Hollandiából érkező és itthon értékesített használtruha meg a püspökségi támogatás. Az építkezést Zoltán István, Páll közgazdász, de rendkívüli kézügyességgel megáldott barátja ingyen vállalta fel, aki egyetlen segítséggel, 2009 áprilisától augusztusáig fel is húzta a kis, kápolnanagyságú épületet.
A kolozsvári jótevő már nem lehetett ott az első istentiszteleten: amint bejelentette, hogy végzett a munkájával, rosszul lett, kórházba került, és harmadnap meghalt. A telekadományozó nagynénje, a 86 esztendős Veress Rubinka, aki a templom harangozója, takarítónője és egyben mindenese, csak azt sajnálja, hogy a falu fiatalok nélkül maradt, s alig gyűlnek össze egy páran Isten házában.
Ahol a harang nem némulhat el
Páll Zoltán nem érte be a két gyülekezettel, mezőszavai szolgálatát is felajánlotta a püspöknek. Wass Albert valamikori vadászterületét gyermekkori, ágy alatt rejtegetett olvasmányaiból és az apja elmeséléseiből ismerte, hisz az öreg Páll személyes kapcsolatban állt a cegei gróffal. Mezőszaván sikerült rendbe tenni a templomot és 2013-ban újraavatni a hét évtizedig üresen álló parókiát, mely gyülekezeti teremként szolgálja a megmaradt húsz lelket. Idén a Diaszpóra Alapítvány láncfűrészekkel, kisbaltákkal és metszőollókkal felszerelkezett önkénteseinek segítségével az elbozótosodott temetőt is kitakarították.
Az egyház harangozója, Salak Sándor immár húsz esztendeje húzza a köteleket. Mint mondja, ő maga 68 éves, de nem talál fiatalabbat, aki vállalná a feladatot. És különben is, állítja, a szavai fiatalok, ha tehetik, kerülik a munkát. Bezzeg amikor ő volt fiatal… – jegyzi meg. Aztán elmondja, hogy az apja már hatévesen kiküldte a marhákkal az erdőbe. Általában csak a második évharmadban járt iskolába, mert a nyári vakáción kívül tavasszal és ősszel is a gazdaságban kellett ténykednie.
Szerencséje volt az akkori, rendkívül megértő tanítójával, Székely Jóska bácsival, akire ma is szeretettel emlékszik. „Azt, hogy ne harangozzunk mi, reformátusok, szégyellném. Ezért inkább húzom, amíg az erőm engedi” – mondja, hozzátéve, hogy nem csupán istentisztelet előtt és temetéskor kongatja, hanem akkor is húzza, amikor közeledik a „nagy idő”. „A harangszó eloszlatja a felhőket” – magyarázza.
Az öregek már csak tudják ezt, hisz szüleiktől sok mindent hallottak az 1902-es, Szent Konstantin és Eléna napján pusztító jégesőről. Azóta szombatonként, május 21-től Nagyboldogasszony napjáig senki nem hajlandó mezei munkát végezni. A téeszek korszakában efölött még az elvtársak is kénytelenek voltak szemet hunyni.
Sándor bácsi igencsak lelkén viseli a harang és annak kongatásának sorsát. Mint meséli, amikor a harang nyelve megkopott, háromszor is képes volt saját költségén Temesvárig utazni, csakhogy öntessen egy új nyelvet. Heccelődtek is a román szomszédok, de a szemükbe mondta, hogy úgy cseng egy félnyelvű harang, mint ahogy az ő beszédük szólna, ha szájukban csak fél nyelv volna. A munkamorálról a Kolozsvárról kiköltözött gondnokházaspárnak, Nagy Sándornak és Erzsébetnek is megvan a véleménye. Az asszony, aki a falu üzletese, a saját bőrén és pénztárcáján tapasztalja, mit jelent hitelben szolgálni (főként) italt, majd veszteségként elkönyvelni a jótettet.
Munkahelyfüggő gyülekezetek
A mezőszavainál a kötelendi gyülekezet is kisebb: itt mindössze öt reformátust tartanak számon. Míg az egyház és Páll Zoltán számára ők is fontosnak számítanak, a színortodox önkormányzati vezetők egyáltalán nem így gondolják. A zsuki polgármesteri hivatal inkább bérbe adta egy vállalkozónak a ’48-ban államosított és gabonaraktárként használt templomot, mintsem hogy visszaszolgáltassa a maroknyi magyarságnak.
A községközpontban pedig szóba sem jöhetett az esetleges templomépítés, pedig a Nokia idejében csaknem negyven lelket tartott nyilván Páll Zoltán. A finn telefongyártó kivonulása után kiürült a gyülekezet, ám a Bosch megjelenésével újból gyarapodni látszik a hívek száma. Hasonlóan munkahelyfüggő gyülekezetnek bizonyult a lárgai is. Amíg működött az állami gazdaság, akár ötvenen is vettek úrvacsorát, mára azonban mindössze hét református maradt a faluban. Apahidán, a gyors léptekben növekvő nagyközségben harminc hívet tart számon a lelkész, s mint mondja, valamennyien a kiskályáni templomot látogatják.
Lakat helyett szobor
Páll Zoltán három évvel ezelőtt szobrot szeretett volna állíttatni Kájoni Jánosnak, azonban miután megtudta, hogy a Beszterce-Naszód megyei Románkályán is azon van, hogy kisajátítsa magának az 1629. március 8-án Kiskályánban született szerzetest, orgonistát és orgonaépítőt, énekszerzőt és fordítót, valamelyest eltántorodott. „Egyesek Ioan Căianu néven emlegetik, de jegenyei, csíksomlyói és gyergyószárhegyi jezsuita szerzetesként aligha lehetett román” – véli a lelkész, aki eldöntötte: nem hagyja magát, és nyugdíjazásáig csak elkészítteti a kódexíró szobrát.
Álmai valóra váltásában Páll tiszteletest a közösség – még ha olykor kétkedéssel is fogadja – nem hagyja magára. Győry Zsigmond, a missziós kurátor a pap jobb kezének számít. „Ő a mindenes – jellemzi Páll Zoltán. – Ő intéz, ő szervez mindent, első sorban a közmunkát meg a betegellátást. Mindenben jártas, mindenki ismeri”. Ismerheti is, hisz három évtizedig buszsofőrként dolgozott Kolozsváron, ennek az időszaknak javarészét a 8-as vonalon, az egykori Széchenyi tér és a röptér között töltötte.
Ha már a Bethlentől tizenegynéhány kilométerre fekvő faluban iskolát neveztek el a Căianunak vélt Kájoniról, a mezőségi Kályánokban most lelkész és kurátor együtt tervezi a szoborállítást. Már csak azért is, mert Páll Zoltán nem hinné, hogy utódja vagy az utódjának az utódja valaha is lakatot kellene hogy tegyen a kis közösségek templomára. „Látom, hogy egyre többen költöznek haza, falura. Hiszem, hogy Isten megsegít” – vallja.
Szucher Ervin, Krónika (Kolozsvár)

Az együttélés „gyönyörűségei”
Nem akarok én ítélkezni az újabb kézdiszentléleki cigánycirkuszban, hiszen sem szemtanúja, sem részese nem voltam a szégyenteljes történetnek. Annyit azonban elmondanék, hogy teljesen igazat adok azoknak, akik az ügyet az olaszliszkai tanárlincseléshez hasonlítják, ahol a roma csürhe kiskorú gyermekei szeme láttára verte agyon a teljesen vétlen embert – úgymond –, hogy a rajtuk esett sérelmet megtorolják. A szentléleki história vészesen hasonlít arra, hiszen mind a halott motoros, mind a segítséget nyújtani szándékozó kollégája teljesen vétlen volt abban, amiért egyik meghalt, a másikat pedig félholtra verték, késelték az önbíráskodó cigányok. Egyikük sem bántalmazta szándékosan a baleset során megsérült gyereket.
A tragikus balesetben játszott felelősséget a szakembereknek kell megállapítania, nem a feldühödött romákra tartozna az „igazságtétel”. Lehet, hogy az általuk tanúsított bestialitásért egyiküket-másikukat felelősségre is vonják, de ezzel semmit nem változtatnak azon az igazságon, hogy e félnomád társasággal való békés és civilizált együttélés nagyon nehezen képzelhető el. De erről maholnap nem ildomos – lassan pedig egyenesen önveszélyes – beszélni. Pedig nem igaz az, hogy a törvények betartásával élő többségi lakosság keltené a romák rossz hírét. Arról maguk gondoskodnak, s a munkátlanságra, a kunyerálásra, tolvajkodásra, szélhámosságra alapozott életükhöz a híres liberálisok szállítják az ideológiai támogatást, esetleg a helyi hatalom is, mely soha és sehol nem jár el érdemben a törvénytelenkedéseik megtorlásában. Törvények vannak, de szinte cinkos és cinikus módon nem vonatkoztatják rájuk. Oda költöznek, ahová akarnak, ott foglalnak el területeket, ahol nekik tetszik, s ha sikerül a szomszédok földjére rászabadítani őket, hát még a kezüket is dörzsölik az ügyben illetékes hivatalok. Ebben az egész nagy ajnározgatásban, babusgatásban van egy parányi igazságmag is: nekik is kell élni valahol. De nem így, és nem a tisztességes emberek kárára, azok munkájának megdézsmálásával, tulajdonaik megrövidítésével.
Én nem vagyok olyan bölcs, hogy igazán humánus és hatékony megoldási receptet tudnék mondani a szaporodó bajokra. Ám egy dolog biztos: az integrálás szép rablómeséje naponta befuccsol, s az álszent ajnározgatás csak a törvénytelenségek sokasodásához vezet.
Magyari Lajos, Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Diaconescu: Budapest úgy értelmez, mint Oroszország
Az, ahogyan a magyar külügyminisztérium értelmezi az autonómia ügyében a magyar–román alapszerződést, nagyon hasonlít ahhoz, amire Oroszország hivatkozott a Krím annektálásakor – jelentette ki augusztus 16-án, szombaton a Mediafax hírügynökségnek Cristian Diaconescu volt külügyminiszter, az ellenzéki Népi Mozgalom Párt (PMP) államfőjelöltje.
A leköszönő Traian Basescu elnök által támogatott PMP politikusa hozzátette: Magyarország feleslegesen igyekszik a nemzetközi jogban legitimitást keresni az etnikai alapú területi autonómiáról szóló elképzeléseihez. Úgy vélte, ezt az Európai Bizottság döntése is nyilvánvalóvá tette, amikor – a tagállamok hatáskörébe tartozó területként – elutasította a RMDSZ Magyarország által is támogatott európai polgári kezdeményezését.
A korábbi külügyminiszter szerint – működése idején – az alapszerződés értelmében megalakult kisebbségi vegyesbizottság is azt az elvet tartotta szem előtt, hogy az uniós tagállamok saját hatáskörben biztosítják a kisebbségi jogokat.
Az elnökválasztásra készülő Diaconescu a hét elején az államfői tisztségre szintén pályázó Victor Ponta szociáldemokrata miniszterelnököt is bírálta, amiért részt vett a székelyföldi nyergestetői csata múlt vasárnapi évfordulóján. Diaconescu azt hangoztatta, hogy a magyar többségű Hargita és Kovászna megyében korlátozzák a románok munkához, kultúrához és nemzeti önkifejezéshez való jogát.
A román és a magyar külügyminisztérium között – sajtónyilatkozatok szintjén – nyilvános vita alakult ki pénteken arról: belügy-e a kisebbségi kérdés, és sérti-e a kétoldalú alapszerződést az, ha a magyarországi döntéshozók nyilatkozataikban támogatásukról biztosítják az erdélyi magyarok autonómiaigényét.
Románia szerint saját állampolgáraihoz fűződő viszonya nem tartozik Magyarországra és az 1996-ban aláírt alapszerződés nem jogosítja fel Magyarországot, hogy etnikai alapú területi autonómiát, vagy kollektív jogokat követeljen a kisebbségek számára. A Külgazdasági és Külügyminisztérium (KKM) szóvivője ezzel szemben azt állította: az autonómia kérdése nem sérti a magyar–román alapszerződést, hiszen éppen ez a dokumentum emeli a kisebbségi ügyeket a kétoldalú kérdések közé.
A KKM szóvivője szerint Románia saját állampolgáraival vitatkozik, a magyar kezdeményezések pedig nem az etnikai alapú területi autonómiáról szólnak, de „a román reakciók gyakran félreértelmezik ezt”.
Szabadság (Kolozsvár)

Durván támadta az újságírókat a kormányszóvivő
Különös hangnemben támadta szombaton Facebook-oldalán a „kormányellenes” újságírókat a Ponta-kabinet szóvivője.
Mirel Palada haragját a Gândul portál egyik – meg nem nevezett – munkatársa váltotta ki, akit ki is tiltott az oldaláról. A szóvivő úgy fogalmazott: „elektronikusan kivégezte” az újságírót, mert zavarták a posztjai. „Különös tehetségem van blokkolás révén megölni a tárgyilagos, vagyis a kormányellenes újságírókat. Nem is tudják, hogy milyen örömet okoz ez nekem” – írta bejegyzésében a szóvivő.
A Gândul felszólította a Mirel Paladát, hogy nevezze meg a szóban forgó munkatársukat. Ugyanakkor emlékeztette a szóvivőt arra, hogy kormánytisztség-viselőhöz méltatlan hangnemet használ.
Victor Ponta miniszterelnök nem kívánta szombaton kommentálni a szóvivő magatartását, arra hivatkozva, hogy nem olvasta a kifogásolt Facebook-bejegyzést.
maszol.ro

Együtt ünnepeltek a tölgyesiek
Mindenkinek szólt a hazahívó szó, aki szegről-végről kötődik Tölgyeshez – augusztus 15-17. között a Tölgyesről elszármazottak találkozójára került sor. A hagyományos ünnepen számos újdonság fogadta a vendégeket, jövőre pedig azt szeretnék a szervezők, ha hívás nélkül is tudná mindenki: Nagyboldogasszony ünnepén itt, itthon a helye.
A Tölgyesről elszármazottak találkozójának programjában idén a hagyományos rendezvények mellett újdonságok is szép számban sorakoztak. A találkozás öröme mellett még számos élményben lehetett részük a kis község lakóinak és az elszármazottaknak.
Szavalóverseny – a félbehagyhatatlan hagyomány
Az ünnepség minden esztendőben szavalóversennyel kezdődik. Brassay Sándor ha nem is tud hazajönni, de ragaszkodik kezdeményezéséhez, a díjazásra szánt összeget is küldi. Idén azt kérte, a Magyar vagyok és Nyergestető című vers feltétlenül hangozzon el, ezeket szavalta ő szülőfalujában 1942-ben. Százezer forintot is küldött, a tizenkilenc szavaló legjobbjai ebből, illetve különdíjakból is részesülhettek. A zsűri által legsikeresebbnek ítélt versmondók közül korcsoportonként az elsők az ünnepi ebéden is felléptek. Ők Ambrus Gellért István, András Anita, Benő Szilveszter és Kristály Edina.
Ünneplés és emlékezés
Szombaton a Ditrói Fúvószenekar fogadta a templomba érkezőket. A szentmisén elhangzott, a lét akkor nevezhető életnek, ha az ember tetteiben felismerhetővé válik Isten jelenléte. „Legyen jelen életedben Isten arca. Neked, családodnak, közösségednek ne légy halott, meddő tagja” – fogalmazott az ünnepi szónok, Veress Sándor Levente kászonújfalvi plébános. Mint mondta, az élet ott kezdődik, ahol a szeretet, és az igazi találkozás az, amikor a lelkek találkoznak.
Az ünneplők hosszú sorban vonultak a tölgyesi temetőig, ahol a hősi halottakért szólt az ima, majd a családok sorban keresték fel felmenőik nyughelyét, rótták le kegyeletüket.
Közös ebéd a kultúrotthonban
Kétszázharminc személynek terítettek, majd pótszékeket is be kellett hozni, hogy mindenki elférjen. A pörköltből jutott mindenkinek, akárcsak egyéb földi javakból, még a táncra is adódott lehetőség. Az ebéd előtt felszólalók közül Csibi László volt alpolgármester így fogalmazta meg az elszármazottakhoz szóló üzenetét: „Számomra a Tölgyeshez kötődő emberek olyanok, mint egy nagy tölgyfa. A gyökerét mi, itthon maradottak képezzük, az ágak egy része pedig a világ minden pontjáig elér. Ott nőnek a levelek, ott érik be a termés, mely egy percig sem felejtheti, hogy az éltető erőt a gyökerektől kapja. Ez az ünnep bizonyíték arra, hogy ép, erős és egészséges a tölgyesiek tölgyfája, és csak azt kívánom, amit szép anyanyelvünk szólásmondásban fogalmaz meg, hogy a gyümölcs ne essen messze a fájától”.
Kisebb kulturális műsorra is sor került, a szavalatok mellett a Jánkmajtis testvértelepülésről érkezett diákok egyike énekelt. A magyarországi tánccsoport egyébként a falunapok nagyszínpadán is fellépett.
Filmvetítés, múltidézés
A korábbi években az iskolaudvaron fogyasztották el a közös ebédet. Most a művelődési ház volt ennek színhelye, jó okkal. A délután folyamán ugyanis filmvetítésre is sor került, a Kereszthegyet láthatták az érdeklődők. Vendégek is érkeztek: Prutkay János és testvére, Zoltán, a 21. zászlóalj hegyiüteg parancsnokának fiai. Ők beszélgettek a tölgyesiekkel és mutatták be azt a hányattatott sorsú trombitát, melyet édesapjuktól örököltek.
„Én itt készültem, itt születtem Tölgyesen, de édesapámat máshová szólították, nem sokáig laktunk itt. Viszont mindig szívesen visszajárunk” – mondta János, és ő olvasta fel a trombitán látható szöveget, a hangszer történetét is: „A Magyar királyi 21. zászlóalj honvéd határvadász üteg ezen trombitáján fújta Matolcsi Imre főtüzér a magyar királyi honvédségnek az induló jelet az ártándi trianoni határsorompónál a románok által 22 évig megszállás alatt tartott Erdélyben. Észak-Erdélybe való bevonulás 1940. szeptember 6-án 7 órakor. Ezután Prutkay János főhadnagy ütegparancsnok lovasfelderítő járőrrel átlépte a határt Nagyváradnál. 1944 szeptemberében Csala János tizedes trombitás a Gyergyói-havasokban sebesülésekor a trombitát elvesztette. 1948 őszén Székely József egykori tizedes trombitás a Hargitában felismeri hangjáról, és visszaszerzi a román pásztortól. 1984-ben, Székely József halála előtt Prutkay Jánosnak ajándékozza a trombitát, és Magyarországra szállítják.”
A testvérpár azt is elmondta, amikor a trombita a román pásztorhoz került, az egy téglával dörzsölve próbálta róla az írást eltávolítani. „Vagy nem volt elég jó a tégla, vagy ő nem volt elég szorgalmas, mert csak a betűk egy része tűnt el” – jegyezték meg.
Zoltán öröksége a kürt, János édesapja kardját választotta. Nem szekrényben őrzik a tárgyakat, hanem kézügyben vannak, mondták el, hisz annyiszor veszik kézbe, ahányszor édesapjukra gondolnak, és az naponta akár többször is előfordul. Mást is kaptak hagyatékul a szigorú, de igazságos, emberszerető édesapától: csak olyan személyhez érdemes csatlakozni az életben, aki vállalja, hogy a sereg élére áll, nem előre küldi, hanem maga után hívja katonáit.
Sokan egyetértettek ezzel a filmvetítés utáni beszélgetésen, sok idős tölgyesi ember emléke kötődik ugyanis a megidézett történelmi eseményekhez.
Hívás nélkül is jöjjenek
Az elszármazottak találkozóját a korábbi plébánosnak, Major Sándornak köszönhetik a tölgyesiek. Az utána következő, Márton József pedig folytatni kívánja a hagyományt. Újítást jelent viszont, hogy nem augusztus második hétvégéje lesz ezután a találkozó ideje, hanem a Nagyboldogasszony napjához legközelebb eső. Ezt kell számon tartani mindenkinek. Az idei esemény időpontját is igyekeztek mindenkinek tudtára adni, az évente bővülő címlistára is elküldték. „Aki akart, itt van, és úgy gondolom, a következő években is itt lesz. Ezt a rendezvényt én megörököltem elődömtől, ha szeretnék valami újítást, az csak annyi, hogy hívás nélkül is jöjjenek a tölgyesiek. Bárhol élnek, tudják, tartsák fontosnak, hogy ez az ő ünnepük” – fogalmazott a tölgyesi plébános.
Balázs Katalin
Székelyhon.ro

Ki a nagyobb hazafi
El sem kezdődött még hivatalosan az elnökválasztási kampány, a jelöltek máris őrült versenybe kezdtek. No nem országvezetési víziójukat ismertetik, nem arról beszélnek, mit tesznek majd, ha a Cotroceni-palota boldog lakói lesznek, nem arról értekeznek, milyen útra terelnék a gazdasági-társadalmi válságba sodródott országot – nem, mindez másodlagos fontosságú kérdés csak, már ha egyáltalán szóba kerül. A verseny jelenleg arról szól, ki a nagyobb román.
Az alaphangot Victor Ponta adta meg, igen ravasz módon szúrt oda legesélyesebbnek tartott ellenfelének, Klaus Johannisnak: azt ecsetelte, ő bizony román és ortodox. Az ily módon magyarázkodásra kényszerített liberális politikus aztán fene nagy igyekezetében még tán Pontán is túltett hazafiságban: lojalitását bizonygatta, azt hangsúlyozta, román ő, nem is akármilyen, lám, még a székelyek autonómiaigényét is mily határozottan elutasítja. A kormányfő sem adta alább, újabb ravasz húzással elmerészkedett a Nyergestetőre, és a székelyek hősiességét méltatta – rá néhány napra pedig külügyminiszterét a székelyföldi Marosfőre szalasztotta, hogy az ott összesereglett románságot megnyugtassa: Bukarest oltalmát élvezik. S ha már ott volt, hát Titus Corlăţean nem mulasztotta el az alkalmat, hogy jól oda ne mondjon Budapestnek, egyenesen azzal vádolta Magyarországot, hogy az autonómiatörekvések támogatása révén megszegi a két állam közötti alapszerződést. S amikor már azt hittük, hogy ennél hazafiasabb hangvételű megnyilvánulást már aligha tehet bárki, megszólalt Cristian Diaconescu, az államfő legújabb pártjának államfőjelöltje is, aki – miután néhány nappal korábban Nagyromániát vizionálva még azt ecsetelte, a Moldovai Köztársaság és Románia egyesülése nem késhet már soká – külügyminiszteri múltját meghazudtolva igen otromba és felelőtlen módon azzal riogatta a közvéleményt, hogy Magyarországot Oroszországhoz hasonlította. És ne higgyük, hogy itt a vége. Az államfőválasztás előtt vélhetően gyakran előkerül még a magyar kártya. Mert Romániában jelenleg nem az számít hazafinak, aki az ország és nemzete előmenetelén dolgozik, hanem az, aki erőteljesebben gyűlöli a magyarokat. Farcádi Botond
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Nyelvünk
Szerkeszti: Both Csaba Attila
Új rovat a Népújságban
Nyelvünk címmel indul új rovat a Népújságban. A havonta egy alkalommal megjelenő oldalon nyelvünkről, a magyar nyelvről olvashatunk érdekességeket, újabb híreket és játszhatunk különféle nyelvi játékokat.
Rovatunkkal szeretnénk a nyelvünkkel való foglalkozás felé is fordítani olvasóink figyelmét, hiszen a XIX. századi nyelvújítás kora óta talán soha nem volt akkora szükség az anyanyelvünkkel való törődésre, mint napjainkban.
Reméljük, új rovatunk elnyeri tetszésüket, és mindig találnak BENNE érdekes, szórakoztató témákat.
Olvassák szeretettel!
Szavaink történetéből
Érdekes megismerni, hogy szavaink, melyeket naponta használunk, honnan jöttek, mi a történetük. Ebben a részben a legkorábban (1000-ig) meglévő szavainkból szemezgetünk.
Elsőként nézzük meg a nyelvünk, identitásunk, nemzetünk számára legfontosabbat: magyar szavunk első, írásos emléke valahol 870 körülre datálódik. Valószínűleg összetett szó, melynek tagjai olyan szavak vagy elemek, melyek vagy kihaltak, vagy már régóta csak összetételek elemeként használatosak. Előtagja ősi, ugor kori (i.e. 2. évezred eleje – i.e. 1000 és 500) szó, amelynek jelentése férfi, ember; nem, törzs, frátria lehetett; utótagja a férfi jelentésű ősi, finnugor kori (i.e. 3. évezred – i.e. 2. évezred) er szó. Nyelvünkben az elsődleges magyeri, magyer alakból az összetétel elhomályosulása után, alakult ki népnévvé a magyar forma.
Mindannyian használjuk a csorog szót, azonban, bizonyára, sokan nem tudjuk, milyen régóta élő láncszeme mindennapi megnyilatkozásainknak. Első írásos említése kérdés, hogy már 950 körül vagy csak később, 1450 után történt-e meg, annyit mindenesetre el lehet mondani, hogy ez valószínűleg egy ősi, uráli kori (i.e. 4. évezred – i.e. 3. évezred) szótő, amely képzés során vette fel ma használatos alakját. A szó az alapnyelvben a fut, csorog jelentésű csjora alakban élhetett. A szóvégi –g igei gyakorító képző. Erősen hangutánzó jellege miatt a származtatás bizonytalan.
Forrás: Etimológiai szótár
Magyar nyelvjárások – határtalanul
A magyarnak is, mint minden nyelvnek, több nyelvjárása van. A nyelvjárások a legtermészetesebb és legalapvetőbb létformái egy-egy nyelvnek. Adott esetben olyannyira különbözhetnek, hogy egy idő után már nem áll fenn a kölcsönös érthetőség feltétele, ilyenkor már felmerül a kérdés, hol van a határ nyelvjárás és önálló nyelv közt. A magyar is évezredekkel ezelőtt csak nyelvjárása volt az obi-ugor nyelvnek, amelyből aztán különfejlődött, s ma már nem értjük egymást hanti és manysi testvéreinkkel.
A magyar nyelvjárások terén ilyen nagy különbségek nem állnak fenn, így jó ideig biztosan nem beszélhetünk arról, hogy a nyelvjárásaink olyannyira szétfejlődnének, hogy már nem értjük egymást. Egy kérdés azonban nálunk is aktuális: a moldvai csángóké, akiknél olyannyira erős a román nyelvi hatás, hogy már nehézségbe ütközünk a velük való kommunikáció során. Esetükben talán lehet gondolkodni azon, hogy ők még a magyar nyelv egy dialektusát beszélik-e, vagy a csángó nyelv beszélői. Ennek a kérdésnek a megválaszolását azonban azokra a nyelvészekre, kutatókra bízzuk, akiknek ez a kutatási területe.
A magyar nyelvnek Kárpát-medence-szerte jelenleg tíz nyelvjárását tartjuk számon, melyeknek elnevezése egyben arra is utal, hogy melyik földrajzi régióban beszélik. Nyugatról keletre haladva: nyugat-dunántúli, közép- dunántúli–kisalföldi, dél- dunántúli, palóc, dél-alföldi, Tisza- Körös-vidéki, északkeleti, mezőségi, székely és moldvai nyelvjárási régiók.Ezek természetesen tovább tagolódhatnak, hiszen az egyes nyelvjárási régiókon belül is elkülönülnek a beszéd különböző formái.
A magyar irodalmi nyelv (sztenderd) egyetlen nyelvjárást vett alapul kialakulása/kialakítása során, azt, amelyet a fővárosban, Budapesten használnak, ezáltal a különböző szótárakból jórészt hiányoznak a többi nyelvjárás tájszavai, ugyanez igaz a sztenderd hangzórendszerre is.
A Termini Magyar Nyelvi Kutatóhálózat azzal a céllal jött létre, hogy elősegítse a nyelvi változatosság kölcsönös elfogadását, mások nyelvi jogainak elismerését, a magyar nyelv jellemzőinek felmérését, a kisebbségi nyelvi jogok folyamatos bővítését.
A határtalanítási program célja, hogy az újonnan megjelenő magyar szótárak mindegyike az egész magyar nyelvterületről tartalmazza azokat az elemeket, amelyeknek helyük van a magyar nyelv szótáraiban, hogy így azok valóban magyar és ne csak magyarországi nyelviek legyenek.
Népújság (Marosvásárhely)