Még az idei év során elkészülhet Petőfi Sándor szatmárnémeti szobra, melyet az RMDSZ tervei szerint a régi kórház előtti téren helyeznének el. Erről Ilyés Gyula alpolgármester számolt be a Szövetség városi szervezetének választmányi ülésén. Amennyiben a városi tanács jóváhagyja az erre vonatkozó határozat–tervezetet, az RMDSZ és a szatmári civil szervezetek fedeznék a szobor elkészülésének mintegy 2 ezer eurós költségét. /T. L.: Szatmárnémeti: Petőfi–szobor még az idén? = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), jan. 15./

Szatmárnémetiben Ilyés Gyula az RMDSZ megyei elnöke bejelentette, hogy még idén, az RMDSZ, a város civil szervezetei és a lakosság támogatásával szobrot állítanak Petőfi Sándornak. Ilyés Gyula szerint jó esély van rá, hogy a történelmi városrész egyik terén helyezzék el a szobrot. /(Sike Lajos): Szobrot állítanak Petőfinek. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 28./

A bukaresti Petőfi Házban január 28-án lakossági fórumot tartottak. A közönségben ott voltak a Petőfi Társaság tagjai, lelkészek, tanárok, mérnökök, Demény Lajos történész, Osváth Pál atomkutató, Bara Gyula informatikus, Varga Gábor kormányhivatalnok, rádió- és tévészerkesztők, újságírók, a bukaresti RMDSZ-szervezet elnöke. A Magyarok a Balkán kapujában című egyórás dokumentumfilm vetítése után Toró T. Tibor ismertette az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács megalakulásának folyamatát és célkitűzéseit, valamint azokat a nehézségeket, akadályokat, amelyek az autonómia kivívásának útjában állnak. A vitában az autonómiatörekvésnek akadtak ellenzői is, főleg az idősebb korosztály tagjai közül. Kiderült, hogy eddig még nem készült el tanulmány a bukaresti szórványmagyarságról. A jelenlevők közül többen vállalkoztak arra, hogy a vitavezetővel, Boros Zoltánnal együtt kidolgoznak egy dokumentumot, amely a bukaresti magyar közösség megoldandó problémáit tartalmazná. /Világvárosi szórvány. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), febr. 3./

Torda városról többen írtak már, legbővebben Orbán Balázs Torda város és környéke /Budapest, 1889/ címmel. Tompa Sándor nagyon sok adatot említett írásában /Tordán 127 országgyűlést tartottak, 1568-ban a világon először itt hirdették ki a vallásszabadságot stb./ Itt született Jósika Miklós, nevét viselte a város művelődési köre 1970-től 2000-ig. Ezt a munkát folytatja a tordai Petőfi Társaság. A tordai kaszinó 1833-ban alakult, híres könyvtárát számos kutató, tudós kereste fel. A magyar színjátszás hőskorához a tordai Ferenczy György neve fűződik. A tordai amatőr színészek is jól működtek. A tordai magyar Dalkör 1872-ben alakult, egyike a legrégebbi magyar dalköröknek: 2002-ben ünnepelte megalakulásának 130. évfordulóját. Most is eredményesen működik, Szabó Zsombor vezetésével. 1879-ben alakult meg a tordai magyar iparosok önképző egyesülete. Tordán 1891–1940 között megjelent az Aranyosvidék című hetilap, 1932–1940 között pedig az Aranyosszék című. 1990-ben újraindították az Aranyosvidéket, de 1991. máj. 18. után több szám már nem jelent meg. 1870-től volt Tordának fúvószenekara. Megjelent Torda és környéke régi képeslapokon /Mentor Kiadó, Marosvásárhely/ című könyv, Füsy Gyula és Lászlóffy Aladár, Torda szülötteinek munkája. Jó lenne, javasolta Tompa Sándor, ha dr. Csetri Elek professzor, Lászlóffy Aladár (mindketten a város szülöttei), dr. Keszeg Vilmos professzor és Szaniszló Miklós történelemtanár összefoglalnák és megírnák Torda történelmét, főleg onnan, ahonnan Orbán Balázs abbahagyta. /Tompa Sándor, Aranyostorda: Torda gyönyörű múltjáról – dióhéjban. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 11./

Tordán február 13-án volt a Petőfi Társaság által szervezett Népfőiskola évadzáró előadása. Keszeg Vilmos egyetemi tanár, Máté Dénes nyelvész és Fodor Dóra tanár tartott előadást báró Jósika Miklósról, valamint a verespataki magyarság nyelvcseréjéről. Máté Dénes a verespataki magyar közösség lemorzsolódási, beolvadási folyamatáról beszélt. Elmondta, hogy az ottani magyarok már nem beszélnek magyarul. A templom az egyedüli hely, ahol ezek az emberek néha még beszélnek magyarul. Verespatakon már nincs magyar nyelvű iskola. A magyar nyelvű oktatás 1918-ban szűnt meg, később újraindították, majd 1950 körül végleg megszűnt. A magyarság asszimilálódásához, több tényező is hozzájárult: az 1784-es Horea, Closca és Crisan vezette felkelés során a magyarok legyilkolása, valamint a nép ortodox vallásra való térítése volt, az 1848-as események, Erdély Romániához való csatolása, az 1930-ban oda telepített román katonaság, a vegyes házasságok, valamint az elvándorlás. A magyar nyelv szakrális, kultikus nyelvként él bennük – magyarul imádkoznak –, és ha el kell onnan költözniük, akkor aszerint, hogy hová kerülnek, románná, vagy szerencsés esetben magyarrá lesznek. /Ladányi Emese Kinga: Évadzáró népfőiskolai előadás Verespatakról és Jósika Miklósról. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 17./

Aradon február 12-én meghívott előadó, Rudolf Ágnes tanárnő tartott előadást a Kölcsey-csütörtökön Petőfi szerelmi költészetéről. A Kölcsey Társaság rendezésében a következő alkalommal Pávai Gyula tanár fog beszélni beszél Jósika Miklós és Eötvös József munkásságáról. /Benke Tímea: Petőfi szerelméről. = Nyugati Jelen (Arad), febr. 17./

Manapság Dél-erdélyi magyarlakta megyéről vagy városról beszélve gyakran megkérdezik: hát ott még élnek magyarok? Szombatfalvi Török Ferenc, a nagyszebeni RMDSZ elnöke szerint ez valóban érzékelhető. Nagyszeben 155 045 lakost számlál, ebből 3196 (2,06%) magyar, 2471 (1,6%) német. 1992-ben még 4126-an vallották magukat magyarnak a városban. Szeben megye lakossága 422 224, ebből magyar ajkú 15 476 (3,66%), német 6087 (1,44%). A magyarok megoszlása: Nagyszeben és vidéke 5429 (35,1%), Medgyes és vidéke 10 038 (64,9%). Kevesen tudják, hogy Nagyszebenben mintegy 200 magyar értelmiségi él, köztük lelkészek, egyetemi oktatók, tanárok, művészek, orvosok, mérnökök. Itt él a Kós Károly-díjas Guttmann Szabolcs, Nagyszeben főépítésze, Benedek Zakariás, a Concefa cég műszaki igazgatója, Demeter István dandártábornok, egyetemi oktató, a Magyar Tudományos Akadémia külső tagja, Kiss Lórant sebészprofesszor, klinikavezető, Orth István grafikusművész, Kovács Géza dékán, Veress Levente ítélőbíró, Fazekas András élsportoló, edző. A fogyás egyértelmű: csak 2002–2003-ban 50 temetés és 5 keresztelő volt. Nagyszebenben a fogyás oka a Magyarországra történő kivándorlás. Az 1986-87-ben végzett magyar líceumi diákság 80%-a kivándorolt. Jelenleg a városban magyar tagozaton az elemiben 18, az V–VIII. osztályban 32, a líceumban pedig 33 tanuló van. 20 évvel ezelőtt még egyetlen osztályban 36 tanuló volt. Egy 2000-ben végzett részleges felmérés szerint sok magányosan élő, elhanyagolt magyar sínylődik a város különböző részén. Kicsi a nyugdíjuk, segélyt nem kapnak. Kénytelenek lakásukat, javaikat zálogba adni, aztán mások teszik rá kezüket a vagyonukra. A megyei RMDSZ tevékenykedik: óvodaalapítás Küküllőalmáson (2000-ben), Mihályfalván (2001-ben); óvodaalapítás és modernizálás Nagyszebenben (1999-ben); magyar tagozat alapítása Bürkösön (2000-ben) a bürkösi és szentágotai gyerekek számára; pályázati támogatás megnyerése iskolabusz vásárlására (1998-ban), és annak üzemeltetése Vízakna és Nagyszeben között; árvaház indítása Vízaknán magyar nyelven egyházi támogatással, helyi színtársulat megalakítása Nagyszebenben; előadások szervezése Nagyszeben és Mihályfalva amatőr színtársulataival; Petőfi park Nagyszebenben stb. Terveik között szerepel bentlakás alapítás a református egyháznál, nyelvápoló szórványtábor szervezése Vízaknán és Bolyán, özvegyek találkozóinak megszervezése Nagyszebenben, segítségre szoruló idősek felkutatása és egyetemisták általi segítése legalább hétvégeken, magyar vonatkozású műemlékek felkutatása, az 1848-as emlékmű újraállítása Vízaknán stb. /Szabó Csaba: A "száz-kétszáz magyar"-szindróma. Vérkörkeresőben Nagyszeben. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 18./

Új sorozatot indít a Mindentudás Egyeteme február 23-tól, közvetlenül szólítva és szólaltatva meg a határon túl élő magyarokat, bevonva ebben az évben a határon túli magyar tudományosság képviselőit is. A február 23-i előadás témája: Min múlik a határon túli magyar nyelvváltozatok jövője? Meghívott szakemberek: Kontra Miklós Budapestről, Beregszászi Anikó és Csernicskó István Beregszászról, Péntek János és Szilágyi N. Sándor Kolozsvárról, Göncz Lajos Újvidékről és Szabómihály Gizella Dunaszerdahelyről. A környező országbeli helyszínekről interneten kapcsolódnak a budapesti előadókhoz a határon túli kollegák. Az előadásokat közvetíti a Duna Televízió, a Magyar Televízió és a Petőfi Rádió, követni lehet a nyomtatott sajtóban is. A www.mindentudas.hu honlapon pedig olvasni lehet az előadások szerkesztett változatát. /(Guther M. Ilona): Mindentudás Egyeteme határon túlra is. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 20./

Erdélyben a magyar szobrok és emlékhelyek rongálása, meggyalázása nem csak mostanában jellemző cselekedet. Erről tanúskodnak azok a cikkek, tudósítások, melyek a Brassói Lapok hasábjain jelentek meg 1925 és 1934 között. Ebből idézett az Erdélyi Napló. Az aradi Szabadság téren 1925-ben lebontották a tizenhárom aradi vértanú szobrát. Akkor Barabás Béla dr., volt országgyűlési képviselő kijelentette: A magyar kormány sajnos elhanyagolta ezt a kérdést, vagyis nem nézte azzal a kötelességtudattal, melyet ez az ügy megérdemelt volna, és az emlékművet a tűzoltólaktanya udvarán felépítendő deszkaketrecben helyezik el. (1925. júl. 5.) Románia csak ellenértékért hajlandó átadni Magyarországnak a ledöntött erdélyi szobrokat. A román hatóságok, mint ismeretes, egy csomó emlékművet lebontottak: Aradon így a tizenhárom vértanú szobrát, a segesvári Petőfi-szobrot és egyéb emlékművek közül a millenniumi oszlopot is. Eddig a román kormány a békeszerződés értelmében átadta Magyarországnak az eltávolított emlékműveket. Most azonban elhatározta, hogy ezeket a szobrokat csak akkor adják ki, ha cserébe kiszolgáltatja Romániának az ott őrzött román vonatkozású műkincseket. Homan Bálint, a Nemzeti Múzeum igazgatója kijelentette, hogy a budapesti Nemzeti Múzeumban egyetlen román vonatkozású ereklye vagy műkincs sincsen, így a Nemzeti Múzeum semmit sem tud kiszolgáltatni. Ezért a magyar kormány erélyesen visszautasít minden román követelést. (1926. jan. 13.) Eltűnnek a magyar szobrok és emlékművek. Egy rövid kimutatás a pusztításokról. 1. Aradon: a Kossuth Lajos-szobor mellékalakjait hat tüzérkocsihoz kötve rántották le, majd az egész szobrot összetörték. Ugyancsak itt megcsonkították Csiki Gergely szobrát, Zala György remeke, a Vértanú-szobor pedig a városi lovarda raktárában található. 2. Nagyszalontán: Kossuth Lajos életnagyságú szobrának nyakához kötelet erősítettek és lovakkal lerántották. 3. Nagyváradon: Szigligeti Ede és Szent László szobrait rejtekhelyre szállították. 4. Zsombolyán: Kossuth Lajos szobrát dinamittal felrobbantották. 5. Nagyszentmiklóson: Révai Miklós mellszobrát leszerelték s helyére Eminescu költő szobrát helyezték el. 6. Karánsebesen: Erzsébet királyné szobrát megcsonkították. A következő helységekben is tűnnek el a szobrok: Kolozsváron, ahol az Erzsébet-szobor fejét leütötték, Marosvásárhelyen a szobor fejét egy nyirkos pincében helyezték el, Temesváron a hadapródiskola udvaráról vitték el a szobrot, eltávolították még Ferencz József szobrát is. 7. Buziásfürdőn: A Trefort-szobor tűnt el. 8. Déván: A vértanúhalált halt első unitárius püspöknek, Dávid Ferencnek szobrát ledöntötték és darabokra törték. 9. Szinérváralján: Kossuth Lajos szobrát megcsonkították. 10. Boksabányán: A honvédemléket megrongálták, a főalakok fejét letörték. 11. Nagykárolyban: A hat méter magas Kossuth-szobrot pusztították el. Hurkot kötöttek nyakába és lovakkal lerántották. 12. Szatmáron: Elpusztították a 22 láb magas Kölcsey-szobrot és a humanista Kiss Gedeon szobrát. 13. Kolozsváron: A fából faragott Kárpátok őrét a katonák széjjeldarabolták. Egyedül Mátyás király szobrának kegyelmeztek meg azzal, hogy Mátyás román származású volt, aki csak kalandos diplomáciával akadályozta meg, hogy Erdélyt Romániához csatolják. 14. Nagyenyeden: A labancok ellen harcoló tíz nagyenyedi diák emlékoszlopát megcsonkították. 15. Marosvásárhelyen: Kossuth Lajos, Bem apó, II. Rákóczi Ferenc és a Szabadság-szobrot ledöntötték. A kultúrpalota remek mozaikjait, magyar tárgyuk miatt, kikaparták. A 48-as hazafiak emlékét megcsonkították. 16. Nyárádszeredán: A Bocskai-szobrot döntötték le. 17. A fehéregyházi csatatér honvédemlékét megcsonkították, mely alatt Petőfi Sándorral együtt 150 honvéd alussza örök álmát. 18. Sepsiszentgyörgyön: A honvédemlékeket lebontották, Gábor Áron szobrát megcsonkították. 19. Nagyszebenben: A Bem-szobrot eltávolították, a Petőfi-reliefet megrongálták. 20. Baróton: A szabadságharc emlékoszlopát megcsonkították. 21. Madéfalván: A székely emlékoszlopot megcsonkították. 22. Székelyudvarhelyen: A Vasszékely-szobrot elpusztították. És így lehetne tovább folytatni a rombolásokat. (1930. aug. 15.) Szilágysomlyón a Hősök emlékoszlopáról lerombolták a turulmadarat. A szilágysomlyói hősök emlékművén egy turulmadár van. Ezt a szobordíszt február 23-án éjszaka ismeretlen tettesek a szoborral lerombolták. Reggelre a megcsonkított szobron ott lengett a román lobogó. (1933. júl. 28.) Nagykárolyban ismeretlen tettesek lefűrészelték a nagykárolyi Kölcsey-szobor fejét. (1934. szept. 1.) Désen a lebontott Turul-emlékmű helyén a város szobrot akar emelni Mihali Tivadarnak. (1934. aug. 8.). /Szakács János: Az erdélyi szobrok sorsa. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), febr. 24./

Hadadon évekkel ezelőtt sikeres műkedvelő színjátszó csoport működött. Azután a hadadi fiatalok közül is sokan telepedtek át Magyarországra, végül megszűnt a színjátszó csoport. Nemrég a fiatalok úgy határoztak, hogy újraalakítják a csoportot. Bogdándon még működik a Rozsmalint gyerek– és felnőtt–néptánccsoport. Az elmúlt évek során több magyarországi színpadon is felléptek. Lázáriban Nagy Orbán színművész indított be színjátszó kört. Roszpapa Csaba, a MIK lázári szervezetének elnöke ismét kezdeményezi a színjátszó kör és a néptánccsoport beindítását. Szamoskrassón sokáig nagy népszerűségnek örvendett a Galagonya néptánccsoport. Domokos Sándor és Madarász Csaba elhatározta, hogy újjáalakítják az együttest. Szamoskóródon a lelkészi hivatal falán elhelyezett Petőfi–emléktábla ünnepélyes felavatása után a lelkészi hivatal ad otthont szeptember 8–tól az új Petőfi Könyvtárnak. Szatmárhegyen tervezik a néptánccsoport beindítását. /Elek György: Műkedvelő színjátszó és tánccsoportok múltja és jelene. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), febr. 25./

Március 2-án a képviselőház és a szenátus együttes ülésén elfogadták a közösségi ingatlanok visszaszolgáltatásáról szóló törvény egyeztetett változatát. A jogszabály tartalmi szempontból, illetve az ingatlan-visszaadási folyamat gyakorlati elemeinek tekintetében az egyházi ingatlanok visszaadásáról szóló törvényben foglaltakhoz hasonló. Kötő József, az EMKE elnöke fontos lépésként értékelte a jogszabály elfogadását, hiszen ezáltal lehetőség nyílik a civil és önszerveződés útján létrejött egyesületek és alapítványok vagyonának visszaszolgáltatására is. A törvény értelmében kérelmezők lehetnek azok a jogi személyek (pl: Erdélyi Múzeum-Egyesület, Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület, Erdélyi Kárpát Egyesület) vagy kisebbségi közösségek, amelyeknek ingatlan vagyonát 1940. szept. 6. és 1989. dec. 22. között jogtalanul elkobozták. Ebbe a kategóriába sorolható például a bukaresti Petőfi Ház, illetve a temesvári Magyar Ház is. Szintén elfogadta a parlament két háza az ingatlan-visszaadás felgyorsításáról szóló sürgősségi kormányrendeletet, amelynek legfontosabb kitétele az 1989 után napjainkig törvénytelenül elidegenített egyházi ingatlanok visszaperelhetőségéről szól. Az RMDSZ által is szorgalmazott előírás lényege, hogy a perújrafelvétel jogával az egyházak a törvény hatályba lépésétől számított további 6 hónapig élhetnek. /P. A. M.: Visszaszolgáltatják a közösségi ingatlanokat. Kötő József: Érdemes visszaszerezni az elkobzott gazdagságot. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 3./

Mintegy két évvel ezelőtt a fehéregyházi Petőfi Sándor Művelődési Egyesület megvásárolt az emlékpark közelében egy házat, amelyet magyar házzá szeretnének alakítani. Azóta sikerült egy irodát, közösségi termet és könyvtárat berendezni, azonban az épületet korszerűsíteni kell. Szabó József, a Petőfi Sándor Művelődési Egyesület alelnöke tavaly eljutott a magyar külügyminisztériumba, ahol okt. 6-án személyesen tárgyalt Kovács László miniszterrel. A külügyminisztérium 2 millió forintot biztosított a felújítás finanszírozására. Az elképzelések szerint a jelenlegi épületet egy konyhával és két vendégszobával bővítenék, ezenkívül be kell vezetni a vizet. /-vagy-: Kétmillió forint építkezésre. Petőfi művelődési központ lesz Fehéregyházán. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 4./

Febr. 10-én, közel ötévi igénylés után a bukaresti Petőfi Könyvtár visszakerült jogos tulajdonosához, a magyarsághoz. A Bukaresti Petőfi Művelődési Társaság tulajdonában levő Petőfi Házban működő Petőfi Könyvtár az első könyvtár, amelyet a Romániában élő magyarság visszakapott jogtalanul elkobzott könyvtárai közül. A könyvtár az államosítás után is magyar nyelvű kölcsönkönyvtárként működött a Petőfi Házban. Az 1970-es években azzal az indokkal, hogy régi „nacionalista, soviniszta, irredentista" könyveket tartalmaz, könyvállományát egy szép napon teherautóra rakták. Dr. Molnár Szabolcs, a Bukaresti Tudományegyetem hungarológia szakának tanára, abban az időben a magyar nyelv és irodalom tanszék tanársegédje, szemtanúja mindenek. A könyvekből leemelt egy párat a teherautó rakományából és kegyelettel őrizte meg a tanszéken. A magyar könyvek minden bizonnyal zúzdába kerültek. A magyar könyvtárból kétnyelvű könyvtár lett, és 1945 után megjelent könyvekkel töltötték fel, nevét is megváltoztatták, jó ideig Alexandru Donici nevét viselte. 1995-ben a könyvtárat bezárták, csak 1998 őszén nyitották meg újra, amikor Árvay Zsolt személyében magyar könyvtárost alkalmaztak. Az épületet a román kormány 1999 nyarán sürgősségi rendelettel visszaszolgáltatta a bukaresti magyar közösségnek, és Petőfi Ház néven a Bukaresti Petőfi Művelődési Társaság tulajdonába került. A sürgősségi rendelet azonban nem vonatkozott az épületben található könyvtárra. Így a könyvtár ingóságai, bútorai, könyvei a Sadoveanu Könyvtár leltárába tartoztak. A Petőfi Művelődési Társaság a ház átvétele után saját, magyar nyelvű, Petőfi nevét viselő nyilvános könyvtárat létesített. A Sadoveanu Könyvtárral való tárgyalások első eredményeként 2000-ben mintegy 18 ezer kötetet szállítottak el (főleg román nyelvűeket), így megnyílt a lehetőség az adományokból származó, mintegy 16 ezer kötetet számláló állomány elhelyezésére is. Ellenben a Sadoveanu Könyvtár nem volt hajlandó kivonulni, s átadni a könyvtárat. A társaság számos beadványt juttatott el Bukarest főpolgármesteréhez, alpolgármesteréhez és a Kisebbségi Hivatalhoz. Egyik beadványukra sem kaptak írásbeli választ. Czédly József, a bukaresti RMDSZ területi elnöke (2001–2003 május) folytatott tárgyalást több ízben a Petőfi Könyvtár átadása érdekében, de nem tudott eredményt elérni. Végül egy tipikusan bürokratikus, de a jelenlegi törvényeknek megfelelő, megkerülő megoldást született: leírták a könyvállományt, megszüntették a román könyvtárhoz tartozó könyvtárrészleget, és árveréssel a Petőfi Társaság megvásárolhatta az ingó javakat. Így a társaság megvásárolta jogtalanul elvett könyvtárának ingóságait, a Petőfi Könyvtár végre visszakerült jogos tulajdonosához. /Árvay Zsolt: Újra a miénk a fővárosi Petőfi Könyvtár. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 12./

Márc. 11-én zsúfolásig megtelt Déván a Melite református gyülekezeti ház, az Eminescu-Petőfi Általános Iskola diákjainak márc. 15-i ünnepi előadásán. Deák Piroska tanárnő ezúttal is színvonalas műsort állított össze. /Chirmiciu András: Petőfi-emlékest Déván. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 13./

Kemény ellenreakciót váltott ki Tőkés László református püspök márc. 10-én tartott vártemplomi igehirdetése, valamint az ezt követő postaréti koszorúzás. Az eredeti egyezség ellenére az RMDSZ felrúgta a Székely Nemzeti Tanáccsal (SZNT) és a Romániai Magyar Pedagógus Szövetséggel (RMPSZ) kötött kompromisszumot. Ennek megfelelően ugyanis a Székely Vértanúk emlékoszlopánál, az RMDSZ által szervezett hagyományos ünnepélyen szót kapott volna Bod Aladár is, az SZNT marosvásárhelyi elnöke. Ugyanakkor az RMDSZ lemondott volna a Petőfi-szobornál a déli órákban szervezett műsoráról, átengedve a teret a hagyományos szervezőnek számító pedagógusszövetségnek. „Belátom, hogy a Székely Nemzeti Tanáccsal a március 10-ei ünnepségek miatt esett el az egyezség. Ezt személyesen is közöltem Bod Aladárral” – jelentette ki Kelemen Atilla, az RMDSZ megyei elnöke. Az RMDSZ vezetői felháborodásukat fejezték ki Tőkés László RMDSZ-ellenesnek ítélt beszéde miatt. A zsúfolásig megtelt vártemplomban a püspök többek között kijelentette, hogy „szomorú, ha a gyávák koszorúzzák a hősöket, az elnyomók a szabadság szobrát és vértanúkét, ha a megalkuvók magasztalják a rendíthetetleneket. Az SZNT tiltakozó közleményt adott ki, amelyben többek között ez olvasható: „Március 15. a világ minden magyarja számára a szabadság, egyenlőség, testvériség ünnepe. Marosvásárhely Székely Tanácsa a forradalom emlékének szellemében akart részt vállalni az esemény méltó megünneplésében. Tiltakozunk ezen önkényes, kirekesztő politikai döntés ellen, mely nemzeti ünnepünk méltóságát csorbítja.” Idén szervez első ízben megemlékezést a Petőfi-szobornál az RMDSZ. Az emlékmű felállítása óta minden évben a pedagógusszövetség és valamelyik történelmi egyház rendezte az ünnepélyt. /Szucher Ervin: Az RMDSZ visszavág. = Krónika (Kolozsvár), márc. 15./

Szatmár megyében több településen emlékeztek a szabadságharcra. Márc. 14-én Szamoskóródon a református parókia falán levő Petőfi–emléktáblára helyeztek el koszorút. Hiripen a református templomban vette kezdetét az idei márc. 15–i megemlékezés. A résztvevők megtekintették a Nagy József polgármester és Veres Pál vállalkozó által készíttetett márványtáblát, amelyre azoknak a református lelkészeknek a neve került fel, akik a hiripi református templomban szolgáltak és szolgálnak ma is. A templomi ünnepélyen és a hősök emlékművénél megrendezett koszorúzáson Bartha Sándor lelkipásztor és Nagy József polgármester a magyarság összefogására hívta fel a résztvevők figyelmét. Szatmárpálfalván a résztvevők megkoszorúzták a 48–as kopjafát és a Teleki–obeliszket. Amacon az esti órákban, a szokásos istentisztelet után került sor a hősök emlékművének a megkoszorúzására. /Elek György: Március 15–i megemlékezések és ünnepségek a megyében. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), márc. 15./

A tordai magyarok márc. 14-én emlékeztek a református parókián, ahol a szabadságharc idején Petőfi is megszállt családjával együtt. Kónya-Hamar Sándor képviselő, a Kolozs megyei RMDSZ elnöke mondott beszédet. Az Erdélyi Magyar Ifjak szintén jelen voltak az ünnepségen. Elmondták: új forradalomra van szükség. olyanra, amelynek célja a magyar kultúra és identitás megőrzése. A nemzeti ima eléneklése után a megyei és helyi RMDSZ, a történelmi egyházak, a Tordai Magyar Dalkör, a Tordai Honvéd Hagyományőrző Bizottság, az Erdélyi Magyar Ifjak, valamint az Aranyosvidéki Ifjúsági Társaság helyezett el koszorút a Petőfi-emlékműnél. A detrehemtelepi magyarok is megemlékeztek nemzeti ünnepünkről a református templomban. /Ladányi Emese Kinga: Márciusi ünnepségek Tordán és Detrehemtelepen. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 15./

Márc. 15-én a kolozsvári Szent Mihály-templomban az erdélyi magyar történelmi egyházak, a kolozsvári magyar főkonzulátus valamint, a politikai és civil szervezetek képviselőinek részvételével, telt ház előtt tartottak ökumenikus istentiszteletet márc. 15-e alkalmából. Ezt követően az ünneplő sereg a volt Biasini Szálló elé vonult, ahol megkoszorúzták Petőfi Sándor emléktábláját. Este az ünnepség a Role és a TransylMania együttes koncertjével ért véget. Czirják Árpád érseki helynök márc. 15-ét az összmagyarság ünnepének nevezte. Pap Géza református püspök rámutatott, elmúlt az az idő, amikor mások mondták meg nekünk, hogy milyen szabadságra van szükségünk. Szabó Árpád unitárius püspök arra hívta fel a figyelmet, hogy ez az ünnep ne az egymásra mutogatás alkalma legyen, hanem a megtisztult nép megkülönböztetett napja. Mózes Árpád evangélikus-lutheránus püspök emlékeztetett, a forradalom hősei tudták, hogy harcuk több egyetlen nép harcánál, benne ezeréves szülőföldünkhöz való ragaszkodásuk jutott kifejezésre. Kónya-Hamar Sándor, az RMDSZ Kolozs megyei szervezetének elnöke a fájdalmas csalódás és a harc közül az utóbbi választását nevezte helyénvalónak. Medgyessy Péter miniszterelnöknek a határon túli magyarokhoz intézett üzenetét Cseh Áron kolozsvári magyar főkonzul olvasta fel, majd Valentin Cuibus, Kolozs megye alprefektusa Adrian Nastase román kormányfőnek a romániai magyarsághoz intézett köszöntő levelét tolmácsolta. Eckstein-Kovács Péter szenátor hangoztatta: „azt üzenem a polgármesternek, hogy csomagolja össze műanyag pohárkáit, és menjen el”. Vekov Károly képviselő beszédében hangsúlyozta: „nem reálpolitikusokra és pragmatikusokra van szükségünk, akik végiglépegetik a történelmet, és nem hagynak nyomot maguk után, mondta a politikus hangsúlyozva a szabadság jegyében kívánjuk a szabadságot, az esélyegyenlőséget.” A Magyar Ifjúsági Tanács (MIT) nevében Bardóczi Csaba ismertette tizenkét pontban, hogy mit kíván az ifjúság. Ezek: 1. restitutio in integrumot, az elkobozott egyházi és közösségi ingatlanok teljes visszaszolgáltatását; 2. önálló állami magyar egyetemet; 3. erdélyi magyar bankot; 4. a csereháti ügy igazságos és méltányos rendezését; 5. a kötelező katonai szolgálat végleges és azonnali eltörlését; 6. az itthonmaradást ösztönző pozitív jövőképet, gazdasági jólétet biztosító közösségi képviseletet; 7. bátor kiállást magyarságunkat jelképező történelmi személyiségek szobrai védelmében; 8. Eva Maria Barki és Bayer Zsolt persona non grata minősítésének visszavonását; 9. az RMDSZ csúcsvezetősége diktatúrájának eltörlését, az erdélyi magyarság sokszínűségének érvényesítését, az ifjúság megosztásának beszüntetését; 10. a magyarországi és romániai állami költségvetésből az erdélyi magyarságnak szánt összegek feletti RMDSZ uralkodás felszámolását, a politika kivonulását a támogatások elbírálásából; 11. élni a választás szabadságának lehetőségével; 12. teljes önrendelkezést az erdélyi magyar közösségünk számára, autonómiát. A Házsongárdi temetőben zajlott megemlékezést követően több magyar zászlót lengető fiatal vonult végig a Főtéren, majd a Szentegyház-, Bolyai- és Kossuth Lajos utca érintésével a Protestáns Teológiára ment. /Ördög I. Béla, Papp Annamária: Méltósággal ünnepelte március 15-ét Kolozsvár magyarsága. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 16./

Szokásához híven Funar, Kolozsvár polgármestere ismét megpróbálta megzavarni a márc. 15-i magyar rendezvényeket. Ezúttal azonban nem sikerült a tavalyihoz hasonló módon kereszteznie a magyar forradalmat ünneplők rendezvényét. Reggel tízkor a polgármester és kísérete a Petőfi utca 20. szám alatti emléktáblánál tartott szabad téri istentiszteleten vett részt, majd megkoszorúzta a volt Biasini Szálloda oldalán lévő George Baritiu és Nicolae Balcescu emléktáblát, de a városházi koszorúkból a Petőfi-emléktáblára is jutott. A kolozsvári városi tanács RMDSZ-es önkormányzati képviselői és Boros János alpolgármester meglepték Gheorghe Funart, ugyanis kokárdákkal jelentek meg a délutáni ülésen. Mi több, a magyar tanácsosok magyar és román nyelvű üdvözlő lapot adtak át a Funarnak és tanácsos kollégáinak. Molnos Lajos RMDSZ-es tanácsos két piros-fehér-zöld üdvözlőlappal lepte meg Gheorghe Funart. A polgármester szokásához híven kirohant a tanácsosok ellen: azt követelte, hogy azonnal vegyék le a kokárdákat. Ez természetesen nem történt meg. – Senki sem viselhet olyan szimbólumot, amely mintegy 40 ezer román hazafi meggyilkolására emlékeztet. Ilyen a terrorizmust jelképező aradi szobor is, amelyet az első adandó alkalommal beolvasztunk – mondta Funar. /K. O.: Kokárdák a városi tanácsban. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 16./

A magyar forradalom és szabadságharc nagy alakjai másképp látták a nemzet jövőjét, de vitáik, nézetkülönbségeik dacára képesek voltak az összefogásra, az együttcselekvésre, mert tudták: a társadalmi reform, a szabadság csupán egységes fellépéssel érhető el – hangsúlyozta ünnepi beszédében Markó Béla, az RMDSZ elnöke márc. 14-én Krasznán, Petőfi Sándor készülő szobrának ünnepélyes alapkő-letételénél. Az eseményen jelen volt Seres Dénes szenátor, Vida Gyula képviselő, Szabó Vilmos politikai államtitkár, Íjgyártó István bukaresti magyar nagykövet is. Adrian Nastase kormányfő üzenetét Marc Tiberiu, Szilágy megye prefektusa tolmácsolta, Medgyessy Péter magyar miniszterelnök levelét Íjgyártó István olvasta fel. /Petőfi Sándor szobrának alapkő-letétele Krasznán. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 16./ Petőfi arcképével fedőlapján ünnepi műsorfüzetet jelentetett meg Krasznán a helybeli Cserey Farkas Társaság a szabadságharc évfordulója alkalmából. A Cserey Farkas Társaság kérésére jóváhagyták a köztéri Petőfi-szoborállítást. Az alapkövet Markó Béla szövetségi elnök, Szabó Vilmos politikai államtitkár, Marc Tiberiu prefektus és Pop Imre polgármester helyezték el. /(Fejér László): Kraszna Petőfivel ünnepelt. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 16./

Márc. 14-én Marosludason a helyi (andrássytelepi) Petőfi Sándor Általános Iskolában megtartott ünnepi műsor keretében bronzba öntött Petőfi-emlékplakettet avattak, amely a szászrégeni Tieme Nóra alkotása és a budapesti Urbán Tibor vállalkozó támogatásával készült el. Ünnepi beszédet Máté András iskolaigazgató és Tóth Sándor helybéli EMKE-elnök, valamint dr. Ábrám Zoltán, az EMKE Maros megyei szervezetének elnöke. /Petőfi-emlékplakett avatása. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 16./

A város magyarsága együtt emlékezett márc. 15-én Szatmárnémetiben. A református temetőben található Kossuth–emléksírnál kezdődött az ünnepség. Korda Zoltán református lelkész és Amma Zoltán római katolikus plébános mondott imát. Ünnepi beszédet mondott Varga Attila parlamenti képviselő és Kereskényi Gábor, a MIK ügyvezetője. Koszorút helyeztek el Kossuth emléksírjánál az RMDSZ, a MIK, az Magyar Polgári Szövetség, valamint több egyházi és civil közösség képviselői. A Kossuth–emléksírtól az Ormos–házhoz vonultak az ünneplők, ahol Kereskényi Sándor szenátor és Kovács Jácint, a MIK elnöke mondtak ünnepi beszédet, majd megkoszorúzták az Ormos–ház falán található Petőfi–emléktáblát. /T. L.: Együtt emlékezett Szatmárnémeti magyarsága. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), márc. 16./

Nagykárolyban márc. 15-én a Petőfi–szobornál a Kaffka Margit Művelődési Egyesület ünnepi műsorral egybekötött koszorúzást, Sróth Ödön, a Kaffka Margit Művelődési Egyesület elnöke és Vincze András történelemtanár méltatta az eseményt, Csőkör József a Petőfi–szobor 10 évvel ezelőtt történt felállításáról emlékezett meg. A koszorúzáson részt vett az RMDSZ, a Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács és a Magyar Polgári Szövetség képviselője is. Este a színházteremben a helyi RMDSZ–szervezet ünnepi műsort rendezett. /Boros Ernő: Nagykárolyban tegnap a hat vezér ismét pajzsra emelte Árpádot. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), márc. 16./

Négynapos rendezvénysorozattal emlékezett Segesvár magyarsága márc. 15-re. Az Aurel Mosora Általános Iskolában tartották az immár hagyományossá vált szavaló- és prózamondó versenyt, a Gaudeamus házban pedig versmondó-vetélkedőt. Márc. 15-én mintegy 300-an vettek részt a nemzeti ünnep alkalmából a várbeli Petőfi-mellszobornál szervezett rendezvényen, az ünnepséget Jakabházi Béla magyartanár vezette. Az ünnepségsorozat délután Fehéregyházán folytatódott, majd színjátszó csoportoknak az Eminescu Kultúrotthonban szervezett előadásával zárult. /(antalfi): Segesvár magyarsága is ünnepelt. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 16./

,,15 millió magyar fohásza száll ma az ég felé, ehhez csatlakozunk mi is, maroknyi piski magyarság.”  E szavakkal nyitotta meg a márc. 15-i emlékünnepséget Albert István református lelkész a piski csata emlékére újraállított obeliszk tövében. Winkler Gyula parlamenti képviselő, az RMDSZ Hunyad megyei szervezetének elnöke emlékeztetett: 15 évvel ezelőtt a piski csata emlékére állított obeliszk széttörve hevert, ma pedig újraállított emlékoszlopként hirdeti a hősök emlékezetét. Vajdahunyadon pedig Petőfi-szobrot állítottak. Felújították a templomot, építettek iskolát és Magyar Házakat. Takács Csaba, az RMDSZ ügyvezető elnök beszédében hangsúlyozta, hogy itt, a végeken, ahol a hivatalos mosoly és kéznyújtás mellett még mindig meggyalázhatják nemzetünk és a szabadság hőseinek emlékét, emelt fővel kell helytállni a szórványban is, a piski hídnál, ahol a maroknyi sereg ünneplése is bizonyítja, hogy még nem veszett el Erdély. A piski ünnepségen Schreiber István, az EMKE Hunyad megyei elnöke röviden ismertette az 1999-ben újraállított emlékmű történetét. Vajdahunyadon, a református templomkertben felállított Petőfi-mellszobornál ünnepeltek. Petrozsény magyar közössége Várpalota testvérváros küldöttségével együtt emlékezett a szabadságharc hőseire. Déván a Művelődési Ház nagytermében Magyar Március címmel tartott nagysikerű előadást a Magyarok Nagyasszonya Kollégium Turul együttese. /Gáspár-Barra Réka: Az emlékezés és az öröm ünnepe. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 16./

Temesváron a márc. 15-i ünnepségsorozat az RMDSZ Temes Megyei Szervezetének székházában kezdődött. Az első szabadtéri megemlékezésre a Győrödi fasor 1848-as Honvéd obeliszkjénél került sor a győrödi RMDSZ, a temesvár-gyárvárosi 1-es számú Általános Iskola tanárai és tanítói, valamint a Magyar Nyugdíjasok Klubja közös szervezésében. A fő ünnepséget a szabadfalui Petőfi-emlékműnél tartották. Horia Ciocarlie prefektus felolvasta Adrian Nastase román, Szász Enikő pedig Medgyessy Péter magyar miniszterelnök üzenetét. Ünnepi beszédet mondott Toró T. Tibor parlamenti képviselő és Halász Ferenc megyei RMDSZ-elnök, majd a történelmi magyar egyházak képviselői következtek. /Sipos János: Március 15. üzenete. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 16./

Tőkés László püspök, az EMNT elnöke nyilatkozatában kifejtette, egyetért Bugár Bélával, a felvidéki Magyar Koalíció Pártja elnökével, aki azért nem fogadta el a Magyar Köztársaság Nagykeresztjét, mert megítélése szerint most nem kitüntetésre, hanem támogatásra van szüksége a határon túli magyarságnak. Példája követendő lett volna párthivatali kollégái részéről is, Délvidéken és Erdélyben. A kisebbségben élő magyarságot sújtó kormányzati megvonások mintegy 2 milliárd forintra rúgnak, s a maguk 20%-os arányával többszörösen meghaladják a 4-5%-ra tehető magyarországi takarékossági korlátozásokat. A román Szociáldemokrata Pártnak meg is van minden oka diadalt ülni az aradi Szabadság-szobor ürügyén felállítandó román Diadalívhez, mert a Szabadság-szobor, illetve kisebbségi-nemzeti szabadságjogok megcsúfolásával, valamint az erdélyi magyarság megalázásával sikerült újabb csúfos vereséget mérnie a magyar külpolitikára és az erdélyi magyar politikára. Tőkés László leszögezte, hogy SZDP–RMDSZ-protokollum utódkommunista irányba elhajló, nemzeti érdekeket sértő paktum. A Románia Újjáépítéséért Szövetség (URR) állásfoglalása szerint az RMDSZ és az SZDP között ezáltal egy "olcsó választási alku" köttetett. Az eset egyébként nagy mértékben hasonlít a Petőfi–Schiller fantomegyetem kiagyalására, amikor is az vált a feltételévé az RMDSZ kormányban való maradásának. Adrian Nastase és Medgyessy Péter miniszterelnökök, valamint Markó Béla pártelnök március 15-i üzenetei a régen meghaladottnak vélt proletár internacionalizmus szellemében fogantak. /Nyilatkozat. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), márc. 17./

Márc. 15-én Szovátán a Petőfi-szoborhoz vonuló tömegben két egyetemista diák, szovátai lakosok, egyikük piros-fehér-zöld, a másikuk fekete alapon fehér, nagy Magyarország, benne ugyancsak fekete, jelenlegi Magyarország zászlókkal vonult. Az út szélén álló csendőrök a két diákot kiszólították a tömegből. A tömeg nem engedte, hogy a két fiút elvigyék, így kiabálás kezdődött. Látva a körülöttük megszaporodott tömeget egy kivételével a csendőrök odébbálltak. Az egyedül maradt csendőr hol románul, hol pedig magyarul tovább folytatta a veszekedést, és kitépte az egyik piros-fehér-zöld zászlót a diák kezéből. Megjelent az alpolgármester. A csendőrökkel folyó vita közben elmagyarázta nekik, hogy ez egy rendőrségen bejelentett rendezvény, semmi joguk senkivel kötekedni. /Tóth Csaba, Szováta: Csendőrök magyar zászló ellen. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 18./

A bukaresti magyarság előbb a Calvineum református templomban, majd a Petőfi Házban ünnepelte meg márc. 15-ét. Másnap a román sajtó beszámolt az országszerte lezajlott rendezvényekről. Legnagyobb terjedelmet – fél újságoldalt – az Adevarul szentelt a megemlékezéseknek. Kiemelte, hogy Vajda Borbála szenátor Magyarország zászlajának kokárdáját viselte a mellén a Parlamentben. Ezt „az ellenzék vagy nem vett észre, vagy csak azért nem tette szóvá, nehogy Vajdát kínos helyzetbe hozza" – írta az Adevarul. Barabás István újságíró megjegyezte, a román parlament történetében első ízben fordult elő magyar kokárdás jelenlét a testület ülésén. Ugyanígy rendhagyó esemény a kolozsvári: a városi tanács magyar tagjai kokárdával jelentek meg a délutáni soros munkaülésen. Gheorghe Funar ideges lett és követelte, hogy mivel „idegen ország" jelképe, vegyék le. Nem vették le. Barabás megjegyezte, 14 év alatt is milyen sokat változott a világ! Felidézte a néhai Tineretul Liber 1990. márc. 17-i számát, amelyben Ioan Gavra A tolerancia nem jelenti, hogy toleránsak legyünk az intolerancia iránt címmel írt helyeslően arról, hogy a Vatra Romaneasca tiltakozott az RMDSZ terve ellen, hogy márc. 15-én ünnepi rendezvényekre kerüljön sor Romániában. /Barabás István: Március – fény és árnyék. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 19./

Évekkel ezelőtt, amikor a Babes-Bolyai Tudományegyetem magyar tanárai nevében helyzetelemző írások jelentek meg az erdélyi magyar napilapokban, kisebbfajta felzúdulás keletkezett. Akkor a sajtóvita kezdeményezői az önálló magyar egyetem újraindításának gondolatát kérdőjelezték meg. S tették ezt a valamikori Bolyai lejáratásával, és a diákok, illetve a felsőoktatásban dolgozó magyar tanárok sorában végzett felmérésre hivatkozva. Az akkori vita előzménye a multikulturális egyetemi modell, a sebtében beindított "magyar és német vonal" volt. A lap munkatársa, Németh Júlia leszögezte: a magyar egyetem kérdése nem a felsőoktatás berkeiben eldöntendő dolog, hanem kifejezetten politikai ügy, amely a magyar kisebbség egészét érinti. Az RMDSZ azóta jó néhány csapdába belesétált (lásd Petőfi-Schiller Egyetem, spanyolfalként használt multikulturalitás, egyetemi autonómia stb.), de nem szűnt meg hangoztatni azt a jogot, hogy az anyanyelvi oktatás kérdésében kizárólagos döntési jogra és számarányának megfelelő költségvetési intézményrendszerre tart igényt. A magyar intézményrendszer ügyében semmi előrelépés nem történt. A döntést nem lehet azokra hárítani, akik nem hajlandók, vagy nem merik véleményüket nyilvánosan vállalni. A politikai nyomásgyakorlás, a megfélemlítés még nem szűnt meg. /Németh Júlia: Személyes érdek kontra közügy. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 24./ 1997. elején indult vitában többen megkérdőjelezték az önálló magyar egyetemet, elsősorban a Szabadelvű Kör tagjai. Cs. Gyimesi Éva szerint a magyar egyetem "egy szabadalmazott, és a bevált modellekkel nem törődő, helyi gyártmányú, barkácsolt torzszülöttet és egyfajta szellemi gettót: bezárkózást a nyelvi-nemzeti sajátosságba". Ehelyett két- vagy akár többnyelvű egyetem szükséges, vallotta Cs. Gyimesi Éva. /Cs. Gyimesi Éva: Erdélyi tudományegyetem. = Szabadság (Kolozsvár), 1997. febr. 12./ Magyari Nándor László szerint "az egész egyetem-tradíció: mítosz és szent tehén". "Az egyetemreform főáramától eltérő törekvésnek tűnik" hangsúlyozta, "az etnikai alapon elkülönített egyetem létrehozásának kizárólagossága is." /Magyari Nándor László: Universitas és környezete. A magyar egyetem-eszme beágyazottsága a kisebbségi elitek diszkurzusába. = Szabadság (Kolozsvár), 1997. febr. 10./ A közelmúltban autonómiát, önálló egyetemet követelt "boldog-boldogtalan". /Törzsök Erika: Ellenségkép nélkül. = Magyar Hírlap, 1997. jan. 25., újraközölte: Szabadság (Kolozsvár), 1997. febr. 3./