Roma-magyar együttélés?
A magyar és roma közösségek együttéléséről beszélgettek csütörtök délután Tusványoson, a Kós Károly sátorban.
A beszélgetés moderátora Z. Nagy István újságíró, civil aktivista szerint a téma kényes, a társadalom szereplői elég hosszú ideje nem tudják kezelni. „Többféle vetületből kellene megnézni ezeket a kérdéseket: demográfiai, kulturális, szociális szempontból is. Mi a konfliktusok irányából közelítettük meg.” Rámutatott, Székelyudvarhelyen több évtizedes konfliktusokat követően kezdtek beszélni ezekről a kérdésekről.
Szőke László, székelyudvarhelyi újságíró, a Magyar Nemzet munkatársa, a Fekete-fehér blog működtetője arról beszélt, miként került kapcsolatba a székelyudvarhelyi „maffiákokkal”. Kérdésre, hogy össze lehet-e a roma fogalmát kötni a bűnözéssel elmondta, nem gondolja, hogy a bűnözés származás kérdése. „Annál is inkább, mert a roma csoportok mellett nagyon veretes székely legények is vannak Székelyudvarhelyen és Székelyföldön.”
Gálfi Árpád, székelyudvarhelyi önkormányzati képviselő a hírhedt Gábor családdal szembeni személyes, valamint a bethlenfalvi közösség harcát vázolta fel. Ő a közösség képviselőjeként került konfliktusba az említett roma családdal. A 2010-ben Bethlenfalvára költözött család folyamatos lopásai, fenyegetései, betörései ellen közösségi összefogással léptek fel.” Azok az emberek, akik meg voltak károsítva, fenyegetve, verve, magukra voltak maradva. Nem mertek lépni és ha léptek is a tapasztalat az volt, hogy megfelelő emberek, igazságszolgáltatás hiányában arra kényszerültek, hogy visszavonuljanak. Ez a közösség ezért az ügyért állt ki. Elindultak a folyamatok, amire számítottunk nagyjából kezd teljesülni az igazságszolgáltatás útján, folynak a pereink. Az igazságszolgáltatás útját tartjuk nagyon fontosnak. Úgy érezzük, jelen pillanatban ez a járható út annak érdekében, hogy változás történjen” – mutatott rá.
Vasik János, felvidéki szerkesztő, a Pátria rádió munkatársa a felvidéki állapotokat ismertette, azt, hogy milyen az együttélés egy olyan közösségben, ahol adott esetben többségben vannak a romák. „Krasznahorkaváralja az a hely, amely mélyen tükrözi valahol a szlovákiai állapotokat és a szlovákiai magyarság, illetve a felvidéki magyarság szempontjából a roma-magyar együttélés kérdését. Erdélyben sem pusztán a kriminalitás kérdése ez. Számunkra bizonyos fokig bizonyos területeken meghatározó az is, hogy hova fognak integrálódni. Nem a Gábor-típusúakról van szó, noha ilyen nálunk is van elég. Azért érdekes a krasznahorkai történet, illetve a romák reakciója, mert korábban is volt egyfajta mozgás közöttük. Nagyon hű lakmuszpapírja a roma közösségnek a kultúra hatása. Megmutatja azt, hogy melyik etnikumnak, melyik közösségnek milyen súlya van a szlovákiai társadalomban. Míg korábban a romáknak a vándornyelve, a második nyelve a magyar volt és ez fokozottan érvényes a délvidéki cigányságra, gyakorlatilag azt lehet mondani, mostanra a romák nyelve a szlovák lett. A magyar közösségnek a súlya és a társadalmi megbecsültsége ott tart, hogy már a cigány sem akar magyar lenni. Minek kettős kisebbségben lenni?”
Szőke László szerint ahhoz, hogy megfelelően tudjunk kommunikálni a romákkal, értenünk kellene a kapcsolati hálójukat, azt, hogy hogyan működik ez a közösség, és ne a saját értékrendünk szerint akarjunk elfogadtatni, megértetni velük valamit. Másként kell velük beszélni, az ő értékviláguk felől kell a kommunikációs üzeneteket megfogalmazni. „Magyarról magyarra le kell fordítani, amikor akarunk beszélni. Azokkal, akikkel mi konfliktusba kerülünk, kénytelenek vagyunk úgy kommunikálni, ahogy ők megértik. Szintén csak a bűnözői körre fókuszálva azt is megfogalmaztam, hogy ha hatékonyan akarsz fellépni a jelenség ellen, akkor az erőszak, vagy az erőszakkal kapcsolatos lépések a hatékonyak. Ha nem tudsz erőt felmutatni, akkor ők a gyengeséget látják benned. Az erő az nem fizikai erőszak. Ugyanúgy erőként éli meg azt, ha sikerül annyi pert a nyakába akasztani, hogy előbb-utóbb szembesül azzal, hogy börtönbe fog kerülni. Az igazságszolgáltatáson keresztül kell megkísérelni, hogy visszafogjuk, vagy visszatereljük a normális életvitelbe őket.”
Vasik János úgy véli, Szlovákiában is a problémák jelentős részét el lehetett volna kerülni már azok kibontakozásakor, ha a megfelelő intézmények, szervek megfelelően működnének, ha a megfelelő időben lett volna eszköz fellépni velük szemben. „Nem feltétlenül büntetésre gondolok, hanem segítő kézre is. Ha a kisebb ügyek esetében a rendőrség úgy jár el, ahogy nem, és nem legyintett rá, hogy ezek csak kis kategóriájú dolgok. Viszont, ami kinövi magát, az pontosan az, ami Székelyudvarhelyen történik.”
„Székelyudvarhelyen is ugyanilyen viszonyulása volt az igazságszolgáltatásnak ezekhez az ügyekhez. Az esetek nyilvánosságra hozásának és a civil kezdeményezéseknek köszönhetően a hatóságok nem tudják elkerülni, hogy ezeket kezeljék” – reagált Szőke. „Ha van eredménye a munkánknak az az, hogy a magyar közösség önbecsülését sikerült valamennyire visszaállítani. Megteremtettük azokat a fórumokat, ahová segítségért lehet fordulni.”
Noha a beszélgetés folyamatosan a székelyudvarhelyi cigányokkal való konfliktusokhoz kanyarodott vissza, abban mindannyian egyetértettek, hogy jó, hogy sikerült egyáltalán beszélni erről a kérdésről és remélik lesz folytatása.
Péter Beáta
Székelyhon.ro

Színházi sátor Tusványoson
Immár ötödik éve van jelen a Bálványosi Nyári Szabadegyetemen és Diáktáborban a Magyar Teátrum színházi sátor. Szabó Lászlóval, a Magyar Teátrumi Társaság titkárával (portrénkon) az újdonságokról beszélgettünk.
– Milyen programokkal készültek az idén Tusványosra?
– Több programot próbálunk megvalósítani. Az egyik természetesen a színházi előadás: színházi produkciók rövidített változatát lehet megtekinteni. Újdonság, hogy a programkínálatunkban filmvetítés is szerepel. Vidnyánszky Attila, a Nemzeti Színház főigazgatója az egyik vendégünk, az ő viszonylag friss filmjét, A szarvassá változott fiút is szerettük volna bemutatni. Szintén újdonság, hogy jelen vannak a cirkuszművészek. Beszélgetések is zajlanak a sátrunkban vendégeinkkel a színházról és általában a kultúráról.
– Milyen programpontokat emelne ki a felhozatalból?
– Vidnyánszky Attila a húzónevünk. Nem volt még Tusványoson soha, és örülünk, hogy idén el tudtuk ide csábítani. Filmjével közönségtalálkozón, beszélgetésen is részt vesz Tusványoson. A szolnoki Szigligeti Színház és a Békéscsabai Jókai Színház egy-egy produkciójából látható egy-egy szűkített változat. És itt van a Talamba együttes, a gödöllői művészetek házának saját zenekara. Izgalmas dolgot művel a négy főből álló ütőscsapat egészen extrém hangszerekkel és hangzásvilággal. Hárman házigazdáskodunk a Magyar Teátrum sátorban: Fekete Péter, aki eddig a békéscsabai Jókai-színház vezetője volt, most pedig a cirkusz ügyvezetője, Németh Kristóf, a Játékszín igazgatója és jómagam. És itt lesz Szalay-Bobrovniczky Alexandra, Budapest főpolgármester-helyettese és Rázsi Botond, Eger alpolgármestere, ők beszélnek majd, hogy egy város arculatát miként határozhatja meg a kultúra, hogyan lehet összekötni a város népszerűsítését a kultúra népszerűsítésével. Beszélgetünk az internet és a kultúra kapcsolatáról is, arról, hogy megöli az internet a kultúrát, vagy éppen segíti.
– Teátristák – „nagy játékosok” címmel a magyar színházművészet jelentős alakjairól készült kiállítást is megtekinthetnek a betérők.
– A kiállítást Gajdó Tamás, Tordai Hajnal és Juhász Tibor hozta létre, a Magyar Művészeti Akadémia támogatásával valósult meg. Itt nem tudunk megfelelő kiállítási körülményeket teremteni, ami akár illene is a dologhoz, ez fesztiválkörnyezet, így a tárlat inkább a hangulat kiteljesítését szolgálja. Azért örültünk a kiállításnak, mert a sátorral az a célunk, hogy megmutassuk: nem lehet eleget tenni a kulturális tradíciók megtartásáért. Úgy gondoljuk, hogy még egy ilyen környezetben is, mint ez a fesztivál – ahol jelen van a popzene, a buli – kell lennie szigetnek, ami a kultúráról és a kulturális elemek megtartásáról szól.
– Esténként bulikat és különböző vetélkedőket is tartanak. Az elmúlt évek tapasztalatai alapján sok „nem színházi ember” vesz részt ezeken a késő esti vetélkedőkön. – Az emberek szeretnek játszani, egy vetélkedővel pedig nem lehet mellényúlni soha. A részvételhez pedig nem kell kimondottan színházi tudás, csak kis általános műveltség. Próbáljuk humorosan megszervezni. – Akadnak évről évre visszatérő nézőik?
– Igen, a körülbelül száz személyből álló törzsközönségünk. Minden évben visszajönnek, keresnek bennünket, részt vesznek az előadásainkon. Ez is volt a cél, pontosabban ez is cél volt, mert jó az, ha egy hasonló jellegű fesztiválon van egy olyan réteg, amely megtalálja a saját helyét.
Péter Beáta
Krónika (Kolozsvár)

Ötvenezer tusványosozó
A Jóvilágvan, a Heaven Street Seven és az Anna and the Barbies koncertje szerepelt a 26. Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor programjában záróakkordként. Noha szombati adatok még nem voltak, a szervezők elmondása szerint közel ötvenezren Tusványosoztak az idén.
„Pénteken este volt a csúcs: egy adott pillanatban tizenötezer kilencszázan voltak a tábor területén. Szombat délutánig 43 ezer 750 személy érkezett Tusványosra” – tudtuk meg Fall Sándor sajtófőnöktől.
Elmondta, az idei Tusványoson újdonságként számító beléptető rendszer beváltotta a hozzá fűzött reményeket. Pontosan lehetett követni, hogy épp hányan vannak a táborban, tehát biztonsági okokból is jó volt, ugyanakkor kiszűrte a fiatalkorúakat, és így nem vált a kiskorú ivászatok a helyszínévé Tusványos.
„Voltak nehéz pillanatok, zsúfolt napok, esték, de emberkiegészítéssel megoldódott a dolog. Még van pár óra Tusványosból, de azt el lehet mondani, hogy nem történt semmiféle komolyabb incidens. Néhány napszúrás, kisebb sérülés, meleg miatti rosszullétről tudunk, ennél súlyosabb egészségügyi probléma nem volt. Idén kevesebb kiskorú látogatott vett részt a rendezvényen. Ezzel számoltunk is, és ez jól is van így. Tudtunk szerint medve sem járt a tábor területén, annak ellenére, hogy a környéken jelen vannak. Volt három vadőr, ez volt a feladatuk, hogy az esetleges medvehelyzetet kezeljék.
A biztonságiak szerint ugyanakkor nem voltak agressziók, összetűzések” – összegzett a sajtófőnök.
Péter Beáta
Erdély.ma

Keskeny úton át Istenhez: másképp szólnak a fiatalokhoz
Meg lehet mutatni a fiataloknak az Isten felé vezető utat, ha megfelelőképpen szólunk hozzájuk – ez az egyik irányelve a Keskeny út ökumenikus fesztiválmissziós csoportnak, amely idén tizenegyedik alkalommal várta a fiatalokat Tusványoson. Az évek során tartottak már keresztelőt is, idén pedig egy fiatal pár jegyezte el egymást a Keskeny út sátrában.
A misszió a magyarországi KözösPont Ifjúsági Misszió program mintájára jött létre. A csoport tagjait egyetemisták, papok és lelkészek alkotják. „A név onnan jön, hogy a széles úton, ami a fiatalok esetében a bulizást, csajozást, hülyéskedést foglalja magában, mi megpróbáljuk a keskeny utat képviselni abban a hitben, hogy van érdeklődő eziránt is. A tizenegy éves jelenlét azt igazolja, hogy tényleg van érdeklődés” – mutatott rá Bardócz Csaba ikafalvi református lelkész, a missziós csoport egyik alapítója.
A lelkész szerint mindenki keres, ugyanakkor nagyon erős a mai világban a „nehogy lemaradjak” életérzés is. „Ott kell legyen a buliban, ott kell legyen Tusványoson, mert ha nem, úgy érzi, valamiről lemarad. És közben keres. Mi erre a keresésre próbáljuk azt a választ adni, hogy kipróbálhat sok utat, de amit keres, az végül is az Isten. És azt nemcsak abban a formában lehet megtalálni, ahogyan mi ezt kínáljuk az egyházak által – mondom ezt lelkészként” – magyarázta Bardócz Csaba. Elmondta, nagyon sok fiatal jár vissza a sátrukhoz évről évre. Sokan azzal érkeznek, hogy utálják a papokat, az egyházat. Éppen ezért az egyház meg kell mutassa azt az arcát is, hogy tud más lenni, és az egyháztagság nemcsak annyit jelent, hogy valaki befizeti az egyházfenntartó járulékot, mutatott rá.
Pénzt osztottak
A csoport azért jár vissza évről évre a Bálványosi Nyári Szabadegyetemre és Diáktáborba, hogy megmutassák a résztvevőknek, hogy lehet és jó Istennel élni. Idén még „fesztiválosabbra vették a figurát”. Isten szeret téged feliratú, saját karszalagot is készítettek, ezt osztogatták a sátrukhoz odalátogatóknak abból a meggondolásból, hogy aki ezt viseli, egyfajta értékrendet képvisel, ugyanakkor maga is hirdeti az igét. Szórólapokat osztogattak, ingyen zsíros kenyérrel kínálták a fesztiválozókat. A rendezvény ideje alatt két alkalommal pedig – sokak meglepetésére – pénzt kínáltak a fesztiválozóknak. Egyik csoporttag kiült az út szélére, és kalapból kínálta az arra járóknak a pénzt. „Ilyet még nem láttak, ezzel is kicsit rá akartunk cáfolni arra, hogy az egyház nemcsak kérni akar, hanem adni is, ez a szerepe. De úgy tud adni, ha neki is van. Hogy a tusványosozók jó emberek, azon is látszott, hogy első nap tíz lejjel indult és ötven lejnél több fordult meg benne, mert nagyon sok olyan ember volt, aki odament és azt mondta, ez egy jó kezdeményezés, érti, tetszik neki, és a kalapba pénzt tett” – mesélte a lelkész.
A pap is ember
A sátor programjában élményszínház, gitárest, és délelőttönként áhítat is szerepelt, a kicsiknek gyereksarkot működtettek. Az első években egy-egy közismert lelkészt hívtak meg áhítatot tartani. „Igazat mondott, szépen mondta, dogmatikailag tökéletes volt, de a fiatalokhoz nem mindig jutott el az üzenet, mert ide egyfajta közvetlenség kell. Tudom, hogy az idősebb generáció ezt nem szívesen hallja, de például adott esetben szlengben kell beszélni. Az ifjúság lassan olyan nyelvet beszél, hogy az értelmiségi ember nem is érti, ha nem olyan közegben dolgozik. Ha megfelelőképpen beszélünk hozzájuk, akkor azt mondják, hű, ez a pap pont olyan dolgokat él át, amilyeneket én, és hogy a pap is ember” – részletezte az alapító. Elmondta, noha szolgált börtönben is, és azt hitte, az a legnehezebb, a Keskeny út előadóinak sincs mindig könnyű dolguk. Van, hogy a közönség kétpercenként beszól, kérdez, provokál. Így történt négy éve is, amikor „kigyúrt” fiatalok ültek be az egyik előadásra, akik utóbb be is vallották, hogy azért mentek, hogy provokálják az előadót és a Keskeny út tagjait. Arra számítottak, hogy kirakják őket az előadásról. Az előadó azonban készséggel válaszolt a provokatív kérdésekre. A Marosvásárhelyről érkező csoport másnap és harmadnap is ellátogatott a sátorba. Tusványos utolsó napján aztán az egyikük azzal állt elő, hogy meg akar keresztelkedni. „Gondoltam, hülyéskednek, mert mindig azt csinálják. Aztán láttam, hogy tényleg komoly a dolog. Mondtam, meg tudjuk keresztelni, de anyakönyvezni is kell, és én vagyok itt az egyedüli gyakorló lelkész, így reformátusnak tudom megkeresztelni. Mondta, azt pont jó lesz, mert ő is azt akarta. A szokásos papi kellékek nem voltak nálam, mert ki gondolná, hogy épp Tusványoson kerül sor ilyesmire. Elvonultam, mondtam, addig énekeljenek. Mikor jöttem viszsza, úgy énekeltek, hogy zengett minden. A tömeg egyre gyűlt, szállt az ének, és hallatszott, hogy szívből szól” – emlékezett vissza a különös keresztelőre Bardócz. Kíváncsi volt, hogy vissza fog-e járni a csapat ezután is. Nagy örömére visszajárnak, sőt az utóbbi két évben ők húzták fel a misszió sátrát. Egyik alkalommal, amikor egyikük csúnya kifejezést használt, a csoport másik tagja nyakon vágta, és azt mondta: „mi itt templomot építünk, hogy beszélsz?”
Különleges eljegyzés
Az idei sátorépítéskor a csoport tagjai célozgattak arra, hogy a következő esemény egy esküvő lesz. „Mondtam nekik, egyrészt ahhoz menyasszony is kell, ugyanakkor kell egy polgári anyakönyvi kivonat, mi csak azután tudunk ilyen szolgálatot végezni. Eljegyzést azt tudunk, mert akkor ugye két embernek az elhatározásához kérjük az Isten áldását. Mondták, hogy jó. Aztán pénteken, ahogy különféle virágokkal érkeztek a sátorhoz, láttam, hogy bizony ez komolyra fordul. Eszükbe jutott, hogy jó lenne ezt itt megejteni, mert ők ehhez kötődnek. És megvolt az eljegyzés, gyűrűt húztak. Szép dolog, hogy fel merték vállalni ennyi ember előtt ezt” – ecsetelte a lelkész. A résztvevők a fiatal párnak pénzt is gyűjtöttek egy kalapban. Ők az ajándékot a Keskeny útnak adományozták, a misszió tagjai pedig úgy gondolták, hogy továbbadják. Így a második pénzosztós akciót ennek az összegnek a segítségével bonyolították le: 113 lejt és 1500 forintot osztottak szét a kalapból. Végül valaki a kalapot is elvitte.
„Sokan kérdezik, hogy érdemes-e ezt csinálni, van-e eredménye, mert a felnőttek mindig számszerű eredményeket akarnak. Számunkra elégtétel, hogy sokan eljönnek, délelőtt is más, délután is más közönségünk van. Van egy stabil gyülekezetünk Tusványoson, akik évről évre visszajárnak. A lényeg, hogy másképp, de meg kell szólítani a fiatalokat” – összegzett Bardócz Csaba.
Péter Beáta
Krónika (Kolozsvár)

Tuzson János-szobor ajándékba
A csíkszeredai Mikó-vár kápolnatermében mutatták be augusztus 1-jén délelőtt Tuzson János mellszobrát, melyet a honvédőrnagy utódai ajándékoztak a városnak.
Az életünk folyamatos szabadságharc – fogalmazott az ünnepélyes átadón Antal Attila, Csíkszereda alpolgármestere. „Tennünk kell a dolgunkat a történelmi tények tudatosításával, az értékekre való figyeléssel, értékeinknek az előtérbe való hozásával.”
Az eseményen Gyarmati Zsolt, a Csíki Székely Múzeum igazgatója röviden ismertette a kápolnaterem történetét és Tuzson János (Bélafalva,1825. október 25. – Sepsiszentgyörgy, 1904. január 2.) életét, majd elmondta, a honvédőrnagy egyik ükunokája kereste meg a csíkszeredai polgármesteri hivatalt, majd a múzeumot, hogy a család részéről egy, a kézdivásárhelyi Vetró András képzőművész alkotta mellszobrot ajándékoznának a városnak.
„Emlékszem gyermekkoromban az akkor még élő öregek meséltek egy bizonyos emberről, akit úgy aposztrofáltak, hogy az úr. Úr volt ő a szó minden nemes értelmében. Teljes vagyonát egy alapítványra tette. A családnak az értelmes, tehetséges gyerekeit támogatta. A Tuzson családon túlmenően számtalan jó eszű székely gyerek tudott neki köszönhetően tanulni. Nagyon büszkék vagyunk rá, mint ősünkre. Tulajdonképpen ezek a tettek, ezek a cselekedetek azok, amelyekből merítkeznünk kell, ezek azok a példák, amelyeket követnünk kell, mert csak ezek lehetnek a megmaradásunk zálogai” – mutatott rá a család képviselője, Tuzson Csaba.
Péter Beáta
Székelyhon.ro

A magyar szentek és vértanúk tiszteletére építenek kápolnát
A magyar szentek és vértanúk tiszteletére szentelik majd fel a Csíkszentkirályon épülő kápolnát. Az egyházközség által Poklondfalván építendő kápolna a helyiek reményei szerint jövő évre elkészül. A kápolna többek között a hívek adományaiból készül, a csíkszentkirályi közbirtokosság pedig a tetőszerkezethez szükséges faanyagot biztosítja.
Az áprilisban elkezdett munkálatok eredményeképpen már látszik a kápolna alapja, amely a hívek adományaiból épül, illetve a csíkszentkirályi közbirtokosság vállalta fel a tetőszerkezethez szükséges faanyag biztosítását – számol be a napilap. „Ezzel segítjük a kápolna megépülését. A fa beszállítását is felvállaltuk, már most augusztusban megpróbáljuk megoldani” – közölte Bors Ferenc, a közbirtokosság elnöke. Székely Ernő, a község polgármestere elmondta, az építkezéshez szükséges engedélyek, papírok megvannak, „minden rendben van”. A Hadnagy Judit tervezte épület több mint száz személy befogadására lesz alkalmas.
A Csíki Hírlap felkereste Csató Béla helyi plébánost is, aki szerényen csak annyit mondott, hogy jobban szeret csendben cselekedni, éppen ezért nem kívánt a tervezett kápolnáról beszélni. Annyit szívesen elmondott, hogy a kápolnát a magyar szentek és vértanúk tiszteletére szentelik majd fel.
A környékbeliek szerint szükség van egy kápolnára abban a falurészben, mert messze van a templom. „Nagyon örvendünk, hogy minden vasárnap lesz itt mise. Mindenki a környéken jól fogadta. Azért is jó, mert nem kell eljárni misére a falu másik felébe. Állítólag az idén még nem tud elkészülni, de reméljük, jövőre kész lesz, nagyon szeretnénk. Nagyon szépen köszönjük a plébános úrnak, hogy ezt megcsinálja a Felszeg utcában” – fogalmazott Vitos Barna, aki a készülő kápolna szomszédságában lakik.
Péter Beáta
Székelyhon.ro

A csíksomlyói Mária-szobor 500 éve
A Mária-tisztelet sokszínűségét tárja fel a Csíki Székely Múzeumban megtekinthető A csíksomlyói Mária-szobor 500 éve − Mária-tisztelet Erdélyben című kiállítás. A csíksomlyói kegyszobor létrejöttének 500. évfordulója alkalmából összeállított kiállításon olyan tárgyi emlékek, levéltári dokumentumok is láthatók, amelyeket eddig még nem mutattak be a nagyközönségnek.
A csíksomlyói Mária-szobor története összeforr a ferences kolostor és Csíkszék történetével. Muckenhaupt Erzsébet történész-muzeológus szerint a kiállítás, mely tulajdonképpen két tárlatból tevődik össze, több kutatóterület határán áll: művészettörténet, történelem, helytörténet, egyháztörténet, vallástörténet, vallásos néprajz, irodalomtörténet, zenetörténet, nyomdatörténet stb.
A Mária-tisztelet Erdélyben című kiállítás célja időrendi sorrendben és témák szerint csoportosítva bemutatni a Mária-tiszteletet és feltárni a jellegzetesebb fennmaradt tárgyi emlékeket az erdélyi templomokból, vagy a közgyűjteményekben fennmaradt olyan szobrokat és oltárképeket, amelyek Máriát ábrázolják. Ehhez kapcsolódik a csíksomlyói Mária-szobor is, így a két kiállítás kiegészíti egymást.
„Igazi csapatmunka. Nagy alázattal és szeretettel hoztuk létre ezt a kiállítást Hegedűs Enikővel, Mihály Ferenccel és munkatársaival, valamint P. Urbán Erik ferences atyával. Segítettek restaurátor és fényképész munkatársaim, Benedek Éva, Nagy Gyöngyvér és Nagy István. Én mint történész dolgoztam a kiállítás somlyói részének a kialakításában, nekem a kutatási területem a csíksomlyói kolostor és a templom története, valamint a könyvtár, a nyomda és a könyvkötő műhely. Rendhagyó kiállítás, még soha nem volt együtt összegyűjtve ilyen jelentős anyag a Mária-tisztelet Erdélyben témakörben és a somlyói Mária-szoborról” – mutatott rá Muckenhaupt Erzsébet.
A kiállítás a csíksomlyói kegyszobor története kapcsán bemutatja a ferencesek által írt történeti munkákat, de levéltári anyagokat is meg lehet tekinteni. A források közül jelentős a még lappangó, 17. századi szerződés, amelyet 1664-ben kötöttek a ferencesek Nyerges János brassói oltárkészítő mesterrel, aki a szerződés szerint arra vállalkozott, hogy megaranyozza a szobrot, rádiuszba, azaz sugarakba foglalja. Ekkor került a főoltárra az addig a templomban mellékoltáron lévő Mária-szobor.
Tavaly júliusban találta meg Muckenhaupt Erzsébet a gyulafehérvári érseki levéltárban Bernád Rita egyházmegyei főlevéltáros segítségével azt az iratcsomót, amely tartalmazza annak a három egyházi vizsgálatnak a dokumentumait, amely során a szobor csodatételeit vizsgálták. 1746-ban, 1747-ben, 1779-ben, majd az európai műveltségű erdélyi püspök Batthyányi Ignác idején, 1784-ben tartottak vizsgálatot ez ügyben. A történész szerint a Mária-évnek egyik ajándéka volt mindannyiunk számára az, hogy rátaláltak ezekre a dokumentumokra. Ezek, valamint a Mária-szoborról készült nyomtatott anyagok is megtekinthetők a kiállításon.
Általános jelenség volt, hogy az évszázadok folyamán a kegyszobrokat öltöztették – mesélte a történész. A legkorábbi adatok a somlyói szobor öltöztetéséről a 17. századból valók. 1622-ben és 1624-ben készült két különböző leltár a somlyói kegytemplomban található értékekről és szobrokról. Az elsőben már említik, hogy öltöztették a Mária-szobrot. Az 1624-es leltárból – ez egy latin nyelvű kivonat – tudjuk, hogy ekkor nyolc oltára volt a templomnak, a főoltár, volt egy kisebb mellékoltár, majd a Boldogságos Szűzanya oltára karján a Kisjézussal, a Szent Ferenc, Szent Antal, az apácák oltára és még egy kisebb oltár. Az 1746-47-es tanúvallomásokat tartalmazó iratcsomó utal erre a leltárra is, és leírja, hogy 1622-ben mibe volt felöltöztetve a szobor. Később már csak Jézuskát öltöztették. A kiállításon három ruhát is bemutatnak, melyekbe Jézuskát öltöztették valamikor a Mária-szobornak fogadalomból felajánlott néhány tárggyal együtt. A szobrot az 1960-as évekig öltöztették.
A csíksomlyói templomban 1798. december 8-án hirdették ki a Szeplőtelen Fogantatás ünnepén, hogy a Mária-szobor csodatevő – ekkor olvasták fel Batthyány Ignác levelét, melyben elismerte, hogy a csíksomlyói Szűzanya csodatevő. Ennek a levélnek az egykori másolata is látható a kiállításon. Az akkori ünnepi szentmisén több mint háromezer ember vett részt. A szobor a Mater admirabilis et contra haereses auxiliatricis, azaz „Csodálatos Anya, az eretnekek ellen Segítő” feliratot kapta. Ezzel egy időben ezüst koronát és jogart adományozott a püspök a Máriának és a Jézuskának. Ezek is megtekinthetők.
Péter Beáta
Székelyhon.ro

Kányádi maga a vers
Ünnepélyes keretek között adták át szerdán Kányádi Sándornak a csíkszeredai Kriterion Házban a 2014-es Kriterion Koszorút, amellyel a Kriterion Alapítvány kuratóriuma a költő és közéleti személyiség sok évtizedes irodalmi, szerkesztői, műfordítói munkáját jutalmazta.
Kányádi Sándor életművének három kulcsszava van: a Vers, a Közösség és az Emberség. Kányádi Sándor mindenekelőtt maga a Vers – fogalmazott laudációjában Székedi Ferenc kuratóriumi tag.
„A szavakkal történő alkotásnak az a hihetetlen csodája, amely immár hosszú évtizedek óta a maga tömörségével, a maga utolérhetetlen értelmi és érzelmi ötvöződésével, a minden nemű és rangú közhelyek kerülésével, a bármiféle világi hatalom előtti hajthatatlanságával és ez irányú következetességével képes arra, hogy önmagát minden nemzedék, minden korosztály számára megossza, mégis mindig, ezernyi olvasás után is, újnak, frissnek, sziporkázónak hasson.”
A méltatásban Székedi kiemelte, hogy akárcsak Domokos Géza, a Kriterion Alapítvány létrehozója, Kányádi Sándor is mindig ott és akkor segített, ahol és amikor szükség volt rá, ott és akkor emelte fel a szavát, amikor úgy érezte, hogy megsértik, megtapossák az embert vagy alkotását, közösségi létét, rátelepednek hagyományaira.
Kányádi Sándornak Ferencz Imre kuratóriumi tag nyújtotta át az oklevelet és a koszorút, Szarka Gábor konzul Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusa nevében köszöntötte a kitüntetettet. Kányádi Sándor Domokos Gézára emlékezett, néhány közös történetet osztva meg a jelenlevőkkel. Elmondta, nincs olyan hét, nap, hogy ne gondolna az ő jó barátjára, ugyanakkor szorgalmazta egy Domokos Géza Alapítvány létrehozását. „Egy méltó, anyagiakban is megbecsült dolgot kellene létrehozni, egy Domokos Géza Alapítványt. Én az első lépést megteszem, ezt, amit itt kapok – nem a koszorút, hanem még egyéb is van –, felajánlom alapítóösszegnek. Ezzel hozzájárulok, és amíg erőm lesz, máshol is megpróbálom ezt segíteni” – hangsúlyozta a kitüntetett.
A Kriterion Alapítvány 2007-ben elhunyt alapító elnökének, Domokos Gézának a kezdeményezésére húsz éve jutalmazza Kriterion Koszorúval az erdélyi magyarság azon kiemelkedő személyiségeit, akik értéket teremtenek és ezáltal a világ szellemi áramlataiba is bekapcsolják ezt a közösséget.
Péter Beáta
Székelyhon.ro

Szakemberek felügyeletével újítják fel a mindszenti középkori templomot
A csíkmindszenti római katolikus templomnak és környékének teljes felújítását kezdték el nemrégiben az egyház, a helyi önkormányzat és a közbirtokosság összefogásával.
Noha 2005 óta folynak különböző karbantartási munkálatok, ilyen méretű felújítása közel ötven éve nem volt a mindszenti templomnak. „A háttérben közel egy éve dolgozunk: mivel a legnagyobb besorolású, A-kategóriás műemlékről van szó, meg kellett terveztetni, műemlékvédelmi engedélyt kérni, ami elég sok időbe telt, és költséges is volt. De most teljes állapotfelmérést készíttettünk, kutatások is voltak a helyszínen, több szakember dolgozott, amíg a munkálatokat engedélyeztetni tudtuk” – magyarázta Pál Péter, Csíkszentlélek község polgármestere. A tervezést részben az önkormányzat, részben a csíkmindszenti közbirtokosság fizette: csak a tervezési költségek elérik a hatvanezer lejt.
A munkálatok a kerítés-felújítással kezdődtek, amelyre új cserépfödés kerül, és ha az időjárás is megfelelő lesz, a kórusfeljárat újraépítésével folytatódnak. A beruházást, a cserépen kívül, a közbirtokosság finanszírozza.
A munkálatokat Tövissi Zsolt csíkszeredai építész felügyeli. Megkeresésünkre elmondta, az épületnek már tíz éve zajlik a karbantartó helyreállítása. Először a cserepeket cserélték ki a templomon. Kiderült, hogy rossz a vízelvezetés, ezért készült egy udvarrendezési terv. „Az északi oldalon, ahol a terep rávezette az esővizet és a hólevet a templom északi falára, sikerült eltávolítani a talajt, és a terv szerint átalakítani a lejtéseket. Volt egy rossz vízelvezető sánc, amit sikerült felszámolni, a nedvesedést pedig valamennyire csökkenteni. Megépült részben egy sétányrész, utána elfogyott a pénz, a többi munkálattal vártak, amíg lesz rá fedezet” – mondta Tövissi.
Egy tűzeset miatt javítani kellett a templom belső festését, így derült ki, hogy bizonyos falszakaszokon repedések vannak. Ekkor döntötték el, hogy egy általános nagy helyreállítási tervet kell készíteni. A szakértői vélemény elkészültekor dőlt el, hogy a karzatra felvezető lépcsőházat lebontják, helyébe egy könnyebb szerkezetű, a régihez hasonló idomú falépcsőházat építenek, amely jobban belesimul a templom általános képébe.
Az általános javítási munkálatokon kívül húsz centivel megemelik a padló szintjét. A templom padlóját lecserélik egy általános téglapadlóra. Idén a tereprendezést folytatják, a kerítőfalat újítják fel, födik újra, valamint újjáépítik a karzatfeljárót.
Hogy a teljes felújítással mikor végeznek, még nem lehet pontosan tudni, a polgármester szerint nagyban függ az anyagiaktól, mivel a közbirtokosság – amely a munkálatokat finanszírozza – lehetőségei is korlátozottak, tehát más forrásokra is szükség lehet. Még nem tudják, mennyibe fog kerülni a teljes felújítás, szakaszokra bontották a munkálatokat. „Szeretnénk, ha a megyei műemlékvédelem is csatlakozna, a kulturális minisztériumra is számítunk, pályázni fogunk. Mindenképp úgy szeretnénk a restaurálást, hogy ne zavarja a misék megtartását. Akkor fogunk egy bizonyos részhez, amikor megvan rá a teljes finanszírozás. A településünk legfontosabb épületéről van szó, fontosnak tartottuk, hogy szakemberek bevonásával történjen a felújítása” – összegzett Pál Péter.
Péter Beáta
Székelyhon.ro

Cséplőkalákán a szentimrei nyugdíjasok
Zene- és énekszó mellett vonultak ki a mezőre a csíkszentimrei nyugdíjas klub tagjai szombat délelőtt. Az idősek az aratások és cséplőkalákák hagyományát kívánták feleleveníteni és bemutatni.
Vidám társaság gyülekezett szombat reggel a csíkszentimrei kultúrház udvarán, innen indultak a mezőre a hagyományteremtő szándékkal megrendezett esemény résztvevői. A nyugdíjas klub asszonyai szívesen elevenítették fel, hogyan arattak, csépeltek annak idején. Mint mondták, hosszú volt az út, amíg a kenyér az asztalra került
Már amikor megalakult a nyugdíjas klub, eldöntötték, hogy együttműködnek az ifjúsággal, és régi hagyományokat elevenítenek fel. „Ha azt akarjuk, hogy a hagyományaink megmaradjanak, oda kell állni, és ember kell hozzá. Itt nagyon sok lelkes ember segített a klub tagjain kívül is, ugyanakkor a polgármesteri hivatal is mellénk állt. Én még valamikor arattam így, ahogy most itt bemutatjuk” – mondta Lőrincz Éva, a klub egyik lelkes tagja.
A nyugdíjas csoport már a tavasszal elhatározta, bemutatja a fiataloknak a hagyományos aratást, hogyan zajlott ez, amikor még nem volt cséplőgép, kombájn: a férfiak kaszával levágták a gabonát, a nők sarlóval marokra szedték, összerakták egy csomóba, kévébe kötötték, a kévéket kalangyába rakták, hazaszállították és otthon cséphadaróval kicsépelték.
A mezőre kiérve bele is álltak a búzatáblába a férfiak – amelyet egy helybéli ajánlott fel –, az asszonyok serényen kötözték a kévéket, a zenészek muzsikáltak, a jelen levő fiatalok érdeklődéssel nézték, többen mobiltelefonjukkal fotózták, filmezték a nem mindennapos aratást. Az aratók hamar végeztek, be is bizonyosodott, hogy kalákában jobban megy a munka.
„Nagy érdeklődéssel jöttem ide, mert egy olyan eseménynek lehetünk tanúi, amely régen, nagyszüleink, dédszüleink idejében megszokott volt. Valamikor az aratás és a cséplés a legfontosabb munka volt a faluban, hisz ekkor dőlt el, hogy lesz-e kenyér az asztalon, a családnak lesz-e eledele egész évben” – mutatott rá Kencse Előd, a község polgármestere, aki maga is beállt az aratók és a cséplők közé.
Amíg kint a mezőn arattak, néhány asszony a kultúrotthon konyhájában sürgött-forgott, itt készült ugyanis a cséplőleves. Kérdésünkre, hogy mi került bele, elsőként a húst említették. A mezőre főtt ételt aratáskor nem vittek, kint sem főztek, mert a nagy szárazságban nem szabadott, nehogy meggyúljon valami. Szalonnát, hagymát, túrót ettek odakint, a levest a csépléskor főzték.
Az aratók a csíkszentimrei kultúrház udvarára tértek vissza, ott bemutatták, hogyan csépelték a gabonát cséphadaróval. Ezt bárki kipróbálhatta, aki úgy érezte, elég erős hozzá. A megmaradt szalmát zsákba tették, a gyerekek szívesen próbálták ki, milyen lehetett valamikor szalmazsákon feküdni. A munka után nem maradt más hátra, minthogy együtt elfogyasszák a cséplőlevest, amelyből jutott bőven mindenkinek.
Péter Beáta
Székelyhon.ro

Magyar állami kitüntetések példamutató munkákért
Magyar állami kitüntetéseket adtak át kedden délután Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusán, melyeket Áder János köztársasági elnök adományozott a Magyar Állami Ünnep alkalmából.
Zsigmond Barna Pál főkonzul arra hívta fel a figyelmet, hogy mindenki tegye a dolgát. Nehéz időket élünk, és összefogásra van szükség, de a megoldást ne csak kívülről várjuk, mert a megoldás bennünk is van. Mindenki tegye a dolgát, mert akkor a közösség felvirágzik, és így tudunk egyről a kettőre jutni, előre menni. „Mi most azért vagyunk itt, mert büszkék vagyunk arra, hogy van egy évezredes magyar kultúránk, vannak olyan személyiségeink, akik ezt a kultúrát viszik előre, ki-ki a maga sorsa, rendeltetése szerint, ki az oktatásban, ki a lelki életben, ki a gazdasági életben, ki a tájékoztatás világában, de mindenki teszi a dolgát, és a magyar kultúrát, a magyar nyelvet szolgálja. Akkor van magyar megmaradás a Kárpát-medencében, ha vannak olyan személyiségeink, akik példát tudnak mutatni” – mondta el a főkonzul.
Az erdélyi magyar nyelvű oktatás és nevelés számos területén végzett, fáradhatatlan és nélkülözhetetlen tevékenysége, valamint a csíkszeredai Apáczai Csere János Pedagógusok Háza létrehozása érdekében végzett példaadó munkája elismeréseként Burus Siklódi Botond a Magyar Érdemrend lovagkeresztje kitüntetésben részesült.
Burus Siklódi Botond alapelve a minőség, a hitelesség és a tisztesség jegyében dolgozni nemzeti közösségünkért – hangzott el a laudációban, melyet Szarka Gábor konzul olvasott fel. „Emberi értékei, magatartása is példaértékű. A szakmai tudás és tájékozottság jellemző minden általa irányított területen. Munkabírása, pontossága közismert. Szolgálatra állította be életét, amelyet hivatástudattal teljesít.” Burus-Siklódi Botond kémia-fizika szakos tanár, a Babeş-Bolyai Tudományegyetemen szerzett tanári diplomát. 1983-1991 között a Maros megyei dicsőszentmártoni általános iskolában tanított, majd tevékenységét Hargita megyében folytatta. A Megyei Pedagógusok Háza igazgatójává való kinevezése után alkotta meg életművét, az Apáczai Csere János Pedagógusok Házát. Burus Siklódi Botond a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége (RMPSZ) elnökének tanácsosa, majd főtitkára lett. A Székelyföldi Területi Oktatási Központ vezetője, és a Bolyai Nyári Akadémia programmenedzsereként nélkülözhetetlen embere lett a pedagógusok szövetségének. 2011-ben az RMPSZ tisztújító közgyűlése elnökévé választotta, amelyet 2015-ben is megerősített újabb négy esztendőre. Elnökként a szövetség munkáját a magyar tannyelvű oktatás és nevelés hatékonyabbá tétele és minőségi fejlesztése érdekében szervezi és irányítja. A kitüntetett az Apáczai Csere János Pedagógus Ház létrejöttéről beszélt, majd köszönetet mondott a magyar kormánynak, családjának, mentorainak és munkatársainak. „Nehéz elfogultság nélkül erről a munkáról beszélnem. Számomra különös jelentőséggel bír az oktatás, nevelés, mert generációkon át valahol összenőtt velem, a családommal, a közeli és távoli múltunkkal” – fogalmazott.
Székelyföldi díjazottak
A Magyar Érdemrend tisztikeresztje kitüntetésben részesült Feszt György, a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem nyugalmazott tanszékvezető professzora és Jakab Sámuel, a Budapesti Corvinus Egyetem Kertészettudományi Kar nyárádszeredai levelező tagozatának vezetője, a Magyar Érdemrend lovagkeresztje kitüntetést vehette át Baricz Lajos szentszéki tanácsos, marosszentgyörgyi lelkész, Bodolai Gyöngyi újságíró, szerkesztő (Népújság), valamint a Magyar Arany Érdemkeresztet Hegedűs Ferenc kézdivásárhelyi vállalkozó.
A csíkszeredai Lázár Házban tartott esemény ünnepélyességét a Codex együttes és a marosszentgyörgyi énekesek, zenészek, valamint Kosztándi Zsolt színész szavalata emelte.
Péter Beáta
Székelyhon.ro

Szakrálissá változott terek Csíkszeredában
Sok látogató számára lelki feltöltődést jelentett a Mária-tisztelet sokszínűségét bemutató kiállítás, amelyet a Csíksomlyói Ferences Rendház és a Csíki Székely Múzeum hozott létre. A csíksomlyói Mária-szobor 500 éve – Mária-tisztelet Erdélyben című tárlatot július végétől szeptember 20-ig lehetett látogatni.
Megfelelő helyszíne volt a kiállításnak a Csíki Székely Múzeum, sok látogatót vonzott a tárlat, olyanokat is, akik ritkán fordulnak meg a múzeum rendezvényein. A több mint harminc helyről összegyűjtött több száz tárgyat itt tudták szakszerűen bemutatni.
„Mindig nagy kihívást jelent, amikor műtárgyi anyagból készül egy kiállítás, hogy miként rendezzük, hogyan installáljuk, hogy biztonságban is legyenek és mutassák is a szépségüket. A Mária-kiállításon nagy értékű tárgyak voltak láthatók, biztonságban, megfelelően megvilágítva. Ezek a tárgyak sosem voltak így együtt láthatók, egymást erősítették” – magyarázta Gyarmati Zsolt, a múzeum igazgatója. Elmondta, a Munkácsy-kiállítás óta nem tapasztalták azt, hogy idősebb, vidéki asszonyok jelenjenek meg nagy számban egy kiállításon. Nagyon sokan a vasárnapi mise után tértek be, illetve az egyházi ünnepeken is megnőtt a látogatók száma. „A katolikus egyház folyamatosan hirdette a kiállítást a templomokban, a hívek el is jöttek megnézni. Nem gyakori múzeumlátogatók ők, viszont nagyon megérintette őket, amit láttak, és ezt le is írták a vendégkönyvben.”
A kiállítást közel hétezren tekintették meg, olyan nap is volt, amikor négyszáz látogató tért be e célból a múzeumba. Érkeztek látogatók az ország minden részéből és még határon túlról is. A kiállítás vendégkönyvét lapozgatva sok olyan bejegyzés található, amelyben a Szűzanyának mondanak köszönetet, vagy hozzá könyörögnek a család, a népünk megmaradásáért, vagy éppen azért, hogy az illetőnek sikerüljön a vizsgája. „Megható és felemelő dolgokat írtak bele, érződik, ahogy átélték az egész kiállítást. Az az ember érzése olvasva ezt a vendégkönyvet, mint hogyha átalakultak volna a Mikó-várnak ezek a termei szakrális terekké, valahogy olyan érzés kerített sok látogatót a hatalmába, mintha templomba lépett volna be. Sokan a Szűzanyának kérik a segítségét, vagy köszönnek meg dolgokat. Nagyon ritkán tapasztalunk ilyet, hogy ennyire megérintse egy kiállítás lelkileg az embereket” – mondta Gyarmati.
Márton Árpád kiállítása
A múzeum Kossuth utcai galériájában október 1-jén a Ferenc S. Apor által rendezett Caffart kiállítás nyílik meg, a Mikó-vár öt termében pedig október 3-án tárlat Márton Árpád munkáiból. A város és a múzeum ezzel a kiállítással tiszteleg a 75 éves csíkszeredai művész előtt. Márton Árpád munkáiból álló kiállítás 25 éve nem volt a múzeumban.
Péter Beáta
Székelyhon.ro

Hetvenöt éves Márton Árpád festőművész
Ünnepre készül Csíkszereda: Márton Árpád festőművész munkáiból nyílik szombaton délután 5 órától jubileumi kiállítás a Csíki Székely Múzeumban.
A művész október 6-án ünnepli 75. születésnapját, ebből az alkalomból készít egyfajta összegzést munkáiból Csíkszereda Polgármesteri Hivatala és a Csíki Székely Múzeum. Erről számolt be szerdán sajtótájékoztatón Márton Árpád, Antal Attila, Csíkszereda alpolgármestere, Gyarmati Zsolt, a Csíki Székely Múzeum igazgatója és Kozma Mária, aki az esemény alkalmából megjelenő két kötet szerkesztője.
Gyarmati Zsolt úgy véli, ez a tárlat méltó módon zárkózik fel a Szárhegy 40 és a Mária-tisztelet Erdélyben nagy kiállítások sorába. A múzeum egyfajta adósságot is leró a művésszel szemben, hisz a Mikó-várban 25 éve nem volt Márton Árpádnak kiállítása.
A Csíkszereda Kiadóhivatal gondozásában, Kozma Mária szerkesztésében jelenik meg a kiállítás katalógusa, valamint egy, az ünnepelt könyvillusztrációit tartalmazó album. A katalógusban helyet kap Antal Attila és Gyarmati Zsolt köszöntőbeszéde, Sarány István interjúja Márton Árpáddal, életrajzi adatok, a művek, a kiállítások, a díjak szerepelnek benne, minden, ami egy kicsi betekintést nyújt Márton Árpád művészi életpályájába – mutatta be Kozma Mária. A Pallas Akadémia és a Csíkszereda Kiadóhivatal közös kiadásában jelenik meg az Illusztrálta: Márton Árpád című kötet, amelynek egyik érdekessége, hogy a művész illusztrációiból azokat válogatták össze, amelyek erdélyi versekkel, klasszikus magyar költőkkel kapcsolatosak.
A kiállítást maga Márton Árpád rendezte. Rámutatott, a kiállítás külön alkotás, az mindig egy mű. A festmények mellett a művész könyvillusztrációiból is látható majd válogatás, a közel 120 kiállított alkotásból csupán 11 nincs a festő tulajdonában. A legkorábbi festménye, ami itt látható lesz, 1954-ből való. Elmondta, 1964-ben került Csíkszeredába, és ha újra választania kellene, ismét ezt a helyet választaná, mert ennél jobb közeget nem találna. „Amit cselekedtem, azt próbálom a kiállításon megmutatni” – összegzett.
Az ünnepélyes megnyitón Antal Attila alpolgármester köszönti az egybegyűlteket. A kiállítást Banner Zoltán nyitja meg, házigazda Gyarmati Zsolt múzeumigazgató, közreműködik Györfi Erzsébet népdalénekes.
Péter Beáta
Székelyhon.ro

Identitásgyarmatosítás Trianon után
A Trianon utáni trauma kulturális vetületeit mutatja be Dani Erzsébet, a Debreceni Egyetem adjunktusa legújabb könyvében. Az Identitásgyarmatosítás Erdélyben című kötetet október 13-án délután 6 órától ismertetik a Sapientia Egyetem könyvtárában.
Dani Erzsébet a bemutatandó kötetben a székely-magyar szépirodalmi munkákra összpontosít, arra, hogy azokban hogy jelennek meg az interkulturális identitásmenedzselési stratégiák. „A különböző 20. századi identitás-, asszimilációs-, kultúra és interkulturális kommunikációelméletek felhasználásával általam értelmezett, illetve újraértelmezett művek egyik közös vonása, hogy alkotójuk székely-magyar író, és a regények, önéletírások, szociográfiák középpontjában a kisebbségi sors áll” – írja a szerző a könyv előszavában. Ignácz Rózsától a Született Moldovában és Anyanyelve magyar, Nyirő Józseftől Az én népem, Néma küzdelem és az Uz Bence, Tamási Árontól az Ábel és Szülőföldem, Bözödi Györgytől a Romlás, Balázs Ferenctől A rög alatt, Benedek Elektől az Édes anyaföldem!, László Dezsőtől A kisebbségi élet ajándékai és Kacsó Sándortól a Vakvágányon című regényeket, szociográfiai írásokat, tanulmányköteteket vizsgálja.
„Dani Erzsébet Homi Bhabha antropológus koloniális-posztkoloniális elméletét alkalmazza, eszerint a trianoni trauma után a többségi magyar nemzettesttől elszakított kisebbségi magyar lakosság két megtartó pillére volt a nyelv és a kulturális emlékezet. Ez a megmaradás záloga. Tömbmagyarságban és Székelyföldön ezt meg tudták tenni, szórványban ezek már lazultak. A csángó nyelvterületen már eltűnőben van az első pillér, a nyelv. Azt mondja, hogy a kisebbségi magyarság mimikrit alkalmaz. Tehát a gyarmatosító és a gyarmatosított közötti kapcsolatban a gyarmatosított úgy tesz, mintha elfogadná a gyarmatosító kultúrát, viselkedését, mintha felvenné szokásait. Ezen viselkedésnek három eredménye lehet. Az első, hogy így valójában rejtve maradva megőrzi a saját kultúráját, a második, hogy miközben megjátssza a látszólagos alkalmazkodás szerepét, közben maga is átalakul valamennyire a gyarmatosító kultúra hatása alatt, és a harmadik lehetőség ebben a folyamatban, hogy egy keverék kulturális reflexsor alakul ki, aminek az az eredménye, hogy egy idő után beolvad a gyarmatosított. Ha 2015-ben Bhaba elméletét alkalmazzuk, azt látjuk, hogy két jellegzetes típus alakul ki a székely-magyarságban. A szerző által vizsgált művek ezt le is képezik: az egyik a kolonizálhatatlan identitással rendelkező székely-magyar, a másik az identitáselhagyó konformista” – magyarázta Balog László, a Sapientia Egyetem könyvtárának igazgatója, aki a keddi eseményen méltatja a kötetet és beszélget a szerzővel.
A könyvbemutatón a szerző egy másik könyvéről is szó esik. Ez a Székelyföldi intézményi sors – két meghatározó kulturális közgyűjtemény történetének a tükrében. Ebben a szerző a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum és a székelyudvarhelyi Haáz Rezső Múzeum tudományos könyvtárának a történetét mutatja be.
Péter Beáta
Székelyhon.ro

A közösség és az egyház mellett álló közbirtokosság
A Csíkszentmihályi Közbirtokossághoz három falu „tartozik”: Csíkajnád, Csíkszentmihály és Lóvész. A legnagyobb gondjuk, hogy vannak még területeik, amelyekre nem rendelkeznek birtoklevéllel – tudtuk meg Tatár Adolftól, a közbirtokosság elnökétől.
Fele-fele arányban oszlik meg erdős és legelős területekre a Csíkszentmihályi Közbirtokosság 2730 hektáros összterülete. „Sokkal több területünk van, mint amennyit jelenleg használhatunk. Gyimesfelsőlokon és Gyimesközéplokon adtak birtoklevelet, ott kisebb eltérésekkel rendben vagyunk. Sajnos Szentmihályon nincs birtoklevelünk a területekre. Ebből rengeteg kárunk származik, a határokért sem tudunk senkivel perelni, se tisztázni, hogy mi a helyzet. Ha kell bizonyítanunk, hogy tulajdonosok vagyunk, nem tudjuk. Ha érdeklődünk a polgármesteri hivatalnál, azt válaszolják, még időbe telik, nincs pénz rá. Eltelt tizenöt év, használjuk a területet, de úgy, hogy utólag méregettek, itt adtak, ott adtak, és azokat a mellékleteket, amelyeket 2000-ben kaptunk, nem módosították. Az 51-es és 54-es mellékleteket, amelyek a legelős és erdős területekre vonatkoznak, a megyei földosztó bizottság jóváhagyta. Ebből a területből 200 hektár hiányzik, amelyet még mindig nem sikerült tisztázni a helyi földosztó bizottsággal. Hogy miért módosították a már jóváhagyott mellékleteket, és magánszemélyeknek miért mértek ki ezekből, nem tudjuk” – vázolta a helyzetet Tatár Adolf.
A legelős területeikből 800 hektárra tudtak területalapú támogatást igényelni, üzemterv szerint 6000 köbméter fát termelhetnek ki évente. „Az idén bogártámadás van a fehérfenyőknél, egész évben csak a veszélyeztetett fákat tudtuk kitermelni, fővágást még nem végeztünk. Van 60 hektár ültetett erdőnk, ami jelenleg gondozás alatt áll. Minden évben 10-12 hektárt ültetünk, amióta itt vagyok, összesen 80 hektárt ültettünk be.”
A Csíkszentmihályi Közbirtokosságnál 2730 jog van, egy hektár terület egy jognak felel meg. Körülbelül 750 tag van, az öröklődések által folyamatosan „aprózódnak” fel a jogok. A legtöbb tag itthon él – Ajnádon, Szentmihályon, Lóvészen –, de vannak Kolozsvárra, Magyarországra, Kanadába elszármazott tagok is. „Egy jogra egy köbméter fát vagy 130 lejt kapnak a tagok, és még ötven lejt. Az állattartó gazdák egy jog után három állatot legeltethetnek, minden állat után még adunk 150 lejt, így az állattartó gazdáknak 580 lej jár egy jogra. Így is kerül olyan, akinek ez nem tetszik” – vázolta az elnök.
A jelenlegi vezetőtanács – elnök, alelnök, erdőgazda és egy alkalmazott pénztáros – 2007 óta tevékenykedik. Eleinte háromévente voltak a választások, utána módosítottak az alapszabályzaton, így most négyévente választanak új vezetőtanácsot. Alkalmaztak még két személyt, akik a fát hazahordják a tagoknak, a tagok több mint fele igényel tűzifát.
A közbirtokosság megvásárolt két beltelket Csíkszentmihályon, oda építettek székházat. Megvásárolta ugyanakkor a régi kultúrotthont beltelekkel együtt, az épület felújítása jelenleg zajlik, egy konyhával ellátott rendezvénytermet terveztek oda kialakítani. Két falumonográfiai – egy Ajnádról és egy Szentmihályról szóló – könyv kiadását támogatták. „A Szent István Alapítványt több mint negyvenezer lejjel támogattuk. Van egy gazdaegyesületünk, berendeztünk egy tejcsarnokot, vettünk hűtőtankot, a szükséges részt még a megyei tanácstól pályáztuk, felújítottuk az épületet, a villanyfogyasztás költségeit most is mi fizetjük. Támogatjuk a fiatal gazdákat, a labdarúgócsapatnak évente 6500 lejt adunk, a vízvezeték bekötésére a tanácsnak 50 ezer lejt adtunk, az új kultúrotthon alagsorának kialakításához több mint tizenkétezer lejt. Mindhárom falu kultúrotthonába padokat, asztalokat vásároltunk, a konyhákat felszereltük inox edényekkel, edénykészlettel, hűtővel és gáztűzhellyel. Az iskolának felszereltünk egy játszóteret, Ajnádon és Szentmihályon is van felszerelve játszótér a központban, azt is támogattuk, az iskolakerítéshez az anyagokat mi adtuk, ugyanakkor tűzifával segítjük az iskolát és támogatjuk a gyermekek kirándulásait” – sorolta az elnök.
A közbirtokosság mindhárom faluban a ravatalozók építésénél 95 százalékban állta a költségeket. Újjáépítették a temetők kerítését, vaskapukat állítottak fel. A szentmihályi templomon most van folyamatban a villámhárító kicserélése, ezt szintén a közbirtokosság fizeti. Az ajnádi és szentmihályi templomokban az orgonákat újíttatták fel, ugyanakkor mindhárom templomban megoldották a harangok elektromos működtetését. Besegítettek a paplak felújításába, a kántori lakba is fürdőszobát építettek. Birtoklevél hiányában nem tudtak pályázni, ezért önerőből, a meglévő traktor mellé egy 95 lóerős traktort vásároltak egy fahordó és egy kőhordó utánfutóval. Az erdei utak javítását is felvállalták.
Péter Beáta
Székelyhon.ro

Előadások, táncház és mesterkurzus a prímástalálkozón
A személyes találkozások a legnagyobb ajándéka a Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes által szervezett Erdélyi Prímás Találkozónak, amelyet tizennyolcadik alkalommal tartanak Csíkszeredában. Az esemény ezúttal egy hétig tart, hétfőn este táncházzal kezdődött a rendezvény.
Nem ez az első alkalom, hogy a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Népzene Tanszéke együttműködik a prímástalálkozó kapcsán az együttessel, most több mint harminc diák vesz részt a rendezvényen. Richter Pál tanszékvezető elmondta, tavaly fogalmazódott meg, hogy tartsanak mesterkurzust, hogy a meghívott adatközlők oktassák a diákokat. Kedden délelőtt gyimesi és szilágysági zenészekkel, délután pedig a magyarpéterlakiakkal lesz lehetőségük közös muzsikálásra a mesterkurzuson résztvevőknek. Szerda délelőtt folytatódik a kurzus.
Csütörtökön 19 órától az adatközlő prímások gálaműsorát tartják. Fellép id. Kelemen Albert zenekara (Abásfalva), Lunka József zenekara (Magyarpéterlaka), Mácsingó Náci és Codoba Florin zenekara (Magyarpalatka), Balla Júlia (Zeteváralja), Tangó Dezső, Szőcs Mojszi Gábor, Tankó Jánosné Gábor Eszter, Tímár János (Gyimes), Kovács Tibor zenekara (Mocsolya) és Jámbor István „Dumnyezó Pista” zenekara (Szászcsávás).
„Óriási jelentősége van a prímástalálkozónak, hogy próbál fórumot teremteni, hogy valahogy a kezünkből állandóan kicsúszó időt, a változást megmutassa. Lehetőséget ad arra is, hogy a még élő adatközlőktől megtanuljuk azt, amit csak lehet” – fogalmazott Jánosi András egyetemi tanár. Hozzátette, míg az első találkozón 32 zenekar volt jelen, ma már „vadászni” kell a zenekarokat.
Pénteken a Népzene Tanszék A Szerettől a Szamosig című műsorát tekinthetik meg a népzenekedvelők 19 órától a csíkszeredai városi művelődési házban. Az előadásokra a belépő 10 lejbe kerül, mindkét nap táncházat is tartanak. „Fontos, hogy ne csak hangfelvételről lehessen tanulni, hanem legyen meg a személyes kapcsolat, hiszen sokat számít egy adatközlő személyes varázsa, egyénisége, tájszólása és az, hogy hogyan muzsikál. Ezeket csak úgy lehet megérezni, ha együtt vannak a színpadon, a próbateremben, a tanteremben és az esti mulatságokon” – mutatott rá András Mihály, az együttes igazgatója.
Péter Beáta
Székelyhon.ro

Sorsfordulások rítusai a székely-magyaroknál
A távozni induló lélek, a maradó test élet-halál kapujában állásának pillanatát ragadja meg Balázs Lajosnak a Pallas-Akadémia Könyvkiadónál néhány hete megjelent, Menj ki én lelkem a testemből című kötete.
A Csíkszentdomokos sorsforduló szokásainak kutatója hármas könyvbe rendezte korábban megjelent szokásmonográfiáit, kibővítve újabb kutatások eredményeivel, következtetésekkel.
„Azért választottam Csíkszentdomokost, mert felfedeztem, hogy egy erős, karakteres közösség, amely rendkívül sokat őrzött meg a három sorsforduló – születés, párválasztás, halál – szokásaiból” – magyarázta a szerző, aki igyekezett úgy megjeleníteni a székelység halottas kultúráját egy adott településen belül, hogy az reprezentatív legyen. Úgy véli, mindhárom kötet történelemkönyvnek is felfogható, együtt pedig történelmünk másképpen való elmondása. Mert mind a három az ember és önmagunk felemelkedésének története olyan értelemben, hogy hogyan szervezzük meg magunkat a három nagy sorsforduló körül.
Balázs Lajos elmondta, a gyűjtés rendszerezésére az a szemlélete vezette – amely merőben más az eddigi kutatásokhoz képest –, hogy minden sorsfordulatnak van egy nem látható valósága. Az ember sorsa mindhárom esetben megváltozik, és mind a három esetben az foglalkoztatja az érintettet: milyen lesz?
„A néprajzkutatásnak a halállal nemcsak a kialvás momentumától kell foglalkozzon, hanem a halál tudata, gondolatisága megjelenésének a folyamatával is. Ez egészen más, mint a tulajdonképpeni halál bekövetkezte. A nagy nyereségem az első kiadáshoz képest, hogy megláttam azt a kétfajta lelki vívódást, amit átél halála előtt a parasztember. Ez kétirányú. A halál előtti időszakban egyfajta lelki kényszer előtt áll az ember: ki akar békülni a haragosaival, és ki akar békülni Istennel. Mindkettő tulajdonképpen a saját magával szembeni leszámolás, a saját életével való szembesülés.”
A könyv első részében tehát a halálra való felkészülés momentumait vizsgálja Balázs, ugyanakkor tipologizálja és felvázolja a halál előjelrendszerét. Ezek közé tartoznak az álmok, az állatok jelzései, a megérzések, a jóslások, a „túlvilági” jelek is, melynek az a hit az alapja, hogy az élők és holtak kölcsönösen számon tartják egymást.
„Akkor kerül igazán válságos helyzetbe az ember, amikor kezdi látni a falon, hogy megjelennek az ősök. A mennyországot mondja az imában, de nem tudja, mit kezdjen vele. Nem tudja feldolgozni azt, hogy többet nincs szülő, gyermek, szomszéd, koma. S akkor kitalálja magának. Ezt a gondolatot Róheim Géza antropológus is megfogalmazta: a valós társadalom helyett halála előtt a paraszt ember egy fiktív társadalmat alkot meg magának. S én ezt felfedeztem Domokoson. Megjelennek, felsorolja, akiket lát, és akik őt várják. Hogy könnyebben elfogadja a halálát, akkor egy ilyenfajta kép jelenik meg.”
A második rész tulajdonképpen a meghalás pillanatát, az utána levő történéseket mutatja be. „Megszűnik a lelki gondozás, innen kezdődik a cselekvés. Ilyen a tükör letakarása, de a legfontosabb levetkőztetni meztelenre, és megmosdatni a halottat, a testi szennyet el kell tüntetni. Ez a rituális mosdatás: el kell választani mindenféle bűntől, azért, hogy egy új életet kezdhessen. Itt fedeztem fel a vidéki parasztember vallásosságának egészen különleges jelenségét, azt, hogy hogyan egyeztet össze kétféle teológiát. Hisz az Istenben, ugyanakkor egy sajátos paraszti szemlélet szerint indul el a lelke. A koporsója mellé vagy bele, két gyertyapálcát tesznek. Nem a mennyország vagy a pokol fele indul, hanem a Jordán folyó fele. Azzal a két pálcával megy át a Jordán vizén. Máshol a csónakosnak szánt pénzt tesznek a koporsóba. Domokoson nem, ott két pálcával indul el, megoldja maga. Lényeges gazdagítása ennek a hiedelemképnek.”
A második részben találjuk a végvacsorát, a búcsút, az imádkozót, magát a temetést, a tort. A halálkultúra nem csak az öregekről szól. Meghal a fiatal, a gyermek, az élete teljében dolgozó munkálkodó ember. Minden korú embernek megadják a végtisztességet – mutatott rá Balázs Lajos.
A harmadik nagy rész a halállal kapcsolatos hiedelmek világát mutatja be, magát a gyászt, annak típusait. Kérdésünkre, hogy milyen a halálhoz való viszonya a székely embernek, elmondta, bármennyire is harciasnak, erősnek és karakteresnek állítódik be, amikor odakerül, hogy közeledik a vég, bizony fél. „Erre a bizonyítékom az, hogy hogyan hal meg. Pontosan a halálfélelem az, ami fokozatosan beleviszi és arra készteti, hogy önmagával, az életével szembesüljön. Ennek minden fokozata a halál elfogadásáról beszél. Ezt nem kíséri derű, vidámság, fáj az elmúlás, az elválás. Ragaszkodik utolsó pillanatig az élethez. Az ettől való megválás gondot, szomorúságot jelent.”
Péter Beáta
Balázs Lajos: Sorsfordulások rítusai a székely-magyaroknál III. Menj ki én lelkem a testemből - Elmúlás és temetkezés Csíkszentdomokoson /Pallas-Akadémia Könyvkiadó, Csíkszerda. 2014/
Előző kötetek:
Balázs Lajos: Sorsfordulások rítusai a székely-magyaroknál I. Szeretet fogott el a gyermek iránt - A születés szokásvilága Csíkszentdomokoson /Pallas-Akadémia Könyvkiadó, Csíkszerda. 2013/
Balázs Lajos: Sorsfordulások rítusai a székely-magyaroknál II. Az én első tisztességes napom - Párválasztás és lakodalom Csíkszentdomokoson /Pallas-Akadémia Könyvkiadó, Csíkszerda. 2013/
Székelyhon.ro

Az év olvasmányára szavaztak
Lezárult a Kájoni János Megyei Könyvtár által májusban meghirdetett, Az év olvasmánya Hargita megyében című kétnyelvű program. Ennek keretében arra kérték az olvasókat, hogy szavazzanak a kedvenc magyar, illetve román és világirodalmi művükre, szerzőkre.
Először hirdetett tematikus évet 2015-ben a megyei könyvtár, melynek célja, hogy az olvasásra irányítsák a figyelmet. Több eseményt is szerveztek e téma köré az év során, és minden korosztályt próbáltak megszólítani az olvasásfejlesztés, olvasásnépszerűsítést megcélzó programjaikkal. „Nem azzal a céllal indítottuk el, hogy egy reprezentatív felmérés legyen, hanem hogy játékra hívjuk a Hargita megyei olvasókat. Többféleképpen lehetett szavazni és próbáltuk a települések könyvtárait is bevonni, hogy minél több helyről szavazzanak” – magyarázta Kelemen Katalin könyvtáros.
A megyéből 48 településről összesen 484-en szavaztak, ebből 441 magyar nyelvű szavazat volt, a többi román olvasók szavazatai. „Év könyve nem született, egy sem kapott sokkal több szavazatot, mint a többi. A szavazatok alapján felállított rangsor szerint a világirodalom kategóriában Dosztojevszkij Bűn és bűnhődés, Emily Bronte Üvöltő szelek című műve van az élen, ezt követi Antoine de Saint-Exupéry A kis herceg című könyve. Meglepett ez az eredmény, mert mostanában nem ezeket kölcsönzik”– mutatott rá Péter Katalin könyvtáros. Tapasztalatai alapján inkább kortárs szerzők műveit olvassák manapság a könyvtárlátogatók. A világirodalom kategóriában a rangsor így folytatódik: Jane Austen Büszkeség és balítélet, J.K. Rowling Harry Potter, Mihail Bulgakov Mester és Margarita, Margaret Mazzantini Újjászületés és José Saramago Vakság.
A magyar irodalom kategóriában Jókai Mór Az arany ember című műve került a ranglista élére, ezt követi Veress Albert Életszilánkok, Szabó Magda Az ajtó, Dragomán György A fehér király, Gárdonyi Géza Egri csillagok című műve. A román irodalom kategóriában az első három helyen Ion Creangă Amintiri din copilărie, Irina Binder Fluturi, Ioan Slavici Moara cu noroc című műve áll.
„Az egyik fontos tapasztalatom, hogy világirodalmat olvasnak inkább és főleg kortársat. Azt láttam, inkább olyasmire szavaztak, amit felvállalhatónak tartottak. Mert jó, hogy Dosztojevszkij jött ki elsőnek és Bronte másodiknak, és bizonyára nagy kedvenceik, de valószínű, hogy nem mostanában olvasták. Ha összevetem a végeredményt a könyvtár kölcsönzési statisztikájával, Dosztojevszkij a kölcsönzések alapján a 82-ik helyen van 72 kölcsönzéssel” – hangsúlyozta Péter Katalin. A két könyvtáros hangsúlyozta, nem igaz, hogy nem olvasnak manapság az emberek, a tapasztalataik azt mutatják, hogy igenis igény van a könyvekre, a szépirodalomra.
A Kájoni János Megyei Könyvtárban egyébként ebben az évben közel 90 ezer kölcsönzés volt. A következő évben az intézmény főként a honismeret tematika köré szervezi az eseményeit.
Péter Beáta
Székelyhon.ro

Szabó Enikő: elmondani, ahogy érzem
Versek és dalok ünnepre hangolva címmel tartanak verses-zenés estet Szabó Enikő színművész előadásában szombaton este 7 órától Csíkszeredában, a Petőfi Kávéházban. Az előadóval versmegzenésítésről, verselemzésről és az ünnepre hangoló műsorról beszélgettünk.
– A szombati esemény kapcsán írja az ajánlóban, hogy gyermekkora óta zenésít meg verseket, illetve ír saját dalokat. Hogyan kezdődött?
– Annak idején a gimnáziumban, Nagyváradon sportosztályba jártam atlétika szakon. Tizenegyedik osztályban rájöttem, hogy én nem vagyok elég gyors. Átcsábítottak az irodalom osztályba, ezt csak úgy lehetett, hogy megismételtem a tizenegyediket, és vizsgáznom kellett. Ott a magyar irodalmat és világirodalmat Molnár Judit tanította, aki nemcsak tanár volt, hanem fordító is és publicista. Az elvárásai nagyok voltak, sokat kellett olvasni. Aztán kezdett szavalóversenyekre küldeni engem, nyertem is, sok könyvet kaptam, és az úgy jó volt. Közben nagyon sok verset kellett elemezzünk, és ezekkel én mindig bajban voltam. Mert vannak ilyen közhelyek, hogy ebben és ebben a versben a költő megformálja a megformálhatatlant, kimondja a kimondhatatlant stb. Szerintem az ember elolvas egy verset, és érzi azt. Nem biztos, hogy meg kell magyarázni. Az csapódott le bennem, hogy a verselemzésnek a legjobb formája, ha kiállsz, és elmondod úgy, ahogy értelmezted, érzed. Aztán vagy sikerül, vagy nem átadni. Ekkor kezdtem verseket megzenésíteni, amiket majd előadtunk az osztálytársakkal. Írtam saját szövegeket is, ezek nem remekművek, ott vannak a fiókban. Az egyetemen is zenésítettem meg verseket, akkor jelent meg Kovács András Ferenc Jack Cole daloskönyve és abból egy dalt. Nem találtam elutasításra. Akkor még azt hittem, hogy nem szabad ezeket a verseket csak úgy megzenésíteni, ezért mindig odamentem a költőhöz, és megkérdeztem, hogy megengedik-e. Parti Nagy Lajossal is találkoztam egyszer, Orbán János Dénesnek is kikértem a véleményét. Jobban éreztem magam, ha megkérdeztem őket.
– A kortárs szerzők művei érdeklik inkább?
– Az egész magyar irodalom érdekel. Annyira elkényeztet minket a magyar irodalom, rengeteg jó költőnk van. A költői nyelv titka nem abban rejlik, hogy ma írták vagy tegnap. Nem is szeretek választóvonalat húzni, hogy kortárs vagy nem kortárs, mert a versek, ha le vannak írva, azok jelen vannak. A produktum számít.
– Mikor érzi azt, hogy egy adott versre komponálna egy dallamot?
– Nagy dilemma, hogy mondva jobb egy vers vagy olvasva. Én úgy vagyok ezzel, hogy ahogy érezzük. Elsősorban biztos azért, mert adja magát. De vannak olyan versek, amelyeket nem is érdemes megzenésíteni, olyan értelemben, hogy elvonják a tartalomról a figyelmet. Ugyanakkor vannak jó versek, és vannak nagyon rossz versek. Nem szeretem például az olyan verseket, ahol elvont fogalmak sorozata van felvonultatva, és nem érint meg. De közben azt érzem, hogy nincs közöm a vershez, azt sem tudom, mit akar, nem érint meg, se gondolati, se érzelmi tartalmat nem hordoz. De azért hála istennek a magyar irodalomban nagyon sok jó vers van, az ember csak győzzön válogatni belőlük.
– A szombati ünnepi hangolóra az Angyalstop és a Születésnapodra című verses-zenés műsorokból válogattak költeményeket.
– Az Angyalstop című műsort 2007-ben hoztuk létre a Nagy István Művészeti Iskola diákjaival a magyar költészet napja alkalmából. Azóta a Csíki Játékszín minden évben megünnepli ezt a napot, mert volt rá érdeklődés, nagyon hálás közönségünk van. 2013-ban született meg a Születésnapodra című műsorunk, ugyancsak a költészet napja alkalmából, és több alkalommal is előadtuk. A Petőfi Kávéházba már második alkalommal hívnak, elég nagy kultúrája van most már Csíkszeredában is, hogy kávéházban tartanak előadásokat. Nem érzem, hogy én egyedül színpadra állnék, közölnék az emberekkel, mindig valakikkel együtt lépek fel. Ezúttal Szabó Zsolt fog zongorázni, Varga Nándor gitározik, és meghívtuk Bartalis Gabriella színművészt is, aki még színesíti az előadást.
Péter Beáta
Székelyhon.ro

Visszaemlékezések Hajdú Dezső szemszögén keresztül
Visszaemlékezések címmel Hajdú Dezső nyugalmazott ügyvéd életművéről szóló kötetet mutatnak be ma délután 17 órától a Sapientia egyetem nagy aulájában.
A könyvet Balog László, az egyetem könyvtárigazgatója szerkesztette. A bíró és ügyvéd Hajdú Dezső gazdag életének mindennapjaiba, ünnepeibe kapnak betekintést mindazok, akik az életösszegző jelleggel íródott kötetet forgatják. A három fő fejezetre tagolt könyvet elő- és utószó, valamint egy interjú és egy bensőséges vallomás teszi teljessé.
„Az első főfejezetben az ügyvéd úr által írt szakírások, cikkek, tanulmányok, forrásközlések, hozzászólások és vélemények gazdag tárházából válogattunk. Mindegyik egyedi a maga nemében, hihetetlenül meglepő a korábbi írások aktualitása, frissessége is. A második főfejezet Hajdú Dezső önéletírását mutatja be, míg a harmadikban bő merítéssel adjuk közre a vele készített mélyinterjú kérdéseinek, feleleteinek folyamát” – ismertette a kötet szerkezetét Balog László. Elmondta, amikor elvállalta, Hajdú Dezső életéről szóló könyv szerkesztését, elsőként az ötlött fel benne, hogy egy ilyen gazdag életművet mindenképp fel kell mutatni, örökül kell hagyni Csíkszereda és a környék mostani, de főként majdani lakosai számára.
„Aztán az is eszembe jutott, hogy hány és hány nagyformátumú csíkszeredai értelmiségi hunyt el úgy, hogy alig pár év után már feledni látszik emlékük, életükre és munkásságukra finom por száll, hagyatékuk nincs felleltározva s talán nem is lesz soha, nem készült velük életút-interjú, nem készült summa, nem hagyhattak szinte semmit az utókornak, közösségüknek, melyben életük javát leélték, csak arcmásuk, mosolyuk, hangjuk zárhattuk magunkba (…) Viszonylag kevés kötet látott napvilágot városunk jelesebb személyiségeinek életművét összegzendő, s még kevesebb az olyan könyv, amely még földi életében fel tudja mutatni azt a gazdag és értékes életművet, amelyet az illető személy megélt, és akinek intelmeiből, életbölcsességeiből, hagyatékából gazdagon meríthetünk az olykor letargikus, szürke hétköznapok közepette” – véli a szerkesztő.
Péter Beáta
Székelyhon.ro

Csíkszereda hősi halottjára emlékeztek
Katonai tiszteletadással, valamint ortodox és katolikus szertartás szerint is megemlékeztek kedden délelőtt a 26 évvel ezelőtt hősi halált halt csíkszeredai Müller Antal Lászlóra.
Az 1989-ben 18 éves kiskatona Brassóban veszítette életét a december 23-ról 24-re virradó éjszaka. Halála után alhadnaggyá léptették elő, és a forradalom hősi halottjának nyilvánították. Az utcát, ahol lakott, róla nevezték el Csíkszeredában.
A megemlékezésen a csíkszeredai Szentlélek utcai temetőben családtagok, barátok és hivatalosságok, az erdőalji hegyivadász-alakulat és katonazenekar vett részt. A csíkszeredai önkormányzat részéről Antal Attila és Füleki Zoltán alpolgármesterek helyezték el a kegyelet koszorúját, az RMDSZ városi szervezete részéről pedig Veress Dávid önkormányzati képviselő.
Péter Beáta
Székelyhon.ro

Mozdulatokban elmondott gondolatok
A táncosokról szól a Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes legújabb produkciója, illetve arról, hogy hogyan gondolkodnak ők a táncról.
Pályakezdő, székelyföldi alkotók kaptak lehetőséget a magyar Nemzeti Kulturális Alap támogatásának köszönhetően, hogy egy-egy hivatásos táncegyüttes előadásában mutatkozzanak be a közönségnek. Így jött létre Csíkszeredában is a Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes Táncoljatok című előadása, melyet hétfőn este mutattak be a csíkszeredai Városi Művelődési Ház kamaratermében. Az együttes nyolc táncosa tanított be egy-egy koreográfiát társainak, ezekből áll össze az előadás.
Rigmány Júlia Katalin gyimesi táncokat, Kelemen Szilveszter nyárádmagyarósi, Bara Szabolcs és Laczkó Benedek Tünde gyergyói, Márton Erzsébet szentbenedeki, Biró Enikő szatmári, Kósa Mária Gabriella mérai, Szabó László buzai és Gábos Endre vajdaszentiványi táncokat tanított. A létrejött koreográfiákat pedig Gábos Endre rendezte össze előadássá, szöveget is beiktatva a táncok közé. Részletek hangzottak el János evangéliumából, Shirley MacLaine Tánc a fényben című művéből, de hallható volt Ady Endre A Kalota partján című verse is.
„Az előadás vezérfonala, hogy a táncosok hogyan gondolkodnak a táncról. És ez nem csak a koreográfiákban mutatkozik meg, hanem szövegekkel is alátámasztjuk. Azért is választottuk azt, hogy stúdióteremben adjuk elő, hogy amikor a táncok közben mesélünk a gondolatainkról, legyen kicsit bensőségesebb, legyünk közelebb a nézőkhöz, mert akkor talán ők is jobban átérzik ezeket a gondolatokat, érzéseket” – osztotta meg Gábos Endre.
Az alkotók elmondták, noha csupán két hét állt a rendelkezésükre az előadás elkészítésére, könnyű volt a próbafolyamat, mivel már jól ismerik egymást. A Táncoljatok című produkciót januárban több alkalommal is láthatja a közönség, ugyanakkor ezzel az előadással zárják az együttes 25 éves fennállása alkalmából szervezett események sorozatát.
Péter Beáta
Székelyhon.ro

„Alkotótestvérek” kiállítása
A Transylvanian Art Group (TAG) képzőművészeti kiállítását nyitották meg szombaton a Csíki Székely Múzeum Kossuth utcai galériájában.
„Négy évvel ezelőtt alakult csapatról van szó, akiket nem feltétlenül a közös művészi koncepció, a közös küldetés tart össze. Ők az 1990-ben újraindult csíkszeredai művészeti oktatás első végzős generációjához tartoznak majdnem mindannyian, akiket Márton Árpád tanár úr tanított” – mutatott rá a megnyitón Gyarmati Zsolt, a múzeum igazgatója.
A kiállítást Márton Árpád festőművész nyitotta meg, majd egy 1994-ben létrejött kiállításról készült kisfilmet is levetítettek. Márton Árpád, a csoport tagjainak tanára alkotótestvéreknek nevezte egykori diákjait. „Ez a huszonvalahány év elrohant fölöttetek és fölöttünk. És hogy mivé lett az akkori kiállítóknak az együttese, azt itt láthatjuk. Valamennyi mű értékeli önmagát. Huszonegyedik századi eszköztárral készült, nagyon változatos alkotások. Mindeniknél érdemes elidőzni, megkeresni azt az üzenetet, amit felénk üzennek, ugyanakkor az alkotója ars poétikáját is, azt, hogy hogyan látja a világot.”
Elmondta, valamikor volt egy olyan álom, hogy Csíkszeredában intézményesen indítsák el a középfokú művészeti oktatást. „Ti voltatok az elsők, akikkel ezt elkezdtük. Csodálatos volt a lelkesedésetek, hozzáállásotok, az a szeretet és céltudatosság, amivel ti akkor indultatok, és egyáltalán, amit teremtettetek. És örömteli dolog az, ahogyan ez annyi év után visszaköszön. Ezen a kiállításon is azt érzem, hogy az egymáshoz tartozáson, a kohézión túl a munkák változatossága jelzi azt, hogy mindenkinek van egy elképzelése, egy útja” – fogalmazott Márton Árpád, aki egyben arra kérte a közönséget, hogy az ifjú nemzedéket kísérjék továbbra is. „Támponttá kell tenni azt, hogy szeretjük őket. Hitet kell biztosítani nekik, mert ez hihetetlen erőt ad.”
Kiállító alkotók: Bartis Elemér, Csillag Imola, Csillag István, Fazakas János László, Fazakas Barna, Sólyom Zsuzsanna, Szentes Zágon, Vorzsák Gyula.
Péter Beáta
Székelyhon.ro

Jól be kell fűteni a következő napokban
Az Országos Meteorológiai Szolgálat (ANM) tájékoztatása szerint az erdélyi megyékbe erős lehűlés gyűrűzik be.
Csíkban az éjszakák fagyosak lesznek az elkövetkező időszakban. A levegő hőmérséklete –19 Celsius-fokig csökken szilveszter éjszakáján. Elsején éjszaka –18 Celsius-fok lesz, napközben –5 fok – tájékoztatott Pál Imre meteorológus.
A marosvásárhelyi meteorológia központ munkatársa elmondta, csütörtökön és pénteken napközben napsütésre lehet számítani, másodikától növekszik a felhőzet, gyenge csapadék, helyenként havazás várható. Másodikán napközben –5 Celsius-fok, éjszaka –14 fok lesz. Marad a felhős égbolt január 3-án, 4-én és 5-én is, ezekben a napokban enyhe havazásra lehet számítani.
Az Országos Meteorológiai Szolgálat (ANM) tájékoztatása szerint az erdélyi megyékbe erős lehűlés gyűrűzik be.
Csíkban az éjszakák fagyosak lesznek az elkövetkező időszakban. A levegő hőmérséklete –19 Celsius-fokig csökken szilveszter éjszakáján. Elsején éjszaka –18 Celsius-fok lesz, napközben –5 fok – tájékoztatott Pál Imre meteorológus.
A marosvásárhelyi meteorológia központ munkatársa elmondta, csütörtökön és pénteken napközben napsütésre lehet számítani, másodikától növekszik a felhőzet, gyenge csapadék, helyenként havazás várható. Másodikán napközben –5 Celsius-fok, éjszaka –14 fok lesz. Marad a felhős égbolt január 3-án, 4-én és 5-én is, ezekben a napokban enyhe havazásra lehet számítani.
Péter Beáta
Székelyhon.ro

Pezseg a kulturális élet Csíkszeredában
Több mint 50 kiállítás és 170 színházi és táncos előadás, közel 40 könyvbemutató, és mintegy 100 különböző zenei stílusú koncert, számos fesztivál, konferencia, beszélgetés – ez volt Csíkszereda kulturális élete 2015-ben.
Az alábbiakban megpróbáltuk összegezni az elmúlt év csíkszeredai kulturális rendezvényeinek felhozatalát, abban a tudatban, hogy az események száma valamivel több az alább bemutatottaknál, hiszen számos civil szervezet, iskola, magánszemély szervezett eseményeket még ezeken kívül. Ezúttal főként a felnőtteket megszólító rendezvényeket tartottuk szem előtt.
Esemény eseményt ért a Kájoni János Megye Könyvtárban, tavaly összesen 180 különböző rendezvényt, programot szervezetek az intézmény munkatársai, ezeken mintegy 7250 személy vett részt. Ebből 30 könyvbemutató, író-olvasó találkozó, 7 képzőművészeti és egyéb kiállítás, 3 ismeretterjesztő és tudományos előadássorozat volt. Vendégük volt többek között Tóth Krisztina író, Fábián Janka és Jose Hradil szlovéniai író. Szeptemberben a Sebő együttes, Jordán Tamás színész és Fűzfa Balázs irodalomtörténész zenés esttel nyújtott élményt a közönségnek, de fellépett a Role zenekar és Németh Viktor is. Ferenczes István költőt 70 éves születésnapján köszöntötték, bemutatták Mirk László versantológiáit, meghívottjuk volt Fekete Vince, Ady András, Czegő Zoltán, valamint Kozma Mária írónő is több alkalommal. A rendezvények közül kiemelkedő volt februárban a Kányádi Sándor felolvasómaraton.
24 ezer látogató a múzeumban
A Csíki Székely Múzeum történetébe az elmúlt év a nyugodt haladás, a megtervezett szakmai építkezés éveként fog bekerülni – jellemezte a 2015-ös évet Gyarmati Zsolt, a múzeum igazgatója. A Mikó-várban 9 időszakos kiállítást nyitottak, a Kossuth utcai galériában hetet. A jelentősebb kiállítások között volt a Szárhegy 40, a Mária-tisztelet Erdélyben és a Márton Áron 75 jubileumi tárlat. Volt Múzeumi Esték előadássorozat és három filmfesztivált is szerveztek, ugyanakkor ismét nagy volt az érdeklődés a Múzeumok Éjszakája iránt. A Csíki Székely Múzeumnak tavaly összesen 24 ezer látogatója volt.
Rendezvények a főkonzulátuson
Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusa szervezésében a Lázár-házban is több kiállításmegnyitót és könyvbemutatót tartottak. Az év elején Ugron Zsolnával találkozhatott a közönség, februárban Becze Zoltán Márton Ferenc festőművészről készített dokumentumfilmjét mutatták be. Áprilisban Fodor István fotókiállításának megnyitóját tartották, majd Molnár Imre történész könyvével emlékeztek Gróf Esterházy Jánosra. Májusban Csinta Samu Erdély újranemesítői című könyve bemutatójának adott otthont a főkonzulátus. Szintén májusban Horváth Péter Kornél budapesti belsőépítész munkáiból, majd Bodosi Dániel néhai baróti festőművész munkáiból nyílt kiállítás. Októberben Hunyadi Mária textilművész és Hunyadi László szobrászművész kiállítása, majd Albert Flórián magyar aranylabdás válogatott-labdarúgó személyes tárgyai, pályafutásának relikviái voltak láthatók, decemberben Kosztándi Jenő és Kosztándi B. Katalin kiállítását fogadták. Az év végén Becze Zoltán csíkszeredai újságírónak az első székely olimpiai bajnokról, Keresztes Lajos birkózóról készült dokumentumfilmjét mutatták be.
Több területen volt jelen a kulturális központ
A megyei tanács alintézményeként működő Hargita Megyei Kulturális Központ szervezője, vagy társszervezője volt számos kulturális rendezvénynek, dokumentumfilm bemutatóknak adott otthont, konferenciát szervezett, fotósulit, a Hargitai Megye Napokat, a Székelyföld Napokat, a Csíkszeredai Régizene Fesztivált és Régizenei Nyári Egyetemet, a magyar tudomány napját, Csángó napot, különböző képzéseket, könyvbemutatókat, kiállításokat, hangversenyeket, előadásokat kínált az érdeklődőknek.
Előadássorozat a városházán
Az RMDSZ Csíkszereda Városi Szervezete és Csíkszereda Polgármesteri Hivatala által elindított, A Honfoglalás előttől az Európai Unió utánig elnevezésű előadás-sorozat szellemi örökségünk feltárását hivatott előmozdítani. Az elmúlt évben is majdnem minden pénteken tartottak előadást vagy könyvbemutatót a városháza dísztermében. Az előadásokat Veress Dávid szervezte.
Kiállítások galériákban
A Megyeháza Galériában 2015-ben tizenhat kiállítást nyitottak meg. Ez a galéria a hét minden napján, a nap huszonnégy órájában látogatható. Itt volt látható többek között a Prisma fotóklubb kiállítása és a CreArt program keretében nyitott tárlat is. A Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes megalakulásának 25. évfordulója alkalmából szervezett ünnepi rendezvénysorozat keretében Iochom Zsolt fotókiállítása is itt kapott helyet, de  a Bukaresti Országos Képzőművészeti Szalon anyagából hozott hatvan alkotás is. Augusztus végén a Free Camp Nemzetközi Képzőművészeti Alkotóműhelyben készült munkákat mutatták be. szeptemberben a Hargitai Szalont nyitották meg, októberben a CreArt-alkotásokból nyílt kiállítás. Az év végén a Pulzus Nemzetközi Művésztelep elmúlt négy évéből válogatott alkotásokból nyílt kiállítás, ez január 13-ig látogatható.
A csíkszeredai Pál Aukciós Ház és Galériában január folyamán még látható volt Fazakas-Koszta Tibor Elrejtés-Felfedés című kiállítása, februárban és márciusban Székely Géza Létterek című tárlata, márciustól májusig Csillag István Eső című kiállítása. Június-augusztus időszakban Plugor Sándor Ex Libris című emlékkiállítása volt látogatható, majd az október-december közötti periódusban Incze Mózes kiállítása. Az év folyamán több alkalommal is tartottak művészeti beszélgetést, tárlatvezetést.
Az elmúlt évben Sándor Krisztián, Mircea Roman, Szauder Dávid, Ion Grigorescu, Popa Laurian és Cosmin Moldovan képzőművészeti kiállításait lehetett megtekinteni a Petőfi utcai Új Kriterion Galériában. Itt adták át ugyanakkor augusztusban Kányádi Sándornak a Kriterion-koszorút.
Közel 140 színházi előadás
138 színházi előadást tekinthettek meg a csíkszeredaiak a Csíki Játékszínben 2015-ben. Ebből közel 50 gyerekeknek szóló előadás volt – a Lurkó Fesztiválon 21 előadást láthattak – a többi előadást felnőtteknek kínálták.  A színházba járók a Mária főhadnagy, Édes Anna, Dirty Dancing, Özönvíz előtt, Rendes feltámadás, A Lourcine utcai gyilkosság, Rumcájsz, a rabló, Éjjeli menedékhely, Angyalfütty, A Napsugár fiúk, Tizenegy,  „...függök ezen a zord élet párkányon”, Három arany hajszál, Egy őrült naplója, Kakuk Marci, Top Dogs, Galaxis útikalauz stopposoknak, évadzáró gálaműsor, Isteni színjáték avagy, Szemenszedett igazság,  A nők iskolája,  Hamupipőke, Hippolyt, a lakáj című előadásokat nézhették meg.
A Hargita Nemzeti Székely Népi Együttesnek 18 előadása volt az elmúlt év folyamán Csíkszeredában. A közönség láthatta A sóvidéki kalapács, a Magyaroké, a János vitéz és a Táncoljatok című előadásokat, ezen kívül különböző rendezvényeken folklórműsorokkal léptek fel, megtartották tavaly is két alkalommal a Csűrdöngölő gyermek- és ifjúsági néptánctalálkozót, az Ezer Székely Leány napját, az Erdélyi Prímások 18. Találkozóját. Divat a népviselet címmel pedig autentikus viseleteket és feldolgozásokat mutattak be.
Komolyzenei koncertek
A Csíki Kamarazenekar 2015-ben 8 zenekari koncertet tartott Csíkszeredában. Volt koncertjük a Márton Áron Gimnáziumban februárban, ünnepi hangversenyük márciusban közösen a Georgius Kamarazenekarral, és ugyancsak közös hangversenyük májusban a felújított Csíki Moziban. Hagyományosan a városnapi nyitóhangversenyt is megtartották. A Virtuózok Székelyföldön keretében is fellépett a zenekar, majd Filmzene élőben címmel koncerteztek. Tartottak gyerekhangversenyt – nem csak gyerekeknek, és a Novák Gálán is lehetett őket hallani, látni.  A zenekari koncertek mellett 9 kamarakoncertet tartottak.
A Székelyföld kulturális folyóirat havonta megjelenő számának bemutatói alkalmából író-olvasó találkozóra, beszélgetésre hívta az érdeklődőket. A Gutenberg könyvesboltban is könyvbemutatókon, foglalkozásokon lehetett részt venni. Ugyanígy a Sapientia egyetem is számos kulturális eseményt szervezett a városlakók számára. Ugyanakkor az intézmények mellett különböző kávézók, kultúrkocsmák is várták kulturális rendezvényekkel a közönséget. Az Ólommadár kávézóban például közel 40 koncertet, több kiállítást, felolvasóestet szerveztek az év során.
A Csíkszeredai Városnapok, a csíkszeredai Nemzetközi Jazzfesztivál, a Dob-ban Ritmusfesztivál is kínálta a jobbnál jobb kulturális programokat. Múlt év folyamán volt olyan, hogy egy átlagos csütörtök délután két kiállításmegnyitó, egy könyvbemutató és egy színházi előadás között válogathatott a közönség. Éppen ezért több szervező is említette, jó lenne, ha létrehoznának egy olyan felületet, ahol egymás programjait nyomon tudnák követni, azért, hogy ne szervezzék egymásra az eseményeket.
Péter Beáta. Székelyhon.ro

A megmaradás útján a csíkszentgyörgyi Körösmény Közbirtokosság
Csíkszentgyörgyön négy közbirtokosság működik, az úgynevezett nagy közbirtokosság mellett a tízeseknek – Jenőfalva tízes, Három tízes, Körösmény – is van külön közbirtokosságuk. Ezúttal a Körösmény Közbirtokosságot mutatjuk be.
Körösmény tízes első írásos említése 1619-ből való – tudtuk meg Farkas Imre közbirtokossági elnöktől. A faluban ez volt az első közbirtokosság, amelyik újraalakult 2000-ben. Ez a közbirtokosság a kisebb birtokosságok közé sorolható, összesen 253,19 hektár területe van, ebből 194,5 hektár erdő és 58 hektár legelő. 47,25 hektár legelőre kapnak területalapú támogatást.
A tagság ellenezte
Kérdésünkre, hogy Csíkszentgyörgyön miért nem tömörült egyetlen közbirtokosságba a négy birtokosság, az elnök a következőt válaszolta: mert a tagság nem egyezett bele. „Amikor 2008-ban elnök lettem, elég gyengén állt a közbirtokosság, mert sok hiánya volt, éppen csak hogy megmaradt. Azután sikerült helyrehozni a pénzügyi helyzetet, reméljük, most mát tényleg megmaradunk."
Nem adnak el jogot
A Körösmény Közbirtokosságánál 82,25 jog van, jelenleg 97 tagot számlálnak. A legtöbb, amit egy tag birtokol, az három jog. A tagok hetven százaléka a faluban él, de már nem mindenki lakik a Körösmény tízesben. Az utóbbi időben nem adnak el jogot a tagok, ez azzal is magyarázható, hogy 2013 óta itt is adnak osztalékot, mert mint az elnök mondta, „akkor jöttek egyenesbe pénzügyileg.” Egy jognak három hektár terület felel meg. Nem örökölhet valaki, csak akkor, ha a jogtulajdonos meghalt. A tagság érdeklődik a közbirtokossági ügyek iránt, a gyűlésekben a jogok kétharmadánál több van jelen általában. Farkas szerint komolyabb gondokkal nem küszködik a közbirtokosság.
Fenyőfát osztanak
A területek a falu mellett vannak, az erdős területeiket a Csíki Magánerdészet őrzi, nem volt sem tűzesetük, sem falopás az utóbbi években. A közbirtokosságnak nincsenek állatai, a tagok állataival fedik le a területeket. Üzemterv szerint összesen 700 köbméter kitermelési lehetőségük van.  „2013-ban a közgyűlés elhatározta, hogy aki a tízesből igényli, az kap fenyőfát. Úgy döntöttünk, hogy mivel a gyérítést kevés pénzért lehet eladni, így aki április végéig leteszi hozzánk a kérést, hogy igényli a fát, az kap. Csak a kitermelést kell kifizesse.”
Viták az Adorján-fürdő körül
A Körösmény tízes közbirtokossága visszakapta a területeit – kivéve az Adorján-fürdőt, ott 4 hektár területet igényelnének vissza. „Nagy sérelmünk az Adorján-fürdő. Azt kiadták bérbe egy hölgynek 2000-ben 49 évre. Azt sajnos nem kaptuk vissza, pedig az a tízesé volt. Elődeink próbáltak perelni, sok pénzt elköltöttek, de nem sikerült előrelépni. Mi úgy döntöttünk, hogy nem folytatjuk ezt a dolgot, mert csak elköltjük a pénzünket, és nem kapunk semmit. Reméljük, hogy az idő megoldja majd. Valamikor Adorján Albert alakította ki ott a fürdőt. Amikor a negyvenes évek végén megszűntek a közbirtokosságok, állami tulajdonba került. A mostani bérlő állandóan jelentget minket a rendőrségen, mert a mi legelőink veszik körbe a területet, és ott legelnek az állataink, a hazajáró csorda. Lényegében a területünk közepén van az Adorján-fürdő, és a bérlő azt állítja, hogy az állatok teszik tönkre a területét” – vázolta a helyzetet a közbirtokosság elnöke.
Piknikező a fürdő mellett
„Létrehoztunk egy víkendtelepet az Adorján-fürdő mellett, sokan járnak oda piknikezni. Különböző csoportok táborozni is szoktak ott, két nagyobb filagóriát építettünk oda. Annak idején, a régi közbirtokosságnak gyümölcsfacsemetéi is voltak ott. Besegítettünk a Kálvária-temetőben levő ravatalozó építésébe, felét fizette a bánkfalvi közbirtokosság, másik felét a körösményi és Jenőfalva tízes közbirtokossága. Minden évben támogatjuk az egyházat, az iskolát, a sporttevékenységeket, a kulturális tevékenységeket, mindenből próbáljuk a részünket kivenni. Ez egy kis méretű közbirtokosság, alkalmazottja sincs.”
Farkas Imre a terveikről is beszámolt: szeretnék felújítani a Nagypadlónak nevezett hidat. „Ez egy főpalló, amely a templomot összeköti Csíkszentgyörggyel. Úgy tervezzük, hogy egy személyautóval is lehessen átmenni rajta, ne csak gyalogosan. 2008-ban már egyszer javítottuk, ha a deszkák korhadnak, azt is mi cseréljük ki. A múlt évben kijött egy tervezőmérnök, a polgármesterrel közösen megnéztük, a tervek elkészítése folyamatban van. ”
Közös megvalósítások
A falu többi közbirtokosságával jó viszonyban vannak, bejegyezve is a nagy közbirtokosság székházába vannak, nincs külön székházuk. Vannak közös megvalósításaik, és összefogással valósítottak meg bizonyos dolgokat a faluban, például mezei utakat javítottak.
„A közbirtokosság szerepe első sorban az kellene legyen, hogy a közösséget szolgálja. Mi is azt próbáljuk tenni. A közbirtokosság a tagságé.  Én ezt felvállaltam, hogy csinálom, elnézést kérek, ha valakit megbántottam, de biztos, hogy nem szándékos volt.”
A falu hangja:
Körösmény tízesbe látogatva megkérdeztünk néhány falubelit, mit gondolnak a közbirtokosság működéséről, meg vannak-e elégedve, vannak-e panaszaik. Noha a megkérdezett öt személy közül senki nem vállalta a nevét, abban mindannyian egyetértettek, hogy jól működik. „Nem vagyok tag, nincs jogom, de látok, hallok ezt-azt. Itt jól működik.” Van, aki úgy véli, „nagyon jól áll” a közbirtokosság. „Ügyesen fizetnek, vaegy lejt adnak, s örvendünk neki.” Egy másik közbirtokossági tag se jót, se rosszat nem tudott mondani. Annyit azért hozzátett, hogy nagyjából meg van elégedve az elnökség munkájával.
Péter Beáta. Székelyhon.ro

Gyermekeknek segít a Juventutti
Ebben az évben is számos tevékenységgel támogatja a rászorulókat a csíkszeredai Juventutti Alapítvány, amelynek legfőbb célja, hogy nehéz szociális helyzetben levő gyerekeken segítsen egészségük megőrzése vagy visszaszerzése érdekében.
A szervezet munkatársai szerdán kötetlen beszélgetés keretében számoltak be a sajtónak arról, hogy februárban a szülőknek szóló előadássorozatot indítanak, ugyanakkor sportegyesületek bevonásával sportesemények, nyílt edzések szervezését is tervezik gyermekeknek.
Az eseményen Balázs Brigitta, az alapítvány tagja hangsúlyozta: tapasztalataik szerint az emberek szívesen segítenek rászoruló társaikon, csak meg kell találni az utat, amely elvezet a jóakarókhoz. A Juventutti decemberben szervezte például a Hagyj egy csokit, vigyél egy mosolyt! elnevezésű akcióját, amelynek keretében üzletekben helyeztek ki dobozokat, ahol a rászoruló gyermekeknek szánt édességet lehetett hagyni.
„Rövid idő alatt gyűlt össze sok édesség. Az emberek nyitottak arra, hogy segítsenek, az utóbbi időben szinte menő dolog segíteni. Aki tud, biztosan segít, ha megtaláljuk, hogyan szólítsuk meg” – fejtette ki Balázs Brigitta. Elmondta: mindig az érintett szociális helyzete alapján dől el, hogy gyűjtéssel vagy más módon támogatnak például műtétet, kezelést – legutóbb egy gyimesközéploki hallássérült kislány operációjára szerveztek kupakgyűjtést.
Péter Beáta. Krónika (Kolozsvár)

Könyv a zágoni Szentkereszty családról
A zágoni báró Szentkereszty család történetét vázolja fel Balog László történész és munkacsoportja, Málnási Levente, Sándor Lajos Levente, valamint Kovács  Márta Mária az Elveszett álmok nyomában - Fejezetek a zágoni báró Szentkereszty  család  életéből című, idén megjelent kötetben.
A Szentkereszty család minden valószínűség szerint az Árpád-házi korból származik, feltehetően Felvidékről költözött a család egyik ága Erdélybe a tizenhetedik század vége fele. Jelenleg többek között Magyarországon, Felvidéken, Angliában, Franciaországban, Olaszországban, Amerikában, Belgiumban élnek Szentkeresztyek, Erdélyben most már csak az időközben polgárosodott leányági leszármazottak laknak – magyarázta Balog László, a kötet egyik szerzője.
„A szabadságharc bukása után a Mikesek elmenekültek, a császár kisemmizte őket Zágonból. Az uradalmat Szentkereszty Andrásnak adta szolgálataiért, aki aztán még vásárolt hozzá területeket, és így alakult ki a zágoni Szentkereszty kúria, a hozzá tartozó birtoktestekkel. Az utolsó Szentkereszty lány br. Szentkereszty Zsófia volt. 1945 után, noha több száz családnak adott földet és munkát korábban, vagy támogatta házépítésben, megbélyegezték a bárónőt: az volt a büntetése, hogy majd két évtizeden át a polgármesteri hivatal előtti járdákat és sáncokat kellett takarítania mindennap. Az erdélyi főnemesi társadalom családtagjai jórészt elmenekültek Nyugatra, vagy a néhány itthon maradt családtag a kommunista poklot járta meg és/vagy a polgárosodás útját választották, esetenként egyszerű munkáscsaládokba házasodtak be.”
A kötet indítókulcsa Kovács Márta Mária Szentkereszty dédunoka államvizsga dolgozata volt, ő írta meg a család történetét, ezt javították, bővítették és látták el friss adatokkal a szerzőtársak, szerkesztettek indítótanulmányt a kötet elé. A szerzők több mint kétszáznyolcvan dokumentumot közölnek, eredeti forrásokat, kéziratokat és korabeli sajtódokumentumokat is, több mint 200 korabeli és mai fotót helyeztek a mellékletekbe és négy leszármazottal is interjút készítettek.
A szerzők fontosnak tartották, hogy mintegy hetven korabeli sajtódokumentumot is beemeljenek a könyvbe, ugyanakkor magánlevéltárból és állami levéltárakból származó dokumentumokat is bemutatnak, mint Balog fogalmazott, azzal a céllal, hogy maga az olvasó döntse el, hogy hol van a helye, szerepe és jelentősége ennek a családnak.
„Mindenféle forrást használtunk, mert nem az volt a cél, hogy két-három forrásra támaszkodva megírjunk egy családtörténetet, hanem a források kavalkádja révén maga az olvasó kapjon egy egységes, egész képet a család történetéről. Nagyon szélesre tárjuk a befogadói horizontot” – mutatott rá Balog. 
A kötet közel hatéves munka eredménye. A szerzők úgy vélik, hogy bár elsősorban kutatók számára készült, de bárkinek, aki elolvassa, izgalmas időutazásban lesz része.
A könyvet pénteken mutatják be Csíkszeredában 18 órától a városháza gyűléstermében A honfoglalás előttől az Európai Unió utánig előadássorozat keretében.
Péter Beáta. Székelyhon.ro

A magyar kultúra napját ünneplik
Formabontó képzőművészeti kiállítást nyitottak meg kedd délután a székelyudvarhelyi Haáz Rezső Múzeum Képtárában. A magyar kultúra napja alkalmából számos eseményt szerveznek Hargita megyében.
Számos érdeklődő tekintette meg kedden a székelyudvarhelyi fiatal alkotók grUnd nevű tárlatát. Berze Imre, a tárlat kurátora érdeklődésünkre elmondta, hogy a kiállításba választott darabok többsége ősszel a budapesti Vármegye Galériában volt kiállítva. A most megnyitott tárlaton hasonló gondolkozású, udvarhelyi képző- és iparművészek spontán csoportosulása fedezhető fel, akiket a város köt össze. A kiállítás címe, valamint a nagy U is Udvarhelyre utal. A kurátor szerint a hasonló gondolkodás és a Palló Imre Művészeti Szakközépiskolában szerzett tapasztalat visszacseng az alkotásokban, de ugyanakkor a különböző egyetemek jellegzetességei is érezhetőek.
Nyitottak a székelyudvarhelyiek a kortárs művészetre – véli a kiállítás kurátora, szerinte jobban kellene vezetni őket erre a rendezvényekkel. A kiállításmegnyitón Miklós Zoltán, a Haáz Rezső Múzeum igazgatója elmondta, a képzőművészet terén is a helyi értékeket fogják előtérbe helyezni. A grUnd kiállítást a következő négy hét alatt tekinthetik meg az érdeklődők.
A magyar kultúra napját 1989 óta ünnepeljük január 22-én, annak az emlékére, hogy Kölcsey Ferenc 1823-ban ezen a napon tisztázta le Szatmárcsekén a Himnusz kéziratát. Ez alkalomból szemléztünk a székelyudvarhelyi, csíkszeredai és gyergyószentmiklósi magyar kultúra napi programkínálatból.
Székelyudvarhely
Ambrus Lajos A sünkirályfi című mesés könyvét mutatja be szerdán este héttől P. Buzogány Árpád művelődésszervező a Székelyudvarhelyi Városi Könyvtárban. A mesékből részleteket olvas fel Sarkadi Zoltán színművész, az est házigazdája Gálovits Rózsa könyvtáros. A Forró Ágnes rajzaival illusztrált vaskos könyvben a mesék mellett sok vidéki történet is helyet kapott. Utóbbiak közül több a szerző szülőhelyén, Korondon és környékén esett meg.
Múzeum plusz címmel tartanak előadást szerdán a Haáz Rezső Múzeum Képtárában. A 17 órakor kezdődő eseményen  Sófalvi András régész a Székely Támadt-várban végzett régészeti ásatások eredményeit ismerteti. 19 órától a Hargita Megyei Tanács által támogatott dokumentumfilmeket vetítik le a Városi Könyvtárban. Bemutatják Bocskor-Salló Lilla szerkesztő „Orczád verítékével” – Kovács Piroska, a székely kapuk őrzője című filmjét. Székely ízőrzők – hagyományos székely konyha címmel a szerkesztő-rendező és operatőr Szabó Károly filmje az étekkészítés székely jellegzetességeit dokumentálja. A Keresztes család idősebb és fiatalabb tagjainak mindennapi munkája révén a kenyérsütés, sajtkészítés, ünnepi kürtőskalácssütés folyamatát örökítette meg. Este kilenctől pedig a Slambajnokság székelyudvarhelyi fordulóján vehetnek részt az érdeklődők a Harmónia kávézóban.
A vasárnapig tartó rendezvénysorozat ideje alatt a Hargita Megyei Hagyományőrzési Forrásközpont székhelyének előtérben a Népi hagyományok Hargita megyében című fotókiállítást lehet megtekinteni. Az intézmény fotográfusa, Balázs Ödön által készített néprajzi tárgyú felvételeket láthatnak az érdeklődők, az alkotó válogatásában.
Csíkszereda
A Csíki Székely Múzeum északnyugati bástyatermében szerdán délután 18 órától mutatják be A székelység története című kiadvány második, javított kiadását. A Kájoni János Megyei Könyvtárban csütörtökön 17 órától kerül sor Balázs Lajos néprajzkutató Menj ki én lelkem a testből című kötetének bemutatására, amely a csíkszentdomokosi temetkezési szokásokat ismerteti. Szintén 17 órától (csütörtökön) tartják a Székelyföld kulturális folyóirat januári lapszámának bemutatóját a Székelyföld Galériában. Az eseményen Péntek János nyugalmazott egyetemi tanár, nyelvész, etnográfus tart előadást az oktatás mai helyzetéről.
Csütörtökön a nagyszebeni Orth István grafikusművész alkotásaiból nyílik kiállítás 18 órától a Lázár-ház dísztermében (Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusa). A tárlatot Nagy Miklós Kund művészeti író méltatja. Pénteken délelőtt 11 órától a Hargita Megyei Kulturális Központban tartanak nyílt napot, hogy a központ ez évi tevékenységét, programjait ismertessék az érdeklődőkkel. A részvételi szándékot a 0266-372044-es telefonszámon vagy a kultura@ccenter.ro e-mail címen lehet jelezni.
Egy éve indult az Olvasókör a Kájoni János Megyei Könyvtárban, az idei év első találkozóján nem csak az egyéves születésnapot ünneplik a kör tagjai, hanem a magyar kultúra napja előtt is tisztelegnek. A pénteken 16 óra 30 perctől kezdődő találkozó programjában szerepel a múlt év olvasóköri tevékenységének értékelése, valamint a 2016-os év témáinak megbeszélése is.
A csíkszeredai F'10 fotóklub által 2015-ben meghirdetett IV. „Best 100” –  A legjobb száz fotó nemzetközi fotóművészeti pályázat kiállítását csütörtökön 18 órától a csíkszeredai Nagy István Művészeti Líceum aulájában (Szabadság tér 18 sz.) Bács Béla János nyitja meg, közreműködik a Sunshine mandolin együttes.
Gyergyószentmiklós
A Gyergyószentmiklósi Városi Könyvtárban január 22-én, pénteken 17 órától könyvbemutatóra várják az érdeklődőket. A gyergyóditrói Gergely Géza nyugdíjas magyartanár Nevetni jó! című könyvét Zöld János mutatja be. A kötetet Biró Zsuzsa képzőművész illusztrálta, a grafikákból kisebb tárlatot is megtekinthetnek az érdeklődők.
A Tarisznyás Márton Múzeumban január 22-én 18 órától nyitják meg a Márton Árpád festőművész jubileumi kiállítását. A tárlatot megnyitja Bajna György újságíró és Ferencz-Mátéfi Kriszta  művészettörténész-muzeológus, ezt követően Márton Árpád festőművész rendkívüli tárlatvezetést tart. A rendezvény házigazdája Csergő Tibor András múzeumigazgató. A megnyitón lehetőség lesz az igényes kiállítási katalógus megvásárlására is.
A Gyergyószentmiklósi Művelődési Központ a magyar kultúra napján Cseh Tamásra emlékezik, a zeneszerző 73. születésnapján. Az emlékestre 19 órától a Bocsárdi Angi Gabriella Stúdióteremben kerül sor. Az eseményen  György László gitározik és Korpos Szabolcs zongorázik.
Baricz Tamás Imola, Péter Beáta, Veres Réka. Székelyhon.ro

Közbirtokosság: siker és buktatók
Egy falu életében meghatározó gazdasági és közösség-összetartó szerepe van a tizenhat évvel ezelőtt újraalakult közbirtokosságoknak. Noha mindenik más és más adottságokkal, lehetőségekkel rendelkezik, előfordul, hogy külső tényezők vagy belső viszályok nehezítik működésüket. Riportunkban a jelenlegi helyzetet járjuk körül, főként a csíki közbirtokosságok tükrében.
A közbirtokossági tagok jogaikat a közbirtokossági közgyűlésen szavazataikkal gyakorolták. A szavazati jog arányban volt a közbirtokossági vagyonrészükkel, melyekből a különböző alapszabályzatok szerint különböző részesedésekhez volt joguk – írja a tulajdon-visszaadásokért harcoló Garda Dezső A székely közbirtokosság című munkájának első kötetében. A közbirtokosságok újraalakulását a 2000. évi 1-es számú, az államosított erdők és mezőgazdasági földterületek visszaszolgáltatására vonatkozó törvény tette lehetővé.
„A közbirtokosságok szinte egy időben alakultak meg. Nagyjából ugyanazt a statútumot fogadtuk el, aztán az évek folyamán voltak módosítások, mindenki a helyi igények és adottságok szerint belevitt, vagy kivett valamit” – mutatott rá Biró Károly, a csíkszenttamási Terkő Közbirtokosság elnöke.
A közbirtokosságokat a tagok alapították, mint résztulajdonosok. Volt, ahol bizonyos összegeket is összepótoltak, hogy el tudjanak indulni. Jére Elemér szinte az újraalakulás óta elnöke a csíkjenőfalvi közbirtokosságnak. „Az indulás nagyon nehéz volt, hiányzott a tőke. Volt egy idősebb korosztály, ők tudták, milyen területeket kell visszaigényelni, mi voltunk, akik visszavettük. Próbáltunk minden területet telekkönyveztetni. Azt tapasztaltuk, ha elődeink annak idején nem rendben hagyták volna hátra jussukat, soha nem lehetett volna visszavenni.”
Harc a területekért
Kevés az a közbirtokosság, ahol teljes mértékben visszakapták a területeket. A csíkszentgyörgyi ezek közé tartozik. „A területek visszaadásakor az egyes törvények megállapítottak egy felső határt, ez húsz hektár volt. Amikor az erdészet átadta nekünk területeinket, épp emiatt maradtak még részek, amelyeket odaadtak Bánkfalvának. Rá öt évre jött a 247-es törvény, amelyben eltörölték a felső határt és visszaadták a jog szerint járó teljes területeket. Nekünk a tanács területeiből mértek ki annyit, amennyit elvettek. Ilyen szempontból utolsó négyzetméterig visszakaptuk” – nyugtázta Kézdi József elnök.
Nem mindenik közbirtokosság van azonban ilyen szerencsésnek mondható helyzetben. Főként a Hargita megyével szomszédos – Bákó, Neamţ – megyékben található egykori közbirtokossági területekért kellett megharcolniuk, vannak olyanok, amelyekért a mai napig perelnek.
Hat község adminisztrációs határában fekszenek a borzsovai közbirtokosság területei. 2005-ig telekkönyveztetni tudták a Hargita megyei területeket, de a Bákó megyében találhatóakat nem. Gyimesben 416 hektár erdőt csak birtokbavételi jegyzőkönyvvel vettek át, de nem sikerült telekkönyveztetni. „2008-ban bepereltük a helyi tanácsokat, hogy oldják meg a problémákat. A gyimesinél kijött a végzés, hogy adják ki a tulajdonjogi papírt, de azóta sem tették ezt meg. Most újból perelünk a gyimesi és az ágasi tanáccsal is, tehát még mindig folynak a harcok” – jegyezte meg Péter István elnök. Olyan eset is volt, amikor egy Neamţ megyei területi vitára vonatkozó bírósági döntést nyolc év után tudtak érvénybe léptetni. „2014-ben sikerült úgymond besárgítanunk, azaz telekkönyveztetnünk a területet. A nyolc év alatt a Földet biztos kétszer körbe kerültük volna, annyit jártunk a szomszédos megyébe ügyintézni. Azt hallom a kollégáktól, hogy sok helyen jelenleg is folynak a viták a területek fölött. Az agrárreform idején több mint 470 hektárt vettek el, azokat nem is kértük” – magyarázta a csíkkarcfalvi közbirtokosság elnöke. A dánfalvi közbirtokosság is rendelkezik olyan Bákó és Neamţ megyei területekkel, amelyeket nehezen kapott vissza. Amikor 2009-ben a jelenlegi vezetőség átvette a közbirtokosság irányítását, a korábbi vezetőtanácstól több pert „örököltek”, amelyek részben terület-visszaszerzéssel, részben vásárlással kapcsolatosak voltak. „A területeinkből nem kaptuk vissza az összeset, hiányoznak azok, amelyekre a földreform idején a románságot rátelepítették” – magyarázta a vezetőtanács egyik tagja. Mivel a felcsíki falvak közbirtokosságai hasonló helyzetben vannak, gondolkodtak azon, hogy közösen próbálják meg visszaszerezni ezeket a területeket, viszont ameddig „erősebb képviselet nem lesz a hátuk mögött”, addig fölösleges pénzkiadásnak látják a pereskedést.
Olyan esetről is tudni, amikor nem más megyebeli önkormányzatokkal, hanem a saját településen levő polgármesteri hivatallal kénytelenek vitatkozni. „Az egyetlen konfliktusunk a polgármesteri hivatallal van: nem adják ki a birtoklevelet – ha bizonyítanunk kell, hogy tulajdonosok vagyunk, nem tudjuk” – vázolta Tatár Adolf, a csíkszentmihályi közbirtokosság elnöke. A Tusnád Közbirtokosságnak is vannak még követelései Tusnádfürdő területeivel kapcsolatban, hiszen korábban a fürdőváros a közbirtokosság területén jött létre. A visszaigényelt 1500 hektár területből 836 hektárt kapott vissza a Csíksomlyó Közbirtokosság, ezt aztán 1100 hektárig sikerült „feltornászniuk”. A Csíkcsicsói Közbirtokosságtól 3570 hektár területet államosítottak, mostanig 3385 hektárt kaptak vissza. Ebből 600 hektárra nincs birtoklevelük, de használják. „2010-ben kaptunk egy tulajdonbahelyezési lapot, de azóta sem történt semmi. Emiatt büntetést is kaptunk a Mezőgazdasági Kifizetési Ügynökségtől (APIA), mert csökkent a terület mérete. A faluban a területek visszamérése körül voltak-vannak problémák, nagy volt annak idején az összevisszaság” – mondta Kósa Imre, a közbirtokosság elnöke.
Felemás erdőgazdálkodás
Egyes közbirtokosságok területének bizonyos százaléka védett terület, ezeken a részeken csak a szigorú előírások szerint tudnak gazdálkodni. A Csíkszentmárton községben működő Aklos Közbirtokosság erdős területeinek kétharmada Bákó megyében található, ennek a résznek a hatvan százaléka pedig védett erdő. Gondos Imre elnöktől tudjuk: utóbbinak körülbelül az egyharmadát tudják hasznosítani. Csíkszentdomokoson a közbirtokosság területén egy 673 hektáros nemzeti park is található. „Ez a Nagyhagymás. Szép látvány, turisztikai jelentőségű, de fenn kell tartani, tehát ennek csak költsége van, hozadéka nincs. Törvény van rá, hogy kártalanítást kellene kapjunk 2008 óta, de nem adták. Pedig elég nagy összegről lenne szó. A 673 hektárból 565 hektár erdő, a többi szikla, ugyanakkor van még egy védőzóna, 350 hektár, amelyben szintén csak karbantartási munkákat végezhetünk. A gazdálkodás ki van zárva. Ezenkívül van még egy 1100 hektáros Natura 2000-es területünk, tehát eléggé nagy részen csak feltételekhez kötött munkálatokat végezhetünk” – magyarázta az elnök, László Lajos. A lázárfalvi Szent Anna közbirtokosság területén, egy 88 hektáros részen található a Mohos tőzegláp. Ez telekkönyvileg legelős területnek számít, de ezen a részen nem tudnak gazdálkodni. „Volt egy hatalmas bogártámadásunk egy hektáron, a megtámadt fákat viszont nehezen lehet kitermelni. Korlátokat szab, hogy csak télen, kézzel lehet kihozni a fákat, hogy a sok védett faj ne sérüljön.”
A csíksomlyói közbirtokosság elnöke, Mátéffy Győző elmondta, a Hármashalom-oltárnál és környékén, a pünkösdi búcsú helyszínén nem lehet erdőgazdálkodást folytatni. „Csak úgy, ha száraz a fa. Akkor negyvenen felhívnak, hogy megint van egy száraz fa, mikor vágjuk le, ha pedig levágtuk, akkor negyvenen jelentkeznek, hogy megint vágják Somlyón az erdőt. Olyan kitettségű területeink vannak, amelyek inkább parkerdők, így nyilván nem hoznak bevételt, csak költségeik vannak.”
Elaprózódó jogok
Általában egy hektár terület egy jognak felel meg, de van rá eset, hogy már 50 ár is egy jog, 50 áron felül már két jognak számít, ha kevés a közbirtokossági terület. Sok közbirtokosságnál egy tag nem birtokolhat többet az összjogok öt százalékánál, éppen azért, hogy ne egy-két kézbe tömörüljön a vagyon és a döntéshozatal. Adás-vétel kevés akad az utóbbi években, annak is köszönhetően, hogy van olyan közbirtokosság, ahol egy jog után 300 lej osztalékot adnak évente, de átlagban is 100–150 lej jár.
Amennyiben eladás történik – azt is szigorúan rögzíti az alapszabályzat, hogyan kell ez ennek megtörténnie –, többnyire a három vagy öt év egy jog után járó osztalék összegét kérik. Tehát egy jog átlagban 300–1000 lej között vásárolható. Szigorúan csak tagoknak!
A legtöbb helyen a jogtulajdonos elhunyta után válhat teljes értékű taggá a jogutód. Van olyan közbirtokosság, ahol módosítottak az alapszabályzat erre vonatkozó előírásán, amiatt, hogy ne öregedjen ki a közbirtokosság és a fiataloknak is legyen beleszólásuk az ügyekbe. „Én a konzervatívabb álláspontot képviseltem mindig, mert őseink nem véletlenül alakították így. Egy vagyont összetartani általában úgy lehet, hogyha az egységet valamilyenképpen megtartjuk. Ha szabad adás-vétel lett volna vagy adományozás, akkor már rég nem lenne közbirtokosság, vagy ha létezne is, semmiképp nem ilyen formában. Őseink a gyökerekhez ragaszkodtak és a közbirtokosság léte most is ettől függ. Sok fiatal azt mondja, hogy jó volna megváltoztatni az alapszabályzatot, hogy még a tag éltében rendelkezhessen a fiatal generáció családon belül a joggal” – magyarázta Sárosi Béla, a csíkrákosi Pogányvár közbirtokosság volt elnöke.
„Nekünk van egy alapszabály-módosításunk az eredetihez képest. Hogyha a tagunk idős, az egészségügyi állapota nem engedi meg, hogy aktívan részt vegyen a közgyűléseken, akkor megbízhatja az egyik gyerekét, hogy az érdekeit képviselje. Sajnos mindenütt problémát okoz, hogy egyre jobban elaprózódnak a tulajdonrészek. Külső személy nem jut be a közbirtokosságba: egy esetben engedi ezt meg az alapszabályunk, ha a közbirtokossági területtel határos erdőt birtokol, ám ehhez is külön nagygyűlési határozat kell. Ezt a zárt rendszert lehet vitatni, van előnye és hátránya egyaránt, de én azt mondom, hogy ez így jól volt kitalálva” – ezt már Gondos Imre, a csíkszentmártoni birtokosság elnöke mondta.
A vezetőtanácsot eleinte mindenhol három évre választották, most már egyes helyeken négy, esetleg ötéves mandátuma van. A vezetőtanács többnyire öttagú, mellettük működik egy háromtagú cenzorbizottság.
Belső viszályok
Néhány közbirtokosság működését a belső viszályok időszakosan megbénították. Ezek is most már újrakezdték működésüket, de az évek során zajlott pereskedések, egymás feljelentése, a közbirtokosság működésképtelenné tétele óriási anyagi károkat okozott. A kászonimpéri közbirtokosságnak 2008 és 2010 között nem volt vezetősége. „Volt, aki azt jósolta, hogy még két éve van hátra ennek a közbirtokosságnak. De mondtuk, hogy egy közbirtokosságot csak be lehet buktatni, az magától nem bukik be, mert van vagyona. Amikor átvettük a vezetését, körülbelül egymillió lej tartozása volt, 2010-ig nem volt könyvelése sem. Nem vezetőtanácsi tagként kerültünk ide, hanem elnöki rendelettel kinevezett a bíró. Attól a perctől tudtuk az ügyeket intézni. 2014 decemberében tudtunk egy normális gyűlést összehívni, ahol aztán a tagok megválasztották a mostani vezetőtanácsot” – magyarázta Sánta András, a közbirtokosság jelenlegi elnöke. A csatószegi Aszó közbirtokosság utóbbi három évét is perek, viták jellemzik. A 2012-ben történt tisztújítás miatt kezdődött a viharos időszak, amely odáig fajult, hogy működésképtelenné vált a szervezet. Bors Dénes elnök szerint megoldódni látszanak a dolgok. De ugyanígy szinte áldozata lett a belső pereskedésnek a kászonújfalvi közbirtokosság is.
Mivel sok helyen a tagok harminc–negyven százaléka már nem lakik a településen, és felhatalmazást sem küldenek, megesik, hogy nehéz összehívni a döntőképes gyűléseket: első összehívásra ugyanis a kétharmad, második összehívásra a fele plusz egy jog kell jelen legyen. „Nagyon nehéz a közgyűléseket összehívni. Nekünk 2100 tagunk van és körülbelül 200 ember szokott eljönni gyűlésre. Sajnos így kell döntéseket hoznunk” – fejtették ki Domokoson. Csíkcsicsóban saját beléptetőrendszerük van, amely mutatja, hányan vannak jelen és a felhatalmazásokkal együtt hány jog van jelen a gyűlésen. Ez sok vitát megelőz. „Erre szükség volt, mert azelőtt olyan gyűlések is voltak, amelyeken épp hogy nem verekedtek.”
Maradjon az utódoknak is erdő
A közbirtokosságok újraalakulásától kezdődött el a rendes erdőgazdálkodás – vélik szinte egyöntetűen az elnökök. Rengeteg vád éri a közbirtokosságokat, hogy letarolják az ország erdejeit. Az üzemtervben meg van határozva, hogy a kivágott részt két év múlva be kell ültetni.
Őrzésre a birtokosságok a Csíki Magánerdészettel vagy az állami erdészettel vannak szerződésben. Egyszerűbb a helyzetük ilyen szempontból azoknak, akiknek egy tömbben vannak a területeik, nem szétszórtan. Így is megesnek azonban kisebb-nagyobb falopások, de egy-egy nagyobb széldöntés vagy erdőtűz is jelentős károkat okoz.
Az ütemterv szerint előírtakat nem termelik ki mind, többen hangsúlyozzák, hogy maradjon az utódoknak is erdő. Ezért legtöbben a legelők után kapott területalapú támogatásból gazdálkodnak, illetve annak köszönhetően tudnak nagyobb befektetéseket eszközölni, illetve nagyobb osztalékot adni a tagoknak.
A kötelező legelőtakarításokhoz, csemeteültetésekhez helyi napszámosokat fogadnak a legtöbben, abból a megfontoltságból, hogy a pénz maradjon a faluban. De saját kitermelő csoporttal rendelkező közbirtokosság is van. Főként a felcsíki falvakban fektetnek hangsúlyt arra, hogy elsősorban a helyi fafeldolgozóknak adják el a fát. Aki nem maga termeli ki, többnyire „lábán” adja el a fát meghívásos licit alapján. „Mindenki haragszik az osztrák Holzindustrie Schweighofer fafeldolgozó vállalatra, de ha nem jött volna Romániába, most megnézhetnénk a fa árát. Ha a többi terménynél is, például pityókánál, gabonánál, húsnál, tejnél jönne egy ilyen cég, az élelmiszerárak az égbe szöknének. Van nekünk is egy fűrészüzemünk. De ha nem lenne az osztrák cég, mi itt fűrészelgethetnénk s néznénk, hogy ki viszi el vajon. Addig az arab és a kínai piacra szállították a fát, de oda is csak bukaresti cégeken keresztül tudtuk eljuttatni a faanyagunkat” – emlékezett vissza a csíkszentgyörgyi közbirtokosság elnöke.
A csíki településeken az utóbbi években megnőtt az állattartók száma és az állatlétszám is. A közbirtokosságok hangsúlyt fektetnek az állattartó gazdákra is, segítik őket, ahogy tudják. Dánfalván például tavasszal és ősszel állatvásárt szerveznek, hogy az értékesítést is elősegítsék.
Kisebb-nagyobb beruházások
Mezei és erdei utakat, hidakat építenek, javítanak a közbirtokosságok, mivel fontos, hogy az emberek meg tudják közelíteni a területeiket. Van, ahol a községi utakat is ők javítják. Segítik a helybéli óvodákat, iskolákat, az egyházat – ravatalozókat építettek, templomfelújításokba pótoltak bele.
Legtöbb közbirtokosság mára már saját székhellyel rendelkezik. Van, ahol orvosi rendelőt is terveznek, hogy még jobban kihasználják az épületet. Van, ahol megvásárolták már az épületet, de még felújítás alatt van. Ritkán, de olyan közbirtokosság is akad, ahol nincs székhely, hiányolják is a meglétét.
Magánszemélyeket is támogatnak, legtöbbször anyagi segítségre szoruló, beteg embereket, akik nem tudják maguk a kezelésüket vagy műtétjüket fizetni. Ösztöndíjakat is osztanak továbbtanuló falubeli fiataloknak, akiknek felmenői közbirtokossági tagok, de olyan is van – például Kászonaltízen – , hogy gyerek születésekor adnak „babakelengyeként” egy bizonyos összeget a tagnak.
Ha a faluban épít közbirtokossági tag vagy jogutód, azt bizonyos mennyiségű épületfával segítik, ritkább esetben ingyen, általában kedvezményes áron kínálva fel számára az anyagot.
Van olyan közbirtokosság, amelyik valamilyen nagyobb befektetést is eszközöl, hogy hosszú távon jövedelmet is hozzon. A kászonaltízi, vacsárcsi és madéfalvi közbirtokosság gyümölcsfeldolgozót, a vacsárcsi, csíkrákosi, szépvízi, borzsovai, szentmiklósi például tejfeldolgozót hozott létre. Több helyen vendégházat működtetnek vagy rendezvénytermet korszerű konyhával felszerelve. Csicsóban sípályát és bányát is működtet a közbirtokosság, és több helyen működik saját fafeldolgozó is.
„A közbirtokosságnak biztosítania kell a tagok állatainak a legelőt, a tűzifát és az épületanyagot. Annak idején a közbirtokosságok nem osztottak ennyi pénzt – nem volt honnan, nem volt ilyen pénzes világ –, hanem részt adtak fából. Most osztunk pénzt is, fát is” – összegzett a borzsovai elnök.
Sok elnök egyetért abban, hogy az APIA-s pénzeknek köszönhetően tudnak megvalósítani elképzeléseket, osztalékot adni a tagságnak, ugyanakkor kevesebb fát kivágni, mint amennyit az üzemterv lehetősége megenged. A madéfalvi közbirtokosság elnöke szerint jó lenne, ha összefognának a közbirtokosságok és régiószinten egy-két nagyobb beruházást valósítanának meg. „Mindenkinek adakozunk most, mert mindenki hozzánk fordul. De egy-két komoly beruházást kellene megvalósítani régiószinten, és akkor munkahelyek jöhetnének létre.”
A közbirtokosságnak elsősorban a közösség összetartó erejévé kell válnia a jenőfalvi elnök szerint is. „Ha megszervezzük a különböző rendezvényeket, az emberek eljönnek, együtt vannak. Ha nincs összetartó erő, akkor mindenki csak von egyet a vállán. A közösségi szerep abban áll, hogy próbálunk két irányba nézni: a múltba, amiből tanulunk, és próbálunk jó előre nézni s tervezni.”
Péter Beáta. Erdélyi Napló (Kolozsvár)