A 390 lelket számláló Kisborosnyó faluban (ide tartozik Kispatak is) két éve áprilisban megalakították a Nyíres Lokálpatrióta Kört. A civil tömörülés azóta sok hasznos dolgot valósított meg. Damó Gyula nyugalmazott igazgatótanító elmondta, a kör külön chartát is szerkesztett magának, ebben szerepel a közerkölcs formálása is. A kör keretében működő Kegyeleti Emlékbizottság 2000-ben millenniumi kopját állított. 2001-ben a millenniumi kopjával közös talapzatra helyezték a kisborosnyói hősök turulmadaras emlékművét. 2003-ban felavatták az emlékparkot, bejáratához kis székely kaput építettek. Ekkorra készült el a magyar történelem kopjafája is. 2004-ben avatták fel a magyar nők emlékművét, majd a székelyföldi ’56-os mártírok emlékművét. Létrehozták a tiszteletbeli tagok intézményét is. A Nyíres Lokálpatrióta Kör ajánlotta fel a Rodostóban felállítandó székely kapu faanyagát, és most szeretnének ott lenni a júniusi kapuavatón. Ebben az esztendőben az emlékpark újabb létesítménnyel bővül. Kopjafát állítanak a néhai helybeli iskolamesterek és a református egyházközség volt lelkészeinek emlékére. Sok esztendőre nyúló terveik koronája a Háromszéki Panteon megépítése lesz. /(kisgyörgy): Kisborosnyói példa. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 14./

A népszavazási törvényt módosító tervezetet nyújtottak be a parlamentben az RMDSZ háromszéki törvényhozói, hogy lehetővé váljon Székelyföld autonómiájáról szóló referendum kiírása. Puskás Bálint, RMDSZ-szenátor elmondta, a kezdeményezés célja a jogszabály kiegészítése azzal a kitétellel, hogy „a helyi autonómia kérdéseit helyi népszavazásra lehet bocsátani”. A módosítás elfogadásához 69 szenátor támogatására van szükség, éppen annyira, ahány képviselője van a koalíciónak a felsőházban. Puskás szerint a szavazás után képet alkothatnak arról, hogy a kormánykoalíció tagjai mennyire gondolták komolyan a helyi autonómiával kapcsolatban tett ígéreteket. Puskás Bálint a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) által kidolgozott autonómiatervre is kitért. Úgy vélte, hogy az SZNT-nek nem kellene a parlament elé terjesztenie a Székelyföld autonómiájáról szóló tervezetet a kisebbségi törvénytervezet elfogadása előtt. „Nyitottak vagyunk arra, hogy az SZNT-vel tárgyaljunk, és közösen egy életképes autonómiatervezetet dolgozzunk ki, amelyet a törvényhozás elé terjeszthetünk” – szögezte le Puskás Bálint. /Az SZNT ötletét karolta fel az RMDSZ. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 16./

Április 15-én Sepsiszentgyörgyön Bogdán László irodalmi pályafutását mutatta be Kozma Mária. Bogdán László a versek után áttért a regényírásra, onnan ismét a vershez. Szó volt Bogdán László szonettciklusáról is. Bogdán László Az erdélyi madonna című szonettciklusa Márton Árpád csíkszeredai festőművész illusztrációival jelent meg. /(vop): Képpé írt versek. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 16./

Nagyszalontára, majd Nagyváradra látogatott a napokban Horn Gyula, a magyar kormány 1994 és 1998 közti miniszterelnöke. A kettős állampolgárságról tartott tavaly decemberi népszavazást követően úgy tűnt, kormánypárti politikus nemigen fog Erdélybe látogatni. Horn Gyula úgy vélte, „a népszavazás rossz, félresikerült kezdeményezés volt, annyira, hogy a nemre buzdítók maguk sem tudták megindokolni, miért tették”. Szerinte „a kormányoldalnak nincs restellnivalója a határon túli magyarokkal szemben, mivel az ő sorsuk mindig elsődleges volt számára”, és sajnálja, hogy „egyeseknek sikerült összeugrasztaniuk a különböző nemzetrészeket”. Elindulása előtt találkozott a miniszterelnökkel, aki kijelentette, „senki sem vonhatja kétségbe, hogy bizonyos feltételek mellett a kettős állampolgárság joga minden magyart megillet. Ezért meg kell vizsgálni, hogyan lehet ezt biztosítani a külhoni magyaroknak”. Horn Gyula pufajkásként jelen volt a Nyugati pályaudvar előtti, 1956 decemberi sortűznél, és – állítják – szódásüveggel verte szét két „ellenforradalmár” állkapcsát, akinek e tevékenységére vonatkozó iratai nyomtalanul „eltűntek”, s aki, mikor 1994 után, miniszterelnöksége idején, mindezt ráolvasva, lemondásra szólították föl, egy cinikus „Na és?”-sel felelt. Horn Gyula kormányfő 1994 és 1998 között, különböző ürügyekre hivatkozva, többször is fölvetette a határon túliak számára a vízumkényszer bevezetését, „anyagi okok” miatt a Kossuth Rádió teljesítményének a csökkentését, a Duna TV felszámolását stb. Kovács László, a magyar–román alapszerződés előkészítése idején kijelentette: nem kívánja feláldozni Magyarország tíz és félmillió lakosát a határon túli két milliós (!) magyarság vélt érdekeiért. Az alapszerződés aláírása után kiderült, a szerződés előzetesen közölt szövege nem volt azonos az aláírttal. Ezek után Kovács László mégis azt hangoztatta, hogy „a magyar kormány nem hagyta cserben, nem árulta el a romániai magyarságot”. 1998 tavaszán, az országgyűlési választások előtt a Horn-kormány határozottan ellenezte a határon túli magyaroknak adandó magyar állampolgárságot. /Asztalos Lajos: A határon túliak és Horn Gyula. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 18./

Március 29-én a Romániai Magyar Szóban megjelent Barabás István Aláírni veszélyes! című cikke, amelyben a szerző azt bizonygatta, hogy ha a Magyar Polgári Szövetség párttá alakul, akkor ennek a magyar egység, a romániai magyarság látja kárát. Román Győző reagált erre, megállapítva, Barabás nem szólt arról, hogy az RMDSZ nyomására a parlament által elfogadott jogszabály olyan szűk időhatárt adott a nem parlamenti kisebbségi szervezetek számára az aláírások megszerzésére, hogy a listák ellenőrzése nem volt lehetséges, ezt a Velencei Bizottság is antidemokratikusnak titulálta. Román Győző kifogásolta Barabásnak az Országos Magyar Pártra vonatkozó kitételeit is, ezek tele vannak tévedéssel. Barabás István az (Országos) Magyar Párttal akarta példázni, hogy mennyire fontos az erdélyi magyarság egysége. Barabás szerint valaha a Magyar Néppárt is megbukott, vezetői az ismeretlenségbe távoztak. Valójában Kós Károly akarta föltámasztani a Magyar Néppártot. /Román Győző: Ki ellenzi a romániai magyar pluralizmust? = Erdélyi Napló (Kolozsvár), ápr. 19./

„Ratzinger bíborost mindig eszményképemnek éreztem. Könyvei nagy hatással voltak rám” – jelentette ki a Krónikának Jakubinyi György, a gyulafehérvári római katolikus főegyházmegye érseke. Elmondta, a bíborossal többször találkozott, valamennyi alkalommal hivatalos ügyben. „Nála voltam négyszemközti kihallgatáson a szőkefalvi állítólagos Mária-jelenésekkel kapcsolatban, hiszen ez a kérdés a Hittudományi Kongregációhoz tartozott, melynek ő volt a vezetője. Valamennyi alkalommal nagyon kedves volt” – idézte fel emlékeit az érsek. Jakubinyi elmondta, hogy Ratzinger a hetvenes évek elején professzorkorában szenzációs felnőttkatekizmust írt Bevezetés a kereszténységbe címen. Ez a könyv annyira tetszett Márton Áron püspöknek, hogy gyulafehérvári kényszerlakhelyén lefordította magyarra. Sajnos, nem lehetett kiadni a fordítást, mert a német kiadó korábban már másnak ítélte a magyar nyelvű kiadás jogát. /G. Á.: Jakubinyi: eszményképem volt Ratzinger. = Krónika (Kolozsvár), 2005. ápr. 20./ Ápr. 3-án meghalt II. János Pál pápa. Április 19-én megválasztották az új pápát: a 78 éves Joseph Ratzinger bíborost, aki a XVI. Benedek nevet választotta.

Idén az áradások már háromszor érintették Hunyad megyét. A prefektúra becslése szerint a károk közel 47 milliárd lejre tehetők elsősorban az utaknál, hidaknál és egyéb létesítményeknél. A hét elején a Cserna áradt ki Vajdahunyad környékén, ami elsősorban Telek és Nyíresfalva lakosságát érintette. Termőföldek, gazdaságok, utak vannak víz alatt. /CH. A.: Harmadszor víz alatt. = Nyugati Jelen (Arad), ápr. 21./

Gyakorlatilag az egész megye víz alatt van” – hangzott el április 21-én Temes megyében, a prefektúrán. Temes megyében 30 000 hektár mezőgazdasági terület állt víz alatt, több településen dőltek össze házak, az utak egy része járhatatlan, több helység elszigetelt. A megyében tizenhat városban és községben keserítette az emberek életét az árvíz. A legrosszabb a helyzet Gátalján: 1040 (!) házba folyt be a víz, Szigetfaluban a református parókia annyira megrongálódott, hogy bármikor összedőlhet, nagy kárt tett a víz a református templomban is. Víz alatt állnak, megrongálódtak házak Temesváron, Temesrékáson /25 ház/, Dentán /400 ház/, Fodorházon /108 ház/, Törökszákoson /260 ház/, Magyarapácán 23 személyt kellett kilakoltatni. /Laslavic Tímea: 30 000 hektár, több tucat település víz alatt. = Nyugati Jelen (Arad), ápr. 22./

Április 22-én Sepsiszentgyörgyön a Székely Nemzeti Múzeumban bemutatták Fejér Ákos posztumusz kötetét – Megnyitottam előttetek Európa kapuját! -, amelyet özvegye, Fejér Ella és egykori tanítványa, dr. Veres Ferenc fejezett be. Egyszerre korrajz, útikönyv és memoár ez a kötet – fogalmazott dr. Veres Ferenc, a nyíregyházi tanárképző főiskola adjunktusa, akinek mikóújfalusi gyermekkora kötődik Fejér Ákoshoz. Fejér Ákos ,,kerékpáros honfoglalása” nagy hatással volt a fiatalokra. /Ferencz Csaba: Szent György-napok: Utazás térben és időben. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 23./ A Fejér Ákos által szervezett kerékpártúrákon tízezer kilométert pedáloztak le. Rodostó volt a legmaradandóbb célállomás. /Kaput nyitva Európába. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 25./

Marosvásárhelyen két éven át működött a Tanítóképző Pedagógiai Főiskola, 1957-1958 között. Az ország minden tájáról verbuválódott össze egy lelkes, 27 tagú évfolyam. Ez a kis csapat olyan személyekkel találkozott, mint Kallós Zoltán, Bartis Árpád, az akkori nemzetiségi vezérigazgatóság magyar szakos tanára, Vészi Mária pszichológus, Asztalos Imre, az intézet volt igazgatója és a Hubesz házaspár. Ők kapcsolatba léptek a csángóvidékkel, ahol éppen abban az időben szüntették meg a magyar oktatást. Csángó nótákat, fonójeleneteket, csángó táncot tanítottak meg főiskolásoknak, majd 1957 húsvét vasárnapján a kis műsorral ellátogattak Lészpedre, Bakóba. Találkoztak a Bákóban románul tanuló tanítóképzősökkel, akiknek nagy része csángómagyar volt. Amikor megbarátkoztak a csángókkal, elmondták, hogy a magyar bibliájukat a szénába dugdosva mentették meg, annyira tiltott volt a magyar szó. Ezután a leszpédi asszonyok felléptek Marosvásárhelyen és Mezőpanitban. /Virginás Piroska ny. tanítónő, Marosvásárhely: Volt egyszer egy lelkes csapat. = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 26./

Aradon elmaradt a Nagyváradi Állami Filharmónia Nagyvárad Táncegyüttesének Boszorkánytánc című néptánc előadása. Az előadásra érkezőket egy kézzel írott közlemény fogadta, amely közölte az előadás elmaradásának tényét, valamint azt, hogy a megvásárolt jegyeket visszaváltják. Ez nagy csalódást okoztak az aradiaknak., de volt, aki 20 kilométernyiről, Pécskáról, 40 kilométernyiről, Kisjenőből, vagy 70 kilométerről, Simonyifalváról kocsikázott be Aradra, erre az előadásra. /Kiss Károly: Csalódás. = Nyugati Jelen (Arad), ápr. 26./

Széchenyire emlékeztek Nagybányán halálának 145. évfordulója alkalmából. „A legnagyobb magyar” munkásságáról tartott előadást a nemrég 90. életévét betöltő Markó Gábor nyugalmazott tanár. Ezután a helyi óvárosi református kórus énekkara lépett fel, illetve Márton Jenő szavalt. /Széchenyire emlékeztek. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 27./

Románia európai uniós csatlakozási szerződésének aláírásával új fejezet kezdődik a magyar–román együttműködésben – jelentette ki Szili Katalin, az Országgyűlés elnöke április 27-én Nyíregyházán, ahol Adrian Nastaséval, a bukaresti képviselőház elnökével találkozott. Szili elmondta: a parlament vezetőjeként azon lesz, hogy Magyarország az elsők között ratifikálja Románia uniós taggá válásának szerződését. Adrian Nastase megköszönte Magyarország Románia NATO –, illetve uniós tagságának eléréséhez nyújtott támogatását. Szili Katalin szorgalmazta a Brassó és Bors közötti romániai autópálya építését és a csíkszeredai magyar főkonzulátus létrehozását. A két ország 2003-ban aláírta a partnerségi megállapodást, s azóta fél-évente találkozik a két házelnök a határ két oldalán lévő valamelyik településen. /Szili–Nastase találkozó Nyíregyházán. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 28./

Megjelent A magyar irodalom szolgálatában. Írások Pomogáts Béláról /Közdok Kiadó, Budapest/ című vaskos kötet, Beke György szerkesztésében. Pomogáts Béla tavaly októberben volt 70 éves, s a hű pályatárs, Beke György ebből az alkalomból gyűjtötte egybe a róla eddig megjelent írások java részét. Juhász Ferenc költő, „a haza közalkalmazottjának” nevezte Pomogáts Béla irodalomtörténészt, kritikust, irodalomszervező mindenest. Pomogáts Béla első könyve Kuncz Aladárról szóló monográfia volt. 2004-ig 66 önálló kötettel jelentkezett, ezenkívül 45 kiadvány szerkesztése, sajtó alá rendelése az ő nevéhez fűződik. Gyakorta beutazza a Kárpát-medencét Pozsonytól Sepsiszentgyörgyig, Marosvásárhelytől Lendváig, Kassától Kolozsvárig, jelen van a szellemi élet fórumain. Pomogáts teljesítményének nem kis hányada erdélyi kötődésű: A transzilvanizmus. Az Erdélyi Helikon ideológiája (1983), Jékely Zoltán. Monográfia (1986), Jelenidő az erdélyi magyar irodalomban (1987), Kisebbség és humánum. Műértelmezések az erdélyi magyar irodalomból (1989), A romániai magyar irodalom (1991), Erdélyi tükör (1995), Épülő hidak (1998), Leletmentés (2000), Műhely Erdélyben (2001), „Transsylvan hősköltemény” (2001), Változó Erdély (2001), Erdély hűségében (2002), Villanófényben (2002), Kulcsok Erdélyhez (2003), Erdélyi tetőn (2004), Erdélyi autonómia – európai integráció (2004)… S mindehhez hozzátehetjük az általa tető alá hozott gyűjteményes köteteket, válogatásokat is, például ezeket: Kuncz Aladár: Tanulmányok, kritikák (1973), Dsida Jenő: Út a Kálváriára (1985), Erdélyi magyar olvasókönyv (1989), Nyirő József: Leánykérés a havason (1989), Erdély jelene és jövője (Beke Györggyel; 1991), Sütő András: Mese és reménység (1991), Erdélyi városképek (1994), Tükör előtt. In memoriam Dsida Jenő (1998), Áprily Lajos emlékezete. A kor falára (2002), Apa és fiú. Áprily Lajos és Jékely Zoltán erdélyi versei (2002), Jelszó és mítosz (2003), Vajúdó idők küszöbén. Erdélyi magyar írók történelmi elbeszélései (2004)… Czine Mihállyal és Ilia Mihállyal együtt Pomogáts Béla tudatosította, hogy az egyetemes magyar irodalomnak nincsenek, nem lehetnek trianoni határai. /Nagy Pál: Méltó köszöntés. = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 30./

Káros, hogy a magyar politika színeváltozásai tükröződjenek a határon túli magyarok körében – szögezte le Entz Géza, a Határon Túli Magyarok Hivatalának (HTMH) első vezetője azon a találkozón, amelyet Magyarország és a határon túli magyarság címmel, a korábbi HTMH-elnökök és a határon túli magyar ügyekkel foglalkozó államtitkárok részvételével rendeztek Nagyváradon. A Bárdi Nándor történész /Budapest/ által vezetett beszélgetésen a hivatali idejük alatt elért sikerekről és kudarcokról számoltak be az egykori és a mai vezetők. Bálint-Pataki József, a HTMH jelenlegi vezetője a folyamatosságot hangsúlyozta, rámutatva, hogy az intézmények megteremtése mellett legalább annyira fontos azok fenntartása is. Elmondta, idén kétmilliárd forinttal tudják támogatni a Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetemet, és megemlítette a Szülőföld Alapban rejlő lehetőségeket is. /Balogh Levente: HTMH-elnökök találkozója a Körös-parti városban. = Krónika (Kolozsvár), máj. 3./ Entz Géza az intézményépítést nevezte a legnagyobb sikernek. Hangsúlyozta: sikerült megtalálni a magyar közigazgatásban a HTMH helyét. Lábody László, egykori HTMH elnök is a határon túli magyarok támogatását szolgáló intézményrendszer kiépítésének fontosságát hangsúlyozta. Szabó Tibor, a HTMH 1998 és 2002 közötti elnöke sikernek vélte, hogy akkoriban egyetértés uralkodott a kedvezménytörvény kérdésében, hiszen mint emlékeztetett, felmérések szerint, a törvényt a magyarországiak több mint 60 százaléka támogatta. Szabó Tibor szerint konszenzus volt tapasztalható a magyar kormány és a határon túli magyar érdekképviseleti szervezetei között, emellett a magyar kormányon belül is egyetértettek a kisebbségben élő magyarok ügyében. Szabó Tibor kudarcként értékelte, hogy gazdaságilag nem sikerült megerősíteni a határon túli magyar közösségeket. Németh Zsolt volt politikai államtitkár sikerként könyvelte el a státustörvényt, amely közjogi viszonyt létesített a határon túli magyarok és a magyar állam között. A fideszes kormányzás eredménye volt a Magyar Állandó Értekezlet újbóli és diplomáciailag előkészített összehívása 1999-ben. A politikus harmadik sikerként az 1998 és 2002 között nagyságrenddel növekedett támogatást nevezte. Németh Zsolt a sikertelenségek között említette azt, hogy ma nem mondható egyértelmű igen arra, hogy a magyarság megmaradásának az esélyei nagyobbak, mint 1990-ben. A politikus szerint az autonómia megteremtése nélkül a magyarság drámai fogyása nem állítható meg. Bálint-Pataki József, a HTMH jelenlegi elnöke eredménynek tekinti, hogy 2002 után sikerült működtetni a Fidesz-kormány idején létrehozott intézményeket, mint például a Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetemet, amely – mint mondotta – fennállása óta az idén először kap a magyar költségvetésből valóban 2 milliárd forintot. /Borbély Tamás: Sikerek és kudarcok a magyarságpolitikában. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 3./

A megmaradt Magyarországnak annyira kimosták – és mossák ma is – 1945-től kezdve az agyát, hogy immár nem képes az „anyaország” szerepét betölteni. Ez a szerep így Erdélyre hárul, annak minden felelősségével és feladatával együtt – írta Bagoly Zsolt. Mint mindenhol, Erdélyben is elkezdte hódítását a kozmopolita ál-liberalizmus, mely köztudottan a nemzeti összetartozás és értékrendszer leghatékonyabb ellenszere. Dilettáns humoristák István, a sirály címmel adnak teltházas műsorokat Kolozsváron, a Kolozsvári Magyar Diákszövetség lapja szélsőliberális kiállásában SZDSZ-közeli újságokkal versenyezhetne, a szociológus hallgatókba azt sulykolják, hogy a nemzet fogalmát politikai erők találták fel önnön térnyerésük céljából. Az EMI tevékenységnek középpontjában a nemzeti ébredés elősegítése áll, hangozatta cikkében Bagoly Zsolt. /Bagoly Zsolt, Erdély: Erdélyi fiatalok és Erdélyi Magyar Ifjak. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), máj. 3./

A Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei önkormányzat meghívására Nyíregyházára utazott a Maros megyei önkormányzat küldöttsége, Lokodi Edit Emőke tanácselnök asszony vezetésével. A két önkormányzat mintegy két éve hivatalos testvérkapcsolatot tart fenn, melynek keretében eddig két alárendelt intézmény – a megyei múzeumok és az iparkamarák – együttműködését sikerült megvalósítani. Most tárgyalnak a két megyei alárendeltségű szociális intézmények, a marosvásárhelyi és a nyíregyházi színházak, a levéltárak és a mezőgazdasági iparkamarák együttműködéséről. /Nyíregyházára látogatott a megyei önkormányzat küldöttsége. = Népújság (Marosvásárhely), máj. 5./

– Hajlandó vagyok átgyúrni, átszervezni az RMDSZ-t, az ellenkezőket is meg tudom győzni ennek hasznosságáról, tartsunk belső választásokat, legyenek platformok, legyen belső pluralizmus, de csakis az RMDSZ-en belül – jelentette ki Markó Béla a magyar sajtó képviselői előtt. Tőkés Lászlóval is csak az RMDSZ-en belül tárgyal. A két személyiség közötti találkozó hetek óta húzódik, mivel a felek nem értenek egyet a találkozó helyszínét illetően. Markó kételkedik abban, hogy Tőkés László hajlandó lenne tárgyalni vele, hiszen – Markó szerint – a püspök annyira gyűlöli a magyarság érdekvédelmi szervezetét, hogy a székházába sem teszi a lábát. A sokat emlegetett esetleges előrehozott választások kapcsán Markó kifejtette: lemondhatunk a 2007. január 1-jére tervezett EU-csatlakozásról, ha az idő előtti választásra sor kerül. Figyelmeztető jelként kell tekinteni, hogy az Európai Parlament vezető testülete, az elnökök konferenciája úgy döntött, hogy a 35 román megfigyelői státussal rendelkező EP-képviselő szeptember elsejei határidő helyett csupán 2006. január 1-jétől kezdheti el munkáját Brüsszelben. Markó elmondta, hogy a kisebbségi törvénytervezetet parázs vitát szült a kormánykoalícióban. Az igazság- és a művelődésügyi minisztérium részéről érkezett a legtöbb ellenvetés. A két szaktárca vezetője szerint a kisebbségek által létrehozott autonómiatanácsoknak csak konzultatív jogú hatáskörrel kellene rendelkezniük. /Köllő Katalin: Markó: a nyár előtt nem lesz kormányátalakítás. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 7./

Nyolc évvel ezelőtt a korondi iskola még elméleti líceum volt, azonban kiderült, hogy az itt szerzett tudást a gyerekek nem igazán tudják hasznosítani, profilváltásra került sor, és az intézmény szakközépiskolává alakult – közölte Balázs János tanár, a korondi iskolaközpont igazgatója. Fő profiljuk a turisztika és a közélelmezés lett. Az eddigi tapasztalatok azt igazolják, hogy a gyerekek többnyire a turisztikai osztályt választják. Az iskolában felnőttképzés is működik, egyelőre kereskedelmi dolgozó szakon (bolti és piaci elárusító), ahol eddig száz felnőtt szerzett képesítést. /fbz: Profilváltás a korondi iskolában. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), máj. 9./

A Pallas–Akadémia könyvkereskedés üzleteinek áprilisi sikerlistáját 200 eladott példánnyal Nyírő József Kopjafák című regénye vezeti. Második helyen is egy Nyírő-kötet, az Isten igájában áll. A sorban Mircea Dinescu Szentségekből bukásra szatírakönyve, Marosi Ildikó: Kis/Harag/Könyv című kötete és Kovács András Ferenc Szabadvendége következik /Nyírő a Pallas-lista élén. = Krónika (Kolozsvár), máj. 9./

Az Európai Népcsoportok Föderális Uniójának (FUEN) múlt héten lezajlott kongresszusa vajon nem pótcselekvés, az említett unió nyolcvan körüli tagszervezetének a tevékenysége vajon nem csupán szemfényvesztés? Mit kezdenek a különböző országok kormányai a FUEN vezetősége által egy-egy kongresszus után megfogalmazott és elküldött nyilatkozatával? – fogalmazódott meg a kérdés Köllő Katalinban, a lap munkatársában. A kisebbségek gondot okoznak a fejlett társadalmakban is. Franciaország például visszautasítja a Regionális és Kisebbségi Nyelvek Európai Chartájának a ratifikálását, a brit kormány elutasítja az úgynevezett cornwalli kelta népcsoport, valamint anyanyelvük a „Cornish-nyelv” elismerését, Ausztria négy év után sem tartja tiszteletben az Alkotmánybíróság által hozott határozatot, amely elismeri a területén élő szlovének anyanyelvét hivatalos nyelvként, valamint a kétnyelvű helységnévtáblákat. A macedón kisebbség „Home of Macedonian Culture” elnevezésű kulturális szervezetének beiktatási kérését 15 éve nem hajlandó jóváhagyni a mindenkori görög kormány. Romedi Arquint, a FUEN elnöke elmondta, hogy a FUEN ugyan csupán egy nemzetközi civil szervezet, de a hangja elhallatszik oda, ahova kell. A kongresszusaikon megtárgyalt problémák egész Európában ismertté válnak. A különböző kormányok a FUEN szakértő csoportjainak a jelentéseire támaszkodnak többnyire, amikor esetleges megoldást keresnek a kisebbségek körül felvetődő problémákra. – A mostani kongresszuson pozitív kép alakult ki a Romániában élő kisebbségek helyzetéről, ezt a képet erősítették maguk a kisebbségek által delegált képviselők is, akik szinte mind elégedetten nyilatkoztak a helyzetükről. A FUEN elnöksége különnyilatkozata szerint az RMDSZ által kidolgozott törvénytervezet jó alapot képez az ország számára a nemzeti kisebbségek védelmére és támogatására kidolgozandó törvényes kerethez. /Köllő Katalin: Kongresszus utáni gondolatok. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 10./

Az RMDSZ-ben a kliensrendszer gyakorlata már annyira elterjedt, hogy nem lehet szó nélkül hagyni. A választási törvényből, de más megnyilatkozásokból érződött, hogy a pluralizmus az RMDSZ-ben már nem lehetséges, állapította meg Kónya-Hamar Sándor képviselő. A polgári erők nagy ostobaságot követtek el, amikor román pártok listáin próbáltak bejutni a parlamentbe. Ez tette lehetővé az RMDSZ bejutását a törvényhozásba. A képviselő a kisebbségi törvénytervezettel kapcsolatban leszögezte, ha egy normatív szabály mögött nincs megfelelő hatalom és erő, amely végrehajtatja és ellenőrzi, akkor abból valós jog soha nem lesz. – A magyarok lakta vidékeken mindinkább hallatják szavukat a fiatal generációs tömörülések, az Erdélyi Magyar Ifjak, a felvidéki mozgalom, ezek egy újabb nemzeti gondolat kikristályosodását hozhatják. – A jelenlegi budapesti hatalom konok magatartása miatt megint elvész egy lehetőség. A nemzetállamokban folytatódik a nemzetiségek beolvasztása, és ez elkeseredést szül, mindezt az RMDSZ ölbe tett kezekkel nézi. /Román Győző: Kónya-Hamar Sándor képviselő szerint: Csonka az RMDSZ (is). = Erdélyi Napló (Kolozsvár), máj. 10./

A romániai szabadkőművességről keveset tud az átlagpolgár. Az 1990 után újjáéledő szabadkőművességnek ma van egy féltestvére, a mindenütt elterjedő – Aradon is tevékeny – Rotary Klub. Aradon 1870-ben alakult meg a városban a Széchenyiről elnevezett skót rítusú, 1871-ben Újaradon a Petőfi Páholy. A pesti (1868) után egymásután Temesváron, Pozsonyban, Sopronban, Kolozsváron, Nagyváradon is életre hívták a páholyokat. Az aradi Xenopol Könyvtár őrzi az első aradi páholy székmestere, Goldschneider Henrik nyomdájából kikerült német és magyar nyelvű könyvecskét, amely a 222 paragrafusból álló alapszabályzatot rögzíti. A statútumban ez olvasható: “Felvétetik a páholy tagjai közé minden jó hírben álló, a magyar törvények szerint nagykorú és önálló férfiú, ki magasabb és nemesebb célok iránt fogékonyságot tanúsít.” Az első aradi szabadkőművesek között volt Institoris Kálmán (a későbbi polgármester), Rozsnyai Mátyás gyógyszerész, Lukácsy Miklós takarékpénztári vezérigazgató. Ugyancsak 1870-ben kezdte el működését egy konkurens páholy, Fraternitas néven. Nyolc év után a bérelt helyiségekben működő mindkét aradi páholy kifulladt, és az ideiglenes beszüntetés, azaz a szabadkőműves zsargon szerint “elaltatás” mellett döntött. Tíz év múlva, 1888-ban az egykori tagok közül harmincan Összetartás (Concordia) néven egy új páholy létrehozása mellett döntöttek. Az új, díszes páholyt 1905-ben avatták fel. A mozgalmat jelképező kalapács, körző és vakolókanál nemcsak ennek az épületnek a homlokzatára került fel, hanem felismerhető több aradi házon is, ami arra vall, hogy a tulajdonosnak köze volt a mozgalomhoz. Az Ortodox Egyház Szent Szinódusa 1937-ben elítélte a szabadkőművességet, 1939-ben hatóságilag betiltották, tagjai ellen kampányt indítottak. /Puskel Péter: A százéves páholy. = Nyugati Jelen (Arad), máj. 12./

Egy, a nevének elhallgatását kérő erdélyi diák több száz aláírással támogatott levélben kérte Dávid Ibolya jelölését az államfői posztra a Fidesztől és az MDF-től. Az íveket tartalmazó borítékon feladó nincs, a postai bélyegző azonban magyarországi feladást jelez. Az MTI-nek sikerült elérnie az erdélyi gimnazistát, aki közölte: kizárólag a Fidesz és az MDF címére adta fel a két levelet ajánlott küldeményként Marosvásárhelyen. A Fidesz sajtóosztálya az MTI-nek azt mondta, hogy nincs tudomásuk a levélről. /Erdélyiek Dávid Ibolya államfő-jelölését kérték. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 14./ Állítólag erdélyi magyarok Dávid Ibolyát szeretnék látni Magyarország elnöki tisztségében. Lehet, hogy vannak néhányan, akik az MSZP és az SZDSZ újraválasztásában érdekeltek, amit az MDF elnöke az utóbbi három évben politikai sasszézásaival ugyancsak igyekszik előmozdítani. De az erdélyi magyarok elsöprő többsége a NEMeseket annyira nem kedveli, hogy zsoldosukat sem akarja magas polcon látni. Úgyhogy ebből a hírből kérjük szépen kivonni 99,99 százalékunkat. / N. Á.: Ibike államelnök? = Erdélyi Napló (Kolozsvár), máj. 17./

Ha a magyar kormány felkérést kap a román féltől, támogatást nyújt az árvíz sújtotta bánsági területeken a romeltakarításban, a fertőtlenítésben is. Az eddigi akciók is azt mutatják, hogy Magyarország készen áll a segítségnyújtásra – jelentette ki Persányi Miklós környezetvédelmi és vízügyi miniszter, aki május 17-én román kollégájával, Sulfina Barbuval együtt kereste fel a Temes és a Bega áradása által leginkább sújtott területeket. Sulfina Barbu nem győzte hangsúlyozni, mennyire hálásak a román hatóságok a gyors magyarországi közbeavatkozásért. A Csongrád megyei polgárvédelem elvállalta Ótelek és Jánosfölde fertőtlenítését, miután elvonult az ár. /Pataky Lehel Zsolt: Magyarország készen áll a további segítségnyújtásra. = Nyugati Jelen (Arad), máj. 18./

A máramarosszigeti Hollósy Simon Művelődési Egylet énekkara Nyíregyházán vendégszerepelt. A rendezvényt a Magyar Páneurópa Unió nyugati szervezetének tagjai kezdeményezték. A nyíregyházi Keresztyénekért Alapítvány hívta meg őket, Nyíregyháza helyi önkormányzata nyújtott támogatást. A házigazdák tokaji kirándulást is szerveztek a vendégeknek. A dalárdát meghívták egy újabb kórustalálkozóra. /Farkas E. Zoltán: Nyíregyházára látogatott a Hollósy Simon Művelődési Egylet. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 25./

Stefano Bottoni: A hatalom értelmisége – az értelmiség hatalma. A Földes László-ügy /A Hét (Marosvásárhely), 2005. február 17./ című tanulmányával kapcsolatban a hetilapban folyó vitára reagált: a/ Bíró Béla a főszerkesztőhöz, Parászka Borókához szóló levelében jelezte, kérésük ellenére nem akar hozzászólni a Sütő-Földes-ügyben folyó vitához, mert ez „voltaképpen az ún. népi-urbánus ellentétekről szól, s melyet résztvevői ráadásul a kommunista hatalmi harc eszközeivel folytatnak le, mindenkit elkerülhetetlenül bemocskol.” Azért hozzászólt, minősített, Sütővel kapcsolatban megjegyezte: „semmi értelme egy beteg oroszlánt megrugdosni.” Továbbá Sütő „kifulladt tehetségekből és frusztrált értelmiségiekből (határokon innen és túl), olyan – jól mozgósítható és hatékony – véd- és dacszövetséget alakított ki és tart fenn maga körül, mely a Mester megvédelmezésére bármikor hajlandónak és képesnek mutatkozik.” /Bíró Béla: Kedves Boró! =A Hét (Marosvásárhely), máj. 26./ b/ Cs. Nagy Ibolya emlékezett: Sütő András a Szemet szóért és a Heródes napjai című munkáit régi írógépén készült formában küldte el a debreceni Csokonai Kiadóba. Így cáfolni tudja Kuszálik Péter szakszerűtlen, mélyen rosszindulatú kijelentését, amellyel kivetné az irodalomból mindkét Sütő-művet mondván: „egyszerűen hamisításnak lehet tekinteni az egész kötetet”. Valójában Sütő javításait szintén jelölték a könyvben, az olvasó tudomására hozták a kiegészítéseket. Kuszálik Sütő-utálatában mindenkit – aki neki nem teszik – hazugnak, félrevezetőnek, hamisítónak nevez. Egyébként Márkus Béla Heródes-kritikájában szó sincs arról a következtetésről, amit Kuszálik a szájába ad: hogy „megkérdőjelezné a naplók hitelességét”. Cs. Nagy Ibolya megállapította: a diktatúra „pártdalai (és prózája) mögött hosszabb-rövidebb ideig, kevés kivétellel ott nyüzsgött szinte mindenki, Páskánditól, Földes Lászlón, Székely Jánoson, ideig-óráig Kányádi Sándoron, Lászlóffy Aladáron, Szilágyi Domokoson és másokon át Sütő Andrásig…” Cs. Nagy Ibolya feltette a kérdést: Milyen eljárás az, hogy „egyik emberből, például Földes Lászlóból korunk hősét, a század áldozatát növesztünk, elfelejtve épp tőle idézgetni – újra és újra – nagy passzusokat a süket párthandabandáiból; a másikból, Sütő Andrásból meg mindenestől hazugot, becstelent, kollaboránst, feljelentőt nyomorítunk?” Cs. Nagy Ibolya emlékeztetett, hogy a vitában megszólalt az akkori pártgyűlés jegyzőkönyvének vezetője /Dáné Tibor/, ebből kiderült, hogy a jegyzőkönyvet többször átírták, megváltoztatták. Ekkor csend lett, de senki sem kért bocsánatot. /Cs. Nagy Ibolya: Körtánc – a kályha körül. = A Hét (Marosvásárhely), máj. 26./ c/ Közölték Sütő András korabeli, Földes László elleni feljelentését. Ebben szó esik arról, hogy Földes László az ideológiai és politikai tévelygések egész sorozatát követte el. /Sütő András: A Román Munkáspárt Központi Vezetőségének. = A Hét (Marosvásárhely), máj. 26./ d/ Stefano Bottoni megírta, hogy a „Földes-vita kapcsán többen fogalmazták meg azt a kritikát, hogy a kelleténél nagyobb teret szenteltem egy nem túlságosan súlyosnak mondható esetnek, egy olyan konfliktusnak, amelyik a nomenklatúrán belül zajlott, és aminek nem voltak (annyira) súlyos következményei.” Utólag belátja, hogy valóban nem Földes Lászlóról kellett volna beszélnie, hanem valaki másról. Sántha Antal katolikus pap volt például az egyetlen katolikus pap, akiről valaha is több oldalon át cikkezett a Scinteia /az akkori román központi pártlap/ 1958. december 25-én (és a Scinteia nyomán az összes romániai napilap). Őt ugyanis vádolta a párt, az állambiztonság, majd a bíróság, hogy pedofil. A Magyar Autonóm Tartományi Pártbizottság Titkársága pontos utasításokat adott, hogy kiknek kell megjelenniük a tárgyaláson, főleg gyermekes anyáknak. Sántha Antalt 12 év fogházra ítélték. Miért pont őt választották? A párt egyszerre akar Márton Áronra és híveire lecsapni, szabadulása után új lakhelyén (Mikóújfaluban) is hittanórákat tartott, és eközben magyar történelmet és irodalmat is tanított. Erre a hatalom egy amatőr színjátszócsoportot küldött a faluba, 1974-ben, és előadatott egy darabot, a Csodát. A Csoda egy erkölcstelen, maradi, előítéletes papot parodizált. Sántha Antal azonban a sok megaláztatás után sem hagyta magát, és a templomban kiátkozta a színjátszó társaságot. Erre a megyei pártbizottság határozatot hozott arról, hogy február 21-én a Megyei Tükörben a színdarabot dicsőítő cikk jelenjen meg. A cikket Magyari Lajos szerkesztőnek kellett aláírnia. Bottoni feltette a kérdést, meg tudna-e bocsátani? Főleg ha elmarad a bocsánatkérés, sőt annak szándékát sem látja. /Stefano Bottoni: Egy marslakó naplója. 1958. december 25. = A Hét (Marosvásárhely), máj. 26./

– Az Irakban elrabolt újságírók kiszabadításának ügye a szigorúan bizalmas kategóriába tartozik, legfennebb 50 év múlva lehet majd nyilvánosságra hozni, de senki ne higgye, hogy valaha is közismertté válik a teljes igazság, jelentette ki Traian Basescu elnök. Két dosszié van: az egyik az újságírók elrablásáról és kiszabadításukról, a másik a terrorista akció kivizsgálásáról szól, ami az ügyészség dolga, mondotta. Basescu élesen bírálta a sajtót a túszok ügyében. – Ősszel kellene megtartani az előrehozott választásokat– fejtette ki az államfő, hozzátette, ha nem lehetséges, akkor nem fogja erőltetni. Az államfő méltányolta a kormány tevékenységét, de arról is beszélt, hogy nem minden szaktárca vezető tökéletes, a miniszterelnök majd eldönti, „szükség esetén” melyik minisztert kell lecserélni. – A Gayfest, vagyis a homoszexuálisok bukaresti parádájénak betiltása nem helyes – vélekedett az államfő. – Régóta nincs már szükségem az olyanok szolgálatára, mint Ioan Talpes, az SZDP-ból nemrég kivált szenátor – hangsúlyozta az államfő. Talpessel ellentétben Basescu továbbra is ragaszkodik tanácsosához, Elena Udreához. Basescu szerint a Demokrata Párt egy kicsit jobbra húz majd, de csak éppen annyira, hogy kiegyensúlyozza a „járművet” – mondotta. /Basescu – finom vegyes túszokról, kormányról, gay-partiról és Elena Udreáról. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 27./

Az RMDSZ által kidolgozott kisebbségi törvénytervezetet vihart kavart. A román nyelvű sajtó a legkisebb hajlandóságot sem mutatta a tárgyilagosságra. Nastase volt kormányfő, az ellenzék vezető pártjának ügyvezető elnöke kifogásolta a kisebbségi autonómiatanácsokat, az sem tetszett neki, hogy a kabinet előzőleg nem konzultált az z ellenzékkel. A Nagy-Románia Néppárt elutasító álláspontját nem is érdemes részletezni. A törvénytervezet romániai magyar-magyar viszonylatban sem élvez konszenzust. A Székely Nemzeti Tanács és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács véleménye elmarasztaló. A Magyar Civil Szervezetek Erdélyi Szövetsége május 21-i állásfoglalása szerint a tervezet nem felel meg „egy ennyire fontos törvénnyel szembeni eljárási és lényegi elvárásoknak”. Ezen túl „sajnálatosnak és elfogadhatatlannak tartja, hogy az RMDSZ a tervezet kidolgozásába nem vonta be a civil szféra felelős képviselőit. Mózes Edith újságíró kiállt tervezet mellett, szerinte volt konzultáció és a „civilek” az „amatőrködésekkel teli össznépi locsogás elmaradását vetik most sértődötten az RMDSZ szemére”. /Mózes Edith: Össztűz a kisebbségi törvényre. = Népújság (Marosvásárhely), máj. 27./

Fey László nehezményezte, hogy a sajtóban közölt bíráló, vagy vitacikkek szerzői gyakran durva kifejezéseket használnak. Ez a stílus többnyire a politikailag elfogult cikkírókra jellemző. Fey az ilyen írásokra nem szokott reflektálni. Most azonban olyan írásról szólt, amelynek szerzőjét tiszteli, becsüli. Bányai Péter Traian Basescu államfő tevékenységét elemezte (Szabadság, máj. 19.). Bányai Péter Emil Constantinescu volt államelnököt „nímand”-nak nevezi, Radu Vasile volt miniszterelnököt „hóhányónak”. A „szőkék” gyűjtőnév alatt említi Bányai a Basecu által előléptetett női kádereket, akik – szerinte – tudatlanok, műveletlenek. /Fey László: Még egyszer a stílusról. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 27./ A cikk mellett olvasható Bányai Péter reagálása: nem aggasztja Fey László hozzászólása. „Fey Laci barátom ugyanis azon kevesek közé tartozik, akiknek véleménye számomra sokat számít.”