Egyik elnökjelöltet sem támogatta az elnökválasztáson a Magyar Polgári Szövetség, amely arra kérte híveit, hogy amennyiben elmennek szavazni a demokratikus változás mellett elkötelezettebb és az erdélyi magyarság szempontjából hitelesebb jelöltnek szavazzanak bizalmat. Az MPSZ közleményében kifejtette: zsákutcának tartják azt a "diadalmenetet", mellyel az RMDSZ belesétál az SZDP-s kormányzás csapdájába és azt, hogy Markó Béla és az RMDSZ vezetősége ennyire elkötelezte magát a korrupcióval átszőtt SZDP kormány mellett. "Kíváncsian várjuk, Markó Béla betartja-e azon választási ígéretét, mely szerint a koalíció kizárólagos feltételeként szabja meg a területi autonómiát. A választási eredmények tükrében elvárjuk további feltételnek az állami magyar egyetem létrehozását és az egyházi vagyon záros határidőn belüli teljes körű visszaszolgáltatását. Ideje volna, hogy ne csak az RMDSZ felső vezetése húzzon hasznot a kormányzásból, hanem az erdélyi magyarság egésze." /MPSZ: Zsákutca a kormányzás. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 13./

Ezért kár volt – mondaná édesapja, aki 1940 őszén édesanyámmal és öt gyermekével Nagyszebenből Marosvásárhelyre menekült, ahol a bécsi döntés eredményeként az itt élő magyarok által annyira áhított magyar világ lett, írta olvasói levelében Bukaresti Margit. Már nem fáj a népszavazás eredménye, csak egy kis keserűség van benne. /Bukaresti Margit, Marosvásárhely: Magyarok akartunk maradni. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 14./

Bármennyire fáj, ami velünk december 5-én történt, bármennyire megvetjük a Gurcsány-Hiller-Lendvai-Kuncze szörnyszövetséget, nemzettársainkat, magyarországi testvéreinket még sincs jogunk megtagadni – írta Magyari Lajos.  Rengeteg barátunk van Magyarországon is, s akik ma itt, Erdélyben ezt a szomorú fiaskót újra személyi, politikai érvényesülésükre szeretnék kihasználni, ugyanolyan becstelenek, mint Gyurcsányék és Hillerék, tette hozzá.   „Sem Székelyudvarhelyre, sem Csíksomlyóra nem szoktak járni Gyurcsányok, Hillerek, Kunczék, Lendvaiak és egyéb alantas érzelmű nemzetveszejtők.” „ A magyar politikum a történelem legmélyebb bugyraiba süllyedt, amikor lehetővé tette két nemzetáruló – Gyurcsány és Hiller – országvezetői pozícióba való kerülését. A nemzet dolga, hogy változtasson ezen.” /Magyari Lajos: Nem lehet így! = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 14./

Nagyváradon újabb épületet kapott vissza a római katolikus püspökség. Az ingatlanok egyike Nagyvárad belvárosában áll, mintegy ötvenméternyire a városházától, és jelenleg egy iskola néhány osztálya működik benne, a legfelső emeleten pedig hat lakás is található. Az általános iskola a törvény által meghatározott öt évig az épületben maradhat. Az egyház szintén oktatási intézményt akar itt működtetni. A másik ingatlant Aradon kapta vissza a püspökség. Az épület Arad belvárosában áll. Tizenhat lakást kaptak vissza, a többiért pedig per folyik, mivel az önkormányzat jogtalanul adta el azokat a kilencvenes évek végén. A visszaszolgáltatott ingatlan továbbra is bérházként funkcionál majd. /Balogh Levente: Egyházi elemi iskolát nyitnának. = Krónika (Kolozsvár), dec. 14./

Elhunyt dr. Kiss István, a Babes–Bolyai Tudományegyetem Biológia és Geológia Karának professzora, a Magyar Tudományos Akadémia külső tagja. Régóta küzdött a kíméletlen betegséggel, s az utolsó pillanatig dolgozott. Még megérte utolsó könyvének megjelenését, s nyomtatásra előkészítve hagyta a Studia Universitatis Babes–Bolyai Biológia sorozatának utolsó számát. A kiadványnak évekig a főszerkesztője volt. Kiss István 1950-ben végezte a Bolyai Tudományegyetem biokémia tagozatát kiváló minősítéssel, 1952-től tanított a Bolyai, majd a Babes–Bolyai Tudományegyetemen általános mikrobiológiát, talaj- és ipari mikrobiológiát, mikrobás biotechnológiai tantárgyak keretében. Tudományos tevékenységének fő területe a talajenzimológia volt, ebből doktorált 1964-ben. A biológia, földrajz és földtan kar dékánja volt 1976 és 1984 között. 1991-től professzor és doktorátusvezető, 1993-tól a Magyar Tudományos Akadémia külső tagja. Mint kutató, egy új tudományág – a környezeti enzimológia – megalkotója volt, mely magába foglalja a talajenzimológiát is. Tudományos dolgozatainak száma meghaladta a 250-et, amelyeket fő vagy társszerzőként, magyar, román, német, orosz és angol nyelven közölt a világ legszínvonalasabb szakfolyóirataiban. Megjelent könyveinek száma nyolc. Az első és az utolsók magyar nyelven jelentek meg, Kiss István írta a dr. Csapó József Talajtan (1958) című európai színvonalú könyvében a Talajenzimek fejezetet. Utolsó könyveit a Sapientia Kiadó adta ki Az erodált talajok enzimológiája (2003) és A mikroorganizmusokkal beoltott talajok enzimológiája (2004) címmel. Tudományos munkássága annyira elismert volt külföldön is, hogy olyan világhírű kiadók, mint az Elsevier és a Kluwer Academic Publishers kérték fel szakkönyvek megírására (Kiss I., Pasca D.,Dragan-Bularda M., Enzimology of disturbed soils 1988 és Kiss I., Simihaian M., Improving efficienty of urea fertilizers by inhibition of soil urease activity 2002). Román nyelven két mikrobiológiai tárgyú egyetemi jegyzete és egy környezeti enzimológiával foglalkozó 2 kötetes könyve jelent meg. Különleges nyelvtehetség volt, anyanyelve mellett ismerte a román, latin, görög, francia, német, olasz, orosz és angol nyelvet. /Bartók Katalin: Kiss István (1926–2004). = Szabadság (Kolozsvár), dec. 15./

    Lőrincz György új regénye, a Pusztulás /Pro-Print Könyvkiadó. Csíkszereda, 2004/ felrázó történetek sora. A szociografikus ihletésű regény az erdélyi prózairodalom nagy társadalmi regényeinek, Makkai Sándor Holttengerének vagy Nyirő József Néma küzdelem című, a Pallas-Akadémiánál nemrég új kiadásban is hozzáférhető regényének történetét folytatja.  A Pusztulásnak két hőse van, Köblös Orsolya tanítónő, akinek férjét az ötvenes évek elején elhurcolták, és a Duna-csatornánál halt meg, míg felesége kuláknak minősülve folytatta élethalálharcát a föld megtartásáért. Ahogyan Pomogáts Béla a regény utószavában megállapította: Köblös Orsolya a magyar irodalom nagy nőalakjainak sorába illeszkedik, Németh László Kurátor Zsófija és Kárász Nellije mellé.  A regény másik hőse egy unitárius pap, aki a romániai változások után megtudta, hogy feleségét még az ötvenes években beszervezte a Szekuritáté, megzsarolták, amíg ő börtönben volt, s politikus riválisai a dokumentumok lobogtatásával arra kényszerítik a papot, hogy egyfelől támogassa őket, másfelől vonuljon vissza a napi politikától. /Bogdán László: Pusztulás. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 16./

A december 5-i népszavazás után sokan kiábrándultak a magyarországi testvérekből. De kiktől vártak volna szavazatokat? Azoktól, akiket a kommunizmus idejében nem tanítottak magyar történelemre? Akiknek nem volt szabad kiejteniük az Erdély szót? Vagy azoktól a fiataloktól, akik az elmúlt években a szocliberális médiákon nőttek fel, akikben éppúgy nincs semmilyen hazaszeretet, nemzet iránti felelősség, mint szüleikben? – kérdezte  Somogyi Botond. Leszögezte: A negyvenéves kommunista agymosás után folytatódott az elnemzetlenítő politika, s a Kovács Lászlók, Kuncze Gáborok, Fodor Gáborok, Eörsi Mátyások, Bauer Tamások, Pető Ivánok, Demszky Gáborok és elvhű társaik annyira megmételyezték a magyar társadalmat, hogy ma a magyar lelkifurdalás nélkül szavaz magyar ellen. – Hozzátette, Erdélyben is vannak, akik szerint nem kell Bolyai Egyetem, autonómia vagy kettős állampolgárság, az egyház túlhaladott, az anyanyelv mellékes, a magyar kultúra elhanyagolható. /Somogyi Botond: A Kárpát-medence farizeusai. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), dec. 21./

December 19-én Magyarországon, Nyírábrányban elhunyt Schwarzkopf–Erni Mihály (írói nevén Károlyi S. Mihály). 1950–ben született, Nagykárolyban. Itt járt líceumba, ahol a költő Fényi István tanára vele is egy életre megszerettette az irodalmat. A Szatmári Hírlapban, az Utunkban, az Igaz Szóban, az Előrében, a Jóbarátban, az Új Életben, a Brassói Lapokban riportokat, elbeszéléseket, verseket, a Művelődésben mesejátékokat, az Igaz Szóban színjátékokat közölt. A Nagykárolyból időközben szintén Magyarországra települt Almási Tiborral közösen könyvet írt Gyárfás Jenő festőművészről. 1979-ben elnyerte az Igaz Szó egyfelvonásos drámapályázatának I. díját. Aztán 1979-ben bevitték a Szekuritátéra. „Kétmillió szív együtt dobog": ezért a verssoráért (amit a szekusok kétmillió erdélyi magyar szívként értelmeztek) összeverték, utána több mint tíz évig semmit sem írt. 2000 januárjában újból elővette írógépét. 1991-ben családjával Magyarországra települt. 1994-ben Idővel mérve címmel verseket és elbeszéléseket tartalmazó kötete jelent meg. 1995-ben Arany Toll-díjat kapott. 1996-ban napvilágot látott Gyermekidő című elbeszéléskötete. /Boros Ernő: Schwarzkopf Misi halálára. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 24./

Szilágyi-Gál Mihály olvasói levelében párhuzamot vont Iliescu és Orbán Viktor között, azt sugallva, mennyire hasonló gondolkodásúak. /Szilágyi-Gál Mihály, Budapest, Kolozsvár: Kegyelemdöfés. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 29./

Megjelent a Nyirő József Művei-sorozat újabb kötete: Íme, az emberek! /Pallas-Akadémia Könyvkiadó, Csíkszereda/. Nyirő Józsefet a második világháború végén, 1944–45 telén az orosz csapatok elől menekülő magyar parlament tagjaival előbb Ausztriába, majd Németországba és végül Spanyolországba sodorta a háború szele. A regényben az író a menekülésének történetét beszélte el, megrázó szavakkal festve le az emigránsok hontalanságát és keserű otthonkeresését. /Íme, az emberek! = Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 29./

A december 5-i népszavazás még jó ideig foglalkoztatni fogja az anyaországi magyar közéletet. A kettős állampolgárság ügye ugyanis éppen annyira lakmuszpapír jellegű a magyar közéletben, mint annak idején a státustörvény volt. Világosan és élesen mutatja meg, hogy mely pártoknak fontos a nemzeti összetartozás ügye, s melyeknek nem, állapította meg Borbély Zsolt Attila. A népszavazás révén nemzeti konszenzus született: az MSZP-t és az SZDSZ-t leszámítva minden kárpát-medencei magyar szervezet egyetértett abban, hogy a határon túli magyarságnak biztosítani kell alanyi jogon a magyar állampolgárságot. Ez önmagában hatalmas eredmény. /Borbély Zsolt Attila: Áttörés helyett előrelépés. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), jan. 4./

Essig Kacsó Klára az ötletgazdája, a vezetője a kilencedik éve működő Zsoboki Képzőművészeti Alkotótábornak, amely fennállása alatt 77 képzőművésznek adott lehetőséget alkotásra. Közülük 41 erdélyi és a 36 külföldi, többnyire Erdélyből elszármazott művész. Az alkotótábor 2005-ben ünnepli tízéves fennállását. A kerek évfordulót színvonalas kiállítással és igényes katalógus elkészítésével szeretnék emlékezetessé tenni. Ehhez az elképzeléshez járultak hozzá azok a művészek, akik alkotásaikat ajánlották fel egy aukcióra. /(Csomafáy Ferenc): Értékes képzőművészeti aukció. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 4./

1956 forradalmának legnagyobb eredménye az volt, hogy a nemzet minden rétege egybeforrt, egyet akart. Most ugyanaz történt. Sajnos, nem az egész társadalom vált eggyé, mint 56-ban. De a nemzet teljes elitje, pártállásra, társadalmi rétegre és minden egyéb különbségre való tekintet nélkül egybe forrott. Mádl Ferenc elnök, kilépve kötelező semlegességéből, teljes mellszélességgel állt ki az IGEN mellett. A politikai jobboldal kiállása természetes volt. De kiálltak az IGEN mellett a régi kommunista vezetők is, Németh Miklós, Szűrös Mátyás, Pozsgai Imre, írta Varga László, a Romániai Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom tb. elnöke. Kiderült az is, hogy mennyire megveti a magyar proletárt a magyar „szocialistának” hazudott pártvezetőség. /Varga László, a Romániai Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom tb. elnöke: Az érem másik oldala. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 5./

Gyurcsány Ferenc kormányfő jan. 11-én Nyíregyházán konzultációt folytatott az interregionális együttműködés kérdéseiről Szabolcs-Szatmár-Bereg, illetve Szatmár és Hargita megye önkormányzati vezetőivel. A tárgyaláson Gazda László, a szabolcsi önkormányzat, valamint Szabó István, Szatmár és Bunta Levente, Hargita megye tanácselnöke vett részt. Megállapodtak arról, hogy az érintett régiók a magyar kormány támogatásával kezdeményezik a 49-es főút gyorsforgalmi úttá fejlesztését, illetve Tusnádfürdőn oktatási, képzési és konferencia-központot létesítenek. Román–magyar együttműködésről döntöttek Békéscsabán is, ahol Békés és Szeben megye rendőr-főkapitánysága állapodott meg. /Román–magyar megyeközi együttműködések. = Krónika (Kolozsvár), jan. 12./

Wass Albert könyvei tavaly is keresettek voltak a kolozsvári könyvesboltokban, ezzel szemben Kertész Imre művei iránt csökkent az érdeklődés – derült ki a Szabadság végezte körkérdésből. Az erdélyi kortárs szerzők közül Kovács András Ferencet, Láng Zsoltot és Orbán János Dénest kedvelik, a külföldiek közül Paulo Coelho és Gabriel Garcia Marquez aratott sikert. A kolozsváriak a helytörténeti kiadványok iránt is érdeklődnek. Nyírő József alkotásai kelendőek, Kós Károly, Bánffy Miklós, Szilágyi Domokos, Reményik Sándor művei is népszerűek. Sütő Andrásnak a Neptun Kiadó által piacra dobott műveit is sokan keresték. /Borbély Tamás: Mit olvasnak a kolozsváriak? = Szabadság (Kolozsvár), jan. 13./

A Marosvásárhelyi Rádió, a Gruppen-Hecc és a Hahota Társulat előadásai után Marosvásárhely legújabb színjátszó csoportja, a Madártej mutatkozott be. A Fülöp Gyula Levente vezette társulat többnyire klasszikus szerzők jeleneteiből válogatott. A Madártej csoport megalakította az „utánpótláscsapatot”, a MiniMadártejet, melynek tagjai V–VIII. osztályos gyerekek. /Szucher Ervin: Feltálalták a Madártejet. Újabb kabarétársulattal gazdagodott Marosvásárhely. = Krónika (Kolozsvár), jan. 18./

Megjelent: Nyírő József, a székely nép krónikása. Irodalomtörténeti tanulmányok /Összeállította: Pomogáts Béla, Pallas-Akadémia Könyvkiadó, Csíkszereda, Bibliotheca Transsylvanica 35./ című kötet. A tanulmányok szerzői a közvetlen pályatársak – Makkai, Reményik, Tamási és mások – valamint az akkori magyarországi irodalmi élet jeles egyéniségei és a jelenkori írók, irodalomkritikusok. /Nyírő József, a székely nép krónikása. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 18./

Tőzsér József, a csíkszeredai Pallas-Akadémia Könyvkiadó és könyvkereskedés-hálózat igazgatójának neve már fogalom. Az 1993-ban alapított intézmény mindenekelőtt az ő és az általa vezetett kiadói közösség munkájának köszönheti, hogy a tízéves évforduló megünneplése után a 300. kiadványa hagyta el a napokban a kiadóval együttműködő Alutus nyomdát, ugyanakkor Tőzsér igazgató nemrégen volt 60 éves. A Pallas-Akadémiának fontos sorozatai vannak (Bibliotheca Transsylvanica, Nobile Officium, Kis/könyv, Dióhéjban, Mesevonat, Nagyapó mesefája, turisztikai sorozat: Erdély hegyei és a Barangolás a Székelyföldön). A folyamatosan megjelenő Nyirő-könyvek után Tamási Áron vagy Kemény János életműsorozatot is terveznek. Tőzsér 1969-ben a Fogyasztási Szövetkezetek Megyei Kereskedelmi Vállalatának könyvkereskedelmi részlegére került. Hargita megye minden falujában, ahol még nem volt, alakított könyvesboltot. Sajnos 1990 után ezek mind megszűntek. – Beke György a Tőzsér által megalakított könyvpostát Tőzsér-postának keresztelte. Így is címezték a leveleket a könyvkérésekkel sokáig a 70-es évek elején. Tőzsér élete legnagyobb teljesítményének a Pallas-Akadémia Könyvkiadó létrehozását és a 300 könyv megjelentetését tartja. – A Pallas-Akadémia Könyvkiadó üzleteiben forgalmazott könyvek 70%-a saját vagy erdélyi kiadású, és lassan úgy tűnik, hogy ezek eladásából fent lehet tartani a céget. /Cseke Gábor: 300 kötet és hatvan esztendő tükrében. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 20./

Január 21-én elhunyt Budapesten a Kútvölgyi Kórház intenzív osztályán Balogh Ferenc hegedűművész. Az 1920-ban Aszódon született művész életpályája 1932-től Székelyudvarhelyről indult, ott végezte a középiskolát. Budapesten végezte a Zeneakadémiát. Székelyudvarhelyen a helybéli Református Tanítóképzőnek és a Református Kollégiumnak lett zenetanára. Később a kolozsvári Állami Magyar Operához hívták hangversenymesternek, több évtizedig tanított a zeneművészeti főiskolán. 1946-tól évi 10–15 hangversenyt adott. Később csak hegedűesteket tartott – többnyire ingyen. Végigkoncertezte Erdély hangversenytermeit és templomait. Gyakran hangversenyezett Székelyudvarhelyen, abban a városban, mely elsőnek értékelte tehetségét és művészetét. Utoljára tavaly októberben hangversenyezett kedvenc városában: a Székelyföldi Szimfonikus Zenekar szólistájaként csodálhatta meg játékát a közönség. /Elhallgatott Balogh Ferenc hegedűje. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), jan. 24./ 85 éves korában elhunyt Balogh Ferenc nyugalmazott egyetemi tanár, a magyar és az európai zene hűséges képviselője és mestere, aki 1948-tól 1988-ig Kolozsváron szolgálta az erdélyi magyar kultúrát. A professzort 2003-ban Márton Áron emlékéremmel tüntették ki. 1939-ben, az első Enescu versenyen – ahol maga George Enescu is jelen volt – az első díjat: Nicola Amati, cremonai hegedűkészítő mester műhelyéből kikerült hegedűt – Balogh Ferenc nyerte meg. George Enescu meghívta Párizsba, hogy további tanulmányait az ő vezetésével végezze. Azonban Marosvásárhely román prefektusa, Dandrea azt a feltételt szabta kiutazásához, hogy térjen át az ortodox hitre és változtassa meg a nevét Baloghról – Bologára. Balogh Ferenc ezt nem tette meg, így párizsi utazása elmaradt. Észak-Erdély visszatérése után, 1940 októberében felvételizett a budapesti Liszt Ferenc Zeneakadémiára, ahol azonnal harmadévre vették föl. Versenyvizsgát tett a budapesti Operaház zenekarába, ahová felvették. 1945 telén Kodály Zoltán tanácsára haza ment Székelyudvarhelyre. 1948-ban nyitották meg a Kolozsvári Magyar Operát, ahová Balogh Ferencet hangversenymesternek hívták meg, majd az 1949-ben alapított Magyar Művészeti Intézethez tanárnak. Balogh Ferenc a Magyar Művészeti Intézet erőszakos bezárása után, 1953-tól 1982-es nyugdíjaztatásáig a kolozsvári Gheorghe Dima Zeneművészeti Főiskola professzora volt. Százhét növendék végzett nála: négy román, öt szász és kilencvennyolc magyar. /A zene szolgálatában. In memoriam Balogh Ferenc. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 25./

Kádár Ferenc megpróbál összegzésfélét megfogalmazni a népszavazásról leírt sokféle vélemény alapján. Nehéz eligazodni a sokféle nézőpont, határozott vélemény között. Az RMDSZ mellett van MPSZ, van Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács, van Székely Nemzeti Tanács, vannak polgári körök és más hasonló civil szerveződések, szavazáskor viszont minden marad a régiben. Aki nem az RMDSZ-re szavaz, legfennebb otthon marad. Kolozsváron a magyarság fiatalabb, aktív részét sokkal inkább érdekli az üzlet a kettős állampolgárságnál. Az anyaországban „a belső puccsal hatalomra került új magyar NEMes miniszterelnök” „egy személyben többet ártott a nemzetnek e pár hónap alatt, mint megdicsőült vörös szegfűs meg galambröptető elődei együttvéve.” Kádár Ferenc szerint az autonómiáért és a kettős állampolgárságért a Magyarok Világszövetsége küzd egy évtizede. Szerinte a jobboldalnak is vannak hibái. A népszavazásnál hol volt az állítólag több ezer polgári kör tagsága meg a többi jobboldali szervezet katonája? A népszavazás legszomorúbb tapasztalata az lehet, hogy egyikünk sem sokkal jobb a másiknál. Azért „ne utáljuk annyira egymást...” /Kádár Ferenc: Összegző próbálkozás! = Erdélyi Napló (Kolozsvár), jan. 25./

Temesváron a Héliosz Galériában megnyílt Fikl György képzőművész kiállítása. A fiatal festőművész első ízben állította ki nagyméretű, szuggesztív erejű képeit. A figurális szürrealizmushoz állnak közel képei, de annyira eredetiek, hogy végső soron semmiféle irányzathoz nem sorolhatók be. /(Szekernyés): Ősi szimbólumok modern festményeken. = Nyugati Jelen (Arad), jan. 25./

A Karaván együttes 2000-ben alakult Kolozsváron. Egyetemista csapatként indultak, egyházi ifjúságból nőttek ki, mára 8 tagúvá bővült az együttes, a tagok között vannak teológusok, egyetemi hallgatók, sőt középiskolás diák is zenél a Karavánban. A zenét a csapat két-három tagja szerzi. Kedvenceik a József Attila, Ady, Pilinszky versek, és általában a XX. század magyar költői, de saját szövegű dalaik is vannak. Közel hatvan fellépésük volt már, többnyire ifjúsági rendezvényeken zenélnek. Két éve a Kaláka együttes szervezte Énekelt Versek Fesztiválján nyertek második helyezést. Az Karaván együttes tavaly tavasszal Apró képek balladája címmel kiadott CD-jéből már több százat megvásároltak. /Énekelt versek a Karavántól. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 26./

Január 24-én ünnepelte a csíkszeredai Pallas-Akadémia Könyvkiadó 300. kötetének a megjelenését. Jelen volt a könyv értelmi szerzője, a kiadó kitartó háziszerzője, dr. Pomogáts Béla budapesti irodalomtörténész, aki beszélt a Nyirő Józsefről szóló kritikai tanulmánykötet születéséről. Néhány éve már, hogy a Pallas-Akadémia elhatározta, hogy válogatott művei sorozatának révén visszaadja Nyirő Józsefet, ezt a nagy erdélyi írót annak a közönségnek, amelyből vétetett, s amelynek irodalmi tudatából annyi évtizeden át hiányzott. Ebben a munkában Pomogáts Béla is részt vállalt. /(Cseke Gábor): A 300. könyv ünnepe. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 26./

A Szabadság 2005. január 26-i száma közölte, hogy a Babes–Bolyai Egyetem magyar diákjai felmérést készítettek az egyetem dolgairól. Ezeknek az „eredmények”-nek semmi közük az egyetem dolgainak rendezéséhez, ugyanis a diákok többnyire tájékozatlanok, ez azért van, mert nem vesznek részt az adminisztrációs ügyekben. A magyar egyetem dolgait nem ilyen módon kell rendezni, hanem alapos munkával, minden kar és szak bevonásával. /Dr Neményi Ágnes egyetemi docens: Közvélemény-kutatás vagy diverzió? = Szabadság (Kolozsvár), jan. 29./

Az erdélyi magyar kultúra jövőjével kapcsolatban dr. Benedek Dezső, az amerikai egyesült államokbeli Georgia Állami Egyetem professzora nemcsak sötét jövőképet vázolt fel a Sapientia Egyetemen tartott előadásán, hanem kiutat is kínált: minőségi magyar oktatással erősödni lehet. Ezt viszont becsületes, lelkiismeretes oktatói, pedagógusi munkával lehet elérni az elemi szinttől az egyetemekig. /Mennyire életképes az erdélyi magyar kultúra? = Hargita Népe (Csíkszereda), febr. 3./

Február 13-án a Nyugati Jelen szerkesztői Majláthfalván találkoztak a helybeliekkel. A találkozón többek között Bányai Eliza iskolaigazgató és két RMDSZ-es községi tanácsos – Szécsi Ferenc és Szőke József –, valamint Sipos György megyei tanácsos is jelen volt. Sipos György arról tájékoztatott, hogy a főutcát, valamint két mellékutcát hamarosan leaszfaltozzák, s a település központjának rendezési tervén is dolgoznak. Bányai Eliza iskolaigazgató egy tornaterem mihamarabbi építését szorgalmazta, amely egyfajta közösségi ház szerepét is ellátná. Központi fűtés kell az iskolának, a fával fűtött kályhákba reggel 5-kor be kell gyújtani, hogy 8-9-re bemelegedjenek valamennyire a termek. /Nagyálmos Ildikó: Megoldásokat keresni a közösség gondjaira. = Nyugati Jelen (Arad), febr. 15./

Megjelent Az erdélyi táj kérdései /Művelődés, Kolozsvár/ című könyv Fekete Albert szerkesztésében, a budapesti Corvinus Egyetem Tájépítészeti Kar Kert- és Településépítészeti Tanszék és a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával. A kötetet többnyire Magyarországon élő kert- és tájépítő mérnökök és egyetemi hallgatók írták, akik Erdélyben a különböző programok keretében Bonchidán, Sztánán, a Csomád–Bálványos kistérségben, vagy Marosvásárhelyen a Sapientia Egyetem campusának a megtervezésében tevékenykedtek. A tájépítésről szóló tanulmányok mellett bő anyagot található a kötetben Erdély kastélyairól és az ezeket körülvevő parkokról. Több tanulmány felhívja a figyelmet az Erdélyben fellelhető negatív jelenségekre, mint amilyenek a tájidegen szennyező építkezések, a természeti erőforrások túlzott használata, a talajpusztulás és elmocsarasodás aggasztó méretei, az erdőállomány csökkenése. Kalotaszeg táj-lélek-rajza című tanulmányában Eplényi Anna budapesti ötödéves tájépítész hallgató a következőket írja: „A szegénység, az elmaradottság és a népességcsökkenés olyan súlyos vaksághoz vezet, hogy csak néhány napra vagy évre tudnak előretekinteni. Másrészt a könnyen jövő meggazdagodás oly könnyen elviszi az egykori évszázados értékeket, hogy néhány év alatt hűlt helyét sem találjuk”. Jelenleg a Kalotaszeg megmentéséért folyó munka a sztánai tájépítész-program és a Sztánai Műhely keretében bontakozik ki. A programot a Kós Károly Egyesülés, a budapesti Táj-, és Kertépítész Diákszövetség, a Szent István Egyetem, az Arany János Közalapítvány és a sztánai–kolozsvári Szentimrei Alapítvány támogatja. Székelyföldön, a Csomád–Bálványos kistérségben a Csíki Természetjáró és Természetvédő Egyesület (CsTTE) a helybeliek. /Ajtay Ferenc: Könyv Erdély tájairól. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 16./

Az aradi Tóth Árpád Irodalmi Kör február 15-i ülésén Kosztolányi Dezsőre emlékeztek a költő születésének 120. évfordulója kapcsán. Hábel Géza ny. főkönyvtáros felvázolta a költő életútját, majd Maresch Béla ny. színművész előadásában hallgathattak meg a jelenlévők néhány Kosztolányi-verset. Végül a Hábel Géza által rendezett könyvkiállítást tekinthették meg az irodalombarátok. /Regéczy Szabina Perle: Kosztolányira emlékeztek. = Nyugati Jelen (Arad), febr. 17./

“Fokozottabb felelősséggel kell viszonyulnunk a határon túli magyarság gondjaihoz!” – hangoztatta Gyurcsány Ferenc miniszterelnök néhány napja az Országgyűlésben elhangzott “nemzetmegmentő” programjában. – Két értelmiségi fiatalembert két évvel ezelőtt “felkarolási szándékkal” meghívtak egy MSZP-s ifjúsági táborba, ahol egyhetes közös programot biztosítottak a határon túli, illetve a pártbéli ifjúság számára. A vendéglátók egy része lefitymálta a jövevényeket, akiket lerománoztak. Az aradi fiatalemberek a hét derekán felháborodásukban hazautaztak. Nem kértek tovább a dédelgetésből. Az elszakított területek magyarsága nem kér abból a dédelgetésből, melynek folytán megnyirbálták a támogatni hivatott alapítványi pénzeket és a magyar igazolványból kitépték a lényeget, a munkavállalási kedvezményt tartalmazó lapokat. /Balta János: Demagógia. = Nyugati Jelen (Arad), febr. 19./

Három Nagykároly környéki községben /Csanáloson, Mezőfényen és Mezőpetriben/ vendégszerepelt a napokban a szatmárnémeti Harag György Társulat, mindháromban telt ház előtt. Lőrincz Ágnes, a társulat igazgatója szerint a meleg fogadtatás, a hosszas ünneplés újabb jelzés számukra, hogy mennyire fontos a vidék a színháznak. Nagykárolyban már két bérletes előadásuk is van minden bemutatóra, Tasnádon és Nagybányán pedig egy-egy. Biztosra vehető, hogy Csanálosra, Fényre és Petribe is elviszik a mostani évad sikerdarabját, a Szomory Dezső Györgyike, drága gyermek című előadást. A színházbusz nagyon rozoga, jó lenne egy új busz. Az egész színház korszerűsítésre szorul. Még Medgyessy Péter megígérte szatmári látogatásakor (jó két éve), hogy a magyar kormány besegít. Nemrég az új magyar miniszterelnök, Gyurcsány Ferenc ugyancsak biztató választ adott a színházzal kapcsolatban. /Sike Lajos: Vidék felé (is) fordul a Harag György Társulat. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 24./